Igazgatói iroda

Meglepődve hallottam, hogy az igazgatói irodába hivatnak és persze, hogy rögtön a tegnap éjjeli kis tréfánk jutott eszembe, főleg, hogy Ratna is szerepelt a meghívottak között.
~ Nem lehet, hogy ilyen gyorsan lebuktunk volna, hiszen olyan klasszul eltereltük magunkról a gyanút. ~ nyugtatgattam magam, de nem sok sikerrel.
Mikor az iroda elé érkeztem, pont előttem ment be Greg, ezért leültem az ajtóval szemben és idegesen várakozni kezdtem.
~ Az lesz a legjobb, ha mindent tagadok, mert nem hagytunk semmi olyan nyomot, ami ránk bizonyíthatná, hogy mi voltunk. De nem hittem volna, hogy Logan egyből az igazgatónőhöz rohan egy kis tréfa miatt! De az valamennyire megnyugtató, hogy a bűnbakunkat is itt látom.~
Alig fejezem be a gondolatmenetemet, mikor az emlegetett fiú jelenik meg az ajtóban és amit látok a szemében mag az arcán, az arra enged következtetni, hogy talán még is bejött a tervünk. De akkor mit keresek én itt, no meg Ratna. Jó lett volna beszélni vele, mielőtt bemegyünk, nehogy ellentmondásba keveredjünk.
~ De most nincs mese, erre már nincs idő, be kell lépnem az oroszlán barlangjába. ~
Bekopogok és mikor valami engedélyező morgást hallok belépek az ajtón, illedelmesen becsukva magam mögött és megfordulok…..aztán állok ott megdermedve és kikerekedett szemekkel. Az íróasztal mögött nem más ül, mint tegnap esti áldozatunk….Rozsomák.
És nem tűnik túl boldognak. Mivel mi már találkoztunk, más és elég gázos körülmények között, akkor, ha jól emlékszem tegeződtünk, de hát ez most más szitu, ezért már itt elbizonytalanodtam.
- Szi…..Jó napot! – Te hívattál? – lépek beljebb egy kicsit.

Miután Greg átvette a "Felmondási levelet", pontosan úgy reagált, ahogy azt Logan várta tőle, ezért nem is dühöngött az apró rongáláson, ezen a helyen úgyis csodaszáma megy, ha valami egy hétnél tovább marad épségben. Ahogy az asztalnál ül, és rendezgeti az iratokat a következő találkozóhoz, kopogást hall az ajtón, ahhoz viszont, hogy megtudja ki az, fel sem kell néznie.
~Na, meg is érkezett az első.~
-Gyere be - morogja, fel sem nézve a dossziéhalomból, csak mikor a lány már a szobában van, azt az arckifejezést a világért sem hagyná ki. - Miért ki hívatott volna...ja várjunk, te még nem tudod.
Hanyatt dől a kényelmes székben, melyet az egyik tanteremből nyúlt le, mielőtt beavatná Sarah-t abba, miért is ő üldögél abban az irodában, ahol eddig a kedves, és megértő Vihar uralkodott, oldalán a helyettesével, kit kenyérre lehet kenni.
-Volt egy kis zűr, és megkértek, ugorjak be, amíg a vezérkar visszatér. - Nem valami bő magyarázat, de többre nem is számíthat ma tőle, vagy máskor. Újra a dokumentumokba mélyed, de közben egyik kezével a székek felé mutat. - Ülj le. Még megvárjuk Ratna-t. Nincs kedvem kétszer elmondani a dolgot, hiába jó hír.
Természetesen feltűnt neki, mennyire parázik a csaj, aki elvileg szinte sebezhetetlen, de ez még nem feltétlenül jelent semmit, hisz ki nem reszketne az igazgatói irodában? Főleg abban, amiben ő az igazgató?
-Ne parázz már ennyire - szól a lányhoz kicsit flegmán - Greg pontosan azt érdemelte amit kapott. Te viszont jó kislány vagy, úgyhogy nincs miért aggódnod.

Épp a konyhában szorgoskodtam, hogy reggelire csináljak egy jó nagy adag turmixot -ha már az iskolai szabályzat valamiért tiltja azt, hogy a szobában turmixgépet tartson az ember,- amikor megszólalt az iskolai hangosbemondó. Csak fél füllel figyeltem rá, egész addig, amíg a nevemet meg nem hallottam, akkor ugyanis csodálkozva fordultam a hangszóró felé. De hiába, nem ismételték meg újra, így viszont csak annyit sikerült elcsípnem belőle, hogy jelenésem van az igazgatói irodában. Mindenesetre a turmixot még gyorsan befejeztem, egy nagy üvegkancsóba töltöttem, majd azzal együtt indultam el fölfelé, majd teszek egy kis kitérőt a szobám felé.
Sarah nevét hallva egy pillanatra elgondolkoztam, hogy nem-e a tegnap esti kis csínyünk miatt kell odamennünk... Bár a vezetéknevét nem tudtam, szóval lehet, hogy 20 másik Sarah is jár még ide rajta kívül. Meg egyébként is, mennyi esély lenne rá, hogy lebukjunk? Greg parfümje tuti bizonyíték. No meg ahogy Logant ismertem, inkább személyesen intézte volna el a bosszút, mint hogy ekkora feneket kerítsen a dolognak. Akkor viszont nem értettem, hogy mi lehet a gond, valószínűleg valami adminisztrációs ügy, vagy tantárgyi probléma lehet... Mindenesetre nem rágódtam különösebben a dolgon, jókedvűen indultam el az igazgatói iroda felé. Út közben azonban annyira elkalandoztak a gondolataim, hogy csak miután kopogtam, kaptam észbe, hogy hoppá, a liternyi turmix még mindig nálam van. Innen azonban már nincs visszaút, úgyhogy amikor odabentről bármi utalást kaptam rá, hogy mehetek, benyitottam.
Viszont nem épp azt láttam, akire számítottam. Nem kicsit döbbentem le, pláne, amikor bebizonyosodott, hogy az a bizonyos Sarah ez a Sarah... Csodálkozva néztem Loganre, majd vissza az ajtóra kifüggesztett névtáblára, majd újra rá. Nem, nem, az ő neve volt rajta.
-Logan? Szia! Úgy tudtam, hogy Ms. Munroe az igazgató...nő... Csak nem vetted át a helyét? -kérdeztem egy széles mosollyal, majd miután becsuktam magam mögött az ajtót, az asztalhoz sétáltam és egy gyors "szia" után lehuppantam Sarah mellé az üres székre.
Mivel azonban más asztal nem igazán volt a környéken, a szekrényre meg nem akartam rakni, ezért az üveg turmixot óvatosan letettem az igazgatói asztal szélére.
-Ugye nem gond? Épp a konyhában voltam, aztán elfelejtettem kitérőt tenni a szobám felé. -mentegetőztem az ital kapcsán- Ha gondoljátok, nyugodtan töltsetek belőle. -ajánlottam fel a jelen levőknek, azonban a férfi korábbi arckifejezését látva nem bírtam megállni szó nélkül:
-Logan, olyan rosszkedvűnek tűnsz. Csak nincs valami gond? -kérdeztem aggódva, mert ha be is jött a tegnapi csínyünk, semmi nyoma nem mutatkozott rajta, na meg mástól is lehet.
Akkor viszont akár az is lehet, hogy meg se történtek? Ki tudja...

-Na, itt is van - szól halkan Sarah felé, majd az ajtó felé kiált. - Gyere be!
Szigorú pillantást vet a lányra. Arckifejezése nem nem azt sugallja, hogy valakit menten le fog szúrni karmaival, inkább csak azt, hogy nagyon nincs kedve itt lenni, és végezni ezt a munkát, amit rásóztak.
-Szia Ratna - viszonozza a köszönést. Láthatóan nincs jó kedve, s ezen a turmix sem segít sokat, de azon kívül, hogy szeme sarkából vet rá egy acélos pillantást, nem méltatja túl sok figyelemre. - Csak melegen tartom a székét, amíg visszatér, bármeddig is tartson.
A lány kérdésére csodálkozva vonja fel mindkét szemöldökét, mint aki el sem tudja képzelni, mi baja lehetne az életben, hisz egészséges, jó állása van, és ingyen kap csilit a tusfürdőjébe.
-Nincs, csak utálom az új munkámat - feleli, s ebben van némi igazság. Az asztalon heverő néhány tonna papír közül előhúz egy szép nagy dossziét, melyet ki is nyit, s olvasni kezdi. - Kezdjünk is hozzá, hisz mindannyiunknak van dolga bőven.
A lányok felé fordítja az irathalmot, hogy láthassák, az ő aktáikat bújta éppen. A fotó ami róluk készült nem is olyan béna, ahhoz képest, hogy egy iskolai anyaghoz készült, a személyes adataik pedig zavarba ejtő részletességgel vannak felsorolva, például elérhetőségként megadtak mindkettejükhöz vagy 5 telefonszámot, kezdve a mobiltelefonéval, amit maguknál hordanak. Természetesen mindkettőnek van még több oldala is, hogy az esetleges fegyelmi ügyeket is legyen hol vezetni, de ezek a lapok egyenlőre hófehéren díszelegnek.
-Az aktátok szerint veszélyesek lehettek a társaitokra - kezd bele a magyarázatba - nos, úgy döntöttem, hogy ez többé nem igaz. Láttalak titeket akció közben, és valósággal lenyűgözött a teljesítményetek. Amennyiben igaz amit itt írnak rólatok, hatalmas fejlődésen mentetek keresztül, ezért úgy döntöttem, hogy többé nem kell külön szobában aludnotok társaitoktól.
Egy határozott mozdulattal összecsukja az aktát. A csattanás hangja olyan erőteljes, hogy azt talán még a felső szinten is hallják, s az asztal is beleremeg. Az egyetlen, akit hidegen hagy a dolog Logan, ki fapofával folytatja a beszámolót. Itt érdemes megemlíteni, hogy Adam Windsor beszélt kicsit a férfi fejével azzal kapcsolatban, hogy hogyan érdemes beszélni a diákokkal, ha esetleg rövid helyettesítése alatt szükség lenne rá, hogy aktívan is tevékenykedjen. Úgy tűnik hatott a gyorstalpaló.
-Gratulálok, mostantól szobatársak vagytok, de ez még nem minden! - Újabb aktát nyit ki, ezt azonban már nem mutatja meg a lányoknak, biztos személyiségi jogok, meg ilyesmi. Az azért látszik, hogy mindkét papíron több sort is aláhúztak, vastagon. - Holnap megérkezik a két másik szobatársatok is. Kicsit zűrös lányok, de bízom benne, hogy ti majd jó példát mutattok nekik, s egy nap rájuk is olyan büszke lehetek, mint rátok.
Hangja végig nyájas volt, szinte úgy tűnt, mintha irigyelné a lányokat, amiért ekkora megtiszteltetésben részesülhetnek, hogy egy tollvonással megsemmisítették minden magánéletüket.
-Ja igen, említettem ugye, hogy kicsit zűrösek? Arra kell kérnem titeket, hogy egy pillanatra se veszítsétek őket szem elől, csak amíg megszokják az új környezetet. Pár Hónapnál nem tarthat tovább. Van kérdés?
Szélesen vigyorogva méri végig a két vendégét. Kíváncsi, vajon egymás lábára taposva fognak-e rohanni hozzá, hogy jól megölelgessék, amiért ilyen rendes volt velük.

Nem is kell sokat várni, hogy megérkezzen Ratna, ami nem is volt baj, mert már kezdett nagyon feszélyezni a csönd, amivel Logan beletemetkezett az előtte lévő papírokba, ami tőle azért valljuk be, merőben szokatlan elfoglaltság.
Kíváncsian néztem, amikor megmutatja és tanulmányozza az iskolai aktánkat.
Már kezdek mégis gyanakodni, hogy a tegnap esti kis játékunk lesz mégis a téma, hogy ezek előkerültek, de meglepődve hallgatom, hogy nem ez a helyzet, hanem, hogy szerinte már nem vagyok veszélyes a társaimra. Ez mind szuper is lenne, de mielőtt ezt még valamiféle dicséretnek foghatnám fel, a következő szavai már szét is szaggatták a rózsaszín felhőt a fejem felett.
Összehúzott szemmel és egyre nagyobb gyanakvással hallgatom az alattomos tervét, amit a kedélyesség álarca mögé próbál rejteni, ami mint tudjuk merőben szokatlan tőle.
~ Szerintem ennek semmi köze az új lányokhoz és a képességünkhöz! Ez tuti valami kicseszés a tegnapiért! De, hogyan jöhetett rá, és akkor miért volt itt Greg? ~ Kergetőznek a gondolatok a fejemben.
- Álljunk meg csak egy szóra! – jön meg a hangom végre, mikor befejezi a magánéletünk megtiprására tett ötletét. – Ezt azért nem ártana megbeszélni Adammel, akarom mondani Windsor igazgatóhelyettessel, hiszen én vele gyakorlom a képességem használatát! És ő még nem mondott nekem ilyeneket, és én nem is érzem, hogy igazad lenne! – próbálok időt nyerni, hisz ismerjük a mondást: ki időt nyer életet nyer! – A másik kérdésem, miért pont minket szemeltél ki a pesztonka szerepére? Ennél sokkal rátermettebbek is vannak az iskolában, meg különben is a megrendszabályozásuk a tanárok, pl. a te feladatod. – kezdem elveszteni a higgadtságomat. - Különben is mi ez a hirtelen lelkesedés a képességeink és a magatartásunk iránt? Gondolom, azért valami magyarázatot csak kaphatunk? – nézek Ratnára, hogy egyetért-e velem.
~ Ha most meglépi ezt a brutális dolgot, isten bizony visszalátogatok a szobájába Ratnával, ha benne van és csúnyább meglepetésben is részesíthetjük a mi kis „igazgatónkat”. ~ villannak meg a szemeim keményen, de azért magamra erőltetek egy kérlelő mosolyt.

Logan válaszára csak egy "Ó, értem"-mel válaszolok, majd miután továbbra is elég morcosnak tűnik, jobbnak látom nem faggatni. Szótlanul, kíváncsian hallgatom, hogy mégis miért kellett idejönnünk, közben pedig elég vegyes érzések lesznek úrrá rajtam. Az, hogy már nem tart minket veszélyesnek, még oké, egyéni vélemény. Talán még az is a jó hírek közé sorolható, hogy új szobatársat kapok, mégpedig Sarah-t. Viszont amiket utána mond, az kis híján kiveri nálam a biztosítékot. Ahogy meghallom a varázsszót, a "Van kérdés?"-t, már hadarnám is azt a kismilliót, ami így hirtelen eszembe jutott - ám úgy tűnik, Sarah is legalább annyira kiakadt a hallottakon mint én, s gyorsabbnak is bizonyult.
Mondjuk egy kicsit irigyeltem a lányt, hogy ő legalább az igazgatóhelyettessel ilyen jóban van, és még gyakorol is vele... Én órán kívül eddig még egy tanárt se láttam, nem hogy edzeni akármelyikkel... Amikor megerősítést kér tőlem, naná, hogy megkapja, egyetértően bólogatok a feltevésére, majd amikor elhallgat, hogy szusszanjon egy kicsit, én veszem át a szót.
-Először is, nem tudom, hogy az igazgatónő tudta nélkül van-e jogosultságod ilyen kérdésekben dönteni, de ha mégis, akkor sem hiszem, hogy az lenne a módja a "tesztelésnek". Pláne, hogy egy ilyen esetből még nem igazán lehet megállapítani, hogy ki mire képes. A másik, meg ha már ennyi embert érintő ügyről van szó, akkor minimum 2-3 tanár hozzájárulása kéne -utalok az első találkozásunkra, amikor azt se tudtuk egymásról hogy ki honnan jött meg hogy mutáns-e egyáltalán- Másfelől tudtommal a hallgatói szabályzatban sincs benne, hogy bármelyik diákot ilyenre lehetne kényszeríteni. Mármint hogy más hallgató társára felügyeljen, ez ugyanis önkéntes alapon szokott menni, na meg a diáktanács dolga ezt leszervezni. -folytatom még mindig nyugodt hangnemben, elvégre amennyi bajt tud okozni a képességem, muszáj egy kis önfegyelmet tanulni, szóval ha akarok, maga vagyok a megtestesült nyugalom- Ha nem így akarnád a nyakamba sózni, hanem megkérsz rá, akkor úgy is segítettem volna, de ezek után... Pláne úgy, hogy kapásból 3 szobatársat kapok. Elég óvodás megoldás.
Mi is volt még? Ja igen, megvan!
-Ó igen, és én is kíváncsi lennék arra, hogy Sarah kérdésére mit válaszolsz.

-Miért hiszi magát minden diák jogásznak manapság? - Kérdi, csalódottan - Főleg egy olyan helyen, ahol illegális félkatonai kiképzéseket tartunk kiskorúaknak.
Kérdőn néz a két lányra, hogy vajon erre van-e válaszuk. Neki mindenesetre van egy pár, hisz mind a ketten legalább egy tonnányi kérdést zúdítottak a nyakába. Még mindig nyugodt hangon kezd bele a válaszba, vagy legalábbis nem tűnik mérgesebbnek annál, mint amilyen akkor volt, amikor beléptek az irodába.
-Hogy mennyi jogom, és mihez, arról kérdezzétek meg Greg barátotokat, ha siettek még elcsíphetitek, mielőtt összecsomagol, és végleg itt hagy minket. Nem akartam elküldeni, de betörni egy tanár szobájába, ez túlmegy minden határon...
Hagy nekik néhány másodpercet, hogy megemésszék az imént hallottakat, mielőtt rátérne a másik kérdésre, hogy mennyire rátermett a két lány.
-Ne szerénykedj Sarah, az egyetlen nő aki nálatok is tehetségesebb az épületben, az Ororo maga, szóval alkalmasak vagytok a feladatra, ami kész szerencse, mert mostanában kicsit híján vagyunk a tanároknak.
Ez egyébként igaz lehet, hisz a tanács valamiért úgy határozott, hogy Logan lenne a legmegbízhatóbb ember, akire számítani lehet, hogy betöltse ezt a posztot. Nagy lehet a gáz.
-Hirtelen? - Kérdi meglepettséget színlelve. - Azóta, hogy együtt harcoltunk, gondolom azt, hogy nem kéne porcelánbabaként kezelni titeket, és nem is foglak - feleli, s mostanra már jóval higgadtabb, mint Sarah, ami elég fura látvány lehet - az ok, amiért ma reggel határoztam így egyszerű: tegnap még nem az én dolgom lett volna. Ami a tanárok hozzájárulását illeti, természetesen megvan.
Nehéz lenne megállapítani, hogy blöfföl-e, az viszont biztos, hogy ha igen, vele nem szabad pókerezni, soha, semmilyen körülmények között. Ugyanakkor, tényleg olyan nehéz elhinni róla, hogy volt olyan elvetemült, hogy tényleg megszerezze a tanárok hozzájárulását? Akad itt olyan, aki nemet mondana neki? A válasz természetesen igen, ketten is, de pont őket helyettesíti.
-A szabályzatot pedig a hatvanas években írták - teszi hozzá, mintegy érdekességként - elolvastam, és a "jog" szó nem szerepel benne sehol.

-Nem hiszem jogásznak magam, csak... micsoda?! Miféle illegális kiképzésekről van szó? Azt nem is tudtam... -jegyeztem meg megszeppenve, ugyanis nekem ebből eddig sikerült kimaradnom, csupán az órákra jártam be, jó diákhoz illően.
Amikor azonban Greget említi, elkerekedett szemmel hallgatom a magyarázatot, s hirtelen nagyon elszégyellem magam, hogy így kicsesztem a kevés ismerősöm közül pont egy olyannal, akivel még jóban is voltam. Már épp azon dilemmázok, hogy a férfi javaslatára felpattanjak a helyemről és utána rohanjak, vagy ha maradok, akkor hogyan is valljak színt, amikor azonban Logan tovább folytatja a kérdéseinkre való válaszolgatást.
-Csak Ms. Munroe jobb nálunk? Ejha... Az azért elég gyenge teljesítmény a sulitól, már nem azért... Hát ha ez kell, nem tudom, Sarah, te hogy vagy vele, felőlem beállhatunk a tanári karba, de a tanároknak külön szoba jár, nem igaz? -jegyzem meg egy széles vigyorral, mely azonban rekordidő alatt újra le is hervadt, ahogy a férfi újra megszólalt.
A tanárok hozzájárulását hallva csak kérdő tekintettel felvonom a szemöldököm. Ami azt illeti, úgy tűnik, nem csak az a kettő személy válaszolna igennel, akit helyettesít...
-Valóban? Arra viszont én is szeretném megnézni. Meg a szabályzatot is, ha már szóba került. Most úgy sincs jobb olvasni valóm.
Miután Logan végez a kérdéseink megválaszolásával, némi hatásszünetet követően gyűjtök némi bátorságot magamnak a következő kis monológomhoz, amihez már jóval óvatosabban kezdek neki.
-Logan, ami Greget illeti... Mit csinált pontosan, azon kívül, hogy betört? -kérdezem csendesen, ám magamban már lassan körvonalazódott a szomorú valóság, valahogy mégiscsak rájött, hogy mi lehettünk a hunyók az ügyben, különben nem rendezte volna ezt a ma estét.
Ha nekünk már így is, úgy is rossz lesz, akkor legalább Greg helyzetén muszáj javítanom, elvégre miattunk került ilyen helyzetbe. Ha meg helyette engem csapnak ki a suliból, még mindig mehetek haza...
-Ami azt illeti... nem biztos, hogy Gredzsi a hibás... Vagyis nem tudom, pontosan mit tett, vagy kihez tört be... De ha ez a bizonyos tanári szoba a te szobád... És... csili is volt a dologban... akkor abban nem ő a hibás... Én... izé, sajnálom... nem hittem volna, hogy ilyen rosszul sül el a dolog.... Én voltam, aki azokat a csínyeket elkövette, bár nem tudom, hogy mennyire sikerült rábukkani... Tényleg sajnálom, de nem hagyhatom, hogy az én hülyeségem miatt mást rúgj ki a suliból. Ha most úgy döntesz, hogy én repülök helyette az intézetből, akkor elfogadom a döntésedet, akármilyen nehezen is válnék meg ettől a helytől... Van még valami, vagy menjek csomagolni? -amilyen bátortalanul kezdtem bele a "gyónásba", olyan magabiztosan és elszántan fejeztem be, viszont őszintén, s minden szavát komolyan gondoltam.
Azt, hogy ki volt valójában a tettestársam, még véletlenül se mondtam, ennyi esélyt hagyva a lánynak, hogy legalább ő maradhasson. Bár gondolom, Logan, már akkor tudott az egészről, amikor ide hívatott minket, nem igaz?

Először még kíváncsian hallgattam, hogy a jól megfogalmazott kérdéseinkre, milyen magyarázattal szolgál Logan, de ahogy telt az idő, úgy fagyott le a kényszeredett mosoly az arcomról és kúszott feljebb a felismerés, hogy bezony bajban vagyunk, méghozzá nem is kicsiben. Azon őszintén megdöbbenek, hogy Greget egyszerűen kipenderítette az iskolából, mert ezt sosem hittem volna, hiszen csak kis ártatlan csínytevésnek indult. Na jó, volt benne egy kis bosszúvágy a tanárok ellen és Logan volt kéznél, de ezen kívül semmi személyes. Nem is csodálom, hogy utána Ratna kicsit kiakad, persze látni, hogy tényleg sokat fejlődött a képességünk, hiszen ő is olyan energiával fogja vissza magát, és marad halálosan nyugodt, hogy azt öröm nézni.
Igazán nem tudom, hogy örüljek, vagy bánkódjak, hogy a higgadtsága győz és nem piszkál bele Logan fejébe, de talán jobb ez így, fene tudja mi sülne ki belőle. Aztán viszont, ahogy ismét Gregre tereli a beszélgetést kezdem érezni, hogy ebből nem fogunk kijönni túl jól. Ratna ismeri Greget és nem fogja hagyni, hogy miattunk baja essen, főleg, hogy kirúgják. Viszont, ha én repülök, mehetek vissza az utcára, hiszen Adam sem fogja díjazni a fegyelemsértést. Így aztán mikor a tettestársam végül engedve lelkiismeretének bevallja, hogy ....mit? Hogy egyedül ő tette?
~ Igaz, hogy nagy bajban keverem magam, de nem hagyhatom, hogy egyedül vigye el a balhét, mikor én rángattam bele! ~
- Nem! Nem! - emelem fel a kezem, hogy megállítsam Ratnát. - Ez nem igaz! Én törtem be a szobádba és én követtem el azokat a .....ki tréfákat, nem Ratna! Csak meglátott és megígértettem vele, hogy befogja a száját, mert ......mert...szóval különben baja lesz! Tehát nem Greg és nem is Ratna a bűnöd, hanem én! - fújom ki a feszültségemet a levegővel együtt és nézek egyenesen Logan szemébe. Remélem el is hiszi amit mondtam.

~Nem tudott róla? Hát mostanság nem pletykálnak a diákok? Borzalom...~
-Igen, csak ő, bár az is igaz, hogy nincs más női tanár a suliban, de nem érdekes... - A lány azon javaslatán, hogy csatlakozik a tanári karhoz annyira meglepődik, hogy félrenyeli a levegőt. Sok mindenre számított, és ismeri már annyira a lányt, hogy tudja, képes váratlan dolgokat produkálni, de ez igencsak meghökkentette. - Nem feltétlenül, Summers professzor-nak például nem volt saját szobája.
A lány kérésére feláll az asztaltól, és az egyik könyvespolchoz sétál, hogy ott ujjait végigfuttassa néhány vaskos könyv gerincén, mígnem megtalálja azt a hatalmas, fekete irományt, melyet Xavier valószínűleg úgy készíthetett el, hogy megfogta az összes magániskola szabálykönyvét, összeragasztotta őket, és a végére hozzáírt még pár ezer oldalt. Tompa puffanással landol az asztalon.
-Tessék, jó szórakozást.

És akkor megkezdődnek a vallomások, minek hatására Logan hátradől a székében, és szégyen vagy sem, de rohadtul megkönnyebbül. Ratna ismét meglepi azzal, hogy magára próbál vállalni mindent, hisz ezt inkább Sarah-ból nézte volna ki, vagy legalábbis azt, hogy ő fogja nyitni a sort, ugyanis ha mártírkodni kell, őt sem kell félteni, az ő verziójában a másik lány már csak véletlenül járt arra.
-Tudom, hogy nem Greg tette - szól szigorúan, s a két lány vallomása utáni csend valósággal szétrobban zengő baritonjáról - a szobámban holnap is érezni fogom a parfümjét, a konyhában viszont, ahol elvileg utána, és előtte is járt, nyoma sem volt az illatának, amíg oda nem hívattam. Az előbb azért távozott innen úgy, mint egy veszett harckocsi, mert én kértem meg rá, kíváncsi voltam, bevalljátok-e, legalább most.
Hátra dönti a fejét, mély levegőt vesz, majd kifújja azt, látszólag a mérgével együtt, hisz amikor újra előre dől, már csak annyira tűnik zabosnak, mint mindig, amikor ebben az iskolában kell dekkolnia.
-Ami a szobatársaitokat illeti - itt előveszi azt a két papírt, melyeket akkor nézegetett, mikor erről volt szó. Megfordítja őket, s egyet-egyet a két lány elé tesz. Az egyik egy szép hosszú bevásárlólista, rajta mindennel ami tönkrement a szobájában, és még néhány extrával, a másik pedig egy japán étterem szórólapja, melyen a kaját harmadát aláhúzta valaki, ezt látták amikor felemelte a papírt. - Maradtok ahol vagytok. Ezeket viszont estig be kell szereznetek, illetve a szobámat is kell takarítanotok tanítás után, és akkor más büntetést nem kaptok.
~Remélem az én tréfám is tettszett. És adjatok hálát az égnek, hogy a tv-nek nem lett baja.~
-Most pedig tűnés, állítólag itt órákat is tartanak, amin rész kell venni, igaz Sarah?

A beismerés után most már nyugodtan vártam, hogy Logan közölje, lehet csomagolni, de azért kicsit összerezzentem, amikor a feszült csendbe beledörrent a hangja és amit mondott őszintén megdöbbentett.
~ Tehát csak színjáték volt az egész! Ó, hogy az a…! És mi klasszul megettük az egészet. ~ mérgelődtem magamban hangtalanul.
Ettől, ha lehet még rosszabbul éreztem magam és fél szemmel mintha azt láttam volna, hogy Ratna sem boldog tőle.
Mikor a szobatársak ismét említésre kerültek és a már kevésbé feldúltnak látszó férfi elénk tette azokat a papírokat, igen csak elkerekedtek a szemeim.
~ Szóval ez is az átverés részét képezte! Hmm, még sokat kell tanulnunk azt hiszem, hogy profibban csináljuk, de hát azt hiszem lesz még rá alkalom. ~ határozom el magam és ez valamennyire megnyugtat, hogy még mosolyogni is van erőm tőle.
Úgy teszek, mint aki elmélyed a papírok tanulmányozásában, de azért vigyorogva hozzáteszem.
- Ennyi mindent egy délután nem lehet megcsinálni, de igazgató „jogodnál” fogva el is engedhetsz minket a mai órákról és akkor csili-vili lesz a szobád estére és éhen sem maradsz. – A pótolni valókba meg azt hiszem ez a mai nap már nem oszt, nem szoroz. – legyintek, mintha olyan könnyűek lennének azok a házi feladatok, pedig az egyiket pont ma kéne leadni, ezért a mai lógás csak segítene a dolgon. Remélem Ratna még rátesz egy lapáttal, és ha ő kéri azokkal az őzike szemeivel Logant, akkor sínen is vagyunk.

Ahogy Logan lecsapja elém az asztalra azt a vaskos könyvet, nem kicsit kerekednek el a szemeim. Basszuskulcs, én ezt fel se bírnám emelni, nem hogy a szobámig elvinni.
-Azt hiszem, meggondoltam magam és talán mégis itt hagynám... -jegyeztem meg óvatosan.
Ahogy a vallomásom után Logan beszélni kezd, eleinte csak lélegzetvisszafojtva hallgatom, majd ahogy alakulnak a dolgok, csodálkozva felvonom a szemöldököm. Amikor pedig azokat a szórólapokat a kezünkbe nyomja, egy darabig szóhoz se jutok. Mindenesetre annak kimondottan örülök, hogy maradhatok, és még szobatársakat se kapunk.
~Hurrá, szóval mégis veszélyesek vagyunk! -mosolyodtam el magamban- Szóval mégis tudta... az elejétől kezdve.
-Logan... -kezdek bele egy sóhajt követően- Ha kapásból ezzel kezdted volna, hogy megemlíted a történteket és rákérdezel, akkor is bevallok mindent. Annyira már ismerhetnél, hogy nem szokásom hazudni.
Diáktársam "alkudozását" hallgatva ismét elmosolyodok:
-Ugyan, Sarah... hát nem emlékszel? A tanári kar nagy része Ms. Munroe-val együtt házon kívül van, tanár híján meg az órák sincsenek megtartva, ergo az utolsó 3-4 kapásból elmarad, azt a 2-t meg csak túléljük... Szóval nyugi, bőven lesz időnk mindenre. -legyintek az aggodalmára.
Logan büntetését hallva azért nagy kő esik le a szívemről, annyira csak nem lehet vészes a helyzet, bár igaz, tegnap este óta még nem jártam arra. A házimunka meg különösebben sosem zavart, azt otthon is csináltam eleget. Habár.... visszaemlékezve a szobára legutóbb, már akkor is ráfért volna egy alapos takarítás.
~Na de majd délután, csak szabaduljak be megint, ezúttal engedéllyel, s olyan rend lesz, hogy a gazdája rá sem fog ismerni!
Miután Logan nagyon meg akart szabadulni tőlem, fogtam a turmixomat, majd felkeltem a székről, hogy induljak, az ajtóban azért még megtorpantam egy pillanatra. A mai napnak is megvolt a tanulsága. Legközelebb már okosabbak leszünk a bűnbak megválasztása meg a nyomok elsimítása kapcsán... Viszont egy kérdés még nem hagyott nyugodni:
-Logan... az oké, hogy Greget kizártad a gyanúsítottak közül, azért elismerésem, tényleg szép kikövetkeztetés volt. Viszont arra hogyan sikerült rájönnöd, hogy pont Sarah és én voltunk a két elkövető?

Sarah pimasz kérése hallatán alig bír magával. Annyira merész, és pofátlan már csak a feltételezés is, hogy ilyenre vetemedne, hogy végül nem tudja megállni azt, hogy elmosolyodjon.
-A barátnődnek igaza van. Sok órátok maradna el ma amúgy is, a testnevelést például nekem kéne megtartani, de nem fogom, szóval időtök lesz bőven, ha pedig mégsem - kicsit közelebb hajol az asztal fölött - akkor azt ajánlom, húzzatok bele, vagy a következű büntetést innen fogom kilesni. - Rácsap a hatalmas könyve, melytől izomlázat kap annak a szeme, aki ránéz.
-Egyébként Ratna, ezek után nem tudom mit higgyek rólatok, a csíny még csak hagyján, de rákenni egy másik diákra? Igazán többet vártam volna tőletek... ~ De legalábbis valahol olvastam, hogy ilyenkor ezt kell mondani. ~ Egyébként meg, gondolod kihagytam volna, hogy láthassam az arcotok, mikor meghallottátok a "büntetést"? Na nem, ennyi bosszú nekem is jár...
Persze, sejthették volna a lányok, hogy nem tenne velük ilyet. A lelke legmélyén azért Rozsomákba is szorult egy cseppnyi jó érzés, és ha valaki, ő aztán tudja, mennyire fontos az embernek, hogy meglegyen a saját zuga a világban. Ráadásul, kicsit azért sajnálja is a lányokat, Ratna nyilván azért csinált ilyen marhaságot, mert kicsit sok volt neki, hogy ennyi borzalmat kellett látnia mellette - újabb dolog, amiért a férfi bűntudatot érezhet - Sarah meg azért lehet dühös, mert állítólag a múltkori büntetése miatt nem láthatta a fiúját...aki nyilván valami sebezhetetlen izomagy lehet, ha túléli ezt a csajt. Persze lehet, hogy téved, és csak jó bulinak tartották, de szerinte ez lehetett a kiváltó ok.
-Leginkább véletlenül - vallja be a lány utolsó kérdése kapcsán - Sarah-t azonnal kitaláltam, mert Greg szobájában már nem tüntette el a nyomait, téged pedig az buktatott le, hogy nem zuhanyoztál lefekvés előtt. Te voltál az egyetlen, akinek a szobája előtt egyszerre éreztem Csili, sajt, parfüm, és olajszagot, de csak véletlenül mentem el az ajtód előtt...
Mielőtt még a lányok távoznának, feláll az asztaltól. Sarah-t elengedi, Ratna-t azonban még marasztalja egy kicsit. Miután már csak ketten vannak a szobában, felemel egy bögrét, és a lány felé tartja azt.
-Mégis tölts egy kicsit kérlek.
Miután mindketten távoztak, az ablakhoz sétál, és ahogy valószínűleg elődei is tették, italát kortyolgatva bámulja az udvart.

~Hmm, a tesi is elmarad? Még jobb, akkor tényleg csak 2 óra lesz megtartva, időnk, mint a tenger.
Amikor azonban meghallottam a fejmosást, amit Logantől kaptunk... ráadásul oké, hogy kettőnknek címezte, de hogy pont az én nevemet kellett odabiggyeszteni az elejére... a szavait hallva finoman szólva is magamba zuhantam ott az iroda közepén, a széken ücsörögve.
~"Igazán többet vártam volna tőletek..."-visszhangzottak a szavai a fejemben, s miután ezt kimondta, nem is voltam képes a szemébe nézni, csak a parkettát bámultam bánatos tekintettel.
Amíg a kérdésemre kapott választ szintén hasonló lelki állapotban hallgattam végig, továbbra is a padlóval szemezve, rendületlenül. Végül is, ez is stimmelt és ésszerű magyarázat volt Logantől, csalódtam volna benne, ha nem sikerül kinyomoznia... Na jó, azért örültem is volna, nem is kicsit. Mondjuk azt kissé félelemmel töltött el, hogy ennyire kifinomult a szaglása... Ezek szerint a bors sem tett túl nagy kárt benne.
Már épp indulnék, amikor maradásra int, erre aztán a tekintetem is elszakad a padlótól és kíváncsian vártam, hogy ugyan mi jöhet még az előbbi prédikáció után. Ám ahogy megláttam azt a bögrét, csak mosolyogva megcsóváltam a fejemet és töltöttem, majd visszaindultam a szobámba, onnan pedig tovább a tanterembe, órára.

/Köszi a játékot, majd ha Greggel elintézted amit akartál, megyünk letölteni a büntetést /

Bólintottam Chrisnek és bekísértem az épületbe. Felmentünk az igazgatói irodába, ahol szomorkásan pillantottam körbe. Ciklon még mindig sehol... Helyet foglaltam tehát a székében és hellyel kínáltam Christ is, majd aprót megráztam a fejemet:
- Nagyon sajnálom, de nem tudok referálni, az igazgatónő velem sem osztotta meg, hogy hová távozott - feleltem.
Töltöttem magamnak egy pohár vizet, miközben kinyitottam a kis hűtőt és mutattam a srácnak, hogy válasszon az üdítők közül amit szeretne. Aztán ujjhegyeim egymásnak támasztva néztem rá:
- Hallgatom Mr Sommerset.

Az ajtót becsukva magam után körülnézek az igazgatói irodában. Nem nagyon volt alkalmam komolyabban megismerni Ciklont, azonban még így is valamiért hiányzott. Talán azért, mert megbecsültem az akaraterejét és kitartását, amiért ekkora felelősséget vállalt a nyakába. Talán azért, mert nő létére sok férfit megszégyenítő szinten képzett a tárgyalástechnikában. Ezt ötvözve a női empatikus készségekkel pedig mind tudjuk, mekkora fegyver lehet ez bárhol.
- Értem, Uram. Nos, reméljük, mihamarabb hírt ad magáról!
Mikor Mr Windsor felajánlja, hogy igyak valamit, biccentek egyet.
- Köszönöm, csak vizet kérek!
Töltök is magamnak egy pohárba, majd a Tanár Úrral szemben helyezkedek el, a társadalmi elvárásoknak megfelelő térközzel. Iszok egy korty vizet, míg átgondolom, hol is kezdjem.
- Nos, az eset a lassan hagyományosnak tekinthető módon kezdődött. Mikor a Staten Island-i Egyetemi Kórház gyógyszertárában álltunk sorba, a rendőrség emberei megérkeztek, és lezárták az épületet. Nemsokára odaért több osztag kommandós is, és mint kiderült, egy mutánst kerestek. Sebastien még el is sütött egy tréfát, hogy biztosan engem keresnek. Ez persze a többi várakozó számára kevésbé tűnt tréfának, a fiú pedig még nem tudta, hogy mutáns vagyok. Minden esetre hamarosan fegyvert fogtak ránk. Hamar kiderült, hogy a mögöttünk álló két lábon járó vulkán volt az, akit kerestek. Innentől ugrottunk, futottunk, a lift segítségével elindultunk a tető felé. Mr Magma - vagy ahogy hívja magát, ez nem derült ki -, mikor éppen szünetett tartott a kommandósok lemészárlásával - akik, Uram, nos a képességeket elnyomó szérummal voltak felfegyverkezve -, megpróbált rajtunk és a liften keresztül menekülni. Persze mi lévén nem vagyunk hőállóak, ennek nem örültünk.
Belekortyolok a poharamba, a kiszáradás elkerülése végett.
- A neheze csak itt kezdődött. Lőttek ránk a tetőn. Fehér ruhás, látszólag James Bond filmjei és valami utópisztikus sci-fi ötvözéséből előlépett modern ninják, akik ismétlőfegyverekkel vadásztak ránk. Tudták, hogy mutánsok vagyunk. Valamiféle elit század egy alakula lehettek. Miután biztosítottam őket affelől, hogy képes vagyok ellenük harcolni, de ha nem muszáj, nem akarok vért ontani, nos otthagytak minket. Előtte még valamiféle listáról ideiglenesen lekerültem. Amire nem is tudom, hogy kerültem fel! Azt mondta a nő, nem éri meg az erőfeszítést. Nem tudtam eldönteni, hogy veszélyesebbnek, vagy kevésbé veszélyesnek ítélt meg, mint azt a korábbi adataik előirányozták volna. Mindenesetre erősen ellenséges fennhanggal mondták ki a mutáns szót, és szerintem nem a kormányhoz tartozó szervezet voltak. Inkább valamiféle messzire jutott, önszerveződő milíciának tűntek.
Újabb néhány korty, nagy levegő, majd folytatom.
- Távoztak immár a lőfegyvereik nélkül, majd mi is távolodtunk a helyszínről. Sajnos egy nagyobb létszámú csapat így is utánunk eredt, akik látszólag kevésbé voltak képzettek. Itt sarokba szorultunk, ezért kénytelenek voltunk komolyabb eszközöket bevetni. Sajnos nincs akkora tapasztalatom hasonló szituációkról, mint Önnek, így lehetséges, hogy nem az optimális megoldást választottam. Emberi döntések, ugyebár - teszem hozzá keserédes mosollyal - Azonban biztos vagyok benne, hogy ha egy ilyen csapat listáján fent van Pyro, vagy akár Logan, annak a jelenetnek csúnya és látványos vége lesz. Szemben a minekkel, ahol csupán a tetőről esett le az engedély nélküli fegyvezetével együtt ez a bizonyos másodrangú osztaguk.

Elképedve hallgattam Christ, eleinte kergették a fejemben egymást a gondolatok, hogy most vajon egy jó elvonóra lenne szüksége, ahol leszoktatják a hallucinogénok fogyasztásáról, vagy valamelyik mentalista mutánssal kéne elbeszélgetnem a növendékek közül, aki ennyi tévképzettel bebombázta az agyát szegény fiúnak. Miután mindezeket sikerült félretennem nagyot nyeltem és megráztam a fejemet:
- Az a szérum hadititok. Nem értettem meg egyértelműen az előadásából, hogy most a rendőröknél volt ilyen, vagy a... fehér ruhás támadóknál, de egyik sem elfogadható eshetőség - masszíroztam meg a halántékom. - Jelenleg nem tudom elképzelni, hogy a hadsereg bárkinek, bármilyen célra a rendelkezésére bocsássa. A rendvédelmi erőknek biztosan nem. Ami a fehér ruhásokat illeti... ha van ilyenjük, akkor nem egy önszervező míliciával állunk szemben, hanem valamilyen profi kormányügynökség katonáival - ráztam a fejemet. - Az elmondása alapján viszont aligha mutánsellenes ez a csoport. Akkor magát és Mr Longleyt is helyben agyonlőtték volna. Azt hiszem konkrétan annak a mutánsnak a nyomán jártak. Ez sem önszervező irregulárisokra utal, hanem meglehetősen profikra. Ne tulajdonítson neki jelentőséget Mr Somerset - ráztam meg a fejemet. - Örüljön, hogy nem elmebetegekkel volt dolga, akkor már nem élne.
Lassan ráemeltem a tekintetem:
- Az önvédelem elfogadható érv minden bíróság előtt - kezdtem lassan. - De nem azért tanulnak, hogy embereket öljenek. Elijeszteni és ne elpusztítani próbálja őket - recsegtem indulatosan, végül nagyot fújtam: - Nem. Elnézést. Sokszor elfelejtem, hogy Ön még valójában gyermek, nyilván megijedt és ösztönszerűen cselekedett. De legközelebb kérem nagyobb átgondoltsággal kezelje az ilyen helyzeteket - csóváltam a fejemet.

Ahogy sejthető volt, Mr Windsor először valamiféle csínyt, netán alkoholos vagy egyéb mámoros állapotban elképzelt víziókat sejt szavaim mögé. Nem is hibáztathatom, hiszen első napunkon kapásból elkötöttük az egyik tanár kocsiját. Bár eltüntettük a nyomokat, a biztonsági kamerák valószínűleg nem csak dísznek vannak ott minden kijáratnál.
Alkoholizálni viszont már közel sem szoktam olyan intenzitással, mint az egyetemi évek alatt. Elnöki posztom megszerzése óta pedig kifejezetten ritkán nyúlok a pohárhoz, és akkor is inkább az intézményen kívül. Ennek ellenére úgy sejtem, Adam Windsor előítéletei nem fognak csak úgy hipp-hopp elszállni a bohém ficsúr kapcsán. Azért meg kell dolgozni, ez már számomra is nyilvánvalóvá vált.
- Kizárólag a rendőröknél. Végülis nem bizonyosodott be, hogy miféle szer volt, de egyértelműen az őrjöngő mutáns úriembernek szánták. Viszont az összetétele alapján egyáltalán nem hasonlított a manapság használt nyugtatókhoz. Már amennyire volt időm ellenőrizni, lévén igen összetett vegyületről van szó. Mi pedig mondhatni, siettünk. A kommandósok viszont úgy tűnt, ettől várják majd a megváltást szorult helyzetükben.
Az elemzését, miszerint a profizmus indokolná, hogy a kormány irányítása alatt álló szervezetről legyen szó, szkeptikusan hallgatom. Bár ezt igyekszem nem kimutatni, nehogy tiszteletlennek tűnjek.
Úgy döntök inkább, hogy végighallgatom, majd utána reagálok a dorgálásra és az elméleteire is.
- Tudja Uram, ha nem lettek volna annyira arrogánsak, talán már valóban nem élnénk. Lenéztek, hiszen ahogy mondta: valójában még gyermek vagyok - alig érezhető feszültség hallatszik hangomból, az enyhén iskolai belpolitikába hajló téma miatt kötelező presztizs kérdés is, hogy ilyen szintén legalább tartsam az álláspontom -, aki túl nagy hatalmat kapott, és nem voltak évtizedei ezt megszoknia. Azonban elhiheti, első próbálkozásom az elijesztésüket szolgálta. Valószínűleg ezért hagytak faképnél a megfontoltabb tagjaik. Viszont azt elismerem, hogy több harci tapasztalattal bizonyára nagyobb esélyem lett volna békés megoldást találni. Ha tanít, erre talán lehet esély.
Végső soron ki másra hárítaná egy diák a felelősséget, mint tanáraira? Mondják, olyan a tanítvány, amilyenné tanára faragja.
- Meg akarom védeni azokat, akik ok nélkül kerülnek a tűzvonalba. Mint azok, akiken hazafelé az utóbb ránk uszított fegyveres csőcselék tette volna szórakozás gyanánt. Legalábbis én ezt éreztem rajtuk.
Miután sikeresen lehiggadtam beszéd közben, eszembe jut egy másik fontos dolog is.
~ Igen, erről nem árt tudnia.
- Volna itt mégvalami. Egy fegyveresek elől menekülő fiatal mutáns lánytól hallottam egy bizonyos Stryker-ről, nem túl kedves dolgokat. Ki ez az ember pontosan, és mit lehet tudni róla?

A grizzly hátán idefelé ültem eleget, így miután megérkeztünk az igazgatói irodába, csak megálltam az egyik fotel mellett, az jó lesz az „idősebbeknek”, a jelen levők közül úgy is csak Sarah fiatalabb, mint én. Egy csésze teát azért mindenesetre elfogadok, amíg Adam mesél, szótlanul iszogatom. Mondjuk amikor úgy kezdi, hogy valószínűleg nem fognak tetszeni a hallottak, már nem kezdődik bíztatóan a dolog. Mint ha az elmúlt 1 óra eseményei olyan bíztatóak lettek volna.
Igaz volt a feltételezés, tényleg nem tetszett, amit hallottam. Nem volt megnyugtató a tény, hogy Cindy családjának a gyilkosai még mindig szabadlábon vannak, sőt, még csak rájuk nézve különösebb következménye sem lett a tettüknek… Persze az is érthető, hogy ha bármi büntetést kaptak volna, az sem hozta volna vissza a kislány szüleit és testvérét. Azzal is egyet értettem, hogy a plusz erőszak és felhajtás sem hiányzik a mutáns ügynek, de… ez valahol akkor is igazságtalan. Tönkretenni mások életét, csak úgy. Amikor azonban megtudom, hogy Cindy korábban is hasonlóan reagált a történtekre, teljesen elkerekednek a szemeim a hallottaktól. Aztán amikor kiderül, hogy ki a „gyógyír” a „betegségére”… Eddig is az volt a célunk, hogy Daniel ártatlanságát a gyilkossági ügyben minél előbb bizonyítsuk és kihozzuk a börtönből, de így, hogy a kislány órája is ketyeg, pláne össze kell kapnunk magunkat, hiszen tényleg minden perc számít. Mindenesetre az egy cseppet megnyugtató, hogy legalább Seannak vannak ügyvéd ismerősei…
-Ó, tényleg, Norman! Csak tudnám, merre lehet… Azért remélem nem fél nap lesz mire megtaláljuk. Te nem figyelted véletlenül, hogy merre ment, amikor visszaértünk? –mondtam halkan Darren felé fordulva, amikor sikerült elcsípnem Adam szavait.
-Titok? –vonom fel kérdően a szemöldökömet.
Mióta ide járok, Adamet még nem sűrűn hallottam kuncogni, így már csak ezért is kíváncsivá tett, hogy vajon mit hallgathat(nak) el előlünk. A többiekre néztem, kérdő tekintettel, hátha ők tudnak valamit, de azt hiszem, ők is hozzám hasonlóan tanácstalanok. Hmm… Hol is vannak? A garázs mögött?
Különösebben nincs kérdésem az igazgatóhelyettesünk felé, ha így döntöttek anno a történtek kapcsán, akkor annak megvan az oka, én pedig bízok a döntésük helyességében. Ha esetleg valaki még kérdezne, azt még megvárom, de ha mára ennyi volt, akkor megiszom a maradék teámat és utána a rövidtávú tervek: ha Darren beleegyezik, akkor a garázs felé indulunk meglátogatni a gyerekeket, esetleg Álcát megkeresni, hogy köszönetet mondjunk neki. Ha nem jön, akkor így járt, nekem akkor is fúrja az oldalam annyira a kíváncsiság, hogy kiderítsem, miben sántikálnak.

Az igazgatói irodáig az út már eseménytelenül telt el, csak kis csoportokban zajlott némi beszélgetés, vagy csak simán mindenki a gondolataiba merülve sétált, majd az épülethez érve a kicsiktől elbúcsúztunk.
Az irodában Adam mindenkinek intett, hogy helyezze kényelembe magát, majd még tea és kis sütemény is került az asztalra, hogyha valaki igényli éljen vele.
Aztán láttam, rajta, hogy nagyon nem tetsző dolgot készül mondani, amit a sóhaj és az azt követő szavai is megerősítettek.
Ahogy elkezdte mesélni Cindy történetét először még csak érdeklődve hallgattam, de, ahogy egyre több ingformációt szolgáltatott az eseményekről és az akkori döntéseikről, azok háttereiről és indokairól, egyre jobban kellett markolnom a szék karfáját, hogy vissza tudjam fogni az indulataimat.
Lehet, hogy Adam szerint helyes döntést hoztak, mikor úgymond elsikálták az ügyet, de én ezzel egyáltalán nem értettem egyet. Kegyetlen gyilkosság történt, és mindegy, hogy kik voltak az áldozatok, emberek, vagy mutánsok, ezt nem lett volna szabad büntetlenül hagyni. Ráadásul pont olyan testület tagjai tették, akiknek a védelem lett volna a feladatuk.
Nem! Egyáltalán nem értettem egyet a „dugjuk a homokba a fejünket” elvvel!
Aztán még azt is megtudtam, hogy a kislány akkor is pont ilyen állapotba került és csak Daniel volt az, aki ki tudta ebből mozdítani, és minden valószínűség szerint ez most is segítene, persze, ha itt lenne mindenki kedvenc Pikkelye. Viszont, ha nem sikerül Cindyt visszahozni ebből a letargiából, akkor akár hetek alatt bele is halhat.
~ Nagyon remélem, hogy Sean által szerzett ügyvédek pár nap alatt kihozzák Denielt, még ha a nyomozó merő rosszindulat velünk szemben akkor is, hiszen Pikkely nem bűnös! ~
Azt hittem rosszul hallok mikor Adam a nyomozó által bevethető mocskos pszichikai terrorról beszélt. nagyon úgy néz ki, hogy nem, hogy megtisztult volna a rendőrség azoktól a kegyetlen gyilkosoktól, még szaporodott is a számuk.
A hallottak nagyon felzaklattak és gondolkoztam is, hogy esetleg, ha a többiek távoznak beszélek erről Adammal, de a végén inkább úgy döntöttem, hogy jobb, ha lehiggadok előtte egy kicsit. Erre igazán jó alkalmat adott, hogy Adam megemlítette a gyerekeket és a kis titkukat, ami kíváncsivá is tett. Beszédre még van idő, ezért inkább a garázs felé indultam az irodából, ha Sean velem tart, akkor vele, ha nem akkor a szintén oda tartó társasággal, hiszen tényleg megérdemeltek a lurkók egy köszönömöt.

A sor végén mondhatni kullogtam, esetleg battyogtam netalántán bandukoltam és még ragozhatnám akár 5 percig. Bármelyik kifejezést használjuk végül is elértem a célom. Valamivel még lemaradva a többiektől. Magam mögött becsuktam az ajtót. Adam itallal kínált, a színe tetszett, de amikor a kezembe került már biztos voltam benne, hogy túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Bár ez nekem sosem volt akadály, úgy véltem ez a különleges alkalom és az a szál cigaretta komponense felhatalmazást nyer egy kis alkímia gyakorlására. Először ember feletti módon majd emberi módon amikor a szeszből a szervezet vizet és jókedvet konvertál az idő függvényében. Óvatosan megmozgatta ma poharat mire az ital forgómozgásba kezdett a pohárban Kicsit elszíneződött és élénkebb színekben kezdett pompázni majd lassan némi bukéja is lett. De mielőtt ez érezhetővé vált volna gyorsan lehörpintettem. Jólesett az a szolid maró érzés amit az alkohol kölcsönzött. Leraktam a pohara és a bejárati ajtó mellé bandukolva neki dőltem a falnak összefont kezekkel. Egyáltalán nem volt ínyemre a hallottak. Valahol mélyen zavart, hogy elsikálták, de objektíven tekintve a dologra, ami az átéltek után nehéz volt, úgy véltem ez a ehető legjobb döntés. Esetleg fű alatt megbosszulni a dolgot. A gyerkőcök esete valahogy nekem nem csalt mosolyt az arcomra, igazából örültem hogy nincsenek itt és nem kell őket pesztrálni. A távozók előtt kinyitottam az ajtót és megvártam, hogy legalább a lányok ne legyenek itt amikor előhozakodok a tervemmel Adamnek. Még az ajtót is becsukom és eltávolodok a faltól Adam elé. Szokatlanul komor arckifejezéssel, nem is komor volt inkább komoly ami megadta azt a (nálam) szokatlan jellegét. Lehajoltam a földbe markoltam. Ahogy felemelkedtem a talaj jött a kezemmel együtt és lassan alakot öltött. Először egy bábuét majd a rajta lévő ruhákat aztán egy szempillantással később már Daniel állt ott mellettem fején a kezem.
-Életet sajnos nem tudok bele lehelni, de így talán még jobb is... egy egyszerű cseréről lenne szó a színfalak mögött...
~Vagy más nem odaadjuk Cindynek had babázzon vele...

Szótlanul ballagtam vissza az iskolába, ami már önmagában is szokatlan volt tőlem. A történelemtanár bemutatkozására is csak a saját nevemmel feleltem, bár ezt már amúgy is tudta.
Visszatérve az öreg fószer elvitte a lurkókat valahová, mi meg leültünk teázgatni. Gregre sandítottam, és sejtettem, mit csinál.
- Az enyémet is, légyszi -nyújtottam felé alattomban a bögrémet.
Szó nélkül hallgattam végig Adam mondandóját. A szemébe akartam mondani a véleményemet, de nem tettem. Hibának tartottam, amit tettek, de elkerülhetetlen hibának. Nem ő volt a bűnös.
De tudtam, kik azok a rendőrök. Láttam őket, és ahogy Cindy, úgy én sem fogom soha elfelejteni az arcukat. És én nem tettem senkinek semmilyen ígéretet...
Ratnára néztem, és láttam, hogy menni akar. Ugyanakkor Gregen meg annak láttam jelét, hogy van valami mondanivalója.
- Menj csak, Ratna. Mindjárt utánad megyek.
Miután távozott, aki akart, megvártam, hogy Greg előrukkoljon azzal, amit akart. És igazam lett, tényleg volt egy terve. Egy elég jó terve. Mondhatni, ugyanaz, amivel én is ki akartam mászni a szószból annó...
- Tegyél bele valami könnyen kimutatható méárget, vagy egy elzáródott agyi aneurizmát, vagy valamit... Sokat olvasok, bocs - vontam vállat aztán.
Máris a tervet szövögettem, hogy hogyan lehetne észrevétlenül kicserélni az ál-Daniel-t az igazira.

~Ó, sütiii!~
Mit neki háború, és borzalom, élet halál harc, vagy meghurcoltatás, ha kedvenc teasüteményét teszik elé, nem tudja megállni, hogy ne csillanjon fel mindkét szeme, és mint a villám nyúljon érte. Bár az édesség nem feledteti el vele a történteket, arra jól, hogy lekösse őt pár percre, és persze befogja a száját, és van egy sanda gyanúja, hogy ez volt Adam szándéka eredetileg a finomsággal. Aztán, mint amikor a sivatagi tevét véletlenül a pingvinek ketrecébe terelik, úgy érzi magát, ahogy jeges zuhanyként ömlik rá a férfi vallomása, s látszólag ezzel nincs egyedül, hisz a szoba minden sarkából diszkrét fogcsikorgatás hallatszik, csendes, elfojtott káromkodásokkal kísérve, miközben társai lelke szinte ordít az égbekiáltó igazságtalanság hallatán. Mindenki szeretne mondani valami cifrát, valamit, ami annyi durva, hogy egy erős ember is depresszióba zuhanna annak hallatán, de hála a civilizáció által vetett gátaknak, nem teszik, így elméjük mennydörgését csak ő hallhatja. Telepátia, Yay!
~Bakker, most még a sütitől is elment a kedvem...~
Na persze, gondolatolvasóként az is hallja, amit Adam nem mond el, bár az igazat megvallva, nem kell hozzá telepátia, hogy tudja, mentora sem értett egyet ezzel a döntéssel, de legalábbis nagyon szenved tőle, hogy így kellett cselekedniük, ezért aztán nem vágja a fejéhez, amit már úgy is tud, sőt, nem is mond semmit, inkább csak halált megvető bátorsággal nyúl maga mellé, és szorítja meg barátnője kezét, ki lassan már gyurmázni tudna széke karfájával.
-Úgy lesz - feleli szűkszavúan, mikor hozzá szólnak, ezt követően pedig Sarah oldalán a garázs felé veszi az irányt. Keze már falfehér a lány szorításának nyomán, de nem érdekes, ismerve őt, lehetne rosszabb is...
~Csak egyszer úgy olvasnék róla, hogy az ilyen mutánsgyűlölő barmok Magnetora támadnak rá, vagy az őrült bandájára...~
A folyosóra érve aztán elengedi Sarah-t, hogy kezével a derekát karolhassa át, s úgy húzza őt közelebb magához. Lehet, hogy így közlekedni nem olyan kényelmes, de a kézfejének is kell egy kis vérkeringés, arról nem is beszélve, hogy a benti gondolatvihar után most igencsak ráfér ez az apró ölelés.
~Ne aggódj, ha csak ügyvéd kell, abban nem lesz hiány, ismerem a legaljasabb, leg....szóval a lényeg, hogy ezek tuti kihozzák, még ha az elnök tanúskodik ellene, akkor is.~