The Herculoids

A legtöbb pókerasztalon még a kora esti játszmák zajlottak. Némelyikük lassan végéhez közeledett. Míg vártam egy szimpatikus box felé vettem az irányt és beültem. Nem tellett sok időbe míg a whisky-m megérkezett. A színét látva egy pillanatra elbizonytalanodtam az itallal kapcsolatban. Bátortalanul vettem át és szagoltam meg.
-A jégen kívül még a minőség is hiányzik belőle...
Csalódottan leraktam az asztalra és érdeklődve fürkésztem a szemben helyet foglaló hölgyet. Kérdésére oldalra biccen a fejem.
-Biztos csak elnézted.
Jelentem ki magabiztosan mélyen a tekintetébe fúrva az enyémet. Egyszer csak elcsöndesül az egész klubb és csak a zene hallatszik és 1-2 összeütköző billiárd golyó. A bejárat felé nézek ahogy a többiek. 1-2 nagykutya lép be az ajtón. Ha minden jól megy esetleg meg is tudom őket kopasztani. Egy sejtelmes mosoly húzódik arcomra őket nézve majd megfeledkezve az ital minőségéről bele kortyolok. Ez kissé összehúzza pár arc izmomat majd gyorsan ledöntöm az egészet.

Egy kis kárörömmel tölt el, ahogy fanyalog a whiskyre.
-Gondoltam, hogy örülni fogsz neki.-csak ennyit mondtam mosolyogva, ennyit megért, ha már úgy kezelt mint valami olcsó húsdarabot, akit adhat vehet.
Érdekes volt megfigyelni, valahogy a külseje nem volt még elég érett ahhoz, hogy ilyen mértékű tapasztalattal és így viselkedjen egy ilyen helyen. Nagyon is kölyökképűnek festett, de persze ez még ettől semmit nem jelentett az ég világon.
-Benéztem volna?-húzódik fel érdeklődően a szemöldököm, és bár próbált meggyőzni, de gondolom azt hitte, hogy én is az a hülye mínusz IQ-jú picsa vagyok, mint a legtöbb, aki itt rohangál. Ezt meg akkor ő nézte be de nagyon...
Épp szóra nyitottam volna a számat, mikor nekem is feltűnt a csend, és követtem Greg tekintetét az ajtó felé. A pupillám azon nyomban összeszűkült.
~Nyikolaj és Vasquez...~ismertem fel őket egyből, ahogy beléptek. Az alvilági körökben elég magas poszton mozognak, az orosz lányokat futtat, amíg Vasquez drogot csempész és kereskedik vele...mindkettejüknek szép kis lajstroma van már az aktájában, de sosem lehet rájuk bizonyítani semmit, mert a sejtésem szerint nemcsak az ügyvédjük olyan jó, hanem vannak embereik ott is, ahol elvileg nem kellene, hogy legyen...
Össze kellett kulcsolnom a kezeimet, nehogy idegesen beleverjek egyet az asztalba. Jó mély levegőt vettem.
-Ha az jár a fejedben, hogy megkopasztod őket is, akkor vagy nagyon hülye vagy, vagy már halott...-fordultam ismét Greghez, mert valahogy annyira ott volt az arcán az a tekintet...furcsa egy pasas volt az már egyszer biztos. Viszont most fordítva a helyzeten, lehet én leszek az, aki felhasználja őt még egyszer....

-Furcsa módja meghálálni egy szívességet.
Lassan kinyújtom a lábam és finoman a széke lábához érintem. Ahogy a lány fordul a szék egyik lába megadja magát és elhajlik mire a lány eltűnik az asztal túl végén. Gyorsan magam alá húzom a lábam és feltornázom magam álló helyzetbe, hogy lássak az asztaltól.
-Jól vagy? Segítsek?
Kérdezem meglepett arckifejezéssel. Belül viszont kacag a májam. Ráfért ezután a borzalmas ital után. Szemeim tettek egy gyors pásztázó kört. majd lassan felemelem a tekintetem a lányról a még mindig vérbe fagyott emberekre akiknek most már minden figyelme a lányra terelődött, még a jövevényeké is. Megkerülöm az asztalt és segítő kezet nyújtok a lánynak.

(Sheenának)

Igyekeztem feltűnés nélkül elvegyülni a tömegben. Remek, igazán nagyszerű, hogy pont ide küldtek. Ennyi erővel küldhettek volna... Nem, nincs rosszabb hely, ahová küldhettek volna. Ez mindennek a legalja. De van ennek jó oldala is: ha itt nem nyíratom ki magam, legalább elmondhatom, hogy túlélésből igazán király vagyok. F3nébe, de unom már ezt a melót! Kémkedj a bandának. Lopd el ezt meg ezt a bandának. Vigyél el valamit ide vagy oda. Unalmas, fárasztó, és néha még veszélye is. Mentem volna inkább könyvelőnek.
Megpróbáltam ellenőrizni a valószínűségi vonalakat, de egyszerűen túl sok volt belőlük. Annyi ember, annyi lehetséges sorsváltozat... Ha van tíz percem, kielemezgettem volna őket, de nem volt tíz percem. Elvileg három perc múlva kellett megérkeznie a célszemélynek, aki majd átad nekem egy kis csomagot. Nem tudtam, mit, de nem is érdekelt. Inkább leültem egy bejárathoz közeli asztalhoz egy sörrel, és igyekeztem senkinek nem nézni a szemébe. Így talán békén hagynak. Még szerencse, hogy a mutációm nem túl látványos. Sőt, egyáltalán nem látványos, hála az égnek. Akkor lennék csak bajban, ha majomfarkam lenne, vagy agyaraim... Már rég egy sikátorban verne öt részeg fickó. Ami persze még így is megeshet...

//Darrennek//

Egy ügyfelemmel való találkozás okán, aki ebben a lebujban adta meg a találkozás helyét, megint volt szerencsém ehhez a helyhez. Az ügyet hamar lerendeztük és a megbízás már a zsebemben volt, de hagytam, hogy ő húzza el elsőnek a csíkot, ezért még lassan iszogattam az üveg söröm maradékát és igyekeztem távol tartani magamtól a zűrösebb fazonokat. Nem éreztem magam túl nagy biztonságban, hiszen itt találkoztam először Logannal, de reméltem, hogy nem pont most fog felbukkanni, mert akkor eléggé le lehetne amortizálni ezt a helyet.
Míg a közelgő távozásomon vívódok, megakad a szemem a mellettem lévő asztalnál feszengő fickón, aki nagyon úgy néz ki, mint aki nem érzi magát biztonságban a bőrében és állandóan az ajtót nézi, így biztos vagyok benne, hogy vár valakit. Kíváncsi vagyok, hogy vajon milyen üzletet akar vajon itt lebonyolítani, ezért hátra dőlök és figyelni kezdem a srácot.

Az órámra néztem. Jó, igazából nem az én órám, tegnap csórtam, de arany és tök jól néz ki. Később lehet, hogy eladom. Mindegy. Nyílt az ajtó, és nem az jött, akire én várok. Lehunytam a szemem, és mikor kinyitottam, a világ ismét színek és formák leírhatatlan kavalkádjává vált. Egy eléggé erős vonal engem kötött össze egy nővel, aki nem messze ült. A színéből ésa formájából kitaláltam, hogy vagy tetszem a nőnek, vagy érdekesnek talál, vagy... Vagy bármi más, mondtam, hogy ilyen nagy tömegben nehéz kiigazodni a vonalakon. Az viszont még a képességem nélkül is világos volt számomra, hogy a nő engem figyel. De várjunk csak... Most egy új és erős vonal indult felém... Megint nyílt az ajtó, és megérkezett a fickó, akit vártam. A vonal is tisztán jelezte, hogy engem keres, és máris egyértelmű volt, hogy el fog indulni felém. Másodpercekkel azelőtt tudtam, hogy észrevett volna. Nem mintha ezt képesség nélkül ne tudtam volna megjósolni... Az erővonalak színei kihunytak, ahogy hevesen pislogtam párat. Most nincs időm foglalkozni velük.
A férfi leült és elővett egy csomagot. Apró kis szütyő volt, ha tippelnem kellett volna, azt mondom, gyémántok vannak benne, Persze lopottak. Felém tolta.
- Van számomra valamid? - kérdezte.
- Nincs. A Főnök azt mondta, már egyenlítették a számlát.
A férfi bólintott. Nem is szólt többet, felállt és távozott. Kösz, haver. Kösz, hogy ilyen rohadtul nem feltűnően csináltad! Basszus... Máris ferde szemmel néztek rám a közeli asztaloktól. Baromi jó. Ideges mosolyt villantottam a nőre, és azon filóztam, nem kéne-e nagyon gyorsan lelépni innen.

És lám, nem is kellett sokáig várnom, már meg is jött a kuncsaftja, akire oly idegesen és türelmetlenül várt, hogy többször is az órájára nézett.
~ Hát ne legyek az aki, ha nem valami susmus van a dologban! ~ mosolygok magamban és közben azért látom, hogy nem csak nekem vonta magára a figyelmemet a srác, hanem néhány elég érdekes arcberendezésű fickó is gyanúsan méregeti már a távolból.
Mikor a várt vendég lepottyant az asztalra egy kis csomagot, aminek számomra is halk csilingelő hangja van, azért kikerekednek a szemeim.
~ Itt bonyolít le ilyen üzletet? Ez vagy nagyon naiv, vagy nagyon bátor. ~
Mivel a csomag hozója pár szó után elég gyorsan távozik a színről, és a férfi meg még mindig nem mozdul, úgy döntök, hogy a tettek mezejére lépek mielőtt más teszi.
~ Mi a fene ütött belém? A végén még valami jótékonysági rendezvényre is elmegyek majd! ~
De valamiért mégis megesik a szívem rajta, ezért felállok és az asztalához menve lehuppanok szemben vele.
- Ezt a kis csomagot, most elteszem, mert mindjárt más is igényt tart rá. – hajolok hozzá közel és intek a felénk közeledőkre.

Odakaptam, és a markomban fogtam a csomagot.
- Kösz, tök kedves tőled, meg minden, de először is, én tartok igényt rá. Ebből az következik, hogy én teszem el.
Odanézek. Szemem előtt fellángolnak a nagyon közeli jövőben agressziót sejtető vonalak. Fenébe! Micsoda egy barom volt ez a fickó, hogy csak így kitette az asztalra a cuccost! Most aztán nyakig benne vagyok. Megint. Jellemző. Na ezért akarok felhagyni az ilyen melókkal. Jobb lenne, ha sokkal kevesebb életveszély lenne az életemben, és sokkal több korai fekvés meg munkába járás... Vagy ilyesmi.
- Na jól van, figyelj. Ha most lelépsz, szépségem, még megdumálhatom őket, hogy nem velem vagy, és akkor csak engem szednek darabokra. Vagy tudod, mit? Ez legyen a tiéd - nyomtam a kezébe a kis zacskó úgy, hogy más ne láthassa.
Mégis ez a legjobb. Ha most elkalapálnak, mert túl feltűnően üzleteltem a csehójukban, nem baj, ha nem találják meg nálam a szajrét. Később még visszaszerezhetem a nőtől.
Körülnéztem, és a valószínűségi vonalakat kutatva kerestem kijáratot. Nem találtam, és a melákok ideértek...

Szavaim csodás hatást értek el, rögtön feléledt és először a csomagot próbálta gyorsan eltüntetni, de hát ahhoz már elég későn, hogy ezt az a három fős társaság el is felejtse, akik célirányosan felénk tartottak. Viszont legalább asztaltársam is rájött erre és legnagyobb meglepetésemre a kezembe nyomta a zacskót és egy klassz kis önfeláldozós szöveget ejtett el, amitől fülig szaladt a szám.
~ Na ilyen is ritkán van, hogy engem akar valaki megmenteni a rosszfiúktól. ~
A csomagocskát elsüllyesztettem a farmerom farzsebébe és még mindig mosolyogva néztem fel az asztalunk előtt megtorpanó figurákra. Tipikus kemény legények voltak, akiknek több az izom az agyában, mint az ész, de éppen ezért oltári fifikásnak érzik magukat. Az egyik nagy darab volt és elég sok háj is volt rajta, haja egy szál se és malacszeme volt, a másik egy ferde szemű ázsiai fickó volt, a harmadik pedig egy magas, vékony srác, akinek zöldesen fluoreszkáló taraj ágaskodott a fején, és az orrától a szájáig kis láncot hordott piercingként.
A dagi lehetett a szószóló, mert ő támaszkodott meg az asztalon, közel hajolva hozzánk.
- Az előbb letettek ide egy kis finomságot nekünk. Azért jöttünk és ti szépen ide adjátok!

Igazán nem volt nehéz előre látni, mi jön most. És azt is tudtam, hogy fájni fog. Ha legalább a címét vagy a nevét megmondta volna a szöszi a balhé előtt... Fene az egészbe, majd megtalálom valahogy.
- Hello fiúk. Biztos vagyok benne, hogy ti nagyon nagy számok vagytok errefelé, meg minden, de szerintem intézzük el békésen. Ne már, most komolyan. Próbálom fűzni ezt a nőt, még azt is beadtam neki, hogy az egyik banda futárja vagyok, mert a veszélyes pasikat szereti, de azért annyira nem jön be, hogy itt bunyózzak is miatta. Szóval szépen mindenkit meghívok egy sörre, és felejtsük el az egészet. Bocs, hogy ez a kis színjáték így megvezetett titeket. A másik tag egy haverom volt. Elég bénán csinálta, mi?
Csak mondtam és mondtam, de hiába, láttam, tudtam, mi lesz ebből: nrm fognak hinni nekem. Oké, akkor tüntessük el a lányt, és meglátjuk, hogyan tovább.
Felpattantam. Eléjük álltam, hogy a nő takarásban legyen.
- Vagy tudjátok,mit, s3ggfejek? Húzzatok a jó fenébe, de gyorsan, mert baj lesz.
Egy vékonyka valószínűségi vonal kötötte össze a székemet, a kövér fickó fejét és engem. Jó, nem túl esélyes, de meg kell próbálni... Felkaptam a széket és meglendítettem.

Hát, ha lyukat kellett volna beszélni a fickók hasába, a srác biztos jó eredménnyel végzett volna, de az előttünk álló trió, csak szájtátva és értetlenül hallgatta a szóáradatot.
Nem gondoltam, hogy nagyon eljutott az agytekervényeikbe, ezért már előre felkészültem arra, hogy ez nem fog célt érni. Ezek csak a keményebb hangot értik, ami fáj is.
Aztán a legnagyobb meglepetésemre a srác felugrott a székéről és védelmezően, engem takarva elém állt és egészen más hangot kezdett megütni, és aztán nem csak a hangja ütött, hanem a meglendülő szék is.
~ Na, ha eddig nem akartak verekedni, akkor most már biztos. ~ fújtam ki a levegőt.
A szék a nagydarab felé lendült és ripityomra tört a vállán, ami kissé megrendítette, de nem érte el, a kívánt hatás. Viszont a tarajos gyerek egyből kést rántott, ami már nem volt túl biztató hős védelmezőm szempontjából, ezért még a széken ülve, és kihasználva a takarás adta előnyöket, egy ollózó mozdulattal kirúgtam a kezéből a bökőt, és aztán a gyomra felé irányoztam a csizmám hegyes orrát. A Bruce Lee utánzat sem tétlenkedett megindított egy ökölcsapást a fiú felé.

Hirtelen nagyon sok dolog történt. Először is, ha valakit lecsapnak egy székkel, annak kutya kötelessége elborulni, vagy nem? Hát ez a nagydarab pacák semmi ilyesmit nem tett. Egyáltalán, még csak hajlandóságot is alig mutatott rá. A szemem sarkából láttam egy kést kétszer villanni, egyszer egy kézben, egyszer már elszálltában, és átfutott az agyamon a gondolat, hogy a kis szöszi talán mégsem annyira védtelen, mint hittem. Igazából neki kéne megvédenie engem, és nem fordítva.
Mielőtt újra a valószínűségi vonalakra nézhettem volna, hogy keressek valami elfogadható és viszonylag biztonságos kiutat, egy ököl robbant a képembe. A harmadik fickó volt, persze. Hátratántorodtam, neki az asztalnak, de ez nem is volt olyan nagy baj. Miközben főleg csak csillagokat láttam, megmarkoltam a sörös üvegemet, és szép, lendületes mozdulattal széttörtem valaki fején. Csak remélni mertem, hogy nem a szöszién, de a fojtott nyögés azt sugallta, férfit találtam el vele. Remek. Valakitől bekaptam, még egy gyomrost, és mire felnéztem, azt láttam, hogy többen is megindultak a három kis barátunk segítségére. Vagy a miénkre? Gyors pillantás a valószínűségi vonalakra elárulta, hogy az arány fele-fele. Remek, akkor megint tömegverekedés lesz. A zakóm zsebébe kotortam, elővettem a késem, és felegyenesedve új ellenfél után néztem.

~ Na jó! Azt hiszem komolyabban be kell szállnom a küzdelembe, mert ebből nem verekedés, hanem verés lesz! ~ állok most már del én is, de azért ennyi mutáns ellenes ember között nem szeretném használni a képességemet, ezért inkább csak a sima ruganyosságomat és az átlagosnál nagyobb fizikai erőmet használhatom.
A srác közben vitézül küzd, habár már kapott egyet kettőt az ellenfeleinktől. Az ázsiai fickó legalább kidől a sorból egy fején szétcsattanó üveggel való beható ismeretség után. A lefegyverzett késest kevésbé tartom most veszélyesnek, ezért inkább a malacszemű, nagydarabot nézem ki magamnak, miközben innen-onnan is kiabálások és ütések zaja hallatszik, ami már előrevetíti árnyékát, egy komolyabb kocsmai bunyónak, mert persze addig, míg nem tudják, hogy mutáns vagyok vannak akik velünk vannak, vannak akik ellenünk. Felugrottam az asztal tetejére és az asztaltársam vállán átlendülve a fickó mögé érkeztem, majd épp, hogy földet értem már is a térdhajlatára csaptam, amitől előre esett a térdére, majd a csizmám vasalt sarkával a halántékára rúgtam, amitől azért már padlót fogott.
Felnézve már csak az ide-oda hömpölygő, egymásba kapaszkodó és püfölő bojt láttam, és kíváncsian pillantottam újdon sült tettes társam felé, hogy kell-e még segítség, vagy befejezhetem a sörömet.

Tátott szájjal bámultam a nőre. Én sem voltam éppen béna bunyós, már ha arra került a sor, de ez a nő nagyon ott volt. De tényleg, nagyon. Szinte megtiszteltetésnek éreztem, hogy a vállamhoz ért.
Közben egyre nagyobb lett a kavalkád. Észrevettem, hogy azért nem maradtam én sem szégyenben, a ferde szemű fickót elaltattam kicsit. Nem is rossz.
Félrehajoltam egy ütés elől, kiosztottam egy nem túl szép, mondhatni övön aluli térdelést, és a nő söréért nyúltam. Gondoltam, lovagias leszek és a kezébe adom, aztán majd ketten állunk nyugodtan a forgatag közepében, egymás szemébe nézünk, közelebb lépünk egymáshoz, és aztán... Hopp. Izé, azt hiszem, elkalandoztam. Szóval fogtam a sört, és elindultam a nő felé, de ekkor valaki hátba rúgott. Példás orron csúszást mutattam be, és a sör is kiömlött. Mielőtt még valaki a tarkómra lépett volna, a hátamra fordultam és a kiürült üveget egy fickó felé dobtam, aki egy kisebb asztallal jött felém. Arcon találtam, és a marha fájdalmában a fejére ejtette az asztalt. Kettő null ide. Vagy mi.
Valahogy a nő közelébe keveredtem.
- Bocs a sörért. Nem kéne lelépnünk, szépségem?

Mikor látom, hogy kezdünk kifogyni az üthető emberkékből, már látom is hogy Darren elkapja a sörömet az asztalról, és udvariasan a kezembe nyomná, ha a háta mögött a magához tért tarajos nem segítene rá egy nagyobb rúgással a lendületére és így egy szép ívű repülés után a srác kissé felmossa a padlót a sörömmel együtt.
~ Pffü! Hát ez ma nem az én napom. ~ biggyed le a szám, hiszen most a bárpult kissé megközelíthetetlen, de aztán eszembe jut a zsebemben lévő kis csomagocska és már nem is annyira tűnik rossznak a helyzet.
Azért nem hagynám szó nélkül, hogy az asztal is a srácon landoljon, azért ezzel még tartozom neki, de mire közbe lépnél, már az üres sörösüveggel megoldja maga is, aztán felkecmeregve utánam jön mielőtt a szirénázó rendőrautók megérkezése előtt elhagynám a helyet, és hasonló javaslattal áll elő.
- Nem szeretem, ha becézgetnek. – morranok rá. – És az is biztos, hogy én most lelépek, főleg miután már söröm sincs. – bólintok aztán beleegyezően. – És neked is a sürgős távozást javaslom, ha nem akarod megvárni a zsarukat, akik mindjárt elözönlik ezt a helyet. – azzal eltakarítva egy-két széket és eszméletlen egyént az útból, a kijárathoz megyek és kilépek az utcára.
Megelégedve látom, hogy a motorom még a helyén van és senki nem akarta darabjaira szedni, ezért lendületes léptekkel indulok az irányába

Rávigyorogtam a nőre.
- Szokj hozzá, szépségem - mondtam pimaszul - Persze megmondhatod a nevedet is. Esetleg mellékelj hozzá egy telefonszámot, és tök boldog leszek.
Látszólag simán feltörölné velem az utcát, de minek ilyesmin filózni? Inkább követtem a nőt kifelé. Még mindig inkább ő, mint a benti kemény srácok.
Odakint egy elég menő motor felé indult el, de elkaptam a karját.
- Egy pillanat! Van nálad valami, ami az enyém. Megtennéd, hogy esetleg visszaszolgáltatod?
Ha nem adja vissza önszántából, gondolom, jó nagy szószban leszek, nyakig, szokás szerint. Aligha tudnám elvenni tőle, és ha jól sejtem, mi van benne, a Főnök nagyon nem fog megdicsérni, ha elveszítem. Nagyon, de nagyon nem fog. Annyira nem, hogy másnap reggel az East- Riverben arra fogok ébredni, hogy nem ébredek fel, vagy mi.

Ahhoz képest, hogy majdnem sikerült szétszedetnie magát a krimóban, eléggé felvágták a nyelvét, de mára már elég volt a verekedésből és semmi kedvem nem volt összevérezni magam, ha eddig megúsztam.
Már majd nem a a motoromnál voltam, mikor viszont megragadott és kissé zaklatottan számon kérte a nekem adott zacskót.
- Most mi van? Vége a románcnak és máris visszakéred az ajándékot? - nézek rá nagy szemekkel, miközben lefeszítem magamról az ujjait. – És ezt ne csináld még egyszer – utalok arra, hogy nem szeretem, ha váratlanul rángatnak, - mert még bajod esik. Egyébként mi van benne? – nyúlok a farzsebembe a tasakért, majd előhúzva, kicsomózom a zsinórt, amivel be van kötve a szája, majd a tenyerembe öntöm a tartalmát, ami nem is okoz olyan nagy meglepetést. – Csak nem anyucié? – kérdezem nyájasan, majd gondoltam kicsit ráijesztek a srácra, hogy vajon mire képes ezekért a csecsebecsékért, mennyire mélyen mászott bele valamibe.
Legalább tanul a dologból, hogy nem egy ilyen helyen bonyolít le egy ekkora üzletet. Rosszabba is belefuthatott volna.
- Én is szeretem ám ezeket a kis kövecskéket, mit szólnál, ha az előző kis segítség miatt megtartanám? – ráztam vissza a helyükre a köveket és úgy tettem, mintha elraknám.

Nyájas mosolyt villantottam rá.
- Bármikor kaphatsz tőlem ajándékot, szépségem. De ezt nem adhatom neked, mert nem az enyém. De a segítségedért cserébe szívesen meghívlak egy italra, vagy bármi...
Ez nem alakult túl jól. Igyekeztem nem meglepetést mutatni, mikor a csomag tartalma napvilágra került, mert hát valljuk be, annyira nagyon nem is lepett meg. Gyémántok... Remek. Egy rossz hírű krimóba küldenek, ahol egy amatőr átad nekem egy zacsi gyémántot, de úgy, hogy lehetőleg fél kilométeres körzetben mindenki lássa. Lehet, hogy a Főnök csapdába akar csalni? De miért? Nem hibáztam, mostanában nem. Na remek, nagyon jó. Vagy tényleg csak ilyen balfékekkel dolgoztat, mint az a tag, de akkor csodálom, hogy még életben van a banda...
- Na jó, kérem a cuccomat. Utána folytatódhat a románc - vigyorogtam.

Széles mosoly terült el az arcomon, majd közel hajoltam a srác füléhez, hogy ne veszítse el egy szavamat sem.
- Ha még egyszer kiejted a „szépségem” szót velem kapcsolatban, akkor nyugodtan elviheted a főnöködnek ezt az apróságot és remélem nem fog zavarni az a csekélység, hogy a gyomrodban lesz, mert most legyömöszölöm a torkodon. – húzom vissza a fejem és még mindig angyalian mosolygok rá. – Egyébként Sheena vagyok és nem ártana, ha máskor nem egy ilyen nyilvános és extrém mutánsvadászatokon edződött népség közepén akarnád lebonyolítani kisded üzletedet. – lóbálom meg a csomagot, majd a motorhoz lépek, hogy feltegyem a bukót.
Gondoltam felülök a mocira és még mielőtt indulok és a srác pánikba esnie, majd odahajítom neki. Remélem jó lecke lesz, hogy járhatott volna kellemetlenebbül is, amiért biztos nem dicsérték volna meg. Persze a halálát nem akarom, hiszen semmi hasznom nem származna belőle. Majd, ha megbíznak vele.

- Oké, Sheena. Most jöhet a telószám. Figyelj, nem én voltam az idióta, ide küldtek, a másik tag meg tök amatőr volt, de hát te is láttad. Izé... Nem vinnél el? A kocsim... Szóval egy ilyen balhé után nem ülnék bele, ha nem gond. Nincs kizárva, hogy egy kicsit körözik.
Már amúgy is el kellett dobnom a járgányt, újra volt szükségem. Untam is, azzal is jártam már pár napja... Szóval új kellett. Majd. Addig meg stoppolok. Vagy buszozok.
- Ami a lényeg, hogy a cucc kell nekem. Egyébként mitől vagy te ilyen biztos magadban? Mégiscsak egy törékeny nő vagy, én meg egy erős férfi... Izé, elvileg, érted... Tudod, mit? Felejtsd el. Láttam, mit tudsz. Egyébként te mit kerestél egy ilyen nem hölgyeknek való helyen?
Az, amit odabent bemutatott, arra engedett következtetni, hogy aligha bankár, vagy ilyesmi. Valami kemény melója lehet, zsaru vagy mondjuk valami különleges ügynök-izé. FBI. Esetleg. Ki tudja?

Egyik meglepetésből a másikba esem ezzel a sráccal kapcsolatban. Nem elég, hogy kirobbant egy kisebb tömegverekedést, melyben sikeresen én is belekeveredem a csomagja miatt, még van képe és el is vitetné magát velem. Ez már annyira pofátlanság, hogy egyenesen megnevettet.
- Hát ha elmondanám, meg kéne hogy öljelek. – fojtom vissza a nevetésemet, kisebb-nagyobb sikerrel. – Csak egy italra tértem be és nem számítottam a mellé rendelt kis testmozgásra is, de fátylat rá. – rántom meg a vállam. – És, ha már szóba jött, én sem tudom a neved, azt máris arra kérsz, hogy fuvarozzalak. A rendőrök nem jók? – csapom a fejemre a sisakot, ahogy meglátom az első járőrautót befarolni a sarkon. – Ők is szívesen vállalják a fuvarodat, ha kiderül te voltál aki kezdte az egészet. – hallatszik a hangom tompán a bukó alól.
Aztán mielőtt még tényleg bepánikolna, intek, hogy pattanjon fel és mikor már érinti a hátsója az ülés, éles kanyarral elhúzok a zsarukkal ellentétes irányban. Menet közben azon filóztam hol is tegyem le, hiszen az irodámba még sem vihettem. Így egy jó nagy nyilvános helyre esett a választás.

//Central Park//

Láttam, hogy két valószínűség áll a rendelkezésemre. Az egyikben elvisz a lány, és baleset nélkül kötünk ki... Valahol, túl messze vitt a vonal. A másikban, és ez volt a valószínűtlenebb, itt hagy, viszi a gyémántokat engem meg igazoltatnak és mivel nincs nálam semmi papír, viszont véres az arcom az egyik ütéstől, bevisznek éjszakára.
- Darren vagyok, szép... Mármint Sheena. Darren Black. És kösz a fuvart.
Felpattantam a nő mögé, és átkaroltam a derekát, mikor nyaktörő tempóban indított. Még egyszer ellenőriztem a vonalakat, de továbbra sem láttam balesetet a közeli jövőnkben. Ez meglepő volt, ahogy ez a lány vezetett... Kész életveszély. És mi az, hogy meg kéne ölnie? Csak ne valami simlis alak, mint én? Nos, ha az is, egy biztos: nem egy súlycsoportba tartozunk. Egy férfi nem vall be ilyet egy nőnek, legalábbis nem szemtől szemben, de hiába minden tudásom meg ügyességem, Sheena simán megenne reggelire. Ez van. Ahogy mondani szokás, mindig van egy nagyobb hal. Vajon nagyon megsértődne, ha menet közben kicsenném a zsebéből a gyémántokat? Inkább várok, míg megállunk.

//Central Park//

** Greg**

Nem sokáig volt időm megbámulni a belépőket, még ahhoz sem volt időm, hogy a gondolataimat rendbe szedjem, ugyanis ahogy megmozdultam, a szék reccsent egyet, és olyan elegánsan kerültem a földre, hogy azt már tanítani kellene. Úgy egy percig meglepetten pislogtam magam elé, nem igazán értettem a helyzetet, hogy ez hogy történhet meg egy ilyen helyen, és hogy történhet meg ez pont velem...Forrongtam, a fejem kezdett a vörös árnyalataiban játszani, és ezt éreztem is, amit csak még inkább tetézett a velem eddig szemben ült srác viselkedése.
~Kölcsön kenyér visszajár...vagy inkább isten nem ver bottal....~nem is tudtam melyik kifejezés lenne most ide a legmegfelelőbb. Inkább dühöngtem mintsem szégyelltem magam. Szégyen? Annál azért kicsit vastagabb a bőr az arcomon. Magam mellé pislogtam, hogy mi lelhette a széket, de szemmel láthatóan valahogy megadta magát.
Egy kissé cifra káromkodást még megengedtem magamnak, majd úgy kukucskáltam fel a földről az odalépő Greg felé.
-Most igazán jól szórakozol ugye?-fújtatom felé a szavakat.
-Ha nem tudnám, hogy képtelenség, azt mondanám bosszúból kiszugeráltad alólam a széket....-de persze ezt poénnak szánom, majd megfogom a kezét és felállok. Ekkor tűnik fel, hogy azért elég sokan végig nézték a kis magánszámomat.
~Remek...szép volt Roxy...~majd azzal kisimítottam a vörös tincseimet az arcomból, remélhetőleg már nem vetekedett az arcom színe a hajaméval.
Most kissé közel álltam hozzá, és közelről volt alkalmam végig mérni a vonásait. Meg kell hagyni nem volt rosszképű, de azokban a szemekben volt valami....És most akkor ding-ding-ding, megszólal belül valami, még mielőtt komolyabban fontolóra venném azt, hogy egész jóképű ez a pasas...

** Roxi **

-Az azért túlzás, de 8 pontot adok érte. A leérkezésen majd még finomíts.
A lágy hangvételű könnyed csipkelődést megfűszerezte megy sejtelmes mosollyal. Vörösödő arcában volt valami állati. Talán a mérges kaméleonra emlékeztet aki ilyenkor vörös pompába bugyolálja magát. Miután felsegítettem oldalra biccentett fejjel egyik tincsét néma engedelmével jómagam igazítom be.
-Neked tényleg jól áll a vörös.
A megjegyzés után sem tágítottam. Ebbe na zavarba ejtő közelségben maradva pillantottam körbe. Észlelvén a közeledő pultost oldalra lehajoltam és felvettem a széket.
-Kész életveszély ez a hely. ha kitöri a nyakát? oda egy csinos és jó munkaerő...
Nyújtom át a széket szemrehányások közepette. Hangom szelíd volt mégis tiszteletet parancsoló. A pultos hirtelen ne mis tudta mit mondjon így inkább csöndben elvonult. Megkerestem a fejeseket és tekintetemmel követtem és megpróbáltam megbecsülni az útjukat. Egy kósza pillantást megejtettem a lány irányába is.

Basszus éreztem hogy az eddig dühödt vörös már átmegy zavarba jöttem vörössé, ahogy elsimította az egyik tincset az arcomból. Meglepődtem és a szó szoros értelemben lefagytam.
-Ne reménykedj!- na igen, elég röhejes, hogy egy magamfajta nő, aki beleröhög egy felé tartott puskacsőbe is, zavarba jöjjön egy ilyen közvetlen érintéstől. Meg is ráztam magam, mintha ezzel lerázhatnám magamról a hirtelen oda telepedett fátyolködöt, és röpke másodpercek alatt újra össze is szedtem magam. Ebben persze az ő gúnyos stílusa is sokat segített.
-Bezzeg, ha alattad tört volna össze...-fújtatok, mint egy bika, épphogy gőzt nem fújok ki az orromból. Igen, nem viselem túl jól, ha én vagyok a gúny tárgya...és ez kicsalogatja belőlem az ördögöt.
De nem felejthettem el, hogy hol vagyunk, és erre újra fel is hívta a figyelmem az, mikor a pultos felénk igyekezett volna...Na jó, eddig 2:1 az ő javára....pfff.....
Követem a pillantását, majd kicsit lábujjhegyre emelem magam, hogy átnézhessek a válla felett. Az érkező nagykutyák tovább csaholták magukat a pókerterem felé, de egyelőre csak iszogatnak, szemmel láthatóan még várnak valakire vagy valakikre.
-Ó te görény....-feledkeztem el magamról és szitkozódni kezdtem halkan az orrom alatt. Tudtam, hogy valahogy a közelükbe kell férkőznöm, és ebben Greg fog nekem segíteni.
-Ha jól sejtem az jár a fejedben, hogy beülsz oda, és kockára teszel mindent ....viszont ide a 2-es trükköd kevés lesz...hacsak....-kerestem újból a tekintetét, és sejtelmes mosoly jelent meg az ajkamon.