Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

by **Cerebro** Vas. Jan. 22, 2012 1:36 pm

Hawaii szigetének délkeleti részén alapították 1916. augusztus 1-jén. A sziget öt vulkánjából napjainkban kettő működik: a 4170 m magas Mauna Loa és a mindössze 1247 m-es Kilauea. Úgy tűnik, a legmagasabb vulkán, a 4205 méteres Mauna Kea és két társa, a Kohala és a Hualalai már kihunyt.

Hawaii Vulkánok Nemzeti Park 800px-LavaInMotion

by **Romboló** Pént. Feb. 03, 2012 10:08 am

...Klausztrofóbia...

X csapat: Mivel a jet bármikor bevetésre kész, így természetesen ti érkeztek elsőként Hawaiira. A Mauna Keát, lévén a legmagasabb hegycsúcs a vulkánok között nem olyan nehéz megtalálni. Logan közben kapott egy értesítést Adamtől az Intézet egyik pártfogójával kapcsolatban, akinek Hawaii magánrepülőterén tudjátok hagyni a jetet. Az idős politikus akiről szó van szívélyesen fogad titeket, de semmit nem akar tudni a küldetésetekről, így egészségesebb neki is saját bevallása szerint. Mindenesetre a madarat nála hagyjátok, aztán megközelítitek a hegyet. Sok lehetőség nincs, hegyet kell mászni, bár szerencsére nem túl meredek, így inkább egy nehezebb kiránduló szakaszhoz hasonlít. Kb 500 méterig kapaszkodtok, amikor Rozsomák éles érzékei fémes csillanást pillanatnak meg nagyon rövid időre az egyik szinte járhatatlan falszakaszon. Ő a karmaival könnyen átkapaszkodik oda, Chris és Max, ti oldjátok meg valahogy, egy majdnem függőleges falszakasz leküzdése nem lehet probléma, dolgozzatok össze!
Mindenesetre, ha sikerül odajutnotok, akkor egy talán szellőztető nyíláshoz, vagy valami hasonlóhoz értek. Olyan, mint egy légkürtő a hegy gyomra felé, de alig 1-2 méter mélyen már fémlemezekkel van kibélelve a fal. Amúgy is túlságosan sima a kőzet, jó eséllyel nem a természet, hanem emberkéz alkotása. A kürtő enyhén lejt, nagyjából 20 fokos ívben. Ha nem is kényelmesen, de nyugodtan lehet rajta járni. Ha Chris akar vizsgálódni, akkor a falakat borító fém egyszerű acélötvözet, nincs különösebb extrája. Meglehetősen hosszan haladtok befelé, nagyjából 100 métert tehettek meg, ami azért egy ilyen alagútnak nem egy rövid távolság, mikor az egész kürtő beszűkül. Egyetlen ember fér be egyszerre, az is csak négykézláb. Ha be is mentek így tovább, akkor alig pár méterrel odébb már a szűk járatot teljességében lefedő ventilátorra bukkantok. A lapátok igen gyorsan forognak, Rozsomák orra némi fémes vérszagot érez. Elég régi lehet, nem most ömlött ki, napokkal ezelőtt. Amíg a szerkezet működik, addig itt nem juttok át, az biztos. El kell döntenetek mit csináltok? Megrongálni nem olyan nehéz, de akár nézhettek más bejutási lehetőség után is.

Testvérek: Bradnek több idő kell a gépe, egy kis hidroplán, feltankolásához, repülési terv, miegyebek, vagyis ti érkeztek később. A repülőben szűk a hely, mire ugye a vízen parkoló cucchoz eljutottatok mindenki térdig vizes. Kellemetlen, de hát mindent a cél érdekében ugye. Nagyjából elfértek a gépben, bár azt a pilóta elég hevesen megtagadja, hogy Kardfog üljön mellé, szeretné el is érni a kezelő szerveket, márpedig ha nekipasszírozzák a falnak, erre elég kevés esélye van. Vagyis Victor és valaki megy hátra, az egyik testvér pedig a pilóta mellé. Parázsléptű életében először ül repülő szerkezetben, az ablakokon keresztül jól látja az alatta elsuhanó tájat, így legalább ő igen pozitív élményekkel gazdagodik. Hawaii felett megmutatja Brad melyik a keresett vulkán, de nem tud ott landolni a kétéltű madárkával, akkor sem, ha Victor fenyegeti. Erre a hidroplán alkalmatlan. Ha van egy kis eszetek belátjátok a szavai igazát, ha bántalmazzátok, akkor egyszerűen lezuhantok és Victor két súlyos sebesültet vonszolva folytatja a kalandot, szóval inkább hallgassatok rá.
Lerakja a tengerre a madarat, majd biztosít titeket, hogy egy hétig vár rátok itt, ennél meg úgyis hamarabb akartok végezni. Victor kap egy telefonhívást, "kedvenc testvére" Midnight az, kivételesen egészen jó hírei vannak, az otthon hagyottak se tétlenkednek, kiderítettek valami keveset amit használhattok: elmagyarázza, hogy kb hol keressétek az egykori bázis rejtett bejáratát. Nagyjából két órás, alapvetően eseménytelen gyalogtúra után érkeztek meg a vulkánhoz és kezditek meg a kapaszkodást. Kardfog erősen figyel, nemsokára kezdi is beazonosítani a jellegzetes sziklákat, amiket Éjközép mondott. Ezek alapján igen gyorsan megtaláltok egy tökéletesen jellegtelen sziklafalat, de bejáratot azt bezzeg sehol. Ellenben Kardfog érzi már, hogy ez egyszer volt valami haszna a szélhámosnak, gépolaj szaga terjeng a levegőben. Körbe vizsgálódtok és hamarosan rá is jöttök, hogy igen, van valamiféle mechanika a falakban, ami félrehúz egy álfalat. Már csak be kéne rajta jutni... Had ne mondjam: ha a karmaival akarja szétszedni Victor, akkor itt fogtok megőszülni, mire átjuttok rajta. A mozgató mechanika tönkretétele, például tűzzel, megoldhatná ezt a kérdést, de hát az is vagy 20 centi kő mögött van, még ha úgy nagyjából meg is saccoljátok hol lehet. Átverekszitek magatokat a mechanikáig és felgyújtjátok, vagy kerestek más lehetőséget?

by **Cristopher W. Somerset** Pént. Feb. 03, 2012 3:13 pm

Mivel még nem töltöttem túl sok időt a jet vizsgálatával - főként nem benne utazva -, ezért most kihasználom az időt, és alaposan felmérem szerkezetének apróbb részleteit is. Az így szerzett ismeretek alapján úgy ítélem meg, már ezért a tudásért érdemes volt eljönni.
Pártfogónknál udvariasan, és igen szolidan viselkedek. Bár más okból, de én is azon vagyok, hogy minél kevesebbet tudjon meg rólunk és küldetésünkről. Tökéletes egyetértés.
Külön élvezem a hegymászást, bár ennek nem mutatom látványos jelét. Inkább csak kötelességtudóan haladok felfelé, míg el nem érjük a kapaszkodó nélküli, egyenes falszakaszt.
- Max, ha megengeded!
Biccentek felé, majd megtornáztatom a nyakam, míg sík alapú lyukak jelennek meg a sziklán. Egy lábfej kényelmesen belefér, nagyjából fél méterenként haladnak felfelé, hol kicsit balra, hol kicsit jobbra helyezve. Afféle rögtönzött létravájat.
Ha akarja, előreengedem Max-et, egyébként én mászok fel előbb. Odafent megvárom, míg felér, majd szabadon eresztem nemlétükből a nagyobb téglányi szikladarabokat.
Felérve a szellőzőhöz kiegészítem ruhámat egy jóféle, plexivel fedett műanyag maszkkal. Bár teljesen fed, így sisaknak is nevezhetnénk. Oldalából szintén műanyag cső fut le újdonsült övemhez, mely egy maroknyi vastag oxigénpalackot tart most. Maszkom elején primitív kis mikrofon és hangszóró . Pont olyan, mint amilyet gyakornokként használtunk. Azért építik bele ezekbe a maszkokba, hogy ne a torzult hangból kelljen tippelnie az embernek, mit is mondott a másik.
- Készíthetek ilyet nektek is. Amennyiben teljesen kiszárad egy fertőzött test, porózus darabok válhatnak le a felületéről, ez pedig terjedhet levegő útján. Illetve, ha szükséged van a szaglásodra, Logan, akkor neked készíthetek egy egyszerű vegyi szűrős maszkot, hogy legalább a tüdődet ne érje szennyezés. Ez a ti döntésetek. Engem a tanáraim maximális óvatosságra tanítottak ilyen esetek kapcsán.
Akármit is feleljenek, ezután követem őket tovább befelé a szellőzőbe. Közben igyekszem felmérni a környező néhány tíz méter szerkezetét, főként, mikor megtorpanunk.
Várok egy kicsit, mit mond kis csapatunk legöregebbje. Amennyiben a nála gyakran alkalmazott nyers erőt használná - ami rá való tekintettel teljesen érthető lenne, hiszen talán friss levegő nélkül is hosszú ideig kibírja -, esetleg tanácstalan lenne, inkább felajánlom szolgálataimat. Persze ez csak arra az esetre vonatkozik, ha valamelyikük nem kért oxigénmaszkot.
- El tudom tüntetni arra a néhány percre, amíg áthaladunk, utána pedig továbbra is lesz légkeringetőnk.
~ Lássuk, hol futnak bele a vezetékek!
Amennyiben szükséges, és nincs ellenvetés, eltüntetem a ventillátort. Természetesen csak ideiglenesen, átmászás után pedig hagyom, hogy anyaga újból létrehívja.

by **Victor Creed** Pént. Feb. 03, 2012 5:43 pm

Mindig is jót derültem azon, hogy Jimmy mennyire nem bírja a repülést – erre hányingerem van... Az öreg csotrogány csoda, ha kibírja az oda utat, abba nem is gondolok bele, hogyan fogunk visszajutni. Felettébb csendesen ülök hátul, hátamat be kell hajlítanom, hogy a fejem csak „enyhén” súrolja a gép tetejét. Szemben velem, pedig három tyúk pislog ki egy ketrecből… A fekete szigszalagra meg igyekszem nem is gondolni, amit a beszállásnál láttam a hidroplán szárnyán. Biztató…

Felmorranok, mikor látom, ahogy Parázsléptű nagy szemekkel és csodálkozó arccal figyeli a tájat, Hugh pedig néha-néha felém les, nehogy a végén még rajta, mint egyetlen kartávolságra lévő mutánson vezessem le az ingerültségemet. A lány gyorsan rendezi a vonásait, de el nem fordulna az ablaktól. Ennyit aludt volna?! Hihetetlen…

Bár az elején egyáltalán nem tetszett az ötlet, hogy hátra rakjanak, mint valami csomagot a ketrec mellé, de még így is kevés az esélye annak, hogy normálisan landolunk. Egyáltalán minek kellenek ide tyúkok?!

- Minden rendben ott hátul? – kérdi Brad, megtörve a csendet. Nem valami beszédes az indulás óta, mivel többször is azzal fenyegettem, hogy megölöm, ha nem indítja be ezt a gépet, azonnal… Kopaszodó, fején csillog az izzadtság, a többnapos borosta ott van a kerek arcán és a sodort csikk sem hiányozhat a szájából. Gusztustalan egy figura, mégsem hasonlít egy hajléktalanra… De ez sem változtat azon, hogy ha nem lenne rá szükségünk, azonnal megölném.

- Nem! – csattanok fel és a repülő vészesen rázkódik. – Tedd már le ezt a szemetet, különben…

- Különben mi? – kérdi bosszankodva és megdönti a gépet, amitől megugrik a gyomrom. – Ez nem így megy Kardfog! Finoman kell bánni a bébivel – paskolja meg a kijelzőt – Lily nem szereti, ha sértegetik… Szóval légy türelmes és… ó igen, látja kegyed azokat? Delfinek! Nagy hatalmas halak! – fordul Parázsléptű felé és büszkén mutogat. Mintha Hugh valamit motyogna az orra alatt, hogy azok nem halak, hanem emlősök. Felőlem! Felhorkantok és a térdemre könyökölve lehajtom a fejemet. Bezzeg nem beszélne így, ha a földön lennénk ez az ostoba fickó… - Na, azok ott a két testvérke; Kohala és a Hualalai vulkánok. Már nem működnek, de még mindig vészjóslóak, nem gondolja?... És igen ott van mellettük a célpontunk, a nagyfiú, Mauna Kea. Kardfog! – kiált hátra, mikor a gép meginog… Ennyit arról, hogy felállok és megnézem hol vagyunk.

- Doki mit lát? – kérdem tőle, aztán, ha válaszol és tényleg a szigetnél lehetünk, Brad felé fordulok. – Mire vársz még, te szerencsétlen?!

- Mi az, hogy mire várok?

- Tedd le a gépet!

- És mégis, hogy, he? Elárulnád nekem?! – kérdez vissza kihívóan, mire felmorgok. Megfontoltabban folytatja. – Nagyon sajnálom, de itt lehetetlen leszállni, még teszünk egy kört a sziget felett, aztán megkezdjük a landolást…

Utálom a vizet, de még ez is jobb annál, hogy a gépben maradjak. Egy hét… Cöh, annyi időnk nincs, de legalább nem kell más fuvart szereznünk. Erőteljesen gázolok a vízben, hamar kiérek a partra és nadrágom alsó részéről rázogatom le a vizet, miközben a lassabban haladó Parázsléptűre és Hugh-ra várok. Mikor megérkeznek, megszólal a telefon. Nagy sóhajjal nyúlok a zsebembe és veszem ki a törékeny készüléket.

Reszelősen szívom be a levegőt, mikor Vigyori „köszönt” a maga módján. Kőbunkó, aha… Rá is csapnám a mobilt, de aztán csak kinyög valami értelmeset is, amit egy hümmögéssel tudomásul veszek. Baszódj, meg kölyök!

- Midnight volt – magyarázom, az értetlen tekinteteket látva. – A cél a Mauna Kea. Egy jól látható vésést kell keresnünk egy nagyobb sziklában, állítólag ott lesz közel hozzá a bejárat… Szóval… Parázsléptű, Hugh – nézek mindkettejük szemébe, aztán a szám szadista vigyorra húzódik. – Ideje sétálni… Doki, ha fárad, szóljon – dobom még oda a hátam mögé és már el is indulok.

A vulkán hatalmas és ahogy haladunk egyre hidegebb lesz. Néha-néha megállok, leguggolva körbeszimatolok, megérintem a talajt és természetesen – figyelek. Érzem, hogy errefelé kell menni. Némán haladok, ha a mögöttem lévők beszélgetnének, az sem érdekel.

Egy újabb megállásnál felveszek egy elszáradt gallyat. Valami nagyon nem tetszik... Megszagolom, aztán hozzáérintem a nyelvemet és kiköpök. Éget, maró, csípő érzés. Szemem megrezzen, mikor a távolból kiszúrom a nekünk kellő sziklákat.

Elmosolyodom – megvagytok. Nem kell olyan közel mennem, hogy jól érezzem a levegőben terjengő gépolaj szagát.

- Megérkeztünk – jelentem ki határozottan, pedig nem látszik semmi különös a sziklafalakon. Leülök egy sziklára. – Hajrá – mondom szárazan és eszem ágában sincs megmozdulni. Nézzük, mire mennek… - Gépolaj szag van - húzom fel az orromat és szúrós szemekkel nézem tovább a falat. Vajon ez mit jelent?

by **Parázsléptű** Pént. Feb. 03, 2012 6:11 pm

Kardfog san mikor beszélt a távbeszélő dobozon keresztül, azt mondta, hogy készüljünk fel az utazásra, mert azonnal indulunk. Én mindig magammal hordom a legfontosabbakat, főleg a fegyvereimet, így készen álltam, hogy kövessem őt és minél gyorsabban a célhelyre érjünk
Amikor megláttam a repülő masinát, ami egyáltalán nem hasonlított semmilyen madárra és éppen a vízen állt, kicsit csodálkoztam, de a többiek azt mondták, hogy biztosan fog repülni. Mivel nekem alig vannak még ismereteim a használt gépeikről és felszerelésükről, így persze készséggel elhiszem, de nagyon kíváncsi vagyok.
A gép gazdája még szaladgált egy kicsit, de aztán intett, hogy beszállhatunk a masinájába. Természetesen előre engedtem Kardfog sant, aki a pilótának nevezett férfival történő kis morgás és kiabálás után a hátsó ajtónál szállt be, mellé másik társam ült be, így én a Brad nevű, kicsit büdös emberke mellé ültem, aki ezt a Lily nevű gépet vezette..
Kicsit szűkösen fértek el hátul, hiszen Kardfog elég termetes ember, és a csirkék is elég nagy helyet foglaltak, de én jól megfértem elől, mert behúzódtam az ablak mellé, hiszen úgy is szerettem volna látni, hogy fog ez a nehéz valami a levegőbe emelni minket.
Aztán nagyon hangosan búgni kezdett minden és én már azt hittem, hogy megsüketülök, mikor egyszer csak megmozdultunk és egyre gyorsabban hasítottuk a vizet és ……és már a levegőben is voltunk! A lélegzetem is elállt! Az ablakra tapadva néztem az alattunk elsuhanó és egyre kisebbé váló tájat, a távoli horizontot és teljesen le voltam nyűgözve. Ezzel a masinával nagyon hamar meg lehet tenni nagyon nagy távolságokat! Ez csodálatos!
Egész úton le sem vettem a szemem a tájról, és a kis ember egészen érdekes dolgokat mutatott nekem, még delfineket is, habár Kardfog san néha nagyon furcsa hangokat hallatott ott hátul és mintha sápadtabb is lett volna, mint mikor felszálltunk, amikor a pilóta csinált egy-két billegést a géppel, és amit én nagyon élveztem, de biztos, csak a szűk hely miatt érezte rosszul magát.
Aztán mikor a Pilóta megmutatja, hogy hova is kell majd mennünk, én is megszemlélem a vulkánt, de innen fentről nem látszottak a részletek és a férfi azt mondta csak messzebb tud minket letenni a vízre.
Persze Kardfog san-nak ez nem tetszett és győzködte is a pilótát, hogy menjen közelebb, de aztán nem vitatkoztak tovább és mi leszállunk a vízre. Érdekes élmény volt számomra ez is, mert úgy éreztem a gyomrom a torkomba fog feljönni, de aztán, ahogy vizet értünk ez is megszűnt.
Mikor kikecmeregtünk a partra Kardfog megint beszélt a kis dobozba, amin keresztül távoli embereket is hallhat, és elmondta, hogy Midnight-től megtudtuk, hogy merre is kell pontosan mennünk.
Így hát elindultunk és én a szokásos ritmusomat felvéve könnyedén tartottam a lépést a jóval nagyobbakat lépő Kardfoggal. Hugh-ot még nem ismertem, hiszen ő is nem régen nyert felvételt a klánba, ezért néha lopva figyeltem, próbáltam felmérni, hogy majd mennyire lesz hasznunkra. Kardfog többször megállt és tájékozódott, így talán úgy két óra múlva meg is érkeztünk egy sziklafal tövébe. Figyelmesen néztem körül és azért voltak nyomok, hogy itt megfordulnak emberek, még ha aránylag jól el is voltak tüntetve. Egy jó nyomolvasó azért ki tudta venni. Kardfog is biztos volt benne, hogy valahol van egy mechanikája egy rejtett ajtónak, még, ha mi egyelőre nem is láttuk.
- Ha valahogy hozzá tudnánk férni és az általam birtokolt tűzzel tönkre tudnám tenni, de ahhoz látnom kéne. – mondom Hugh-ra és a kényelmesen helyet foglaló Kardfognak. – Habár, - vizsgálom meg tüzetesebben a repedezett sziklafalat, talán megpróbálkozhatnék vele így is, hátha lesz valami eredménye. Ha nem megy, még mindig megpróbálhatod beásni magad a fal alá. – nézek a pihengető Kardfogra ártatlanul.
De valakinek szabaddá kéne ahhoz tenni a szerkezetet. Nem tudom Kardfog körmei mire képesek, lehet, hogy a sziklát is kivájják, vagy esetleg harmadik társunk Hugh, hogy ő mire képes, de ha nem tudunk itt bejutni, akkor igyekeznünk kell, valami másik bejáratot találni minél előbb.

by **Max Evans** Pént. Feb. 03, 2012 6:43 pm

A Xavierben töltött idő alatt most először látom a jetet. Már sokszor ültem repülőben, így nem okoz számomra nagy gondot a repülés, de meglepődök a gép nagy sebességén. Az út során az ablakon nézelődök és az alattunk elsikló tájat kémlelem. Leszállunk - ahogy társaimtól tudom meg - egy politikus magánrepülőterén. Végig igyekszek jó benyomást kelteni és illedelmesen viselkedni vengéglátónkkal. Én sem mesélek semmit az idejöttünk okáról, valószínü ha kérdezné sem tenném külön engedély nélkül.

Ahogy nekivágunk az óriási vulkán megmászásának összeszedem minden erőmet. Kedvtelésből szoktam csupán néha kirándulni, de ez azért annál több lesz. Erőlétem az van, tehát viszonylag gond nélkül teszem meg az utat felfelé. A mászás közben alig állunk meg, nem is lenne időnk pihenőre, bőven van okunk amiért minnél gyorsabban kell felérnünk, köztük az otthon maradt haldoklók.
Mikor odaérünk a sima falszakaszhoz, tudom, hogy itt kicsit problémás lesz az átkelésünk. Logan könnyedén átmászik, nekem pedig Criss szándékozik megoldani a dolgot.
Bólintok egyet, jelezve hogy tegye amit kell, bár én is könnyedén meg tudtam volna oldani egy kis sziklamozgatással.
- Egész nyugodtan... - mosolyogva fordulok felé.
A falon mélyedések jelennek meg, amiken már könnyen felmászunk mindketten. Magam elé engedem Cristophert, majd én is követem.

Míg ő egy sisakszerű valamit teremt én visszafordulva a vulkán tövét nézem. Kivételes alkalom, hogy nincsen nálam a fényképezőgép, a kapkodásban alkalmam sem volt magammal cipelni. Utólag ezt kicsit bánom, egyrészt a táj szépsége, másrészt a küldetésünk fontossága miatt.
~ Jól jött volna, tudtunk volna készíteni képeket és azokat továbbítani Mr. Windsornak. Mondjuk, egy mobil is megteszi ugyanezt a feladatot.~
- Megköszönném...- közben bólogatok, jelezve egyetértésemet - fő az óvatosság.

Logan indul be elsőként a szellőző járatba én is követem, hátrafordulva pedig látom, hogy Criss is ezt teszi.
A járat nagyon szűkös, egyszerre csak egyikőnk fér el. Kényelmetlen érzés uralkodik el rajtam, nem igazán tetszik ez a fajta bezártság.
- Ez lenne a legegyszerűbb megoldás, és a legésszerűbb is. Felőlem mehet. - válaszolok, de gondolom úgyis az előttem levő Rozsomák szava lesz a döntő.

by **Hugh Hagwood** Pént. Feb. 03, 2012 9:44 pm

A repülőt jobbára eseménytelenül telt, leszámítva Creed úr fárasztó és felesleges kirohanásait. Nem kárhoztattam ezek miatt: elvégre, bárkinek lehet repülés-fóbiája. Bár tény, hogy a repülőút előtt sem emberelte meg magát, és nem voltak illúzióim afelől, hogyan fog viselkedni, ha leszálltunk...
Nem mondhatnám, hogy kedveltem a férfit. Persze újonc voltam a társaságban, így nem volt igazán szavam, de ha majd feljebb küzdöm magam, azt hiszem, lépéseket fogok tenni ez ügyben. Mr Creed kiváló harcos hírében áll, de ha valaki csak kiváló harcos, és semmi több, véleményem szerint az jobb, ha a második sorba vonul vissza, amíg nincs harc. Nem értettem egyet például azzal, hogy ő vezeti ezt az akciót. Erre Pyro sokkal alkalmasabb lett volna, de ha már az itteniek közül kell választani, nos... Parázsléptű kiesik, mert nincs tisztában a modern világ csodáival, így tehát, hangozzék bármely nagyképűen, én lettem volna a legésszerűbb választás... Azonban megértettem Erik indokait is. Sokat kell még tanulnom és bizonyítanom, mire ilyen felelős beosztásba kerülhetek. Már maga a tény is, hogy akkora bizalmat szavazott nekem, hogy elküldött erre a küldetésre, nos... Jóleső érzéssel töltött el.
Ha nem is értettem egyet mindenben Erikkel, a burkolt elismerése büszkeséggel töltött el.
- Vulkánokat látok, Kardfog - feleltem - És tengert.
Közel sem éreztem magam olyan kellemetlenül, mint Creed, de amikor végre kiszállhattam a csirkék mellől, kissé megkönnyebbültem.
A séta, mint tapasztalt természetjárót, nem erőltetett meg. Híreket kaptunk Eduardotól. Jó híreket. Hála az útmutatásának, elég hamar megtaláltuk a bejáratot.
Nekem nem volt semmiféle állati érzékszervem, de elhittem, amit Kardfog mondott.
- Ez elég masszívnak tűnik. Ha megengedik... Egy kicsit el kéne hátrálniuk... Vagy Ön szeretné megpróbálni, Parázsléptű?
A nő nemet intette a fejével. Felkészültem. Nem tudtam, mekkorát is kéne robbantanom, milyen vastag lehet az álfal. Meglehetősen nagy hiba lett volna az első próbálkozásra valami helyrehozhatatlan kárt tenni.
Végül, mivel a hezitálással nem mentem sokra, eleresztettem egy közepes erejű detonációt, persze nem magam körül, mint régen, hanem az ajtóra koncentrálva. Kődarabok repkedtek szerteszét. Csodák csodája, hogy egy sem sebzett meg.
Mikor elült a füst, még mindig a sziklákat láttam, némileg megtépázva, de áthatolhatatlanul. Elmormoltam egy rövid káromkodást, és újra robbantottam. Megint semmi. DURR! Semmi, bár talán, mintha...
A negyedik robbanás után kicsit lihegtem, és vártam, hogy feltisztuljon a felkavart por...

by **Rozsomák** Szomb. Feb. 04, 2012 5:47 pm

Rozsomák komoly bánatára nem sikerül eltalálniuk minden légőrvényt az odavezető úton, ezért landolás közben ígéretet tesz rá, hogy visszafelé majd bepótolja azokat, amiket elvétett. Maga a landolás simán megy, vendéglátójuk pedig különösen szimpatikus a számára. Meg sem fordult a fejében, hogy bármit is meséljen küldetésükről, így nem veszi udvariatlanságnak, hogy a fickó sem érdeklődik róla. Azonnal munkához látnak, s nyakukba veszik az egzotikus szigetet, hogy mihamarább elhúzhassanak innen. Normális esetben persze szívesen maradna még, de most vészhelyzet van, csak mint rendesen.
A maga részéről valóban a karmait használja, hogy megmássza a hegyet, bár utólag belegondolva Chris módszere sem tűnik hülyeségnek, sőt! Ha várt volna még néhány percet, lehet ő maga is inkább ez a módszer mellett dönt, de odafent álldogálva ez már késő bánat, ezért figyelmét inkább a szellőzőnyílásra koncentrálja.
-Azt hiszem megtaláltuk. Mit gondolsz, C.S.I.?
Elutasítja a srác ajánlatát, hisz ha van odalent olyan, ami maradandó kárt tehet őbenne, az ellen kevés egy rohamosztagos sisak. A ventilátorok zaja már messziről megüti fülét, a visszhangból ítélve pedig arra következtet, hogy nem tudnak majd elmenni mellettük, így kénytelen lesz tenni valamit ellenük. Első gondolata természetesen az, hogy előre megy, és kivont karmokkal szedi cafatokra az egészet, de aztán eszébe jutnak a korábbi akciók, ahol ő ment előre, rúgta be azt ajtót, törte át a falat, vagy vágta le a zárat, és 2 másodperccel később a mögötte lévő lángszóró/taposóakna/kivégzőosztag/mutáns savat köpködő óriáshangya őt pécizte ki magának, és szaggatta darabokra testét. Ennek fényében inkább félreáll a srácok útjából, és a lyuk felé biccent.
-Remek ötlet Chris! Csak utánad! - Ehhez társul még az a fajta mosoly is, ami az emberre olyankor jellemző, mikor átnyújt egy felrázott, bontatlan flakon sört valakinek, és azt mondja "egészségedre", mielőtt hátrálna pár lépést.
-Felőlem rózsaszín is lehet, amikor visszateszed, csak haladjunk - feleli a kérdésre, s amíg Chris dolgozik, Max felé fordul. - Mellesleg, mi még nem találkoztunk szerintem. Te mit tudsz?

by **Romboló** Vas. Feb. 05, 2012 8:45 am

X-ek: Chris képességének hála eltünteti a ventillátort az útból. Így különösebb nehézség nélkül áthaladtok ezen a szakaszon, majd visszahelyezi azt a helyére. Tovább kúsztok négykézláb (Chris halad ugyebár elől, hiszen helyetek nincs arra, hogy a sorrenden váltsatok) a kürtőben, alig egy kis időn át, míg el nem értek a végéig, ahol az egész egyszer csak lefelé fordul egyetlen hosszú aknába. A szerkezeti felépítése liftaknát mutat, esélyesen a karbantartó személyzet használhatta egykor. Itt sem nehezebb leereszkedni (gondolom nem felfelé mentek), mint a függőleges falszakasz az előbb, feltételezem menni fog, annyi a különbség, hogy fémen kell mászni (Rozsomák pengéi ugyanúgy vágják, Chris képessége hat rá, stb). Megközelítőleg talán 300 métert mászhattok lefelé, mikor megérkeztek magára a felvonóra. A tetejét megrongálva beszállhattok, benne célállomásokként a következők vannak: Őrhelyek és raktárak, Szállások és Gyengélkedő, Számítógépterem, Laborok és Elkülönítő rész, Energiaellátás. A felvonó két szint között rekedt meg. Benn egy halott férfi fekszik, 2-3 napja már nem él feltehetően. Testpáncélt visel, mellette a földön a sisakja, merev ujjai a pisztolyát markolják, a tárból 9 golyó hiányzik de nincs semmilyen lövésnyom sem a liften, sem pedig a testen. A két lábszára furcsa szögben áll, esélyesen eltörtek a combcsontok. A mérgezés általatok látott jeleit nem mutatja. Áram nincs, de valószínűleg amúgy sem tudnátok működésbe hozni a felvonót, úgy néz ki csak valamilyen kulccsal működtethető, a katonánál ilyet nem találtok, ha átkutatjátok. (Akit ilyesmi érdekel, az dögcédulát igen, Roland Spearman közlegény). A halál oka nem egyértelmű, sérülés csak a lábait érte (többszörös törés). Előbb vagy utóbb tovább másztok feltehetően, így megérkeztek az első állomásához a liftnek. Kiszállhattok itt az aknából, vagy folytathatjátok az ereszkedést.

Testvérek: Hugh lassanként át tudja robbantgatni a kőfalat és a mögötte lévő acél hangárajtó féleséget is. Amikor a bázist evakuálták jó eséllyel lezárták a kaput, majd rárobbantották a sziklafal egy részét. Bejuttok tehát a bázisra. Azon belül is egy megdöbbentően nagy, ámde üres területre. Jó pár számítógépet láttok egy körbekerített részen, de kikapcsolva már régen, beüzemelni nem lehet, áram ugyanis nincs. Néhány helyen golyónyomokat láttok a falakon, sőt Kardfog rettentő enyhén, de néhány helyen vérszagot is érez. Nem kevés nagy méretű fém konténert láttok, túlnyomó többségük üres. Amiben találtok is valamit, abban is csak élelmiszer van főleg, illetve egyben vannak gyógyszerek is (főleg fájdalom és lázcsillapítók, gyulladáscsökkentők, kötszer, stb), meg akadnak egyenruhák, ilyesmi. Kardfog bár nem erősebb egy embernél, de a karmaival felnyithatja a fémszekrényeket is, ha kíváncsi természet. Ez esetben kommandós testpáncélokat, rohamsisakokat, katonai karabélyokat és oldalfegyvereket találhattok. Egy helyen láttok a falon egy tájékoztató táblát, ezt már jó eséllyel jobban szemügyre veszitek. Ti most az "Őrhelyek és Raktárak" szinten vagytok, ez volt a felszín közelében, amit sikeresen evakuáltak is. Ide érkezett az ellátmány, illetve az itt lévő személyzet dolga volt az illetéktelen behatolások megakadályozása. Lifttel lehet lefelé menni, a következő a "Szállások és a Gyengélkedő" itt aludtak, ide mentek pihenni a szolgálatos katonák és talán a tudósok is, illetve a betegeket is itt ápolták. Alatta helyezkedik el a "Számítógépterem", zárt helyi hálózat, kívülről behatolni lehetetlen, ellenben a kutatási eredmények miatt célzóna lehet. Ez alatti szint a "Laborok és Elkülönítő részleg", ahol feltehetően a tényleges kísérletek folytak. Végül az egész komplexum mélyén az "Energiaellátás", vulkánról lévén szó, talán valamiféle hőerőmű, ott tudnátok visszakapcsolni az áramellátást. Csak liftek vezetnének lefelé, de áram nélkül ugyebár ez reménytelen vállalkozásnak tűnik. Valahogy le kéne jutnotok a liftaknákban. Kardfog foggal-körömmel még csak lemászik valahogy a majdnem sima fémfelületen, de Parázsléptű és Hugh esete nem ilyen egyszerű. A doki nélkül meg Kardfog se megy sokra a kutatási eredmények kapcsán. Szóval ha már testvérek vagytok, családiasan tessék szépen összedolgozni.

by **Cristopher W. Somerset** Hétf. Feb. 06, 2012 3:18 pm

Mivel úgy tűnik, én lettem az útépítő brigád a csapatban, kapóra jön az első pozíció. Ezúttal legalább megkímélhetem karmos barátunk karmától is a jól megmunkált mesterséges környezetet.
- Egy kis türelmet kérek, mindjárt megoldom az utunkat lefelé! - szólok hátra.
Kesztyűs kezemmel finoman végigsimítom a szellőző acélfalát, melynek nyomán anyagából létra emelkedik ki, méterenként páros pontokon rögzítve. Ereszkedni kezdek, közben pedig az utánam érkezőnek még jelzek, hogy jöhetnek.
Egy kissé furcsálom, hogy nincs eleve szervizlétra a liftaknában, de talán a katonaság ezt biztonsági résnek tartotta. Az pedig fontosabb érv, mint az itt dolgozók biztonsága, ennyit már én is tudok a hadseregről.
Ellenőrzöm, hogy a többiek is mind megérkeztek, majd eltüntetem a létrát. Addig viszont, míg rájuk várok, szabad pillanataimat a lift tetején guggolva töltöm, hogy a benti állapotokat felmérjem. Nem bocsátkozom egyelőre részletes anyagelemzésbe, inkább csak a tárgyak, dolgok alakjára vagyok kíváncsi egyelőre. Amolyan gyors körültekintés.
- Egy férfi fekszik bent, pisztollyal. Nem mutat életjelet.
Ha nincs ellenvetés, itt is utat nyitok, majd előre engedem közelharci specialistánkat.
- Csak utánad!
Ezúttal utoljára maradok, hogy a falnak támaszkodva legalább vázlatos képem legyen a környező szintekről, folyosókról. Mivel egy Eiffel-toronynyit másztunk lefelé, igencsak messze lehetünk már a felszíntől. Ha mindketten lemásztak, akkor viszont követem őket a liftbe, és a célállomások elolvasása után másik szemeimmel alaposabban megvizsgálom a férfi testét. Idegen anyagot vagy szervezetet keresek benne, és ezúttal kerülöm a fizikai kontaktust.

by **Parázsléptű** Kedd Feb. 07, 2012 9:48 am

Meglepett az eddig oly hallgatag társunk képessége, amellyel pár robbantás után akkora nyílás keletkezett, amelyen már kényelmesen átfért még Kardfog san is.
Belépve csodálkozva néztem körül, mert ekkora barlangot még sosem láttam, amit ember készített. Sok dolog hevert itt elég nagy összevisszaságban, de senki nem volt bent, a hely teljesen üres volt. Számomra ismeretlen gépek sokasága volt egy bekerített helyen, ami társaim érdeklődését láthatóan felkeltette, azt mondták valami számítógépek, de mint kiderült nem működtek, így az érdeklődésük is lelohadt irántuk.
Voltak hatalmas ládák is, amiben becsomagolt étel és ital volt, meg ruhák, meg olyan kis dobozok, amiket Magneto asztalán is láttam indulásunk előtt és amiből kis bogyókat evett.
Kardfog felnyitott pár vasból készült szekrényt is, de azokban is furcsa ruhák, fejfedők és a mai világban használt fegyverek voltak. Csak egy futó pillantást vetettem rájuk, mert nekem nem kellett olyan, még nem ismerem őket, jobb, ha a saját fegyvereimet és képességemet használom.
Aztán a terepszemle már eredményre is vezet, hiszen találtunk egy táblát, amiből a többiek szerint meglehetett állapítani, hogy mi most hol tartózkodunk és hova is kell eljutnunk.
nekünk mindenképpen lefelé kell mennünk az alattunk lévő helyiségekbe, de én nem láttam semmilyen lejáratot.
Mint kiderült az egyik falnál lévő kisebb szoba az, mi leereszkedhetett volna velünk, de az most valamiféle áram miatt nem mozdul. Legalább is ezt vettem ki Hugh és Kardfog szavaiból. Mivel más út nem vezetett lefelé, valahogy ennek a szoba alá kéne bejutni.
- Hugh testvér! Te nem tudsz lyukat csinálni a padlóba? Vagy Kardfog san, nem tudja kivágni ennek a szobának a padlóját? Akkor talán valami kötéllel leereszkedhetnénk az alagútban. – vetettem fel, és reméltem, hogy nem mondok semmi rosszat, hiszen nem ismertem még kellően ezeket a modern dolgokat.

by **Victor Creed** Kedd Feb. 07, 2012 4:03 pm

Beásni magam a...?! Nem vagyok vakond, hogy a föld alatt...! Morcosan összehúzom a szememet, de nem válaszolok. Magnus elmondta a lány történetét, megértem, ha idő kell neki az itteni helyzethez. Igen és még akkor is ezzel akarom meggyőzni magamat, mikor ennek a "javaslatának" semmi köze sincs a lehibernálásához... Még válaszolhatnék Parázsnak, de a doki előlép. Figyelmesen nézem az ügyködését, könyökömet a térdemre támasztom és kezeimet lazán lógatom lefelé, ahogy előredőlök a sziklán gubbasztva. Felhümmögök, mikor végre megvan a dolog eredménye. A por eltűnik és ellegyezem a felém érkező törmelékszemcséket. Felpattanok és ráérős léptekkel indulok befelé a többiekkel együtt. Nem szólalok meg. A Testvériségben nem kellenek szavak, nem szükséges a másik dicsérése. Tőlem, meg várhatják... Felhasználjuk egymás képességét, mintha a miénk lenne és együttes erővel, némán haladunk a cél felé. Elfelejtve minden körítést. Hisz a másik segítése alap dolog, aki nem így érkezik ide és azt hiszi jó pofizunk vele... nos... volt egy-két tag, akik az első bizonyításnál megbuktak. Ilyenkor jövök én a képbe...

De itt más a helyzet, Hugh és Parázsléptű is testvér. Vagyis, igazi testvér lesz. Ha kell gondolkozás nélkül eléjük ugrok, hogy felfogjak egy golyót és ne haljanak meg - vagy gyilkolom meg az őket megtámadókat... Ez a képességem, nekem nem árt... de Vigyori az más, örömmel nézném végig a halálát... na jó, így belegondolva, még őt is megvédeném, ha rászorulna. Ha nagyon(!) rászorulna... Az évek során sokat javultam ezen a téren... Magnus szerint.

Viszont így tőlük is feltétlen bizalmat várok, ha arra kerül a sor. Nincs mentség arra, ha lehetőséged van a társad megmentésére és mégsem teszel semmit. Testvériség... Aki nem megy át a vizsgán, azt megölöm. Egyszerű sor és élvezettel mártom meg a karmaimat a gyengék vérében.

Mikor beérünk, ösztönösen szagolok a levegőbe. Félhomály uralkodik és legelőször a falakon lévő ismerős mélyedéseknél torpanok meg. Végighúzom a lyukakon az ujjaimat. Természetesen a vér sem hiányozhat a csata helyszínéről, bár már eléggé gyengén érződik. Ahogy tovább kutatok, egy lapos pillantással letudom a konténereket és a számítógépeket.

- Számítógépek... - vetem oda Parázsnak, aztán Hugh-hoz fordulok. - Nem lehet őket bekapcsolni? - Igen, burkoltan utasítottam, hogy tolja oda a képét és nézze meg. Hátha van pár érdekes dolog rajta, ami a hasznunkra válik. Ha ő közben elmegy és megnézi a halottnak tűnő gépeket a szekrényekhez lépek és szinte már óvatosnak mondható mozdulattal hasítom fel az ajtajukat. De itt sincs semmi, ami használható lenne. Nekem legalábbis nem kell fegyver. Felpillantok - a lány kezébe inkább nem adnék, a végén önmagát lövi fejbe, de Hugh-n elgondolkozok. A képessége megvan, de nem árt az óvatosság... Nem akarom rögtön darabokban visszaszállítani a Vezérnek. Különben sem érne semmit holtan.

Miután így körbenéztem, a táblához indulok, ami már az elején feltűnt. Nem megyek közel, több méterről is tisztán látom a betűket. Szintek, helyek, események... Elgondolkozva hümmögök fel, egészen nyugodt lettem, mióta megtettük a kis túránkat. Aztán a liftre siklik a tekintetem. Karmaimat beékelem a két fémajtó érintkezésénél, aztán nagyobbítva a rést már befér a kezem, aztán a karom, végül az egész testem. Széttárom az ajtókat - a lift előállt.

Vagy Hugh válaszából vagy pedig a halott liftgombokból, de rájövök egy egészen apró gondra.

- Nincs áram. Áram nélkül nem tudunk lifttel utazni - magyarázom Parázsnak, de olyannyira nem fordulok felé, hogy úgy is tűnhetne, mintha magamban beszélnék. - Valahogy tovább kell mennünk.

Parázsléptű ötletlére ismét felhümmögök és összehúzott szemekkel vizsgálom a lift alját, majd egy jó nagyot rádobbantok. A robbantást ellenzem, nem tudhatjuk, hogy mennyi pusztítást végezhet - ki tudja, talán az egész lezuhan. Ha Hugh is beleegyezik - nem akarom elrontani az örömét a kicsike dokinknak - én inkább csinálnék a lift sarkában egy kisebb kört, amin mindannyian kimászhatunk, átlendülhetünk a liftet mozgató fémkötelekre és úgy mászhatunk le egészen az utolsó szintig, ahol bekapcsolhatjuk az áramellátást. Aztán már utazgathatunk az ép padlójú lifttel.

Ha beleegyeznek, én leszek az első, aki lemegy. Csak a "biztonság kedvéért", ha valamelyikük nem bírná tartani magát, még idejében elkapjam vagy a vállaimmal megtartsam... Mióta lettem ilyen nagylelkű?! Pfuj...

- A kötél megsebezheti a kezed - morranok a lány felé, aztán a konténerekre mutatok, ahol a kötszereket láttuk. - Ha utána is használni akarod, kösd be... - Persze ez a "javaslat" Hugh-nak is szól, de talán túl nagy a férfibüszkesége, hogy megtegye. Nekem, meg mindegy, a fájdalmat bírom, regenerálódom - nem nekem kell utána az orvosi tudásomat beleadva üvegcséket meg mit tudom miket öntögetnem vagy keresgélnem... Vagy valami mást csinál?... Hmm, mindegy. A lényeg - találjuk meg azokat az anyagokat.

by **Max Evans** Kedd Feb. 07, 2012 8:53 pm

Amíg Chris a ventillátort varázsolja el az útból én igyekszek kielégítő választ adni Logannak.
- Valóban nem találkoztunk, de megelőzött a híred én sokat hallottam rólad. - az öklére pillantok, ahol az imént jöttek ki a fém karmok - Az én képességem a földmozgatás, a föld manipulálása.
Mikor az előttünk kúszó társunk eltünteti a ventillátort és elindul én is igyekszek követni. Megtorpanásából arra következtetek, hogy ismét valami útakadályba ütközünk. Fogalmam sincs mi lehet az oka, várunk és várunk... Végül egyenesen továbbhaladhatunk lefelé.
Valamifajta liftaknának tippelném, ahol egyébként nehézkes lett volna a lejutás, de így a létrán könnyen lemászok. Az én képességemmel itt már nem mentünk volna semmire, de ezt is sikerült megoldanunk hála az anyagmanipulálásnak. Az út monotonsága és a bezártság érzése már kezd az idegeimre menni, nem beszélve a folyamatos mászásról, de ennek nem szándékozok hangot adni.
~ Vajon milyen távol lehetünk most a szellőzőnyílás bejáratától?~
Nem nagyon tetszik ez az egész helyzet, de nem nyafogok. Mély levegőt veszek és továbbmászok. Megérkezünk a lift tetejére. A Diáktanács elnöke utat nyit nekünk és Logan megy be elsőnek. Leereszkedek utána, és ekkor veszem észre a halott férfit, a szokásos üveges tekintettel. Halálának okát nem tudom megállapítani, de felmérem viseletét. Semmi jelét nem látom, hogy vele is az a méreg végzett volna, amitől most Mr. Windsor is súlyos beteg, úgyhogy lehajolok a testhez és átkutatom. Az egyetlen fontosabb tárgy amit találok nála az a dögcédula - hangosan kinyilatkoztatom a többiek számára is, hogy szintén egy katonával van dolgunk - és a fegyvere, amit felemelek és elteszek.
Lehet, hogy nem volt a legjobb ötlet, de így nagyobb biztonságban érzem magam. Legalább van valami fegyver a kezemben, a fémrengetegben használhatatlan képességem mellett. A ruha kesztyűje meg, ha minden igaz védelmet nyújt a méreg ellen is.
- És most, merre tovább? - kérdőn pillantok elsősorban Logan-ra, majd Cristopherre.

by **Hugh Hagwood** Csüt. Feb. 09, 2012 10:30 pm

A terem óriási volt. És néptelen, de nem kellett hozzá nyomozónak lenni, hogy lássa az ember, itt valamikor, talán nem is olyan régen, csata dúlt. A golyónyomok elszórtak, tehát aligha beszélhetünk kivégzésről.
Victor alig leplezett parancsára egy számítógéphez mentem. Előtte azonban adtam egy gumikesztyűt Parázsléptűnek.
- Ez talán megvéd a betegségtől. Jobb, ha nem érünk hozzá semmihez puszta kézzel.
Jómagam is felvettem egyet. Véletlenül maradtak a zsebemben, és lám, most milyen jó szolgálatot tettek.
A számítógép nem működött. Megnéztem egy másikat, biztos, ami biztos, de már tudtam, mi a probléma.
.- Victor! Nincs áram.
De láttam, hogy mire kimondtam, már ő is tisztázta magában a helyzetet. Odasiettem hozzá. Meghallgattam a mondandóját.
- Nem vagyok biztos benne, hogy mindhármunknak mennie kéne. Én valószínűleg vissza tudom kapcsolni a generátort, de Parázsléptű itt maradhatna, őrködni.
Közben már tekertem is a gumikesztyűs kezemre a gézt. Vetettem egy pillantást a fegyverekre, amiket itt hagytak. Nekem volt sajátom, amit már úgy-ahogy megtanultam kezelni. Nem sok értelme lett volna egy másikkal kísérletezni.
Kérdőn néztem társaimra, várva a válaszukat.

by **Rozsomák** Pént. Feb. 10, 2012 11:06 pm

-Valóban? - Kérdi Max-től, annak ellenére, hogy nem ő az első "rajongója" az iskolában. - Földmozgatás? Remélem nem tör ki miattad a vulkán...
Őszinte sajnálatára nem változik rózsaszínné a ventilátor, mikor újra felbukkan, de természetesen akad fontosabb dolguk is, így inkább azzal törődik. A két lábon járó kémrepülő jelentése szerint odalent élő ellenséggel nem fognak találkozni, úgyhogy lemászik a létrán, a hullával viszont nem sokat törődik, megteszi helyette Max.
-Laborok, és elkülönítő rész - olvassa fel a lift vezérlőtáblájáról. - Itt lesz, amiért jöttünk.
Ezt követően hátrafordul, és újabb pillantást vet a halott katonára. Tényleg furcsa, hogy csak így elpatkolt, bár a törött lábaival nem tudott volna kimászni innen, a lift helyzetéből ítélve pedig mozgás közben ment el az áram, szóval az sem lehetetlen, hogy csak miután súlyosan megsérült, itt rekedt, és szomjan halt.
~Remélem az is kiszáradt hullaként fekszik valahol, aki ezt tette vele. Utálom a meglepetéseket.~
-Chris, kéne még néhány létra. Lemegyünk.

by **Romboló** Vas. Feb. 12, 2012 5:59 pm

Nyah senkinek sem sikerült leírnia egyértelműen melyik szintig kívánnak leereszkedni, így majd megoldjátok ezt a kérdést magatok valahogyan a posztban, mindenesetre kötelező számotokra. Tehát:

X-es csapat: Chris vizsgálódása során talál idegen anyagokat a férfi szervezetében, mégpedig meglehetősen sokat, de összességében nem sokat mond neki mindez, nem valószínű, hogy valóban ez lenne a halál beálltának oka. Ellenben érdekesebb az ami nincs a fickóban. Nevezetesen egy jó adag hús és talán csont is hiányzik ahhoz képest, mint amit a fickó testméretei indokolnának, bár külsérelmi nyom az nincs mint mondottam a törött lábakon kívül. Max gazdagodik egy oldalfegyverrel, reméljük megy is vele valamire és képes lesz használni azt, van 15 lőszer a tárban, gyakorlatlan lövésznek nem sok mindenre elég. Márpedig Max gyakorlatilag semmit sem ért a fegyverekhez, jó ha 30 méterről eltalálja a vámház oldalát, de ki tudja, valamire még jó lehet. Kinyitjátok a lift padlóját és ereszkedni kezdtek lefele az aknában. Minél lejjebb mentek, annál komolyabban emelkedik a hőmérséklet. Elektromos kábelek bőven vannak a falakon mindenfelé, de üresek, nincs bennük meg a lift mozgatásához szükséges energia. Épp olyan üresek mint a fentebb fekvő közkatona teste, vagy a sötét akna lefelé. A tájékozódási érzéketek zavaros, a látótávolság a minimumra csökken, ráadásul folytonosan meleg pára száll fel valahonnan a mélyből, ami miatt csatakosra izzadtok az egyenruhában és fojtogatónak érzitek a légteret. Amikor az első beugrót eléritek (Szállások és gyengélkedő) lényegében egy fémrámpára bukkantok. Fény nem nagyon van itt, de valahol nagyon mélyen mintha pislákolna valami. A Számítógépterem szintjét egy döbbenetesen vastag ajtó zárja el tőletek, bejutni maximum Chris készségével lehet, ha itt tervezitek a kiszállását, nyilván valamilyen vészhelyzeti protokoll zárta le a tűz és vegyi gátló nyílászárót. Alatta jön ugye majd az újabb szint (eddigre már holtfáradt Chris és Max, a végtagjaitok remegnek a szokatlan erőkifejtéstől, az esetleges megerőltetőbb tevékenységekre rendkívül lassan és tompán fogtok reagálni, stb) teljesen sötét, de Rozsomák éles füle nagyon ritkán valamiféle surrogó hangot észlel. Ha teljesen lemásztok a legalsó szintig (Energiaellátás) akkor már Rozsomák is kezd rosszul lenni, hát még a fiúk. Nem elég hogy kifáradnak, de a hőmérséklet is vagy 50 fok körül jár és a levegő már fojtogató, alig van benne oxigén, iránytévesztési zavarokkal küszködnek majd azok, akik a levegőt lélegzik be. Döntéstek most már el meddig ereszkedtek és abba a járatba másszatok ki.

Testvérek: Kardfog enyhén megrongálja a padlót, majd rájön, hogy jónak induló tervében nehézség lép fel, a mágneses liftnek nincs egy fia kötele sem. De a fent lévő acélsodronyokból, amelyekkel a konténereket rögzítették egészen használható kis hágcsót rögtönöztök, amelyen megkezditek a leereszkedést. Nálatok is igaz, hogy minél lejjebb juttok, annál melegebb van. Parázsléptű és Kardfog könnyen ereszkednek, de Hugh nagyon hamar ki fog merülni, neki szokatlan ez a hatalmas erőkifejtés. Az első szint nem azt nyújtja amit vártok, bár sötét van és fémborításúak a falak, ami még rendben is van, de valahol a távolban fegyverdörgést is hallani megfelelően éles érzékekkel (nem kell emberfeletti hozzá, de oda kell figyelni és éles hallással bírni). Kiszállhattok ezen a szinten, sötétség és meleg fogad titeket, de ha akartok pár perc alatt elérhettek a lövöldözés helyére. A második folyosó nálatok is zárt, hermetikusan, Hugh robbantásai itt használhatatlanok, a szembeni falhoz vágna titeket a lökéshullám. A harmadik szint kihaltnak tűnik első ránézésre (és eddigre már Parázsléptű karjai is sajognának, míg Hugh az alázuhanás és ájulás határán). Borzasztóan meleg van és fojtó a levegő, állandóan forró gőzök telítik fel, kevés az oxigén errefelé. Nem láttok semmit az aknából. A legalsó szint nem elérhető, nincs elég hosszú ehhez a kötélzet. Hol szálltok ki?

by **Cristopher W. Somerset** Vas. Feb. 12, 2012 9:54 pm

Meglepődve billentem hátra a fejem, miután megvizsgáltam a holttestet.
- Valami belülről rágta ki a húsát. És talán némi csontot is, ha azt nem valami más károsította.
Valószínűsítem, hogy jelen pillanatban mindkét társam jobb kondiban van, mint én - éljenek a papírmunkával töltött órák, napok. Így aztán mászás helyett úgy döntök, hogy inkább liftezek. Persze nem a hagyományos módon. A lift aljára növesztek egy hurkot annak acéljából, én pedig egy műanyag - alakra leginkább a gyerekülésre emlékeztető, ám annál könnyebb - székbe ülök, melyen a jeten is használt több pontos biztonsági öv tart helyemen. Már csak a hurok kell ennek is a tetejére, majd a két végpontot összetartó finoman szőtt hegymászókötél. A kötél, mely lassanként hosszában nőni kezd, így eresztve engem egyre lejjebb. Ennek a néhány kilogramm anyagnak a megteremtése jóval kisebb erőfeszítésbe kerül nekem, mint végigmászni ezeken a kábeleken több tíz métert.
~ Lusta, lusta mutánsok..
Mivel számítok rá, hogy miféle tekinteteket kaphatok műveletemért, inkább utoljára maradok a liftben, és a többiek után megyek.
Hamar megbizonyosodom róla, hogy jó ötlet volt a biovédelmi maszk. Már csak azért is, hogy az oxigénpalackból, és ne ebből a párás levegőből kelljen lélegezni.
A számítógépterem szintjének ajtaja előtt mindenképpen megállok egy kicsit, és előbb az ajtó vastagságát és anyagát mérem fel, majd a mögötte lévő levegő összetételét próbálom felmérni. Amennyiben érdemleges információhoz jutok, ezt közlöm is a többiekkel.
Mivel nekem nem kell most kezeimet használni az ereszkedéshez, összedobok egy jóféle lámpát, gondosan ügyelve a megfelelő elektrolitok használatára. Érezve a hőmérséklet folyamatos emelkedését, nem szívesen használnék hőérzékeny alapanyagokat.
A labor szintjén feltételezem úti célunkat, mivel két lábon járó szeletelőgépünk legutóbb még határozottan amellett foglalt állást.
Ahogy érzem, hogy testhőmérsékletemet jóval meghaladja a külső hőmérséklet, egyenruhámra szigetelő réteget növesztek, valamint a maszkomat sisakká egészítem ki, hogy ne csak a fejem elülső részét takarja.
Ha megállunk, segítek Max-nek is, mivel tudtommal neki sincs szélsőséges körülmények ellen védelmet nyújtó képessége.
Lévén nincs áram, ha náluk nincs, társaim is kapnak egy-egy lámpát, mikor kiszállunk a labor szintjén. Ahogy szilárd talajt fogott lábam, eltüntetem rögtönzött liftem nyomait.

by **Parázsléptű** Szer. Feb. 15, 2012 10:52 am

Úgy látszik, hogy nem mondtam olyan nagyon rossz dolgot, mert Kardfog san kisebb gondolkodás és a doboz vizsgálata után már bele is egyezik.
Hugh doktor felvetésére, miszerint én maradjak itt, összehúzom a szemöldököm és nagyon szúrós tekintetet meresztek rá.
- Eszem ágában sincs itt maradni, hacsak kardfog san határozottan nem utasít erre. – válaszolom aztán és én is rátekerem a fehér gyolcsot a kezemre, hogy védettebb legyen, habár azelőtt is másztam már nem egyszer kötélen és nem volt rá szükségem, de nem ellenkeztem. – Én jó harcos vagyok, nekem nagyobb hasznomat veszitek, ha harcra kerül a sor. Talán inkább neked kéne itt maradnod. – nézek fel a férfira.
De végül a döntés értelmében mindnyájan megyünk. Kardfog egy szép kis lyukat vág a lift nevű szoba padlójába, hogy azon átbújva leereszkedhessünk, de dühös horkantásából kiindulva, valami nem úgy van, ahogy elképzelte.
Én is lenéztem a sötétségbe, de tényleg nem volt ott semmi, amiben lemászhattunk volna.
- Én láttam olyan vastag és sodrott kötélféléket azoknál a dobozoknál. – mutattam a konténerek felé. – Azokat használhatnánk a leereszkedéshez.
Mivel jobb híján ez is egy megoldás volt, el is kezdtük összekötni őket és rögzítés után a lyukba is leengedtük. Az már most nyilvánvaló volt, hogy az akna aljáig nem fog leérni, ezért csak az utolsó előtti emeletig juthatunk le vele. De, hát egyelőre jussunk lejjebb, aztán meglátjuk mit találunk.
Megkezdtük a leereszkedést. Kardfog ment elől, én függeszkedtem mögötte és a sort Hugh zárta. Nem volt túlságosan megerőltető az első szintig lejutni, de hallottam a doktor erős zihálását, ami előre vetítette, hogy neki nem lesz sétagalopp mélyebbre jutni, ráadásul egyre melegebb és fullasztóbb lett a levegő.
Kardfog az emeletre érkezve hirtelen megmerevedett, amire ösztönösen én is fülelni kezdtem. Mintha csattanásokat, olyan mostani fegyverekből valókat lehetett volna hallani kicsit távolabbról. Nem tudtam mi a terve Kardfognak, de én nem szívesen hagytam volna a hátam mögött olyan ismeretlen tényezőt, ami akár hátba is támadhat bennünket.
Mikor láttam, hogy kilendíti magát az emeletre már tudtam, hogy valószínűleg ő is erre a megoldásra jutott.
Utána ugrottam, majd megvárva Hugh-ot is, óvatosan és halkan elindultunk a lövöldözés hangjának irányába.

by **Victor Creed** Szer. Feb. 15, 2012 3:18 pm

Idegesen felhorkantok, mikor a lyukba nézve, nem látok egyetlen egy kötelet sem. Rohadna meg az, aki ezt a helyet tervezte! Káromkodok egy sort, aztán kiszállok a liftből és elkezdek fel-alá járkálni, hátha valamin megakad a szemem, de helyette Parázsléptű ötletére torpanok meg. Lassan ráemelem a tekintetemet - talán most először - és egy ideig összehúzott szemekkel vizsgálom a lányt... majd megeresztek egy gúnyos vigyort... egy kis elégedettséget is rakva hozzá.

- Nocsak, nocsak, a kicsike nem is olyan buta... Biztos, hogy annyi ideig aludtál? - kérdem félvállról, de nem is érdekel a válasza, helyette a konténerekhez megyek és előkészítem az acélsodronyokat. A helyükről kitépni gyerekjáték, és nehezebb résznek sem mondhatom az összekötösét. A rögzítéssel már több baj van, mert a konténerek messze vannak és így is kettőhöz kell odakötni, ha azt akarjuk, hogy mindannyiunkat elbírjon. Hiszen most már a konténereket sem rögzíti semmi... Miért nem jöttem egyedül?! Leugranék, megtalálnám az anyagokat és mehetnék haza... Igaz, ugrás közben kitörtném a nyakam, de még így is negyed órát megspóroltam volna! Persze, tegyük próbára a zöldfülűeket... Parázsléptű, állítólag kiváló harcos, de Hugh... a Dokira csak szükség van... A férfira lesek és undorodva felmorranok.

Mikor már egy jó hosszú kötél válik belőle és a lyukba ejtve végre valahára továbbindulhatunk, előremegyek és elkezdek ereszkedni. Azonnal megcsap a fülledt meleg és ahogy haladunk, egyre inkább körbevesz a forróság. Ha ez folytatódik a nyelés is nehéz lesz, lélegezni pedig felér majd egy csodával. Néha-néha a többiekre lesek, de mikor hallom Hugh erősebb szuszogását, már tudom, hogy ha nem állunk meg, a Doki el fog hullani, mint a leggyengébb láncszem. Parázs jól bírja és ez azért megnyugtat... Nem csak kezdőkkel vagyok körülvéve.

Egyik kezemet rakom a másik után, gyorsan haladok és párszor azért kell megállnom, hogy még idejében el tudjam kapni a férfit, ha netán zuhanni támadna kedve, de hirtelen... Lövések. Többször egymás után leadott lövések. És mintha mozgolódást is hallanék. A fegyvert még egyszer újratöltik, miután elhal a hangja - és kezdi elölről. Ekkor már sietve érzekem meg az első emeletre, könnyedén lendülök a kötélről és már haladnék is... ha, nem kellene várni a többiekre! Miközben várok, unalmamban a falat karistolom, apró, csigavonalban leváló daragokat ejtve a földre. Két irányba figyelek. Merev tekintettel nézek előre, minden porcikámmal a lövésekre összpontosítok, miközben párszor leellenőrzöm az akánból jövő hangokat. Parázs viszonylag hamar utolér, de Hugh-ra várva telnek a másodpercek. Olyan vagyok, mint egy játékra kiéheztetett kutya, aki a gazdája kezében szorongatott botot figyeli és várja, hogy mikor dobja el. Feszült izmokkal, idegekkel és egyre inkább türelmetlenebbül.

Hugh megérkezik és még arra sem hagyok időt, hogy valami lekezelőt mondjak neki - helyette sebes léptekkel indulok el a folyosón. Melegem van, de a jelen pillanatban még a kabátom sem érdekel... Lássuk kik a házigazdáink.

by **Hugh Hagwood** Pént. Feb. 17, 2012 10:45 pm

Természetesen ismét gondokba ütköztünk. Mágneses lift. Való igaz, nagyságrendekkel biztonságosabb, mint a hagyományos, ám most nagyon rosszul jött ez a fordulat. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a probléma hamar megoldódott.
A nő szavai megleptek.
- Nem hinném, hogy a büszkeséget a küldetés sikere elé kell helyezni, de legyen, ahogy kívánod - feleltem kimértem.
Mr. Creed pillantása azonban felbőszített. Most még nagyon könnyen megteheti ezt velem, de eljön majd az idő, amikor fordulni fog a kocka. Egyszer majd erősebbá válok nála, és akkor majd megmutatom neki, hogy ki a főnök kettőnk közül.
Most azonban csak nyeltem egyet, és nem szóltam. Kár volt pazarolni a szavakat Victorra.
Elkezdtük a leereszkedést. Még a védőrétegek ellenére is éreztem, hogy az acélsodrony vágja a kezemet. Bár nem voltam éppen rossz kondícióban, a szokatlan izmokat megmozgató, jócskán megterhelő művelet igencsak kimerített.
Az első emelet felé közeledtünk, amikor Victor úgy döntött, elege van a mászásból. Jómagam egyet tudtam érteni vele, bár gyanítottam, hogy ő nem ugyanazon okból akar megállni.
Mire beértem őket, már én is hallottam. Lövések zaja valahol előttünk. Elővettem a pisztolyomat, és próbáltam nem túl hangosan lihegni, miközben vártam, hogy Victor elinduljon.

by **Rozsomák** Hétf. Feb. 20, 2012 8:46 pm

-Pazar - jelenti ki, a várható lelkesedéssel. - Viszont, ha ugyanaz a vírus végzett vele, mint ami Adam-et taglózta le, akkor legalább tudjuk, hogy a gazdatest halálát nem éli túl...legalábbis nem huzamosabb ideig. Megint csak pazar...
Ahogy megjelenik a kötél, azon nyomban megragadja azt, és veti is le magát a mélybe, mint aki azt képzeli, hogy neki aztán nem eshet baja. Na persze, valahol igaza is van, a bőr pedig vissza fog nőni a tenyerén, idővel. Hihetetlen sebességgel ereszkedik le, s mivel a laborok és elkülönítő rész a negyedik volt a táblán, így a negyedik beugrót célozza meg. A kibírhatatlan hő ellenére azért sikerül megállnia, de jobbnak látja, ha valaki másra bízza a súlyos fémajtó kinyitását, már csak azért is, mert ha őt ennyire megviseli még a liftakna is, jobb nem is gondolni rá, mi lehet odabent.
-Ó Chris! Beengenél ide...mi a f... - Ekkor néz csak fel, s fedezi fel, milyen módon is utazik a kolléga. Ötletesnek ötletes az biztos, mint ahogy az is, hogy ezek után kétség sem fér hozzá, hogy ha esetleg valami nehezet találnak idelent, kinek kell majd felhúznia azt, kifelé menet.
-Húzzunk bele, ettől a helytől még én is kezdem elveszteni az étvágyam!
Ha sikerül bejutni a laborokhoz, most is előre engedi az ifjú helyszínelőt, had szokja, milyen érzés éles bevetésen lenni, ami viszont Max-et illeti, elé vág, hisz a katonának sem segített sokat az a pisztoly, félő, hogy neki sem lesz belőle haszna, ha bajba kerülnek...

by Ajánlott tartalom

Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park

Re: Hawaii Vulkánok Nemzeti Park