1 Police Plaza

Biccentettem:
- Higgye el, tisztában vagyok azzal mit jelent a rendőri munka akadályoztatása - jegyeztem meg udvariasan. - Az én munkakörömben mondhatni kötelező. Hogy kicsoda Mr Longley édesapja, azt ezek szerint még Önnél is jobban tudom kapitány úr, bár lehet, hogy az én információim tévesek. Az apja az egyik legerősebb chicagoi maffia feje, de hogy körözés lenne ellene, arról nem tudok. Ez esetben az utóbbi időben rendkívül megdrágulhattak a bírók, pár hete még nem volt olyan aki aláírt volna egy körözést, sem államügyész tudtommal, de a világ változik. Ellenben igaza van, ez nem sokat számít.
Elővettem egy felette nyugodt mozdulattal a tárcámat, mert az öreg kifejezetten dörzsölt gazembernek tűnt, jobb nem felpiszkálni hirtelen mozdulatokkal, hiszen legalább is sejthettem, hogy minek is tart engem. Személyigazolványt csúsztattam elé:
- Micaj Aviri százados, Izrael - mosolyogtam, - azért adom oda, hogy könnyebben kiejtse. Hívja fel az izraeli nagykövetséget és érdeklődjön, de előre megmondom: a katonai attasé hivatalánál szolgálok. Diplomáciai mentességet élvezek még akkor is, ha itt a kapitányság közepén lövöm agyon az egyik emberét. Ha valami csoda folytán kiadna is a hivatal, sőt ha valami csoda folytán talál olyan külügyminisztériumi tisztviselőt aki ezt megindítja Mr Longley apjának pénzével szemben, az alatt a minimum 3 hét alatt én már Izraelben vagyok, adott esetben a sráccal együtt és a maga emberének soha a büdös életben nem lesz meg a gyilkosa. Kapitány én ezt egyszer és nagyon lassan mondom el, kérem jól figyeljen: két eshetősége van. Vagy nem hívja vissza az embereit, de akkor kénytelen leszek agyonlőni őket és se az előző rendőre se ezek gyilkosa nem lesz soha büntetve. Vagy hagy engem ténykedni. Nekünk, ami azt illeti mind Izrael államnak mind az Önök egy kormányügynökségének érdeke, hogy valaki eltűnjön a süllyesztőben. Nem érdekelnek a bérencek mr Longley sarkában. Ami azt illeti a kölyök sem érdekel. Az érdekel, akihez eljutok rajtuk keresztül és nem érdekelnek sem az amerikai, sem az izraeli, sem a nemzetközi törvények. Perpillanat ezt megtehetem. De azt megígérhetem: ha és amennyiben nem leszek kénytelen agyonlőni minden idiótát aki a fiú után kajtat, hogy eljussak az igazi célpontomhoz, akkor a maradékot megkaphatja. Statisztikajavítónak sem rossz az ilyesmi, főleg a maga ingatag helyzetében, de ami a fő: elképzelhető, hogy köztük lesznek azok is, akik szitává lőtték a bajtársát. A tudakozótól megkaphatja a nagykövetség telefonszámát, ellenőrizzen le és lássa be: engem nem tud lecsukatni sem most, sem akkor ha nem hajlik a jó szóra - intettem újra a telefon felé.

Egy pillantást vetettem a telefon felé, mint aki valóban elgondolkodik rajta, hogy nem ez lenne-e a megfelelő lépés. Aztán az óriás szemébe néztem.
- Maga egy nagydarab, jól kitanított idióta. Ha csak feleannyi esze is van, mint amennyi beleférne abba a rohadt nagy fejébe, utána nézett, kivel is van dolga. Nem mondom, hogy olyanokat eszem reggelire, mint maga, mert nem igaz. Maga kemény dió. De ha a végén meg is izzasztana... Nem győzne. Diplomáciai mentesség? És? Ha golyót repít valamelyik rendőrömbe, akár Izraelben is megtalálom, és keresztül lövöm, világos? Lehet, hogy nem élvezek diplomáciai mentességet. Meglehet, hogy csak egy zsaru vagyok, még ha jobbak és nagyobbak közül való is. De egyet jól jegyezzen meg: sokan próbáltak már kicseszni velem. Veszélyesebb figurák is, mint maga.
Mély levegőt vettem. Éreztem, ahogy gyorsul a pulzusom, és a szívem is a torkomban dobogott, persze nem az izgalomtól, hanem a dühtől.
- Amit ajánlhatok, az egyfajta együttműködés. Békén hjagyom a fiút, védje maga, ha bírja. Nem az apja érdekel, egyelőre nem, amíg be nem teszi a városomba a tetves lábát. De maga és én együttműködünk. Olyan technikám van, és olyan jól képzett embereim, amit egymaga aligha tud helyettesíteni. Meg aztán...
Széles gesztussal körbemutattam.
- Itt én irányítok mindent. Gondolja meg, hogy jóban akar-e lenni velem, vagy sem.
Az asztalra dobtam az igazolványt, amit adott, és újra egymásnak támasztottam az ujjaimat.

Kurtán felnevettem:
- Ahogy vesszük - feleltem. - Talán csak egy jól kitanított idióta vagyok, de magának túl rágós falat kapitány. Nem, higgye el, hogy nem akar velem együttműködni. Legalábbis ha valami is igaz a híréből, ami övezi magát. Regisztrált mutáns vagyok kisfiam, mint ilyen bőven elegendő védelem a fiatalembernek.
Előre hajoltam és a képébe vigyorogtam, kiélvezve a szemében szikrázó indulatokat:
- Na akkor most figyelj apafej: vagy azt teszed amit mondok, vagy véged van. Pont. Ha engem lelősz, ebben a tetves életben nincs többé semmid. Sok van a számládon Dicky boy. Felmentetted Johnson kerületi kapitányt, miközben ha megszakadsz, akkor sem tudod statisztikailag igazolni a döntést. Johnsont elég sokan kedvelték az állományban úgy hírlik. Ráadásul hány zsarut vágtál ki a testületből mióta átvetted? Négyet vagy ötöt? Nem is tudom hirtelen. A kapitány pert fontolgat. Mit tesz Isten, a srác faterjának van pénze rá, hogy komoly ügyvédet fogadhasson a fickó, ha szívózol Sebastiennel. Hogy nyer vagy veszít a perben az mindegy. Neked egy héten belül véged. Ha a média felkapja az ügyet, akkor ki vagy csinálva. Jövőre választás van kicsi fiú. A polgármestertől a szenátorig egyetlen árva politikus sem engedheti meg magának a mutáns szavazók elvesztését, ezt te is tudod hülye gyerek. Így is pengeélen táncolsz, túl sok hír van arról, hogy felemásan viszonyulsz a mutánsokhoz. Az, hogy rasszista vagy, a te dolgod én átlagban véve ballisztikus ívben köpök rá, nem érdekel ez a fajta ökörség. De téged igen, hát legyen, játszunk így. Ha egy fikarcnyit is keresztbe raksz a srácnak, akkor elveszted a széked, meg annak a fikarcnyi kis hatalmadnak az illúzióját, amit magadban dédelgetsz. Jó esetben mész kényszernyugdíjba. Rosszabb esetben a bíróságra hivatali hatalommal való visszaélés miatt. Így működik a világ kisfiam. Mocskos zsaru vagy és egy korlátolt seggfej. Ez nem zavar. De ne kerülj az utamba, mert eltaposlak, ha úgy tartja kedvem. Most pedig felveszed azt a kagylót és visszarendeled a csivaváidat, különben megnyúzom őket. És a továbbiakban kushadj és kussolj, világos?!

Felemelkedtem a székemből. Nem vörösödtem el a haragtól, a kezem sem remegett, és a hangomat sem emeltem fel. Akik egy kicsit is ismertek, azok tudták, hogy ez rossz jel. Nagyon, nagyon rossz jel.
A telefonért nyúltam. Rátettem a kezem, de még nem emeltem fel a kagylót.
- Az embereim az életét mentették meg ennek a kis rohadéknak. Egy jó rendőröm meghalt miatta. De legyen, tegyük ezt félre. Nézzük objektíven a dolgokat. Adott egy kölyök, aki egy rohadt maffiafőnök fia. Adott egy nagydarab barom, aki van olyan hülye, hogy megfenyegeti New York rendőrfőkapitányát. Utóbbi, ugye, az előbbi kutyája... Mármint testőre, elnézést, tartsuk szem előtt az objektivitást. Szóval, a testőr, aki dörzsölt, mi több, talán még okos is, vajon miért nem láthatja ebben az ügyben a fától az erdőt? Nehéz megmondani, nemde?
Továbbra is a telefonon nyugtattam a kezem, de még mindig nem vettem fel a kagylót.
- Tehát. Ön azt állítja, mindentől meg tudja védeni a fiút. Nem tagadom, hogy igaza van. De komolyan nem lát rá némi esélyt, hogy ha az ifjú Sebastien tovább szórakozik egy bizonyos idős és fáradt zsaruval, akkor olyan gyilkossági perben találja magát, amiből az apja pénze is csak alig-alig húzza ki? Azt még maga is tudja, hogy gyilkosság esetén nem állapítanak meg óvadékot. A per lezárásáig előzetes letartóztatásban kell maradnia. És ha véletlenül, teszem azt, adminisztrációs hiba miatt, mert valaki nem figyelt, a fiú pont egy olyan helyre kerül, ahol az apja egy-két ádáz ellensége is ül? Értem én, hogyne. Mindenki megvehető. Nyilván az ügyész is. De az ügyészek nem foglalkoznak hullákkal. Csak közvetve, ha érti, mire gondolok.
Felemeltem a telefont. Még nem tárcsáztam.
- Pár dolgot leszögezek, mielőtt még azt hiszi, nagyon okos volt. Érdekemben áll, hogy a kölyök életben maradjon. Egy ideig. Csupán egy-két hétről van szó. Aztán hogy mi történik vele, mondjuk, az előzetesben... Az már nem az én dolgom. De a kölyköt nyilván nagyon fogja vigasztalni a tudat a halála percében, hogy emiatt én talán elveszítem a rendőrfőnöki irodát...
Egyikről a másikra néztem, majd újra megszólaltam.
- Megmondom, mi az ára a távolmaradásomnak. Félmillió. A halott rendőr családjának. Ha megkapják, én kiszállok. Onnantól úgy öletik meg magukat, ahogy akarják.
Mélyen az óriás szemébe fúrtam hideg tekintetemet.
- Ha kicsinálom magukat, lehet, hogy bukom én is. De azért gondolja át, mutáns, mit tud rólam. Mennyit hallott? Mennyit nyomozott ki? Számadatokat, tényeket? És tudja, ki vagyok? Milyen ember?
Fogtam a telefont, és a kagylónál fogva meglendítettem. A műanyag doboz a falból kitépett vezetékét maga után húzva lendült az óriás felé, és halántékon találta.
- Olyan ember vagyok, aki nem szarik be a magadfajtától. Bíróság? Kényszernyugdíj? Talán megérné, ha kinyírhatnálak titeket. Tényleg ki akarod próbálni, hogy elég tökös vagyok-e hozzá? És most tűnés.

Akkorát kaptam a telefonnal, hogy még én is belerendültem, nehézkesen rázogattam a fejemet és éreztem, hogy vékony vérpatak indul el az arcomon lefelé. Ennek ellenére vigyorra húztam a számat:
- Ha ezt nem tetted volna, még meg is kapta volna a fél milliót az özvegy - vigyorogtam a képébe. Aztán Sebastienhez fordultam: - Figyelj és tanulj!
Elővettem a mobiltelefonomat és közben beszélni kezdtem:
- Igazából minden helyzetben meg kell találnod, hogy mi a legjobb neked. Befolyásolni vagy kinyírni a tárgyaló partnert - kezdtem. - Jelen esetben az a döntő, hogy a kapitány sajnos nem lenne nekünk hosszú távon túlságosan hasznos. Ilyenkor érdemes elérni, hogy olyan cselekedetre ragadtassa magát, ami megpecsételi a sorsát, vagy olyat mondjon ki. Legtöbbször ehhez megfelelő, ha elérjük, hogy elveszítse a fejét és ösztönösen cselekedjen.
Nem nagyon törődtem vele, hogy a tiszt gyakorlatilag kidobott minket, nyugodtan ültem tovább és megcsörgettem az egyik telefonszámot:
- Jó napot! A STRICOM összekötő tisztjét, Lowell őrnagyot kérem. Aviri százados. Köszönöm. ... Clayton? Üdvözöllek, igen, itt Micaj... Persze hogy nem felejtettem el, igen. Figyelj, add nekem légyszíves az öreget. Igen, most ha lehet. Köszönöm.
Kis ideig vártam, majd már fel is hangzott a jól ismert hang így folytattam:
- Jó napot Önnek is Daniels tábornok. Igen... Természetesen máskor is szívesen állok rendelkezésére, hogyne. ... Igen, egy kis segítséget szeretnék kérni. ... Nos egy new yorki rendőrrel támadtak problémáink, megütötte az egyik diplomatánkat. ... Konkrétan engem. ... Nem, nem természetesen még él. Arra lenne szükségem, hogy a helyi erőktől függetlenül egy orvosi tisztjük felvenné-e a látleletet és természetesen ha meggyorsítaná a folyamatot a belső ellenőrzésnél hiszen természetesen feljelentést kívánok tenni. ... Igen, a neve Richard Kohler, a rendőrfőkapitány. Sajnos az azonosító számát nem tudom, most nem is hiszem, hogy érdemes lenne elkérnem, elég érdekes színekben játszik a feje, igen. Gondolom a nyilvántartás hamar kiadja. ... Csak és kizárólag a felfüggesztésével vagy a kényszernyugdíjazásával tudunk egyetérteni, ez megengedhetetlen viselkedés. ... Igen, persze, felhívom a külügyet is. Nem akarok nagy ügyet csinálni belőle, elvégre az a rendőrségnek csak presztízsveszteség, elég ha fű alatt elsikálják a pasast. ... Igen, néhány nap, gondolom, nincs ezzel semmi baj. ... Persze, akkor bemegyek az orvosi tiszthez azonnal, nagyon szépen köszönöm. ... Nem, ne fáradjon, elmegyek én hozzá, nem kell kiküldenie. ... Ugyan, dehogy tábornok, nem történt semmi, amit ne lehetne helyrehozni. Természetesen. ... Tudja, hogy mutáns vagyok uram, gondolom nem kell részleteznem miért került sor az incidensre. Igen. ... A legjobbakat kívánom én is, igen.
Kohlert figyelmen kívül hagyom, kivéve ha támadó mozdulatot tenne, ez esetben a képességemmel légnyomás alá helyezem, hogy ne mozoghasson és újra telefonálok:
- Külügyminisztérium? Itt az izraeli nagykövetség katonai attaséjának beosztottja beszél. A mai napon megtámadott és bántalmazott egy new yorki rendőrtiszt, annak ellenére, hogy ismertettem vele diplomáciai státuszomat és semmilyen vádat nem hozhatott fel velem szemben, csupán mert mutáns vagyok. Azonnal adjon egy illetékes személyt, vagy a nagykövetem és Tel-Avivot értesítem! ... Ne szabadkozzon kérem, hanem kapcsoljon valakit! Esetleg ha benn van Dickens államtitkár-helyettes őt ismerem személyesen.. ... Köszönöm! ... Hello Tom! Igen, mély fájdalmamra jól hallottad. ... Beszéltem már Daniels altábornaggyal ő felveteti a látleletet a rendőri erők felette megbízhatatlanok itt az USA-ban! ... Tom, ez nem tréfa! Vérző fejjel ülök itt és garantálom, hogy holnapra címlapon lesz, ha... ... Igen, a felmentése és nyugdíj nélküli elbocsájtása megfelelő nekem is, nem akarok feljelentést tenni feltétlenül végül is... igen, Richard Kohler, a főkapitányotok! Tudom, tudom, hogy ez milyen botrány lenne és a jó kapcsolatunkra való tekintettel szóltam neked a nagykövet előtt... Igen, még ma, ha lehet. Figyelj rám: egy kényes diplomáciai ügy miatt kerültünk ide, egy régi barátom fia, Sebastien Longley lehet, hogy benne volt némi stikliben, haza akarom juttatni a kölyköt, mielőtt ez a fickó ráver egy gyilkosságot, csak mert mutáns. Ha tudnál ez ügyben tenni valamit, hogy... igen... ez esetben nem feltétlenül kéne értesítenem a nagykövetet a dologról. Köszönöm, hálás vagyok Tom, hogy legalább a külügyminisztériumotok a helyzet magaslatán áll. Igen... csak némi marihuána fogyasztás meg ilyesmi... igen... Köszönöm és bármikor Tom. Szervusz.
Letettem a telefont és Sebastienhez fordultam:
- Na kérlek itt 2-3 órán belül megjelennek majd a Belső Elhárítás emberei, ízekre szedik a kapitány múltját oda-vissza, bankszámlák évtizedekre visszamenőleg és szétverik a kis családja életét is, minden lépésüket megfigyelik, egyebek. Pár napon belül felfüggesztik, addig megbeszélhetnéd a jó apáddal hogy ki kerüljön a helyére, ha kell segítek a dologban hogy eljusson a megfelelő keretösszeg. Addig is most csak önvédelemből lőj agyon bárkit ha lehet. Nem mintha letartóztathatna bárki is, jelenleg maximum a legfelsőbb bíróság elnöke írna alá ilyen parancsot, max ha a tv nagy nyilvánossága előtt kezdesz ámokfutásba, amit én kerülnék, de ha nem muszáj ne adj plusz munkát Dickensnek, gyomorbeteg szegény. Kohlerre ne legyen több gondod, csak egy öreg, bukott zsaru, aki nagyobbat akart harapni, mint amekkora a szája. No, remélem tanultál egyet s mást.
Vigyorogva kezet nyújtottam a kapitány felé:
- Egy élmény volt... - néztem a szemébe kíváncsian várva a reakcióját.

Letettem a kagylót az asztalra, és kissé előre dőlve, az asztallapra támaszkodva, felvont szemöldökkel hallgattam végig a fickó alakoskodását. Jó ég, ezek a mai fiatalok, mit meg nem engednek maguknak...
Mikor végül kezet nyújtott nekem, habozás nélkül viszonoztam a gesztust. Persze az mutáns mocskos mancsát nem engedtem el a parola után. Igaz, egy ekkora állatnak mi az én szorításom? Bármikor kihúzhatja a kezét, ha akarja.
- Gratulálok, uram. El kell ismernem, ez bizony szép volt. Egy pillanatig már azt hittem, végem. Rég találkoztam már méltó ellenféllel, szóval... Gratulálok. Szinte sajnálom azt, ami most jön. Szinte. Na jó!
Elengedtem a mutáns kezét, és karjaimat összefontam a mellkasom előtt.
- Ahogy mondtad, a személyem sokat vitatott. Nem mindenki szereti a módszereimet, és még kevesebben az elveimet. De nem sokkal azután, hogy az a rohadék köpenyes idióta kinyírta a fél Nemzeti Gárdát, és azok után, amik előtte meg azóta történtek, komolyan azt hiszed, hogy mindenki a szegény, szenvedő mutánst fogja látni benned? És a kölyökben? Egy kis marihuána... És George O'Brain nyomozó biztos balesetben halt meg, igaz? Na ne már... A sajtó minimum kétesélyes, barátom, és ezt te is tudod. Felőlem kerülhet az a kék majom akármilyen magas körökbe, attól még az utca embere ugyanúgy fél tőletek. De jó, lássuk, mi a helyzet. Tehát, te azt hiszed, megijedtem tőled. Én meg továbbra is tartom magam az eredeti változathoz: fél millió O'Brain családjának, és felőlem csináltok, amit akartok, amíg ártatlanok vagy zsaruk nem halnak meg. Én persze szorulok, hogyne. De ha így lesz, holnap a Times, a Post, és az összes nagyobb újság címlapon hozza le, hogy Sebastien Boower, a maffia új üdvöskéje a városban él, Longley név alatt, a Fordhamre jár, és mutáns. Valamint azt, hogy egy kétes hírű fickót kért fel testőréül, bizonyos M. Avirit, akinek feltehetően kapcsolata van az Izraeli Titkosszolgálattal. Szó lenne a cikkben továbbá arról is, hogy jó eséllyel Tel-Avivba utaztak, de az sincs kizárva, hogy a városban maradtak. És a többi már, ahogy mondani szokás, történelem. Az öreg Boower tele van ellenségekkel. Sokan keresik a fiát. Most még csak páran tudják, hol van, és én azokat el akarom kapni. De ha nem megy... Akkor mindenki meg fogja tudni, hol van, hogy néz ki, mit evett reggelire és mikor kefélt utoljára. Mindenki, aki ki akarja nyírni, és gondolj csak bele: ha ő bérelhetett egy olyat, mint te, bárki más is megteheti. Lehetsz te akármilyen jó, Aviri, mindig van egy nagyobb hal. Ha elismered, hogy most én voltam az, mehettek, amerre akartok. Ha nem... Gondolom meghaltok. Előbb utóbb valaki elkap titeket, az mindegy, hogy itt, vagy Izraelben, vagy Chicagoban, de egyszer elkapnak titeket.
Elmosolyodtam, de hidegen, minden öröm nélkül.
- A gépezet elindult, és mindhármunk bukását hozza közelebb, percről percre. Te leállathatod, Aviri. Ha jól számoltam, maximum két telefonhívásodba telik.
Visszaültem a helyemre, és megint egymásnak támasztottam az ujjaimat. Vártam, mi lesz ebből.

Csak kapkodtam a fejem, ahogy a két ember egója egymásnak feszült és ment az adok-kapok. Lassan csak egyet felejtettek el, hogy az én bőrömre megy a játék, és engem senki nem kérdezett. Úgy éreztem egy hullámvasúton ülök, mely egyszer felvisz a magasba, egyszer meg leejt a mélybe, mivel mikor Romboló beszélt és úgy éreztem beledöngöli a sárga földbe Kohlert, akkor a mennyekben éreztem maga, aztán jött a riposzt és mikor arról beszélt a kapitány, hogy a nyakamba szakajtja a konkurencia össze bérgyilkosát, mert kiadja a nevemet és az elérhetőségemet, kezdtem kételkedni, hogy Romboló egymaga meg fog-e tudni védeni.
Szóval erősen kezdett leverni a víz! A másik lehetőség, hogy ezek ketten itt lepuffantják egymást, akkor meg megint csak én jövök ki belőle rosszul.
Most félelemtől rettegve néztem a nagy darab testőrömre, hogy vajon sikerül- e megegyezniük, vagy jobb, ha most elkérem valamelyikük pisztolyát és főbe lövöm magam.

Rávigyorodtam a pasasra és megvontam a vállam, majd magam elé húztam egy papírtömböt és ráírtam egy mobil telefonszámot:
- Parancsoljon, ha megtenné, hogy reggel felhív: melyik újságot kéne megvennem - közöltem halál nyugodtan. - Kíváncsi leszek melyik lap lesz hajlandó leadni egy a külügyminisztériumi védelem alatt álló személy adatait. Az az újság ugyanis tönkremegy. Ezt még a leghülyébb szerkesztő a legmocskosabb szennylapnál is tudja - vontam vállat. - De legyen, akár még jó kapcsolatai is lehetnek, ki tudja.
A fiúhoz fordultam:
- Gyere velem. Mostantól kaptál egy elbírálás alatti menedékjogot az izraeli nagykövetségen. Oda nem fognak utánad jönni - biccentettem felé. - Két-három nap alatt lerendezem akik a bőrödre pályáznak, egy hét alatt kicsinálom ezt a marhát is, aztán már nem lesz erre szükség. Szedd magad, nem érünk rá, nem akarok több időt elvesztegetni itt.

Elvigyorodtam.
- Értem. Ó, én ostoba, rosszindulatú ember. Valóban azt hittem, hogy a mai világban egy médium nem törődik a személyiségi jogokkal? Micsoda eszement ötlet! Azok után, hogy haldoklókról közölnek fényképeket, hogy minden emberi jóérzést mellőzve írnak gyomorforgató cikkeket az újságok, én barom azt képzeltem, lehozzák az év sztoriját, pedig nyilván nem! Bár lenne pénze az ilyen médiamágnásoknak olyan ügyvédekre, akik kihúzzák őket az olyan helyzetekből, amilyenbe kerülhetnek, ha leadják a cikket... De szerencsére nincs, ugyebár?
A hangomból csak úgy csöpögött a maró gúny. Az óriás vesztett, és ezt ő is tudta. Fenébe, még a kölyök is rájött! Látszott az arcán. Eltettem a mobilszámot, még jól jöhet.
- Mindet, barátom. Mindet vegye meg. A holnapi lap lesz az utzolsó, amit még elolvashat, mielőtt valaki levadássza magát is meg a kölyköt is. További szép napot!
Azzal derűsen mosolyogva újra egymásnak támasztottam az ujjaimat, és csak néztem a kéretlen vendégeket.

Biccentettem:
- Rendben van. Bár nincs az az ügyvéd, ami a minisztériumi közvetlen letiltás megszegéséből kimosná őket, de tartok tőle ezzel Ön nem fog egyetérteni, amíg nem szembesül vele. Minden jót. Sebastien, gyere kérlek!
Biccentettem és kiballagtam az irodából. A főkapitány bukott ember, ez tiszta sor, most viszont dolgom van. kifelé menet telefonáltam egy FBI-os kapcsolatomnak, hirtelenjében amelyik a legmagasabban állt a táplálékláncban. Ahhoz nem voltak kétségeim, hogy ennyire elég lesz:
- Üdv Charlie! Igen, én vagyok. Figyelj, egy kérésem lenne: kisebb összezördülésünk volt Richard Kohler kapitánnyal, itt New Yorkban, Tartok tőle a mutáns ellensége elvakítja. Ugyan nincs az az Isten, ami kimosdatja abból, hogy megütött egy diplomatát... igen, megütött egy diplomatát, jól hallottad, nem ez a lényeg, figyelj rám... igen, egy védett személyünk személyazonosságát akarja kiadni a lapoknak bosszúból. Bár a külügy le fogja tiltani a dolgot, de azért jobb a biztonság, nektek gyorsabb az ügymenetetek. Igen mondom: Sebastien Longley. Eredeti neve Sebastien Boower. Igen, az a Boower. Na szóval mi egy kicsit más ügyben, de keressük azt a személyt, aki rászabadította a srácra a gorilláit is. Azért figyeljétek a telefonját a kapitánynak, ez csak egy tipp. Ha felhívja bármelyik lapot akkor a belső ellenőrzésnél igen hálásak lesznek, hogy kisegítitek őket. Hivatali hatalommal való visszaélés, gyilkossági kísérletnek is elmegy egy jó ügyésznél, bár szerintem csak fű alatt kivágják, mintha sosem lett volna rendőr. Szóval jönnek neked eggyel. ... Bármikor haver!
Leraktam, majd a kölyökhöz fordultam:
- Nyugi, nem leszel benne a lapokban - veregettem meg a vállát. - De a ma estét tényleg a nagykövetségen töltöd majd, mert nekem valóban látletet kell erről vetetnem, fene azt a konok fejét ennek a majomnak. De hát megadtunk minden esélyt, ennél több senkinek sem jár.
Ahogy a kocsimhoz léptem és betessékeltem a fiút vigyorogva néztem, ahogy befordul a sarkon az ezüstszín kormányzati Ford. Erről ennyit. A kapitány 10 percen belül fel van függesztve, ha csak nem az elnök unokaöccse - vontam vállat.

//Szál vége//

Most nem igazán tudtam, hogy sírjak, vagy örüljek. Egyelőre úgy nézett ki, hogy Romboló nyert, de, ha az öreg zsarunak mégis van annyi összeköttetése, hogy megjelenteti a nevemet valami lapban, akkor nekem reszeltek. Mikor fogadott testőröm felállt, hogy induljon én is gyorsan követtem, mert elég volt Kohler villámló és sötét tekintetébe nézni, hogy úgy érezzem keresztül tudna döfni vele. Azért kifelé menet még rávillantottam egy lenéző vigyort, hogy lássa, én elhiszem, amit Romboló neki mondott.
A folyosón végig hallgattam a nagydarab férfi telefon beszélgetését, és egyre jobban elhittem, hogy talán a főzsarutól már biztonságban lehetek. A többiek....hát, majd meglátjuk.

/Szál vége - köszönöm a játékot. /

Ahogy elmentek, kissé lehangoltnak éreztem magam. Micsoda időpazarlás! Vizsgálat, felfüggesztés... Hát persze, nyilván el tudja intézni. De mi végre? Csak nem hiszi, hogy ennyi voltam? Hogy nekem ennyi az egész? Ugyan már!
Felkészültem a vendég érkezésére, mert afelől nem voltak kétségeim, hogy egy öltönyös, fontoskodó alak perceken belül megjelenik az irodámban. De addig is, egy pendrive-ra másoltam mindent, amit a kölyökről tudtunk. A pendrive egy golyóstollnak nézett ki, biztos, ami biztos, bár alig hiszem, hogy átkutatnának.
Ezután elővettem egy CD - lemezt. Lefuttattam a programot. Nem volt olcsó, de megérte. Ez a program tisztára törölte a gépemet, de tényleg, patyolattisztára. Még az FBI nagyokosai sem fognak semmit kiszedni a merevlemezemből.
Aztán csak vártam, míg fel nem hangzott a kopogtatás...

//A szálnak vége//

-Az eszem megáll, miért pont a halálcsillagon kellett elszállásolniuk?! - Kérdi mérgelődve, miközben egyik kezével a távcsövét szorongatja, a másikban pedig egy pizzaszeletet tart. - Mintha nem lenne másik rendőrőrs a városban ahol...mutánsokat őrizhetnének...hmmm.
Már jó ideje nem történt semmi, és a pizza majszolása sem köti le őt annyira, mint eleinte, ezért figyelme egy részét Sheena-ra fordítja.
-Szóval, honnan szerezted ezt a kisöcsit? - Kérdi érdeklődve. - Ne érts félre, de első látásra nem olyan embernek tűnsz, aki csak úgy befogadna valakit.

~ Jó, hát ha semmi érdekes, akkor majd legközelebb! ~ veszem tudomásul a szűkszavú választ. A következő pillanatban már megint utazunk és egy lakásban találom magam, melynek ablakából a szemben lévő Rendőrkapitányságra lehet látni.
- Huhh! Ez jó kis hely! Ezek szerint kedvenc trillás torkú emberünket ide hozták. - jegyzem meg miközben Szellem egy távcsövet halász elő. Az idő lassan telik, ha az ember semmittevésre van kárhoztatva, így én is társamra hagyom a figyelést, aki még az üres óráinkra egy kis pizzáról is gondoskodott közben, én meg leheveredem egy kanapéra. A váratlan kérdésre felnézek.
- Megmentett. - közlöm aztán szűkszavúan. - És mivel tartoztam neki, és az utcán élt, felajánlottam, hogy lakjon egy darabig nálam, de hamarosan a Xavierbe fog járni, ha minden jól megy, mivel eléggé spontán használja a képességét. - húzom el a szám fanyarul. -Szerinted hamarosan megjelenik a bérgyilkos? - terelem el a témát gyorsan. - Mi van, ha csak pár nap múlva jön, addig itt fogunk rostokolni?

-Állítólag a fia itt él - böki ki végre, ugyanis Sheena még az utazás közben is ezen rágódott, ő pedig nem szeretné, ha emiatt álmatlan éjszakái lennének szegény Párducnak - és láttam is egy kölyköt, akire ráillik a leírás, meg az ellene küldött 3 azóta természetes halált halt maffiózó is.
~Elvégre, ha valakinek 3 golyót repítenek az agyába az természetesen meghal, nem igaz?~
-Ja, marha jó hely - hagyja rá - de belülről már annyira nem tettszene. - Megvakargatja a tarkóját, s újra a távcsövén át kezdi kémlelni a terepet. - Nekem viszont lehet be kéne néznem, biztos ami biztos.
Kámforrá válik, mintha csak az általa indított téma elől akart volna elszökni, és látszólag ezt Sheena sem bánta egy cseppet sem. Olybá tűnik, hogy a szőkeség a saját magánéletéről már nem beszél olyan szívesen, bár az igazat megvallva, ez érthető, hisz nem olyan rég még nem is volt neki olyan.
~Hehe, az első héten én is elég fura voltam...miket beszélek, most is!~
Jobbnak látja a feladatra koncentrálni, az legfeljebb megölheti őt, zavarba viszont semmiképpen sem hozza, legalábbis azt hihetné, ám amikor keresztül repül az egyik rendőrhadnagy zárt irodáján, már kénytelen elismerni, hogy tévedett.
~FÚÚÚÚJ! MI A....Na jó, nézzünk inkább rá a bérgyilkosra, az kevésbé gázos látvány!~
A cellákhoz érve egy sötét sarokban jelenik meg újra, hogy felhívhassa a társát.
-Eddig úgy tűnik rendben van minden. Még mindig kómában tartják szerencsére, de él. Támadónak semmi...
Alig tud kitérni a felé küldött ütés elől. Eleinte nem is látja támadóját, ezért kámforrá válik, és csak akkor materializálódik ismét, mikor végre ki tudja szúrni, melyik volt az a bátor, aki vele mert kekeckedni.
-Ninja felszerelés, ez most komoly? - Kérdi megütközve az orvgyilkos ruházatát látva. - Legalább egy kard...hékás, épp beszéltem!
Ezúttal már csak mutáns képességének köszönhette, hogy ki tudott térni a férfi villámgyors rúgása elől. Nem tudja, mivel etették ezt a kölyköt, de valami kegyetlen gyors, túl gyors egy embernek. Sheena egyébként Hallhatott mindent, az óráján ugyanis Szellem nem kapcsolta ki a kommunikátort, ideje sem volt rá.

Hála Istennek nem tart sokáig a faggatózás, úgy látszik Szellem sem rajong a magánéletünk boncolgatásáért, vagy számít rá, hogy visszakapja, így aztán inkább az újabb kámforrá válást választja, azzal a jelszóval, hogy körülnéz odaát.
Az ő képességével nem is nagyon aggódom, hiszen, ha nem akarja úgy sem veszik észre, amit meg is erősít, mikor megszólal a tőle kapott karóra a csuklómon. Viszont nem tetszik a félbeszakított mondat és az utána következő verekedésre utaló zaj sem.
~ Ninja? Mi az ördög folyik ott? ~ pattanok fel és rohanok az ablakhoz, mintha bármit is láthatnék, amire nagyon hamar rá is döbbenek.
- Szellem, hallasz? Mi folyik odaát? - kiáltok hangosan a mikrofonba, és csak remélem, hogy lesz annyii ideje, hogy, ha baj van átvigyen engem is, vagy vissza jöjjön, ha nagyon szorul a hurok, hiszen így teljesen tehetetlen vagyok.
Mégsem sétálhatok be a kapitányságra, hogy fiúk nézzük már meg a bérgyilkos haverunkat, nincs-e valami baja?
Továbbra sem tetszik, amit hallok, és a következő pillanatban a telefonért nyúlok, hogyha más nem legalább riasszam a rendőröket, ha nem kapok választ, de aztán mégis hezitálok, hogy ez jó ötlet-e, hiszen ott van Szellem is.
- Ó, hogy az a jó....! - szitkozódok magamba, majd újból a kommunikátorhoz hajolok. - Szellem vagy gyere vissza, vagy vigyél át, hallod!
~ Na jó, kap 2 percet, ha nem jelentkezik addig, akkor mégis hívom a zsarukat! ~ döntöm el idegesen.

-Kitalálom, te olyan néma profi vagy ugye?
Újabb súlyos ütés elől sikerül elhajolnia, a falnak viszont már nincs ekkora szerencséje. Az, hogy a vakolat belereped még nem lenne nagy szám egy embertől sem, de hogy könyékig hatol bele a karja a falba, mint kés a vajba, az már óvatosságra inti Szellemet is. Választ egyébként nem kap a kérdésére, de is várta.
-Na jó, akkor mostantól az lesz a neved, hogy Naruto - jelenti ki, s a földre veti magát, utána pedig felugrik, hátával enyhén megemelve a férfit, hogy mind a ketten eltűnhessenek innen. - Ez itt a társam, cicus. - Szólal meg, amit megjelennek Sheena mellett. Ő persze nem marad ebben a pózban, hisz legnagyobb sajnálatára közel sem olyan kemény, mint a fal. Hátrébb löki magát, és gyorsan odébb mászik a meglepett férfitől. - Imádja ha így szólítják, esküszöm az életedre.
A ninja gyorsan felméri új helyzetét, majd miután úgy véli, hogy a szöszi veszélyesebb ellenfél lehet, már csak izomzata miatt is, úgy helyezkedik, hogy mindkettejüket láthassa, de főleg a bérgyilkosnőt.
-Ó, még valami - jegyzi meg gyorsan, mikor már talpon van - ugye a nagyhangú csávót jöttél kinyírni? Mert ha esetleg mégsem, ezer bocsi, és menj a dolgodra nyugodtan. - A következő pillanatban elrepül egy dobócsillag a füle mellett, és nem, nem direkt hibázta el őt a ninja, most is csak szerencséje volt, hogy időben ki tudott térni előle. - Ezt igennek veszem.

Nem kell kivárnom a két percet, hiszen a következő pillanatban már fel is bukkan Szellem jóformán a hátán cipelve a "ninját", akiről már a kommunikátor révén volt szerencsém hallani és akit most élőben is megszemlélhetek, miután partnerem volt oly szíves és bemutatott engem.
Nem volt időm megköszönni neki az édes szavakat, mert újdonsült lakótársunk némiképp élesen vetett véget a vidám társalgásnak egy surriken felénk küldésével, ami csak hajszál híján kerülte el Szellemet, de a következő pillanatban már engem vett célba és egy kecses szaltóval ugrott volna elém, ha nem követem le a mozdulatát és én hátrafelé tettem meg ugyan ezt, így nem nagyon csökkent a távolság, ami viszont nekem kedvezett, hiszen jóval alacsonyabb volt nálam, így még mielőtt stabil alapállást vett volna fel, már el is indítottam egy pörgő rúgást, amely ha eléri a fejét, egy kicsit nyugalomba helyezi a bérgyilkosunk bérgyilkosát.
Látszott rajta, hogy nem egy kezdőről van szó, de reméltem, hogy azért kettőnkkel nem veszi fel a versenyt és hamar végzünk, mielőtt felhívjuk magunkra a figyelmet.
- A Cicust meg csak akkor ajánlom, ha biztos meg akarsz halni! - sziszegem felé.

A ninja csendben tűri a két beszédes kedvű kolléga szóáradatát, és még Sheena rúgása elől is majdnem sikerül elhajolnia. A nő cipőjének orra éppen csak súrolja a homlokát, ám ez is elég ahhoz, hogy kicsit megszédüljön. Na persze, nem lenne ninja, ha ennyivel le lehetne venni a lábáról. A tenyerén átpördül, és újra harcállást vesz föl, ám az, hogy valakinek sikerült eltalálnia úgy meglepi őt, hogy ez még az álarc mögül is látszik rajta. Hirtelen hátranyúl, és röptében elkapja a széket, melyet szellem hajított felé.
-Hát ilyen nincs - méltatlankodik Darien - te hátul hordod a szemeidet?
A férfi a széket a párduc felé hajítja, utána pedig egy hátra szaltóval közelebb kerül szellemhez, akinek megint sikerül kitérnie az ez után érkező pörgőrúgás elől, a kétajtós szekrénynek azonban nem, és a fekete ruhás férfi lába nyomán ripityára törik a bútordarab, fűrészport szétszórva a levegőben.
-De nem lennék az itt lakók helyében, mikor hazaérnek! - jegyzi meg, miközben egy vázát vág ellenségéhez, ami anélkül törik szét annak fején, hogy bármilyen kárt tenne benne. - Elég a színészkedésből Naruto, ess össze végre, vagy valami!

A rúgás csak súrolja a fekete ruhás fickót, de nem küldi a földre, sőt még Szellem hátulról elkövetett merényletét is megakasztja és rögtön őt veszi célba. De, hát Darient sem kell félteni, azért nem várja meg míg lábbal átpaszírozzák egy szekrényen, hanem időben válik kámforrá, hogy aztán egy vázával próbálkozzon, szintén sikertelenül.
Miközben a repülő agyagedényt hatástalanítja bérgyilkosunk, addig én egy lábkulccsal próbálkozom, hogy földre vigyem, ami ha sikerül, akkor már nagyjából nyert ügyünk van, de ha kilépne belőle, akkor felállás közben lenne lehetőségem egy ollózó mozdolattal állon rúgni, de, ha csak a figyelmét tudom magamra vonni már az is jó, hiszen addig Szellem is bevethetné magát és most már csak legyűrhetnénk ketten, együttes erővel és egyszerre támadva.

A rohadj ninjája persze ki tud térni az ollózó mozdulat ellen, de még az állon rúgást is megússza, sőt, Darien démonian gyors pörgőrúgása elől is sikerül elhajolnia. Szellem kezdi Chuck Norris-nak érezni magát, a baj csak az, hogy a jelek szerint ez a Sárkány Útja című film, és az ellenfelük Bruce lee!
-Ez így... - egy rúgás szakítja félbe mondandóját. Alig éri el a férfi talpa, de ez is elég ahhoz, hogy hátra repüljön annyira, hogy a fal adja a másikat. Ez után Sheena felé dobbant a férfi, ami elől remélhetőleg kitér a vadmacska, mert a lába mindenképpen átszakítja a padlót.
-Na jól van - mérgelődik Szellem, miközben leporolja magát, s felveszi, a ninjáéhoz hasonló támadó pózt. - Most van ebből elegem!
Ellenfele szintén támadni készül, meg is indul szellem felé, ám az ekkor egy olyan támadást hajt végre, melytől minden karate mester retteg: egy laza kézmozdulattal előrántja 9mm-es pisztolyát, és gyomron lövi a támadót.
-Most ugrálj!
A ninja eldől mint egy zsák, egyenlőre viszont még életben van.

~ Mi a fene, vagy is inkább ki a fene ez az alak? ~ lepődök meg mikor már a sokadik támadásom szenved kudarcot, mert sorra ellép, kilép a rúgások, ütések elől. Hiába támadunk ketten Szellemmel, még így sem tudjuk még jóformán megérinteni sem, olyan gyors.
Mikor Darient viszont eléri egy gyengébb rúgása, már attól is úgy nyekken a falnak, hogy, ha nem tudnám milyen kemény fából faragták, akkor azt gondolnám, egy épp bordája nem maradt. Még jó, hogy nem ragadtam le csodálni a fickót, mert a rúgást követően, már az én combomra pályázott, és hajszál híja volt, hogy arrébb tudtam ugrani, mert ha ott maradok, szilánkokra törte volna a csontom, hiszen a lába bokáig beszakad a padlóba.
~ Ez már cseppet sem vicces! ~ komorodom el azonnal, de nekem már nem nagyon van beavatkozni valóm, hiszen Szellem megunja a hiábavaló ugrabugrát és a következő támadás előtt simán hasba lövi.
- És ezt nem tudtad volna előbb csinálni? - fakadok ki bosszúsan lihegve, majd előbányászom az egyik rúgásnál elrepült pisztolyomat az egyik fotel alól. - Én már megtettem volna, ha a nem ejtem el. És most mi legyen vele? - nézek a kétrét görnyedt alakra.

- Hogy mi van? - Nagyokat pislog Sheena méltatlankodása hallatán, majd azonnal vissza is vág. - Még, hogy én?! Te járkálsz állandóan arzenállal, örülj neki, hogy véletlenül volt nálam fegyver!
Magában mérgelődve sétál áldozatához, és a rend kedvéért fejbe is rúgja a földön fekvő alakot.
-Hé Naruto, ébren vagy még? - Újabb rúgás, és csodák csodájára a férfi válaszol, még ha csak egy fájdalmas nyögéssel is. - Szuper. Megtennéd, hogy elárulod, ki a megbízód? Nincs okod titkolózni, mert ha kiderül, hogy felsültél, egy óra múlva úgyis te leszel a következő melója valakinek. - Itt elgondolkodik egy pillanatra. - Ami azt illeti, lehet el kéne vállalnunk, ha már itt fekszel, meg minden. Te mit gondolsz Párduc?
~Jut eszembe, az előbbi üvöltő puma akcióban végül mégis volt üvöltés! HÁHÁ! Na jó, ezt inkább megtartom magamnak...~
-Csak egy nevet kérünk, és mehetsz a pokolba...már úgy értem, ahova csak akarsz. Én nem ítélkezem.
~Azért belehúzhatna, lassan...hűha, nem is lassan!~
Az órájára tekint, ami épp ebben a pillanatban kezd el rezegni.
-Nekem mennem kéne - jelenti ki, s közben Sheena-ra néz. - Megérkeztek. Ha kimondja a nevet, felőlem tegyél vele amit akarsz - súgja oda végül, és a következő pillanatban már kámforrá is válik, ám egy másodperccel később megint felbukkan.
-Jut eszembe, ez jobb ha nálad van - átpasszolja a zacskó gyémántot, de ezután tényleg felszívódik, magára hagyva a társát a súlyosan sérült japánnal.

Persze, hogy nem tetszik neki, hogy reklamálok a késői lövés miatt, de hát végül is mindegy, már probléma megoldva, legalább is részben, hiszen a bérgyilkosunk pár ébresztő rúgás után is csak nyöszörögni hajlandó.
- Nem tudom, te hogy vagy vele Szellem, de nem úgy néz ki, mint aki beszédes kedvében van. - intek a fickó felé. - Pedig tényleg nem egy életbiztosítás a főnökének dolgozni, azért annyira nem ugrálnék a melóért.
Pár perc után Darien órája jelezni kezd, ami csak azt jelentheti, hogy indulnia kell. Már épp kérdezni akarom, hogy mi legyen a vérben fetrengő ninjánkkal, mikor se szó, se beszéd a nyakamba sózza, aztán még a gyémántokat is.
- Hát most mi a fenét kezdjek veled? - bökdösöm meg a csizmám orrával a nyöszörgő alakot. - Azt tudod ugye, hogy ez nem az a a lövés volt, amit túl lehet élni, viszont baromi fájdalmas lesz a haláltusád, már láttam ilyet, nem kellemes. - hajolok le hozzá, hogy felvilágosítsam. - De ajánlok neked egy üzletet, ha elmondod nekem a megbízód nevét, amit meg kell valljam, nagyjából tudok is, akkor megszabadítalak a kínlódástól. Egy golyó a fejbe. Na mit szólsz?
Pár perc és egy halk durranás után már tudtam, hogy előző énekesmadarunk igazat mondott és Boowen a hunyó. Mikor meggyőződtem, hogy minden nyomot eltüntettünk, akkor szépen haza indultam, hogy ott várjam be a következő lépést.

/Szál vége - köszönöm, nagyon élvezetes volt :/