Ratna Nayar hálószobája

Kicsi Alistair a mennyországban érzi magát, amikor ledobják a hatalmas plüssnyúltengerbe, s kapásból magához szorítja az első két állatkát, ami a keze ügyébe kerül. Amikor a saját ugrifülesét is odanyújtják neki, nagyjából úgy hat, mintha valaki a Hudsonba akarna vizet önteni, de őt ez nem zavarja, hisz nyuszikából sosem elég, így nevetve kapálózik az új jövevény után, majd amint megkaparintotta azt, hozzálát küldetéséhez: megpróbálja elvenni a répát a nyuszitól. Szívós egy dög az a rózsaszín szőrpamacs, de a kis prücsök nem adja fel, és biztos benne, hogy ha elég kitartó, egy nap övé lesz a plüssrépa. Hogy utána mit kezd vele, abban nem biztos, de csak ér valamit ha ennyire őrzi tapsi hapsi!
Dzsin eddig fel sem tűnt neki, hisz ahogy Ratna babusgatta őt, s rózsaszín bárányfelhőket terelt elméje felé, volt jobb dolga is, mint lesni, hogy mikor toppan be egy szellem, most azonban végre észreveszi a kékes valamit, s mikor bébiszittere hátat fordít neki, felül(!) az ágyon, apró markába vesz egy párnát(!) és Dzsin felé hajítja. Ezt követően tipikusan úgy kezd el kacagni, mint a csibész gyerek,aki tudja, hogy most rosszat tett, és hanyatt esik az ágyon, visszakerülve abba a fekvő pozícióba, amiben az a kedves hercegnő hagyta őt, kicsivel korábban.
-Geö-ö-gögö! - Teszi még hozzá vidáman, és Dzsin felé mutogat apró ujjaival.

Ahogy a kis lurkó egymás után lenyúlja a plüssnyulaimat, csak mosolyogva figyelem. Hmm, van ízlése a kölyöknek, kíváncsi lennék, vajon melyik szülőtől örökölte? Áh, de úgy tűnik, még mindig a saját nyusszancs vezeti a népszerűségi listát. Csak szélesen mosolygok, ahogy nézem, hogyan birkózik a lurkó a plüssrépáért, de amikor aztán meggondolja magát és elkezdi csócsálni, elkerekedik a szemem és finoman de határozottan megpróbálom kicsit arrébb húzni a tapsifülest... Lynn azt mondta, hogy egyelőre még nem ehet műanyagot, szóval... Megy is minden szépen rendben tovább, amíg Dzsin meg nem szólal.
~Ejha... az oké, hogy a kutyák néha bepisilnek örömükben, de hogy egy plüssnyúlnak (!) ennyire örüljön valaki... Dzsin viszont pöpec kis bébiőr, nem hittem volna... -keltem fel sóhajtva a helyenről pár másodperces kis pihenőm után, majd újra betámadtam a hátizsákot amiben itt hagyták az aggódó szülők a muníciót.
A kacagásra azért odakapom a fejem, hogy minek örül annyira Alistair, de úgy tűnik, csak felfedezte a másik bébiszittert... És ekkor csatt! Egy díszpárna csattant az egyik polchoz, le is verve pár könyvet onnan.
-Dzsin?! Mit csinálsz? Ne ijesztgess... -nézek rá értetlenül, majd miután minden hozzávaló előkerült a hátizsákból, gyorsan túlesek azon a pelenkacserén, hogy utána a kis lurkó szárazon folytathassa a nyuszizást, amíg én visszarakom a párnát és a könyveket a helyükre, fő a rend.

A nyuszi répáját ráncigáló kis gyerkőc úgy festett jól elvan, még ha lehetetlennek tűnő küzdelmet is folytat a mű kajáért. Mű kaja, azt hiszem ezt nevezik Mc Donalds-nak. Majd hogy nem gusztusos külseje van az ételnek. Állítólag az ízéért eszik, mert az nagyon jó. Ahogy a harc lecsillapodott a kis srác egy újabb ellenfelet szemelt ki magának. Történetesen engem. Nem láttam jelét veszélynek de ez a párnahajigálás nyílt támadásnak volt minősíthető. A zajra úgy fest Ratna is felfigyelt.
-Tisztelettel, én nem csináltam semmit... Nem állt szándékomban, ő provokál engem.
Tisztázom a pillanatnyi félre értést. Aztán se szó, se beszéd Ratna rendre utaló gondolatát elcsípve megindultam ,hogy a könyveket és mindent visszapakoljam a helyére. Aztán mögé repültem és onnan figyeltem a pelenkázás bonyolult folyamatát. Érdeklődtem miként zajlik erre felé az ilyesmi.

Nem elég, hogy hosszú volt az út Amerikáig, de ráadásul a végén még jó negyed órát várniuk is kellett, mielőtt belebeghettek volna Ratna szobájába, ugyanis a folyosókon ott járőrözött Sarah, kezében az első látásra veszélytelen, ám valójában nagyon is ijesztő Sean-al, ki képes lett volna kiszúrni őket, még így láthatatlanul is, s mivel Logan is az épületben volt ma este, inkább kerülőúton lebegtek.
~Na igen, tudom, de nézd a jó oldalát. Ki gondolná, hogy pont ide rejtjük a gyereket? A holdon is előbb keresném, mint itt.~
Azért végül csak sikerül bejutni a lány szobájába, alig 3 órával az után, hogy eltűntek onnan. Bár Szellem is nagyon szeretné felkapni a kicsi Alistair-t a gonosz plüssnyúlhorda karmai közül - természetesen saját biztonsága érdekében - úgy dönt, most inkább átengedi ezt az aggódó anyukának, ő pedig mosolyogva Ratna-ra néz.
-Köszönjük. El sem hinnéd, milyen esténk volt. - Itt rásandít az asszonyra, és a gyerekre. - Jobb is, hogy nem jött velünk. Párizs unalmas hely egy pici gyereknek, már a múltkor is átaludta az egészet. Minden rendben volt amúgy? - Kérdi, inkább csak társalogva, hisz teljesen biztos benne, hogy Ratna-nál jó kezekben volt a csöppség. Egyetlen aggodalma, hogy most hogy a fenébe fogják hazavinni innen, a nagyszüleitől sem akart elszakadni, pedig ott fél órát sem volt...
-Ha megszületik a sajátod megháláljuk ígérem - kacsint a lányra, aztán gyorsan Lynn felé fordul. - Mármint, az nyilván nem mostanában lesz. ..Tényleg, Darren-el együtt vagytok még?
~Hmmm....na jó, ez már nekem is fura. Ideje lelépni, mielőtt elkezdünk teázni, és süteményrecepteket cserélni...~

Amint megérkeztünk, rögtön meghallottam azt a gügyörészést, ami már annyira hiányzott. Alistair úgy tűnt, jól érezte magát Ratnával, bár ez nem lepett meg. Csak abban reménykedtem, hogy a lánynak sem volt vele sok baja.
-Tényleg köszönjük - mosolyogtam én is, ahogy a karomba kaptam a kisfiamat, aki nevetgélve lóbálta a nyusziját, és néha visszatekintett a többi plüssfigurára, ami csak nagyobb vidámsághoz vezetett. - Jól megvoltatok? Nem volt nagyon agynyúzó?
Szellem magyarázatát hallgatva arról, hogy miért is volt jó döntés, hogy Alistairt itt hagytuk, ahelyett, hogy magunkkal vittük volna, csak egy szégyenlős, halvány mosolyt eresztettem meg, de gyorsan el is rejtettem néhány babaarcra nyomott puszival. Utána már kanyarítottam is a hátamra a babaholmikkal teli hátizsákot.
-Az ég szerelmére - böktem oldalba a könyökömmel Szellemet. - Ne is figyelj rá, Ratna, de tényleg, ha bármiben segíthetünk, csak egy szavadba kerül. Ha pedig látod Darrent add át neki az üdvözletünket.
Láttam Szellemen a mehetnéket, úgyhogy már nem is szándékoztam új témát felvetni.
-Nem is alkalmatlankodunk tovább. Még egyszer kösz mindent. Minden jót. Gyere, kicsim, integessünk egyet Ratnának, jó?
Már nyúltam is a kis praclik felé, hogy segítsek neki ebben a műveletben, de abszolút megrökönyödésemre azt vettem észre, hogy Alistair magától megcsinálta. Mosolyogva hajlítgatta Ratna felé apró ujjacskáit, és közben még mondta is, hogy ,,Hjííííí!", ami szavazzuk meg, hogy egy ,,Szia!" akart lenni. Aztán kissé elgondolkodva fordult vissza az ágy felé a sok-sok plüss felé, majd hirtelen vissza Ratnára, és egy kilométer széles vigyorral felé nyújtotta a nyusziját.
-Eeeöö - jelentette ki nyájasan. - Íííjjjee mmm gö.

-Dzsin, már rég elmúltam 10 éves amikor jelentkezett a képességem. Most azt akarod bemesélni nekem, hogy egy alig néhány hónapos kisgyerek csinált ilyen rendetlenséget? Mégis hogyan? -csóváltam a fejem- Ha már másra akarod kenni a dolgot, legalább lehetnél kicsit kreatívabb.
A következő pár óra szinte pillanatok alatt elrepült, annak ellenére, hogy többnyire csak ültem az ágyon a csöpp kis Alistrair mellett, és mosolyogva figyeltem, ahogy nagyokat kacagva játszik a különböző plüssnyulakkal. Egészen addig, amíg el nem kezdett nyűgös lenni, utána ugyanis néhány percen belül eltört a mécses, és hiába beszéltem hozzá, adtam másik nyuszit, próbálkoztam a cumijával, egyik sem bizonyult hatásosnak. Tanácstalanul néztem (jobb híján) Dzsinre, majd óvatosan kézbe vettem a lurkót. Túl sok igénye még nincs egy ilyen korú kisgyereknek, peluscsere, álmos, éhes, unatkozik... Mivel az elsőn nemrég esett túl, így a másodikkal próbálkoztam. Mit is mondott Lynn? Ringatás+éneklés kombó? Hát... Először még lelkesen kezdtem dúdolni neki Brahms altatódalát, de miután néhány másodpercnyi megszeppenés után tovább nyöszörgött a picur, úgy döntöttem, hogy akkor a kedvéért éneklek is, nem csak dúdolgatok. Kezdve az előbbi, talán legismertebb altatóval, az
Oroszlánkirály 2 altatódalán át végül még néhány lassabb, indiai darabbal is bepróbálkoztam, ám csak annyit sikerült elérnem vele, hogy a karom már majd' leszakadt a sok ringatástól, a nyűgös nyöszörgés meg ordítássá erősödött.
-Na jó, akkor B-terv... Dzsin, lécci, picit figyelj rá, mindjárt jövök... -mondtam, majd már fel is kaptam az egyik cumisüvegre való muníciót és betámadtam a konyhát, hogy nem sokkal később Alistair melegített ebédjével-vacsijával térjek vissza.
Azt hiszem, ez volt a megoldás, ugyanis a csöppség ahogy kiszúrta a meleg italt, egyből elkezdett felé nyújtózkodni, így finoman kézbe vettem aztán elégedetten hallgattam a csendet, amíg a pici a pociját tömte. Dzsinnek újabb pár perces villámfelügyelet, amíg lerohantam a konyhába, hogy elmossam az üveget, s pár percen belül már újra itt voltam. Már épp nekiláttam volna a második leggusztusosabb dologhoz, amit a fiatal szülők valószínűleg naponta átélnek, a büfiztetéshez, amikor Darien és Lynn jelent meg a szobában.
-Ó, ilyen hamar? Úgy elrepült ez a pár óra... -jegyeztem egy kissé csalódottan, de persze átengedtem a lurkót a szüleinek- Ó ugyan, én köszönöm, hogy végre megismerhettem. Meg vigyázhattam rá... -válaszoltam Dariennek vidáman- Húha, Párizs? Az biztos gyönyörű hely... Örülök, hogy jól éreztétek magatokat, mi is jól voltunk, nem igaz?
Alistrairra néztem, mint ha megerősítést várnék, de aztán rájöttem, hogy 1, ehhez valószínűleg még túl fiatal, 2, épp Lynn puszijaival volt elfoglalva, így különösebben ide se bagózott... Na mindegy.
Kissé ledöbbenek, amikor meghallom a következő nevet. Darren? Az oké, hogy itt mindenki ismer mindenkit, de én senkinek nem említettem egy szóval se, hogy hogy vagyunk egymással... Vajon ki lehetett az a pletykás aki nem bírt magával?
-Ühüm, még megvagyunk. És rendben, átadom, biztos örülni fog.
Ahogy az én leendő gyerekem kerül szóba, egyből fülig vörösödök.
-Na, az azért még kicsit odébb van... -motyogom az orrom alá- Nem mint ha olyan sokáig akarnék várni vele, mint te, Darien, de azért a sulit szeretném befejezni előtte... Erről jut eszembe! -csillant fel a szemem, majd lelkesen újságolni kezdtem- Találd ki, kivel futottam össze itt a suliban? Na? Hm? Sean Darrow... Miért nem említetted soha, hogy az öcséd is ide jár? Vagy az unokaöcséd? -feddtem meg játékosan Szellemet, hogy már megint titkolózni próbál előttem, amikor megláttam, hogy Alistair épp nekem integet...
-Óóó, már mentek is? Ez az enyém? -kérdeztem a nyuszira nézve, aztán ha már nekem adták, óvatosan elvettem, a másik kezemmel meg én is integettem egyet.
Persze ha közben rázendítene az apróság, egyből visszaszolgáltatom neki, szó se róla...

Valami elvetemült személy a plüssnyúltengerbe csempészett egy valódi nyuszit. Szerencsére a hosszú fülű betolakodó pont nem éhes, így aztán nem falja fel kitömött testvéreit, de még apró bogyókkal sem ajándékozza meg vendéglátóját, bár ez persze nyilván azon is múlik, milyen gyorsan talál rá Ratna.
A nyuszkó amúgy egy egyszerű, fehér szőrű, bébi tapsifüles. Nagyon kis lusta egy teremtés, így aztán nagyon élvezi, hogy itt fekhet ebben a pihe-puha ágyban, és nem kell csinálnia az égvilágon semmit, igaz mi dolga lehet egy hozzá hasonló teremtésnek, egy olyan intézményben, ahol szigorúan tilos háziállatot tartania a tanulóknak a szobáikban?
Furcsamód a nyuszinak kicsit alkohol, és dohányszaga van, lehet a tréfamesterről ragadtak rá ezek az aromák?

//Április bolondja! //

-Na, ennek örülök - feleli vigyorogva - nem tűnik rossz srácnak, igaz kicsit elvont figura. Azt például máig nem tudtam megfejteni, miért cipel magával mindenhova egy cserepes növényt...
Mikor Ratna kijelenti, hogy olyan sokáig nem akar várni, mint szellem, akkor még meg tudja állni a férfi, hogy ne javítsa ki szegény lányt, ám a következő kérdése akkorát szól mint egy atombomba. Vet egy gyors pillantást Lynn-re, aztán mély levegőt vesz, s a tüdejét elhagyó sóhaj szellőjét meglovagolva vitorláznak szavai.
-Sean nem az öcsém - kezdi, lassan, de aztán menet közben rádöbben, hogy ha már úgyis bevallja a dolgot, kár húzni az időt. - Ő a fiam.
Hagy egy kis időt a lánynak, hogy ezt feldolgozza, ám mielőtt még feltehetne akár csak egyet is az ezer kérdés közül, ami minden bizonnyal megfogalmazódott most benne, Szellem villám gyorsan, akár a szavába vágva is folytatja a magyarázatot.
-Nem én neveltem fel, sokáig azt is el kellett titkolnom előle, hogy élek...és nagyon örülnék, ha egyenlőre nem mesélnél neki rólam. - Komolyan néz a lány szemeibe. - Kérlek, születése óta nem látott, és ez nem túl jó, de nem akarok egyszerre rázúdítani mindent.
~Hmmm...érdekes amúgy, Sean és Ratna egészen összeillenének...Persze semmi bajom Sarah-val, csak ő olyan vad lány, kicsit furcsa, hogy pont a szobacirkálók királyát szemelte ki magának...mondjuk, ha jobban belegondolok, Lynn és én is elég érdekes párosítás vagyunk. Úgy tűnik ha szerelemről és mutánsokról van szó, a logikát kidobhatjuk az ablakon.~
Ebben a pillanatban a kicsi Alistair, mintha csak a feszültséget akarná oldani, átnyújtja kedvenc játékát a hercegnőnek. Biztos úgy gondolja, hogy a nyuszi jobban érezné magát a többi tapsifüles között, vagy csak nagyon megkedvelte volna a bébicsőszt? Szellem minden esetre mosolyogva simogatja meg legkisebb fia buksi fejét.
-Lesz mit mesélnem neki, az biztos...a baj csak az, hogy ki is olvashat mindent a gondolataimból, és van amire még nem készült fel, ezért óvatosnak kell lennem.

-Darren nagyon rendes ember, tartsd is meg - értettem egyet Szellemmel, miközben a babapocak puszizkodás után Ratnára mosolyogtam. - Aztán majd jön az a gyerek, ha gondoljátok. Viszont örömmel hallom, hogy már tervbe van véve. Vagy még nem beszéltetek ilyesmiről?
Aztán megemlítette Seant, amitől nem tudtam visszatartani riadt pillantásomat, ami Szellemre vetettem. Kényes téma volt ez a számára, és ilyen hirtelen! Ő is rám nézett, de épp csak egy pillanatra, aztán a legnagyobb döbbenetemre bevallotta az igazságot Ratnának. Nem borult ki, nem sírt, és bár végtelen szomorúság felhőzte el kedves arcát és tündöklő tekintetét, uralkodott magán, és higgadt maradt. Az egyetlen, akit nem érintett meg a komoly téma, Alistair volt, akinek érdeklődő, vidám gőgicsélése eléggé elütött a szobára telepedő komor hangulattól.
Megsimogattam Szellem vállát.
-Talán itt lenne az ideje, hogy végre elmond neki - mondtam halkan. - A fiad, joga van tudni, hogy ki az apja. Már így is apa nélkül nőtt fel, nem hiszem, hogy jó ötlet még pár évet elvenni tőle. Nem kell mindent egyszerre rázúdítani mindent, de valahol el kell kezdeni. Egyébként sem a te hibád, hogy kiskorában nem lehettél vele. Most már viszont nincs semmi akadálya annak, hogy láthasson, úgyhogy szerintem ne várd amíg elkezdhet téged hibáztatni... joggal.
Látszólag csak azért, hogy felvehessem a hátizsákot, amiben a baba holmik voltak, valójában gonosz manipuláció okán a kezébe adtam Alistairt, aki először elgondolkodva mutatott apjára piciny ujjával, majd vigyorogva kezdte gyurmázni borostás arcát. Elnyomott mosollyal kanyarítottam a hátamra a hátizsákot, és újra Ratna felé fordultam.
-Mi akkor megyünk is - öleltem meg. - Még egyszer köszönünk mindent. Majd még találkozunk - sokatmondó pillantást vetettem Szellemre. - Remélem előbb, mint utóbb.

//Köszönöm a játékot. Nagyon élveztem //

-Micsoda? Milyen cserepes növényről beszélsz? Én még sosem láttam nála, pedig egy párszor már találkoztunk... Biztos, hogy ugyanarról az emberről beszélünk? -néztem Darienre értetlenül, ám amikor meghallottam Lynn szavait, kisebb szívrohamot kaptam- Hogy mi?! Én... én nem ezt mondtam... -kezdtem bele kissé dadogva- Nem, még nem igazán jött elő ez a téma...
Amikor rákérdezek a névrokonára, azt hittem, hogy valami vidám csevely lesz a folytatás, de amikor ezek ketten olyan sokat mondóan egymásra néztek, néma hallgatás, nagy sóhaj, már éreztem, hogy valami nagyon-nagyon-nagyon kényes témába sikerült beletenyerelnem. Már épp felajánlottam volna, hogy ha ennyire rosszul esik beszélni róla, akkor inkább vegyük úgy, hogy meg se szólaltam, de aztán végül mégiscsak megeredt Szellem nyelve.
-Mi?! Hogy... Hogy... Hogy a..................... fiad? -kérdeztem csodálkozva, mert ezt bizony nem volt könnyű elhinni.
Magamban már épp számoltam utána, hogy de hisz Sean is nagy gyerek már, meg Darien se olyan idős...
-Rendben, nem mondom el neki, de... azt mondtad, hogy sokáig el kellett titkolnod előle, hogy élsz... Ezek szerint ismer téged, csak nem tudja, hogy ki vagy? -kérdeztem vissza, biztos ami biztos- Lynnel azonban egyet értek, szerintem is jobb lenne minél előbb túl lenni a dolgon. Mármint, hogy elmondod neki az igazat.
Láttam, hogy Lynnek már nagyon mehetnékje van, így inkább nem tartottam fel őket további kérdésekkel... bár igaz, lett volna még egy pár a tarsolyomban, de azt majd megbeszéljük máskor, ha kevesebben leszünk.
-Ó, én köszönöm, hogy végre bemutattáktok nekem a kis lurkót. A fényképeken is tüneményes volt, de így élőben... No de majd találkozunk még, sziasztok! -integettem a kis csapatnak, amíg el nem tűntek a szemem elől.
Miután újra egyedül maradtam a szobában, azért még egyszer körbenéztem, hogy nem maradt-e itt valami, az ajándékba/kölcsönbe kapott nyuszit pedig odakészítettem az íróasztalom szélére, ha esetleg mégis eltörne a mécses aztán Szellem visszaugrana érte, ne menjen el 3 órája csak azzal, hogy azt keresi...
-Hoppá... az egyik cumisüveg itt maradt. Na most már mindegy, majd visszajuttatom nekik valahogy. Meg gondolom van még egy pár raktáron otthon, viszont... jajj... a büfiztetés is elmaradt... Remélem Alistrair jól bírja a repülést, mert akkor Darienék most nagyon utálni fognak... -kaptam észbe, de aztán úgy voltam vele, hogy minek stresszeljem feleslegesen olyannal magam, ami ellen úgy se tudok mit tenni?
Szóval fogtam szépen a könyvemet, és visszadőltem az ágyamra, hogy tovább olvassak...

//Köszi a játékot! ^^//

-Miért, hány pasi szerelmes még beléd, aki csokornyakkendőt hord? - Kérdez vissza gyorsan, hisz ez a téma számára közel sem olyan kényelmetlen, mint az eltitkolt gyermekei. - Egyébként Virgil-nek hívja, és tényleg...pasira nem szoktam mondani, de édes, ahogy becézgeti, meg gondozza...
~Mondjuk, lehet jobban vette volna ki magát, ha inkább a kocsmai bunyóra koncentrál ott és akkor, de hát senki sem lehet tökéletes, nem igaz?~
-Igen, 16 voltam, amikor született - felel a ki nem mondott kérdésre - részben ez is az oka, hogy a nagyszüleim nevelték fel, és nem én. - Tovább inkább nem feszegeti ezt a témát, hisz szegény lány majdnem annyira ledöbbent a dolgon, mint amennyire ő maga, amikor megtudta, hogy az a szép álom, amiről kiderült, hogy nem álom volt, nem fog elmúlni következmények nélkül. Illene azt mondani, hogy azóta felnőtt, és tanult a hibáiból, de Tanya szinte biztos, hogy másképpen gondolná ezt, Alistair-ről már nem is beszélve...mondjuk neki már ott vannak a szülei, még ha nem is tervezték, hogy ilyen gyorsan gyermeket vállalnak.
-Hülyéskedsz? Őszintén az a véleményem, hogy jót tesz neki, ha olyan kedves embereket is megismer, mint te vagy. - Közelebb lép az asszonyhoz, és megsimogatja a kicsi buksi fejét. - Na meg, ahogy elnézem imád téged. Ha lányod születik, nagyon vigyázz majd ezzel a kis hamissal.
Sajnos azonban tényleg ideje búcsúzni, hisz előbb utóbb csak feltűnik valakinek, mi folyik ebben a szobában. Miután mindhárman elköszöntek a lánytól, Szellem családostól eltűnik, és meg sem állnak hazáig...illetve, egyszer muszáj...
-Jól van, na ki volt a nagyfiú, ez az, csak ügyesen. Lynn, kéne még néhány törlőkendő...

//Köszönjük a játékot! //

Nyuszi hopp - nyuszi hopp máris egyet elkapott...

Hangtalanul nyílik az ajtó és csukódik be. Egy sötét, egyenes alak körvonalai rajzolódnak ki az ágy végénél. Nem sokkal ez után furcsa kluntyogó hangokat lehet hallani, mint amikor valaki mozgolódik a víz ágyon.
-Jó reggelt kívánok!
Több tíz litert kínálok!
Ha nem akarsz úszni!
Máris kezdhet is futni!
Kiabálom a békésen szundikáló lányra majd ha felébredt a plafon tetején kavargó nagy vízmennyiséget egy vékony csóvában a fejére csorgatom hogy felhívjam a figyelmét mi is van fölötte. Végül az egészet a lányra engedem.
~Imádok locsolni, de valami azt súgja, ezek után gyűlölni fogom. Mindegy megérte!
Vigyorogva állok előtte és várom a heves reakciókat. Egy pillanatra elgondolkodok, hogy Darren is itt van e, de aztán eszembe jut, hogy az iskola területére se léphet be...