Archie's Turmix Bár

Nagyon nem tetszett, hogy a zsaru lekölyközött, elvégre már nem voltam gyerek, ráadásul többet láttam az utcán az elmúlt években, mint ő valószínűleg egész selyempárnákkal és gyémánt diadémokkal kibélelt életében. És csak nem tudta abbahagyni. Még hogy én háziállat! Oké, hogy a képességem arról szólt, hogy át tudtam alakulni gyíkká, de akkor sem vagyok állat!
Rozsomák válláról mérgesen felé vicsorogtam, tőlem telhetően sziszegtem is hozzá, és jobb mellső lábamat felemelve párszor felé kaptam, mintha megkarmoltam volna, bár persze csak a levegőt karistoltam, hiszen a lábam lehetett vagy fél centis. Utána közelebb kúsztam Rozsomák fejéhez, és a másik lábammal megpaskoltam a nyakát, egy amolyan ,,Jól van, pajtás!" gesztussal, de közben egy pillanatra sem vettem le a szemem a rendőrről.
Ahogy a boríték kibontásra került, fájdalmasan mondtam le arról, hogy valaha is az enyém lesz. De legalább nézhettem még egy picit. Lekúsztam Rozsomák mellkasára, hogy én is el tudjam olvasni a sorokat. Nagyon szép idézet volt, szintén elegáns aranyozott betűkkel szedve. Előrenyúlva vágyódva tapogattam meg a finom papírt és a kidomborodó betűket, aztán szomorúan, lemondva horgasztottam le a fejemet, és búsan másztam vissza a hátasom vállára. Ott kinyúltam a hasamra, mint egy szőnyeg, kedvetlenül néztem magam elé, és magamhoz öleltem a farkamat, mint valami alvóst a kisgyerekek. Bezzeg nekik lehet ilyen szép borítékjuk, nekem meg nem. Nem igazság.
Csak fél füllel figyeltem arra, mi volt a következő felvetés. Legénybúcsú. Amikor egy csomó meztelen nő vonaglik a hullarészeg vőlegény előtt, aki a közeljövőben feleségül szándékozik venni egy lányt, akinek örök hűséget esküdött? Sosem értettem ennek a tradíciónak a logikáját. De érdekel ez engem? Se pénz, se szép boríték. Ráadásul Rozsomák sem tűnt olyan vérengző típusnak, hiszen ha csak feleannyira veszélyes lett volna, mint amennyire a hírekben próbálták beállítani, már rég halott lennék. Szerintem ez a rendőr fazon sokkal vérszomjasabb. De ő sem annyira, hogy beköpjem Stevennek. Ebből se lesz ötven dollár. Ez nagyon nem az én napom.

Igazán nevetséges volt, ahogy ez a híre alapján félelmetes ember itt ajnározza a vállán ülő gyíkot, amely nagyon úgy nézett ki, hogy partnerre talált benne és engem nevezett ki mumusnak, hiszen egyfolytában sziszegett rám, a nyelvét nyújtogatta és még „félelmetes” karmaival is megfenyegetett.
Azért Logan legalább halandó beleolvasni a meghívóba, de aztán az arcáról leolvasható érzelmekről kész regényt lehetne írni, ami nem biztos, hogy pozitív vélemény lenne ránk nézve.
- A családom teljesen el van ájulva Aya-tól, jobb, ha tőlem tudod és te is régen találkoztál már vele, azt hiszem rá sem ismernél. – rázom meg a fejem rosszallóan. – De lehet, hogy ha meglát vissza esik kicsit, de ezt a kockázatot vállaljuk. – mosolyodom el ördögien, miközben igyekszem a gyík kíváncsiskodását figyelmen kívül hagyni. – De, ha ennyire szívedbe zártad ezt a kis utcagyereket, akkor akár őt is elhozhatod. – mutatok a kedvetlenül visszavonuló hüllőre. – Aya ruhája meg legyen titok, ha eljöttök, akkor meglátjátok. – mondom titokzatosan, bár ha megkérdezné sem tudnám megmondani, mert ezt még előlem is titkolja szerelmem, de Lynn-nel mostanában nagyon össze van bújva. – Nem tervezünk exkluzív bulit, csak szeretnénk, ha mindenki jól érezné magát, így abban jössz, amiben Lily elenged. – kuncogom el magam, számítva rá, hogy a lány igen csak nagy befolyással lesz rá.
Aztán a hirtelen támadt ötlete és a hozzá társuló jókedve igen csak gyanakvóvá tesz azzal e legénybúcsúval kapcsolatban.
- Háááát…., nem….is….tudom, még nem terveztem semmit. – bizonytalankodom, bár tényleg szokott ilyesmi lenni, ha valaki igába hajtja a fejét, bár nem vagyok egy nagy bulizós alkat.
- Talán tényleg kellene……….

Kicsit furcsa érzés, ahogy az apró hideg kéz a borostás nyakát tapogatja, de azért érti a célzást, viszont amikor az apró teremtmény a leverőt kezdi el terrorizálni, pimaszul vigyorogva szól kis barátjához.
-Kár a gőzért pajtás, nemsokára feleségül megy egy sárkányhoz, kizárt, hogy egy olyan apró gyíktól megijedjen, mint te.
Azt vállát, amin nem ül gyík megvonja Mike beszámolója hallatán, s az arcából ítélve annyira azért nem lepte meg a dolog.
-Végül is, miért ne imádná a családod? Miattam meg ne aggódj, leszoktam a vörösekről...ami kár, mert a csajodnak egészen jól állt, na de a lényeg hogy...MI AZ, HOGY AMIBEN LILY ELENGED??? - kap észbe hirtelen. - Tudom, felfoghatatlan a számodra, de van olyan férfi a városban aki nem változik papuccsá amint lefekszik egy jó nővel! - Folytatja, és az asztalra csap, hogy az beleremeg.
-Szóval! A legénybúcsú! Igen, kötelező, és örülj neki, hogy nem Japánban élünk! - Veti rá magát a másik témára lelkesen, aztán újra elgondolkodik. - Várjunk csak egy megveszekedett másodpercet...ezek szerint még nincs aki megszervezze neked? - Kérdi, őszintén boldog, sátáni mosollyal az arcán.
-Óóóóó....azt hiszem itt az ideje, hogy akcióba lépjek, elvégre az mégsem járja, hogy igába hajtsd a fejed, mielőtt még igazán éltél egy kicsit, nem igaz zöldike?

Míg a két férfi vitázott, én érdeklődve szemlélődtem. Kifejezetten csábító ötletnek találtam, hogy valahogy elcsórom a rendőrtől a körözési listáját, biztos tartanak ilyesmit, mondjuk egy szalvétára írva, vagy ilyesmi, mert bár sokat kérdezősködtem, nézelődtem az utóbbi időben, hogy rászolgáljak arra az ötven dollárra, azért nem minden bűnözővel mertem volna ujjat húzni, vagy nyugodt lelkiismerettel ráküldeni Stevent. Viszont csak sorrendbe rakják őket, vagy valami. De abban még neki is igaza volt, hogy egy zsaruval talán nem lett volna jó ötlet szívózni. Na, persze, ha önként fegyvert ad a kezembe...
Fél füllel hallgatózva oldalogtam vissza a pultra. Ha már a szép borítékot meg az ötöst megtartották, legalább valami mással hadd vigasztalódjak. Rozsomák itala pedig kifejezetten jól nézett ki. Valamiféle turmix lehetett, amitől persze nem kellett hasraesni egy turmix bárban, de szívesen kényeztettem volna magam hasonló nyalánksággal. Felmásztam hát a jókora pohár oldalán, majd belehajolva az italba, jókorákat kortyoltam belőle. De nem jutottam sokra. Azt ugyan nem tudom, hogy mi volt ebben a löttyben, patkányméreg, akkumulátorsav vagy ipari oldószer, de úgy mart és csípett, mint az istencsapása. A pokol tüze lángolt a számban, onnan pedig a nyelőcsövemen át egészen a gyomromig,
Azonnal kiszédültem a pohárból a pultra esve, és mivel így nem tudtam két lábon ugrálni, körbe-körbe kezdtem el rohangálni kínomban, aztán felrohantam Rozsomákra, végig a karján, fel a fejére, onnan a másik karjára, le az oldalán a bokájáig, aztán vissza, miközben azt kívántam, bár képes lennék egyszerre több tonna jeget lenyelni, hátha az segít.
Aztán, ahogy éreztem, hogy a képességem gyengül, gyorsan visszaspuriztam a padlóra, nehogy a végén még Rozsomák nyakában ülve találjam magam. Még nem tudtam túl sokáig átváltozva maradni, mert viszonylag kevés időt fordítottam arra, hogy erősítsem a képességem. Az utóbbi időben ez ugyan megváltozott, de még továbbra sem bírtam tíz percnél tovább egy huzamban. Ismét emberi alakban dőltem a pultra köhögve, könnyező szemekkel, és rá sem bírtam nézni arra a borzadályra, ami Rozsomáknak már a repetája volt.
Mikor visszanyertem a lélegzetem, úgy véltem, itt az ideje, hogy végre dolgozzak egy kicsit. Egyenesen a rendőr szemébe néztem.
-Aya - ismételtem. - Aki vörös hajú - biccentettem Rozsomák felé. - Ráadásul igazi ,,sárkány"? Eléggé leszűkítették a kört. Ha az, akire gondolok -és szinte kizárt, hogy sok hozzá hasonló nő legyen - elég nagy bajban van. Mit ér magának, hogy ne áruljam el senkinek - hajoltam közelebb -, hogy Aya Caine-t szándékozik feleségül venni?
Na, persze bőven meglehet, hogy tévedtem, de hülye lettem volna nem megpróbálni.

A mosolyom szélesedet, ahogy Logan elevenébe találtam a megjegyzésemmel, hiszen ő mást sem csinált, mint Aya-t és engem kritizált egyfolytában és ezt most nagyon jól esett viszonozni, még ha csak kicsit is.
- Persze tudom, tudom. – bólogattam serényen meg sem rezzenve a csapkolódására, amitől többen csuklani kezdtek a bárban. – Te magadtól fogod felvenni, amit Lily kikészít neked. – hagytam rá, hogy meg akarja őrizni a tekintélyét mások előtt.
Közben fél szemmel a kicsi zöldike produkcióját figyeltem, ahogy kihasználva a látszólagos figyelmetlenségünket le akarta nyúlni Rozsi italát, csak hát beletört a kicsike bicskája és most veszettül felpörögve rohangált fel és alá Logan-on keresztül.
De úgy látszik ezt a legénybúcsú dolgot megragadta, mint foxi a lábtörlőt és most már nem fogja ereszteni, míg bele nem egyezek, de azt, hogy ő szervezze meg, még nagyon meg kéne gondolnom.
- Neeem, még niiiiincs,de…….. – bizonytalankodom még mindig, nem tudva, hogy most vajon hurokba dugom-e a fejem, vagy még megúszhatom, viszont elég csak ránézni és már tudom semmi esélyem a tiltakozásra. – De, biztos, hogy te akarod csinálni, tudom, hogy sok dolgod van, meg ilyesmi, nem akarlak terhelni ezzel. – próbálkozom még egy halálraítélt kétségbeesésével.
Aztán, ahogy meglátom a lányt visszaváltozni, csak hátrább lépek, nehogy megint le akarjon nyúlni tőlem valamit, bár, ahogy a pipacspiros arcát elnézem, most jelenleg más gondja van, de a szavai…………….Döbbenten meredek rá, aztán kezd elborulni az arcom, de még tartom magam.
- Mire gondolsz te kis csipisz! Milyen Aya-ról beszélsz? És különben is, itt, ennyi ember füle hallatára, meg akarsz zsarolni egy rendőrt? Neked teljesen elmentek otthonról? Vagy mindenáron lakat alá akarsz kerülni? – nézek rá, és igyekszem higgadt maradni, hiszen nem tudhat ez a kis tolvaj semmit.

Logan feje haragos vörösből lávaszínűvé vált, ökle azonban nem éri többet a pultot, bár már benne van a mozdulat a kezében. Ami vér a fejébe tódult, úgy tűnik a jobbjából menekült ki mind, ugyanis annyira összeszorítja azt, hogy jóformán a könyökéig falfehér az egész.
-És gondolod, amíg átmegyek hozzá a sulin keresztül, meztelen vagyok? - Kérdi a medve hangsúlyával, aki annak a gondozójának bizonygatja, hogy nem ideges, kinek a mellkasán áll éppen, és fölé hajol. - Nem élünk még együtt... - Teszi hozzá, leplezetlen keserűséggel, aztán inkább a piája felé fordul. A jópofa gyík persze most is képes kárörvendő mosolyt csalni az arcára, annyira aranyos, ahogy szegény rohangál itt összevissza, Mike zavarodottsága pedig csak tovább növeli jókedvét.
-Ugyan, ki más szervezné neked, Darien? - Kérdi, s ha Mike esetleg látványosan elképzeli AZT maga előtt, hangosan felröhög. - Na ugye. Ne kell félni, Logan bácsinál jó kezekben leszel. - Veszi elő negédes hangját, és dobja át egyik karját Mikey nyaka fölött, mitől szegény rendőr kénytelen ugyan előre görnyedni, de ez az ő hibája, francért nőtt ilyen nagyra. Az idill persze nem tart sokáig, hisz most is akad egy nő a közelben, ki mindent tönkretesz azzal, hogy kinyitja a száját. Rozsomák a hallottak után elengedi a zsarut, és a zöld hajú lány felém fordul.
-Bocs pubi, de fél perccel ezelőttig azt hittem, találkoztam a második nővel életemben, aki nem sárkány. Persze mit is várhattam volna egy csajtól, aki gyíkká tud változni. - Jegyzi meg, összeszűkülő szemöldökkel. - Arról nem is beszélve, hogy Aya Caine megfulladt, amikor összebilincselt kézzel próbálta meg átúsznia Hudson folyót, mert amilyen észlény, úgy döntött, nem kell neki segítség, hogy megszökjön a sittről. - teszi hozzá, s fájdalmasan sóhajt. - Kár érte, jó bőr volt...nem olyan, mint az új csajok, a gyerekmániájával, és a plüssjáték gyűjteményével.
Ezek után újra végigméri Annabell-t, és acélos kezét a vállára teszi.
-No, de térjünk csak vissza arra, hogy én kígyót melengettem a keblemen. Én kedvellek téged kislány...illetve, jópofa vagy így első látásra, örökbe azért nem fogadnálak. A lényeg, gondolkozz: ez a tányérkalapos ipse látott átváltozni, és imádna bevinni téged az őrsre. Tényleg fel akarod bőszíteni? Ha igen, csak rajta, nem fog sokáig tartani...

-Nem szokásom zsarolni, de ha csak simán kértem volna, semmi oka nem lett volna segíteni nekem - vontam vállat. - Egyébként nem képzeli, hogy megijedek a fenyegetőzésétől, elvégre maga sokkal nagyobb gányban van, mint én, elvégre maga szűrte össze a levelet egy körözött bérgyilkossal. Bár ez a maga dolga, engem hidegen hagy.
A hátam mögött összekulcsoltam a kezem, és higgadtan, szinte jókedvűen hunyorogtam a rendőrre, bár az a borzalmas lötty még mindig rémesen kaparta a torkomat, és még abban sem lehettem biztos, hogy jó lóra tettem, hiszen mi van, ha igazat mondanak? Akkor ugrott az egész. De ha blöffölnek...
-Aya Caine nem halt meg - ráztam a fejem. - Ezt szerintem maga is nagyon jól tudja, Mr Logan. Egyrészt mert annak alapján, amiket hallani lehet róla, kizárt, hogy olyan hülye legyen, hogy ne ismerje fel a bilincsben úszás veszélyeit. Arról nem is beszélve, hogy attól volt hangos az egész város, hogy több mutáns, köztük Aya Caine sikeresen megszökött a börtönből. Sajnos a ,,csaj halott" dumával nem tudnak palira venni.
Mindent megtettem, hogy ugyanolyan határozott és tökös legyek, mint ők, különben mindent buktam. Ezen valamelyest rontott, amikor Rozsomák a vállamra tette a kezét, mire ösztönösen összerezzentem, és halk sikollyal hátraugrottam. Azért nem voltam olyan hangos, senki sem nézett felénk, viszont nehezemre esett, hogy szinte azonnal visszaváltoztassam a rémült arckifejezést profin hűvösre, távolságtartóra.
-Ne játszadozzon velem, én csövi vagyok, engem nem szoktak kedvelni - ellenkeztem picit azért még remegő hangon, hiszen Rozsomák keze irtó nagy volt, és egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy meg akar ütni. - Viszont térjünk a lényegre. Ez a tányérkalapos ipse rendőr. Nekem pedig csak egy lista kell.
Itt a tányérkalapos ipse felé fordultam, és óvatosan tettem felé egy lépést határtalan önbizalmat mutatva. Úgy döntöttem, játszhatunk nyílt lapokkal. Persze mindent azért nem szándékoztam elmondani, de a nagyját végül is nyugodtan megoszthatom velük, Stevennek baja nem lesz belőle, elvégre őt nem fogom lebuktatni, engem meg csak próbáljanak meg követni! Nem lesz könnyű dolguk. Bár megjegyzem, aki legyőzi Stevent, az ellen úgysincs mit tenni.
-Én is bűnözőket keresek. Egy Aya Caine-nel nem vagyok őrült ujjat húzni, viszont valaki ötven dollárt fizet nekem minden felhajtott bűnöző után. Eredetileg őt néztem ki magamnak - böktem Rozsomák felé -, de ő mégsem tűnik olyan közveszélyes, úgyhogy inkább békén hagyom. Viszont szeretnék egy listát azokról, akik szintén nem kifejezetten veszélyesek, de azért biztonságosabb lennének az utcák nélkülük. Láthatja, Mr Ipse, hogy egy oldalon állunk, és ugyanazért kapjuk a fizunkat. Én legalábbis nagyon szeretném már megkapni az elsőt.

Nagy sóhajjal vettem tudomásul, hogy bizony ezt nem fogom megúszni és a lelkes Rozsomák fogja nekem megszervezni a legény búcsúmat, amitől már most pánik szerűen szerettem volna világgá rohanni, de ebben megakadályozott ölelő karja, amitől megrogytam legalább tíz centit, pedig nem vagyok én sem egy gyenge legény.
Úgy néz ki azonban az utcakölyök nem csak nálam csapta ki a biztosítékot, hanem Logan is rossz néven vette Aya fenyegetését, mert hirtelen megszabadultam a karjaitól és most már ő is teljes figyelmét a lánynak szentelte, ami legalább ideig-óráig elódázta a legénybúcsú szervezését.
Meglepődve hallgatom, milyen pöpec halálnemet agyalt ki kedvesemnek, de sajnos úgy nézett ki, hogy a leányzót ez nem nagyon tudta meggyőzni és el kell ismernem volt sütnivalója, hogy kiszúrta a logikai buktatókat a történetben.
Viszont ez nem volt jó hír sem az én, sem az ő számára, mert azt nem engedhettem meg, hogy egy ilyen kis koszos tolvaj zsaroljon meg.
Azonban nem azért vagyok zsaru, hogy ne szúrjam ki, ha valaki blöfföl, főleg, mikor én is azt teszem, így nem kerülte el a figyelmem az időnként előbukkanó bizonytalankodása, félelmei, mikor Logan „barátian” a vállára ejtette a kezét, bár ezt kicsit meg tudtam érteni.
Azért érdeklődve hallgattam, még ha közben legszívesebben kitekertem volna a nyakát, hogy mit is akar tőlem cserébe, hogy tartsa a száját.
- Kicsikém, nagyon kevés vagy te ahhoz, hogy megzsarolj egy rendőrt. – szólaltam meg aztán teljesen lenyugodva és már-már mosolyogva. – Egyrészt nem vagyunk egy súlycsoportban, ha már csak a szavahihetőséget nézzük is, aztán meg csak vagdalkozol össze-vissza bizonyíték nélkül, csak egy névre alapozva, amiből ha előkapunk egy telefonkönyvet is biztos találok jó párat kapásból. Szóval azt hiszem, ha tovább erőlködsz csak a bajt keresed magadnak, és most örülj, hogy ha hagylak a történtek után elfutni, ami még kétséges, mert nagyon is érdekelne, hogy ki is fizet neked ötven dolcsit azért, hogy bűnözők neveit szerezd meg neki? – támaszkodok neki elkomorodva a pultnak, hiszen ez már nem tréfa dolog, ha egy őrült igazságosztó tevékenykedik a városban.

-Attól volt hangos a város? - Kérdi gúnyosan, s hangosan, nem törődve vele, ki hallja amit mond. - Röhögnöm kell. Mond csak cukorfalat, látta őt bárki azóta? Ja, tudom, mióta megszökött, azóta lapul. A nagy Aya Caine, aki két percig képtelen nyugton maradni a seggén? 6 hónapig? Most meg azt akarod kitalálni, hogy feleségül megy egy zsaruhoz?
Ez után Mike-hoz fordul, és rosszallóan megcsóválja a fejét, majd finoman megpaskolja a férfi vállát.
-Bocs, hogy kételkedtem benned. Kísérd be a csajt, a saját érdekében. Jobban megártott neki a szörpöm, mint gondoltam volna. Még, hogy, megszökött...ráadásul többedmagával. És azóta nem látta őket senki. Hogyne...
Átnyúl Annabell válla fölött a poharáért, majd felhajtja egy kortyra a maradék italát, mintha csak víz lenne, aztán biccent a zsarunak, mielőtt távozna.
-Nos, akkor majd ha anyu elenged, egy nap érted jövünk a haverokkal, és megtartjuk eddigi életed legemlékezetesebb estjét. - Egy pillanatra elgondolkodik, majd még hozzáteszi: - Lehet jobb lenne, ha addig összeírnád, mire vagy allergiás, biztos ami biztos...valakitől azt hallottam, könnyű téged meghányatni.

Amikor kicsikémnek szólított, már-már álltó helyemben elolvadtam. Hiszen ilyen kedvesen becézgetni nem nagyon szoktak, és még ha tudtam is, hogy csak gúnyolódik, egy pillanatra azért eljátszottam a gondolattal, hogy mégiscsak kedvességből mondta. Meghatottan olvadtak meg a vonásaim, és már épp terült volna szét a meghatott mosoly az arcomon, amikor mégis sikerült észbe kapnom, és megemberelnem magam. Lehet, hogy kedvességgel kezdte, de bunkósággal zárta. Meg egyébként is, nyilvánvalóan ő is csak ártani akart nekem, mint a legtöbb ember.
-Az Aya Caine nem éppen gyakori név - vontam vállat igyekezve utánozni higgadt stílusát. - Egyébként pedig egy... magánnyomozó. Legyen ennyi elég. Ne aggódjon, mindent abszolút legálisan végez. És nincs miért bevinnie, mert nem csináltam semmit. Oké, elloptam a meghívót, de ez aligha elég indok. És hiába erősködik, meg sem zsaroltam. A viszonyáról semmiképpen nem fogok beszélni senkinek, mennyivel lenne nekem azzal jobb? Csak reméltem, hogy ha már maga számíthat rám, én is számíthatok magára, főleg mivel lényegében ismételten kisegíteném. Vagy annyira rosszul aludna, ha kevesebb bűnöző járná New York utcáit?
Egyre kevésbé voltam biztos benne, hogy igazam van, és ez a zsaru tényleg összejött Aya Caine-nel, de most már nem hátrálhattam meg. Sajnos azonban a másik is rákezdett, és ő sem állt éppenséggel az én oldalamon.
-Cukorfa... - szorítottam a mellkasomra a kezem, mert amikor kicsi voltam, apukám szólított így. Mármint a nagybátyám, ha egyszer a szüleim halottak voltak, de nekem ő volt az apukafigura. De megráztam magam, és ismét megkeményítettem a vonásaimat. - Hé, mit tudom én, hogy mire képes az a nő! Ha éveken keresztül képes volt bűnözni, és mégis szabadlábon van, gondolom, megvan rá a maga módszere. Egy zsaru lakásán meg egyébként is ugyan ki keresné? Mindegy, a lényeg hogy szükségem van arra a listára. Nem fenyegetek senkit semmivel, csak kérek.
Ahogy Rozsomák áldását adta, hogy lecsukjanak, rémülten kerekedtek el a szemeim, és hátrébb ugrottam. Illetve ugrottam volna, ha Rozsomák nem nyúlt volna a poharáért éppen a hátam mögött, így csak a karjának ütköztem. Undoromat, ami azért rendesen bugyogott bennem, ahogy felhajtotta azt a gusztustalanságot elnyomta a félelem, hogy a végén még tényleg magával visz ez az ördögi rendőr.
Nem néztem körül, amint az ijedt dermedtség elmúlt, jött a védekezés, én pedig körül sem nézve kaptam fel az első kezem ügyébe eső tárgyat, hogy azzal védjem meg magam. Nem volt időm ellenőrizni, mit is kaparintottam meg, de a gyorsaság miatt, ahogy Rozsomák fejéhez vágtam még azt sem tette lehetővé, hogy legalább a súlyából és a tapintásából kikövetkeztethessem, mi is az. Kár is szépíteni, egy szívószállal csaptam kupán, de még csak nem is az övével, hogy legalább összepiszkolja a haját, hanem egy ott felejtett vadi újjal.
-Ne már - rogyott kicsit meg a vállam, ahogy elszontyolodva néztem a ,,fegyveremre".
De nem volt sok idő szomorkodni, hiszen bármelyik pillanatban rám vethette magát a zsaru, hogy jól helyben hagyjon, aztán még le is tartóztasson ki tudja, miért, ezért a véleményem szerint leghalálosabb fegyverért nyúltam, ami csak a közelben fellelhető volt. Logan kezéért, amiből tudomásom szerint pengék tudtak előbújni. Persze eszem ágában sem volt komolyabban bántani senkit, de feltételeztem, hogy ettől majd a zsaru megijed annyira, hogy ne merjen közelebb jönni, a következő lépésre pedig egyenlőre nem volt időm gondolni.
Ahogy arra sem, mennyi súlya lehet az adamantium csontozatnak.
-Kezeket...fel - nyögtem, miközben próbáltam megemelni Rozsomák halálos végtagját, és a rendőrre fogni. Türelmetlenül néztem Loganre. - Nem hallod?! Emeld már fel! Atyaég!
Mivel az én karom már remegett az erőfeszítéstől, és nem volt túl valószínű, hogy ez a stratégia kelőképpen hatékony lenne, inkább feladtam. Inkább lihegve csusszantam fel a bárszékre, és belekapaszkodtam a szélébe.
-Engem innen... úgysem vihet...-nek el - jelentettem ki.

- Tévedésben vagy kölyök. – ingatom meg a fejem sajnálkozóan, főleg mikor már Logan is belátta, hogy itt kár a szóért. – Ha már valakit meg akarsz zsarolni, akkor legalább figyelj jobban! Itt senki nem beszélt Aya Cain-ről, csak Aya-ról, vagyis jobban mondva csak te beszéltél róla. – igazítottam helyre magam. – Egy magánnyomozónak meg nem kell lista, mert általában nem ők játszák a városban a jótékony tündért vagy a szuperhősöket, így ezzel a dumával ugyan engem nem etetsz meg. – léptem hozzá közelebb, de csak ijesztésül, semmi kedvem nem volt egy ilyen kis piti utcakölyköt bevinni, aztán körmölni miatta a jelentést napestig, mikor otthon vár a szerelmem. – És a bűnözőket csak bízd rám, ezért lettem zsaru. A zsarolásról meg úgy látszik nem egyezik a véleményünk, de azt hiszem én vagyok ebben fölényben. – mosolygok rá hidegen.
Aztán, ahogy a kiscsaj rájön, hogy mégis csak rossz lóra tett és menekülni próbálna ismét, szerencsétlenségére Rozsomák karjába szalad, aztán olyan kétségbeesett ötlettel áll elő, hogy önkéntelenül nevetni kezdek a próbálkozásán, ahogy megkísérli felemelni Logan kezét és azzal megfenyegetni.
- Ezt……ezt…..most…..komolyan….gondoltad. – igyekszem lélegzethez jutni és a könnyeket kitörölgetni a szememből. – Logan, ezt te is látod, vagy csak képzelődöm. – csuklok egyet a visszatartott kacagástól.
- Azt hiszem ez volt az év produkciója! – nézek a lányra, aki miután rájött, hogy ez nem fog bejönni neki, a bárszékbe kapaszkodva adta tudtunkra, hogy ő maradni akar. – Tudod mit, ez annyira tetszett, hogy tőlem maradhatsz is, amíg ki nem dobnak, de csak a mihez tartás kedvéért, - lépek oda hozzá és székestől megemelem, majd visszaejtem a földre, - ha akarnálak, akkor ezzel együtt is bevinnélek kisanyám. – adok egy fityiszt az orrára, mivel védekezni sem tud, úgy kapaszkodik az életmentő székbe.
Aztán a menni készülő Rozsomákhoz fordulok és komolyságot erőltetek az arcomra, bár nehezen megy, viszont a szavai segítenek egy kicsit.
- Nem vagyok allergiás semmire, csak a váratlanságra, de némelyeket ettől még a pisztolyom sem rettent vissza. – húzom meg a vállam és remélem, hogy ha kilép innen el is felejti ezt az egész legénybúcsú dolgot.

-Ugyan kislány, okot bármikor találhat - magyarázza "kedvesen" - és amilyen észlény vagy, még nincs is nehéz dolga, például elmúltál 21? Csak azért, mert a Whiskey amit az előbb ittál igen. - Ha Mike esetleg furán nézne rá, amiért hirtelen ennyire foglalkoztatják őt...pont ŐT a kiskorúak számára az alkohol fogyasztását megtiltó törvények, viszonozza a csodálkozó nézést, s megvonja a vállait.
-Mi van? Egy középiskolában élek!
Miközben ezt magyarázza, először fel sem tűnik neki, mire készül a lány, aztán pedig a pillanatnyi döbbenet hatása alatt nem tesz semmit, végül pedig már csak azért sem mozdul, mert kíváncsi mi sül ki ebből, s csak felvont szemöldökkel figyeli a vele súlyzózó lánykát.
~Megmondjam neki, hogy ha be van hajlítva a csuklóm, akkor sem ugranak elő a karmok, ha az életem múlna rajta? Áhhh...minek?~
Végül meggondolja magát, és mégsem távozik, sőt, még egy rosszalló pillantást is vet az erőművésszé avanzsált Mike-ra, mikor az Annabell-t emelgeti, a landolás után pedig óvatosan megsimogatja a füves rétre emlékeztető buksit.
-Csapos, adj a lánynak egy eperturmixot tejszínhabbal, mielőtt itt elájul nekem.
-Itt az ilyeneket nem szolgáljuk ki! - Logan erre olyan arcot vág, mintha tarkón dobták volna egy jeges vízzel töltött lufival, s lassan, vészjóslóan fordul hátra. - A milyeneket?
-A...hát a... - Kezd bele a fiatalember, dadogva. - Szóval...a csöves mutánsokat, akik nyálkás állattá változnak, és behordanak minden bacilust, meg összemászkálják az edényeim.
-Hmm...hát ebben van valami. - Gondolkodik el egy pillanatra. - De... - Lesandít ökölbe szorult kezére, melyet mintha mágnes vonzana a csávó arca felé, s ennek ellenére az ujjak mégis elernyednek, és inkább egy tízest húznak elő a zsebéből. - Mi lenne, ha csak most az egyszer? Aztán cserébe elviszem innen, ahogy ígértem.
A manus vonakodva bár, de beleegyezik, a lány pedig megkapja méltó jutalmát azért, amiért pár perce elérte, hogy Rozsomák kis híján betegre röhögje magát.
-Tessék a tiéd. A pohár is benne volt az árban, most pedig húzzunk innen. - Parancsolja mindkettejüknek. - Mike, te pedig ne aggódj, majd egyeztetek anyuval, és ha ő valamire azt mondja, hogy őrültség, vagy túl durva, eszembe sem jut majd megcsinálni!
~Miért van az az érzésem, hogy most imádkozik, hogy anyu alatt Lily-t értsem, vagy ezt a csajt, netán az undok vén banyát a kapitányságról, vagy bárkit, csak ne Aya-t? No mindegy...~
-Kislányom, te pedig maradj nyugton, vagy tényleg Ratna-nak adlak.

-Hé, nem tudtam, hogy alkoholos - emeltem fel a kezem, mintha fegyvert fogott volna rám. - Olyan volt, mint egy sima turmix. Én csak vizet ittam eddig. Egyébként meg pár hónap múlva betöltöm a huszonegyet, mit számít már az?
A rendőr megjegyzésére leplezve csalódottságomat, unottan fintorogtam.
-Jó, akkor nem Aya Caine - vontam vállat. - Én elhiszem ezt, ha te elhiszed, hogy magánnyomozónak dolgozom. És ez nem zsarolás volt - nyújtottam ki rá a nyelvemet.
Oké, elhiszem én, hogy nem sikerült hatékonyan megtámadnom, de azért nem kellett volna úgy nevetni. Ő sem tudta volna felemelni Rozsomák kezét, arról meg nem tehetek, hogy hirtelenjében csak egy szívószálat sikerült kerítenem.
-Ne már... ne... ne röhögjön már! - toporzékoltam, de ennek aztán beszélhettem.
De legalább a bárszék elég masszívnak tűnt, hogy kellemesen meg tudjak kapaszkodni benne. Viszont neki még ez sem jelentett akadályt, egyszerűen felemelt vele együtt. Elképedt nyögéssel kerekedtek el a szemeim, miközben egészen lesápadtam, hogy most tényleg le fog sittelni székestül. De végül megmenekültem, csak fennhéjázó szavait kellett elviselnem.
-Na! - mordultam rá, és ellöktem a kezét az orromtól. - Csak mert erősebb, még nem állhat le akárkit pöckölgetni, meg ide-oda pakolászni. Szégyellje magát!
Ha ő nem is, Rozsomák legalább kedves volt hozzám, ahogy megsimogatta a fejemet. Ezt olyan ritkán csinálta bárki is, hogy nem tudtam visszatartani a kellemes borzongást, és ahogy húzta el a kezét, én úgy bújtam utána, hogy még csinálja egy kicsit, miközben jólesőn mormogtam. Nem volt mindennapos az effajta gyengédség, úgyhogy minél tovább ki akartam használni. Aztán azonban a döbbenetem nagyobb volt annál, minthogy tovább fészkelődjek előregörnyedve a keze alá. Miért véd meg a csapostól? Miért tenne ilyet?
-Semmi baj - suttogtam a pólóját húzogatva egészen elvörösödve. Nem a sértések miatt, ahhoz hozzászoktam, hanem amiért mellém állt. - Nem kell vele foglalkozni, ha kell elmegyek.
Az eperturmix azonban... és hogy meghívott rá... és csak úgy magától... Egyre jobban összezavarodtam. Gyanakodva szaglásztam körül a hatalmas pohár először csillogó szemekkel fogadott üdítőt, majd miután semmi veszélyes illat nem csapta meg az orromat, óvatosan belenyaltam, de csak a nyelvem hegyével. Se méreg, se alkohol. Akkor aztán nekiestem. Az egész helyiség visszhangzott a cuppogásomtól, és hamarosan az egész arcom csupa hab és turmix lett.
-Köhi... köhönö'... mmm... úristen, de finom... de fiho'...
Sürgetésére gépiesen szálltam le a székből, szinte oda se figyeltem, mi történik, egyre csak az itallal voltam elfoglalva. Csak mentem utánuk, közben pedig ki nem szálltam a pohárból egy pillanatra sem.
-Ki az a Ratna? - kérdeztem, miközben beledugtam a kezemet a pohárba, hogy kitöröljem a még benne maradt finomságot. A kezemet nyalogatva néztem Rozsomákra. - Nála is van turmix?

Nem foglalkoztam Logan rosszalló pillantásával, mikor a lányt kissé helyre tettem, hiszen ennyit minimum megérdemelt a nagy szája miatta, és még örülhetett, hogy ennyivel megúszta.
Persze ezek után rögtön el is játszotta a jófiút és elkezdte ajnározni a kis pimaszt, még egy hatalmas turmixot is rendelt neki, amihez még a pultost is hajlandó volt lefizetni, bár annak húzódozása nekem sem tetszett.
A kiscsajnak persze ez nagyon bejött és majdnem elájult a gyönyörtől és a megtiszteltetéstől, hogy kapott Rozsomáktól ajándékot.
Azonnal beletemetkezett a már kinézetre is borzasztóan cukros és ragacsos italba és olyan cuppogást, szörcsögést csapott vele, hogy szerintem még a mellettünk lévő üzletben is hallották.
- Hát mondom én, hogy fogadd örökbe. – morogtam, miközben kifelé indultam a nyomomban a kis tolvajjal és Logannal. – Jól passzoltok egymáshoz és Lily is biztos élvezné, hogy pátyulgathat valakit. – mondom kicsit kajánul, hátha a kiscsaj lecsap a lehetőségre, amilyen kis élelmes.
Aztán persze lefagy a képemről a vigyor, mikor ismét lovagolni kezd a legénybúcsún.
- Nem kell engedélyt kérnem, ha ki akarok rúgni a hámból! – morgom oda neki. – Ha akarsz valamit, majd velem egyeztess. – hívom fel rá a figyelmet letargikusan, mert el tudom képzelni az általa szervezett buli alkoholtartalmát és már attól úgy érzem, hogy alig állok a lábamon.
Mikor végre kiértünk, még intek neki egyet és a lányra ügyet sem vetve, nehogy megint parázni kezdjen, a kocsimhoz ballagok, hogy visszamenjek a melóba.

//Köszönöm a játékot – szuper volt //

-Gondolkozom rajta - feleli dörmögő hangján, s most az emberi Annabell buksi fejét is megcirógatja - De félek Lily rossz néven venné, ha még több vonzó lányt rejtegetnék előle.
~Na igen, még Laura-t sem sikerült bemutatni neki...lesz meglepetés. Lily, bemutatom a...hát ez egy hosszú történet, úgyhogy az egyszerűség kedvéért legyen mondjuk a lányom, de egyébként a klónom, akit valami számomra vadidegen csaj kihordott a méhében, ám pár dolog megváltozott rajta, így lány lett szegényből, a sört viszont imádja, és az asztal alá iszik majdnem bárkit, szóval csak óvatosan koccints vele...ó anyám.~
Ez már túl sok, úgyhogy inkább Mike-ra koncentrál.
-Háááát peeeersze, hogy nem kell! - Veregeti meg a férfi vállát büszkén. - Mondogasd csak, ha ettől jobban érzed magad. A legénybúcsú számodra viszont meglepetés lesz úgyhogy mégis inkább vele tárgyalom meg, mi az, ami szerinte túl sok, tehát majd el kell titkolnod előtte.
Mike távozása után a lányhoz fordul, s mosolyogva lehajol hozzá, hogy szemeik egy szintbe kerüljenek.
-Igen, Ratna a turmixok hercegnője, annyi van nála, hogy még a ruhádnak is jut belőle bőven. - Magyarázza komolytalanul, aztán lepillant a közben kiürült pohárra. - Tartsd meg nyugodtan. Nem csillog olyan szépen, mint a boríték, de azért ez sem rossz. Most pedig menj haza szépen, és máskor ha szeretnél valamit, csak kérd, rendben?
Ezzel sarkon fordul, és megindul a könyvesbolt felé, hogy végre felvegye Lily-t, ki azóta tuti leragadt ott.
~Rosszat tesz nekem ez a suli, már mindenkit nevelni akarok...~

//Köszi a játékot //

Bár a buksisimire ösztönösen közelebb húzódtam Rozsomákhoz, és a fejemmel finoman követtem a keze útját, de éppen csak annyira, hogy hogy jobban bebújjak a keze alá, azért az sem kerülte el a figyelmemet, amiről közben beszéltek. Kissé azért érzékenyen érintett, hogy úgy beszéltek rólam, mint valami kis hörcsögről az állatkereskedésben, amit bárki hazavihet, hogy legyen mivel szórakoznia. Még jó, hogy a turmixot legalább egyenesen a kezembe kaptam, és nem kezdték el lóbálni a fejem fölött, hogy pitizzek vagy mutassak valami mutatványt, ha akarom a jutalomfalatkámat.
-Hé, én is itt vagyok - morogtam cuppogós szürcsölés közepette, miközben a két hegyomlás között lépkedtem.
Ahogy a szó ismét a legénybúcsúra terelődött, az én figyelmem is lankadni kezdett, hiszen ez a téma engem hidegen hagyott. Ennyi idő pedig éppen elég volt arra, hogy kiigyam a maradék turmixot, aztán az egész kezemet a pohárba tuszkoljam, hogy egy cseppje se menjen kárba. Ragacsos, maszatos arccal néztem fel, amikor gyanúsan nagy csönd telepedett ránk, és meglepve konstatáltam, hogy a rendőr időközben eltűnt.
~Biztos fogyóban a tengerimalactáp otthon!~ - gondoltam rosszmájúan.
Visszafordulva oda, ahol az imént még Rozsomák volt, hogy ellenőrizzem, vajon ő is ilyen váratlanul és hirtelen hagyott volna ott, azonnal hátrahőköltem, mert a válla helyett, amit eddig láttam, ha felé néztem, most az arcát pillantottam meg közvetlen közelről. Hiába mosolygott, a frászt hozta rám.
-Köszi - motyogtam magamhoz ölelve a poharat.
Gondoltam majd valamelyik szökőkútban megmosom, hogy tényleg szépen csillogjon. Majd beteszem a dobozomba, jó lesz mindenféléket tárolni benne, meg egyébként is, nem árt, ha van valami dísze is a kuckómnak. Rozsomák megjegyzésére, hogy menjek haza, elfintorodtam.
-Nagyon vicces - fintorogtam szemlesütve.
Ahogy elfordult, felsóhajtottam. Most már igazán nehéz lett volna eldöntenem, hogy kedvelem-e. Azért egy gyors mozdulattal kirántottam a zsebéből egy ötöst, majd megpördültem a tengelyem körül, és futásnak eredtem. A boríték lehet az övé, de én holnap is fogok enni!

//Köszönöm a játékot, nagyon élveztem //

/Jessyca/
Vállamon Jess korijával léptem be a bárba. Az illatai de vezetett, de egyenlőre még nem láttam a lány. Pedig annyira jó lett volna újra látni. Igazából fogalmam se volt, hogy miért is kerestem meg, de aztán a benső sárkányom egy morranással jelezte, hogy ilyenekkel ne foglalkozzam. Mély levegőt vettem és nagyot szagoltam a levegőbe. mint megéreztem újra az illatát kinyitottam eddig csukott szememet és elindulta a bárban. Nem kellett sokat sétálnom, hogy megtaláljam. Egy asztalnál ücsörgött. Vigyorogva sétáltam mögé, aztán, eltakartam a szemét.
- Na ki vagyok?- Tettem fel az amúgy elég hülye kérdést, aztán megcsókoltam a nyakát és ha kitalálta ki vagyok, elengedte a kezeimmel.
- Leülhetek?- Kérdeztem és a szabad székre mutattam, ami előtte állt árván. Ha megengedte, akkor leültem vele szembe.
- Hogy vagy Jess?- Mosolyogtam rá, aztán tekintetemet az övébe süllyesztettem és egy ideig csak bámultam. A bennem lakó sárkány persze egyből azt akarta, hogy öleljem meg, és hogy vonjam a karjaimba, de eszem ágában nem volt azonnal így letámadni a lányt. Főleg, hogy.. mióta is? Négy napja nem láttam?
- Óh, ez azt hiszem a tied.- Nyújtottam át neki a korcsolyáját
- Emlékeztem, mit mondtál a szobámban. Hát ma visszamentem és megkerestem. ott volt a sikátorban.- Mondtam, majd majd amikor átvette, kezére tettem az enyémet, ami az asztalon pihent.
- Hogy vagy?

*Kora este. De mára már végeztem és otthon sem volt semmi érdekes. Azon kívül, hogy az utóbbi napokban a szüleim kikészítettek. Muszáj voltam elütni az időmet, így legtöbbször inkább bent maradtam leltározni. De ma nem volt kedvem. Ma ide jöttem, ahol még gyerekként apuékkal jártunk. Akkoriban még imádtam és most is, csak már a csokis shaket. Hideg volt, de ez nem érdekelt. Asztalomnál ültem unottan, elmerengve mikor valaki megérintett. Testem megfeszült és a puszi hatására kezem az érkezőére tettem és elvontam a szememtől. Vállam felett hátra tekintve vettem észre, hogy Blay az. Persze, ki más volna aki a nyakam csókolgatva köszön?*
- Szia Blay. Gondolom ez csak udvariasságból kérdezted. De persze. *Intettem hanyagul és lehetet hallani a hangomban, hogy nincs jó kedvem. *
- Öhm… Azt hiszem, hogy még nem öltek meg otthon, aztán a melóm is meg van még. A srácok sem panaszkodnak Helennek egyelőre. Szóval azt hiszem, hogy meg vagyok. Te? * Tettem fel a kérdést és pár pillanatig álltam a tekintetét, de nem akartam, hogy észrevegye benne a szomorúságot, ha már egy mosolyt erőltettem az arcomra. Amit rögtön felváltott a döbbenet a korim látva.*
- Manhattan sikátoraiban még 4 nap után megtaláltad? Ez eléggé, hmm… furcsa. De köszönöm. *S elvéve tőle magam mellé raktam azt az eszközt, ami fel tudott vidítani rosszabb napjaimon. Na most még ennek sem sikerült.*
- Már kérdezted Blay… mint mondtam meg vagyok. * De ezúttal már véletlen sem néztem a szemébe, és zavartam az ajkam rágcsálva kevergettem a hideg italom.*

Amikor rám nézett valami nem stimmelt. Valami nagyon nagyon nem stimmelt. Amikor elkapta a tekintetét és az alsó ajkát kezdte rágcsálni kicsit megijedtem.
- Jess, nézz rám.- Kértem, ám ha nem tette meg finoman az állát megfogtam és magam felé fordítottam.
- Mi a baj kicsim?- Kérdeztem és tekintetemmel az arcát fürkésztem. Megijedtem, amikor a szemén átsiklott a szomorúság.
- Jessy.- Suttogtam, aztán felálltam és a mellette lévő székre huppanva odahúztam magamhoz. Szemeibe néztem, majd hosszan megcsókoltam és a haját a füle mögé tűrtem.
- Mi történt? Szomorú vagy, és ezt nem bírom nézni. Kérlek, mondd el.- Kérleltem a lányt, miközben hüvelykujjammal az arcát simogattam.

*A kérése eljutott hozzám, de nem tudtam ránézni. Nem bírtam elviselni vizslató tekintetét, ami engem méreget és megpróbál belém látni. Az állam elhúztam a kezéből, egyáltalán nem akartam rá nézni és azt sem, hogy hozzám érjen. Mi sem árulkodhatott erről jobban, hogy mikor mellém ült, elhúzódtam Tőle a lehető legmesszebb. A becenévre felkaptam a fejem és határozottan néztem a másikra.*
- Tisztázzunk valamit Blay. Lefektettél, ezért nem hibáztatlak, én is akartam. Aztán eltűnsz és napokig nem is keresel. Ezekben a napokban folyamatosan megjárom a poklot azért, amit KETTEN követtünk el, de mégis egyedül nézek szembe vele. Aztán feltűnsz, mintha mi sem történt volna és kicsimnek hívsz. Nem tudok arról, hogy a barátnőd lennék, nem tudok arról, hogy bármilyen jogod lenne ahhoz, hogy ölelgess. S ez által rossz hírem keltsd… Vagy lemaradtam valamiről az elmúlt napokban?

Kérdőn néztem rá, amikor elhúzódott tőlem.
- Szerinted még is, mennyi időbe telt, hogy megtaláljalak? És nekem is időre volt szükségem. Plusz, azt mondtad, hagysz nekem elérhetőséget, aztán még se tetted, úgyhogy talán mielőtt teljesen én leszek bűnbak, előbb kicsit gondolt át, hogy most hogy itt vagyok, mennyi időmbe telt kinyomozni, hogy te itt üldögélsz És ha jól tudom egyszer se kerestél, hogy legyek melletted. Ahogy észre vettem, amióta lefektettelek, egyre jobban bánod, csak akkor nem értem, hogy minek mentél bele. Óh, de várj, már tudom, a sárkány miatt. Ezer bocsánat, hogy nem vagyok megfelelő neked, csak az a kibaszott szörny ami bennem van.- Sziszegtem, majd az ujjaimmal az asztalon kezdtem dobolni.
- Egy f@sz vagyok, hogy itt töröm magamat miattad, komolyan mondom. Keres egy másik mutánst, aki majd kielégíti a sárkányos vágyaidat.- Néztem rá dühös pillantással, aztán felállt.
- Már itt se vagyok, nem zavarom tovább a te tökéletes hírneved és személyiséged.

- Blay ne legyél ökör. A legjobb haveromhoz vittél el. Csak be kellett volna kopognod oda, és utánam érdeklödni. Szerintem Lyon szárnyakat növesztve felkapott volna és elvitt volna hozzám. *ingattam meg a fejem miközben Ő tovább beszélt mintha nem is mondtam volna semmit. S kezdet elgurulni nálam valami szavai hallatán, fejem már szerintem kétszer akkora volt mint alapjáraton. Aztán mikor felállt, felpattantam és pofon vágtam.*
- Tisztázzunk valamit Blaylock! Nem kértem, hogy gyere ide! Azt sem, hogy vedd el a szüzességem! Az álmaimat sem kértem a Sárkánytól ki azóta sem hagy békén és folyamatosan csikiz álmaimban, amit nem szeretek. De ha már mind ez adott, legalább annyi férfiasság lehetett volna benned, hogy vállalod a szüleimet és utána tűnsz el. Vagy kerestelek volna a suliban? Én nem mentem oda, de Lyon igen. Aki azzal jött haza, hogy jól tudsz kosarazni… *S kezem újra lendült, bár kételkedtem benne, hogy nem számít már rá. De ez már csak az a düh volt, amit akkor éreztem amikor Lyon elmesélte, hogy mit látott ami olyan rosszul érintette, hogy nyomban haza is jött.*

- És szerinted GPS az én agyam, hogy visszataláljak oda, ahol letettelek?- Kérdeztem kicsit hangosabban, aztán, amikor mindenki ránk szegezte a tekintetét kicsit halkabbra vettem. Aztán, amikor felpofozott, legszívesebben vissza adtam volna, na de ennyi férfiasság még maradt benne, hogy egy nőre nem emelek kezet, még ha annyira mérges is voltam Jess-re. Aztán kérdőn néztem rá. A sárkányos részt nem értettem.
- Mi van a sárkánnyal?- Kérdeztem, belevágva a szavába. Amint észrevettem Jessy nem zavartatta magát és csak mondta. Kikerekedett szemekkel hallgattam a mondandóját.
- Te utánam küldted, a haverodat, hogy lenyomozzon?- Néztem rá döbbenten, aztán, amikor megint lendült a keze elkaptam és egy lépéssel elé álltam, kezét pedig az oldala mellé szorítottam.
- Na ide figyelj, ha még egyszer felemeled a kezedet, hogy felpofozz, esküszöm, hogy átváltozom és hagyni fogom, hogy a sárkány meghágjon.- Sziszegtem a képébe idegesen, aztán felsóhajtottam.
- Menjünk ki, beszéljük meg ketten, nem akarok néző közönséget.- Kértem kedvesebben, aztán felkaptam a kabátját a székről és felsegítettem rá, majd ha elfogadta persze előre engedtem és kinyitottam neki az ajtót. Amint kiértünk a hideg levegőre kinyitottam az ajtót hogy beüljön a kocsiba. ha beszállt bezártam, és beszálltam én is, ha nem, akkor pedig egy sikátorhoz vezettem.

- Agyad sincs. *Kiabáltam vissza és már baromira nem érdekelt se a közönség, se a shakem. Pedig finom volt. De ahogy lefogta a kezem, megrántottam magam, de ez már hiába. Lehet érezte Blay, hogy ha elenged akkor bizony kap egyet. Az invitálására kirohantam, mire felkapta a kabátját. A korim persze megint ott hagytam. Az ajtót ugyan ki tudta nyitni és be is szálltam a kocsiba. De mikor beszállt már rá is kezdtem.*
- Nem küldtem utánad. Én nem tennék ilyet. Magától ment, hogy szóljon, hogy nem vagyok jól és a szüleim tombolnak. Ami pedig a sárkányt illeti… nem hagy aludni. Eddig sosem csinált olyat amit nem szerettem. De folyamatosan csikiz és ezért nem tudok pihenni. * Fontam dacosan karba a kezem magam előtt.*
- És igenis felfoglak pofozni ha nem fogod fel, hogy mit mondok. És hiába fenyegetsz… A sárkány nem bántana. Mellesleg pedig, Te kezdtél el sértegetni. NEm vagyok az a lány, aki ezt csak úgy hagyja.

Idegesen nyeltem le a szavait, aztán amint beültem a kocsiba a kormányt kezdtem markolászni, hogy kicsit lehiggadjak.
- Elmondtad anyádéknak?- Kérdeztem egy kis idő után, amikor leesett, hogy miért ennyire sárkányos a lány. Idegességemben rácsaptam egyet a dudára, így hangosan megszólalt.
- Ide figyel Jess. Ha tudom, hogy ez van, hamarabb megkereslek, de a kórházban ragadtam két napra, utána kis szabadidőre volt szükségem, hogy elgondolkozzam rajtad, meg az ott történteken.- Magyaráztam, aztán, amikor megint jött a sárkány felé fordultam. Mély levegőt vettem, majd ismét megszólaltam.
- Nézd, tényleg nem értem, hogy miért nem hagy álmodban, de légy szíves ne kend rám azt, amiről nem tehetek. Amúgy nem tudom mit látott Lyon, de nagyon érdekelne, hogy miért voltál úgy kiakadva arra, hogy igyekeztem elterelni a gondolataimat és igen, kimenetem egy párat a palánkra dobni. Ez csak nem bűn.- Mondtam kissé nyugodtabban, aztán a sértegetős dologra, csak lehunytam egy pillanatra a szememet.
- Sajnálom, ha megsértettelek, nem akartam, csak idegrohamon kapok attól, hogy azóta az este óta, hogy veled voltam, folyamatosan undokoskodsz. Igyekszem, de mit vársz tőlem, komolyan?- Kérdeztem kedvesebben, aztán finoman megsimogattam az arcát.
- Minden nap te jártál a fejemben, és eszem ágában nem volt téged kerülni, csak a dolgok máshogy alakultak. - Mondtam immár teljesen nyugodtan, aztán a kezemet a combjára csúsztattam és végig simítottam rajta párszor.
- Ha gondolod, akkor menjünk most a szüleidhez. Nem hagyom, hogy csak rajtad verjék le a dolgot.- Ajánlottam fel, majd felé fordultam.
- Jess, nem akarom, hogy neked rossz legyen, érted? Azt sem akarom, hogy bárki is bántson és ha beleegyezel, ha nem, akkor is elfogok menni a szüleidhez, hogy megmondjam neki, hogy nem csak te akartad ezt az egészet, vagy bármit, hogy azzal segítsek rajtad, rendben?