Lynn Harlow háza és rendelője

-Fúj... - jegyzi meg halkan fintorogva - mikre gerjedsz te...
Aztán megint csak sóhajt, és mondhatni hátradőlve élvezi a műsort, ahogy Lynn megpróbálja meggyőzni a kislányt. Neki egy hét alatt nem sok sikere volt vele, szóval egészen biztos benne, hogy nélküle a dokinéninek sem lesz könnyű dolga, sőt...kicsit még büszke is Molly-ra, hogy a kislány nem szalad el azonnal, amikor Lynn arra kezd nagyon finoman utalni, hogy esetleg nevelőszülőkhöz adná.
-Attól tartok nem lesz torta - mondja gúnyos hangon - Lynn sosem eszik ilyesmit, ezért soványabb még nálad is.
A rajzot közben összehajtja, és a zsebébe süllyeszti, miután jó látványosan megnézte azt.  Picit mosolyog, de csak egy picit.
-És ne marháskodj, téged mindig meg foglak ismerni a bajszodról - teszi még hozzá nevetve, és a mutató ujját végighúzza Molly szája felett, mintha lenne min végigsimítania a kislány bőrén kívül. Cica alakban már más volna a helyzet, és lesz is nemsokára.
-Szóval hercegnő, a varázskastélyról mi a véleményed hmmm? Jó sok itt a fura kütyü...
~Ó nem, nem fog nevelő szülőkhöz kerülni ez a lány, hogy aztán elszökjön tőlük. Ennek semmi értelme nem volna. Akkor inkább legyen velem, és a következő lánynál talán több szerencsénk lesz. Az 50 éves hamburger árús mondjuk már most is ingyen ad kaját, az is valami...~

- Cssss - pisszegtem le. - Ne a gyerek előtt! Mármint... nem mintha... én nem is... Komolyan! Pukkadj meg!
Hogy hihettem, hogy ez a pasi rendes?! Mégis mikor fordulhatott meg a fejemben?! Ja, igen, amikor bedumálta nekem, hogy az, előadva egy csomó jól hangzó hazugságot, hogy megdönthessen. Milyen romantikus!
- Nem diétázom - vágtam vissza Curren megjegyzésére. - Egyszerűen csak nincs időm normálisan enni. Megnézném, ki tudná azt kivitelezni, ha minden nap 24 órás ügyeletben lenne a saját otthonában is!  
- Akkor mégis eszel sütit? Mégis lesz torta? - csillant fel Mollie szeme.
- Miért ne lenne? Akkor eszem tortát, amikor... Mármint dehogy! - Kezdtem nagyon elfáradni. - Mollie, sajnálom, de nem lesz esküvő. Tudom, hogy te nagyon odavagy érte, de ez a férfi az utolsó, akihez valaha hozzámennék. És, ahogy a szénája áll - sandítottam rá még mindig sértette - az utolsó, akivel még egyszer találkoznék.
- Curren kedves!
- Nem, nem az - ráztam a fejemet. - Mollie, jobban tennéd, ha elkerülnéd. Nagyon veszélyes. Bármilyen megbízhatónak is mutatta magát, az csak álca volt. Hazudott neked.
Mollie egy pillanatra elbizonytalanodva nézett Currenre, de aztán határozottan megrázta a fejét.
- Nem. Akkor is kedves. Ő a legcukibb bűnöző, akivel valaha is találkoztam.
Na, ezután egy kicsit csengett a fülem.
- Oké, nekem most muszáj leülnöm - nyögtem fel, leereszkedve a székembe.
- Nekem meg mennem - lépett oda az ajtóhoz Mollie. - Sziasztok, és köszi mindent. Majd még meglátogatlak!
És mire felemeltem a fejemet, már csak egy pici vörös szőrgombócot láttam kilibbenni a nyitott ajtón.

//Folytatás: Staten Island-i utcák//

Gonoszul kuncog Lynn zavarán, és ahogy folyamatosan maga alatt vágja a fát a szavaival.
~Ha nem lenne ilyen erkölcscsősz a csaj, tuti jobban kijönnénk. Ehh, hogy miért van mindig valami defektje a dögöseknek?~
Puszta gonoszságból még a nő mögé is áll, és a fejét rázza, némán jelezve a kislánynak, hogy ne vegye komolyan Lynn ellenkezését, lesz itt esküvő, csak szemérmeskedik a néni, pusztán azért, mert még egyszer sem randizott a jövendőbelijével.
-Hehh...kössz... - feleli a tarkóját vakargatva arra, hogy ő lenne a legcukibb bűnöző, az viszont tettszik neki, hogy a dokit is sikerült kiütni, az pedig pláne, hogy a lány milyen ügyesen kihasználja az alkalmat, és meg indul. Azonnal felpattan persze, hogy úgy csináljon, mint aki aggódik, hogy tényleg megszökik a kiscica, és utána megy, gyors léptekkel követve őt.
-Molly....
Halkan szól utána, hogy nagyon azért ne zavarja fel a sokkból Lynn-t, ám az ajtóban, amikor már nem látja sehol a kis cirmost, elkezd aggódni.
~Csak nem gondolta komolyan, hogy itt hagy, ugye? UGYE?~
-MOLLY!
Kezd úrrá lenni rajta a pánik, és először körberohanja a házat, aztán bagollyá változva a levegőből kezdi keresni, de hiába...órákon át kutat, benézve minden sarok mögé, minden árnyékba, minden fára, minden olyan helyre, ami bűzlika  helyről, de a cicájának nyoma sincs többé...