Brooklyn Bridge Lakópark

+18

*Felszisszentem, amikor megérezte Andrew kezét a fenekemen. A nadrágom félig letolva helyezkedett el a combomon és Andy csípőjén. Egy leheletnyi vékony, feket tangában feszítettem a férfi derekán, és ahogy a keze a fenekemre siklott...
Zihálva kapkodtam levegő után. Aztán még egy párszor megmozdítottam a csípőmet, aztán, mikor éreztem, hogy én már nagyon, de nagyon közel járok ahhoz, hogy sikítva felrobbanjak belülről, abbahagytam a mozgást és megcsókoltam Andrew-t.*
- Amiatt ne aggódj! Nem terveztem ma estére pocaklakót.-* Suttogtam a fülébe, majd finoman megharapdáltam a nyakát és kezeimmel meztelen felsőtestét kezdtem simogatni, hogy még jobban tűzbe hozzam, már ha lehet még ennél is jobban.
Férfiassága szinte lüktetett alattam és mindennél jobban epekedtem azért, hogy végre magamban is érezhessem. Bár amikor erre gondoltam kicsit kétségbe estem, mivel Andrew igen tekintélyes méretekkel rendelkezett, én pedig még sose voltam ezelőtt férfival.*
- Andrew... mielőtt megteszed, tudnod kell, hogy még.. soha nem voltam senkivel... úgy.-* Ziháltam a fülébe és belenéztem a szemeibe. Úgy csillogott az a két szempár rám, mintha én lennék maga a megváltás és ettől valahogy kicsit felbátorodtam.*
- Istenem... nem bírom tovább.-* Suttogtam ajkaiba, majd még egyszer megcsókoltam és legördültem róla. Finoman leszedtem róla a nadrágot, azt az utolsó kis nadrágot, majd magamról is leejtettem a melegítőt és a tangát. Aztán kezeimet végigfuttattam a mellkasán, és a férfiasságáig meg sem álltam. Lassan haladtam egyre lejjebb és lejjebb, aztán, amikor megéreztem a vaskos erekcióját felszisszentem.
Lassú, becézgető mozdulatokkal kezdtem el simogatni, és titokban reménykedtem abban, hogy majd ő veszi át a gyeplőt, ha tényleg arra kerül a sor, hogy együtt legyünk.*

+18

Örültem, hogy ezt sikerült megbeszélni hamar. Most már minden akadály elhárult az együttlét elől. Adott egy feltüzelt hangulat, két felhevült ember, egy nagyszerű este. Más nem is kell, már minden adott. A lány tovább folytatta a csigázásomat, már az őrület szélén voltam. Megpróbáltatásaim aztán hamarosan véget értek egy időre, ahogyan egymáshoz simultunk. A kezeim még mindig ismerkedtek a formás tomporral, ahogy Heily suttogott nekem valamit.
- Ahhoz képest nagyon jól csinálod kedvesem - kuncogtam két nyögés közt. - De ne aggódj, én se vagyok egy lepedő akrobata.
Itt jobban megszorítottam a fenekét. Ezt követően már mindketten pucéran voltunk az ágyban. Végigmértem Heilyt. Gyönyörű volt. Hosszú, barna haj, zöld szemek, édes arc, formás test. Egyáltalán nem volt vékony, inkább molett. De ez most valamiért nem zavart. Szerettem őt, ez pediglen a legfontosabb volt. Gondolkozni ezen nem volt túl sok időm, mert megfogott az eléggé érzékeny ponton és húzogatni kezdte a bőrt. Nyögtem egy olyat, hogy beleremegtek a falak. Aztán folytatta. Én pedig éhesen néztem rá a lányra. Annyira abszurd volt ez az egész... már itt tartunk. És mégis... nem foglalkoztam most a logikával. Viszont a tudatom most már teljesen megadta magát az ösztönnek. A tekintetemben villant valami, ahogyan viszonylag finoman lehámoztam magamról a lány kezét, majd a következő pillanatban magam alá gyűrtem. Vadul megcsókoltam, követelőzően, sokat sejtetően. Most már nem volt visszaút. Lenyúltam a szemérméhez, keresve azt a bizonyos helyet.
- Állítólag először nem a legkellemesebb... de csak egy kis ideig, szóval kitartás - suttogtam túlfűtött hangon.
Közben meglett a bemenet, szóval odairányítottam a szervet a nyíláshoz. Utána újra megcsókoltam a lányt... de ez csak elterelés volt, ahogy a csók után egyből elkezdtem beléhatolni... utána pedig igyekeztem magam alatt tartani...

*Nem bírtam betelni a finom, puha kezekkel, amik a fenekemen pihentek. Őrjítő volt, ahogy éreztem, hogy milyen kemény alattam. Amikor megszorította a fenekemet, szó szerint felsikoltottam az élvezettől. Ahogy közelebb vont így magához, majd elepedtem azért, hogy megérezzem magamban végre valahára. A nyögése, szinte összedöntötte a szobát, ám nekem nagyon is tetszett. Ahogy végignéztem testén.. A mellkasa széles volt, és bár nem egy kigyúrt izomagyú embernek bizonyult, igencsak el volt látva izomzattal. Aztán, ahogy tekintetem lejjebb siklott. Akaratlanul is alsó ajkamba haraptam, amikor megláttam, hogy amit szorongatok a kezemben valójában milyen fenséges.
Ám egy hirtelen mozdulattal, már Andy alatt is voltam, de a vad csókja mindent elfeledtetett velem. Puha ajkai követelőzően csókoltak, de most nem bántam, sőt.. Kifejezetten kíváncsivá tett. Ahogy matató ujjai a lábaim közé csusszantak és megérintettek ott. Először levegőhöz se tudtam jutni. Olyan furcsa volt, hogy ott érint valaki.
Suttogása kísértetiesen hatott, ám nem volt időm megszólalni, mert éreztem, ahogy kezét lassan leváltja a férfiasságára, és ajkait újra az enyémekre tapasztja. Aztán valami feszítő érzés kerített a hatalmába, és egyre erősebb fájdalom követte.*
- A nem a legkellemesebb az egy enyhe kifejezés.-*Kapkodtam levegő után, majd finoman elkezdtem letolni magamról Andy-t, de erősen maga alatt tartott.*
- Andrew.. várj! Kérlek!-* Tuszkoltam ki a szavakat a torkomon, de a könnyeimet nem tudtam megállítani.*

+18

A lánnyal való egyesülés semmihez sem volt fogható. Az amúgy is érzékeny szervet ért hatások miatt belenyögtem Heily arcába. Mámorító érzés futott át a testemen ennek köszönhetően, még levegőt is elfelejtettem venni. Az újdonság hatása alatt voltam, de még így is kapaszkodtam az alattam levőbe. Heily tiltakozott az őt ért fájdalom miatt. Kegyetlennek tűnhet, de erre igyekeztem nem figyelni. Eredetileg nem akartam engedni. Apám azt mondta, hogy inkább hagyjak több időt a jövendőbelimnek, hogy megszokja, utána nem lesz gond. Egy darabig tartottam is magamat ehhez a haditervhez. Éreztem, ahogyan a párom próbál letolni engem magáról, de nem hagytam neki. Valószínűleg nem is sikerült volna neki, nem voltunk egy súlycsoportban... de aztán észrevettem valamit, ami meghátrálásra késztetett. Láttam, ahogyan a lány szeméből könnyek kezdenek el kifolyni. Ez pedig tudatosította bennem, hogy vissza kell venni. Ha volt valami, amire nem tudtam felhőtlenül reagálni, az ez volt: ha sírni látom Heilyt. Ma már egyszer volt részem ebben, inkább nem akartam, hogy megint részem legyen benne. Még ha ez aztán később bonyodalmakat is okozhat. Így aztán lassan kihúztam magamat a lányból, miután nagy nehezen sikerült levernem magamban az ösztönlényt, amely vadul a folytatást követelte közben. Befeküdtem a lány mellé az ágyba. Egyáltalán nem voltam rá mérges emiatt, elvégre szerette őt. Megesik az ilyesmi. Nyugtatóan simogattam a pociját, ahogy odahajoltam az arcához. Nem szóltam semmi, csak lecsókoltam az arcáról a kifolyt könnyeket. Természetesen az együttlétről még nem mondtam le, de ha idő kell neki, talán adhatok pár percet a számára.

+18

*Amint megéreztem, hogy Andrew húzódik ki belőlem egy pillanatra megkönnyebbültem. Végre nem mardosott a fájdalom és nem éreztem azt a veszítést, hogy belülről akarnak szétszedni. Ajkai égették az arcomat, keze szinte perzselte a bőrömet. Akármennyire is fájt a dolog, akartam, hogy befejeződjön, de nem voltam benne biztos, hogy elég erős vagyok-e ahhoz, hogy átvészeljem a kezdeti akadályokat, amik bennem voltak.*
- Sajnálom..-* Suttogtam és megfogtam Andrew kezét, majd belecsókoltam a tenyerébe és szembefordultam vele. Hosszan megcsókoltam, majd a hajába túrtam és a csók befejeztével megsimogattam az arcát. Nem akartam csalódást okozni neki.*
- Próbáld meg még egyszer! Kérlek!-* Suttogtam ajkába és finoman magamra húztam. Aztán kezeimet a hátára csúsztattam, hogy még közelebb vonjam magamhoz. Mikor megéreztem, hogy ismét előrenyomul, ellazítottam magamat és igyekeztem arra gondolni, hogy nem eshet bajom. Semmi nem bánthat Andrew kezei között. Amikor a feszítőérzés megint jelentkezett, most nem volt olyan durva. Sőt.. akár kellemesnek is lehetett volna mondani.*
- Már.. már nem is fáj annyira.-* Suttogtam a férfi ajkaiba, majd lábaimat a derekára kulcsoltam.*
- Lassan kezd el mozogni, rendben? De csak lassan!-* Nyöszörögtem, majd az első pár lökés után éreztem, hogy a fájdalom a múlté lesz, és hogy az a kellemes érzés teljesen az uralma alá vont. Igyekeztem felvenni én is Andrew eleinte lassú tempóját. Ahogy egyre jobban belemerültünk egymásba (inkább ő belém, mint fordítva) éreztem, hogy egész testemet, valami igazán bizsergető érzés fogja el. Ajkaimon akaratlanul is apró nyögések és sikolyok törtek fel, és amikor Andrew hangját is meghallottam magamon kívül voltam az élvezettől.*

+18

Egyik ujjamat a lány ajkára tettem, amikor elkezdett szabadkozni. Nem volt szükséges bocsánatot kérni, nincs miért. Számomra sokkal fontosabb volt, hogy jól érezze magát, mint bármilyen kielégülés. Szóval adtam is neki egy csókot ezt követően, jelezve, hogy nem kell félnie. Eltelt néhány másodperc, mire Heily úgy döntött, hogy itt akkor azért is lesz valami, szóval újra felé kerültem. Előzőleg kissé lankadtam, de ez a probléma elég hamar megszűnt, amikor az újabb lehetőség kínálkozott. Néhány másodperc technikai szünet következett egy kis nyakcsókolgatás közepette, majd újra belehatoltam a lányba. Vártam a reakcióját, de most már nem akart eltolni magától. Sőt, kifejezetten már érezte, amit kell. Ez pedig új energiával töltött fel. Miután hozzászoktam az új, kellemes szorító érzéshez, kezdődhetett a szeretkezés.
- Igyekszem visszafogni magam.
Azzal elkezdtem mozgatni magamat a lányban. Az első néhány másodperc után éreztem, hogy sajnos ez nem lesz hosszú menet. Amatőröknél előfordul. De ettől függetlenül én el akartam repíteni a csúcsokba a lányt, szóval nem gondoltam erre. Mélyeket sóhajtottam a lassan induló együttlét során. Igyekeztem nem begyorsítani túl korán, nehogy hamar végezzünk. Szóval próbáltam befelé figyelni és nyugtatni magam, amennyire lehetséges. Ez persze a kellő tapasztalatok nélkül eléggé nehéz, de azért én próbálkoztam. A lány viszont olyan volt, mint a drog. Felpörgette az embert. Heily pedig ezt érte el nálam. Éreztem, hogy a lassúságot nem fogom sokig tartani... a vele való egyesülés viszont felért egy túrával a menyországban.

+18

*Halkan nyöszörögtem Andrew alatt, miközben a nyomás egyre nőtt és nőtt benne. Úgy tűnt, minden megszűnt körülöttünk és csak mi ketten voltunk. Az érzés, ahogy bennem mozgott, és ahogy halk sóhajai megtöltötték a szoba csendjét, még jobban lázba hozott. Igyekeztem jelezni felé, hogy nagyon is tetszik amit és ahogy csinál és akárhogy igyekeztem volna is, nem tudtam már abbahagyni. Csókjai olyan finomak és puhák voltak, hogy alig bírtam betelni velük, de mindegyiket készségesen viszonoztam.*
- Istenem... Andrew..-* Suttogtam a fülébe, majd szorosan a vállába kapaszkodtam és a nyakába fúrtam a fejemet. Hangom remegett a kellemes érzéstől és ahogy egyre jobban elértem ahhoz a ponthoz, - ahonnan már nem tudok megálljt parancsolni a testemnek- éreztem, hogy minden egyes lökésnél egyre jobban megszorongatom a férfi nemi szervét és szinte nem is engedem lassan, hogy mozogni tudjon.*
- Ne hagyd abba!-* Kérleltem remegő hangon és amikor megéreztem hogy testem kezd összerázkódni hangosan felnyögtem a kéjtől, ami olyan gyorsan ellepte a testemet, hogy levegőt is alig bírtam venni. A rázkódás ami belülről öntött el egyre ritkábban és egyre gyorsabban ostromolta meg testemet, de nem akartam vele foglalkozni.. Érezni akartam, hogy Andrew is részesül ebben a gyönyörben, bármi áron is. Így hát halkan nyögdécseltem a férfi alatt arra várva, hogy ő is megérezhesse, milyen az, amikor így szeretik a testét. Közben a vágy újra felerősödött bennem és még több édes leigázásért könyörgött a testem, amit Andrew minden egyes lökéssel meg is adott neki.
Míg a furcsa ritmust járta mind a két test halkan sóhajtoztam és nyögtem Andrew minden egyes édes mozdulatától. Körmeimet a vállába mélyesztettem, hogy még szorosabban foghassam, mert attól féltem, hogy a kellemes érzés miatt elrepülök, vagy esetleg kicsúszik belőlem, aminek nem lenne olyan jó vége.*

+18

Ha a lány nem mondja akkor se fejezem be. A kéj már teljesen eluralkodott a testemen, ahogyan hajtottuk egymást a kielégülés felé. Egyre több nyögés hagyta el a számat az aktus során, egyre több ingert kaptam odalent a szűk résben. Mert szűk volt, eszméletlenül. Ha nem élveztem volna ennyire vele az együttlétet, ez felért volna egy kínzással. Így viszont a legédesebb pokol volt, amit a férfi el tud képzelni. Idővel aztán eljött a pont, amikor már nem tudtam uralkodni magamon. Visszatartottam a dolgot addig, míg tehettem, de az ösztöneim most már teljesen átvették rajtam az irányítást. Heily ezt pedig érezhette. Nem volt nagy ördöngösség rájönnie, hiszen a tempó folyamatosan fokozódott. A kezdeti lágy, nagymama tempó már a múlté volt. Minden egyes engem ért inger arra ösztökélt engem, hogy gyorsabban, gyorsabban, még gyorsabban. A végén már meglehetősen gyorsan mozogtam a lányban, igazából nem is tudva, minek teszem ki őt. A nagy sóhajtozás és nyöszörgés közben minden erőmmel azon voltam, hogy visszatartsam a vissztartandót, ami egyre nehezebb lett. Aztán megtörtént, hogy az alattam levő, kedves leányzó még szűkebb lett, ahogy átcsapott valami a testén. Ez valahogy nyugtatóan hatott rám... pontosabban elterelte a figyelmemet, hiszen így már nem kellett tartanom attól, hogy Heily nem kapja meg, amit érdemelt. Így hát én is túlestem a dolgon, ahogy kiadtam a kiadandót. Mély nyögés hagyta el a számat, majd kimerültem omoltam rá a kedvesemre, puha karjaiba. Mélyen vettem a levegőt, mondjuk a párnából kissé nehéz volt. Így utólag tudatosult bennem, hogy mit is éltem meg és mondanom se kell, leírhatatlan volt számomra. Csak egyetlen egy szót tudtam mondani a kedvesem füleibe.
- Köszönöm.

* Lassan megéreztem, hogy a tempó, ami eddig is már eléggé gyorsnak bizonyult, még gyorsabbra vállt, és amikor pár pillanat múlva megéreztem a forró nedvességet még egy utolsó halk nyögéssel nyugtáztam, hogy Andrew is részesült abban, amibe engem vitt. Amint rám borult szorosan megöleltem és apró csókot nyomtam a nyakára. Hangja kissé fáradtnak tűnt, de mosolyogva megsimogattam a hátát, majd visszasuttogtam.*
- Én is neked.-*Suttogtam és megcsókoltam ajkait. Aztán finoman legördítettem magamról és hozzábújtam, miközben a takarót igyekeztem magamra és rá húzni.*
- Tudod, nagyon remélem, hogy senki nem hallott minket, mert akkor Mrs. Wroth nagyon nagyon ronda szemekkel fog minket holnap reggel méregetni.-* Mosolyogtam és megpusziltam a mellkasát.*
- Mindjárt jövök, csak el kell intéznem valamit, sietek vissza, addig meg ne mozdulj.-* Mosolyogtam rá, majd még egy utolsó csókot loptam és kiszálltam az ágyból, majd a sötétben elindultam a fürdőbe. Amint beértem megnyitottam a zuhanyt és beálltam alá, majd lemostam magamról a vért és az előbbi szeretkezés által rám ragadt izzadságot. Amikor végeztem megtöröltem a hajamat és egy törölközőt tekertem magam köré és kiléptem a fürdőből. Visszasétáltam a szobába, és visszakuporodtam Andrew mellé.*
- Hm.. min gondolkodsz?-* Kérdeztem tőle és gyorsan loptam tőle egy csókot, még mielőtt válaszolt volna.*
- Nem tudom hogy vagy vele, de én nem vagyok álmos.-*Mosolyogtam és lehunyt szemmel bújtam hozzá.*

- Érdekel is engem. Legalább lesz miért irigykednie - mosolyogtam.
Heily hamarosan elment, hogy kissé rendbe szedje magát a viharos esemény után. Én jó darabig feküdtem a hátamon, ahogy bámultam a plafont és gondolkodtam. Az előzőleg történtek jártak a fejemben. Az első találkozás... az első kaland... az első séta... az első csók... az első szeretkezés. Mindez egyetlen egy nap alatt zajlott le. Tán a tempó gyors lehetett, de én még sem bántam. A lány iránt érzett vonzalom elég erős volt ahhoz a részemről, hogy mindez megtörténhessen. Szóval nem kell gondolkodni azon, hogy talán nem kellett volna, hiszen ennél jobban semmi sem mehetett volna. Így hát amint újra rendben voltam, felültem. Visszavettem az alsónadrágot és a nadrágot, majd kimentem a táskámért. Behoztam a táskámat a hálószobába, ahol nekiálltam keresgélni benne. Mit ne mondjak, szegény eléggé meg volt tömve a cuccokkal. Alapból benne volt a laptopom, a füzetjeim, jegyzetek... nem is beszélve arról a rengeteg festékről, amit anyám kérésére vettem meg, mielőtt feljöttem volna. Tudja a manó, hogy minek kell neki, de ha már egyszer megkért rá, akkor hoztam. Annyira belemerültem a nézegetésbe, hogy csak arra eszméltem fel, amikor hozzám bújt egy formás, vizes test. Beleborzongtam a hűs test érintésébe és nem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg üdvözlésként a kedvesemet.
- Ami azt illeti, éppen azon gondolkozom, minek hazulra ennyi festék - mutatok bele a táskámba. - Anyám kérte őket, de hogy minek. Ennyivel egy állatkertet ki lehetne festeni - aztán meghallottam Heily megjegyzését az állapotára és elmosolyodtam. - Én se, sikeresen felpörgettél.

*Felvont szemöldökkel figyeltem a táska tartalmát és valami eszméletlen jó ötletem támadt. Hosszan megcsókoltam Andrew-t, majd, míg ajkait kényeztettem finoman az ágyra löktem és fölé másztam.*
- Mit szólnál ahhoz, ha egy kicsit kényeztetnélek?-* Kérdeztem tőle a fülébe suttogva, majd mosolyogva megcsókoltam a nyakát és a mellkasát és lehúztam róla a nadrágját, így már csak ismét egy szál boxerben virított alattam..*
- Maradj itt, egy pillanat és jövök.-* Mosolyogtam, majd leszálltam róla és a konyhába siettem. Kivettem a szekrényből 3 tiszta konyharuhát, majd visszasiettem hozzá. Finoman visszamásztam a derekára, és megcsókoltam.*
- Csak lazulj el és élvezd.-* Suttogtam a fülébe és bekötöttem a szemét, aztán hosszan megcsókoltam édes, puha ajkait, és a két kezét is kikötöttem az ágy széléhez.*
- Jól nézel így ki.-* Kuncogtam a fülébe, majd kezeimmel végigsimítottam az oldalán, aztán leszálltam róla. Halkan elővettem a festékeket a táskájából, amiket benne találtam, és szépen az ágyam szélére pakoltam őket, aztán kerestem egy ecsetet és amikor minden megvolt, kinyitottam a dobozokat.*
- Nos, kezdjünk neki.-* Mosolyogtam ravaszul és belemártottam a festékbe az ecsetemet és lassú mozdulatokkal elkezdtem a bőrét festeni. A piros, amit először felkentem elütött a bőrétől, de nagyon jól állt neki az a szín. Lassan a fehéret is kinyitottam, és miután végeztem az összes piros résszel elkezdtem a fehérrel dolgozni. Mindaddig festegettem és dúdoltam, amíg az alkotást csináltam, aztán, amikor elkészültem diadalittasan felálltam az ágyra, óvatosan, nehogy rálépjek és onnan néztem le rá. Már maga a látvány se volt semmi, de így, hogy mindenhol ki volt festve, megérte kifesteni a testét.*
- Érdekel, hogy milyen fenomenálisan jó dolgot festettem rád?-* Kérdeztem fentről rá mosolyogva, majd ha jelzett, finoman leszálltam az ágyról és kikötöttem a szemét. A kezeit még hagytam egy kicsit, ne hogy elkenje a még meg nem száradt festéket.*
- Mit szólsz, kis izompacsirta? Szerintem nagyon jó lettek az izmaid.-* Gonoszkodtam, majd szájon csókoltam.*

Kissé értetlenül álltam hozzá, hogy mi történik körülöttem. Amikor Heily felém került, egy pillanatra az a gondolatom támadt, hogy a jelek szerint nem volt neki elég az előző. De aztán a körülmények gyorsan megváltoztak. Éreztem, hogy a kezeim valamiért kikötésre kerülnek, miután a szememet is befedték. Utána... hááát, nem is tudom, hogy írjam le. Furcsa dolgot éreztem magamon. Mint ha egy lágy, finom tárgy húzódott volna végig rajtam újra és újra. Most adtam hálát magamnak, hogy nem vagyok csikis, különben eléggé nagy fetrengés lett volna belőle hamarosan. Helyette nyugodtan feküdtem és kíváncsian vártam, hogy mi fog ebből kisülni. Lecsuktam a szememet is, mert nem volt kedvem bámulni a nagy semmit. Furcsa, mint ha az a valami, ami végighúzott rajtam újra és újra, hátrahagyott volna valamit. Valami... ragadós dolgot, ami amint felkerült, elkezdte beszívni magát a bőrömbe. Hümmögtem egyet, amikor ez tudatosult bennem pár perc után, de nem tiltakoztam. Megbíztam a lányban, elvégre ezért voltam vele. A kíváncsiságomat is egyre jobban növelte vele. Aztán éreztem, hogy eljött az utolsó vonás, majd a lány kérdezett.
- Persze.
Aztán lekerült a kendő és megláttam magam. Először elképedtem, hogy te jó ég, lenyesték a bőrömet. De aztán jobban belegondoltam, hogy akkor valószínűleg üvöltenék, mint a fába szorult féreg. Majd megláttam a festékeket az ágy szélén. Ahhaaa, ez sok mindent megmagyaráz. Viszonoztam a lány csókját, majd utána.
- Elmehetnél Picassonak, kedvesem - mosolyogtam rá. - De a kezeimet kiköthetnéd, mert már kezdek elzsibbadni.

- Jaj ne haragudj.-* Szabadkoztam egy bocsánatkérő mosollyal az arcomon, majd leugrottam az ágyról és gyorsan kioldottam a kezeit. Utána nyomtam egy csókot az ajkaira és leültem mellé. Csak néztem, ahogy a testét mozgatja, és ahogy a rá festett izmok is vele együtt mozognak.*
- Tudod, nagyon jól áll ez a kiemelt izomzat. ha ezt tudom, hamarabb is eszembe juthatott volna ez a dolog. Viszont..-* Elharaptam a mondat végét, mert eszembe jutott, hogy ez nem akármilyen festék, így vízzel tuti nem fog lejönni. Hangosan felnevettem, majd odabújtam a már megszáradt festékes Andrew-hoz. A mellkasán köröztem az ujjammal, majd mély levegőt vettem. A szobát megtöltötte a tömör festék szag, ami kissé kezdte már irritálni az orromat.*
- Hm.. már csak egy kérdésem van.. Hogy szedjük le a festéket rólad?- Kérdeztem mosolyogva, majd felültem az ágyban.*
- Azt hiszem édesanyád nem fog örülni annak, hogy elfestetted a festékeit.. Ej-ej micsoda rossz fiú vagy Andrew.-* Néztem rá gonoszan, majd felnevettem, amikor megláttam kérdő tekintetét. Aztán finoman megcsókoltam és visszabújtam mellé. sendben bámultam a plafont, majd mély levegőt vettem.*
- Azt hiszem, gyorsan le kell mosdatni téged, mert ha nem jön le, holnap mehetsz "izmosan" az egyetemre.-* Nevettem fel ismét jókedvűen a szóviccem miatt, majd könnyeimet törölgetve ránéztem a férfira.*
- Ne haragudj, de olyan j kedvem van. Ez a mai nap borzalmasan indult, de egész kellemessé tetted.-* Vallottam be neki, most már csak mosolyogva, majd mereven néztem a szemeibe. Azokba a gyönyörű barna szemeibe.*

Miután kiszabadultam, nekiálltam kicsit mozgatni magamat, hogy visszatérjen a vér mindenhová. Ezzel hamar megvoltam, utána visszafeküdhettem a kedvesem mellé, akivel váltottunk most egy lágy csókot.
- Hát igen, jól néz ki, elég ügyesen festesz - mosolygok a lányra. - Mondjuk én először azt hittem, hogy hiányzik a bőröm - bolondozok kicsit, viszont utána kissé megrovón néztem Heilyre, amiért elfestette az általa vett dolgokat - Akkor jössz anyunak néhány tubus festékkel, ha nem dobozzal - mosolygok megint. - Mert hogy én még egyszer nem megyek állok sorba érte, az fix.
Ez pedig így volt, kész rémálom volt összeszedni mindent a listáról. Ennél még az is jobb, amikor az ember bemegy a patikába óvszerért. Viszont nekem addig lesz egy randim a tussal, szóval kénytelen kelletlen, de el kell vállnom a lánytól. Viszont előtte még mélyen azokba a szép szemekbe néztem.
- Igen, ez a nap valóban ramatyul indult, de gyönyörűvé tetted - csókoltam meg a lányt, majd felálltam. - Hamarosan jövök.
Kinyitottam az ablakot, nehogy nekem rosszul legyen ettől az állott szagtól, de utána kimentem a szobából... igaz, nem bírtam ki, hogy ne nézzek vissza rá legalább egyszer mosolyogva. Kiértem a nappaliba, majd megkerestem a fürdőszobát... de előtte még megálltam, hogy megvakarjam az ott levő cica buksiját.
- Kis pimasz - mosolyogtam.
De aztán végül csak megérkeztem a fürdőbe, ahol nekiálltam a tisztálkodásnak. Kicsit véteknek éreztem lemosni a lány művét, de a festékek, amiket vettem, nem pont ilyen célra készültek, szóval nem volt kedvem mérgezést kapni. Mondjuk a tisztálkodás más miatt is szükséges volt... elég sokat izzadtam a nap izgalmai során és az utóbbi egy óráról se lehet elmondani, hogy egy helyben feküdtem volna. Szóval megnyitottam a vizet, beállítottam a szükséges hőfokot, majd nekikezdtem a mosakodásnak. Nem akartam elhúzni, nehogy fölösleges számlát csináljak a lánynak...

- Annyi baj legyen. Tudod ez sokkal többet megért, mint néhány doboz festék.-*Mosolyogtam, majd hosszan megcsókoltam Andrew-t, aztán elmosolyodtam a kijelentésén, miszerint azt hitte, hogy lenyúzták a bőrét.*
- Akkor szerintem kissé elment volna a hangod, nem gondolod? És amúgy se vagyok akkora állat, hogy ilyet tegyek veled... Bár ki tudja..-*Nevettem fel, és viszonoztam a csókját, amit még elindulás előtt kaptam tőle. Végig rajta tartottam a szemeimet, amíg el nem tűnt az ajtón túl. Így, amennyit láttam belőle a sötétben, rá kellett jönnöm, hogy eszméletlenül jó feneke volt Andrew-nak. Aztán csendben figyeltem a plafont, ameddig nyitva tudtam tartani a szemeimet. Nagy erőfeszítések árán felálltam az ágyból, és elkezdtem megágyazni. Amint megláttam a vérfoltot az ágytakarón egy grimaszt vágtam és összehajtogattam a takart, majd az egyik székre ejtettem. Miután megbizonyosodtam róla, hogy hála istennek, semmi mást nem véreztem össze, lehajtottam a takarót és bebújtam az egyik oldalra. Most nagyon örültem neki, hogy egy ekkora ágynak voltam büszke tulajdonosa, mert azt hiszem nagyon nagy bajban lennék, ha nem férnénk el. Csendben figyeltem a zuhany zubogását, és ez merőben megnyugtatott. Bár a tudat maga iszonyatosan furcsa volt számomra, hogy egy férfi zuhanyzik nálam, akit a nap elején ismertem meg, és akivel alig pár órával ezelőtt vígan megosztottam az ágyamat, sőt az egész testemet is. De mindezek ellenére, volt valami szörnyen nagy nyugalom a lelkemben. Talán amiatt, hogy hosszú-hosszú évek óta, nem egyedül töltöttem el az éjszakát. És persze Logan is volt már nálam, de nála nem volt minden ugyan így. Andrew-ban volt valami egyedi, valami különleges és valami.. normális, igen. De Logan maga volt az erő, aki inkább félelmet keltett, mint sem biztonságot. Míg ezen gondolkoztam, megéreztem, hogy valami felugrik az ágyra és a lábfejemnek dörgölőzik. Felültem és megpillantottam a kis szőrmókot, akinek Andrew még fürdés előtt odaköszönt. Mosolyogva megfogtam és elkezdtem simogatni, majd egy kis idő után megint eldőltem, és csendben előre raktam a hasamhoz a kismacskát, majd addig simogattam míg mind a ketten el nem aludtunk. Utána már csak azt éreztem, hogy Andrew és bebújik mellém és betakart.*

// Köszönöm a játékot!! //

A víz szépen lassan lemosta rólam az idegen anyagot meg minden mást. Hiába, mozgalmas nap volt, bizonyos nedvek eléggé rám ragadtak a 24 óra áldásai és átkai miatt. De nem számított, már lejött, hamarosan már csak a saját bőröm volt rajtam, ahogy az normális. Elmosolyodtam magamban. Remélem anya nem rágja a kefét, hogy hol vagyok... ja, de hülye vagyok, felhívtam, amikor boltban voltam. Oké, nem lesz itt gond. Legfeljebb magyarázkodok, hogy miért kellett nekem éjnek éjvadján történelem szakestre mennem. Na igen, ennyiben jó egyetemre járni: mindig lehet valami kifogást találni általa. Mindenesetre már tisztább voltam lassan, mint a babáknak egy bizonyos testrésze, ezért elzártam a csapot, mielőtt jócskán megnövelném a lány számláit. Amikor viszont kiléptem a zuhany alól, szembesültem vele, hogy hoppá, törülközőt azt nem hoztam magammal. Szerencsére a tartón kettő függött, így a szárazzal kiszolgáltam magam. Miután megtörölköztem, visszavettem az alsómat meg a nadrágomat, hiszen a cuccaimat magammal hoztam a fürdőbe, majd visszamentem a hálószobába. Aranyos kép tárult elém, ahogy Heily fekszik az ágyon és félálomba simogatja a cirmost. Nem tudtam nem mosolyogni. Lassan közelebb sétáltam az ágyhoz, szemlélve a lányt. Nem mondom, hogy ő volt a legszebb nő az egész világon, de számomra ő volt a tökéletes. Ez nem vitás, tény. Pedig annyira hirtelen történt minden. Reggel még a rémálmokat éltük meg, de most estére azt éltük meg, amit a párok. Én pedig örültem ennek a fejleménynek. A kis, aranyos leányzó volt az én párom, nem vitás. Lassan én is bekerültem mellé, ahogyan betakartam magunkat... arra persze vigyáztam, nehogy a macsek is erre a sorsra jusson. Hátulról hozzábújtam a már-már álomban levő lányhoz, megpuszilva az arcát.
- Szép álmokat, kedvesem.

//én köszönöm, de ez még csak a part 1 volt //

Csak tudnám, miért néz rám úgy gyakran mindenki, mint valami elvetemült gyilkosra. Oké, gyilkos az vagyok, de hogy elvetemült... na azért kérem, van kis különbség. Mondjuk, aláírom, nem én leszek a Mister Arc díj győztese azzal a sebhellyel az arcomon, de nem én kértem rá anyámat, hogy vágjon hozzám egy törékeny dolgot anno. Hogy miért voltam kiakadva ezen? Mióta leadtam a műszakot és elindultam hazafelé, egyfolytában azzal találtam szembe magam, hogy mindenki félve néz rám. Mint ha a nyakamba lett volna akasztva egy tábla, hogy ,,vigyázat, kóbor farkas". Arrrgh, csak érjek már haza, mert a végén még a fejembe száll a méreg és olyan dolgot cselekszek, amit én is megbánok a végén. Már a lakóparknál jártam és kezdtem fellélegezni, hogy mindjárt vége a napi tortúrának, amikor befordulva az egyik sarkon érdekes dologra lettem figyelmes. Jött szembe ugyanis egy leányzó, akin igencsak megakadt a szemem. Jó, nem álltam meg és bambultam tátott szájjal, de azért... hát, kellett figyelmeztetnem magamat eléggé. Lassan elsétáltunk egymás mellett, én pedig nem bírtam ki, hogy ne forduljak meg utána.
,,Ejha, jó kis csaj." - fogalmaztam meg magamban.
De a nézésen kívül mást nem igen terveztem és már indultam is volna tovább, hacsak nem veszek valamit észre a földön. Jééé, egy tárca, talán jó napom van. Leguggoltam, majd felvettem a földről. Kinyitottam és mit ad Isten, hát nem az előbb mellettem elhaladó lány nézett vissza rám. Elhúztam a számat, majd gyorsan a lány után indultam.
- Várj meg! - kiáltottam utána, mert azért már volt egy kis távolság. - Elejtetted a tárcádat!

Ahogy közeledtem Ameliea felé és figyelte az aurámat, eléggé furcsa dolgokat tapasztalhatott. Bár a felszínen nyugodtnak és mondhatni átlagosnak tűnhettem, de igazából odabent eléggé nagy vihar kavargott. Nagy volt a sötétség a burokban, a megvetés, az utálat is... de azt is tapasztalhatta, hogy ezen érzelmeim sokkal inkább állandó tényezők és nem az ő személye ellen irányulnak. Na ez zajlott belül és meg, miközben visszaadtam a tárcáját, csak egyetérteni tudtam volna a pénzkidobás tényével. Volt egy súlya annak a tárcának, nem vitás. A kérdésére kérdően néztem rá, de végül nem tette fel. Frusztrált is a dolog, hogy mit akart kérdezni, de nem erőltettem, ő dolga. Ellenben a következő kérdését már felteszi és egyből adtam is a kitérő választ.
- Nem, nem köszönöm, nem szükséges.
Aham, ezt mondtam én, de a testem ellenkezett. Gyakorlatilag egész nap bent voltam a boltban és még ha volt is ebédszünetünk, mostanra már éhes lettem. Így hát érthető, hogy a testem nem igazán értett egyet az állításommal. Szóval, amikor fogtam magam és adtam egy ilyen előzékeny kitérő választ, abban a pillanatban egy hatalmasat kordult a gyomrom. Először azt hittem, hogy gránátot hajítottak el, de nem... ez bizony a hasam volt. Kissé bele is vörösödtem, ahogy a lányra néztem.
- Hoppááá - kapartam meg a hasamat. - Hááát... ez ciki.
Tényleg így gondoltam. Azért így felsülni, te jó ég...

Pfff, na ügyes vagy Scott, sikerült jól beégetned magad. Oké, mondjuk a lány idegen volt, mégiscsak jobb helyzet ez úgy, hogy nem egy barát előtt csináltam magamból idiótát. Igaz mondjuk, hogy nekem barátom se nagyon igen van... ergo... na de hülye vagyok, nincs is nagyon mi miatt beégetnem magam. Mondjuk ami ezután történt, az kissé borzolta a kedélyeket nálam... a lány csak úgy elindult, mint aki el is döntötte, hogy akkor most eszünk. Egy darabig felvont szemöldökkel néztem utána. Mennyi akaratos nőszemély van manapság, te jó ég. Picit eljátszottam a gondolattal, hogy akkor én most sarkonfordulok és elmegyek, de aztán mégiscsak előre fele indultam el. Végül is, miért is ne. Semmi baj nem származhat egy aranyos lánnyal eltöltött pár percből. Így hát felzárkóztam a lány mellé. Megfordult bennem egy eléggé morbid gondolat az utcai kajálással kapcsolatban.
,,Ha te tudnád, hogy én mit tartok annak" - futott át bennem a gondolat, amit talán meg is érezhetett, de persze én erről nem tudtam.
Aztán végül kiderül, hogy mit is akart kérdezni. Na tessék, már megint az az átokverte heg, lassan jó lenne valami plasztikai műtétre elmennem, hogy eltüntessék. Mondjuk valószínűleg a gatyám is rámenne, szóval marad a tűrés. Mindenesetre a lány bemutatkozott, szóval nekem is illő volt.
- Scott Arthur Leenek hívnak, részemről a szerencse - mosolyogtam, bár inkább volt farkasvigyor az, majd kielégítettem a kíváncsiságát. - Nos ez... hááát... fogalmazzunk úgy, hogy anyámnak annak idején voltak érdekes szokásai.
A kimondottak miatt eszembe jutott az az emlék, amikor átváltoztam anyám előtt ő meg ijedtében hozzám vágta az első keze ügyébe kerülő tárgyat... na igen, azóta van rajtam ez a heg... anyám nyakán meg egy harapás...

Zsebre dugott kézzel sétáltam a lány mellett, ahogy elgondolkoztam azon, amit mondott. Tekintettel arra, hogy az állati mivoltom csak farkas alakban jött ki, ezért emberként nem élesedtek ki az ösztöneim. Így nem érzékeltem a lányban zajló eseményeket. Farkasként minden további nélkül megérzem a hasonló kedélyállapot változásokat. Kifejezetten azt, ha valaki fél. Na általában akkor szoktam vérszemet kapni egy kis gonoszkodásra. De most ember voltam, szóval ettől a képességemtől nem várhattam semmit. Igaz, most nem is volt rá szükségem, hiszen nem múlt rajta az életem. Szóval csak figyeltem a lány szavait és reagáltam rájuk.
- Sajnos ez egyre gyakoribb - jegyeztem meg a szülős dologra.
Igaz, nekem egészen addig semmi bajom nem volt a szüleimmel, míg el nem érkezett az a bizonyos éjszaka. Kicsit sajnáltam a lányt, hogy hasonlókat kellett átélnie, mint nekem... oké, azért nem teljesen, gondolom ő nem tépte le a szülők nyakát. Bááár... ki tudja, sosem lehet tudni, hogy mi lapul az ember bőre alatt. Ránézésre nem tudnám megmondani, de lehet, hogy a lány igazából egy anyatigris, aki képes lenne hasonlókra. Sosem lehet tudni.
- A Scottot szoktam használni. Az Arthurt is csak akkor, ha történész van a közegben.
Hát igen, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hagyott hidegen engem annak idején az a bizonyos briton legenda a híres királyról. Hamarosan megérkeztünk aztán a standhoz. A lány rendelt, majd rám nézett. Ah, kivert a víz, amikor rám mosolygott, na meg azért a hálás szavak is megtették a hatását. Inkább ránéztem az árusra, mielőtt kellemetlenebb lenne a dolog.
- Egy hot dogot kérnék, csípősen.
Míg az árus dolgozott, addig jobbnak láttam, ha oldom a témát.
- Na és mi járatban volt errefelé?