Elhagyott gyárnegyed

-Kicsit finomítasz rajta még jó is lesz.
Bátorítóan vállba veregetem.Egy újabb meglepetéssel szolgál. Ami nem éppen jó hír. Kicsit visszafogottan válaszolok ez után. Az ember nem szívesen beszélget egy gyilkossal. Tény és való, hogy jó szolgálatot tett az országnak. Amikor a borainkat dicséri némi büszkeség tölti el szívemet. Kicsit kihúzom magam.
-Hát igen. Mi vagyunk a legjobbak!
Felsandítok a kéményre majd vissza rá.
-Te hogy kerültél oda?

-Azt mondod? -Kérdi, és pillanatra igazi lelkesedés tölti el, ám tényleg csak egy pillanatra.
~Enyje, egy hazafi. Mondjuk érdekes ország lehet, mert ahogy látom, egy cseppnyi gyászt sem érez elvesztett politikusuk után, ami elég éles kontraszt a bor miatti büszkeségéhez mérten. Na persze, ha minden rendben lett volna ott, nem is járok arra.~
*Követi a férfi tekintetét, majd eleinte csak a vállát vonja meg.*
-Hogy oda? Az előbb erre járt a Pókember, és elvitt egy darabon.
~Bárcsak....~
-Egyébként repültem, mint te, csak nem olyan látványosan.

-Biztos valami szuperhős....
~Hogy is van?... banyek!
Elkezdem ütögetni a fejemet hogy beugorjon az a bizonyos szó. Szinte a nyelvemen érzem de nem tudok a memóriám azon kis foltjára kapcsolni ahol ez a szó lappang. Szemeim aztán felcsillannak és csettintek egyet.
-Találkozó! Szuperhős találkozó.
Vágok félig meddig a mondandójába de egy fontos szót elcsípek ami még jól is jöhet.
-Repültél? Milyen gyorsan tudsz?

-Ebben a városban ez gyakori. valamiért az összes jóképességű embert itt eszi a fene.
*Arra, hogy nem jut eszébe egy szó, már megszokásból nem reagál semmit. Gyakran fordul elő ez a külföldi ügyfeleknél, és általában géppisztoly is van náluk, szóval jobb csendben maradni, ha az ember nem szeretné, hogy szitává lőjék....a falat mögötte.*
-Fogalmam sincs, a múltkori bírságom szerint 370, de azt kevésnek érzem....
*Sejtve, hogy ez a válasz nem fogja elnyerni Árpi tetszését, még gyorsan hozzáteszi.*
-Tényleg nem tudom amúgy, az én utazási módom közben nem fúj az arcomba a szél....leginkább nem érzek semmit. De másodpercek alatt el tudok jutni a szomszéd városba.

-Lakott területen kívül vagy belül?
Végül is nem számít, így is úgy is jócskán meghaladja a korlátokat. Nálunk Európában a németeknél lehet repeszteni 1 pár helyen.
~Na majd ha hazamegyek...
-Nem e?! Azt, hogy csinálod?! Nekem folyton szétszakad a ruhám ha egy kicsit jobban "odalépek a gázra..."

-Nem emlékszem, annyira be voltam állva...
*Mulattatja, hogy a kollégát így meglepte utolsó kijelentése. Diadalmas vigyorral a képén, kérdésre kérdéssel válaszol:*
-Szeretnéd tudni mi? - Ám ezt követően, már jóval kevesebb lelkesedéssel teszi hozzá: - Én is...
*Körbe tekint, mintha a romok közt akarna kincset keresni. Érthető módon hamar feladja küldetését, és inkább megint Árpira tekint.*
-Ha már úgyis ilyen nagy légi huszár vagy, nincs kedved inni valamit? Ne aggódj, egy kicsit sem veszem sértésnek, ha meghívsz pár körre.

// Fura magam után jönni. Minden esetre az a Szövetség című kalandba megy. //

Bár nem szeretné, ha kárt szenvedne az "árú", picit muszáj letennie, hogy kifújja magát, mielőtt elérné a célt, annak ellenére, hogy erről a háztetőről látja is a tornyot, ahol utoljára vacsorázott.
~Bakker, legközelebb magammal hozom Sheela-t, ez a sok cipekedés már kezd az agyamra menni, a hátamról nem is beszélve.~
-Hé te, remélem nincs gyógyszer allergiád - szól az eszméletlen fiúhoz - mert ha csak álmodni mersz a szökésről, beléd nyomok még egyet.
Újra a hátára kapja a fiút, hogy végre teljesíthesse ezt az idegesítően hosszúra nyúlt megbízást. Pár másodperc, és már a megbeszélt helyen is találják maguk.
~Remélem gyorsan felbukkan, utálok várni.~

Bár meglepi megbízója újonnan felvett színpadiassága, nagyon mégsem akad fenn a dolgon, hisz az utóbbi időben ő maga is rengetegszer tett hasonló dolgokat, sőt, még az arcát is megmutatta arra érdemteleneknek, más szóval olyanoknak, akik túlélték a következő percet. A dicséret hallatán megenged magának egy hűvös vigyort.
-Szándékomban áll, hogy ez így is maradjon.
A kérdés hallatán végigméri az eszméletlen fiút, majd tekintetét újra a laptopra emeli.
-Alig, ahhoz pont elég volt, hogy ne legyen unalmas.
Magabiztosan húzza ki magát, miközben arrébb lép a fiútól, hogy ha valaki esetleg érte jönne, ne legyen neki útban. Közben egy dolog azért piszkálja a csőrét, méghozzá a másik csávó, kinek képessége már-már zavaró hasonlóságot mutatott valakiével, akit ő nagyon kedvel.
-Amúgy, a másik ügynök is egész ügyes volt. Gondolom új jövevény.

-Azt gondoltam, a családja biztos egy vagyont fizetne érte...
~Bár azok után, hogy láttam mire képes, kételkedem benne, hogy lenne elég pénzük arra, hogy megváltsák a szabadságát. Még nekem se lenne....~
Hallva az új jövevényről szóló mondatot, csak mosolyogva biccent egyet.
-A tánc úgysem az erősségem, és inkább művelném egy dögös feketével.
Az ajánlat hallatán már nem tudja megjátszani a hidegvérű profit. Na persze ez nem azt jelenti, hogy hirtelen ugrálni kezd örömében, vagy elpirul, amiért ekkora megtiszteltetésben lehet része, csak épp látszik a szemén, hogy igenis felkeltették a kíváncsiságát, és ezt ő is tudja. Ezen oknál fogva nem is húzza az időt azzal, hogy úgy tegyen, mint aki megfontolja a dolgot.
-Örömmel.
Na persze tisztában van vele, hogy ez akár csapda is lehet, de ha olyan munkát keresett volna, ahol megbízhat az üzletfeleiben, ügyvédnek állt volna, mint az apja, esetleg cukrásznak, az sem hangzik rosszul.

-Legyen - vonja meg vállát megadón - úgyis rám férne egy kis pihenés. Remélem van egész mogyorós csoki a gépeden.
Nem úgy tapasztalta, hogy van értelme ellenkezni az ilyen alakokkal, így jobbnak látta csak belemenni mindenbe, ha ez az ára annak, hogy láthassa mire készül, ám legyen.
-Akkor ott találkozunk.
Beszáll a magánkocsiba, amint megtudja hol is van az pontosan, hogy mielőbb láthassa, mit értett Frost a "legújabb innováció" alatt. Őt ismerve egészen biztosan izgalmas dolog lesz.
~Azért ez az árny alak még egy kicsit a bögyömben van. Nem számítottam rá, hogy ilyen gyorsan felbukkan majd az új generáció.~

~Igen.Igen.IGEN!~
Bólint, majd az autó felé veszi az irányt. Nincs igazán ínyére, hogy bekössék a szemét, de még mindig jobb, mint a zsákos megoldás, amikor csak reménykedhet, hogy legalább kimossák azt a rongyot, mielőtt a fejére húznák, vagy ha már itt tartunk, szegény Chris-nél is kényelmesebben fog utazni.
-Na jó, én szomjas vagyok, ti nem kértek valamit? - Választ sem várva kitölt 3 pohárral az egyik méregdrága Whisky-ből, majd a két másik poharat a testőröknek nyújtja. - Ne kelljen könyörögnöm srácok, elvégre csak az ökör iszik magában.
Nem akar bizalmatlannak tűnni, de az hót ziher, hogy ő nem iszik bele a pohárba, amíg a testőrök nem teszik meg. Szakmai ártalom.
-Régóta vagytok a szakmában? Biztosan, ha ti vagytok a kedvenc futárjai.
~Remélem ezek nem azok a kőszobor típusú gorillák, őket még megölni is unalmas....~

-Vettem észre - feleli mosolyogva - de ennyi pénzért biztos csak a legjobbak dolgoznak neki, szóval megérdemeljük. NA erre iszom!
Miután a kolléga beleivott végre, már ő is bátrabban kortyolgatja a piát. Nem áll szándékában sokat inni, de azért ami jár az jár. A kendő ellen nem ellenkezik, az igazat megvallva várta már, mikor kerül végre szóba a dolog. Engedelmesen hajtja előre a fejét, majd miután megfosztották látásától, vigyorogva dől hanyatt a kényelmes bőrhuzaton.
-Nekem elég lesz ez az egy pohár a gépig. Nem szeretnék nagyon berúgni, mielőtt megérkezünk, mégiscsak most járok először a főnöknél. Mellesleg, ti vágjátok, miért pont Frost? Évek óta próbálom kitalálni...

Kivételesen a fizikai világban várakozik, kezében két műanyag pohárba töltött kávét tartva. Az, amelyiket minden valószínűség szerint magának szánta, már félig üres. Rohadt hideg van ma, és a hely, ahova készül még ennél is kevésbé lesz bizalomgerjesztő. Erre enged következtetni az is, hogy kivételesen felfegyverkezve jött dolgozni. Övében egy röhejesen nagy kést tart saját termetéhez képest, melyet szuvenírként hozott magával, még Kanadából, a másik oldalán pedig ott pihen egyike Sheena Walterjének milliónyi ikertesója közül.
~Sheena...remélem nem vetem el a kedvét túlzottan ettől a melótól a levelemmel.~

Kedves Sheena!

Nemrég felkértek egy jól fizető melóra, ám ezt kivételesen nem szeretném egyedül végrehajtani.
A megbízónk az orosz maffia lenne, a feladat pedig, hogy likvidáljunk valami földalatti bandát, akiket csak Vakondemberek néven ismernek. Állítólag ezek a csatorna patkányok valahogy hallgatóznak a fentiek dolgai után, a megszerzett információkat pedig a Kínai maffiának adják el, viszonylag jó pénzért. Ivánék először a saját embereiket küldték, de valószínűleg nem ért jó véget, ezért most mi is beszállhatunk a második expedícióba. Tíz millát ér nekik, ha kipucoljuk az egészet, és bosszút állunk az előző csapatért, illetve jár némi extra is, ha visszahozunk valakit élve, bár erre nem látok sok esélyt.
Az ajánlatom, hogy fele-fele arányban osztozunk a zsákmányon, ha érdekel legyél holnap délben a mellékelt címen.

Üdv
Casper

UI: olyan ruhában gyere, amit aztán nem sajnálsz elégetni, a csatornába megyünk, és elég büdös lesz.

~Lassan ide érhetne már. Jobban örülnék neki, ha tudnánk beszélni pár szót, mielőtt megérkeznek a protein diétán tenyésztett kísérőink is. Tudom, hogy elvileg ma egy oldalon állunk, de akkorsem kell kedvelnem őket.~

Szellem levele és ajánlata erős fejfájást okozott. Egyrészt egész csábító volt 5 milla és, hogy az egyike legjobb bérgyilkosoknak kér fel egy munkára, de… És ez a de, volt ami a fejfájást okozta! Már összerúgtam a port a kínai maffiával, és elég időmet veszi majd el az előlük, vagy a rám uszított fejvadászok elleni rejtőzködés, ezért most nem lett volna jó at orosz maffiával is összerúgni a port, ha valami balul üt ki. Másrészt a föld alatti csatorna-rendszer nem a kedvenc világom, állítólag saját élővilága van és már elég sokat vesztek oda, akik hívatlanul jártak arra. Viszont az irodám helyreállítása és a kissé vehemens Rombolóval történt kisebb akciónk következményének elsikálása komoly anyagi megterhelésbe került, ami miatt most egészen jól jött volna a pénz.
Szóval osztottam, szoroztam és a végül úgy döntöttem belevágok, habár voltak kételyeim, hogy azért Szellemmel való együttműködés nem lesz garantált életbiztosítás, ha már ő is segítséget kér.
A megadott időpontban és helyszíntől egy utcányira leparkoltam a mocimat és gyalog indultam oda. Az alkalomhoz illően és a kérésnek megfelelően egy kényelmes terepszínű csípőnadrág, terep bakancs, egy fekete poló, és a hidegre való tekintette egy kapucnis felső és egy ujjatlan bőrkesztyű volt rajtam, hajamat most egyetlen vastag varkocsba fontam.
Meglepődve láttam, hogy Szellem már a helyszínen vár és nem a semmiből bukkan elő a szokásos módján.
- Hay! – köszöntöttem a kezemet megdörzsölve. – Azt nekem hoztad? – böktem a gőzölgő kávé felé.

Óvatosan végigméri közeledő partnerét, és azt kell megállapítsa, hogy nem kellett csalódnia Sheena-ban. Ha ilyen vonzó azokban a ruháiban, amiket el akar dobni, jobb nem is gondolni rá, hogy festhet valami szerinte is ízléses darabban. Na persze, mi lehet szexibb egy terepszínű nadrágot viselő fegyveres nőnél?
-Üdv! - Köszönti a nőt, miközben fel nyújtja a kávét. - Ja. Gondoltam ránk fér, odalent marha sötét van.
Picit oldalra fordul, és ha a nő követi a tekintetét, láthatja, hogy a Szellem egy jó nagy törmelékhalomra néz, mely alól éppen csak, hogy kilátszik egy csatornafedő.
-Az lesz a bejáratunk, illetve, majd a ruszkiké, én ismerek egy rövidebb utat. - Visszafordul, és a nőre kacsint. - Ismerek pár új trükköt, majd meglátod. Ami a melót illeti....korábban körbenéztem odalent, és nem egyszerű csöveseket kell lemészárolnunk, azokkal még az előző csapat is elbírt. Maradt viszont néhány rosszindulatú mutáns. Nem túl erősek, de annál visszataszítóbbak, az egyiknek volt vagy 4 keze...Minden esetre, szűkösen leszünk, így nem árt, ha van mellettem valaki, aki bűvésztrükkök nélkül is szét tudja rúgni a seggüket - közben megérkezik a hat fős orosz kíséretük, Szellem pedig mélyet sóhajt, amint meglátja őket - és az sem hátrány, ha velem olyan is, akiben jobban megbízom, mint ezekben.

A katonák nem vesztegetik az idejük. Egy bólintással üdvözlik a két mutánst, majd miután szellem az akna felé mutat, azonnal hozzálátnak a törmelék eltávolításához. A nőhöz hasonlóan ők is terepszínű ruház viselnek, a hátukon pedig ott lóg a kalasnyikov kistestvére, az AK-74-es könnyű géppuska.
-Van kérdésed? - Kérdi Sheena-t, miután kiitta utolsó korty kávéját is.

Élénk fantáziám van, így nagyon is eltudom képzelni, milyen mutánsok élhetnek odalenn, így csak egy nehéz sóhajjal jelzem Szellemnek, hogy megértettem, nem lesz könnyű dolgunk.
A kávé jólesően átmelegít, míg megérkeznek orosz kísérőink, akik mellett mindketten eltörpülünk, termetben és fegyverzetben egyaránt. Viszont nem azok a fecsegő alkatok, az már biztos, Szellem intésére gyorsan és hatékonyan állnak neki kiszabadítani a csatornafedelet. Egy darabig csendben figyeljük a ténykedésüket, aztán a férfi kérdésére bólintok:
- Lehet, hogy cseppet alul fegyvereztem magam? Én csak két pisztollyal és két késsel készültem, de ahogy elnézem ideiglenes társaink háborúra készültek! - mutatok a pakolászó oroszokra. - És nem biztos, hogy örülök neki, ha odalenn, ahogy említetted, azokon a szűk helyeken, ilyenekkel fognak lövöldözni. - húzom el a szám.

-Ne aggódj - hessegeti el maga felől a nő kételyeit - annak, aki okosan harcol, odalent, és nem szalad előre mint egy...nos őrült orosz, elég ennyi is, a kéne Ex-Spetsnaz-es pancserek meg szorongassák csak a mordályaikat, ha attól jobban érzik magukat.
Medve alkatú társaik közben végeztek a törmelék eltakarításával. Egyenként tűnnek el a föld alatt, az utolsó pedig még feléjük int, sürgetve a két mutánst. Szellem erre csak bólint, bal kezét pedig Sheena vállára helyezi.
-Na, akkor talán induljunk mi is.
Új trükkjét veti be, amihez már nem kell hercegnőként a karjaiban cipelni az amúgy nem kimondottan törékeny hölgyet. Eleinte vonásaik csak elhalványodnak, 2 másodperccel később azonban az eredmény ugyanaz, mintha hagyományos módon tűntek volna el.
~Ha nagyon kell neki egy olyan csúzli, majd szerez magának lent, a múltkori vörös alakulatból mindenki elpatkolt, ezek sem indulnak sokkal jobb eséllyel, hisz elvileg ők vigyáznak ránk, és nem fordítva...~

//Folytatás: csatornák; Bronx//

Infinite fáradhatatlanul követi az A-klub támadóit egészen eddig a lepusztult környékig. Könnyű dolga van, hiszen a banda nagy része még egy kis úszógyakorlaton is részt vett, aztán volt, aki szeretett volna visszamenni még verekedni kicsit, volt aki inkább egy bizonyos bázisra tért volna vissza - mindezt Alex az árnyak jótékony takarásában kihallgatta.
Amit azonban a bizonyos bázisra érkezve lát, minden képzeletét felülmúlja. Legalább három-négytucatnyi, főként kopasz, farmergöncöket viselő izomagyú járkál ki-be egy szebb napokat is látott raktárépületből. A hatalmas kapura tehetségesnek alig mondható grafittis mázolta fel a csapat védjegyét - FOH. Alex igencsak közel lopakodik - szerencséjére észrevétlenül - és sokmindent megtud, amit nem igazán szeretett volna hallani.
Friends Of Humanity a név, amire ez a szedett-vedett banda hallgat, és a következő portyára bizony már fegyverekkel óhajtanak menni. Kell még nekik egy kis idő, amíg a sebeiket nyalogatják, de Infinite tudja, hogy ő sem ülhet tétlenül. Társakra lesz szüksége, ha meg akarja akadályozni az ostoba mutáns-mészárlást, és ha rács mögé akarja juttatni ezeket az alakokat...
A sötét alak angolosan távozik, terveket szőve - mikben előkelő szerepet kap a nemrégiben megismert Vortex is..

/Előzmény: The Herculoids/

Farolva igyekszünk ki a helyiségből és sorolunk be a városi forgalomba, de ott már visszavesz sofőröm a tempóból és a megengedett sebességgel húzunk egyre távolabb a véres eseményektől, hogy ne hívjuk fel magunkra a rendőrök figyelmét is.
Örülök, hogy épp bőrrel megúsztam, de nagyon-nagyon kíváncsi vagyok, hogy a motoros srác honnan csöppent az események sűrűjébe, és egyáltalán honnan tudta, hogy abban a lebujban valaki bajban van.
Nagyon úgy nézett ki, mintha ismerne, és nekem is ismerősnek tűnik, és most, hogy a motoron szorosan ölelem, már az illata alapján tudom is, hogy kicsoda a megmentőm. A srác aki beleköpött a levesemben a kikötőnél és aki már egyszer elhúzott egy potyogó helikopter elől.
Most esik csak le, hogy akkor nem is mondta a nevét, így ezt most majd pótolni kell.
A combomon lévő seb egyre jobban fáj és a vérzést sem ártana elállítani, habár a szoros bőrnadrág egészen jól elszorítja, de már a csizmámban eléggé tocsogós a felgyűlt vértől.
Letérve a főútról, kanyargunk még egy kicsit, majd egy elhagyatott gyárnegyedbe lyukadunk ki.
Itt tényleg gond nélkül tudunk majd beszélgetni.