Elhagyott gyárnegyed

Épp, mielőtt meghúzhattam volna a ravaszt, a fegyver eltűnt a kezemből, és a kis rohadékéban jelent meg. Dühösen felmordultam. Mióta megsérült a bal kezem, csak egy pisztolyt hordok magamnál, mivel többé már nem tudok egyszerre kettőt használni. A másik stukker már csak tartalék, amit a kocsim kesztyűtartójában rejtegetek. Épp csak fogalmam sincs, hol hagytam a kocsimat.
Leszarom, kik fognak fegyvert és mikor!
Egy újabb parancson törten a fejem. A "Dobd el" nem volt túl nyerő... Valami ennél is egyértelműbb kéne. Hogy időt nyerjek, megszólaltam.
- Hogy fogod azt a stukkert, te istenátka? Anyukád nem tanított meg, hogyan kell viselkedni fegyverrel a kezedben? Első lecke: ezt ne csináld.
Második: soha ne használj kést és pisztolyt egyszerre. Add ide nekem szépen a kést.
Az utolsó mondatot megint megpróbáltam olyan parancsoló erejűre csinálni, de nem tudtam, mennyire sikerült.

Ide oda forgattam a stukkert. Ez kicsit modernebb volt annál amit legutóbb fogtam. Anya... Ez a szó néhány emléket ébresztett benne,m. Néhány erőteljes emléket. Eleinte rosszakat majd azt a megnyugtató érzés töltött el ami akkor amikor elvesztettem őt.
-Hát.. Mondta, hogy ne. De megcsúszott az ujjam... "véletlenül".
Vigyorodtam el az utolsó szavamon.
-Régi szép idők... Milyen hisztis pics@ volt...
Bambultam el az emlékeke között. Gordon szavaira eszméltem fel. Egy lódítással feldobtam a kést ami gyorsan pörgött és markolatra fogtam a fejem mellett majd ránéztem utána a mögötte álló Gordonra. Közelebb lépdeltem egy kicsivel. Ide oda néztem majd alsó lendítéssel felé dobtam flegmán.
-Neh. Aztán nem eltörni... antik...
Ahogy kikerült a kezemből hirtelen felmerült bennem a kérdés: Hogy mi a francot csinálok?!

Nem mondom, hogy elszörnyedtem attól, amit hallottam. Én sohasem ismertem anyámat, és bár azt tudtam, hogy prosti volt, mégis úgy gondoltam, hogy azért nem lehetett olyan nagyon rossz ember. Már ha ember volt. Valakitől végül is örököltem az X-gént, nem?
Viszont apámat én is szívesen kinyírtam volna. Hányszor álmodoztam róla, egyedül a szobámban, éjjel három táján, hogy felkelek, fogok egy kést és kanyarítok neki egy fültől fülig érő vigyort, míg alszik... De végül sosem tettem meg. Pedig lehet, hogy meg kellett volna. Sok minden egyszerűbben alakulhatott volna az életemben. De most már mindegy.
Elkaptam a flancos bökőt, és megnéztem magamnak. Egészen szép darab volt, a maga nemében. Bár nem az én stílusom.
- Ne fossál, nem töröm el... - mondtam gúnyosan - Na figyelj. Szeretném, ha megtennél nekem még valamit...
Baromi kíváncsi voltam, hogy eddig is terjed-e ez az új, hasznos erőm. Szóval lássuk...
Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha megint felmennél annak a háznak a tetejére, aztán leugranál. Tudod, csak úgy. Na mit szólsz? Indulj!
Nem igazán hittem a sikerben. Ez ugyan nem volt teljesen ellentétes az ember legerősebb ösztönével, de azért összeegyeztetni is nehéz lett volna őket. Nem... Ezt aligha fogja megtenni. A kérdés csak az, hogy akkor mit kezdek vele? Kinyírni nem akarom, lerázni meg nem tudom, mert teleportál. Várjunk csak!
Hé, várj! Van egy sokkal jobb ötletem. Ugorj el Kambodzsába és hozz nekem egy kávét. Nyomás!
Ez azért mégiscsak barátságosabb valamivel. Több rá az esély is, hogy megteszi. Ha csak nem nyírná ki a megerőltetés, de hát ez mindjárt kiderül...

-Ajánlom is, hogy ne törd!
Mordultam rá rögvest. Ujjaim megrándultak, hogy vissza vegyem a késem de nem láttam szükségét.
-Még hogy én megtegyek valamit neked? Vicces fazon vagy de ne bízd el magad...
Intettem óvatosságra. Azonban ahogy meghallottam a hangját a fejemben. Megváltozott a hozzáállásom. Felnéztem az épület tetejére, majd vissza gordonra. Szinte üveges volt a tekintetem és már ott is álltam az épület tetején. Fél lábam a mélybe lógott. Készültem lelépni a peronról. Mélységbe bámultam, gondolkoztam. Néhány csepp vér az orromból lehullt és halkan koppant a betonon. Aztán ki tisztult a fejem. Ez egyenlő lenne az öngyilkossággal és biztos, hogy én nagyobbat szólnék a betonon. Megráztam a fejem és vissza léptem. Ismét lekeveredtem a biztonságos talaj szintre Gordon mellé. Fegyveremet egy kósza gondolattal vissza küldtem a helyére.
~Kambodzsai kávé?... Ahogy gondolod... De az árát kérem...
El is tűntem és a város egyik legszutykosabb környékén egy Kambodzsa nevű lepukkant Kávézóba. Ez az egyetlen olyan hely ami Kambodzsának hívnak, ismerek és adnak kávét... Vettem egy pohárral. Ízléstelen barna műanyagba adták, langyos is volt meg harmadnapos is de ő kérte.
-Itt van...
Nyújtottam felé ismét ott megjelenve ahol a tetőről lefelé jövet előkerültem.

Eléggé meglepő volt, hogy hallgatott rám. Elvettem tőle a langyos kávét és belekortyoltam, aztán szép ívben hajítottam a legközelebbi szemeteskukába.
- Fúj, mi ez a szar? Ezt isszák a kambodzsaiak? Na mindegy... De én ezért tuti nem fizetek.
Honnan a fenéből szerezzek rendes kávét? Itt asszem sehogy. Rohadt egy környék, még Bronxhoz képest is.
- Úgy döntöttem, nem nyírlak ki - mondtam félvállról az ugrabugráló alaknak - Jobb ötletem van. Tudsz embereket szállítani? Vigyél el egy jó kávézóba, és akkor békén hagylak. Kár lenne értünk. Tök feleslegesen nyírnánk ki egymást.
Vártam, hogy egyet értsen, felkészülve arra, hogy ha kell, valami nagyon csúnyát műveljek vele. Az életösztönnel összeegyeztethetetlen parancsot nem teljesítette. De ez nem jelenti azt, hogy ne tudnék kellemetlenséget okozni neki.

-Ez az a sz@r amit kértél. Kávé Kambodzsából... Örülnél neki inkább, hogy kapsz...
Úgy döntött? Akadt fel a szemöldököm. A döbbenet ki is ült az arcomra. Szám is tátva maradt. Összefont kezekkel még előre is dőltem. Nem voltam benne biztos, hogy jól értettem amit mondott. De a fazonból lazán kinézném.
-Nem nyírsz ki? Milyen kedves tőled...
Kérdezek vissza cinikusan, majd lemondóan legyintek. Kérdésén azonban elgondolkoztam. Jobb tenyeremre néztem amin a tetoválás már majd az egész tenyeremet befedte és már látszik is néhány ágacska oldalt.
-Látod ez jó kérdés...
Jelenek meg előtte ugyanúgy a kezembe bámulva. Homloka felé nyúlok. Ha belenéz a fejembe nem talál benne ártó szándékot. Ha engedi akkor a homlokára tapasztom a kezem. Várok egy két másodpercet. A minta teljes egészében felmegy az arcára. De csak pár pillanatig látszódik.
-Na lássuk...
Kinyújtom hátra a kezem. Így ő csak a kézfejemet látja. Tenyeremen felizzik a mintázat, erőlködök de nem bírom mozdítani a testes fazont. Nem tudom érez e valamiféle furcsa húzást vagy sem. De én szoktam.
-Nem... túl kövér hozzá...
Rázom le a kezem. Ugyanis az erőlködéstől elkezdett bizseregni a tenyerem.

- Már miért nyírnálak ki? Az szörnyen igazságtalan volna tőlem. Nekem, mint erős felnőtt embernek inkább vigyáznom kell az olyan kölykökre, mint amilyen te vagy.
Szokatlan érzés volt ez az egész. Mintha valamiféle nagy erő próbálna elhúzni, de sikertelenül. Legalábbis mikor körülnéztem, még ugyanott álltam.
Dühösen néztem rá.
- Kövér, mi? Hát igen, egy magadfajta számára az izom, mint olyan, nyilván ismeretlen fogalom...
Eltöprengtem. Rendben, hogy engem nem tud magával vinni, de attól még jó szolgálatot tehet olykor. Például amikor veszélyes helyekre kell betörni. Vagy ilyesmi. Esetleg mikor nincs kedvem felkelni, hogy lemenjek a sarki büfébe egy hamburgerért.
- Na figyelj... Mennyire rühelled a zsarukat meg az efféléket? Mert ha tudsz trükközés nélkül melózni egy ilyennek, lehet, hogy tudok neked majd néha valami melót szállítani.
Végül is, minden magánhekusnak kell egy jó kémhálózat...

//Soren-nek//

Volt egy megbízásom, ami kisebb fejfájást okozott nekem, mert ugyan sok mindenre kiképeztek és kisebb szereléseket is meg tudok csinálni, de azért profi ebben nem vagyok, így most szükségem lenne egy olyan valakire, aki ért az autókhoz, és a száját is tartani tudja. Ugyanis most kivételesen nem gyilkosságra béreltek fel, hanem egy újítás megszerzésére, amit egy autóba szereltek be, és amit természetesen hét lakat alatt őrzik. A bejutás még nem lenne gond, habár ahhoz is minimum két ember kell, de a kütyű kiszerelése és hatástalanítása, hogy ne riassza az őröket már nem nekem való feladat.
Száz szónak is egy a vége, kutakodnom kellett és kaptam egy tippet, egy bizonyos Soren Baldwin-ról, aki az alvilágnak segített néha egy-egy nem éppen legális jószág eltüntetésében.
Viszont általában nem dolgozom számomra ismeretlenekkel, hiszen nem tudhatom mire képesek, így most is szükségem volta arra, hogy megbizonyosodjam róla, el tudja végezni majd a melót, vagy keressek mást.
A hackeremen keresztül felvettem vele a kapcsolatot és ide hívtam egy nyálcsorgató ajánlattal, amiben high-tech cuccokat kínáltam eladásra, eléggé potom áron ahhoz, hogy felkeltsem az érdeklődését.
Én most az egyik raktárépület tetején várakozom, talpig feketében, hogy kicsit meglepjem és felmérjem, mennyire ijed meg éles helyzetben. Már hallom is, hogy közeledik.

~Egy alig DeLorean, szinte működőképes állapotban, potom áron? Szinte már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, de mi van ha mégis? Csak az acél többet ér a kocsiban, mint amit ez a pofa kér érte, úgyhogy már csak ezért érdemes utána nézni!~
Azért biztos ami biztos, tönkre vág egy neonnal kivilágított reklámtáblát idefelé jövet, mikor meglátja, miféle környékre hívták őt. Normális esetben eszébe sem jutott volna Bronx-ba jönni, hacsak a vevőnek nincs rá nagyon jó oka, hogy miért pont itt akar összefutni vele, és ezzel végül is tudott szolgálni: itt lakik a közelben...
~Lehet, nem ártott volna valakit megkérni a testvériségből, hogy jöjjön velem, biztos ami biztos...igazán kár, hogy ha kiderülne, hogy ez egy csapda, még akkor is jobban megbíznék abban a pofában, mint a Steinway házban bárkiben.~
Átugrik egy félig lerombolt fal fölött, és csak úgy kedvtelésből arrébb rúg egy üres McDonalds-os poharat, kissé elmélázva azon, hogy ugyan melyik csövesnek tellett itt ilyesmire? Végül egy lyukas tetejű ház tövében húzza meg magát, ahol két irányból védve van, és úgy várja titokzatos üzletfele érkezését.

Láttam, hogy amennyire még az elején nem törődöm módon közeledett, mennyire vált óvatosabbá, ahogy a célhoz ért. Nem mondom, azért nem árt ennél kissé figyelmesebb közelítést elvárni, ha akcióba indul, hiszen most sem tudhatja mibe sétál bele, még sem volt elég óvatos, vagy olyan képességgel rendelkezik, ami elég felkészültté teszi, hogy ezzel ne kelljen foglalkozni?
Így aztán nekem sem árt óvatosnak lenni, hiszen nem élet-halál küzdelmet akarok, csak egy kis ismerkedést.
Mikor megáll az épület sarkánál, amelynek tetején én is lapulok, akkor azért mosolyra húzódik a szám. Szívesen nézném meg, hogy hogyan reagálna, ha egy fekete nagymacska szuszogna hirtelen a nyakába, de félek, hogy ez túl nagy stressz lenne neki, így inkább emberi alakommal ismertetem meg. Csendesen felállok és a fejemre húzom a fekete kapucnit, hogy takarjam a hajam, majd az épületbe vezető lyukon hangtalanul huppanok a földre. A kinti ragyogó holdfény szépen kirajzolja a férfi rejtőzködő sziluettjét.
Mögé lopózkodok és mikor már csak egy lépésre vagyok tőle, finoman megkocogtatom a vállát, majd hátralépek, nehogy valami váratlanba fussak bele.
- Csak nem vár valamire, vagy esetleg valakire?

Bár ahogy kiválasztotta magának a fedezéket, az az avatatlan szem számára szinte profi mozdulatnak tűnhet, valójában csak azért áll itt, mert a fal elég magas, hogy neki dőljön, és innen jól láthatja a holdat, az egyetlen égitestet, melynek fénye képes átragyogni Bronx gusztustalan légkörén.
-MI A...!!! - Ugrik előre ijedten, és már majdnem reflexből elküldi a francba Valeria-t, amiért ijesztgeti őt, de még időben kapcsol, hogy ő most nincs itt, ráadásul ez a csuhás alak túl magas gonosz manónak. Nem látja rajta, hogy fegyvert szegezne rá, ezért ő maga is leereszti öklét, miközben hátrébb lép a fénybe.
-De, rendeltem magamnak egy arab feleséget az interneten, elvileg ide fogják kiszállítani - feleli mogorván - és te? Jaj bocs, csak nem ráálltam az ágyadra? - Folytatja rosszindulatúan, majd hátrébb lép még egyet, hogy még messzebb legyen a saroktól, ahol eddig állt.
-Tudom, késő van már, de megtennéd, hogy elkotródsz innen? Láttam arrafelé egy szép padot, biztos kényelmesebb, mint ez a hely itt.
~Mondjuk, csövesnek egész jó illata van...ami alatt azt értem, hogy nem bűzlik, mint én egy hét kempingezés után.~

Szinte sejtettem, hogy elég nagy meglepetést fogok neki okozni, ha megszólalok a háta mögött, de a pattogása majdnem hangos nevetésre késztetett, ami azért nagyban rontott volna zordon külsőmön, amit láthatóan zokon is vett.
- Nagyon humoros kedvedben vagy. – ingattam meg a fejem a szellemes megjegyzéseire. – De nem hiszem, hogy örülnél neki, ha most elmennék, bár ki tudja, lehet, hogy mégis? – hajtom hátra most már a kapucnit, hogy lássa végre kivel is társalog.
- Mondjuk arab feleséggel nem tudok szolgálni, de azt hiszem másban is csalódást kell okoznom, mert a várt cuccod sem érkezett meg. – tártam szét a kezem. – De, ha már voltál kedves és besétáltál a kis csapdámba, azért kíváncsi lennék, hogy milyen munkát végzel mostanában a Testvériségnek, hogy ilyen finom holmikra utazol, és főleg, honnan van egy magadféle csórónak erre pénze? – kezdtem sétálni körülötte, mint egy zsákmányra éhes oroszlán.
Igazából marhára nem voltam rá kíváncsi, csak arra, hogy mennyi vér van a pucájában és meddig hajlandó elmenni, ha sarokba szorítva érzi magát.

Szavaira kétkedve dönti oldalra a fejét, és mielőtt a nő kisétálna az árnyékból, még unottan hozzáteszi:
-Kétlem, hogy a zsebedben hordod, ami nekem kell, szóval hacsak nem valami nagy mellű szöszi vagy... - Aztán elkerekednek a szemei a meglepetéstől,s egy pillanatra a szava is eláll, de aztán megrázza magát, és lesajnálón legyint, miután szakértő szemekkel végigmérte a most már látható csajt. - mondom, nem vagy szöszi, szóval erről ennyit...
A hülyéskedéssel mondjuk csak az idegességét próbálja leplezni, hisz egyre kevésbé tettszik neki ez az egész. Nem lesz itt a kocsi, s ráadásul csapdába sétált, erre tök egyedül rájött, arról viszont sejtelme sincs, mit akarhat tőle ez a nőci. Biztos ez is valami jótevő mutáns, aki ki akarja szívni a vérét, hogy szebbé tegye a világot, vagy mi.
-Dolgozni a testvériségnek? Úgy érted pénzért? Te még annál is kevesebbet tudsz arról a csürhéről, mint én! - Kacag fel, s s fonja össze két izmos karját maga előtt. - Ha mindenáron tudni akarod, válság van, és nagy a kereslet valakire, aki hajlandó feketén dolgozni...visszapörgetni a kilométer órát, meg ilyesmi.
Ahogy a csaj körülötte sétálgat, ő hátrál egy lépést, biztos ami biztos, és laza testtartásával is felhagy, inkább kissé előre dől, jobbját pedig a nő felé nyújtja.
-Bocs cicus, de ha nincs nálad se a kocsim, se a jövendőbelim, és te sem akarsz egy jó nagy maflást, inkább maradj ott. Megfogadtam, hogy nem ütök meg nőt, de azt is, hogy többet nem jövök Bronx-ba, szóval...

Eddig nagyon ügyetlenül igyekszik leplezni az idegességét, amit azzal próbál kompenzálni, hogy be nem áll a szája, de ha ezt valami figyelem elterelésnek szánta, hát eddig nem jött be.
Láttam rajta, hogy meglepődött amikor meglátott, de hát persze ezt sem vallotta be, mert nyíltan a tudomására hoztam, hogy csapdába sétált és bár gondolom nem számít egy nőtől túl sok mindenre, azért óvatossá teszi.
Azt azért a javára írom, hogy nem kezdett el menekülni, mert egyrészt úgy sem ért volna el vele semmit, hiszen játszi könnyedséggel utolérem, másrészt akkor már eleve leírtam volna, hiszen egy gyáva féreggel nem mentem volna sokra.
- Előttem nem kell megjátszanod magad, mert alaposan utánad néztem és zsaru sem vagyok, legalábbis nem abban az értelemben, hogy be is vinnélek. – mosolygok rá hidegen. – Így aztán nyugodtan kiöntheted a szívedet nekem magadtól is, mert nem szeretném ha megnehezítenéd a dolgom, amiért nagyon-nagyon morcos lennék. – mondom neki lágyan, majdnem, hogy kérlelőn.
Mikor a cicust kiejti a száján csak a szemem villan rá sárgállón és egy morgással fejezem ki a nem tetszésemet. Miért érzi minden férfi úgy, hogy egy nőnek ezt kell mondania?
- Nocsak! Nocsak! Talán csak nem fenyegetőzést hallok ki a szavaidból? – gúnyolódom rajta, hiszen pont az a célom, hogy kihozzam a sodrából végre, de azért annak is örülök, hogy nem az a vad bika fajta, aki meggondolatlanul ugrik mindenre. – Én is megfogadtam valamikor, hogy nem ölök embert, csak ha nagyon muszáj…… - hallgatok egy sort, miközben folyamatosan rajta tartom a szemem, - de hát sajnos nem minden ígéretet lehet betartani, igaz?

-Milyen kedves tőled - veti oda szarkasztikusan - nem is gondoltam volna, hogy van ilyen lelkes rajongóm is. Ha szeretnéd, örömmel dedikálom a melltartódat.
~Kiönteni a szívemet? Na meg még mit nem! Jó, hogy nem kér fel tangózni! Ja várjunk...csajjal annyira nem ciki...mondjuk ahogy elnézem, ez a cica nem hagyná, hogy én vezessek, szóval túlzottan felemelő sem lenne az önbecsülésemnek.~
-Az maximálisan attól függ, mi a dolgod, de az eddigiek alapján van egy olyan érzésem, hogy én speciel nagyon szeretném megnehezíteni a dolgodat.
Aztán meglátja a macskásan sárga szemeket, mik rossz emléket csalnak elő belőle ugyan, ezzel viszont most inkább nem foglalkozik, hisz lehet van még olyan nő a városban, aki nem változik démonné, ha hozzáérnek - az örök optimizmusa viszi majd egyszer a sírba - hanem csak simán egzotikus írisszel született, ami ijesztően világít a sötétben.
-Hmm, szexi! - Vágja rá vidáman. - De nekem is van.
Öt ujját egymáshoz közelíti, mire apró szikrák kezdenek ugrándozni egyik ujjbegyből a másikba, egy-egy pillanatra megvilágítva ezt a sötét helyet.
-Nézd cirmos, ha megígéred, hogy nem falsz fel utána, és a kegyeleti jogaimat tiszteletben tartva a kukába dobod a hullám, nekem már az is elég. Ha meg te patkolsz el...úriember leszek, ígérem.

Na végre! Ezt szerettem volna látni, hogy mit tud nekem felmutatni! Ezek szerint fizikai a képessége és ez már jó hír, hiszen nem igazán volt kedvem egy telepatával összeakadni.
Mosolyra húztam a szám a fenyegetőzésére és a szavaira.
- Ígérem neked, hogy miután kitéptem a nyelvedet a cicucozás és hasonlók miatt, és megetettem veled, utána már nem lesz kedved ilyen aranyos ajánlatokat tenni. És hullákkal nem szoktam foglalkozni. – vontam meg a vállam, majd hirtelen átalakultam, hogy azért még jól lássa, majd pár ugrással beleolvadtam a sötétbe.
Pont azért hívtam erre a helyre, mert itt volt hely bőven a kergetőzésre és ebben még nem is zavart meg minket senki. Ha aztán beválik, akkor tanuk nélkül fedhetem fel neki az ajánlatomat, ha meg nem………hát akkor nem hamar fedezik fel a hulláját.
Ez az akció nem engedte meg, hogy tanukat hagyjak magam után. Bár azért el kell ismerni igen jó bőr, és nagyon drukkolok neki, hogy átmenjen a rostán.
Gyorsan kerültem a másik oldalára és meglapultam a sötétben arra várva, hogy elinduljon valamerre. Mindig a közelében maradtam és, ha találtam egy olyan helyet, ahol elment valami ládák, vagy dobozok mellett, akkor annak a tetejéről ugrottam rá, hogy ledöntsem a lábáról, de aztán pattantam is le róla, nehogy használni tudja a képességét. Aztán kezdtem előlről.

-Ne fáradj, a nyelvem eleve a számban van - utasítja el lezseren a kedves ajánlatot - fölösleges kitépni, csak hogy visszatehesd...hé, most meg hova mész? - Kiált utána, s látszólag kissé sem lepi meg a nő előbbi átváltozós száma...
-Ha ez a fétised, veszek neked egy doboz macskanyelvet!
...de azért észrevette.
-Most komolyan? Jó rendben, bocs azért megjegyzésért a szőkével - kiáltja a semmibe, miközben óvatosan fürkészi a tájat az árnyékokba burkolódzó macsek után - a vörös is jól áll neked, mindegy, csak fekete ne legyen, attól olyan macskapofád lesz, és az nem tettszik!
Bármennyire is óvatos, a nagymacs leveszi a lábáról, Soren pedig seggre esik, aztán az őt támadó árny után lő egy erőteljes villámot, hiába. Nyomban felpattan, ezúttal azonban nem törődik vele, hogy leporolja magát, inkább hátát a falnak veti, és úgy várja a következő támadást.
-Oké, ez kezd nevetséges lenni. Ha balhét akarsz, gyere ide és...
-Te meg kihez beszélsz baromarc? - Rivall rá egy csöves, ki épp most érkezett 3 haverja élén.
-Semmi közöd hozzá, most pedig kopj le, amíg szépen kérem - feleli, ahogy megköveteli az utca illeme, aztán a macskát keresi tovább.
-Ide cicc-cicc!
-Ez bekattant...

Azért elég necces volt, amikor leugrottam róla és utánam küldött egy jópofa villámot! Majdnem megpörkölte a szőrömet, de sikerült időben eltűnnöm a szeme elől. Viszont nagyon úgy nézett ki, hogy megunta a bújócskát és a hátát védve, nem akar mozdulni, míg dűlőre nem visszük, vagy fel nem kel a nap.
Már azon gondolkoztam, hogy ismét a tető felől támadom meg, mikor feltűntek a színen a csövirigók, akiket most a hátam közepére sem kívánok.
Persze ezek is az agresszívabb fajtából valók voltak és nem csak simán meghúzták magukat, hanem muszáj nekik belepofázni a dolgunkba.
Azon persze majdnem felkuncogtam, már persze ha emberi alakomban lettem volna, így viszont egy visszafojtott morgássá szelídült a dolog, mikor hülyének nézték, ahogy engem próbált csalogatni.
Reméltem, hogy a barátságtalan visszautasítás elég lesz a büdösbogaraknak és nem szívóznak tovább, mert különben őket is el kell intézni, hogy végre nyugodtan játszadozhassak tovább a kiszemelt áldozatommal……bocsánat, leendő munkatársammal.
Néha, ha párduc alakban vagyok nehéz nem prédaként nézni a vértől duzzadó testű emberekre, de azért ura vagyok a helyzetnek.
Ha, nem sikerül elzavarni a szakadtakat, akkor én is színre lépek és a hátrább állókra kellően hatásosan rámordulok, ha kell akkor oda is csapok a mancsommal.

-Dehogy kattantam be! Az előbb itt volt egy vörös pipi, aki párduccá változott, és most rám vadászik, mert...MOST MI A FENÉT BÁMULTOK, EZ NEW YORK! NEM NÉZTEK....TV-t....?
~Ó,anyám, hajléktalanok bámulnak rám lesajnálóan. mi jöhet még?~
-Na jó, el lehet húzni innen.
-Van pénzed? - Kérdi az egyik idősebbik hobó, kissé átszellemült hangon.
-Közöd?
-Kutassuk át a hulláját!
-Hogy a mi... - kérdi ledöbbenve, aztán maga elé tartja a kezét, és bemutat nekik egy áramból kirakott csillagot, melyet úgy varázsol elő, hogy ujjaiból gyenge elektromosságot lő folyamatosan a tenyere közepébe.
-Négyen egy ellen, nem lesz ez kevés? - Kérdi gúnyosan. - Ráadásul, ha nem húztok el, de gyorsan...
A párduc megjelenésére összezárja az öklét, s már éppen megfordulna a fejében, hogy lelép addig, amíg ezek megöletik magukat, ám mielőtt a távozás mezejére léphetne, látja, hogy az egyik hátulról készül megtámadnia cicust egy vascsővel, s már emeli is a feje fölé fegyverét a fogatlan légiós. Nem habozik, csak cselekszik: kilövi maradék erejét, egyenesen a csőbe, mire a hobó összeesik fájdalmában, de aztán már tényleg felhúzza a nyúlcipőt, hisz nem tudja, mit akarhat tőle a párduc.
~Ki az utcára! Ha találok egy áramforrást, máris nem lesz olyan egyoldalú a küzdelem!~

Még egy darabig csendben hallgatom, ahogy egyre jobban hülyét csinál magából a hobók előtt, de aztán mikor már éppen kezd érdekes lenni a móka és csöviből átmennek rablóba, akkor hirtelen nem magát védi a férfi, hanem megereszt egy villámot felém, amire ösztönösen lekushadok, hogy hátha elmegy felettem, de a következő pillanatban rá kell jönnöm, hogy nem nekem szánta, hanem annak a nagyon nem normálisnak, aki engem akart leütni egy vascsővel, és aki most jajgatva fogja a kezét a földön rángatózva.
Szívesen haraptam volna ki a torkát, de úgy láttam nagyon is jól sikerült a kis játékom, mert Soren úgy a nyakába szedte a lábát, hogy pillanatokon belül eltűnt a szemem elől, ami nem volt a tervben.
Dühösen ugrottam a lebénult csöves társaság felé és kiosztottam menet közben pár csapást jobbra balra, hogy máskor tudják hol a helyük, aztán már suhantam is a levegőben drótként maga után húzó szagminta nyomában, és tudtam, hogy nem jut messzire. Viszont legalább megint csak kettesben űztük a kis játékunkat.
Igazából már megtudtam a srácról, amit akartam, hiszen még az is kiderült, hogy egy veszélyben lévő társnak is segítséget nyújtana, pedig én eddig úgy tudta, hogy az ellensége vagyok, mégis megmentett, így hát ha utolérem, véget is vetek a dolognak.
Hangtalanul értem a nyomába, hiszen a lihegése mindent elnyomott és most valószínűleg a képessége is csökkent, hogy használta, így ha egy párduc tud mosolyogni, akkor azzal a pofámon ugrottam a hátára, és ha sikerült fellöknöm és megfordult, alaposan képen nyaltam.

Lélekszakadva rohan lehetőleg minél messzebb a romos épületektől, hogy végre valahára az apokalipszis előtti civilizáció nyomaira bukkanhasson, ám ezen a környéken ez nem megy valami könnyen, s egy ideig még világítás sincsen, nehogy normális ember. Minden bizonnyal ezért választották ezt a a helyet otthonuk számára a csövik.
~Hopp, ez az!~
Már éppen kiszúr magának egy buszmegállót, amit egy újabb neonlámpa fénye tesz elviselhetetlenné a szemnek, s rohan is felé, mikor beéri őt a gaz cicus, ő pedig nagyot nyekkenve ér földet. Már éppen várná a gyors, és kegyetlen halált amikor...
-Hé...na..mi a...elég lesz... - tiltakozik, aztán egyik lapát kezével eltolja magától a nagymacska fejét.
-Bocs, de nem tarthatlak meg, a főbérlőm egy igazi vadállat - próbálja lelombozni a nagydarab macskát - de ha nagyot akarod, kereshetünk neked egy otthont. Van egy csomó exem, aki biztosan örülne, ha hazaérve találna egy párducot a nappali közepén. Na, elég lesz már te...
Tudja, hogy ami rajta van, az egy ember, de képtelen megállni, hogy ne simogassa meg a nagydarab macska fejét, igaz szinte észre sem veszi, hogy így cselekszik.
-Nem akarsz elszállni rólam? - Kérdi kedvesen.

A férfi tiltakozása ellenére, még párszor végigszántom a képét érdes nyelvemmel, mely még a csontról is képes jó esetben leszedni a húst, de most aránylag gyengéden teszem ezt, így legfeljebb pár horzsolás lesz rajta majd.
Aztán még egy pár pillanatig kényelmesen nézelődve ücsörgök a hasán, majd lassan lemászok róla és elkezdek visszaváltozni, hogy most már szót is tudjak váltani vele.
Ha megtörtént rávillantom a most már emberivé váló szemeimet és pár lépéssel közelebb menve hozzá, megszólalok.
- Lenne egy jól fizető ajánlatom a számodra, most, hogy átmentél a vizsgán. - mosolyodom el és nézek rá várakozóan, hogy mit szól hozzá.
- Muszáj volt tesztelnem az adottságaidat és a hozzáállásodat, mert egyáltalán nem veszélytelen a dolog és amúgy meg általában egyedül dolgozom. - teszem még hozzá. - A nevem, míly meglepő, Párduc. Remélem, nem ijesztettelek azért halálra.

Mikor végre felállhat, boldogan meg is teszi, aztán alkarjával törölgetni kezdi arcáróla sűrű nyálréteget, amit a macska gondosan felkent rá, s közben bosszúsan méregeti a galád nőszemélyt, akivé változott, magában forrongva.
~Vizsga? Mi van? Ha azt hiszi, jó pofizni fogok, ő meg megúszhatja ennyivel, akkor nagyon téved!~
-Had gondoljam ár - feleli füstölögve, aztán közelebb sétál a nőhöz, még mindig törölgetve a nyálat a füléből is. aztán amikor kartávolságon belül ér a nőhöz, hogy megmutassa neki, mivel jár az, ha csak úgy összenyálazza, megpróbálja a seggénél fogva magához rántani, és letolnia nyelvét a csaj a torkán.
-Oké - szól, ha sikerül a művelet, és hátrébb lép, mintha mi sem történt volna, csak a szája szélén látszik valami elfojtott mosoly képződmény. - Mesélj, mi ez a meló, és mennyire fizet jól? És mellesleg...ki a fene vagy te?
~Hmm, ezt a smárolást szívesen elfogadnám előlegnek, hiába nem szőke.~
-Felteszem, nekem már nem kell bemutatkoznom...

Vigyorogva nézem, ahogy igyekszik megszabadulni a fölösleges nedvektől, amit párducként rákentem, de hát valamivel meg kellett jutalmaznom, hogy kisegített a csöveseknél, na meg, hogy megakadályozta, hogy nem haraptam át végül is senki torkát ma.
Így persze teljesen gyanútlanul fogadtam a közeledését, de ez nem jelenti azt, hogy védtelenül is, bár sok férfi azt hiszi, hogy egy vele szemben álló fegyvertelen nő, már szabad préda.
Ahogy elnéztem Soren is ezek közé tartozott, pedig már megtapasztalhatta, hogy nem vagyok az az elkényeztetett szobacica.
Mikor megragadta a fenekemet és hirtelen magához rántott, majd erőszakosan a számba tuszkolta kígyóként tekergőző nyelvét, egy pillanatra meglepett, de aztán gonosz kis ördögöcske kezdett ugrálni a fejemben és ahelyett, hogy leharaptam volna a csápolóját, viszonoztam egy kis időre a csókot, hogy téves képzetekbe ringassam a hozzáállásom felől, majd szép lassan, hangtalanul eresztettem ki a karmaimat és az egyik kezemen lévőket a vállába mélyesztettem, bár nem mélyen, csak annyira, hogy nagyon ne akarjon messzire menni, a másikkal a nemesebbik szerveét céloztam meg, majd mikor kicsit eltávolította a száját egy sátáni mosollyal a képemen kérdeztem rá.
- Azt hiszem a feladat elvégzéséhez ezekre már nincs szükséged, ha ennyire jól érzed magad, ugye?
Hogy érezze komolyan gondolom a dolgot, a nadrágján egy arasznyi vágás kezdett megjelenni, de még a bőrét nem sértettem fel. ÉN tudom, hol a határ……még, viszont ha nem állítanak le……………

Nem kicsit lepődik meg, hogy aljas húzása viszonzásra lel, s bár sejti, hogy valószínűleg csak meglepetésében teszi ezt a csaj, azért egyszerre már nem is neheztel annyira az előbbiekért, sőt, a közös munka sem tűnik olyan képtelen ötletnek. Persze a csaj most sem bír magával.
-Az a feladattól függ - jegyzi meg halkan, majd nyel egy nagyot - amiről még nem tudom, mi, szóval ki tudja...
Csupán a szemeit mozgatva lesandít oda, ahol reményei szerint még sértetlenül lógnak a családi ékszerek, s ha a nő nem mozdul ellenségesen, kezét óvatosan a kezére teszi, és megpróbálja arrébb húzni onnan.
-Oké, te is átmentél a teszten. Úgy mozogsz, mint egy bérgyilkos, és úgy is csókolsz, szóval elhiszem, hogy komoly az ügy...de elengednéd azt végre? Légyszi?
Ha sikerül, most már aztán pláne messze lép a nőtől, és biztos ami biztos, tönkre vágja a neonlámpát, hogy végre ő is feltöltve érezze magát.
-Na jó, mesélj, mi ez a meló...arra tök egyedül rájöttem, hogy nem bérapát keresel.