Archie's Turmix Bár

Lynn továbbra is nagyon cuki, ahogy kezdetleges rúdtáncot mutat be nekik a lámpaoszlopon, és bár módfelett vonzó látvány, ez a két vadállat sajnos annyira belemerült a küzdelembe, hogy nem méltatják őt semmi figyelemre.
-Nem...mész sehová! - Ordítja Rozsomák, s a földön csúszik Blaze után, de ennek ellenére is csak jó pár rúgás után tudja leszedni őt magáról a rém, ami azért neki sem lehetett kellemes, tekintve, hogy Logan tapintása olyan lágy, mint egy száraz kőszoboré. - Próbálok te asszony, de ez az izé túl erős!
A térdeiről lehorzsolt bőr villámgyorsan visszanő, nadrágja azonban örökké divatfarmer marad, pólójáról pedig jobb, ha nem is ejtünk több szót, szokás szerint ez sem fogja megélni az első mosást.
~Na álljunk csak meg, ez meg mi a fene?~
Megrökönyödve figyeli, az előtte kibontakozó jelenetet, az asszonyok egymás nyakába borulva sírnak, a kölyök pedig végre legyőzte magában a gonoszt, és most saját bűntudatának súlya alatt térdre rogyva bámul előre, talán a két nőre, de szinte biztos, hogy inkább a semmibe. Annyira megindító ez a jelenet, hogy Logan legszívesebben könnybe lábadt szemmel nézné a távolból az emberi akaraterő eme diadalát, ahelyett, hogy fejbe veri szegény kölyköt egy vasrúddal, hogy még a betonon is koccanjon egyet homloka, mielőtt elájul, de sajnos egyesek nem képesek annyira uralkodni a bennük szunnyadó vadállat felett, pláne miután valaki korábban megszegte a Genfi egyezményt az ő kárukra.
~Na, Lynn-nek most mát lesz miért bőgnie, és van egy sanda gyanúm, hogy erre a sérülésre kevés lesz két ragtapasz...mondjuk az előzőt sem úgy terveztem.~
-Mit szólnál, ha elvinnénk valami kórházba, és rendelnénk neki valami kaját, mielőtt felfal valakit? - Kérdi lezseren, mint aki csak a villanyt kapcsolta le az előbb. A vascsövet elhajítja, s az csörömpölve pattog végig az utcán, begurulva az árnyékok közé. - Megengedem, hogy te fizess.
~Esetleg...~
-Jártál már a Xavierben? Egész pofás gyengélkedőnk van ott, lehet inkább oda kéne vinni, hívok is egy Taxit....azt is megengedem, hogy te fizesd.
Amennyiben sikerült álomba ringatnia Blaze-t, már tárcsázza is a számot, hogy a fiút abba a híres iskolába vihesse. Lynn szörnyülködése, és tiltakozása a legkevésbé sem hatja meg, mostanra megtanulta kiszűrni, mint holmi fehér zajt.

Végül csak felálltunk, és patakzó könnyekkel intettünk le egy taxit a lánynak, majd még egyszer megöleltük egymást, mielőtt beszállt volna, aztán néztem, ahogy távolodik a sárga folt. Ekkor a hátam mögött hatalmas koppanást hallottam, mire azonnal megpördültem, és még láttam az elguruló vascsövet és Rozsomák lehanyatló kezeit, amiből rögtön rájöttem, mi történt. Panaszos kiáltással bömböltem el magam újra, és könnytől csatakos arccal indultam meg felé.
-Hogy tehettél ilyet?! - zokogtam elé érve hatalmasat sózva a vállára. - Te is tudod... hogy nem tehet róla... nem ő csinálta!
Arcomat a kezembe temetve bőgtem tovább. Semmi okom nem volt arra, hogy itassam az egereket, nem is akartam, de jött az magától megállíthatatlanul, pedig már nagyon szerettem volna abbahagyni.
-Hülye hormonok! - duzzogtam. - Még csak... nem is vagyok szomorú, csak mérges... vagyok rád, de nem... tudom... abbahahahagyniiiii!
Sírva bólintottam a kórházra, majd az ebédjavaslatra, végül az iskolára is, de inkább már ki sem nyitottam a számat. Csak a fizetési ajánlatra ráztam meg a fejemet.
-Ennyire ne nézz már baleknak! - bömböltem, s a zokogástól rázkódva rántottam ki a zsebéből némi pénzt. - Majd elfelezzühühühüüüük!
Mikor már a taxi hátsó ülésén terpeszkedtünk, megpróbáltam elsírni a címet a sofőrnek, de végül kénytelen voltam Rozsomákra bízni ezt a felettébb nehéz feladatot. Út közben könnyeimet nyelve néztem meg Blaze sebeit, elsősorban a fején és hátán díszelgőt. Egyenlőre kijelenthettem, hogy nem életveszélyes. Kis idő múlva pedig a sírógörcs is alábbhagyott.
-Bocs - motyogtam Rozsomák felé a szememet törölgetve. - Tudod, néha rám jön, de már egyre jobban helyreáll a rend. Csak ígérd meg, hogy nem bántod se a férjemet, se a fiamat. Jó?
Nagyokat sóhajtottam, hogy a hisztéria végre teljesen elülhessen. Végre megint higgadt lehettem, már nagyon hiányzott. Mire az iskolához értünk már teljesen jól voltam. A fuvardíjat önkényes döntésem alapján megfeleztem magam s Rozsomák között, ami pedig még maradt a zsebéből elcsaklizott pénzből, visszanyomtam a kezébe.
-Tessék. Udvariasságod jutalmául, ha hazaértem, nem hogy a telefonszámodat, de még a nevedet is elfelejtem. Már alig várom!

Nem tudtam megszólalni, sem megmozdulni. Ot térdeltem, és a zokogó lányt néztem. Undorodtam magamtól... képes lettem volna megölni őt. ehajtva a fejem, elborzadva néztem saját kezeimet, mintha ez a test már nem is az enyém lenne. De csak szerettem volna elhinni, az is én voltam. Talán tagadni próbáltam, de az igazság az, hogy bármennyire próbálom rejtegeetni, valahol ez a szörny is én volnék. Nem érdemlek életet. Ekkor azonban óriási ütés éri el a fejemet, amitől a földre zuhanva elájulok. Minden elsötétült, egy darabig még hallottam a körülöttem történő dolgok zaját: egy nő sírását, kocsizúgást, majd a zajok és összemosódnak, és végül se kép, se hang. Eszméletlenül önmagamat láttam magam előtt, amint átváltozok azzá a Szörnyeteggé, és beleröhögök asaját képembe, majd elkapok egy áratlan járókelőt, és hidegvérrel végzek vele egy sikátorban. Túl későn érek oda megmenteni, és a Szörny csak nevet. Nem csinál mást, csak nevet, majd rideg hangon azt mondja:
- Sosem fogsz tudni végleg megállítani... mindketten tudjuk melyikünk az erősebb, és előbb vagy utóbb... megölök mindenkit, aki fontos volt neked. Erre megesküszöm!
Ekkor a hangja, és hűvös nevetése felerősödött, majd az utcáról mindenki eltűnik, az idő hűvös lesz, és szeles, csak a sötét, kihalt éjszaki utca marad, s a távolban meglátom a lány holttestét. A túloldalon. Oda akarok rohanni... remélve, hogy még segíthetek neki, de Ő nem engedi. Elkap, és a torkomnál fogva húzni kezd visszafelé, miközben közelebb hajolva suttogja a fülembe, mintha csak ismét a fejemben szólalna meg:
- Még nincs vége...
Ezt újabb nevetés követi, ami mintha már a fülemben harsogna, s ekkor magamhoz térek. Egy taxiban ébredek fel, csak most döbbenve rá, hogy sjo mindenem, különösképp a hátam. Megpróbálok kissé kényelmesebben elhelyezkedni az autóban, majd ismét a kezeimre kezdek meredni. Nem szólok egy szót sem, nem is mozdulok, még akkor sem, mikor megérkezünk úti célunkhoz. Arcomat kezeimbe temetve behunyom a szememet, de még mindig látom magam előtt a rémült lányt, ahogyan a Szörny... az én kezeim szorítják a torkát, és nem akarja elereszteni.

-Hé, Pityergő Panni - szól Lynn-re, miközben felnyalábolja a fiút a földről - megjött a taxi!
Hátra ül, Blaze, és a hárpia közé, nehogy véletlenül felébredjen a srác út közben, és még valami baja essen ennek az áldott jó asszonynak mellette, aki éppen a zsebében turkál...
-Percről percre szimpatikusabb vagy nekem - morogja felé, de nem tesz semmit a tolakodó mozdulat ellen, inkább Blaze-re figyel. Természetesen észreveszi, hogy magához tér, de szóvá nem teszi a dolgot, hisz a mellette ülő másik idegbaj már így is épp eléggé depressziós...
-Mondom a címet, és aztán taposson bele!

/Folytatás: [You must be registered and logged in to see this link.] //

Hogy miért mentem bele? Egyrészt azért, mert Lynn addig hívogatott, hogy ha fizikailag megoldható lenne, lerágtam volna a saját fülemet, hogy ne kelljen már hallgatnom a vinnyogását, hogy szegény Logan segítségre szorul. Inkább beadtam a derekamat, de azt kikötöttem, hogy őt nem akarom a közelünkben látni, mert úgyis csak elrontana mindent. Másrészt azért, mert nagyon kíváncsi voltam erre a leányzóra, aki így képes volt megdobogtatni a nagy rágcsáló kicsiny szívét. Ezen kívül nagyon is jó gyakorlásnak véltem, ami a viselkedésemet illető fejlődést illeti. Mégiscsak segítek valakinek, ráadásul ilyen szép, romantikus problémában!
-Egy hónapja kellett volna ezt elmesélned nekem - morogtam oda a velem szemben lő Mike-nak. - Istenem, de jót röhögtem volna rajta!
Minden a helyén volt. Pöckök a fülben, kukker a kézben, lehallgató belőve, már csak a gerle pár hiányzott. A kávézóban egészen kevesen voltak, úgyhogy könnyű volt szemmel tartani őket, akárhova is ültek, és még csak arra sem kellett figyelnünk, hogy álcázzuk magunkat, hiszen a Lily névre hallgató hölgyemény úgysem ismert minket.
Mikor hallottam, hogy közelednek, gyorsan az ajtó felé fordultam, hogy szemrevételezhessem a lányt, amíg még nem feltűnő. Átlag, semmi extra, lenge nyári ruha, amiben csak álljon egy szellőző fölé, és a város minden férfija azonnal szerelembe esik. Csak azt tudnám, hol szedte össze azt a papagájt, ami ott ücsörgött a vállán!
-Engedd előre, apafej - szóltam bele az aprócska mikrofonba remélve, hogy Logan nem felejtette el bedrótozni magát, mert akkor nekem kell, és én tuti, hogy a nyaka körül fogom kezdeni. - Húzd is ki neki a széket, mintha még arra sem lenne képes. Bár amilyen nulla izomzattal rendelkező kis virágszálat néztél ki magadnak, azon is csodálkoznék, ha a poharát fel tudná emelni. Majd később meg is nézhetnéd, hogy nem ugrott-e ki a válla a helyéről a madár súlya alatt.
Belekortyoltam az italomba, és jól esően cuppogtam.
-Áh, próbáld ki a whiskey-jüket, baromi király! Valami tíz éves bébi, én mondom, megéri az árát! Jut eszembe, ha hoztál magaddal dohányt, elejthetnél párat véletlenül. Otthon hagytam a cigimet.
Mike-ra néztem.
-Mit mondasz? - vigyorogtam. - Összeillenek? Komolyan beszarok rajtuk, tiszta Szépség és a Szörnyeteg feeling, nem?

Mikor Aya, majd Szellem is felhívott, hogy elmeséljék mi történt Rozsomákkal, alig akartam elhinni. Bár addig nem is nagyon hittem, amíg csak az én drágámmal beszéltem, hiszen alig értettem mit mond, annyira nevetett. Kicsit tisztább lett a kép Szellem telefonja után, de akkor meg nem tudtam hová lenni a csodálkozástól, hogy pont hozzájuk fordult ez a nagyra nőtt hősszerelmes tanácsért. Meg voltam győződve, hogy elment az esze! Aztán átgondolva a dolgot egyre jobban meg tudtam érteni, mert jó pár példa mutatta, hogy más őrültek is rohangálnak még rajta kívül a városban. Nem kellett messzire mennem, hiszen ott volt Szellem és Lynn, aztán meg Aya….és én.
Viszont mikor Aya kitalálta ezt a randigurus ötletet, hogy drótozzuk be Logant és mi…MI…adjunk tanácsokat neki, hogyan viselkedjen élete nagy szerelmével, akkor először eléggé hevesen ráztam a fejem, de aztán több heves csókváltás és súlyos zsarolás után, ami különböző testrészek megvonását helyezte kilátásba, végül kénytelen voltam beadni a derekamat.
Ahogy aztán itt ültünk, a fülünkben a fülessel, egymással szemben és vártuk, hogy felbukkanjon Logan és a kiszemeltje, megint csak az jutott eszembe, hogy én egy emeletes marha vagyok, hogy ebbe belementem.
- Hát lehet, hogy akkor jobban jártunk volna! – morgok halkan az orrom alatt.
Mikor láttam, hogy Aya felkapja a fejét és az ajtó felé néz, már tudtam, hogy megjött a páros, így én is vetettem oldalra egy pillantást, hogy megnézzem ki az a nőszemély, akinél Rozsomáknak elakad a szava és átmegy egy hormontúltengéses kamaszba.
- Ó anyám! – szakadt ki belőlem. – Azt hittem valami kigyúrt badis nőcit szedett össze és attól rezelt így be! De hát ez meg egy …….egy kis…..törékeny virágszál! – kerekednek a szemeim.
Aztán észbe kapok, mert szerintem ezt Logan még a füles nélkül is kiválóan hallotta.
Nem tudom jó ötlet-e Aya-tól, hogy szerencsétlen férfin fogja gyakorolni az úrinővé válás rejtelmeit, ezért igyekszem majd kordában tartani.
Igaz, hogy eddig még nem volt különösebb gáz a szövegben, de kérdés, hogy Logan-nál mikor szakad el a cérna a beszólásoknál, vagy hagyja a fenébe az egész nyáladzást és rendez egy kis szolid testedzést, amibe a mi orrba verésünk lesz a kezdet.
- Aya! Talán a piát most kihagyhatná! Logan inkább kérdezd meg mit iszik és kérj te is azt! Cigit meg veszek neked drágám, ha kicsit visszafogod magad a tanácsosztogatásokkal. Azt, hogy ki kivel illik össze azt meg majd otthon megbeszéljük, rendben? – nézek mosolyogva az én gyönyörű nőmre. – Logan, igyekszem visszafogni szépséges mennyasszonyomat, és csak akkor osztogatni a segítségünket, ha igazán kéred! – mondom halkan. – Ha bajban vagy csak érintsd meg a füledet, akkor kitalálunk valamit!

Miután sikeresen körbevezette Lily-t az iskolában, ahol ma valamiért minden tanuló úgy viselkedett, mint egy kis angyal, és egyikük sem tört össze semmit - vissza is kapta Ratna minden nyusziját - ideje volt, hogy végre beüljenek valahova, és megbeszéljék a látottakat. Témájuk lesz bőven, tekintve, hogy a könyvtárra sajnos a teljes káoszt is felülről súrolja, igaz legalább az óriáspókokat sikerült megölnie a hét folyamán, szóval annyival máris jobb a helyzet...
-Mit szólnál, ha nem kávét innánk? Az olyan unalmas...ismerek viszont egy turmixbárt, ahol olyan eper Shake-et kapsz, hogy a füled kettéáll.

Az "olyan eper Shake-et kapsz, hogy a füled kettéáll" mellesleg a jelszó volt arra, hogy a randiguru hadművelet kezdetét veszi, úgyhogy mindenki a helyére! Logan a maga részéről még mindig egy állatnak gondolta magát, amiért hagyta, hogy rádumálják erre, ám a helyzet az, hogy a legutóbbi éjszaka éjszaka után nem volt benne egy szemernyi kétség sem, hogy bele fog őrülni, ha kaphatja meg ezt a nőt. A bárba menet kinyitja az ajtót Lily előtt, majd enyhén meghajol, miközben előre engedi őt, és Inimmát.
-Csak ön után hölgyem - szól mosolyogva, aztán amikor eléggé lemarad tőle ahhoz, hogy ne hallja őt, összeszorított fogai közül sziszegi a nyakában lógó, pólója alá rejtett mikrofonba: - Én is láttam romantikus filmet, nyugi.
Nagyon nem hatja meg Aya-t ez, mert kicsit később arra is buzdítja, hogy húzza ki a széket Lily-nek, amit meg is tesz, aztán helyet foglal vele szemben.
-Mit szeretnél? Nézd meg a fagyis kelyheket is nyugodtan, hihetetlenül jól néznek ki.
Szélesre kitárja maga előtt az étlapot, hogy annak rejtekében felmutathassa középső ujját a szépség és a szörnyeteg feeling dumára.
~Legalább Mike egy csapatban játszik velem...aztán lehet csak arról van szó, hogy a biztosítása nem fedezi a lefejezést...na mindegy...megérinteni a fülemet, ha baj van, ez menni fog.~
-Szóval, mit iszol? - Kérdi, és mivel a turmixok világában még mindig nincs otthon, ha azok nem extra alkoholos turmixok, így Mike tanácsát megfogadva ő is ugyanazt rendeli mint Lily. - Nagyon jó választás, én is úgy megkívántam hirtelen...

A Xavier gyönyörű kastély volt, amit biztos jó régen építettek. Mindenhonnan a régi idők eleganciája sugárzott, amit kellemesen egyensúlyozott a tanulni vágyó fiatalság jelenléte. A könyvtár maga valóban eléggé igényelte a hozzáértő kezeket, de nem volt azért olyan vészes állapotban, mint ahogy Logan lefestette. Én a magam részéről azonnal beleszerettem. A diákok is szimpatikusak voltak, udvariasak és jól neveltek, pedig fel voltam készülve, hogy biztos akadhatnak bajosabb tanulók is, elvégre ennyi gyerek, kamasz és fiatal felnőtt egy helyen aligha működhet teljesen zökkenőmentesen. De tévedtem. Persze nem töltöttem ott sok időt, alig néztem körül, Logan már ajánlotta is fel a kedvenc turmix bárját, én pedig örömmel egyeztem bele.

Megérkezve a szokatlanul, de tetszetősen berendezett bárba, jött a következő kellemes élmény, hiszen Logan eddig is nagyon udvarias volt velem, de most kifejezetten úgy bánt velem, mintha legalábbis a királyi családból származnék. Még a széket is kihúzta nekem, pedig hát ilyet se szoktak nekem túl gyakran tenni. Így belegondolva, ez volt az első ilyen alkalom életemben.
-Mit ajánlasz? - kérdeztem tőle, miután a pincér átnyújtotta nekünk az étlapokat. - Hmmm... fagyis kelyhek! Jól hangzik.
Logan egészen elbújt a lapok mögé, úgy válogatott a tényleg igencsak széles választékból, ezért aztán én is megfontolt keresgélésbe kezdtem.
-Azt hiszem maradok az eper turmixnál és hozzá egy... ööö... Hawaii kelyhet. Ó, te is? Na, akkor tényleg remélem, hogy finom, különben duplán megjártuk, és még csak osztozni sem tudunk a másikon - mosolyogtam.
Körülnéztem. A különös fényekben táncoló helyiségben csupán itt-ott ültek vendégek rajtunk kívül. Két másik asztalnál egyedül ültek, egy másiknál pedig egy férfi és gy nő ült, s bár a nő ujján megcsillanó gyűrű is sokat elárult, kapcsolatuk már abból is nyilvánvalóvá vált a számomra, ahogy egymásra néztek. Csak úgy sugárzott belőlük a szerelem.
-Tudod, sokat gondolkodtam az ajánlatodon - kezdtem bele. - És most, hogy láttam az iskolát is... úgy döntöttem, elvállalom a munkát. Szívesen vezetném a könyvtárat. Ami azt illeti a jelenlegi munkahelyemen két hetes felmondási idő van, de az utóbbi időben... hát nem mondhatnám, hogy nagyon tudtam a munkámra figyelni... tudod, a könyvtári betörés, meg minden... úgyhogy nem hinném, hogy nagyon ragaszkodnának hozzá, hogy azt még ott töltsem. De persze, ha nálatok leszek, már teljes erőbedobással fogok dolgozni - tettem hozzá gyorsan. - Most már úgyis sokkal jobban vagyok, ráadásul te is ott leszel a közelemben, úgyhogy könnyű lesz a munkára összpontosítani.
Közben megérkezett a rendelésünk. A hatalmas fagylalt kehely mellé, ami ananásszal, cseresznyével, kiwivel és kókuszreszelékkel , kicsi papírernyővel és csillogó nejlonrojtokkal ellátott hurkapálcikával volt díszítve még a fél literes eper turmixot is kihozták.
-A mindenit! - suttogtam kerekre tágult szemekkel. - Még jó, hogy az ebédet kihagytam. Gyere, Inimma, ezt te is szereted!
A tenyeremre két kimagozott cseresznye darabot tettem, de a kismadár nem ette meg mindkettőt, akármilyen falánknak is ismertem meg. Először felkapta a csőrével az egyiket, és odaröppenve Logan elé, ledobta neki a kelyhe mellé, vidáman rácsipogott, csak azután látott neki, hogy elmajszolja a saját adagját. A szerelmespár asztala felől furcsa hangokat hallottam, de nem foglalkoztam vele.
-Mondtam, hogy örülni fog neked - kuncogtam fel.

,,Csak Ön után, hölgyem!" Jézusom, ennek ilyenek jönnek ki a száján?! Na, mindegy, ha Lily-nek ez kell, nagyon is jól csinálja! De ezt már tényleg látnom kellett ahhoz, hogy elhiggyem, mert ha eddig valaki megkérdezte volna tőlem, hogy szerintem mi az, ami biztos soha nem fog megtörténni az univerzum történelme során, amiben Logan azért elég jelentős részében jelen volt, tuti, hogy ez, mint egy mondat, ami az ő szájából hangzott el, első helyen szerepelt volna. De megtörtént, és mivel nem volt tudomásom arról, hogy bármi telepatikus vagy toxikus eredetű befolyásoltság alatt állt volna, ezt a fajta elmeroggyantságot csakis a szerelem számlájára tudtam írni.
Beintésére magasról tettem, tudtam, hogy igazam volt. De Lily egyébként megérte a pénzét. El nem tudtam képzelni, mit eszik rajta Rozsomák, hiszen ezt a csajt elevenen falják fel a vadállatok, ha csak egy pillanatra is elengedné a kezét, a vadállatok alatt pedig azt értem, hogy az ,,Emberek, vessetek a mókusok elé!" egészen ijesztő módon tényleges fenyegetéssé változhat.
-Uram atyám! - forgattam a szemem, amikor Lily a kéthetes felmondási időhöz ért, amit valószínűleg nem kell majd letöltenie a bénasága miatt. - Ez a csaj hogy találhatott eddig munkát ilyen szöveggel?
Fejcsóválva kortyoltam újabbat az italomból. Most igazán jól esett volna egy cigi, és bár Mike kedvesen felajánlotta, hogy hoz nekem, kijelentettem, hogy ha itt merészel hagyni ezekkel egyedül, akkor ugyanazokra a büntetésekre számíthat, mint amiket akkor vetettem volna be, ha nem lett volna hajlandó segíteni. De hát erős vagyok, kibírom bagó nélkül! Egy ideig legalábbis!
-Hmmm... örül, hogy a közelében leszel. Ez már jó jel, erre rákaphatnál, de csak finoman, ne legyél túl nyomulós. De azért jó lenne tudni, hogy azért örül neki, mert veled akar lenni, vagy csak azért mert ő is rájárna a dohányodra! Ehh... de még a haját sem babrálja! Vagy egyáltalán nem gondol rád, úgy, ahogy te ácsingózol érte, vagy tök direkt csinálja, és akkor ez a csaj a megtestesült sátán... ezen kívül vér profi a pasik kínzásában, vagyis Respect! Na, ez majd még úgyis kiderül!
A kis madár viselkedése aztán nem volt semmi. Komolyan nem tudom, mi történt Rozsomákkal, de hogy egy ilyen nő szóba áll vele, elrabolja a szívét, már az is sok, de hogy még a kisállatok is buknak rá! Ennyire!
-Azt a rohadt! - csaptam a homlokomra. - Öregem, szerintem a mini röppentyűnél máris tuti befutó vagy! Vidd a madarat, és hagyd a csajt, az legalább biztos győzelem!

Nagy megkönnyebbülésemre Logan nem pattant fel és rontott az asztalunkhoz, hogy megfegyelmezze Aya-t, ami a beszólása után már maga is kész csoda volt, de ahogy viselkedett azzal a lánnyal, ahogy nézett rá és ahogy beszélt hozzá attól igazán leesett az állam és most már biztos voltam benne, hogy ez a veszélyes gyilkológép fülig szerelmes.
A lány már jóval természetesebben viselkedett a maga naiv bájával, de a madaránál egyértelműen bejött Logan, és ez már biztató jel volt, hiszen azt mondják, általában a háziállatuk hasonlítanak a gazdájukra……..vagy fordítva? Na mindegy, de ez akkor is jó jel volt!
Ahogy elnéztem, azért Rozsomáknak sem kellett a szájába adni minden szót, így csak biztatóan megpaskolgattam szerelmem kezét, a szememmel a párocska felé intve.
- Azt mondják minden zsák megtalálja a foltját, meg azt is, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Most már teljes mértékben meg tudom érteni, hogy mire is gondoltak.
Azt mindjárt sejtettem, hogy Aya-nak nem fog bejönni ez csaj, hiszen Lynn sem a szíve csücske, legfeljebb azóta tartja valamire, mióta megtudta, hogy egy pár órára profi bérgyilkossá alakult. Aki nem tud egy perc alatt késsel, pisztollyal, gránáttal, vagy esetleg foggal-körömmel leamortizálni egy csapat megtermett támadót, az nála nem rúg labdába, így nem is lepődtem meg a megjegyzésén.
- Hallottad bébi, könyvtáros. – bólintottam. – Nem hiszem, hogy egy orvul támadó könyvön kívül, amit meg kell fegyelmeznie, több bátorságra lenne szüksége.
Jót mosolyogtam a bajuszom alatt a madár viselkedésén és majdnem hangosan felnyihogtam Aya megjegyzésén, de aztán összekaptam magam és megrovóan néztem rá.
- Ne beszéld rá a könnyű győzelem learatására! Ha a szárnyast meg tudta hódítani, akkor már gyürkőzzön neki a nagyobb pipinek is! Nincs igazam Logan? Vegyél példát a madárról, az már egy cseresznyével is meghódított téged! És igen, te is mondhatnál pár szót, hogy mennyire örülsz, hogy a közelében lehetsz majd, ha a suliban dolgozik, mert sűrűbben találkozhattok, de csak mértékkel.
Aztán Aya-ra nézek.
- Ha Ratna még csiszol egy kicsit a stílusodon, tényleg elmehetsz házassági tanácsadónak, olyan jól csinálod. – húztam magamhoz a kezét és leheltem rá egy csókot.

-Fagyi kehellyel annyira nem lehet mellé lőni - biztatja Lily-t, és amikor megérkezik a rendelésük, az őt igazolja. Hihetetlenül jól néz ki ez a Hawaii vegyes-jeges saláta, és ízre sem semmi, legalábbis Inimma nagyon díjazza a kivit, amit a cseresznyéért cserébe kap.
~Oké, vajon fel tudnám emelni ezt a széket, és fejbe dobni vele Aya-t, amíg Lily másfelé néz, aztán amikor megkérdi, mi volt ez a zaj, csak azt mondani: "semmi", úgy, hogy ő el is higgye? Méghogy hogy talált eddig munkát...~
-Lehet, hogy pezsgőturmixot kellett volna akkor rendelnünk? - Kérdi nevetve. - Örülök, hogy tettszett a hely, és annak is, hogy lesz végre egy könyvtárosunk akit kedvelek. - Teszi hozzá mosolyogva, ha már mindkét jómadár úgy tanácsolta. Sajnos az öröme nem felhőtlen, neki is feltűnik amit Aya mosd, sőt, már nagyon rég észrevette, semmi haj igazgatás, vagy pirulás, vagy egyáltalán bármilyen testbeszéd, ami arra utalna, hogy tényleg érdekelné őt, hacsak a madárka viselkedése nem számít annak...gondterhelten sóhajt fel, majd amikor feltűnik neki, hogy ezt szinte biztos, hogy Lily is észrevette, gyorsan megmagyarázza.
-Olyan sokat sajnos nem fogsz látni azért, egy hegynyi papírmunka vár rám, és csak növekszik a halom...de azért maikor tudok, majd lenézek a kis birodalmadba. - Finoman megveregeti a nő fagyiskelyhet szorongató kezét biztatásképpen, aztán nagyon kanalaz a sajátjából.
~Várjunk...MIVAN? Ratna csiszol kicsit Aya stílusán???~
Minden önuralmára szüksége van, hogy ne forduljon hátra döbbenten a randiguruk felé, ám arcára kiült megdöbbenést már nem tudja elfedni.
-Azta...nagyon finom ez a kehely...és tényleg Hawaii jut róla eszembe...
~Már amire emlékszem abból az útból...~
-Jut eszembe, be szeretnél költözni az iskolába? ha esetleg igen, van egy szép nagy szoba a könyvtár mellett...hát, szinte benne az igazat megvallva. Az a szoba egyike azon keveseknek, amit még most is arra használunk, amire szánták, és az egykori háziúr gondoskodott róla, hogy a könyvtárának őrzője ne kelljen messzire menjen...

Örültem, hogy Logan is örült, amiért ott fogok dolgozni, az pedig csak még vonzóbbá tette az állást, hogy ő is ott lesz, az új barátom, akire eddig mindig, minden esetben számíthattam. Viszont olyan hirtelen és váratlanul komorodott el az arca, hogy komolyan megijesztett.
-Mi a baj? Valami rosszat mondtam?
Mikor aztán megmagyarázta, megkönnyebbült sóhajjal dőltem hátra.
-Ilyet még egyszer ne csinálj - szorítottam a mellkasomra a kezem. - Megijesztettél, azt hittem valami gond van. De, Logan, mindkettőnknek az a munkahelye, és elsősorban dolgoznunk kell, nem trécselni. Viszont szabadidőnk biztos mindkettőnknek lesz, és ha gondolod, besegítek a papírmunkába. Úgyis annyi új ember fog körülvenni, jó hogy téged már ismerlek. Persze nem akarok rád akaszkodni - tettem hozzá gyorsan. - De egy jó barátnak mindig örülök.
De a férfi megint olyan furcsa arcot vágott. Már nem tudtam fél vállról venni, hiszen mégiscsak egyre másra kámpicsorodott el, és nehezen hittem el, hogy tényleg csak a fagyi kehely miatt.
-Oké, akkor is van valami probléma, hát rád van írva - ráztam a fejem. - Ha a munkával kapcsolatos, jobb ha most rögtön tisztázzuk. Vagy esetleg már nem is aktuális?
Ez a lehetőség mondjuk engem is elcsüggesztett, hiszen már egészen beleéltem magam, de gondoltam, jobb ha még időben tudom meg, mintha még addig húzza a bejelentést, amíg teszem azt már fel is mondtam.
-Ó, beköltözni? - hökkentem meg. - Hát nem is tudom. Erre még nem gondoltam. Igaz, sokkal egyszerűbb lenne, meg egyébként is messze van az iskola a lakásomtól, de... hát... nem mintha úgy szeretném azt a hűtőkamrát, ahol most élek!
Elgondolkodva néztem a szemeibe, aztán elmosolyodtam.
-Tudod mit? Legyen. Nem is fogom én ezt túlfilózni, most nagyon spontán leszek! Odaköltözök, és kész, lesz, ami lesz! Hűha, lehet, hogy a motorozás veled ilyen utóhatásokkal jár? - nevettem fel.
Meg kell, hogy mondjam, az ötlet, hogy lényegében egy könyvtárban lakjak, ráadásul abban a gyönyörűségben, annyira hívogató volt, hogy egyébként is nehezen tudtam volna ellenállni neki. De egyébként sem nagyon volt mi idekössön, úgyhogy viszonylag könnyű volt gyors döntést hozni. Meg egyébként is... jól esett egyszer végre csak úgy belecsapni a dolgok közepébe.
-Hú, remek, egészen felvillanyozódtam! - vigyorogtam, ahogy összedörzsöltem a tenyeremet. - Mikor költözhetek?

-Vigyázz arra, miket gondolsz, kicsi huszár, mert rohadtul látszik rajtad, hogy gyilkolnál - nevettem fel, persze csak halkan. - De basszus, ahogy így elnézlek, te szex közben is ilyen képet vágsz! Háh! Nem csoda, hogy még utána is ki akartalak nyírni! Vennél példát erről a csődörről, itt! - paskoltam meg Mike kezét. - Szerintem, ha végre gerincre tudod vágni a kis csajt, faggasd ki, mit is kell csinálnod, hogy legalább Lily megkapja végre tőled azt, ami egy nőnek kell!
Miközben újabban kortyoltam az italomból, pillantásom Mike-ra tévedt.
-Mármint... hajrá, Logan, nagyon faszán csinálod! Hu-hú!
Lily természetesen észrevette Logan arcát másodszor éppúgy, mint először. Oké, az már biztos, hogy nem vak a csaj.
-Szerintem bazi gyorsan találj ki valami hihetőt! Mit tudom én! Elszomorít, hogy olyan ritkán fogjátok egymást látni, vagy valami hasonló seggséget. Rebegtethetnéd hozzá a szempilládat is, kislányoktól állítólag az szexi.
Ahogy a beszélgetés haladt tovább előre, egyre jobban döbbentem le. Beköltözés? Ez aztán a tempó. Mi Mike-kal csak az eljegyzésünk után gondolkodtunk el a lehetőségen, ezek meg ismerik egymást vagy egy hete, és csak az egyikük szerelmes a másikba, amiről a másik még csak nem is tud, és máris szóba került az összebútorozás!
-Lassan, matróz! - szóltam rá szigorúan. - Nem akarod elriasztani máris. Egy ilyen törékeny teremtés nem biztos, hogy ilyen könnyedén lépést tudna tartani a hülyeségeiddel, elvégre arra senki...
Amikor meghallottam Lily válaszát, köpni-nyelni nem tudtam.
-Logan! - szólaltam meg elképedve, és még csak arra sem tudtam odafigyelni, hogy ne bámuljam őket meredten. - Ezt a nőt feleségül kell venned!

A rendelésen legalább túl vannak és eddig minden rendben ment, Logan is bírta a tempót és nem követett el semmi hülyeséget, már persze a néha történő lefagyáson kívül, amit az én drágám szavai váltottak ki nála.
Amikor a felhalmozódó papírmunkát említi, nem állom meg, hogy ne gratuláljak neki.
- Ez szuper volt Logan! És ahogy látom a kislány be is kapta a horgot. – mondom, hiszen máris felajánlotta a férfinak a segítségét, azért ez haladás.
Aya megjegyzése még most is képes volt zavarba hozni, pedig már egészen hozzászoktam a szókimondó stílusához.
- Gyere te kis kanca, adj egy csókot! – rántom át viszonzásul félig az asztalon, hogy leragasszam a száját vele.
- Azt, hogy mit kell csinálni az ágyban majd, ha valamikor eljut odáig a kapcsolat és elég türelmes leszel hozzá Logan, akkor előtte talán olvass el egy két ismeretterjesztő könyvet és ne a vadállati ösztöneidre hallgass. De az már haladás, hogy eddig eljutottál pajtás. – enyhítek néha Aya megjegyzésein, legalábbis megpróbálok, mert aggaszt Rozsomák néhány pillantása.
Azért jópofa szegény nagyfiú, ahogy próbálkozik és a magyarázatai is egyre jobbak, habár az arcára kiült érzelmeket még nem árt gyakorolni visszafogni, mert ebből még baj is lehet.
- Ne fogd vissza drágám! – simogatom meg a kezét. – Ebben még nincs semmi és igazán kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a válasz. – fülelek én is.
- Azt hiszem még Lily-nél csak egy nagyon jóbarát szintjén vagy Logan, ha ilyen gyorsan beleegyezett ez az ártatlan nőszemély. Hiszen, ha mélyebb érzelmeket táplálna, egyből más jutott volna róla eszébe és legalább a látszat kedvéért szabadkozott volna. Ilyen arccal nehéz lenne elhinnem, hogy csak játssza az ártatlant. – szomorítom el egyelőre Logant. – Hidd el, van tapasztalatom a kihallgatásokból.
- Mi van? – nézek döbbenten Aya-ra. – Jó, mondjuk az a cél, de miért is lettél ilyen biztos hirtelen? És nem mondj ilyeneket a mikrofonba, mert látod szegény Logan-nak már céklavörös a feje és majd megfulladt. – csitítom szerelmem érzelmi kitörését. – Tényleg erről jut eszembe, nekünk is ki kéne tűznünk már a dátumot, édes.

A nő lelkesedése olyan példaértékű, hogy Logan megnyugodhat, az iskolának mindenképpen jót fog tenni az, ha ő lesz az új könyvtárosuk. Más kérdés, hogy ha rájön, mi az, ami miatt ő igazán szeretné, hogy a közelében legyen, akkor lehet sírva rohan majd vissza a terrorista rágta régi munkahelyére.
-Nem, dehogy mondtál rosszat csak... - Kezd el védekezni, mikor a nőnek is feltűnik a grimaszolása, ám mielőtt befejezhetné a mondatot a szőkeség fénysebességgel jut el a lehető legrosszabb eshetőségig.
-Dehogynem aktuális! Jézusom... - Hirtelen nem tudja, hogy most a haját tépje, vagy inkább nevessen, de elég egy pillanat asztaltársasága babaarcára, és menten az utóbbi lesz a befutó. - Tényleg csak arról van szó, hogy én vagyok a lehető legalkalmatlanabb ember ennyi papírmunkára, a többiről nem is beszélve. Egészen biztos vagyok benne, hogy téged felvenni lesz az első helyes döntésem, amióta rám maradt az iskola vezetése.
~És lássuk be, ha nem futok össze véletlenül a legszexibb könyvtároslánnyal, akkor bizony eszembe sem jutott volna, hogy évek óta fel kellett volna oda már venni valakit.~
Egyre biztosabb benne, hogy Aya-t bele fogja fojtani az előtte lévő eperturmixba, ha így folytatja, de Mike dumái sem segítenek. Legszívesebben most rögtön felállna, hogy odamenjen hozzá, megveregesse a vállát, és megnyugtassa, nem kell aggódnia a felkészültségét illetően, volt kin gyakorolnia...nagyon szorgalmasan. Az, hogy végül nem teszi nagyban múlik azon, hogy a csávó legalább megpróbál segíteni, arról nem is beszélve, hogy semmi kedve felállni Lily mellől, és végül, Aya utolsó beszólása igencsak megdobogtatja a szívét, és ez elég ahhoz, hogy megbocsásson neki mindent, amit eddig mondott ma, annak ellenére, hogy szó sincs összebútorozásról, sőt, egy bazinagy kastély két végében élnek majd, szóval majdhogynem most közelebb laknak egymáshoz.
-Rendes tőled, hogy felajánlottad, de nem akarlak kizsákmányolni a kelleténél jobban, ha rendet tudsz vágni a könyvhalmok közt, és eléred, hogy legyen olyan szakirodalmunk is, amiből megtudom, mi az a processzor, már akkor is szobrot fogok emeltetni neked a kertben. - Nagyot szürcsöl a turmixából, hogy ezzel leplezze a rátörni akaró újabb nevetést, amit az idézett elő, hogy Mike itt és most akarja kitűzni az esküvőjük napját. Nem láthatja a menyasszonya arcát, de úgy képzeli, ettől legalább egy kicsit zavarba jön, ha másért nem, mert eléggé a semmiből bukkant fel a téma, és ez már elég ahhoz, hogy jó kedvre derítse őt. - Viszont, ha van kedved együtt lógni munka után, arra bármikor vevő vagyok...sőt...amilyen hatással van rám az irodai munka, egyenesen életmentő lenne néha...

-Az iskola... az iskola vezetése? - ismételtem elhűlve. - Te vagy az igazgató? Én azt hittem... azt mondtad, tanár vagy.
Nagyon zavarba jöttem, és szégyenlősen kezdtem el matatni a ruházatomon, amit most a legkevésbé sem éreztem megfelelőnek.
-Akkor ez egy állásinterjú! Teljesen mást kellett volna felvennem, és... mást is mondanom... nem ide jönnünk... istenem, és még tegezlek is téged... Magát! Bocsánat! Istenem, ez nagyon kínos. Főleg azután, hogy még együtt is aludtunk...
A fiatal nő ekkor azt hittem, valamiféle rohamot. Köhécselt, vöröslött a feje, és már épp felállni készültem, hogy segítsek neki, de úgy néztem, a párja a kezében tartja a dolgokat.
-Azt hittem, csak ajánlanod kellett valakit az iskolában, és te rám gondoltál... Rám gondolt!
Logan azonban nem éppen úgy viselkedett, mintha ez bármin változtatott volna. Legalábbis, ha ,,együtt akart velem lógni munka után" csak nem zavarta annyira a helyzet.
-Nem tudom, Logan... Mr. Howlett! Én... nagyon szívesen... de... - Vettem egy mély levegőt, és kiböktem, ami leginkább gondot okozott. - Eddig úgy gondoltam rád, mint a legjobb barátomra, de most a főnököm leszel, én meg a beosztottad, akinek azt kell csinálnia, amit te mondasz neki. Ez neked nem furcsa? Mármint... nagyon fontos vagy nekem, és nem akarlak elveszíteni, de ha munkakapcsolatban leszünk... tudod, összeférhetetlenség, meg minden... elvégre alattad fogok dolgozni... Mit szólnak majd a kollégák vagy a diákok, ha azt látják, hogy az igazgató a könyvtárossal motorozik?
Logannak valamiért már egy ideje pipacspiros volt az arca. Biztosan nem tudhattam, hogy mi pirongatta így meg, de féltem, hogy az, hogy rájött, igazam van, és ha együtt dolgozunk jobban oda kell figyelnünk, hogy megtartsuk a három lépés távolságot, vagyis nincs több motorozás, nincs több közös turmix, sem semmi hasonló. Epertortáról pedig még csak ne is álmodjak.
Inimma ekkor felém röppent, harsányan rám csipogott, aztán támadást intézett a fülem ellen, és olyan ádázul kezdte el csipkedni, hogy úgy kellett elhessegetnem onnan, nehogy a végén még letépje a helyéről.
-Na, elég volt! Mi ütött beléd?
A kanári azonban csak mondta a magáét, egyre csak csiripelt félreérthetetlenül megrovó hangon.
-Na jó, túlkomplikálok? - néztem óvatosan Loganre. - Én csak szeretnék minden jól csinálni, és hát mégis új munkahely, új emberek. Ha azt mondod, hogy nem gond, elhiszem... igazgató úr!

-Ejnye, no, Jimmy, ennyire ne fényezd magad - gúnyolódtam. - A végén még túl gyorsan szeret beléd! Hagyd, hogy magától jöjjön rá, mennyire béna vagy mindenben, amibe belefogsz, és ha ennek ellenére is vonzódik hozzád, az már biztos szerelem lesz.. meg persze megmagyarázhatatlan agykárosodás, de az már a csaj baja.
Lilynek eléggé problémás volt, hogy Logan az igazgató, amiről úgy tűnt, eddig nem is tudott. Mondjuk én sem, de én konrétan lesz@rtam. Amikor azonban meghallottam azt a bizonyos kis eseményt, amit Logan eddig valamiért eltitkolt előlünk... Hát mit ne mondjak, a döbbenet szerény atombombaként robbant belém, és a számban tartott, kellőképpen megszopogatott, nyelésre felkészített whiskey korty azonnal cigányútra ment. Köhögve, harákolva próbáltam magamhoz térni a váratlan információ okozta sokkból, és amint Lily visszafordult a hercegéhez, máris Loganre támadtam. Persze halkan és diszkréten.
-Hogy mit csináltatok?! Együtt aludtatok! Te elcseszett Don Juan, elárulnád, hogy akkor mi mi az istent keresünk itt? Még mit akarsz? Gerincre vágtad, és nehéz lenne elképzelni egy ilyen lányról, hogy ezt megengedte volna anélkül, hogy ne lenne beléd fülig szerelmes, és máris a közös gyerekeiteket tervezgetné. Mission accomplished!
Mike dátum kitűzős megjegyzésére elvigyorodtam.
-Augusztus harmincegyedike. Amíg a kölykök még utoljára elvonulnak a strandra az első iskolai nap előtt, mi meg tudjuk ünnepelni az évfordulónkat. Mikor legyen? Idén vagy jövőre?
Úgy tűnt, a kismadárnak sikerült egy kicsit lehűtenie Lily-t, aki végre eljutott addig, ameddig rajta kívül talán már minden embernek sikerült: igen, túlkomplikál mindent.
-Oké, tudom, hogy legszívesebben az asztalba vernéd a fejét a hülye rinyálásáért, de szerintem ne tedd. Viszonylag kicsi az esélye, hogy azt díjazná. Nyugtasd meg, hogy mindig ott leszel neki. Hogy ha bárki beszólna, azt saját kezűleg beleznéd ki, és az agyvelejét szétmázolnád az iskola falain. Valami ilyesmi romantikus dolgokat.

Na, aztán Logan elejtett megjegyzése, hogy ő vezeti mostanában a Xaviert, teljesen kiverte a csajnál a biztosítékot. Mondjuk egy cseppet sem csodálom, hiszen ránézésre is inkább életfogytiglant adnék Rozsomáknak, nem hogy a kezébe helyezném egy csomó jobb sorsra érdemes diák sorsát, de hát ebben az országban vannak még csodák.
Viszont amit a kis tyúk ezután művelt, az igazán akkora előadás volt, hogy csak tátott szájjal bámultam rá, kockáztatva, hogy lebukom, de hát mentségemre legyen mondva nem én voltam az egyetlen, aki őket nézte, konkrétan mindenki, aki a bárban volt.
- Miért kell hasra esni Logan előtt rögtön attól, hogy benyögte ezt az igazgatósdit? Várjunk csak! persze, mert Lily még nem ismeri a sötétebb oldaladat? Talán itt a bibi! Gyorsan el kell érned, hogy beléd zúgjon, mert ha megismeri, akkor lőttek a szerelemnek! – kommentálom azért halkan a véleményemet.
Mondjuk utána már egyébként is mással voltam elfoglalva, hiszen Aya valamiért erősen félrenyelte az italát és sürgős mentőakcióba kellett lépnem, mielőtt megfullad szegény, de miután már visszanyerte a lila után a természetes arcszínét, a hangját is megtalálta és nem hazudtolva meg önmagát, egyből le is teremtette karmos barátunkat.
- Logan, ez tényleg magyarázatra szorul! Hiszen akkor engem sem kellett volna erre a kukkoló szerepre kárhoztatni és Aya is megúszott volna némi zsarolást velem szemben! Szóval ez igazán nem volt szép, haver! – kontráztam rá a most teljesen jogosan háborgó Aya szavaira, remélve, hogy kellően szarul érzi majd magát tőle az a kurafi.
- Oké drágám! Ezt megbeszéltük! Idén augusztus 31-én lakodalom lesz. – szögeztem le felragyogó szemekkel, hogy ezt ilyen gyorsan letárgyaltuk.
A csipogó vészmadárra nem lehetett ezek után nem odafigyelni, aki szerintem az egész asztaltársaságból a legokosabb volt és, aki minden igyekezetével próbált hatni a mellette ülő bolondokra. Talán most sikerrel, de nagyon megdolgoztatták szegényt.
- Talán az agyvelő szétmázolását és a kibelezést nem kéne részletezni, - finomítok egy kicsit, - de az erős férfikarok védelmét azért tényleg felhozhatnád, erősen kihangsúlyozva a biztonságot, amit te nyújthatsz neki és az ég szerelmére nyugtasd már meg, hogy ebben az iskolában nem veszik olyan szigorúan a kollégák közötti barátságot, mert a végén még meggondolja magát, és nem hogy szerelmes nem lesz beléd, de még magázni is fog és csókolomot fog köszönni.

Szegény Logan, kénytelen megdörzsölni azt a pontot a szemöldöke felett, ami akkor szokott hasogatni, amikor minden migrének édesanyja tör rá, márpedig most, hogy három helyről dől felé a hülyeség egyszerre, sajnos épp ez a helyzet. Annyiban viszont hasznos a fejfájás, hogy végig tudja gondolni, mit mondjon, és csak akkor szólal meg, mikor Lily egy kicsit lehiggadt már. Először is, passzol még egy kivi szeletet Inimmának, aki egyenlőre jobb szárnysegédnek bizonyul mint az a két másik, és magában elhatározza, hogy örökbe fogadja a kismadarat, akkor is, ha Lily-vel nem jön össze a dolog. Na, de visszatérve a kérdések tömkelegére. megköszörüli a torkát, és komolyan a nő szemébe néz...
-Állásinterjú, hova gondolsz... - vált taktikát félmondatnál, és el is neveti magát, hisz hirtelen felmerül benne, hogy talán a vasszigor nem fogja megnyugtatni azt, aki azért rezelt be, mert azt hiszi, a jövendőbeli főnökével ül egy asztalnál.
-Úgy értem, nyugodj meg, nem én vagyok a főnök, és csak a helyettes helyettesének helyettese vagyok, ami azt jelenti, hogy én vigyázok a házra a nyári szünetben, szóval ne aggódj, nem leszek a felettesed...
Mivel az együtt alvás dolog nagy népszerűségnek örvend széles hallgatósága körében, ezért rátér arra is. Ehhez előbb egy kicsit közelebb hajol az asztal fölött, és halkan, de azért a másik asztalnál ülők számára is tisztán érthetően ezt mondja.
-Arról nem kell tudnia senkinek, hisz tudod milyenek az emberek, még félreértenék, és azt képzelnék, történt valami több is azon kívül, hogy hullafáradtan elaludtál egy filmen, és nekem dőltél.
Az után visszadől a székébe, s futólag arról fantáziál, hogy valahogy megfizet annak a kettőnek...mégis miért gondolták ennyire bénának őt? Mármint...na jó, mostanában mintha nem lenne önmaga, de na...ha megtörtént volna az, talán kinézhetnék belőle, hogy onnan már ő is tudja, mit kell tenni...
-Ja igen...egy dologra azért figyelj oda: sose szólíts igazgató úrnak, Mr.Howlett-nek pedig pláne ne, mert akkor morcos leszek - mormogja játékosan, de aztán rögtön meg is paskolja a nő vállát, hogy még véletlenül se vegye túl komolyan a korholást. - A kollégák pedig nagyon megértőek, és egyébként is, mernének csak beleszólni, kikkel barátkozom.
Közben megérkezik a pincér, aki magához intett az előbb, ő pedig belesúg valamit a fülébe, és a zsebébe csúsztat egy százast, aminek hatására a fickó fülig érő szájjal távozik. Ezúttal olyan halk volt, hogy senki más nem hallhatta őt, csak akinek szólt.
-Mit szólnál, ha sétálnánk egy kicsit? Az én fagyim úgyis elfogyott már. - Aztán közelebb hajol az fölött, és közelebb inti magához Lily-t, aki ha engedelmeskedik, most az ő fülébe súg valamit. - Ne ijedj meg, de egy barátom ott ül mögöttünk...ja igen, ez nem ijesztő...rendőr a srác, biztos azért küldték őt, mert nem tudják, hogy jóban vagyunk. Gondolom a könyvtár miatt lenne pár kérdése, de tudod milyenek ezek a kopók, képes lenne felfalni minden fagyit, szóval, mit szólnál, ha lelépnénk innen, amíg ők mással vannak elfoglalva.
Hirtelen az egész terem sötétségbe borul, kivéve azt a lámpát, ami Mike és Aya asztala fölött lóg. A zene is elhallgat, és az egyetlen zajforrás a feléjük érkező pincér hangja, ki egy órási üveg pezsgőt cipel oda nekik épp.
-HÖLGYEIM ÉS URAIM! NAGY TAPSOT AZ IFJÚ PÁRNAK, AKIK AZZAL TISZTELTÉK MEG BÁRUNKAT, HOGY ITT TŰZTÉK KI ESKÜVŐJÜK DÁTUMÁT. FOGADJÁK ŐSZINTE GRATULÁCIÓMAT!
Letesz két pezsgőspoharat, és megtölti mindkettőt.
-Mondjuk most - Súgja Logan, megfogja Lily kezét, és miután letett még egy kis pénzt az asztalra, már húzza is őt maga után, nevetve, hisz képtelen abbahagyni, elképzelve milyen arcot vághatnak épp segítői.
-ÉS MOST, KOCCINTSON MINDENKI AZ EGÉSZSÉGÜKRE, AKI TEHETI. EZT A POHARAT AZ ÚR ÁLLJA...
Ám Eddigre Logan eltűnt. A pincér minden esetre nem jön zavarba, helyette csak szétküldi kollégáit a tálcákkal, amiknek mindegyikén vagy 20 pezsgőspohár várja sorját.
-Gyorsan, már majdnem ott vagyunk! - Kiáltja hátrafelé, még mindig nevetve, ahogy a motorjához érnek. Nem akart amúgy nagyon kiszúrni társaival..illetve de, de nem azért tette, mert ideje volt visszavágni, csupán arról van szó, hogy szegény Lily így is eléggé zavarban volt, és úgy érezte, nem hiányzik neki a sok vizslató tekintet. Most, hogy van mit nézniük odabent, nekik is nyugisabb estéjük lesz, máshol.
-Akarsz megint te vezetni?
~Úgyis van még időnk, amíg az ifjú pár fogadja a gratulációikat.~

Logan nagyon nem örült a kifakadásomnak, és mivel felém eddig még nem irányult soha a szigorú, rideg kisugárzása, nem is nagyon ismertem. Nem tudtam, milyen. Most megtudtam Ijesztő. Ennek megfelelően ijedten húzódtam hátrébb, de aztán mintha megenyhült volna, ami engem is megnyugtatott, főleg amikor meghallottam, mit is mondott.
-Akkor jó - sóhajtottam.
Figyelmeztetésére kicsit értetlenül húztam össze a szemöldökömet.
-Több? - ismételtem tanácstalanul. - Hogy több? Még mélyebben aludtunk volna? Nekem az is elég sok volt, hogy ott feküdtél mellettem az ágyba, s miután már megint rémálmom volt, ott voltál megnyugtatni, és végre kipihenhettem magam. Mármint a jó értelemben ,,sok". Ennél többet nemigen nyújthattál volna.
A másik nő jókedve engem is jobb kedvre hangolt. Logan tréfás fenyegetésére én is nagyot nevettem, és megjátszva az engedelmes diákot, beleegyezően bólogattam.
-Igenis Howlett igazgató úr... Hoppá!
Hirtelen jött ötlete, hogy menjünk el onnan nagyon is tetszett, hiszen ez hátha azt jelenti, hogy megint motorozhatok. Meg tényleg nem nagyon vonzott, hogy valami túlbuzgó rendőr megint kérdezősködni kezdjen a könyvtár miatt, főleg mivel nem tudhattam, King százados mennyire van a közelében.
-Menjünk - biccentettem.
Ahogy felálltunk, kialudtak a fények s elhallgatott a zene, én pedig akaratlanul is Loganhez simultam, és a karjába kapaszkodtam, mert attól féltem, hogy megint valami rablótámadás áldozatává váltunk. De csak egy örömteli eseményt ünnepeltek pezsgővel, és már azon sem csodálkoztam, hogy a lánynak ilyen jó kedve volt.
-Nahát, egy esküvő - tapsikoltam. - És milyen szép pár! Ugye milyen helyesek együtt?
Logant azonban úgy néztem, nem nagyon kavarta fel ez a boldog hír, mert csak elkapta a kezemet, és húzott maga után ki a bárból. Mivel igazat kellett adnom neki, hogy lelépni egy rendőr elől talán most lehet a legkönnyebb, nem tiltakoztam, hanem futottam utána. Inimma is próbálta tartani az iramot, de neki már nehezebb dolga volt.
-Neeeeem! - hárítottam el az ajánlatát kacagva. - Ha egy rendőr van a közelben, talán jobb, ha most olyasvalaki vezet, aki ért is hozzá. Majd megtanítasz rá, ha nyugodtabb helyen leszünk. És ha... megteszed nekem -tettem hozzá gyorsan.

-Fogod be a pofádat, de nagyon gyorsan! - sziszegtem oda Logannek, amikor elkezdett véres komolysággal odaszórni némi magyarázatot a kiscsajnak. - Halálra akarod rémiszteni szerencsétlent? Mondj neki valami kedveset! Mondj neki, vagy kiheréllek! És tudod, hogy megteszem!...
Az együtt alvás rejtélye is megoldódott. Ezek tényleg csak együtt aludtak. Semmi több. Úgy már minden más. Logan kifejtése elegendő is lett volna, de szegény lányka, akinek esküszöm egy édességboltban kellett volna tengődnie cukorka kóstolóként, vagy még ideálisabb esetben, a cukorkáknak kellett volna Lily kóstolóként tengődniük, szóval már megint adta magát.
-Édesem, majd ha alkalom adódik rá, ültesd a térdedre, és magyarázd el neki, hogy készül a gólya, ami a babákat hozza - néztem Mike-ra vigyorogva.
A vigyorból pedig fojtott kuncogás lett. A fojtott kuncogásból a szájra tapasztott kézzel tompított nevetés. Aztán kirobbanó röhögés, mindent magával sodró vad, hasat szorongató kacagás. Logan tényleg ott feküdt volna egy ágyban, egész éjjel egy nő mellett, akibe ráadásul még szerelmes is anélkül, hogy akár egyetlen mozdulattal is elkezdte volna levetkőztetni, vagy ott helyben megrontani akár ruhában is, helyette ölelgette, babusgatta, vigasztalta szegény felriadt kiscicát, amiért rosszat álmodott, és őrt állt az álma fölött, hogy megvédje a szörnyektől! Hát ilyen az egész világon nincs! Logan! Mindez Logan lenne?!
-Egyre jobban tetszik, hogy ez a kettő összejöjjön! - jelentettem ki Mike-nak, persze csak halkan. - Esküszöm, úgy megnézném, ahogy Howlett igazgató úr leguggol, és beköti Lily cipőfűzőjét! Anyám, ez rohadt jóóóóó!
Logan galád húzása azonban visszazökkentett a komolyságba. Már amennyiben az agyamra telepedő nyers dühöt lehet komolyságnak nevezni.
-Na nem, ilyen könnyen nem ráztok le minket - jelentettem ki, és még neki is hallania kellett. - Szivem, ugye a közelben parkoltál le? Nem fognak meglépni!
Felpattantam, lekaptam egy pohár pezsgőt a tálcáról, egy hajtásra benyakaltam, aztán már lódultam is a kijárat felé.
-Ezt kösz, útravalónak! - kaptam ki a pincér kezéből az üveget.
Odakint még épp elkaptam a távozó párocskát.
-Utánuk! - kiáltottam Mike-ra.
Bevágódva a kocsiba elfoglaltam a vezető ülést, még egyszer meghúztam az üveget, aztán átpasszoltam az én édesemnek, és gázt adtam.
-Ha egy nem szabadnapos haverod kérdezi, alkoholmentes volt - jelentettem ki. - Na, kapaszkodj!

Azért egyre jobban kezdtem élvezni is a dolgot, hiszen ilyen elesettnek Logant azért ritkán látja földi halandó, és én most részese lehetek ennek a csodának, arról már nem is beszélve, hogy Aya lelkes hozzáállása csak hab volt a tortán, még ha néha kissé túlzásokba esett is.
- Drágám, ha kiheréled, akkor aztán tényleg lőttek az együttlétüknek, azért ne essünk túlzásokba. – paskoltam meg a kezét, hogy megnyugtassam, mert láttam, hogy teljesen beleéli magát a helyzetbe.
Azért végre az is nyilvánvalóvá vált, hogy semmi említésre méltó dolog nem történt kettőjük között, mikor együtt aludtak és ez megint csak olyan információ volt, amit sürgősen fel kellett karcolni valahová.
- Szerintem, ha sikerrel járunk, akkor ezt majd Logan képletesen is eltudja mutogatni. – viszonzom a vigyort, hiszen olyan jó dolog büntetlenül belekotyogni más magánéletébe, főleg, ha az a valaki Rozsomák.
Aztán, ahogy Aya-n eluralkodik a nevetőgörcs, úgy szélesedik az én mosolyom is, bár igyekszem most nem ránézni a mellettünk lévő asztaltársaságra, mert sejtem, hogy kissé hibbantnak néznek most minket.
- Szívem nem kell ezért elítélni őket! Gondolj mindig az ellentétek vonzására! – rovom meg komolytalanul, de azért én is kíváncsi lennék hosszú távon erre a kapcsolatra.
Logan suttogása a pincérrel természetesen nem kerüli el a figyelmemet, de elsőnek arra gondoltam, hogy Lily-nek akar valamiféle meglepetést, habár gyanús lehetett volna, hogy akkor előlünk miért titkolja, de erre az aljas merényletre, amit ellenünk művelt, még álmomban sem gondoltam volna! Mikor mi kitettük a szívünket, lelkünket, hogy neki segítsünk! Ezek után egye meg, amit főzött!
Kényszeredetten vigyorogva dőltem hátra, ahogy az ünneplés elkezdődött, de gondolhattam volna, hogy az én egyetlenem ezt nem fogja szó nélkül hagyni.
- Ugye nem arra gondolsz, amire én nem akarok gondolni? – pislogtam Aya-ra meglepetten, mert én hagytam volna a fenébe, főjön csak a nagyfiú a saját levében.
De természetesen úgy gondolta és már rángatott is a kocsihoz, miután elhappolta az elképedt pincér elől az üveget. Nekem már egy kortyra sem maradt időm, máris az anyósülésen találtam magamat, hiszen Aya esélyt sem adott, hogy magam vezessem a kocsimat.
- Biztos vagy benne bébi, hogy kellő higgadtsággal tudod kezelni a helyzetet és az autómat? Ez szolgálati jármű és ha összetörjük, akkor King leharapja a fejemet és legalább fél évig rám sózza az osztály össze papírmunkáját! Akkor aztán neked kell bejönni látogatni a kapitányságra, ha látni akarsz! – szíjaztam be magam az ülésbe villámgyorsan, mert a lendületből már sejtettem, hogy nem sétakocsikázni fogunk. – Nem hiszem, hogy egy alkoholos befolyás alatt vezetés már sokat rontana akkor a helyzetemen. – nézek kissé könyörgő tekintettel leendő arámra.

-Nem is tudom...mondjuk megnéztünk még egy filmet reggel. Nagyon buja tud lenni ezeknek a fantáziája.
A szemeit forgatja a Howlett igazgató úr megszólításra, de aztán megpaskolja Lily kezét, oly gyöngéden, mintha Inimmával tenné ezt. Aztán persze kezdetét veszi a nagy szökés, mialatt a nő, ki belé karolt szokás szerint olyan édes, hogy szinte már neki is kedve lenne maradni, és gratulálni az ifjú párnak, de igazán nem akar alkalmatlankodni, és elrontani nekik ezt a gyönyörű estét.
-Tényleg nagyon szépek - ismeri el, de csak mert ő kérdezte. Másnap biztosan nem felelt volna ilyen őszintén. - Meg is érdemlik azt a pezsgőt.
Közben a sötétség rejtekében eltávolítja a testéről a poloskát, hisz Aya egyébként nagyon édes beszólásai már kezdenek kicsit az agyára menni, és egyébként is, talán mégis jobb, ha csak kettesben maradnak Lily-vel. Aztán felpattan a motorra odakint, és amint szíve hölgye belé kapaszkodik, úgy lőnek ki, mint egy rakéta.
-FOGJ SZOROSAN! - Kiáltja hátra, majd előre dől, és még jobban felgyorsítja a tempót. Abba most inkább nem gondol bele, hogy egy Zsaru orra előtt gyorshajt éppen, na meg, amire megírhatná a büntetőcédulát már el is érik a céljukat. Az egyik híd lábánál parkol le, aztán miután a hídra tekint, lesegíti a nőt a motorról, és már csak megszokásból is kézen fogva vezeti fel őt.
-Mi szólnál, ha sétálnánk egy kicsit? Ilyenkor viszonylag csendes ez a hely, a turmixbárban meg már kezdett nagy lenni a nyüzsi. - És valóban, néhány kóbor autót, és az esti hideg szél süvítését leszámítva nem is zavarja meg őket más zaj az este folyamán. A legnagyobb zajforrás itt tényleg Logan motorja volt, amit leállított hála az égnek. - Egyébként, ha gondolod felőlem akár már holnap költözhetsz. - felel a kérdésre, amit Lily vagy fél órája tett fel neki, csak akkor valahogy nem tudott ráfigyelni...biztos azok az átkozott hangok a fejében. Ahogy tovább bandukolnak a híd mentén, és újabb hideg szél csap le rájuk, feltűnik neki a nő enyhe vacogása, mire egy szó nélkül lekapja a dzsekijét, és ellentmondást nem tűrve ráteríti azt, sőt, még belebújni is segít.
-Így már teljesen úgy festesz, mint egy motoros - állapítja meg boldogan - egyébként persze, szívesen megtanítalak vezetni, mással úgyis elég nehéz lesz közlekedned az iskolából...kissé messze van a várostól. - A távolba réved a folyó mentén, mintha lenne bármi esélye rá, hogy innen is lássa az épületet, amiről éppen beszélt. - De én pont ezt szeretem benne.
Közbe hallja ám, hogy egy rendőrautó a távolból közelít feléjük - nem szirénázik, vagy ilyesmi, csak jellegzetes a hangja annak a dzsipnek - ám egy cseppet sem lepi meg, hogy rátaláltak. Egy percig sem gondolta, hogy elveszítheti őket tartósan, de már az a néhány perc is aranyat ért.
-Amúgy, szerintem nem furcsa, ha velem barátkozol...fordított helyzetben engem legalábbis nem zavarna...ami jó, mert simán el tudom képzelni, hogy egyszer te leszel ott a főnök.

-Juuuuuuuuujj - hujjogtam hangosan, ahogy Logan gázt adott. - Imádok veled motorozniiiiii!
Nem tudtam, hova, merre tartunk, de az egyenlőre nem is érdekelt. Még csak arra figyeltem, hogy megint itt ülhetek a motoron Logan mögött, és száguldunk, mintha űrhajóban ülnénk. Hát számíthatott ilyenkor bármi más? Főleg, amikor még erősebben kell kapaszkodnom, mert még több kakaót adtunk rá?
-Juuuuuuuuujj!
Határozottan nem!
Ahol leparkolt, szavaihoz híven tényleg elég kihalt volt, és mint ilyen csendes, így örömmel egyeztem bele a javaslatára. Meghitt sétánkat senki nem zavarta meg, még Inimma sem, aki miután végre utolért minket, annyira megsértődött, hogy ilyen rútul hátrahagytuk, hogy tüntetően hátat fordított nekünk, és inkább fáról fára röppenve barátkozott a többi madárkával.
-Holnap azért még biztosan nem - csóváltam a fejemet mosolyogva. - De jó tudni, hogy ennyire nyitva a lehetőség.
A nap már lemenőben volt, és én nem számoltam ilyen hosszú kiruccanással, így még egy kardigán sem volt nálam. Igyekeztem nem kimutatni, hogy már azért rendesen kezdtem fázni, de Logan éles szemét természetesen nem lehetett becsapni.
-Köszönöm - sütöttem le a szemem, ahogy a dzsekije rám került. - De te így nem fogsz fázni? Nem szeretném, ha miattam tüsszögnél.
Hogy valamivel azért én is hozzájáruljak ahhoz, hogy melegedhessen, elkaptam a kezét, és két tenyerem közé fogva finoman dörzsölni kezdtem.
-Több, mint a semmi. Mi motorosok tartsunk össze, nem igaz? - kuncogtam fel. - És ha tényleg én is tudok majd vezetni... hú, az nagyon jó lesz. De előre szólok, hogy semmi érzékem nincs hozzá, úgyhogy ha már nem bírod cérnával, szólj nyugodtan.
Nyugtató szavai legalább annyira elérték eredeti céljukat, mint amennyire zavarba hoztak.
-Nem akarok én főnök lenni - ráztam a fejem. - Nekem teljesen megfelel az, hogy könyvtáros legyek, nincsenek nagyobb ambícióim. Azok neked lehetnének. Időd van bőven, hogy elérd, amit szeretnél, és eléggé karizmatikus és határozott vagy ahhoz, hogy sikerüljön is. Persze nem tudom, hogy jelenleg mi is az, amiért megküzdenél. Most mit szeretnél nagyon? Ha már te ilyen kedves vagy velem, és ennyit segítesz, talán én is viszonozhatnám, és segíthetnék neked valahogy elérni.

-Nyugi már, édes - legyintettem, miközben előrébb csúsztattam az ülést a pedálok felé. - Vezettem én már hullarészegen kocsit, és miután kiszálltam, még teljesen jól be lehetett azonosítani, hogy az autóbontóba kell vinni. Ne aggódj, ez sem lesz annál lestrapáltabb állapotban!
Vigyorogva csóváltam meg a fejem, amikor megláttam, milyen rémülten csatolta be magát, de nem tettem szóvá.
-Na, akkor hajrá!
Nem érdekelt, hány sebességkorlátot szegek meg, hány zöldhasút, és hamis jogsit kell kiadnom a kezemből, ha megjárjuk, mennyire kerülnöm kéne minden lehetőséget arra, hogy szondába kelljen fújnom, és mennyire utálnám, ha Mike már megint éjszakába nyúlóan görnyedne bent az irodájában az íróasztala fölé, AKKOR SEM FOG ILYEN EGYSZERŰEN LERÁZNI!!! Ez mondhatni, történelmi esemény, és nem fogok kimaradni belőle. Nem is csupán, hogy lássam, de részt vegyek benne.
A híd lábánál! Hát persze! Hol máshol!
-Jól, galambocskáim, andalogjatok csak - dünnyögtem sátáni mosollyal, ahogy elhajtottam mellettük.
Meg sem álltam a legközelebbi papír-írószer boltig. Ott vettem jó pár kétszer négyméteres méteres karton táblát és fekete, vastag filceket, aztán visszahajtottam Loganékhez. Lily mögött-mellett sunnyogva közelítettem meg őket, és közben nagy lóbetűkkel felkörmöltem a szőrcsomónak a mondanivalómat, amit már rendes beszéddel nem tehettem meg.
NEM
RÁZHATSZ
LE, TE
BAROM!!!
Újabbakat írtam, és azokat is, mint az előzőeket a magasba tartva mutattam neki.
KÉRDEZD
AZ ELSŐ
NAPJÁRÓL!
MIT TERVEZ!
ESETLEG
KÖRBEVEZETHETNÉD
STB. BLABLA
-Ez a hülye tényleg azt hiszi, hogy nélkülünk ér bármennyit is? - morogtam oda Mike-nak.