South Point

*Vigyorogtam, naná, hogy vigyorogtam ahogy folytatta és kicsit sem érdekelt a hevesebb tempó. Jelenleg csak hagytam, hogy minden porcikám átjárja és apró remegésekkel vezesse le a testem a korábbi extázisát. Ha abba hagyta volna, csak feszültséget kelt bennem és sajgó fájdalmat.
Viszont a kérdésére elnevetem magam és csak a fejem ingatom meg, miközben feleltem
]- Helyes. Amúgy sem hiszek abban, hogy azért puha, hogy ne fájjon. * Kacsintottam a másikra. De elég a szavakból és nem is lazsáltam hanem mozgásba lendültem. Amivel nem is volt baj, hisz élveztem. Egészen addig míg, fegyverem saját magam ellen nem fordult. Hát istenem, nem épp ilyen helyzetre találták ki. Amint lekerült a csizmám, a tartó szíjból kivettem a másikat is és csak annyira tettem félre, hogy legalább az egyiket elérhessem.*
- Mu...szájh...* Feleltem nyögve, dehogy mennyit értett belőle azt nem tudom és nem is érdekelt mikor ujjai a csípőmre fogtak és hevesebb iramra késztettek. S egy újabb sikolyra, miközben ajkamba haraptam. Ahogy éreztem megfeszülni magam körülötte... azonban nem álltam meg, csak lassabb, lágyabb mozgásba kezdtem. Majd végül előre dőlve feküdtem el rajta egy kicsit. Szívem hevesen vert, légzésem szaporán simogatta a másik mellkasát a karjai között. Szavaira azonban kuncogva feleltem.*
- Mázlidra ott voltam... - feleltem és megemeltem a fejem, hogy a szemébe tekintsek - De hidd el Bogaram, nem mindennapi. Igazából, most mondanám, hogy tudod hol jöttél be. De ciki... mert nem nálam vagyunk. Szóval... haza viszel? Ja és egy jó tanács; Szerezz be egy strapa bíró ágyat. * Kacsintottam rá és nem kell nekem ölelgetés meg semmi ilyesmi, csak felkeltem és megnéztem, hogy milyen súlyos a vágás a lábamon. Nem vészes, bár vérzik, de annyi baj legyen. Csizmám nem vettem vissza, csak visszacsatoltam a tartószíjakat és belefűztem a pengéimet. Addig bizonyára a másik is megtalálja az alsóját. Érdekesen nézhetek ki, meztelen két pengével a vádlimon de annyi baj legyen.*
- Na menjünk Bogaram... Ja és igen... még mindig nem kaptad meg a telefonszámom. * Kacsintottam vissza a vállam felett, s lépteim a nappaliba vezettek majd az előszobába, hogy visszaszerezzem a latex kabátom és magamra véve vártam a másikat. HA eddig nem készült el, akkor oda kiabáltam neki.*
- Csipked magad Bogaram nem vagy Te királylány... * HA elkészült, természetesen nem szóltam. Csak vártam, a csizmáimmal a kezemben.*

...
~Mi a franc....ez a csaj Duracel nyuszik vérét szívja, vagy mi a fene? Mások itt legalább pár percig ki lennének készülve, ez meg felpattan, és fegyverkezik? Na jó...hol is az a konnektor...~
Némi feltöltődés után, már valamivel könnyebben mozgok, ám felöltözni nincs kedvem, így aztán anyaszült meztelenül sétálok az előszobáig, ahol végigmérem őt, ahogy felöltözve vár rám, majd egy szó nélkül a vállamra kapom, és zsákmányomat a fürdőbe cipelem.
~Általában zavarni szokott a furcsa mellékhatása annak, hogy a képességem használom, de most könnyen segíthetünk a dolgon...~
-Olyan szép hangod van, kíváncsi vagyok, énekelsz-e a zuhany alatt...
Ha rajtam múlik, fog az tuti. És mivel a higiénia fontos számomra, nem is szabadulunk ki a zuhanykabinból fél óránál hamarabb. Ez az idő elég ahhoz, hogy pár percig zuhanyozzunk is.

-Tehát, arról volt szó, hogy hazaviszlek ugye? - Kérdem gonoszul vigyorogva. - Hát, remélem a te ágyad jobban bírja, mint ez itt. Viszont, akkor nyomás.
Közben már én is felöltöztem, bár az övem megtalálni nem volt egyszerű. Máskor ez frusztrálna, de mivel pontosan tudom, hogyan került az ágy mögé, most csak mosolygok rajta. Mikor végre az ajtóban állunk, szemtelenül markolok bele a nő csupasz seggébe, és így emelem a számhoz, hogy újra a falnak döntve smároljam le, mielőtt tényleg indulnánk.
-Nem félsz így jönni? Ha én rendőr lennék...alaposan átvizsgálnálak az tuti.
Minden esetre beülök a volán mögé, és amint mellém ült, vezetni kezdek.
-Tehát, hova megyünk bébi?

*Csak állok és várok. Mert hát mi jobb dolgom is lenne, mint egy pasira várni? De egye fene, volt elég jó ahhoz, hogy ne kezdjek el türelmetlenkedni, hogy csipkedje magát. De mikor a semmi erős túlzása annak, hogy mi volt rajta csak összevontam a szemöldököm, ahogy a lépteit követtem.*
- Így akarsz vezetni? Héééé.... tegyél le. * Kérdezem de már a vállán landolok. Hát mi vagyok én egy rongybaba, hogy csak úgy felkapjon és ide-oda cipelgessen. Tiltakozásom egy tőlem telhető erélyes hátbavágással viszonzom. De mivel nem rak le, a lábamhoz nyúlok és a pengém hegyével kezdek kacskaringós mintákat "rajzolni" - azaz vágni - a hátára. Már ha nem vette észre a szándékot és akadályozta meg. *
- Nem! - S ahogy letett a másik már képen is vágtam. NAh de nem csajosodtam el, hiába van két szemrevaló idomom. Bizony az a "pofon" ököllel érkezett és az állkapcsát vettem célba. Csak úgy, ahogy a srácoktól tanultam. *
- Nem vagyok rongybaba Soren! * Osztottam meg vele a tényt akkor is, ha épp kivédte a dolgot. A különbség annyi, hogy akkor nem kezdtem el dörzsölgetni az öklöm. Hisz ha találtam bizonyára nem volt kellemes a találkozás, mégha az ujjaim nem is törtek. De ha védet akkor még az is megeshet. Nem tudom, ahogy az sem, hogy ezek után mennyire volt kedve csak pár percet foglalkozni a higiéniával. Jah, ez a kára annak, hogy nem ismerem a másikat.

Oké, arra nem számítottam, hogy ennyire...hevesen fog ellenkezni. Azt, hogy a késével játszadozik annyira nem bánom, a fájdalmat megszoktam, sebhely pedig akad a vállamon bőven elég, fels em fog tűnni még néhány apró heg a tigriskarmok nyomai mellett.
-Nem te mondtad, hogy ha kell valami, vegyem el? - Kérdem nevetve, aztán újra meglepődöm azon, hogy milyen heves a kis csaj. Szerencsére fel vagyok töltve, így nem gond elkapnom a kezét, mielőtt rendesen behúzhatna nekem, aztán tekintetem a kezemben tartott ökléről átsiklik az ő arcára.
-Azt a...te vadabb cicus vagy, mint gondoltam.
Másik kezemmel gyorsan elkapom a másik csuklóját, mielőtt a balját is megpróbálná közelebbi ismeretségbe hozni az arcommal.
-Esküszöm, most még jobban kívánlak....
Ezzel megpróbálom határozottan a zuhany felé taszigálni, persze nem olyan durván, inkább csak határozottan. Ha még mindig fennhangon ordibálva tiltakozik a dolog ellen, csalódottan, de megadom magam, viszont ha nem....Na akkor itt maradunk még egy darabig.

*Igazából nem néztem meg jobban a másikat és most sem a hegeivel foglalkozom, hanem azzal, hogy hagyjak neki némi ajándékot én is a hátán, amit talán nem mesélne olyan büszkén, mint ahogy a harci sebeket szerzik a férfiak. *
- Igen, de azt nem mondtam, hogy könnyen meg is kapod. * Feleltem a kérdésére és már lendült is az öklöm, hogy megsimogassa a másikat a maga módján. De kivédte, én meg dühös lettem. De hát a bal kezemben meg ott volt a tőr, szóval annál inkább a tőr markolatával próbálkoztam, de hiába. Barna íriszeim dühödten meredtek a másikra, ahogy totál blokkolva lettem. Mosolyom már inkább volt ragadozó, mintsem bájos. Már ha volt olyan valaha is. De hátrálásra kényszerültem és léptem is ahogy a zuhanyhoz értem.*
- Én meg csak még jobban dühös vagyok... * Osztottam meg vele a tényt, és bizony ott ragadtunk...

Megszabadulva a korábbi izzadságtól biztos lehet benne a másik, hogy ékesebb lett jó pár harapással és, hogy most még annyira sem volt kedvem finomkodni mint korábban valószínűleg egy jó pár napig örzi a nyomom majd, a körmeim és a fogaimét mindenképp. Sosem jó ha feldühítenek. Valahol le kell vezetni a feszültséget. De csak megtörölköztem és már ismét mosolyogva vettem vissza a kabátom.*
- Abban biztos lehet Bogaram... * Az ágyam az jó, kényelmes és olyan szépen fogok aludni rajta, ahogy elő van írva. Jaaaa, hogy mennyire strapabíró? Hát egy pár éve meg van és eddig még nem dobta be a kulcsot, de még csak nem is nyikorog. A lábamon közben elállt a vérzés így a csizmáim is felvettem és persze a tőreim is vissza pakoltam a helyére. Apropó penge... míg Soren az ágy háta mögül vadászta ki az övét a szoknyám maradékából kiszedtem az "ékszeres dobozom" még mielőtt itt hagynám, aztán az ajtóban vártam. Bizonyára ezek után nem kezd el emelgetni, legalábbis nagyon remélem. De ha kapok csókot, azt viszonozom.*
- Ha valaki átvizsgál úgy, hogy én nem akarom akkor sitten kötök ki. * Osztottam meg, hisz sosem szerettem a tahókat. Vagyis oké... az én fogalom táram kicsit más. Maradjunk annyiban, hogy nem szerettem az egyenruhás tahókat, akik azt hiszik, hogy nekik mindent lehet. Na nem... nálam nem. Még akkor sem ha lecsuknak. *
- De örülnék ha nem keverednénk össze velük. Már nincs apuci aki kihúzza a seggem a rendőrségről. * Nyomtam a kezébe a kocsim kulcsát és még mielőtt megláthatta volna az arcomra kiülő szomorúságot inkább kimentem a levegőre, hogy az enyhe idő kissé elűzze. A kocsimig meg sem álltam, ha csak nem akart gyönyörködni abban, hogy bizony érzek és épp valami fáj. A kocsiban azonban bediktáltam a címem és felőlem mehetünk is, annyi, hogy még a hátsó ülésre nyúltam egy üveg vízért, hogy igyak. Persze megkínáltam a másikat is.*
- Különben meg... mivel foglalkozol? Előre látó vagy és bizonyára nem bogyókkal szedted össze a bicepszed. Ja és lóg némi meséléssel is, ha jól emlékszem. * Pillantottam rá, miközben vezetett.*

Dee sikeresen ráébreszt arra, hogy a dühös szex nagyszerű! És persze fájdalmas... De megéri. Ráadásul, ha majd megkérdik a bázison, miért késtem, ezek után simán mondhatom, hogy megkéselt valami némber. Tiszta haszon.
-Ne aggódj bébi, én sem vagyok oda a kék egyenruhás zombikért, szóval ha valamelyik kikezd velünk minden apróságért...
~...mondjuk mert nincs jogsim...~
-...rövid úton megtudja majd, milyen íze van a motorháztetőjének, szóval ha csak ketten jönnek, simán megszabadulunk tőlük.
Hogy én mennyi baromságot tudok összehordani jókedvemben. Bárcsak ez is egy lenne közölük. Megnézném azt a zsarut, aki ma akarna kikezdeni velem. A csókot persze megkapja a seggmarkolással együtt, aztán átveszem a kulcsot, és hagyom kiszaladni levegőzni. Ez nálam egyébként alap protokol, ha valaki a szüleit emlegeti, majd hirtelen eszébe jut, hogy ki kell mennie a mosdóba, vagy ilyesmi. Van pár hegem, ami "véletlenül" pont akkora, mint egy kerék kulcs, és egyébként is...

Valamivel később azért követem. Nem olyan lánynak tűnik, aki sokáig szeretne "levegőzni", és én is mennék innen lassan, mielőtt a társaim itt találnak minket.
-Ne aggódj, nem terveztem kétkerekezni....ma este.
A kérdés viszont, hogy mivel foglalkozom...hát az övön aluli. nem vagyok az a fajta, aki véresen komolyan veszi az életet, de azért meg szoktam várni a 3. randit, mielőtt vallomást tennék több rendbeli garázdaságról, így talán jobb lesz, ha csak az alapokról indulunk.
-Nem, tényleg nem bogyókkal. Eredetileg autószerelő lennék, de jelenleg inkább amolyan beszerző vagyok. Ami viszont a mesélést illeti...Tudsz titkot tartani? És ezt most komolyan kérdem, nem pedig amolyan mókásan, amire feltétlenül az igen a helyes válasz.

*Apróságért? Hát ezt inkább nem akartam tudni. De nem is igen lett volna alkalmam kérdezni, de persze nem is akartam. Szóval igazából édes mindegy. Örültem annak, hogy a másik nem ragadt bent a lakásban. Viszont a szavaira kissé vidáman csillantak meg a szemeim.*
- Pedig a két kerék jó... jobb, mint a négy. * Kacsintottam rá, hisz minden bizonnyal nem hülye. Csak leesik neki, hogy a motorok szerelmese vagyok. De ha nem, hát nekem úgy is jó a dolog. Nem kell mindent tudnia. Ez is csak egy megjegyzés volt. Viszont én szerettem tudni dolgokat, no meg, hogy ne üljünk síri csendben feltettem egy ártatlan kérdést az észrevételeim alapján. *
- Beszerző? - Vontam fel a szemöldököm. De aztán csak hallgattam. - Hmm... meggondolandó. Igazából nem tudok. Egy idióta újságíró vagyok, s épp az a tervem, hogy cikket írok a vad szexuális élettel rendelkező egyedekről és holnap címlapom hozom le az egyik lányos magazinban, hogy mely szakmák azok ahol ezeket a hímeket keressék. De persze ehhez tudnom kell, hogy milyenek. Ez az egész este csak a munkáról szólt. Most haragszol?* Pillogtam rá ártatlanul, persze a szavaim baromság volt. Én, meg az írás... jó, gyerekként még próbálkoztam versekkel meg ilyenek, de mikor senkinek nem jött be a mészárlásom mint romantikus költemény és az irodalom tanárom dili-dokihoz írányított feladtam.*
- Ne legyél tök Soren. Szerinted nem tudom tartani a szám? Az már más kérdést, hogy mit adsz cserébe, hogy tartsam is.* Vigyorogtam rá sokat sejtetően, de oké már megint elpoénkodtam. De a lényeg, hogy tudok tartani a szám. Bár gőzöm sincs, hogy mit akar mondani a másik. Ha valami bulis dolog, akkor talán még szórakoztat is majd.*

-Ó...van is motorod, vagy csak nézni szereted őket? - Kérdem lelkesen, hisz kinézem belőle, hogy tényleg akad valahol egy szép példány a garázsában, és ide csak azért jött, mert nem szeret részegen motorozni.
-Az enyém sajnos Frisco-ban maradt.
A csaj közben tovább kérdezősködik, én pedig vallomására csak megvonom a  vállam, és mosolyogva nézek a szemébe a visszapillantó tükrön át.
-Nem, nem haragszom, bár még a szex hatása alatt vagyok, és ez elhomályosítja az ítélőképességem. Térjünk vissza rá reggel rendben?
Magabiztosan vigyorgok rá, és közben azt fontolgatom, miért is nem dolgozik tényleg egy rakás ilyen riporternő a városban? Ismerek olyanokat, akik szívesen kisegítenék. Na jó, valójában azt fontolgatom, mennyire bízhatok meg benne. Elképzelésem sincs, miért gondolkodom egyáltalán. Kezdjük valami egyszerűvel, ha ettől kiugrik a kocsiból, megvan a válaszom. Felé tartom az egyik kezem, és hagyom, hogy az ujjaimból apró villámok ugorjanak elő középre, ott egy gömböt formálva. Ezt az alakzatot fenntartom egy ideig, majd összezárom az öklöm, és eltüntetem a művem. Közben a tükörben folyamatosan figyelem a reakcióját.
-Dióhéjban ez a helyzet velem. Érdekel a hosszabb verzió is, vagy inkább szálljak ki valahol, te meg tovább hajtasz padlógázzal?
~Most kiderül mennyire szeret veszélyesen élni...~

- Mellé... mind a két variáció. Nincs motorom. De adj egyet és bármikor szét kapom, kihozom belőle a maximumot és utána le is hagylak vele. * Szélesedett ki a mosolyom vigyorrá. Nem vagyok annyira elveszve ám... najó, azért ezt a kijelentésem a konyhába ne teszteljük jó? Mert akkor lehet megkérdezem, hogy ez vagy az mire való. A kocsikhoz bezzeg nem értettem. Csak akkor ha épp versenyezni kell, de nekem aztán magyarázhatnák nap estig is a motor rejtelmeit. Jó, azt nem mondom, hogy nem érteném meg. Csak azt, hogy nem köt le annyira. Viszont a válaszomra adott reakciójára elnevettem magam.*
- Szóval tényleg velem töltöd az éjszakát Bogaram? De kössz a bókot... * Ingattam meg a fejem. Azt nem mondom, hogy sablonos üres bók volt, mert jó vagyok és ezt tudom. De hát istenem az élet nem áll meg mert a nagy szerelem tova reppen. Tényleg, voltam én egyáltalán valaha szerelmes? Ah, el kell olvasnom újra az ET-m. A kérdés fejtegetése helyett azonban csak várok, várok és voilá... Hókuszpókusz megmutatta, hogy mije van. Szemöldököm halványan vontam fel ahogy rá tekintettem. *
- Azért azokkal nem szeretnék közelebbi ismeretségbe kerülni... De legalább hasznos és jó móka... de azt hittem, hogy valami komolyan dolog. Ilyenem vagyis hasonlóm nekem is van... * Nos, a kezem kinyúlt a férfi vállához és finoman ráfektettem a tenyerem. Igazából ma már annyit érintkeztem vele, hogy erre nem volna szükség, de fáradt vagyok. Leszívott. Van ez így. De pár pillanat múlva már ha rám nézett akkor tükörbe nézett. *
- Basszus... ez fáj... én letörtem volna a kezem a helyedben. * Jegyeztem meg a hátamon lévő sebeire utalva. Vagy is az Ő hátán ami most az én hátam... bah, a lényeg, hogy az Ő teste az enyém volt és a friss sebek is vele.*
- Szóval... miért is kéne padlógázzal mennem nélküled? Tudod, még nem tudod a számom... Nah de ez így rohadt gáz, szóval kérem vissza a testem. * Nah, mintha a másik visszaadhatná. Csak magam elé képzeltem a saját testem és vissza is kaptam.*
- Nem, nem fogok neked színésznővé válni, se szőkére, se mellesebbre se semmilyenre. Az idióta viccektől is kímélj meg. Srácok között nőttem fel és megkaptam már az összeset. Ja igen, azt is, hogy egy alakváltó nő a pasik álma. Szóval azt sem kérem. De ha csak ennyi volt, akkor nem értem, hogy miért kellett ez a nagy titok izé... * Azért na, figyeltem az arcát, hogy miként reagál arra, hogy saját magával néz szembe. Néha egészen mulattatóak az arcok, amikor rájönnek, hogy jééé egy alakváltó. Na és akkor most mi van?*

-Engem lehagyni? - Nevetek fel hitetlenkedve. - Bébi, max akkor kerülhetnél elém, ha lemaradnék, hogy a segged bámulhassam...így jobban belegondolva elképzelhető, hogy sokáig vezetnél...
A kérdésre, hogy vele töltöm-e az éjszakát csak mosolygok. EZ a terv, természetesen. Szórakoztató egy csaj, és elég perverz, szóval nem tudom, mi okom lenne lelépni egyenlőre.
-Akad komolyabb is de...micsoda? Mid van neked?
Oké, arra nem számítottam, hogy ő is mutáns, de ezek szerint mázlim van. Mondjuk kissé gyanakodva nézek rá, mikor hozzámér, hisz el sem tudom képzelni, mire számíthatnék. Hát, arra biztos nem, hogy kettő lesz belőlem. Több embert is ismerek, akinek szó szerint ez lenne a rémálma, ami viszont engem illet, ámulva nézem a tükrön át, majd jóízűen kacagni kezdek, mikor a kézletörős részhez érünk.
-Meg fogsz lepődni, de volt már rosszabb is, az exemhez képest például kimondottan gyöngéd szerető vagy...izé ja...tényleg jobb lenne, ha visszaváltoznál...így elég furcsa erről beszélni.
Amúgy az első gondolatom az volt, hogy vajon rá tudom-e venni őt, hogy ő legyen a jövőben a két lábon járó alibim, de az ő ötlete sem rossz. Ehh, kár, hogy elzárkózik a dolog elől. Nem mondhatnám, hogy behatóan ismerem, de van egy sanda gyanúm, hogy a valódi Shakira-t könnyebb lenne becserkészni, mint rávenni őt, hogy kiélhessem a perverzióm. Ez van...
-Annyi baj legyen, dögösebbé úgysem tudsz változni. - Jelentem ki teljesen őszintén, majd mivel úgyis egy elhagyott egyenes autópályán hajtunk, oldalra nyúlok, megragadom a tarkóját, és magamhoz rántom, hogy lopjak egy röpke csókot az ajkairól. Mielőtt elhúzódhatnék tőle azonban szirénék éles hangjai ütik meg a fülem.
-Franc...
A visszapillantó tükörben csupán egyetlen rendőrautót látok, bár arról sem tudom, honnan a francból került ide. Biztos megérezte, hogy túl jó a kedvem, és azt mégsem hagyhatják, nem igaz?
-Mit mondasz, megálljak....vagy hívjuk ki őket egy versenyre?

- Ha tudnád hány hím szerű egyed szájából hallottam már ezt... * Ingattam meg a fejem. De na, nem fogok itt ölre menni, meg száj karatézni. Egyszer ha lesz rá módom majd úgy is megmutatom neki. De ahhoz rákéne szánnom magam egy motorra, nem ártanának a srácok sem... hajm... nem könnyű az élet nélkülük ez már fix. Nincs ki ugrasson, szívja a vérem és helyre tegye a burám. Pedig néha igazán elkélne... hajm, fel kéne hívni őket. De hát... *
- Valamit mégis elcseszhetett, hisz itt vagy... * Vontam meg a vállaim, de vissza változtam. Nem szeretek más testében tengődni. Van egy hátránya a nagyobb testnek... példának okáért, hogy nem ismerem és sok hibát lehet véteni. Tehát a hátrányok mellett az a minimális előny amit ad már semmiség. *
- Te... felakarsz szedni? * Kérdeztem meg nevetve, ami hamar csókba forrt, hisz eszembe sem jutott ellenkezni és ezt most fogjuk arra, hogy ha ellenkezek elránthatja a kormányt és balesetünk lesz. A hiedelemmel ellentétben a mutánsok nem hallhatatlanok. Szóval köszönöm, de nem kérek belőle.*
- Bahh... azthiszem jöttek vámot szedni. * Sóhajtottam fel lemondóan és összébb húztam a kabátom, meg eligazítottam a combjaimnál is rendesen. NAh de a kérdésére csak hitetlenkedve vontam fel a szemöldököm.*
- Te beteg vagy... ez nem egy túltuningolt verda... csak egy mezei audi. Állj félre és készítsd a papírjaid. * Ingattam meg a fejem. Oké, ünneprontó vagyok, megeshet. De akkor is a végeredmény ugyan az. Így is, úgy is elkapnak így legalább kevesebb a kihágási pont. Ittas vezetés és gyors hajtás.*
- Ha elveszik a jogsid fuvarozlak... * Közöltem, mert ez már bőven ott volt, hogy a jogsijába fáj. De annyi baj legyen. *

-Talán túlzás, hogy az exem...mindegy, ne beszéljünk róla.
Most akár komor hangulatom is lehetne, de nem hagyja ez a csaj. A kérdés, hogy fel akarom-e szedni annyira nevetséges, hogy a nevetésem csak még hevesebbé válik, és tényleg csak a számat betapasztó szája tudja megállítani egy rövid időre.
-Fel.
~Van aki nem...?~
A rendőrautó egyre közeledik, én viszont nem lassítok még. Itt úgysem állhatok le az út közepén, szóval ez talán annyira nem feltűnő, a következő leállósáv meg...hopp, hát nem elhagytuk véletlenül. Dee közben arról próbál győzködni, hogy inkább álljak meg, és kapjam elő a papírjaim...
-Na igggen...ha már így szóba került....nem rémlik, hogy egy szóval is mondtam volna, hogy van jogsim. Vicces történet, de tudod, nem láttam értelmét megszerezni, mert mindenki csak be akarta vonni már 13 éves korom óta...
A rendőrautó egyre közelebb kerül hozzánk, én pedig lehúzom az egyik ablakot.
-Szóval...azt mondtad, neccesebb dologra számítottál velem kapcsolatban. Nos, rabolt már el téged autóstól egy bűnöző? Kinyújtom a kezem az ablakon, és egy villám indul meg a másik autó motorházteteje felé. Természetesen azonnal lerobbannak a szaruk, én pedig még jobban rátaposok a gázra.
-Általában nem rontom meg a túszaim, de veled azt hiszem kivételt teszek... de cska ha már leráztunk mindenkit!
~Biztos, hogy hívnak erősítést a lúzerek! Ez a mániájuk esküszöm...~

*Hát pont nem én leszek az aki forszírozza a szerető témát, amiből már ex lett. Najó, ennek nem azaz oka, hogy hiú volnék. Csak annyi, hogy én sem szoktam róluk beszélni. Pedig némelyik még az én mércémmel mérve is már tahó számba ment, pedig nekem azok jönnek be, akik már mások szerint tahók. Érdekes mi? Inkább csak bonyolult elmagyarázni és nyilván nem érdekli sem Sorent, sem épp az aktuális khm... társam, hogy mennyire és mennyi ideig bírták. No meg, ezt meghagyom másoknak, akik csak erről tudnak beszélgetni. A válaszára csak összevont szemöldökkel pillogok rá.*
- Fel? Nemár... pedig kezdtél ígéretes lenni. Még hogy fel... engem... pff... nincs azaz isten amiért én kapcsolatra adnám a fejem. Egy-egy éjszakára jók vagytok, te még talán többre is. De ha már úgy veszítek, hogy felszedtetek valakit csak a baj van veletek. Rinya, meg féltékenység meg... grr... idegesítőek vagytok. Szóval HA megszerezted a számom és viszonozod felhívlak. * Ezaz amiből általában nem szokott lenni semmi. Megesik olykor, hogy van ismétlés de na... az a véletlen műve és nem épp arra gondolok, hogy a telefonom önállósította magát és tárcsázott. Hanem csak véletlen összefutottunk. Mikor azonban közli, hogy nincs is jogsija csak elnevetem magam.*
- Mond neked valamit az okirat hamisítás? Ha ügyes vagy, nem buksz le... * Ingattam meg a fejem, de innentől egyértelmű volt, hogy nem fog megállni. Nem is győzködtem. Szóval csak hátra dőltem. Ja igen, még mindig nem kötöttem be magam.*
- Elrabolni? Hmm... ilyen túszejtőnek szívesen vagyok a fogja, egy ideig. * Vontam meg a vállaim. Nem, nem vettem komolyan a másik szavait de a visszapillantóból néztem, hogy mit csinál, aztán meg már éreztem is, ahogy a gázra tapos és felpörgött szerencsétlen autónak a motorja.*
- Remélem ismered a várost. Addig kéne eltűnni, még nem érnek utol... * De én aztán nem szóltam bele. Ő vezet, fordított estben megreptetném, ha beleakarna szólni abba, hogy miként vezetek vagy épp merre.*
- Mégis miféle bűnöző az, aki magához képest kislányokat ejt túszul? Tényleg, mennyi idős is vagy Soren? Azt tudom, hogy 13-nál több... pedig Én, 10-re tippeltem volna. * Hát nem fogok izgulni az biztos. Inkább trécselek, mintha nem történne semmi épp. Nem is érdekel igazán. Nem az első, a különbség annyi volt, hogy eddig nem magam kellett megoldani a kijutást ha elkapnak. De hééé... csak lesz valahogy. Túl szép vagyok egy börtönbe és a nők sem az eseteim, a szexuális fusztráltságtól pedig ráncaim lesznek.*

-Kapcsolat? - Ejtem ki úgy ezt a szót, mintha egy tarantula lenne ami a nyelvembe kapaszkodik.
-Hogyne, feleségül ne vegyelek mindjárt? Jézusom! Csak arra gondoltam, megdöngetlek még máskor is, illetve mókás egy csaj vagy, szóval ha előtte vagy utána máshoz is van kedved, szívesen elnyomlak a versenypályán is.
~Okirat hamisítás? Cuki ötlet, kár, hogy túl ismerős a képem...~
-Maradjunk annyiban, hogy az én képemmel az hogy, jogsi nélkül vezetek még a legkevesebb.
A várost viszont ismerem! De még mennyire! Egy éles kanyar, és máris egy még kihaltabb utcában találjuk magunkat, a távolban pedig egy sziréna, ami épp csak eljutott a fülünkbe már halkul is.
-Egy jó ízlésű bűnöző, aki nem tervezi aludni hagyni a túszát. A fiatalok jobban bírják. Egyébként meg csak 32 vagyok, szóval ne aggódj.
Közben megállok egy kimondottan kihalt sikátorban, ahova tuti nem merészkednek utánunk, és mivel a kormányon már nincs rá szükségem, kezem a nő szoknyája alá vándorol, egyenlőre a combjára.
-Felteszem, nem szeretnél ezek után haza menni. Ismerek egy helyet, ahová biztosan nem jönnek utánunk. Mit szólsz, elleszel ott velem reggelig?
Aztán megvonoma vállam.
-Jut eszembe a túszom vagy, nincs választásod!

*A férfi reakciójára már úgy éreztem, hogy elvesztem. Na nem benne, csak a szó használatában.*
- Helyes. De ahhoz minek kéne felszedni? Ha akarok megyek magamtól, ha meg nem... úgy sem megyek.* Vontam meg a vállaim könnyedén. Ha valamit nem akarok az nem és kész, nem kell körbe udvarolni. De ha ez nála felszedésre hajaz, ám legyen. De akkor mit jelent nála az, ha kapcsolatot akar? Lánykérésnek nevezi? De jó látni, hogy nem kell egyből esküvői ruhát vennem. Pff... nem is áll jól a fehér, azt hiszem. Még kislányként is vörös esküvői ruháról álmodoztam. Azóta kinőttem. De az legalább kiderült mind a kettőnk számára, hogy a másik foggal körömmel harcol a kapcsolatok ellen.*
- Háh... most áldom a képességem. Az vagyok, aki épp akarok lenni. * Kuncogtam el magam és ez ilyen szempontból hasznos. Csak nem pénztálca kímélő, annyi pofára kiállítani feketén az iratokat. De hát... van ez így. Különben is jobban szeretem a sajátom. Az éles kanyarra csak megtámasztom magam, hogy ne kenődjek fel se rá, se az ablakra. S mosolyogva veszem tudomásul, hogy erre nem jönnek. Egyenlőre legalábbis távolodnak. A kezére elmosolyodom és nincs ellenemre. Már épp kérdezném is, hogy ad egy miért ne akarnék haza menni, ad kettő hova megyünk ha nem oda. De már folytatja is és a mosolyom vigyorrá szélesedik.*
- Jut eszembe... mindig van választásom Soren. * S ha csak nem kötözött oda, akkor bizony kinyitottam az ajtót és kiszállva a kocsi elejébe mentem, hogy a motorház tetőre felhuppanva gyújtsak rá. Mert ez kellett... Ha kiszállt akkor csak a fejem fordítottam felé.*
- Nem mondták még neked, hogy egy magam fajta nőnek ne próbálj meg parancsolgatni, szavakkal sose add a tudtára, hogy nincs választása mert így vagy úgy de csak azért is megmutatja, hogy van? * Persze lehet, hogy eddig el sem jutottam. De ha a gyerek zárral próbálkozik, az pech. Neki, hisz csak a hátsó ajtókat zárolja, az elsőket nem. Háh... Dee bekötés. Nem véletlen. De a korára is csak innen reagáltam.*
- Különben meg... pont úgy nézek ki, mint akit érdekel, hogy 10, 20 vagy 40 évvel vagy idősebb. Mi? Csak kérdeztem. Különben meg 23 lettem nem rég, felszolgálóként melózom a Herculoids-ban, versenyzem és keverem a bajt. Ja és majd elfelejtettem, abba a tetves iskolába próbálok bejutni. *Fújtam ki a füstöt az ég felé. Persze ha nem szálltam ki, mert nem tudtam, akkor ez is mindegy.*

Inkább nem bonyolódom vitába vele, hogy nálam mit jelent az, hogy felszedjek egy csajt. Lehet túl romantikus vagyok, de nem szeretek ilyen korán a szex után rátérni arra a részre, amikor leejtem, akár csak szóban is...
-Hja...és gondolom véletlenül sem szeretnél énekesnő, Shakira mondjuk például...?
Kétlem, hogy igent mondana, az túl egyszerű lenne, és kicsit sem lenne idegesítő közben. Mázli hogy ilyen jó teste van, amit taperolhatok is, különben egész biztosan az őrületbe kergetne.
-Tudod, egész életemben baromságokat magyarázott nekem mindenki. Ne hajts át a piroson, fizess adót, légy türelmes, ne rabolj bankot...és igen, említettek valamit arról is, hogyan kell bánni a lökött nőkkel...
Közben persze helyet foglalok a motorháztetőm, a kezem pedig visszateszem a helyére.
-De őszintén, ha alkalmazkodnék hozzád, az már szinte udvarlás lenne nem? Inkább csinálom amihez kedvem van...
És ebben a pillanatban feljebb merészkedem az ujjaimmal, hogy ott, és úgy játsszak vele tovább, amiről ma már tapasztaltam, hogy fel tudom vele borzolni az idegeit, nem kicsit.
-..és ha véletlenül neked is van kedved hozzá...nos nagy lány vagy, tudod mi jön utána.
Folytatom gonosz játékomat egyre merészebben, ha nem ellenkezik, egy percig sem törődve azzal, hányan láthatnak meg, mondjuk ebben a sötét sikátorban kétlem, hogy lebuknánk. Közben arról beszél, hogy nem érdekli a korom, meg valami tetves iskoláról, de lövésem sincs melyikről, szerintem mindegyik az. Olyan fárasztó ülni ott egész nap, míg ki nem csönghetnek, és aztán kezdődik a fogócska a stréberek és az erősek közt. Egy idő után elveszti a varázst ahogy a tojásfejek az életükért könyörögnek. Csak tudnám miért beszélt róla úgy, mintha tudnom kéne róla...
-Várjunk! Te a Xavier-be akarsz bejutni? - Kérdem elcsodálkozva, mikor leesik a tantusz.
-Meghibbantál? Ott él az összes olyan unalmas szentfazék, aki a becsületről, és rendről papol, és még álmában is szétrúgja a segged.

- Eltaláltad... nem. * Bólintottam a szavaira. Shakira... pfff... még ha egy PR-t mond, azt mondom oké, megfontolom de egy Shakira. Na nem. De mindegy is is, hisz én így vagyok jó, akinek meg nem tetszik az így járt. Viszont Soren szavai ismét megnevetettnek.*
- Jajam ilyeneket én is hallgattam... bár a bankot még meg is fogadtam és adót is fizetek. * Vontam meg a vállaim. Ch... még a végén magamra ragaszthatom a jó kislány vagyok, ölelj meg bélyeget aztán pár év múlva én leszek a mintakép. Szar világa lenne a következő generációnak ha én volnék a mintakép, de na... nekem is, hogy jó az amit csinálok.*
- Senki nem mondta, hogy alkalmazkodj. Az különben sem udvarlás, hanem unalmas. Csak azt, hogy minél jobban kijelented, hogy nincs más én annál jobban ráfogok cáfolni arra és megmutatom, hogy van. * Ez közel sem jó. Mármint nekem sem, de a makacsság az meg van és a dac is és elég barom vagyok ahhoz, hogy ragaszkodjak a szabadságomhoz is. Viszont ahogy megérzem a ujjait ajkam kissé megremeg, de ezen kívűl csak az ölem reagál rá, arcomon semmit nem láthat. Bizony, hangulat rombolásból jelest kaptam a suliban. Tudom uralni a vonásaim ha akarom és úgy tenni mintha nem érdekelne, miközben mégis.*
- Jajam, oda... * Erősítettem meg a szavait, miközben utolsót szívtam a cigimből és eldobtam. Tekintetem csak most fordítottam a másik felé, hogy ismét a szemébe nézhessek s közben hasizomból felülve fordultam felé.*
- Szerinted nekem az minden vágyam? Nem. De az a sok szentfazék kiaknázhatja a képességem és megmutathat olyat, amiről én magam nem tudok. Csak egyetlen olyan helyet mondj Soren, ahol erre képesek és kevésbé szentek. Tudod az anyag ugyan az... azért mert ők "jók" nekem nem kell azzá válnom. A tudást adhatják, de nem befolyásolhatják, hogy mire használom. A gond ott kezdődik, hogy az a suli tele van tacskókkal akikhez én már idősnek számítok. Lévén, hogy nem ültethetnek be a középiskolai tananyaghoz mert van érettségim. No meg, elég gyorsan ki is csapnának... de még csak az igazgatóig sem jutottam el. Majd vissza hívnak... aztán azóta is hívnak. * Vontam meg a vállaim könnyedén. Az igazság az volt, hogy oké, hogy magam tanultam meg ezt a képességet használni, de az, hogy használom nem azt jelenti, hogy mindent tudok róla. Innentől meg halott ügy az is, hogy megtaláljam a végét a dolognak.*

-Ó, valóban? Ugye tudod, hogy nagyon engedékeny túszejtő vagyok. Van akinél nem lenne választásod...
Közben nem érdekel, hogy próbálja megjátszani azt, hogy nem vagyok rá hatással. Odalent érzem, hogy teljesen azért nem hasztalan a művem, így tovább folytatom ostromom a teste ellen, közben pedig másik kezem, is előre mozdul, amikor szembe fordul velem, és mivel a kabátja alatt már nincs semmi, gond nélkül hatolok be oda, és kezdek el játszani a másik általam hihetetlenül kedvelt testrészével.
-Nem vagy láncdohányos ugye? - Kérdem, és ha kiderül, hogy nem tervez újra rágyújtani, gyorsan megcsókolom, mielőtt még azt hinné, az egészsége aggaszt.
-Egyébként, véletlenül tudok egy helyet. Nem éppen iskola, de azoknak a mutánsoknak, akik nem az esőerdőket akarják megmenteni a képességükkel, vagy bébifókákat etetni, vagy mit tudom én...na azoknak teljesen tökéletes. Szerintem be is tudnál illeszkedni könnyedén, akár még önmagadként is de....hmmm....nem tudom, mit szólnának, ha csak úgy elmondanám neked, hol vannak...

- Tudod Soren... néha mókás vagy. Méghogy engedékeny túszejtő... * Most már vigyorogtam és korábbi dacom is csillapodott, amit a másik váltott ki nem is olyan rég. Mókás, hogy egyik pillanatban még a falat kaparom tőle, aztán már egy ostoba mondattal mintha nem is lett volna ott. Viszont ahogy felülök, már máshol is nyúlkál és nem csak a combjaimnál. Tekintetemben pedig újra kél a csillogás, ahogy a másikra nézek. És bár beszélek, de mégis közelebb csúszok hozzá, hogy jobban hozzám férjen. A kérdésére csak felszalad a szemöldököm, hogy mégis mire véljem, de a válasz adott és kezeim a nyaka köré fonódnak és közelebb araszolva hozzá vetem át a lábain a sajátomat, miközben az ujjaim a hajába túrna s ajkaim hevesen viszonozzák a csókját. Fogaim az alsó ajkába marnak és ujjaim a tincsei körül megfeszülnek ahogy kissé hátrafeszítem a fejét és ajkaim és fogaim a nyakát kezdik el pásztázni. Közben persze hallgatom a szavait, melyek az iskolára nyúlnak ki. Az utolsó harapásom azonban a kulcscsontját érte majd elhúzódtam.*
- Akkor van egy ötletem... sosem voltam ép eszű... de van egy szép, vörös selyem sálam, amit ha triplán hajtasz nem látok ki. Vigyél oda Te és nem kell elmondanod. * Ajánlottam fel. Bíztam a másikban? Egy percig sem. De néha kockáztatni kell, hogy előre jussunk. Már pedig valamerre haladnom kellett. Haladtam is, jelenleg a felsőtestem feszült Sorennek.*

-Ó, te is jópofa némber vagy, de én pont így kedvellek - felelem, én is vigyorogva, hisz egy ilyen nő érintésétől csak egy kőszobor nem derülne jobb kedvre, és talán még ő is. Az pedig, hogy az ölembe ül, pláne megnehezíti, hogy ne kezdjek el bólogatni bármire amit mond, és ha nem lennénk túl egy....nagyon alapos ismerkedésen, akkor most biztosan nem tudnék ellenállni ennek az ingernek. Így viszont csak csendben dolgozom azon a problémán, hogy így egy kicsit kényelmetlenebb őt tovább taperolni, de aztán megtalálom a megoldást, és a kabátja alatt behatolva a seggét kezdem markolászni csók közben. Mostanra már ő is egész biztosan érzi az apró, de egyre növekvő jelet arra odalent, hogy egyenlőre nem untam rá, egy kicsit sem...
-Érdekes ötlet...de mond, nem félsz, hogy mit tennék veled, ha be van kötve a szemed? Mellesleg, nem veled van a probléma, csak akad ott pár bohóc aki nem olyan laza mint én...
Közben tovább markolászom a fedetlen seggét, fejem pedig hátradöntöm, ahogy a nyakam, és környékét harapdálja. Tőlem akár be is költözhet oda...
-Mond...bárkivé át tudsz változni? Lenne egy ötletem....kicsit bizarr, de szerintem élveznéd....

*A megjegyzésre nem feleltem és igazából amúgy sem tudtam volna mit. Különben is, jelenleg akadt jobb dolgom is mint szavakkal foglalkozni. Mondjuk a nyakával, meg azzal, hogy megmásszam és közben még beszéljek is, olykor-olykor no de nem ilyenekről. Igazából a másik tipikus pasi... ha azt mondanám neki, hogy ölje meg az anyját még arra is bólogatni, ami valahol elkeserítő lévén, hogy nem is ismer. De lássuk be, ez nekem csak haszon különben meg gőzöm sincs ki a másik, szóval még csak azt sem mondhatom, hogy ez a célom. Mert, nem. Csak úgy eszembe jutott. Viszont a kérdésére elnevetem magam és elhúzódok a nyakától.*
- Ugyan már... most össze kéne szarnom magam, hogy megrontasz? Az erőszakkal meg mint láthattad különben sincs semmi bajom... te sérülsz, nem én. Illetve nekem a lelkem sérülne, ha volna. * Vontam meg a vállaim. Mulattató feltételezés, hogy van nekem olyan. Jóóó... valahol mélyen biztos van ám, csak jó mélyen vagy még nem ért utol. Különben is, én minek küszködjek jónak lenni, ha mások minden különösebb ok nélkül öldökölnek csak azért mert vicces. *
- A bohócoktól sem félek. De egyébként igen, bárkivé. A lényeg annyi, hogy az elsőnél látótávolságban kell lennie. A többit már megoldja a szervezetem. Annyira kell vigyáznom, hogy például a tiédben egy olyan 6-7 órát tudnék eltölteni, ha valaki nálad nagyobb marha akkor 5 óra a maximum és utána ott helyben kimerül a szervezetem. *Vontam meg a vállaim és nem említettem, hogy bizony akkor nem csak kimerülök és visszaváltozom hanem még a fejfájás is jelen van az életemben egy jó ideig és nem vagyok képes addig másikat magamra ölteni még nem múlik el. Nevezzük regenerációnak, az úgyis olyan jópofa szó.*
- Miért, mi jutott eszedbe?

-Téged megrontani? - Kérdem, majd hangosan felnevetek. Lehet, hogy valaha két copffal, Barbi babával a kezében játszott a rózsaszín szobájában, de valahogy nem tudom ezt elképzelni róla. Mondjuk, talán jobb is, hogy nem ilyesmikre gondolok, amíg a seggét markolászom.
-Érdekes, én is el tudnék tölteni 6-7 órát a te testedben - jegyzem meg kajánul, majd kicsit hátrébb tolom, hogy most én kóstolhassam meg kicsit a nyakát, és ha már ott a kezem, újra betévedek a kabátja alá, hogy kicsit megint eljátszadozzak kedvenc labdáimmal.
-Az jutott eszembe...mond csak, mennyit hallottál a mutáns testvériségről? Tudod, a banda, akik a szabadságszobornál garázdálkodtak, meg megostromolták azt a gyógyszergyárat, amikor "ellenszert"-t találtak a mutációra? No mindegy, a lényeg, hogy valaha az egyik vezetőnk egy alakváltó volt, aki fel tudta venni bárkinek a képét...pont mint te...
Amíg hagyom, hogy elgondolkozzon az eddig hangzottakon, és kiderüljön eddig mit szól hozzá, a kezem beljebb siklik a fenekéről, hogy egy érzékenyebb ponton kezdjek játszani vele, hisz valaki más is szabadulni szeretne már megint odalent.

*Nevetése egy apró mosolyt csal az arcomra, úgy látszik, hogy valamire még képes vagyok. Ámbár tény, hogy nem gondoltam volna mikor indultam, hogy itt fogok kikötni. A semmi közepén, egy ismeretlen férfivel egy pár óra légy ott után. Lássuk csak… nem, azt hiszem, hogy nem fog menni az, hogy megbánjam. Viszont a megjegyzésére csak a szemeim forgatom meg, nem tagadja meg hova tartozását ez már fix. De hogy ennyire nyílvánvalóvá tegye… nem mondom, hogy sok mert azért hízeleg sötét lelkemnek annak ellenére, hogy tudom bármelyik nőről lebeszéli a bugyiját. Testem kissé ívbe feszül annak ellenére, hogy jelenleg nem igen érzek vágyat. De játszadozni, felfedezni még szabad. Miért állítanám meg? Viszont a szavai elgondolkodtatnak és bár a kérdés egyértelmű, így rá a válasz is mégis elkapom a csuklóját és elvonom az épp kényeztetésbe vett részemtől. Iriszeim ezúttal komolyak, bár a fene sem tudja, hogy mi okozta ezt a változást. De bennük mégis ott van egy leheletnyi csillogás, amit nehéz észre venni.. de ha mégis látja valaki sok jót nem ígér. *
- Csak annyit mint mindenki más… nem sokat. Természetesen olvasok én is, nézek híreket de kimondottan a sok gyanúsítgatást leszámítva nem hallottam semmit, nem találkoztam egyikkel sem és még csak azt sem tudom, hogy miként lehet a közelükbe férkőzni. Előítéleteim meg sosem voltak ha erre vagy kíváncsi. Semmivel sem rosszabban mint mi… csak ők nem szégyenlik a tetteiket, míg mások csak jobban tudnak hazudni, elrejteni az igazságot. * S azt hiszem ez egy egész átfogó vélemény. Nincsenek jó emberek. Mindenki bűnös, csak van aki megtanult hazudni s van aki valami vallás mögé rejti ezeket. Akárhonnan nézem a képlet változatlan. Fejem kissé oldalra biccentem, de nem… így sem más. Mégis kíváncsian s gyanakodva nézem a másikat.
- Ácsi… azt mondtad, hogy; „az egyik vezetŐNK”… az Ővék, a Tiétek… A Tiéd. – kissé talán időbe telt míg felfogtam teljesen, de mentségemre legyen mondva, hogy a válasszal voltam elfoglalva és azzal amit csinált. – C-c-c Soren… ostobaság volna azt hinnem, hogy csak egy nyelvbotlás volt azt meg méginkább, hogy véletlen szóltad el magad. Szóval ne kerülgesd… mire gondoltál? *Nincs tapi, nincs csók csata és kenyeztetés. Legalábbis igyekszem megakadályozni ezekben. De aztán ki tudja, hoyg mennyire erőszakos a másik. De a válaszát annál jobban vártam.*

-Tudod, a környéken, ahol én nőttem fel, általában mindig megvolt az oka, ha valakit gyanúsítgattak...más kérdés, hogy arrafelé ritkán esett meg, hogy valaki ártatlan lett volna...lényegében akármiben.
Viszont, alapvetően tetszetős a véleménye, az viszont kevésbé, hogy hirtelen milyen komoly lesz. Franc, szóval ezek szerint, ha életveszélyes dolgokról beszélünk, amikhez köze van egy terrorszervezetnek, akkor nincs tapi? Mondjuk, tény, hogy van annál jobb csajozós duma, de akkor is.
-Ki küldött, az inkvizíció? - Kérdem nevetve. - Érdekesek a vallatási módszereid...de nekem tettszik. Minden esetre, jól gondolod, elég közelről ismerem őket, el is tudlak vinni oda, viszont az újoncok betörése enyhén szólva is...könyörtelen. Lehet, nem könnyű elképzelni egy olyan bandát, amiben én vagyok a legkorrektebb, itt viszont ez a helyzet. Viszont, ha kiadnád magad szegény néhai vezetőnknek, a kutya nem tudná megmondani, hogy te egy másik alakváltó vagy. Szóval..feltétlen muszáj hozzáérned ahhoz, akinek felveszed az alakját?

- Tudod, hogy van a mondás; Mindenki ártatlan, míg be nem bizonyosodik az ellenkezője. * Tehát ha bűnözöl, csináld úgy, hogy ne bukj le. Én nem tértem ki a múltamra, túl sok volt a kérdőjel hozzá amire nem tudtam a válaszokat és nem is akartam némelyiket megtudni. Az ötlete azonban meglepő és inkább sokkoló. Csak hitetlenkedve pislogok rá, mikor az utolsó kérdése elhangzik. Nem tudok mit kezdeni vele… ez a srác meg van zakkanva.*
- Soren… ez nem ilyen egyszerű. Nem kell megérintenem feltétlen. De… nem tudom utánozni a viselkedését. Nem ismerem, nem ismertem… a szóhasználatát, a gesztusait és legfőképp a tudását nem tudom másolni. A társaid olyan hülyék szerinted, hogy sokáig bekajálják ezt? Ha igen, akkor csalódnom kell. Mennyire kemény és könyörtelen bagázs?