Brooklyn Bridge Lakópark

* Csendben hallgattam Logan szavait, aztán pár pillanat múlva elbóbiskoltam.*

...Később...

* Arra ébredtem fel, hogy valami böködi az egyik combomat. Nyöszörögve megdörzsöltem a szemeimet, aztán felnéztem. Mikor Egy férfi arcot pillantottam meg, először fel akartam sikítani, aztán mikor eszembe jutott, hogy Logan az, kicsit megnyugodtam. A fejem iszonyatosan zúgott és valami még mindig böködte a combomat. Óvatosan benéztem a takaróm alá és észrevettem, hogy Logan az. Már mint, nem ő hanem az egyik testrésze böködött. Zavartan pislogtam párat és óvatosan kimásztam az öléből úgy, hogy lehetőség szerint ne érjek hozzá sehol sem. Így ugyan eltartott egy pár pillanatig, de mikor sikerült diadalittasan felkiáltottam. Aztán hirtelen a szám elé kaptam a kezemet és a férfira pillantottam. Csak figyeltem, ahogy a kanapéra dőlt a feje és láttam a kezében az Alkonyat könyvemet. Elmosolyodtam, majd egy mozdulattal levettem magamról a takarómat és ráterítettem aztán elindultam a fürdőbe, hogy letusoljak és keressek valamit a fejfájásomra.
A fürdőbe érve lassan levetkőztem, feltűztem a hajamat és beléptem a zuhany alá. Megnyitottam a meleg vizet és hagytam, hogy kiázzon testemből mindenfajta sajgás és fájdalom a tegnap este miatt. Ki hitte volna, hogy ennyire másnapos leszek...*

Néhány elég bizarr álommal a háta mögött - melyekről soha többé nem kíván beszélni - a hajnali nap első sugaraival ő is felkel, legnagyobb meglepetésére egy szál maga, ráadásul betakargatva. A könyv amit olvasott hála az égnek már nincs a közelében, ezért figyelme inkább a fürdőszobából terelődő zajok felé irányul. Házigazdája úgy tűnik tusol, őt pedig itt hagyta magára ezzel a...
~Hoppá. Remélem nem emiatt kelt ilyen korán...hmmm...~
Egy pillanatra megmozdul benne a kisördög, és szinte már érzi, ahogy minden izma jóformán magától is képes lenne elindulni a fürdőszoba felé, de mégsem teszi. a lány elég....nyomatékosan tudja valakinek a tudtára adni még azt is, ha jól esik neki, amit csinálnak vele, azt pedig nem szeretné megtapasztalni milyen lehet, ha ellenkezik, és egyébként is! Viszont, ha már felállt, és elsétált az ajtóig, bekopog rajta, hogy tudassa vele, felébredt, úgyhogy ne kapjon majd frászt, ha esetleg meztelenül jön ki az ajtón.
-Heily! Ha végeztél bejöhetek én is? Vagy akár most, nekem mindegy... - Teszi hozzá végül mégis, nevetve.

*Éppen a zuhany alatt voltam és hajat mostam, mikor hallottam valami kopogást, meg néhány szófoszlányt odakintről.*
- Igen, persze, nyugodtan-* Kiabáltam ki, bár tényleg semmit nem értettem, de mintha úgy hallottam volna, hogy szomjas. Aztán többet nem is foglalkoztam vele. Lassan hagytam, hogy a víz lemossa rólam a koszt és a tegnapi italozás maradék dolgait is. A fájdalom csillapító már valamelyest segített a szörnyű fejfájás ellen, de még így is éreztem, hogy sajog a fejem. És bár igazán szívesen dőltem volna még vissza az ágyba éreztem, hogy muszáj ébren kijózanodnom. Aztán meg Logan-t se hagyhatom magára a lakásban tök egyedül.
Mikor beugrott Logan arca ismét eszembe jutott, hogy mire is keltem fel.. Soha nem voltam még ilyen közel egy férfihoz és meg kell hogy mondjam, igencsak kellemetlen volt, mikor megéreztem ágaskodó.. falloszát a combomon. Nem szoktam hozzá, hogy reggel így térjek magamhoz és ez valahogy most nagyon is meglepett. Persze az egész az én hibám volt, mert teljesen kiment a fejemből a dolog e része, de akkor is...
Halkan dúdolni kezdtem a zuhany alatt, majd tovább engedtem testemre a meleg vizet. Olyan jól esett ahogy a cseppek rám estek, majd végigszaladtak fáradt és kissé elgémberedett tagjaimon. Már jó régóta nem áztattam magam ennyire és bár legszívesebben örökre alatta maradtam volna lassan csak végeztem.*

Mikor Heily igent mond, alig akar hinni a fülének, illetve ez így nem pontos, inkább az a furcsa, hogy ilyen könnyedén veszi. "Persze, nyugodtan". A biztonság kedvéért még egyszer rákérdez.
-Biztos?
Persze, ha Heily még mindig azt hiszi, hogy csak vizet szeretne inni, vagy hasonló, akkor tuti, hogy most sem tagadja meg tőle azt az apró szívességet, amit a férfi kér tőle, ezért mosolyogva nyitja ki a fürdőszoba ajtaját, és lép be rajta. Egy ideig csak áll a zuhanykabin előtt, gyönyörködve az apró, ám minden szempontból tökéletes testben, aztán lekapja a felsőjét, és halkana lányhoz szól.
-Beszállhatok én is? - Kérdi mély, duruzsoló hangján, és ha a lány nem mond elég gyorsan nemet, akkor nemsokára akad egy önként jelentkező, aki megmossa a hátát.

* Halk dudorászásomat egy mély, férfi hang töri meg. Egy gyors mozdulattal fordulok meg és azonnal meg is pillantom Logan-t. Közvetlenül előttem állt és a pólója már nem volt rajta.*
- Te.. azt hittem a konyhában vagy.-* Kaptam magam elé egy törölközőt a fogasról és gyorsan belebugyoláltam magamat. Nem próbáltam elfutni előle, és azt sem akartam kimutatni neki, hogy mennyire megijesztett.*
- Mióta figyeltél?-* Kérdeztem kicsit elpirulva és igyekeztem nem őt figyelni. Az igazt megvallva nagyon kellemetlenül éreztem magamat, ahogy előtte álltam egy száll törölközőben Ő pedig.. egy szál nadrágban.. amiből méretes dudor kukucskált kifele...*
- Megtennéd, hogy nem nézel így rám? Olyan vagy, mintha fel akarnál falni.-* Motyogtam és felemeltem a tekintetemet. Belenéztem a szemébe, majd amikor láttam, hogy tekintete még mindig felfalni készül inkább csak hátra léptem egyet.*
- Ne haragudj, ha felébresztettelek. Próbáltam csendben lenni.-* Köszörültem meg a torkomat, és igyekeztem nem túl erősen lapulni a falhoz, mert igencsak hideg volt a fehér csempe.*

-Olyan messziről nem tudnék ide ordítani - feleli semmitmondón, miközben valósággal felfalja a szemeivel a tusoló lányt. - Amúgy nem rég óta. Kár, elnéznélek még egy darabig.
A lány kérésére oldalra dönti a fejét, aztán közelebb lép egy kicsit, a szemeit viszont nem hajlandó levenni a formás testről, a világ minden kincséért sem, végül is ő hívta be ide őt, nem igaz? Aranyos, hogy most meg játssza a szende szüzet.
-Olyan vagyok, mintha fel akarnálak falni? - Zengi mélységesen mély baritonja. - Hát, annak is megvan az oka, nem gondolod?
A bocsánatkérésre csak megrázza a fejét, a zuhanytálba viszont nem lép be egyenlőre, hisz még mindig rajta van a nadrágja, inkább csak előrébb hajol, és egy apró csókot nyom a lány ajkaira.
-Semmi baj, de akkor már igazán megvárhattál volna. Utálok egyedül tusolni...te nem?
Mélyen a lány szemeibe néz, behajlított ujjainak bütykeivel pedig gyengéden cirógatja meg Heily vállát.

* Egy kicsit elmosolyodtam Logan megjegyzésén, majd tekintettemmel még mindig kerülve az övét elkezdtem a másik oldalon bámulni magam mellett a padlót. Az igazat megvallva még mindig annyira... kiszolgáltatottnak éreztem magamat, ahogy ott álltam, egy szál törölközőben előtte és közben meg sem moccantam.. De úgy gondoltam, ha nem mocorgok, akkor semmi baj nem történhet.. Nem? Elvégre felnőtt "emberek" vagyunk, akik együtt aludtak, mert kicsit túl jól sikerült a tegnap este és most egy kis félre értés történt.
Miközben ezek a gondolatok keringtek a fejemben néha el-el vigyorodtam. Mindaddig, amíg ismét meg nem hallottam Logan hangját. Nagyot nyeltem és felnéztem Rá. Pontosan a szemeibe.*
- Bevallom neked, nagyon nehéz úgy gondolkozni, hogy én itt állok egy szál törölköző mögött, te pedig egy szál nadrágban előttem egy sátorral a nadrágodon.-* Válaszoltam neki kicsit feszengve, majd hangosan felkacagtam a megjegyzésemre.*
~ Eszméletlenül hülye vagyok, de azt meg kell hagyni, hogy ez nagyon jó beszólás volt, még tőlem is!~
* Ajkaim széles mosolyra görbültek és a szám már fájt a nevetéstől.*
- Ne.. ne haragudj, de ezt nem lehetett kihagyni.-* Szabadkoztam kedvesen, majd amikor elém lépett elállt a lélegzetem és igyekeztem testemet és minden egyéb gondolatom távol tartani attól, hogy elképzeljem Logant meztelenül. Amikor megéreztem puha ajkait az enyémet halkan felnyögtem, majd kezeimet a falnak szegeztem.*
- Én.. nem.. nem tudom.. sose zuhanyoztam még senkivel..-* Dadogtam és zavartan lesütöttem a szemeimet. Ahogy az arcomat simogatta... olyan új volt... még a tegnap este után is.. *

-Hát, akkor ne gondolkozz - javasolja mosolyogva, és egy laza mozdulattal letolja a nadrágját magáról. Hogy az övét mikor gombolta ki, az egy örök talány marad, de sanszos, hogy akkor, amikor újból megcsókolta a lányt. - Inkább csak szólj, ha olyat teszek, ami nem esik jól, és abbahagyjuk, rendben? - Kérdi, s közben elfoglalja azt a helyet a zuhanyzóban, ahonnan a lány lépett hátrébb az imént. Korábban szabad keze Heily háta mögött a csapig oson, és újra megnyitja a forró vizet, aztán pedig ugyanez a kar a nő derekára fonódik, és enyhén felemeli őt vele, hogy arcuk egy szintben legyen. A barna hajú szépség hátát a falnak döntve újabb szenvedélyes csókba taszítja őt, másik kezével pedig vakon a tusfürdő után matat, elvégre fürödni jöttek, és azt garantálhatja, hogy partnere ezek után nagyon-nagyon tiszta lesz. Milliónyi tűzforró vízcsepp simogatja a testüket, Heily arcát pedig egyszerre egy erős, kemény kéz ujjai is kényeztetni kezdi, mely kéznek gazdája úgy tűnik feladta a keresést, miután sikeresen leborított több flakont is, melyek egyike sem volt tusfürdő.
-Segítenél egy picit? - Kérdi mosolyogva, homlokát az ő homlokának támasztva, mikor ajkaik eltávolodnak egymástól, de csak néhány centiméterre. - Ez mind virágillatú. Ennyire azért nem szeretnék tiszta lenni.
Azonban, mielőtt engedné, hogy segítsen neki, még feltartja őt egy újabb hosszú, forró nyelvpárbajjal, hisz nem sürgős végezni, övék az egész nap. Pontosabban, ő biztosan nem siet sehova innen.

* Egy apró mosoly jelent meg ajkaimon, mikor meghallotam Logan válaszát az egyik kijelentésemre. Éppen mondani akartam valami frappáns dolgot, mikor levette a nadrágját és előttem állt egy szál... semmiben. Mondanom se kell a látvány teljesen letaglózott, mivel sose voltam ilyen helyzetben. Egy nagyot nyeltem, majd tekintetemet inkább Logan tekintetébe véstem és igyekeztem nem tudomást venni arról. Lélegzetvisszafojtva figyeltem, ahogy belép a zuhanyzóba. Amikor a két keze felém indult eleinte megijedtem, majd mikor megéreztem a forró vizet kellemes borzongás futott végig testemen. Aztán megéreztem kezeit a derekamon és a hideg csempe érintését a hátamon. Mikor ismét Logan szemébe néztem, már egy vonalban voltunk és felém közeledő ajkai szinte hívogatóak voltak és amikor ismét megcsókolt, nagyon nehezen álltam meg, hogy ne érjek hozzá.
Amikor meghallottam a samponos flakonok hangos leesését kicsit elmosolyodtam. Zihálva döntöttem homlokomat az övének, majd egy laza mozdulattal lekaptam a tusfürdőmet és egy kézzel felpattintottam a tetejét, majd a kezembe nyomtam egy keveset. A csókja ismét meglepett, de valahogy ne bántam.*
- Logan.. azt hiszem sokkos állapotba kerülnél, ha hozzád érnék.-* Köszörülte meg a torkomat a nyelvbárbajunk után és az igazat megvallva kicsit örültem is neki, hogy nincs rajtam semmi, ami megvédené őt az érintésemtől, így legalább nem kell attól félnem, hogy valami több is lenne közöttünk.
Gyorsan felkaptam egy kék fürdőrózsás és a tenyeremben lévő tusfürdőt rákentem. Aztán mikor elég habos lett finoman elkezdtem vele Logan mellkasát mosni.*
- Ne aggódj, óceán illatú.-* Suttogtam a fülébe.*

+18

-Igaz - ismeri be inkább elszántan, mint szomorúan, amikor Heily felhívja a figyelmét az érintés útján terjedő halálra, mely nagyon el tudná rontani a hangulatot. - Akkor majd csak én érek hozzád, ahogy látom, abból még nincs gond.
A tiltakozásnak egy újabb csókkal szab gátat, aztán kissé hátrébb lép a csempéktől, és a fürdőrózsát kikapva a nő kezéből a hátát kezdi mosdatni, nagyon-nagyon alaposan. Vastag ujjait többször is végighúzza törékeny hátán, mielőtt a forró vízzel leöblítené azt. Mindezt ráadásul vakon teszi, hisz a csókot egy pillanatra sem hajlandó abbahagyni, egészen addig, amíg a feladat végéhez ér, ezután ugyanis finoman hátrébb dönti őt, és a kebleit kezdi el megtisztogatni, ugyanazzal az alapossággal, amivel korábban dolgozott.
-Fantasztikus nő vagy Heily - suttogja érces hangján, és milliónyi vízcsepp játssza hozzá a kísérőzenét. - Örülök, hogy összefutottunk.
A lány figyelmeztetéseit a továbbiakban is figyelmen kívül hagyja. Egy kis sokk bőven megéri ezért...akár még sok sokk is!

* Némán figyeltem, ahogy Logan kezei átvették a rózsáét tőlem és engem kezdtek tisztogatni. Egy ideig nagyon jól esett, majd amikor megéreztem a kezét a mellemen megijedtem. Sose érintettek meg még így ezért nagyon új volt és... féltem. Féltem, hogy valami többet is akar. A szavai hallatán ugyan némi rózsaszín köd telepedett az agyamra, de még ezek ellenére is sikerült finoman elfordítania az arcát, ezzel megszakítva a csókot.*
- Ne haragudj, Logan, de... nekem ez nagyon gyors és... még.. sose voltam senkivel..-* Szalad ki a számon, majd lesütöttem a tekintetemet és óvatosan kiléptem mellette a zuhanyfülkéből. Igyekeztem nem hozzáérni a kezeimmel, amik jelen esetben inkább átokkal, mint sem áldással rendelkeztek Magamra vettem a köpenyemet és a falnak dőltem.*
- Fürödj meg nyugodtan. Addig én csinálok egy kávét.-* Motyogtam és kimentem a fürdőből. Amint bezártam magam után az ajtót nekidőltem a falnak és nagyon mély levegőt vettem.*
~ Nyugi kislány, minden rendben van!~
* A gondolataim gyorsan száguldottak a fejemben és kellett egy kis idő mire lenyugodtak, aztán gyorsan elmentem felöltözni és közben még egy kávét is feltettem. Aztán, mikor elkészül két csészébe öntöttem és letettem a konyhapultra. Leültem egy székre és úgy vártam, hogy Logan végezzen.*

Majdnem elejti a zuhanyzó bolyhos izét, amikor Heily kijelenti, hogy nem csak játssza a szüzet, azt viszont semmi sem gátolja meg, hogy az álla a padlón koppanjon, és amíg a szája megtelik vízzel, a lány gond nélkül ki tud slisszolni mellette, mielőtt még magához térhetne a férfi. Végül csak sikerül végeznie a tisztálkodással, ezt követően pedig szárazra törli a testét, majd visszaöltözik a ruháiba, és úgy battyog ki a konyhába, ahol azonnal helyet foglal Heily-vel szemben.
-Minden rendben? - Kérdi, a bögréhez pedig nem nyúl, ugyanis egyenlőre még nem biztos benne, hogy nem magának töltötte mindkettőt a házigazda. Amilyen sápadt szegény, lehet, hogy ráférne. - Ne haragudj az előzőért...olyan vagány vagy, nem hittem volna, hogy én vagyok az első, akivel együtt zuhanyzol.
~Jó választás, csak szeretem az ilyesmit előre tudni...~
-Egész biztos vagy benne, hogy még nem voltál senkivel? - Kérdi, még mindig hitetlenkedve. - Mi baja van a Xavier-es diákoknak? Én tuti rád mozdultam volna első nap! Illetve, ha jobban belegondolok, rád is mozdultam...
Beszéd közben kivételesen az asztalt figyeli a szemrevaló hölgy helyett. Nem szeretné még jobban feszélyezni szegényt, mint amennyire feltétlenül szükséges.

* Csendben üldögéltem a konyhában és magam elé meredtem. A két kávét már előzőleg kiöntöttem, így csak figyeltem, ahogy mind a kettő gőzölög. Aztán mikor meghallottam, hogy a víz csobogása elhalkult kissé megijedtem. Aztán, amikor megpillantottam Logan-t. igyekeztem nyugodt maradni. Csendben üldögéltem és a bögrémet figyeltem, valahogy nem volt mit mondanom neki..*
- Igen.. minden oké.- * Válaszoltam vontatottan és felvettem a bögrémet az asztalról. Belekortyoltam a kávémba, majd miután lenyeltem megköszörültem a torkomat.*
- Bevallom, fogalmam sincs, hogy mi volt ez. Általában nem hagyom senkinek, hogy első találkozásra megcsókoljon.. hiszen még sose csókolt….-* Hirtelen elhallgattam, majd a szememet ismét lesütöttem a bögrémre. Aztán, amikor ismét megszólalt kicsit eleinte dühös lettem, aztán szomorú. Felálltam az asztaltól és a közeli ablakhoz sétáltam.. Kinéztem rajta, majd csendben így szóltam:*
- A Xavier nekem mentsvár volt, mint sem iskola, így nem igazán szőttem nagy barátságokat odabent és ha lehetett mindenkit kerültem. Főleg azok után, hogy mit csináltam az egyik bátyámmal és egészen biztos vagyok benne, hogy senkivel nem voltam még.-* Motyogtam és a megjegyzésére elmosolyodtam.*
- Ez kedves tőled Logan, de nem szükséges. És… amúgy se vagyok készen még semmilyen ilyenfajta dologra, vagy is.. azt hiszem… Nem tudom,, csak abban vagyok biztos, hogy a tegnap este.. furcsa volt, én pedig azt hiszem többet ittam a kelleténél, ennyi az egész.

Csak belekortyol abba a bögrébe, ha már elé rakták, ám majdnem félrenyel, amikor a lány bevallja, hogy nem csak odalent, de még a szája is szűz volt. A kis híján a torkán akadt forró löttytől kiguvadó szemekkel bámul Heily-re, miközben egy nagyot üt a mellkasára, hogy így küzdje le az életére törő fekete levest.
-Még, hogy nem szükséges - kezd bele, mikor már szóhoz is tud jutni - a szép lányoknak a bók, olyan, mint a virágoknak a napfény, ami nélkül elhervadnak. - Újabbat kortyol a kávéból, ami ezúttal már nem követ el ellene merényletet, csak némán tűri sorsát. - Nyugi, nem váltam költővé az éjjel, egy szerencsesütiben olvastam valamikor.
Kedve lenne a lány mögé lépni, és átkarolni őt, de az igazat megvallva, kezd kissé besokallni, és az sem mellékes, hogy ha valaki az alkoholra fogja az előző éjszakát az sosem jó jel...ő már csak tudja, számtalanszor kenték a piára azt, amit másokkal tett.
-Nos, talán jobb, ha én most magadra hagylak. Ha esetleg a jövőben szeretnél...dumálni, tudod hol találsz meg ugye?
Ez után feláll az asztaltól, és csak azért is nyom egy búcsúpuszit Heily feje búbjára, de aztán magára hagyja őt.
-Egyébként - Fordul vissza az ajtóból - lehet be kéne nézned a Xavier-be. Az nem normális, ha félsz megérinteni másokat...az ilyesmi később szörnyű dolgokhoz vezethet, mondjuk beadsz magadnak egy kísérleti drogot valami fiú miatt.
Ez után viszont tényleg elmegy, nincs mese.

//Köszönöm a játékot //

*Elnevettem magamat Logan kijelentésén, majd figyelmesen hallgattam a mondanivalóját.*
- Persze, és köszönöm a tegnap estét. Én jól éreztem magam, bár szerintem ezt te nem tudod elmondani.- * Dadogtam a végén, mert kellemetlenül éreztem magamat, amikor ismét eszembe jutott a kép, amikor szegény Logan a földön feküdt, mert hozzá értem az arcához. És akármennyivel is magasabb volt, mint én, és nagyobb darab, még így is jócskán elszívtam tőle némi erőt. Amit jó magam se értettem, mivel eddig ennyire durván sose szenvedett tőlem még senki, s mivel Logan pluszban még mutáns is volt, nem lett volna szabad ennyire elfehérednie és elgyengülnie.*
- Talán igazad van..-* Mondtam még mielőtt kilépett volna a lakásból. Eleinte olyan furcsa érzésem támadt, mintha ezzel azt akarta volna jelezni felém,m hogy van segítség, aztán kicsit áttértem arra, hogy biztosan csak azért mondta, hogy újra láthasson, és hogy újra megpróbálhasson belé veszni, aztán mikor ezeket mind kizártam, az jött számításba, hogy valójában nem akarja, hogy másokat bántsak. És bár nem tudtam hova tenni ezt a fiú dolgot. Teljesen összezavarodtam, és nem tudtam kiigazodni semmin.*
- Áh, a franc essen bele..- * Dörmögtem és az órámra pillantottam. Kilenc múlt hat perccel, ami azt jelentette, hogy késésben voltam. Már megint. Gyorsan felhajtottam a maradék kávémat is, majd fogtam Logan bögréjét és kiöntöttem a mosogatóba. gyorsan elmostam a két bögrét, megágyaztam és elindultam rendesen lezuhanyozni. Miután végeztem vele megszárítottam a hajamat, felvettem egy virágmintás laza szoknyát és egy fehér blúzt, majd a táskámmal a vállamon elindultam lassan kifele. Aztán amikor bezártam az ajtót és elindultam lefele rájöttem, hogy nem kapcsoltam ki a kávéfőzőt, és az önéletrajzos mappámat is otthon hagytam. Így gyorsan visszasiettem kikapcsoltam a kávéfőzőt, felkaptam a mappámat, majd ugyan azt a procedúrát végigcsináltam a zárral és végre valahára kilenc óra harmincnégy perckor elindultam otthonról. Véglegesen.*

//Köszönöm a játékot, egy élmény volt! //

//Aya-nak//

Michael Bodwin hadnagy jelenleg szolgálatot teljesít, így fiatal menyasszonya egyedül alszik lakásában, mikor az óra elüti az éjjel egyet. A sötét lakásban csend honol, épp csak az épület reccsen néha egyet-egyet, köszönhetően a nagy melegnek, mely lesből csapott le a városra, és valósággal fejbe vágta annak alakosságát. Egy furcsa alak minden bizonnyal most is ettől kótyagos, hisz miután hívatlanul állít be, ahelyett, hogy jó betörő módjára felkapná a pénzt meg az ékszereket és elhúzna, letesz egy kosárkát az asztal közepére, majd kinyitja a hűtőt, és vesz magának egy joghurtot. Kanalat már nem talál ilyen könnyen a sötétben, ezért felkapcsolja a villanyt, aztán pedig hatalmas önuralomról tesz tanúbizonyságot, mikor a fénnyel együtt érkező fegyveres nő miatt nem ugrik ki ijedtében az ablakon.
-Á, hála az égnek - reagál mosolyogva a szívélyes fogadtatásra. - Már kezdtem félni, hogy rossz helyre törtem be.
Egy hanyag csuklómozdulattal Aya felé dobja a kezében lévő pisztoly elsütőszegét, aztán vesz magának egy kanalat. Falás közben vet pár pillantást a Mike pólójában feszítő házigazdájára, kit gyakorlatilag csak erről ismer fel.
-Szép munka...Ki szabott át? Belőlem bezzeg képtelenek voltak jó pasit faragni...Ó, ezt egyébként neked hoztam.
Fejével az ajándékkosár felé biccent az asztalon, ami...nos a kosár nagyon szép, és giccses, a csomagolópapír is a szokásos átlátszó cucc, a masni is rózsaszín, ám odabent...kések, pisztolyok és gránátok egy egész arzenálja hever rendezetten egymáson, néhány dinamitrúddal közéjük szúrva, hogy legyen valami tartása is.
-Nem fogod elhinni, de a szajré felét Lynn-től szedtem el...és te hogy vagy?

Borzasztó pocsékat álmodtam. Egy hatalmas vulkánba dobálták be a fegyvereimet, és néznem kellett, ahogy elolvadt az összes. Régen álmodtam ennyire megindító dolgot, úgyhogy mondhatni el volt már szokva az élet eme szemétségeitől. Ahogy felriadtam valami zajra, még egy-két másodpercig feküdtem az ágyban, ami Mike éjszakázása miatt különösen hidegnek tűnt, majd amikor már rájöttem, hogy nem volt valóságos, amit az imént láttam, kis is vagyok én, hol vagyok stb., szóval felébredtem, már az is eljuthatott az agyamig, hogy nekem nem kéne semmiféle neszt hallanom egy tökéletesen üres lakásban.
Hangtalanul keltem ki az ágyból, az éjjeliszekrény fiókjából előhúztam a Mike-tól kapott gyönyörűséget, és puha, macskaléptekkel, ahogy ilyenkor kell közeledni kezdtem a zaj forrása felé. Egyenesen a konyhába. Furcsa egy betörő, mégis mire számít, mi értékeset fog találni a konyhában?! Szóval vagy hülye, vagy nem tolvaj. Bizonyítékhamisító, King embere? A nyitott ajtón lassan bearaszoltam, majd a joghurtot majszoló férfi háta mögé léptem, és a pisztolycsövet határozott mozdulattal a tarkójához szegeztem.
-Most pedig kérek egy elfogadható indokot arra, hogy ne lőjem szét az agyadat! És jelzem, hogy nem veszek semmit, úgyhogy ezzel ne is próbálkozz, mert az biztos halál!
Ahogy elkezdett megfordulni, már éppen ordítottam volna rá, hogy ezt marha gyorsan felejtse el, különben itt döglik meg, és még a halála sem fog megakadályozni abban, hogy fel kelljen takarítania magát maga után. De profilból már ráismertem az ismeretlenre, úgyhogy leeresztettem a pisztolyt.
-B@szd meg, Szellem, hát elment az eszed? - forgattam a szemem. - Legközelebb majd majd talán bökdöss egy kicsit bottal egy aligátort, aztán mássz be a szájába, hogy az vajon mennyire veszélyes.
Elkaptam a felém dobott elsütőszeget, és nekiláttam visszaszerelni.
-Ezt még egyszer nem ajánlom. Ajándék volt. Az arcomat meg muszáj volt átszabni, hogy újra emberek közé mehessek, és még King se ismerjen meg. De azt nem mondhatom meg, hogy ki csinálta. Bocs, de feltételezem megérted, hogy őriznie kell a névtelenségét.
Ahogy a mutatott irányba fordultam, és észrevettem az ajándékkosarat, először gyanakvóan húztam fel a szemöldökömet. Mi ez a förmedvény. Már megint szívatni akarnak?
-Hát nem tudom, öregem, amikor te legutóbb ajándékot próbáltál nekem adni szalaggal átkötve, akkor a félpucér, lekötözött Mike-on ébredtem egy hawaii-i luxus lakosztály ágyában. Hmmm... - kaptam észbe elrévedő tekintettel - ... lehet, ezt is érdemes lenne megnéznem.
Érdemes volt, és amint megláttam, mi volt benne, mohó mozdulatokkal téptem le a kosárról a celofánt, hogy rávessem magamat az édességhalomra. Volt ott minden, ami szem-szájnak ingere. Pisztoly, gránát, fojtózsinór, kések, tőrök, még sokkoló is, nem kis mennyiségben. Mintha már megint lecsupaszítottak volna.
-Lynn-től??? - meredtem rá egy Walther PPK tanulmányozása közben. - Ne szórakozz már velem, hát a csajod a látványuktól sírógörcsöt kap. Hogy került hozzá ez a sok cucc?
Kérdésére ingattam a fejem, és miután szétszereltem a pisztolyt, és megbizonyosodtam róla, hogy kitűnő állapotban van, elkezdtem összeszerelni.
-Jól vagyok, kösz - vontam meg a vállamat. - Kicsit hiányzik a meló, de hát ha jól tudom, ezt neked nem kell bemutatnom. De majd megszokom az új életemet, ez is egész jó. Meg itt van nekem Mike. Ó, jut eszembe!
Az ismét egy darabban lévő fegyvert az asztalra dobtam, és szúrós szemmel néztem a vendégemre.
-Mi a fenét műveltél te Lynn-nel?! A múltkor bőgve hívott fel, és olyanokat kérdezett, hogy nem igaz. Hogy ha nem lehet egy emléket kitörölni, hogy lehet rendesen feldolgozni, mert én biztosan tudom, hiszen Kardfog... Jézusom, mit mondtál neki? Vagy - villant egyet a szemem - mit csináltál vele? Előre szólok, apafej, nem éppen a szívem csücske a nő, de attól még nem tűröm, hogy bárki bántsa, értve vagyok?! Szóval ki vele, mi volt ez a cirkusz?

-Ha elsütöd az több kárt tesz benne - feleli flegmán - egyébként meg...hmm...ez de finom... - felemeli a dobozkát, hogy jobban megnézhesse a címkét. - Epres kókuszos...Azt a... Amúgy persze, megértem, hogy Dr.Geller titkolni akarja, hogy a páciense vagy, én sem dicsekednék vele...már ne vedd rossz néven....
Magában feljegyzi, hogy ebből még nem ártana beszerezni otthonra is néhány kartonnal, majd vet egy pillantást karórája kijelzőjére, aztán a kosarat mosolyogva bontogató nőre figyel, aztán mikor percekkel később sem lát semmi abnormálisat abban, hogy valaki ilyen önfeledt boldogsággal kapja kezébe a fegyvert, akkor egy röpke pillanatra a saját éppelméjűségét is megkérdőjelezi, de tényleg csak egy pillanatra. Fegyvert fogni tök jó érzés, még ha nem is szép dolog. Újra a kijelzőre sandít, mielőtt válaszolna.
-Valami tapló telepata rávette, hogy legyen bérgyilkos. Hú te, ahogy ott feszített testhez simulós bőrszerkóban, állig felfegyverkezve, az ő kedves arcával...az volt a legszexibb dolog, amit életemben láttam...ezért volt annyira ki a múltkor, de ne aggódj, sikerült megvigasztalni.
Bólint a nő kérdésére, ám ő már nem sóhajt szomorúan, amikor belegondol, mit adott fel, inkább csak mosolyog.
-Borzalmas, hogy alig kéthetente próbál megölni valaki, ha egyáltalán... Ráadásul a gyerekeim is megőrjítenek az imádatukkal, ó, jut eszembe.... - megint a kijelzőre sandít. - De ne aggódj, neked még könnyebb lesz visszaszokni...
Karba fonja két kezét a következő feltételezésre, és szigorúan néz vendéglátójára.
-Várjunk csak, te azt hitted, hogy én...? Jézusom!
Megrázza a fejét, aztán inkább úgy dönt, hogy hagyja a dolgot, és rátér a következő témára.
-Hallottad, mi történt az én Rozsomák barátommal? Szerintem ülj le...
És ekkor belekezd a mesébe.

A történet előző nap este kezdődött, mikor a férfi felkereste őt otthonában. Egyedül volt a gyerekkel, így talán kicsit túl érzékenyen reagált a fickó felbukkanására, de ha Alistair úgy imádja azt a hatalmas, brutális kinézetű kézi ágyút!
-Várj...én csak beszélni akarok! - Mondta Rozsomák, Szellem viszont nem eresztette le a fegyverét. - Problémám van...egy nővel...és te vagy az egyetlen, aki eléggé ismer, hogy segíteni tudjon...
Erre már leeresztette a fegyverét, igaz részben azért, mert karjai elgyengültek attól, hogy minden erejével a rátörő vihogás ellen küzdjön.
-Na jó, gyere be, megkínállak egy habos kakaóval, és elmesélheted, mi bajod.
Percekkel később ott ültek egymással szemben, Rozsomák pedig nagyot húz a finom, hűsítő itókából.
-Tudod, amikor azt mondtad, habos kakaó, ne hittem volna, hogy tényleg arra gondolsz...hogyhogy nincs itthon sör?
-Nem iszom több...hé, nem szabad! - szól rá a karjában tartott kiskölyökre, aki nagyon nyúlkál a másik kezében lévő puska felé. - Na, de mi is veled, és ezzel a nővel.
Rozsomák ekkor elmesélt mindent, ami a könyvtárban történt, majd a végén feltette a kérdését.
-Lynn egy kedves nő igaz? Mégis hogy az ördögbe vetted rá...erre?~

-Valakivel muszáj volt dumálnom erről, de az asszony nem értékelte úgy a sztorit, mint te - magyarázza nevetve. - Rozsomák szerelmes! És tőlem kért tanácsot! El tudod képzelni? Először alig bírtam nem röhögni, aztán a kölyök azon kezdett nevetni, ahogy nevetek, én meg utána azon, ahogy ő, szóval eltartott egy darabig, amíg válaszoltam neki...csórikám...

-Jól van, Geller, baromi ügyes voltál - morogtam fel sem nézve, elvégre, ha volt olyan béna, hogy lebukjon, az már az ő baja. - Bár nem hiszem, hogy neked nagyon át kéne szabatnod magad, a te képességeddel viszonylag könnyen elérheted, hogy ne lássanak meg. Ha meg emellett képes voltál mégis megmutatni magad párszor... Hát csak hajrá, de szerintem a bongyorkás hajat hagyd meg magadnak, kevésbé nézel ki hülyén vele, mint amilyen egyenes fürtökkel lennél.
Amikor megtudtam, hogy került Lynnhez ez a sok szépség, megcsóváltam a fejemet, és próbáltam megértő arcot vágni, annak ellenére, hogy az jobban érdekelt, hogy mennyi sok szépet kaptam, közvetve hála annak a barom telepatának, aki azt hitte, bölcs dolog velük ujjat húzni. Viszont, amikor láttam, hogy Szellem is talált az esetben legalább annyi kellemes velejárót, mint én, nem erőlködtem tovább. Azt is el tudtam képzelni, hogy azóta ugyanezt nyomatják csak most már valami kicsavart szerepjátékos szex játék közben. Nagyon nem tudtam volna elhinni, hogy Szellem hagyta Lynn-nek kidobni azt a göncöt.
-Vissza-szokni? - vontam fel a fél szemöldökömet. - Kisapám, szerinted mikor volt nekem utoljára a társadalom számára elfogadható életem? Ha van tipped, mond nyugodtan, mert nekem fogalmam sincs, már nem tudok visszaemlékezni addig.
Valójában persze nem nagyon tudtam volna elhinni, hogy Szellem bántaná Lynn-t, úgyhogy a tiltakozása sem nagyon lepett meg, bár nem mondom, azért egy szikla, oké, kő, na legyen mondjuk kavics... áh, ez csak egy porszem volt, ami legördült a szívemről, elvégre mondom, kizárt, hogy bántotta volna a dokinőt.
-Ezek szerint tényleg csak az akasztotta ki Lynnt, hogy egy kicsit a bőrünkbe kellett bújnia - ingattam a fejem elnéző mosollyal. - Szegény kislány! Nem csodálom, hogy úgy összeroppant!
Rozsomák említésére vészjóslóan villant meg a szemem. Egyrészt ki nem állhattam a fickót, érthető okokból, másrészt meg igenis bírtam, érthető okokból, bár mindig az előbbit részesítettem előnyben. De persze ez komplikáltabb lett a barlangban történt események óta, még akkor is, ha arra próbáltam nem gondolni.
-Na, mi történt már megint azzal a szerencsétlennel? - sóhajtottam fel csekély érdeklődéssel.
És akkor elmesélte. Ledermedve, mozdulat közben megfagyva hallgattam végig, amikor kiderült, mi is a szokatlan a történetben. Egy hang sem jött ki a torkomon, csak bámultam Szellemre, mint egy szobor.
Aztán kitört belőlem a röhögés. Képtelen voltam abbahagyni, olyan harsányan nevettem, hogy még én is majd megsüketültem tőle. Előregörnyedve, saját ölembe borulva szorongattam a hasam, miközben rázkódtam a röhögéstől.
-ÚRISTEN! ILYEN NINCS!!! EZ ROHADT JÓÓÓÓ!!!
Újabb egész hosszú idő telt el ilyen vidáman, amikor már nagy levegőt vehettem, és elkezdhettem uralkodni magamon. Remegő szájjal egyenesedtem fel újra, Szellemre néztem... és megint kitört belőlem a kacagás. Az asztallapot csapkodva nevettem úgy, mint talán még soha.
-Jó, bocs, abbahagytammmm... mmm...
De nem bírtam tovább, újabb hullámként sodort el a kacagás áradata, és én már úgy éreztem, megfulladok, de ez olyan elképesztően zseniális sztori volt, hogy még azt is bevállaltam volna.
-Oké, vége, tényleg vége...
Dehogy volt vége, még csak most kezdtem el úgy istenigazából. Nagyon sokáig nevettem még előredőlve, hátradőlve, a térdemet csapkodva, az asztalt püfölve, a szememet törölgetve, hangosan, vinnyogva, a fejemet rázva, mindenhogy!
-Atyavilág, és mit mondtál neki? - kérdeztem végül még mindig nagyon szélesen vigyorogva.

-Át nem is - feleli keserűen - de gondolod olcsó volt elérni, hogy még mindig egyenes legyen az orrom, és ne lehessen amőbázni a sebhelyeim közt? - Kérdi, majd mikor látja Aya szemében a felismerést, hogy miről is hablatyol itt, bólint egyet. - Bármilyen meglepő, a vén Geller az egyetlen a városban, aki "hobbi sebészetet" működtet a pincéjében. Megkéri az árát a vén pióca...mázlija, hogy egy varázsló a szikével...
Újra megfigyeli a nő arcát. Furcsa, hogy milyen ártatlannak tűnik így, a nagy csodálkozó szemeivel, és szolidabb hajviseletével, a célnak viszont tökéletesen megfelel...
-Marha jó lett, akár állásinterjúra is mehetnél King-hez, és még akkor sem szúrna ki.
Annyira megdöbben Aya kirohanásán, hogy védekezőn emeli fel két kezét, és gyorsan felel, persze akkor már nevetve.
-Bocs, magamból indultam ki! Úgy értem, amíg felfedezed, milyen normálisnak lenni. Nagy kaland lesz, meglátod, főleg, ha neked is bepottyan egy ilyen - egy röpke pillanatra felé fordítja az óráját, hogy láthassa, mit nézegetett egész nap. A képernyőn a kicsi Alistair fekszik nyugodtan az ágyában, és a hüvelykujját cumizza, miközben az igazak álmát alussza. - Ne dobd el Ratna számát, jól fog jönni még akkor is.
Volt kolléganője reakciójában aztán nem kell csalódnia, és mivel már mesélés közben is alig bírta visszatartani, most már ő is teljes erőbedobással csatlakozik a nevetéshez. Néha-néha valaki dörömböl alulról, de pillanatnyilag ahhoz sincs elég lelki ereje, hogy egyenesen álljon, támaszkodás nélkül, nemhogy csendben maradjon, így eltart egy darabig, amíg a szomszédok nyugodtan alhatnak.
-Hát....

-Szóval, ha jól értem, már megpróbáltál mindent, elvérezni előtte, hülyére verni valakit a szeme láttára, lesmárolni akarata ellenére, és ámokfutó módjára száguldani vele a városban, és még így sem akar veled lenni? Hmmm...Meg kéne próbálnod széttörni pár dolgot a lakásán, úgy hallom az Sheena-nál bejött, vagy túszul ejthetnéd a fiát, mint Amanda-nak, esetleg lepd meg a zuhany alatt...jó, leálltam! bocsi...de remélem azért érted mit akarok mondani? Lehet szegény lányt zavarja, hogy csak egy újabb egyenes vonal lenne a strigulák erdejében, szóval kezdetben megpróbálhatnál nem rámászni minden nőre akivel találkozol...

-Tudom, szemétség ilyet mondani neki, amikor nem vághat vissza...mármint fizikálisan, de a végére nem mondtam hülyeséget szerintem....

-Ó, és megpróbálhatnál valami normális dolgot is csinálni vele, ha esetleg nem esett le, mire céloztam az előbb oly finoman. A helyedben jóvá tenném valahogy azt a kis tréfát a színész dologgal...

-Meg ilyesmik...az este végére viszont kezdtem kifogyni a beszólásokból...egészen hiányzott a nagyfiúnak az az oldala, amit akkor mutat, ha épp nem próbál megölni...miért, te mit mondtál volna neki?

-Áh, ne is emlegesd Kinget - legyintettem mogorván. - Mike szerint elkerülhetetlen, hogy meghívjuk az esküvőnkre, úgyhogy biztos találkoznom kell vele előtte is. Szerinted mennyire lesz nehéz visszafognom magam, hogy ne ugráljak sarokkal a hasán? Hogy rohadna meg! Egyébként eljöhetnétek ti is Lynn-nel. Mármint gondolom, van ennek valami hivatalosabb módja is, de addig is szólok, eljönne még két száj, ami segít elfogyasztani azt az eszetlen mennyiségű piát, amit tervezek.
Amikor az ujjszopós csöppségre pillantottam, halványan elmosolyodtam.
-Mármint még két és fél, ha gondoljátok. Neki majd odateszünk egy cumisüveget a whiskey mellé!
Ha esetleg szúrósan nézett volna, vagy valami hasonló módon küldött volna el a francba, felnevettem.
-Nyugi, miattad úgyis is lesz egy vagonnyi kakaó, úgy hallottam, nagyon rákaptál. Két limonádé között majd szopogatjátok azt.
Még egyszer a babára tekintettem, és valami furcsa melegség járt át. Sosem tudtam mit kezdeni a gyerekekkel, olyan kicsik, nem lehet velük szót érteni, és még egy pisztolyt sem tudnak újratölteni. Most azonban... nem is tudom... de úgy hozzádörgöltem volna az orromat az arcocskájához, és ahogy álmában forgolódva egy kicsit lejjebb rúgta magáról a takarót, hirtelen erős késztetést éreztem, hogy megigazítsam, aztán megsimogassam a minden bizonnyal puha kis fejét. Majd ha megjön Mike, megkérdezem tőle, hogy ez melyik fajta idegbaj kategóriába tartozik.
A Rozsomák téma aztán végre valahára magamhoz térített. Úgy tűnt, nem csak én néztem újabban szembe az idegbajjal. Ez a férfi nyilvánvalóan súlyosan megkattant, hogy rá ennyire nem jellemző módon leáll romantikázni, de olyan elkeseredett mértékben, hogy még az ősellenségét is belerángatja, hogy a tanácsát kérje.
-Ehh, te még kegyesebb voltál vele, mint én lettem volna - ráztam a fejemet vigyorogva. Időnként még csuklottam egy picikét, mert nem volt azért olyan könnyű visszatartanom a nevetésemet. - És hát teljesen igazad van, annak a hülyének annyi érzéke van a nőkhöz, mint egy kiokádott padlizsánpörköltnek! Főleg, hogyha az a nő, akire gusztusa támadt, még a szendébbek közül is való.
Megcsóváltam a fejem, és én is magamhoz martam egy joghurtot. Kicsit persze kockázatos volt enni, amikor még mindig a röhögéssel küzdöttem, de ahogy Szellem kajálta az orrom előtt, én is megkívántam.
-Nem azért mondom - mondtam elgondolkodva a kiskanalat forgatva a számban -, de mennyit tudsz te erről a csajról? Úgy értem, a többi nőjéről meglepően sokat, de ő még ezek szerint aligha nevezhető annak. Tényleg ennyire nincs nála esélye?
Aztán eszembe jutott valami.
-Nem azért, de mivel engedted el? Ugye nem ígértél neki semmit? Miben maradtatok, amikor elment? Ezen kívül...
Ismét elvigyorodtam.
-Bőgött? Dühöngött? Milyen volt? Képtelen vagyok elképzelni Logant szerelmesen. A két lába között persze egyfolytában szerelmes, de akkor ez most más. Szinte már kíváncsi vagyok arra a lányra, aki ezt elérte nála.

-Fehér ruhában aztán végképp nem fog megismerni téged - legyint, de persze érti ő, hogy mi az igazi baja szegénynek, így gyorsan hozzáteszi - egyébként meg, épp Magneto után nyomoz, szóval ne vedd készpénznek, hogy megéli az esküvődet, ha meg mégis...rá lehet őt venni, hogy a seggén maradjon, egy kis kreativitással...
Aya jól sejti, a büszke apuka valóban lesápad, amikor azt kezdi el ecsetelni, hogy Alistair-nek is jut majd Whiskey bőven, sőt, kicsit még előtte is, csak azt nem sikerült pontosan belőnie, hogy mi az, ami ennyire meglepi őt.
-Te most...meghívtál az esküvőre? - Kérdi hebegve,és nagyokat pislogva, de aztán néhány perc múlva csak sikerül összeszednie magát. - Mike is tud róla, hogy...hát persze, hogy ott leszünk és...HÉ! A kakaó igenis finom, és hasznos is, mert nem omlik össze a ház, ha elől hagyod, és beleiszik a gyerek...
Eredetileg csak egy pillanatra akarta megmutatni a nőnek a kölyköt, de aztán, amikor látja, milyen átszellemülten figyeli a csöppséget, nincs szíve eltakarni az órát, sőt, ha tudja, hogy ennyire odavan Aya a kicsikért - bármilyen meglepő is... - akkor lehet még magával is hozta volna a kis lurkót...ha nem éjjel egykor tartanák ezt az összeröffenést.
-Hát igen, sosem volt egy kifinomult csábító - ért egyet nevetve, amikor már Logan-ről van szó. - Ami pedig a csajt illeti...sétarepülés közben megnéztem a kicsivel, és tényleg nincs sok közös tulajdonsága azokkal a nőkkel, akik általában tettszenek a barátunknak. Egészen nőies, de azért nem az a bombázó típus, nem erőszakos, nem alkoholista, még csak nem is vörös, és amikor poénból odamentem hozzá, és megkérdeztem, milyen könyvet ajánlana Alistair-nek, aki még csak most kezd érdeklődni a Science Fiction után, tudott rá válaszolni, pedig azt hittem, ezzel kikergetem a világból! De nem! Olyan aranyos...
Ezek után Aya kérdése főleg jogosnak hangzik, úgyhogy igyekszik megnyugtatni őt.
-Nem ígértem meg neki, hogy elrabolom őt, és összezárom vele egy nászutas lakosztályba, ha erre célzol, csak azt mondtam neki, hogy türelem, és legyen önmaga, ha a csajnak bejönnek az alkoholista erőszakos barmok, akkor úgysem lesz képes sokáig ellenállni a császáruknak. Illetve, volt egy ötlete, hogy hogyan tehetné jóvá az autogramos dolgot, de nem avatott be.
Szelíden megrázza a fejét az első két opcióra, amit Aya felhoz.
-Inkább olyan elveszett...nem is tudom...képzeld el, mintha téged száműznének Disney Land-be. Túl normális ez a lány, úgyhogy nincs sok esélye szegénynek...ami kár, mert legalább addig nyugton maradna...arról nem is beszélve, hogy meg akarom nézni, ahogy Rozsomák epertortát eszik vele...nekem azt látnom kell!

-Elég sokféleképpen elehetne rávenni, hogy a seggén maradjon, persze, de ha túléli ezt az akciót - és amilyen az én formám, úgyis túléli -, ott kell lennie az esküvőn, mivel Mike főnöke, és valamiért nagyon tapad hozzá. Komolyan néha elgondolkodom, hogy nem azért utál-e ennyire, mert lecsaptam őt a kezéről.
Nem egészen értettem, Szellem mit hebegett-habogott itt nekem az esküvői meghívás miatt.
-Nyilván. Gondolod, hogy egy akkora barmot, mint King elhívunk, de titeket nem? Egyébként is annyiszor mentettétek meg a seggünket, hogy ez a legkevesebb. És hát - Megint a mocorgó gyerekre néztem. - már megnézném magamnak ezt a kis kölköt.
Ezen a kijelentésen aztán annyira elszégyelltem magam, hogy azonnal lesütöttem a szemem, megköszörültem a torkomat, és másik témáért imádkoztam. Amit hála az égnek meg is kaptam.
-Azért csak óvatosan - figyelmeztettem előre. - Én is egyike vagyok, az ,,előző nőknek", úgyhogy óvatosan azzal az összehasonlítással. Én talán nem vagyok elég nőies?
Hacsak nem válaszolt azonnal, egy kis idő múlva megint felnevettem.
-Á, nyugi, beugratós kérdés volt.
Ha esetleg, elmenne az esze, és az ,,aranyos" részt is korrigálná, azonnal ráfogtam a pisztolyomat.
-Ezt rohadt gyorsan szívd vissza!
Leírása az elveszett, bánatosan sínylődő, szerelmes Loganről egyre különösebb lett, és én egyre jobban kételkedtem benne, hogy ugyanarról az emberről beszélünk. Még hogy epertorta!
-Komolyan, valahol az az érzésem, hogy te ugratsz engem - mondtam vigyorogva. - Előbb a bérgyilkos, ádáz Lynn, most a szomorú-szerelmes, epekedő Logan... keressem a kandi kamerákat?

-Biztos forrásból tudom, hogy a nőket szereti - jelenti ki, mintha csak azt bizonygatná, hogy az ég kék. - Beleesett valami maffiakirálynőbe, aki ráadásul férjnél van, szóval ne aggódj, a te szerelmi életed kimondottan normális az övéhez képest.
Ami a meghívásukat illeti...hát igen, valahol logikus a dolog, csak ezt így sosem gondolta volna, hogy hallja Aya szájából. Tényleg jót tenne neki Mike? Sean lóg Szellemnek egy túró rudival...
-Hát, ha gondolod, legközelebb magammal hozom, akkor talán már Sheena is eljön az ex-bérgyilkosok terápiás körére...
Felvont szemöldökkel néz Aya-ra, mikor az sérelmezi amit Rozsi volt nőiről mondott, majd megismétli a szavait:
-Egész nőies, de nem olyan bombázó, mint a csajok, akikkel általában lóg. Már bocs, de ez a legszebb bók, amit hajlandó vagyok mondani egy nőnek, aki nem a feleségem, és már emiatt is cseppet bűntudatom van...szép ez a póló amúgy, mindig imádtam a hupikék törpikéket...
Elfordul zavarában, és inkább a joghurtra koncentrál, amit újfent elővett magának. Túl finom ez ahhoz, hogy csak egyet vegyen magának belőle.
-Ha nem hiszed el, szívesen idehívom! Úgyis beszélni akart veled is...illetve, említette, hogy talán hozzád sem ártana benézni, de végül elvetette, mert te szerinte csak kiröhögnéd. - Hangsúlyában érződik némi gúny, mintha ez teljességgel elképzelhetetlen lenne Aya-ról. Ha a nő rábólint, már tárcsázza is a számot, és nemsokára kopognak az ajtón.
-Ez marha gyors volt, vagy csak az alsó szomszédok unták meg a banánt?

Nem, tényleg Logan az. Miután a nő beengedi, magára erőltet egy mosolyt, és átnyújt egy hatos csomag sört a házigazdának.
-Az előző házigazdánál csak kakaó volt, meg anyatej, gondoltam inkább nem kockáztatok.
Szellemet csak egy biccentéssel üdvözli, aztán helyet foglal ő is a konyhában, majd halántékát masszírozva jóformán a térdeibe temeti az arcát.
-Felteszem ez a lapostetű már elmondott mindent, úgyhogy...tudnál segíteni?
Mondania sem kell,l hogy pillanatnyilag bármilyen őrült javaslatra vevő lenne, hisz az, hogy tanácsot kér Aya-tól és Szellemtől már így is erről árulkodik.
-Nem tudom mi ütött belém...de ő olyan normális, talán pont ez hiányozna az életemből....és hallani sem akar a dologról, el tudjátok ezt hinni? Mármint, előfordult már, hogy visszautasítottak persze, de sosem zavart még ennyire...ááá, megőrülök....nincs véletlenül egy söröd itthon Aya?

-Még hogy én kiröhögném - röhögtem harsányan. - Ezt mégis miből gondolta?
Logan tényleg baromi nagyon szerelmes lehetett, mert Szellem alig értesítette, hogy szabad a pálya, már meg is jelent. És kopogott! És még sört is hozott! Hát még jó, hogy szmokingba nem bújt! Az agyam elszáll! Mi történt ezzel a pasival?!
Ja, igen, szerelmes!
-Na, gyere be, te kretén idióta - vigyorogtam rá tele szájjal, miután elvettem tőle a hatos csomagot.
Amikor már mindhárman az asztal körül ültünk, mint a villám kortyoltam bele az egyik sörbe, de a fémdoboz elég hangosan vacogott a fogaim között, mivel annyira reszketett a szám az elfojtott vihogástól, ahogy a magába roskadt Logant néztem. Szellemre néztem, és odatátogtam neki, hogy ,,Ez beszarás!", de aztán megpróbáltam már a nagyfiú bajával is foglalkozni.
-Ne aggódj, kicsi huszár, te már nem fogsz megőrülni - biztosítottam megfeszülve, kínok között, hogy ne nevessem el magam. - Egyébként meg van söröm persze. Ezzel a hattal együtt, amit te hoztál, és itt van tőled kábé két centiméterre, összesen van vagy harminc. Utálok vásárolni, úgyhogy előre betárazok - vontam meg a vállamat. - Na persze azokból néhány be van hűtve, úgyhogy nem olyan meleg, mint ez a lóhúgy - fintorogtam, és az elől lévőket azonnal bevágtam a fridzsiderbe, és előhalásztam néhány kellemesebb hőmérsékletűt.
Hiába mondtam, hogy ha a saját szememmel nem látom, el sem hiszem, ha egyszer most, hogy a saját szememmel láttam, még mindig alig akartam elhinni. Pedig tényleg. Logan volt az. Minden kétséget kizáróan, abszolút mértékben egyértelműen ő volt az.
-Na, idefigyelj - könyörültem meg rajta azzal, hogy komoly hangnemet ütöttem meg, bár egy halvány mosoly még mindig ott himbálózott a szám sarkában. - Te nem értesz semmihez, csak ahhoz, hogy megdöntsd a nőket. Fitogtatod az izmaidat, a nyers erőt, ami csak úgy zúdul ki belőled, a lezser nemtörődömséget, a harci vágyadat, a tettrekészségedet, még a fene nagy libidódat is. Ezzel ugyan eléred, hogy a nők bizseregjenek, de mivel nem érsz el vele mást, mint hogy biztosak legyenek benne, hogy jó vagy az ágyban, mást nem fognak nyújtani neked, mert te sem nyújtasz nekik semmi mást. Vagyis sugárzik belőled, hogy jó vagy egy kiadós szexre, de semmi többre. Így hogy várhatod el, hogy bármelyik nő is többet akarjon tőled?
~Epertorta, hát megőrülök! Ez iszonyú jó, hehehe! Vajon Mike el fogja hinni, ha elmesélem, mi volt itt, amíg ő melózott?~
Kérdőn néztem Szellemre, esetleg van-e valami hozzáfűznivalója, esetleg, mint férfi, mit mond, érthető voltam-e, közben pedig nagyokat kortyoltam a sörömből.
-Mutasd meg a csajnak, hogy többet is tudsz te a kamatyolásnál - kacsintottam rá. - Ne csókold meg, ne hozd szóba a randit, legyél csak a barátja, hagyd, hogy magától jöjjön rá, hogy veled akar lenni. És, ha rám hallgatsz - dőltem előre a legkomolyabb arckifejezéssel, amit valaha ember produkálhatott, és bátorítóan megütögettem a vállát -, nem is fekszel le vele, nehogy megint beüssön a Logan átok!
Eddig bírtam, nem tovább. Kitört belőlem a kacagás, és már megint alig bírtam abbahagyni. Hiszen ez sokkal jobb volt, mint amit Szellem mesélt, hiszen itt volt, láthattam, és valami eszetlenül röhejes volt, ahogy ez a nagydarab, hűvös, érzelmileg nulla férfi a sajgó szivecskéjét babusgatja, ráadásul el tudtam képzelni, mennyire ette a fene, amiért tőlünk kellett segítséget kérnie.
-Vagy hozd el őt az esküvőnkre - mondtam, amikor ismét tudtam normálisan lélegezni, bár még mindig vigyorogtam, mint a vadalma. - Állítólag a nők elérzékenyülnek az esküvőn, de legalábbis bepánikolnak, ha egyedül vannak, és mint az őrült elkezdik keresni az igaz szerelmet, szóval ajánlom, hogy legyél szorosan mellette.
Vidáman dőltem hátra.
-Jaj, de szép társaság vagyunk! A bérgyilkos az erkölcs-csősszel, a bérgyilkos a rendőrrel, a bérgyilkos feleség a rendőrrel, és most te, unaloműző-kókler-gyilkos, aki állítólag valami szende kislánykát ostromolsz. Hát nincs két normálisan összeillő páros ebben a világban?! Na de mesélj róla, milyen? Talán úgy többet tudok segíteni, ha megtudom, mennyire is kattantál be! Mi a fenét eszel rajta?