Brighton Beach - Kis Odessza

Amanda és Rozsomák szavaira nagyon hevesen kezdtem el rázni a fejemet, és bár a kezemet lassacskán leengedtem, azért nagyon reméltem, hogy a férfi ezt nem fogja úgy felvenni, mint a békés szándék visszavonását. De ezt akkor sem hagyhattam.
-Nem - jelentettem ki most már sokkal határozottabb és erőseb hangon. - Megértem, hogy meg akarjátok büntetni, meg kikérdezni, de ezt nem engedhetem meg. Ráadásul, ha így folytatjátok, meghal, mielőtt még válaszolni tudna akár egyetlen kérdésetekre is.
Közelebb léptem hozzájuk.
-Kérem, Logan. Elég volt. Nem csak, mint orvos, mint ember sem hagyhatom, hogy tovább kínozd. Állj félre, hogy elláthassam. Talán még nem késő.
Hogyne lett volna késő, ezt én is láttam, de a lelkiismeretem nem hagyta volna, hogy hátat fordítsak ennek az őrjöngésnek. Az áldozat hatalmas könyörgő szemekkel nézett rám, ami még inkább megindított annak ellenére, amit velem művelt, és amit nekem kellett másokkal művelnem miatta. Nem hagyhattam ott.
-Semmi értelme, hogy lealacsonyodjunk a szintjére. Legyél okosabb, Logan. Te jobb ember vagy nála. Nem vagy állat. Engedd el!
Ha tovább tiltakozott, Amandára néztem kérlelőn. Reméltem, hogy segíteni fog.
-Beszéljen vele, Amanda. Ilyet nem lehet csinálni egy másik emberrel. Az ő brutalitása nem jogosít fel minket arra, hogy mi is olyan szörnyetegek legyünk, mint ő.
Még közelebb léptem hozzájuk.
-Logan, ne félj, nem foglak megint bántani. Megígérem. De engedd, hogy ellássam a sebeit - már elég közel voltam, hogy a sérült felé nyújtsam a kezem, és közben könyörögtem az égieknek, hogy Rozsomák ne vágja le tőből mindkettőt.
Bármit is válaszolt, bármit is reagált, a következő pillanatban halványodni kezdtem. Éreztem magamon Szellem ölelő karjait, de először csak azt hittem, hogy vissza akar húzni. De nem. El akart vinni onnan. Valamit még mondott is előtte, de én inkább az előttem lévő sürgősen megoldandó helyzetre koncentráltam, úgyhogy nem értettem.
~Engedj el! Szivem, vissza kell mennünk. Nem hagyhatjuk, hogy szétszedjék! Hallottad Logant: nem is érdekli, mit akarna mondani a telepata. Csak kínozni akarja. Lenne szíved hagyni? Ha úton is van a rendőrség, ez az ember maximum öt percig húzhatja így. Ezt nem szabad engedni!~
A kapálózás közben persze minden egyes szavát hallottam, amit gondolt. Jól el is pirultam rá. Nem kifejezetten a bók-jellege miatt (fogjuk rá, hogy az akart lenni), hanem inkább azért, mert nem volt túl kellemes visszaemlékeznem, hogy változtam át hidegvérű gyilkossá az elmúlt órában. Még akkor is, ha végül nem öltem meg senkit, de attól még nagyon közel voltam hozzá. És nem érdekelt, hogy viszont milyen dögös ruhában voltam. Egyébként sem volt valami kényelmes.
~Köszi, de én előbb mégis inkább átöltöznék, ne így lásson meg a gyerek. Meg Sean. Istenem, mit gondolhatnának rólam! Még egy ilyen pocsék napot! Mostantól nem vágom le az utat. Soha többé!~

Akármennyire is szerettem volna, hogy elmenjen Lynn elég kitartóan igyekezett meggyőzni minket, hogy ne legyünk szívtelenek és hagyjuk, hogy segítsen ezen a szerencsétlen flótáson, akin egyrészt már amúgy sem lehetett, másrészt meg én is szívesen kibeleztem volna, de úgy láttam Rozsomák ebben jóval hatékonyabb. Inkább úgy éreztem Lynn-ben is azért dolgozik ez az érzés, mert így akarja kompenzálni az előző órákban történt viselkedését. Mielőtt azonban még jobban belemerültünk volna a vitába, hála az égnek megjelent Szellem és megoldotta a helyzetet, és a neje minden tiltakozása ellenére elpárolgott vele, remélhetőleg jó messzire. Gondolom neki nem voltak ellenérzései azzal kapcsolatban, ami az előttünk rettegő telepatára várt, hiszen, ha nincs itt a felesége talán maga is megtette volna, legalább is amiket hallottam róla.
Mikor kettesben maradtunk Logan-nak, aki ismét a már intenzíven vérző pacienséhez fordult, én is közelebb léptem, de azért vigyázva, hogy ne nagyon vérezzem össze magam.
- Igazán nem bonyolult és nehéz a kérdés, tulajdonképpen egy-két mondattal meg is tudod válaszolni. – intézem a szavaimat a nyögdécselő és most már minden reményét elvesztő férfinek. – Aztán talán megkérem ezt a kedves urat, hogy vessen véget a szenvedéseidnek. – mosolygok Rozsomákra. – Szóvak a kérdés! Ki küldött, kinek dolgozol? És számíthatunk-e arra, hogy ha elbuksz küldenek helyetted mást? – nézek rá kíváncsian. – Ugye, nem bonyolult?

-Így van, jobb vagyok nála, ezért ma nem engem vágnak le, mint egy barmot, igaz Géza? - "Gyengéden" megpaskolja áldozata fejét, közepes erősségű agyrázkódást okozva neki ezzel. - Pápá, vezess óvatosan!
Miután kedvenc szerelmespárja a Twillight szériában szereplő után végre valahára felszívódik innen, Rozsomák kedélye érezhetően javul, és egy halvány mosolyt is megenged magának, miközben borotvaéles pengéivel lágyan cirógatja a mentalista bőrét, most vigyázva arra, hogy ne sértse fel.
-Ja, tényleg...de szerintem csak magánszorgalomból akartál kinyírni minket, szóval nem tudhatok meg tőled semmit, így játszhatok tovább, nem igaz? - Súlyos öklével lecsap a fickó térdére, szétmorzsolva azt, és közben őrülten vigyorogva közelebb hajol. - Múltkor olvastam valamit egy spanyol történelem könyvben, és nagyon szeretném már kipróbálni. Biztos vagyok benne, hogy te is érdekesnek találod majd...
A férfi össze vissza kapja rémült tekintetét, de sem Amanda, sem Logan nem tűnik valami bizalomgerjesztőnek, és valamiért egyre inkább az az érzése, hogy bár ha beszél az a halálát jelenti, ennél igazán az sem lehetne rosszabb, és számára az egyetlen remény tényleg az, hogy ha ez fickó tényleg halhatatlan, mint ahogy beszélik, mert akkor nem követheti őt a pokolba!
-Defoe! - Ordítja, Rozsomék pedig annyira meglepődik a hirtelen beszédessé vált zsoldos hangján, hogy lányos zavarában kirántja karmait a bordái közül.
-Mit mondtál?
-Lionel Defoe bérelt fel...
Egy villámgyors mozdulat, és vége van. A férfi feje legfeljebb pár centimétert gurul még az aszfalton, de aztán megáll szétroncsolt lábai mellett, Rozsomák pedig visszarántja a karmait, és szembefordul a nővel.
-Jönnek a Zsaruk! Az embereit gondolom kimenti innen egy jó ügyvéd, de magát nem engednék egyhamar, úgyhogy, menjünk! Van kocsija?

Láttam Logan szemén, hogy tényleg napestig képes lenne folytatni ezt a játékot, hiszen ez a férfi itt előtte senkit és semmit nem kímélt, hogy kioltsa az életét. Sajnos a megbízói valahogy elfelejtették tájékoztatni róla, hogy kicsoda is tulajdonképpen Rozsomák és ez most az életébe és jó pár csontjába fog kerülni, meg még lehet, hogy egyéb testrészébe is, ha nem beszél gyorsan.
Nem vagyok olyan kegyetlen, mint ahogy sokan képzelik és híresztelik rólam, de most ez iránt a féreg iránt egy csepp szánalmat sem tudtam érezni, hiába is meresztgette rám könyörgő szemeit, ha nem Logan, akkor most az én kezem között szenvedne, mert egyrészt utálom, ha meg akarnak ölni, másrészt mindenképp szerettem volna tudni ki az, aki ezt elrendelte.
Aztán egészen összerezzentem, mikor végül belátva, hogy a gyors halál a legjobb, ami történhet vele, üvölteni kezdett a telepatánk, de a név, amit kiejtett a száján viszont annyira nem lepett meg.
~ Lionel Defoe! Na nézzük csak, milyen bátrak lettünk! Kicsit felkapaszkodik a ranglétrán és máris nagyobb falatot akar! ~
- Mi a…..- kaptam oda a fejem mikor Rozsomák egy gyors nyisszantással megszabadította a fejétől és engem a lehetőségtől, hogy további információt csikarjak ki az áldozatból. - Hé! Én még kér…..- folytattam volna és rosszalló és egyben gyanakvó tekintetem Loganra vándorolt, mikor félbeeszakított.
- A zsaruk? Hol? Persze, hogy van, ……..de azért szólni tudok még nekik nem? Én nem hallok semmit.
Nem tudtam mit gondoljak a karmos fickóról itt előttem, hiszen én még nem hallottam a szirénákat és nem tetszett, hogy elhallgattatta az egyetlen embert, aki talán még több infóval látott volna el. Viszont, ha meg igaza van, akkor megment egy kellemetlen helyzettől.
- Akkor menjünk! Ott az a kombi az enyém. – mutatok a kocsira, amivel jöttünk, majd sietősen beszállunk, miközben Curtis-nak odavetek pár szót magyarázatként.
- Tűnjetek el! Ha mégis elkapnak a zsaruk, akkor majd küldök ügyvédet. Ha nem, a szállásomon találkozunk!
Természetesen hagyom, hogy Rozsomák vezessen, habár én is tudok, de már évek óta nem volt rá szükségem.
- És most hová? Hozzám vagy hozzád? – kérdezem irónikusan és közben hideg mosolyra húzom a szám – Remélem tudod mit csinálsz!

Logant - bár nem mutatja ki - valósággal lenyűgözi Amanda hozzáállása a helyzethez. Mennyivel kellemesebb is ez laza, a helyzethez képest szinte már aranyos felfogás, mint állandóan azt hallgatni, hogy: "JAJJ NEEE!!! MOST TELJESEN LEVÁGTAD A FEJÉT! EBBE Ő BIZTOSAN BELEHALT! HOGY TEHETTÉL ILYEN SZÖRNYŰSÉGET AZZAL, AKI LESZÁMÍTVA, HOGY AZ ÉLETEDRE TÖRT, ÉS MAJDNEM ÁRVÁT CSINÁLT A KISFIAMBÓL NEM TETT SEMMI ROSSZAT? OLYAN BORZASZTÓ EMBER VAGY!!!" És hasonlók.
-Felteszem, tudod ki az, azt pedig, hogy miért küldte ránk, és abbahagyja-e a próbálkozást, magunktól is ki tudjuk találni - vázolja fel, miközben helyet foglal a vezetőülésben. Alapvetően nem ragaszkodott volna hozzá, hogy ő vezessen, de ha már megkapta a lehetőséget... - És, ha nem tévedek, te sem találkoznál személyesen egy telepata bérgyilkossal, ha felbérelnéd, úgyhogy kétlem, hogy sokat tudna.
Tövig nyomja a gázpedált, és úgy hagyja maguk mögött a motelt, mintha késésben lenne a Nascar rajtjáról. Hamarosan Amanda is hallhatja a szirénákat, amint azok egyre közelebb haladnak hozzájuk, ám Rozsomák kamikáze stílusával nem vehetik fel a versenyt az életösztönnel is megátkozott rendőrök, így Brooklyn határánál már magukban vannak.
-Ugye megmondtam, hogy kibírhatóbb, amikor csak meg akar ölni? - Kérdi vezetés közben az anyósülésen kapaszkodó szépséget, hogy legalább ezzel is elvonja a figyelmét egy kicsit a halálfélelemről. - Mindjárt lerázzuk őket.
Mikor már beváltotta, az egyik híd tövében állítja meg az autót, hogy kicsit kifújja magát a fém paripa, aztán előhúzza zsebéből híres fémdobozkáját, egy mozdulattal felkattintja a tetejét, és Amanda felé tartja a végét.
-Szivart? - Ha elfogadja, meg is gyújtja neki, ő viszont mindenképpen elszív egyet, mielőtt még tovább indulnának. - Ami a kérdéseidet illeti: Nem, fogalmam sincs, és lehetőleg inkább hozzád, mert ahol én élek, ott sok a gyerek, és az önjelölt igazságosztó. Csoda, hogy engem beengednek oda.
~Minden igyekezetem ellenére. Komolyan mi bajuk van ezeknek???~
-Szóval...Lionel Defoe...régi családi barát? - Kérdi őszintén, és hangjából nyilvánvalóvá válik, hogy tényleg fogalma sincs, ki lehet az a fickó, leszámítva, hogy valamiért felbérelt egy bérgyilkost, úgyhogy Amanda kollégája lehet.

Később már igen csak megbántam, hogy hagytam sofőrködni Logant és nem magam vezettem inkább. Csak az volt a szerencsém, hogy már olyan régen ettem, hogy nem is emlékszem rá, így legalább nem volt mit kiadnom magamból. Néha úgy kapaszkodtam a biztonsági övbe, hogy rágörcsölt a kezem, és egy hang nem jött ki a torkomon, míg Rozsomák éppen csak nem fütyürészve vette be az életveszélyes kanyarokat, vagy előzött meg úgy valakit, hogy a szembejövő csak egy hajszálra került el minket, vagy éppen súrolta a kocsi oldalát.
Egyáltalán nem csodálkoztam rajta, hogy lassan az összes minket üldöző járőrkocsi elmaradt, vagy leamortizálódott és csak lassan engedtem fel, miután már vagy öt perce leparkoltunk egy híd tövében.
Őszintén fogalma sem volt, hol vagyunk, mert arra már igazán nem tudtam figyelni merre is haladtunk, de igazán örültem hogy még életben és egyben vagyok.
- Kösz, nem kérek. – hárítottam el a kínálást, mikor végre megrázkódva magamhoz tértem a szavaira. – Nem gondolkoztál még valami extrém sporton? Mert az életveszélyes helyzet okozása már csodásan megy. Csak legközelebb szólj, hogy időben kiszálljak. – sóhajtottam egy nagyot, majd igyekeztem most már a kérdéseire koncentrálni, hiszen láthatóan fogalma sem volt ki az a fickó, aki a nyakunkra küldte a telepatát és most tőlem várja a felvilágosítást.
- Hogy az előző kérdésedre és a mostanira is válaszoljak, igen tudom kicsoda Lionel Defoe és látszik, hogy nem mozogsz a város alvilági köreiben, mert különben te is ismernéd. Egy helyi kis banda vezetője volt, de úgy gondolta, hogy nagyobb falatot akar a koncból és szövetségre lépett a Családdal. Eddig nem is volt gond kisebb összezördüléseken kívül, amíg mindenki maradt a saját területén, de úgy látszik a kis féregnek megjött az, étvágya és terjeszkedni akar. Ezért válhattam én célponttá, most, hogy megtudta, hogy itt vagyok és ez a terület az ö fennhatósága, előnyben van velem szemben. – csaptam a műszerfalra dühösen. -Az, hogy te hogy jössz a képbe, azt nem tudom, talán beleköptél valamivel a levesébe. – vontam meg a vállam
A válaszán, azon, hogy hová menjünk, hiszen az utcáról jó lenne minél előbb eltűnni, jót mosolyogtam, habár el nem tudtam képzelni, hogy milyen gyerekekről beszél, és meg voltam győződve, hogy csak tréfál.
- Hát remélem, hogy tényleg leráztál mindenkit, mert, ha ismét szétverik a szállodát, ahol lakom, akkor a végén nem lesz hová mennem, mert egy tisztességes helyre sem fognak beengedni. – néztem körül látványosan, majd bediktáltam neki a címet. – Muszáj lesz telefonom is egyet kettőt, ha hazaérek. – sóhajtottam.

Ha nem hát nem, Logan minden esetre bőven elszívja a sajátját, mire szegény Amanda magához tér, s közben jobban szemügyre veszi a közben bőven megszáradt, hölgyeményt, ki még most is, hogy Lynn volt olyan kedves, és lemosta róla a sminkjét, káprázatosan fest.
~Te tudod, mit hagysz ki, kitudja mikor lesz lehetőséged....ó várjunk...ez a fülbevaló drágább, mint a kocsi, amiben ülünk. Na jóóóóó, lehet neki bőven lesz még lehetősége ilyesmivel mérgezni a tüdejét, ha nagyon akarja. Addig is több marad nekem.~
-Extrém sport? - Kérdi, kicsit meglepetten, de aztán elneveti magát a javaslatra. - Nekem az unalmas lenne. A sebeim azonnal begyógyulnak, szóval nekem egyik sport sem extrém, kivéve... - itt egyenesen a nőre tekint, alaposan szemügyre véve a testéhez szorosan hozzátapadó ruhákat. Mosolya ha nem is olyan hideg, legalább olyan ördögi, mint amilyen Amanda arcán díszeleg, amikor épp nincs halálra rémülve. - Na, arra szoktam.
Gázt ad, s a megadott cím felé veszi az irányt. Közben azért elgondolkodik a hallottakon. Az természetesen nem igaz, hogy nem járkál alvilági körökben, elvégre térdig szokott gázolni a hulláikban....de talán ezt most nem kéne megosztania a hallgatóságával.
-Tehát, mindkettőnknek jobb lenne, ha elpatkolna. - Vonja le a lényeget a nő szavaiból, majd aggódó szavait hallva felvonja az egyik szemöldökét, és az útnak semennyi figyelmet sem szentelve oldalra tekint. - Nyugi, ha valaki most is követ minket, az vagy láthatatlan, vagy repül, olyat pedig nem alkalmaznak mostanában a zsernyákok, szóval megleszünk.
~Mondjuk, lehet nem csak ők üldöznek minket...~
-Én pedig lezuhanyoznék, ha nem gond. Bűzlök a sok vértől...
Viszonylag gyorsan megtalálják a szállodát, amit a nő kiválasztott, igaz közben elhaladnak másik 3 mellett, úgyhogy abbeli félelme, hogy mindet kivégzi egyhamar talán nem fog megvalósulni. A Hotel természetesen 5 csillagos, és még a személyzet is úgy van öltözve, ahogy őfelsége Windsor igazgató úr szokott, ha a királynő jön látogatóba.
-Hát....azt hiszem itt legfeljebb a háziállatodként engednek be...és fogadjunk sörből is csak sznob márkájuk van, ne menjünk inkább máshova? - Kérdi reménykedve, ugyanis van egy sanda gyanúja, hogy a nála lévő 50 dollárból a parkolási díjat sem tudja majd kifizetni.

Megint repülőrajtot veszünk, de most kevésbé életveszélyes manőverekkel haladunk, így már csak a biztonsági övemre bízom magam, a tíz körmömet inkább Logan-nak tartogatom, ha megint felhívja magunkra a zsaruk figyelmét az őrült közlekedésével. De hála az égnek úgy látszik az egyenruhás fiúk most nagyon elfoglaltak, mert minden különösebb affér nélkül érkeztünk meg a szállodám elé.
- Hát most igazán elmondhatom, hogy nem én kezdtem, és már csak önvédelemből is muszáj megoldanom, hogy eltűnjön a jó Lionel a képből. – nézek a férfira ártatlan szemekkel, miközben megigazítom magamon a megviselt öltözékemet, ami hamarosan a kukában landol, csak érkezzek meg a szobámba. Persze, nem kerülte el a figyelmemet Rozsomák elismerő pillantása, mely végig siklott rajtam és ami egy férfi részéről mindig jól esik egy nőnek, habár most nem álltam a helyzet magaslatán.
- Természetesen a vendégem egy zuhanyra, meg egy öltözet ruhára is, mert úgy látom a magáé is legalább annyira megviselt, mint az enyém. – nézek végig a férfi szakadt és véres ruházatán.
Örültem, hogy végre megérkeztünk, de láttam, hogy Logan nincs elragadtatva a környezettől, amit meg is értettem, hiszen nem gondoltam, hogy ilyen helyeken sűrűn fordul elé, de most az én vendégem volt, hisz hálás voltam neki, megmentette az életemet, még ha kis segítséggel is.
- Ne aggódj, észre sem fognak venni! – kuncogtam fel. – Nagyon jól nevelt az ilyen hotel személyzete. A kulcsot csak add oda a fiúnak.
A londíner fiún csak egy kis meglepődés látszott, de azt is gyorsan lesöpörte az arcáról, ahogy meglátott, ahogy a recepciós és a szálloda igazgató is.
- Kérem keressenek két jóhírű ruhaszalont és hívják fel nekem, majd kapcsolják fel hozzám. – mosolyogtam kedvesen az őszülő hajú igazgatóra, aki egy kisebb meghajlással vette tudomásul a kérésemet és utasította az egyik alkalmazottat, hogy intézkedjen.
- Kedves uram, akkor menjünk, várja a kellemes fürdő. – léptem be a liftbe és mentünk fel a legfelső emeletre, ahol a lakosztályom volt.
Belépve az ajtón azonnal a hálóba indultam, hogy végre megszabaduljak a gönceimtől.
- Érezd magad otthon! És kérlek míg visszajövök tölts egy ital mindkettőnknek, azt hiszem ránk fér.

A nő ártatlan őzike szemei kis híján nevetésre késztetik a férfit, részben, mert Amanda egész aranyosan csinálja, de főleg, mert eddig nem hittem volna, hogy Bambi húsevő is lehet, mit húsevő, csúcsragadozó!
-Nekem nem kell magyarázkodnod, engem is meg akart öletni.
~Hogy miért...félek, ha azt mondaná, beleköptem valamikor a levesébe, azzal nem nagyon szűkítené le a kört, úgyhogy inkább hagyjuk. Biztos csak meg akar halni.~
Ódzkodva lép be a hotelbe, de hamarosan kénytelen belátni, hogy vendéglátójának igaza van, ezek tényleg nagyon jól neveltek. Akadálytalanul jut el a lakosztályba, ahol első útja a fürdőszobába vezet, mely enyhén szólva felülmúlja a várakozásait, igaz eddig számára a Xavier mosdója volt az etalon - mondjuk egy luxuskastélyról van szó, úgyhogy az sem rossz - viszont amit lát, az egyszerűen hihetetlen! Az, hogy szinte minden aranyból van még csak egy dolog, viszont a fürdőkád olyan hatalmas, hogy horgászni lehetne benne. Mára megelégszik azzal is, hogy fürdik egy nagyot, aztán egy meglepően puha fehér köpenyben sétál ki, hogy újra csatlakozhasson vendéglátójához...illetve annak hangjához. Ha már úgyis a bárszéket látogatja meg másodszor, tölt mindkettőjüknek abból a bizonyos sznob Whiskey-ből, és még jeget is tesz mindkét pohárba, az elfogyasztással viszont megvárja a nőt.
-Szóval...Defoe...
~Honnan olyan ismerős nekem ez a név? Lehet így hívják annak a fura alaknak a növényét, aki Ratna-nak udvarolgat? Á nem...az Virgil....hmmm.~
-Amikor elhívtál arra a találkozóra, nem említetted, hogy ennyire fontos ember vagy....vagy legalábbis ennyire keresett.

Már alig vártam, hogy megszabaduljak a koszos és szakadt gönceimtől! gyorsan a földre hajigáltam őket, majd az egyik kedvenc köntösömet kaptam magamra, a fehérnemű fölé, amelyet még japánból hozatott nekem Jeremy, és ami egy nagyobb termetű embernek talán zakóméretű lehette volna, de nekem pont takart mindent amit kellett, ez a vérvörös selyem ruhadarab, aminek hátán egy tűzokádó sárkány volt hímezve.
Amíg nem jutok be a fürdőbe ez is megteszi, de azt hiszem most elsősorban egy ital kell nekem, mert kicsit megviselt ez a mai nap, pedig nem vagyok egy elkényeztetett fruska e tekintetben.
Mikor kiléptem a hálószobámból már ott találtam a frissen illatozó Logant, aki már túlesett a tisztálkodáson és ami egészen megújította komor külsejét. Minden esetre egészen jót tett neki, hogy lemosta magáról a vért.
- Én hívtalak a találkozóra? – nézek rá kicsit megütközve. – Hiszen…… De mindegy, ez már azt hiszem nem lényeg. – legyintettem nem törődöm módon, majd elveszem tőle az italt és jóleső sóhajjal belekortyolok. – Hidd el, eddig én sem tudtam róla! Mármint, hogy ennyire útban lennék valakinek, főleg ebben a városban, de mint említettem, úgy látszik Defoe vérszemet kapott, hogy nincs itt Jeremy és talán úgy gondolja, velem könnyebb dolga lesz. – latolgatom, hogy mi állhat a háttérben. – Viszont az is kérdés, hogy hogyan találtak meg minket? A találkozóról én nem beszéltem senkinek, és te? Vagy esetleg követték valamelyikünket? De Lynn akkor is név szerint rám és rád pályázott! Arról meg nem tudok, hogy valamibe együtt nyúltunk volna bele. – töprengtem hangosan.

Mikor megjelenik a bíborba bújtatott, selyemruhás szépség, Logan többé képtelen levenni róla a szemét, hiába szemet gyönyörködte az aranyló nedű is, amit magának töltött a kakaós bögrébe, amit az egyik szekrényben talált.
-Ne vesszünk el a részletekben - feleli vigyorogva, miközben átnyújtja a poharat - ahhoz képest, hogy eddig nem tudtál a veszélyről, egészen felkészült voltál. Egy pillanatra sem tűnt úgy, hogy védtelen vonzó anyuka lennél, aki az én segítségemre szorul. - Jegyzi meg, majd belekortyol az italába. Ahogy sejtette, túl sznob, túl drága, és túl kellemes az íze, akárcsak az a forróság, ami átjárja testét tőle. Nincs az ilyen luxus szeméthez szokva, de ha nincs más, megteszi ez is...
-Én kiírtam a faliújságra hova megyek, hogy a szomszédok ne aggódjanak miattam - feleli szokásos, dörmögő hangján, majd úgy dönt, mégis ad még egy esélyt annak a löttynek a bögréjében. - Még annak sem szóltam, akinek kellett volna. Viszont a manus telepata volt, lehet valamelyik emberedből szedte ki... - A következő gondolatra ha lehetséges még komorabbá válik az arca, de azért kimondja. - Vagy belőlem.
A nő megint sokat beszél egyszerre, és mintha a szívverése is felgyorsulna, azért újból finoman, de azért határozottan ragadja meg a vállát, mikor szigorúan belenéz abba két gyönyörű sötét szembe.
-Nyugalom! Lynn engem ismer név szerint, szóval könnyen lehet, hogy én csak véletlenül kerültem bele. Gondolj csak bele, épp eszű ember aki tudja mire vagyok képes, bevállalna engem, mikor ott vagy te is, aki szintén elég veszélyes célpont? - Megrázza a fejét, mintha a feltételezés is nevetséges lenne, és valahol tényleg az. - Ugyan. Kötve hiszem...
~Hmmm...Darren...ez a neve annak a növénynek...ja nem, a pasinak ez a neve! igaz hát a legenda, az alkohol mégis csak segít gondolkodni! Kár, hogy ez már üres...~
-Kérsz még egy pohárral? - Kérdi, magának pedig mindenképpen tölt egy újabb adagot a bögrébe. - Tudom, hogy szentségtörés, és illetlenség, de remélem elnézi nekem, nem szeretek totojázni.
~Tehát, ott tartottam,hogy Darren. Mintha neki köze lenne ehhez a manushoz...húzzuk ezt át, biztosan köze van hozzá! Az a fickó egy zseni, ha bajba kell kerülni! Ő lesz a kapocs!~
-Valamit nem értek...nem azt mondta a telefonban, hogy Chichago-ból jöttek? Felteszem a...vállalkozásuk is ott tevékenykedik, de akkor mégis mit művelnek most itt?

Valahogy Logan okfejtése nem nyugtat meg, sőt csak még gondterheltebb lettem tőle, mert sehogyan sem állt össze a kép. Nem szeretem, ha valami megoldatlan és elvarratlan szál van körülöttem, mert akkor a veszély is állandósul és én szeretem nyugodtan élni az életemet, már amennyire legalább is lehetséges.
Megcsörren a mobilom, ezért gyorsan megkeresem és mikor belehallgatok, megnyugodva hallom, hogy Curtis az, aki elmondja, hogy sikerült meglépniük a zsaruk elől, mert azok inkább a mi üldözésünkkel voltak elfoglalva. Visszarendelem őket a szállodába és egy halvány mosoly szalad végig az arcomon, ahogy leteszem a telefont.
- Az egyik emberem volt, velük minden oké! – mondom a férfinek, hogy értse miről van szó. – És visszatérve, hogy honnan tudhatta a telepata a találkozónkat, lehet, hogy igazad van, nem vagyunk védve az ilyen jellegű behatástól. – morgom komoran.
- Igen kérek még egy pohárral! – nyújtom Rozsomák felé a poharat, hogy töltsön bele. – Azt hiszem nagyon rám fér! És nem kell visszafognod magad, van még ott ahonnan ez is jött. – ülök le az egyik fotelba.
- Semmit nem művelünk itt, csak én jöttem ide, hogy hazavigyem a fiamat, ugyanis az ap………- hirtelen hallgattam el, hiszen a fáradtság meggondolatlanná tett egy pillanatra, de aztán megvontam a vállam, miért is ne mondhatnám el, már lassan így is kitudódik, - az apja már két hónapja eltűnt és meg akarom találni, ehhez szükségem van Sebastien segítségére, meg aztán egyébként is a férjem ötlete volt, hogy idejöjjön. – hajolok előre, hogy megtámasszam a könyököm a térdemen és úgy nézek Loganra fáradtan. – Szóval semmi titok, semmi hátsó szándék csak egy aggódó feleség és anya. De azért nem fogom hagyni, hogy az a nyavajás Defoe lemészároljon, mint egy birkát. – villannak meg a szemeim dühösen.
- - És te? Te sem úgy néztél ki, mintha meglepett volna a dolog, hogy az életedre törnek.

Amíg Amanda telefonál, újra tölti a poharát, ezúttal viszont színültig, és az időközben megolvadj jeget sem pótolja, hisz azt mondta ráfér, arról nem is beszélve, hogy az ő bögréjében így is ötször többet tölt...meg még egy kicsit amikor a neki háttal álló nő formás testét figyeli, ahelyett, hogy kiölti a Whiskey-t.
~Na mindegy. Drága szőnyeg drága piát érdemel, nem igaz?~
-Én vonzom az ilyen öngyilkosjelölteket - feleli, mint aki már unja, hogy állandóan ez történik - mellesleg, nem lepett meg, csak az, hogy ki. Arra számítottam, hogy te akarsz majd csapdába csalni - vallja be, ám hangja közbe sejtelmes mélységekbe süllyed, mintha ott lenne mögötte a remény, hogy ez a nő más módon is be szeretné hálózni őt. Persze, ha így lenne, arra lennének intő jelek, lopott pillantások a részéről is, felgyorsult szívverés, arról nem is beszélve, hogy talán nem emlegetné ennyit a férjét.
-Tudod, telefonon keresztül nem szeretek tárgyalni, de most, hogy itt vagy, már hiszek neked. - jelenti ki, és közelebb sétál a nő foteljéhez. - Tényleg csak egy aggódó anya vagy, aki a legjobbat szeretné a gyermekének, és nem elég, hogy rengetegen állnak az utadban, ráadásul még egyedül is kell harcolnod. - Leguggol Amanda előtt, és kortyol egy nagyot a bögréjéből. - Két hónap nagyon hosszú idő....Viszont, attól tartok, nem engedhetlek az iskola közelébe. Kétlem, hogy bántani akarnád a gyerekeket, de amíg ilyen figurák vadásznak rád - és itt együtt érzően a nő vállára teszi a kezét - sajnos nem kockáztathatom meg, hogy kövessenek téged oda. - Leveszi róla kezét, ám ahelyett, hogy fölemelné, először még végighúzza azt a nő karján lefelé menet, mielőtt végleg elválna tőle. - Túl veszélyes.

Kicsit meglepődöm a színültig töltött poháron, de hát már úgy sem készülök sehová és, ha kiüt a pia legalább nyugodtan alszom, főleg mivel nem vagyok nagy ivó, így meg van rá az esély, hogy ez bőven sok lesz,
- Hogy én csapdába csaljalak? – kaptam fel a fejem a szavaira, amik megütik a fülemet. – Hát mit gondolsz te rólam? – nézek rá felháborodást játszva. – Azért okosabbnak gondolhatnál annál, hogy ne nézzek utána egy ilyen kaliberű embernek, bocsánat mutánsnak, mint te. – kuncogok fel. – Én nem szeretem feleslegesen halálba küldeni az embereimet.
Aztán, ahogy Sebastien-re terelődik a szó és ecsetelni kezdi Logan, hogy miért is nem mehetek az iskola közelébe már megint felkapom a vizet.
- Nem is akarok az iskolád közelébe menni, ha ennyire tartasz tőle, hogy bajt hozok rátok, csak hagy beszéljek a fiammal és majd ő jön hozzám. Vagy még jobbat mondok drága Rozsomák, hozd ide őt nekem és már meg is szabadultál két potenciális veszélyforrástól és nyugodtan alhatsz és az iskola is megmenekül. Na áll az alku?
Mikor a közelembe jön és leguggol előttem, szinte megperzsel a férfias kisugárzása, amiről már jó ideje próbálok nem tudomást venni. Úgy látszik mióta idejöttem vonzom a férfiasnál férfiasabb pacákokat, aki próbára teszik hűségemet.
Az apró jelek, amiket folyamatosan küld felém a tekintete és ahogy a baráti gesztusként vállamra tett keze szándékosan simította végig a karomat, hogy libabőrös lett tőle az egész testem, mind azt mutatták, hogy jó lesz vigyázni ezzel a férfival, hiszen nagyon is tudja mit csinál és főleg, hogy mit akar. A vadászó oroszlán rejtőzött minden mozdulatában.
- Azt hiszem, mielőtt teljesen maga alá temet az ital, elmegyek fürödni. – állok fel gyorsan, hogy lerázzam magamról a varázst. – Mindjárt visszajövök, addig érezd magad otthon.

-Okosabbnak tűnsz annál, hogy ne próbálj ilyet tenni felkészületlenül - ismeri el, miközben a bók akadálytalanul hatol át önbecsülése bástyáján, arcán pedig ezúttal őszinte, legfeljebb csak egy kicsit ijesztő mosoly díszeleg.
-Egyezzünk meg. Beszélhetsz a fiaddal, de ő dönti el, mi a jó neki. Nálunk biztonságban van, és végre a képessége is fejlődik. Hamarosan meg tudja majd védeni magát, minden segítség nélkül.
A jelek, melyekre egész nap várt, végre felbukkannak a horizonton. A libabőr, a borzongás, a felgyorsult szívverés, és a szapora levegővétel mind megjelennek érintése nyomán, ám ezeket Amanda is felfedezi, és mint a villám pattan fel a fotelből, ám Logan sem rest követni őt. Látszólag azért szökken talpra, hogy mozgásteret adjon a hölgynek, ám a következő pillanatban utána nyúl, elkapja csuklóját, és visszafordítja őt maga felé. Másik karjával a nő tarkóját kapja el, aztán pedig egész testével támad, a falhoz szorítva áldozatát, végül pedig, mielőtt akár csak egy rosszalló lélegzetvétellel tiltakozhatna a maffiakirálynő, ajkával lecsap, és egy hosszú, felettébb vad csókban részesíti falhoz passzírozott foglyát.
-A fürdés jó ötlet - dicséri meg, majd másik kezét a dereka köré fonja, hogy abszolúte tuti biztos ne tudjon megszökni ez az ínycsiklandozó gazella, kit feltett szándéka ma éjjel felfalni. - Mit szólnál, ha közben megmasszíroználak? Tudok egy módot, ami feloldana minden stresszt a testedben.

Végül is egészen fair ajánlatnak hangzik, amit mond, és mivel biztos vagyok benne, hogy Sebastien azonnal rohan hozzám, ha megmondom neki, hogy mi történt, és, hogy itt vagyok, így minden további hezitálás nélkül belemegyek a dologba.
- Oké, rendben, akkor tedd lehetővé, hogy beszéljek vele. – szögeztem le.
Mikor viharos gyorsasággal elindultam, hogy elmeneküljek a saját testem reakciója elől, na meg persze tényleg nem ártana végre megszabadulnom a sok kosztol sem, ami rám tapadt, akkor nagyon is váratlanul ért a férfi mozdulata, így akadálytalanul tudott sarokba szorítani, mert még védekezni sem volt időm.
Ahogy tiltakozásra nyílt a szám már meg sem állíthattam a heves rohamot és a vad csókot, miközben esélyem sem volt a menekülésre, hiszen annyira a falnak szorított.
Mielőtt még az agyam is felfogta volna az eseményeket, addig az ösztönök irányítottak és önkéntelenül is viszonoztam a csókot, aztán meg már abba is hagyta, így csak levegő után kapkodva pihegtem a karjaiban és a gondolataim vadul keveregtek bennem.
- Mit képzelsz te rólam! – kérdeztem ismét, de most pipacs pirosan és felháborodottan, mikor végre szóhoz jutok és megpróbáltam eltolni magamtól, de ez úgy látszik nem olyan egyszerű, hiszen szorosan fogja a derekamat.
- És köszönöm van nekem saját bejáratú masszőröm és nem vagyok benne biztos, hogy az előbbiek után, simán maradnál a masszírozásnál. – halkult el a hangom, ahogy belenéztem azokba a követelődző szemekbe, melyekben saját felkorbácsolt vágyaimat is láttam.
~ Nem lehet Amanda! Légy észnél, hiszen nem is ismered! Ráadásul igazából King is teszik neked! Mi van velem? ~ háborogtak a gondolataim. ~ Annyira ki vagyok éhezve, hogy minden férfi karjaiba bele akarok hullani? ~
Kezeim melyek tiltakozásként feszültek Logan mellkasának érezték szíve heves dobbanásait és kemény izmainak játékát, amiktől elgyengültek a lábaim.
~ Miért kell nekem mindent annyira reálisan nézni? Miért nem adhatom át magam csak úgy spontán az élvezeteknek? Megtehetem, nem? Ki akadályoz meg benne? Ki hánytorgatja a szememre? ~
Talán az ital volt az oka, hogy nem az eszemmel gondolkoztam, most csak egyszerűen jól esett egy igazi férfi közelsége.
- Azt hiszem be kell állnom a hideg zuhany alá! – bújok ki azért lassan a kezei közül. – Aztán a masszázsra még visszatérünk! – nézek a szemébe talányosan.

A nő erőtlen próbálkozása, hogy elhitesse vele, nem vágyik rá legalább annyira mint ő rá csak olaj a tűzre, mely lángokat akkor sem tudná eloltani, ha nem viszonozta volna a csókját szó szerint másodpercekkel korábban.
-Biztos lehetsz benne, hogy nem maradok majd - feleli, s keze, ami eddig Amanda tarkóját szorította, most lefelé siklik, végigsimítva a nő arcán, gyönyörű nyakán, végül pedig a köntös selymes anyagán keresztül a mellkasán is. - Sosem tudnám megbocsájtani magamnak, ha futni hagynék egy ilyen gyönyörű nőt.
Szavaihoz illően nem is engedi el a hölgyet, és amikor megpróbál kiszabadulni, hátulról még mindig fogva tartja őt egyik karjával a derekánál, odafent pedig a tarkójába csókol, fogaival gyengéden érintve a bőrét.
-Mit szólnál inkább egy forró fürdőhöz a hideg zuhany helyett? - Kérdi, sejtelmes, mély hangján, aztán egy villámgyors mozdulattal az ölébe kapja a nőt, és a hatalmas fürdőkádhoz sétál vele, leszámolva az illúzióval, hogy akár választása is van a kérdésben. Út közben, ha nem fordítja el az arcát még egy csókot is lehel ajkaira, mielőtt a kádba állítaná őt. Az újabb szenvedélyes nyelvpárbaj közben óvatosan, szinte titokban megpróbálja lefejteni a nőről a köntöst.

Mivel túl sokáig haboztam és akkor is képtelen voltam uralkodni lángoló testem vágyain, így már cseppet sem csodálkoztam, hogy Logan vérszemet kapott és esze ágában sem volt elereszteni a már a markában érzett zsákmányt.
- El tudom képzelni, hány nőnek suttogtál már hasonlót a fülébe. – fogom meg a kezét, ahogy visszatart és nem engedi, hogy egyedül menjek a fürdőbe, sőt újabb csókkal borzongat meg.
Mire további tiltakozó szavakat is megfogalmaznék, addigra csak úgy egyszerűen a karjába kap, amit egy kisebb sikkantással jutalmazok, majd mire újból meg tudnék szólalni, már a kádban is találom magamat, ahol ismét megtalálja ajka az enyémet és most már nem is akarok ellenállni férfias kisugárzásának és fokozódó vágyainak.
Később visszagondolva erre meg voltam győződve, hogy az aznap átéltek és a hirtelen elfogyasztott nagymennyiségű ital volt az egyik fő okozója, hogy hagytam magam levenni a lábamról, de hát aztán meg Rozsomákról sem lehet elmondani, hogy egy átlagos férfi.
- Nem szabadna, ….nem lehet…..hiszen….én …..nekem……….
Nem akartam folytatni a megkezdett mondatot, és tulajdonképpen nem akartam, hogy ez az egész abba maradjon, hogy Logan elengedjen, de tudtam, hogy sosem bocsátanám meg magamnak, ha most engednék a vágyainknak, hiszen …..
- Nem! – toltam most már el határozottan a férfi fejét és a kutakodó kezeit, de nagyon nehezemre esett. – Nem lehet Logan! Én férjes asszony vagyok és….. és nem csalom meg az uramat és nem vagyok az egy éjszakás kalandok híve sem. Nem tudnék Sebastien szemébe nézni, ha hagynám megtörténni. Nem akarok kegyetlen lenni veled, de ezen nem tudok változtatni. Ha……ha Jeremy….a férjem….esetleg……kiderülne…..akkor majd…
Nem szeretném kimondani, de sajnos nagyon is tisztában vagyok vele, mennyi az esélye, hogy még életben van, de amíg nem tudom biztosan, hogy így van, addig nem is akarok gondolni rá.

+18

Pimasz mosoly jelenik meg az arcán mikor meghallja Amanda halk duruzsolását a fülében, majd mélyen a nő szemébe néz, ellenállva a puha kéznek, mely erőtlenül próbálja kioldani szorítását.
-El kéne hinnem, hogy egy ilyen gyönyörű, tüzes nőszemélynek most suttogják ezt a fülébe először? Ettől csak még jobban kívánlak.
Mikor Amanda már a kádban áll, és kutakodó kezeivel legalább a válláról le tudta húznia köntöst, engedi, hogy eltaszítsa őt magtól, de csak addig, amíg kinyitja a csapot, hogy a kellemesen forró víz körbeölelje a nő lábfejét, az előző tisztálkodásból ott maradt fürdősó pedig kellemesen bizsergesse őt a lábujjai közt, mialatt Logan ledobja köntösét, és anyaszült meztelenül beáll a kádba, és újra előre nyúl, hogy a köntösnél fogva közelebb húzza magához szegény nőt.
-Ne haragudj - suttogja, és egy apró puszit nyoma nő homlokára, mialatt meze utat talál magának hátul a köntöse alá, hogy a lapockáit közt végigsimítva magához ölelje a hölgyeményt. - De képtelen lennék most leállni. Nem érdekel a férjed, az iskola, sem pedig a gyilkosok, akik az életünkre törnek, csak arra tudok gondolni, hogy veled akarok most lenni - erősen, mégis gyengéden felhúzza magához, hogy újabb hosszú, finom csókkal ajándékozza meg a nőt, és miközben egyik kezével a derekánál tartja, a másikkal lehúzza róla a köntöst, és kidobja azt a csempére. - Lőj belém, egyenesen a szívembe, mert más nem fog megállítani a éjjel - suttogja, és a forró vízből kicsapódó gőztengeren át a felhevült, márványból kifaragott gyönyörű testet a kád szélén lévő kényelmez hidromasszázs részhez fekteti, ő pedig rá fekszik, és egy újabb csókkal szegezi a nő fejét a kád széléhez. Ha eddig nem szökött el, most már késő. Óriás, és mégis óvatos kezei sorra veszik birtokba a nő testének minden porcikáját, a vállaitól haladva, a az oldalán át egészen a formás fenékig, aztán a lábait is végig simítja, visszafelé pedig egyik keze megállapodik Amanda legérzékenyebb pontján, hogy begyakorolt ujjmozdulatokkal izgassa fel azt odáig, ahol már nincs visszaút.

+ 18

Nem sokáig tudom azonban távol tartani magamtól ezt a felhevült férfi testet, és magamnak igazán bevallhatom, hogy talán nem is akarom igazán, hogy távol maradjon, hiszen csak addig enged el, míg eltekeri a csapot, hogy a kellemesen melegítő víz elkezdje feltölteni a kádat.
Majd mit sem törődve bizonytalanul kiejtett szavaimmal máris mellettem terem, csak előtte megszabadul az utolsó ruhadarabról is, így elgyönyörködhetek izmos testének minden porcikájában. Mikor magához húz ezek után, nem választ el minket egymástól semmi más csak az a vékonyka anyag, amiből a köntösömet szőtték, de ez már nem akadályozza meg Logant abban, hogy felfedezőútra induljanak alatta a kezei.
Mondhatnám, hogy a megdöbbenés vette el a szavamat, de akkor hazudnék, hiszen inkább az a testemen végigfutó borzongás és vágy volt az, ami nem engedett szóhoz jutni, ahogy a testem a testéhez simult és megéreztem férfiasságának kemény követelőzését.
Nem vagyok egy könnyen megkapható nő, de még érett nőként és heves vérmérsékletűként szükségem van arra, hogy szeressenek, hogy vadító szexben legyen részem és amit már elég régóta nélkülöznöm kell. Mit veszíthetek, ha átadom magam ennek a vágyakozó férfinak? Azt hiszem most csak nyerhetek vele.
Így aztán mikor magához húz, már nem ellenkezem, hanem én is hevesen viszonzom a csókot, és engedelmesen hagyom, hogy megszabadítson apró köntösömtől is.
- Nem…..már nem akarlak megállítani, csak azt akarom, hogy szeress, hogy ölelj ma este, ahogy egy kemény férfihoz illik, mert most gyenge és gyarló vagyok, de holnap már megint a régi Amanda Boower leszek. – suttogtam a fülébe perszelő lehelettel.
Nem éreztem a kád hűvösét, ahogy lefektetett, hiszen a forró víz már megmelegítette és a vágy verítékében úszó testem már amúgy sem érezte, majd sóhajtozva adtam át magam a kényeztetésének, miközben az én kezem sem maradt tétlen, igaz nagyon nem kellett más tovább izgatnom ágaskodó szerszámát, az már harcra készen állt, és ahogy a terep elő lett készítve, már egy kéjes nyögéssel jutalmaztam a gyors behatolását.

+18

Széles mosolya tartósan elfoglalja méltó helyét ma estére az arcán, mikor Amanda védelmének legutolsó jégbástyája is elolvad előtte, neki pedig nincs más dolga, mint végre a magáévá tenni a jól kiérdemelt zsákmányt. Legszívesebben ízekre szedné a nőt, leteperné, és vadul venné birtokba ezt a csodálatos testet, ám nagyon jól tudja, hogy ezzel összetörné őt, így ha nehezen is, de megálljt tud parancsolni az őrjítő vágynak, és csak finoman hatol be a kéj barlangjába.
-Nem baj, én mindkettőt kedvelem - súgja kedvese fülébe,aztán pedig lassú, de mégis ütemes mozgásba kezd. Ajkát újra Amandáéra tapasztja, miközben olyan gyengéden szeretkezik vele, mint talán még soha az előtt senki mással. Vastag, izmost karjai ölésével rabul ejti a tűzforró testet, mialatt finoman vezeti fel a csúcsra párját, kire a jelek szerint ez már nagyon nagyon ráfért. Mikor a nő izmai megfeszülnek óvatosan legurul róla, és az akkor már vállig érő forró vízben cirógatja a pihegő asszonyt.
-Szóval, azt mondod ma éjjel az enyém vagy? - Kérdi, a sülébe suttogva, mikor már a légzése rendszeresebbé vált. - Akkor ne vesztegessük az időt itt. - Újra megcsókolja őt, aztán az ölében viszi ki, szorosan tartva, ha esetlen fáradtságában ez az erős nő rongybabaként hagyná, hogy tegyen vele amit akar. A hálóba érve végigfekteti ágyon, aztán a takaróval együtt ő is ráfekszik, és kezdődik minden elölről, újra és újra, egészen a hajnal első sugarának érkezéséig.
-Reggelire azért még meghívhatlak? - Kérdi az egyik rövid szünetben. Aztán mire eljő a hajnal ő is kifárad kissé, ezért hanyatt fekszik az ágyon, Amanda-t pedig magához húzza, hogy széles vállát használhassa kispárnának.

Talán volt bennem némi félelem, hogy ez az erős és izmos férfi, akinek minden pólusából áradt a vadság, még kárt tesz bennem, ha elveszti a fejét, de kellemesen csalódtam, hiszen olyan finoman bánt velem, mint egy hímes tojással.
Így hát a maradék kételyeim is elpárologtak, feloldódtam hosszú csókjaiban, melegen ölelő karjaiban, ahogyan együtt mozgott a testünk, együtt lélegeztünk és együtt visszhangzott fel vágyaink beteljesülésekor kéjes kiáltásunk.
Mikor eltávolodik tőlem egy kicsit, hogy a forró gőzöktől terhes helyiségben, ha nehezen is, de csillapítsuk lihegésünket, már fel is hangzik a kérdés, amit a szavaim után már vártam, hogy felhangzik.
- Tudtam, hogy nem kerüli el a figyelmedet a szavaim értelme. – mosolyogtam rá még mindig verítékben fürödve, de ahogy ajkai az enyémhez értek, már ismét mocorogni kezdett bennem a vágy és hagytam, hogy tovább kényeztessen már azzal is, hogy az ölében cipel végig egészen a hálószobáig, ahol gyengéden helyezett el a baldachinos ágyon, melyen szűkösen, de tíz ember is elfért volna, de most csak kettőnk kényelmét szolgálta, majd fölém helyezkedve újból támadásba lendül és meg sem áll reggelig.
- Te…Logan…mi vagy te? Valami robot? Én….én már nem bírom tovább! – jelentem ki, mikor már az is nehezemre esik, hogy a kezemet felemeljem, de nem is kell nagyon megerőltetnem magam, hiszen Rozsomák igazán előzékeny ebből a szempontból és még mindig nagyon fürge!
De aztán talán ő is elfárad, mert hanyatt fekve nem mozdul pár percig, így mikor karjai a teste felé húznak, befészkelődök, széles válla gödrébe.
- Nem hiszem, hogy szükséges lenne meghívnod, a reggeli benne van a szoba árában és csak üzennünk kell, hogy hozzák fel. Az itteni népség eléggé tapintatos. – somolyogtam a mellkasán lévő szőrszálakkal játszadozva. – Viszont lassan nem ártana tényleg felkelni, főleg, ha pótolni kell az elvesztett energiákat. Előtte még letusolni sem ártana, aztán meg úsznék egyet. Nincs kedved velem jönni egy frissítő úszkálásra a lenti wellnesbe? – csókoltam bele a nyakába.

Nem vagyok robot - feleli, mikor a simogató keze alatt fekvő nő légzése ismét szabályossá válik. - Csak nagyon jó hatással vagy rám.
A puszira belegyezően horkant egyet, aztán oldalra fordítja fejét, és ő sem marad adósa kedvesének, csak ő az ajkára adja azt, és sokkalta hosszabban.
-Én másféle reggelire gondoltam - vallja be, sejtelmesen vigyorogva. - De az sem hangzik rosszul, ha betolják ide nekünk az egész konyhát.
behajlított ujjaival megcirógatja a nő arcát, aztán mosolyogva bólint a meghívásra.
-Bárhova szívesen követlek, ahova fürdőruhában mész...
~..vagy még abban sem.~
-Viszont, most inkább aludj. Korán van még, és biztos vagyok benne, hogy a kedvedért levágnának még ilyenkor is egy disznót, de inkább pihenj. Rád fér.
Egy utolsó puszi a nő homlokára, aztán ellentmondást nem tűrve még szorosabban magához öleli meztelen testét, hogy aztán az testének hője tarthassa melegen mindkettejüket. Megvárja, amíg elalszik, és addig ő sem hunyja le a szemeit, utána viszont őt is elnyomja a mély álom.

Ha reggel még mindig a karjaiban találja őt, csak mosolyog, aztán ha a másnap ellenére még engedi csókkal üdvözli Amanda-t.
-Szóval, mit gondolsz arról a reggeliről? - Finoman hanyatt dönti őt az ágyon, majd újból fölé kerül, hogy jól induljon a reggel. Hasonlóan az éjszakához, most is csókjaival halmozza el őt, s megajándékozza mindkettejüket még néhány órányi érzéki szerelmeskedéssel.
-Na jó, én most már tudnék enni - szólal meg, mikor zihálása abba marad, és a vállán pihegő nő üzemképesnek látszik. - Mi is volt a terv...reggeli, zuhany, majd úszás? - Mosolyogva maga mellé fordul, és újra megcsókolja a nőt. Valamiért képtelen betelni a finom ajkak érintésével, és a nő gyengéd ölelésével.

Nem gondoltam volna, hogy még a wellnessbe is hajlandó velem jönni, de jól esett, ahogy biztosított róla, hogy mindenhová követne. Úgy éreztem igazán régen volt, hogy egy férfitól ilyet hallottam, de mivel ezek a gondolatok elszomorítottak, most igyekeztem elhessegetni őket.
Kicsit el is pirultam, mikor Logan a tudomásomra hozta, hogy alaposan félreértettem, és egyáltalán nem ételt szeretett volna reggelizni, de engedelmesen fészkeltem el magam széles mellkasán, belélegezve férfias illatát, hogy az igazán kimerítő éjszaka után aludjak egyet.
Arra ébredtem, hogy a hasunkra süt a nap, és az órára nézve meglepődve láttam, hogy már kilenc óra is lemúlt, így már tényleg ideje lett volna felkelni, de nagyon nem volt időm ezen eltöprengeni, mert máris egy borostás arc közelített hozzám és lehelt egy finom csókot az ajkaimra.
- Azt hiszem…hé…..te sosem tudsz betelni! – kuncogok fel, ahogy hirtelen ismét a párnák között találom magamat. – Így aztán nem csoda, hogy nem hízol el. – ragadom meg a tarkóját, hiszen már nem kell érte messzire nyúlnom, mert már fölöttem is van, mielőtt akár tiltakozhatnék ellene, de persze eszem ágában sem volt, hiszen ilyen elképesztő éjszakában nagyon-nagyon régen nem volt részem. – De ilyen reggeliből azt hiszem muszáj repetázni. – keresem most én az ő ajkait, miközben az ágy ismét lágyan ringatózni kezd alattunk testünk ütemes mozgására.

Később mikor már annyira összetudtam szedni magam, hogy újból ránézzek az órára, már nem is csodálkoztam, hogy dél felé járt.
- Azt hiszem a reggeliről már lekéstünk, de felhozathatjuk az ebédet, de előtte lesz az a zuhany, utána meg egy frissítő úszás, ha még nem gondoltad meg magad. – viszonoztam a közben csent csókot, de már nyúltam a telefonért, hiszen muszáj volt már valami szilárd étekhez jutnom, különben lábra sem tudok állni.
Miután megrendeltem egy hatszemélyes ebédet, egy csókkal búcsúzva lesiklottam az ágyból, hogy a fürdőszobába vonuljak.

-Veled soha! - Jelelni ki, miközben a párnák közé gyömöszöli szemrevaló párját. Délig ki sem kelnek az ágyból, de aztán Amanda valósággal kirobbanna  takaró alól, ami annyira meglepi Rozsomákot, hogy utána sem tud nyúlni, hogy ezt megakadályozza, talán pont ez volt a célja?
-Biztos elegek vagyunk arra ketten, amit itt ebédnek neveznek? - Kérdi, majd ő is kipattan az ágyból. - Mármint, én meg bírok enni három ember helyett...talán...
~Őt meg ahogy elnézem kitesz egy felet is, amilyen karcsú.~
-Még,hogy én telhetetlen... - morogja, miközben bemászik Amanda mögé a zuhanyfülkébe, hogy ne kelljen egyedül tusolnia. Mire sikerült alaposan megtisztálkodni, az étel már odakint várja őket, Rozsomák pedig mohón veti rá magát a húsokra, de azért hagy egy kis helyet, hogy Amanda-nak is jusson...ha siet.
-A wellness rész viszont számomra ismeretlen terület, úgyhogy ott majd rád hagyatkozom. - Nagyot harap egy őscsirke óriási combjából, aztán rágás közben elgondolkodik valamin. Mikor lenyelte a gigantikus húsrabot újra megszólal.
~Nem panaszkodom, de nem úgy volt, hogy reggelre a régi Amanda lesz? Vagy ilyen lenne a régi Amanda, mielőtt még ezt tette vele a stressz, és az olasz konyha?~
Minden esetre, most boldognak tűnik a nő, és ez némi büszkeséggel tölti el Logan-t. Néha jó az, ha valaki mosolyog, amikor rá néz....NÉHA!
-Egyébként....ha megígéred, hogy jó kislány leszel, talán el tudom intézni, hogy meglátogasd a sulit...Biztos vagyok benne, hogy Sebi-nek is hiányzol.