Rozsomák szobája

Ez az a vendégszoba, amelyet Logan ideiglenesen kapott Xavier professzortól néhány évvel ezelőtt, és amelyben senki más nem lakott azóta, függetlenül attól, hogy a férfi épp az országban tartózkodott-e. A helyiség maga nem túl nagy, de azért bőven elfér benne egy franciaágy, egy íróasztal, melyet gyakorlatilag csak szivarok tárolására használ gazdája, és jó néhány hatalmas könyvespolc, melyekre már egyetlen mű sem férne be a többitől. Természetesen nem saját gyűjteménye, már itt voltak akkor is, amikor "beköltözött", de jópárat elolvasott már közülük. Az ágy közelében karnyújtásnyira álldogál egy hatalmas szekrény, melyben a még épségben lévő ruhái várakoznak reszketve borzalmas sorsukra, főleg az a rengeteg fehér póló...

Számítógép nem található a szobában, azonban egy szép nagy TV-t sikerült beszereznie, melyet az ággyal szemben lévő falra szerelt fel(köszi kolosszusnak, amiért felcipelte az egyik filmben). Az alatta lévő DVD lejátszóban többnyire a Casablanca című film tanyázik, de filmekből is egész szép gyűjteménye van, ahhoz képest, hogy milyen ritkán jár ide.

Természetesen neki is van saját fürdőszobája, még ha csak egy zuhanyzóval, és egy WC-vel is van felszerelve, meg persze a kézmosóval. Nem valami tágas szoba, de ő azért nagyjából elfér benne. Egyébként nem valami izgalmas helység, csak a borotváit, és egy tusfürdőt tart ott, meg néhány törülközőt, semmi egyéb személyes holmi.

A szoba egyébként érdekes módon ugyanazon szárnyon helyezkedik el, ahol a diákok is élnek. Már többször is felajánlották neki, hogy költözzön át a tanári szárnyba, egy nagyobb szobába, ám ő erre mindig csak legyint, mondva, hogy úgysem marad már sokáig. A legszomorúbb, hogy ez komolyan is gondolja...

//A szoba ajtaja jóformán sosincs zárva. Merjen csak betörni pont ide valaki.//

Ahogy visszafelé tartottam a megbeszélt találkahely felé, egy kissé elbizonytalanodtam, hogy lehet, mégse kéne ezeket a kis csínyeket végrehajtani... ám ahogy megláttam Sarah az ablaknál, ahogy épp az udvaron néz valamit, kicsit sietősebbre vettem a lépteimet, az utolsó pár métert pedig már kocogva tettem meg. Mialatt pedig a lány tervét hallgattam, az a kis bizonytalanságom is tova szállt, s lelkesen vigyorogva bólogattam a javaslatára.
-Nekem tetszik az ötlet! De... te tudod, hogy merre van a szobája? -kérdeztem tőle, majd ha igen, még egy utolsó pillantást vetettem én is az ablakon át, hogy megbizonyosodjak tőle, szegény "áldozatunk" még mindig kint pöfékel-e.
Miután Sarah követve megérkeztünk a szobához. Őszintén szólva, egy kicsit aggódtam, hogy nem-e lesz bezárva, de úgy tűnik, alaptalan volt a félelmem, minden gond nélkül sikerült bejutnunk. Ott aztán kipakoltam a muníciót az asztalra, hogy lássuk, miből élünk, majd körbenéztem a szobában, hogy mit hogyan lehetne felhasználni.
-Sarah... Oké, hogy nem kéne nyomokat hagyni, de azt mondtad, hogy van ötleted, hogy ki legyen a bűnbak. Kire gondoltál? És azt hogyan kivitelezzük, hogy Logan azt higgye, hogy ő járt itt? -fordultam a lány felé egy pillanatra, ahogy kézbe vettem az őrölt borsokat, majd a franciaágy felé vettem az irányt.

A szobában van bőven olyan lehetőség, hogy megtréfáljuk vele Logant, de a lány kérdése jogos, de még túlságosan nem is gondolkoztam rajta, csak egy ötlet volt eddig.
- Hmm! Hát én őszintén Chrisre vagy Gregre gondoltam, főleg az utóbbira, hiszen ők mindig próbálják feszegetni a határokat és Logan már így is fúj rájuk. – osztom meg az elképzelésemet Ratnával. – Mit szólsz, van benne ráció? Talán el kéne csenne valamit Greg szobájából és itt hagyni, vagy a szoba előtt a folyosón, hogy megtalálják, most úgy sincs itthon, megint valahol mulatozik. – húzom el a szám, mutatva a lánynak, hogy az ivást nem tekintem valami követendő példának.
Bekukkantottam a fürdőszobába is, aztán kezdtem számba venni, hogy hogyan is használhatnánk fel az általunk hozott nyalánkságokat.
- Azt hiszem a ragasztót a samponba kéne belecsorgatni. – nézek Ratnára kérdőn. – Neked mik az ötleteid? Kíváncsi vagyok egy srófra jár-e az agyunk? Addig viszont el is ugornék Greg barátunkhoz és keresnék valami apróságot, amit elhagyhatnánk. Sietek vissza, hiszen itt van a mellettünk lévő második szobában.
Ha Ratnának nincs ellenvetése, már pattanok is és kb. 5 perc elteltével, már meg is jelenek a srác parfűmjével.
- Jobb ötletem van. – mutatom fel a lánynak. – Rozsomáknak kiváló szaglása van, ezt tuti megérzi. – fújok ki egy cseppnyi anyagot itt-ott elvétve a szobában. – Ez biztos nyomravezető lesz. – vigyorgok vidáman.

-Nekem tetszik az ötlet! -csillan fel a szemem a bűnbak-ajánlatot meghallva- Bár szívem szerint én inkább Cris nyakába varrnám a balhét, valamiért nem igazán csíp engem... Bár azt hiszem, tőle nehezebb lenne elcsenni valamit, meg úgy tudom ő szokta zárni az ajtókat, legalábbis a diáktanács iroda az zárva szokott lenni, amikor nincs ott... Greg... hát, végülis, még mindig jobb, mint ha mi kapnánk a fejmosást, szóval részemről oké.
Ahogy a tervét hallgatom, csak egy fejfele tartott hüvelykujjal jelzem a tetszésemet- Ha a ragasztó a samponba megy, mit szólnál hozzá, ha a csiliport meg a tusfürdőbe önteném? Egy picit csípni fog... egy icipicit... Na jó, nem icipicit hanem kegyetlenül... -jegyzem meg egy gonosz mosollyal, majd amikor Sarah felajánlja, hogy átnéz Greg szobájába, csak biccentek egyet- Rendben, itt megvárlak, addig alkotok valami meglepetést Logannek.
Miután egyedül maradtam, fogtam a párnákat, kigomboltam rajta a huzatot, és jóóó alaposan beszórtam őrölt borssal, fehérrel, feketével, biztos ami biztos. Így, hogy a párnahuzat és a párna között volt, legalább szabad szemmel nem lehetett látni miután visszagomboltam, szóval este lesz meglepetés, ha valaki álomra hajtja a fejét. Meg tüsszögés, pláne, ha olyan szaglása van, mint a szoba tulajdonosának. Ahogy megigazítgattam az ágyat, hogy ne hagyjak árulkodó nyomokat magam után, egyenesen a fürdőszoba felé vettem az irányt. Itt aztán egy laza mozdulattal lepattintottam a tusfürdős doboz tetejét, majd egy jó nagy adag csiliport beleöntöttem, talán egy kicsit többet is, mint terveztem.
-Na mindegy, egy kicsi azért maradt a főzéshez is... -motyogtam magam elé, ahogy visszazártam a dobozt és vagy fél percen át rázogattam a katyvaszt, hogy rendesen összekeveredjen az anyag benne.
Mire ezzel végeztem, Sarah már javában a szobában fújkálta Greg parfümjét...
-Wow, az aztán tuti ötlet! -mosolyodok el lelkesen- A sampon még rád vár, de a borssal töltött párnahuzat és a csilis tusfürdő mellé már rakhatunk egy pipát. Még az jutott eszembe, hogy ha már van fürdőszoba, én meg hoztam olajat, akkor szépen áttörölgetem a csempéket vele, az aztán úgy tud csúszni mint a háborodás... Viszont a sajtot nem tudom, hová kéne eldugni... Ruhásszekrény? Ágyneműtartó? Vagy valamelyik fiók aljára felerősíteni? Szerinted? -kérdezem elmerengve, kissé oldalra billentett fejjel.

Csilipor a tusfürdőbe! remek ötlet! Már azon gondolkodom, hogy valami kamerát kellett volna beszerezni, hogy lássuk is a kis tréfáink hatásait, úgy még izgalmasabb lenne.
A párnahuzat feltuningolása is tetszik. Gyorsan kiöntöm a sampont a wc-be és a ragasztóval nyomom tele a flakont, és igyekszem ugyan úgy visszarakni, ahogy volt. Mivel szítelen a ragasztó, azért nem állom meg, hogy a zuhanyfülke alját is ne kenjem be vele.
- Ha már végig korcsolyázott az olajos padló és beáll a biztonságosnak hitt zuhany alá, akkor lesz még egy meglepi. – mutatom meg Ratnának is.
Lázasan dolgozunk Felkerül az olaj a fürdőszoba padlójára is, majd kicsit lihegve a gyors ténykedéstől torpanok meg a lány kérdésére, és elgondolkodom, miközben pillantásom a szép, nagy tv-re esik. Elmosolyodom.
- Annak a böszme jószágnak a hátuljára rakjuk. – mutatom a lánynak mire gondolok. – A tv működés közben valamennyire felmelegszik és a sajtban lévő gombák, jól érzik magukat a melegben. – mosolyodom el kissé gonoszul.
Ha Ratna is egyetért az ötlettel, akkor a kis bűzbombát felerősítjük a készülékre, aztán elégedett sóhajjal nézek körbe.
- Hohó! – jut eszembe még a legfontosabb teendő. – A szivarok! – nézek körbe, aztán az asztalhoz menve, felemelem a szivartartót és kiveszek belőle három darabot. – Segítesz? – mutatok az egérfogó papírra, majd nagy vesződségek árán – mert annyira ragadt az a nyamvadt papír – csak sikerült elfogadható módon átcsomagolni a bűzrudakat.
- Úgy látom jók lesznek. – helyezem vissza az asztalra a doboz benne a legtetején a preparált szivarokkal. - Azt hiszem talán ennyi elég is lesz! Végeztünk, de jól elszaladt az idő. Azt hiszem most jobb lesz, ha visszamegyünk a szobánkba és a jól megérdemelt munka tudatával hajtjuk álomra a fejünket. – kuncogok fel. – És holnap mi leszünk a legártatlanabb bárányok az egész iskolában, rendben bűntárs? – emelem fel a kezem egy pacsira.
Még utoljára leellenőrizzük, hogy semmit nem felejtettünk a szobában, és halkan távozunk. Minden vissza kerül a helyére, a ragasztó a raktárba, a fűszerek a konyhába, mi pedig az ágyunkba.

Miután gondosan áttárgyaltuk a haditerv további részleteit, felkaptam az étolajat, majd amíg Sarah a samponos flakont vette kezelésbe, én lelkesen rálocsoltam azt a bő fél liternyi olajat a csempére. Padlón, falon, egyre megy... Hogy mindenhová egyenletesen jusson, egy zsepivel még kicsit szét is kentem, így talán kevésbé feltűnő...
Ezután jött a sajt. Sarah javaslata hallatán a tv felé sandítottam, majd felkaptam a sajtot és bemásztam a tv mögé. Különösebb ötletem nem volt, hogy mivel lehetne odaerősíteni, így nemes egyszerűséggel fogom, és bepasszírozom azt a darab sajtot a különböző kábelek közé... Van ott elég, hogy a helyén maradjon, az meg különösebben nem zavar, hogy melyik mire való...
-Hm? -fordulok kérdő tekintettel Sarah felé, amikor a szivarokat említi, majd biccentek a kérdésére- Naná, hogy segítek.
Megnéztem, hogy ő hogyan próbálja kivitelezni ezt az "átcsomagolást", aztán óvatosan én is kezembe veszek egy szivart és egy darab ragasztós lapot, hogy az előbb látott módon átcsomagoljam őket.
-Hála az égnek, hogy nem az összeset... amilyen időigényes, pepecs munka, a végén még ránk nyit Logan, mielőtt végeznénk velük. -nézek a szivartartóra, majd viszonzom a pacsit.
-Bűntárs? Miről beszélsz? Én semmit nem láttam... -nézek körbe megszeppent arcot színlelve a szobán, de a végén nem tudom megállni nevetés nélkül- Amúgy megbeszéltük. Öröm volt veled dolgozni, most viszont tényleg alvás, mielőtt lebuknánk...
Út közben még Greg parfümjét visszajuttatjuk a helyére, a maradék cuccok pedig szépen mennek a helyükre, pár percen belül pedig már úgy alszunk, mint ha mi sem történt volna...


/Köszi a játékot! Rozsi, most már visszajöhetsz a szobádba... /

Miután kivégezte összes szivarját, és úgy döntött, most már tényleg minden diák alszik, talán még Greg is, a szobája felé veszi az irányt. A folyosókon immár teljes csend honol, s el kell ismernie, most valóban nagyon békésnek tűnik ez a hely, szinte már idilli ez a kép, a nyugalommal, és a sötétséggel. Fáradtan veti bele magát az ágyba, s úgy csapódik be, mint egy ágyúgolyó, csak hogy a következő pillanatban prüszkölve ugorjon ki belőle, kivont karmokkal.
-Mi a jó k[ide most képzeljetek el nagyon hosszú, sípoló hangot]!!!!!!!!!!!!!!!!! - Döbbenten tüsszög még mindig, ahogy a cafatokra szakadt ágyneműből kiszabadult tollpihék felfedezőútra indulnak a helységben, ellepve mindent amit érnek.
-[Sípoló hang] vicces. Remélem halálra röhögte magát... - mélyet szippant a levegőbe, és az ismerős parfüm hatására egy nevet présel ki összeszorított fogai közül - Greg...
Persze valami más szagát is megérzi, ezért rövid keresgélés után a tévéhez lép, s fejcsóválva szedi ki onnan a lányok második meglepetését. Egy kosarasokat is megszégyenítő mozdulattal a szoba másik végében lévő szemeteskosárba hajítja azt, majd mivel még mindig tiszta bors, és tollpihe, a fürdőszoba felé veszi az irányt, hisz ráér megölni a fiút az után is, hogy letusolt.
-Azt hitted, hagyom, hogy tönkretedd a Tv-m mi? Egyszer átversz, szégyelld magad, de ha kétszer... - épp pólóját húzta le, mikor rálépett az olajos csempékre. Hatalmasat tanyál, akkorát, hogy a csempékben Logan alakú repedés képződik, ő pedig nyöszörögve, pólója által betakart arccal fejezi be a mondatot. - Én szégyellem...
Nagy nehezen feltápászkodik, s óvatosan ül bele a zuhanyzótálba, de amikor fel akar kelni, bár rádöbben, hogy ezt nem kellett volna.
-Hát persze...majd visszanő...
Hatalmas erőt fejt ki, ami pedig ezután következik, az nem kicsit gusztustalan, de végül kiszabadítja a seggét a ragasztó fogságából...vagy legalábbis a nagy részét. A többi ott marad, sokadik hősi halált halt alsónadrágjával együtt. Megengedi a vizet, s jó forróra állítja, hogy legalább ettől megszabaduljon, majd a padlóra is önt belőle. Még javában nő vissza a bőre, mikor magára önti a tusfürdőt...

Három perccel később, a fürdőre rá sem lehet ismerni. A zuhanykabin kicsit szellős lett, a tusfürdő flakonja darabokban hever az alján, az üvegtörmelék közt, mellette a szintén szétvágott samponnal, melyet ezek után inkább szintén elpusztított gazdája biztos ami biztos. Ő maga egyébként már a szobában ül, csurom vizesen, dühtől remegő öklökkel, melyekben egyik szivarját, és egy öngyújtót szorongat. Pokolba a szabályokkal, ő most rá fog gyújtani, ez nagyon kell neki, hogy lenyugodjon...

Miután visszanőtt mindkét szemöldöke, s ajkai, már könnyelműségnek tartja, hogy ilyen gyorsan megígérte viharnak azt, hogy egy diák fejét sem húzza majd karóba. Tudta, hogy zűrösek ezek a kölykök, de arra álmában sem gondolt volna, hogy rossz fiú lesz egy reszkessetek betörők filmben. Végképp lemondott arról a tervéről, hogy ma este aludni fog, helyette inkább átkutatja az iskolát nyomok után, hogy illendően tudja viszonozni ezt a tréfát holnap, vadonatúj irodájában.
-Tudják ezek a gyerekek, hogy a magániskolákra vonatkozó törvényeket az 1800-as években írták, és azóta nem változtak? Hát, holnap megtudják...

Belépve az oroszlán barlangjába megcsapott az agglegény szag. Egy aggastyán agglegény. majd hogy nem öregember szag volt. Emellett a látvány sem volt semmi. A legérdekesebb a fürdőszobában volt. Ott is a padló. Mintha a hulláját rajzolták volna körbe repedéssel. Belépve a helységbe majdnem eltaknyoltam. Szerencsémre időben elkaptam az ajtófélfát. Visszaléptem a biztonságos zónába és leguggoltam. A csempe alaposan be volt kenve nem kevés olajjal. Ezt egy simítással a kezembe gyűjtöttem. Hogy ne vesszen kárba egy dobozos sörré alakítottam. A restaurációt a csempével kezdtem majd a zuhany maradékát összekapartam. Ahogy reparáltam a helységet elgondolkoztam.
~Inkább ez, minthogy órán üljek...

Miután a lányokkal végzett, és felhajtotta a turmix utolsó cseppjeit is, feldereng benne, hogy valakiről még elfelejtkezett. Gyors léptekkel indul meg szobája felé, hogy saját szemeivel láthassa, mit sikerült Greg-nek ügyködnie, és mekkora rá az esély, hogy a mai nap folyamán a saját szobájában zuhanyozhat. Az ajtón belépve az ő orrát sem kíméli a bűz, igaz neki kétszer fájdalmasabb ezt érezni, tekintve, hogy felidéz benne pár nem túl régi, és nem túl kellemes emléket.
-Ó, igazán nem kellett volna - szólal meg vidáman, miközben lehajol a dobozos sörért. Már épp a szájához emelné, mikor valami szöget üt a fejébe, és gyanakodva tekint a fiúra. - Várjunk, hova lett a földről az olajos, véres, csilis tusfürdő?
Úgy dönt, inkább nem várja meg a választ, s némi undorral az arcán leteszi az itókát a mosdótálcára.
-Hogy haladsz?

Önfeledten belemerülök a szobrászkodás egy elég elvont formájába. Szinte önkívületi állapotban akár csak egy megszállott szobrász úgy pofozom helyre a helységet. Külső szemlélő rám se ismerne. Olyan ártatlan képet vágok a munkába merülve. Talán mert régi emlékeket idéz abból az időből amikor még gyurmával játszottam ugyan ezt és nem törődtem a hatalom és az uralkodás semmilyen formájával. Ártatlan gyerek korom képei derengenek fel bennem. Aztán egy érces hang visszarángat a valóságba.
-Boldog mikulást...
Hajolok ki a helységből majd vissza. Kezemben a kettévágott porcelán kézmosóval.
~Hogy az istenbe tud valaki egy ilyet ilyen szépen kettévágni?
Csóválom meg a fejem és visszaillesztem a helyére, majd felemelem a másikat és hozzárakom. A falon futó vágáson még végig húzom az ujjam és mint valami hegesztő pálca forrasztom össze a csempedarabokat. Összecsapom kétszer a kezemet mint aki jól végezte a dolgát. Mivel így is van.
-Jobb mint új korában. Az pedig atomról atomra megegyezik egy rendes sörrel... De ha nem kell. Megiszom én szívesen.

-Tudod mit? - Kérdi megadón. - Azok után, hogy úgy rád ijesztettem, megérdemled. - S ezzel át is passzolja az italt Gregnek. - Csak ne mond el senkinek.
Pár másodpercig még gyönyörködik a teljesen rendbe hozott szobában. A fiú képessége annyira lenyűgözi őt, hogy kis híján megdicséri a munkájáért, de végül inkább lemond erről, hisz az olyan furcsa lenne tőle, ráadásul az olajat is feltakarította, amivel nagyban megkönnyítette a lányok dolgát. Kár.
-Na gyere, még meg kell beszélnünk valamit. - Szól érces hangján, s ha Greg végzett a sörével, meg is indulnak kifelé. - Remélem nem felejtetted el a múltkori kalandunkat, az igazgatónő ugyanis még emlékszik rá. Ő egy hónapos elzárás, és extra házi feladatokkal akarta megjutalmazni, amiért nem tudott aludni miattad, de én kitaláltam valami jobbat.
Ennél többet egyenlőre nem köt az orrára, majd úgyis meglátja, ha leértek az alagsorba. Ami a kis csínyét illeti a borítékkal, azzal kapcsolatban sem árul el többet, majd a lányok bevallják, mit tettek vele, ha akarják. Erről viszont eszébe jut még valami.
-Ja igen, majd az igazgatói iroda ajtaját is hozd rendbe kérlek.

//folytatás: Hangár //

Miután letudtuk azt a két órát a reggeli látogatás után az igazgatói irodában, úgy döntöttünk Sarah-val, hogy minél előbb elintézzük a bevásárlást is. Délután még úgy is vár ránk egy nagytakarítás, aztán még a beadandójára is kéne egy kis időt szakítania. Különösebben nem bonyolítottuk a dolgokat, szóval praktikusan letámadtuk az első szupermarketet, ahol az élelmiszerek mellett mindenféle háztartási cikkeket is kapni lehetett. A japán étteremmel egyelőre még vártunk, elvégre minek vegyünk meg délelőtt, ha aztán estig csak itt állna a szobában? Akkor már inkább takarítás után elugrok a városba és megveszem amíg Sarah tanul, így legalább Logan is értékelheti, hogy finom, friss vacsora várja, amit a szép, tiszta szobájában fogyaszthat el.
Miután visszaértünk a vásárlásból, a jól megpakolt szatyrokat lepakolom a szoba egyik sarkába, majd felmérem a terepet, hogy mire is lesz szükségünk a továbbiakban.
-Szerintem egyelőre csak takarítsunk, utána majd pótoljuk a hiányzó tárgyakat. Mit szólsz hozzá? Amúgy úgy tűnik, Greg a restaurálás közben a csempét is letakarította, gondolom ő is megcsúszhatott, aztán nem akarta kitörni a nyakát. Szóval ott már szinte semmi dolgunk, csak vissza kell pakolni a helyére a tusfürdőt meg a többi apróságot -fordulok Sarah felé, majd ha beleegyezik, már indulok is, hogy a raktárból egy vödörnyi különféle fertőtlenítővel, tisztítószerrel, rongyokkal, felmosóval és egyéb kellékekkel térjek vissza.
Aztán még egy kör és már porszívónk és felmosóvödrünk is van. Benyomtam a rádiót, hogy ha már a büntetésünket töltjük, legalább a hangulat legyen jó hozzá. Aztán hajrá, kezdődjön a munka! Mivel még mindig mindent apró tollpihék borítottak, először is fogtam az ágyneműt, vagyis a maradványait, aztán meg sem álltam vele az alagsorban lévő kukáig. Miután a visszafelé úton kitüsszögtem magam, a porszívózás volt a következő. Nem csak a szőnyeget porszívóztam át, de az ágyat is, hogy ne maradjon benne több bors, a francnak se hiányzik, hogy valaki trapára vágja az új, friss ágyneműt. Már épp kikapcsoltam volna a készüléket, amikor a falakon és a plafonon is kiszúrtam néhány pókhálót.
-Ejjejj, Logan… -morgolódtam magamban, amiért nem képes a saját szobáját rendben tartani, majd igaz, hogy ez nem tartozott volna a feladathoz, de azért azokat is lekaptam a falról.
Majd a szőnyeg alá sepert koszt is felporszívóztam, meg az ágy alatt felejtett mindenféle szemetet, meg az ablakpárkányt, meg az íróasztal meg az ágy körül szétszóródott hamut, aminek nem is kéne itt lennie, ugyanis tilos az épületben dohányozni. Miután a takarítással úgy-ahogy végeztünk, egy gyors tanácskozás következett Sarah-val, hogy hogyan tovább, majd miután elosztottuk a maradék feladatot, nekiláttam, hogy felhúzzam az ágyneműt.
Mivel az egyszerű, fehér ágyneműt túl snassznak és unalmasnak találtam, úgy döntöttünk az áruházban, hogy inkább valami mintásat veszünk, hátha jobb kedve derül tőle kedvenc felügyelőtanárunk. No meg az sem utolsó szempont, hogy szinte egy árban volt a kettő, akkor meg már inkább a mintás, nem igaz? Miután végeztem az ágyazással, elégedettség töltött el, ahogy végignéztem a vidám, Mickey egér figurás ágyneműn. Remélem, Logan is legalább ennyire értékelni fogja.
Hogy kicsit mozogjak is, gyorsan tettem egy kört, hogy a konyhában újratöltsem a csili és borskészleteinket, majd egy sajt a hűtőbe, a ragasztó pedig a raktárba, ahonnan Sarah kölcsön vette előző nap.
Visszatérve a szobába, egyből megakadt a tekintetem a karton sörön. Na igen, nem volt kis munka idáig cipelni, még szerencse, hogy a szupermarketben is összehozott minket a sors egy segítőkész fiatalemberrel aki a buszig segített cipekedni, itt pedig már az egyik diáktársunkat fogtuk be egy kis pakolásra… A minihűtőhöz toltam/cibáltam a kartont, majd miután kinyitottam, minden romlott kaját kidobáltam belőle és legalább 3-szor átsikáltam valami jó erős kis fertőtlenítővel, fáradtan huppantam le elé, hogy feltöltsem.
-Remélem Logan nem fog nagyon kiakadni, hogy alkoholmenteset vettünk. –jegyzem meg Sarah-nak- De könyörgöm, ha már annyi ideig tanulmányozta az aktáinkat, igazán tudhatná, hogy még egyikőnk sem töltötte be a 21-et, szóval úgy sem vehettünk volna olyat, amiben alkohol van… Attól meg talán jobban fogja díjazni, mint ha Kubu gyümölcsitalt vagy egy karton tejet kapott volna.
~No, már csak a DVD-knek kéne valami helyet keríteni… -néztem végig a DVD gyűjteményen, hogy hová lehetne bepasszírozni az új szerzeményeket~ Istenek és istennők, ezt a rumlit…
Egy darabig csak ültem a tartó előtt, körülöttem a hatalmas halomnyi filmmel, ahogy jobbra-balra pakoltam, rendezgettem őket… vagy fél órán keresztül, hogy aztán ABC sorrendben szépen, sorban mindegyiket visszapakolhassam az eredeti helyére. Miután végeztem, büszkén szemléltem a művemet, ám egy bibi még mindig volt: az új filmeknek továbbra sem volt helye.
-Na jó, akkor ezek maradnak az íróasztalon. –motyogom magam elé, kezemben a DVD-kkel, majd szépen egymás mellé rendezem őket.
Legfelülre egy Fűrész-borítós tok, benne azonban nem dvd lemez, hanem egy kis kézi lombfűrész lapul. Hogy azért nehogy balhé legyen, hogy nem azt vettük, amit felírt, ezért alatta egy ugyanolyan tokban már az igazi lemez is ott lapult, legalul pedig még négy db film, amit ahogy megláttunk, nem tudtunk ott hagyni az üzletben, így ez lesz a meglepetés ajándék. Reszkessetek betörők 1-3 és a St. Trinians.
Ha már ilyen alaposan kitakarítottuk Logan szobáját, úgy döntöttem, hogy a ruhásszekrényre is vetek egy pillantást, elvégre ő is férfiból volt… Ahogy kinyitottam a szekrényajtót, elborzadva láttam, hogy az a pár ruha, ami benne van, milyen gyűrött, összedobált kupacban várakozik arra, hogy sorra kerüljenek.
-Ehh… hogy volt képes vasalás nélkül elpakolni őket… -szorult össze a szívem egy pillanatra, majd miután gyorsan kerítettem egy nagy ruhakosarat, az összes ruháját kiszedtem, egytől egyig- Sarah, lemegyek, beizzítom a mosógépeket… Mindjárt visszajövök. -biccentek a fejemmel a nagy ruha-halom felé, majd miután felkaptam, a mosókonyha felé vettem az irányt.

A bevásárlás eléggé fárasztó volt, hiszen jól megpakolva jöttünk ki az áruházból. Elég volt becipekedni Rozsomák szobájába. Aztán végre lepakoltunk és Ratna egyből a dolgok közepébe vágott és térült-fordult, már elő is kerített mindenféle tisztítószert, vödröt, porszívót és nekiállt a szoba fűszer és tollmentesítésének. Én addig a fürdőszobát vettem sorra, mert igaz, hogy Greg szépen összehozta és jobban nézett ki, mint újkorában, de azért egy alapos fertőtlenítés és illatosítás még rá fért. Míg a takarítással voltam elfoglalva végig azon mosolyogtam, hogy mi lesz a fogadtatása Ratna Mickey egeres ágynemű választásának, mert szerintem az lesz az első, amit megpillant, ha belép az ajtón.
Na, de azért én is haladgatok, és mire tettestársam végez a szoba tipptoppba tételével, addigra én is puccba vágtam a fürdőt.
Most már csak a megvásárolt termékek elhelyezése volt soron. Szépen a címlével kifelé, hogy jól látható legyen, elhelyeztem a rózsa illatú női tusfürdőt. Igazán nem tehetünk róla, ha ezt tukmálták ránk, mert ez volt akciós, a listán meg nem volt megnevezve, hogy milyen legyen. Aztán még jött a sampon, ami valami szín megújító volt vörös színű hajra, mert ez volt a legolcsóbb. A zsebkendőnyi törölközők is felkerültek a helyükre, hogy ne érjen szó minket, hogy azt kifelejtettük.
Mikor minden a helyén volt, még egy utolsó pillantást vetettem a szép, csillogó helyiségre és visszamentem Ratnához a szobába.
- Na már csak a szivarok és a gyújtó maradt hátra! - mutatom fel a két tárgyat, mikor látom, hogy ő is végzett már mindennel és a kedvenc filmjeink is a helyükön vannak. - Reméljük, hogy ezek a szivarok is megteszik majd! - nézek a kezemben lévő gyűrött nikotintapaszra. - az árus megesküdött rá, hogy ennél jobb nincs a piacon. - vigyorgok a lányra, majd beteszem őket a dobozba az asztalon és mellé helyezem a húsz centis öngyújtót. - Ezt legalább nem fogja elveszteni. - mondom még szélesebben mosolyogva. - Ha jól látom, talán lassan kész is vagyunk. - nézek Ratnára kérdőn.

Miután sikerült 3 mosógépbe belegyömöszölni Logan ruháit egy gyors programra, addig visszasiettem, hogy segítsek Sarah-nak a maradék munkában, majd miután a mosás végzett, a ruhák pedig már a szárítón lógtak, újabb mini tanácskozás következett.
-Akkor… a kirótt feladatokkal azt hiszem, végeztünk is. Jók voltunk! –emelem pacsira a kezem, majd tovább folytatom- Még egy kis vasalás maradt nekem, de még úgy is száradnak a ruhák. Addig elintézem ezt a kajás dolgot…
Sarahnak még úgy is van némi tanulnivalója, nekem meg semmi dolgom, szóval miután felöltöztem, már totyogtam is a buszmegálló felé. Egy jó fél órás zötykölődés után lerohamoztam az első japán éttermet, amit sikerült találni. Kár, hogy nem kínait rendelt Logan, abból minden sarkon legalább 3 volt, ez után még egy negyed órát sétálni is kellett…
Az üzletben aztán egy pillanatra elbizonytalanodtam, az étlapot szemlélve, ugyanis a legtöbb étel neve nekem semmit sem mondott. Miután kifaggattam a pincéreket, hogy mit ajánlanak, ami olyan igazi, „traditional” japán kaja, Sarah-t is felhívtam, hogy segítsen választani.
A japán ételek egyik előnye, hogy viszonylag gyorsan elkészülnek, így nem kellett sokat várnom, hogy a nagy doboz finomsággal együtt elinduljak vissza a Xavierbe. Ott aztán irány Logan szobája, ahol csináltam egy kis helyet a minihűtőben a vacsorának:
hideg előételnek natto(érett szójabab) és japán tojáslepény, ezután szója leves sült tofuval, egy nagy adag zöldség tempura (=értsd rántott zöldbab), egy nagy adag maki susi (tojásrántottás, avokádós, répás, zöldbabos, brokkolis – a nyers halat inkább nem kockáztattam, ugyanis arra a legtöbb ember csak a száját húzza, hogy fúj…), hideg hajdina tészta algacsíkokkal, desszertnek pedig némi zselésbab és mochi (rizsből készült kis ragacsos édesség).
A maradék 2 órában még sikeresen kivasaltam az összes ruhát, összehajtogattam, majd kategória (póló, pulcsi, nadrág, stb…), azon belül pedig szín (fekete-szürke-fehér?) szerint csoportosítva visszapakoltam Logan szekrényébe őket.
-Szép munkát végeztünk… -motyogtam magam elé, ahogy még egyszer végigpillantottam a szobán.
Amikor kiszúrtam a tv tetején lévő miniatűr Logan szobrot, csak csodálkozva vonom fel a tekintetemet, hogy ezt eddig hogy nem vettem észre? Mindenesetre jót mosolyogtam rajta, ám mivel elég hosszú és fárasztó nap volt, sok szaladgálással, ezért még Sarah-nak szóltam, hogy jelentsem, teljesítve a büntetés, szabadok vagyunk, majd a szobám felé vettem az irányt, hogy végre pihenjek egy kicsit.

//köszöntük a lehetőséget, érezd jól magad a felújított-rendberakott-kitakarított lakosztályodban //

Miután jól végezte dolgát, korgó gyomorral, és száraz torokkal lép be a szobába, melyet lerombolt, és helyre állíttatott, tehát végre tényleg otthonának érezhet. Az ajtón belépve az első dolog ami a szemébe ötlik az akció figura, ami őt ábrázolja, és ami eddig elkerülte a figyelmét valamiért, pedig nyilván akkor készítette Greg, mikor ő is itt volt. Először furcsa grimasszal honorálja a munkát, de végül elvigyorodik.
~Egész jóképű a kis krapek, maradhat.~
Ahogy beljebb lép, azonnal megüti az orrát a patyolat tisztaság bűze...vagyis ugye a bűz hiánya...egész élhetővé vált ez a hely, a Miki egeres huzat ellenére, mely korán sem dühíti fel őt annyira, mint amire a lányok minden bizonnyal számítottak. Kedveli azt a figurát, és valljuk be, lehetett volna rosszabb is, az Én kicsi pónimtól tuti idegbajt kapott volna. Ellenőrzőkorútja következő állomása a fürdőszoba, ahol szintén mindent szép rendben talál, bár a törülközőket mintha új lakótársa számára vették volna, és a női tusfürdőben sem egészen biztos, hogy kinek szánták, lehet valamelyik itt akar aludni ezentúl? Megcsóválja a fejét, s a hűtőhöz lép, hogy magához vegyen egy sört. Már az első kortynál érzi, hogy valami itt nincs rendben, és küzdve az ingerrel, hogy kiköpje azt, ellenőrzi a dobozt.
-Na, szépen vagyunk...Greg-nek lesz itt dolga még, inkább rágyújtok.

A következő másfél órában nem hagyja el a szobát, ennyi kell neki ugyanis, hogy lemondjon arról a tervéről, hogy a tapaszokat jótékony célra fordítsa, és a lányok testére ragassza mind a 200-at, egyszerre. Szerencsére csak az első 2 percet kell mérgelődéssel töltenie, utána ráakad a japán kajára, és amíg azt befalja, megnézi ezredszer is a Casablanca című filmet. A fűrészt egyenlőre inkább hanyagolja, fél, hogy nem tudna ellenállni a csábításnak, hogy kipróbáljon belőle egy-két dolgot.
~Annyira nem kéne haragudnom rájuk, végül is csak így szeretnék kimutatni, mennyire szeretnének több időt eltölteni velem, pár különösen kegyetlen edzésprogram keretében. El tudnék képzelni jobb programot is, de ha ennyire ragaszkodnak hozzá...~
Mázli, hogy a mochi ilyen finom, ezért egyenlőre letesz bosszúhadjáratáról, igaz, még nem nézte meg a reszkessetek betörők című filmet...

//Köszi lányok //

Miközben Ratnával kicsit tartva Logan reakciójától a szobája felé közeledünk, azért még hozzáfűzöm a hadnagy személyével kapcsolatos kudarchoz.
- Talán nem is jársz messze az igazságtól! Hiszen pont az bizonyítja, hogy valami nagyon nincs rendben az ügy körül, hogy semmit nem találtál róla, és mennyire nem akarták hazahozatni sem.
A felkeresendő katona társak ötlete mindenképpen megfontolandó, mivel Adamot nem faggathatjuk ki a dologról, további információt az ott történtekről csak ők nyújthatnak…már, ha megtaláljuk őket és hajlandók is szóba állni velünk, amit Lemes ezredesről nem igazán feltételezek a levelezése alapján.
- Mindenképpen kell valaki, aki ért ezekhez a dolgokhoz, meg eléggé meggyőző tud lenni, ha akar, mert engem nem hiszem, hogy túlságosan komolyan vennének, még ha veszélyes is tudok lenne, de nincs ráírva a homlokomra. – vigyorgok a lányra, miközben kisebb hezitálás után bekopogtatunk Logan ajtaján.
Úgy néz ki szerencsénk van, mert olyan engedélyező féle morgást hallunk bentről, hiszen a szoba lakója már biztosan érzékelte, kik is toppannának be hozzá ily váratlanul, ami az előzmények tükrében hangyányi gyanúra adhat okot része.
- Bocs a zavarásért, de egy nagyon kényes és felettébb fontos kérdésben szeretnénk veled beszélni. – kezdek bele kissé zavartan, aztán várom, hogy Ratna is csatlakozzon.

-Ó, a meggyőzést csak bízd rám… -mosolyodok el a lány Sarah javaslatát hallva- Amúgy, ha csak ez hiányzik a boldogságot, ezen segíthetek, csak adj egy tollat!
Lassan oda is értünk Logan általunk már jól ismert szobájához, s miután meghallottuk a jól ismert morgást bentről Sarah egyből a lényegre is tért. De ahogy egy mondat után elhallgatott, rájöttem, hogy inkább csak felvezette a témát, a lényeg marad nekem, yay! Nem is húztam sokáig az időt, hanem színre léptem.
-Logaaaaan. –ejtettem ki baljóslatúan elnyújtottan a nevét, amiből már levághatta, hogy nem sok jóra készülünk.
Bár, a múltkori kis látogatásaink után szerintem már alapból így indulunk nála, akármit is mondunk vagy csinálunk. Pár pillanatig dilemmáztam, hogy mégis hogyan lehetne ötszörösen összetett barokk körmondatokban körülírni, hogy mégis mire szeretnénk megkérni, úgy, hogy elég információt eláruljak hozzá, ő beleegyezzen, minket meg ne tűntessen fel rosszabb színben, mint amilyenben már vagyunk a tanári kar szemében. Naná, hogy maradtam a jól bevált módszeremnél, „Ha nem tudod, mit mondj, mondd az igazat”.
-Szóval, Logan… -vetettem be az „olyan-ártatlan-vagyok-mint-a-ma-született-bárány” tekintetemet- Tegnap előtt betörtünk Mr. Windsor szobájába, majd miután tegnap közölte, hogy elköltözik a suliból, Sarah áttúrta az összes személyes holmiját, amit csak talált a szobájában. –böktem ki egy szuszra, majd ha nagyon kiakadna rajta, akkor a képességemmel segítek neki lenyugodni, ugyanis még nincs vége, a rövid tartalom után még csak most következik a részletes kifejtés- Lenne egy fontos dolog… Nekünk is fontos, a suli számára is, közvetve neked is… Biztosan hallottad hírét, hogy Mr. Windsor elköltözik az iskolából. Nos, hát… ami azt illeti… neki nincs olyan jó humorérzéke, mint neked… Mielőtt félre értenéd a dolgot, koránt sem olyan életveszélyes átalakításokat végeztünk, mint nálad, inkább csak… egy kis színt, életet meg hangulatot vittünk a szobájába, na de mindegy, ő ezt lényegében egy ellene irányuló támadásnak vette… Sőt, miután bevallottuk neki, hogy mi voltunk, egyfolytában csak magát hibáztatta érte, meg ment az önmarcangolás, hogy milyen bukott egy ember… Utána meg minden-mindegy alapon Sarah körbenézett nála, mielőtt lelépne minden cuccával, és találtunk pár érdekes dolgot… Na jó, nem csak párat, így elsőre egész sokat. Nevek, katonatársak, kitüntetések, fényképek, meg pár egyéb apróság. Még valamit ki is lehetne deríteni ezekkel kapcsolatban, mert ahogy az interneten keresgéltem, egész sok mindent sikerült kideríteni… Viszont az a baj, hogy mi meg a katonaság, katonai élet, kifejezések, szokások… -nézek Sarahra egy pillanatra- Szóval teljesen távol állnak tőlünk és egyáltalán nem értünk hozzá. És arra gondoltunk, hogy te olyan ügyes, okos, talpraesett, segítőkész és tapasztalt vagy, hogy mindenképp meg akartunk kérdezni, hogy esetleg tudnál-e segíteni nekünk? -tettem fel a végén a kérdést reménykedve, bár, hogy kicsit javítsak az esélyeinken, mellé még bevetettem a kérlelő kiskutya szemeimet…

~Lehet kezdek felnőni? Felhívott egy régi ismerősöm, hogy nincs-e kedvem leugrani a városba sörözni egyet, én pedig nemet mondtam, mert dolgozom...~
Logan épp az asztalánál ülve nyitja fel Blackbird modelljének kaszniját, hogy belehelyezze saját miniatűr mását, és amikor látja, hogy tényleg tökéletesen illeszkedik a pilótafülkébe egy elismerő horkantás hagyja el a torkát. ~Jó gyerek ez.~ Szem magasságba emeli az igazihoz képest apró gépet, s egy dugóhúzót is csinál vele a levegőben. ~Na jó, keressünk neki valami helyet. Itt jó is lesz...~ Kopogás zavarja meg, ő pedig gondolkodás nélkül szól a két lánynak, hogy jöjjenek nyugodtan. Még bővel háttal áll nekik, mikor Sarah belekezd a mondandójába, ezért mikor új játéka polcra helyezése után megfordul, jókedve meglepő lehet.
-Semmi baj, de a helyzet az, hogy Vihar megígértette velem, hogy idén nem randizom diáklányokkal - őszinte sajnálattal közli ezt, s még alaposan meg is nézi magának a két jövevényt, bár erre az igazi oka az, hogy ellenőrizze van-e náluk permetezőbe töltött csiliszósz, vagy valami hasonló aranyos dolog - Talán majd jövőre.
Ami Ratna-t illeti, ő már helyből ártatlan jókislánynak tűnik, ezért az, hogy most még rá is játszik a dologra valóban óvatosságra inti a férfit. Nem is téved, hisz a beszámoló hallatán először felvonja mindkét szemöldökét, szája egy furcsán absztrakt formát vesz fel, párszor pedig még pislog is nagyokat. A beszámoló fokozatosan jut el a tébolyból arra a pontra, ami már olyan abszurd, hogy nehéz eldöntenie, hogy mi lenne a helyes lépés, dühöngeni, vagy kínjában röhögni. Végül sikerül megállnia mindkettőt.
-Nagggyon hízelgő - felleli fogcsikorgatva, mintha péppé akarná darálni minden szavát - hogy ennyire szeretnétek részt venni a különóráimon. - Keze ökölbe szorul odalent, s akkora erőz fejt ki, hogy törhetetlen csontjai most kifejezetten hasznosnak bizonyulnak. - Mostantól el sem kezdem nélkületek a következő fél évben. - A szorítás enyhül, és a homlokán megduzzadt erek is végre kezdenek visszakerülni saját medrükbe. - Most pedig mutassátok mitek van. Ha Adam lelép, én leszek a főnök végleg, és azt egyikünk sem akarhatja...főleg ti nem.
~Megjegyzés magamnak, soha többé nem mondok nemet egy kocsmatúrára, mindig rossz vége lesz.~
-Ugye jól értettem, hogy az a célotok, hogy ne menjen el, nem pedig még messzebb akarjátok üldözni ezzel a kis nyomozással?
Egyébként most hall erről először, meg is lepődik, hisz azt hihetné, legalább szólnak neki, vagy valami, hogy ő lesz az új igazgató, de ezek szerint mégsem. Minden esetre meglepettségét megtartja magának, ha már haragját nem sikerült egészen.

Miután Ratna egy szuszra elhadarta, hogy mit tettünk és mit szeretnénk tenni Adammal kapcsolatban, láttam, ahogy Logan szemei egyre nagyobbra nyílnak, míg végül akkorák voltak, mint egy repülő csészealj. A feszülő izmok sem jelentettek túl sok jót ránk nézve, és mikor a lány elhallgatott, azt hittem a férfi fel fog robbanni és nekünk annyi lesz, és, ahogy utána elkezdett beszélni, ezen gondolataimat éreztem megvalósulni látni.
- Nem, igazán nem arra pályázunk, hogy részt vehessünk a következő félévben azokon az élvezetes külön órákon, habár lassan lehet, hogy ez lesz a legvonzóbb lehetőségünk a sok közül. – hárítom el kedves szavait. – És tudnod kell, hogy nagyon megbántuk a hülyeségünket, főleg az én hülyeségemet, de ismered Adamot, most már hajthatatlan és ezért vágtunk bele, ebbe a kétségbeesett akcióba, hátha van valami, amivel visszafordíthatnánk a dolgot és talán tényleg találtunk valamit, legalább is amin érdemes elindulni. A célunk, hogy ne menjen sehová, még akkor is, ha nekem nem tud megbocsátani soha többé. – mondom keserűen.
Aztán töviről-hegyire elmondom neki, hogy mit sikerült összeszednünk és, hogy mire is jutottunk társnőmmel, amikor összedugtuk a fejünket.
- De most megakadtunk és kell valaki, ahogy Ratna is mondta, akinek van elég tapasztalata és katonai ismerete. – fejeztem be kicsit már lenyugodva és kíváncsian, vajon belemegy-e Logan, segíteni fog-e nekünk.

Miután mondtam a magamét, érdekes volt Logan arcát figyelni, ahogy a különböző érzések kiülnek rá. Amikor látszólag leragadt a düh-nél, egy kicsit azért aggódni kezdtem... Elég magabiztosan indultunk el hozzá, de mi van, ha csak lazán elküld melegebb éghajlatra minket? Végülis...
Úgy tűnik, még sem lett olyan vészes a reakciója, de biztos ami biztos, azért készenlétben álltam a "mentális nyugtatómmal", ha esetleg elgurulna a gyógyszere. A döntéshozatalnál viszont nem akartam befolyásolni, ha magától nem hajlandó, akkor úgy se ér semmit az egész, nem fogok végig azzal bajlódni, hogy elködösítsem az agyát amíg nyomozunk.
-Könyörgöm, mi van itt, hogy mindenki ezzel vádol minket?! -kérdezem duzzogva, hogy egyáltalán felmerült benne ilyen ötlet, hogy bárkit is el akarunk innen üldözni.
Már majdnem visszakérdeztem, hogy ugyan, ilyennek ismert meg minket? De aztán még épp időben sikerült magamban tartani a kérdést... Azt hiszem, jobban járunk. Amikor azt kérdezi, miket sikerült kiderítenünk, s miután Sarah megmutatja neki a zsákmányt (fotók és fénymásolatok), én leteszem a kis netbookot az asztalra, és a jegyzetemet keresem elő, amiben a netről összegyűjtött infókat szedtem össze.
-Sarah, amúgy nem értem, mi ez a visszakozás, ha Logan ennyire szeretné, hogy az órájára járjunk, akkor miért ne? Biztos jó móka lesz. -jegyzem meg vigyorogva, utalva rá, hogy ha rajtam múlik, akkor azt is ugyanúgy elpoénkodjuk, mint a múltkor büntetést.
-Nos, Logan? Akkor segítenél nekünk? Vagy legalább van valami ötleted, hogy merre kéne tovább haladnunk a kutatással? Nekünk egyelőre annyi az ötlet, hogy van két jelölt, akit fel lehetne kutatni, az egyik egy leszerelt katona, a másik meg annak a... az embernek a fia, akivel Adam levelezett. Rajta keresztül talán sikerülne a papával is beszélnünk...

-Jól titkoljátok - morogja, majd előkap a hűtőből egy üveg "GSS" márkájú sört, mely közel sem annyira alkoholmentes már, mint a címke hirdeti, és mintha a logó is megváltozott volna azóta, hogy a lányok megvették neki. Nagyot kortyol az italból, hogy legyen ereje nem leharapni a két lány fejét, vagy boldogítani őket valami olyasmivel, hogy "dehogy bántátok, még nem, de majd teszek róla....".
~Miből gondolják, hogy jól ismerem Adam-et? Vagy bárkit ebben az épületben, ha már itt tartunk?~
-Mindenki? - Kérdi meglepve, de azért sikerül nem kevés gúnyt is belecsempésznie ebbe a kérdésbe. - Na jól van, had nézzem - szól türelmetlenül, és első körben Sarah zsákmányát vizsgálja meg.
~Érdekes, az én kitüntetéseim is jobb bőrben vannak a második világháborúból...vagyis gondolom, 57-ben túladtam értük egy rekesz sörért. Visszatérve a lényegre, ennyire elhanyagolni egy ilyen plecsnit csak akkor szoktak, ha randa mint a bűn vaaagy...~
Nem akar elhamarkodottan ítélni, ezért átnézi a fénymásolatokat is. Néhány percébe kerül csak, hogy összeálljon benne a teljes kép.
~...bingó! Nem elég, hogy elvesztette egy barátját, még ki is tüntették érte a rohadékok. Vagy a kettőnek semmi köze egymáshoz, és a suli trehánnyá tette...~
Ratna laptopját elnézve szintén megtud pár dolgot, ezek az információk viszont csak akkor érnének bármit is, ha elhatározná magát, hogy segít nekik, és pillanatnyilag még nem biztos benne, hogy ezt kéne tennie.
-Azt ugye tudjátok, hogy nagy valószínűséggel rossz nyomon haladtok? Úgy értem, sokkal hihetőbb, hogy most épp iszik valahol, vagy az esőerdőket menti meg, esetleg benevez a MR.Universe versenyre...
~Vagy pedig nyakába vette a világot, hogy felgöngyölítsen egy összeesküvést, mely régóta piszkálja a csőrét. Miért van az, hogy ebben a suliban nincs senki, akinek a múltjának legalább egy kis részét ne titkosította volna az amerikai kormány???~
-De tegyük fel, hogy mégis....
~Öngyilkos küldetésre indult, hogy visszahozzon egy csontvázat egy több éves harcmezőről.~
-...jó nyomon jártok. Ebben az estben a második pofa az emberünk, ez a... - újra a netbook-ra néz, és onnan olvassa fel a nevet. - Virgil! A csávót marja a bűntudat, és talán még Adam sem akadt rá.
~Virgil...nem így hívják Darren növényét is? MI KÖZE VAN ENNEK BÁRMIHEZ!?!~
-Az elsőt tuti felkereste már, a harmadik egy átkozott kísértet, minden értelemben, a negyedik meg...nos remélem őt nem zaklatja, különben lesz gondja....
~Vagy lehet mér van is, príma.~
-Visszatérve Virgil-hez, itt az áll, hogy bevonták a jogsiját. Csak rá kell keresni a jármű egészségügyi hivatal rendszerében a címére, és biztos vagyok benne, hogy valamelyik környékbeli kocsmában meg is találjuk őt, ha még él....

Ratna felvetésére a külön órával kapcsolatban először furcsán néztem rá, de aztán átlátva a mögötte bujkáló gondolatokat, szélesen elmosolyodtam.
- Tényleg, még lehet jó is lenne!
Logan akármennyire is megjátssza a dühös és félelmetes tanárt, aki mindjárt leharapja a fejünket, azért a szívem mélyén sejtettem, már az előzőek alapján is, hogy arany szíve van, így aztán némi dühös morgolódás után szemügyre is veszi a szerzeményeinket, meg a kutatásunk eredményeit, és mint ahogy sejtettük és amiben reménykedtünk is, egyből sokkal jobban átlátta a helyzetet, mint mi, hiszen ismerte a katonaságot és annak felépítését, hierarchikus rendszerét.
Mi eleve az ismertebb és könnyebben lenyomozható emberekkel kezdtünk volna, de ő meglátta a lehetőséget az általunk utolsó emberként felkeresendő személyben, Virgilben.
- Tehát látsz fantáziát a dologba? Talán tehetünk Adamért valamit, ha kiderítsük, mi áll ennek az ügynek a hátterében. Nagyon sok időt és energiát fektetett bele és nem ért célba, sőt mindenhol falakba ütközött. Ahogy én ismerem ezt sosem fogja tudni elfelejteni. Lehet, hogyha konkrétumokkal tudunk neki szolgálni, vagy fényt derítünk az eseményekre, akkor helyre billentünk benne valamit és talán velünk és magával szemben is megbocsátóbb lesz. – merengek el egy pillanatra. – És a szavaid alapján neked is érdekedben áll, hogy Adam az iskolában maradjon és ne a te válladat nyomja a sok rakoncátlan diákért a felelősség. – teszem hozzá a rábeszélés kedvéért kajánul elvigyorodva. - És, ha mindenki benne van, akkor nyomozásra fel, tőlem kezdhetjük!

Ahogy Logan azt kezdi tárgyalni, hogy rossz nyomon járunk, csalódottan sóhajtok egyet, ám hagyom, had meditáljon tovább az általunk összegyűjtött információkon. Amikor azonban arra tér rá, hogy talán még is jó nyomon haladunk... valami apró reménysugár újra pislákolni kezdett a sötétben számomra.
-Szóval neked Virgil a gyanús? De hogy értetted azt, hogy ha Lemest zaklatja, akkor meggyűlik vele a gondja? Csak mert irodista, vagy olyan nagy a beosztása, vagy valami másra gondoltál? -kérdeztem vissza értetlenül, majd ahogy Logan javasolta, magam elé veszem a netbookot és tovább keresgélek rajta, hogy Virgil lakcímét kiderítsem.
Őszintén szólva, talán ő lett volna az utolsó, akit személyesen felkerestem volna a névlistánkon, pláne, miután elég erőszakos alaknak bizonyult az infók alapján... De ha Logan velünk tart, akkor üsse kavics, hátha pont tőle tudunk meg valamit.
-Hát, túl friss adatot nem sikerült találnom róla... -szólalok meg pár perccel később, mialatt Logan újra a kitöntetést és Sarah fénymásolatait bogarászta- Egy washingtoni bérházban élt, de egy éve onnan is elköltözött. Frissebb információt pedig nem találtam... Szerintetek mennyi értelme lenne oda utazni, vagy akár telefonon érdeklődni a mostani lakóktól, hátha tudják, mi lett vele, vagy hol él most?
Ha Logan megtalálta a kitüntetésen lévő azonosítót, és némi magyarázattal is szolgál, hogy mégis hogyan kezdjek el utána keresni, akkor újra belevetem magam a szorgos keresgélésbe, hátha sikerül még valamit megtudnunk a net segítségével. Nem is telik bele sok idő, mire újabb, legalább 10 lapfület megnyitok a böngészőben, hasznos infókra számítva. Miután úgy véltem, eleget találtam, tüzetesebben is átnézem őket, akár úgy, hogy a többiek is segítenek, mígnem sikerült 3-ra csökkentenünk a lapok számát: Az elsőn az a bizonyos scannelt leírás található, a másodikon Adam adatai, biztos ami biztos, az utolsón pedig az akcióban részt vevő katonák listája. Mivel a gépem kijelzője elég kicsi, így inkább hangosan felolvasom a szövegeket, hogy a többiek is jobban követhessék. Majd miután végeztem, s a történteken agyalunk, rákeresek a leírásban szereplő földrajzi nevekre is (Jamame, Mogadishu), hogy tudjuk, hol is történtek ezek a bizonyos dolgok, hátha ez is segít közelebb jutni a megfejtéshez.
-Nézzétek! Az Adam papírjai között talált nevek közül itt van Virgil és Donald Haggarthy neve is, mint sérültek. Vagy inkább túlélők... Úgy tűnik, Mr. Windsor volt a harmadik sérült... egy eltűnt, mindenki más pedig meghalt... uhh, ez azért elég durva. Viszont Piercont itt sem említik...De... várjatok csak. A leírásban azt írták, hogy 8-an voltak beosztva Adam mellé, szóval vele együtt 9-en voltak. De itt csak... -számolom végig gyorsan újra a neveket- Csak 8 név van...
Egy darabig csak értetlenül állok a dolog előtt, biztos ami biztos, inkább megnézem újra azt a bescannelt iratot, meg újraszámolom a neveket, de úgy tűnik, elsőre is sikerült jól számolnom.
-Csak nem ez a bizonyos Piercon az, aki lemaradt a listáról? Elvégre Szomália Afrikában van, a levelekben pedig az állt, hogy Afrikában esett el, és nem hozták haza a holttestét... Ugye, Sarah, te is úgy emlékszel? De akkor miért nincs itt a nevek között, mint a többi elesett katona? Ezt nem értem... -gondolkoztam hangosan, hátha a kis brainstormingunk hatására a többieknek is eszébe jut valami ötlet, az előbbiek kapcsán- Logan, szerinted erre mi lehet a magyarázat?

-Mondjuk, lehet nem volna hülyeség, ha ennek is utána néznél - szólal meg, s visszaadja a kitüntetést, csak háttal, hogy láthatóvá váljon rajta a sorozatszám. Lélekben már felkészül rá, hogy csak egy rakat baromságot fognak találni arról, hogy Adam a haza védelmében hősiesen áttett egy halom iratot az asztalról a szertárba, ezért nem kicsit lepi meg, amikor a monitoron egészen használható információk jelennek meg. Egyetlen morgással jelzi csupán, hogy felkeltette a dolog az érdeklődését, de azok számára, akik ismerik őt, ez olyan, mintha a pólójára írta volna ki, hogy most már nagyon kíváncsi, mi a fene ez az egész.
-Látom megy az elemi matek - "dicséri" meg Ratna-t szemfülességéért. - Valamit mégis csak tanít ez az iskola.
Sosem vallaná be, hogy ő nem figyelt fel erre az apróságra, bár idővel nyilván észrevette volna. Hosszú, szigorú pillantást vet a két lányra, azután pedig újra az információcsokorra. Ha nem tesz semmit, Adam biztosan lelép, a csajokat maximum úgy tudja rávenni, hogy kimaradjanak ebből, ha itt helyben leszúrja őket, ha pedig nem megy velük, annyi erővel akár meg is tehetné ezt.
~Ó, hogy a rohadt...............~
-Rendben van, először segítek nektek, aztán meglátjuk. - Mondanom sem kell, hogy a mondat második fele annyira sem hangzott biztatóan, mint Demjéntől a Vonat nem vár című dala, egy a sínekre kötözött ember számára. - Ami Washingtoni barátunkat illeti, inkább nem hívnám fel, legyen meglepetés a látogatásunk, az sokkal meghittebb, és akkor legalább nem takarítja ki a házat a kedvünkért. Viszont, lehet többre mennénk, ha szétválnánk, a Staten Island-i tűzöltő például nem olyan vészes, ha találnánk még valakit, aki elkíséri egyikőtöket, le lehetne tudni, amíg én Washington-ban nyomozgatok a másik lánnyal...
~De melyikkel? Ratna képessége jól jöhet, ha természetes brutalitásom nem elég ijesztő, Sarah viszont nem olyan törékeny...~
-Azért nincs a listán, mert törölték róla - feleli "bölcsen", s kicsit kellemetlenül is érzi magát, hogy ezt ki kellett mondania. - A másik kettőtől talán azt is megtudhatjuk, hogy miért.
~Remélem, hogy nem Adam taposta el véletlenül.~