Brooklyn Bridge Lakópark

Szellem hanyatt dől a székében, és kulturáltan kuncog a bajsza alatt, igaz nem Logan-en kivételesen, hanem mert égre rájött, hogy kire emlékezteti Aya: a folyamatos sértegetéseivel pont olyan mint Estella a South Park-os Szép remények paródiából. Ezen remekül szórakozik, főleg, miután megállapítja, hogy szegény Logan meg kicsit mintha Joe-ra hasonlítana, ugyanabból a részből...hát igen, jó az a sorozat.
-Hmm? - Néz fel az órájából, mikor Aya befejezi Logan erényeinek, és hiányosságainak felsorolását(meglepő mód az utóbbi mintha hosszabb lenne) de aztán újra inkább a kijelzőre tapadnak szemei, és úgy szólal meg. - Ahogy mondja, légy önmagad, de közben őt se nézd egy darab húsnak. -vágja rá a klisét, aztán figyeli Logan reakcióit. Neki már egy nap előnye van Aya-val szemben, így néha képes visszafogni magát, és nem röhögni...néha...

Rozsomák eléggé meg van illetődve Aya szavaitól, ám kivételesen meg tudja állni, hogy közbeszúrjon pár sértő megjegyzést ő is, igaz ebben sokat segít a sör is, amit kap, meg a következő kettő is, amiből mindig jókora adagot húz, amikor a nő valami olyasmit mond, amire szeretne valami nagyon frappánsat mondani, mint például azt, hogy ő ha jól emlékszik nem panaszkodott a kamatyolási képességeit illetően...hacsak amikor meg akarta ölni az nem az volt, ez esetben viszont szíves örömest megpróbálja jóvátenni a dolgot. Mintha csak érezné a nő, mit akart épp felhánytorgatni, ugyanis a következő pillanatban javasolja neki, hogy hozza el őt az esküvőjükre, mire spriccelve köpi ki az összes sört a szájából.
-HOGY A MITEKRE??? Jajj bocs...

-Semmi baj... - feleli Szellem, majd egy gyanúsan gyakorlott mozdulattal egy nagyobb törlőkendőt kap elő a zsebéből, és azzal tisztogatja meg az arcát, illetve a ruháit. - Ha wc-re kell menned, azzal se fáradj, én úgyis csak karnyújtásnyira vagyok tőled.

-Hogy milyen? - Kérdi, mintha süket lenne, és nem annak szöges ellentéte, de aztán válaszol is a kérdésre. - Nos, ő egy végtelenül kedves, és aranyos lány. Kicsit bolondos, ráadásul magát beszarinak hiszi, de igazándiból nagyon kalandvágyó, és meglepően okos...túl intelligens ahhoz, hogy egy ilyen bunkóval kezdjen, mint én...ráadásul, nem csak ez az egyetlen baj, szerinte a kapcsolatunknak nem lenne jövője, mert én ugye nem öregszem, ő pedig igen, és szinte biztos, hogy idővel ez gond lenne...

-Akkor már tedd hozzá a jellemzéséhez, hogy imád mindent túlkomplikálni - szól közbe Szellem, aki még mindig magát törölgeti.

-Te még itt vagy? úgy örülök... - dörmögi érces hangján, aztán inkább visszafordul Aya felé, bár ő is elég félkegyelmű, de legalább kellemesebb látvány...csak ne lenne az a rosszindulatú vigyora, amiről nagyon jól tudja, hogy az ő szenvedése élteti. - Lövésem sincs, mi tettszik benne, de az nagyon...pedig még csak nem is vörös, pedig azok szoktak enyire megőrjíteni.

-Mit gondoltál, csak divatból hordom ezt itt? - libbentem meg felé az ujjamat rajta az eljegyzési gyűrűvel. - Amúgy, ha már erre terelődött a szó, azt hiszem köszönettel tartozom neked, elvégre, ha nem vágtál volna akkor olyan kétségbeesetten gerincre, és nem esett volna meg rajtad a szívem, akkor talán sosem jövök össze Mike-kal. Milliószoros hurrá az átkodnak! Na, jó azért Szellem részét sem vitatom el - intettem mosolyogva az említett felé. - Szépen összedolgoztatok, kitűnő partnerek vagytok. Nyithatnátok együtt valami társkereső céget. A Szellem és a Rozsomák.
Felkuncogtam az ötletre, majd tovább kortyolgattam a második sörömet, amitől egy kicsit már keresztbeálltak a szemeim, de még jól esett. Hátranyúlva kihúztam az egyik fiókot s kikaptam belőle egy konyharuhát, és Szellem ölébe dobtam, hogy rendesen le tudja magát törölni. Megjegyzésére azonban, amit Logan beszámolójához fűzött, csak ingattam a fejemet.
-Hát azért van benne valami. Logan, te a fiatal, csinos lányokat szereted, nem fogod kibírni, ha már ráncos lesz, lógnak a mellei és protézise lesz. Komolyan el tudnád képzelni magad egy nyugdíjas mellett, miközben te még mindig úgy nézel ki, mint egy harmincas? És tudom persze, hogy korai még a nyugdíjas évekről beszélni, de értsd meg, hogyha ez a lány komoly kapcsolatra vágyik, akkor nem fog belekezdeni egy olyanba, aminél ez biztosan nem fog sikerülni. Szóval... sajnálom, de egyet kell, hogy értsek a csajszival. Ez nem éppen túlkomplikálás.
Szegény Rozsomák most már tényleg olyan szívfacsaró látványt nyújtott, hogy képtelen voltam tovább nevetni rajta. Mosolyom már inkább baráti volt, mint gúnyos, pedig még mindig ugyanarról beszéltünk, ami miatt izomlázam lesz holnap a hasizmaimban.
-De aztán lehet, hogy meggondolja magát. Mondjuk, ha olyan intelligens, amilyennek mondod, akkor nem valószínű, de ki tudja. Esetleg, ha megelégszetek rövidtávú, laza kapcsolattal. Habár... - gyanakodva méregettem. - ... ahhoz nem szabad szeretned, ugye tudod? Mond, hogy még csak a formás seggére buksz és arra, hogy elvisel téged.
Hátradőlve a székben kortyoltam ki a maradék sörömet, és oda se nézve a hátam mögé hajítottam, hogy csont nélkül betaláljon a szemetesbe (ezen a téren elég nagy gyakorlatom volt).
-Tudod, nem egészen tudom hova rakni ezt a hirtelen jött fellángolásodat - vallottam be átkarolva felhúzott térdemet. - Az elmondásotok alapján ez a nő semmiben sem hasonlít azokra, akikre bukni szoktál. Ezek szerint még csak nem is vörös. Úgyhogy hacsak nem egy kubai szivargyáros lánya, el sem tudom képzelni, hogy történhetett ez. Tényleg hogy történt? Honnan ismered? Sörtúráról? Dohány-kalandtúráról? Veterán harci hörcsögök jótékonysági estjéről?

Hatalmas szemeket mereszt a csillogó ékszerre, s abból amilyen képet vág egyértelmű lehet mindenki számára, hogy tényleg nem színészkedik, csupán csak nem vett észre egy igencsak feltűnő valamit, annak ellenére, hogy ő normális esetben minden észrevesz, még azt is, ami nem feltűnő, egy kicsit sem. Már ez is eléggé kínos, ám a gerincre vágós téma, és Logan átok említésére már végképp elveszti a hangját a férfi. Szellem úgy dönt, ideje közbeszólni, hogy oldja kicsit a feszültséget:
-Ha csak ez a baja, biztos vagyok benne, hogy találunk neked valakit, aki ezer örömmel kinyír téged, mondjuk 15 év múlva. - Itt megint elmosolyodik...miért nekik önti ki a szívét ez a fickó? - Mellesleg, én nem értem a csaj problémáját...Lynn például pont az ellenkezőjével kénytelen szembenézni: a férje több mint egy évtizeddel idősebb, zsíros kajákat zabál, utál mozogni, és minden tizedik ember ki akarja nyírni a városban. Ezek után majdnem 100% az esélye, hogy egyszer megözvegyül, szóval szegénykém biztos nagyon örülne neki, ha kiderülne, hogy halhatatlan vagyok...a vénülés meg az ő gondja, fürdesd meg az örök ifjúság kútjában azt jól van...
Ha esetleg furcsán néznek rá ennek hallatán, ő is viszonozza azt a kedves, felettébb hízelgő tekintetet majd megvonja a vállát.
-Ó, értem én, én repülök, a te rémálmaidat kimutatja a Richter skála, neki meg nem kell kaszkadőr, hogy eljátssza a Hegylakót, de AZ biztos nem létezik!

-Igazad van...már mint neked, nem Tolkien-nek ott a sarokban - mondja ki szomorúan, Aya felé nézve - nem fogja meggondolni magát, és jól is teszi. Mellettem csak veszélyben lenne, ha pedig valami csoda foyltán túlél mellettem 20 évet, az csak még rosszabb.
Lehajtja a fejét, majd felhajt egy másik sört.
-Hát, formás segge az van neki - jegyzi meg kuncogva - bár a tiédnek jobb volt a fogása, viszont egyáltalán nem...én....nem a külseje fogott meg egyáltalán.
A kérdésre, hogy hol találkoztak mély levegőt vesz, és komolyan elkezdi fontolgatni, hogy talán valami szaftos hazugságot kéne kitalálnia, vagy esetleg rábólintani az egyikre a felsoroltak közül, ám habozását látva Szellem megint röhögésben tör ki, úgyhogy inkább erőt vesz magán, és azt mondja:
-A könyvtárban...és nem, nem WC-re mentem, épp ki akartam kölcsönözni pár könyvet, és ő segített nekem.... Tudom, hogy hülyeség, sőt, hónapok óta röhögök mindkettőtökön, amiért ennyire belehabarodtatok valakibe, hogy ilyen veszettül cukik vagytok mind a ketten de, amikor a terroristák elhurcolták őt, azt hittem beleőrülök, pedig jó, ha 10 perce ismertem, most pedig, hogy nincs velem hiányzik, hallani akarom a hangját, vagy csak látni őt...
Végül azért sikerül leállítania magát. Elpusztít még egy sört, aztán a flakont összenyomja a homlokán, és halálpontosan a kuka mellé dobja azt.
-Az lesz a legjobb, ha elfelejtem, berúgok, mint még soha, megdöngetek valami vörös elmebeteget, és továbblépek, csak mint mindig. Amilyen szerencsém van másnap úgyis megtalálja azt a valakit....

-Jaj, ugyaaaaan már, csak mert ő egy végtelenül aranyos, és békés könyvmoly, te meg egy részeges bunkó, még nem kell feladni hisz....hmmm...úgy értem...ó bakker!
Szellem kámforrá válik, és nem is tér vissza egy jó darabig, úgyhogy a következő néhány percben kettesben maradnak, és ha mást nem, legalább eldönthetik, hogy ennek melyikük örül kevésbé. Jó 10 perc múlva aztán visszatér a csapat harmadik tagja, Rozsi pedig gúnyosan odaveti neki:
-Na mi van, felsírt a gyerek?
-Igen, de sikerült elaltatni - feleli Szellem, semmi jelét nem mutatva annak, hogy érzékelte, hogy ez most egy beszólás akart lenni.
-Ó...hát...akkor jó.
-Na szóval...ne add fel, kövesd az álmaid, és a többi! Vagy ne? Mire jutottatok, amíg nem voltam itt?

Logan eléggé bamba képpel bámult. Nem úgy tűnt, mint aki záros határidőn belül képes volna megszólalni. Hogy ez azért volt, mert ennyire meglepődött, amiért eljegyeztek, vagy valamit nagyon odamondtam, és nem vettem észre, azt nehéz lett volna megmondani, de Szellem szerencsére időben kapcsolt, és elkezdte járatni a száját, hogy kimentse szegény barmot. Mondjuk a szemöldököm elég magasra rándult, amikor a beszéde végére ért, hiszen mi az istenről beszél ez itt, milyen Örök Ifjúság Kútja?! Magyarázkodására már némiképp megenyhültem arccal sóhajtottam fel.
-Rendben van, legyen ahogy akarod - mondtam, mintha egy túl nagyot kívánó gyerekhez beszélnék. - De néha azért becsukhatnád a babának szóló könyveket, ha képes vagy ennyire komolyan venni. Esetleg kérd meg Alistairt, hogy magyarázza el neked a különbséget valóság és hülyeség között.
Logan kétségbeesése engem is egyre jobban elszomorított, és bár néha mocorogtak még a szám sarkai, de már nem nevettem rajta. Szegény félnótás jól megjárta.
-Az enyémnek jobb a fogása? - ismételten vészjóslóan. - Te nagy seggfej, te már le is taperoltad?! Basszus, te most kifejezetten arra hajtasz, hogy elutasítson?! Már megcsókolnod sem lett volna szabad! Randira hívnod sem, nem tudom, melyik elmebajos pillanatodban jutott eszedbe! Az ilyen nők, ha már férfival kénytelenek barátkozni, eléggé kötve hiszem, hogy szeretik, ha csak minimálisan is a férfit kell bennük látniuk. Erre te mit csinálsz?!
Szemforgatva pattintottam fel a következő sörös dobozt, ami kattanó-szisszenő hanggal adta meg magát. Nagyot kortyoltam bele, és lesújtóan néztem a nagy kisfiúra, akire most leginkább hasonlított ez a mamlasz. Ez az arcom azonban fokozatosan, viszont kifejezetten gyorsan tűnt el, ahogy találkozásuk körülményeit hallgattam az ő saját szavaival.
Most én volt az, aki bambán bámult rá, a sört lassan elhúztam a szájamtól, és megerősítésért Szellemre tekintettem, de hát nyilván, ő férfi, nem érthet az ilyen finomságokhoz, úgyhogy csak valami idióta közhellyel szállt be a brainstormingba, aztán egy gyors pillantás az órájára, és már el is tűnt. Nem volt különösebben nehéz kitalálni, hogy hova.
-Puszild meg a picúrt a nevemben - kértem még tőle, mielőtt átváltozott.
~Hogy mi van?! Aya, ezt tényleg te mondtad? Na, mindegy, most koncentrálj inkább a fontosabb dolgokra.~
Ismét Loganre néztem, és nem tudtam, lesz-e szívem elmondani neki a csúnya igazságot, de aztán eszembe jutott, hogy annyira azért nem vagyok oda ezért az alakért, hogy ennyire kilegyek miatta. De azért kellett az a mély levegő, mielőtt megszólalok.
-Idefigyelj, bumburnyák! Leihatod magad, végigmehetsz a város összes vörös hajú csaján, kikérheted a maradék ellenségeid véleményét, bánatodban lezúzhatod a fél alvilágot, de ez akkor sem fog változtatni semmin. Legfeljebb annyin, hogy ha megtudja még kevesebb leszel a szemében. De el kell, hogy szomorítsalak, abból, amit az előbb elmondtál, nekem nagyon is az az érzésem, hogy neked nem is annyira tetszik ez a tyúk, mint inkább szerelmes vagy belé.
Magam is alig hittem el, amit mondtam, de tényleg szentül hittem benne, hogy ez az igazság. Logan szerelmes. Nem csupán meg akarja dönteni a kiválasztottját, esetleg végigszerelmeskedni vele egy egész hétvégét, ami még nála is belefért, hanem tényleg érzett iránta valamit. Valami nagyon mélyet. Valamit, amit már nem tudott letagadni.
-Te komolyan aggódtál érte, amikor azt hitted, baja esik, alig beszélsz a külsejéről, pedig úgy vettem ki, az sem lehet semmi, de még csak nem is olyan, mint akiket általában csípni szoktál, és olyanokat mondasz, hogy hiányzik a hangja!... Voltál te már szerelmes? Mármint tényleg szerelmes. Tudom, hogy a himbilimbid időnként halálosan beleszeret valakibe, de én most rólad kérdezlek. Voltál már?
Az igazat megvallva, erre tényleg kíváncsi voltam. Vajon érzett-e már ilyesmit Logan? Képes-e érezni ilyesmit?
-Nem ismerek rád, apafej! - ráztam a fejem, miközben ütemesen doboltam a sörös doboz tetején a gyűrűmmel. - Mi történt veled? Hogy történhetett ez meg veled? Te vagy a legszánalmasabban nőcsábász, érzelmileg satnya, kötődésre képtelen, felelősségfóbiás, elkötelezetségellenes pasi, akivel valaha is találkoztam, erre előállsz nekem azzal, hogy lényegében első pillantásra beleszerettél egy nőbe, akinek köze nincs ahhoz, amit a partnereidben szoktál keresni. Nem erős, nem harcedzett, még csak nem is vörös. Vagy ez csak valami ősi védelmező ösztön, ami időnként kiüti a férfiakat, ha egy törékeny nőt látnak? Lehetsz annyira szánalmas, hogy az érzés szokatlansága és titokzatossága máris szerelmet generáljon benned? Vagy csak arról van szó, hogy a tiltott gyümölcsöt akarod, mert nyilván az a legcsábítóbb?
Biztos, hogy ez itt most megtörtént velem? Mindez valóságos? Mert van egy sanda gyanúm, hogy még mindig az ágyamban fekszem, és csak valami oltári nagy marhaságot álmodok.
-Ha lefeküdtél volna a csajjal, már nem is emlékeznél rá - jelentettem ki szigorúan. - Csak azért vágysz rá, mert nem kaphatod meg, és annyira belelovalod magad, a titokzatossága, elérhetetlensége miatt annyira idealizálod őt - mivel lássuk be egyébként sok mindent nem tudhatsz még róla - hogy tényleg beleszerettél, még akkor is, ha az egésznek se füle-se farka.
Szellem visszatérése jó sokáig váratott magára, és nem mondhatnám, hogy fantasztikus ötletek armadájával bukkant volna fel újra. Egyre erősebb volt a gyanúm, hogy nem is akar segíteni Logannek, inkább csak veszettül jól szórakozik. Ezért ugyan nem kárhoztattam, én is rendesen röhögtem az eseten, de azért nehezteltem rá egy kicsit, amiért az egészet rám hagyta.
-Ne dumálj már seggségeket, inkább segíts be te is - mordultam rá.
Amíg elvolt mindenesetre stikában írtam egy sms-t Lynn-nek, hogy sürgősen jöjjön át, vészhelyzet van. Már áldottam az eszemet, hogy nem halogattam ezt a lépést, mert a drágalátos férje ugyan nem segített semmit.

-Pukkadjatok meg - veti oda karba font kézzel, ám felszisszenése nem épp a várt hatást váltja ki, Logan például elég furcsán néz rá.
-"Pukkadjunk meg?" - Kérdi, nem kicsit csodálkozva, hogy ilyesmi hagyta el az egykor oly kegyetlen bérgyilkos száját.
-Jó, majd ha neked lesz gyereked, aki lassan megtanul gügyögni, meglátjuk, hogy alakul át a szókincsed...valójában, akarom én azt látni? - Ez után pedig Aya-ra néz szúrós szemmel. - Ja, mert ha a 3 hónapos kisfiam elmagyarázná, mi a különbség a valóság, és a képzelet közt, máris kizárná a lehetőségét, hogy létezhet valami furcsaság a világban, amit még nem láttunk.
Aya dorgálására viszont úgy dönt, talán tényleg nem ártana valamit érdemben is hozzászólni a dologhoz, de csak miután Rozsi befejezte a mentegetőzést.

-Dehogy fogtam! - Vágja rá azonnal. - Épp csak átöleltem egyszer! És az... - Elgondolkodik egy pillanatra. Vajon igaza lehetne a nőnek? Tényleg csak a tiltott gyümölcsre hajtana? Van benne ráció, de csak annyira, mint a napkorong elméletnek! - Ugyan dehogy, ha csak olyan nő kéne, akit nem kaphatok meg, te sem tettszettél volna! - vág vissza végül, de aztán arcát a két tenyerébe temeti.
-Bocs, ha ez vigasztal, csak azért ment veled "könnyen" mert túl tudtam éni az első 10 percet. És...
Felpattan a székről, következő szavai pedig újabb kopogtatást eredményeznek az alsó szomszédtól. Szegény, ha így folytatja, teljesen el fog kopni a seprű nyele.
-NE NEVEZD ŐT TYÚKNAK!!!

-Ó anyám... - feleli Szellem, majd lezseren feltápászkodik, aztán egy mozdulattal visszalöki karmos cimboráját a székbe, mielőtt még egymásnak esnének. Amilyen pacifista lélekvilággal rendelkeznek, majdnem csodálkozik rajta, hogy most kell először közéjük állnia, lelke mélyén pedig gyanítja, hogy talán ez egyébként nem olyan jó ötlet, hisz mi gátolná meg őket abban, hogy őt szedjék szét egymás helyett? Na mindegy, egyszerre csak egy krízis.
-Nézd apafej, tényleg marha lovagias vagy, de már megtárgyaltuk, hogy Lily-nek valamiért nem jön be, ha az orra előtt játszod el Vlad Tepes-t, szóval nyugi, te pedig - és itt hátranéz Aya-ra. - Lehetne róla szó, hogy nem hergeled a kelleténél jobban az érzelmileg labilis mészáros szatírt? Tudom,tudom, most kemény szavakra van szüksége, és csak így mutatjuk ki, hogy szeretjük, és törődünk vele, de azért vigyázzunk, nehogy nagyon a lelkébe gázoljunk szegénynek, nézz csak rá, így is tele fogja sírni a párnáját...
~Talán nem ártana leállni, ez még mindig itt van a hátam mögött.~
-Lehet az lenne a legjobb, ha Lynn-t kérdeznéd meg, hisz, ha belegondolsz, ő a szakértője annak, hogyan kell belezúgni egy...olyan alakba, mint én. Minden esetre, én hiszek benned, csak ne várj öt évet, mint én tettem....

-Jól van, szóval nem direkte markoltál a seggébe, hanem diszkréten ölelkezés közeben - fintorogtam. - Na jó, talán egy fokkal jobb, de nem többel.
Mentegetőzésére szélesen elvigyorodtam.
-Hát ez roppant hízelgő - biccentettem. - Ilyen finoman még sosem k#rváztak le. Bár azért ne essünk túlzásokba. Úgy volt, hogy nemsokára megküzdünk, én meg kinyírlak, vagyis tökéletes partner voltál, hogy egyszer megkapjalak, aztán annyi. Akkoriban másra nemigen kellettek a pasik, és épp magányosabb időszakomban kaptál el. Egyébként én is tiltott gyümölcs lettem volna, és kötve hiszem, hogy csak emiatt tetszettem volna neked. Szóval erre ne alapozz. Viszont valamire igen, mert szeretném tudni, hogy tényleg csak erről van-e szó vagy többről.
Mivel nem úgy néztem, hogy egyhamar ki tudja ügyeskedni (különben nem kérte volna a segítségünket), kénytelen voltam a bunkóbb módszerhez folyamodni. Rendes körülmények között persze eszem ágában se lett volna letyúkozni a csajt, de kíváncsi voltam Logan reakciójára. És meg is kaptam.
-Nyugi - szélesedett el a mosolyom, ahogy Szellem közénk állt, bár én nem pattantam fel, mint az ideggyenge hősszerelmes. Ellenkezőleg: hátradőltem, kezemet a tarkóm mögé támasztottam, és elégedett vigyorral figyeltem a férfi kirohanását. - Csak tudni akartam, mennyire van oda a lányért. Úgy tűnik nagyon. Most őszintén, hány nőt védenél meg az olyan kegyetlenül agresszív beszólásoktól, mint a ,,tyúk"? - kacsintottam rá.
Már épp mondani akartam Szellemnek, hogy olyannyira jó ötletnek tartom a Lynnes ajánlatát, hogy nemsokára itt is lesz, amikor határozz, és a kéz tulajdonosához mérve egészen meglepő erejű kopogás hallatszott fel.
-Bújj be, nyitva van! - üvöltöttem ki, mire az ajtó majdhogynem tokostul szakadt ki beengedve a lihegő Lynnt, akinek a hasán kenguruban egy pici gügyögő emberszerű lény csócsált egy kiflit.
-Mi történt? - kérdezte lélekszakadva. - Mi a baj?
-Rozsomák szerelmes - közöltem vele síri hangon.
Szinte láttam, ahogy megfagyott körülötte a levegő. Lassan lehunyta a szemét, akkorát sóhajtott, hogy csodáltam, hogy nem szakadt ki a tüdeje, arcán a sietség pírje átváltozott egy egész másfajta vörös árnyalattá. Aztán kinyitotta a szemét, és én hirtelen nagyon is pontosan el tudtam képzelni bőrszerkós, fegyverarzenálos bérgyilkosként, amint mások életére tört. Már nyitotta is a száját, hogy itt helyben elküldjön mindenkit a bús fenébe, ám ekkor a kiskrapekból kitört a nevetés, és egy gyors mozdulattal anyja nyitott szájába lökte a kifli maradékot. Lynn meghökkent, kikerekedett szemekkel nézett le a kisfiára, aztán a tekintete végre-valahára megenyhült, halvány mosollyal húzta ki a péksüteményt a szájából, és a kukába dobta, majd miután megsimogatta Alistair fejét, hozzánk fordult, és bár nem neheztelhetett ránk kevésbé, azért jóval higgadtabb volt.
-Legközelebb írj e-mailt - dünnyögte, miközben nagyot szusszanva leült a férje mellé, és adott neki egy gyors csókot. - Nem csoda, hogy nem akar aludni, átszundiztátok az egész délutánt - súgta oda neki, majd visszafordult felénk. - Szóval mi van? Logan terhes, igen, Szellem mesélte, de neki is elmondtam, nektek is elmondom, hogy az orvosok nem szoktak szerelmi bájitalt használni. Sajnálom, de tényleg nem tudok olyat szerezni.
-Ehh, ne aggódj, nem mindenki Szellem - legyintettem gyorsan. - De mi nem nagyon jutunk dűlőre a nagy fiúval.
-És mit tehetek én? - nézett körbe értetlenül.
-Hát már nem azért mondom, de mintha feleségül mentél volna egy vérszomjas bérgyilkoshoz, és még gyereket is szültél neki - játszottam a töprengőt.
-Az más volt - legyintett most Lynn, miközben kivette Alistairt a kenguruból, majd a babahordozót lecsatolva, és a szék támlájára akasztva lovagoltatni kezdte óvatosan a babát, akinek kora ellenére meglepően jó tartása volt. - Amikor találkoztunk, még nem tudtam, hogy bérgyilkos, de megmentette az életemet, és kedves volt velem, igazi lovag, és nagyon jól megvoltunk. Más választásom nemigen volt, mint beleszeretni. Amikor megtudtam, hogy mivel foglalkozott, már fülig szerelmes voltam belé.
-Szivacs - dörmögtem oda Logannek.
-De ha előbb tudtam volna meg, hogy ki is ő valójában, és csak aztán ismertem volna meg... - tűnődött tovább Lynn.
-Igen? - faggattam.
-Nézd, régen a fegyveren kívül csak pénzkötegeket markolászott szívesen, és vedelte a whiskey-t meg a sört. Most kakaót iszik, és kérhetek tőle olyat, hogy cserélje ki Alistair pelenkáját - nyújtotta Szellem felé a gyereket, de közben Logant nézte. - Ha te is megtennéd ezt azért a lányért, ha ez neki fontos, akkor nem hiszem, hogy bármi probléma felmerülhetne.
-Logan halhatatlan - szúrtam közbe, mire Lynn egy kicsit megdermedt.
-Hacsak az nem...

-Nem fogtam meg a seggét! - jelenti ki lassan, tagoltan, hogy mindenki értse, hiszez az igazság. Legfeljebb talán akkor érhetett hozzá véletlenül, amikor felsegítette a földről, de az akkor tényleg véletlen volt, és nem is emlékszik rá, hogy így történt volna, szóval az nem számít! - Te meg...vörös voltál, állig felfegyverzett, és kibírhatatlan, valamiért vonzódom az ilyen nőkhöz, biztos ugyanazért, amiért piához, és a dohányhoz, meg a halálközeli élményekhez.

Szellem közben a bébilest figyeli még mindig. A kisördög nem hajlandó aludni, előbb is csak azért hunyta le a szemét, hogy átverje aput, most pedig Lynn kapja ki valamiért bölcsőből...franc sem érti, pedig olyan csendesen feküdt ott. Az üzenet amit kap kicsit sem teszi kevésbé rejtélyessé a helyzetet, de azért gyorsan válaszol neki.

Igen, itt vagyok Aya-nál. Nincs semmi bajom, és fegyvert sem fognak rám, miért? Szeretlek <3

Ezután újra a párosra emeli tekintetét, illetve inkább Aya-ra, aztán Logan-re, majd megint Aya-ra.
-Hát...azért azt lásd be, hogy a középkorban, ahonnan ő jött, a tyúk még nagyon trágárnak számított, örülj neki, hogy nem hív párbajra rögtön.

-Hogy mi? - Kérdi rémülten, amikor meghallja a kopogást az ajtón, és megérzi az ismerős illatot, keverve egy gyermekével. Rémülten pördül hátra a székében, aztán két tenyerét a halántékának támasztva, az asztalra könyököl.
~Ilyen nincs...ez egyszerűen nem lehet igaz. Eddig is alig bírtam cérnával, most meg idejött ő is? Komolyan mondom, kezdek reménykedni, hogy a következő pillanatban felriadok meztelenül egy zsúfolásig telt osztályteremben, ahol mindenki rajtam röhög!~
-Szia Lynn...

Darien csak elképzelni tudja, mit adhatott be Aya Lynn-nek - kinek lakása egyébként meglepően közel van ide - és már épp indulna, hogy megnyugtassa szegény feleségét, de a kölyök gyorsabb. Mosolyogva viszonozza a csókot, aztán rögtön magyarázkodni kezd.
-Nem tehetek róla, délután is bekuckózta magát az ölembe, aztán meg morgott, ha megpróbáltam felállni...pont mint te szoktál! Utána meg olyan kényelmes volt...
Onnantól kezdve, hogy Lynn megjelent, ő került a figyelme középpontjába, és többé rá se nézett Rozsomákra, de még Aya-ra sem, bármilyen jól is áll neki az a törpikés atléta. Elmélyülten figyeli, ahogy a kicsi Alistair kacagva lovagol anyja lábán, aztán pedig boldogan veszi át a kicsit, és egészen addig vigyorog, amíg meg nem hallja a pelenkázás(!!!) szót.
-Mimimi? Már megint? - Aztán óvatosan megvizsgálja a kölyköt, nagyjából úgy, ahogy egy pokolgépet szokott. - Betojtál Logan bácsitól? Na gyere...
Az ölébe veszi, és a fürdőszoba felé indul a gügyörésző biológiai fegyverrel, de közben azért visszapillant Lynn-re.
-Szegénykém, nem volt más választásod, mint belém esni? Ez az én csajom.
Ez után viszont mosolyogva félrevonul gyerekestől.

-Muszáj volt idehívnod? - Súgja Logan Aya-nak. - Értékelem, hogy a leghatásosabb módon próbálsz kigyógyítani az elmebajomból, de ki van zárva, hogy én valaha ilyen fogrohasztóan édes lennék, bárki is kerül mellém.
Ezt követően Lynn felé fordul, egy kösz a semmit ábrázattal.
-Eddig eljutottunk mi is....á, én ezt nem bírom tovább! - Felpattan a székről, és kiviharzik az erkélyre, hogy rágyújthasson egy szivarra, ám a zsebei teljesen üresek, nincs nála se gyújtó, se dohány, csupán a kocsija kulcsa, a tárcája, és a Fűszermesternő általa dedikált kötete. Mikor felismeri, mi az, egy pillanatra boldogság költözik a szívébe, de aztán hevesen megrázza magát, és visszatér kínzói közé.
-Szóval, azt mondod, semmi esélyem nála? Csúcs...kösz...akkor megyek is...és leiszom magam, ki tart velem?
~Lynn-t úgy megnézném részegen...~

-Igen, muszáj volt - súgtam vissza Logannek. - Nem árt, ha egy olyan nő véleményét is hallod, aki a legjobban hasonlít Lily-re. Azt ajánlom, kussolj, és figyelj arra, amit mond.
Lynn azonban legalább olyan tanácstalan volt, mint mi. Azt se tudta volna letagadni, hogy ő is elég nehezen emészti meg ezt a ,,szerelmes Rozsomák" témát, de ő kétségkívül jobban viselte, mint én és a férje. Rajta inkább szánakozást láttam, meg persze a szokásos segítőkészségét, ami többször volt irritáló, mint hasznos.
-Sajnálom, ha nem tudtam segíteni - nézett kicsit megszeppenve Loganra, aztán segélykérően rám tekintett, de én csak amolyan ,,Hagyd a fenébe, tök hülye!" kifejezéssel legyintettem. - Logan, ha nem álsz készen rá, hogy áldozatokat hozz, tőle sem várhatod el. Előbb tisztázd magadban, hogy te mit akarsz, mi a fontos neked és mit érzel, aztán rájössz majd magadtól is, hogy mit kell csinálnod. Én sem tudtam anno, hogy mit tegyek, egyáltalán mit gondoljak, amikor megtudtam, hogy a férjem... hát... de nézd meg, most hol tartunk. Szerintem egy próbát megér.
Bár egyet kellett értenem Lynn-nel, nem mertem volna mérget venni rá, hogy Logan megértette, mit akart mondani. Igaz, abban sem, hogy én magam megértettem-e, de most nem is nekem volt erre szükségem. Mikor kiment, én is követtem. Amikor megláttam, mi után kutat, elé toltam egy doboz cigit, és én is rágyújtottam.
-Tudod, amikor megismertem Mike-ot, ő le akart tartóztatni, én meg majdnem megöltem. Aztán egy igen fájdalmas vesszőfutás keretében versenyeznem kellett vele, hogy melyikünk találja meg először a drágalátos bátyádat és öli meg. Amikor pedig beleszerettem - fejcsóválva, hitetlenkedő sziszegéssel fújtam ki a füstöt -, hát nem mondom, hogy kifejezetten örültem neki. Kezdjük ott, hogy azt se tudtam, mi az. Fogalmam sem volt, mit érzek. Neki kellett megtanítania rá, hogy hogy is működik ez. Talán neked is ezt kéne.
Vigyorogva bökdöstem meg a karját a könyökömmel.
-Ha meg a csaj mindent szétkomplikál, legalább te ne tedd azt. Ha beléd szeret, azon ő sem fog tudni segíteni. Persze, ha nem, azon meg te nem, de erre most ne gondolj! Ez meg mi?
Kikaptam a kezéből a könyvet, és hitetlenkedő fintorral bámultam a címre.
-Mond, hogy nem a tiéd.
Ahogy belelapoztam, rögtön megakadt a szemem az első oldalra írt szövegen. Azt hittem, rosszul látok. Életemben soha nem passzíroztam olyan pengevékonyra a számat, és a hasizmaim sem feszültek meg annyira, mint most.
-Eeeeeeez... roppant figyelmes - szűköltem fejhangon, mert már majdnem megtörtént a katasztrófa egy kirobbanó röhögés formájában, de csak visszatartottam nagyon is sikeresen.
Persze, amint visszatértünk, máris az ivászatot tervezgette.
-Bocs, de ezek hárman nem isznak, ha jól tudom, én meg már nagyon aludnék - hárítottam el a meghívást. - Kösz, hogy beugrottatok, jó éjszakát mindenkinek!
Ha Szellem végre eltüntette a feleségét és a fiát (ez utóbbinak még egyszer finoman megsimogattam az arcocskáját), Logant, ha kellett, két kézzel tuszkoltam ki.
-A sarki kocsma egész éjjel nyitva tart - közöltem vele. - De most már húzzál, hadd aludjak végre!
Miután becsuktam az ajtót, és a biztonság kedvéért be is zártam, sőt még a reteszt is ráhúztam, bezuhantam az ágyba, befészkeltem magam, de mielőtt még visszaaludtam volna, még magamhoz martam a mobilomat, és miután elmúlt a röhögőgörcsöm, tárcsáztam.
-Szia, drágám - mondtam a nevetéstől még mindig remegő, néha el-elcsukló hangon. - Aya vagyok! Nem fogod elhinni, mi történt az előbb!...

//Köszönöm a játékot. Nagyon élveztem! //

-Hé! - Kapja ki Aya kezéből a könyvet, majd elrejti a zsebei legmélyén. - Igen, a rajongóm, képzeld, nem mindenki akar megölni...
A cigit viszont nem fogadja el. Valahogy nincs kedve végül mégsem pöfékelni, és a sarki kocsmához sincsen hangulata, a fene sem érti, valamiért úgy érzi, hogy az nem lenne most valami jó ötlet. Inkább valami egész mást szeretne csinálni, de egészen biztos benne, hogy Lily alszik, úgyhogy inkább elköszön a díszes társaságtól - már ha a morgása elmegy köszönésnek - mire csupán Alistair integet neki vidáman, aztán elnyeli őt a sötét éjszaka.

-Hmm - állapítja meg szellem, és szorosabban magához öli a kisfiát - nem akarok vészmadár lenni, de azt hiszem, kedveli őt - biccent fejével Alsitair felé. - Na jó, menjünk, biztos te is aludnál már.
Rövid búcsút követően kámforrá válik egész családjával együtt, majd otthon még gyorsan felhívja Mike-ot, biztos ami biztos.
-Hé haver, nem akarlak nagyon felizgatni, de jobb ha tudod: a menyasszonyodban feléledt az anyai ösztön. De igen, bizony. Hát, megsimogatta a fiam arcát, és úgy általában mosolygott mindig amikor ránézett. Persze, hogy Aya-ról beszélek, miért, hány menyasszonyod van még? Na, jó éjt.
Egy-egy jó éjt puszi asszonynak és gyereknek, de aztán alszik végre ő is. Ráfér, nagyon fárasztó nap volt ez a rekeszizmának.

//Én is köszönöm, klassz volt!! //

*Aztán amikor felértem a nyolcadikra megálltam egy pillanatra, hangosan felsóhajtottam, majd elindultam a lakásom felé. Amint odaértem intettem a szomszéd idős hölgynek, aki közvetlenül engem bámult az ajtaja ablakán keresztül és olyan tekintettel méregettett, hogy hírtelen az összes pihe a nyakamon az égnek állt.*
- Jó estét, Mrs. Wroth.-* Mosolyogtam az idős asszonya, majd előhalásztam a kulcsaimat és még mindig mosolyogvva elkezdtem kinyitni a duplazáros ajtót.*
- Magácska megint egyedül járkál ilyen későn az utcán?-* Vontz kérdőre az idős hölgy. Megfogdultam, majd egy huszonnégykarátos mosolyt villantottam rá és megszólaltam.*
- Ne aggódjon, Mrs. Wroth. Most az egyszer nem egyedül sétáltam. És ha ez megnyugtatja éppen várok valakire, aki este vigyáz rám. Nagyon kedves öntől, hogy így törődik mindenkivel.-* Mondtam, majd kinyitottam az ajtómat és félig már be is léptem.*
- Nos, további szép estét, asszonyom.-* Köszöntem el, majd amilyen gyorsan csak tudtam bemenekültem a lakásomba.*
- Hű.. ez gyorsan letudtuk..-* Motyogtam magam elé, majd levettem a cipőmet és egyenesen a konyhába indultam. Feltettem egy kávét főni, majd amíg az elkészült gyorsan elindultam átöltözni... Amikor elkészültem összefogtam a hajamat egy hajgumival és elindultam a konyhába, hogy kikapcsoljam a kávéfőzőt. Már alig bírtam a fenekemen ülni, miközben a kávémat kavargattam, hogy Andrew végre megérkezzen. Fogalmam sem volt, hogy hova ment, és hogy mire készül, de volt egy olyan sejtésem, hogy valami itt ma fog történni. csak azt nem tudtam, hogy mi lesz az.*

A tempóm gyorsabb volt, mint eddig akármikor. Nem hazudtam a lánynak, tényleg siettem. Közel negyed órán át voltam távol, amikor Heilynek már csöngött is a kaputelefonja.
- Szia, itt vagyok.
Megvártam, míg a szerkezet elkezd csöngeni, majd benyomtam az ajtót. Még emlékeztem rá, hogy a lány hanyadikon lakik, szóval csak beléptem a liftbe és benyomtam a megfelelő gombot. Szóval elindultam felfelé a lifttel, ahogy a szívem egyre gyorsabban dobogott. Hogy miért? Mert már nagyon hiányzott Heily. Minden perc, amit annak a tudatában töltöttem távol a kedvesemtől, hogy hamarosan újra láthatom, gyakorlatilag szenvedéssé tette a menetet. Pedig csak a közeli boltba szaladtam el, amit útközben láttam. De ah, olyan fájó volt. Aztán kattant egyet hirtelen a lift, az ajtó kinyílt. Keresgélni kezdtem. Aztán megtaláltam: Heily Andarson. Megnyomtam a csengőt, majd vártam... vártam... mint ha egyre lassabban telt volna az idő. Aztán lépéseket hallottam odaátról. Elmosolyodtam. Vártam... majd hamarosan kinyílt az ajtó... én pedig előreléptem, hogy a karjaimba zárjam a kedves leányzót.
- Hiányoztál, kedvesem - búgom a fülébe.
Álltunk így egy darabig... utána becsuktam magam mögött az ajtót, majd újra a lányra néztem. Igazából... mit is keresek én itt... egy hölgy lakásán... oh, mit keresek, ő hívott... tényleg hívott? Vagy csak én gondolom így. Neeem... ahogy belenézek a szemeibe, kezdek megint megbolondulni. Megsimogattam az arcát, ahogy mosolygok rá. Mi lessz itt? Ezt szeretném én is tudni, ami azt illeti...

* Csendben iszogattam a kávémat, mindaddig, amíg meg nem hallottam a kapucsengőm hangos zaját. Felálltam az asztaltól, majd felvettem a telefont.*
- Igen?-* Szóltam bele, majd amint meghallottam Andrew hangját megnyomtam a gombot és eltettem a bögrémet a mosogatóba, majd amikor meghallottam a kopogást visszasétáltam az ajtóhoz és kinyitottam. Mrs. Wroth még mindig az ablakban ült és azt figyelte, hogy ki jár a lépcsőházban, ami szerintem egy kicsit beteg dolog volt, és jelen pillanatban egyenesen minket figyelt. Igyekeztem nem a nőre koncentrálni, hanem Andrew-ra ami nagy meglepetésemre sikerült is. Hiszen.. alsó ajkamba haraptam, amikor ismét eszembe jutottak a képek, majd rámosolyogtam.*
- Szia, Andy!-* Suttogtam a fülébe, majd szorosan hozzábújtam és beszívtam az illatát. Lehelete csiklandozta a fülem mögötti részt, amitől még szélesebben elmosolyodtam. Aztán elengedtem, hogy betudja zárni az ajtót és kicsit hátrébb léptem. Aztán amint becsukódott az ajtó és ránéztem a férfi arcára hirtelen megint az éreztem, hogy muszáj hozzábújnom, hogy érezzem az illatát.*
- Te is hiányoztál..-* Szaladt ki a számon, majd fejemet a tenyerébe hajtottam, amikor megsimogatta az arcomat.*
- Merre jártál, ha szabad megkérdeznem?-* Kérdeztem és kezeimet kezére csúsztatom, majd megfogom és elindulok vele befele a nappaliba.*
- Szóval avass be!-* Kérlelem és finoman leültetem a kanapéra, én pedig mellé telepedtem, hogy halljam és közben tekintetemmel az arcát, majd egy kis idő után a testét szuggeráltam.*
~ Édes istenem, hogy milyen jó feneke van!~

+16

Mosolyogva sétáltam át vele a nappaliba, majd helyet foglaltunk a kanapén. Rámosolyogtam a lányra, majd válaszoltam is a kérdésére.
- Csak elszaladtam az éjjelnappaliba. Egyik barátomnak megígértem, hogy hozok neki festéket. Tele van vele a táskám - közben az kanapé tövébe raktam le az eddig hátamon levőt.
Igazság szerint ez így nem volt teljesen igaz, vettem még valamit, de azt valahogy nem akartam most kimondani. Nem akartam, hogy a lány célzásnak vegye, szóval inkább hallgattam róla. Már éppen nyitottam volna a számat, hogy mondjak valamit, de aztán elkövettem azt a hibát, hogy ránéztem a mellettem ülőre. Szóval pár másodpercig csak hápogtam, mint egy hülye, de nem mondtam semmit. A lány tekintete valahogy belém fojtotta a szót. Nem, nem hiszem, hogy direkt csinálta volna. Talán csak a természetes ragyogása volt az, ami megállásra késztetett. Egyszeriben éreztem magamban, hogy megint feltámadnak bennem azok az érzések, amiket idefele jövet éreztem a lány iránt... de most valamiért erősebben... és valami azt súgta, hogy most nem kell visszafognom magam vele szemben. Elvégre, nem az utcán voltunk már.

Lassan a dereka köré fontam a karomat, ahogy közelebb vontam. Csak szépen óvatosan, mint ha csak egy porcelánbabát tartanék a kezemben. Mint ha csak félnék tőle, hogy összetörik itt nekem, de nézve is hogy reagál. Végül már egészen közel volt, belesuttogta az ajkaiba:
- Gyönyörű vagy.
Aztán az ajkaim becézgetni kezdték az övét, mielőtt megcsókolgattam volna. Egyből éreztem, hogy kezdek elveszni. Annyi inger ért ma engem, egyre kevesebb idő kellett, hogy az indulatok bennem felcsapjanak a magasba. A csókom pedig emiatt egyre mohóbb, egyre vadabb lett, mint ha éhes lennék rá. Aztán még közelebb húztam, ahogy beültettem az ölembe Heilyt. De ajkaitól a világért se szakadtam volna el. Egyre csak csókoltam a lányt, szenvedélyesen, lassan teljesen elvesztve a valóságot...

+18

- Áh, értem már.-* Válaszoltam, majd továbbra is mosolyogva figyeltem Andrew-t. Mindaddig, csendben ültünk, amíg fel nem nézett rám. Aztán a szemében megláttam valami különös csillogást. Teljesen meglepődtem amiatt, hogy hogy nézett rám. Mintha a szemével képes lett volna felfalni.Egy kicsit talán meg is ijedtem, amikor úgy nézett rám, de amikor megéreztem kezeit a derekamra fonódni hirtelen az a kicsi félelmem is elpárolgott. Ahogy egyre közelebb vont magához éreztem, hogy megint fölém kerekedik a vágy, hogy vele legyek. Szavai, amiket az ajkaimba búgott szinte teljesen megleptek, aztán halkan felnyögtem, majd viszonoztam a csókját. Eleinte finom voltam, aztán ahogy egyre jobban belelendültünk a tempó is egyre gyorsabb lett. S bár nekem Logan adta az első csókot, egészen más érzés fogott el most, hogy Andrew-val voltam. Valami leírhatatlan oknál fogna, nem akartam, hogy elmenjen... Aztán beleültetett az ölébe, és hirtelen levegőt se kaptam, ahogy az ölében üldögéltem s közben csak csókoltam és csókoltam.*
- Várj! Várj egy kicsit!-* Húzódtam el tőle, amikor már alig kaptam levegőt. A férfi szemeibe néztem, majd rámosolyogtam és egyik kesztyűs kezemmel megsimogattam az arcát.*
- Fogalmam sincs, hogy mit hoz az este, de annyit tudnod kell, hogyha.. ha valahogy odabent kötnénk ki... szóval.. én még.. én még soha... nem..-* Néztem Andy szemeibe kicsit félve, de a mondandómat nem tudtam befejezni. Valahogy neki nem volt olyan könnyű elárulni azt, amit Logan-nek.*
~ A fenébe kislány, miért hasonlíthatod a két pasit?~

+16

Egyre többet akartam, éreztem. A lány érezhetően belement a játékba, ahogy viszonzásra találtak az ajkaim. Nem húzódott el, kiállt ellenem, felvette a kesztyűt... szó szerint. Ez pedig bátorítást adott nekem, hogy csináljam csak nyugodtan, amit elkezdtem. Hát tettem, amit az ősember is tudott már. Szépen lassan hagytam, hogy az ösztöneim segítsenek minél jobban ellazulni. Karjaim között a gyönyörű lánnyal... nem tűnt nehéznek. Szóval időről időre belemartam az ajkaiba, újabb őrjítő csókot generálva. Kész, meg akartam őrülni a lánnyal együtt, közösen, nem volt kétséges. Egyre jobban erősödött bennem a tudat, hogy itt egyszerű enyelgésen kívül más is lehet ma. Túlságosan erősen éreztem viszonozni a csókjaimat. Heily... te kis tűzről pattant ördögi angyal, hogy tudtad elvenni így az eszemet?

Ám aztán hirtelen eltolt magától. Kissé félve néztem fel rá, hogy talán túl messzire mentem. De aztán amikor szembesültem azzal az angyali mosollyal, amit rám virított és a keze is megsimított, kissé megnyugodtam. El is mondta, hogy mi frusztrálja. Ezt pedig eléggé meg is tudtam érteni. Jobban belegondolva, én se voltam egy latin lover.
- Sss, ne frusztráljon most ez - nyugtattam meg. - Nekem te vagy az első nő az életemben. De tudod - hajoltam közelebb az arcához, milliméterekre az ajkaitól voltam -, engem nem zavar.
Azzal újra kezdeményeztem nála, de most csak lágy csókot leheltem az ajkaira, várva, hogy mit reagál erre. Most nagy múlott azon, ő hogyan látja ezt...

* Kicsit megdöbbenten, amikor Andrew közölte velem, hogy én vagyok az első nő az életében. Nem nem tudtam képzelni, hogy milyen eszement lányokkal futhatott össze élete során, ha én vagyok neki az első. Azonban még mielőtt válaszolhattam volna megcsókolt. De ez most egy nagyon könnyű, kis ízelítő csók volt. Éreztem, ahogy azt várja, hogy mondjam meg mit szeretnék. És én a legszívesebben magamra húztam volna, ám ebben a helyzetben ez nem igen bizonyult lehetségesnek, mivel Andrew bő egy fejjel magasabb volt nálam, és így a lábaim szó szerint lelógtam a földre, de a talajt nem érték el.*
- Gyere velem.-* Csókoltam meg még egyszer s kikászálódtam nagy nehezen az öléből. Aztán a keze után nyúltam és felhúztam a kanapéról. Ezek után a szobám felé kezdtem vezetni, s mikor beértünk megállta egy pillanatra. Finoman nekinyomtam az ajtófélfának a férfit és hosszan megcsókoltam, aztán egy kis idő után elkezdtem magam után húzni a nagy baldachinos ágyam felé. Amikor megéreztem az ágy lábát, - mivel belerúgtam- finoman lehuppantam rá, s magammal húztam Andy-t is.*
- Nem bírok magammal. Annyira jól nézel ki.- *Suttogtam halkan a korom sötét szobában, majd hagytam, hogy a férfi hadd másszon fölém. Amikor megtette olyan átkozottul jól esett testének melege az enyémen. Az ujjaim epekedtek azért, hogy megfoghassák az arcát, a kezét, de nem lehetett. Sose akartam neki ártani, valami oknál fogva nem akartam, hogy megtudja, milyen átkozott is a kezem.
Hirtelen csöngettek. Aztán megint. És még egyszer. Szitkozódva csókoltam meg Andrew-t, majd finoman kibújtam alóla és kiszaladtam. A csöngetés nem akart abbamaradni és volt egy olyan érzésem, hogy addig nem is fog, amíg ajtót nem nyitok. Amint odaértem feltéptem az ajtót és nagy megdöbbenésemre egy fekete macska hevert a lábtörlőmön egy kicsi kosárban. Alig lehetett pár hetes szegénykém. Körbenéztem, ám amikor nem láttam senkit sem, felvettem a kis kosárral együtt, majd bevittem a nappaliba. Amikor letettem a földre egy kis boríték hullott ki belőle. Kinyitottam és elolvastam a pár rövidke sort ami rajta állt.*
" A boldogság a halál első sugara, s akármennyire is szép, a végén mindig fáj.."
* Felvont szemöldökkel olvastam el a levelet, majd zavartan felálltam. Besiettem a hálószobámba és odanyújtottam Andrew-nak a levelet.*
- Olvasd el! Most találtam egy kiscica mellett. Egy kosárban voltak a lakás előtt.-* Magyaráztam, majd idegesen járkálni kezdtem.*
~ Még is mi ez?~

Szó szerint forrt a hangulat. Hamarosan már a lány hálószobájában voltunk, ahogy felé kerekedtem és újra a szájára tapasztottam a sajátomat. Nem tudtam betelni Heilyvel. Elég volt egy rövid ismeretség és már itt tartunk. Amikor reggel kimásztam az ágyból, még azt se tudtam, hogy létezik ilyen nevű személy. Most meg? Itt vagyunk, az ő lakásán, ahogyan éppen enyelgünk egymással. Még mindig nem tudom megérteni, hogy mi történhetett ma. Mivel érdemeltem vajon ki ezt a gyönyörű lányt? Csupa olyan költői kérdés, amit mindig mindenki feltesz, de aztán senki se akar rá válaszolni. Igaz, a kérdés annyira nem is fontos. Csak az eredmény. Számomra az élvezi az elsődleges prioritást. Csak a lány édes csókjai, melyeket lopok tőle újra és újra. Szépen lassan pedig éreztem, hogy egyre többet akarok. Valahogy nem értem már be az ajkak játékával. Érezni akartam a lányt, minél közelebb magamhoz. Valahogy az étvágyam eléggé megnőtt. Mondjuk, csoda? 22 éven keresztül direkt távol tartottam magamat az ellenkező nemtől. Az azóta felgyülemlett, visszafojtott érzelmek már eléggé kezdtek úrrá lenni. Egyik barátom mondta nekem, hogy ez előre várható lesz, látva a nőstratégiámat. Szívesen megmondtam volna neki, hogy inkább ez, mint néhány agyhalott zombi, de aztán inkább nem mondtam semmit, nem akartam leleplezni az abnormálisságomat. Utólag belátva igaza volt a srácnak. Mindjárt felfalom itt a kellemes testtel megáldott Heilyt.

De aztán a sors már megint közbelép. Csöngetnek. Egész nap hol a telefonok szólalnak meg, hol belefutunk valakibe, most meg ez. Nagyon vissza akar tartani minket valami. Hagytam, hogy kimenjen a vörös köd a fejemből, ahogy feküdtem a puha ágyon. Bárcsak a lány puha teste lenne még alattam. Na mindegy, ami késik, az nem múlik. Hamarosan lépteket hallottam, Hely pedig egy üzenettel jött, amit a kezembe adott. Elég érdekes történetet mondott.
- Egy macska mellett? - vonom fel az egyik szemöldökömet.
Lassan elolvasom az üzenetet, fontolgatva a szavakat. Na szép, ilyen jeles pillanat után jön egy ilyen üzenet. Csak én érzem ezt eléggé nagy ómennek? Lassan felnéztem a lányra.
- Nos, most vagy egy szokványos amerikai történetet láthattunk az ajtó előtt hagyott kiscicáról, vagy valakinek nagyon rossz napja volt és másokét is el akarja rontani egy ilyen pesszimista megjegyzéssel.
Ez volt a véleményem, igazából semmi okosat nem tudtam mondani.

+18

*Amikor visszaértem Andrew még mindig az ágyon feküdt és valami furcsa csalódást láttam a szemében.*
- Igen, egy macska mellett. Tudod a macska az a pici, ami szőrös és hosszú farka van és tud dorombolni, meg nyávogni.-* Magyaráztam neki mosolyogva, majd a véleménye után felsóhajtottam és odasétáltam mellé. Felmásztam az ágyra, aztán fölé másztam négykézláb.*
- Nagyon remélem, hogy nem akarja elrontani az estét, mert akkor nagyon nagyon dühös leszek.-* Mosolyogtam Andy-re és megcsókoltam: hosszan, és incselkedőn. Olyan puhák voltak az ajkai, és amikor megint megéreztem az illatát és a teste melegét elfogott megint a vágy.*
- Szóval, hol is zavart meg minket az a ronda csengő?-* Kérdeztem kaján vigyorral az arcomon és kezemet végig futtattam a mellkasán. A kezem alatt az izmok megfeszültek Andrew hasán és ez nagyon is tetszett. Ő nem az a fajta kigyúrt machos volt, hanem az, aki inkább arra használja az erejét, hogy segítsen másokon és nem azért, hogy megmutassa, hogy milyen erőt képes kifejteni.
Szorosan hozzábújtam, míg ezen gondolkodtam és csak csókoltam és csókolta ajkait. Aztán egy kis idő után megéreztem, hogy valami a hasamnak nyomódik. Nem kellett lenéznem ahhoz hogy tudjam, mi is az. Helyette csak halkan felnyögtem és a nyakát kezdtem csókolni. Bőre forró volt, ahogy az ajkaim hozzáértek.*
- Nagyon... nagyon kemény vagy.* Suttogtam a bőrébe és finoman elkezdtem körözni a derekammal, hogy még jobban felizgassam Andrew vágyait.*

+18

Felvontam az egyik szemöldökömet.
- Kedvesem, tudom, mi az a macska - vágtam egy ál-sértődött fejet, de aztán elmosolyodtam. - De ne aggódj emiatt. Valószínűleg csak valaki nem tudta eltartani.
Főleg amiatt is mosolyogtam, mert Heily visszajött hozzám, hogy folytassuk, amit elkezdtünk. Nem volt ellenvetésem, hagytam, hogy felém kerüljön a lány és megcsókoljon. Incselkedett velem, éreztem, én pedig viszonoztam a csókjait. Orromat megcsapta a mandulaillat megint, ami arról árulkodott, hogy nem rég moshatott hajat Heily. De ez most mellékes volt. A lány teljesen letámadott, ahogy berendezkedett rajtam és éreztem a simításait. A vágyamat lassan visszatornázta Heily, de aztán tett egy eléggé érdekes megjegyzést.
- Hát ez neked köszönhető.
Aztán szakadt el nálam a cérna, ahogy mozgatta a csípőjét rajtam. Hirtelen azon kaptam magam, hogy felülök, vele együtt, ahogy az ölembe csüccsen át a lány. Vadul kezdtem el csókolgatni a lányt, mint aki begőzölt. Akartam Heilyt, már elég erősen éreztem ezt. Lassan aztán elhúztam a számat.
- Nem tudok betelni veled.
Azzal a szám le is vándorolt a lány formás nyakára, hogy azt csókolgassam most. A puha hús cuppog az ajkaim alatt. Közben a kezeim is elkezdenek felfedezni, ahogy becsúsztatom a pólója alá a kezemet és simogatni kezdtem, ahol értem... hátát, hasát... hm, van egy kis pocija, de inkább aranyos. Viszont ahogy simogatom őt, valahogy egy idő után akadályozó tényezőnek találom a lány pólóját. Kihúztam hát a kezeimet, megfogtam a szárát és szépen lassan elkezdtem feljebb húzni, hogy megszabadítsam tőle. Na most ugrik a majom a vízbe, hogy mennyire is akarja Heily folytatni a játékot, amit elkezdtünk. Mert hogy én nekem már elég komoly szándékaim vannak, az zicher...

+18

*Felsóhajtottam, majd végül igazat adtam Andy-nek, hogy a macsekot csak valakinek oda akarták adni. Aztán hirtelen minden olyan gyorsan történt. Megcsókoltam Andrew-t ő viszonozta, aztán hirtelen éreztem, hogy Andrew felül én pedig belecsúsztam az ölébe. Aztán megéreztem, hogy szorosan hozzám préselődik és hírtele alig kaptam levegőt. Aztán megéreztem a kezét a pólóm alá siklani, ajkait pedig a nyakamon kalandozni és hirtelen nagyon nagyon nem tudtam megálljt parancsolni, de... nem is akartam. Hagytam, hogy hadd fedezze fel minden porcikámat, és bár legszívesebben könyörögtem volna neki a kielégülés miatt, hagytam, hogy ő irányítson. De olyan piszok nehéz volt.*
- Andrew... istenem.. abba ne hagyd..-* Nyöszörögtem és továbbra is mozgattam a csípőmet, hogy szorosan egymáshoz simuljunk. Aztán, amint beljebb ültem az ölébe egyre jobban megéreztem ágaskodó férfiasságát. Hangosan felsóhajtottam, majd mély levegőt vettem és finoman lecsúsztattam a kezemet a mellkasán, majd a hasán, míg el nem értem ágaskodó szerszámáig.*
- Olyan... sssssz.-* Próbáltam megszólalni, de átkozottul nehéz volt úgy, hogy közben egyre feljebb és feljebb repültem a csúcs felé, amit eddig nagyon soha nem tapasztaltam senkitől sem. Testem égett a láztól, hogy megadhassam Andrew-nak és magamnak is azt az enyhülést, amire mind a ketten vágytunk, de ezek mellet féltem is. Hiszen ha úgy nézzük, még tapasztalatlan kis fruska voltam és Andrew minden bizonnyal.. sokkal tapasztaltabb volt a szex terén mint én. És bár abban egészen biztos voltam, hogy ő fiatalabb nálam, és ez még jobban megnehezítette a dolgomat. Kicsit furcsa volt, hogy egy nálam kitudja hány évvel fiatalabb pasival készülök összefeküdni, akit körülbelül egy fél nappal ezelőtt ismertem meg...
A gondolataim akarom ellen mozgolódtak, így inkább figyeltem a férfi minden egyes érintésére...*

+18

Nem tudtam, mi járhat Heily fejében, de ha tudtam is volna, valószínűleg közlöm vele, hogy nagyon téved. Az, hogy ő az első nő az életemben - ha leszámítjuk az anyámmal való kilenc hónapos ,,járást" - mindenre kiterjedt. Semmivel sem volt több tapasztalatom, mint egy átlagos amatőrnek. Viszont valami mégis megsúgta, hogy hova kell nyúlnom, mit kell csinálni ahhoz, hogy az tetsszen a partneremnek... és jól csináltam, amit, mert élvezte. A lány tobzódott a karjaim között eddig is, ahogy csókolgattam a nyakát. Éreztem az érintését, ahogy újra és újra hozzám nyomódik a testével. Teljesen tűzbe hozott vele. Akartam őt, testestül lelkestül, még ha túl gyors is lenne a tempó. Szépen lassan aztán a póló vékony anyaga lehúzódott, én pedig leejtettem a földre a szükségtelen ruhadarabot. Lenéztem egy pillanatra, majd az elém táruló látványtól elégedetten hümmögtem, mielőtt újra csókolózni nem kezdtem volna a lánnyal. De a kezem már dolgozott is tovább. Elindult egy elég hosszú macera, amit én óráknak éreztem. Már a lány nyakát csókolgattam megint, amikor végre megadta magát a melltartó csatja és le tudtam venni rajta.
- Most megvagy - suttogtam, újabb forró leheletet fújva a páromra.
Aztán jött egy kis levegő akrobatizmus. Megfordultam Heilyvel az ölemben és óvatosan ledöntöttem az ágyra, mielőtt rámásztam volna. Ott aztán megint csókot kezdeményeztem vele. Az ajkát... majd lassan haladtam lefelé a nyakán... a kulcscsontján... hogy aztán a számmal illessem azokat a puha, impozáns kerekségeket, amiknek a ,,felszabadításán" oly sokat ügyködtem.

+18

* A pólóm még pár percig rajtam volt, aztán hipp-hopp a földön landolt Andrew akaratának és kezének segítségével együtt. Amikor meghallottam mély, dörmögő zümmögését, még jobban akartam azt, amit egy pillanatra abbahagyott. Aztán ajkaink ismét egymásra találtak, s nyelvek tánca ismételten heves mozdulatokkal vette kezdetét. Éreztem, ahogy teste melege engem is felmelegít és akárhogy is akartam volna, már nem tudtam volna megállni. Hagytam, hogy ajkai és kezei a testemen barangoljanak. Mikor ismét a nyakamat csókolta és a melltartómat igyekezett kinyitni, egy kicsit elmosolyodtam, hogy nem sikerült neki, majd amikor éreztem, hogy a szorítás enyhül ismét felsóhajtottam. Aztán először meglepődtem, hogy milyen hipp-hopp pozíciót váltott, de pillanatnyi zavaromat azonnal elfeledtette velem, amint megcsókolt. Én pedig készségesen viszonoztam a meleg, puha csókját.*
- Andrew...-* Nyögtem, amikor ajkai a mellemhez értek. Soha életemben nem éreztem még ilyen finom, puha ajkakat azon a helyen, amit a férfi az ajkaival kényeztetett rajtam és az igazat megalva ez mérhetetlenül fellobbantotta a bennem már így is eléggé égő tüzet. Már éreztem, hogy nagyon nagyon szeretném érezni Andrew közelségét, és ahogy fölöttem térdelt és ajkai a mellkasomon kalandoztak nem tudtam visszafogni a torkomon feltörő halk sóhajokat s sikolyokat, amik egy-egy erőteljes szívás után szakadtak fel belőlem. Kezemmel Andrew hajába túrtam és így húztam közelebb magamhoz, hogy jelezzem nagyon is tetszik a dolog, amit csinált.*
- Úúúúúú... megőrjítesz.-* Nyöszörögtem és lehunyt szemeimen keresztül sóhajtoztam, hogy még többet kérjek abból a csodálatos leigázásból, amint Andrew adott nekem. És bár tapasztalatlan voltam ezen a téren, de mindent megadtam volna, hogy viszonozzam azt a gyönyört, amit most átéltem.*

+18

Jó érzés volt. Ahogy csókoltam a lányt, ajkaim először szembesültek a telt keblek puhaságával. Olyan dolog volt az, ami még a selyemnél is finomabb. Egyszer megkóstolja az ember aztán mást se szeretne. Hogy volt-e valami hatása ennek, abból szó szerint első kézből értesültem. Heily mély sóhajai a végére már sikolyokká formálódtak át. Belemosolyogtam ebbe, ahogyan bevettem az egyik magaslatot. Jó volt hallani, ahogy tobzódik, kezd jobban és jobban kilazulni. Szóval gonosz módon mindkét dombocskán eljátszottam ezt a gaz tettet, amivel a lányt illettem. Izgató volt, ahogy ,,szenved" és élvezkedik. Végül, miután a második dombra is feljutottam, lementem a völgybe és elindultam lefelé. Csókokkal borítottam el a lány pociját. Már éppen a gondolataimban megfogalmazódott, hogy kész, én letépem a lányról a maradék ruháját és megadom neki, ami jár, amikor kicsit tisztult a köd a fejemben. Még mindig kívántam a lányt, ezzel nem volt gond. Odalent már bőven bevethető állapotban voltam. De azt nem tudtam, hogy mit gondol a másik fél... és ha már egyszer járunk, akkor nem árt, ha egyenlő félként kezelem.

Így hát amint alaposan megpuszilgattam Heily pociját, feljebb mentem. Szemtelenül adtam még pár csókot a kebleire, de aztán visszatértem az arcához és csókot kezdeményeztem vele. Lágy, levezető csók volt, pedig legszívesebben felfaltam volna. Teljes testemmel hozzádörgölőztem a lányhoz, hogy minél közelebb érezhessem. Vártam, amíg a lassúbb ütem valamelyest neki is visszaadja az eszét. Aztán lassan elszakadtam a puha, égő ajkaktól és a lány füléhez hajoltam.
- Akarod?
Nem sok hiányzott, hogy teljesen letámadjam a lányt, a maradék idegszálaim tartottak távol a barbár cselekedettől. A testem várakozása, hogy végre kiélhesse magát egy nőneműn, már ordított a szomjoltó pohárért, amiért kész lenne mindent eltaposni. De Heilyt nem elgázolni akartam... hanem boldogságot okozni neki...

+18

*Amikor megéreztem puha, meleg ajkait a mellemen szinte alig kaptam levegőt. Az érzés, hogy életemben először kaptam oda is csókot eleinte furcsa volt, igen határozottan az volt. Aztán ahogy megéreztem a meleg puha ajkakat a másik halmon is, minden erőm elszállt és már csak azt tudtam, hogy ha Andrew abbahagyja, kénytelen leszek bevetni a kezeimet, hogy folytassa. Aztán ajkai lejjebb vándoroltak, majd még lejjebb és megéreztem, ahogy a hasamhoz érnek azok a puha csíkok. Kirázott a hideg a kellemes érzéstől, majd ismét megéreztem, hogy elindulnak felfele. A csók, amit Andy kezdeményezett eleinte lány volt, olyan, mint egy kis bevezetés egy igazán komoly harc előtt. Szívem egyre gyorsabban dobogott, amikor megéreztem, hogy közelebb préselődik hozzám, és amikor a hangját is meghallottam szinte felrobbantam a vágytól.*
- Igen.. istenem, akarom..-* Nyöszörögtem és kezeimmel a hátát simogattam szüntelenül. Aztán két csók között lehámoztam róla a pólóját é egy laza mozdulattal lehajítottam valamerre a sarokba. Aztán felsóhajtottam és finoman felültem, majd úgy irányítottam, hogy ő feküdjön az ágyra és én kerüljek felülre. Aztán, mikor sikerült, finoman ráültem a csípőjére és ajkaimmal a nyakát kezdtem kényeztetni. Míg a számmal a nyakán jártam, csípőmmel lassan körözni kezdtem az ágyékán, ami igencsak kidudorodott. De ez inkább csak még jobban lázba hozott. Ahogy a csípőmmel köröztem rajta éreztem, hogy a bennem felgyülemlett érzés egyre jobban kikívánkozik és valami nagyon furcsa dolog felé sodort. Ám nem igazán akartam ég leszállni róla. Olyan izgatóvolt, ahogy a két testrész összeért. Míg megállás nélkül mozogtam rajta, kezemmel lassan megsimogattam a mellkasát, a hasát, amiken az izmok össze húzódtak a kezem érintésétől, majd a nadrágjával kezdtem bíbelődni, hogy végre valahára leszedjem róla. Aztán amint megadta magát a gomb, lassan lehúztam a cipzárt is óvatosan és lefejtettem a férfiról a nadrágot és azt is a sarokba hajítottam. Már csak egy szál alsónadrágban feküdt alattam, és én alig bírtam józanul gondolkodni. Egyik kezemmel finoman végigsimítottam a combján, majd haladtam egyre feljebb, míg el nem értem férfiasságáig. Amikor megfogtam a vékony anyagon keresztül éreztem, hogy kőkemény és meleg..*

+18

A lány kéjtől fűtötten válaszolt nekem, nem is akármilyen választ. Csodáltam, hogy egyáltalán meg tudott szólalni. Láttam rajta, hogy legszívesebben már előrébb járna sokkal, mint ahol tartunk. Ami azt illeti, én is örültem volna neki. De még nem tartottunk ott. A válasza ellenben eloszlatta minden kételyemet azzal kapcsolatban, hogy valami ellenkezése lenne. A hangjából szinte sütött felém a reménnyel teli várakozás és az akarás. Ha ez nem lett volna elég, elég határozottan adott hangot az akarásának, ahogy hamarosan felém került. Felnéztem az apró lányra. Mit ne mondjak, az édes arc és a fedetlen felsőtest eléggé tetszetős látvány volt számomra. De ez nem volt minden. Heily hamarosan mozgolódni kezdett. Az ajkai és a kezei folyamatosan szántották a testemet, ahogy odalent izgatott a csípőjátékával. Mélyeket sóhajtottam, nyögdécseltem, ahogy dolgozott rajtam. Teljesen meg akart őrjíteni, éreztem. Úgy tűnt, vissza akarja az adni az előző kölcsönt, amit én az ő testén műveltem. Viszont egy gondolat még mindig ott égett a koponyám sarkában.
- A... védekezés?
Gondoltam, hogy Heily nem akar egy éjszaka után lebabázni. De a testem már túlságosan az érzelmeim rabja volt, főleg azután, hogy azon a bizonyos ponton megérintett. Csak nagyon nehezen tudtam rávenni magam, hogy ne borítsam magam alá és adjam meg, ami jár. A karjaim viszont magánakciót végeztek. A kezeim eddig is folyamatosan simogatták a lányt, ahol érték, most lejjebb vándoroltak. Egészen addig ereszkedtek, míg meg nem fogtam Heily nadrágjának a szélét és elkezdtem lehúzni róla. De jól tudtam, hogy ilyen helyzetből nem tudom lehúzni róla. Viszont annyira elég volt, hogy a combjáig le tudtam húzni róla, így a feneke is szabad lett. Nem tudtam megállni, hogy az egyik kezem közelebbi ismeretséget ne kössön a formás tomporral...