Ratna Nayar hálószobája

Nem egészen értettem mi lehetett az de ha azt mondja végzett, akkor az bizonyára úgy van.
-Ohh, akkor elnézést.
Felbontottam jelenlegi alakomat és ismét egy kisebb füstgömbbé alakultam. Színem visszanyerte azt a kékes árnyalatot amiben a lány szemei pompáznak. Markában ücsörögve ujjai közt hömpölygött kifele a füst egy része. Ismételten az az anyagtalan tapinthatatlanság volt érezhető. De az ujjai közt kiömlő füst lefele haladása azt jelezte, hogy tömege azért van. Nem sokkal hogy elhelyezkedtem kényelmesen és bevilágítottam a markát kékes fényemmel és érezhetővé vált a "testhőmérsékletem", jött is egy kérdés.
-Nayar és a fia is akihez halála után kerültem rendelkeztek egy fajta családi örökséggel a kék szemen túl. Nayar könnyedén gondolati úton erőltette másokra akaratát, akár tárgyakra is. Az ő Fia csak élőlényeket tudott rávenni szinte bármire, úgy hogy végül azok akarták. Mind ezt elméleti síkon, olyanon ahogy én kommunikálok veled.

Néztem, ahogy Dzsin újra felveszi a gömb alakját, úgy tűnik, ez kényelmesebb lehet a számára, mint miniatűr emberi alakot formázni, meg kisebb jeleneteket előadni a kedvemért. Amikor a felmenőimről kezd mesélni, szinte lélegzetvisszafojtva hallgatom, s ahogy meghallom, hogy közöttük is volt olyan, akinek különleges képessége volt, nem bírom megállni, hogy ne mosolyodjak el.
~Ezek szerint "mentalista" családból származom... -gondoltam magamban büszkén, bár azon elcsodálkoztam, hogy ez milyen változatosan volt jelen a felmenők körében, legalábbis a hármunk képessége eléggé eltér egymástól, azt leszámítva, hogy mentális alapúak.
Először úgy gondoltam, hogy nem teszek említést az apróságnak a saját képességemről, de aztán belegondolva, hogy hol is lakok... rajtam kívül mindenkinek van valami különlegessége, a galibák elkerülése végett, inkább mégsem titkolózok előtte.
-Dzsin... Ami azt illeti, nekem is van hasonló képességem, bár én senkire nem tudom ráerőltetni az akaratomat. Viszont a hangulatukat képes vagyok befolyásolni... Rajtad is ezt akartam kipróbálni, de nem igazán működött, lévén, hogy teljesen érzelemmentes vagy. -magyarázom neki, majd egy kis hatásszünet után felkeltem a helyemről, és odasétáltam a polchoz, ahol felvettem a darabjaira tört üvegtigrist- Nem tudom, hogy mik a szükségleteid, Dzsin, vagy hogy hol akarod tölteni az idődet... Mindenesetre az egyik barátom meg tudja ezt javítani, majd holnap beszélek vele. Ha már hozzám sodort téged a sors, akkor azt hiszem, nem árt pár dolgot letisztáznunk. Ez, ahol most vagyunk, egy bentlakásos iskola, ahol rajtam kívül szerintem mindenkinek van valami különleges képessége... Miután ennyi ideig voltál bezárva, nem mondom, hogy minden percedet itt kell töltened a szobámban, ha szeretnél, nyugodtan nézz körbe a környéken, csak arra kérlek, hogy ne okozz nagy felfordulást, vagy ha lehet, akkor maradj láthatatlan... Igaz, hogy sok itt a furcsaság, de nem tudom, hogyan reagálnának rád... Ó, és még egy kérdés... Nem tudom, hogy szükséged van-e pihenésre, vagy hasonlóra, és ha igen, akkor azt hogyan... Arra akarok kilyukadni, hogy ez az üvegtigris megfelel "lakóhelynek" a számodra, esetleg valami díszpárnát kerítsek neked, vagy valamelyik polcra beköltözöl, vagy nem tudom... van-e valami ilyen jellegű igényed, mert akkor azon megpróbálok segíteni. Ha már itt laksz velem, legalább ne legyen kényelmetlen.

Sejtelmeim beigazolódtak. Saját bevallása szerint képes az úgynevezett érzelmeket befolyásolni.
-Nagyon röstellem, hogy alkalmatlan vagyok a hatalmad befogadására. Igyekszem ezen változtatni.
Romokba döntött lakosztályomhoz érve lekóricáltam a kezéről és körbe jártam a tigrist. A kisebb szilánkokat összegyűjtöttem és beleraktam a nagyobbakba, nehogy belelépjen vagy baleset származzon belőle. A művelet végén egy sor parancsot kaptam, vagy is inkább szembesültem a házirenddel. Szabad ki-bejárás az egész palotában. Úgy tűnik az egész család ide költözött és mára már sok-sok kék szemű utódja született Nayarnak. Abból kiindulva, hogy Ratna-nal kötöttem ki biztos ő a rangidős az ittlévők között és engem kért fel, hogy segítsek fenntartani a rendet.
A monológ végére úgy tűnt tényleg nagyon sokat voltam bezárva. Egy uralkodót miért izgatja az én kényelmem... Amivel ráadásul nem is élek. Nem is igazán tudtam mit felelni a dologra. Ha lenne konkrét fejem és karom akkor most az utóbbival az előbbit vakarnám. Hosszas gondolkodás után úgy tűnt, hogy az a legegyszerűbb ha kiadja parancsba a szolgájának, hogy csinálja meg a lakásomat.
-A tigris bőséggel megfelel. Ön túlon-túl nagy lelkű Úrnőm.

-Ugyan, nem a te hibád. Még nekem is rengeteg mindent kell tanulnom, gyakorolnom, hogy tökéletesen tudjam használni. -csitítom a kis füstgombócot.
Miután összeszedi nekem az üvegtigris apró szilánkjait, csak elmosolyodok a tettén. Mindenesetre azért holnap porszívóval még átmegyek rajta, biztos ami biztos. Mármint a szőnyegen, nem Dzsinen.
-Akkor... holnap első dolgom lesz megjavíttatni, ilyen törött állapotban még sem lehet. Egy, mert számomra is kedves emlék, kettő, mert ha tényleg ez a lakhelyed, akkor pláne nem maradhat így.
Az újonnan jött dícséretére csak legyintek, túl sokat túloz... Idővel csak leszokik róla, legalábbis remélem. Nem is vagyok hozzászokva, meg nem is érdemlem meg, hogy bárki ennyire felmagasztaljon...
-Dzsin... Ha nem haragszol, akkor inkább majd holnap folytassuk a csevegést. Holnap reggel órám lesz, és már így is elég későre jár, nem ártana aludnom egy keveset előtte. Rendben?
Majd törött üvegtigrisestől, üvegszilánkostól, mindenestől lepakoltam Dzsint az íróasztalom szélére, én pedig a pizsamámmal együtt a fürdő felé vettem az irányt, nem sokkal később pedig, miután jó éjt kívántam neki, ledőltem a helyemre, hogy kipihenjem a mai napot. No meg amíg álomba nem merülök, kicsit elmerengjek ennek a különös estének a történetén... Vajon ha felébredek, még mindig itt lesz Dzsin? Vagy csak valami különös álom volt az egész? Álom az álomban... Mindenesetre, holnap reggel kiderül...

/Köszi a játékot! /

Már ép szólaltam volna fel, hogy ha úgy akarja akkor a szolgának azonnal cselekednie kell, de kiderült, hogy csak fáradt ezért halasztja a dolgot.
-Ahogy óhajtja.
Az asztalra kerülve egy helyben maradtam ám mikor áttért 1 másik helységbe a kötelesség tudat szólított. Nem hagyhatom magára. Beszivárogtam a kulcslyukon és szétterültem a párás levegőben, hogy az idegen helység minden egyes szegletét felmérhessem és szemmel tudjam tartani esetleges veszély esetén. Pár perc alatt megbizonyosodtam róla, hogy a helység tiszta így vissza mentem eredeti helyemre az asztalra. Miután úrnőm végzett a fürdés hosszú rituáléjával ismét egy olyan mondatot vágott hozzám amit nekem kell hozzá. Egy ideig némán egy helyben gomolyogtam.
-Viszont.
Böktem ki röviden. Aprócska kékes fényem majd az egész szobát befestette. Ez a fény nem sokkal Ratna álomba szenderülése után kihunyt.

// Én is köszönöm a bemesélést. //

Sunyin lebeg be a szobába, csak úgy, mint rendesen. Nem volt könnyű olyan kései időpontban jönni, mikor a lány már alszik, de szerencsére azért nem is volt lehetetlen vállalkozás. Óvatosan lépdel az ágy mellé, majd lassú, vigyázó mozdulatokkal helyez az alvó Ratna mellé egy piros szalaggal átkötött, hatalmas plüssnyulat. A szalagra rá van tűzve egy üdvözlőkártya is, ám ennek kitöltésénél már nem erőltette meg a fantáziáját a férfi:

"Kellemes ünnepeket! Darien."

A csomag elhelyezése után kámforrá is válik, s amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozik is.

//Boldog karácsonyt //

Mire megtalálom a megfelelő szobát egy alak pont elillan maga után hagyva egy hatalmas nyulat.
~Na ez hogy űberelem...
Vetek egy pillantást a kezemben himbálózó fülű szőrös apróságra. Aztán beüt az ötlet. Egy talapzattal ellátott aranyból készült Darren akció hős bábu, Supermanes jelmezben az s betű helyett egy D van süllyesztékesen beleírva a mellkasába. A köpenye szintén arany de puha mint a bársony így a szélben ha ismét repülni támad kedve tud lobogni! Óvatosan az éjjeliszekrényre helyezem és kisomfordálok a helységből.

// Boldog Karácsonyt //

- Hé! - méltatlankodtam, mikor megfosztott a gyógyszereimtől - Azt egy orvos adta! Agyrázkódásom van és lelőttek, nem figyelsz? Igazán megérdemlek egy kis fájdalomcsillapítót. Főleg, hogy a házőrződ megint előhozta a fejfájásomat.
Feltápászkodtam a földről, immáron sokadszorra az elmúlt harminchat órában.
- Jó, de a Széllelbélelt kint marad, oké? Nem szimpatizálok vele...
Bementem a szobába Ratna után, és lerogytam az ágyára. Amikor elképzeltem, hogy ő és én ágyközelbe kerültünk, azt nagyon nem így képzeltem... Először is, úgy gondoltam, többé-kevésbé egészséges lennék. Másodszor: nem vagyok túl a festménnyel őrült dzsinneket hessegetés traumatikus élményén. Harmadszor... Csak nem ez a helyzet, és kész nincs harmadszor.
Felsóhajtottam.
- Na jó, bejöhet, ha muszáj, de csak akkor bújjon a fejembe, ha kérdezem.
És nem fogom, de ezt már nem tettem hozzá.

Mikor szót kaptam készséggel bűntudat mentesen válaszoltam.
-Én csak a birtokot védtem a behatolótól. Kéregetni jött így elakartam hajtani. Nem tudtam, hogy ismered.
Magyaráztam el lépéseim okát. Az hogy ő kitilt számba se vettem. Nekem nem osztogat parancsokat, míg arra Ratna úrnő fel nem jogosítja így ha Ratna nem ad külön parancsot közvetlenül mögötte belebegek majd szerte foszlok a helységben.
-Remélem nem haragszik, legközelebb ha úgy óhajtja beengedem ezt a Darren nevűt.
Nem akart a fejembe férni, hogy egy ilyen huszadrangú tépett, megrágott mazsola hogy elegyedhet szóba az Úrnőmmel. Ennyire leadta volna a szintet? Ráférne egy rendes fickó. Legutóbbi körutamon láttam pár alkalmasnak tűnő személyt. Talán egyszer szóváteszem neki. Jó részem az ablakhoz húzódott, hogy feltöltsem magam.

-Hékás, álljon meg a menet! -szólok Darrenre, amikor azzal vádol, hogy nem figyelek eléggé- Azt eddig egy szóval sem említetted, hogy ilyen komoly bajod van, csak arra panaszkodtál, hogy Dzsin milyen veszélyes...
Ha már Dzsin is a "szobatársam" volt, nem volt szívem kizárni a szobából, így hagytam, had kövessen minket, én pedig a fürdő felé vettem az irányt. Néhány pillanattal később már egy pohár vízzel tértem vissza, amit Darren számára letettem az éjjeli szekrényre, mellé pedig a két szem Aspirin.
-Na jó, de csak azért, mert tényleg elég ramatyul nézel ki. Szóval lelőttek? Meg agyrázkódásod is van? És melyik felelőtlen orvos engedett el így téged? -faggattam tovább a vendégemet, miközben közelebb húztam a székemet az ágyhoz, én pedig arra telepedtem le... ha már Darrennek az ágy volt a legszimpatikusabb a 3 ülőhely közül... Mondjuk igaza is van, az a legkényelmesebb.
-Kéregetni... -na jó, ez már nekem is fáj- Dzsin... igen, ismerem, és máskor is beengedheted. Sőt, engedd is be. És mit mondtam? Maradj láthatatlan, és kerüld a feltűnést...

Bekaptam a két szem aszpirint, és csak azután válaszoltam, hogy leöblítettem őket a pohár vízzel.
-Köszönöm. Szóval ki ez a Dzsin?
Mit is mondott Lynn? Hát persze! Ismeri Ratnát, ahogy ugye mindenki mindenkit. Így megy ez errefelé.
- Lynn volt az, Lynn Harlow. És a barátja, Darien hozott ide. Azt hiszem, ismered őket.
Felkaptam a fejem Ratna egyik mondatára.
- Kéregetni? Ezt mondta? Csak kerülj a kezem közé, te ostoba kis füstgomolyag! Legközelebb egy ventilátorral jövök, vagy egy porszívóval! Vigyázz magadra... Csak kerestem valakit, aki hazavisz... Hallottad, Széllelbélelt? Kerüld a feltűnést. Többet ne tűnj fel előttem!
Továbbra is morcos hangulatban voltam. Mivé lesz a világ, ha az embert telepatikus ködpamacsok tartják távol attól, akivel beszélni szeretne?

Ratna dorgálását derék nélkül is igen derekasan tűrtem.
-Ahogy kívánja úrnőm.
Hajolnék meg előtte ha látható lennék így csak az ablakban elterülve beszélek felé.
-De be akart törni a birtokra.
Mentegetőztem Ezek után Darren fenyegetőzését kellett hallgatnom. Furcsa eszköz neveket használt amiket nem igazán tudtam hova tenni.
-Úrnőm, ez a porszívó és ventilátor...-Ez a két szó Darren hangján csenget a fejében. -Ezek valamiféle veszélyes harcászati eszközök?
Nem féltettem az életem. Nem volt okom rá meg igazából életem se volt igazán. Csupán a kíváncsiság furdalt belülről és esetleg, hogy rávilágítsak, hogy ez egy rossz ember és bántani akar. Pedig semmi rosszat nem tettem!

-Hátizé... -kezdtem bele a tudományos magyarázatba, miközben szorgosan tanulmányozni kezdtem a lábam előtt lévő szőnyeg mintáit, és azon agyaltam, hogyan magyarázzam el Darrennek a történteket, hogy utána ne tartson flúgosnak, és egyáltalán még szóba álljon velem...
-Tudod... -kezdtem bele bátortalanul- Ami azt illeti, én is csak pár napja "találkoztam" vele... Van egy kis üvegfigurám, egy tigris, amit még kislány koromban a nagymamámtól kaptam, mielőtt Amerikába költöztünk volna, ilyen érdekes, színét-változtató füst volt benne. Múltkor takarítás közben véletlenül eltörtem, és akkor derült ki, hogy az a bizonyos füst benne... szóval Dzsin az. Túl sokat még nem tudok róla, de akármilyen furcsán is hangzik, de ő egy nyughatatlan lélek, aki a felmenőimet szolgálta... mármint gyerekkorában megölték, és utána került a felmenőimhez, mint Dzsin. Viszont már jó ideje bezárva élt, szóval egyelőre még több-kevesebb sikerrel tanítgatom, hogy szocializálódjon a körülményekhez... Úgy látszik, inkább kevesebbel... Sajnálom, ha bántott téged, az én hibám... Jobban is figyelhettem volna rá...
-Lynn Harlow? Persze, hogy ismerem! Már egy párszor találkoztunk... és igen, Darient is ismerem. Hogy őszinte legyek, ő vitt el először a dokinénihez. Szóval ismered őket? -csillant fel a szemem az ismerős nevek hallatán, ám ahogy meghallottam, Darrent hogy kiakadt a korábbi megjegyzésem hallatán, kezdett nagyon égni a fejem miatta...
-Darren, Darren, nyugi, semmi gond, nyugodj meg, hallod? –paskoltam meg óvatosan a térdét- Ne akard, hogy használjam a képességemet... Minden rendben, oké? Vegyél szépen egy nagy levegőt, na most fújd ki lassan, most még egyet...
-Dzsin… Nem akart betörni, és kész, csak beszélni akart velem. És nem, a porszívó és a ventilátor nem harcászati eszközök, kivéve, ha nem ellened használják. –jegyeztem meg sóhajtva, és reméltem, Darren nem fog még jobban kiakadni a hallottakon.
Mondjuk vicces úgy társalogni, hogy ő csak az egyik felét hallja a dolgoknak, én meg úgy nézek ki mint aki magában beszél, de nem hiszem, ha díjazta volna, ha megint Dzsin hangját hallja a fejében…

- Oké, értem, akkor tehát nem csak nekem voltak nehéz napjaim... - vigyorogtam - Dzsin, így már mindent értek. Izé, ez esetben... Hát szóval azt hiszem, elnézést kérek. Gondolom, ahonnan te jöttél, ott az volt a normális, ahogyan te viselkedtél.
Elképesztő történet volt, ezt meg kell hagyni. Fel is merült bennem egy kérdés.
- Ratna... Mikor volt ez? Mikor zárták be őt az üvegbe? Úgy értem, ő nyilván nem öregszik, vagy igen?
A lelkesedése láttán, hogy ismerem Darien-t és Lynnt, elmosolyodtam.
- Igen, volt hozzájuk szerencsém. Lynnel egy háztetőn rekedtünk, és akkor ő hívta Darient, és én lemásztam egy emeletet és megküzdöttem egy kutyával meg egy telepatával, a többi meg Darien dolga volt... No, é akkor lőttek le. Ez volt tegnap. Azóta már Washingtonban is voltam és az üldözőim elvileg most valahol Európában keresnek, szóval egy ideig nyugtom lesz tőlük... Szóval nehéz napok állnak mögöttem, na. De mesélj, hogy vagy?

-Értettem. Legközelebb beengedem.
Míg Ratna meséli a múltamat észre sem veszem, hogy ezalatt láthatóvá váltam. Pontosabban egy gyermek sziluettje rajzolódik az engem alkotó füstből aki a párkányon ül és lóbálja a lábát és a kezén támaszkodik. Egyfajta derengésként látszom elég halványan, de határozottan ott van. Darren hangját halva észbe kapok és ismét eloszlik a kép.
-Nem bántott meg, de azt hiszem én tartozom önnek bocsánat kéréssel.
Cseng egyhangúan bocsánatkérésem a fejében. Túl sok őszinteség nem szorult belé, illetve együtt érzés vagy megbánás. Az érzés legcsekélyebb jelei sem mutatkoztak meg. Továbbra is némán figyeltem és hallgatóztam. Ha egy 5 percig nem szólnak hozzám akkor a füst ismét kezd leülepedni és kirajzolni egy lábát lóbáló gyereket.

Ha úgy adódik akkor hagyjatok ki pár körből nyugodtan

Nagy kő esett le a szívemről, hogy Darren milyen meglepően jól fogadta a Dzsin történetét, kissé talán meg is lepődtem rajta.
-Ez jó kérdés... hogy őszinte legyek, ezt még nem tudom. Csak azt, hogy 14 év körüli volt, amikor megölték, mint ember, azóta szellem... Szerintem nem öregszik, bár... Dzsin?-fordultam felé a kérdésemmel- Milyen évet írtak, amikor dzsinné váltál? Vagy amikor üvegbe zártak téged? És ha lehetséges, tudnál úgy válaszolni, hogy Darren is hallja? Csak hogy ne kelljen mindent elismételgetnem neki is...
Amikor a vendégem saját magától mesélni kezdi, hogy mi minden történt vele az elmúlt néhány napban, újra meglepődök egy kissé. Eddig harapófogóval sem lehetett semmi hasonlót kiszedni belőle, mert folyton csak hárított meg kikerülte a kérdést, most meg? És még azt mondják, hogy a nőkön nehéz kiigazodni...
-Valamit nem értek... miért pont Európában keresnének, ha egyszer Washingtonban voltál? Amúgy jól vagyok, megvagyok, köszi... Az én életem kevésbé volt pörgős az elmúlt napokban. Megtudtam, hogy van egy dzsinnem, előtte meg megtréfáltunk néhány tanárt a suliban... Hát, mit ne mondjak, van ami jól végződött, van ami kevésbé... Amúgy jól emlékszem, hogy azt mondtad, csak kerestél valakit, aki haza tud vinni? -kérdeztem vissza az egyik korábbi megjegyzésére- Nekem sajnos se jogosítványom, se autóm, meg vezetni se tudok, de ha gondolod, kerítek valakit neked. Úgy rémlik, mint ha Gredzsinek volna autója, bár mellé nem tudom, hogy be mernék-e ülni... múltkor is elég másnaposan jött be az egyik órára...

- Semmi, gond... Felejtsük el.
Nem hangzott valami őszintének a bocsánatkérése, de hát kit érdekel? Ratna előtt csak nem állunk neki tovább balhézni...
- Mellé csak akkor ülnék be, ha az életem múlna rajta... - csóváltam a fejem - Kedvelem Greget, de... Szeret veszélyesen élni, na. És azért hinnék, hogy Európában vagyunk, mert elvileg legalább egy valaki biztosan látta, hogy Lynn és én felszálltunk egy Európába tartó hajóra. Aztán Darien lehozott onnan minket. Utaztatott már téged? Gyomorforgató egy élmény. Kicsit be is piszkoltam a cipőjét...
És ami azt illeti, majdnem keresztülhánytam a Széllelbélelten is, de ezt a békesség kedvéért megtartottam magamnak.
Nem akartam okoskodni, de a beszédstílusa és az emlegetett dolgai alapján én nem mai srácnak tippeltem volna Dzsint. Azt sem tartottam kizártnak, hogy esetleg több száz éve él már ebben az alakban. Ijesztő gondolat volt.

-Úrnőm?...Ahogy óhajtja.
Utóbbi mondatrész Ratna kérésére már Darren fejében is felcsendül.
-Sajnos nem tudom. De még csak nyoma sem volt annak, hogy vasból repülő szőnyegeket kovácsoltak volna... Életem során India élén Bahlul kán állt. Azóta több tucat hold kerekedett ki majd fogyott el az égen.
Válaszoltam a lehető legpontosabban tudásomhoz mérten. Némán figyeltem kettejük párbeszédjét. Ez a Gredzsi vagy Greg nevezetű egyén biztos valami többfunkciós szolga. Javítja ami elromlott, szekereket tol amiben emberek ülnek. Vajon mire alkalmas még? Hosszú hallgatózás közben lassan leülepedtem egy gyereket alkotva aki ide oda fordítja a fejét annak függvényében melyikük beszél.

-Szerinted én miért döntöttem a tömegközlekedés mellett? -kérdeztem vissza Darren megjegyzésére.
Valójában persze kissé összetettebb volt az indok, hogy miért nem ültem autóban már hónapok óta, de ezzel most inkább nem fárasztom Darrent, se Dzsint...
-Szeret veszélyesen élni, mi? Nem is tudom, kit keresnek éppen Európában az "üldözői". Darren, mit tettél, hogy menekülnöd kell előlük? -kérdezem aggódva, majd a Dariennel kapcsolatos kérdésére reagálva- Persze, egyszer már volt hozzá szerencsém... Ja nem, kétszer. Uhh, szegény, képzelem, biztos örült... Ha így nézzük, én egész jól viseltem az utazást, az elsőnél úgy megrémisztett, hogy szinte megfeledkeztem róla, hogy nem szeretek repülni, a másodiknál... az meg az a bankos eset volt amit meséltem, amikor kiütött a telepata...
Dzsin szavait hallva erősen gondolkodóba esek, hogy magamban felelevenítsem az évszámokat, de azok sosem voltak az erősségeim, így most se merek pontosat mondani.
-Ami azt illeti... -kezdek bele óvatosan- Csak tippelni tudom, de szerintem pár száz éves biztosan lehetsz, Dzsin. Talán 400-500, de nem tudom pontosan. Majd ha vége a téli szünetnek, utána nézek a könyvtárban... Vaaagy, otthon megkérdezem a többieket. Jut eszembe, Darren, mihez kezdjünk veled? Úgy értem, hogy fogsz így hazajutni?

Megvakartam a tarkómat. Hogy miért üldöznek? Ejj, te lány, de baromi jó kérdéseid vannak.
- Izé, Ratna... Szóval nincs kizárva, hogy nem voltam hozzád... Egészen őszinte, igen, ez a jó kifejezés. Azt hiszem, elhallgattam egy... Vagy két apróságot. Lényegtelen apróságokat... Mondhatni.
Mély levegőt vettem.
- Na jó. Próbálj követni, mert csak egyszer akarom elmondani.
A gomolygó gyerekre néztem. Dzsin tehát figyel... Én többre taksáltam volna a korát pár száz évnél, de nem szóltam bele. Lehet, hogy tévedek...
- Szóval... Bűnöző vagyok. Szabadúszó, aki egy bandának tett meg valamit éppen, mikor bajba került. Volt pár gyémánt, amiről azt hiszik, hogy elloptam, pedig nem loptam el, nem vagyok én tolvaj... Jó, igazából az vagyok, de azokat a gyémántokat nem loptam el. Komolyan. De ők azt hiszik, hogy igen. Darien és Sheena nyomoznak, hogy megtudják, mi ez az egész, én meg bujkálok. Lynn csak véletlenül keveredett bele az egészbe. Rozsomáknak is elmeséltem nagy vonalakban a dolgot. Szerinte itt kéne maradnom, amíg el nem ül a vihar, de én nem akarom, hogy megtámadják az iskolát. Ezért most, hogy már tudod az igazat, és amúgy sem akarsz többet látni, jobb, ha megyek.
Felálltam és az ajtó felé indultam. Nyilván itt kaszáltam el azt a kis esélyemet is. De legalább őszinte voltam. Hurrá...

Amikor Darren azzal kezd, hogy nem volt egészen őszinte hozzám, csak gyanakodva vonom fel a szemöldökömet, hogy vajon mire is gondol ez alatt pontosan... De ha lényegtelen apróság, akkor biztos úgy van. Mindenesetre hátradőltem a széken és kíváncsian vártam, hogy miről is van szó.
Úgy tűnik, most aztán megkaptam, kell nekem mindig annyit kíváncsiskodnom. Ahogy Darren beszámolóját hallgattam, elkerekedett szemekkel, hirtelen el sem akartam hinni azt, amit mond...
~Biztos csak valami rossz vicc az egész... vagy az agyrázkódása miatt beszél félre? Hisz még csak nem is olyan bűnöző alkat... vagy tolvaj... bár még eggyel se találkoztam, szóval honnan tudhatnám, hogy az milyen? De Darrenből akkor se nézem ki ezeket... Szóval már ennyi mindenki tudott a dologról, akiket ismerek? És senki nem említette, még csak egy szóval sem? Biztos tudtam volna én is segíteni valamit... Meg nehogy már egy marék bűnözővel ne bánnánk el, mi xavieresek, gondolom nem az olasz maffiával húzott ujjat... Na jó, azért az megdöbbentett, hogy ilyeneket kell megtudnom róla, de az sokkal rosszabbul esett, hogy valószínűleg az utolsók között voltam, akiknek ezt elmondta... És sanszos, hogy ezt is csak azért, mert épp rákérdeztem... Magától vajon mikor jutott volna eszébe? -gondoltam csalódottan, amikor arra eszméltem, hogy az említett már úton volt a szobám kijárata felé.
~Ha nem áll meg most rögtön, én esküszöm, hogy... -néztem körben a szobámban, majd felkaptam az ágyamról az első kezem ügyébe akadó díszpárnát, hogy Darrent nyakon dobjam vele, amiért egyáltalán ilyeneket feltételez rólam...
-Könyörgöm, Darren, azt hittem, hogy bűnöző létedre ennél több önbizalom szorult beléd!

Megálltam, de nem fordultam vissza.
- Ratna... Ez nem önbizalom kérdése. Bűnöző vagyok. És meg akarnak ölni. Jobb, ha nem vagy a közelemben.
Megfordultam, hogy valami szépet, drámait, egészen nagyszerűt mondjak... És akkor megláttam önmagam kicsinyített, alighanem aranyból készült mását. Összevontam a szemöldökömet. Még Ratna párnadobásra emelt keze sem lepett meg annyira, mint az a kis szobor.
- Öhm... Izé... Ratna... Az ott micsoda?
Gyanítottam persze, hogy a szobor nem a lány irántam érzett olthatatlan rajongását jelképezi, de akkor meg hogy került ide? Vicc? Vagy micsoda?
A gomolygó fiúra néztem, hátha magyarázattal szolgál, de nem tette, én meg nem vártam. Újra Ratnára pillantottam.

Darren válaszát hallva csak megcsóváltam a fejem. Hirtelen annyi, de annyi mindennel vissza tudtam volna vágni, de helyette csak gondterhelten sóhajtottam egyet.
-Már eddig is találkoztunk párszor, és érdekes, még mindig élünk. Ha nem akarsz látni többet, akkor egyszerűbb, ha azt mondod ahelyett, sorolod a kifogásokat. -rogytam le az ágy szélére letörten.
Darren kérdésére csak kérdő tekintettel vontam fel a szemöldökömet, hogy ugyan mi a búbánatot találhatott, ami így meglepte. Ám ahogy tekintetem követte az övét, és leesett, hogy mire is gondol, egy szempillantás alatt fülig vörösödtem.
-Izé... Az... az semmi különös! -dobtam rá gyorsan az egyik sálamat, hátha még nem késő.
Amikor én is Dzsinre néztem, hátha alakít valami figyelemelterelő miniakciót, ő csak összevonta a szemöldökét, majd miután szétoszlott a kékes füst, láthatatlanná vált.
~Ezt nevezem segítségnek, köszi Dzsin!
Így hát nem volt mit tenni, végül újra kézbe vettem azt a sálat, s miközben zavartan gyűrögettem, még mindig rákvörös arccal kezdtem magyarázkodni:
-Azt... izé... szóval Gredzsitől kaptam karácsonyra... Neked hogy telt a karácsony? -próbálkoztam a tématereléssel.

Visszamentem, és leültem Ratna mellé az ágyra. Lopva rávigyorogtam arany-Darrenre, majd a lány szemébe néztem.
- Jól telt a karácsonyom. Ratna... Szó sincs róla, hogy nem akarnálak látni. Nem kifogásokat keresek... Én csak... Én azt hittem, nem is érdekellek igazán. Tudod... Olyan vagyok amilyen, te meg okos vagy és gyönyörű, szóval... Valahol igazat adok Dzsinnek. Ugyan, mi a fenét akarhat egy olyan alak, mint én, az ő Ratna űrnőjétől? Érted már?
Szinte elvesztem Ratna tekintetében. Most egyáltalán nem éreztem magam a szokásos, mindent lazán felfogó bohócnak. Komoly voltam, nagyon is komoly. Mert hát... Szóval ki tudja, talán ez az utolsó lehetőségem. Talán most elmegyek innen, és az utcán valaki megtalál, elkap, és akkor nincs többé Darren Black...
Közel hajoltam a lányhoz.
- Azt hiszem, meg foglak csókolni. Szerintem küldd ki egy kicsit a Széllelbéleltet.

Ahogy felém fordultak és a tekintetükből kivettem, valami azt súgta, látnak. Így észbe kapva váltam semmivé ahogy tudtommal egyébként is voltam. Ratna hangját hallva fejemben hirtelen nem tudtam mihez kezdeni. Nem tűnt úgy, hogy bajban van, de még is szidott, hogy nem segítek neki. Készenlét gyanánt elé libegtem és egy félkör ívben tetőtől talpig pajzsként terültem el előtte. Ahogy Darren közeledett úgy fokozatosan rásimultam a bőrére. Talán érezhette is a lány a lágy ölelést ami egész testére kihatott.
~Ne aggódjon megvédem!
Ahogy a fiú arca közeledett láthatóvá vált arcom. Úgy tűnhetett neki mintha Ratna retinája lépett volna ki medréből és öltött arcot ami lassan vörös színbe csapott át.
-Hogy merészeled?! Csak a testemen át!