Sarah Wilchok hálószobája

A többi szobához hasonlóan van berendezve. Az ajtóval szemben található a hatalmas parkra néző ablak. Az ajtó jobb oldalán helyezkedik el egy kényelmes franciaágy, mellette éjjeli szekrény olvasólámpával. Az ajtó melletti falon két tágas szekrény. Az ággyal szemben van kialakítva a tanulósarok, egy íróasztallal, mellette számítógép és nyomtató található és egy terjedelmes könyvszekrény.
A parkettán az ágy előtt puha szőnyeg van leterítve. A sarokban található még egy közepes méretű Tv és alatta dvd lejátszó.

A robogót gond nélkül el tudtam hozni és a Xavierben is visszatudtam csempészni a helyére, de azért, ha összefutok Elenorral, majd azért elmondom neki, hogy kölcsön vettem egy kicsit.
A kocsiban látom, hogy Sean állapota nem hogy javulna, hanem talán még rosszabbodik is, nem szól egy szót sem, csak lehunyja a szemét, ezért én sem beszélek, csak szorosan fogom a kezét, hogy érezze számíthat rám.
Az intézetben egyenest felvonszolom a szobámba, hogy pihenhessen addig is, míg előkerítek valakit, aki megvizsgálja és végre megnyugtatna, hogy nincs komolyabb baja. De, ha a telepata belepiszkált az agyába, hát akkor valaki csúnyán meg fog fizetni érte. Sajnos a telepata meghalt, de talán ki lehet deríteni, hogy ki volt a megbízója.
~ Na meg azt sem ártana megtudni, hogy mi a fenéért vadásztak pont Seanra! ~ üt szeget a fejemben a gondolta, miközben a gyengélkedő felé igyekszem.

Az iskolába érve a helyzet csak még rosszabb lesz, bár annyival jobb a helyzet a Fordham-nél, hogy az itteni diákok gondolatai nem főleg akörül pörögnek, hogy meg kéne nyúzni őt, lehetőleg még élve. Mire a szobába érnek, már megint alig tud magáról, az ágyba feküdve pedig rögtön elalszik, vagy elájul? A lényeg, hogy ettől a pillanattól kezdve már nincs magánál.
Lázálmában még mindig üldözik, csak most sárkányok és démonok teszik ezt, őrült mutánsok helyett, de ez őt egy cseppet sem zavarja, sőt, egészen otthon érzi magát ebben a környezetben. Egyetlen szívfájdalma csupán, hogy a Skyrim mentései persze ott maradtak a gépén, aminek ki tudja, mi lesz a sorsa ezek után. Szegény PC...
~Csak tudnám, honnan jön ez a sok zaj. Olyan, mintha mindenki egyszerre dumálna a fejemben, és ráadásul azon versenyeznek, ki tud betegebb dolgokat beleüvölteni az éterbe. Szerencsére alig értek belőle valamit, de az bőven elég.~
Nem tart sokáig ábrándozása, a kínzó fejfájás nem engedi. Erőt vesz magát, és nagy nehezen felül az ágyon. Az utazás kicsit ködös volt a számára, a taxiból kiszállva pedig már nem emlékszik semmire, úgyhogy először nem is tudja, hol lehet. Na persze, miután jobban körülnéz, egyből felismeri a helyet, és egy nyugodt sóhaj kíséretében huppan vissza a hátára.
-Oké, ez a hely nem is rossz, sőt...

Miután felkajtattam Ingridet, a doktornőt, és elmeséltem neki, hogy jó lenne, ha megnézné a barátomat, mert valami nem stimmel nála, miután egy telepata belepiszkált a fejébe, vissza indultam, hogy oda kísérjem Seant, habár már volt szerencséje a gyengélkedőhöz.
Mikor beléptem a szobába, egészen megrémültem a fiú sápadt arcát meglátva és gyorsan odaszaladtam, hogy megkérdezzem, hogy van.
- Sean! Mi a baj? – tettem a homlokára a kezem, ahogy régen az anyámtól láttam, ha beteg voltam és kíváncsi volt, nincs e lázam, de Seannak most nem volt. Legalább az nem volt!
- Nagyon megijesztesz! Legalább próbáld elmondani, hogy mit segíthetek, de azt hiszem a legjobb, ha azonnal lemegyünk a gyengélkedőre. A doktornő már vár ránk, de ha nem tudsz a lábadon lejönni, inkább ide hívom. – mondom neki aggódó tekintettel. – Remélem semmi komoly, mert, ha az a dög csinált veled valamit, hát….- szorul ökölbe a kezem önkéntelenül. – Akkor mehetünk, vagy hívjak segítséget?

Sarah egyszer csak a szobába teleportál, vagy neki legalábbis úgy tűnik, hisz az egyik pillanatban még egyedül üldögélt ott a fél iskola rémálmaival, a következőben pedig egy finom női kéz ellenőrizte, lázas-e. Ezen a ponton komolyan megfontolta annak lehetőségét, hogy talán tényleg nincs jól.
-Nem tudom - feleli őszintén - mintha valaki egy kalapáccsal ütné a koponyám, belülről.
Válasz helyett megpróbál felülni, s legnagyobb meglepetésére sikerül is neki, még csak hanyatt esni sem próbál örömlében, bár az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ebben óriási szerepet játszik az is, hogy a barátnőjébe kapaszkodik, de akkor is, fel tudott ülni!
~Úgy tűnik ez a csaj gyengébb, mint Sarah volt.~
-Menni fog - jelenti ki magabiztosan - de ugye a lifttel megyünk?
~Nem mintha vezetne oda lépcső.~
Sikeresen felkel az ágyról, innentől azonban Sarah-ra van utalva, szóval ha a gyengélkedő helyett egy bűnbarlangba viszi, oda is követi őt...illetve nem követi, ő most inkább rakomány, mint kísérő.
-Amúgy, ugye nem kerülsz bajba azért, mert...tudod...Szóval csak azt akarom mondani, hogy köszönöm.

Mikor kicsit szédelegve, de fel tudott ülni Sean, legalább úgy nézett ki a gyengélkedőig eljutunk.
- Tehát fáj a fejed? Csak erős fejfájásod van, vagy más is? – nézek rá kutatóan, mert még mindig úgy látom, mintha időnként térne csak magához, a többi időben nem egészen tudja, hogy mi történik körülötte. Az előbb is úgy nézett rám, mintha kísértetett látott volna!
Felsegítettem az ágyról, aztán a hóna alatt támogatva lassan elindultunk a gyengélkedő és remélhetőleg az orvosi segítség felé. Aggódó kérdésére, azért gyenge mosollyal megráztam a fejem, hiszen már az is haladás, hogy emlékszik az elmúlt eseményekre.
- Nem, persze, hogy nem! De, még, ha nem így lenne is, most csak az a fontos, hogy megfelelő kezekbe kerülj és kiderüljön, mi a baj. És, ne köszöngesd itt nekem, hiszen ez a világ legtermészetesebb dolga, amit még egy idegennel is megtenne az ember, nem hogy a szívszerelmével. – motyogom menet közben, de azért kicsit könnybe lábad a szemem.
Aztán lerázom magamról a gyengeséget, hiszen most Sean érdekében erősnek kell lennem és a lifthez segítem, majd lebumlizunk az alagsorba és onnan egyenest a gyengélkedőbe, ahol már vár minket Ingrid.

-Hát... - kezdi bátortalanul, de ahogy jobban belegondol, talán Sarah számára nem is akkora hülyeség amit mondani készül, és igazándiból neki sem kéne, hogy annyira szokatlan legyen a dolog, tekintettel arra, hogy kikkel lóg együtt. - Hallak téged, mármint akkor is, ha nem beszélsz, és másokat is. Amikor azok a biztonsági orkok a céltábláról kérdeztek, láttam magam előtt hogy néz ki, pedig sosem jártam odalent.
~Na az fura volt, arra számítottam, hogy leszólnak majd a szánalmas próbálkozásomért, Sarah meg jól lenyomja őket, erre ráhibáztam...~
Egyébként talán az egész világon a barátnője az egyetlen, akinek nem a gondolatai azok, amik zavarba hozzák, hanem amiket kimond. Arca vörös színben kezd pompázni a "szívszerelme" szó hallatán, a fejfájása viszont jelentős javulásnak indul. Ezen felbuzdulva, a liftben közelebb hajol a lányhoz, és most ő csókolja meg szívszerelmét.
-Ne aggódj, már jobban is érzem magam.
~Egyébként tényleg. Lehet valóban ez a legjobb orvosság mindenre? Vagy csak az segít, hogy távolabb kerültem mindenki mástól? Az tuti, hogy Sarah gondolatait könnyebb elviselni, mint a többiekét, csak ne aggódna ennyire értem...na nem mintha én mást tennék a helyében.

//Folytatás: Gyengélkedő. //

Sötét volt már mikor úrnőm rezidenciáját magam mögött hagytam és elindultam felmérni a palotát. Az elrendezése merőben más volt az eddig megszokottakhoz képest, tele nyílás zárókkal, fával és érdekes fáklyákkal a plafonon és a falon. Többnyire széjjelterülve közlekedtem, hogy rejtve maradjak ahogy azt Ratna parancsolta. Csupán egy kis ideig voltam látható kék ahogy átverekedtem magam egy kulcslyukon és betértem egy lakosztályra. Az üres sötét szobában felvettem a kényelmes gömbformámat és kékes fényemmel bevilágítottam az üres helységet. Meglepődve vettem észre, hogy ez a helység méreteiben és alapjaiban megegyezik Ratna-éval. Úgy tűnik egy másik magas rangú személy helységébe keveredtem. Az meg sem fordult a fejemben, hogy aki alá én rendelve vagyok nem áll a ranglétra legmagasabb fokán. Ebből a helységből is furcsamód hiányoztak a megszokott díszítő elemek ahogyan a folyosón is.

Lementem a konyhába egy kis kakaót csinálni magamnak, mert még volt egy kis tanulnivalóm, és most, hogy nagyjából elcsendesedett minden, már kellően motivált is voltam hozzá, így egy kis vajas kenyérrel és a forró itallal felszerelve nyitottam be az ajtómon, de aztán meg is dermedtem egy pillanat alatt, hiszen sejtelmes kék fény világította be a helyiséget. Még körbe sem néztem máris valami gonosz trükkre gyanakodtam, hiszen mostanában eléggé sok galibát okoztam és nem volt kizárt, hogy valaki vissza akarja adni a kölcsönt. Így a kezemben lévő ételt gyorsan letettem az ajtó melletti szekrényre és kicsit tartva attól, hogy mit fogok látni, megfordultam.
A szemem kikerekedett, ahogy megpillantottam a szobám közepén lebegő füstgömböt, mely a forrása volt a furcsa fénynek.
~ Hmm! Talán Greg csinált valamit? Ő szórakozik velem? ~ ez volt az első gondolat, ami végig szaladt rajtam, és cseppet sem nyugodtan vizslattam a különös képződményt.

A nyíló ajtó zajára oda fordultam... Már amennyire ez elképzelhető. Egy magas rangú személyt vártam kék szemekkel megáldva. De ahogy az illető megfordult meglepődtem. Ez akárhogy nézem nem kék. Valami nem stimmelt. Szinte azonnal, robbanás szerűen, elterültem a helységben, hogy ne legyek látható. Furdalt a kíváncsiság, hogy egy ilyen furcsa teremtés, ilyen világos hajjal mit keres egy ilyen lakosztályon. Párszor körbe repültem, néhol véletlenül megbolygatva lógó tincseit és kisebb szellőt kavarva a képébe.
-Ki vagy Te?
Szólaltam meg a fejében élesen és enyhén visszhangzó hangon. Lassan kezdtem a szó szoros értelmében összeszedni magam és formát, pontosabban egy arcot ölteni(Avatar kép).

A durranásra, amellyel a jelenés eltűnt, eloszlott hirtelen, egyből elő is ugrottak a tüskéim, ösztönösen, védekezésül. Aztán közelebb merészkedtem, ahol az előbb még láttam, majd kutakodva néztem körbe, hogy találok-e valamit, ami arra utal, hogy valami tréfa áldozata lettem. Ahogy ott álltam, olyan érzésem támadt, mintha könnyű szél libegtetné meg a hajamat, ami ugye csukott ablaknál eléggé misztikus jelenség lenne, majd most már ugrottam is egyet ijedtemben, mikor megszólalt a hang…..a fejemben.
~ Ez tuti, hogy valami láthatatlan mutáns és most szórakozik velem! ~ gondoltam dühösen.
- Te ki vagy, és mit keresel a szobámban? Greg küldött? Vagy esetleg…Logan? – habár ezt erősen kételkedve mondtam ki, mert ilyen meglepetést nem néztem ki belőle.- És ……- a szavam bent rekedt, ahogy megláttam a formálódó arcot, mert pont ezt akartam kérni tőle, hogy váljon láthatóvá, de ez még mindig nem hasonlított egyik mutáns társunk formájára és képességére sem. – És…mi a fene vagy te? – böktem ki végül.

Olybá tűnik, hogy a szoba tulajdonosával kerültem szembe. Minimum Ratnaval egyenrangú de a fizikai vonásai nem arra utalnak. Egy ideig némán mérlegelem a helyzetet. Végül kíváncsiságom győz az illem fölött. Különben sem tartozom neki magyarázattal és az én kérdésemre se válaszolt.
-Te nem vagy Nayar leszármazottja. Mit keresel egy ilyen előkelő lakosztályban?
Megindulok felé és körbejárom a fejét.
-Hogyan lehet ilyen színű a hajad és miért ilyen sápatag a bőröd? Ez a Greg és Logan netán az életedre akarnak törni? Veszélyeztetik az úrnőm életét is?

- Ratna? – kérdezem megütközve a név hallatán. – Ratna leszármazottja?
~ Mi a fene folyik itt? És hogy kerül a képbe Ratna? ~
- Nem, nem vagyok a leszármazottja, és ez az én szobám, mint már mondtam az előbb. – próbálom követni a lebegő arcot dühösen. – Mond, hol éltél te eddig? – ütközök meg a további kérdésein. – Hiszen nem én vagyok az egyetlen világos bőrű és szőke hajú lány sem itt az iskolában, sem a világon, sőt itt talán itt ez az általánosabb. – teszem hozzá, de aztán rájövök, hogy miért is válaszolgatok olyan készségesen, hiszen ő meg nem mondott magáról semmit. – De ez megint csak felveti a kérdést, hogyha neked ez ilyen újdonság, akkor ki a fene vagy te? És nem Logan és Greg nem akar az életemre törni és Ratnáéra sem, habár Loganban lehet, hogy felmerült a dolog néhány napja. – merengek el. – Viszont a tiedre mindenképpen, ha nem válaszolsz azonnal a kérdéseimre.

Nem pont Ratna-ra gondoltam hanem egy jóval korábbi felmenőjére de nem teszem szóvá. Így, hogy nem családtag lényegtelenné vált a dolog. Úgy tűnik ismeri. Már éppen közbe kérdeznék amikor a világ jelenlegi berendezkedéséről kezd mesélni. Furcsa, ilyen világos népek lepik el az élőhelyünket. Nagyon nagyon sokáig lehettem bezárva. Továbbá.. Ez egy iskola és nem palota? Akkor ezek szerint még sem Ratna itt a legfőbb hatalom már amennyire az iskolákról szóló emlékeim helytállnak ebbe na világban. Ez a Logan pedig valami agresszív szeretőnek tűnik így első hallásra. Az illemkódex a hallottak alapján azt diktálja, hogy bocsánatot kell kérnem és tisztázni magam.
-A neven Dzsin. Egy Dzsin vagyok. Ratna-úrnő szolgálatában állok és elnézését szeretném kérni, a korábbi viselkedésemért, nem igazán voltam tisztában az itteni hierarhiai felépítéssel. Remélem sikerült az uralkodó elvárásainak megfelelnem és nem okoztam nagy bonyodalmat...

Nem látszott rajta, hogy valami megváltozott volna, de aztán jóval békésebben visszhangzottak szavai a fejemben.
- Hogy mi vagy? Egy dzsin? Na ne röhögtess! Ez tényleg valami tréfa! Kamera is van? – nézek körbe a szobában keresve a szememmel valami szokatlant, ami arra utalna, hogy tényleg valami áprilisi tréfa áldozata vagyok Karácsonykor. – És Ratna úrnő szolgája vagy. Persze! És az uralkodó teljesen meg van mindennel elégedve. – mondogattam egyetértően a szavainak megfelelően. Majd holnap jót röhögök a felvételen, az biztos. – De mond csak, találkoztál Aladinnal is? És tényleg tudsz teljesíteni három kívánságot? Egyébként meg meg kell majd holnap kérdeznem Ratnát, hogy hol rejtegette eddig az olajlámpást. – kuncogok már előre a lány reakcióján.

Amikor visszakérdezett csak igenlően bólintottam. Valaki nem lehet fejben süket. Vagy ha igen akkor az agyhalott. Végig hallgattam a furcsa monológot, melyből pár részletet ragadtam ki amiket nem egészen értettem.
-Kamera, felvétel? Ezek miféle tárgyak ha szabad megkérdeznem?
Aladin és olajlámpással se értettem, hogy mit akar, de ezt a két dolgot legalább értettem. Egy Személy és egy tárgy, dehogy ennek mi köze egymáshoz? Aladin biztosan egy itt tanuló diák lesz. Remélem ad valami épkézláb magyarázatot ezekre. Annyi sejtésem, volt hogy valamiféle szórakoztató eszközök lehetnek, ha ilyen jókedvűen beszél róluk. Arcomon nem látszott a kíváncsiság, meg úgy semmi, de belül mardosott.
-Jelenleg csak Ratnanak, majd később az ő utódjainak és az arra általa felhatalmazott személyeknek tartozom engedelmességgel. Nekik minden kívánságát köteles vagyok teljesíteni.
Fejtettem ki bőven a munkaköri leírásomat amit ismer ugyan, csak tévesen.

Most vagy nagyon fognak röhögni rajtam holnap, de kezdtem kételkedni benne, hogy ez valami átverés lenne, annyira furcsa volt a szövege ennek a jelenésnek. Ez az alárendeltségi hablaty meg egyenesen meghökkentő a mai világban, az ismeretek hiányával együtt
- A kamera egy eszköz, amivel meg lehet örökíteni az eseményeket, és aztán visszamenőleg is meg lehet nézni, ez a felvétel, de hagyjuk, nem érdekes. - intek lemondóan. - Értem! - bólintok a Ratnához fűződő kapcsolatának taglalására. - Szóval a lánynak van egy szelleme! Ez nagyon jó! - kuncogok. - És már látott? Mit szólt hozzád? És egyáltalán hol voltál eddig, hol rejtegetett, hiszen már voltam nála párszor, de még nem láttalak?
Vissza gondolva tényleg nem emlékszem, hogy akár egyszer is említette volna Ratna, hogy van egy dzsinje, ezért megint óvatossá váltam. - És egyébként minek köszönhetem a látigatásodat Dzsini?

Olyan hű de sokat nem is beszélgetünk, néha órán ami azért pozitívum! A művész énemet valahol megfogta a Sean-nal létesített kapcsolata, meg karácsony is van. Halk léptekkel közeledek az alvó lány irányába és csak Remélem nem lesz ott még valaki... Óvatosan a fejéhez rakom a Sean-t ábrázoló plüssfigurát. Cerebro fejpánttal. A plüssfigurákon fellelhető mosási útvonal-cetli itt is megtalálható. Egyik oldalon az instrukciók másikon a már lassan híressé váló GSS márkajelzés.
Elhagyva a szobát még látok pár settenkedő törpemikulást kisebb nagyobb csomagokkal.

// Boldog Karácsonyt //

Egy eszköz ami felvétellé alakítja az emlékeket? Érdekesen hangzott.
-De! Fojtasd kérlek. Érdekesen hangzik ez a, videó dolog. Van még különleges dolgaitok? Azt látom, hogy az épületeitek merőben mások...
Mikor a Ratnaval való viszonyomról kezdett el faggatni mérlegelnem kellett. Elmondjam, ne mondjam. Ha jóban vannak biztos elmeséli neki ha megkérdezi tőle.
-Ilyesfajta információkkal nem áll módomban szolgálni.
Zártam le az Úrnőmre vonatkozó témát.
-Felderítem a birtokot.
Jelentem ki nemes egyszerűséggel majd gömbformát ölök és mint ha mi sem történt volna elkezdek cirkálni a helységben.

- Sok érdekes dolgunk van. –bólintottam a kérdésére. – De, ha te tényleg egy több ezer éves dzsin vagy, akkor a hiányzó technikai ismereteket, nem hiszem hogy itt, az éjjeli órákban fogom neked elregélni. – vigyorgok rá szélesen. – De, ha Ratna úrnő jónak látja, majd felhomályosít az itteni dolgokról. – reagálok a hirtelen szófukarságára a lánnyal kapcsolatban.
Most már kezdem elhinni, hogy tényleg egy rég letűnt kor mesealakja látogatott meg éjnek évadján, aki valamilyen oknál fogva Ratnát nevezte ki magának feljebbvalónak, de hát történtek már itt ennél furcsább dolgok is, mit kell ezen meglepődni. Majd holnap kifaggatom a lányt, honnan tett szert egy kékesen gomolygó testőrre.
- Azt azért nem árt figyelembe venned, hogy nem mindenki veszi jó néven, ha illetéktelenül libegsz a szobájába, és vannak az intézetnek olyan diákok, akik esetleg ijedtükben is kárt tesznek benned….esetleg. – nézem az áttetsző alakot. – És talán a tanárok sem veszik jó néven, és talán Ratnát sem dicsérik meg érte.

Akartam kérdezni, hogy mesélne e ezekről a dolgokról, de úgy tűnik az a modern kor 1001 éjszaka meséje lenne amit nem szándékozik elmesélni és inkább az úrnőmre bízza a dolgot. Csak remélni tudom ,hogy ezzel nem leszek a terhére.
-Engem födi haladó meg nem sebesíthet. Máskülönben nem lennék alkalmas Dzsinek.
Azonban a rákövetkező mondatok tartalmaztak olyan információkat amik szerint ezzel a viselkedéssel megszegem a kiszabott feladatot és felfordulást csinálok az iskolában.
-Elnézésedet kérem kedves...
Akadok el hiszen még be sem mutatkozott. Némán várok, hátha megérti mire is pontosan.

- Aha! Értem! - bólintottam a sérthetetlenségének említésére. - Hát azért csak vigyázz, a te idődben még lehet, hogy nem voltak az embereknek ilyen képességeik, nehogy aztán meglepetés érjen.
Látom, hogy a következő szavaim hatására kicsit megtorpan a gomolygása és újból felém libeg az a fura arc, melynek üresen tátongó szemgödréből nehéz lenni kiolvasni bármit is, ezért erősen zavaró a társalgás, de legalább tanulékony és fogékony a tanácsokra, ahogy a kérdéseiből kiveszem.
- Engem nem zavarsz, inkább szórakoztatsz, - mosolygok a hullámzó képmásba, - és a nevem Sarah. - világosítom fel ki nem mondott kérdésére. - És mond csak Dzsin, mivel tudod szolgálni Ratna úrnődet, hiszen eléggé testetlennek tűnsz? Vagy tényleg tudod teljesíteni a kívánságait, mint a mesében?
Persze tisztában vagyok vele, hogy ez kicsit hülye kérdés volt, de muszáj volt feltennem. Igazán csak akkor lepődtem volna meg, ha igent mond.

-Örvendek Sarah...
Érezhető hogy itt még akartam mondani valamit, de az igazság az, hogy én magam sem tudom mit.
-...elnézést, milyen tisztségben szólíthatom?
Bukik ki belőlem reflexszerűen a kérdés. Ha éreznék most biztosan megsértődnék azon, hogy szórakozik rajtam. De így csak átengedem magamon. Ismét furcsa kérdéseket vágott a fejemhez.
-Nem tudom mit ért az alatt, hogy "mint a mesékben", de ahogy már mondtam, minden kívánságát teljesítem az Úrnőmnek.
Ismétlem el monoton módon. A szövegelés stílusából kiérezhető a komolyság. Megjelenésemen nem tükröződik, de kezd furdalni a kíváncsiság, hogy minek örül ennyire...

Meglepődve nézek a jelenésre.
- Nekem nincs tisztségem…vagyis hát itt mindenki diák vagy tanár. – válaszolok azért, mert látom, hogy elbizonytalanodott, ezért még hozzáteszem. – Nem vagyok jártas a történelem azon korszakából, amiben valószínűleg te éltél, de szerintem már nem nagyon vannak olyasmi megszólítások, amiket te használsz. Legalább is itt Amerikában.
Nem igazán értem, hogy mit nem ért a meséken. Talán abban a korban olyan nem létezett? Vagy a dzsineknél nincsenek?
- Te Dzsin, hogy lesz valakiből ilyen …..ilyen dzsin, mint te? Van ilyen nép, vagy valami? És azt hogy „minden kívánságát teljesítem” továbbra sem értem, mert pl. hogy fogsz meg egy poharat és viszed oda neki? Szóval ilyesmire gondoltam. – nézek rá n is komolyan, hogy tudja, nem szivatni akarom.

-Tehát simán Sarah...
Ingatná ma fejem és vakarnám is ha lenne de így csak a szemöldökömet alkotó sűrűbb füstréteget vonom fel. Furcsa lesz valakit így szólítani, de üsse kavics. Ha ez az ára a békességnek.
-Amerika? Egy egy új tartománya az országnak? Ki az uralkodó család?
Észre sem veszem, hogy az arcom mögötti részeimet is emberi formába öntöm. Nagy vonalakban egy gyermeteg testet öltök ami a földön ücsörög és érdeklődve figyeli a szónokló tanárt. Alig, hogy ez a forma létrejött ismét magamba kellett néznem amihez viszont minden alkotóelememet össze kellett szednem. Az adatok keresgélése közben a kavargásom jócskán felgyorsult, mintha az adatok filmszalagon lennének és azokat futtatnám át a központi tudaton ami az olvasó rendszer. A folyamat nem mellesleg kevéske hőt és feltűnő fényt gerjesztett. Ahogy lefuttattam a keresést lelassultam a fény is lehalványult.
-Nem tudom, én meghaltam és utána lettem az ami vagyok, egy Dzsin.
Ekkor elfordítottam az arcom és keresgélni kezdtem. Valami kisebb tárgyat. Odagomolyogtam alakomat ezzel teljesen megbontva, a tárgyat körül vettem és megpróbáltam felemelni de a nehéz könyv meg sem mozdult.
-Egyszerűen odamegyek és....ezt nem értem... valami nincs rendben...