Rozsomák szobája

-Summers professzor? Nem rémlik a neve... -vakarom meg a tarkómat töprengve, aztán ahogy Logan újra felemlegeti a chilit, egy újabb adag büntifeladattal egybekötve, egyből felöltöm legártatlanabb ma született kisbárány tekintetemet.
-Nem tudom... izé, akartam? -kérdezem óvatosan, hol Loganre, hol Lilyre pillantva.
Végül aztán inkább a fiatal könyvtárosnéninkre mosolyogtam:
-Egyébként, ha kell segítség, szívesen segítek. Igaz, a könyvespolc takarításnál is mindig leragadok 1-2 könyvnél, aztán mire észbe kapok, már eltelt 3 óra, én meg csak ülök a halom könyvek között és olvasgatok... A tesiórákra visszatérve meg, huh', de jó, hogy nekem olyan már nincs... Izé, ne értsd félre, imádtam az óráidat, de hát na...
Aztán, mint derült égből villámcsapás, mire észbe kapok, már eggyel nőtt a létszám a szobában. Csodálkozva pislogok a bukósisakos nőre, hogy ez meg hogy a manóban került ide... Kopogott egyáltalán? Vagy lehet, hogy teleportált... Hmm... Diáknak egy kissé idősnek tűnik, biztos tanár lesz...
Aztán, amikor Logan a keresztnevén szólította, tökre büszke voltam magamra, hogy hogy eltaláltam, ha ő ismeri, akkor biztos. Aztán lassan eszembe jutott, hogy de Ms. Gage is tanár, akkor ő miért nem ismeri? Meg azok után, ezek is kettesben voltak bent... Meg amúgy is, nyomozó...
Hogy mi?! Nyomozó? Riadt tekintettel néztem Loganre, majd az új vendégre. Jesszus, csak nem valami butaságot csinált? Én is odatipegtem Lily mellé, hogy aztán ketten várjunk nagy aggodalmaskodva, hogy mi fog történni.
-Logan? Nem akarok beleszólni, de szerintem nyugodtan maradhattok. Ms. De'Loise nyomozó biztosan valami hivatalos ügyben keres, ha nem tévedek, te meg az iskola tanára vagy... akárcsak Ms. Gage, én meg majd leszek, ha minden jól megy...
Azt persze már nem akaródzott kimondani hangosan, hogy miután legutóbb az utcán ütött ki egy rendőrt, nem szívesen hagytam volna egyedül. Ha valami hülyeséget csinál a suliban, a végén még elbocsátanák a suliból, annak meg senki sem örülne, nem igaz?

Valóban meglepett, hogy Logan nem volt egyedül, pláne, hogy nem egy, hanem rögtön két nő társaságában találom a saját szobájában. A feltételezésre, hogy ki tudja mire készültek, vagy csináltak, vagy csinálhatnának ezek itt hárman csak egy ördögi mosoly ült ki az arcomra, amit a sötétített üveges bukó miatt ők persze nem láthattak.
~Ejnye, ejnye Logan...te szoknyapecér.~
Egy ideig csak bámultam őket a bukó után, úgy tűnt nem csak engem, hanem őket is váratlanul ért az én jelenlétem. Helyes!Bár nem egészen így gondoltam a belépőmet. Végül nagyon lassan elindultak a kezeim a fejem felé, majd egy könnyed mozdulattal vettem le a bukót, ami alól tűz zuhatagként omlott le vörös hajkoronám. Kicsit megráztam, majd a bukót a bal kezembe vettem, és a jobbal kicsit azért beletúrtam a fürtjeimbe, hogy többé kevésbé helyre utasítsam azokat. Most már zöld tekintetem pásztázta a bentieket. Elég mókásan festett, ahogy a nyomozó szó hallatán a két nő Logan elé ugrott.
- Helló nagyfiú!- válaszoltam tök lazán a köszöntésére, bár a jelek szerint nem repesett a boldogságtól, hogy lát, amit meg tudtam érteni, ha arra készült, amire én gondoltam. ~Szívás öregem, így jártál!~és valahogy cseppet sem volt lelkiismeret furdalásom, hogy megzavartam volna valamit.
- Valóban rég. Sok dolgom akadt mostanában.- nyomatékosítom a szavaim, hogy kicsit rátegyek a helyzet mivoltára, de legszívesebben csak röhögnék egy jót a helyzeten, de jó voltam pókerarcban.
- Te meg közben női egyletet alapítottál, vagy ők az új testőreid?- valószínűleg nem fogom belopni magam a szívükbe, de nem is állt szándékomban, viszont most már helyénvalónak éreztem azt a cinkos félmosolyt, ami csak hamar meg is jelent az ajkaimon.
-Tulajdonképpen egyszerre hivatalos és magánügy a jövetelem célja, ami úgy gondolom, csak kettőnkre tartozik a nagyfiúval. Ígérem nem harapom le a fejét.- a félmosoly továbbra se nagyon akart leolvadni az arcomról, bevallom kicsit élveztem ezt a röhejes helyzetet.
- De remélem nem zavartam meg...semmi különöset?- kérdezem, de ekkor már egyenesen Logan tekintetébe fúrtam a sajátom, fogva tartva az övét.

-Az előtt dolgozott itt, hogy téged felvettek ide...
~...a régi szép időkben...baromira hiányzik a sör.~
-Amikor a múltkor leöntött turmixal, épp a szüleitől jött gyalog, szóval gondolom nem lakhatnak annyira messze - jegyzi meg cseppet zsörtölődve, ha már Ratna nem felel a kérdésre, aztán folytatja a ruhák "pakolását", míg Lily közbe nem lép, végre valahára. Ahogy finom kezeivel a ruhák után nyúl, és selymes bőre talán véletlenül simul az ő szőrös karjához, egy pillanatra elmosolyodik a bajsza alatt, de aztán gyorsan visszaváltozik önmagává, és a vendégei felé fordul, kik egyre szaporodnak...
~Ó Ratna, hogy pukkadnál meg! Pukkadnál meg...mi a..? Na mindegy...pont most kell neked itt makacskodnod? Mondjuk, nem tudhatja, hogy mit akar tőlem, való igaz, de akkor is...francba...most már tényleg, ki cenzúrázza a szóvirágaimat a fejemben??~
-Most, hogy így mondod, feltűnt, hogy újságban akad hely a katasztrófa híreknek is a gyászjelentések mellett. Apróság, de azért éljen a New York-i rendőrség! - Nem, még Ratna mellett sem tud nem haragudni arra a bandára a múltkori eset miatt...amihez Roxy-nak mondjuk nincs köze, de ha lenne, már nem csak beszélgetnének.
-Női egylet? - Kérdi meglepetten. Aztán, amikor Lily belé karol, felvonja egyik szemöldökét, oldalra sandít a szőke lányra, aztán megvonja a vállait, s rabul ejtett karjának a végén az ujjai összefonódnak Lily ujjaival.
-Ő a barátnőm - jegyzi meg büszkén, aztán pedig Ratna felé biccent - ő pedig a csaj, akit kinyírok, ha erről beszél bárkinek. Egyébként ne aggódj, épp csak azon morfondíroztam, hogy kéne egy retesz arra az ajtóra, szóval semmi komoly.
Aztán a lányok felé fordul...vagyis, Ratna és Lily felé, s amennyire tőle telik, kedvesen mosolyog rájuk. Hála az egyik képességének, és a másik puszta jelenlétének, ez most egészen úgy sikerül, hogy tényleg nem látszik mögötte semmi gyilkos szándék.
-Nem lesz semmi baj, és az iskolához sincs köze. Valaha együtt dolgoztunk egy ügyön, és gondolom arról akar beszélni...igaz nyomozó?
~Remélem, nem arról, hogy nála elzárták a vizet, és itt zuhanyozna le, ha lehet...akkor aztán megnézhetném magam.~

-Ez ismerős - nevettem fel, Ratna szavaira. - Nem hiába haladtam én is olyan lassan a költözködéssel. De rendben van, ha segítségre lesz szükségem, és te éppen kedvet érzel rá, akkor majd szólok. És előre is köszönöm, igazán figyelmes vagy.
A nyomozó érkezése úgy néztem, Ratnában is gyanút ébresztett. Ez csak tovább növelte az aggodalmamat, hiszen mi van, ha történt még valami, amiről én nem tudok, de jobban kellene miatta Logant féltenem? Hamarosan már ketten alkottunk falat a férfi előtt, hogy nagyobb biztonságban tudjuk.Örültem volna neki, ha végre megtudom, mi is folyik itt, mit keres itt ez a nő.
-Női egylet? - kérdeztem vissza egyszerre Logannel. - Dehogy, ahhoz férfilétére nem is csatlakozhatna. A testőrei meg... nos, ha kell, akkor leszünk azok is. Én legalábbis mindenképpen.
Érintésére összerezzentem. Nem mondom, hogy nagyon titkoltuk volna a kapcsolatunkat mások előtt, de úgy állapodtunk meg, hogy egyenlőre jobb, ha nem is verjük nagydobra. Még csak nem is volt szükség rá, hogy bevallja, miért csinálta?
-Dehogy ölöd meg! - meredtem rá megütközve. - Miről beszélsz? Egyfolytában áradozol róla, miért akarnád bántani? - Aztán a lányra néztem. - Ne félj, Ratna, nem hiszem, hogy tényleg megtenné. Bár azt tényleg nagyra értékelnénk, ha ez köztünk maradna.
Roxy már valamivel kevésbé tűnt veszélyesnek. Elmondása szerint Logan fejét sem akarta leharapni, ami kifejezetten kedves gesztus volt a részéről. Meg egyébként is, ha ilyen régről ismerték egymást, akkor Logan már biztos kiszúrta volna, ha veszélyt jelentett volna rá, ennyire bíztam az ítélőképességében és az éles szemében. Teljesen azonban képtelen voltam megnyugodni, és ahogy meghallottam az egyre közelebbi csivitelést, már azt is tudtam, mi e legjobb megoldás.
-Nézze, én elhiszem magának, hogy nem akar neki rosszat - feleltem Roxy valamiért nyugtalanító mosolyú arcába nézve. - De amikor legutóbb nyomozóval futott össze, az elég csúnya incidens volt, és nem szeretném, ha az megismétlődne. Úgyhogy ha nem gond, nem hagynám egyedül vele.
Kinyújtott mutatóujjamra leszállt az éppen visszaérkező Inimma, és onnan méregette kíváncsian Roxy-t és Ratnát.
-Menj Logannel - súgtam neki. - Vigyázz rá.
A kismadár azonnal kötelességtudóan átröppent Logan vállára, szárnyával ,,Ne aggódj, pajtás, már itt vagyok!" - szerűen paskolta meg a nyakát és halk, harcias csipogással meredt Roxy-ra, aki szemben állt velünk, így kizárásos alapon ő lehetett az, akitől meg kellett védenie a hátasát. Én elengedtem Logan kezét, és félrehúzódtam, hogy a szoba egy távolabbi sarkába hátrálva lehetőséget adjak nekik, hogy úgy tudjanak sugdolózni, hogy én ne halljam. Addig is nekiláttam elrámolni a másodszor is összehajtogatott ruhákat, hogy valamivel lefoglaljam magam, és ne legyen olyan feltűnő, hogy pillantásom újra és újra visszasiklott Roxy-ra és Loganre, hogy minden rendben van-e.

-Jujj, tényleg, bocsánat, ki is ment a fejemből... Amerikában élnek, itt New Yorkban, csak épp a város másik felében, már csak annyiból is egyszerűbb itt lakni, mint naponta több órát utazgatni. Amúgy meg, Logan, ha arra gondolsz, amikor találkoztunk... Akkor gőzöm sincs, épp honnan jöttem vagy hová mentem, de úgy rémlik, hogy az talán táncóra volt. Vagy lehet zene... Egyébként annyira nem vészes, 20 év után jó kicsit "külön" élni, meg így is hetente hazamegyek, meg telefonon is beszélünk. -válaszoltam Lily korábbi kérdésére, majd Logan zsörtölődésére reagálva- Amúgy meg egy szavad sem lehet, már ezerszer bocsánatot kértem miatta, utána meg kimostam azt a pulcsidat is, aztán semmi nyoma-illata nem maradt. Sőt, azóta már nem egyszer csináltam neked is... Jut eszeme, most is van még, ha kér valaki, csak most nem eperből hanem banánból.
A nyomozónő megjegyzésére csak felvonom a tekintetemet. Nőegylet? Ahhoz ketten kevesen vagyunk, nem? Vagy azért kérdezi, mert ő is csatlakozni szeretne?
-Testőr? Áh, ugyan, nagy fiú már, meg tudja védeni magát. Inkább csak a hangulatingadozásait tartom kicsit kordában, nem igaz? -villantottam rá legangyalibb mosolyomat, ám amikor meghalllottam, hogy már megint engem akar kinyírni, egyből jött a durcás arckifejezés.
Na persze tudtam, hogy ha akarna sem tudna bántani, mármint nem a képességem miatt (na jó, amiatt se), de egyébként is, tudtam, hogy vajból van a szíve.
-Hé, de most miér... Hoppá, micsoda?! Ő a... a te barátnőd? -hajoltam előrébb és lestem ki Logan egyik oldaláról, hogy újra szemügyre vegyem Lilyt, majd visszaegyenesedtem a helyemre.
-Nahááát, úgy örülök nektek! -csaptam össze a két kezemet lelkendezve- Úgy örülök, hogy végre megkomolyodtál, Logan! Ne vedd sértésnek, de nem hittem, hogy ilyen hamar megjön az eszed és lehorgonyzol valaki mellett. Juuujjj, de jó! Ne aggódj, nem mondom el senkinek... de... miért is nem szabad? -néztem újra a gerlepárunkra értetlen arckifejezéssel- Még Darrennek se mondhatom el? Meg Gregnek se? És Sarahnak? És... -hallottam meg akkor Lily kérését is, így csak egy beleegyező sóhajjal válaszoltam- Óóó...
Roxi kérdésére csak lazán legyintettem, "ugyan, igazán semmi különöset", még ha nem is kifejezetten nekem szólt a kérdés. Aztán, hogy ezek mégis kettesben akartak maradni, csak gyanakodva vizslatni kezdtem a nyomozónőt. Úgy tűnik azonban, Lilyvel osztoztam az érzésen, látszólag ő sem repesett az örömtől, hogy Logant egyedül hagyjuk... Hm, ezek szerint már tényleg ismeri, és tudja, hogy jobb, ha van mellette valaki, különben képes nagy butaságokat meg meggondolatlanságokat csinálni.
Aztán a következő pillanatban előkerült egy kismadár. De honnan?! Várjunk csak, madarakat is lehet tartani a suliban? Vagy így? Wow... Bár, ha már repkedő kis izé, akkor nekem úgy is ott van Dzsin. Mindenesetre kíváncsian pislogtam Lily és madárkája felé, milyen aranyosan tanácskoznak-szövetkeznek, hogy aztán a tollas apróság mint valami mini-mobil-megfigyelőrendszer, szemmel tartsa a mi hőn féltett, kedvenc tanárunkat.
Ahogy a kismadár Loganen kötött kis, és csivitelni is kezdett mellé, majd' elolvadtam, olyan édesek voltak együtt. A pici, apró, puha kis tollgombóc, a nagydarab, kigyúrt, morci pasassal... Mire észbe kaptam és le bírtam róluk venni a tekintetem, Lily már odébb is húzódott, így én is követtem, már ha nincs kifogása ellene. Mást nem, majd úgy csinálunk, mint ha beszélgetnénk, és közben bőszen hallgatózunk, persze csak úgy szolidan, nem túl feltünően.
-Khm... szóval, akkor ön Logan új barátnője? Azt megkérdezhetem, hogy hol találkoztak? Csak mert... nem tudom, kevés olyan helyet bírok elképzelni, ahová normális emberek járnak, és Logan is betéved... úgy értem, nem kocsma, fegyverbolt, elhagyott raktárépület, meg hasonlók... -kezdtem el az egyik hajtincsemet babrálva a szóban forgó egyén felé pillantgatni, de aztán visszafordultam Lilyhez.
Na igen, belőle aztán nehezen néznék ki ilyesmit... Bár, sose lehet tudni. Legalább annyira abszurd lenne a dolog, mint ha kiderülne, hogy Darien bérgyilkos, vagy amikor Dzsin Alistair-re fogta, hogy pár hónapos babaként párnákat dobál, vagy hogy Greg valójában gyűlöli a whiskey-t, vagy... áh, mindegy is.

-Enyhe iróniát érzek a hangodban Logan!A New Yorki Rendőrség szolgál és véd...na meg olykor beesik néhány különleges figyelmet igénylő ügy.- néztem rá egyenesen, most már nem nagyon mosolyogva, inkább csak amolyan nyomós tekintettel.
Vonásaim akkor keményednek meg igazán, mikor Logan csak úgy köpködi a szavait, hogy becsajozott, és ahogy láttam az összefonódó ujjakat...
- Barátnő? Egy újabb futó kaland a sok közül? -néztem meg jobban Lilyt, és egyszerűen nem állt össze, hogy azok ketten együtt...furcsa érzés volt, valamiért most még jobban kijöttek belőlem a csípős megjegyzések, mint alapesetben. De mégis mi van velem?
- És pont egy ilyen kislánynak akarod összetörni a szívét?NA de nagyfiú...szégyellhetnéd magad!- és megpróbáltam egy félmosolyt erőltetni az arcomra, de piszok nehezen mozdult meg a szám. Mi ez az egész? Hirtelen jókedvemet valami egészen más váltotta fel, amit nem nagyon tudtam hova tenni, de ha meg kellene fogalmaznom...talán arra az érzésre hajazott a legjobban, mint mikor kezdtem dühös lenni...már pedig ha dühöngök, akkor az senkinek sem lesz jó. A lábaim valahogy gyökeret vertek arra a pontra ahol megálltam, és ahogy néztem az összefonódott kezeket, és a szöszke csillogó szemeit, csak még rosszabbul éreztem magam.
~Gombóc az én torkomban? Lehetetlen...egy ilyen kis Barbie baba meg egy szőrös debella állat miatt?!~zavarosak voltak a gondolataim, de kizártnak tartottam, hogy féltékeny lennék...ééén??Ugyan...teljességgel...
De akárhogy tagadni akartam, csak még jobban befészkelte magát a gondolat a fejembe, amiért dühös voltam magamra, de ezt Loganra meg a kis szöszire vetítettem ki, és még igazán bele sem kezdtem...Ilyenkor áldás volt a rezzenéstelen pókerarc.
- Nyomozó? Hirtelen milyen hivatalos lettél Logan?!-kúszott feljebb az egyik szemöldököm,és ha szemmel ölni tudtam volna...akkor itt már igen csúnya jelenetet láthattak volna a szobában. - Mondjuk, hogy részint arról van szó.- sziszegtem a szavakat, és vissza kellett fognom magam, hogy ne érződjön semmi különös a hanglejtésemből, bár nem tudom, hogy ez mennyire sikerült.
Mikor az a tollas gombóc letelepedett Logan vállán nem sok híjja volt, hogy fel nem nevettem, hogy ezt mind a védelmére küldték?De visszafogtam magam.
-Kissé illetlen dolog, ha mások beszélgetésébe hallgatózunk, nem igaz?-kicsit kijött belőlem a támadó énem, mikor bár Lily elhúzódott, mintha tovább pakolnának a másik lánnyal, de én sem voltam hülye, és nem is igazán szerettem, ha megpróbáltak annak nézni. Pláne nem olyas valaki, akit Logan a "barátnőjének" bélyegzett.
~Most igazán jól jönne valami tömény pia.~gondoltam, hiszen nem akartam olyan lenni mint valami fújtató bika, de mégis időzített bombává váltam.
- Ennyire félsz tőlem a legutóbbi közös munkánk után Logan, hogy már két nő kell neked hátvédnek? Legutóbb se haraptam...olyan nagyot, hogy félj velem kettesben maradni!- mikor ezt mondtam végre már megmozdultak a lábaim, és közelebb mentem a férfihez, és halkan mondtam kicsit közelebb hajolva hozzá, majd távolodtam el, mintha mi sem történt volna. Lassan lépegettem a szobában, és körbenéztem, mintha jobb dolgom nem is lenne, vártam, vártam, hogy vajon képes lesz e elszakadni a két kis barátnőjétől, ugyanis én egyértelmű jelét adtam, hogy a négyes társaságban aligha fogok vele beszélni bármiről is. Nem mintha titkolnivalóm lett volna, sőőőt, nagy volt a kényszer, hogy a nők előtt dörgöljek Logan orra alá néhány dolgot, de most még bírtam magammal...még...de ez a dolog jelen pillanatomban nagyon képlékeny volt, és én is tudtam gonosz lenni, ha akartam, nagyon is...

Most rajta a sor, hogy összerezzenjen, igaz nem érintéstől, hanem a szavaktól, amik elhagyják Lily száját. "Kedvesen" Ratna-ra vicsorít, aztán elnyújtottan szól hozzá.
-Neeeem....hát peerszeee, hogy nem. Csak viccelteeeem, biztos lehetsz benne! - Aztán közelebb hajol Lily fejéhez, s ad egy puszit a föle mellé, közben pedig összezárt fogai közt szűri át a szavakat:
-Ne mondj neki ilyeneket, nem tudhatják a diákok, melyikük a kedvencem.
Aztán hátrahajtja a fejét, és fáradtan sóhajt fel. Na igen, ez az egyik ok, amiért titkolják a dolgot, mondjuk Ratna előtt végül is fölösleges, ő mindenkit ölelgetni való plüssjátékként ismer, még azt az átok Greg-et, vagy azt a kísérteties manust is.
-Meglepődnék, ha Sarah nem tudna még róla... - Jegyzi meg keserűen, utalva arra az apróságra, hogy akinek Sarah előtt nincsenek titkai, az a pasi előtt másoknak nincsenek titkai. - Darren meg...ha elkotyogna valamit, majd ráfogom, hogy elszívta Virgil egyik levelét.

Persze azért nem feledkezik meg a nyomozóról sem, s acélos tekintetét ő is hasonlóan ridegen, és mereven állja, igaz az ő tekintélyén csorbít valamelyest a vállán álldogáló, s a nyakához dörgölődző kanári, de ennyi belefér, párszor már kiderült, hogy nála jobb szárnysegédet úgysem találhatna.
-Ja, szolgál és véd...akkor miért nem őket hívod segítségül a kis mutáns problémádhoz? - Kérdi, s egy pillanatra sem rejti véka alá, mit is gondol arról a bandáról, ahova szerinte Roxy túl jó...de ilyesmit hangosan sosem mondana ki.
-Ha arra hajtasz, hogy meghívjunk az esküvőre, nagyon rosszul csinálod, de ne aggódj, még nem volt róla szó, szóval van még időd. - Jegyzi meg, magára öltve egy hasonlóan pimasz vigyort, aztán oldalra dönti a fejét, véletlen Inimmához dörgölve az arcát, s kérdőn néz a nőre. - Sokat trécselünk még a szerelmi életemről, vagy rátérnél végre a tárgyra?
A közelhajolásra nem reagál, csupán abban reménykedik, hogy ha Lily látta is, nem gondol semmi rosszra...igaz, akkor még nem voltak együtt, szóval annyira talán nem is vészes a dolog.
-Nincsenek titkaim előtte...ha valamiről még nem tud, az csak azért van, mert 170 vagyok, és nem volt időm elmesélni a teljes a múltam....Szóval, megtudom a nyugdíjazásod előtt azt, miért jöttél?

Ratna elképedését hallva eléggé összementem a megszeppentségtől, így amikor felém kukucskált, hogy szemügyre vegyen, csak bátortalan, szégyenlős mosollyal integettem neki igencsak lagymatagon. Nem ismertem a lány képességét, sem a Loganhez fűződő kapcsolatát, de biztos több lehetett egyszerű tanár-diák viszonynál, hiszen melyik tanár utazik el a város másik oldalára, hogy szívességből kikölcsönözzön a diákjának egy könyvet, és melyik diák foglalkozna puszta szívességből ennyit a tanára szennyesével? Hála a jó égnek, Ratna úgy tűnt, örül neki, amitől hálás, megkönnyebbült sóhajjal eresztettem le a kezem, a másikkal viszont még jobban megszorítottam Logan kezét, talán hogy ezzel is mutassam, mennyire erős a kapcsolatunk.
-Hát Sarah már biztosan tudja - jegyeztem meg. - A testnevelés óra után... hát tudod... De, Ratna, ha nem gond, egyenlőre igazán nem szeretnénk, ha mindenki megtudná, úgyhogy azt igazán nem kérhetem, hogy a párodnak ne mond el, de másnak lehetőleg még ne. Nem tudom, melyikőjük az, Greg, vagy az a Darren nevű, de... megtennéd?
Ami Roxy nyomozót illeti, egyre kevésbé tetszett nekem. Egyrészt leplezetlen arroganciája, ami látszólag abszolút céltalan és indokolatlan volt, másrészt, amit mondott, attól kirázott a hideg. Futó kaland? Összetöri a szívem? Miért kell pont azokkal a feltételezésekkel dobálóznia, amitől rettegtem? És mi az, hogy kislány?! Oké, hogy én húsz éves korom óta nem öregszem, de attól még, ahogy őt elnéztem, nagyjából egyidősek lehettünk.
-Nem futó kapcsolat - jelentettem ki most már két kézzel ölelve Logan karját. - Három hónapja együtt vagyunk. Szeretjük egymást.
Ezek után nagyon nehéz volt kettesben hagyni őket. Igaz, Inimma ott maradt velük, de legszívesebben én magam álltam volna továbbra is Logan mellett, hogy megvédjem ettől a sárkány-kopótól. Kissé idegesen remegő kézzel pakolásztam hát a ruháit, miközben újra meg újra visszatévedt rájuk a pillantásom, még akkor is, ha semmit nem tudtam kivenni abból, amit egymásnak mondtak.
-A könyvtárban találkoztunk először - válaszoltam Ratnának, és örültem, hogy van, ami elvonja a figyelmemet. - Azért jött, hogy kikölcsönözzön néhány könyvet az óráira, meg neked a Fűszermesternőt. Bár voltak ott fegyverek is, mert néhány betörő megtámadott minket, még jó, hogy Logan is ott volt. Ő volt a nap hőse. Egyébként a Fűszermesternő az én példányom, mert akkor épp nem volt bent egy sem, szóval, ha végeztél vele, nem kell egészen odáig visszacammognod vele, elég nekem odaadnod. Az ajánlást az elején meg... nyugodtan ugord át - motyogtam pipacspiros arccal.
Hogy elrejtsem zavaromat ismét Logan és Roxy felé néztem. Nem hiszem, hogy a pír elmúlt volna az arcomból, mert ekkor meg valamiért a pulykaméreg futott el attól, amit láttam, ha nem is tudtam, egészen pontosan miért.
-Minek hajol hozzá ennyire közel? - morogtam egyre csak őket bámulva úgy szorongatva Logan egyik ingét, hogy arról leszakadt egy gomb. - Miért nem jó neki ott, ahol eddig volt?! Micsoda sátáni nőszemély! Csak úgy idejön és...
Dühös mozdulattal hajítottam a pólót a szekrény mélyébe megfeledkezve arról, hogy éppen a ruhák hasonló sorsa miatt vállaltam át ezt a munkát Logantől. Feldúltan fordultam el tőlük, és a mellkasom összefont karokkal kényszerítettem magam, hogy maradjak a helyemen. Torkomban dobogó szívem ugyan mintha egyenesen feléjük rugdosott volna, de azt még le tudtam küzdeni.
-Miféle rendőr az ilyen! - dohogtam tovább. - Miért kell mások szerelmét faggatnia... ennyire hosszú hajjal... és ilyen ruhában... és... egyáltalán mit akar... és különben is...
Eddig bírtam és nem tovább. Sarkon fordulva visszatrappoltam hozzájuk, miközben próbáltam meggyőzni magamat, hogy ha volt valami megbeszélnivalójuk, azt ennyi idő alatt már elhadarhatták egymásnak. És egyébként is, mi az, ami Logant érinti, de én nem tudhatok róla? Roxy legújabb kosármérete?
-Sikerült mindent megbeszélni? - néztem hűvösen Roxy-ra, miközben csak úgy mellékesen átkaroltam Logan derekát.

Logan bűbájos vicsorára csak szélesen elmosolyodtam, kevés volt ez ahhoz, hogy rám ijesszen. Az előbbi dícsérete után ugyanis legalább 3 számmal nőtt az egóm, igaz, még így sem volt töredéke se a Gregének vagy Crisének… Mondjuk aztán ahogy megtudom, hogy Sarah valószínűleg már rég tud a dologról, egyből semmivé válik a korábbi boldogságom.
-Na szép… Ő már tudja? És nem is mondta… sőt, ha most nem találkoztunk volna, akkor mikor mondtad volna el nekem, hmmm? Egyébként meg, Darren sose bántaná Virgilt, teljesen bele van habarodva…
Lily megjegyzésére csak meglepetten pislogtam egyet, aztán végül nem bírtam elfojtani a kuncogást… Elég volt magam elé képzelni a képet, Greg, Darren. Bár, ha hallották volna a lány megjegyzését, én is szívesen megnéztem volna az arcukat, szerintem mindketten kisebb szívrohamot kaptak volna. Ahogy túltettem magam a nevetgélésen, csak szórakozottan bólintottam Lilynek.
-Bocsánat. –jegyeztem meg a nyomozónő beszólására, de nem bírtam megállni, hogy ne szóljak vissza, csak egy icipicit- Viszont ennyire privát és kényes dologról beszélni meggondolatlanság egy olyan helyen, ahol szinte mindenki mutáns, ráadásul jó részük gondolatolvasó is. –vontam vállat.
Majdnem, hogy attól kell legkevésbé tartania, hogy neadjistennő mi meghalljuk…
-Ó, ezt nem is tudtam, így már érthető, igaz, nem sokat mond a James Howlett név. Az ajánlás miatt volt furcsa, eddig csak antikváriumos könyvben láttam hasonlót, könyvtári könyvek között nem… Még egy pár oldal van hátra, ígérem, minél előbb befejezem és visszaadom! –mentegetőztem, ahogy én is segítettem Lilynek a ruhahajtogatásban.
-Izé… azt nem tudom, még sosem láttam korábban, meg Logan se említette soha a nevét. –súgtam Lily felé, majd lopva én is a páros felé pillantottam- Azt viszont tudom, hogy akármennyire is próbálja titkolni, pókerarc ide vagy oda, tombol benne a féltékenység. Csak nem Logan valami korábbi barátnője?
A lepattanó gomb végiggurult a parkáttán, ahogy követtem a tekintetemmel, majd amikor megállt, és újra felnéztem, Lily már egy pár árnyalattal vörösebbnek tűnt, és jól érezhetően zaklatottabnak is…
-Hát… lehet, hogy nagyot hall? Bár, akkor biztos nem lenne rendőr… -találgattam Lily kérdésére, majd miután a lány elviharzott, felettem és összehajtogattam azt a hányattatott sorsú inget, majd visszaraktam azt is a helyére a többi közé. A gombot felvettem a földről, majd beejtettem a fiókba – majd, valamikor megvarrom, de azt hiszem, most nem alkalmas az idő.
Csak álltam a ruhásszekrény mellett, mint egy ott felejtett kisgyerek az állatkertben, miközben hol az egyik, hol a másik félre pislogtam, és meg se mertem mukkanni. Érezhetően feszültebbé vált a helyzet. Lehet, hogy most kéne lelépnem? El is indultam szépen-lassan-oldalazva az ajtó felé, amikor egyszer csak egy apró fehér szőrpamacs pattogott be a résnyire nyitva felejtett ajtón, szimatolva, mígnem ő is a kis triónál kötött ki. A csöpp kis fehér nyuszi sorban végigszimatolt mindenkit, majd végül az a legismerősebbnél kötött ki, vidáman rágcsálva a cipőfűzőjét. Vagy nadrágszárát. Vagy ha egyik sincs, akkor az ágy lábát.
-Marcipán… -bukott ki belőlem, majd én is közelebb siettem a csipetcsapathoz.

Logan is stílust váltott, azt hitte, hogy ha ő is úgy beszél és viselkedik mint én, akkor azzal elér valamit.
-Nocsak, milyen cinikus lettél hirtelen. -jegyeztem meg mosolyogva, a saját terepemen aligha verhet meg, ott mindig is és voltam és leszek a jobb. Viszont szavai hallatán, feljebb kúszott akaratlanul is a szemöldököm.
~Esküvő? Három hónapos "szerelmi" kapcsolat? Mi a búbánat~értetlenkedtem a hallottakon, és bár felfogtam, idő kellett, amíg ezek ténylegesen eljutottak a tudatomig. Úgy pislogtam Loganra, mintha most látnám életemben először, majd Lilyre siklott a pillantásom, ami szavak nélkül is sugározták, hogy "ez, ez lenne az".
- Még, hogy te oltár előtt?Na ne nevettess, Logan. Pont te...templomban, pap és oltár előtt...ez még viccnek is rossz.-most én voltam cinikus, méghozzá nagyon is. Túlságosan is. Belül valami tombolni kezdett bennem, de mégis mi? Nem értettem, vagyis jobban mondva nem akartam inkább érteni. Úgy éreztem legszívesebben akkorát behúznék Logannak, amekkorát csak tudnék, hogy fájjon, hogy nagyon fájjon neki...is...
- Nagy bánatomra a kapitányságon sok a balfék. Te legalább használható vagy, minden téren.-fűztem hozzá, igen, célozgatni akartam, bár lassan elértem azt a pontot, hogy megtelik a bugyros, és akkor már nem célozgatni fogok, hanem betalálni.
-De gondolom ezzel semmi újat nem mondok. Vannak dolgok, amiket más módon kell elintéznem, más berkekben, más segítséggel. És ha nem tévedek te is nyakig benne vagy a dologban. -néztem egyenesen Logan szemeibe, hiszen ő sem húzhatta ki a nyakát a hurokból csak úgy egyszerűen, hiszen mindketten jól tudtuk mi történt abban az épületben.
Széthúztam a dzsekimet, kezdett felforrósodni a helyzet. A motoros kabát alatt egy egyszerű fekete idomokra simuló felső volt. Meg sem fordult a fejemben, hogy ezt eszközként használjam, ennyire azért nem mozogtam otthonosan a női praktikákban, ami talán sokszor gond volt a pasiknak. Túl erős személyiség voltam mellettük, talán pont ezért kerestem az olyan férfiak társaságát, akik pedig felém próbáltak meg kerülni, és hellyel közzel sikerült is nekik. Logan is ilyen típusú pasas volt, és mégis egy olyan kaliberű semmilyen kislánnyal állt össze, mint az a szöszke. Nem értettem, bár, ahogy jobban megnéztem ég és föld voltunk, ő aranyos volt, kislányos, bájos, olyas valaki, akiből már ránézésre süt, hogy meg kell védeni. Belőlem ezekből egyet se lehetett elmondani. Talán azért haragudtam rá, mert olyan volt, amilyen én sosem leszek, és közben még ugyanarra a pasira hajtottunk, jobban mondva a jelek szerint ő lett a befutó. Ha szemmel ölni lehetne, Lily most minden bizonnyal igen csúnyán feküdne itt a szoba közepén. Mikor paprika vörös arccal odajött, egy elégedett mosoly mégis megjelent az arcomon, hogy olyan kifejezést láttam rajta, amit lényegében én is éreztem. Féltékenység. Alattomos egy szörnyeteg a nők körében. Mintha tükröt tartottak volna elém, Lily arca és vonásai produkálták mindazt, amit én rezzenéstelenül próbáltam titkolni. Mennyire nevetségesen éreztem magam. És ahogy birtoklóan megölelte Logan derekát, ott valami elpattant, és felnevettem. Minden bizonnyal bolondnak is fognak tartani emiatt, de ez már kényszeredett cselekvés volt tőlem, ugyanis az érzések viharában most legszívesebben törtem zúztam volna, vagy agyon püföltem volna egy boksz zsákot, vagy esztelenül lövöldöztem volna a lőtéren...mert elég nehezen kezelem az indulataimat.
- Ne haragudjatok, de ez már tényleg nevetséges.-nem mondtam többet, döntsék el ők, hogy ezt mire fogják érteni. A nevetésem abbamaradt, és az arcomon megrándult egy ideg, ahogy pattogott bennem a feszültség. Zöld szemeim szikrákat szórtak, és tekintetem a kis galamb párocska felé irányult, ott is elsősorban mereven Lilyre. Valahogy minden mérgem rá összpontosult. Ezzel csupán az volt a baj, hogy megint hallani kezdtem a saját pulzusom dobolását a belső fülemben. Ez sosem jelentett jót. Egy kis szikra kellett csupán, hogy itt minden pokoli lángba boruljon. És mindennek a tetejében valami fehér hógolyó pattogott be közénk. Ez már tényleg túl ironikus volt nekem....

-Hirtelen? - Kérdi gúnyosan, de aztán inkább csak megvonja a vállát. Roxy-nak valóban nem volt ideje kiismerni még ezt az oldalát, elvégre szex közben azért ritkán cinikus az ember. Azt viszont egyáltalán nem érti, mit csodálkozik mindenki azon állandóan, hogy monogám párkapcsolatban él. Egyszer már nős is volt! Igaz, hogy még a rádió feltalálása előtt, de akkor is!
-Oltárról szó sem volt! Vagy igen...? - Sandít kérdőn Lily-re. - minden esetre, nem holnapra terveztük a dolgot, van még időnk bőven azt hiszem - teszi még hozzá mosolyogva, aztán szorosan magához öleli szőke hajú kedvesét, igyekezve minél jobban leplezni, hogy részben ezt azért teszi, nehogy kikaparja Roxy szemét hirtelen.
~Mi ütött ebbe a csajba? Sosem láttam még ilyennek...Komolyan mondom, annyira szétveti az ideg, mintha egy első kiadásos Dickens kötetet használtam volna wc papír helyett....hála az égnek, hogy nincs itt telepata a környéken aki ezt hallhatta volna...IGAZ???~
Aztán agya behúzza a kéziféket, mikor a vöröske vetkőzni kezd itt előtte, ugyanis be kell látnia, hogy bizony ezt a csajt is jól rakták össze, és már akkor is nagyon bejött neki, amikor nem éheztette valakit 4 hónapig...
~Oké, nyugi...mély levegő, nyugalom...és talán Lily-t sem kéne ennyire szorítani...~
-Khmmm....nézd, ah csak zsoldos kell, véletlen ismerek párat, akit zaklathatsz, minden értelemben. Ha gondolod, megadom a telefonszámukat. Mi a...
Marcipán felbukkanása őt is meglepi. Azonnal Ratna-t kezdi keresni a tekintetével, s amint megtalálja, halkan szól hozzá.
-Vidd innen, de gyorsan. Ebben a szobában csak egy állat tartózkodhat.
Természetesen Inimmára gondol, nem saját magára, ennyi önkritikája azért még nincsen. Ha a nyúl krízis megoldódik, tovább foglalkozik a két lánnyal, akik egyre feszültebbnek tűnnek, főleg Roxy...
~Hoppá...honnan olyan ismerős ez a tekintet? Na neeee....~
Ökölbe szorítja a kezét, és megpróbálja maga mögé terelni kedvesét, miközben egyre keményedő arcvonásokkal tekint hívatlan vendégére. Nem akarja bántani...tényleg nem, de nem hagyhatja, hogy egy szörnyeteg randalírozzon az iskolában...megint!

Nehéz lett volna megmondani, hogy mi volt az utolsó csepp. Ismertem Ratna képességét, így ha ő azt mondta, hogy a vörös démon féltékeny, akkor a vörös démon féltékeny volt. Nem mintha ezt ne gyanítottam volna már eddig is, de most aztán szemernyi kétség sem maradt afelől, hogy a riválisaként tekint rám.
Aztán ott volt a vetkőző műsora is. Ő csak ne csupaszítsa le magát Logan szobájában, azt rajta kívül csak én tehetem meg. Sőt már be is segített nekem benne, amíg meg nem zavartak minket a folytatásban. Hogy merészel idejönni, és közszemlére tenni, hogy mi mindennel dolgozik, ráadásul az én kedvesem szeme láttára! Hát még jó, hogy nem nyomta a mellei közé Logan arcát!
És persze ott volt maga Logan. Az a tekintet, az a pillantás. Nem kerülte el az én figyelmemet sem. Persze, ki volt éhezve, meg lehetett érteni őt is, de akkor is! Miért nem tudja egy olyan nő melleit bámulni, aki felkenné érte a falra? Vagy az enyémeket. Vagy azokat már nem is akarja?
Még tettem egy tétova kísérletet arra, hogy lecsillapodjak, és hagyjam tovaszállni sértett büszkeségemet, szerelmes pánikomat, de a szégyentelen nem átallott ekkor nevetésben kitörni! Egyszerűen kinevetett. Már eddig is épp eléggé kicsinek és jelentéktelennek éreztem magam, de most már végképp kezdett a földbe tiporni. Legalább, ha nem visszhangoztak volna egyfolytában Aya szavai a fejemben, hogy Logan milyen nőkre is bukik! Akkor kifejezetten megnyugtatóan hangzott, most azonban kiragadva eredeti szövegkörnyezetéből baljósan, fenyegetően csengtek a fejemben.
A szobába bepattogó nyuszi azonban mintha megállította volna az időt. Eddig mintha harci dobok dörögtek volna a fejemben egyre szítva dühös, ijedt indulatomat, most azonban az aprócska nyuszi hozta magával a napfényt, madárcsicsergést, vidám furulyaszót.
-Egy pillanat - emeltem fel a mutatóujjamat Roxy felé gyűlölettől parázsló nyilakat szórva felé a szememből.
Aztán elfordultam tőle, és ahogy lehajoltam a nyuszihoz, arcom a másodperc töredéke alatt kivirult, ahogy elragadtatva öleltem magamhoz a kis pelyhes jószágot. Ölelgettem, simogattam, apró puszikat nyomtam pihe-puha fejecskéjére, és elérzékenyült mosollyal dörgöltem az orrom hegyét szőrös kis pofikájához.
-Jaj, te kis drága! - gügyögtem egészen elvarázsolva. - Olyan kis cuki vagy, hát meg téged zabálni. Kié vagy te? Ratnáé? És Marcipánnak hívnak. Ó, te jó ég, mennyire édes vagy, te picike Marcipán, te! Gyere, ülj le ide. Így. Inimma, vigyázz rá. Jól meglesztek itt, igaz? Igaz? Igaz, te kis pihegolyó?
Miután letettem a kis nyuszit az ágyra, az odaröppenő Inimma pedig elfoglalta mellette a helyét, egyik szárnyával védelmezően átkarolva, ismét Roxy-hoz fordultam újra megkeményedő arcvonásokkal, mintha az imént mi sem történt volna.
-Tehát - néztem rá metsző tekintettel. - Maga az a fajta nő, akt Logan szeret. Kimunkált test, domináns jellem... még a haja is vörös. De ne higgye, hogy a magáé lehet, csak azért mert maga jobban tetszik neki. Én is tudok olyan lenni, mint maga... később majd veszek hajfestéket is tettem hozzá, bár beleborzongtam a gondolatra, milyen lenne, ha tényleg alávetném magam egy ilyesfajta változásnak.
Ha Logan közbe is szólt, eleresztettem a fülem mellett, azt pedig nem hagytam, hogy lefogjon. Megelégeltem a számomra egyértelműen hátrányos összehasonlítgatást, a kínzó féltékenységet és azt az elviselhetetlenül hosszú négy hónapot, hát én is ember vagyok! De nem fogja t elvenni tőlem senki. Ha neki ilyen nő kell, akkor ilyen nő leszek.
-Mondjon le róla - kiáltottam rá Roxy-ra, amikor végleg elszakadt a cérna, és próbálva megfeledkezni arról, hogy én igazából még sosem vettem részt igazi verekedésben, nekiugrottam.
Na jó, igazából, csak meglöktem a vállánál, de már mentem is utána, hogy nekiugorva a földre vágjam (igyekeztem felidézni a Logan önvédelmi óráján tanult mozdulatsort), hogy ott aztán... hát... ez jó kérdés. Ha eljutottam odáig, kicsit elbizonytalanodtam, mert a gyakorlatnak mindig itt ért vége, úgyhogy az egyszerűség kedvéért jól meghúztam a haját, gondoltam az ártani nem árthat.

Hát, ami azt illeti, az elkövetkező szájkaratéből nem sokat értek, lévén, hogy az előzményekbe se avatott be senki. Mielőtt félreértené valaki, talán még hálás is voltam, inkább nem akartam tudni, hogy Logan meg ez a nő miket művelhetett kettesben. Lily meg... nem szívesen lettem volna a helyében.
Logan beszólására már épp fogtam volna a nyuszit, hogy arrébb telepedjünk, de Lily beelőzött, így csak vele együtt visszamentem az ágyhoz, aztán lehuppantam, hogy a kispadról nézzem végig a xavier állatkertjével azt, ami ezután fog jönni. Közben szórakozottan hol a nyuszi fülét vakarásztam, hol a madárka feje bóbját simogattam meg finoman, bár ez is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy ne érezzem magam egyre inkább feleslegesnek idebent.
Amikor kezdett eldurvulni a helyzet, segélykérő tekintettel néztem Logan felé, reménykedve, hogy nem felejtette el, én is itt vagyok még... Mert ezen ne múljon, lecsillapítom én itt a kedélyeket, de... Roxi rendőr. Lily tanár... vagy valami olyasmi... És valljuk be őszintén, ha a ranglétrát nézzük, akkor valahol Inimmával meg Marcipánnal lehettem egy súlycsoport. Fiatalabb is voltam mint ők, diák is, fiatalkorú is... Szóval nem, hacsak Logan nem jelez, hogy hajrá Ratna, csinálj valamit, akkor én aztán bele nem avatkozok... Hm, lehet, hogy inkább vissza kéne mennem?
És akkor, mint valami égi jel, egy gyereknevetés hangja szelte át a levegőt, én meg mint aki tűbe ült, úgy pattantam fel.
~A manóba! Alistair... el is feledkeztem róla! Még jó, hogy Dzsin figyel rá... -azzal már kaptam is fel Marcipánt és robogtam is ki a szobából egy "bocsi, most akadt egy kis dolgom, aztán csak normálisan!" búcsúzással vissza a szobámba.


//Köszi a játékot, azt hiszem, innentől már nem nagyon van szükség rám Ha mégis, akkor szóljatok és jövök//

Kissé valóban kérdőn néztem Loganre, valóban nem ismertem annyira, hogy meg tudjam állapítani hogy mikor miért olyan, amilyen. De ez nem is számított különösen. Persze, hogy szerettem volna tudni, de már azzal képes volt lebilincselni, amit a vérfürdő közepette tett, hát még azzal,amit azután művelt velem, amit műveltünk egymással. Én nem voltam ilyen, általában mindig én voltam az, aki ejtette a pasikat, hiszen sosem kaptam meg igazán azt, amire vágytam, de Logan, ő az az igazi lehengerlő macsó volt, aki jött, lemészárolt egy tucat maffiózót, majd egy zuhanyzóban szó nélkül tette azt, amit egy belevaló pasas tenne, és még az sem ijesztette el, amit közben tapasztalt. Naná, hogy úgy éreztem, nekem is kell egy ilyen vadállat, akivel nem romantikus filmeket néznénk dvd-n az ágyból egy tál popcorn mellett, hanem kimotoroznánk valahova a város szélére, és a tűz pattogó tűz mellett kifulladásig szeretkeznénk vadul...és most totál hideg zuhanyként ér, hogy egy ilyen pasi egy olyannal mint ez a szöszke aki ott ácsorgott mellette. Naná, hogy minden okom meg volt arra, hogy piszkosul dühös és sértődött legyek....És az csak a hab volt tortán, hogy esetlegesen ezek ketten, meg házasság...jó úton jártak, hogy itt kapjak idegrohamot, én, a nyugalom és a békesség mintaképe...na jó, majdnem...
-Zsoldos? Most viccelsz elem, ugye? Bocs, de most valahogy nem vagyok túl vicces kedvemben. Különben meg...hadd ne emlékeztesselek, hogy jössz nekem eggyel, és te is érintett vagy az ügyben. Vagy talán már az agyad is átmosásra került?-siklott tekintetem Lilyről vissza Loganra, hogy belenézhessek az ő szemeibe. A dühöm olykor rá is igencsak visszacsapódott, de tudtam, hogy ő remélhetőleg kevésbé fogja hagyni magát, bár már semmiben sem voltam biztos, túl sok információ ért itt nagy hirtelen. Igen, bevallom nem épp ilyen helyzetre számítottam, és nagyon nem szeretek pofára esni. Most pedig szó szerint bevertek nekem egy hatalmasat, még ha csak képletesen is...
Engem valahogy most cseppet sem tudott meghatni az a szőrgolyó, hiszen lassan de biztosan a szürke köd kezdett leereszkedni a szemeim elé, amire a kis gerlepár igen hatásosan segített rá. Így gyakoroljon az ember önuralmat, pedig mostanában már egész jól megálltam, hogy ne törjek be újabb arcokat...
Tulajdonképpen mikor láttam Logan rövid ideig tartó vágyakozását, miután megszabadultam a rajtam lévő felesleges rétegtől, mégis némi elégedettséggel töltött el. Persze nem tudtam mire vélni, hiszen az előbb annyira állította, hogy a kapcsolata szöszivel szent és sérthetetlen, de a szemei valahogy nem erről árulkodtak. Sosem tartottam magam álomnőnek, több szempontból sem passzolna hozzám egy ilyen jelző, de az adottságaimmal azzal tisztában voltam, ami azért sok férfinél nyerő volt, csupán ott volt a hátulütője mindennek, hogy nagyon gyorsan le is tudtam törni az óvatlan bikák szarvát. Viszont tudtam, hogy mit adhatnék én Logannek, és hogy mit nem adhat meg ez a kis törékeny lányka. Ég és föld voltunk.
Még akár le is nyugodhattam volna, de a kis szöszinek képessége volt arra, hogyan lehet még több olajat önteni a még ki sem hunyt tűzre.
Egyik kezem a derekamra siklott, és úgy hallgattam a nő kitörését, miután kibabázta magát a szőrgolyóval. Érdekes, most már szinte tapintani lehetett a feszültséget a szobában,de már tudtam, hogy őt is rágja a fene nagy féltékenység. Nem is tudtam, hogy ennek most örüljek, vagy sem.
Sajnos ahelyett, hogy a nevetésem alábbhagyott volna, a szavai hallatára csak még jóízűbbet tudtam nevetni kínomban. Minden bizonnyal ezt is rossz néven fogja venni tőlem, de ez már akkor is sok volt, nekem is.
-Valóban tudsz olyan lenni, kislány?- miután sikerült abbahagynom zöld szemeim szikrázva néztek Lilyre, ahogy visszakérdeztem.- Kétlem.-fűztem még hozzá, igen, ez már lassan a sértegessük egymást kategória volt.
Mereven álltam, de csak egy apró dolog kellett, hogy nálam is elszakadjon az a bizonyos, ami Lilynél szemmel láthatóan hamarabb elszakadt.
Aztán jött az a bizonyos fizikai támadásnak szánt lökés, majd mint egy felbátorodott kiscicából lett...pár centivel nagyobb cica esett nekem. Alapjáraton sem szerettem, ha bökdöstek, vagy kóstolgattak, de hogy ezt most pont ez a kis liba tette...innen már nem volt visszaút.
Tény és való, hogy erőfölényben voltam ellene, így okkal nem akartam először még visszaütni, aminek az lett a következménye, hogy lendületünket vesztve kerültünk a földre. Az, hogy utána gimis kislányként a hajamat kezdte cibálni már végképp elég volt.
- Nem akartam visszaélni a fölényemmel, de ne hidd, hogy hagyni fogom.-sziszegtem a szavakat a fogaim között, de hogy ezt most a tettlegességre értettem, vagy Loganra...nos, találják ki az okosok.
Azzal igyekeztem megragadni Lily egyik csuklóját amire erőből szorítottam rá, hogy ha azzal lesz elfoglalva, akkor megragadhassam a nyakát. Ezzel nem is lett volna semmi gond, csakhogy amint elindítottam a mozdulatsorozatot éreztem, hogy valami végérvényesen elpattant bennem is. Mikor épp rászorítottam a torkára, amit nem éppen így terveztem, teljes erőből mintha lehúzták volna a függönyt. Ha Lily a szemeimbe nézett csak a dühös sárgán villanó démoni tekintetet láthatta már, és ahogy ütemesen elkezd kinőni két kitüremkedés a homlokomból, melyek lassan hatalmas szarvakat kezdtek formázni, és ahogy a vörös tincsek kezdtek ébenfeketévé változni. Mint egy lassított filmet néztünk volna, amelyben mi lettünk a főszereplők. Rettentő dühös voltam mindenre és mindenkire, de leginkább Lilyre, és most minden haragom központjában ő állt...ez a düh rátelepedett az elmémre is, és nem engedett tisztán gondolkodni....

-Eléggé halottnak tűnnek azok a maffiózók még mindig, szóval hacsak te nem rontasz nekem, nincs senki, aki miatt tartanom kéne az az eset után. viszont, ha feltétlen ragaszkodsz hozzám, és valaki tényleg megérdemli hogy...kiporoljam a fenekét, és kukoricán térdepeltessem, később megbeszélhetjük a dolgot.
Kicsit kezd forró lenni a hangulat ebben a szobában, és bár 3 gyönyörű nő is tartózkodik itt, lefedve a dögös spektrum(szőke, barna,vörös) minden árnyalatát, valahogy mégsem a jó értelemben forró a helyzet, hanem inkább ahhoz kezd hasonlítani, amikor Rozsomák tenyerébe mélyen belevág egy felrobbant autó karosszériájának élesre csiszolódott széle, amit épp a mellkasából próbál kihúzni, amíg másik karjával valami förtelmes szörnyeteget próbál távol tartani, és közben azon gondolkodik, hogy hogy jöhetett el már megint ilyen gyorsan a szerda?
-Na álljunk meg egy pillanatra! - Kiált fel, mikor Lily elkezdi részletezni mennyire bejön neki, Logan-nek Roxy. Mondjuk nem téved nagyot persze, csak épp egy fontos dologban:
-Lily, már vagy egy milliószor elmondtam, de ha nem elég, elmondom még egyszer: senki sem dögösebb nálad! Elismerem, nem lehet könnyű ez így most, de sejthetted amikor elkezdtük, hogy egy 170 éves embernek bizony van múltja, a jövőmben viszont nem akarok semmi mást, csak téged, és Roxy: nem szoktam ilyet mondani, de sajnálom...
Ó igen, tudja, mire fel ez a hiszti...mondjuk más kérdés, hogy egy félkegyelmű is rájött volna, erre, sőt, lassan a szomszéd szobák lakóinak sem lesz nehéz kigubózni a történet szálait, ha nem nagyon súlyosan nagyothallók.
-Csodálatos nő vagy, és nagyon jól éreztem magam veled, de mindketten tudtuk, hogy ennek nem lehet jó vége. Lásd be, ha nem is lennék halhatatlan, akkor is nagyon valószínű, hogy kinyírnánk egymást. Biztos vagyok benne, hogy egy ilyen vagány csaj bármikor talál magának nálam jobbat is, akit megérdemelne, hisz Én is megtaláltam azt a kedves, odaadó teremtést, aki képes engem feltétel nélkül...
A nagy, meghatott beszéd közben csak most veszi észre, hogy a két lány közben a földre került.
-AZ ÉG SZERELMÉRE!!!~
Azon nyomban a küzdőkhöz lép, hogy leráncigálja Roxy-t kedveséről, ugyanis a furcsa fény, amit korábban látott a szeméből sosem jelent jót, és bár tartósan úgysem tehet kárt Lily-ben, azért a fájdalom sem kellemes, és ha lehet, inkább megkímélné őt. Egyenlőre azonban képtelen letépni a vöröst a szőkéről, hiába feszíti meg minden izmát.
-HAGYJÁTOK ABBA!
~Esküszöm, mintha a falnak beszélnék...~

Nem kellett sokáig gondolkodnom rajta, hogy vajon hiba volt-e nekiugranom. A válasz egyértelmű igen volt, és harsogva visszhangzott a fejemben, hiszen nem csupán alkatilag volt erőfölényben, de verekedés terén is nyilvánvalóan tapasztaltabb és rátermett volt nálam. De ha arra gondoltam, hogy mennyivel jobban illik ez a nő Loganhez, amivel a szobában mindenki tisztában volt, ráadásul még szívesen meg (vissza?) is kapná, hogy arról a vágyakozó tekintetről már ne is beszéljek, amit Logan vetett rá, amikor sztriptízelni kezdett, olyan indulatokat szabadított fel bennem, amelyek számomra elég ismeretleneke voltak. Tudtam, hogy lényegében semmi esélyem nincs ellene, ahogy azt is, hogy el lehetne ezt intézni békésebben is, de már ezt a megoldást választottam. És akkor már nyakig meg akartam benne mártózni.
Apropó nyak! Szintén ismeretlen élmény volt számomra a fojtogatás, és meg kell, hogy mondjam, egyáltalán nem élveztem. Roxy ujjainak fájdalmas szorítása egyre kivitelezhetetlenebbé tette a légzést, ráadásul a szememre is furcsa, feketés köd ereszkedett. Ezért sem lehettem biztos benne, hogy tényleg sárgás villanást láttam az imént, vagy csak a szemem káprázott. Akárhogy is, azért kaptam levegőt, csak eléggé nehézkesen. Nagy segítségemre volt azonban Inimma, aki mérges csipogással rohamozta meg Roxy kezét és csípte, karmolta, ahol érte.
-Ne... hagyjatok - hörögtem felé és Logan felé egyszerre. - Én is... boldogulok.... egyedül...
Hátrabotorkálva a fürdőszobaajtóba botlottam. Hátralökve a lábammal már be is szédelegtem, és az egyetlen ésszerűnek tűnő dolgot tettem, ami ott és akkor az eszembe jutott. Leakasztottam a zuhanyfejet a helyéről, a csap fogantyúját oldalra löktem, majd Roxy képébe irányítottam a jeges vizet, ami a dulakodás okozta nehéz célzás miatt engem is szépen beterített, de igyekeztem, hogy ő aztán egy pillanatra se szabaduljon a dermesztő árvíztől. Ha eddigre sem engedte el a nyakamat, akkor a zuhany zsinórját gyorsan a csuklója köré tekertem és lefelé kezdtem ráncigálni, hogy legalább az a minimális fájdalom elérje, hogy végre elengedjen.
Csuromvizesen, mintha ruhástul úszkáltam volna az iskola melletti tóban, lihegve távolodtam el tőle, de a zuhanyfejet, mint kézifegyvert szegezte rá továbbra is, hogy egy másodperc nyugta ne legyen tőlem, emellett pedig nagyobb eséllyel tudjam távol tartani magamtól.
Mert azok a furcsa kidudorodások...
-Jesszus, mi ez? - meredtem az előbújó szarvakra.
Hát én tényleg képes voltam nekirontani a Sátánnak?! Rémültem kuporodtam össze elhajítva a ,,fegyveremet", majd négykézláb megpróbáltam átbújni a lábai között, hogy mögé kerülve egy kis távolságot lopjak kettőnk közé, amíg felmérem a némileg megváltozott helyzetet. Hiszen én már nem egy veszélyesen hasonló ízlésű nővel, hanem egy veszélyesen jól képzett és erős démonnal hadakoztam.
De Logannek akkor sem hagytam, hogy beleavatkozzon. Ezt nekem kellett elintéznem Roxy-val, és még csak az hiányzott, hogy verekedés közben rájöjjenek, mennyire kellemes egymáshoz simulni, aztán a végén már nem is csépelnék egymást, hanem... Na, nem, azt nem!
-Nehogy azt hidd, hogy megijedtem tőled - vetettem oda neki, elenyésző százalékban a hidegtől reszkető hangon.
Felemeltem felé mindkét öklömet, gondosan a tenyerembe zárva a hüvelykujjaimat, de amilyen elszántsággal szegeztem neki eleinte, annyira gyorsan szorítottam inkább a mellkasomhoz egy idő után, minél tovább kellett szembenéznem a démonnal. Vártam. Ha támadott, védekeztem, legalábbis megpróbáltam. Ha nem, egy idő után azért összeszedtem magam, és ismét nekiugrottam ott csapkodva össze-vissza, ahol értem időnként feltételezhetően nagyobb fájdalmat okozva saját magamnak, mint neki.