Bank of New York

Nem éppen kedves tervezgetésére, hogy mi fog történni, ha nem nyugszom meg, először elkerekedtek a szemeim.
-Te komolyan képes lennél rá?
De aztán halványan elmosolyodva ráztam meg a fejem.
-Áh, csak szád jár. Üres volt a tárad, már úgy mentél oda, hogy eszedbe sem jutott bántani senkit. Pedig mutáns vagy, láttam, mire vagy képes. Könnyűszerrel megsüthettél volna mindenkit, de te inkább a hősszerelmest játszottad, hogy kijuss, és nem utolsó sorban kijuttass engem is. Szóóóóóóval - vettem egy nagy levegőt, és pimaszul rávigyorogtam - akkor sem fogom összetojni magam tőled.
Tényleg nem féltem tőle. Ugyan már, ahonnan én jöttem, ráadásul három fivér mellett gyorsan megtanulja az ember, hogy mi jelent rá tényleg veszélyt, és mikor kell csupán türelmesen kivárni, amíg a kutya abbahagyja az ugatást.
-Mi vagyok én? Szajrépótlék? - csaptam nyitott tenyérrel vállon, hogy csak úgy csattant. - A pénzről lemondhatsz, nálam meg nincs annyi amennyi megérné ezt a felhajtást, főzni meg ugyan tudok, de te attól fejre állnál, mert imádnom a chillit.
Na, most meg kocsmát akart. Hát végül is tudtam egyet, de miért akartam volna beülni vele bárhova is? Aztán persze hamar rájöttem: a móka kedvéért. Nem semmi műsort rendezett itt nekem az előbb, ráadásul emberek közé akar vinni, vagyis tényleg nem fog bántani. Pedig az előbb még ki akart rabolni. Jézusom, Texasban öt percig nem maradna életben!
Gyors mozdulatokkal kapaszkodtam fel a nyakába mindig kiszögellést támasztéknak használva, de ahogy az állatok hátán tanultam, azért kíméletesen, nehogy belehaljon. Odafent a vállán felegyenesedve állva néztem körbe.
-Áh, a Joe's Pub zárva van, innen látom, hogy nincs kint a tábla. Pedig az jó hely. Mehetnénk a Killing Tunes - ba, de gondolom, nincs kedved megint átvágni a zsaruk sorfalán. Erre meg... mondjuk mehetnénk oda, ahol én dolgozom. Mit szólsz?
Ha nem volt ellenvetése, hátralöktem magam, hogy leugorjak a nyakából, majd tempós léptekkel megindultam a bár felé. Egészen fel voltam dobva, és ugyan miért ne lettem volna! Meghiúsítottam egy bankrablást, miközben nagyon jól szórakoztam, senkinek nem esett baja (kivéve tyúkanyónak, de ahogy néztem, ő is hamar rendbe fog jönni, csak még a feje fog fájni egy kicsit), és bár az egyik betörő itt cammog mellettem, nem tűnik olyan elvetemültnek, hogy ne szórakozhassak vele nagyon jól.
-Jó hogy jössz - lépett oda hozzánk Lou, a főpincér, és letett elém egy tálcát két fémkorsóval színültig sörrel. - Kettes asztal.
-Hú, kösz, Lou - vettem el az egyiket. Mohón belekortyoltam, mert már igen szomjas voltam, majd hab-bajusszal az orrom alatt néztem rá kérdőn. - De ez nem a hármas asztal?
Lemondó sóhaj volt a válasz.
-Szóval ma sem dolgozol?
-Nem tudom - vontam meg a vállamat. - Talán majd később beugrom.
-Hogyne... és ez a tizenegyes asztal.
-Hopsz, majdnem - lendítettem felé a korsómat, majd visszafordultam Sorenhez. - Csúcs egy hely, nem? Imádok idejárni... néha még dolgozni is. Egyébként Casey vagyok - nyújtottam felé a kezemet. - A vezetéknevemet majd akkor, ha jó fiú leszel, és legközelebb csak egy ATM-et akarsz kirabolni. Te pedig Soren vagy, ugye? Jó bénák voltak a rablótársaid. Hol szedted őket? Leárazták az illegális selejteket?

-Az eszközeim megvannak hozzá - vágom rá azonnal, hogy fokozzam a rémületét, de sokra nem megyek vele, mert a következő pillanatban máris előveszi azt a tündérien irritáló vigyorát, amivel megismerkedésünk óta most kerget huszadszor az őrületbe, és közli velem - VELEM! - hogy úgysem merném bántani, mert túl a szívem, vagy épp túl nyúl, vagy ilyesmi!
-Öreganyád a hősszerelmes!!! - Mordulok rá most már határozottabban - Arra még nem gondoltál, hogy csak azért nem akartalak kinyírni, mert nincs gusztusom megkettyinteni egy hullát???
Aztán inkább elhallgatok, mert az ő laza stílusa mellett a kirohanásommal együtt kezdek valami kisebbségi komplexussal küszködő rajzfilmes gonosztevőre emlékeztetni, aki egyre vöröslő fejjel próbálja bizonygatni a rajta kacagó főhősnek, hogy de bizony, ő borzalmas, majd meglátja!
-Egyébként, szükségem volt rád, hogy takarj. Ha a társaim csak úgy simán meglátnak civilben, kinézem belőlük, hogy az egyik utánam kiált: "Hé pajti, bent felejtetted a puskád és a símaszkod!" miközben épp megbilincselik a földön.
A csapkodásra összeráncolom a szemöldököm, de csak egy pillanatra. Kezdek rádöbbenni, hogy ennek a csajnak semmi sem töri le a jókedvét.
-Én is szeretem a csilit... - motyogom halkan, miközben neki be nem álla szája. - Azóta nem ettem egy normálisat, hogy ide kerültem...
Abban viszont egyre biztosabb vagyok a kis mutatvány után, hogy macskát nem fogok tartani, viszont abban már kezdek kételkedni, hogy én tartom őt fogva, és nem fordítva, ahogy megindulok utána a munkahelye felé.
-Kalózbarlang? - Kérdem felvont szemöldökkel. - Azt ne mond, hogy elásott kincs is akar, és mégis meggazdagodok ma.
Odabent aztán helyet foglalok az ezek szerint 11-es asztalnál, két karommal könyökölök rá, és a homlokom összekulcsolt kezeimnek támasztva fáradtan sóhajtok fel. NEM HISZEM El, HOGY CSŐBE HÚZOTT EZ A CSAJ!!!
-Ja...elmegy...
A kinyújtott kézre úgy nézek, mintha az egyik csápját dugta volna az orrom alá a nyolc közül, benne egy Shakespear kötettel, de aztán megszorítom azt, majd miután elengedem őt, a korsó sör után nyúlok. Egyre inkább az az érzésem, hogy nagy szükségem van erre...meg még néhány ezerre.
-Eltaláltad, Soren.És hiszed vagy sem, ők találtak meg engem a melóval. Olyan mutánst kerestek, aki a képességével meg tudja sütni a bank elektromos rendszerét. Ígéretes tervnek tűnt. Mondjuk, sejthettem volna, hogy baj lesz, milyen hülye rabol bankot 12 emberrel?
Aztán egy hajtásra kiiszom a korsót, hogy én is szert tegyek egy hab bajuszra, és csak ez után mutatok Casey arca felé.
-Összehaboztad magad. Egyébként, hogy csinálod, hogy nem rúgnak ki innen? Rúdon táncolsz, vagy mi?

-Elásott kincs? Dehogy - vontam fel a fél szemöldökömet a váratlan feltételezésre, de aztán lelkesen felcsillant a szemem. - Hú, az nagyon állat lenne! Bár nem hinném, de... ki tudja.
Odabent Soren már a melankóliának szentelte a figyelmét. Annyira el volt szontyolodva, hogy nem bírtam megállni, hogy ne essen meg rajta a szívem.
-Na, ugyan már - borzoltam fel játékosan a haját. - Majd legközelebb jobban megy. Te nagyon ügyes voltál. És annyira félelmetes, hogy egy pillanatra szinte meg is ijedtem tőled. Tényleg. Főleg, amikor a kis kakasból grillcsirkét csináltál... Na, jó nem, az baromi buli volt - vigyorodtam el megint.
Meg kell hagyni, volt huzatja! Egy hajtásra egy egész korsó sört azért nem semmi. Intettem Lou-nak, mire, ha morcosan is, azért csak visszajött.
-Hoznál még egy kört? Meg sós mogyorót is.
Soren figyelmeztetésére, mint egy kocsi ablaktörlője húztam le a mutatóujjammal a habot a szám fölül, aztán rögtön foglalkozhattam is a következő furcsa ötletével.
-Nem rúdtáncolok, dehogy - ráztam a fejem halkan nevetgélve a furcsa gondolaton, miközben biccentve köszöntem meg Lou-nak az utánpótlást. - Még csak az kéne. Bár rodeo bikán verhetetlen vagyok. Nem, az apám a tulaj, úgyhogy ez leegyszerűsíti a dolgokat. Bár miért akarnának kirúgni?Ha arra gondolsz, hogy ritkán járok be... hát lássuk be, elég pocsék pultos vagyok. Nem értek a koktélokhoz, elfelejtem a rendeléseket, és nem állom meg, hogy ne szívassam a vendégeket. Mindenki jobban jár, ha minél kevesebbet járok be.
Ujjam hegyével finoman megbökdöstem a kezét.
-Egész mókásan alakult a mai napom miattad, de sajnos ez azzal járt, hogy keresztbe tettem neked. Mondjuk annyira nincs bűntudatom, tekintve, hogy bűnöző vagy, de ha az vigasztal, nem rajtad múlott. A mutánserőm nem éppen szembetűnő, még akkor sem ha használom, nem úgy, mint mondjuk a tiéd. Mondjuk úgy, nem nehéz csőbe húznom másokat.
Minden figyelmeztetés nélkül megint robbantás hangját zendítettem, de ezúttal kizárólag Soren fülében, hogy csak úgy döndült, miközben én higgadtan kortyolgattam a sörömet. Ha lecsillapodott, miközben kedélyesen csipegettem a sós mogyorót, mintegy mellékesen intettem a többiek felé.
-Látod? Ők nem ijedtek meg. Vajon miért? - hunyorogtam hamiskásan a szemébe újabb darab nasit ropogtatva.

-Valami oka csak van, hogy kalózbarlangnak nevezték - jegyzem meg sejtelmesen, leginkább csak azért, hogy vele szívózzak. Nem valószínű, hogy megtörténik, de azért jó elképzelni, ahogy ásóval a kezében esik neki a padlónak a bár közepén, természetesen nyitvatartási időben, hisz olyankor van világos.
-Hát...kösz... - felelem mérsékelt lelkesedéssel, de aztán kicsit én is elmosolyodom a pórul járt, és sokk kezelésen átesett kollégám említésének hallatán.
-Látnád, amikor égnek áll a hajuk tőle...valahogy így! - Kezem a feje fölé tartom, és apró szikrák jelennek meg a tenyeremben, mitől hosszú hajának néhány tincse felfelé kezd szállni, mintha rengeteg vörös, nagyon bújós kígyó lennének. Aztán persze vissza is hullik mind az arcába. Ezen pláne jót mosolygok, a rendelése hallatán pedig megjátszott gyanakvással kérdem:
-Na ne...az a terved, hogy lestoppolunk egy űrhajót, vagy mi?
Aztán pedig elképzelem a rodeó bikán. Otthon nem voltam benne valami jó, igaz ott diszkvalifikáltak mindenkit, akiről kiderül, hogy még józan, szóval lehet itt másképpen játsszák ezt, viszont ennek a csajnak sima ügy lenne hozzákötözni magát a hajával, az pedig egészen biztosan nem ér. Akárhogy is, fogadni nem fogok vele az tuti.
-Ne vigasztalj, inkább igyál még...mármint igyunk! És most valami normálisat, ha lehet!
Aztán az új korsóm felét sikerül az asztalra ölteni, mikor már megint felrobban valami a környéken. A következő másodpercben aztán rá kell jönnöm, hogy a mosolyánál az sem irritálna jobban, ha a székem alatt lett volna egy valódi bomba...
-Biztos mert már hozzászoktak a pszichopata pultoshoz...ja várj, arra nem volt alkalmuk. - Morgom, és én is a mogyoró felé nyúlok, a ropogtatás közben pedig azt képzelem, hogy sok icipici Casey-re harapok rá éppen. Nemsokára újabb marokkal veszek a számba belőle.
-És mond, gyakran fordul elő veled, hogy...ó, a francba!
a válla felett kiszúrom, hogy két egyenruhás lép be a kocsmába, akik az ég tudja honnan jöttek rá, hogy erre szöktem. Aztán egy kutyaugatás hallatán, ami kívülről szűrődik be, leesik a tantusz! El kell tűnnöm innen, amíg még nem láttak meg! Azonnal lebukom az asztal alá, és a másik irányba kezdek osonni, aztán visszafordulok, megragadom Casey karját, és magammal húzom.
-Bocs, de nem bízom benned. Van valahol egy hátsó kijárat?

-Ja, az, hogy az különleges - bólintottam. - Apa szerint ez is egy marketing fogás.
Az elektromos trükkjén, amivel megtáncoltatta a hajszálaimat nagyon tetszett, és persze hangosan kacagtam rajta. Igazán különös bűnözőnek tartottam, de csak megerősítette, amit eddig gondoltam róla: a legkevésbé sem félelmetes. Legalábbis nem hittem, hogy azért használt csak ennyi áramot, mert nem bírta volna ki az égett haj bűzét. Aztán még harsányabban nevettem a stoppolós ötletére, de kijelentettem, hogy a törölközőm nélkül soha.
-Normálisat? Oké, csak bírd! Lou, két whiskey-t!
Lou elég furcsán nézett, amikor számára megmagyarázhatatlan okból Soren úgy összerázkódott, hogy indokolttá is tette az újabb ital igénylését. A halántékom mellé a levegőbe rajzolt köröcskéből azonban hamar megértette, hogy nála még ennyi is belefér, úgyhogy inkább szó nélkül hagyta az incidenst, és a többi vendéggel foglalkozott. Ami engem illet, kimondottan szórakoztatott, hogy sikerült így a frászt hoznom Sorenre. Azon kívül, hogy nagyon mókás volt, elértem a kívánt hatást, ami olyan volt, mint színészeknek a taps.
-Ugyan már, ne morogj - paskoltam meg a karját békítően. - Bárki összetojta volna magát, mint egy kislány a helyedben, épen ez a lényege az egésznek. Nagyon hasznos tud lenni. Bár ha elromlik a mikróm, inkább hozzád fordulok. A szerelő húsz dollárt kér, neked viszont egy egész bankot ki kell rabolni. Veled izgibb.
Elsötétülő tekintetére gyanakodva húztam össze a szemöldököm. Vajon mi lehet a baja? Épp annyi időm volt, hogy a vállam fölött hátrasandítva észrevegyem a baj forrását, amikor már le is rántott magához az asztal alá.
-Van, igen a konyha felé - suttogtam, és settenkedtem utána olyan halkan, ahogy csak tudtam.
Ezzel nem is lett volna gond, de a bár berendezése nem tette lehetővé, hogy minden gond nélkül észrevétlenek maradjunk.
-... hogy itt ennyire titokban akarnak távozni a vendégek?
-Hacsak nem ők azok, akiket keresünk.
Székcsikorgást hallottam, vagyis a két rendőr nem csupán kiszúrt minket, de nem is hagyták annyiban a dolgot. Persze megfordult a fejemben, hogy egyszerűbb lenne, ha inkább velük tartanék, hiszen elég sok szemtanú állíthatja, akik ott voltak a bankban, hogy én nem tartoztam közéjük, de sokkal érdekesebbnek tűnt inkább Sorennel tartani. Ha meg elkapnak, majd azt mondom, hogy megfenyegetett. Végül is szerintem meg is tette.
-Ne arra menjünk - húztam vissza, amikor a konyha felé vezető folyosóra értünk. - Az lenne a legésszerűbb, ha lelépnénk, úgyhogy tuti ők is kifelé fognak menni. Gyere van itt egy pince, várjuk meg, amíg elmennek, és majd utána menjünk mi is.
Várakozva nyitottam ki a mellettem lévő ajtót, ami mögött a lépcső várt, hogy a koromsötét pincébe vezessen.

Már megint az az angyalian idegesítő nevetése, amitől erős ingert érzek rá, hogy kicsit több áramot használjak! Viszont, legalább nevet a viccemen, szóval legalább a humorérzéke egészséges, vagyis nem csak azon képes derülni, amikor engem hoz kínos helyzetbe.
-Ó, én bírni fogom, inkább te vigyázz, nehogy a magad alá gyűrjön...az ital - jegyzem meg pimaszul, egy kacsintás kíséretében. Más nőnél komolyan aggódnék, hogy a képembe önt valamit, de nála...nála úgy érzem, ennyivel tartoztam neki, és adósságom minden alkalommal nőzzön nő, amikor kinyitja a száját.
-Inkább ne emlékeztess a bankra, nagyon sokba kerültél ott nekem, és még nem döntöttem el, hogy behajtom-e rajtad.
Sajnos azonban ez a kérdés elnapolódik, hála a "barátaim" érkezésének. Szégyen, vagy sem, de kicsit pánikolok, és mivel be vagyok tojva mint egy....kislány...na szóval elfogadom a javaslatát, annak ellenére, hogy ha beeresztik ide a kutyát, biztos kiszagol minket odalent is. Mondjuk, amilyen zseniális vagyok, nekem is csak a pincében jut ez az eszembe, vagyis percekkel az után, hogy hasznos lehetett volna.
-Maradj csendben - szólok rá suttogva, és a tenyerem a konnektorra tapasztva feltöltöm magam, másodpercekkel később pedig a villanykörte sercegni kezd, végül pedig megadja magát mindörökre.
-Na, ez sem bírja a túláramot - suttogom, miután egyedül maradunk a vak sötétben. Nyomban keresni kezdem Casey-t, hiszem háttal álltam neki amikor kialudtak a fények, és most fogalmam sincs, merre lehet.
-Te mond...ugye idelent tartjátok a piát? - Kérdem suttogva, abban viszont egyáltalán nem vagyok biztos, hogy jó irányba beszélek. Viszont, a Zsaruk egyenlőre nem követnek, és ez jó jel. Hallom ugyan a lépteiket a folyosón, de....nem, elmentek az ajtó előtt, de nem néztek be ide. Sokat úgysem látnának, de azért jobb, ha nem járnak idelent, nem igaz?

-Oké, oké, persze - bólogattam rögtön, szintén suttogva. - Meglátod, észre sem fogod venni, hogy itt vagyok... Hú, de buli! Ezt csináltad a bankban is? Muti-muti!
Az ajtó alatt beszűrődő kevéske fény éppen annyira volt elegendő, hogy miután a szemem megszokta sötétséget, azért észrevegyem a sziluettjét, így azt is hamar kiszúrtam, hogy felém kalimpál. Nem volt hát nehéz elkapnom a kezét, amit ugyan nem láthattam, de most erőteljesen dörzsöltem a tenyerét, mintha fázott volna.
-Szóval nem ennyire egyszerű szikrákat csiholni belőle - ciccegtem, miután visszaadtam neki mindkét végtagját. - Akkor téged nem is rázhat meg az áram? Nem is lehet sokkolni? Tudod, ha lecsuknának, a Rikersből pillanatok alatt kiszabadulnál. Akkor miért vagy ilyen elővigyázatos? Neked nincs tétje.
Kérdését abszolút jogosnak éreztem, lévén ez egy kocsma volt. El is indultam arra, ahol az italos polcot sejtettem, de előbb az egyik dobozból, ami leginkább a kacatos doboz volt, mert ebbe szoktunk szórni mindent, amit majd el kéne pakolni, de igazából nem olyan fontosak (mérőszalag, kaparó, ragasztószalag stb.).
-Azt hiszem, volt itt pár napja egy elemlámpa, amivel árnyjátékot gyakoroltam a falon, amikor már meguntam a vendégek szivatását - magyaráztam motyogva, óvatosan kotorászva a dobozban. - Megvan!
Persze csak a polc mögött kattintottam fel, hogy kintről ne lehessen látni a fényét, de ez nem is jelentett problémát, mivel a keresett rekeszek is ott kaptak helyet. Épp a whiskey-s üveget szólítottam magamhoz, amikor meghallottam kintről a sietős lépteket. Megdermedve vártam, amíg elhaltak, csak aztán szóltam előre halkan, elnyújtva minden egyes szót:
-Gyere a fény felé. Itt megtalálsz mindent, amire vágysz.
Az elemlámpát egy ládára tettem, és nekiestem az üveg kibontásának, de nagyon antialkoholista életmódra akart rávenni. A végén már térdelve görnyedtem fölé, és elhaló nyögésekkel erőlködtem, hogy azért is hozzájussak az aranyló gabonapálinkához.
-Gye... rünk... már! - nyögtem, de csak nem sikerült.
Ha Soren is megérkezett közben, lemondó sóhajjal nyújtottam felé.
-Máshoz is értesz?

-Engem nem zavarsz, csak ők ne vegyék észre - morgom, a fenti ajtó felé biccentve, aztán ahogy ránk "esteledik", és már nem láthatja az arcom, értetlen grimasz ül ki rá.
~Várjunk csak...nem zavar? EGY JÓ FRÁSZT NEM!!! Mást sem csinál, és közben az őrületbe kerget, meg a sípcsontomból faragott vonóval pengeti az idegeimet!!! Grrr...Á, megvagy, na végre, mi....mit csinál ez?~
-Nem...nem ilyen egyszerű... - Morgom, miután visszakapom a kezeim a kis csitritől - elég könnyen lebuknék, ha minden macska megsülne aki hozzám dörgölőzne nem igaz? Egyébként, ők is tudják, hogy a Rykers engem nem tartana fogva, szóval gondolom engem leszedálnának, vagy kerékbe törnének, esetleg eldobnák a kulcsot, miután egy pincébe zártak veled.
A monológom után bájosan "mosolygok" rá, aztán megrázom a fejem.
-Á...amilyen dögös vagy, senki sem fogná fel, hogy ez miért büntetés a számomra, szóval talán ezt megúszom. Most meg hova lettél már megint?
Követem a fényt, amikor éppen látom, és be kell valljam igaza van, tényleg meglátok itt mindent, amire csak vágyom...egy kijáratot leszámítva, de egyenlőre az alkohol is BŐVEN megteszi.
-Értek hát, elvégeztem a Harward egyetem intoxikológiai tanszékének kupaklecsavaró szakát, vagy még nem mondtam? - Kérdem gúnyolódva, de aztán elveszem az üveget, és az elektromosság által megnövelt erőmnek köszönhetően olyan könnyedén szedem le róla, hogy csak úgy reccsen. Ez után leülök a nővel szemben, és átnyújtom neki az üveget.
-Szóval, mire igyunk? - Kérdem, majd az újabb mocorgásra hátrafelé sandítok. - Már azon kívül, hogy azok ott ketten elhúzzanak innen végre.

Először meglepetten néztem rá, de aztán kitört belőlem a nevetés, amit a számra tapasztott kezemmel próbáltam tompítani. Nem volt sok kedvem lebukni, még akkor sem, ha rám igazából nem is jelentett volna veszélyt, hiszen én csak a túszul ejtett áldozat voltam, nem csináltam semmi törvénybeütközőt. Na jó, bűnözőt bújtattam, de ezt ember legyen a talpán, aki rám bizonyítja, hiszen fél órával ezelőtt ugyanez az ember tényleg túszként tartott fogva a bankban vagy ötven másik emberrel, így még tanúim is voltak az én ártatlanságomra és az ő bűnösségére. Én itt csak nyerhettem. Az egyetlen ok, amiért mégis kitartottam mellette az volt, hogy vele mókásabban alakult a napom. Ilyen egyszerű. Nekem azonban nem kellett több.
-Oké, szaki, akkor mutasd, mit tudsz - kuncogtam, ahogy felé nyújtottam az üveget.
Persze sikerült kinyitnia, de neki is csak úgy, hogy használta a képességét. Alkati és mutáns ereje is a hasznára lehetett, nekem sajnos egyik sem bizonyult elég hasznosnak ennél a feladatnál.
-Igyunk a rendőrségre! - lendítettem felfelé az üveget. - Ha ők nem lennének, sokkal unalmasabb lenne minden... meg persze veszélyesebb is.
Nagyot húztam az üvegből, majd átadtam neki, hogy ő is ihasson az éppen minket üldözők egészségére.
-De azért nem kell olyan kényelmesen berendezkednünk itt, nem maradunk itt örökre. Már nem is hallok kintről motozást. Várj.
Óvatosan visszalopakodtam az ajtóhoz, majd négykézlábra ereszkedve résnyire kinyitottam. Nem láttam semmit, de mintha valaki mozgolódott volna a folyosón. Nehéz lett volna megmondani, hogy az egyik rendőr volt-e, vagy talán csak Lou, úgyhogy csendben figyeltem egy kicsit, hátha elmegy végre, vagy legalább kisétál az ajtó takarásából, hogy láthassam, ki az.
Végül az előbbi nyert.
-Gyere - súgtam hátra.
Én se vesztegettem tovább az időmet. Magabiztosan léptem ki a raktárból... és azonnal beleütköztem Lou-ba.
-Casey! Mit kerestél odabent?
-Sós mogyorót - vágtam rá azonnal.
-Sós mogyorót - ismételte csekély átéléssel, amitől nekem az a gyanúm támadt, hogy Lou bizony nem hisz nekem.
-Sós mogyorót - bólintottam töretlenül mosolyogva.
-Arra gondolsz, amit az előbb vittem ki neked, és még mindig ott van az asztalodon szinte érintetlenül? - érdeklődött Lou felvont szemöldökkel.
-Igen - vágtam rá gondolkodás nélkül. Minek bonyolítani?
Pár másodpercig csak nézett rám szótlanul, aztán közelebb lépve hozzám, ha lehet, még komolyabb hangon folytatta:
-Az a férfi, akivel ittál...
-Jó fej, nem? - kacsintottam nagyot. - Szerinted bejövök neki?
-Szerintem bűnöző. És láttam, hogy utána mentél, szóval, ha tudod, hol van...
-Ha tudnám, vele lennék.
-Biztos? Biztos vagy benne, hogy nincs mondjuk - Fejével a raktár felé intett - odabent?
Válaszul először elnevettem magam. Bár nem mondott semmi vicceset, nem esett nehezemre csak úgy nevetni, hiszen ez ment nekem a legtermészetesebben.
-Ezt akár bóknak is vehetem - mondtam végül. - De ennyi idő alatt azért nem végeznék egy pasival. Főleg nem a raktárban, ami lássuk be, elég kényelmetlen.
-Casey, az most nem vicc, mond el, ha... Várjunk csak! - kapta fel a fejét hirtelen. -Ezt te honnan tudod? Azt ne mond, hogy...
-Ugyan, Lou, hát volt már valaha olyan, hogy nem mondtam el neked az igazat?
-Ami azt illeti, szinte csak ezt teszed.
-Akkor miért kérdezel?
Az ég szerelmére, te lány, a sírba viszel!
-Ne már, tudom, hogy imádsz - vigyorogtam rá.
-Imádlak - morogta szemforgatva.
-Akkor kihoznád a táskámat? Ott van a székemen.
-Ez azt jelenti, hogy hazamész?
-Talán előbb még sétálok egyet.
-Jó lesz - zárta le az alkudozást sietve. - Csak ígérd meg.
-Oké, megígérem. De előbb kérem a táskámat.
Mikor Lou végre visszament a vendégtérbe, gyorsan bedugtam a fejem a raktárba Sorenhez.
-Gyere, siess. Majd kimegyünk itt hátul.

-Ja, a rendőrségre...nélkülük az olyan bunkók mint én szabadon garázdálkodhatnának akkor is, amikor nincs fánkvásár.
Erre már aztán szívesen iszom. Na jó, valójában csak azért iszom szívesen, mert rám fér. Ez a csaj kezdi tényleg nagyon kikészíteni az idegeim. Arra hogy nem kell itt megrohadnunk csak megvonom a vállaim. Ha már valahol dekkolni kell, kevés jobb helyet tudnék elképzelni ennél, talán csak az lenne még tökéletesebb, ha Casey helyett egy részeg pucér Sheena lenne itt velem...vagy valaki más, aki nem fal fel, ha megéhezik, de ne legyünk telhetetlenek.
-Mi? -kapom fel a fejem, de azért követem az ajtóhoz. Mikor meghallom, hogy beszélni kezd valakivel, már fel is készülök rá lélekben, hogy nekem bizony valakit le kell majd itt sokkolnom, és már szikrázik is a tenyerem, akcióra készen, ám attól amit hallok majdnem annyira leesik az állam, mint gondolom a kinti pacáknak.
~Oké, nyugalom, majdnem biztos, hogy csak az álca miatt mond ilyen hülyeségeket. Szinte kizárt, hogy el kell majd vinnem randizni!!! Nem mondom,a szex része kifejezetten megmozgatná a fantáziámat, ha létezne rá mód, hogy befogjuk ennek a csajnak a száját, de sajnos nagyon valószínű, hogy a képességének köszönhetően azt leshetem!~
Végül, mikor hív, kicsit lassan, de megérkezem, négy üveg wiskey-vel a kezemben, ártatlanul mosolyogva.
-Marha drága, nem volt szívem itt hagyni...ezen meg rajta van az ujjlenyomatom - magyarázom, de aztán követem őt a hátsó kijárat felé.
~Mi jöhet még?~
A sikátor meglepően üres, az utcán viszont azonnal ugatni kezd valami - felteszem egy kutya, bár a biosz sosem volt az erősségem - mire teljesen ésszerűen pánikba esek, és a másik irány felé kezdek szaladni.
-Francba! Át kell jutnunk valahogy egy másik kerületbe! - Jelentem ki, futás közben, aztán a szívem is megszakad, mikor az egyik drágább pia kiesik a kezemből, és széttörik a hátunk mögött.
~Na, ezt szagolgasd blöki...~
A sikátorban navigálva - többször is irányt kell változtatnunk, mert mintha minden kijáratnál állna egy zsaru! - végül csak sikerül eljutni a híd lábához, ami a szabadságot jelenti a számomra...egészen addig, amíg középen nem látok meg egy rendőrkordont. Kezdek gyanakodni, hogy ezek nem is engem üldöznek, hisz gyalog vagyok, de gondolom, ha már ide jöttem, nem fognak sajnálni pár golyót tőlem sem. Hátratekintve aztán látom a kutyás osztagot, így arra sem szökhetünk.
-Ó, hogy az a rohadt...
Magyarázni kezdenek nekem valamit a jogaimról, meg hogy adjam meg magam, ah élni akarok, és hogy nincs menekvés, én viszont már csak azért sem akarom megadni magam, hogy megkönnyítsem az ő dolgukat! Na nem, ha le akarnak csukni, az a fiatal egyenruhás meg flörtölni akar Casey-vel, amíg méretet vesznek a spanyol csizmámhoz, dolgozzanak meg érte! Kihasználva, hogy még mindig erősebb vagyok, az ölembe kapom a nőt, és a korláthoz szaladok vele, amit egy szökkenéssel átugrok, a levegőben pedig félredobom őt, nehogy megfulladjunk
-Sok szerencsét!!! - Ordítom zuhanás közben.
10-ből csak nyolcan patkolnak el asszem azok közül, akik innen levetik magukat. Ha lelőnek, az valamivel rosszabb...basszus, messze van még a víz???

-Nem kell magyarázkodnod, időnként én is megszomjazom - legyintettem a mentegetőzésére. - Bár hozhattál volna egy kis sört is. Na, mindegy, majd legközelebb.
Rohanás közben egyre aggasztóbbá kezdett válni a helyzet. Kutyaugatás, whiskey pocsékolás, zsaruk. A végén még elfogják Sorent, és vége a murinak, ráadásul még inni sem lesz mit. Mire a hídhoz értünk azonban már teljesen bekerítettek minket, nem foglalkozva azzal, hogy én kifejezetten jól érzem magam, úgyhogy nem ér ennyire megnehezíteni a játékot, ami akár egész nap is kitarthatott volna. Persze nem így, mert ha ennyi nehezítést bevetnek, sajnos túl hamar lesz game over. Nem mintha szégyen lenne veszteni, de azért ilyen gyorsan!...
-Nyugi, nyugi, nem lesz semmi baj - csitítgattam Sorent, aki már egészen belejött a szitkozódásba. - Kitalálunk valamit.
A minket körbevevő rendőrökre függesztve a tekintetemet elkezdtem koncentrálni, hogy elárasszam az elméjüket valami nagyon nem odaillővel, hogy egérutat nyerjünk, ekkor azonban hirtelen elemelkedtem a földről, és a víz felé kezdtem száguldani, noha meg sem mozdítottam még a kisujjamat sem.
-Soren, ne! - visítottam fel. - Hülye ötlet, hülye ötlet, hülye ötlet! Víííííííííííííííííííííííííííííí-PLACCS!
Nagyon igyekeztem kapaszkodni belé, hogy még véletlenül se váljunk el egymástól, mert akkor... hát mit tudom én, de valahogy biztonságosabbnak tűnt. Őt viszont ez nem érdekelte, és egyszerűen elhajított magától, hogy pár méterrel arrébb csobbanjak a vízbe. Nagyjából sikerült egy viszonylag pontos fejest bemutatnom. Nem volt sok kedvem sem a hátashoz, sem a hasashoz, ami azon kívül, hogy igen fájdalmas lett volna, még ráadásul igen halálos is. Nem mondom, így sem volt kimondottan kellemes, de azért csak összehoztam, hogy zúzódások nélkül hasítsam át a vizet, mint egy nyílvessző. Utána pedig nem volt más dolgom, mint kiúszni a partra, és a hátamra borulva kilihegni magam.
Ha Soren is megérkezett, bágyadt vigyorral emeltem fel neki a hüvelykujjamat, miután pedig kipihentem magam, két lábra tápászkodtam, nagyot sóhajtottam, majd lelkes tapsikolásba kezdtem.
-Még egyszer! Még egyszer!

A nagy csobbanást követően éveknek tűnik az az idő, amire végre sikerül kijutnom az erősen szennyezett folyóból, és a parton fekve erősen szennyezett levegő áramolhat a tüdőmbe, illetve a fülembe emigrált vizet is lassan kiebrudálja a gravitáció, én pedig az égre meredve nyúzottan, de vidáman sóhajtom:
-Megúsztam...
Aztán az idegesítő sípolás is megszűnik, helyette pedig valami mást kezdek hallani. Ahogy Casey tapsikol, én összeszorítom szemhéjaim, és a földbe markolok.
-Nem úsztam meg...
Aztán csak sikerül nagy nehezen nekem is felülnöm, és megpróbálni optimistán állni a helyzethez. Nem könnyű, hisz minden pia a folyóba veszett, és Casey is itt van még, ráadásul a partiőrség is nemsokára itt lesz - csodálkozom, hogy még nincs itt, azt hittem a híd alatt dekkolnak vagy ilyesmi, és ezért nem láttam őket - viszont....Hát, élünk, és a bűntársam valami eszméletlenül jól néz ki, ahogy a csuromvizes ruhái pontosan követik a teste formás vonalait, helyenként pedig még átlátszóvá is váltak.
-Ha nagyon akarod, elviszlek Bunjee jumpingra ha innen... - várjunk, MIVAN??? - Khmm...úgy értem, ha le akarsz ugrani a hídról, ne fogd vissza magad, de én most húzok innen, mielőtt beérnek a zsaruk!
Hátra fordulok, hogy szemügyre vehessem a rakpartot, aztán vissza, hogy ellenőrizzem a folyót, meg még egy pillanatra az ázott szexi sellőt, de aztán a rakpart lesz a nyerő, csak gyorsan, mert már hallom a szirénákat közeledni.
-Gyere, szükségünk lesz új ruhákra, mielőtt megfagyunk.
Megragadom a kezét, és magam után húzom felfelé, aztán berángatom az első butikba amit találok.
-Üdv...volt egy kis vízi balesetünk! - Mondom az eladónak, és lecsapok pár igen ázott és gyűrött százast az asztalra. - Ha nem baj, kéne egy törülköző, meg elfoglalnánk a próbafülkéket.
Az eladó csak int, én pedig magammal hurcolom a nőt tovább, amíg el nem jutunk a próbafülkékhez az üzlet hátuljában, én viszont nem veszem igénybe őket, hisz így is eléggé takarásban vagyunk, inkább csak lekapom magamról az átázott felsőmet, és a sarokba hajítom.
-Mire vársz? Meg fogsz fagyni.

-Hmmmm... - csücsörítettem, elgondolkodva fordulva vissza a hídra, ami így lentről még magasabbnak tűnt, mint odafentről. - Azt mondod, megéri kísérteni a sorsot? Végül is elsőre sem haltunk bele, az már valami. Na, majd ha megint ráérsz, ugrunk még egyet közösen, jó?
Azonban éppen hogy nekifogtam kicsavarni a vizet a hajamból (ez pedig hosszadalmasabb munka lett volna), Soren máris kézen fogott, és húzott maga után, hogy bár alig tudtunk újra normálisan lélegezni, megint rohanni kezdjünk. Eddig figyelmen kívül hagytam a szirénaszót, mert hát ez a város, itt időnként előfordul az ilyesmi, de aztán eszembe jutott, hogy ezúttal részben miattam, így nem húzattam magam sokáig, szaladtam magamtól is.
A ruhaboltba érve szerencsére sikerült kifognunk a világtörténelem legdiszkrétebb eladóját. De az is lehet, hogy errefelé napi rendszerességgel jönnek vásárolni az emberek bőrig ázva, nem tudom. Mindenesetre nem nagyon akadékoskodott még a csöpögő bankók láttán sem. Sikerült összeválogatnom egy nekem is tetsző összeállítást, ami új fehérneműkből, trapéz farmernadrágból (az övemet megtartottam), piros-rózsaszín-fehér kockás, rövidujjú ingből, és egy pár új, sötétbarna bőrcsizmából állt. Eddigre Soren már visszavonult az üzlet hátsó részébe, úgyhogy mehettem utána, igaz, én kihasználtam a függönyös próbafülke előnyeit.
-Na, hogy tetszem? - álltam meg előtte csípőre vágott kézzel, mintha egy kifutón lennék, noha alig változott valamit az öltözékem, az iméntitől. - Kaphatnék egy zacsit? - léptem oda az eladóhoz, aki már ütötte is be a pénztárgépbe a rajtunk lévő ruhák árait, de azért átnyújtott egy nejlon zacskót, ami belepakoltam a régi, vizes gönceimet.
Egyenlőre biztonságban voltunk, ezért aztán békésen ültem le az egyik cipőspolc melletti székre, és dudorászva, ráérősen kezdtem fonogatni a hajamat, ami így vizesen még hosszabb volt, így két percnél többet kellett rászánnom.
-Lehet, nem kéne szem előtt lennünk - vetettem fel Sorennek. - Biztonságos helyen laksz?

-Csak, ha hajlandó vagy pucéran ugrani - jelentem ki fáradtan, de azért teljesen komolyan, mert más nem jut eszembe, amivel elvehetném a kedvét ettől az egésztől. Másfelől, ah még így is igent mond...hát, legalább a fájdalomdíj miatt megéri, ha már ma nem olyan jó fej, hogy hozzám hasonlóan lemondjon a próbafülkéről, és előttem öltözzön át.
-Szívdöglesztő vagy... - jegyzem meg, nem valami sok lelkesedéssel - bár az előző jobban bejött.
~Egyáltalán új ruházz kapott magára, vagy csak a régit szárította meg? Mondjuk, én is csak egy farmert, és egy pólót kaptam fel...hmmm, ha még felvenném azt a fura színű, kockás pulcsit, olyan lenne, mintha összeöltöztünk volna.~
Ezek után természetes, hogy messzire elkerülöm azt a pulcsit, bár eleve nem tettszett a színe. Ami a csitri kérdését illeti, valóban el kell gondolkodnom rajta.
-Nem, tényleg nem kéne... - Értek egyet a nyilvánvaló részében a dolognak, hisz most talán még van rá egy kis esélyem, hogy elfelejtik a képemet, így lehet, hogy megúszom ezt az egészet, de ha még sok kopóval futunk össze, akkor ezt is leshetem. Viszont ami azt illeti, hogy biztonságos helyen lakom-e:
-Hááááááát - érvelek egy másik opció mellett a tarkómat vakargatva - Te merre laksz?
Belegondolni is rossz, hogy mi történne, ha magammal vinném ezt a csajt a bázisunkra, és Kardfog megtudná, ráadásul a zsarukat is odavezetném. Durván fél percig lennénk biztonságban, amíg eldöntené, hogy melyikünket koncolja fel először, és valahol azt olvastam, hogy az fáj. Ennek dacára, amikor eljut az agyamig, hogy tényleg azt javasoltam, menjünk az ő lakására, úgy érzem magam, mintha a mögöttem álló józan eszem adna egy hatalmas tockost annak hallatán, amit épp most mondtam az ő megkérdezése nélkül.
-Biztos vagyok benne, hogy elférünk majd! - Jelentem ki, és újra megragadom a csitri kezét, had tudja, ki itt a főnök! A mögöttem álldogáló józan ész közben gúnyosan vigyorog rám, a szemétláda, azt sugallva, hogy Casey eddig is tudta kis az, és annak a valakinek amikor dudorászik, sokkal kellemesebb a hangja, mint valaki másnak, aki a zuhanyrózsát használja mikrofonnak. Említettem már ugye, hogy a józan ítélőképességem egy seggfej?
-Induljunk...maga meg tartsa meg a visszajárót - vetem odabúcsúzásképpen a butikosnak, elvégre én mindig ilyen eszméletlen nagylelkű vagyok, ha szirénák kezdenek zúgni a távolban.
-Tudod, ha a zsaruk megtalálják ezt a butikost, a hülyéje biztos azt vallja majd, hogy a szabad akaratodból tartasz velem - jegyzem meg vigyorogva - tudod, mint valami bűntárs. Na, szóval merre is laksz?

-Ne flörtölj egy taxasival, hacsak nem gondolod komolyan - vigyorogtam rá.
Sajnos úgy tűnt, ahol ő lakik, az vagy a rendőr főkapitányság épülete, vagy az alvilág legelvadultabb negyede, de inkább nem kérdeztem rá, mert egyrészt mindegy volt, másrészt meg úgy tűnt, hogy ez neki érzékeny téma, ezt pedig minden kíváncsiság ellenére is illik tiszteletben tartani.
-Miért, te hol laksz? Ennyire problémás környék? Kiktől félsz, kommandósoktól vagy a maffiától? Miért nem mehetünk oda? Azért csak távolról megmutatod? Meg elmondod? Meg csak egy kicsit körülnézhetek? Ha még te is így félsz odamenni, akkor nagyon izgi hely lehet. Naaaaa, csak egy kicsit, aztán mehetünk hozzám.
Ha azonban hajthatatlan, egy csalódott sóhajjal megadtam magam, és intettem, hogy akkor induljunk.
-De hát szabad akaratomból tartok veled - ráztam a fejem. - Miért mondana bármi mást? Azért tartok veled, mert szórakoztató vagy, egyébként bármikor elsétálhatnék. Még rendes is tőled, hogy ledolgoztad az elcsaklizott, aztán elpocsékolt piát - kacsintottam rá. - Így már végképp nincs miért morognom. Persze, ha a zsaruk elkapnak, nem ezt fogom mondani, akkor maradunk a túsz verziónál. Nincs sok kedvem börtönbe kerülni bűnöző segítéséért.

//Folytatás: [You must be registered and logged in to see this link.]//