Brooklyni utcák

~Valahogy eddig sosem vettem észre, milyen gyönyörű szemei vannak, amikor ledöbben...vajon a sikoltani is ilyen szépen tud?~
*Összevonja szemöldökét, és hatalmas erőt kifejtve kényszeríti magát, hogy a helyzetre koncentráljon, ami miatt meg kellett rendeznie ezt a kis színjátékot.*
-Jól hallotta, de perelni, én?
*Ha nem lenne ilyen feszült, most röhögésben törne ki, jelenleg azonban be kell érnie azzal, hogy kicsit jobb kedvre derült, az elé táruló kép valószínűtlenségén.*
~A pert érvénytelenítem, a felperes ugyanis az iratai szerint évtizedek óta halott, továbbá várja őt a bejáratnál 150 különböző ország titkosszolgálatának halálosztaga. Kérjük sétáljon ki oda, nem kell félni, nem fog fájni....~
-Nem a bíróság a lényeg, az épületben található a város legkevésbé őrzött, de azért kellőképpen felszerelt bűnügyi laborja.
*Előveszi a két apró műanyag zacskót, egyikben néhány hajszál található csupán, a másikban egy egész tincs, melyet egy rövid, barna hajú ember fejéről vágtak le.*
-Tudnom kell, hogy a két hajszál gazdájának van-e bármi köze egymáshoz. A csávó egy rohadék, de a lány jobbat érdemelne...vagy legalább azt, hogy tudja, mekkora bajban van, ha mást nem is tudunk tenni érte. Ennél többet azonban nem vagyok hajlandó mondani a dologgal kapcsolatban.
*Még közelebb hajol, mélyen Kara szemébe néz, utolsó mondatai pedig már csak nagyon mély, suttogó hangon hagyják el ajkait.*
-Nagyon fontos az ügyfelem számára, hogy fény derüljön az igazságra. Ha segít nekem, én leszek az ön adósa.

Ha lehet még megdöbbentebben, még értetlenebbül néztem a férfit és azon gondolkodtam, hogy ez talán egy újabb őrült poénja, amit én nem értek. De ahhoz túlságosan is komolynak és gondterheltnek látszottak vonásai, főleg ahogy közelebb hajolt. Ez már az a pont, ahol az ember lánya kezdi magát kényelmetlenül érezni, ha olyan fából faragták, mint engem is.
Már élből el szerettem volna utasítani, ám utolsó mondata tovább gondolkodtatott. Éreztem, hogy szavai nem titkolják az elvárást irányomba, ugyanis a múltkori után lógtam neki egy szívességgel, amit ezennel eljött behajtani. Csodálatos…
- Még mindig nem teljesen értem, hogyan képzeli ezt el. De most komolyan. Gondolja, hogy majd belibegek, szépen mosolygok és elvégzik nekem a tesztet? Egy bűnügyi laborban? Maga szórakozik velem. – ez utóbbi kijelentés volt, nem pedig kérdés. Megráztam a fejem. – Miért nem megy be maga oda? A maga ügyfele. És különben meg könnyebben bejut oda, mint én. – vontam meg a vállam. Kezdett ez a sztori felzaklatni a kérés meg nem kevésbé.
- Különben meg én tényleg nem értem magát. Miért nem kér egyszerű DNS vizsgálatot? – vontam fel a szemöldököm. Tényleg muszáj ennek az embernek ennyire bonyolultnak lennie?

~Ez a nő imád kérdezősködni. Mondjuk újságíró, szóval ezt nem róhatom fel neki, már csak azért sem, mert épp ez az, amiért szükségem van rá.~
-Igen. Pontosan így gondolom.
~Más országok lakói amikor elolvassák az államok sajtótörvényeit, meg azt a sajtpapírt az információ szabadságáról....nos egy külföldinek nehéz elképzelni, hogy nem uralkodott el az országban a totális anarchia.~
-A jelenlegi törvények értelmében, ha előre bejelentkezik, elég egy sajtóigazolvány, hogy bejárja a környéket. Amennyire megnyirbálták a költségvetésüket, még kísérőt sem fog kapni, bár az sem jelentene problémát.
*Hátrébb lép a nőtől, majd ismét elfordul tőle. Divatosnak nem nevezhető frizurája hátul még rendezetlenebbnek tűnik, mintha valaki találomra belevágott volna egy ollóval.*
-Nem a bejutás a probléma. Egyébként próbáltam néhány napja. A Las Vegas-i labor kicsit sem hasonlít a sorozatbeli mására. A gépet azonban nehezebb kezelni, mint egy videó játékban, őszinte sajnálatomra.
~Lehet választási lehetőséget kellett volna adnom neki, vagy ez a meló, vagy kiugrik egy tortából Magneto születésnapján. Aztán kitudja, lehet meglepődtem volna a válaszon...~
-Azért, mert elhagytam a Tb kártyám, arról nem beszélve, hogy nem szeretném, ha nyoma maradna a vizsgálatnak. Ha a laboros fiú azt hiszi, csak a cikk miatt dug két hajszálat az orra alá, estére már el is felejti, másnap pedig nem csinál belőle problémát, amikor felfedezi, hogy valaki kipucolt minden nyomot a rendszerből....ha észreveszi egyáltalán.
*Mély levegőt vesz, és olyan dolgot készül kimondani, mely a hidegháború vége óta nem hagyta el a száját. A gyéren megvilágított utcán is tisztán kivehető, mennyire idegenkedik a dologtól, mégis úgy érzi, meg kell tennie.*
-Kérem...segítsen...
*Ezek után végképp elnémul, jóformán visszafojtott lélegzettel várja a választ. Idegesíti, sőt valósággal feszélyezi, hogy ezúttal valóban nem tudja, mi lesz az.*

Oké valljuk be szépen felépített terv volt ez így első hallásra, de gondolom volt ideje kitervelni. Az viszont már kevésbé tetszett, hogy ebbe az egészbe engem is be akart vonni. Tény, hogy lógtam neki egy szívességgel de nagyon nem akaródzott ezt nekem véghez vinni, mert azért voltak benne buktatók. Mert ugye általában egy jó tervbe is akadnak előre nem látható dolgok, melyek csak a megvalósítás alkalmával derülnek ki.
Próbáltam valamiféle észérvet kitalálni erre az egészre, hogy miért nem teszem meg neki ezt a szívességet. Mondjuk épp elutazni készülök Alaszkába vagy tudom is én valami elérhetetlen helyre, de egy hihető magyarázat sem jutott eszembe. Aztán egyik szemöldököm felszaladt, ahogy a férfi hátat fordítva nekem, lépkedett odébb. Basszuskulcs…
Visszafojtottam a kitörni készülő gúnyos megjegyzést, nem is tudom talán megsajnáltam volna? És vajon volt rá példa egyszer is, hogy ő szánalmat érzett az áldozatai miatt? Aligha – adtam meg magamban a választ.
Evvel ellentétben viszont igencsak szórakoztatott a kérés előtti, közbeni és utáni arckifejezése, annak ellenére, hogy meglepett ilyesmire is képes. De még így sem éreztem magam teljesen meggyőzöttnek.
- Amikor belementem ebbe az egész játékba, hogy az adósa leszek, ilyen kis apró dolgokra gondoltam. Mint például nem is tudom…- kalandoztam el kissé és na jó kicsit élveztem is a helyzetet. Vagy ez nem volt szép dolog tőlem? – Szóval ez egy kicsit több, mint amire vállalkoznék…

-Hát mire gondolt? Bevásárol nekem, vagy elhozza a szablyáim a tisztítóból? - Tette fel a kérdést, hangjában annyi gúnnyal, amennyit csak bele lehet préselni ebbe a két mondatba. Jól esett neki, hogy az előző után gonoszkodhat egy kicsit, arca természetes színe is visszatért tőle.
-Amennyiben lemond róla, hogy a "mutáns vagyok" feliratú pólójában masírozzon be oda, két kezében pisztollyal, senki sem fogja fél percnél tovább feltartani. Persze kormányzati épület, de a kockázat minimális....vagy a legutóbbi találkozásunk óta, már az is túl sok?
*Utolsó mondata gyerekes cselnek tűnhet, én arcán látszik, hangjából pedig hallatszik, hogy ez nem színjáték. Bármiről is van szó, fontos neki, és az, hogy ennyit kell itt vesződnie, jobban kikezdi az idegeit, mint a háborúk, melyekben valószínűleg részt vett.*
-Nincs időm erre. Mondja meg, mit akar a segítségéért cserébe, és megkapja, csak gyorsan tegye, mert kifutunk az időből!
~Érdekes, múltkor mintha fordított lett volna a helyzet, és az ő feje vöröslött úgy, mint ahogy most az enyémet tudom elképzelni. Talán jobb lesz elővenni a b tervet, és átmenni őrült mutáns gyilkosba, nem túl finom módszer, de gyorsabban végeznék az tuti.~

- Mondjuk ja. Simán megelégedtem volna valami ilyesmivel – reagáltam szintén gúnyosabb hangnemben, persze közel sem annyira, mint azt Szellem tette. Látszott rajta, hogy sokkal könnyedebben kezeli az ehhez hasonló helyzeteket, mintha kérnie kell. Megkockáztatom, hogy nem sokszor tesz vagy tett ilyesmit. Azonban ez a dolog tényleg nagyon fontos lehet számára, mint az kiderült. Látszott rajta immár a fokozódó idegesség is, ami kiülni látszott az arcára.
- Na jó még mielőtt belemennék bármiféle ostobaságba maga miatt, ami még közel sem biztos, sőt nagyon is vannak aggályaim, szeretném tudni, hogy mégis miért tenném pontosan. Kinek fontos ez igazából és miért? – tettem fel a kérdést, miközben kíváncsi voltam arra is, hogy mennyire képes igazat mondani, mindamellett, hogy szerettem volna tisztán látni, mert a levágott tincs és a tarkóján éktelenkedő fodrászbaleset, mondhatni egybevág.

-Nos, ki kell ábrándítsam, de ahol én vásárolok, oda legfeljebb akkor küldeném, ha a halálát akarnám. - Jegyezte meg, s a hangneme alapján kétséges volt, hogy szükséges-e az a feltételes mód.
*Már épp a szóló akciót kezdte tervezgetni, és lelki szemei előtt már kirajzolódott egy terv, melyhez szüksége volt egy gyújtószerkezetre, némi lőporra, és az egyik őr lőfegyverére, mikor Kara látszólag végre hajlandóságot kezdett mutatni az együttműködésre. A tervet azért még nem vetette el teljesen. csak jegelte pár percre, ha esetleg addig sem indulnának el.*
-A feladatom, hogy ha teszt pozitív, mindenkivel végezzek, aki ismeri a lány személyazonosságát, és az apjáét.
*Itt elhallgatott, ám a csend szinte ordította kimondatlan kérdését, vajon Kara ezek ellenére is tudni akarja, kiről van szó? *
-Persze a megrendelőt kivéve. Más egyenlőre nem tud semmit, így ez most egy vér nélküli akció lesz, már persze ha időben hozzákezdünk.
~Esküszöm, úgy érzem magam, mintha Karfogtól kérnék éppen hátmasszázst. És ha a teszt pozitív lesz, félek meg is kapom azt....~

Karba fontam kezeim és úgy hallgattam a képtelen feladatot. Egyre inkább nem értettem, hogy mit is akar egész pontosan evvel az egésszel. Az egyértelművé vált számomra, hogy nem szándékozik megosztani velem miért is annyira fontos neki ez az egész, akkor én miért is lennék vele egy aprónyit is megértő vagy segítőkész?Jó azért egy csöppet tartottam tőle, hogy a szép szavakon túl megpróbál majd valami más ráhatással rávenni erre a képtelen dologra, de egyelőre elérte nálam azt, hogy aprónyi segítőszándékom is visszavonjam.
- Ezek ismeretében egész biztosan nem vállalom a feladatot. – hátráltam egy lépést, nem mintha bármi esélyem lett volna elmenekülni előle, ha úgy adódna. – Nem játszom közre semmiféle piszkos melójában, elvégre nem sok hasznom származik belőle, míg önnek… nos ki tudja. – reméltem, hogy evvel kiugraszthatom a nyulat a bokorból.

*Csalódottan veti hátra fejét, és ezúttal is úgy tesz, mintha az égtől várna választ a problémájára. Lassú, gépies mozgással fordul vissza afelé, aki az imént elutasította őt.*
-Segíthetne egy lánynak, hogy ne örökölje meg apja ellenségeit, ez már önmagában is jutalom nem?
~Miket beszélek, engem sem győzne meg ez a mézes mázas baromság, még akkor sem, ha benyalnám a város LSD készletét.~
-De rendben, akkor áttérek a "B" tervre, a tűzijátékkal, és lőfegyverekkel...
*Lezser stílusa arra engedhet következtetni, hogy ez is csak egy üres fenyegetés. Közelebb lép Kara-hoz, és csak ennyit mond:*
-Sajnálom...
*Tenyerével finomat megemeli a nő táskáját, majd eltűnik azzal együtt. Lassan mozgott, hogy Kara nehogy reflexből alá durrantson, emiatt azonban útja a másvilágra is eltartott legalább egy másodpercig, ami nem lett volna szerencsés, ha pont rálőttek volna például....*

Továbbra is értetlenül bámultam a férfit, hiszen, ha ő maga sem tudja biztosra, hogy esetleg a lánya hajszálai vannak abban a zacskóban, akkor az eseteges ellenségei mégis honnan a bánatból szereznének erről tudomást? Persze, ha ekkora felhajtást csap köré, akkor már igen. Persze ezt a véleményt egyelőre megtartottam magamnak és szótlanul bámultam a sajnálkozó férfira.
- Mi a… - akadt bennem a kérdés, ahogy a táskámmal együtt kámforrá vált, immár szokásához híven, én pedig egyedül maradtam az utcán értetlenül bámulva magam elé. Mégis mi a francot akar kezdeni a táskámmal? Merthogy a benne lévő pénzzel sokra nem megy az biztos. Persze pár perc értetlen bámulás után leesett a dolog, mire a nyakamban fityegő sajtóigazolványra markoltam, ami a blúzom alá bújtatva figyelt. Ugyanis szeretem magamnál hordani, ha szükségem lehet rá, ne a táskámban kelljen kotorásznom utána.
Egy megkönnyebbült sóhajt engedtem el, magamban, de evvel egyszerre újra felszínre tört bennem az idegesség, ugyanis biztos visszajön megszerezni, ami kell neki, ha rájön nem találja a táskában,ami neki kell. De legalább visszakaphatom a cuccaimat…
Szívesen rágyújtottam volna amíg várakozom, de tekintve, hogy a doboz bontatlan cigarettám,a mit az esti interjúra vettem, a táskámmal együtt vált kámforrá. Lassú léptekkel indultam az utcán, talán hazafelé, talán nem. Bár biztos voltam benne, hogy megtalál, ha nagyon akar. Nem fogok órákat egy helyben dekkolni...

*Miközben a háztetőn üldögélt, és arra várt, hogy a nő felbukkanjon azért, hogy megakadályozza a gaztettet amire itt készül(vagy legalább, hogy a holmiját visszaszerezze), unalmában a táska tartalmát mustrálgatja. *
~Nahát, ezen a képen egész aranyos arca van. Személyijét nézve szinte el is felejtem, miért akartam felgyújtani a házát fél perce. Apropó, ha már nálam van, nézzük csak hol is él.~
*Jó néhány percig elszórakozik így, ám ahogy múlik az idő, hiányérzete támad. Valami nincs itt, aminek benne kéne. Az első tippje egy gázspray lenne, vagy esetleg egy uzi, tekintettel arra, kikkel tölti idejét a hölgyemény, kicsivel később azonban rádöbben mi az, amit eddig nem talált meg, onnantól kezdve pedig már jóval feszültebben kutatja át a maradék holmit.*
-Nincs itt. És ezt ő is tudja. Vajon képes, és megvárja amíg visszamegyek érte, ahelyett, hogy belesétálna a csapdámba?
*Bár utolsó mondata kérdésnek hangzott, elméjében egy pillanatra sem kételkedik a válaszban. Dühíti, hogy ismét kudarcot vallott, dühös a világra, és Kara-ra is, amiért rászedte. A tudat, hogy szigorúan nézve a nő valójában nem tett semmit ellene, csak még jobban felidegesíti.*
~Kezdek kifogyni az ötletekből...~
*Gondolja immár a nő háta mögött lebegve, miután rekord sebességgel tért vissza találkájuk helyszínére.*
~A csaj képessége elég látványos, hogy egy Al-Kaida tag elfogadja őt egyetlen feleségének....bár ki nem...a lényeg, hogy fegyvert fogni rá rossz ötlet lenne....már ha igaz amit mondott....~
*Utolsó elkeseredésében a nő mögött ölt testet, és amijen gyorsan csak tudja, megpróbálja ölébe kapni, majd eltűnni vele.*
~A nap végére agyoncsapom, vagy beleszeretek...helló egyébként.~

Lassan lépkedve az utcán azt próbáltam elképzelni, hogy mégis milyen fejet vághat pontosan Szellem, amikor tudatosul benne, hogy az igazolványom, amelyért lenyúlta a táskámat, igazából nincs is ott. Legalább is azt mertem feltételezni, hogy az kell neki, bár nem igazán értettem, hogy mire menne vele, hacsak nem képes alakot is váltani. Ölni tudtam volna egy cigiért, de pechemre venni sem tudtam, hiszen a pénztárcám is nála van immár.
Eléggé meglepett a változás, ahogy az előbbi utcarészletet felváltotta a már ismert, de retteget sötétség. Hirtelen sikítani sem voltam képes, annyira gyorsan történt minden. Időre volt szükségem, hogy lenyugodjak, mondjuk szívesen szétrobbantottam volna mondjuk valamelyik kényesebb testrészét, de féltem is egyben, hogy rosszul sülne el és ki tudja meddig ezen a helyen ragadnék, úgyhogy inkább arra tettem erőfeszítést, hogy lenyugtassam idegeim. Ami valljuk be nem volt egyszerű feladat ebben a helyzetben… Persze nem kerülték el figyelmem kihallatszott gondolatai sem, ami a vártnál hamarabb hozták el számomra az enyhülést, ugyanis nem bírtam ki, hogy ne „válaszoljak” neki.
Ha lehet választanom, akkor inkább az előbbi… még beleunnék, hogy folyton a nyakamra jár vagy ki tudja mit tesz, ha nem látom. De mondjuk mit szólna, ha letenne végre? Na nem kellenek a gúnyos megjegyzések, hogy most pár méternyit zuhanok akkor, tudja mire gondolok. Kezdem magam nem jól érezni…

~Érdekes, én is ezt az opciót favorizálom...máris mennyi közös van bennünk.~
*Szellem rosszkedve a pillanat töredéke alatt szállt el. Nem tudja, hogy ezt annak köszönheti-e, hogy kicsit keresztbe tett Kara-nak, vagy annak, hogy most, hogy hallja a gondolatait, már nem is tűnik olyan magabiztosnak a hölgy, de a legvalószínűbb az, hogy egy kicsit mindkettő.*
~Nyugalom anyjuk, mindjárt odaérünk, és akkor megkapod a cigarettádat is~
*Kicsit sajnálja, hogy csípősebb megjegyzés nem jutott eszébe, tekintve, hogy előre látja, hogy ebből még baja lesz.*

//Folytatás: Long Island-i bíróság; Queens//

Hétvége lévén most nem ment el a nap nagy része azzal, hogy az órákon kell ülni, vagy tanulni (na jó, azt lehet nem ártana, de majd ráér később), szóval úgy döntöttem, hogy most pihenek egyet és eljövök csavarogni kicsit a városba. Egy kis bevásárlókörutat úgy is be kellett iktatnom valamikor, meg néhány úgyhogy még indok is volt, miért akarom elhagyni az intézmény területét. Miután sikerült néhány apróságot összevásárolnom, a tarisznyámba süllyesztettem őket és megálltam egy pillanatra agyalni. Úgy rémlett, hogy néhány rokonom ezen a környéken él, hogy pontosan merre, arra azonban már sajna nem emlékeztem. Annyira nem ragaszkodtam a látogatáshoz, hogy felhívjam őket, így hát csak útnak indultam. Ha odatalálok az üzletükhöz akkor meglepetéslátogatás lesz, ha nem, akkor pedig sétálok egy nagyot, nekem mindkettő megfelel. Már egy ideje kószáltam, ismerős épületek után kutatva, amikor épp egy gyorsbüfé előtt haladtam el. Lehet, hogy nem volt a legmelegebb az idő, de azért nem bírtam megállni, hogy ne vegyek egy nagy adag shake-et, így nem sokkal később már egy szívószállal szürcsölve sétálgattam. Ráadásul annyira sikerült belefeledkeznem a shake iszogatásba és a nézelődésbe, hogy csak az zökkentett vissza a valóságba, hogy hopp, valakinek nekimentem...
-Öhm... izé, elnézést kérek, én igazán nem akartam...! -kezdtem bele a mentegetőzésbe, miközben a tekintetemmel az idegen ruháját figyeltem, vajon mennyit sikerült ráborítanom a kedvenc italomból...

*Motorján ülve hasít keresztül az utcán, normális kocsmát keresve. Az exiles-ról jókat hallott, ám korán van még, és nincs kedve diákokkal összefutni, ezért inkább tovább hajtott a kocsma láttán, másik helyet keresve.*
~Na, legalább egy parkolóhelyet találtam, ha mást nem.~
*Leállítja a masinát az út szélén, majd le is pattan róla. Épp kihúzta a kulcsot a gépből, mikor valaki belé ütközik hátulról, majd megkínálja őt egy kis Shake-el, ellentmondást nem tűrve....*
-Kösz, úgyis egészségesebben kéne élnem....
*Feleli unott ábrázattal, miközben lekapja magáról kicsit átázott, és a shake miatt előnytelenül rózsaszínné vált Dzsekijét.*
-Te jól vagy?

Szép lassan a férfi dzsekijére téved a tekintetem, majd a poharam aljára, majd újra a dzsekire... és bár látni nem láttam, de éreztem, hogy egyre vörösebb lesz a fejem. Hát még amikor utalni kezd az egészséges életmódra... Mondjuk, azt ő tudja, lehet, van benne valami és tényleg ráférne, bár akkor se hiszem, hogy nekem kéne itt most átszoktatnom. Ha ezt előbb tudom, akkor nem ráborítom a shaket hanem inkább meghívom egyre. Így belegondolva, vicces elképzelni, hogy az ilyen nagy vagány motorosok epres shaket szürcsölve közlekednek... No de vissza a valóságba, mielőtt túlságosan is elkalandoznék...
~Basszuskulcs, ezt jól megcsináltam...
-Én megvagyok, köszönöm... -válaszolok, miközben még mindig kissé zavarban vagyok.
Úgy tűnik, nem kapott dührohamot az előbbi kis alakításomtól, az már félsiker. Viszont ha már én okoztam a galibát, akkor...
-A dzsekije... én tényleg sajnálom, de nem kéne megtörölni? Ha jól nézem, akkor bőrből készült, szóval lehet, hogy nem is maradna folt utána. Maximum egy kissé eper illata lenne.
~Az epret meg mindenki szereti. Vagy aki nem az nem ember. -teszem hozzá, bár ezt már csak magamban, hangosan nem merem.

*Végigméri támadóját, aki ezúttal egy meglehetősen ártatlannak látszó gyönyörű leányka. Elsőre nem gondolná helybélinek, ám ebben az országban ezt nehéz megállapítani. Abban azonban biztos, hogy ha a juice-os merénylő nem is, valamelyik felmenője egészen biztosan Indiában született.*
~Milyen kis helyes, kár, hogy majd egy évszázaddal fiatalabb, mint amit a társadalom elnézne nekem.~
-Azt mondod? - kérdi egy kicsit azért még mindig flegmán - Hát nem tudom, szerintem a fenyő illatosítómhoz rosszul menne az az illat, de majd megpróbálom.
*Mélyet sóhajt. Úgy tűnik arra az elhatározásra jutott, hogy morgolódásának időtartama most már megüti a kellő mércét, ezért a következő mondatot már jóval kedvesebben sajtolja ki magából. Még egy szelíd mosolyt is megereszt, bár ahhoz, hogy az ember ezt lássa is, nem árt, ha nagyon közel áll hozzá.*
-Ne haragudj, rémes napom volt. - Kezd bele, majd fejezi is be a bocsánatkérést. - Tudod mit, ha elmondod hol kapok egy ilyet - mutat itt az üres pohárra - alkoholos változatban, meg van bocsájtva. Esetleg az sem baj, ha nem cifrázzák ennyire.

-Fenyő és eper? -tűnődök el egy pillanatra- Nem egy megszokott páros lenne, az biztos, de ki tudja? Lehet, hogy valakinek pont az tetszik. -próbálom menteni a menthetőt.
Amikor meghallom azt a sóhajt, szinte biztosra veszem, hogy valami rosszat mondtam, és inkább lelép az idegen mint hogy tovább hallgassa a fecsegésem, így amikor utána bocsánatot kér, nem kicsit lepődök meg. Hirtelen le sem esik, hogy épp engem kérdezett, csak döbbenten pislantok párat, mire észbe kapok.
-Hogy ilyet? Alkoholos változatban? -vonom fel az egyik szemöldökömet, majd óvatosan meglötykölöm kicsit a poharat, miközben a benne maradt kevéske italt figyelem.
-Hát... Direktben alkoholos változatról nem tudok, szóval... a legegyszerűbb, ha két utcával arrébb vesz egy ugyanilyet -fordulok kissé hátra, hogy az utca felé mutassak- Amibe utána beleönt valami alkoholt... Vagy ha az alkotóelemeit nézzük, akkor eperpálinka meg... kumisz? Annyira nem vagyok otthon a témában, nem szoktam alkoholt inni, de azt hiszem, az az a tej alapú alkoholos ital, amit Közép-Ázsiában isznak... De ha tényleg át akar állni az egészséges életmódra, akkor lehet nem ártana inkább ezzel próbálkozni. -emelem meg kissé a poharat- Ha gondolja, visszasétálhatunk venni még egyet önnek.

*Nem tudja megállni, hogy egy pillanatra ne képzelje el magát, amint nyakában azzal a fenyő illatosítóval motorozik. Amióta nem hordja a dögcédulát úgyis furcsa, hogy nem lóg ott semmi, talán....na meg még mit nem.*
-Szerintem remek ötlet. -Feleli teljesen őszintén.
~Remek ötlet? Valami szarkasztikusat akartam mondani....vagy ezt, olyan hangsúllyal. Fura....~
-Kitűnő ötlet! Úgyis mindig ki akartam próbálni ezt....vagyis, dehogy akartam!
*Gyanakodva tekint körül, ám nem lát senkit a közelben, akiből kinézné, hogy befolyásolni próbálná a tudatát azzal az ördögi szándékkal, hogy Shake-et itasson vele. Az egyetlen gyanúsított a közelben aki szóba jöhet pont vele szemben áll, ő pedig nem tűnik annyira veszélyesnek...*
-Mi volt abban a vacakban amit rám öntöttél??Már persze az epren meg a....tejen(?) kívül?

Hogy őszinte legyek, annyira én sem gondoltam komolyan ezt az egészet, legalábbis nem nézném ki belőle, hogy ez az alak vígan, epres shake-et szürcsölve sétálgasson az utcán... Így hát nem csoda, hogy most kissé döbbenten álltam a dolog előtt.
Ahogy beszél, csak szótlanul bólogatok, bár nem túl magabiztosan, inkább csak hogy jelezzem, itt vagyok és figyelek arra, amit mond. De aztán egy újabb furcsaság tűnik fel, ahogy saját magának ellent mondva próbál magyarázni.
~Basszuskulcs, csak nem valami drogost sikerült kifognom? -hátrálok egy lépést úgy, hogy minél kevésbé legyen szembetűnő a dolog.
Ám ekkor hirtelen nekem szegez egy kérdést, én pedig "beledermedek" a mozdulatba.
-Izé... esetleg cukor? -kérdezem a tőlem telhető legártatlanabb tekintettel- De pontosat az üzletben tudnának mondani... Én nem tettem bele semmit, esküszöm! -teszem hozzá gyorsan.
-Csak nem allergiás valami összetevőre? -kérdezem kissé aggódva.
Úgy tűnik, mégsem egy drogost fújt erre a szél, legalábbis a kérdéséből úgy jött át a dolog, hogy ő maga is meglepődött a jelenségen.
Én meg csak zavartam álltam és vártam, hogy most akkor ugyan mi lesz? Azért kissé kezd kétségbe ejtő lenni az eset...
Aztán eszembe jutott valami. Lehet, hogy a képességem?
~Áh, nem... már annyira tudom használni, hogy a környezetemre szinte egyáltalán ne legyen alapjáraton hatással... -próbálom magamat nyugtatni, amikor megint eszembe jut valami.
Nyugtatni?! Az rendben, hogy kissé megijedtem az előbb, egy kicsit lehet, hogy ezt a körülöttem lévők is érzékelték... -nézek körben, ahogy az előbb a férfi is előttem- ...de úgy tűnik, senki más nem érzékelt belőle semmit. A fenébe is ilyenkor a képességemmel, hogy ilyen kiszámíthatatlanul tud viselkedni...
~Lehet, hogy ő érzékenyebb, fogékonyabb erre az egészre? Ilyen... hangulatember lenne? -hát, hogy őszinte legyek, külsőre nem ezt nézném ki belőle, de ne ítéljünk elsőre.
Azért próba-szerencse, megpróbálom visszanyerni a hidegvérem. Annyira még nem ismerem, az meg nem hiányzik, hogy valami mutáns vadásszal összefussak, elég volt a múltkori "emberrablás".
-Minden rendben? Vagy esetleg tudok segíteni valamit?

-Cukor?? Nem arról volt szó, hogy ez egészséges?
*Mielőtt elkezdhetne azon aggódni, hogy mióta aggódik ő az ilyen marhaságokon, a kellemetlen érzés, hogy meg kell felelnie másoknak hirtelen tova száll, és megint régi jó nemtörődöm önmaga lesz. Ilyen hirtelen hangulatváltozást nem tapasztalt magán már nagyon rég óta, ezért érthető lenne, ha kicsit zabos volna, ám valami miatt úgy érzi, nem éri meg. Jobb lenyugodni, és nem foglalkozni vele, végül is nem történt semmi.*
-Minden a legnagyobb rendben. - Feleli, miközben fülig szalad a szája. - azt hiszem kicsit túlreagáltam az előbb...valamit. Inkább felejtsük el.
~Specialitásom....~
-Valójában, lehet, hogy én ugrottam eléd, mi lenne, ha meghívnálak egy másik ilyen egészségbombára? Ami a zsebemben van úgysem valami hígénikus.
*Ha Ratna Vele tart, tényleg elindul abba az irányba, ahonnan olyan illatot érez, ami a dzsekijéből árad.*
-Az én nevem amúgy Logan, és a tiéd?

-Hoppá. -a cukros megjegyzésre csak ennyit tudok mondani.
Touché, erre nem lehet mit visszavágni, így csak egy vállvonással reagálok rá.
Ahogy a férfi lelki világa szemmel láthatóan helyre áll, én sem bírom megállni, hogy ne mosolyodjak el.
-Rendben, nem történt semmit. -legyintek én is.
~Még szép, hogy nem. Nyugi, nyugi, nyugiii... -szuggerálom magamban... vagyis izé, csak magamat, ha én nyugodt vagyok akkor minden oké, nem hiányzik, hogy most őt is "benyugtatózzam".
Azt nem tudom, mire gondolhat, mi van a zsebében, de nem is állok le agonizálni rajta különösebben.
-Csak egy feltétellel. -válaszolom a tőlem telhető legnagyobb természetességgel, ám nem bírom megállni, hogy ne vigyorogjam el a végét- Ha ön is iszik egy ugyanolyat.
Épp elindulunk az utcán, arra, amerről az imént jöttem, amikor megtudom, hogy is hívják.
-Az enyém Ratna. Hmm, szóval Logan? Nem valami gyakori név... Csak nem külföldön született? -kérdezem kíváncsiskodva, ahogy haladunk.

-Rendben - feleli vállat vonva - egyszer mindent ki kell próbálni. Nem is baj, ha kivételesen valami édeset iszom.
*A lány képessége nagyobb hatással lehet a férfira, mint azt gondolta, Logan ugyanis nem talál semmi kivetnivalót abban, amit az előbb mondott. Normális énje azért előbukkan a mélyből egy pillanatra a nevére tett megjegyzés hallatán.*
-Szerintem a Ratna ritkább név ezen a földrészen. De egyébként eltaláltad, Kanadából jöttem, még a Polgárháború idejében.
*Akár szlengnek is hangozhat amit az előbb mondott, elvégre elképzelhetetlen, hogy tényleg annyira öreg legyen, nem igaz?*
-Az igazi nevem amúgy James, csak rám ragadt ez a név, de olyannyira, hogy már reflexből úgy mutatkozom be.
*Itt egy picit azért elcsodálkozik magán, de végül annyiban hagyja a dolgot.*
-Na, merre van már az a shake? -kérdi izgatottan - Ezer éve nem ittam epres dolgot.
*Kezeit össze dörzsöli, mint aki tényleg izgatott, hogy végre ihat valami finomat. Közben a tudata mélyén már kezdi sejteni, hogy valami azért itt még mindig nem oké, de sajnos a tudata mélye szerint az alkoholizálásból is vissza kéne vennie gyógyító faktor ide vagy oda, úgyhogy az egyenlőre nem sokat segít rajta.*
-Te amúgy itt élsz a környéken?

~Polgárháború? Na persze... -nézek rá gyanakodva, bár a múltkori esetből már tanultam annyit, hogy inkább ne is próbáljam megtippelni, hogy hány éves lehet. Úgy is legalább 10-20 évvel eltévesztem.
-Ó, hogy csak becenév? Úgy egyből érthető... Már épp meg akartam jegyezni, hogy most hallok először ilyen névről. -magyarázom, miközben megiszom azt a maradék 1-2 korty shake-et a poharamból, majd az üres poharat eltűntetem az egyik utcai szemetesben.
-No igen, itt Amerikában én se gyakran futok össze ilyen nevű emberekkel. Sőt, hogy őszinte legyek, eddig még egy ilyen emberrel sem találkoztam. Azt nem mondom, hogy Indiában olyan hú-de-nagyon felkapott divatnév lenne, de ott teljesen hétköznapinak számít.
Kissé meglep ez a lelkes türelmetlenkedés, mint valami felpörgött kisgyerek. Azért fura egy felnőttet így látni, de a maga módján azért aranyos.
-Még 1 tömbnyit kell sétálni, türelem.
Majd amikor arról kérdez, hogy hol élek:
-Mondhatni, is-is. Már egy jó ideje itt élek New Yorkban, ám pár napja, hete egy... ~na most mit mondjak? Áh, megvan!~ ...egyfajta bentlakásos iskolában élek. És ön? Ide valósi?

-Pedig egyáltalán nem ritka, a Szívek szállodájában is van egy ilyen nevű karakter....állítólag!
~Bár, mi van akkor, ha néha unalmamban megnézek minden vackot ami tv-ben megy pár hordó sör mellett?~
-A lényeg, hogy előfordul, bár a jenkik manapság hajlamosak bárminek elkeresztelni a gyermekeiket. Elhinnéd, hogy ismertem egy Scott nevű alakot? Borzalmas...
*A bentlakásos iskola hallatán valami mélyen megint motoszkálni kezd. Gyanúsan hangzik, és lehangolóan ismerősen. Másfelől, rengeteg rossz hírű bentlakásos iskola létezik a városban, kizárt, hogy pont arról van szó, ha meg mégis, mi van abban?*
-Na, itt is vagyunk!
*Megrendeli a két italt, majd fizetés után mohón hozzálát a sajátjához. Egy szuszra kiissza több mint a felét, addig pedig a világ mintha megszűnt volna számára.*
-És az az iskola itt van a környéken? Mi a neve?
*Persze a kérdést még mindig szájában a fodros szívószállal tette fel. Ha Kardfog most látná, a nevetésbe pusztulna bele.*