Garázs

~Forogna a sírjában, ha megtudná...~
*Amint megérkeztek az általa kiszemelt susnyásba, azonnal kipattan az járműből, az ajtó kinyitásával természetesen ezúttal sem bajlódott.*
-Nem akarlak elkeseríteni, de ha ezek a motorbuzik követnek minket azon a sártengeren át, a méregdrága mopedjeiken, akkor tartok tőle, hogy a szándékaik nem lesznek....tisztességesek.
*Ráérősen a kocsi motorháztetőjére telepszik, elvégre csak hárman üldözik őket, nem sietnek sehová.*

A choppert alapvetően nem arra találták fel, hogy gazdája kerülje a feltűnést, ezért fél perccel később már nyilvánvalóvá válik hőseink számára, hogy üldözőik valóban rászolgáltak erre a titulusra. Istentelen zaj kíséretében érkezik meg a három haramia, kik mikor felfedezik, hogy várnak rájuk, annyira meglepődnek, hogy majdnem leesnek fémparipáikról. Egy darabig tanácstalanul ülnek, majd a férfi, ki látszólag vezeti őket, erőt vesz bizonytalanságán, kitámasztja járgányát, s két társával a háta mögött közelebb sétál a mutáns duóhoz.
-Lám,lám! Micsoda törékeny virágszál! Úgy tűnik, ma kapunk egy kis bónuszt is fiúk! - Magabiztosan röhög fel, melyhez csatlakozik maréknyi bandája is. Közben azért arra is fordítanak időt, hogy elővegyék pisztolyaik - A Farkasért jöttünk, légy jó kislány, és akkor elengedünk, miután kiszórakoztuk magunkat.

*Rozsomák hidegvére gőzként távozik a fülén keresztül a hallottak után. Alig bírja megállni, hogy ne ugrassza ki karmait, és készítsen szusit ezekből a rohadékokból.*
~Farkas? FARKAS!?!?!?~
-Maradj mögöttem - súgja utolsó intelmét, mielőtt felpattanna a motorháztetőről, hogy egyenesen üldözőik felé szaladjon. Ők persze nem restek tüzet nyitni, és ha Sarah túl közel megy, őt is megkínálják forró ólommal.

Ezek már megint mire készülnek? Jóra nem, az biztos, s arckifejezésem, fejem nemleges csóválása ki is fejezi rosszallásomat. Jogsi nélkül, ittasan, lopott kocsival furikázni a városban? Nekem legalább van már engedélyem, ha nem is vezethetek egyedül, meg inni sem ittam. De az, hogy én a mai nap után még elcsenjek egy kocsit is...hát nem. Nekem mára elég feladat lesz felcsempészni a cicust. Bár őszintén megvallom fogalmam sincs lehet e állatot tartani a szobámban, jobb ha most még nem mutatkozik be Szőrmók senkinek. Majd kipuhatolom szabad-e, addig meg a szoba sarkában elfér egy dobozban.
Megunva a várakozást a két jómadárra, pólóm alá rejtek a macsekot, s karomat magam előtt összefonva takarom őt, s felrobogok a szobámba. Remélem nem most kezd el nyávogni, bár a jó melegben jól érzi magát, hisz dorombol.

//Köszönöm a játékot, további kellemes száguldozást //

Vidáman nézem, hogy Logan a motorháztetőn ülve óhajtja bevárni a motoros fazonokat, akik, ha jól hallom nagyon is kitartóak, még ha a motorjaik kevésbé is.
Mikor a filmekből jól ismert formációban, a járgányaikról lepattanva felénk közelítenek és kellő figyelemfelkeltésül még a pisztolyaikat is előhúzzák, kicsit elhúzom a számat.
~ A nehéz fiúk! Anyám! ~
A szövegükön csak jókat kuncogok, hiszen "szórakozni" itt nagy valószínűséggel csak mi fogunk, már, ha egyáltalán hagy nekem valamit belőlük Logan, mert a bandavezér szövege után egy gyorsvonat sebességével és veszélyességével robogott a trió felé.
Gyorsan kiugrottam a kocsiból, természetesen vidáman elengedve a fülem mellett Logan figyelmeztetését.
~ Na, nehogy már, csak neki jusson egy kis móka és kacagás! ~
Viszont a fiúkák már ismerhették valamennyire, még, ha nem is túlságosan, mert azonnal tüzelni kezdtek rá, és mivel nem messze voltam a férfi mögött jutott nekem is a röpködő golyókból.
~ Ezek nem tisztelik a női nemet! ~ füstölögtem mérgesen, mikor egy-két lövedék engem is eltalált, de le is pattant rólam, hiszen már a kocsiban felturbóztam páncélbőr képességemet.

*A golyók még csak le sem lassítják, ahogy vöröslő fejjel, üvöltve rohan a bandavezér felé. Öklével a pisztolyára próbál lesújtani, ám látszólag centiméterekkel fogja elkerülni karja fegyvert, a látszat azonban szertefoszlik, mikor előbukkannak karmai, melyek a pisztolyt, és a cowboy kezét is tönkreteszik. A férfi vérző kezét szorongatva esne térdre, ám Logan megragadja őt ruhájánál fogva, és pajzsként használva őt, a bal szélső bandita felé szalad. A vezér kap is pár golyót a fenekébe, mire végre maguk alá gyűrik ellenségüket.*
~Még, hogy farkas...~
*Ekkor fedezi fel, hogy bár az utolsó motoros továbbra is tüzel, valamiért már nem élvezheti a húsába fúródó lövedék összehasonlíthatatlan élményét. Aggódva tekint társa felé, ám a gyönyörű látvány hatására, ahogy az ifjú amazonról lepattognak a golyók, valamelyest megnyugszik. Nem is fárad azzal, hogy leszálljon két letepert ellensége testéről, úgy tűnik a lány előbb ér majd oda.*
-Szóval Fúria mi? - Kérdi, s arcán újra felbukkan az a fajta mosoly, melyet akár elismerésnek is vehet az ember.

Logan nem sokat lacafacázik, hamar letarolja az útjába eső vezérbikát, és ugyanazon lendülettel a mögötte álló fickót. A harmadik bandita viszont észleli, hogy valaki megjelent a célkeresztjében és az nem az üvöltő, acélkarmos prédájuk, hanem egy gyenge lány.
Ennek megfelelően a bátor vitéz lőtáblát vált és engem vesz célba, ami részéről teljesen érthető, hiszen ezzel talán Logant is eltéríthetné azon szándékától, hogy szecskát csináljon a haverjaiból, ha a feltételezett barátnőjét szitává lövi. Részemről viszont megmosolyogtató igyekezet. Látom, hogy Logan felnéz egy pillanatra, de aztán rám bízza a lassan kartávolságba kerülő és szitkozódva újra töltő gyilokbérenc hatástalanítását. Élvezettel aktiválom a tüskéimet és ragadom meg a fickó fegyvert tartó kezét.
A hatás még engem is meglep, hiába tudom, hogy képességem fokozatosan erősödik. A haramia fülsértően felüvölt, testét gyors rángások sorozata rázza meg, oly mértékben, hogy nadrágján gyanús foltok tűnnek elő, majd mintha elvágták volna hirtelen megszűnik az ordítás és fennakadt szemmel elvágódik, mint egy darab kő.
~ Hát ennyi volt kisöreg! ~ porolom le a kezem, mint aki jól végezte dolgát. És, hát ez így is van.
Körbenézek, hogy Logan hol tart a többi legénnyel. Remélem eszébe jut, hogy beszélőképessen hagyja valamelyiküket, hiszen jó lenne tudni, ki küldte rá ezeket a bénákat.

*Annyira leköti az, hogy abban gyönyörködjön, amint az egyik nagyszájú legényt lenyomja egy nála háromszor könnyebb leányka, hogy észre sem veszi az alóla szabadulni próbáló, relatív sértetlen ürge próbálkozásait, csak amikor már sikerült neki kimásznia Logan, és a vezére alól.*
-Hova mész? Nem úgy volt, hogy szórakozunk?
*A csávó sajnos nem tűnik nagy bulizósnak, abból ítélve, hogy azonnal a motorjára pattan, és már húzna is el. Logan addigra felkapja a földről az ott felejtett pisztolyt, és lead pár lövést a fickó után. Tekintve, hogy a vezér még nyöszörög, és mozgolódik alatta, nem céloz valami jól, ezért az első pár lövés alig súrolja a menekülő motoros vállát, az utolsó lövés leadása után azonban a motorbicikli felrobban, ami igencsak meglepi.*
-Nem is oda....
*Hirtelen egy lézernyaláb szakítja félbe mondandóját, és löki hátrébb őt legalább 3 méterrel, lyukat égetve pólóján, és csúnyán felperzselve a bőrét.*

Úgy tűnik néhány vendég későn érkezett a partira. Abból az irányból, ahonnan néhány perce a motoros banda érkezett, most egy terepjáró robog be a képbe, platóján egy félszemű, fásliba csavart kezű emberrel, kinek maradék szeme vörösen izzik. Amint az autó megáll, kiszáll belőle még 3 ember. Egyikük még egész normálisan nézne ki, ha nem lennének azok a furcsa fémmel bevont karjai...vagy fém karjai? A másik fazon hatalmas fekete szemeivel, szintén nem túl bizalomgerjesztő, főleg, hogy a bőre is valamiért olyan fura, mintha nem is bőr lenne...A csapatot látszólag egy bőrszerkós nő vezeti, kinek sápadt, beesett arca, és rideg tekintete arról árulkodik, hogy nagyon utál maga körül mindenkit, 1500 méteres körzetben. Mikor a csuklójából előbukkan egy vastag, aranyszínű fémkábel, mely Logan nyakára fonódik, és felemeli vele a férfit, az elmélet igazolódni látszik.

Azonban, amit látok attól először leesik az állam, utána meg azon kezdek töprengeni, hogy valószínű jó nagy kakiba másztunk bele.
Még időm sem volt megijedni, ahogy a motoros felrobbanása után Logant egy csúnya lézersugár kapja telibe, mikor az előttünk lefékező terepjáróból olyan figurák szállnak ki, hogy kimeredt szemmel nézem közeledésüket.
Hangos hördüléssel nézem, ahogy az a sápadt boszorkány, valami drótszerű izét bocsát ki a kezéből és a nyakánál fogva emeli fel az előbb még bőszen harcoló férfit, aki most magatehetetlenül lóg a levegőben.
Ösztönösen mozdulok, hogy a segítségére siessek. páncélbőr képességem már ismét aktív állapotba helyezem, és fel sem mérem, hogy ezek a szörnyszülöttek, vajon mire képesek, ha egyelőre Logan sem bír velük. Aztán megtorpanok, hiszen a férfinek leginkább csak úgy segíthetek, ha a nőt hatástalanítom, ezért irányt változtatok, arcom most tényleg egy dühös fúriára emlékeztethet.

*Logan-t azért annyira nem kell félteni. Kezdeti meglepetéséből felocsúdva előrántja karmait, melyekkel sikeresen kivágja magát a bajból. Az aranyszínű drótszerű ízér ezután könnyedén lehúzza nyakáról, bár az csúnya horzsolást hagy maga után, mely meg is marad, másodpercekig.*
-Ne! - Kiáltja a lány felé, ám hiába, Fúria már támadásba is lendült, és senki sem állíthatja meg, legfeljebb az elé ugró, rovarszerű férfi, ki nagyra tátja a száját, és fülsértő, visító hangot ad ki.
*Megpróbál a lány segítségére sietni, ám neki is az útját állja egy alak, kinek alkarjából az övéhez hasonló pengék bukkannak elő, és a következő pillanatban már le is sújtanak Logan-re.*
-Na ne...komolyan?
*Bár aggódnia kéne, az előtte álló bóvli rozsomák miatt úgy érzi, egy rossz viccbe csöppent, egy rossz viccbe, melyen csak ront az arcán megjelenő mély seb, melyet ellensége pengéi ejtettek.*

Mielőtt még a nőhöz érnék, az egyik kísérője ugrik elém. Hátam mögül, mintha kiáltást hallanék, de ez most nem állíthat meg. Én már nyújtom is a kezem, hogy egyszerűen félresöpörjem az utamból, de ekkor száját nagyra tátva olyan éles, dobhártya szaggató hangot ad ki, hogy kezemet a fülemre szorítva esem előtte térde, próbálva megmenteni a hallásomat.
Könnyező szemekkel látom, hogy a mögötte álló nő csápjai már petyhüdten esnek a földre, ami nagy valószínűséggel azt jelentheti, hogy Logan kiszabadult, ami jó hírt jelentene, ha éppen nem most esne szét a fejem.
Utolsó erőmmel, mindent beleadva leveszem az egyik kezem a fülemről és hasra vágódva elkapom az előttem rikoltozó férfi lábát és minden maradék akaratomat a tüskéimbe sűrítem. Úgy érzem az agyam felrobban, ha azonnal nem hagyja abba!

*Sarah mérge furcsa hatást vált ki ízeltlábú ellenfeléből. Eleinte úgy tűnik, mintha meg sem érezné, bár kezdetektől gyanús, hogy elhallgat, miután megszúrták azok a bizonyos tüskék. Végük Térdeinél ketté törnek, felső teste pedig hanyatt esik a sárba.*
-Mire vársz? Menekülj! - Üvölti Logan, bár ezen a ponton könnyen lehet, hogy inkább csak ellenfelei megzavarása a cél, hisz ő maga sem hisz benne, hogy a lány megfogadná amúgy bölcs tanácsát.
*Logan támadója újra lesújt, melyet ő saját karmaival hárít. A fickó nagy meglepetésére ez azt eredményezi, hogy karmai apró darabokban a földre hullanak, miután összecsaptak Rozsomákéval. Erre ő csak mosolyog.*
-Na igen, az eredeti mindig lenyomja az utánzatot.
*Egy pörgő rúgással még azért kezeli a fickó fejét, biztos ami biztos. Az eredmény nem is marad el, a fickó elterül a földön.*
-És maradj is lent!
*Ezalatt a csápos hölgyemény aranyszínű kábelét ostorként használva csap Sarah felé, hogy időt adjon rovarszerű bajtársának a visszavonulásra.

Kis időbe beletelik, míg felfogom, hogy csönd lett. Felnézve az éles hangokat kiadó férfit a földön pillantom meg, majd meghallom Logan kiáltását is, de egyrészt erőm sincs a meneküléshez, másrészt frászt sem fogok elfutni, hiszen mégis csak legyőztem ezt a fura mukit itt előttem.
Mire eddig eljutok gondolatban és megpróbálnék feltápászkodni iszonyú fájdalom cikázik végig a hátamon, amitől visszazuhanok a földre.
~ Azt a jó édes......! ~ sziszegem feldúltan, elharapva a mondat végét, majd arrébb hemperedve nézek fel a nőre, és a mellettem ostorként becsapódó kábelre. Lerázva a még mindig bennem lappangó, a hangok okozta, bénultságomat, gyorsan felugrok és egy kisebb növendék fa mögé ugrom a következő csapás elől, aminek az lesz az eredménye, hogy a nő csápja a fa törzse köré csavarodik, meggátolva abban, hogy rövid időn belül visszahúzza.
Arcomon széles mosoly terül el, ahogy a sápadtabbnál is sápadtabb nőre nézek és előlépek rejtekemből, majd elindulok felé, közben egy oldalpillantással konstatálom azért, hogy Logan sem áll rosszul.

Bár nagyot kapott a fejére, a másik karmos figura még eszméleténél van, és Logan intelme ellenére nagyon is azon van, hogy felkeljen a földről. Normális esetben erre esélye sem volna, ám Rozsomákot jelenleg lefoglalja az, hogy félreugráljon a küklopsz lézerei elől, melyek így a földbe csapódnak, jó adag sarat, és port szórva szét mindenfelé.

Sarah valamivel jobban áll. A domina végül sikeresen tépi le a fáról ostorát, ám Sarah addigra már túl közel került hozzá, hogy bevethesse azt ellene. Furcsamód ettől nem esik kétségbe, sőt, mintha egyenesen felvillanyozná a dolog.
-Meg akarsz verekedni a hapsidért - kérdi, s arcán mosolyszerűség rajzolódik ki...nála nehéz megmondani, mi is az pontosan - gyere kicsikém, játsszuk le!
Harci pózt vesz fel, és úgy várja, mit mozdul ellenfele.

Ezalatt a rovarszerű lény ha lassan is, de mocorog. "Bőre" fel alá mozog, mintha szét akarna nyílni.

~ Még mindig túlerőben vannak! ~ fut át az agyamon azért a gondolat, hiába tettünk harcképtelenné egy-két embert, vagy micsodát. Ráadásul azok sem iktatódtak ki véglegesen, ahogy elkeseredve konstatálom.
Minden esetre ezt a csapkolódós szukát itt előttem, azért még szeretném megölelgetni a két kezemmel. Meglepetésemre nem kezd el pánikolni, hanem még valamiféle vigyor is elterül az arcán, majd, mint a régi kungfu filmekben, hivogatóan és egyben gúnyosan int a kezével, amit szóban is megerősít.
~ Hátha csak ez kell te bányarém! ~ mosolyodom el én is.
Gondolom azt hiszi, csak a tüskéimre hagyatkozom, de ha ebben hisz, akkor hatalmas csalódást fogok neki okozni. Nem hiába gyakoroltam eleget a harci teremben Adammel, azért nem ijedek meg egy kis verekedéstől sem, főleg mivel puszta kézzel elég esélytelen, hogy akár egy kicsit is megrendítsen.
- Nem a hapsim. - világosítom fel azért kedvesen. - De veled azért szívesen eljátszadozom! - mosolyodom el én is és közelebb sétálok, lehetőséget adva, hogy védtelen tartásomat kihasználva nekem támadjon.

-Zene füleimnek - válaszolja a nő, s megnyalja a szája szélét - remélem durván is szereted.
Mivel Sarah nem támad, ezért bőrruhás ellenfele veszi kézbe a kezdeményezést. Fúriához szalad, majd egy a várnál jóval kevésbé látványos jobb egyenessel nyitja kettejük párharcát, melyet követ egy bal horog is, végól egy gyomor felé leadott térdeléssel zárja a kombót.

Logan közben egy hangyányit belassul. Először vállon találja a lézer, a következő pillanatban pedig másik ellensége kihasználja az alkalmat, és hátba szúrja őt maradék karmaival.

-Csak ennyit tudtok!?
*Könyökével orrba veri a mögötte álló férfit, majd épp időben bukik le ahhoz, hogy a küklopsz lezere a társát sebezze meg helyette. Ez után még talpon maradt félszemű ellenfele felé kezd szaladni, diadalittas ordítás közepette.*

A földön fekvő Termesz bőre közben szép lassan felszakadozik. Sebeiből zöldes nyálka folydogál ki a földre, megperzselve minden fűszálat amihez hozzáér.

A Szőrnyella nem is habozik sokáig nagy lendülettel érkezik az orrom elé és öklét lengetve először az arcom jobb felét üti meg, majd egy orrcsonttörő egyenes visz be, majd szadista örömtől ragyogó arccal a gyomromba térdel. Kicsit sem tűnik fel neki, hogy egy jajszó nélkül hagyom, hogy boksz-zsáknak nézzen, és még vérem sem csordult. Ez a páncélbőr tulajdonság még néha engem is elálmélkodtat, de nincs kedvem most ezen töprengeni, mert miközben ezzel a bőrszerkóba öltözött némber próbál beletaposni a földbe, az előbb már padlóra küldött csótányka bőre vagy milye repedezni kezd és valami borzalmas trutyi folydogál ki belőle, ami első ránézésre sem tejnek tűnik, hiszen égett foltokat hagy maga után.
~ Azta! ezt azért jobb lesz elkerülni, még, ha elméletileg bőröm egy kis ideig valami hasonlót is ki bír, de azért nem szeretném most kipróbálni! ~ és igyekszem távolabb táncolni a savat kibocsátó fickótól, ha lehet ellenfelemet terelgetve arrafelé.
Minden esetre eléggé felhúzott a nő, ezért kicsit még szórakozni akartam vele, nem egyből az enyhet adó ájulásba taszítani. Így is kikerekedett szemekkel vette tudomásul, hogy nem a földön rogyadozok előtte. Most viszont én jövök.
Először lendületből rúgtam gyomron egy csodás ollózó mozdulattal, majd mikor rágörnyedt a lábamra, összeszorított két kezemmel csaptam fel az állát, hogy feje hatalmas lendülettel csapódott hátra.
~ Na kisanyám, ha ettől nem fekszel ki, akkor jöhet a sokkoló! Nincs időm veled többet játszadozni! ~ mert közben nem kerüli el a figyelmemet a kocsin maradó lézerszemű pacák ténykedése. A csaj szépen ívelt mozdulattal hanyatlik hátra, pont egy zöldes tócsa szélére, amibe kicsit bele is tenyerel, kisebb füstfelhőt indítva útjára. Fejem ismét a lézeres fickó felé fordul, de addigra Logan már úton is van felé.

"Szőrnyella" Nemhogy nem lepődik meg azon, hogy Sarah ezek után még talpon van, de ráadásul mintha még mulattatná is a dolog. A dolog akkor nyer értelmet, mikor ő is bekap pár ütést, ám a várttal ellentétben rajta sem hagy semmiféle nyomot egyik támadás sem, mintha betonfalat ütnének.
-Na, mi aztán egymásra találtunk kincsem!
A fejére mért csapás azért nem élvezi ennyire, az enyhe savas fürdőt még kevésbé, melyből villámgyorsan kikapja ugyan a kezét, de kesztyűjét tönkreteszi az anyag, felfedve, hogy kézfején egyáltalán nincs bőr, de még hús sem! A többi ruhája miatt nem látszik, de mintha ha egész karja fémből lenne.
-Itt ne hagyj kicsikém!
Ezzel még a földről Sarah felé küldi arany "lasszóját", mely két lába köré tekeredik. A művelet után nagyot ránt rajta, és úgy általában igyekszik minét közelebb húzni magához, mialatt ő maga feltápászkodik.

Logan csupán egy aggódó pillantást vetett a lányra, de ez is elég volt ahhoz, hogy újabb lézer súrolja az oldalát. Dühösen fordul vissza a félszemű felé, továbbra is kivont karmokkal szaladva felé.

Hirtelen hangokat hallok a hátam mögül! Annak a nőnek a hangját, kinek most ott kéne szépen szundikálni a csendben szétfolydogáló testőre mellett! Még igazán csodálkozni sincs időm, mert a következő pillanatban valami hatalmas erővel kirántja alólam a lábaimat és akkorát esek mint az ólajtó, majd szép lassan csúszni kezdek hátrafelé. Az eséstől csak azért nem lett komolyabb bajom, mert védett a páncélbőr, de még így is kemény volt az ütközés.
~ Hogy az a....~ robbant majdnem fel a fejem a méregtől. ~ Miért nem sokkoltam le, mikor lehetőségem lett volna! ~
Erőmet összeszedve feldobom magam a levegőbe, hogy át tudjak fordulni és mielőtt egészen közel húzna, rá tudjak fogni a pányvára mely fogva tartja lábamat. Ekkor veszem észre a "kezét", mely vagy fémből van, vagy fém borít, de egyik sem sok jóval kecsegtet.
~ Lehet, hogy az egész csaj valamiféle fémből készül robot! ~ fut át rajtam a hihetetlen gondolat, de igazán nem tartom valószínűnek, de, ha az, akkor nagy bajban vagyok. A fémekkel felturbózott csaj erős ugyan, de azért aránylag egy súlycsoportban vagyunk, így mikor végre sikerül megragadnom a "lasszót", hatalmasat rántok rajta, hogy megpróbáljam meglazítani, így kibújva a szorításból, ha sikerül, akkor megkísérlem elkapni és a tüskékkel megrázatni.

-Vergődj csak, úgyis hiába!
A kötél nem enged szorításából, és a rántásnak sincs semmiféle hatása a nőre, ki úgy tűnik megunta, hogy érző lénynek tettesse magát, és újabban úgy mozog, mint a terminátor húgicája. Nevetve lépked közelebb a vergődő Sarah-hoz, majd lehajol a lányhoz, és hatalmasat üt a földbe a feje mellett, keze az alkarjáig merül el a kemény talajban.
-Sajnálom kicsikém, de engem a bájgúnárért küldtek, egy csinibabának esélye sincs.
A karja ellen elkövetett merénylet látszólag nem rendíti meg különösebben, ám termesszel ellentétben rá tényleg nincs hatással a dolog, igaz ez főleg annak tudható be, hogy a karjában nincs mit leszedálni.
-Bénító tüske? Ne röhögtess - röhög egyenesen a lány szemébe - tudom nem látszik, de alig vagyok már ember! Persze mélyen belül még igen, de a pici tűd nem hatol át annyi páncélon.
Nyilvánvaló, hogy a csaj élvezi, sőt igényli, ha félnek tőle, vagy csak egy 40-es évek beli könyvből tanult meg szupergonosz lenni.

-Mira vársz? Nyomd le azt a ringyót!
*Ezúttal Logan volt az aki üvöltött. Ő maga úgy tűnik egész jól áll, egyik karja ellenfele nyaka köré fonódott hátulról, másik kezével pedig a fickó fejét nyomja lefelé. Kicsit olyan, mintha épp barackot adna a fejére, ám valószínű, hogy csak azért fogja így, nehogy véletlenül lelőjön valakit a szemével, amíg a folytó szorítás eléri hatását.*

Elképedve látom, hogy a Szőrnyella tényleg valami összetákolt ember-robot kombináció, és sem a kábel rángatása, sem a sokkolás nincs rá semmiféle hatással, ellenben demonstrációt tart a fejem mellett a fémkar erejéről. Annak most kimondottan örülök, hogy nem a fejem volt azon a helyen, ahol most kisebb lyuk keletkezett a talajban.
Logan kiáltása viszont újabb adrenalin löketet zúdít ereimbe, és jól fel is szívom magam.
~ Hát, ha azt hiszi ez a tyúk, hogy ezzel vége, nagyon téved! ~
Így, hogy közelebb hajolt esélyt adott, hogy bevessek egy lábkulcsot, és, hogy a nyaka köré fonva a lábam egy erőteljes mozdulattal rántsam le a földre. Ha sikerül a következő pillanatban már rajta is ülök, és a vonszolás közben megkaparintott, két öklömnyi kővel, úgy vágom fejen, hogyha az is fémből van, legalább minimum behorpadjon, de nagyon reméltem, hogy azt még sem cserélte le, mint a bádogember, és így rendesen kiloccsanthatom az agyvelejét.
- Nesze, te rohadék! - lihegek az erőfeszítéstől.

Sajnos a csodanő tényleg felhagyott minden színjátékkal, így amikor a lábak a nyaka köré fúródnak, ő csak áll ott mint egy szobor. Úgy tűnik nagyon élvezi, hogy Superman-t játszhat, erre enged következtetni az is, hogy élvezettel kacag fel, mikor a fejéhez ütődött kő csak egy fémes koppanást csikar ki belőle. Persze a bőre felszakad, és egy apró vércsík is megindul lefelé, ám ő erről nem vesz tudomást, inkább csak megragadja a lány nyakát, ki még mindig rajta csimpaszkodik, és szorítani kezdi azt.
-Utolsó kívánság? Felkeressek valakit, hogy utánad küldjem?
Bár csak egy mozdulatába kerülne, hogy összeroppantsa a lány nyelőcsövét, ő mégis inkább elnyújtja a dolgot. Úgy tűnik ritkán engedik ki ezt a vadállatot a ketrecéből.
-Szülők? Barátok? Az igazi hapsid? Bármire vevő vagyok!

Az, hogy végső megoldásnak szánt, kétségbeesett akcióm semmilyen hatással nincs a két lábon járó androidra, hirtelen minden erőt kiszív belőlem. Mikor megragadja a nyakam és jóformán a levegőben tartva, épp arra készül, hogy kiszorítsa belőlem a szuszt, már jóformán teljesen hidegen hagy, mert kezdek leszámolni az életemmel. Ezt a terminátort képtelen vagyok legyőzni!
Azért még valami halvány életösztöntől vezérelve, megpróbálom lefejteni a kezét a nyakamról, persze hiába, olyan, mintha egy fémpántot akarnék puszta kézzel megroppantani. Gúnyos megjegyzésére a az ölés vágyától csillogó szemébe nézek és ekkor......
~ Ááááá! Hogy én ....erre....nem....gondoltam! ~ lebeg át rajtam egyre jobban tompulva egy halovány reménysugár.
De összeszedem magam, még egy utolsó erőfeszítéssel ráveszem a karom, hogy mozduljon és tüskéimet is bevetve, egy hirtelen mozdulattal a legvédtelenebb pontjába bököm az ujjaimat: a szemébe! Az talán még sincs kicserélve, valami isten verte műanyagra!

Élvezettel figyeli, ahogy a lányból apránként távozik a remény utolsó hírmondója is, végső kétségbeesett kapálózásán pedig csak röhögne, mígnem sor kerül az utolsó támadásra. Mikor felfogja mire készül a lány, védekezne, de már késő. Tucatnyi apró csalántüske fúródik a szemébe, szörnyella pedig fájdalmasan sikolt fel, végre eleresztve áldozatát, ki így nagyot huppan előtte a földön. A terminátor asszony szédelegve hátrál néhány lépést, és bár a habzó száj elmarad nála, az ájulás nem. Hatalmas robajjal csapódik a földbe, mintha egy acélszobrot löktek volna hanyatt, ezt követően pedig csak fekszik a földön, mozdulatlanul. Levegőt sem vesz, bár valójában eddig sem tette, élettelen hófehér szeme az eget bámulja.

*Logan mosolyogva néz végig a harcmezőn. Úgy tűnik, ha nyugalmas nem is, de legalább eredményes volt a sétakocsikázásuk.*
-Jó látni, hogy legalább harcolni megtanítottak, ha már menekülni nem...
*Arcáról egyik pillanatról a másikra lefagy a mosoly, rohanni kezd az épp csak feltápászkodó lány felé, odaérve pedig szorosan átöleli őt, egy időben arrébb is forgatva abból az irányból, ahol termesz fekszik, kinek mostanra cafatokra szakadt bőre alól apró ágyúknak is beillő csövek lógnak ki. A lény a következő pillanatban igazolja a férfi aggodalmát, mikor kilövelli magából minden csepp megmaradt korrodáló testnedvét, mely így Logan hátának csapódik, komoly károkat okozva benne. Utolsó erejével még ellöki magától Sarah-t, akinek így mindössze néhány csepp jut a vállára, mely elég fájdalmasan marja meg a lány bőrét, de végül csak egy vörös folt marad utána. Rozsomák ezzel szemben felső, és bőrrétek nélkül hever, arccal a sárban. A délutáni napfény sugarai megcsillannak fémlapockáin, miközben őt a hideg rázza.

Lihegve és kábán fekszem a földön, ahová az a rémség leejtett, és éppen azon igyekszem, hogy erőt gyűjtsek a feltápászkodáshoz, mikor hirtelen egy erős kéz pördít meg és egy meleg test ölel magához. Felnézve Logan féltő, majd egy nyúlós csattanás követően fájdalmas tekintetével akadok össze. A lökésétől hátra tántorodom és érzem, hogy valami zöldes színű cseppek hullanak a vállamra, melyek azon nyomban marni kezdik a bőrömet, de hála a képességemnek, csak vöröslő foltot hagynak maguk után, habár elég fájdalmasat. Viszont Logan már a földön hever és legnagyobb rémületemre a hátát teljesen szétmarta az a maró anyag, melyet az elsőnek leamortizált szörnyszülött robbantott ki magából. Az engem megóvó férfi egy nyikkanást sem ejt, de egyfolytában és erőteljesen rázza a hideg. Valamit tennem kell!
- Logan! Hallasz engem? - próbálom arrébb húzni a testét, biztonságos távolra. - Miért kellett ezt csinálnod? Hiszen nem sok kárt tudott volna okozni bennem! - beszélek hozzá, hogy csináljak valamit. ~ Legalább is nagyon remélem, hogy nem történt volna nagyobb baj. ~ hiszen nem tudhattam biztosan. ~ Most mi a fenét csináljak? ~ toporogtam a súlyosan megégett férfi mellett.
Aztán a kocsihoz rohanta, hogy keressek valami takarót, amivel legalább a hidegrázását enyhíthetem, habár nem a fagyos idő okozta a remegést, de hát jobb ötletem egyelőre nem volt. Mivel pokrócot nem találtam, úgy döntöttem megpróbálom bevonszolni Logant a kocsiba, hogy visszarohanjak vele az intézetbe, ahol már hathatósabb segítséget is kaphat.

-Sz...szívesen - nyöszörgi sípolva, ami nem kis teljesítmény tőle, hisz a sav már a tüdejét csiklandozza.

Bár képességének hála úgy néz ki ez a sérülés is csak egy rossz emlék marad számára, az már most látszik, hogy ebből nem fog olyan gyorsan kilábalni, mint egy szimpla fejlövésből, vagy szíven szúrásból. Felállni képtelen, és figyelembe véve több mint egy mázsás súlyát, a vonszolás sem hoz sok eredményt. A helyzet reménytelennek tűnik, ám ebben a pillanatba, mintha csak a feszültséget szeretné oldani, a küklopsz tüzet nyit, hátba találva Sarah-t a lézerével. Bár jól láthatóan megviselte a korábbi harc, és vérző sebeiből ítélve Rozsomák meg is szurkálta párszor, amikor a lány a hárpiával volt elfoglalva, mégis sikerült olyan erővel eltalálnia őt, hogy Sarah átbukfencezik a kocsi felett.
-Dobjuk be a kocsiba - kiáltja a küklopsz zombi módjára vánszorgó társa felé - kis szerencsével maradt belőle annyi, hogy használható legyen.
A felszólítás ellenére a karmos fazon egy maga dobja Logan-t a platóra, majd fintorogva veszi tudomásul, hogy vezetnie is neki kell, csak mint mindig. Ami a lézerszeműt illeti, ő Logan mellett foglal helyett, mielőtt elhagynák a harcmezőt, ahol így fél tucat test, 2 motor, egy kocsi, és a mostanra az égő mellkasi fájdalomból felocsúdott Sarah maradt mögöttük.
-Nem kellett volna elhoznunk a boszit is? -Kérdi a sofőr, főnökükre utalva.
-Minek? Majd hazaúszik, ha fel tud állni!

Fújtattam, mint a málhásló, mire annyira eltudtam vonszolni Logant, hogy a kocsi közelébe értünk, de a súlyát figyelembe véve, arra esélyem sem volt, hogy a segítsége nélkül betegyem a kocsiba. Épp valami hasonlóra akartam kérni, mikor hatalmas ütés érte a hátamat, melyet égető fájdalom kísért, és amitől szépen ívelt csukafejessel landoltam a sportkocsi másik oldalán, pár pillanatra talán az eszméletemet is elhagyva. Mire sikerült lerázni magamról a zsibbadtságot és talpra kecmeregtem, már csak az elporzó platós teherautó hátulját, a rajta fekvő testet és a félszemű lézeres fickót láthattam. Megkerülve a kocsit rémülten konstatáltam, hogy a fekvő test az autóban, bizony Logan lehetett, mert itt csak hűlt helye volt, a többi szörnyszülött viszont szanaszét heverészett.
Viszont most nem volt idő a sápítozásra, villámgyorsan kellett cselekedni, ha nem akarom sorsára hagyni a vasembert! Az fel sem merült bennem a nagy igyekezetben, hogy talán nem nekem kéne eljátszanom az egyszemélyes felmentő sereget, hanem jó lenne segítséget hívni. Ezért a kocsiba pattantam és hatalmas porfelhőt felverve fordultam meg és vadul üldözőbe vettem a szökevényeket. Közben pedig azért mégis eszembe idéztem az Adammel történt múltkori beszélgetésemet, mikor Seant cipeltem be segítség nélkül az intézetbe, ezért félkézzel előbányásztam a telefonomat és tárcsáztam mentorom számát. Kicsöngött, de egyelőre nem vette fel senki. Bosszúsan hajítottam a mellettem lévő ülésre a mobilt és tapostam a gázt, hogy ne veszítsem szem elől a teherautót.