Honolulu

Kicsit meglepett, hogy Ratna így elhúzódott, de nem zavartattam magam, és mérges sem lettem. Rámosolyogtam a lányra, meghallgattam, amit mond. És bizony okos dolgot mondott: így, hogy odafigyeltem rá, igencsak korgott a gyomrom nekem is. Nem is csoda: ugyanúgy nem fejeztem be a reggelit, mint Ratna, de ráadásul én még a képességemet is használtam, méghozzá nem is egyszer, ami elég sok energiámba került.
Leültem Hát Ratna mellé, és elvettem tőle a a szendvicset, amit nekem nyújtott.
- Azokból a finom gofrikból nem maradt véletlenül? - kérdeztem, miközben a nyakamat nyújtogattam, hogy belelássak a táskába.
Elgondolkodtam Ratna kérdésén. Éppenséggel az egész utat is megtehetnénk a levegőben... Mennyi is? Húsz perc alatt? Huszonöt?
- Hát... Tudod, mit? Rád bízom, rendben? - mondtam nagylelkűen - Ha gyalog akarsz menni, gyalog megyünk, de akkor majd korábban kell elindulnunk. Ha úgy érzed, elég bátor vagy egy húszperces repüléshez, nekem az sincs ellenemre.
Mindezt kedvesen mosolyogva adtam elő, és eszemben sem volt megemlíteni neki, hogy még egyedül sem repültem soha húsz percig, nemhogy egy utassal... De hát, mi baj történhet? Csak nem ejtem le őt, nem igaz? Neeem... Az nem történhet meg. Most komolyan, milyen lenne már? Végre találtam egy rendes lányt, aki elfogad és szeret, és még szép is, meg okos, és kedves, meg hát ami kell, én meg lepottyantom az őserdő felett? Ilyen szerencsétlen még én sem lehetek.

-De, egy párat sikerült megmenekíteni. Majd mondj köszönetet Kikkinek érte, hogy előbb fülön csípte Gredzsit, mint hogy betermelte volna az összeset. Viszont csokiöntet meg ilyesmi nincs hozzá... egyszer már sikerült eljátszanom, hogy kifolyt a táskámba, akkor megfogadtam, hogy soha többet...
Odahúztam magam mellé a hátizsákot és anélkül, hogy belenéztem volna, fél kézzel könyökig belenyúltam, ahogy keresgéltem és a különböző becsomagolt harapnivalókat tapiztam. Közben pedig hallgattam Darren javaslatát a visszafelé útra.
-Tessék, itt van. -nyújtottam át alig egy perccel később Darrennek a kb. 10 cm-es kis gofrihalmot, majd én is folytattam az evést.
Magamban pedig mérlegeltem, hogy melyik lenne jobb? Vagyis, az egyértelmű, gyalogolni jobb lenne, de... idefelé is elég fárasztó volt, pláne a sok potya körút miatt... Ami alapból nem zavarna, de most jó lenne sötétedésre visszaérni, hogy arra a tűzzsonglőrös izére is odaérjünk. Ha Darrenre bízom a visszautat, az ezzel szemben csak 20 perc... Ami a több órához képest pazarul hangzik, de ha belegondolok, hogy ki tudja, hány méter magasban... Huh... Mondjuk... Azt is túléltem, hogy idefelé Greg volt a kapitány, azt az utat meg szerintem senkinek se kell emlegetnem, aki ismeri a srácot, mindenki tudja, mire gondolok...
-Rendben, akkor majd még meglátom. Neked amúgy nem volt fárasztó így menni? -tettem fel reménykedve a kérdést, hátha rávágja, hogy igen, és akkor probéma megoldva, gyalog megyünk.
Ahogy végeztem a szendviccsel, húztam egy pár csíkot a vízfelszínre a lábammal, majd még egy szendvicset, meg egy almát elmajszoltam második, meg desszert gyanánt. Jó, tudom, nem jó tele hassan fürödni, de üressel se, nemde? Vagy csak én szoktam éhes lenni az úszástól?
-Ha kész vagy, akkor utána úszhatunk egyet. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én oda akarok menni a vízeséshez... De egyél nyugodtan, visszafelé legalább annyival kevesebbet kell cipelni. -támasztottam meg magam hátul két kézzel, és pacskoltam tovább a vizet, amíg ő is végez a tízórai-ebéd-uzsonna(-vacsorá?)-val.

Felcsillantak a szemeim, mikor kiderült, hogy Ratna hozott pár gofrit is. Nagyszerű! Szendvics, aztán édesség... Nem is kell több egy éhes gyomornak.
- Hát igen - mondtam teli szájjal - A csokiöntet veszélyes dolog, ezt Greg is megtapasztalta...
Megfontoltam falatozgattam, mikor Ratna feltette a kérdését. Fárasztó-e?
- Egy egész kicsit. Mint mikor mondjuk tanulsz, vagy valami szellemi munkát végzel. Még sokat kell gyakorolnom, de ilyen kis távolságokon tökéletesen biztonságos a dolog. Bízz bennem.
Ez után az ételbe temetkeztem, és csak akkor néztem fel legközelebb, mikor Ratna megszólalt. Félrenyeltem, köhögni kezdtem, és ha nem húzom meg gyorsan az egyik ásványvizet, még az is lehet, hogy ott fulladok meg.
- A...A vízesést? Hát persze, hogyne...
Hogy lehetek én ilyen nagyon mázlista? Jóságos ég... Az a testtartás... Azok a csodás lábak... Ahogy a kecses lábfejek a vizet szántják... Jó, értem én, hogy gusztustalanul szerelmes vagyok, de akkor is! Ratna olyan elképesztően gyönyörű volt, ahogy a vízbe lógatta a lábát és csak ott ült, hátra tett kézzel, hogy legszívesebben órákig csak bámultam volna.
Ehelyett inkább lekaptam a pólómat, és a szikláról a vízbe csusszantam. Kicsit lefröcsköltem a lányt, majd még egy kicsit, és így szóltam:
- Gyere! Nagyon jó a víz!

-Aham, értem.
Pech, hát ez nem nyert, szóval még mindig versenyben a repülés a túrával szemben.
-Hékás, minden rendben? -paskoltam meg aggódva a hátát, a nagy köhögőroham közepette, majd gyorsan előkaptam egy palack ásványvizet és a kezébe nyomtam.
-Meg ne fulladj itt nekem... Nem vagyok valami jó elsősegélyből, na meg mit mondanék a többieknek? -feddtem meg játékosan, amikor már túl volt az "életveszélyen".
Kicsit meg is lepődtem rajta, hogy milyen rekordidő alatt a vízben volt, nekem még kettőt pislogni se volt időm. Arra, hogy Darren vízzel lepocsolt, csak nemes egyszerűséggel elkezdtem a lábammal taposni/rugdosni/csapkodni a vizet, hogy azért valamit vissza is kapjon belőle.
-Megyek, megyek már... -tápászkodtam fel a kőről, majd mielőtt még elkezdtem volna vetkőzni, Darren felé fordultam- Fordulj el, légyszi...
Jó, tudom, már rajtam van a fürdőruha, de akkor is feszélyez, ha néznek öltözködés közben... Hacsak nincs valami hú-de-tudomisén-milyen-vészhelyzet, pl. mint amikor a kommandósok elől menekültünk...
De mindegy is, amíg Darren nem fordul nekem háttal, a vízesés felé figyelve, addig úgy se mozdulok... Utána aztán gyorsan ledobom az egyik hátizsák mellé a nadrágot, felsőt, meg sálat, és... pár lépésnyi nekifutásból elrugaszkodok annyira, hogy a tó kicsit mélyebb részén csobbanjak bele a vízbe, egy szép nagy csobbanás kíséretében.
Ahogy újra feljöttem a vízfelszínre, egy darabig még egy helyben tapostam a vizet, amíg a csobbanás után a sok pici kis buborék nagyja is eltűnt, majd lassan odaúsztam Darren mellé.
-Igazad volt, tényleg jó! Attól féltem, hogy hidegebb lesz... -evickéltem be mögé, hogy így fél kézzel a vállára tudjak támaszkodni, aztán az államat meg a karomon pihentetni.

Csak nevettem, ahogy próbálta ellentámadásba lendülni, és még egyszer lefröcsköltem. Aztán viszont megrökönyödtem. Forduljak el?
- De egyetlen drága kincsem - kezdtem türelmesen - Már rajtad van a fürdőruha.
De hiába, láttam, hogy én itt nem nyerhetek. Vigyorogva csóváltam a fejem, miközben elfordultam. Próbáltam a vízből kiemelni pár litert, és függőlegesen magam elé állítani, hátha annak tükrében megleshetem a kis szégyenlőst, de ennyire még nem voltam gyakorlott ebben az egész telekinézis-dologban. Aztán már hallottam is a csobbanást, és tudtam, hogy Ratna is a vízbe érkezett.
Ahogy éreztem, hogy mögém úszik, elmosolyodtam. Forduljak el? Ezt neked!
Tükröt nem tudtam csinálni a vízből, de az a jó tíz liternyi, ami a háta mögül váratlanul kiemelkedett és a nyakába zúdult, biztosan meglepte. Igaz, én is kaptam belőle jócskán, de megérte... Forduljak el...
Amikor megfordultam, egy ázott és levegő után kapkodó Ratnát láttam. Hogy levegőhiányát orvosoljam, gyorsan szájon csókoltam, aztán menekülőre fogtam, tartva az esetleges bosszútól.

Ha előzőleg már nem merültem volna el a vízben, akkor most minden bizonnyal felsikítottam volna ijedtemben, ahogy a semmiből a nyakamba zúdult a víz. Így azonban csak bosszúsan prüszkölve fújtam ki a vizet.
-Na várj csak, ezért még kapni fogsz... -simítottam hátra a hajam, hogy lássak is valamit, majd úgy döntöttem, ennyi egérút bőven elég neki, és utána úsztam, hogy bosszúból én is összepocsoljam.
Úsztam én, ahogy csak bírtam, a lelkesedéssel nem volt gond, egyedül csak azzal a pár apró ténnyel nem számoltam, hogy az ellenfelebb erősebb, gyorsabb, távolra hat a képessége, meg vagy jópár évvel több tapasztalata van menekülésből, mint nekem... Jó, a képességemet én is bevethetném, de abban meg semmi kihívás nem lenne. A negyed órányi fogócska után ha párszor sikerült néhány méterre utolérnem, már az is teljesítménynek számított, így aztán megálltam, hogy kiagyaljak valamit.
Bukjak le a víz alá, aztán valahogy lesből támadjak? Áh... Darrennek csak egy "szempillantásba" kerül, és meg is talál, esélytelen...
-Rendben, te nyertél. Feladom. -emeltem fel a két kezem megadóan, majd megfordultam, és inkább a vízesés felé kezdtem úszni, egy gonosz mosollyal az arcomon.
Simogattatok már valaha kígyót? Na, ha nem, akkor képzeljétek el, ahogy például úszás közben egy vízisikló hűvös, sima pikkelyei úszás közben hozzáér a hátatokhoz... Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy Darren mit fog reagálni rá. Elég lesz ez, "bosszúállásnak", vagy valami mást kell kitalálnom.

Kacagva úsztam Ratna elől. Nem voltam kifejezetten jó úszó, de úgy fest, a lánynál azért még így is jobban ment nekem ez a sport. Bár be kell valljam, negyed óra után már azért kezdtem kifulladni... Ha ez így megy tovább, bizony a kitartás legyőzi a gyorsaságot... De erre végül nem került sor, mert Ratna feladta, és a fogócskának vége lett.
Jót nevettem, és elkezdtem úszni felé. Most már nem siettem annyira, de ő sem, így már majdnem utolértem a vízesés felé menet, mikor egyszer csak...
Ijedten felkiáltottam.
- Ratna! Valami hozzám ért! Valami van a vízben!
Ijedten kapkodtam a fejem, és igyekeztem a képességem által meghatározni, honnan fog legközelebb támadni az a kígyószerű valami.
- Jobb lenne, ha gyorsan kimennél a... Na várjunk csak!
Semmiféle vízi kígyó, sikló vagy tengeri sárkány nem tekergett a tóban. Annak a valószínűsége, hogy egy ilyen lény újra hozzámérjen, nagyjából nulla volt.
- Teee.... - mondtam félig nevetve, félig fenyegetően - Most aztán kapsz! Ezt nem úszod meg! Csikis vagy? Menekülj, vagy megkapod minden csikizések legnagyobbikát!
Azzal sebesen úszni kezdtem a lány felé.

Amikor meghallom, hogy Darren hogyan reagálta le a képességem hatását, csak megfordulok és háttal kezdek tovább úszni a vízesés felé, így közben láthatom is, milyen képet vág hozzá... Nem is bírom sokáig visszatartani és amikor már paterolna kifelé a vízből, elnevetem magam. Így azonban már úszni is nehéz, csak egyhelyben lebegve tapostam a vizet...
-Na? Na? Na? Csak nem a Loch Ness-i szörny az? -cukkoltam, amikor leesett neki a tantusz, de amikor szóba került a csikizés, mintegy varázsütésre lehervadt a mosoly az arcomról.
-Basszuskulcs... -bukott ki belőlem, majd gyorsan merre néztem, melyik irányba lenne a legcélszerűbb elindulni, és ezúttal én vettem menekülőre...
Amilyen gyorsan csak tőlem telt, ami így negyed óra gyorsúszás után már annyira nem is volt gyors.
-Jajj, ne már, most azért akarsz bántani, mert ilyen ijedős vagy? -vágtam vissza neki, de félek, hogy ez édes kevés lesz "meggyőzésnek".
Azt már most láttam, hogy esélyem sincs "hosszabb" távon megtartani az előnyömet, így mire Darren felzárkózott, inkább megfordultam, és egy helyben lebegve készültem fel a "harcra".
-Eszedbe ne jusson megpróbálni... Maradj ott! Ne gyere közelebb, hallod? -néztem farkasszemet vele, és biztosra veheti, hogy ha a figyelmeztetésem ellenére közelebb úszik, akkor újra átélheti, milyen érzés az, amikor egy marék havat nyomnak az ember nyakához... Vagy jeget a hasához... vagy egy behűtött dobozos sört a hátához...

Újabb kergetőzés kezdődött, de ezúttal én voltam a fogó. Kezdtem nagyon elfáradni, de azt a kígyós trükköt mégsem hagyhattam megtorlatlanul... De Ratna más módszert választott, feladva a menekülést, és ez új helyzet elé állított. Fenyegetését komolyan vettem: tudtam, hogy ha közelebb megyek, nem úszom meg újabb kellemetlen élmények nélkül. Persze ha a víz hullámverése dobná őt a karjaimba, egy szava sem lehetne.. De nem jó, túldobnám. Nincs más hátra... Bár hivatalosan nem tárgyalunk terroristákkal, most mégis engednem kell a fenyegetésnek...
Elgondolkodtam, majd egy fél perc múlva felcsillant a szemem.
- Na jó... Megvan! Üzletet ajánlok. Kössünk fegyverszünetet, rendben? Kiválthatod magad... Lássuk csak... A csikizés legalább öt percig tartott volna. Ezt elengedhetem... Egy hosszú csókért cserébe. Mit szólsz?
Úgy gondolom, ez nagyon méltányos ajánlat volt, tekintve, micsoda sokkot kellett átélnem a vélt kígyó miatt. Ez a legkevesebb...

Amikor láttam, hogy hezitál, elégedett mosolyra húzódott a szám. Ezek szerint elég hatásos volt a felszólításom, és meggondolta magát?
-No? Mondd csak, hallgatlak. -biccentettem, majd kíváncsian figyeltem, hogy vajon mit talált ki, ám ahogy meghallottam, újra elnevettem magam.
-Darren, Darren... Nem is tudom, ki kezdte ezt az egészet. Orvul hátba támadtál egy minicunamival, odáig 1-0 neked. Utána én ijesztettem rád a tó csodálatos állatvilágával, 1-1 az állás. A fegyverszünetben benne vagyok, de miért kéne kiváltanom magam? Ha megcsikiztél volna, hidd el, te is hasonló kellemes meglepetést kaptál volna, szóval továbbra is döntetlen lenne az állás. -úsztam oda hozzá szép lassan, mígnem közvetlenül előtte lebegtem a vízben.
-Amúgy is, nem szép dolog a kisebbet bántani. -úsztam még közelebb, és karoltam át a nyakát- Szóval mi lenne, ha... -hajoltam oda hozzá- Végre megnéznénk végre azt a vízesést? -adtam egy puszit a homlokára, majd mosolyogva folytattam:
-Már úgy is kezdek elfáradni, és még vissza is kell úsznunk... -érkezett a következő puszi az orra hegyére.
-Utána meg hazakeveredni valahogy, hacsak nem akarunk elkésni arról a tűzvarázslós programról. -csókoltam szájon végül- Nos?

Nem ment bele az üzletbe a kis ijesztgetős, de a jussomat azért megkaptam. Puszi a homlokra, ez mosolyt csalt az arcomra. Puszi az orromra, ez kifejezetten aranyos volt. És végül egy csók a számra... Ennek a hatását nem mondom el, hátha kisgyerekek is vannak itt.
- Nem, tényleg nem szép dolog... - mondtam bágyadtan mosolyogva - Mi? Vízesés... Az se szép dolog... Vagyis...
Megráztam a fejem. Mi a fene, víz ment a fülembe, vagy micsoda? Tisztára zavaros az agyam... Most hirtelen nem is tudom, volt-e már nő ilyen hatással rám, de azt hiszem, nem... Sőt, biztos...
A vízesés viszont tényleg szép volt. És hangos. Ha ennek ekkora hangja van, milyen lehet a Niagara?
Elég sokáig nézegethettük a vizet, vagy még Ratna kevésbé ügyes térképkezelése vett el soki időt? Mindenesetre azt vettem észre, hogy a nap már lebukóban van, és a fény is elkezdett fogyatkozni.
- Ratna... El kéne indulni vissza, ha nem akarsz repülni... Ha akarsz, akkor is,egy óra, és koromsötét lesz...

Darren mellébeszélésére csak szótlanul elmosolyodtam. Egy pár percig csak a vállára támaszkodva figyeltem, amíg kicsit összekapja magát, majd utána már tényleg odaúsztam a vízeséshez. Ahhoz azért nem voltam elég bátor, hogy átússzak alatta, hisz elég nagy robajjal zuhogott alá, és szép nagy párát is csapott maga körül, de azért ilyen közelről is szép volt.
-Hm? Már ennyi az idő? -kaptam fel a fejem, ahogy meghallottam Darren hangját.
Körbenéztem, és valóban, nagyon elrohant az idő... Amikor ideértünk, még javában az ég tetején járt a nap, most meg? Már eltűnőben a fák lombjai mögött...
-Uhh... Rendben, akkor menjünk. -bólintottam, majd a part felé kezdtem úszni.
A parton aztán amennyire tudtam, szárazra törölköztem, majd visszabújtam a ruháimba, utána meg elpakoltam a többi motyót is, maradék szendvics, ásványvíz, térkép...
-Darren, tudod mit? Ha nem fárasztott le túlságosan az úszás, meg van hozzá kedved, akkor mehetünk... repülve. Félek, ha én navigálnék visszafelé, akkor elég későn érnénk vissza, pláne, ha világosban is ilyen sok időbe telt. Majd... valahogy kibírom, max. csalok egy kicsit... -mosolyodtam el halványan.

Nem válaszoltam Ratna mosolyára, sem a szavaira. A fény rohamosan fogyatkozott körülöttünk, de ez sem érdekelt. Csak azt a helyet bámultam, már vagy öt perce, követtem a szememmel, ahogy a lány mozgott... Amikor beugrott a vízbe, nem láttam. És utána sem, míg úsztunk, de most már... Gondolom, a sietség az oka, hogy elfelejtett megkérni, forduljak el.
- Ratna... A lábad. Az is... Az is Kardfog volt? Tudod, mit? Ne válaszolj. Mindegy. Menjünk.
Felkaptam a táskámat, és átöletem a lányt. A levegőbe szökkentünk, gyorsabban, mint szerettem volna, de a szemeim előtt a csúnya sebhely képe lebegett, és a düh egy kicsit felturbózta a képességemet is... Tudatosan kellett visszafognom magam, nehogy ráijesszek Ratnára...
Az a sebhely...
Megígértem Ratnának, hogy nem ölöm meg Kardfogat. Ha igaz a szóbeszéd, nem is lehet. De a fájdalmat biztosan érzi... És én megtanítom majd neki, mi a fájdalom.
Nem sokkal később talajt értünk, egy nagyobb döccenéssel, amitől a térdem is megroggyant. Erősen fogtam Ratnát, hogy el ne essen. Talán ha ötven méternyire lehettünk a házaktól. Vajon a többiek hogy töltötték a napot? Nekik is ilyen kellemes volt? Vajon ők is bosszút esküdtek egy halhatatlan őrült ellen?
- Ratna...- fordultam a lányhoz - Az előbb én... Bocsánat, ha kicsit durva voltam a vízesésnél. De az a sebhely... Dühbe gurultam. Nem rád, ne érts félre...
Már most tudtam, hogy ha egyszer Ratnával eljutunk odáig, arra a sebhelyre rengeteg csókot fogok adni... Gyerekes, tudom...De talán az majd kárpótolja egy kicsit azért, ami történt.

Ahhoz képest, hogy pár perccel korábban milyen vidám volt a hangulat, most kissé furcsállottam Darren részéről ezt a hirtelen jött szótlanságot. Csak nem még egy, olyan hirtelen "hangulatváltozás", amit tegnap este is említett?
Hát... végülis, így is mondhatjuk. Ahogy meghallottam a megjegyzését, majd Kardfog nevét, egyből megtorpantam, a kezemmel pedig önkéntelenül is hozzáértem a korábbi sérülésem helyéhez. Egy megadó sóhajt követően már épp megadtam volna magam, hogy válaszoljak a kérdéseire, de... Ehelyett inkább gyorsan hazafelé vettük az irányt. Finoman szólva is váratlanul ért ez a hirtelen indulás, így kissé pánikolva viszonoztam a fiú ölelését... Ráadásul az a tervem is meghiúsult, hogy majd a hosszabb, hazafelé tartó úton a képességemet használva "átveszem" az ő nyugodtságát... Így, hogy indulás előtt újra feljött "kedvenc közös témánk", inkább nem mertem kockáztatni, pláne azok után, hogy délután is hogy felzaklatták a hallottak.
Arról, hogy végül mennyi ideig tartott maga a repülés, vagy milyen útirányon jöttünk, fogalmam sincs... Végig szótlanul, csukott szemmel, kissé remegve próbáltam túlélni az utazást, s csak akkor mertem újra körbenézni, amikor a már jól ismert, biztonságérzetet adó, meleg, süppedős tengerpari homokot éreztem a talpam alatt.
-Darren, semmi baj... A lényeg, hogy épségben visszaértünk. Ami azt heget illeti... nincs több hasonló "meglepetésem", ígérem... Úgyhogy próbáld meg elfelejteni Kardfogat, legalább csak amíg itt vagyunk, rendben? Ha már ilyen szerencsésen alakult, hogy egy egész hetet együtt tölthetünk el, úgy, hogy nem kell a hétköznapok problémáival foglalkozni, akkor nehogy már ő rondítson bele az egészbe, nem igaz? -simogattam meg finoman az arcát, majd kézen fogva indultunk el vissza, a szállásunk felé.
- Rád fér egy kiadós pihenés, szóval semmi mérgelődés, idegeskedés, meg hasonlók, oké?. Ha gondolod, akkor csak egy szavadba kerül, és segítek, gyorsabb és hatásosabb, mint bármilyen nyugtató.
A házakhoz közelítve elég kihaltnak tűnt a hely, bár mióta megérkeztünk, mindenki, mint ha eltűnt volna, leszámítva egy pár ismerőst, szóval annyira azért nem lepődtem meg, hogy most sem volt tömegnyomor. A szállásra visszaérve aztán kipakoltam a hátizsákokat, majd az úszás után megéhezve még egy gyors vacsora és kis pihenés után azt hiszem, lassan nem ártana indulnunk arra a tűzzsonglőrös bemutatóra...

Egy percig latolgattam Ratna szavait. Semmi idegeskedés? Meg mérgelődés? Ebben a rohanó világban, ahol olyan teremtmények szaladgálnak, mint Greg? Aztán végül megfontoltnak szánt hangon így szóltam.
- Hát, ha tényleg nincs több ilyen meglepetésed, akkor erre a hétre én is magam mögött hagyom a várost... Nyaraljunk! Fő a lazítás, egy jó kis be...turmixozás... Meg ilyesmi - fejeztem be gyorsan.
Nincs kizárva, hogy az elmúlt hónapok egy kicsit tényleg kikészítették az idegrendszeremet. Az állandó üldözés, a gyémántok... Tényleg, hová raktam őket már megint? Na mindegy, ha elkevertem valahová, legfeljebb megkérem Greget, hogy csináljon nekem újakat... És igyekszem nem megemlíteni Szellemnek. Vajon milyen arcot vágna, ha elmondanám neki, hogy a több millió értékű gyémántokat valahová elhánytam? Különben meg nem is biztos. Talán a zakómban maradt...
Kézen fogtam Ratnát. Kell valami vacsora, aztán felőlem mehetünk is a tüzes fószerekhez...

Minek után Ratnáék világgá mentek tettem egy gyors kört a környéken, de olyan kihalt volt minden. Ráadásul még nyugodt is. Kapva az alkalmon, teli hassal visszamásztam a kényelmes kis napozóágyamba és nekiláttam süttetni a hasamat. 20 percet süttettem a hasamat, aztán még húszat a hátamat, utána egy bő félórát pihentettem magam az árnyékba. Délután környékén viszont megjött az étvágyam és a sokadik napozós köröm után betámadtam a romokban heverő konyhát. Miközben nagyban turkáltam sikerült még nagyobb káoszt teremtenem a helységben. A pláne az egészben, hogy mind fölöslegesen. Ugyanis ételnek nyoma sem volt... Összeszedtem a kuplerájt egy kupacba a magam módján és abból kreáltam némi élelmiszert. A reggeli gofri tökéletes mása az alkalomnak megfelelő volt. Vissza bandukoltam henyélni. A lemenő napot bámulva olyan szinten sikerült lenyugodnom, hogy el is aludtam. Csak valamivel később riadtam fel a karórám pittyegésére, ami azt jelezte, hogy fordulni kéne, de már nem volt fenn nap, a hol pedig nem barnít. Nem mintha sok szükségem lett volna a dologra ugyanis olyan gyönyörűen lebarnultam. Illetve még kissé pirospozsgás voltam de már látszódott a változás. Gyors pillantást vetette ma szerkezetre.
~Idő van... Remélem visszaértek és nem tévedtek el valamerre.
Egy csobbanással a vízben kötöttem ki. Felfrissített az egész napos aszalódás után egy kis víz.
Vizes lépteim furcsán csattogtak a véknya hídon ami Darrenék lakosztályába vezetett. De szó szerint. Kilincs le ajtó be. Még ha az eredetileg kifelé is nyílik. AZ ajtótól a háló részig megtett úton magamra kaptam egy egyszerű piros inget és egy farmernadrágot. Hajamat hátrasimítottam de valami azt súgta, hogy ez zselé nélkül alig ha fog így maradni. Majd ha beszárad Szimba elbújhat mögöttem. De most Nyaralunk nem adunk az eleganciára.
-Jöttök csajok?

-Okés, akkor ezt megbeszéltük! -nyugtáztam elégedetten Darren válaszát, majd a szállásunk felé vettük az irányt.
A sok mindent, amit feleslegesen cipeltünk magammal, visszapakoltam a helyükre, aztán közös megegyezéssel betámadtuk a konyhát. Először meglepődtem egy kissé, hogy milyen szép rend lett a reggeli kupi után, ha tippelnem kellett volna, hogy ki rakhatott rendet... Hát... Őszintén? Max. Kikkiből néztem volna ki, de reméltem, hogy nem ő pazarolta erre a nyaralását...
A gofritól reggel egy csöppet elment a kedvem, így jobb híján vacsira egy nagy adag rántottát sütöttem, bár mivel most csak kettőnknek készítettem harapnivalót, annyira nem volt hatalmas adag mint reggel. Már épp befejeztem az evést, és a teámat iszogattam, amikor feltűnt, hogy valaki a szállásunk felé igyekszik.
-Te, az ott nem a szórakozott kapitányunk? -kérdeztem Darrent, ahogy a vörös inges alak felé intettem, majd felpattantam a helyemről és felé siettem.
-Gredzsi? Felétek nem szokás kopogni? Amúgy meg mit keresel itt? -értem utol, amikor ő már odabent volt.
A szerelését látva csak elmosolyodtam... Mikor is láttam azelőtt így, egyszerű farmerban és ingben, az öltöny-élére-vasalt-nadrág-nyakkendő helyett? Ettől függetlenül persze szépen kitessékeltem a szobából...
-Arra a programra, amit Kikki néni mutatott? Persze, megyünk! Csak még Darren befejezi a vacsorát...

Aztán, ha jót akartok magatoknak és nem szeretnétek lekésni a műsort, vagy hajnalra odakeveredni, akkor nem engeditek, hogy Ratna mutassa az utat... Amennyiben nem több órás késéssel érkezik meg a csapat...

Annak ellenére, hogy már teljesen besötétedett, már távolról kivehető volt a távolban a part közelében, hogy van ott valami... Már messziról is feltűnő volt, ahogy a különböző, élénk sárga "kígyók" keresztül szelik az éjszaka sötétjét, meg egyéb tűzből formált alakok is fel-felvillannak. És persze a tömeg... Talán nem meglepő, hogy egy ilyen népszerű tűzzsonglőr-estre ilyen sok turista gyűlt össze.
Odafelé menet kb. 5 percenként a fiúkat faggattam. "Ugye nem fogunk elkésni?" "Szerintetek milyen lesz?" "Sokan lesznek majd ott?" "Ha igen, akkor hogyan fogjuk megtalálni Ms. Morát?" "Ti próbáltatok már a tűzzel hasonlókat csinálni korábban?" "Ott vagyunk már?" "Kb. mikor érünk oda?" Meg ehhez hasonló kérdések tömkelege... Már eddig is teljesen "be voltam sózva", de persze ahogy az első tűzcsóvát kiszúrtam a sötétben, egyből sietősebbre vettem a lépteimet, magam után húzva Darrent, meg ha nem haladna elég gyorsan, akkor Greget is...
-Hú, ti is láttátok? Siessünk!

No miután a lelkizést letudtuk, és a cókmókot is lepakoltuk(egyébként minek vittünk egyáltalán iránytűt? Ennyi erővel Ratna locsolókannát is cipelhetett volna, amilyen ügyesen használta, gondoltam kajánul.). Aztán jött Ratna díjnyertes ötlete, amiben a vacsora szó is szerepelt. Felcsillanó szemmel, hangos "Kaja!" csatakiáltással indultam a konyha felé. Csak amikor rávetettem magam a nagy adag rántottára, akkor jöttem rá, hogy voltaképpen milyen éhes is vagyok. Talán ma már nem kéne többször használnom a képességemet, gondoltam. Megéhezem tőle...
Már a vége felé jártam az adagomnak, mikor felbukkant mindenki kedvenc pilótája, Gregory. Felvont szemöldökkel hallgattam az üdvözlését, de hagytam, hogy Ratna tessékelje ki a szobánkból. Addig befejeztem az evést.
- Mehetünk már, mehetünk... De... Ratna? A bemutató a másik irányban lesz...
Végül útra keltünk. Ratna olyan izgatott volt, mint egy kislány. A legtöbb kérdésére értelmesen válaszoltam, de amikor azt sikerült megkérdenie, mi csináltunk-e már ilyesmit, belém bújt az a bizonyos kisördög.
- Ó, hát persze, kedvesem. Mi Greggel gyakorlott előadók vagyunk, nem tudtam? A tűznyelés a specialitásom. Tudod, lenyelek egy fáklyát, és utána Virgil-alakú tüzet fújok... - kedvesen mosolyogva csóváltam a fejem a lány csacska kérdésén.
DE tetszett, hogy ilyen: a várakozás, és az izgalom, majd az ámulat, ahogy az esti levegőt megfestő tűzalakzatokat meglátta, igazán csodaszéppé varázsolták az arcát.
Egy ideig én is a tűzkígyókat és íveket figyeltem, majd eszembe jutott az a szőke nő reggelről. Végül is, ő hívott ide minket...
Nem volt nehéz megtalálnom, hála a képességemnek.
- Nézzétek, ott van a tanárnő... Magányosnak tűnik... Menjünk oda hozzá!
És már meg is indultam felé, magam után húzva az ámuló-bámuló Ratnát, miképpen ő tette velem pár perccel ezelőtt.
- Jó estét, tanárnő - köszöntem rá vidáman a szőkeségre - Kérek én is egy olyat, amit a hölgy iszik - mondtam aztán a csaposnak, mert valahogy biztos voltam benne, hogy a szolid tanerő nem iszik alkoholt. Hm... Tévedtem.
- Ratna, Greg, mit isztok?

Kezdeti lelkesedésem szinte azonnal lelohadt ahogy megláttam az üres szobát. Kezdtem reménykedni, hogy jutottak valamire vagy legmélyebb álmukból zavarom fel őket azért van sötét, de úgy tűnik szimplán nincsenek itt. Elindultam kifelé amikor Ratna jött szembe velem. A hirtelen fékezéstől egy tincsem a képembe lógott, ami meglepően hosszú volt. Rábandzsítottam. Majd az orromig ért. Kissé meglepő volt, pedig nem is olyan rég voltam fodrásznál. Biztos az óceáni levegő. Egy laza mozdulattal visszaparancsoltam a fejem búbjára.
-Áá! Na végre megvagytok... Fogadjunk eltévedtetek...
Kacagtam fel és finoman vállba bokszoltam. Pontosabban csak meglöktem egy kicsit.
-Jah, néha szoktam. De akkor menjünk végre. DARREN! BURKOLJÁ TEMPÓSABBAN!
Üvöltöttem a konyha irányába. Aztán Ratnara néztem. Felmértem a ruházatát amiben jönni akart.
-Ugye nem ebben akarsz jönni?
Valami azt súgta, hogy igen, ezért egyenlőre jegeltem a témát. A sok alvástól tele voltam energiával, ihatnékom is volt szóval menni akartam. Én is csak bólogattam, persze minden nap tüzet reggelizek és lávát fosok tőle de menjünk. Csapkodtam össze a tenyeremet. Engem ugyan nem kellett ráncigálni a helyszín felé. Ahogy odaértünk én körbenéztem. Aztán meg is találtam amit kerestem.
-Mindjárt jövök...
Intettem és eltűntem a nagy tömegben pár percre. Kicsit nehézkesebb volt megtalálni a többieket de a szimatom, mint mindig... a pult felé vezetett. Ott meg is találtam őket. Ratna háta mögül bukkantam elő. Vállára tettem és egy kicsit kicsinosítottam.
-Egy kicsit elrabolom oké?
Azzal be is rántottam a tömegbe Ratnat.
-Emlékszel még mit beszéltünk a múltkor? Még teknika(TMT) teremben. Nem nem amikor a felét lebontottam... Utána. Na akkor hajrá. A kapueirasok után mi jövünk.
Kikerülve a gólyalábast az embereken átverekedve magunkat finoman a színpad felé löktem a lányt és át siettem a másik felére. Aztán, ahogy felcsendült a mi dalunk a műsor kezdetét vette.

Ahogy Greg kiejtette a száján az "eltévedni" szót, egyből néhány árnyalattal vörösebb színre váltott az arcom, de aztán ahogy még nevetni is kezdett mellé, válasz helyett csak egy jeges pillantást kapott tőlem. A kiabálására aztán csak egy szemforgatás volt az első reakcióm.
-Ugyan, ne siettesd már, a végén még elrontja a gyomrát... -korholom le, aztán amikor az öltözékemet említi, csak végignézek a ruhámon.
-De, ebben... Miért, talán valami baj van vele? -néztem rá értetlenül, elvégre ő se csípte ki magát, ilyen esti tengerparti programokhoz meg szerintem ez is bőven megfelel.
Darren útmutatásának hála, nem is késtünk olyan sokat, bár őszintén, engem az se zavart volna, ha a másik irányba indulunk el és megint túrázunk egy nagyot, tök jó móka.
-Ezt nevezem, jó hamar megtaláltad ebben a tömegben! -néztem Darrenre, aztán ahogy elkezdett maga után vonszolni, tovább folytattam a kíváncsi nézelődést... Húúú, ott, arra, néhány "tűzvarázsló"... De a másik irányból meg valami pörgős ritmus szól a dobokból... A harmadik irányban meg néhány gólyalábas tűnik fel a fejek felett! Csak kapkodtam a fejem ide-oda, ahogy próbáltam lépést tartani vele, meg szorítottam a kezét, nehogy elsodorjon a tömeg... Eközben fel sem tűnt, hogy Greg is különvált tőlünk.
-Jó estét, tanárnő! -köszöntöttem én is Ms. Morát, ahogy odaértünk a pulthoz, s már másztam is fel az egiyk bárszékre.
Már épp válaszoltam volna Darren kérdésére, hogy valami gyümölcslevet, ám ahogy megéreztem azt a meleg tenyeret a vállamon, egyből hátrafordultam, hogy megnézzem, ki is az.
-Gredzsi? -néztem rá kérdő tekintettel, ám beletelt pár pislogásnyi időbe, mire érzékeltem, hogy valami nem stimmel...
Az a kellemes érzés, ahogy a szinte földig érő ruha anyaga a lábamat simogatja, valahogy abbamaradt, ráadásul mint ha a hajam is jobban csiklandozná a hátamat, mint azelőtt... ahogy önkéntelenül is beletúrtam a hajamba, hogy arrébb igazítsam azt, és hozzáértem a felsőmhöz, és lenéztem a ruhámra...
Olyan sebességgel kaptam magam elé a kezemet, hogy csoda, hogy nem vertem le a pultról a többiek italát, de aztán, ahogy eszembe jutott, ez kinek a műve, csak megadóan sóhajtottam egyet. Most álljak le veszekedni vele? Csak külön élvezné a dolgot, meg mulatna egy jót...
-Gredzsi... Legközelebb... hé, HÉÉÉ, várj már egy kicsit! -próbáltam talpon maradni, ahogy lerángatott a helyemről.
-Basszuskulcs, tudom, hogy meleg van, de ennyire azért nem kéne sóherkodnod az anyaggal... -utalok a bikinifelsőre, de aztán, ahogy a technika- és művészeti termet emlegeti a suliban, megenyhülnek a vonásaim.
-Ühüm, persze... Azért az se tegnap volt... -idézem fel magamban, ahogy a Lex ötletére elkezdtünk rögtönzött táncestet tartani, és kiderült, hogy Gregbe més szorult is némi ritmusérzék...
Sőt! Nem is kevés, bár tény, hogy elég nehéz volt olyan indiai zenét találnunk, ami az ő kényes nyugatias ízlésének is megfelel...
-Gredzsi, várj egy picit, ugye csak szórakozol? Te sem gondoltad komolyan, hogy a színpadon akarunk táncolni...Hékás, várj már! -nézek egy kissé ijedten a tömegre, aztán a tömegben Darrent és Kikki nénit kezdem el keresni a tekintetemmel...
~Nyugi, nyugi, nyugi... csak nyugodtan... mély lélegzet, na még egy, mint ha otthon lennél, egy sima próbán a művészeti központban... -mantráztam magamnak miután rájöttem, hogy nincs visszaút...

Ahogy Greg feltűnt a tömegből, nem tetszett a fizimiskája. Nagyon nem. Volt valami az arcában, ami nekem igazán baljósnak tűnt. Talán csak egy apró kis mosoly a szája szegletében... Vagy a pillantása, ahogy az a bizonyos fény megvillant benne... Nem tetszett.
Ahogy Greg átalakította Ratna amúgy is csinos ruháját, elakadt a lélegzetem. Az első gondolatom az volt, hogy óriási mázlista vagyok. A másik meg az, hogy hé, ezt mások is látják!
- Greg- szóltam halkan - Én, mint Ratna párja, nem biztos, hogy jó szemmel... Greg? Figyelsz te rám... Severald! Hozod vissza?!
De persze nem hozta. Mélyet sóhajtottam, és lerogytam a tanárnő mellé.
- Nem szeretem, mikor ezt csinálja... - morogtam.
Amikor Kikki elnézést kért a reggeli dologért, csak legyintettem.
- Ugyan! Igaza volt. Ha Greg és én összefogunk, néha... Kissé talán felelőtlenek tudunk lenni. De higgye el, sosem hagynám, hogy Ratnának bármi baja essen... És Gregre is vigyázok, bár mókussá változtatna, ha ezt előtte mondtam volna - mosolyogtam.
A kérdésre elmosolyodtam. Hogyan is? Azok a hosszú, téli esték... Az autós üldözések... Kidőlő lámpaoszlop, repkedő golyók, háztetőn menekülés, repülés... A régi szép idők...
- Hát, Ratnának vettem egy forró csokit, mert beszélgetni szerettem volna vele, aztán majdnem kiraboltak minket, utána elvitt az iskolába, ahol megmentettem egy nagyon kedves virágot attól hogy szörnyű véget érjen Logan kemény fején. És most egy pár vagyunk - mosolyogtam - Greg pedig... Hát, maradjunk annyiban, hogy azóta nem mertem az Empire State Building közelébe menni... Volt ott egy kisebb csetepaténk, de nem mi kezdtük! - siettem megnyugtatni a tanárnőt - Önvédelem volt.
Eszembe jutott, hogy több diákját is ismerem az iskolának, és szinte mindegyiket elég rázós helyzetben ismertem meg.
- Igen, azt hiszem, mondhatni, hogy az iskola barátja vagyok... Sőt, amint utolérem Windsort, felajánlom a szolgálataimat is nekik.

A tanárnő fojtott kiáltására a képességekkel kapcsolatban csupán annyit mondtam, hogy figyelje a tűznyelőket. Az talán egyértelműsíti a helyzetet, hogy nem vagyunk annyira egyedül, mint hinnénk. Talán senki sincs egyedül. Esetleg egy két emberi turista.
A Tanárnőék mellett a pultra pattanó sárgás bőrű, körszakállas illető szerves részét képezte a kis előadásnak. Jobb kezem Ratna bal térdhajlatában, másik kezem hátulról támasztja a féllábon egyensúlyozó lányt.
-Darren ezért ki fog nyírni...
Mondtam neki vigyorogva pár centire az arcától és ahogy ezt kimondtam a zene el is hallgatott. Elengedtem és a közönség felé fordulva meghajoltam vagy 2 szer. Ekkor észrevettem egy közeledő helybélit, nem tűnt gyanúsnak, biztos közelebbről akartam látni a showt. Majd Ratnat előreengedve lihegve leslattyogtunk a színpadról a többiekhez.
-Fúúh, ez jó volt... két ilyen... kék mi a csudát... Egyébként jó estét Tanárnő.
Fordultam a szóban forgó szőke hajú nőszemélyhez és elfoglaltam egy üres széket mellette. Ugyanis már csak nem ülök be Darren mellé, azt a helyet meghagytam Ratnanak. Az italunk gyorsan a kezembe került de nem kóstoltam bele. Szemeim egy pillanatra kikerekedtek ahogy megláttam az itallapon a koktélt. Alkoholos.
-Ejnye tanárnő, iszogatunk iszogatunk?
Kérdezem vigyorogva és teljességgel komolytalanul. Talán még vállon is bokszolnám ha nem lenne (She's name is)nő... Tanárnő. Valahol belül büszke voltam rá, hogy a tanári karunk egy ilyen pedáns tagja képes az alkohol fogyasztásra. De hát, végtére is szabadságon van! Logan pedig szolgálat közben is iszik, szóval... Megragadtam a két kék löttyöt és egyiket Ratna felé toltam át a Tanárnő és ha úgy ülnek akkor Darren előtt. Enyémet megemeltem.
-Nah akkor egészség!
Nyúltam koccintásra mindenki felé.

-Azt... azt meg is érdemelnéd! Ez nem... nem volt a koreográfia része...! -korholtam elvörösödő fejjel Greget, miután magához rántott.
A vigyorát látva, óóóriási volt a kísértés, hogy egy finom kis rúgással letöröljem a képéről, de basszus, ha legalább nadrág lett volna rajtam! Ilyen rövid szoknyában lépni is alig mertem, meg mondjuk amúgy se lett volna túl nőies húzás... Ezért még fizetni fog, az tuti... Miért is hagyom magam, hogy mindig mindenbe belerángasson?
Amíg Greg melle a rivaldafényben dagadt a büszkeségtől, én inkább sietve leiszkoltam a színpadról, utat törve a tömegben magamnak, amíg vissza nem értem a pulthoz, a többiekhez. Ahogy kiszúrtam, hogy Darren mellett van egy üres hely, még kicsit gyorsítottam is a lépteimen, mielőtt valaki elfoglalná... Felé fordulva már épp megszólaltam volna, ám ahogy Greg is ideért, csak sóhajtottam egyet aztán annyiban is hagytam a dolgot. Vajon látták az előbb a táncot? Bár... így is kínos... nem Greg lett volna, de mindegy is... Meg amúgy is, kérem vissza az előbbi ruhámat, de Kikki néni már így is kiakadt a képességhasználat miatt...
-Darren, esetleg... áh, mindegy. Felejtsd el... -jutott eszembe a nagy ötlet, hogy elkunyizom a hawaii mintás ingjét, de akkor meg ő üljön itt egy szál rövidnadrágban?
Majd túlélem valahogy. Az italra néztem, amit Greg tolt elém, majd kézbe vettem, hogy én is koccintsak a többiekkel. Ám mielőtt beleittam volna, csak óvatosan megnéztem az illatát... Igaz, a színe elég bizarr volt, az illata ezzel szemben inkább az ananászra és a kókuszra emlékeztetett. De akkor miért kék? Hát, ha a többiek is beleittak, akkor csak nem lehet rossz, egy próbát megér.
Óvatosan belekortyoltam, egy darabig ízlelgetve a gyümölcsös ízt, mielőtt lenyeltem volna az italt, ám néhány korty után önkéntelenül is elfintorodtam, ahogy valami, a koktélban lévő aroma csiklandozni kezdte az orromat... Eleinte nem is nagyon foglalkoztam vele, de ahogy egyre kevesebb maradt a pohárban, lassan kezdett fura lenni a dolog. Várjunk csak...?
Gregre néztem, aztán az italra, aztán a többiekre, aztán megint Gregre, aztán lassan összeállt a kép.
-Ez alkoholos? -bukott ki belőlem a kérdés, majd kétségbeesve néztem Darrenre, majd a tanárnőre, majd a poharamra, ami már szinte üres volt, majd fel a csillagos égre, majd a hátam mögé a tömegre, majd újra a poharamra, és végül ismét Darrenre, most már egyfajta "miért nem állítottál meg?" nézéssel. Ha más nem is, ő ismeri a képességem, milyen kiszámíthatatlan tud lenni... Oké, Greg is, belé semmi felelősségérzet nem szorult, meg amúgy is hogy néz ki, hogy én alkoholt igyak?! Kegyelmezzenek az égiek... Előbb a ruhám, most meg ez... Mint valami duzzogó kisgyerek, a pultra könyököltem, magam elé meredve, amikor...
*hikk*
Hirtelen kihúztam magam a széken, de egy pár pillanat, s már jött a második, majd a harmadik *hikk* is, ahogy rámjött a csuklás, én pedig megszeppenve néztem körbe.
Amilyen gyorsan távoztunk a színpadról, valószínűleg elveszthetett minket szem elől, ám most úgy tűnt, hogy épp felénk tartott az a napbarnított bőrű helyi lakos, akit már a színpadról is kiszúrtunk. Nem volt nehéz, miután egy egy élénk, pink színű hawaii mintás rövidgatya, meg egy laza, kigombolt, fehér ing volt rajta... Ám csak most ismertem fel, hogy ez valójában az a segítőkész, szőke fiú, akit még tegnap, a parton láttunk, ahogy épp Crist segíti ki a vízből. Most pedig erre tartott, vagyis pontosan afelé a szabad hely mellé, amelyik épp most szabadult fel Greg mellett. Úgy tűnik, hogy erre felé ismert alak lehet, ugyanis alig, hogy lecsücccsent a bárszékre és köszönt nekünk vidáman mosolyogva, a pultos már szó nélkül is tette elé a szokásosat.
-Nahát Gregory, nem is tudtam, hogy ilyen jól mozogsz... -hallhatod a dícséretét, majd beleszürcsölt a koktéljába- Miért nem szóltál, hogy te is fellépsz? Fogsz még táncolni? -kérdezte kíváncsi tekintettel, azokkal az ijesztően kék szemeivel, ahogy lecsippentette a lime karikát a pohár széléről és miközben a válaszodra várt, azt kezdte majszolgatni.
Ahogy csuklás közben egy pillanatra odafigyeltem, még épp sikerült elcsípnem, ahogy Gregre kacsint... Akár tényleg megtörtént, akár csak az alkohol miatt képzelődik, ez ijesztő! Igaz, annyira nem, hogy a csuklásom elálljon tőle... *hikk*
Közben pedig, ahogy az alkohol egyre inkább kifejtette áldásos hatását, kellemes bágyadtság lett úrrá rajtam... Darrenre néztem, aztán szélesen elmosolyodtam, majd két csuklás között nyomtam egy puszit az arcára... Aztán fel se tűnt, hogy a képességem irányítása is kezd szép lassan kicsúszni a "kezeimből"... Ki tudja? Talán Raimund hirtelen jött szimpátiája Gredzsi iránt is ennek tudható be?