UBC Vancouver campus

Ellenfelednek épp csak meghalni van ideje, annyira meglepi a késed. Sikerült elég halkan elintézni őt ahhoz, hogy a banda többi tagja ne vegye észre, hogy egyel kevesebben lettek, a vezetőjüket kivéve, aki az egyik magas fa ágán guggolva perverz élvezettel figyeli, ahogy a hazai csapat pontot szerez.l
~Végre egy olyan, akinek van vér a pucájában. Remélem volt biztosítása a pancsernek, mert tőlem nem kap pénzt a családja, az tuti.~
Füléhez emeli két ujját, hogy az ott lévő headset-en, benyomhassa az adás gombot.
-Hármas kipurcant. Kör formáció, és az ég szerelmére, maradjatok párban.
Az emberek minden irányból Sheena felé szaladnak. Nagyjából sikerül megtalálniuk egymást, ezért innentől 2 fős csoportok próbálják közre zárni a nőt, de egyenlőre még elég messze vannak egymástól, hogy egy pár ne tudjon a másik segítségére sietni, ha esetleg történne velük valami. Vezetőjük közben továbbra is csak követi a nőt a fák lobján ugrálva, egyenlőre nem akar közbeavatkozni ebbe a remek műsorba.
~Ha túl sok marad belőlük életben, nekem alig cseppen, csurran majd a csajért kapott fejpénzből.~

A férfi hang nélkül halt meg, de hirtelen az emberek formációt váltnak és most már ismét felém tartanak, csak, ha jól veszem ki a a zajokból, akkor párosával. Ez viszont csak egyet jelenthet, hogyha ilyen gyorsan alkalmazkodnak a helyzethez, hogy valaki lát, vagy hall engem és irányítja a többiek mozgását.
~ Ó, hogy az a….! Valami Rambót küldtek ellenem? ~ füstölgök magamban, míg próbálom kikerülni az első párosokat, akik a nyomomba értek.
Igyekszem bokortól bokorig, fától fáig lopakodni, miközben próbálom felfedezni a kukkolót, hogy el tudjak rejtőzni előle. Azért a vadászoknak még van mit tanulni, mert aránylag könnyen elbújok előlük, és alig fél méterre sétál el előttem az egyik páros.
Valahogy szét kell választanom őket, ha csak egy pár percre is. Arrébb settenkedek, majd a haladási irányuktól kifelé eldobok egy ágat jó messzire, ami elég nagy zajt üt, így a többiektől is eltávolodnak egy kicsit. Míg a bokros részen egymást után próbálnak a zaj irányába haladni, a hátsónak a háta mögött kilépek a fa mögül és egy erőteljes mozdulattal eltöröm a nyakcsigolyáját. A másik már csak a zuhanásra fordul hátra, és szembe találja magát a talpammal, mire megborul és a következő pillanatban már a szívébe mártom a késemet. Nem maradok a helyszínen, csak a puskát kapom le róla és már rohanok, hogy újabb rejtekhelyet szemeljek ki, a pásztázó tekintet elől.

Csodákat tud művelni az ember hidegvérével az, ha valaki beszól neki a rádión, hogy az egyik kollégája meghalt. Valószínű ezzel magyarázható, hogy a két férfi amint meghallja a neszt, amit az ág keltett, mind a ketten afelé fordulnak, majd beleeresztenek egy tára a gallyba. Sajnos így nem hallhatják a feléjük közeledő nőt, akinek a terve így remekül beválik, ám amint a második vadász is elpatkol, a főnök felére mindegyik férfi tüzet nyit a nő irányába. Természetesen korán sem talál mindegyik golyó, sőt, a legtöbb olyan messzire elkerüli a célt, amennyire az elvárható egy vakon tüzelő férfitól, ám a két legközelebbi manus manus lövedékei nagyon is közel jutnak. Csak két számottevő találat éri a nőt, egyik a bal karját súrolja, a másik azonban a dereka körül találja el őt. A lövedék akadálytalanul halad át a testén, egyenlőre nincs halálos veszélyben, de azért nem ártana véget vetni ennek a mókának. Sajnos a vadászok vezetője is így gondolja ezt, ugyanis felfedi magát. Egyenesen a nő elé ugrik.
-Elég lesz. Innentől elintézem. Aki kíváncsi rá, jöhet nézni.
Párbajukat egy fejre mér rúgással nyitja meg, mely termetéből adódóan úgy tűnik egy betonfalat is képes volna ledönteni.
-Gyerünk kicsim, ne hagyd, hogy ilyen gyorsan véget érjen a móka.

Darien ez alatt az erdő mélyén kóborol, újra emberi alakban. Fogalma sincs, miért csinálja amit tesz, de úgy érzi, ezt muszáj véghez vinnie. Miután vissza szerezte ruháiból a telefonját, és riasztotta a megfelelő szerveket, szánakozó kézzel guggol le a sebesült állathoz, aki úgy tűnik rosszkor volt rossz helyen.
-Nyugalom kicsi puma, érted fognak jönni...
Megsimogatja a súlyosan vérző állatot, majd újból alakot vált, ezúttal valami sokkal erőszakosabbat, mint szokott.

Épp, hogy próbáltam eltávolodni a két áldozatomtól, mikor fegyverropogás verte fel a csendet és hirtelen úgy éreztem magam, mintha csatatéren lennék, a golyók ott fütyültek el mellettem, de mielőtt fedezéket találtam volna, egy lövedék találta el a karom, de ez első ránézésre csak felületi sebet okozott, viszont a következő az oldalamba csapódott. Az ütésre odakaptam a fejem és éreztem, hogy a golyó el is hagyja a testem, de rögtön intenzív vérzés kezdődött, és rohadtul fájt. Összeszorítottam a fogam, hogy ne jajdúljak fel, mert még mindig reménykedtem, hogy kimászhatok a csapdából, de ekkor a fejem felől elém ugrott Rambó.
A társaihoz intézett nagyképű szövegére csak fájdalmasan elmosolyodtam, de a következő pillanatban bakancsa a fejembe robbant olyan lendülettel, hogy hátrarepültem vagy két méter.
~ Ááááuuu! Ez olyan volt, mintha egy gőzmozdonnyal találkoztam volna! ~ rázogattam a fejem és az oldalamat fogva tápászkodtam fel csúfondáros szavaira.
- Azért nem fogom megadni neked ezt az örömet, nagyfiú! - köptem ki egy adag vért, ami összeharapott nyelvem miatt gyűlt a számba.
Szemem fókuszba állt és már karmaim is harcra készen álltak, de csak az egyik kezemen, a másikat elvettem az oldalamról és kezembe kaptam a késemet.
- Ezért a trófeáért alaposan meg kell küzdened!
Egy hatalmas tigris bukfenccel vetődtem a lába mellé és amennyiben elérem vagy a késemmel, vagy a karmommal megpróbálom átvágni az Achilles-inát.

-Máshogy nem is kéne!
A támadás elől ő is felugrik, de akkorát, hogy azon a magasságon a mesélőnek már tériszonya lenne. Hatalmas robajjal ér földet, Sheena-tól jó 15 méterre.
-Bocs kislány, de nem te vagy az egyetlen vad a Dzsungelben!
Ezalatt megérkeznek a a maradék csatlósai, mind a hárman(!), ami neki is szemet szúr. A férfiak minden esetre puskát a vállukhoz emelve célozzák be a nőt.
-Hát a többieket hol hagytátok? - Kérdi meglepve jócskán foghíjas bandáját. - Úgy volt, hogy csak hármótokat szedte le az a nőstényördög. Na mindegy, több pénz jut nekünk...
Az ő figyelmét elkerüli, de Sheena láthatja, hogy a közeli dzsumbujban két villogó szempár figyeli a csoportosulást. Sajnos nem valószínű, hogy a vadállat macskák közti szolidaritás címszóval megkímélné őt, miután végzett a többi jómadárral, de figyelem elterelésnek hasznos lehet, ha többet is tesz majd az ücsörgésnél az a nyomorult Puma.
-Na jó, fejezzük be! Még egyszer támadhat, aztán golyót bele, bárhogyan is sikerül. Ha menekülni próbál, akkor is persze...

Elképedve nézem a férfit, aki akkorát ugrott, hogy még én is vidáman megirigyelhettem volna tőle, de szavai mindent megmagyaráztak.
~ Tehát ő is állati mutáns! ~ vonom le az éles szemű következtetést.
Az emberei megérkezése sem tölt el felhőtlen örömmel, még akkor sem, ha nem lenne mindegyiknél puska, amivel engem vesznek célba.
~ De, hoppá! Várjunk csak! Nem voltak egy cseppet többen! Itt most három ember árválkodik, vajon hová lett a többi? ~
Hogy ezt megtudjam sem kell azonban sokat várni, mert az általunk taposott kisebb tisztás szélén lévő bokrok mögül egy nagymacska szemei villognak ránk. Egy puma!
Hát, ha már meg kell halnom, legalább ne egy ilyen embervadász legyen az oka, hanem legalább egy másik macska, nem igaz?
~ De talán még a magam javára is fordíthatom előtte! A puma köztudottan elég vérszomjas, hátha kedvet kap a további csemegére, hiszen szép nagy darab ez a fickó! ~
- Mi az Rambókám, nem bízol magadban? – húzom az idegeit egy kicsit a fickónak és hátrálok, hogy őt tereljem a puma felé. – Félsz tőlem még így sebesülten, a majmaiddal körülvéve is?
Remélem, hogy a mozgás eléggé felingerli az állatot, hogy esetleg a nyakába ugorjon.

A nagymacska óvatosan közelebb húzódik a társasághoz. Ahogy jobban rávetül a hold fénye, Sheena láthatja, hogy valami nem stimmel ezzel az állattal. Megvan minden testrésze, és az alakja is stimmel, bár elég nagy, viszont valahogy olyan...cuki?
-Hehh, az én nevem nem Rambó cicám, hanem...Joe....
Mi tagadás, az egója tényleg annyira sérülékeny, mint amennyire azt Sheena remélte. A fickó vicsorítva követte őt, pont úgy, ahogy a nő elvárta tőle. A macskának ezzel szemben másra fájt a foga, és szép óvatosan ahhoz a két fegyvereshez sompolygott, akik a legközelebb álltak egymáshoz. Kicsit komikus látvány lehet, ahogy egy ekkora állat lopakodik, ám nesztelen volt, az tény. Sajnos a következő főcsomó mögött teljesen eltűnt, és félő, hogy ennek az az oka, hogy megunta a műsort, hisz a következő percekben semmi nyomát nem mutatta annak, hogy itt van.
-Te akartad bogaram! Én megelégedtem volna a fejeddel, de akkor most eljátszom egy kicsit a testeddel is. Zack, fog le!
A megszólított Sheena háta mögé sétál, folyamatosan rászegezve pisztolyát. Már kartávolságon belül ér, mikor mint derül égből a villámcsapás jelenik meg a Puma, hogy az egymás mellett álló két katonára támadjon. Az elsőt ugrás közben teríti le, előre nyújtott mancsaival, következő ellenfeléhez pedig hátsó lábaira áll a földön fekvő vadász hátán, és miközben teste hófehér színt ölt magára, hatalmas jobb egyenest kever le a megdöbbent férfinak. A metamorfózis végén Darien áll ott, egy szál boxer alsóban. A rémült fiúnak már nyoma sincs tekintetében, ahogy ott áll, két eszméletlen ellensége fölött, inkább vadembernek tűnik, köszönhetően a sokáig tartó pumaság káros hatásának.
-Takarodjatok az erdőmből!!!
A vezér felé kezd rohanni, és bár az ő teste sem kevésbé izmos, mint a késes fazoné, termetre jóval kisebb mint ő, így nem lehet kérdéses, ki győzne kettejük közül. Szerencsére ez az egész annyira lefoglalja a maradék csatlóst, hogy úgy bámul, mintha nem is heverne a lábai előtt egy nő, aki egy mozdulattal végezhetne vele.

A heccelés bejött, csak abban a fura pumában nem voltam biztos, sőt egy pillanatra a szemem elől is eltűnt, így eléggé valószínű volt, hogy a nagydarab késes a haverja segítségével sikeresen fog a következő percben kibelezni.
Már csak egy kis távolságra volt a kedves, pisztolyos Zack, mikor előrontott az állat, de nem a főnököt támadta le pechemre, hanem a két megkövülten álló vadászt, akik közül egy rögtön áldozatul esett a puma haragjának, viszont a másik egy olyan jobb egyenest kapott, hogy öröm volt nézni.
~ Jobb egyenest??? Most mi van? Mondtam, hogy fura ez a puma! ~ nézem elkerekedett szemekkel az átváltozást, de nem ismerek a félénk és ijedt Darienre.
Szerencsémre azért én jobban fel vagyok vértezve a dolgok ilyetén alakulására, mert hamarabb eszmélek, mint a felettem álló jómadár, így egy fájdalmas, de gyors csapással felugorva tépem fel a torkát, majd a következő pillanatban újból esem össze az oldalamba hasító kíntól. Hörögve és kétségbeesetten próbálok ismét talpra kecmeregni, mert vissza kell adnom a kölcsönt, és első látásra is látszik, hogy a fiú nem fog elbírni azzal a vadállattal. Tapogatózó kezem a megölt Zack puskájába ütközik, melyet megkaparintva próbálom becélozni remegő kézzel Rambót és nem lelőni Darient.

Zack teljesítménye kritikán aluli, ezért jobb nem is ecsetelni, milyen hirtelenül, és tragikusan érte a halál, mert egy félmeztelen pasit bámult, a lábai előtt heverő szőke bombázó helyett. Ami Darien-t illeti, meglepően jól állja a sarat az első fél percben, és még a fickót a késétől is sikerül megszabadítani, mielőtt kapna egy gyomrost, és a földre rogyna szegény fiú. Annak ellenére, hogy veszély több időt pumaként eltölteni, nem habozik átváltozni, majd egy jókora harapással ajándékozza meg ellenfelét. "Rambó" felüvölt fájdalmában, majd pár tisztességes erejű rúgással bírja rá az állatot, hogy elengedje őt, és jó pár méterre szálljon tőle.
-Eszem megáll! Ez is egy kib@szott mutáns!! Egy random kollégista gyík kellett volna, erre beletenyerelek egy mutánsba!!!
Darien nem mozdul, így figyelmét újra Sheena felé fordíthatja. A puskát látva egy pillanatra össze rezzen, ám látva, mennyire nehezére esik a lánynak, hogy egyenesen tartsa azt a fegyvert, gyorsan visszanyeri önbizalmát.
-Szegény kislány, besétált a csapdámba, és most meg fog halni, mert nem bír el egy stukkert. Roppant kellemetlen.
Testtartásából ítélve arra készül, hogy odasétál, majd a puszta kezeivel fojtja meg a nőt, hogy végre véget vethessen ennek a túlzottan is véresre sikerült munkának. A többi bérgyilkos, aki ellen bevetette ezt a trükköt 2 perc után halott volt, nem számított rá, hogy ez a meló ilyen nehéz lesz.
-És mivel rossz kislány vagy, mielőtt meghalnál még bulizunk egyet.

Hát igazán nem is gondoltam rosszul, hogy el kéne a segítség, de a fiú kitartása és agresszívítása komolyan meglep. De nem kérdéses, hogy ez a hegyomlás fog felülkerekedni.
Míg egymással küzdenek nem tudok lőni, mert nem akarom Darient megsebesíteni, így várok. Viszont az idő ellenem dolgozik, a vérveszteség és a kimerültség nem kedvez a puska kézben tartásának. Mire Rambó megszabadul a pumától, már képtelen vagyok megcélozni, amit a fickó is hamar felmér, majd megindul felém.
~ Hát ez marha jó! Mégis itt fogok meghalni, ennek a szarjankónak a keze által! Ennél szebb halált is eltudtam volna képzelni! ~
A játszadozás nem tudott már meghatni, hiszen a tudatom érdekes dolgokat kezdett velem művelni és néha el-el hagytam a szavakat.
Felnéztem rá és ahogy lehajolt legalább szemen köptem.
- Legalább azt áruld el, ki küldött utánam? – hörögtem a képébe.

Undorító önimádattal vigyorodik el, majd miután letörölte Sheena nyálát az arcáról, lekever egy hatalmas pofont a nőnek.
-Három millát érsz holtan édesem. Illetve, az aki volt kedves lemészárolni a kínai maffia alvezéreit. Egyenlőre senki sem tudja, ki tette, és csak nekem jutott eszembe az összekötőn keresztül felbérelni ugyanazt a rohadékot. Ha tudom, hogy ilyen szexis kis csitri vagy, talán még gumit is hozok...
Úgy tűnik ezt a fazont az hozza izgalomba, ha bizonygathatja szellemi fölényét. Sajnos igencsak harcra kész lehet, abból ítélve, hogy egy mozdulattal kettétépi a nő felsőjét. Már épp közelebb hajolna, hogy megízlelhesse zsákmányát, mikor valami hátrébb rántja, iszonyatos erővel. Fájdalmasan üvölt fel, hisz a hősies puma újból a már sérült lábát csócsálta meg, és ezúttal komoly bajban van, Darien személyiségéből ugyanis csak annyi maradt már meg az állatban, hogy életben hagyja őt...nagyjából. Kap egy csúnya sebhelyet az arcára, és vagy ezer másikat a mellkasára, mire a fiú végre leáll, és vissza változik emberi alakjába. Zihálva huppan a seggére, majd aggódó pillantást vet a gyengén lélegző férfira.
-Miért nem értenek soha a szép szóból...apropó, te jól vagy?
Természetesen Sheena-nak szólt a kérdés. A srác végül feláll, és szép lassan botorkál a lányhoz, nem azért, mert megsérült volna, csak épp nehezére esik megfékezni a benne tomboló pumát abban, hogy ne fejezze be azt, amit ellenfele elkezdett. Macska szemmel egész kívánatos ez a nőstény...
-Még mindig drogdílernek hiszel? - Kérdi, miközben egy gyors mozdulattal kitépi a nő kezéből a fegyvert. - Mindegy. Én még mindig egy szívtelen dögnek gondollak, ezért ha nem bánod, együtt várjuk meg a zsarukat...remélem lassan ide érnek...

Már a pofon sem fájt annyira, mint amennyire kellett volna, de viszont innentől kicsit töredékesek az emlékeim. Éreztem a felsőm megfeszülését, és hallottam a szakadás hangját, de aztán semmi……
A férfi üvöltése újból visszarángatott a jótékony, fájdalommentes sötétből.
~ Vajon mi történhetett vele? ~ - gondolataim kicsit lassabban értek el hozzám, de aztán bekattant valami és kicsit éberebb lettem, míg az üvöltés véget nem ért. Kicsit feljebb tornásztam magam, hogy lássak is valamit, mikor észleltem, hogy még mindig szorongatom a puskát.
~ Darien? Mit keres itt Darien? Ja persze ő a pumafiú! ~ kezd visszatérni a tudatom és azt is konstatálom, ahogy végigmér. Én is végignézek magamon és elvörösödök, mert meglátom kettétépett felsőmet és szabadon hagyott melleimet. Míg Darien kiveszi a fegyvert erőtlen kezemből, addig én megpróbálom valahogy összehúzni magamon a tépett ruhadarabot, amennyire csak lehet. A szégyentől és a vérveszteségtől dideregve hallgatom, hogy valószínűleg kihívta a rendőröket.
- Az ….nem….lesz….jó! – rázom a fejem, és próbálok ügyelni, hogy ne koccanjanak össze a fogaim. – Mit…mondasz…nekik? Megöltél…egy ..csomó…embert. Téged sem…kímélnének…ha, nem börtönbe, akkor ….bezárnának….valami laborba, hogy….kísérletez…zenek vel…- összegörnyedtem, mert a fájdalom újult erővel támadott.
~ De már mindegy, nekem is ugyanaz lesz a sorsom, mint Dariennek! De lehet, hogy előbb ölnek meg! ~
- Darien! Én nem szeretnék….ilyen sorsot! – szedem össze minden erőmet, hogy a szemébe nézzek, véráztatta kezeimmel az egyik puskára mutatok. – Inkább lőj le most!

Úgy tapasztalja, hogy ha leül, akkor könnyebben tud gátat szabni annak a vágyának, hogy az előtte fekvő kicsit megtépett, de nem kevésbé gyönyörű nőt a kezében tartott puska tusával verje agyon. Ami a csaj könyörgését illeti, bármennyire is rendes gyerek alapvetően, nem tudja magát túltenni azon, hogy ha ma este minden a tervek szerint alakult volna, bárhogy is könyörög, őt bizony kivégzi ez a nő a semmiért. Tudja magáról, hogy furcsa a gondolkodása, de legalább következetesen tartja magát hozzá.
-Miről beszélsz? ÉN nem öltem meg senkit. Te ha jól számoltam néggyel végeztél, az erre járó dühödt puma meg mórházba küldte a többit. Tudom fura viselkedés ez egy vadállattól, de a nyomok erre utalnak.
És valóban. Sheena áldozatát leszámítva a földön fekvő emberek közül "Rambó" állapota tűnik a legsúlyosabbnak, de még ő is lélegzik. Úgy tűnik ez a srác még akkor is mániákus jófiú, amikor nagy néha kitör belőlem az állat.
-Ami a zsarukat illeti, a kapitányt csak Anyunak szólítom, úgyhogy igen, látok rá esélyt, hogy hinni fog nekem.
Ekkorra már megérkeznek a rendőrök, néhány vadőr társaságában. Darien kap egy pokrócot a hátára, Sheena pedig bilincset a csuklóira. A srác nyilván figyelmeztette megmentőit, hiszen a nő egy szép adag nyugtatót is kap, mielőtt még bárki a közelébe merészkednek. Miközben elmosódik számára a világ, még hallja a fiú utolsó hozzá intézett mondatát:
-Egyébként, nem lőttelek volna le, én nem vagyok szörnyeteg.
Innentől kezdve minden elsötétül, a rend őrei pedig elhurcolják őt, az ég tudja hová.

-Hogy van? - Kérdi a srác apjától, az állatklinikán, miközben a gépek által lélegeztetett pumára tekint.
-Komoly műtét volt, még előfordulhat, hogy nem épül fel...de szeretném ha tudnád, hogy te mindent helyesen tettél....és egyenlőre úgy néz ki, megmarad, viszont velünk lesz egy darabig.
A két férfi némán bámul az üvegen át. A hosszú csendet az apa töri meg végül:
-Te jól vagy?
-Nem. - Feleli őszintén a fiú. Most, hogy elmúlt az Adrenalin hatása, és a puma dühe sem ég már lelkében, hirtelen előtörnek valódi érzései, melyeket a túlélés érdekében eddig igyekezett mélyen elnyomni. Apja átöleli, ő pedig zokogni kezd, mint egy gyerek. - Nem csináltam semmit, és ezek meg akartak ölni...csak mert valami rohadék véletlenül az én nevemre bökött....
Eltart még egy darabig, mire megint nyugodtan tud majd aludni. Elhatározza, hogy másnap reggel fel fogja hívni Tanya-t, de ma nincs hozzá ereje...


//Folytatás: Staten Island-i egyetemi kórház //

Körbe néztem. Egy szoba... Jó... de épp azon voltam, hogy összeesek. Zihálva vettem a levegőt, bár nem is tudom miért, hiszen nem futottam. Igaz hogy így is gyorsabb voltam mintha futottam volna.
Mondd hogy legalább itt van, és legalább nem hiába jöttem. Mert ha nincs itt akkor nem tudom mihez kezdek. Megnézhetem az állatkertben, de azon kívül nem fogom tudni megtalálni.
Talán nem is baj, hogy nem tudok állnia lábamon, jó lesz nekem itt a padlón, olyan szimpatikusnak tűnik. Főleg ahogy közelít egyre jobban. Hallottam a szívemet a fülemben dobogni. De valójában nem is az út tette hanem a riadalom ami vele jár, meg ami amúgy van.

Darien Foster mostanában nem alszik valami jól, ezért a padló apró reccsenése is felkeltené a figyelmét, nemhogy egy hirtelen a szoba közepén megjelent lány. Első riadalmából felocsúdva azonnal a vendége mellé ugrik, mikor látja, hogy az alig áll a lábán, és mint a villám kapja el őt, nehogy tényleg a padló váljon fekhelyévé szegénynek.
-Tanya? - Kérdi meglepetten, majd szorosan átöleli a lányt. Ideje volt már egy olyan meglepetésnek, aminek örülni tud.
-Jól vagy? - suttogja némi aggodalommal a hangjában, s közben az ágy fekteti a lányt. Szellem amúgy igazat mondott, külsőre tényleg teljesen egészségesnek tűnik a srác, leszámítva a kissé nyúzott arcát, és a szeme alatt szaporodó hatalmas fekete karikákat. Egy pillanatra elhagyja az ágyat, de tényleg csak annyi ideig, egy szemvillanás, és már vissza is tér egy ásványvizes üveggel, hogy megitathassa a kimerült lányt, már ha még eszméleténél van.

- Igen, én - mondtam halkan szinte kicsit nyöszörögve. - Te jól vagy? - néztem fel aggódva az arcába. Hagytam nagyjából hogy oda tegyen ahova akar, és csak akkor ocsúdtam fel, mikor már nem a saját lábaimon álltam. Mit keresek én az ágyon? Meg nem is vagyok fáradt. Na jó, jól esett egy kicsit feküdni.
- Én... sajnálom hogy nem jöttem előbb. - A fejemet fogtam és csak néztem fölfelé. - Nem nézel ki túl jól - fordultam felé, de a fejemet nem emeltem fel. - De legalább úgy tűnik meg van mindened - húztam el egy erőtlen mosolyt. Elvettem az üveget, de minek, semmi kedvem nem volt inni belőle most, inkább letettem az ágy mellé. Azt hiszem sokkal jobban érezném magam, ha nem egy oroszlán falka mellé érkeztem volna az első teleportáláskor.

-Most már igen - feleli, s tényleg elég boldognak tűnik.
Hallva Tanya sajnálkozását, majd azt azt követő aggodalmaskodását, szemeit forgatja, majd megtartva viruló arcát, gyengéden megsimogatja a számára kimerülten is gyönyörű arcot.
-Kösz, te is szívdöglesztően nézel ki.
Gyanakodva kezdi leltározni saját testét, mikor kiderül, hogy Tanya, már annak is örül, hogy ő egy darabban van. Nem érti, mi ez a hirtelen jött féltés, pedig a válasz ott van az orra előtt, nyilvánvaló, hogy barátnője is amiatt aggódik, amiért ő maga is nehezen alszik, csak azt nem érti, vajon honnan tudhat róla a lány.
-Ha az incidensre célzol az erdőben...el akartam mondani, csak gondoltam megvárom, amíg lábra tudsz állni. - Mély levegőt vesz, hisz bár el szeretné mondani, annyira azért nem könnyű beszélni róla. - Nagyon ijesztő volt...de egyben tanulságos is...na jó főleg ijesztő, és értelmetlen, de...volt egy pillanat, amikor szinte kedvem lett volna csatlakozni egy szuperhős csapathoz, hogy levadászhassam a többi ilyen rohadékot is. - Hangosan felnevet. A fizikuma meglenne a dologhoz, de elképzelni, hogy ő harcoljon, minden nap...annyira abszurd, és most mégis elég volt visszaemlékezni rá. - És veled mi jó történt mostanában?

Jól esett ahogy az arcomhoz ért, le is hunytam a szemem egy kicsit. Nem akartam belegondolni, hogy bő tíz percen belül akár be is toppanhat a névtelen rokonom, hogy menjünk vagy ilyenek. Innen most sehova nem lett volna kedvem menni.
- Köszi - mosolyodtam el , majd újból ránéztem. - Biztos az oroszlánnak is tetszettem, azért akart közelebb jönni, mikor eltévesztettem az irányt. De valahogy nem volt kedvem közelebbről megismerkedni vele, meg a barátaival.
- Hé... - tettem a kezemet az övére. - Nem azért jöttem, hogy szemrehányást tegyek, vagy kikérdezzelek. Csak... tudni akartam, hogy tényleg egyben vagy-e - feleltem csöndesen, bár az utolsó szavai egy kicsit megrémisztettek a beszámolóból. - De ha el akarod mondani, meghallgatom.
- Csak a szokásos, körbe kerülöm a fél Földet, csak mert le akartam menni a gy pohár vízért. Pár perccel ezelőtt még Japánban voltam, kivételesen most direkt, bár az ide út kicsit göröngyös volt.

-Igen, az oroszlánoknak többnyire jó ízlése van - feleli vigyorogva, ám hamarosan lehervad a mosoly az arcáról, amikor eljut az agyáig miről is van szó éppen. Szemei elkerekednek, és nem kis aggodalommal böki ki - várjunk, mi van?
A fiút is jóleső érzéssel tölti el párja érintése, és a hangulat kedvéért még aggodalmából is visszavesz kicsit. Bólint, hogy jelezze, valóban nincs semmi baja, majd ujjait átdugja Tanya ujjai közt, és úgy szorítja meg a kezét, természetesen csak finoman.
-Valami idióta felbérelt egy bérgyilkost, hogy öljön meg, de aztán kiderült, hogy igazándiból az volt a célpont, akit rám küldtek, és így akarták csapdába csalni. - Szomorúan rázza meg a fejét. - A csaj akit rám küldtek, azt hitte drogdíler vagyok...el tudod ezt hinni? - Itt nevet egy rövidet. Amennyire tudja, a legközelebbi drogos a határ túloldalán él, így aztán az egész nagyon abszurd volt a számára. - Olyan volt, mintha egész éjjel azon lettek volna, hogy kihozzák belőlem a vadállatot, és nem vagyok rá büszke, hogy végül sikerült nekik.
Persze, ez is relatív. Végül minden áldozata magához tért, előbb vagy utóbb, és egyikük kivételével mind börtönben vannak. Ennek ellenére nem érzi úgy, hogy győzött aznap éjjel, s bár most már nem kerülgeti sírógörcs percenként, meggyötört arcán jól látszik, hogy teljesen még nem heverte ki a dolgot.
-Az jó - feleli bambán, majd kicsit megrázza magát - A fél földet? Azt hittem az USA-t már közművesítették, vagy legalább ástak pár kutat végre...

- Gondoltam kicsit kikapcsolódok, meg nézelődök, úgyhogy visszamentem Japánba. Nem sokkal később meg megjelent az a pasas... a rokonomnak mondja magát, de még a nevét sem tudom - sóhajtottam. - Végül ő mondta hogy mi történt, úgyhogy megpróbáltam onnan ide jönni, aztán viszont elsőre Afrikában sikerült kikötnöm azt hiszem...
Csak néztem rá ahogy mesélt, egyre kikerekedő szemekkel, és nem akartam elhinni hogy valaki képes ilyenre. Ki lehet ekkora... Valószínűleg rosszabbak is vannak a Földön ennél, mégsem akartam elhinni. Dariennek semmi köze nem volt az egészhez és belekeverték ilyenbe!
- A lényeg hoz egyben vagy...
- Áh nem azért. Tudod hogy van ez, véletlenül rossz felé fordulok, és a konyha helyett Japánban kötök ki... - próbáltam mosolyogni az egészen mintha vicc lenne, de valójában nem volt az, nagyjából a dolog tényleg így működik.

-Amikor azt mondod, hogy megjelent - kezd bele bátortalanul - azt értsem úgy, hogy megjelent, mint te szoktál?
Merne csak egy ijesztő fekete alak berontani ide most, biztosan szétszedné, de azért jobb szeret előre felkészülni az ilyesmire. Az utolsó állat amit megsimogatott hazafelé egy fehér szőrű vérnyúl volt...na jó, sima nyuszi...a lényeg, hogy azzal nem sokra menne most.
-Vadon már csak ott élnek...meg néha itt az utcán, amikor elfelejtem bezárni a ketrecet...
Kezdi úgy érezni, hogy a lányt jobban sokkolja a történet, még nála is, hisz már régóta csak azt hajtogatja, hogy legalább egyben van. Közelebb húzódik hozzá, és szorosan magához öleli őt, hogy lenyugtassa kissé.
-Még szép, hogy egyben vagyok. - Ő persze nem volt ennyire magabiztos akkor, de úgy érzi, Tanya ezt szeretné hallani. - Gondolod pár pancser bűnöző elbánhat velem a saját erdőmben? Ugyan...
Persze, hogy tudja, hogy van ez a lánynál, de őt továbbra sem zavarja annyira a dolog, hisz az egyik ilyen túrája következtében futottak össze, szóval ez a képesség is jó valamire.

- Valahogy úgy... nagyjából, bár nem teljesen.
El akartam mosolyodni a dolgon, valószínűleg viccnek szánta, de rájöttem hogy egyáltalán nem vicces. Én valószínűleg halálra rémülnék ha szembe jönne vele egy az utcán.
- Azért lehetőleg ne felejtsd el.
Meglepett kissé, hogy hirtelen átölelt, de jól esett. Óvatosan én is átkaroltam Most így belegondolva semmi kedvem nem volt visszamenni Japánba, az a férfi mindig csak a frászt hozza rám.
- Talán többször kéne erre járnom, egészen megnyugtató itt lenni - még ha nem is nyugodtam meg teljesen. Jelenleg százféle dolgon kattogott az agyam, és legalább a fele miatt aggódtam. Mért nem lehetnek egyszerűbbek a dolgok...

Inkább nem traktálja tovább a lányt az elméleteivel, hisz csak fölöslegesen zaklatná fel velük őt. Rengeteg teleportáló van, és a genetika is egy fura tudományág, szóval nem jelent semmit, hogy az egyetlen ember, akinek a mutációja hasonló az övéhez, az apja, nem igaz? Más családoknál lehet nem így van...
-Ne aggódj, a cicáink nem bántanak senkit. - Vágja rá őszintén. - Néha még dorombolnak is.
Tanya szavait hallva, egy sértődött grimasz jelenik meg a fiú arcán, miközben szembe fordul barátnőjével, de persze az ölelést nem szakítja meg.
-Talán? - Kérdi, de vonásai azonnal megenyhülnek, amint a szemébe néz. - Na szépen vagyunk. - Fejezi be, már nevetve. - Lehet egyszer én is beugorhatnék abba a sulidba. Nem hangzik olyan vészes helynek...

- Akkor is, tudod én már csak ilyen vagyok. Még a saját árnyékomtól is megijednék. Vagyis lehet nem is feltételes módban...
Aztán viszont csak nézetem rá, majd a bűnbánat is kiült az arcomra. Véletlenül mondtam úgy ahogy.
- Sajnálom, nem úgy értettem. Igazad van. Ó, én biztosan örülnék neki. És legközelebb hamarabb jövök rendben? - újból magamhoz öleltem teljesen.
Nagyot sóhajtottam majd újból ránéztem.
- Tizenöt percet kaptam. Lehet már le is járt. Nincs kedvem visszamenni, de ha nem megyek lehet hogy értem jön. Szóval... nem tudom, mi legyen?
Csak néztem rá, mintha tőle várnám a választ. Talán így is volt, pedig tudtam, hogy nekem kéne, kell dönteni erről. Vár rám Tokió és hadgyakorlat. Juhé... Semmi kedvem nem volt hozzá, és valami azt súgta hogy nem is lesz soha.

Felvont szemöldökkel hallgatja Tanya kritikáját, önnön bátorságáról.
-Hogy lehet megijedni egy ilyen szép árnyéktól? - Kérdi mosolyogva, miközben jobbnak látja elhallgatni azt az információmorzsát, hogy ő maga szó szerint frászt kapott a saját árnyékától több ízben is, legutoljára ma este, amikor hazafelé sétált.
-Még szép, hogy rendben - feleli, de igazándiból azt sem bánná, ha csak nem menne el többet. Ha a múltkori mosómedve inváziót ki tudta magyarázni, akkor egy állandó női lakótárs a férfi szárnyban már annyira nem lehet nehéz, nem igaz? Persze, mikor kiderül, hogy Tanya nemhogy örökre, de jóformán egy percig sem maradhat már, kissé lelombozódik.
-Ha gondolod, nyuszivá változom, és elharapom a torkát. - Ajánlja fel komolytalanul - De persze kereshetek valami ádázabb élőlényt is a környéken. Biztos akad még egy puma...
Szegény, ha tudná, hogy a barátnője apjával készül így találkozni, lehet nagyobb ragadozóban gondolkodna. Közben megcsörren Tanya telefonja. Szellemtől kapott Sms-t, melyben közli, hogy letelt az idő, és már türelmetlenül vár rá.
-Nagyon vészes a pasi?