Gregory Selton Severald lakosztája

Az ajtótól balra a szoba felénél a falnál egy Francia ágy található, vele szemben egy üveges vitrin. Tele üvegpoharakkal.
A szobában egy nagy ablak található. Egy másik ajtó a fürdőbe vezet, kád és wc. A mosdó fölötti polcon találhatóak a pipera szerek.
Az egyik sarokban íróasztal néhány sértetlen, esetenként bontatlan tankönyv és soha ki nem nyílt füzetek sorakoznak egy kupacban. Elszórtan megtalálható még egy kisebb könyvespolc, éjjeliszekrény, egy asztal és egy nagy szekrény tele öltönyökkel.

Amennyiben nincs a szobájában vagy elfoglalt a kilincs nem tartózkodik a helyén és egy sima üres lap van, még a kulcslyuk sem látható. Egy aranyszínű karperec formájában a csuklóján hordja. Szinte sosem zárj az ajtót ha még is hasonlóra vetemedik akkor inkább az egészet összeforrasztja a fallal.

Miután a kis tartóka ismét egyben volt a szobám felé vettük az irányt. Zsebre dugott kézzel, hónom alatt az üres flakon. Elhaladva Logan szobája előtt jött egy ajtó utána pedig az enyém. Se kilincs se kulcslyuk csak egy sima fémlap. Csuklómról a fém karperec a kezembe hajlott és felvette az itt megszokott kilincs formát. Hozzáillesztette ma zajtóhoz, lenyomtam és belöktem. Elálltam az útból és előre engedtem Logan-t.
-Pontosan akkor mit is keresünk ha nem italt?
Logan után beléptem a szobába és közönyös arckifejezéssel néztem ahogy sertepertél és remélhetőleg nem rongál szerény hajlékomban.

-Mindent meg fogsz tudni időben - felelte semmitmondón, majd elmosolyodott, pontosan tudta, milyen idegesítően. A szobába lépve mélyet szippantott, s azonnal fejbe vágta a hely aromája. Hallott legendákat arról, miféle élővilága lehet egy fiú koli szobájának, de erre nem számított. A tankönyvekhez hasonlóan, ez a szoba azt az érzést kelti, mintha gazdája csak elvétve járna ide, s Greget ismerve jó esély van rá, hogy tényleg ez az igazság. Természetesen itt is érezni ugyanazt a parfümillatot, amit a szobában, és nagyon enyhén néhány olyan dolog illata is itt terjeng még, mely Logan-nél is felbukkant pár nem várt helyen, igaz komoly erőfeszítésébe telt, hogy ezeket felfedezze. Fura, de néhány illatot hiába keresett, nem talált meg, néhányat pedig, amit nagyon nem szeretett volna, és az esethez sincs köze viszont igen...inkább hagyjuk mi volt az...
~Nem jó hír ez az elkövetőnek.~
-Rendben, azt hiszem itt végeztem. Pakold össze a holmidat, holnap lehet elutazol - szólt vészjóslóan, s tekintete azt is elárulta, hogy ez nem jó alkalom kérdéseket feltenni. - És ne beszélj erről senkinek, nem akarom, hogy holnap a fél iskola erről pletykáljon.
Ezzel elhagyja a szobát, hogy folytathassa keresését, immár Greg nélkül.

//Köszi a játékot, majd várlak az irodában //

Egy vállrándítással túltettem magam a kíváncsiságon, végül is igaza van. Ameddig nem rongál felőlem aludhat akár a földön is. Na, jó ott azért ne, nem akarok egy szőrös , vélhetőleg horkolós vasmacskával egy fedél alatt aludni. Az utolsó mondata egy kisebb krátert ütött a gyomromba. Már szinte reflex szerűen kérdeztem volna vissza de inkább nem adtam hangot a dolognak.
~Lehet? Mitől függ?
Erre a két kérdésre egy ideig kerestem a válaszokat de a fürdést követő vízszintes stádiumban a folyamat megszakadt...

// Én is köszönöm. Ott leszek, úgy ahogy xD //

Midőn szakdolgozatunk leadásra került az oktatás egy magas fokú képzőintézetében felnyergeltük és lovainkat, illetve Ororo igazgatónő lovait majd megtúráztattuk őket hamar elértük az épület kapuit. Onnan egyenesen a szobámba vezetett az út. Jómagam a kristálypoharakkal szegélyezett vitrinbe nyúltam és kivettem 2 poharat majd 1 üveg vizet. A szép, szűk szájú kancsóban lébecoló víz asztalt érve lassan elszíneződött egy barnásabb árnyalatba, mintha csak teafiltert dobtak volna a forró vízbe. A két poharat lassan, módszeresen feltöltöttem az erős nedűvel s egyiket Chris kezébe adtam.
-Gratulálok, igyunk magunkra és a jó jegyre.
Emeltem felé poharamat.

A mai nap jól indult. Miért ne indult volna jól? Ezen a napon adtuk le a szakdolgozatunkat, ami nekünk - valljuk be őszintén, nem vagyunk hülyék -, zseniknek nagyjából egy délutáni pik-nik nasi összekészítéséhez szükségesnél is kevesebb erőfeszítést igényelt. Tökéletes pszichoanalízissel rendelkeztünk a témavezetőről, a szakdolgozatot elbíráló bizottságról, és persze a védésnél jelenlévő összes tanárról.
Igen, ez a nap remekül indult. Hiszen lehetne más érzés úgy felkelni az ágyadból, hogy tudod, ma csatát nyersz? Lehet ez személyiségtől függően a hősök és sorozatgyilkosok által gyakran átélt mámoros sikerélmény, vagy a higgadtabb, tervszemléletű, analítikus elmék elégedettségérzése. A lényeg, hogy mindenképpen pozitív, felemelő érzés.
Ezt persze csak fokozta, mikor aztán megbizonyosodhattunk róla: igen, joggal ittunk a medve bőrére. Ez a bundás csakis arra várt, hogy szőrméjében melegedjünk télen a kandallótűznél egy jó ital mellett.
Ennek megfelelően minden simán ment, kiváló értékeléssel, és kis híján álló tapssal fogadták munkásságunkat. Pedig első elgondolásra talán túlzás volt ilyen éles genetikai vonalat belevinni gondolatmenetünkbe, azonban egyszerűen kézre állt, és tökéletesen passzolt korábbi kutatásainkhoz.
Lényeg - hogy tapadjon a bélyeg, és szorítson a... - a lényeg, már csak a záróvizsga van hátra, utána pedig a diplomaosztó. Lévén régebben bőven elég volt egy múló szeszély az ivásra, most igazán megengedhettünk magunknak némi ünneplést. Különösen az utóbbi időszak kemény munkája és komoly önmegtartóztatása mellett. A Xavier Intézetnek sok-sok pince tartalma köszönhette létének fennmaradását. Egyelőre.
Elmerültem néhány kósza pillanatig az aranyló nedű és a kristálypohár csillogásában, majd Gregre pillantva megszokott, cinkos vigyorunkat magamra öltve biccentettem felé.
- Egészségünkre!
Emelem poharam, majd koccintás után közvetlenül le is húzom, ami jutott.

Ahogy az ital kellemesen végig marta nyelőcsövemet és elérte a végállomását villámcsapásként hasított belém a felismerés. Pontosabban egy emlék miszerint ha itt iszok, akkor azzal a lendülettel köszönhetek is el. Megfogtam a kancsót és visszaraktam a helyére,. A benne lévő folyadék összetétele pontosan megegyezett a H2O-val.
-Amondó vagyok, hogy keressünk egy hangulatosabb és ivászat szempontjából toleránsabb helységet. Mit szólsz?
Kérdem tőle majd egy végső kivégző mozdulattal ledöntöm az ital maradék cseppjeit vasgyomrom fortyogó bugyrainak legmélyebb pontjára.
-Én vezetek!
Pörgetem meg a kezemben a slusszkulcsot majd rámarkolok.
-Mivel menjünk?

Rég nem tapasztalt érzések ezek, melyek a legördülő kortyok nyomán indulnak útjukra bennem. Bár az is igaz, hogy jó ideje ezeket a hatásokat ösztönösen elfojtom, vagy még inkább megelőzöm. Ritkán jut el odáig a nyelőcsövembe kerülő alkohol, hogy aztán a véremben feloldódhasson. Nem véletlenül, és ennek okára ezúttal Greg hívja fel a figyelmem. Már némileg elkapkodott mozdulatai is sejtetnek valamit, de bizonyossá csak szavai által válnak aggodalmai. Beleegyezően biccentek.
- Egyetértek. Keressünk egy erre alkalmasabb helyet!
Követem példáját, és teljesen kiürítem poharam. Arra, hogy szándékában áll magára vállalni a vezetést, nem reagálok. Tudja, hogy nem ragaszkodom a volánhoz, ő pedig sokkal jobban szeret vezetni. Így ez a kérdés eldőlt, mielőtt bármiféle érdekellentétté válhatott volna.
- Mustang és Lexus akad a tarsolyomban, ha nem akarsz igazán súlyos járgánnyal menni.
Ezzel a lendülettel már ki is lépek ajtaján, majd a lépcsők felé indulok.

A két poharat csak félrerakom az éjjeli szekrényen, öltönyöm kis igazítás után jobban festett mint újkorában. Illetve pont úgy. Chris kérdésén elgondolkoztam, a Lexus elegáns meg minden, de egy mustang az mustang bárhonnan is nézzük.
-Majd kint mondok biztosabbat, de valami azt súgja, hogy maradok a mustangnál. Már csak azért is.
Magunk mögött becsukom az ajtót, a kilincs a kezemben marad majd szép arany karkötőt formálva simul a csuklómra. Egy csuklókörzés, egy pillantás az órámra és már sietek is, hogy felzárkózzak Chris mellé. A kapu elé érve a patkánál megállok és körülnézek, mintha az érkező kocsinkat várnám. Halkan fütyörészni is kezdek és megpörgetem a slusszkulcsot amiről egy jól kivehető ló fityeg a sakktábláról. Ha meg van a járművünk bepattanok, kicsit megtúráztatom a motort majd alig csikorgó kerekekkel nekivágunk a városnak.
-Hová menjünk elsőként?

Nem vitatkozok Greggel. Tény, hogy egy laza kiruccanáshoz jobban passzol a Mustang. Arról nem is beszélve, hogy stílusán kívül strapabírása is érv amellett, hogy jóbarátom inkább ezt vezesse egy luxusautó helyett. Nem, mintha kételkednék a vezetői képességeiben, erről szó sincs. Egyszerűen csak tisztában vagyok vele, hogy ez a város tele van elcseszett, csontot és járművet roppantó veszélyekkel. Ez pedig azt jelenti, hogy nem árt, ha elég erős az autó felfogni a csontjainknak szánt repesztő hatásokat.
- Rendben. Akkor legyen Mustang.
Némi séta után letotyogunk a lépcsőn, majd kiérünk az udvarra. Nem várom, hogy hirtelen ölünkbe pottyanjon bármi. Ennek oka egyszerű: szigorúan és jól megfontolt módon egyből az út szélén hozom létre járművünket. Így nincs oka zuhanásra. Mustang, mely gyújtáskor úgy nyerít, mintha új lenne. Végső soron az is, alig néhány másodperces.
Beülök az anyósülésre, majd átnyújtom Gregnek a slusszkulcsot. Nem hagyok rá lehetőséget, hogy kísérletezzen saját kulcsának zárba csorgatásával. Ezek egy cseppet fejlettebb és összetettebb zármechanizmussal vannak ellátva, mintsem törés nélkül lehessen velük hosszabban kísérletezni. Új zárat pedig nincs kedvem csinálni.
- Nézzük meg az eXile-t! Alapozásnak megteszi.

/eXile/

Becsület dolga mellék szál 2 főre...

Miután Darrent kipateroltam a lehető legbékésebb módon a szobámba vettem az irányt. Árkon bokron, falon keresztül, a lényeg, hogy egyenes vonalon haladtam, közel sem egyenletesen. Végül beértem a szobába, utam a kis vitrin felé vezetett. Kivettem egy szép üvegkupakos kancsót. Mire elfordultam a szekrénytől a víz szép aranyozott színben pompázott. Levettem a dugót és nekiláttam az üveg tartalmának eltüntetéséhez. Az idő úgy tűnt lassan telik, az ital viszont gyorsan fogyott. Pedig fordítva volt. Az idő rohant én meg csak lassan iszogattam. Agyam közben pörgött a mai napon. Elkezdtem unni magam. Innen jött a zseniális ötlet, valakivel meg kell vitatni a dolgot. Sőt, a legjobb az lenne, ha kikérném Daniel véleményét. Több sem kellett a szoba közepéből egy nagy massza indult meg, emberi alakot öltött majd Daniel alakját öltötte magára. Világtalan szemei csukva voltak, feje kissé lekókadt és így nézte a bejárati ajtót. Elégedetten vigyorogtam. Meglepő módon valahogy sokkal jobban éreztem az alkohol mámorító hatását mint egyébként. Az ágy szélén ülve csak ültem és gondolkoztam, hogy most köszönjek neki vagy sem. Végül eldőltem, hátha úgy eszembe jut valami. Mire a fejem a párnára ért és hanyatt fordultam szemeim az első pislantás után nem nyíltak ki. Elnyomott az álom. Alig aludtam pár órát, magamhoz is tértem, a nap már felkelt Daniel pedig még ott ácsorgott a helyén. Fejemet tenyerembe temettem amikor tudatosult bennem hogy:
~Én teljesen hülye vagyok...
Aztán visszasandítottam rá. Egy próbát megér alapon végül is megszólaltam, úgy sincs itt senki, a többség kopogni is szokott, na meg még mindig unatkozom és valakivel úgy érzem beszélni kell, legalább is azt mondják az segít. Ő tuti, hogy nem fogja senkinek sem elmondani.
-Na? Mit szólsz? Semmit? Rögtön gondoltam...
Fáradtan sóhajtottam, felkeltem a helyemről. Nekiálltam lepakolni a tegnapi maradványokat, a kiborult Whiskyből vizet kreáltam és kancsóstul visszaraktam a helyére. Ablakot nyitottam és le vettem a zakómat. Nem értana fürödni... Míg tettem vettem akaratlanul is szóba elegyedtem a vendégemmel.
-Remélem hamar kitudunk hozni... Cindynek úgy tűnik nagyon hiányzol. Na meg nekünk is. Sőt, még Darren is a szívén viseli az ügyedet, olyannyira hogy...
Ekkor nyílt az ajtóm és lépett be rajta valaki. Daniel válla fölött elnéztem hogy lássam ki az. Aztán a kezemben lévő ingemre. Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy a jövevény melyiknek örül kevésbé, egy Daniel hullának a szobám közepén ami rá nézne ha nyitva lenne a szeme vagy, hogy megint nincs rajtam felső? DE HÉ! Ez az én szobám! Szóval...
-Igen?

Nem elég, hogy ilyen stresszes napon voltunk túl, olyan sok mindenen rágódtam meg agyaltam (mint ha az segítene vagy bármit is megoldana...), hogy attól a jópár óra alvástól se lettem sokkal kipihentebb. Reggel aztán nyúzottan sétáltam le a konyhába, hogy a szokásos kis turmix-szal indítsam a napot. Ahogy a reggeli kis müzlimet nyammogtam, álmos tekintettel pislogtam kifelé az ablakon, miközben a gondolataim egészen máshol jártak. Az a tipikus nézek, de nem látok állapot...
Bosszantott ez a tehetetlenség, hogy nem tudunk semmit se tenni Cindyért, meg hogy Darren mégis mit művelhetett, amivel sikerült kitiltatnia magát a suli területéről. Jobbkor nem is jöhetett volna... Na meg az ügyvéd, miközben elfogyasztottam a müzli végét, azon gondolkoztam, hogy vajon mi lesz majd ott...
Ahogy végeztem, elmosogattam, majd miután a pohár és tányér már a csöpögtetőn száradt, elindultam vissza a szobám felé, amikor...
~Várjunk csak... -indultak be lassan a fogaskerekek, ahogy lassítottam a lépteimen, majd gondoltam egyet, és a másik irányba indultam, Greg szobája felé.
~Az tuti, hogy a garázshoz nem jött le velünk, viszont az irodát sem hagyta el addig, amíg el nem tűntünk a folyósól. Akkor pedig van remény, hátha... ő tudja, hogy mi történt. Meg hátha elmondja, ha már Darren nem volt hajlandó... Még csak el sem köszönt, vagy üzent, pedig ő is tudja az én telefonszámomat...
Ahogy közelítettem a fiú szobájához, kicsit gyorsítottam a lépteimen, az utolsó néhány méteren már szinte kocogva, aztán miután gyorsan bekopogtam, már nyitottam is be. Sajnos...
-Gredzsi, nem tudod véletlenül, hogy..............................................................................
Aztán csak álltam az ajtóban, kezemben a kilinccsel, elkerekedett, rémült tekintettel...
-Ez... ez..... -de többet nem is sikerült kiböknöm, csak a szám elé kaptam a kezem ijedtemben, ahogy Danielt bámultam, közben pedig azon vacilláltam, hogy ha már sikítás nélkül kibírtam, maradjak, vagy inkább ne.
Mindenesetre ahogy a kezem lecsúszott a kilincsről, holtsápadtan hátrálni kezdtem, amíg csak neki nem ütköztem az ajtóval szemben a falnak.

Ratna arcára kiülő döbbenet érthető volt, bár először nem esett le, hogy miért is akadt ki. Ekkor láttam meg a fától az erdőt. Basszus, ez itt maradt. Daniel vállára raktam kezem és picit ráütöttem.
-Pihenj le cimbi.
Erre Daniel teste elszíneződött. Lába megfojt és végül magába roskadva elterült a padlón mintha ott sem lett volna. Ratnára néztem, aki szemlátomást sokkot kapott. Vagy valami hasonlót.
~Ajjaj... Hát ha még elmondom, hogy Darrent kitiltották... Majd kiheveri... vagy nem és megy Cindy mellé babázni Daniellel...
-Jól vagy?
Fordítottam felé jobb fülemet közben végig rá néztem.
-Minden rendben?
Amennyiben nemleges vagy nem kielégítő választ kapok, ebbe beletartozik a nincs válasz opció is, akkor közelebb megyek és integetek előtte és leadok egy Huhú hang jelzést is. Amennyiben ez sem elég még közelebb hajolok az arcához mélyen kék szemeibe nézek és csettintek egyet a fülénél. ha ez sem elég akkor jön a finoman megrázom a vállát.
-Ébresztő... huhú... Ratna...
Szólítgatom lelkesen ha nem akar reagálni.

Első pillanatra azon csodálkoztam, hogy hogyan maradhatott úgy Daniel a szoba közepén, alva... aztán rájöttem, hogy a csukott szem nem is biztos, hogy azt jelenti, alszik, hanem talán halott is... Ettől pedig csak még jobban megrémültem. Ahogy Greg hozzáért, a test pedig lassan színt váltott majd mint valami viaszbábu, szétfolyt a padlón, mígnem teljesen el nem tűnt. Most már az előző kettő mellett az a gyanú is felébredt bennem, hogy talán az egész csak Greg műve volt, de miután még sosem láttam, hogy emberi testet vagy élőlényt teremtett volna, így ebben sem lehettem biztos.
Csak üveges tekintettel bámultam oda, ahol az előbb még Daniel volt, s csak akkor tértem kicsit magamhoz, amikor Greg az arcom előtt integet.
-Te csak ne huhúzz itt nekem... -válaszoltam felháborodottan, de aztán nem bírom visszafogni magam, s ahogy hátrébb tolom magamtól a fiút, egyszerűen csak kibukik belőlem a kérdés, amit az előbb nem bírtam befejezni- EZ MEG MÉGIS MI VOLT?!!!

Lassan kiegyenesedtem és a lány fölé emelkedtem. Úgy tűnik egyben van... valamennyire. Tudtam, hogy jó ötlet volt tegnap megvárni míg elmennek.
-Jó-jó csigavér...
Na ez volt az olaj a tűzre, rögtön ki is fakadt miután kitaszigált a magán szférájából. Nem tudom, hogy neki túl nagy a magánszférája vagy az enyém ilyen kicsi? No de mind egy is. Feltett egy kérdést, ami itt-ott hibádzott egy kicsikét. Ezt betudtam az idegességnek. Amennyire sikerült észrevennem ilyenkor hajlamos törni az angolt.
-Nem karok bele szólni, de az úgy helyes, hogy "Ki volt?". Egyébként Daniel... Nem volt elég felismerhető vagy mi?
A fiú helyére néztem.
~Egy a egyben olyan volt... De remélem kinézi belőlem, hogy vagyok ennyire hülye...
Visszafordultam a lány felé.
-Mit is akartál kérdezni?

-Most komolyan, olyannak ismersz mint aki nem ismeri fel Danielt? Ennyire nem kell játszani a hülyét. -kerültem ki, majd az ajtóhoz léptem.
Először nem léptem át a küszöböt, csak bekukkantottam, szétnéztem, hogy tiszta-e a terep, de úgy tűnik a korábbi Danielnek semmi nyoma nem maradt, így hát bemerészkedtem a szobába, hogy jobban megnézzem a "hűlt helyét".
-Csak azt akartam kérdezni, hogy tegnap ott maradtál az igazgatói irodában miután mi leléptünk? Nem tudod egészen véletlenül, hogy Darren mit csinált, amiért kitiltották a suliból? Teljesen ledöbbentem amikor hallottam, de telefonon nem sikerült kiszednem belőle... No de előbb visszakanyarodva az előző témához, mi volt ez az előbbi? Mit keresett itt Daniel? Vagyis a teste... Csak nem megszökött valahogy az őrizetből aztán visszajött, most meg rejtegeted? -kopogtattam meg a lábammal a helyet, ahol az előbb még az említett áltt/ült/térdelt/volt, majd miután semmi különöset nem tapasztaltam, Gregre szegeztem a tekintetem, válaszokat várva.
Kérdést ugyanis most kapott eleget, nagyon remélem, hogy nem fogja poénkodva kikerülni az összeset, mert addig úgy se nyugszok amíg nem mondja el, hogy mit kavarnak itt a hátunk mögött.

Csak halványan elhúzta ma számat, aztán közös megegyezés alapján hagytuk a dolog ezen részét. Míg ő a szoba felé araszolt én az ingem ujját gomboltam kifelé. Érdeklődve figyeltem, hogy bemegy e. Be hát, miért is ne? A zombik már elhagyták a terepet.
-Fáradj csak be...
Azzal bementem én is a szobába. Magam mögött behúztam az ajtót ami aztán be is csukódott egy kisebb csapódás után. Ez idő alatt sikerült kiszabadítani a csuklómat. Míg Ratna kérdés sorozatára válaszolok lehámozom magamról az inget, illetve próbálom ugyan is elakadok és kezeim hátul a ruhadarab fogságába esnek amiből nem tudok egyedül szabadulni így háttal fordulok a lány felé..
-Ó Szóval már felhívtad, egy gonddal kevesebb. Igen, bent maradtam Darrennel együtt. Éppenséggel tudom is mi történt. Volt egy kis.... segítenél ha megkérlek? Köszi...- Az ing már landolt is az ágy szélén, majd magyarázkodás közben a két zokni is ment mellé. Nem sokkal később az övem is...- Szóval ott tartottam, hogy akadt egy kis ideológiai nézeteltérésünk Adammel... Neehem, nyugi, nem szökött még meg, illetve!.... én ilyenről nem tudok... Tudom, furcsán hangzik...
Gatya alacsony ívben a többi szennyes mellé. Én el törülközőért egy szál boxerban. Aztán a textildarabot egy könnyed mozdulattal a derekamra csavarom. Az ágyról felkapom a szennyest és a másik oldalán lévő kosárba teszem miután az utolsó ruhadarab is melléjük pártolt. Tettem 2 lépés a nyitott ablak irányába.
-Ülj csak le nyugodtan.
Az ablakot átteszem bukóra, elsétálok a vitrinhez, kiveszek 1 poharat meg a kancsó vizemet. A pohár Ratna kezébe a kancsó pedig az éjjeli szekrényre.
-Mit kérsz inni?
Érezhetően ez nem igazán volt ellentmondást tűrő kérdés. Ha valami olyat kér amit legalább láttam alaposan akkor összeállítom neki egy pillanat alatt, közben folytatom.
-Hol is hagytam abba, ja igen Daniel... nos ez egy érdekes sztori...
vakarom meg a fejem a fürdő ajtófélfájának dőlve. Próbálom összeszedni a gondolataimat és emészthető, tiszta formába önteni.

No, végre valahára talán belekezd Greg a mesélésbe, ám mielőtt még bármi újat mondana, már tereli is a témát. Hogy én miért nem lepődök meg ezen... Amikor meglátom, hogy belegabalyodott az ingjébe, legszívesebben csak csavarnék rajta legalább kettőt, hogy egy még nagyobb csomót kössek rá, de úgy se érne semmit Greg ellen, no meg épp tőle akarok néhány információt megtudni, így lehet nem ártana kicsit segítőkészebbnek lennem. Végül csak sóhajtottam egyet, aztán nekiálltam, hogy kiszabadítsam szerencsétlent.
-Máskor előbb gombold ki az ujját is... most komolyan, úgy csinálsz mint ha még sose lett volna rajtad ing, pedig mióta az eszemet tudom, másban nem is nagyon láttalak még. De tessék, örülhetsz, kész. Szóval, milyen nézeteltérés? Egyáltalán mivel tudtátok így felhúzni az igazgatóhelyettesünk agyát, hogy Darrent kitiltsa a suliból, te meg itt maradhass? Csak nem ő kavart valamit?
Aztán ahogy egyik ruhadarab a másik után került le Gregről, én pedig kezdtem egyre inkább zavarban érezni magam, így inkább elfordultam és az ablakon bámultam kifelé.
-Köszi, de ültem eleget, és... hééé! Az előbb reggeliztem, nem vagyok szomjas. -tettem le a poharat a kancsó mellé.
Már kezdtem unni ezt a sok kitérő választ, így csak szigorú tekintettel a szemébe néztem, jelezve, hogy meguntam a játékot. Vagyis... egy pár másodpercig farkasszemet néztem vele, aztán morgolódva bementem a fürdőszobába, majd a következő pillanatban a kezébe nyomtam egy fürdőköpenyt, hogy vegye fel (vagy ha nem, akkor én ráncigálom rá). Ez nem fair, úgy nem lehet veszekedni ha az egyik fél ilyen alulöltözött...
-Tessék, ezt vedd fel. MOST! Utána pedig mi lenne, ha válaszolnál végre, aztán már itt se vagyok, te meg mehetsz nyugodtan fürödni, aztán mindenki boldog lesz?

Jót mosolyogtam azon ahogy Ratna nekilátott kiosztani. Komolyan, én ne tudnám? Nincs is emlékem arról, hogy amikor van rajtam ruha az nem öltöny vagy valami flancos gönc. Előfordult, de akkor megkívánta, a helyzet. A strandra én se megyek öltönyben...
-Persze anya, kifogom...
~Komolyan...
Csóválom meg a fejemet, aztán nekilátok a dolog valamivel részletesebb kifejtéséhez.
-Dió héjban annyit, hogy Adam sem lelkesült jobban nálad amikor Daniel előkerült az irodájában. No meg a hozzátartozó terv sem tetszett neki, és hát...
Tekintetemmel követem Ratnat. Valamire készül. Nők, folyton valami ármány jár a fejükben a férfiak ellen. Még akkor is ha ilyen kegyes voltam hozzá és magamra tekertem a törülközőt.
-Óhhohó... nincs az az isten...
Jelentettem ki határozottan, közben alkaromat masszírozom. Már nem látszik rajta semmi de még mindig fáj a múltkori lövés helye. A lányra nézve mondhatni felcsillannak a szemei mamikor feltör ismét az isteni szikra. Ezt már 2 napja meg akartam tőle kérdezni. Itt a röpke alakalom.
-Vagy is van... megmosnád a hátam ha szépen megkérlek? Utána vagy közben mindent elmondok ami még kimaradt. Csak még fáj a karom és nem érem el rendesen...
Érdeklődöm teljesen higgadtan. Elengedtem a törölközőt és egy sokkal hétköznapibbnak számító térdig érő fürdőnadrágot kreálok belőle. Így talán nem feszélyezi annyira. Aztán kikapom a kezéből a fürdőköpenyt ha eddig nem próbálta volna meg rám erőszakolni.
-Talán még fel is veszem...

Valahogy éreztem, hogy Greg nem fog rajongani a fürdőköpeny ötletéért, na de én se fogom annyiban hagyni.
-Ó, te csak azt hiszed... -jegyeztem meg hűvösen, ahogy megkocogtattam a halántékomat, majd amikor úgy tűnt, meggondolta magát, csak mosolyogva nyújtottam neki a ruhadarabot.
Aztán ahogy meghallottam az ötletét, egyből lehervadt a mosolyom.
-Ezt nem mondod komolyan... -mondom neki megrökönyödve- Nyugtass meg, hogy csak szivatsz és te se gondoltad komolyan... -sandítok rá, de úgy tűnik, nagyon is komolyan gondolta.
-Gredzsi, nem. Ne is álmodj, ne is reménykedj. Menj, aztán kérd meg inkább Crist. Vagy varázsold át a zuhanyzóban a csempét fürdőszivaccsá aztán dörgölőzz hozzá a hátaddal ha annyira hátat akarsz mosni. -vágom hozzá a fürdőköpenyt, majd az ajtó felé vettem az irányt.
~Ezt meg mégis hogy képzelte?! Az eszem megáll, de tényleg... -morgolódtam magamban, de azért az ajtóban még megálltam egy kicsit.
-Gredzsi, van arra bármi esély, hogy csak úgy, szimplán, hátmosás meg hasonlók nélkül elmondd, mi történt tegnap? Mert ha nem, akkor ne raboljuk tovább egymás idejét, úgy is mindjárt indulunk az ügyvédi irodába, vagy mást nem, megkérdezem Adamet. Azt hittem, az kínosabb lesz mint téged megkérdezni, de úgy tűnik tévedtem, ehhez képest az már igazán semmi...

Szemeim majdnem úgy guvadtak ki mint a csigáé. Basszus, telepata... Méghozzá a rosszabbik fajtából... Eleinte cska mosolyogtam a kiakadásán, aztán jött is a kombinálás, hogy így meg úgy is meglehet oldani. De abban meg hol az élvezet vagy a társasági élet? Túl egyszerű és unalmas. Na de mit is várok? Nők, eddig egyik sem rajongott különösebben az ötletért. Legalább is az értelmiségi részlegből. Aki rajongott érte azt meg nem azért kértem meg mert tényleg rászorultam... Megcsóválom a fejem és a nyakamba aggatom a köpenyt akár egy törülközőt.
-Most nem tudom miért vagy úgy oda, na mindegy majd megoldom valahogy. Chris különben sincs a suliban vagy három napja.
Taglaltam és fordultam a fürdő irányába, hogy betámadjam. Aztán támad a lelki ismeret. Amióta idejárok már ez is magához tért... vagy Ratna csikarja ki belőlem vagy tényleg velem van gond. Minden esetre zavar és kellemetlen. Sarkon fordulok a lány felé.
-Ratna. -Ha felém néz biccentek az ágy felé, ha nem akkor megvárom és csak utána. Amennyiben ellenkezik: -Jobban jársz ha leülsz.
Azzal vissza sétáltam az ágyhoz és leültem rá jó néhány centire a lány várható helyéről. Jelen esetben az ágy közepére. Így talán még nem esek a magán szférájában. Míg le nem ül ő is, orrnyergemet masszírozva szedem össze gondolataimat.
-Szóval, miután kimentetek, demonstráltam Adamnak, hogy gyorsabb és biztosabb, lenne ha kicserélnénk Danielt egy holtestre. Mondanom se kell, hogy nem tetszett neki, mert ellenkezik az iskola szabályzatával, ha ilyet teszünk feljelent és magunkra hagy stb... Gondolom említenem sem kell, hogy Darrennek ez nem tetszett, és felemelte a hangját. Olyan módon ami Adamnek nem tetszett. Darren éretlen megnyilvánulását nem találta kedvezőnek a gyerekekre nézve így jobbnak látta, ha Darren a kapukon kívül marad határozatlan ideig.
Ekkor elmosolyodom és megcsóválom a fejem, ám tekintetem még mindig szigorúan a semmibe vesznek ahogy felderengenek bennem az emlékek. Furcsa lehet látni egy ilyen mondhatni tragikus sztorinál, de meg volt az okom. Aztán ezzel a halovány mosollyal arcomon fordultam a lány irányába.
-Olyan lelkesen védett téged még a széltől is ami nem fújt. Még ölni is képes lenne érted.
Ezen a ponton éreztem úgy, ha többet mondanék azzal már jócskán ártanék. Nem kell neki tudnia arról, hogy ez a halálra fenyegetett szellőcske maga Adam.

-Mit nem lehet érteni rajta? Nem illik és kész. -vonok vállat, amíg várok, Greg mit reagál a felvetésemre.
Először azt hittem, hogy szó nélkül, duzzogva elvonul fürödni, de aztán úgy tűnik, mégis meggondolta magát, vagy csak megsajnált, esetleg már annyira az agyára mentem hogy szabadulni akar és inkább beszél...
-Hagyd csak, jó nekem itt. -feleltem az ajtókeretnek támaszkodva, de amikor újra invitált, csak sóhajtva odasétáltam és lehuppantam az ágy szélére.
Ha azt mondta, hogy jobban járok, ha leülök, akkor az biztos úgy van. Mindenesetre nem kezdődik túl bíztatóan, bár mit vártam? Csak úgy a semmiért nem tiltanak ki senkit a suliból... Amikor Greg mesélni kezd, csak szótlanul, kíváncsian hallgatom. Van egy olyan érzésem, hogy csak valami lightosabb, kozmetikázott verziót oszt meg velem, hisz nem hiszem, hogy egy ötlet felvetésre így reagálna az igazgatóhelyettesünk. Ha az intése ellenére viszont továbbra is ragaszkodnak hozzá, na, úgy már egyből másabb... Vagy ha meg akarnak csinálni belőle valamit. Vagy már megcsináltak. Vagy... vagy még egy csomó más ok is lehet, amit ha pontosan nem is tudtam, hogy melyik az igaz, de sejtettem, hogy valami hasonló történhetett. Csak egy ötlet felvetése, az még annyira talán nem durva, hogy kitiltás járna érte, nem igaz?
Mondjuk nekem se tetszett ez az ötlet, ami ráadásul több sebből is vézett, de képzelem, Adam hogy reagált rá, és biztos a nemtetszésének hangot is adott, kár lenne szerencsétlen srácot nekem is ezzel stresszelnem. Csak ültem az ágy szélén, ahogy a földre szegeztem a tekintetem, amikor Greg újra megszólalt.
-Micsoda? Ezt Darren mondta? -kaptam fel a fejem, elkerekedett tekintettel, s már egyből világosabbá vált, miért is lett innen kitiltva valaki.
-Én... Nem akarom, hogy öljön értem. Se ő, se senki más... Az semmit nem old meg. -jegyeztem meg csendesen, majd valamivel később:
-Most már tényleg hagylak készülődni, elrohant az idő és egy fél óra múlva már indulunk is... Gredzsi? -szólítom meg, majd ha rám figyel, akkor megölelem, amolyan baráti öleléssel.
-Köszönöm, hogy elmondtad. -feleltem néhány pillanattal később, miután elengedtem- És Gredzsi? Nagyon kérlek, ne menjetek bele ilyen őrültségbe... Semmi szükség rá, enélkül is ki fogjuk hozni Danielt. -mondtam még búcsúzóul, majd kisétáltam a szobából.

/Köszi a kis közjátékot /

Magamban elismerően bólintottam. Egész jól viselte. Ezek szerint vagy ügyesen tálaltam, vagy pedig ilyen jól bírta... Valahogy jobban feküdt az az opció miszerint ügyesen tálaltam. Részemről ez logikusabbnak tűnt. Mikor visszakérdezett apró bólogatással erősítettem meg.
-Ami azt illeti egész sok dolgot megold. Sőt. többet is, mint hinnénk. De reméljük nem lesz rá szükség. Nem tenne jót az imidzsének.
~Nem mintha nem lenne már így is a béka feneke alatt.
Mielőtt még megkíséreltem volna felállni az órámra néztem.
-Jól van, futni már amúgy sem lenne időm elmenni... hm?
Fordulok felé amikor is olyat tesz ami számomra merőben furcsa és meghökkentő. Főleg a következményei. Egy kicsit összerezzenek és lökéshullám szerűen kiver a víz. Mindezek tetejébe teljesen össze zavarodom. Pedig ez csak egy ölelés volt. Nincs benne semmi érdekes.
-Öhm... szívesen...
Miután elhagyta a szobát még mindig nagyokat pislogtam és ráncoltam a szemöldökömet, fejemet is többször ráztam. Ez így nem logikus... Rögvest beálltam a zuhany alá, hogy elfelejtsem az egészet de csak tovább agyaltam a dolgon. Az is felmerült bennem, hogy azért volt ilyen megrázó mert volt a dolognak egy mögöttes tartalma. Olyanok mint barátság, hála. Ilyesmik jutottak eszembe. Végül sikerült kiverni a fejemből ezt a kellemetlen incidenst. Így reagálni 1 sima ölelésre, istenem... Lehet még részeg vagyok. Vagy ő buherált megint a fejembe. Mire végeztem a készülődéssel már el is felejtettem az egészet. Egy időre biztos. Na de mennyire...?

// Én is köszönöm Folyt: Ügyvédi iroda//

Az éj leple alatt az iskolába járó galád kölykök az "alkoholmentes sör" feliratú palackjaidba igazi alkoholmentes sört töltöttek. Persze ők is tudják, hogy nem lesz nagy kunszt visszaváltoztatni, de az első korty elég kellemetlen lesz kora délelőtt.
Ha bánatodban a töményitalhoz menekülsz, és nem ellenőrzöd, hogy mi az a zöld lötty, amit a szervezetedre próbálsz erőszakolni, akkor a nyelved is zöld lesz, arról nem is beszélve, hogy bár ez a valami sem túl egészséges, alkohol az véletlenül pont nincs benne.
Remélem azért mielőtt vérbosszút forralnál az apró tréfamesterek ellen, ellenőrzöd a naptáradat. Téged ismerve, a nap fele már elmúlt, amikor idáig eljutsz, de 12 órád még mindig akad visszaszívatni őket, szóval hajrá!

//Április Bolondja! //

Kételkedésére csak pókember jutott sajgó eszembe. Illetve mit a bácsikája mondott, nagy hatalom nagy felelősség. Csak ebben az esetben nagy hatalom nagy fájdalom volt a felállás. Nagy nehezen sikerült valamilyen szinten meggyőznöm, hogy nem kell orvos. Közben vagy a fejfájás enyhült vagy én kezdtem hozzászokni. Menet közben többnyire kézjelekkel navigáltam magunkat a szoba felé. Számat ugyanis másra használtam. Feltűnt mennyire fúrja az oldalát a könyökömön kívül a tény hogy elutasítottam a gyógyítókat.
-Egy ideje nagyon érzékeny vagyok a gyógyítókra. Itt balra... Legutóbb is az iskola felét sikerült cseppfolyósítanom alig néhány másodperc alatt... Jobbra... Olyankor nem vagyok ura az erőmnek... itt is... b@sszameg...
Csúszott ki számon ahogy megláttam az ajtómat. Jobb kezemre néztem amin a kilincs lifegett karkötőként. Aztán ahogy meghallom Roxi cinikus kérdését saját lábra nehezedek és elhátrálok egy bő két lépést és bólintottam.
-Rúgd...- válaszoltam nemes egyszerűséggel. Ha jól emlékszem csak kilincsre van csukva szóval elvileg könnyedén beszánkázik, majd a szerkezet.