Garázs

Most már nem rettenek meg a barátságtalan pillantásától, pedig nem épp kellemes, viszont kezd nagyon is gyanússá válni, hogy már láttam valahol a fazon képét. Félretéve a gyanakvásomat most már jobban szemügyre veszem és közben lázasan töröm a fejem.
A sejtését csak megerősíteni látszik a kicsit pökhendibe átment vasember megjegyzése, hogy valamikor itt élt, de az előtte mondottak viszont még csak szították mérgemet.
- Még szép, hogy nem vagyok az esete! - hördülök fel. - Maga se az enyém! De már az első érintésemnél a földön kéne hevernie, minimum ájultan! Ezért egy kis meglepődést és gyanakvást azért engedjen meg nekünk! - fonom karba én is a kezem, utánozva lekezelő testtartását. És ekkor ugrik be, hol láttam! Az iskolában az egyik naplóban a könyvtárban! Logan!
Hiszen ő .....
- Elanor, tudod ki ez az ember! - nézek a lányra felcsillanó szemekkel. - Ő Logan!
- Nem is tudtam, hogy visszatért? - fordultam vissza a férfihez, most már kevésbé ellenségesen.

*Látva, hogy milyen kis harcias a lány, elneveti magát.*
-Lehet túl korán nyilatkoztam a dologról - veti oda, még mindig nevetve - de akkor mindegy is.
*És akkor megtörténik az, ami égetőbb fájdalmat okoz neki, mint az előbbi csalántüskék: felismerik. Hátraveti a fejét, hogy a két lány ne láthassa szenvedő arcát, melyet főleg az okoz, hogy úgy érzi, az ő hibája, hogy hirtelen Sarah-nak eszébe jutott kicsoda ő, nem kellett volna tippeket adni az univerzumnak...*
-Na jó, a sajtótájékoztatónak vége...
*Szólal meg végül, majd elsétál a lányok mellett. Közben még odasandít a sokkal csendesebb, így számára szimpatikusabb lányra.*
-Jobban csíptelek, amíg csak meg akartál ölni. És egyébként nem, nem tértem vissza. Nem is fogok és....
~Nyugalom....nem kell elmondanom nekik is, amit az előbb fönt közöltem mindenkivel....ideje lelépni.~

Láttam, hogy Elanor szemében a felismerés halvány szikrája sem csillan meg, de nem hibáztathattam érte, hiszen én is csak az újságok híreiből, meg az iskolai mendemondákból ismerem. Minden esetre nem egy kellemes társalgási partner az már biztos.
- Hát, ha csak az kell! - húzom el a számat kelletlenül a megölésére vonatkozó megjegyzésére. - Megpróbálhatom még egyszer, úgy is kíváncsi lennék meddig bírja elviselni az érintésemet. - vigyorgok fagyosan.
~ Azért mert ő is X-men volt még nem fogok hasra esni előtte. ~ módosítok viselkedésének megfelelően az előbbi kisebb lelkesedésemen.
- Azért annyira nem nagy szám, hogy összetrombitáljam az iskolát maga miatt, ne féljen! - biccentek hidegen a férfi felé, aztán Elanorra mosolyogva folytatom. - Kicsit már lejárt lemez a pasi, nem gondolod?
Persze ezt csak merő szúrkálódásból mondom, válaszul a lepattintó viselkedésére, mert egyébként őszintén meglepett, hogy itt találkozhattam egy "legendával".

*Válla felett visszafordítja fejét Sarah irányába, és újból végigméri a lányt.*
-Kétlem, hogy férfiember számára annyira elviselhetetlen volna az érintésed, de ha te mondod...
*Furcsamód Sarah ez utáni viselkedése cseppet sem zavarja, sőt kicsit még el is mosolyodik, igaz ők ezt már nem láthatják, ugyanis addigra már visszafordult célja felé. Gyors léptekkel igyekszik semmissé tenni a távolságot közte, és szabadsága között a sulitól, mikor valaki a vállán kezd kopogni. Megtorpan, majd egy darabig értetlen arcot vág, ám a papír elolvasása után minden világossá válik számára.*
-Ó...
*Hirtelen csak ennyire telik, ám a kezdeti meglepettségén villámgyorsan sikerül úrrá lennie, és még egy tőle szokatlanul kedves mosolyt is az arcára erőltet.*
-Ne sajnálkozz, nekem így szimpatikusabb - itt Sarah felé tekint, és amíg a harciasabb lény szemébe néz, mosolya is átformálódik egy kevésbé őszinte változatra - ami engem illet, nem vagyok senki, csak egy ember, akinek nagyon jól esne most egy sör...
*Ezek után már tényleg útjára indul.*

Hát azért nem akarok nagyon bunkó lenni, pedig megérdemelné. De látva Elanor nem tetszését, nem akarom tovább feszíteni a húrt, pedig igen is szívesen néztem volna meg, hogy a híres-neves Logan mindent kibír-e.
~ Na mindegy! Ideje lesz talán tűz szünetet kötni, mert még Elanor rám lesz mérges. Láttam a limóban egy kisebb bárszekrény félét, talán akad benne egy-két sör is. ~
Visszamásztam a kocsiba, míg Elanor "társalgott" a furcsán mosolygó férfivel, és míly szerencse, meg is találtam a keresett italt.
~ Remélem a tulajdonosnak nem fog hiányozni! De, ha igen, hát így járt! ~ mosolyogtam el magam, majd kezemben a három sörrel az ismét a motorja felé tartó Logan felé indultam és most én kopogtattam meg a vállát.
Ha megfordul, szeme elé emelem a hidegen gyöngyöző üvegeket.
- Meghívhatunk? Talán kezdhetnénk elölről.

*Sarah következő mozzanata meglepte, nem is kicsit. Ahogy tekintete végigszaladt a két fiatal, és gyönyörű nőn, egy pár kérdés azért megfogalmazódott benne. Az első leginkább a helyzet morális boncolgatása volt, helyénvaló volna-e ha ő most elfogadná azt a sört? A három tizedmásodperces őrlődés végére a válasz igen volt, így áttérhetett a következő rejtélyre.*
-Ki a halál jár ide limuzinnal??
*Az arcán a töprengés keltette láncok végül elsimulnak, helyet adnak egy elismerő bólintásnak.*
-Tévedtem Elenor - szól a csendesebbik lányhoz - most kezdem igazán kedvelni a barátnődet.
*Ezek után természetesen az italért nyúl, melyet korábban már elővillantott sörnyitójával szándékozik kinyitni.*
-Felbontsam a tiétek is?

Néhány másodpercig látszott a kemény vívódás a férfi arcán, de ez nem tartott sokáig. De ez elég volt nekem, hogy mosolyt csaljon az arcomra.
- Hát gőzöm sincs! - rázom a fejem. - De remélem nem zavar, hogy megcsapoljuk a készletét. Aki ilyennel jár, annak pár sör biztos nem tűnik fel. - kuncogok.
Mikor kisebb surranó hangot hallatva előtűnnek az éles karmok, kicsit hátrébb lépek, aztán kisebb sóhajt kiengedve látom, hogy csak a sörét bontja fel vele. Megcsóválom a fejem.
- Azért gondolom ez nem olyan fájdalommentes, mint amilyennek mutatod? De szívesen kölcsön adtam volna ezt, ha kéred. - mutatom fel a másik kezemben szorongatott sörnyitót. - Gondolom Elanor neked ezzel is megfelel. - nyitom ki a sört a lánynak, aztán magamnak széles mosollyal.
- Egyébként mi szél fújta erre? Csak nem tényleg visszatér az iskolába? - kérdezem belekortyolva a hideg italba.

Most ez komoly? Sörrel kínálnak itt, a garázsban? Azt hiszem én jobban járok, ha sörözés helyett tovább simogatom a cicámat, amit persze újra előkajtatok az egyik kocsi alól, miközben Sarah és Logan felbontják az üvegeket. Közben elgondolkodok, hogy ha dobozos lenne, akkor azt hogyan bontanák fel. Logan biztosan nem a hivatalos módon.
Leülök mellettük az egyik kocsinak támaszkodva, térdeimet magam alá húzom, s ölembe fektetem a cirmost, ami ott szépen összegömbölyödik. Sarah felé intek, hogy nekem nem kell felbontania a sört, mert nem fogom meginni, persze kedves mosolyom jelzi, nem megbántani akarom. Tőlem szokott csendességgel hallgatom a beszélgetésüket.

//Nyugodtan kihagyhattok, ha ti gyorsabban játszotok:) csendes hallgatóság vagyok úgyis //

*Érzi, hogy valamit mondania kéne erre, ám az igazat megvallva, furán venné ki magát, ha épp ő tartana kiselőadást mások tulajdonának tiszteletéről, ráadásul épp ezen a helyen. Inkább iszik egy kortyot a söréből, majd Elenor felé tekint.*
-Látom kettőtök közül te vagy a jó kislány, nem mintha eddig kételkedtem volna ebben.
*Sarah kérdését hallva kissé feljebb emeli szabad kézfejét, hogy jobban szemügyre vehesse azt. Hihetetlenül gyorsan begyógyultak a karmok vájta sebek, mint mindig.*
-A csalános borogatásod rosszabb volt. Remélem arcpakolást nem vállalsz.
*Újabb emberes adagot önt le a torkán, szárazra ürítve ezzel az üvegét. Mivel Elenor nem kér az italból, ő szívesen bevállalja a másik üveggel is, hacsak Sarah nem olyan nagy piás, hogy beelőzze ebben.*
-Dehogy. Összefutottam egy iskolatársatokkal Japánban, és őt hoztam haza. Pár nap, és el is tűntem a városból.
~Az igazat megvallva, lehet nem ártana korábban.~
-És ti? Gyakran vadásztok kiscicákra a garázsban? Elég fura hobbi...

- Miért, én olyan "rossz" kislánynak nézek ki? - húzom fel a szemöldökömet kérdően, enyhe kaján mosollyal, és Elanorra kacsintva.
Én is ránézek a kézfejére mikor felemeli és láthatom, hogy milyen iszonyú gyorsan regenerálódik a szervezete, hiszen már nyoma sincs a pengék okozta sebeknek.
- Ez jó! csalános borogatás! - kuncogok fel most már jókedvűen, miközben én is beleiszom a sörömbe. - Ezt megjegyzem magamnak, úgy sem sokan kommentálták így az átélteket.
Érdeklődve nézem, ahogy majdnem egy húzással eltünteti a saját söradagját, így mivel Elanor nem tartott igényt az italra, és látom Logan szemén, hogy még nem oltotta kellőképpen a szomját, ezért felé nyújtom a még teli üveget.
- Csak nem Tanya tett megint egy kis kiruccanást? - nézek rá kérdően, hiszen mindenki tudja az iskolában, hogy a lány néha meglepő helyeken bukkan elő, mivel még nem egészen koordinálja a képességét. - Áááá! A cicavadászat csak mellékes termék lett! - nevetem el magam. - Csak kicsit körül néztünk, milyen is lenne, ha mienk lenne valamelyik. - intettem körbe a garázsban lévő kocsikon. - De Elanor sas fülé közben felfedezte ez a kis szőrmókot, és ahogy látom már nem is válnak el egymástól. - nézek a csöndben lévő, macskát kényeztető lányra.

-Ó nem, pont, hogy jó kislánynak tűnsz - jegyzi meg, erősen kihangsúlyozva a "tűnsz" szót.
*Vidáman kortyol bele második üveg sörébe, nagyjából ahogy a tiszta folyóvizet kortyolgatja egy szomjas elefánt. Ilyen tempóval ismét csak félig marad teli az üveg, mire újból levegőhöz jut.*
-Bárki is vezeti ezt a rémséget, legalább ebben jó az ízlése.
*Felvont szemöldökkel néz a kuncogó Sarah-ra. Enyhén fanyar hangsúllyal teszi fel következő kérdését.*
-Gondolom, mert ők kómába estek.
*Tanya neve hallatán összeráncolja a homlokát. Látszólag nincs ínyére a téma, pedig valójában csak azon gondolkozik, vajon így hívták-e azt a lányt. Rossz szokása, hogy vénségében már csak az ősellenségei nevét jegyzi meg, mint például megvadult bátyjáét, magnetikus rosszakarójáét, vagy a csajét, aki eperturmixot itatott vele fényes nappal.*
-De - feleli végül vállat vonva - remélem most utoljára.
~Akkora mázlija nincs, hogy mindenhol kedves kanadai fickókkal fusson össze.~
-Ezt meg tudom érteni - jegyzi meg sóhajtva, s tekintete végigszalad a közlekedési múzeumon - én is szívesen elvinnék innen pár dolgot egy körre.
*Hirtelen ötlettől vezérelve felpattan, és gyors léptekkel az egyik nyitott tetejű kocsi felé veszi az irányt.*
-Ha jobban belegondolok, van itt egy autó, amit a gazdája nem fog hiányolni. Mit szólnátok, ha vezethetnétek egy kicsit?
*Bár alapvetően komoly arcot szokott vágni, és többnyire nehéz megmondani, mi is jár valójában a fejében, most valahogy mégis azt az érzést kelti, hogy komolyan beszélt.*

Mikor Logan hirtelen elindul az egyik nyitott tetejű sportkocsi felé, először el nem tudom képzelni mi ütött belé. Mikor aztán a kocsi vezetéséről beszél, felcsillannak a szemeim, de fél pillantásom Elanorra vetem. Teljesen elmerül a macskával való játszadozásban és egyébként sem hiszem, hogy még ebbe is bele lehetne rángatni. Szegénynek ez a nap is elég eseménydús lehetett, még egy kocsilopás nem biztos, hogy belefér. Ezért egyelőre nem hívom fel a figyelmét a dologra, csak én is a kocsihoz sétálok és szemrevételezem.
- Szép egy járgány! Honnan tudod ilyen biztosan, hogy nem hiányzik majd senkinek? - teszem fel a száz forintos kérdést. - Én sok hülyeségben benne voltam életemben, de azért most egy kocsi lopást nem vállalnék be. - nézek a szemébe vigyorogva.
El tudom képzelni Adam arcát, ha ki kéne hoznia a rendőrségről! Elég borzongató gondolat volt.
- Nem mondom, hogy nem szívesen vezetném, de még nincs jogsim sem. - vontam meg a vállam kelletlenül.

-Ismerem a kocsi tulajdonosát, nem fog panaszt tenni, múltkor is csak azt kérte, tankoljunk meg.
*Többet inkább nem mond a sportautó néhai gazdájáról, ki azóta már a menyben lövöldöz az angyalkákra lézer szemeivel.*
-Nekem sincs - vonja meg a vállát ismét - az én koromban már nem adnak.
*Fél kezével rátámaszkodik a kocsi ajtajára, a következő pillanatban pedig már be is ugrott a vezető ülésbe. Újra felzendül a fémes zaj, ezt követően pedig kis híján a már korábban bejáratott módszerrel indítja el a kocsit, ám egy pillanattal később eszébe jut, hogy a kulcs még mindig a kesztyűtartóban van, ahol a múltkor hagyta, miután vissza kellett hoznia a Drake ház elől. Visszarántja fegyverét, és egy lezser beindítja a járgányt, a nem túl praktikus rejtekhelyről előhalászott kulccsal.*
-Utolsó esély - figyelmezteti a lányt, pár másodperccel később pedig valóban elhajt a járgánnyal, a lányokkal, vagy nélkülük.

- Hát te tudod! - válaszolom a kocsi gazdájára tett utalására, aztán figyelem, hogy indítja be a kocsit.
- Várj egy kicsit? - kérem egy pillanatra. - Beszélnem kell Elanorral!
A lányhoz sietek és gyorsan elmondom neki, mi a helyzet, akar-e kocsikázni egyet. A fejrázás egyértelműsíti számomra, amit eddig is feltételeztem. Azért megnyugtatom, hogy csak egy kis időre megyünk el, addig maradjon a macskával itt, ha gondolja. Miután ezt megbeszéltük, visszasietek a járó motorral várakozó autóhoz és bepattanok az ajtón keresztül Logan mellé.
- Részemről mehetünk! - vigyorgok rá. - Aztán hová lesz a fuvar?

*A várakozó erős túlzás. Mire Sarah végzett a tanácskozással, Logan már kitolatott parkolóhelyéről, majd a lányok mellé gurult kocsijával. Kicsit csalódik, mikor kiderül, hogy a csendesebbik lány hátra marad, de persze elég valószínű, hogy ez józan gondolkodásának a jele. Tövig nyomja a gázpedált, és a még mindig nyitott kapun át úgy rajtolnak, akár egy rakéta.*
-Nem is tudom, mit szólnál egy mozihoz, aztán egy gyertyafényes vacsorához valami elegáns helyen.
*Hangsúlyának köszönhetően képtelenség komolyan venni előző mondatát, bár könnyen lehet, hogy veszélyesnek tűnő manőverei közben útitársát jobban lefoglalja a halálfélelem, mint az ő sziporkái.*
-Kijjebb megyünk, a semmi közepére, ahol tuti nem ütsz el semmit, aztán vezetheted kicsit te is.
*Ilyen sebességgel nem is tart sokáig, mire elérik a céljukat. Magához képest egész normális módon állítja le a járművet, ám azzal ahogy kiszáll belőle el is rontja a dolgot egy szemvillanás alatt. Az ajtó mellett állva még visszahajol az autóba egy pillanatra.*
-Aztán óvatosan - hangzik el a fölösleges intelem - utálok magyarázkodni a gyengélkedőn.
*A hátsó ülésre huppan vissza, valószínűleg mert az közelebb van, jelenlegi helyzetéhez.*

A fékcsikorgós, gumifüstölős indulás már sejtette velem, hogy nem sétakocsikázásra gondolt, mikor elhívott, de a gyertyafényes vacsora felvetése kuncogásra ösztönzött, annak ellenére, hogy keményen kapaszkodtam, hogy az ülésben maradjak.
~ Pont róla nézném ki utoljára, hogy ilyenre hív meg egy lányt! ~ - kúszik fel a vigyor az arcomra.
Élvezem a száguldást, még, ha néha egy-egy halkuló sikoly is kíséri az úton közlekedők részéről manővereit. Én aránylag biztonságban érezhetem magam a képességeim révén, habár nem tudom meddig terjed ki a sérthetetlenségem, hiszen ilyen helyzetben még nem próbáltam ki. Neki biztos nem sok baja esnék, ha jól emlékszem a mutációjára.
Mikor egy elhagyatottabb részen satuféket nyomva megáll és kipattan a kocsiból, csak kíváncsian nézem mi fog következni.
A vezetés ötlete felvillanyoz és túl nagy kockázatot sem látok a dologban, ezért mikor beszáll hátra, mosolyogva indítom be a motort és hanyagul vetem oda.
- Nekem nem nagyon kell használnom a gyengélkedőt! Nem vagyok túl sérülékeny. - azzal, ha nem is olyan lendületesen, mint ő, de jó iramban indulok előre. Fantasztikus érzés egy ilyen jó kocsit vezetni! remélem hamarosan a sajátomat is kipróbálhatom.

-Ha te mondod...
*Az igazat megvallva cseppet sem féltette a lányt. Bár nem ismerte rég óta, valahogy az volt az érzése, hogy tud vigyázni magára, amikor nem halhatatlan gyilkológépeknek fecskendez viszketőport a bőre alá.*
-Engem viszont tuti nem bírnál becipelni, szóval, ha van rá mód, ne tarold le azt a 3 motorost
*Hüvelyk ujjával maguk mögé mutat, és valóban. A távolból 3 tipikus lázadó motoros közeledik, fejkendővel meg minden.*
~Már a sulinál is észrevettem őket...de ez még nem jelent semmit. Nem nagyon vezet út másfelé,lehet kivételesen nem az életemre akarnak törni....hát hogyne.~
-Azért hajtsd meg bátran, hagy lássák, mire mennek idekint a rollereikkel.

Már éppen kezdtem belejönni, mikor Logan felhívja a figyelmemet a motorosokra. Eltaposni nem állt szándékomban őket, de egy kis versenyben benne lettem volna, habár nem úgy néztek ki, mintha ezért nyomulnának utánunk ezen a kihaltnak tűnő vidéken.
- Hát, ahogy gondolod. - néztem vigyorogva a nyugodtan ücsörgő férfinak. - Játszhatunk egyet a fiúkkal! - nyomtam erősen rá a gázpedálra, hogy a kocsi erősen megugrott.
Láttam a visszapillantóban, hogy a motorosok először kicsit lemaradnak, de aztán próbálnak lépést tartani velünk, ami arra utalt, hogy valamiért nagyon ragaszkodnak a társaságunkhoz. Mivel előttünk a nyílt terep volt, nem tartottam attól, hogy valakin keresztül hajthatok, ezért nyugodtan Loganra néztem.
- Esetleg valami ismerősök? Vagy le nem rótt tartozás? - vonom fel a szemöldököm kíváncsian, de különösebben nem tartottam a fiúktól, de az adrenalin termelésemnek egészen jót tett a száguldozás, meg a kergetőzés.

-Ezt már szeretem! - Kiált fel elismerően, majd valami olyat tesz, amit már rég nem, kapaszkodik. - Van ám második sebesség is!
*Miután letudott egy újabb beszólást, alkarjával a kocsi hátuljára támaszkodva kissé feljebb emeli magát, hogy újra szemügyre vehesse üldözőiket. Na nem mintha különösebben aggódna miattuk, ilyen tempóval az X-men 4 premierjéig sem fogják utolérni őket, ám arra ezért kíváncsi lenne, ezúttal ki rajong érte ennyire...már ha üldözik őket egyáltalán.*
-Érdekes, én is pont ezt akartam kérdezni tőled - felel pimasz vigyorral orcáján, melyet Sarah is láthat már a tükörben, mivel újra előre fordul - bár én hozzá tettem volna azt is, hogy a "hódolóid"?
*Előre dől a székén, kőt könyökét az első székek támláin pihentetve.*
-Vagy nem jönnek be a motorosok?

Láttam, hogy Logan is kezdi élvezni a dolgot, ezért még rákapcsoltam és hatalmas porfelhőt verve cikáztam a terepen. Hát legalább a fiúk küzdjenek meg a zsákmányért. Már ha tényleg ez a céljuk. Logan kérdésére csak még szélesebb vigyor ült a képemre:
- A motorosokat csípem, de valahogy ezeknek nem tetszik a fejkendője! Lehet, hogy ha levennénk a fejükről szimpatikusabbak lennének. Vagy a szemüveg nem áll jól nekik? Áhh! Látod, nem tudom olyan jól szemügyre venni őket ilyen távolról, hogy biztosat mondjak neked. Talán közelebb kéne engedni őket. Egyébként is kellene nekik egy kis siker élmény. - nevetem el magam kajánul és erősen lelassítom a kocsit.

-Ezt jó tudni - feleli sejtelmes hangon - ha legközelebb motorra ülök, otthon hagyom a kendőmet.
*Elsőre nagyon meglepődik Sarah húzásán, ám egy pillanattal később már sátáni vigyor ül ki az arcára, nagyjából mint a tigrisnek, aki felfedezi, hogy üldözi egy gazella.*
-Már épp javasolni akartam. De mi lenne, ha nem az úton várnánk be őket? Nincs pótkerekünk, és tartok tőle, az a bigyó ami az övükben van, nem vízipisztoly.
*Karjával az úttól jó 30 méterre található erdőség felé mutat, melyet egy közeli földút igénybe vételével lehet megközelíteni.*
-Az ott pont jó lesz, ha csak a számod akarták elkérni, oda biztos nem követnek.

- Tényleg? - nézek hátra meglepetten, mert a fegyverek eddig nem tűntek fel, nem mintha ettől izgatottabb lettem volna. - Hát a tulaj biztosan nem örülne a kasznin sem egy-két lyuknak. - teszem hozzá és azzal a lendülettel már a mutatott irányba is kormányoztam az autót.
Kicsit zötyögős volt, így közel a 100 kilométeres sebességhez, de gondoltam miért is könnyítenénk meg a kendősök dolgát, ha már esetleg utánunk szándékoznak jönni. Nagyon reméltem, hogy igen és, ahogy elnéztem Logan farkas vigyorát, szerintem ő is örömmel üdvözölte volna a fiúkat.
A fák közé kanyarodva még mentem egy pár métert, aztán leállítottam a verdát és érdeklődve néztem a férfire.
- És most? Megvárjuk, hogy eléggé felkeltettem-e az érdeklődésüket, hogy mégis idáig kövessenek a telefonszámomért?