Bronxi utcák

Látja, hogy a nő nem éppen örül a közeledésének, ám azt biztató jelnek fogja fel, hogy ennek ellenére sem szeretne neki támadni, de legalábbis vissza tudja fogni magát egyenlőre, úgyhogy nem érzi magát nagy veszélyben.
-Örülök, hogy ebben egyet értünk - jegyzi meg vigyorogva - a narancssárga amúgy sem az én színem, és mellesleg, a börtönben csak vizezett sörhöz tudok jutni, szóval inkább kihagynám.
A fegyverszünetet és a párbajt ilyen gyorsan még nem hallotta egymás után, de egészen tettszett neki ez a felfogás, úgyhogy inkább nem szólt semmit, csak bólintott mindkettőre.
-Furcsa fogalmad van neked a szerencséről, de legyen...van itt egy Herculoids nevű lebuj a közelben, oda aztán be sem engednének monokli nélkül....a jelvényedet viszont lehetőleg jó mélyre süllyeszd a zsebedben, nehogy még több emberrel kelljen bunyózni...tudod, kell a változatosság.

// Folytatás: Herculoids //

/Előzmény: St. Luke's Church/

Miután megérkeztünk, amilyen gyorsan csak tudtam berongyoltam az étterembe, hogy végre leülhessek az egyetlen hosszúkás asztalhoz (a többi kerek volt), amelynél rajtam és a férjemen (!) kívül még a szülők (szóval Mike szülei és Gordon), a koszorúslányok és a tanúk ültek. A hangfalak már szórták szét a teremben a jazz, rocky, pop meg egyéb műfajú zenék nagyjait, hogy az alapzaj mellett se legyen csend. Szépen halkan vártam, amíg mindenki beszivárgott, és elfoglalta a helyét, de közben úgy szorítottam Mike kezét, hogy még nekem is fájt. Zombiszerűen meredtem magam elé, ha szólt is valaki hozzám, meg sem hallottam, majd pár perc után nagyot szusszantam, az asztalra csaptam, és villogó szemekkel néztem Mike-ra.
-Én férjhez mentem - közöltem vele vádló hangon. - Éppen az imént. Nézd meg az ujjamat... nézd... gyűrű... férjhez mentem. Mike, az ég szerelmére, fogd már fel, hogy a feleséged vagyok. Te meg a férjem. Az én... férjem.
Még egy picit bambultam rá, aztán vigyorogva dőltem hátra, az öklömet pedig felé nyújtottam, hogy összekoccantsam az övével.
-Hát mekkora királyság már, mi?
Hatalmas cuppanós csók után, már nem is volt más dolgom, mint forgolódni, hogy mikor hozzák már a vacsorát. De arra sem kellett sokat várni. Miután az étterem managere kijelentette, hogy nem megoldható a pizza és a kínai szezámos csirke szervírozása, el is vesztettem az érdeklődésemet a téma iránt, és egy vállrándítással rájuk hagytam, hogy akkor kotyvasszanak, amit akarnak. Szóval fogalmam sem volt, mit fogunk kapni, de volt mindenféle furcsa, de finom dolog.
Először valami leves, aztán jókora tányérokon rizs, meg krumpli, meg párolt zöldség, meg szépen vöröslő hússzeletek, aztán valami saláta, aztán valami vaníliás krémmel töltött karamelizált alma habbal, szóval kezdtem elveszteni a fonalat, hogy akkor tulajdonképpen mi a frásznak is kell még ide torta is. De miután már mindenki jól lakott, és úgy ítéltem meg, hogy eleget tespedtünk, intettem a pincéreknek, hogy jöhet a menet.
-Kedvesem, az utóbbi időben nem fogtam fegyvert a kezembe a kedvedért - súgtam oda Mike-nak, miközben felemelkedtem a helyemről -, de ezt most szét fogom kaszabolni.
A vendégeknek nem nagyon kellett felhívni a figyelmét arra, hogy most történés van, hiszen esküvőkön mindenkiben működésbe lép egy radar, hogy a házaspár minden mozdulatát észrevegye. Vagyis ha mindketten egyszerre felállnak, az már nagyon jelentőségteljes cselekedet. Meg aztán azt a bazi nagy tortát is nehéz lett volna eltitkolni, amit mire a terem közepére értünk, már be is gurítottak egy fehér abrosszal letakart kerekes kis asztalon.
-Köszi - vettem el a felém nyújtott kést, amit egy jóleső mozdulattal meg is forgattam az ujjaim közt, csak azután húzódtam vele hátrébb, hogy Mike is hozzáférjen.
Én a kés markolatát fogta, Mike meg az én kezemet, és így együttes erővel mártottuk a pengét az áldozat beleibe. Mármint együtt vágtuk fel a tortát, na. A tetején a díszt egy ideig kerülgettük, de aztán egy türelmetlen mozdulattal lekaptam a helyéről, és a tányérunkra dobtam. Mikor megvolt az első szelet, ami ugye a miénk volt, visszaadtam a pincéreknek a kést, akik a szeletelés és porciózás feladatának többi részét ellátták.
-Azta, de finom - nyammogtam jó hangosan, ügyelve rá, hogy kellőképpen közel hajoljak közben a még sorban várakozó Loganhez. - És nézd, mennyi egész epret tettek az eperkrémbe. Mmm...

Még mindig egy rózsaszín ködben lebegve sétáltam be szeleburdi nejem - húúúúú, milyen édes még kimondani is, hogy „nejem” (!) - után az étterembe és foglaltam el a nekünk kialakított asztalnál a helyem, ahová lassan mindenki besorjázott, nem mulasztotta el az alkalmat, hogy még egyszer gratuláljanak, vagy vállon veregessenek, vagy csak egyszerűen lesajnáló mosollyal méregessenek.
Nehéz volt elhinni, hogy ez az esemény is elkövetkezett és most itt ülünk, már mint férj és feleség, hogy ezt még jól meg is ünnepeljük a barátaink és ismerőseink körében, akiket most körül nézve szinte megszámolni sem tudok, és ami valahol, mélyen nagy-nagy boldogsággal tölt el, hiszen sosem gondoltam volna, hogy nekem egyszer ilyen esküvőm lesz, és egy ilyen csodálatos nő lesz a feleségem, aki most mellettem ül, és…….és úgy szorongatja a kezem, hogy már kékülnek az ujjaim.
- Hé, drágám, édesem, - becézgettem, mert tudtam, hogy ez mindjárt felrázza, - nincs semmi baj! Itt vagyok és te tényleg hozzám jöttél, és hidd el tudom, hogy rajtad van a gyűrű, mert én húztam az ujjadra. – vigyorogtam rá, mint egy vadalma. – És nem csak felfogom, hanem még képzeld odáig, meg vissza vagyok a boldogságtól.
Meg a megkönnyebbüléstől is, hogy semmi fennakadás nem volt és King sem vett észre semmit, amiért azért az elején jócskán izgultam, még a esküvői cécón kívül. De, hát nem hiába volt jelen jó pár telepata, azért reméltem, hogy időben le tudták volna blokkolni, ha mégis baj lett volna, de hát az már elrontott volna mindent. Így viszont most madarat lehetett volna velem fogatni.
Bár szívesen csókoltam volna azokat a vagány ajkakat, de most csak egy kis puszit kaptam, de hát nem lehetek türelmetlen, majd, ha a karjaimban átviszem a lakás küszöbén, akkor aztán meg sem állunk az ágyig.
Mikor aztán már a vendégsereg is elhelyezkedett intettem a főpincérnek, aki árgus szemekkel nézte, hogy minden rendben megy-e, hogy elkezdhetik feltálalni a menüt.
Bár Aya a megbeszélésen azonnal lelombozódott, amikor kiderült, hogy nem valami gyorskaja lesz, így rám maradt a feladat, hogy egyeztessem az ételek sorát, de be kell vallanom a felét nem is értettem, a másik feléről meg fogalmam sem volt, hogy mi a neve, de jól hangzott. Különben is csak jobban értenek hozzá, mint én!
Aztán elkövetkezett a perc, amikor a felügyelő intett és mi tudtuk, hogy most gurítják be azt a gyönyörűséges tortát, amit kiválasztottunk és, amit együtt, kéz a kézben fogunk felvágni.
Megfogva Aya kezét magammal húztam a terem közepére, ahol aztán az én kedvesemnek már nem kellett visszafognia magát és minden feszültségét kiadhatta azon a puha édességkölteményen, amibe belemélyeszthette a kést……persze az én segítségemmel.
- Most nem kell finomkodnod bébi. – suttogtam vissza. – Úgy is darabokban végzi és ez ellen még King sem tehet semmit, sőt még jó képet is vág hozzá, nézd! – intettem finom áll mozdulattal a főnököm felé.
De nem sokáig vagdalkozhattunk, hiszen csak az első szeletet kellett nekünk kiszeletelni ebből a csodából, na meg Aya rögtön megszabadította a tetején lévő dísztől, de hát az úgy is minket illetett.
Ezután már a többi a személyzet dolga volt, hogy minden kedves vendég tányérjába kerüljön a tortából, addig mi vissza ballagtunk a helyünkre, hogy elfogyasszuk az édességet, majd ezt követően már következett a szabad program és a tánc.
- Drágám, azt hiszem nekünk kell az első lépéseket megtenni a parketten, de készülj mert lesz egy kis meglepetés. - vigyorogtam rá, hiszen a kötelező keringő után berakattam egy vérpezsdítő tangót és vettem pár táncleckét is titokban, úgy hogy azt hiszem most szó szerint leveszem a lábáról az én újdonsült arámat.

-*Szipp.* Hát nem aranyosak? Komolyan mondom, annyira jó így látni Mikey-t, hogy még az eheti papírmunkát sem fogom rásózni. Megvárja őt, amíg visszaér a nászútjáról.
Az osztag többi tagja szinkronban bólogat erre, hogy így fejezzék ki egyetértésüket, aztán a ceremónia végeztével követik a vendégsereget az étterembe, igaz ők tényleg nem maradhatnak hajnalig, és ennek tudatában szigorúan ellenőrzik óráikat, mintha attól félnének, hogy amikor beüt a 10 óra, a kocsijuk visszaváltozik tökké. Csak King tűnik nyugodtnak, igaz van 8 embere, aki aggódhat helyette a pontosságért, szóval ez érthető. Az étteremben aztán a menü elfogyasztása után mosolyogva emeli fel pezsgős poharát, mikor Mike int neki, amit a vendégek sokan úgy értelmeznek, hogy beszédet akar mondani(vagy, tekintve, hogy mennyi itt a gondolatolvasó: pontosan tudják, hogy esze ágában sincs ezt tenni, csak zavarba akarják hozni a hirtelen csörömpöléssel), s némi tiltakozás után, kissé elpirulva áll fel.
-Khmmm...Kedves mindenki. Nem ismerem az én Mike barátom valami rég óta, hisz még egy éve sincs, hogy beosztották mellém, és abból jó, ha hat hónapot ledolgozott, ám azt elmondhatom róla, hogy ő a világegyetem második legjobb mesterlövésze. Ne vigyorogj Jackson, az első Kupidó, ki és az ifjú menyasszonyt látva efelől kétségünk sem lehet! A szép lövésre, hogy hogy sokáig legyetek Boldogok, Mike és Kaori!
A beszéd után, és a torta elpusztítását követően mind a kilenc rendőr Mike-hoz sétál, s még egyszer utoljára megveregetik a vállát, illetve kezet fogna vele, majd a sor végén King átad egy szépen becsomagolt dobozt a menyasszonynak, mely egy kasival működő elektromos eszközt rejt, ami nagyon hasznos lehet, ha nincs otthon a ház erős férjura: egy elektro sokkoló, pont olyan, amilyet a rendőrség járőrei is használnak.
-Szép kis bulit csaptatok, kár, hogy nem maradhatunk tovább. Még egyszer sok boldogságot, és fel a fejjel, a bűnözők megvárnak...hát, a többségük.
Ezzel távozik a csapat, alig csökkentve az őrült fegyvermániások arányát a normálisakkal szemben a teremben.
~Honnan volt olyan ismerős ez a lány? Hmmm...csak nem....lehet ő volt az a riporter csaj, aki nagyon rá volt mozdulva Mike-ra a rendőrgálán? Á, nem is fontos, kedves nőnek tűnik, pont erre van szüksége ennek a kölyöknek.~

A találkozást követően régi barátjával már Rozsomák is megpróbál az eseményhez illő kárörvendő mosolyt ölteni, amivel kitüntetheti a meggondolatlan férjet, és ez az arckifejezés(meghatottságnak álcázva természetesen) ki is tart szinte végig, egyedül csak akkor váltja fel jeges rémület egy pillanatra, mikor az eldobott esküvői csokor a levegőben gyanúsan pályát változtat mint valami ufó, és nagyjából az ő irányába repül. Azonnal gyilkos pillantásokat küld minden általa ismert, telekinetikus képességekkel bíró mutáns felé, amiért ilyen merényletre készülnek ellene, de aztán Gordon ráncos golyó fejét megpillantva leesik neki miről van szó, és amikor egy aranyos, bár kissé sápadt szőke lány kapja a kezébe a csokrot, megkönnyebbülten sóhajt fel, ám mivel nem ez az első alkalom, hogy esküvőre hivatalos, már eközben szorosan magához öleli Lily-t, és vigasztalóan kezdi el simogatni őt.
-Semmi baj drágám, majd legközelebb. Nem is kell sokat várnunk rá, az a Sean gyerek előbb utóbb csak növeszt két golyót, és megkéri...
Ekkor elhallgat, és mintha szagot fogna elfordítja a fejét, aztán vállat von.
-Ó, már meg is kérte Sarah kezét...Akkor már csak arról kéne leszoknia, hogy kihallgatja a beszélgetéseinket fél szobányira tőlünk....
~Igen, emlékeztet ez valakire, egész pontosan Xavier-re, miért, téged kire?~
Az étterembe tartó úton aztán csak ül, és fogja kedvese kezét, azon gondolkodva, miről beszéljenek, aminek semmi köze a baba témához, amit Lynn olyan kedvesen felhozott. Na nem azért nem akarja megemlíteni, mert zavarná, inkább mert tudja, hogy Lily jönne tőle zavarba...új érzés...nagyon új.
-Mennyi mutáns egy helyen, és nem történt katasztrófa...várj, rosszul fogaztam. Mennyi hírhedt mutáns egy helyen, és mégsem történt katasztrófa. Szinte hihetetlen...
Aztán az étterembe érve ő is beáll a gratulálók sorába, Mike-hoz érve pedig egy borítékot nyújt át a férfinek, benne egy rakat névjeggyel.
-Tessék, a Xavier ezeket az üvegeseket, festőket, és egyéb expressz szakembereket szokta hívni az éjszaka közepén. Vigyázz rá, ha megszületik a baba szükségetek lesz rá. - Oldalra sandít, és bájosan mosolyog Aya-ra. - Lehet már előbb is.
Aztán mint a villám adja át a terepet az utánuk következő párnak, hogy gratuláljanak, hisz mégis egy étteremben vannak, és mostanra igencsak erőt vesz rajta a farkasétvágy.
Megjegyzés a usertől: amikor ezt leírtam, és megláttam, mit is karcoltam szegény képernyőmre, kedvem lett volna dákón vágni magam -_-".

-Tudod, azért ez valahol megnyugtató. Ha nekik sikerült...és nekik is - mutat itt Szellemre és Lynn -re akikhez képest mi abszolút normális pár vagyunk, akkor tuti nekünk is van esélyünk nem gondol...gond...mi van ezzel??? - Förmed rá a késére, mely a tenyeréről már 3 réteg bőrt lehámozott, a húsban azonban semmi kárt nem tett, amit ketté szeretett volna vágni vele. Nem, nem a rossz végén fogta meg, ennyire azért ért az élet dolgokhoz. Ami azt illeti, akad is nála pár, s már emeli is fel a kezét, hogy elővegye azt, amivel a csontját is át tudná vágni ennek a vacaknak, de aztán észbe kap, és inkább a mozdulatot úgy folytatja, hogy a kezébe veszi a húst, mint valami ősember, és harapja, ha már vágni nem lehet ezekkel a gyerekbiztos vackokkal.
-Egészen finom...Kíváncsi vagyok mi lesz a...na nem...
~Hát ilyen nincs!!! Aya!!! Ez most komoly! Benned bíztam! Egyedül benned! Mike...na tőle nem is vártam volna mást, de te...ha valakinél reménykedhettem volna egy Whiskey tortában, amibe Kubai szivarokat szurkálnak marcipán díszek helyett az te vagy, erre EPER???~
-Inimma megeheti az én epremet is...

Ahogy King szólásra emelkedett, legszívesebben én is felemelkedtem volna, hogy párszor az egyik ajtófélfába csapkodjam a fejét, de sikeresen leküzdöttem ezt az ellenállhatatlannak tűnő vágyamat, és maradtam a fenekemen, ahol a legbájosabb mosolyommal hallgattam meg a kedves, d mégiscsak ennek a mocsoknak a szájából elhangzó beszédet.
-Esküszöm, kinyírom - szűrtem a fogaim között Mike-nak alig hallhatóan, miközben egy kívülálló szemében vidám mosollyal és néha köszönetteljes biccentésekkel figyeltem a pohárköszöntőt. - Addig fogom gyilkolni megállás nélkül, amíg meg nem döglik... sőt még azután is folytatom... igen, téged, te rohadék, te szadista állat... volna egy ötletem, hova dughatnád a Cupidodat, hogy gebednél meg, te seggfej...
Aztán jött a neheze. Búcsúzásnál (aminek gyors időzítéséért nem tudtam elég hálás lenni) egy kisebb méretű dobozt adott át nekem ez a püfölnivaló mócsing, de gondoltam, még pár percig kibírom, hogy udvarias legyek vele, amíg zsebrevágom a gyöngysort, vagy a horgolótű készletet, vagy az ég tudja, mit szokás adni ilyenkor a menyasszonynak. Amikor azonban megláttam, mit rejtett a csomag, néhány másodpercre komolyan esélyesnek találtam, hogy nagyot köpve a biztonságra, én ott és azonnal a képébe ordítom az igazságot, hogy egy pillanatnyi kétsége se lehessen afelől, hogy teljesen jogosan részesítem a világtörténelem leglassúbb kibelezésében. Felvillantak a börtönbeli emlékek, amikor King amikor éppen nem az öklét vagy a többi rabot és őrt használta a gyötrésünkre, a 220-at hívta segítségül. És most a kezembe nyom ajándékgyanánt egy sokkolót! Merev tekintettel mértem végig az apró, ám annál ijesztőbb fegyvert, tekintve, hogy Kinghez még mindig kartávolságon belül volt, majd enyhén remegő ujjakkal nyúltam érte, hogy kézbe vegyem. Ahogy rászorítottam, szinte észrevétlenül siklott a hüvelykujjam a bekapcsoló gombra, és egy időben azzal, ahogy enyhe zizegő hang kíséretében kéken cikázó, minivillámszerű vonal csapott fel a villa két foka között, a szemem is megvillant, fájdalmas bosszút ígérve, amihez a lehető legalkalmasabb eszközt tartottam a kezemben. King meg fog dögleni. Itt és most. Lassan. Fájdalmasan. Kínok közt fetrengve. Most megfizet azért, amit velünk tett.
-Igazán nagyon köszönöm - csicseregtem vidáman, ahogy vidám mozdulattal ragadtam meg a kezét, hogy búcsúzóul és hálásan megszorítsam. - Bár jobban örülnék neki, ha inkább Mike vigyázna rám, úgyhogy ígérje meg, hogy nem dolgoztatja halálra.
Miután távoztak, az arcomra fagyott mosollyal fordultam el, hogy betámadjam az italpultot.
-Nekem muszáj innom. Most!
Miután fél liter alkoholmentes sörrel a hasamban (igyekeztem nem gondolni erre az aprócska kiegészítésre egy másik alkoholmentes aprócska dolog miatt) felvágtuk a tortát, végigsiklott a pillantásom a sorban állókon. Logan Lily kezét markolva persze azonnal berongyolt a legelejére fellökve ezzel Dr. Erkölcscsőszt, aki tehetetlenül toporzékolt, hogy ,,Miért őt? Miért mindig őt?", a mellettük álló ex-kollégát, aki a kezében tartotta a néha kölcsönkapott, jelenleg Lily madarával játszó kiskölyköt, a mögöttük álló Ratnát, aki felé megeresztettem egy kérdő fintort, hogy tulajdonképen mennyire meghatározhatatlanul voltam zseniálisan istenkirály, hogy életben hagytam Kinget, Gordont, aki felé már inkább egy sokatmondó vigyort küldtem, végül pedig megakadt a szemem a kicsit talán idegesen ácsorgó égimeszelőn, meg a mellette várakozó csöppnyi lánykán, aki a jelek szerint a következő lesz a férjezett asszonyok népes táborában. Miután a tortaszeletet sikeresen elpusztítottuk, kegyesen megengedtem Mike-nak, hogy ő kezdjen valamit az üres tányérral, én pedig egy laza mozdulattal kihúztam a hajamból a fátylamat, és a szőke Pöttöm Pannához lépve galádul belenyomtam az aranyló fürtjei közé.
-Jó kapó játékos vagy - léptem oda hozzá, hogy barátian a vállába bokszoljak. - Baseballoztál, vagy mi?
Gonosz vigyorral kacsintottam a vőlegényjelöltre, aki minél inkább zavarba jött, annál inkább növelte sátáni jókedvemet.
-Aztán ne húzzátok sokáig, a csokor akaratát nem lehet semmibe venni. Igaz, Gordie? - bökdöstem meg a megszólított vállát. - Te már csak tudod.

//Aya-nak//

Az egyik épület falának dőlve, a bal lábamat a falnak támasztva számolgattam a lányoktól imént begyűjtött pénzt, miközben sűrűn emlegettem minden régi és jövőbeli rokonuk, drágalátos nemzőjét, hogy ilyen gyatra teljesítményt nyújtottak ma. Azt hiszem itt lesz az ideje egy kis összejövetelnek, ahol bemutatót tartok, mi jár annak, aki elblicceli a melót, hagyja futni a kuncsftját, mert éppen nincs hozzá gusztusa. Majd, ha megismerkedik a háromágú, korbáccsal a hátán, akkor majd nem lesz ilyen válogatós a kis cafkája.
Miközben kellően morcos hangulatban morogtam magamban és zsebre gyűrtem a hatszáz dollárt, már azon törtem a fejem, hogy mennyi pénzt is akaszthatok le, valamelyik fakabát köcsögről, ha felröppentek neki egy kis hírt, amit legutóbb attól a hülye kis nyálgép, Totto-tól megtudtam, aki annyira bele van esve Carmen-be, hogy mindent ki tálalt neki, hogy a csaj lássa milyen jól tájékozott alvilági körökben.
~ Hmm! Aya Cain! Szép kis summát kereshetek vele, mert tudom, hogy az itteni kapitány nagyon rá volt kattanva, míg a halálhírét nem költötték. És most úgy néz ki, jól átcseszett mindenkit és él és virul! ~
Nem volt kétségem, hogy kemény pénz fogok kapni, ha elmondom, hogy ráadásul, fogott magának valami balekot, aki meggyűrűzte Csak az a kár, hogy Carmen elég heves volt és a fickó idő előtt elment, pedig, ha az a ribanc valamivel ügyesebb, még a fickó nevét is elköpte volna, mert nagyon vigyorgott, hogy a zsaruk mennyire fatökűek.
Na mindegy, majd legközelebb, ezt is megtudom, és a kapcsolatomnak se kell mindent egyszerre megtudni, fizessen csak többször az infóért.
Ellöktem magam a faltól, hogy megejtsek egy telefont a sarkon lévő fülkéből.

Meglehetősen nyugodtan kezdődött a napom, mondhatni idillikusan.
-Hogy azt a rohadt életbe, te mocskos disznó!
Sajnos nem boldogultam a konyhával, esküszöm a húsdarálótól kezdve az legutolsó kiskanálig minden egyes zsoldosa összefogott ellenem, így már a harmadik tepsi sült csirkét kellett kivágnom a szemétbe, mert valami azt súgta, hogy már megint nem lett jó. Ez persze lehet, hogy elhamarkodott következtetés volt, hiszen a sűrű, fekete füst miatt nemigen láttam, mi történt vele, de hallgattam az ösztönömre, és inkább nekiláttam negyedszerre is, hogy mire Mike hazaér, legyen itthon valami ehető vacsorára. Bár őszintén, ha nem is voltam nagy vadász, legalábbis a célpontjaim eddig sosem állatok voltak (mindenesetre nem szó szerint), azért egyre erősödött a gyanúm, hogy jobb lennék a csirkék elejtésében, mint megfőzésében.
-Na, aszongya... három csirkemell megtisztítva... majd mosogatószert kell venni... sózzuk ízlés szerint... hol a fenében van az a merőkanál... Ez meg ki a halál lehet?
Gyorsan megtöröltem a kezemet, és a telefonomért nyúltam. Mivel a biztonság kedvéért folyamatosan cserélgetem a mobiljaimat, sosem tudom, hogy az éppen kijelzett telefonszám éppen kié, kivéve azt a néhányat, amit tudtam fejből. Ezért aztán bárki lehetett az, én pedig nem szívesen kockáztattam volna.
-Tessék, Kaori Bodwin beszél.
-Oh... Elnézést, téves... Vagy, várjunk csak...
-Totto? - ráncoltam a homlokomat.
-Aya?
-Te még nem döglöttél meg? A francért élnek az ilyen seggfejek ilyen sokáig!
-Jól van, most nincs időnk a bájcsevejre. Figyelj, valami hülyeséget csináltam.
-Wow! Hát el fog tartani egy darabig, amíg megtalálom az államat a padlón.
-Fizetsz te a férjednek, hogy elviseljen?!
-Nőknek fizetni a te reszortod!
-Igen, hát... ha már így szóba hoztad... öhm...
Öt perc múlva felöltözve, a régi fegyverarzenált otthon hagyva, csupán a Mike-tól kapott Desert Eagle-lel, egy tőrrel, meg a fojtózsinórra elindultam, hogy utánajárjak, pontosan mekkora szarba is kavart bele engem ez az idióta. Persze eszembe jutott, hogy ilyesmiből azelőtt már volt probléma, és talán nem ártana végre Mike-ot értesítenem ilyen helyzetben, de sajnos nem sikerült meggyőznie arról, hogy az a legjobb megoldás, ha belekeverem az alvilági ügyleteimbe a zsaru férjemet. Legalább ő maradjon tiszta. Így aztán egyedül indultam útnak, abba az irányba, amerre Totto küldött.
Nem tartott sokáig, amíg megtaláltam. Elég jól kiismertem magam az utcán, így tudtam, hogy Bronx mely részein a legnépszerűbb az ,,utcai szerelem". Innentől kezdve pedig csak át kellett rágnom magam azon a pár stricin, akik egymás sarkán taposva kínálgatták a portékájukat, hogy aztán beszedjék a pénzt, amiért igazából más dolgozott meg. Sok hülye nő! Miért jó ez nekik? Egy golyó az agyba, és a maguk urai lehetnének. De hát legyen ez nekik a legszebb állat!
A pasi egy telefonfülkében állt, és éppen tette le a kagylót. Reméltem, hogy nem szerény személyem miatt volt kénytelen elintézni ezt a hívást, de hát ez úgyis kiderülhet még. Feltéptem a fülke ajtaját, megragadtam a felsőjét a hátuljánál fogva, és a legközelebbi falhoz penderítettem, ami a mellettünk tátongó sikátorhoz tartozott.
-Beszélgessünk - ajánlottam villogó szemekkel, metsző, de halk hangon, miközben csak úgy mellékesen csípőre tettem a kezem, hogy a dzsekim alól kikukkantson a pisztolyom, és a Carlos Furtano nevű hapek is gyorsan felfogja a szabályokat. - Felteszem a kérdéseimet egyedül is ki tudod találni az okos kis agyacskáddal, úgyhogy kezdhetsz is beszélni.

Épp befejeztem a telefonálást és egy elégedett mosollyal az arcomon fordultam volna meg, mikor valaki megragadott és szabályosan kirántva a fülkéből a mellékutca falának vágott. Először azt hittem valami konkurencia, vagy valamelyik túlbuzgó nyomozó akar egy kis csevegést velem, de mikor megláttam az földből éppen csak kinövő bigét, hát a Holdig szaladt a szemöldököm meglepődésemben. Ez a kis k@rva vagy bolond, vagy nem tudja ki vagyok és neki hol a helye.
A szavai csak még jobban ezt sugallták, de mikor csípőre vágott kézzel toporzékolt előttem, mint egy hisztis gyerek, kivillantva a majdnem akkor a stukkerét, mint ő maga, akkor mégis kételkedni kezdtem, hogy nem valami új zsernyákot küldtek-e a nyakamra, bár akkor is csak azért, hogy valahonnan, rejtőzve nézzék végig a jelenetet, hogy jót röhöghessenek az újonc kollégán.
- Milyen kedves vagy gyönyörűm. – vettem elő a legjobb modoromat és igazítottam meg a zakómat és a kenőt a nyakamban. – Szeretem a gyors felfogású asszonyállatokat. – bólogattam nyájasan. – Viszont fogalmam sincs, hogy miről akarsz cseverészni velem, szerintem eltévesztetted a házszámot. – vontam meg a vállam. – De persze én semmi jónak nem vagyok az elrontója, és szívesen beülök veled valahová „beszélgetni” vagy más hasonló kellemes dolgot csinálni. – mértem végig tetőtől talpig kéjes pillantással. – Még meg is hívlak egy bambira. Na mit szólsz? – vigyorogtam rá, egy cseppet sem zavartatva magam villogó tekintetétől. Ennél azért több kell, hogy Carlos Furtano összetojja magát. Közben azért sasoltam hátha meglátok valahol egy parkoló autót, ahol a kollégái épp a hasukat fogják.

Hát nem mondom, az én szemöldököm sem maradt éppenséggel eredeti mélységében, ahogy folytak a szavak az egyre idegesítőbb hapi szájából. Végül már a szemem is akkorára guvadt, mintha belülről szuszakolták volna kifelé. De hát sikerült magamat visszafognom, mivel hamar eszembe jutott, hogy talán nem olyan rossz dolog, ha az álcám ennyire jól sikerült. Persze nem várhattam el az összes embertől, hogy arc után megismerjen, de így átoperálva már annyi esélyük sem lehetett erre, mint azelőtt. Adtam hát neki még egy esélyt. Még egy utolsót, de valami azt súgta, hogy neki sem kell sokáig könyörögnie, hogy bemossak neki egy irdatlan nagyot.
-Szerintem jobb lesz, ha pár dolgot már az elején tisztázunk - szögeztem le hűvösen. - Becézgetés kizárva. Világos, pöcök? Ezen kívül nem tévesztetem el a házszámot, ha te vagy Carlos Furtado, akkor jó helyen csaptam szét. Harmadszor pedig ne nézz pillangónak, a ,,bambidat" pedig told vissza a gatyádba, mert én csak tőből tépném ki, cirógatásra ne számíts.
Közelebb lépve hozzá, még kartávolságon kívül mértem végig ügyelve arra, hogy egészen pontosan látszódjon, mennyire kevésre tartom. Ugyan már, ki ő hozzám képest? Hát igazából ki akárki hozzám képest? De ez most mindegy.
-Intézzük el ezt gyorsan és fájdalommentesen - ajánlottam neki mogorván. - Nem akarsz te Aya Caine után szaglászni. Hidd el, nagyon rosszul járnál vele. Kevesebbért is ölt már, mint néhány óvatlan kérdésért, szóval azt ajánlom, maradj a kifestőknél és a csipogós gumikacsáknál, mert egy ilyen kiscsibe, mint te könnyen megütheti a bokáját. Elég világosan fejeztem ki magam?

Ahogy ott mérgelődött előttem és próbálta a nagymenőt játszani NŐ létére, hát akkor már csak egy sajnálkozó mosollyal hallgattam, mert hát ugye nekem nem egy kis tökmag csajszi fogja itt osztani az észt, akár mennyire is azt hiszi megvédi az a szaros jelvénye.
Aztán,. Ahogy meghallom a szájából a nevemet, már kicsit érdeklődve nézek rá a körmöm stíröléséből, amihez látványos unalmamba fogtam a semmitmondó fenyegetőzésére, mert kezdett olyanokat mondani, ami már legalább megmozdított bennem valamit, még ha nem is a gatyámban, ahogy emlegette, de hát arra is sor kerülhet még, ha nagyon felhúz, aztán megtudja mit kell simogatnia, a fényes stukkerén kívül.
- Ezen most tényleg egész jól szórakoztam aranyom. – engedtem el a fülem mellett az ajánlgatását. – Én is pont ezt akartam felajánlani, hogy intézzük el így, ahogy mondod. Különben sem tudom mi a frászról beszélsz, hiszen nem úgy van, hogy az az degenerált, őrült nőszemély, aki Rambonak képzelte magát az utcákon, mindenki nagy megkönnyebbülésére valahol feldobta a talpát? Ki vagy te, valami önkéntes aktivistája, vagy rajongója, aki otthon a meztelen képén a seggét csókolgatja? – néztem rá olyan lekezelően és gúnyosan, hogy ha van egy csepp esze, akkor most húz a fenébe.
- Egyébként se fenyegess engem te kis szajha. – vált most már gorombává a hangom és léptem felé egyet ökölbe szorított kezekkel, bár egyelőre nem akartam megütni, de volt elég tapasztalatom, hogy észrevegyem, nem figyelnek, legalábbis az utcáról semmiképp. – Nem tudom mit keres az utcán egy tömni való liba stukerral, mert csak arra vagytok jók, hogy kiszolgáljatok minket, így azt ajánlom, hogy sürgősen húzd el innen a beled, míg jókedvem van és inkább otthon imádkozz istenített Aya-d oltáránál, a többit hagyd a nagyokra. – engedtem ki a kezem és indult a karom, hogy megütögessem kicsit az arcát biztatóan.

-Ne tettesd magad hülyének, épp elég az, ami már így is adott - vetettem oda megvetően. - Tottonak nem kell sok, hogy eljárjon a szája. Hadd találjam ki: már megint beleszeretett egy prostiba? Ismerem a pasit, mint a rossz pénzt, ő meg Caine-t, úgyhogy ezek szerint mégsem nyiffant ki. És azt neked is tudnod kell, hogy ez milyen értékes információ, elvégre elég jártas vagy a piszkos üzletekben.
Nem tévedtem, Carlos olyan rohadtul idegesítő volt, amilyennek sejtettem, bár ehhez kivételesen nem volt szükségem a borotvaéles eszemre, hiszen nem nagyon igyekezett véka alá rejteni, hogy mekkora egy barom. Arra meg, hogy ki vagyok, gyorsan utána kellett gondolnom, hogy most éppen milyen személyi van nálam, nehogy lebukjak, ha ne adj' isten valahogy magához kaparintaná, de aztán eszembe jutott, hogy egyrészt, ha megtudja, hogy hazudtam, akkor mi van, másrészt pedig csak a Kaori Bodwinosnak nem szabad előkerülnie, de az meg otthon pihen az egyik fiókban, mivel ennyire nem rámoltam össze a fél lakást egy ilyen típusú úthoz. De nem akartam, hogy jobban gyanakodjon, mint amennyire talán már így is teszi, úgyhogy amikor felidéződött bennem, hogy Ratna milyen álnevet is talált ki nekem, ami még hasonlít is az igazira, úgyhogy nem nehéz hallgatni rá, a legnagyobb lelki nyugalommal mutatkoztam be neki:
-Maya vagyok, kiscsikó. Most boldog vagy? Esetleg fonunk egymásnak barátságkarkötőt? Vagy rajzolsz nekem valami szépet a barátságalbumunkba? Az meg ne foglalkoztasson, hogy mi közöm van Ayahoz, legyen az elég, hogy ha utánamész, sokkal nagyobb gányba keveredsz, mint hinnéd, és nekem is elég sok nehézségem származna belőle, akár elkapod, akár nem.
Reméltem, hogy ennyi elég lesz neki. De persze nem. Ahogy közeledni kezdett, már siklott a kezem a pisztolyom felé, még akkor is ha erőnek erejével álltam ellen annak, hogy használjam, hiszen most nagyon kellett arra vigyáznom, hogy ne kerüljek kompromittáló helyzetbe. Bár ez a mostani máris az volt, de csak a még nagyobb slamasztikát akartam vele elkerülni. Ha viszont lelőném, azzal nagyon nem segítettem volna ki magamat, legalábbis hosszú távon biztosan. Elsötétülő tekintettel hallgattam, hogy vág olyanokat a fejemhez, amiért régebben már rég péppé vertem volna, de magamban már 300 Mississipinél tartottam, hogy ne üssem meg, még akkor is, ha a ujjaim már remegtek, hogy hagyjam már abba ezt a hülyeséget, és mutassam meg ennek a kis csótánynak, hogy kis az atyaúristen.
Mikor azonban felém lendült az keze, úgy véltem, Mike is meg fogja érteni, hogy indokot esetekben, úgyis mint jogos önvédelem, muszáj fizikai erőszakhoz folyamodnom. Igaz, éppen hogy megpaskolta egy kicsit az arcomat, de már ez is messze túl sok volt, ha hozzáadtuk, hogy ki is ő, és mivel bombázott az elmúlt percekben. Dühösen ütöttem félre a kezét, majd ugyanazzal a lendülettel nyúltam a pisztolyomért, hogy rászegezzem. Oldalt tartottam, aminek ugyan sok funkciója nem volt, de nagyon állat volt, nekem pedig ez is sokat számított. Egyenlőre csak rá akartam ijeszteni, de aztán ki tudja, mennyire húz fel.
-Engem csak ne szajházzon le egy istenverte strici - sziszegtem neki. - A kurváid legalább dolgoznak, de te még annyit sem érsz, hogy akárcsak a szappanért megérje lehajolnod. Nem érsz hozzám, a nevemen nevezel, és nem foglalkozol többet Aya Caine-nel, vagy szitává lőlek!

Úgy látszik ez a bige semmiből nem tanú és nem is ért a szép szóból, pedig nagyon igyekeztem a tudtára adni, hogy mennyi esélye van és, hogy mire is tartom őt, de hát van aki semmiből nem tanul.
Bár marhára nem voltam kíváncsi a nevére, azért volt olyan előzékeny, hogy elmondta, és mivel tovább szájalt, legalább már abban biztos lehettem, hogy az előbb tévedtem, ez a lotyó olyan messze van a fakabátoktól, amennyire csak lehet, akkor meg szabad a pálya a betörésére, vagy ha nagyon tiltakozik, akkor pár fogával is megelégszem.
- Nézd Pöttöm Panna! Marhára lesz@rom, hogy mit akarsz te, vagy Aya Cain, aki tehet nekem egy szívességet, hiszen ha elődugja az orrát, már ki is nyiffantják a zsaruk, akik az előző telefonomból már sejthetik is, hogy valahol feltűnt a városban. Szóval, ha jót akarsz, keresel magadnak másik példaképet. – nevetek fel kellően gonoszul. – És nagyon tévedésben vagy, ha azt hiszed egy lépést is teszek azért, hogy elkapjam. Kapja el akinek ezért fizet a város, nekem csak a nyomravezetői lé kell, amit meg is kapok az tuti. – vigyorgok szélesen.
Láttam, hogy továbbra is köti az ebet a karóhoz, hogy megmutassa ez a szobacirkáló, hogy ő itt a Jani, csak abban tévedett, hogy a golyóit nem hozta vele a golyó, így az én szememben csak másodrendű állampolgár lehet, ha a fején pörög előttem akkor is.
Mikor félresöpörte a kezem, mellyel jóindulatomat akartam kifejezni, már én is dühös voltam és eldöntöttem, hogy nem megy el innen pár kék folt nélkül, de ekkor az orrom alá dugta a mordályát, és megint utasítgatni kezdett. Nem nagyon ijedtem meg tőle, még nem, mert a szemén láttam, hogy nem fog lőni, mert akkor minek pofázna itt nekem.
- Jaj, szegény fejemnek! – nyögtem fel színészkedve. – Tedd el azt a sz&rt, mert még letöri a kezed, vagy még meglövöd magad és nekem kell magyarázkodnom a zsernyákoknak! – intettem a stuki felé, miközben a másik kezemmel már a zsebemben lévő boxert húztam fel.
Most már nem akartam tovább idegelni magam e miatt a kis idegroncs tyúk miatt, mert a végén árt az üzletemnek, hogy ilyen türelmes voltam.
- Te kis ribanc! Tépj innen és mosd ki a szád mielőtt eljátszod itt a vagány tyúkot, mert a végén egy ágyban találod magad, ahol bárki gerincre vághat, aki letesz érted egy doboz cigit. – sziszegtem vissza neki fenyegető tekintettel. – Ez az én területem és itt én szabom meg az árat te némber!

-Mi az, hogy Pöttöm Panna?! - csattantam fel. - Alig vagy magasabb nálam, úgyhogy ne járasd a pofád!
Hihetetlen, hogy nem fogta fel, kivel is beszél. Mármint az csak a jó munkám eredménye, hogy nem tudta egészen pontosan, de az hogy nem is érzékelte az erőfölényemet, az már ritka vaskos hályogra utalt a szemén. Más normális ember már rég lefalcolt volna, ez meg még mindig úgy viselkedik, mintha az elithez tartozna, pedig az abszolút exkluzív társaság, konkrétan annyira, hogy én vagyok az egyedüli tagja. Kivételesen reméltem, hogy békésen megoldhatjuk, mert úgy könnyebb lett volna betartanom a Mike-nak tett ígéretemet. Még ha nem is ölöm meg, feltételeztem, hogy a férjem nem tapsikolna, ha megtudná, hogy kilapítottam egy stricit.
De persze ő erről hallani sem akart. És igenis ő provokálta ki, hogy a végén már a pisztolyom is előrekerült, úgyhogy ő kezdte és pont. Viszont ahogy húzta fel a boxert, már éreztem, hogy itt nem fogok jól kijönni, ha nem teszem el nagyon gyorsan a sivatagi sast, mert már nagyon remegett az ujjam a ravaszon, hogy hadd lőjem le, csak egy egészen picit.
-Kár beléd a golyó - eresztettem hát le végül. - Bár akkor legalább végre elbüszkélkedhetnél vele, hogy neked már olyanod is van, csipisz!
Inkább előhúztam a tőrömet. Azzal csak sikerül megsebezem, és abból talán végre tanul, ráadásul még csak meg sem ölöm. Már amennyiben veszi a lapot, és végre eltakarodik innen.
-Szarok a területedre, felőlem aztán annyi csajt használhatsz, hogy legalább ennyi közöd legyen a szexhez, amennyit csak akarsz. De annyit mondhatok, hogy ha nem szállsz le a Caine témáról, és nem intézed el, hogy a zsaruk másfelé szaglásszanak, addig forgatom a tőrömet a seggedben, amíg tüzet nem fog.
Az említett fegyvert készenlétben tartva vártam, hogy mit lép erre, ha pedig támadásba lendült, én sem maradtam el, bár először megpróbáltam inkább csak kifárasztani azzal, hogy ide-oda pattogva kicsússzak a karmai közül, néha megpróbálkozva egy-egy suhintással, hátha az egyik célba talál.

Egy fölényes mosollyal jutalmaztam, mikor a szavaim hatására szépen leeresztette a mordályát, ami már gondolom, amúgy is majd letörte a kezét. Reméltem, hogy rájött végre, hogy kivel is akar itt ujjat húzni, de most már nem viszi el szárazon az tuti, ahhot már túlságosan felcseszte az agyamat. Bár, ha most elszaladt volna, talán nem megyek utána, annyit nem ér meg ez a kis dugó, de úgy látszik soha nem tanította meg neki senki, hogy mikor kell elhúznia a belét, hogy ne csináljanak belőle terepszínű tapétát.
Isten látja a lelkemet nem szívesen ütök meg nőt……..ok nélkül, de ő most kiérdemelte ezt, ahogy most meg egy bökőt vett elő a pisztoly helyett, na meg a száját is ki kell fertőtleníteni, hogy máskor eszébe se jusson így beszélni egy férfiemberrel, akinek ő csak a talpa nyomát csókolgathatná, hogy annak idején megvédte a kardfogú tigristől, meg a mamuttól és nem döglött éhen.
- Látom, hogy szeretnél megismerkedni a „golyóimmal”, szivi. – vigyorogtam rá, ahogy előre emeltem az ökölbe szorított két kezem, amolyan bunyós állásba, és az egyiken ott virított a boxer., ami a kés ellen is hatásos, hogy el tudjam téríteni, ha veszélyes lenne ez a tyúk.
- Cain már halott ember és te is az vagy, ha nem hordod el magad, de előtte még lehet felpróbállak. – villant meg ördögien a szemem.
Nagyot fog csalódni, ha azt hiszi visszafogom magam, mert a gyengébb nemhez tartozik. Ez engem marhára nem érdekel, ha szemétkedni tud férfi módjára, meg tele aggatja magát mindenféle fegyverekkel, akkor igya is meg a levét, ha úgy is bánnak vele.
Persze akár mennyire is lenéztem, volt tapasztalatom az utcai bunyókban, így nem rohantam fejjel a falnak, csak lekaptam a dzsekimet és feltekertem az egyik karomra, hagyva, hogy egy része lifegjen egy kicsit. Jó figyelemelterelés és védi a karomat is.
Körözni kezdtem körülötte, figyelve a szemét és még véletlenül sem a kést. Mikor megvillant a szeme én már ugrottam is félre, a bebugyolált kezemmel igyekezve félreütni a pengét markoló kezét és egy jókora gyomrost bevinni neki.
- Meg fogod tanulni, hogy hol a helyed a sorban, k@rva! – sziszegtem neki.

-Jézusom, honnan szedtél te ennyi önbizalmat, tökikém? - forgattam a szemem. - Ha eddig nem nőttek ki, ezután sem valószínű, úgyhogy jobb, ha megbarátkozol végre a szomorú igazsággal, kicsi Pinocchio, hogy sosem lesz belőled igazi kisfiú.
Nem tudom, hogy a következő beszólására miért robbant bennem a már így is vészesen ketyegő bomba. Sok rohadt alakkal volt már dolgom, rengeteg undorító beszólást vágtak már hozzám gusztustalan ajánlatokkal megspékelve, de valahogy azóta a queensi eset óta, hogy a börtönt ne is említsem (pedig ott nem is én kerültem veszélybe, és ,,olyan" sérelem végül hál' istennek Sheenaval sem történt), szóval valahogy nehezebben toleráltam az ilyesfajta fenyegetőzést. Ami azt illeti pillanatok alatt el tudta tőle borítani az agyamat az áthatolhatatlan mérgező köd, ami csak egy utat hagyott láthatóvá a számomra: ölj, gyilkolj, pusztíts!
Az eredetileg összegyűlt elszántság és lendület többszörösével ugrottam hát neki, és miután felmértem a stílusát (már amennyit ezalatt a pár másodperc alatt lehet), máris elvetettem azt az ötletet, hogy csak egy kicsit ráijesztek. Most már nagyon rá akartam ijeszteni, de annyira, hogy ha tévednék, és mégiscsak vannak férfi genitáliái, azt nagyon gyorsan orvosoljam. Abban egyébként is ász voltam. Mondjuk miben nem?
-Ó, hogy rohadnál meg - nyögtem fel, ahogy bevitt egy gyomrost, amitől majdnem térdre estem.
Egy gyors fájdalmas hörgés után felegyenesedtem a görnyedésből, oldalra lendítettem az eddig a hasamat ölelgető karjaimat, és újra felvettem a harcot. Boxer, alkarra csavart dzseki, majd hülye leszek a karját támadni! Amint a lehetőség úgy hozta, egy gyors fordulattal egyenesen a lábát céloztam meg, hogy a bal combját megsebesítsem, de valójában csak azt akartam, hogy lekösse a tőr elleni védekezés, így amint mögé kerültem, a könyökömmel irgalmatlan nagyot vágjak a veséjére, majd a térdhajlatába rúgva próbáltam térdre kényszeríteni.
-Már remekül megtanultam, hol a helyem - sziszegtem neki vissza. - Centiméterekre a hulládtól késsel a kezemben. Hiba volt a nagyok dolgába avatkoznod, picur.

Ördögi vigyor terült szét az arcomon, mikor láttam, hogy az öklöm betalál és ez az idegesítő kis ribanc, kétrét görnyed a fájdalomtól. Igaz aztán meg is lepett, hogy milyen gyorsan tett túl magát rajta, mert mire még egyszer megkínálhattam volna, már arrébb is táncolt és ismét hadonászni kezdett a késsel, ami veszélyes és kiszámíthatatlan volt. Bár nem tartottam semmire, mint nőt, azért azt láttam, hogy van némi tapasztalata a késelésben, így nem rohantam fejjel a falnak, amire gondolom számított tőlem azok után, hogy kifejtettem a véleményem róla.
Mikor lefelé mozdult a keze a lábam felé, akkor oldalra léptem, hogy ne érje el, és most egy kemény parasztlengőt indítottam útjára, hogy megszabadítsam pár fogától, de gyors volt a kis szajha és az öklöm elsuhant a feje mellett, aztán a következő pillanatban éles fájdalom nyillalt a vesémbe. A rúgás szerencsére attól, hogy előrébb léptem nem ért célba, különben biztos megrogyok, csak a vádlimat érti, de az sem volt kellemes, mert minden bizonnyal vasalt bakancsot viselt a kis szemét.
Bár nem szisszentem fel, azért a vesém sem köszönte meg, amit kapott és pár napig biztos érdekes élmény lesz vizelni, de ezzel most még jobban felbőszített, amit általában nem szoktak elvinni szárazon.
- Ágyelőkét csinálok a bőrödből, te! – morrantam fel, pár lépéssel odébb szembe fordulva vele. – Ráadásul biztos valaki már megelőzött engem abban, hogy kárt tett a fejedben, azért beszélsz baromságokat. – vigyorogtam rá kihívóan. – Nagyokat te csak a filmeken láttál édes. Na meg majd fogsz, ha előttem fogsz térdelni és kielégíteni.
Miközben beszéltem, meglendítettem felé a zakó lifegő szárát, hogy elhajlásra késztessem, és a másik oldalról viszont megajándékozzam egy csonttörő rúgással a térdére.
- Ne félj, hamar másra is tudod használni majd a szádat, mint fecsegésre. – ígértem neki jóindulatúan.

Ó, hogy én hülye fejjel miért nem döftem bele inkább könyékig ezt a rohadt bökőt?! Hát ha már ennyitől is (valamennyire legalábbis) sikerült megsebesítenem, mi tartott vissza attól, hogy rendesen végezzem a munkámat? Mi a rossebbért miért tökölök itt, mint egy szerelmes zsernyák-feleség?!
Ja, tényleg...
Na, mindegy, annyit azért megtehettem, hogy gúnyosan felhorkantam, nehogy már azt higgye, nem nézem le, amiért elbénázta, és sikerült megsebesítenem. Akármilyen kicsi kár érte, azért az is több, mint amennyit gondolom belekalkulált, amikor visszapofázott.
-Na, mit mondasz? - vigyorogtam rá, nagyon igyekezve túlszárnyalni az ő irritáló grimaszát. - Elég volt? Legyen Maya néni gyengédebb? Csak szót kéne fogadnod, és nem bántanálak többet. A te kis pihetested nem hiszem, hogy többet elbírna, a végén még itt maradsz.
Megjegyzésére, hogy majd előtte térdelve elégíteném ki, úgy húztam fel mindkét szemöldökömet, mintha azt mondta volna, hogy a Hold bizony sajtból van, és ebből nem enged.
-Bocs, de hetero vagyok.
Aztán nagyot villant a szemem.
-És mit mondtam a becenevekről, Pindúr Pandúr?!
Azért a támadás ellen védekeztem is, így sikeresen elhajoltam a zakó elől, bár a lelógó ujja sikeresen szemen kapott, ugyan nem túl erősen, mondhatni csak meglegyintett, de a szememben, úgyhogy egy ideig azt nem is tudtam kinyitni, utána meg nehezen ment vele a fókuszálás még hosszú percekig, és a könnyáradat is megindult. Na, nem azért mert annyira fájt volna, de ez történik, ha valakinek belekapnak a szemébe.
Alig nyitottam azonban a számat, hogy elküldjem nagyon messze innen, nagyon rút körülmények közé, amikor megéreztem a rúgását. Amíg a meggyengült látásommal viaskodtam, csak annyit tehettem, hogy mozgásban maradtam, de lehetőleg nem túl messze tőle, nehogy még elbízza magát, így a lábam nem tört el, d azt azért éreztem, hogy ha egy helyben maradok, ebből minimum szilánkos törés lett volna, ha nem tépi rögtön ketté. Így azonban csak annyit tett, amit én akartam: elkapta a térdhajlatomat, amitől féltérdre vágódtam, még a kés is kirepült a kezemből.
-Oké, okostóni - szusszantam fel ingerülten. - Mostantól nem tudom garantálni, hogy fel fogják ismerni a hulládat. Már, ami maradt belőle...
Azzal felpattantam, és elrugaszkodva nekiugrottam. A lábammal átkulcsoltam a derekát, ami csak akkor volt romantikus, amikor Mike-kal csináltam, most egészen más célt szolgált. Leginkább azt, hogy ne tudjon lehámozni magáról. Boxerrel ékesített kezét elkapva ráharaptam a mutatóujjára, hogy egyrészt fájjon neki, másrészt azt ne tudja felhasználni ellenem, míg én két kézzel püföltem, ahol értem. Ha sikerült, nem is hagytam abba, amíg nem vált túl veszélyessé a helyzet, akkor azonban megpróbáltam odébb állni, hogy ismét felmérhessem a terepet. Ha nem, védekeztem, ahogy tudtam.

Meg kell vallanom, kezdett nagyon feldühíteni, de egyben szórakoztatni is a kis pattogó cicababa, mert hozzá voltam szokva a saját lányaimhoz, akik nyüszítve húzódtak a sarokba, ha csak kicsit megemeltem a szemöldökömet, ez meg úgy acsarkodott rám, mint egy rosszul idomított boxerkutya. Már az is félelmet kellett volna keltenie benne, hogy legalább kétszer akkora voltam és talán kétszer olyan súlyos is, de ez úgy látszik csak olaj volt nála a tűzre, vagy csak szimplán nem volt ki mind a négy kereke.
Más már egy ekkora rúgástól, bár nem jött be teljesen az elképzelésem, de akkor is lefeküdt volna a földre siránkozva, de ő igaz kicsit megrogyva, de szikrázó szemmel nézett rám, és természetesen továbbra sem állt le a szófosással.
- Nem mondod? – csodálkoztam rá olyan színészi teljesítménnyel, hogy Belmondo is megirigyelhette volna. – Aztán ezt mivel szándékozol elvégezni? Talán lyukat beszélsz a hasamba, vagy addig karatyolsz, míg a röhögéstől szétrobban a fejem? – kacagtam fel gúnyosan.
Aztán mindenre számítottam csak arra nem, amit produkált, hiszen nagy lendülettel szinte az ölembe ugrott, majd, mint egy kis patkány ráharapott az ujjamra.
- Sssssz! – szisszentem fel, nagyot rántva a kezemen, de úgy lógott rajta, mint valami röhejes rajzfilmfigura.
De mivel nem díjaztam a műsort ezért a másik bebugyolált kezem emeltem a fejéhez és megragadva a haját húztam hátrafelé, hogy leszakadjon rólam, miközben igyekeztem a fejem én is hátra feszíteni amennyire csak tudtam, hogy ne érjen el a cséphadaróként járó ökle. Kemény csaj volt és biztos, hogy beszereztem közben pár kék foltot és horzsolást.
Ha sikerült a hajánál fogva elhajítanom, akkor ismét visszakúszott a gunyoros mosoly és persze nem hagyhattam ki a ziccert, amit nyújtott.
- Ez nem is rossz póz bébi, csak szólhattál volna, hogy gomboljam ki időben a sliccem. Megismétled? – markoltam meg a férfiasságom röhögve.
Mivel már nem volt nála kés, így ledobtam a kezemről a kabátot, és felkészülve az újabb támadására, most egy jókora pofonnal igyekeztem fogadni, főleg, ha a boxeres kezemre koncentrál.
- Még most is elfuthatsz, ígérem nem fogok utánad menni. Már így is megjegyeztem a képed, és mivel valahonnét ismerős voltál, kis ideje azon gondolkozom honnan. És most rájöttem. - vigyorogtam rá továbbra is. - Élvezted a nászutadat? A zsaru férjed biztos boldog lesz, ha feljelentelek a főnökénél zaklatásért, mi cica? - néztem rá villogó tekintettel, figyelve a reakcióját.

-Az sem rossz megoldás - csatlakoztam én is a teátrális produkcióhoz, mintha komolyan elgondolkodnék a lehetőségeimen. - De én inkább arra gondoltam, hogy apró darabokra cincállak, te kis seggdugó!
Ne persze ez azért közel sem ment olyan könnyen, mint szerettem volna, hiszen Carlos is értett azért a bunyóhoz. Már bántam, hogy olyan könnyelműen lemondtam a lőfegyvereimről, hiszen én leginkább ahhoz értettem, pusztakezes harcban nem volt nagy kunszt fölém kerekedni. Most azonban annyira felhúzott ez az irritáló égimeszelő, hogy kimondottan jól esett püföléssel kiereszteni a gőzt.
Nem engedtem, hogy elhúzza a kezét, és bár leginkább egy a frizbijét szorongató kiskutyának éreztem magam, de akkor is haraptam tovább az ujjait jó erősen, a fejemmel követve a kapálózását, miközben mérgesen vicsorogtam rá, hogy biztos lehessen benne, eszemben sincs megkönyörülni rajta. Viszont egyre kevésbé értem el az ökleimmel testének bármely üthető felületét, mindez pedig egy időben történt a fejembe nyilalló nem túl vészes, de azért eléggé kellemetlen fájdalommal. Tudtam jól, hogy az ujjait nem tudnám lefejteni magamról, úgyhogy inkább behúzni próbáltam neki, de már nem értem el, csak a levegőben kalimpáltam. Viszont annál jobban haraptam az ujját, hogy legalább azt megkapja a mocsok.
Még egy lendületes mozdulat, és már repültem is arrébb, ahogy a hajamnál fogva penderített a falnak. Alig csapódtam a téglarengetegnak, felegyenesedtem, majd ismét farkasszemet néztem vele.
-Ne húzogasd a sliccedet, még a végén kiesik onnan a zoknigombóc, és már tényleg senki nem fogja elhinni, hogy férfi vagy - vetettem oda neki kissé lihegve.
Ellöktem magam a faltól, hogy újra megmutathassam neki, mennyire nem ér ő fel az én szintemre, de már megint nem bírt magával. Ütését alkarral próbáltam megállítani, de sajnos tényleg erősebb volt nálam, úgyhogy csak tompítani tudtam, aminek az lett az eredménye, hogy a bőr felszakadt a szemem alatt, és karom is veszettül sajogni kezdett, bár nem hittem, hogy eltört volna a csont. Az ütés ereje ismét ellökött tőle, de most már nem tudtam elég hatékonyan védekezni, és hanyatt vágódtam. Még nem álltam fel. Egyrészt mert már eléggé elfáradtam, úgyhogy nem ártott egy kis pihenő, másrészt, mert nem is volt rá szükségem. Ismét előhúztam a pisztolyomat, és egyenesen a szeme közé céloztam. Bár a kezem erősen remegett a kapott ütéstől, és a megerőltetéstől, nem számított. A fegyver nálam volt.
-Ezt nem mondod komolyan - ingattam a fejem. - Szerintem komoly esély van rá, hogy sikerült szétvernem a tudományt a fejedben, ha azt hiszed, szóba állnak egy koszos stricivel. Ellenem nem tudsz mit felhozni, jól látható nyomokat hagytál rajtam, ami mutatja, hogy fizikai erőszakot alkalmaztál, és ami a nem túl becsületes szakmádat illeti, amit felteszem elég sokan alá tudnának támasztani, esélyed sincs, hogy ezt megúszd szárazon. Saját magadat mártanád be, amíg engem szinte biztosan hagynának a fenébe.
Hogy lássa, nem blöffölök, a telefonom után nyúltam. Nem tárcsáztam, egyenlőre csak meglengettem felé.
-Na, mit szeretnél, kit hívjak? A zsaru férjemet? A főnökét? Szíves örömest közlöm velük, hogy találtam egy stricit, aki megtámadott, és alig tudtam elmenekülni. Mert nekem ezt elhiszik. Én törvénytisztelő polgár vagyok, te meg egyébként is egy bűnöző, úgyhogy egyébként sem lenne szerencsés felhívni magadra a figyelmet. De azt egyébként sem hinné el senki, hogy egy nálad feleakkora nő rád támadott volna. Vagy nagyon szeretnéd ezt bizonygatni? - kérdeztem finom mosollyal. - Tudja meg ország-világ, hogy Carlos Furtanot helybenhagyta egy nő?

Bár egy nőtől nem vártam ilyen ellenállást és harci hevületet, azért abban egy percig sem kételkedtem, hogy én kerülök ki győztesen a küzdelemből. Az egészet egy jófajta kis szórakozásnak tekintettem, még ha kisebb sérülések be is csúsztak a dologba, azért nem volt rossz egy kis gyakorlásnak.
Ahogy a pofon elcsattant az arcán és megláttam a vércsíkot lefutni annak következményeként, más győzelem ittasan rá is vigyorogtam, főleg, hogy a lendület még a földre is lökte a kis riherongyot. Most majd megtanulja, hogy ne kezdjen kis urával és parancsolójával, a férfivel.
Indultam volna már felé, hogy felrántsam a földről és még párat lekeverjek neki, csak úgy mihez tartás képen, de ekkor megláttam a rám meredő fegyver csövet és megtorpantam ahol voltam.
Szavaira csak mogorván felmorrantam, mert sajnos akár mennyire is rühelltem ezt a kis Pöttöm Pannát, el kell ismernem, hogy sok mindenben most igaza van. Bár nem mindenben és ez lesz a veszte a kis csibének.
- Mit gondolsz bébi, miért tudom űzni a tevékenységemet szinte zavartalanul és tudom távol tartani a konkurenciát, évek óta? – lazítottam a tartásomon és fontam karba a kezem pár méterre tőle és lenézve rá. – Meg vannak a kapcsolataim a zsernyákoknál és kölcsönösen ki is használjuk ezt. Nem kell hívnod senkit, mert mindjárt itt lesz a kapcsolatom és akkor személyesen is elsírhatod neki a bánatodat, különös tekintettel arra, hogy miként fogod kimagyarázni, annak a kamerának a felvételeit. – nyújtottam ki a kezem és mutattam a háztömb sarkánál felszerelt kukkolóra.
Igaz, hogy többször nem működött, mint igen, de most szerencsémre éppen még nem lőtte szét senki, így valószínűleg fel is vette a mi kis műsorunkat. Persze ezt csak végszükség esetén vetném be én is, de azért most jól jött, hogy lehervasszam az önelégült mosolyt az arcáról. – Egyébként meg mutasd már meg, hol van az a helyben hagyás? Egy mákod van, hogy elszórakoztattál, meg, hogy semmi kedvem a hulláddal bíbelődni, csak ezért vagy még életben. – köptem a földre megvetően. – És már mondtam, tedd el azt a mordályt, mielőtt még baja lesz valakinek. Ne feledd tudom, hogy ki vagy és az ott, - mutattam a kamerára, - szintén tudja. Vannak haverjaim és ugye nem szeretnéd, ha a férjecskédnek egyszer hazafelé menet baja esnék, vagy a kollégái néznének a körmére, amiért a kis felesége külön utakon jár? Esetleg elhinthetem, hogy mellékállásban beáll a lányaim közé, némi plusz pénzt keresni? Annyi, annyi lehetősége van, hogy tönkre tegyem a családi idillt. – néztem rá megvetően.

Sok profit ismertem meg az évek alatt (Igen, nem csak én lehetek profi, ez engem is meglepett!), és közülük rengeteg unt bele a szakmájába azért, mert egyszerűen túl jó volt. Ahogy folyamatosan fakultak a megbízások egyenes arányban az ő fejlődésükkel, úgy vált egyre egyhangúbbá, a végére már szinte nulla kockázattal. Ezt a legtöbben nem szerették, hiszen ha biztonságra pályáztak volna, elmentek volna közértesnek vagy politikusnak, de ők ebben a szakmában akartak kitűnni, ahol újra és újra harcba kellett szállni az elitnek kijáró privilégiumokért, újra és újra egy befejezetlen hídon száguldva a kétszázzal teperő lángoló kocsiban kellett több sebtől vérezve bizonyítaniuk, hogy még mindig ők a legjobbak, de a mai húzással még sokkal jobbak, mint tegnap, miközben fulladásig mártózhattak az adrenalinlöketekben. Ha pedig ez nincs többé, az egésznek semmi értelme.
Hát én nem ilyen voltam. Nekem nem kellett bizonyítanom, nem volt szükségem akadályokra és kihívásokra, én magamtól is tudtam, hogy én vagyok a legkirályabb. Engem inkább dühített, amikor valaki az utamba állt, mert elvártam az emberektől, hogy ezzel ugyanúgy tisztában legyenek, mint ahogy én azzal, hogy ők mindig is csak másodikok lehetnek utánam, de csak akkor, ha nagyon tepernek, különben amilyen csúcs vagyok, még azt a helyet is elfoglalom.
Tehát röviden: egyre jobban idegesített Carlos.
-Zsarufeleség - mutattam magamra unottan, miután magamban kianyáztam magam a bevitt találata nyomán. - Tök mindegy, milyen kapcsolataid vannak, nyilván nem akarják majd, hogy bemártsam őket. Hidd el, inkább a saját bőrüket fogják menteni, mint a tiédet. A felvételeket meg nagyjából öt percembe fog kerülni meghackelni.
Na, persze ez erős túlzás volt, mivel n személy szerint nem értettem hozzá, de neki erről nem kellett tudnia. Viszont voltak ismerőseim, akik ezt el tudták intézni (ha több idő alatt is, mint öt perc).
-Mordály marad - szögeztem le, és lassan felálltam. - A helybenhagyás pedig csak rajtad múlik. Félreértés ne essék, szívesen ellőném a kis bütyködet, de azt hiszem, mindkettőnknek szerencsésebb lenne, ha ezt most kihagynám. Persze eléggé meggyőző voltál eddig is, hogy ezt gondoljam át még egyszer, úgyhogy ha nagyon erősködsz, még meg talál remegni kezem, és akkor bumm-bumm.
De csak nem hagyta abba. Férfi létére az imént lényegében az életét fenyegettem meg, ez még képes visszafenyegetni?! És Mike-kal?
-Ha csak a haja szála meggörbül, én ízekre téplek, te patkány - vicsorogtam. - Rá én vigyázok, úgyhogy tudd mivel jár, ha esetleg csak csúnyán néznél rá.
Közeledő lépteket hallottam, úgyhogy gondoltam, jobb lesz, ha rövidre fogom.
-Természetesen százféleképpen veszélyeztetheted az életünket, bár ebben nem különbözünk senki mástól. Tőle sem, tökikém. Ellened is elég sok mindent lehetne felhozni, és a bőrödnek feltételezem nem csupán a legális rendfenntartók örülnének. Két tűz között vagy, barátom, úgyhogy azt javaslom, kétszer is gondold meg, kivel kezdesz ki.
A pisztolyt eddigre már eltettem, mert az a valaki nem hogy eltávolodott volna, de pontosan a mi irányunkba tartott, méghozzá meglehetősen sietősen. Bosszúsan fordultam meg, hogy kinek jut eszébe sikátorokban sétafikálni pont ilyenkor. Ahogy felismertem a közeledő alakban Mike egyik kollégáját, akivel már többször is találkoztam, dühösen tártam oldalra a kezeimet, hogy visszaejtve a lábamra csapjak, miközben a szememet forgatva szentségeltem.
-Te?! Rohadj meg, komolyan képes voltál üzletelni ezzel a rakás moslékkal?!

Nem ijedtem meg a szavaitól, mert nem volt mögötte semmi, legalábbis én nem éreztem, hogy lett volna, na meg ez már nem is az én gondom volt, hiszen attól, hogy egy zsarunak volt a lotyója, még őt sem védte biztonsági háló. Hallottam már a pasijáról egyet és mást a kapcsolatomtól, így nem voltam elájulva a fenyegetőzésétől. A hackelésre meg jót vigyorogtam.
- Csak rajta muffocska, hagy nézzem , hogy mászol fel oda? Vagy miként gondoltad a dolgot, hiszen a felvételek egyenest a zsarukhoz futnak be? – vigyorogtam rendületlenül, a szavaira még a szemem sem rebbent. – Vagy ebbe is belekevered a férjedet? Csak rajta! – intettem a kamera felé lazán. – A kapcsolatom meg tud magára vigyázni és már volt pár jó kis bulink együtt, úgy, hogy lehet, te húznád a rövidebbet édes. – vetettem oda még mindig karba tett kézzel és nem érdekelt, hogy rám szegezi továbbra is a pisztolyt, sőt az sem, hogy közben felállt és tovább fenyegetőzött.
Ismerem az ilyet, erre mondják, hogy amelyik kutya ugat, az nem harap! Különben is asszonyállat! Másra úgy sem képes.
- Egyébként most aztán összecsináltam magam. – emeltem fel a kezem játszva a rémültet. – Nem látszik rajtam?
Persze sejtettem, hogy a drágalátos férjurát emlegetve kihozom a sodrából, de pont ez volt a célom, mert tiszta élvezet volt nézni, hogy a düh milyen érdekes arcszínekkel ajándékozza meg, miközben igyekszik uralkodni magán. Nem! Nem őrültem meg, hogy kiprovokáljam, hogy lelőjön, de mint említettem nőből volt, így nem tartottam, valószínűnek, hogy lesz bátorsága meghúzni a ravaszt.
- Én nem félek tündibündi! – csóváltam meg a fejem a szavaira. – Nincs veszteni valóm, mint neked. A zsaruk tudják ki vagyok és mivel foglalkozom, az itteniekkel meg már lerendeztük a területvitáinkat és senki nem kockáztat egy bandaháborút, így vajmi kevés félni valóm van a fenyegetőzésedtől. – világosítottam fel vidáman, főleg mivel hallottam a közeledő lépteket és vele ellentétben én biztosra vettem, hogy ki az aki felénk tart.
Annyi esze a kis ribancnak is volt, hogy gyorsan eltegye a mordályt, de aztán egy élmény volt nézni az arcát, amikor meglátta ki közeledik, ráadásul még úgy néz ki ismeri is.
- Üdv Drezden! Látom ismered ezt a kis pattogó bolhát, aki idejött fenyegetőzni! Nem tartod furcsának egy kicsit? – néztem érdeklődve a zsarura.

Drezden arcán láttam, hogy azonnal felismert. Először a döbbenet és a rémület furcsa keveréke gyurmázta össze eléggé torzra a vonásait, de aztán hamar kisimult, ahogy gondolom felmérte a lehetőségeket. Volt egy sanda gyanúm, hogy még nem kellett volna eltennem a fegyveremet, de már mindegy volt. Ráadásul nem is tudhattam, hogy tényleg van-e olyan hülye, hogy ne mellém álljon, még akkor is, ha a vigyora elég sokat elárult a szándékairól... hogy rohadna meg!
-Lám, lám, lám! Mrs Bodwin.
-Ne csinálj baromságot, Drezden - figyelmeztettem egyenlőre még higgadtan. - Tudod jól a kockázatokat.
-Igen, megkérdeztem róla a kezelőorvosomat meg a gyógyszerészemet - vihogta idétlenül Drezden, miközben közelebb sétált a haverjához. - De azt hiszem, neked jobban kéne aggódnod a kellemetlenségektől, mint nekem.
-Iiiiiiigen, az önvédelem tényleg sokkal kompromittálóbb, mint a korrupció - bólogattam gúnyos fintorral.
-Miért van az érzésem, hogy ennél azért többről van szó? - játszotta a töprengőt, amitől erős késztetést éreztem, hogy a falhoz vágjam.
-Mert egy seggfej vagy? - kínáltam fel neki a legkézenfekvőbb lehetőséget.
-Ó, nem, nem, kicsi lány - vigyorgott, és nem átallotta a mutatóujjával megbökdösni az orrom hegyét, mintha valami óvodás lennék. - Azért mert eddig a drága férjed volt a főnök kedvence, de ha King megtudja, hogy mi folyik a háta mögött az ölebe otthonában, ez könnyen megváltozhat.
-Semmid sincs ellenem - vicsorogtam rá.
-Egyrészt kamera, másrészt... ugyan, Kaori, szerinted tényleg akkora nagy nehézséget okozna bármit is összeszedni rólad?
Nagyon gyors volt. Már bántam, hogy a sok rám szakadt szabadidőben nem képeztem magam közelharcban, mert most például nagyon jól jött volna. A rendőröket persze kiképzik elég rendesen, így mire kettőt pislanthattam volna, máris hátracsavarta a karjaimat, fél lábát az enyéim köré tekerve pedig megakadályozta, hogy hátrarúgjak. Így lefogva kellett szembenéznem Carlossal, miközben Drezden közben mögöttem továbbra sem tudta befogni.
-Valami azt súgja, hogy nem is lesz túl nehéz munka.

Most már végképp ellazítottam az izmaimat, hiszen csak nem olyan hülye, még nő létére sem, hogy még egy zsarunak is nekimegy, főleg, hogy annyira a szívén viseli élete párjának a dolgait.
- Tehát ismered. – állapítottam meg vigyorogva, hiszen a csaj is rögtön elárulta magát, nem csak Drezden.
Nekem nem voltak kétségeim, hogy Charly fiú ki mellé fog állni, ha választani kell, hiszen nem gondolom, hogy komoly versenytárs lenne ez a tyúk, még ha esetleg a testét is kínálná fel. Még ebben sem konkurálhatna az én általam kínált szolgáltatással, de persze itt nem erről volt szó. Ennél fajsúlyosabb témákban voltunk mi partnerek Drezden-nel, így egészen biztos voltam a dolgomban.
Így hát nagyon is egyet tudtam érteni a kis zsarufeleségen való élcelődésével és én is harsány nevetéssel jutalmaztam a beszólását.
Azért látszott, hogy méregzsák kisasszony, alaposan visszavett az arcából, mióta megjelent Drezden, de a nyelvét még sem tudta teljesen visszafogni, ami nekem kimondottan jól jött, hiszen csak maga alatt vágta a fát.
- Már mondtam neki a kamerát, de úgy látszik a hosszú nyelvével ellentétben, az esze meg rövid. – vigyorogtam szélesen. – És én tudok pár érdekes dolgot hozzátenni az ittlétével kapcsolatban Charly, ami biztosan érdekel, és ami kapcsolatban azzal, amit nem régen a telefonban említettem. – néztem a zsarura jelentőségteljesen, miközben felemelt hüvelykujjal gratuláltam neki az akciójához. – Szerintem nyugodtan rákattinthatod a karperecedet is, mert a főnököd biztosan díjazza, ha beszámolsz neki arról, hogy a mi kis hepciáskodó némberünk, azért jött hozzám, hogy megfenyegessen, szálljak le Aya Cain-ről!
Itt tartottam egy kis hatásszünetet, hogy Drezden is felfogja a szavaim és az ügy súlyát.
- Szerinted, miért akarja egy szolid kis zsernyáklotyó, hogy akadjak le egy hírhedt bérgyilkos utáni kutakodásról? – villantottam meg egy farkas vigyort a hátracsavart kezű muff felé. – Gondolom ezt majd ugyan úgy simán megtudod magyarázni, ahogy azt is, hogy meg akartál ölni egy ártatlanul várakozó állampolgárt. Aztán azt is gondolom, hogy a férjed is tud a kis kiruccanásodról és akkor Charly azt hiszem már nyeregben is lehetsz a főnöködnél. – léptem kicsit közelebb, majd röhögve végigtapogattam a nőt, elidőzve kicsit az intimebb helyeken, miközben elvettem a fegyvereit sorban. – Látod, kész harci díszben látogatott meg, mi ez, ha nem előre megfontolt szándék. – mutogattam sorban az elkobzott dolgokat a zsaru haveromnak. – Egyébként jó kis bőr ez, szívesen felpróbáltam volna, de gondolom ez most már nem fog menni. –sajnálkoztam, még egy utolsót markolva a fogoly fenekébe.