Coney Island

/Duncan Drakko/
Unottan tekintek ki a busz ablakán amire én se tudom miért szálltam fel. Talán szórakozni vágytam, talán csak el akartam ütni valahogy az időt. Egy biztos a Xavierben már majdnem megőrültem az unalomtól. Akárhogy is, az az egy biztos, hogy visszafordulni nem lenne sok értelme.  Ha már itt vagyok jó lenne szétnézni, hátha találok itt valami kedvemre valót.
Ahogy nézelődök, hol az ablakon ki, hol a buszon egy ismerős alakot szúrok ki. Ugyan háttal ül nekem de eléggé nagy valószínűsége van, hogy ez bizony Duncan barátom. Ahogy nézem egyszer csak egy kölnit kap elő a zsebéből és jó nagyot kortyol bele. Itt már biztossá vált, hogy lessz egy ismerős akivel elütöm majd az időt. Felálltam a helyemről és csendesen mögé sétáltam. Megfogtam a vállát és kissebb visszafolytott kuncogással megszólaltam:
-Jegyet, vagy bérletet kérnék az úrtól!
Vigyorogva néztem rá és próbáltam nem pofán röhögni amint megfordul.

/Alexander Hess/
Verőfényes délelőttön mit tehet egy fiatal férfi a szabadidejében. Erre a kérdésre számtalan választ találhatunk azonban ezek közül nem mindegyik kellemes. Egyik lehetőség a tanulás azonban az még az unatkozásnál is unalmasabb tevékenység. A másik a csajozás bár abban az időszakban egy lány sem volt a közelemben. Végső elkeseredésemre buszra szálltam az útirányt nem figyelve. Reméltem sikerül valami érdekeset találnom és mosolygó arccal mehet vissza az intézetben. A buszon leginkább csak kopaszodó  férfiak utaztak akik nem tűntek valami kifinomult utazó társaknak. a nap úgy égetett akár egy grillsütőben és természetesen szellőzési lehetőség nem volt. Ez az idegölő várakozás csak fokozta bennem az abnormális szomjamat. más normális esetben viszkit vett volna elő a zsebéből én viszont egy kis adag kölniért nyúltam. Egy gyors pillantással megnéztem figyel-e valaki majd könnyed mozdulattal meghúztam az üveget. A folyadék lassan végigcsúszott a belsőszerveimen ami kissé megnyugtatott. Abban a pillanatban Abban a pillanatban valaki megérintette a vállamat és a bérletemet kérte. Kissé meglepődtem attól tartva, hogy valamit látott a férfi vagy esetleg gyanút fog a leheletem miatt. Hátrafordulva viszont egy kellemes ám törvénytelenül mosolygó raszta hajú férfit ismertem fel. Nem tehettem mást én is mosolyogni kezdtem majd megveregettem a srác vállát.
-Te meg mit keresel itt?-
Most már nem agódtam a szájszagom miatt ugyanis ő tökéletesen ismerte a titkomat és megbízhatónak tűnt.

/Duncan Drakko/
Duncan egy pillanatra megrezzent, de mikor rámnézett egyből láttam a szemében azt a tipikus megkönnyebbülést ami akkor ül ki egy mutánsra amikor rájön, hogy nem fogott senki gyanút. Mindenesetre az biztos, hogy kissé érdekes, hogy mindketten itt vagyunk, ki tudja lehet ő is csak unatkozott. Ám egyből feltette nekem a létfontosságú kérdést, hogy mégis miért vagyok itt.
-Ugyanmár ez kérdés? Rájöhettél volna már, hogy ha unatkozok én mindíg kitalálok valamit, hogy elüssem az időt. Az órákra meg majd bemegyek legközelebb.
Viszont azért szó mi szó engem is érdekelt Duncan mit keres errefelé.
-És te, hogy-hogy erre? Elintézni való, vagy csak téged is megölt bent az unalom?
Amint feltettem a kérdésem kinéztem az ablakon és figyeltem, hogy mégis hol lenne érdemes leszállni. A nap viszont olyan erőssen sütött be az ablakon, hogy kissé hunyorogva szemléltem az utat. Majd miután visszanéztem újdonsült utitársamra egy kérdést szögeztem neki.
-Van pontos uticélod vagy elősször, vagy itt és még te sem tudod hova mész?
Reménykedtem, hátha ő valami konkrétabb és számomra is kecsegtető tervel érkezett ide, na meg persze, hogy nem zavarom a kissebb kiruccanásán. Akárhogy is én mindenképp megoldom az unalom elkergetését, de azért társaságban mindig jobban repül az idő. Na és persze, ha ő se ismeri ezt a helyet legalább ketten tévedünk el. Na nem mintha az jó lenne, de az egyedül lét unalmat szül és olyankor én legtöbször felhívom magamra a figyelmet, ami azért ismerjük el nem mindíg előnyös.

/Alexander Hess/
Alexander mindenféle terv nélkül indult el akárcsak jómagam.
~Nagy elmék, hogy ha találkoznak.~ gondoltam magamban.
-Úgy van ahogy mondod nem tudtam mit csinálhatnék és valamiért nem volt kedvem tanulással foglalkozni. Igaz ugyanolyan helyzetben vagyok mint te anno. Nem tudom mit tanuljak azonban még gondolkodok rajta nehogy rosszul válasszak.-
-Sajnos nem ismerem a környéket úgy gondoltam leszállok egy szimpatikus buszmegállónál majd remélem sikeresen visszatalálok a villához. Bár remélem nem zavartam meg semmit.-

Duncantől megtudtam, hogy ő is különösebb cél nélkül került ide, ígyhát jobb híjján kinéztem az ablakon és úgy döntöttem a következő megállót kinevezem "végállomásnak".
-Nos ebben az esetben akkor...gyere!
Megnyomom a leszállásjelző gombot.
-Ne félj...én se jártam még itt egyszer se. Ha eltévednénk...ááá nem fogunk megoldjuk.
Le is szállok amint a jármű megáll. Vissza se néztem, hogy Duncan jön-e utánam. Valahogy van egy olyan érzésem, hogy unalom ide-oda, egyedül egy idegen városban ő sem szivesen időzik. Meghát mégis mit is csinálhatna egyedül? Na persze én se utitársal érkeztem, de végül szereztem, ez a lényeg. Sétálgatok egy darabig az utcán és nézelődöm. Nézem a boltokat, az éttermeket és a külömböző szolgáltatásokat kínáló épületeket. De mindet drágának titulálom, elvégre valahogy haza is kéne jutni.
Aztán megpillantok egy hívogató kis klubbot ahonnan country zene szól. Ahogy bepillantok egy hangulatos kis helyről árulkodó jeleket pillantottam meg. Elhatároztam, hogy ideje kideríteni, hogy csak az édes folyadékok vagy a víz taszítja e barátom ízlelőbimbóit, vagy a keserűbb ízvilággal rendelkező italok is. Ígyhát bementem és a pultot támasztva figyeltem az ajótót Duncan mikor esik be mögöttem.

/Alex/
Alex egyszer csak fogta magát és megnyomta a leszállást jelző gombot mondván ő ott akar leszállni. kinéztem mennyire szimpatikus a megálló amit "iskola társam" kiválasztott.
-Hát a döglött galambtól eltekintve jónak tűnik.- ezzel én is leszálltam.
Társamhoz hasonlóan én is a környező üzleteket kezdtem szemügyre venni. Sajnos a környező éttermek nem az én pénztárcámhoz méretezték az áraikat. Az is igaz, hogy némelyik olyan puccosan nézett ki, hogy akkor se mentem volna be ha lett volna rá pénzem. Annyira elmerültem a nézelődésben, hogy észre sem vettem Alex már kiszemelt magának egy kis zenés klubbot. Kapkodnom kellett a lábamat, hogy utolérhessem ugyanis egyedül elég nehezen találtam volna haza taxi meg rendkívül költséges szórakozás. Az ajtóban természetesen lelassítottam lépteimet és figyeltem minden rendben van-e odabent. Régi kocsmai etikett miszerint akit elsőnek küldenek be az kapja az első pofont. Mivel viszonylag csend honolt így én is betértem egy kis mulatozásra. Alex már várt rám a pultot támasztotta akár egy vérbeli kocsmatöltelék. Nem mintha sokat kocsmáztam volna ám amikor a padnak így nekidőltem a tanárom viccesen kocsmatölteléknek nevezett. Úgy döntöttem, hogy kicsit elveszem a kedvét .
-Amiért te választottál te is fizetsz. Na nézzük mi a legdrágább ital.- mondta miközben igyekeztem elrejteni a fülig érő vigyoromat. Pár pillanattal később kértem magamnak valami rendkívül savanyú alkohol mentes italt.

Mikor beléptem félszemmel észrevettem, hogy Duncan megtorpant egy pillanatra. Nem értettem ugyan, de nem foglalkoztam vele. Ahogy szétnéztem bent mindenki engem bámult. Viszont kijelenthetjük, hogy már meg se lepődtem, hozzászoktam, hogy a hajam miatt "közcsodálat" tárgya vagyok. Kiszemeltem magamnak egy szimpatikus széket a pultnál.
Duncan szavaiból ítélve ki akart velem szúrni azzal, hogy drága italt kért. Ezt nem hagyhattam. Eféle kihívásokat muszály viszonozni, legalábbis részemről ilyen az életfelfogás, vagy valami ilyesmi ezen a téren. Kértem hát magamnak egy 30 éves ír whiskeyt jég nélkül és egy sört, rögtön ezután egy nagy vigyorral odafordultam barátomhoz és így szóltam hozzá:
-Hidd el nem számít az ár van még bőven a keresztapám álltal rámhagyott pénzből, elég pénzes volt az öreg. Bár lehet lassan el kéne menni dolgozni elvégre egyszer ez is elfogy.
Egy halkabb nevetéssel zárva mondandóm úgy döntök, hogy én rágyújtok egy cigarettára. Ígyhát zsemből kivéve a dobozt kiveszek egy szálat és a pultnál rágyújtok, majd lerakom a pultra a dobozt.
-Ha kell vegyél nyugodtan.
Egy fél perc se telik el a pultos egybőlrámszól, hogy ezt nem szabad itt. Majd poénra véve az egészet egy szemtelen vállasszal méletatom.
-Tudom én, hogy a whiskeyhez szivar dukál, de most ez van nálam.
Majd miután egy erőssebb felszólítást kapok hogy hagyjam abba felkelek a helyemről és átmászok a pulton majd a mikróra rakva a kezem körübelül szénné égetem azt, majd így szólok.
-Nekem szabad.
Ennek hatására hirtelen az ilyedségtől mindenki kifut a helységből. Ígyhát nagy vígan leemelem a whiskeys üveget a polcról és lerakom a pultra. Amint visszaültem a helyemre ránézek a kis utazótársamra.
-Na mit kérsz? Szerintem itthagytak minket mindennel.
Egy halkabb kacajjal zárom mondandóm majd töltök magamnak még egy kört.