Honolulu

Darren válasza megnyugtat, és ennek örömére iszom egy kortyot az italomból, mielőtt végleg leraknám. A ködös magyarázatából nem sok mindent tudok meg, így csak komolyan bólogatok, hogy legalább az látszódjon, mintha érteném. Valami virág volt Logan-nel meg verekedés… Ennél a résznél összehúzom a szemöldökömet és sajnos még akkor sem tudok azonnal megnyugodni, mikor biztosít róla, hogy önvédelem volt. Én mindenféle harcnak az ellenzője vagyok, legyen az önvédelem vagy támadás… Esetleg szóbeli vita. A pultra pattanó férfit látva egy pillanatra elkerekedik a szemem és magam elé kapom a kezeim. Te Jézus! A férfi áthajol a pulton, valamit odamormog a csaposnak és kikap a pult alól egy üveg sárga színű italt. A tetejét a fogával pattintja le, majd a homokba köpi, rám néz és bambán elvigyorodik. A szemöldökhúzogatásra krákogva elfordulok látványosan Darren felé, de szerencsére, mikor hátrapillantok már messze jár. Ezt a pillanatot választja Mr. Severald és Miss Nayar, hogy újból megjelenjenek. A lányra mosolygok bátorítóan, mikor látom, hogy mennyire feszeng az új öltözete miatt. Szegényke! De ettől függetlenül nem engedhetek meg semmilyen más átalakítást mert a végén tényleg nyakig leszünk a… hmm… a homokban? Gregory kérdésére zavaromban megmasszírozom a tarkómat és a másik kezemmel két ujjam közé veszem a poharat, mintha mérgező szérumot tartalmazna és szép lassan a fiú elé teszem. Ennyit a békés kikapcsolódásról, persze hogy ki kell szúrni az alkoholt… Mit ne mondjak én pedig voltam olyan buta, hogy egy ilyet rendeltem.

- Megihatja! – mondom készségesen, majd az arcát látva felsóhajtok és az ég felé nézek. – De könyörgöm, ezt sem tőlem hallotta! És máskor a jelenlétemben nem akarok alkoholfogyasztást látni! – teszem hozzá a végén és remélem így mindenkinek megfelel a dolog. A koccintásnál csak olyan anyai mosollyal figyelem őket és rendelek egy narancslevet. Bár a pultos vegyes érzelmekkel néz rám, mikor közlöm, hogy egy csepp alkoholt sem kérek bele, azért mégsem akadékoskodik. Legyen show est vagy ne, nem akarok semmilyen kínos szituációba belekeveredni. Kulturált szórakozás!

Ratna felháborodására az alkohol miatt nem nagyon tudtam mit reagálni, mert a hirtelen megjelent új fiú szavaira olyan szépen kiprüszköltem az italomat, mintha így lett volna megtervezve! Félrenyelés, mellkas ütögetés, köhögés… Minden, ami szem szájnak ingere ilyenkor. Az a pár szitokszó, ami hirtelenjében kicsúszott a számon még jó hogy svédül hangzott el, mert még utána amiatt is magyarázkodnom kellene. Beletörődötten kezdem el felitatni egy szalvétával a ruhámra kiömlött jó adag mennyiségű narancslevet, miközben szemem sarkából kíváncsian Greg és az idegen fiú felé pillantgatok, aki kacéran az italába kortyol és mikor Gregory válaszol neki, játékosan kisöpör egy tincset az arcából… Mármint Gregory arcából. Nem tudom miért, de ezt látva alig bírom visszafojtani a nevetést, így inkább megnézem a másik oldalamon lévő párost is. Darren-nel és Ratna-val. Rendben! Értem én mi van a levegőben!

- Severald azt hiszem igaza van, nagyon jó ötlet megnézni azokat a tűzzsonglőröket – mormogom oda illedelmesen, hogy meg ne zavarjam őket, ha egyáltalán valakit érdekel. Szépen, gyorsan és hangtalanul lecsusszanok a bárszékről a homokos partra és elindulok a színpad felé, ahol már készülnek a szünetből visszajött előadók a folytatásra. Ideje hagyni a szerelmes párokat.

//Hogy a sok kihagyás után visszarázódjunk, hangulatzene https://www.youtube.com/watch?v=kA_fBI3nvcg //


Miután ott hagytam a kis triót, elégedetten néztem körbe a hatalmas tömegben, mert olyan felszabadultnak éreztem magamat, hogy már a tömény meleg sem zavart, a ritmikus dobok, pedig egyenesen bizsergették a bőrömet. Mosolyogva ittam magamba a különböző dolgokat és látványosságokat, egészen addig, míg egy furcsa pár el nem száguldott mellettem, a táncolók közé tartva. Egy hatalmas ember mögül kukucskáltam ki oldalt, félig felhúzott orral, kikerekedett szemekkel nézve a távozó páros után. Biztos csak a fények hatása…
- Gregory? – kérdeztem a semmitől félhangosan. A hangomra a drabális állat nagyságú férfi morcosan letekintett, ahogy az oldalánál leskelődtem, mire kínomban elmosolyodtam és szépen lassan visszahúzódtam. Eltávolodtam és a biztonság kedvéért pislogtam is párat, de a szőke, valószínűleg itteni srác nem akart megváltozni, határozottan fiú maradt. Hát, jobb később megtudni a dolgot, mint soha, ráadásul senkit sem zavart, főleg engem, nem az én dolgom, nem ítélkezem és egyébként is olyan szép párnak néztek így ki, ha ez kellett a boldogságukhoz, akkor hajrá, szorítok nekik, csak… Miért néz mindenki így rám? Azonnal megtorpantam, és az alkaromat függőleges helyzetben tartva kaptam magamhoz, miközben önkéntelenül is görcsbe rándult a gyomrom. Ide-oda kaptam a fejemet és a térdemet összeszorítva, egyik lábamról a másikra lépegettem. Talán csináltam valami nevetségeset? Esetleg hülyén állt a ruhám? Azonnal elkezdtem megigazgatni magamon az anyagot, de a felém küldött pillantásoktól leginkább a föld alá süllyedtem volna. Hmm… A lábfejemmel kissé megpiszkáltam a homokot, hogy megtudjam az ötlet mennyire kivitelezhető, de pár centi után nemhogy mélyebbre, hanem magasabbra repültem, mint kellett volna. Egy hatalmas sikkantás csúszott ki a számon, egészen addig, míg reflexből rá nem tapasztottam a kezemet. Kikerekedett, a tűz fényében csillogó szemekkel néztem fel a hatalmas támadómra, aki fültől fülig érő, fehér fogsorú teli vigyorával biztos megkapó lehetett, meg a sötétbarna szeme is tele volt melegséggel csak azt nem tudtam, hogy azért, hogy a belőle áradó hővel megsüssön vagy megfőzzön és úgy egyen meg. Ijesztő helyi szörnyeteg, ráadásul elég erős volt ahhoz, hogy a gyenge szabadulási próbálkozásomat egy hatalmas, ördögi nevetéssel jutalmazza!
Istenem! Hogy kerültem én ide?! A pulzusom rögtön az egekbe szökött. Térdtől lefelé a lábammal kalimpáltam és miután meggyőződtem róla, hogy a körülöttünk lévő férfiak éhes szemei rám tapadnak, a tenyerembe temettem a vöröslő arcomat, mintha ha én nem látnám őket, akkor ők sem látnának engem. Persze akárhogy könyörögtem, fenyegettem vagy próbáltam meggyőzni a fickót, hogy tegyen le, nem sok hallatszott a hangomból, mivel egy érthetetlen mormogássá alakult a tenyerem között. És nem volt az az Isten, amiért én változtattam volna az összegömbölyödött tartásomon! Hogyisne! Nem is beszélve arról, hogy a válaszait, pedig én nem értettem. Hiába, nem tudtam a helyi nyelvet és úgy látszott, ő meg nem tudott angolul. Á, de fog ezzel foglalkozni, mikor engem éppen feláldoznak?! Feldarabolnak, kiválasztottak a levesbe, dobszóra fog ez az ijesztő valaki… leültetni a pulthoz.
Valamit recsegett a pultosnak és én ezt kihasználva próbáltam kiszállni az öléből, de túl erős volt, ráadásul egyáltalán nem zavartatta magát. Az egyik kezével a hátamat fogta, a másikkal pedig a pultra könyökölve, különösen lányos gesztikulálással magyarázott valamit nagyon lelkesen. Ajjaj, csak nem…? Miközben várt az italára egy újabb pillantást küldött felém, amitől az egész fejem rákvörös lett. Ráadásul a többiek szeme láttára! Atyaég!
- Ratna, nem tudsz véletlenül hawaiiul? Darren? Csak pár szót, hogy eltűnjön… Greg?! Valaki! E-ez biztos valami félreértés lesz, ez a kedves úr összetévesztett valakivel… Ó – kiáltottam fel meglepetten, mikor egy poharat tolt elém. Mikor nyeltem egyet, most éreztem először, hogy mennyire megszomjaztam a stressztől. – Öhm, köszönöm, igazán kedves, de… – lányosan felém kacsintott, ami nem javított a görcsös tartásomon és a remegő hangomon. Jó, csak ez az ital, csak ez az egy, aztán valahogy… Ratnat és Gregory-t elnézve eléggé el voltak mélyedve a saját dolgaikban, hátmasszás, meg mi egymás, Darren-t pedig pont nem láttam onnan, ahol ültem, így mielőtt újra belekezdhettem volna a beszédbe, megittam a vizet, hátha a rekedt hangomat nem hallotta meg a fiú. A tüzes folyadék végigszánkázott a torkomon és ismét hatalmas nagy köhögő roham tört rám. Víz?! Még hogy víz?! Mit adott nekem ez a sorozatgyilkos? Bedrogozott, majd elrabol és aztán dob a levesbe… Kezdtem bele az újabb gondolatmenetbe, de pár pillanat múlva a táncparketten találtam magamat, álló helyzetben. Már épp megörültem volna, hogy szabad vagyok, de mikor elkezdett húzni a zenére ez a valaki, rájöttem, hogy még a felén sem vagyok túl!
- Na jó, essünk túl rajta, de mi a terve?
- Ikaika – felelte a rémisztő alak.
- Mi?!
- Ikaika – mutatott magára, miközben megpördített. Igyekeztem leszakadni róla, de egy rántással bepördített magához vissza, ami miatt kiszorította a levegőt a mellkasomból.
- Nem, hogy mi a neve! A terve! Miért csinálja ezt? Mert tudja ezt lehetett volna kedvesebben is… - lehajolt felém és a lányosan csücsörítő száját nézve, kezdtem falfehérré válni. Ráadásul az alkohol is elkezdett dolgozni bennem, aminek hatására elkezdett forogni velem a világ. Vagy az az új ismerősömnek volt köszönhető???