Orchard Beach

Több évszázadnyi titkolózás és képmutatás kellőképpen felvértezi az embert azokra a helyzetekre, amikor színészkedni kell. Ezért voltam én most egy a sok opálos tekintetű, éhes, gyanútlan ember közül, akik csordaként követték a fickót, aki vacsorát ígért. Gyanítom, hogy a mini rádió adó-vevőt csak én vettem észre, ahogy a fegyver körvonalait is a ruhája alatt.
Mindenki reávetette magát az ételre. Egyelőre nem szólhattam rájuk, hogy ne tegyék. Kábító vagy altdatób szer lehet a vacsorába keverve.
- Aztat eehiszem, főnök- mondtam kásásan - Csakhogy a bélésem baromi mód fáj tegnap óta. Nem vóna itten inkább valami itóka nekem? Elég nekem egy doboz sör is...
Mert azon észreveszem, ha manipulálnak vele, tettem hozzá gondolatban.

Erre számítottam. Persze nincs megoldhatatlan helyzet. Elvettem az üveget, és nagyot kortyoltam belőle, arcomon hálás, ostoba vigyorral. Az kiköptem az egészet, és szomorúan néztem a kopasz fickóra.
- Hát főnök, sajnálom ám nagyon, de ez itt má' ma megromlott. Remélem, a vendégeinek ebbő' nem adott..
Mint ahogy azt is reméltem, hogy bármi is van a borban, nem volt ideje hatni, vagy ha mégis, ilyen kis mennyiségben nem fogom észrevenni. Lopva a hajléktalanokra pillantottam, hátha már megmutatkozik valamilyen szer hatása.
- Azé' ez baromi rendes magátó', főnök. Hogy enni ad, meg minden. Sokszó' csinájja ezt? Csak mer eddig nem hallottat senkitű', hogy errefelé lehet kaját kapni...
Nem hittem komolyan, hogy bármi hasznosat kiszedhetek így belőle, de egy próbát azért megért.

Buta vigyorral vállat vontam, hogy jelezzem, rézemről nincs harag. A fickó rosszul leplezte az ingerültségét és a türelmetlenségét. Az ösztönöm azt súgta, hogy bárminek is kell történnie, az nemsokára be fog következni. Nem is kellett csalódnom. Tompa puffanással összeesett az egyik hobó, aztán még egy. Ijedt arcot vágtam, és odakaptam a fejem.
-Főnök...- kezdtem bizonytalanul, de többre már nem is maradt időm.
Sok dolog van, amiben nem vagyok a legjobb. A matematika például sosem volt az erőséggém, és a sakkban sem brillíroztam soha. De egyvalamiben mindig is én voltam a legjobb. Soha, senki nem tudott nálam gyorsabban fegyvert rántani. Így, hála a képességémnek, és a sok évtizednyi tapasztalatnak, most is csak néhány szempillantás kellett, hogy a másik a hatlövetűm csövébe bámulhasson.

-Ó, hogy az a... - szitkozódik a kopasz, amikor meglátja a képébe dugott stukkert, a sajátját pedig megtapogatja, mintha eleve csak azért nyúlt volna oda, hogy ellenőrizze, megvan-e még, aztán felemeli mindkét kezét.
-Szép darab, hol szerezted, kiraboltál egy múzeumot? - Kérdi, közel sem annyira gúnyosan, mint szeretné. - Működik ez egyáltalán?
Remegő hangjából látszik, hogy nem szeretné a gyakorlatban kipróbálni ezt. Óvatosan a mellényzsebéhez nyúl, és nagyon lassan, kihúzza a belőle a tárcáját.
-Na jó...van nálam....700 dolcsi azt hiszem...a tiéd lehet, ha elengedsz minket, mit szólsz? Megtarthatod a fegyverem is, ha akarod, nekem mindegy. Nyilvánvalóan nem akartunk személyesen veled ujjat húzni...

Türelmesen végighallgattam mindent, amit mondott. Aztán jó hangosan, hogy a mikrofonon át a társai is biztos meghallják, így szóltam:
- Ha bárki bármivel próbálkozik, tarfejű barátunk elhagyja az árnyékvilágot. A gyengébbek kedvéért kirobbantom az agyvelejét a tarkóján. Remélem, világosan beszéltem.
A kopaszra néztem, és megvakartam szakállas államat a szabad kezemmel. Elmosolyodtam a dús bozont alatt.
- Na igen, azt gondoltam, barátom. Velem valahogy soha senki nem akar ujjat húzni. Fene se érti... Részemrő, tudod, ez így rendben is volna nagyjából. Csak hát ugye az a fránya kíváncsiság... Szóval. Kik vagytok? Mire kellenek a csövesek? Ki küldött? Ezek még magukhoz térnek? Gyors és pontos választ várok el. Ha úgy vélem, hogy hazudsz, szétlövöm a térded. Kezdetnek. Ha a kis brátaid előbukannak, vagy bármit tesznek, akkor jön a tarkós dolog. Hallgatlak.

A fenyegetés hallatán kissé húzza a száját, mást azonban egyenlőre nem nagyon tehet, és nem is tervezi, egészen a kérdés áramlatig. Addig a pillanatig még élt benne a remény, hogy ez a manus csupán egyike azoknak a veteránoknak, akik a háborúval hazajöttükben az asszonyt egy ágyban találták az Elm utcával, aztán mielőtt kettőt pislogtak utcára kerültek egy szál revolverrel, mostanra viszont gyanítja, hogy valami magán kopóval lehet dolga, aki direkt rájuk vadászik.
-Azt a, de sok kérdésed van csövikém. Félek, nincs időm mindre válaszolni, de elküldöm levélben, rendben? Felírnád valahova a lakcímed? Ha nincs tollad, az sem baj, kérj az egyik sráctól.
szemeivel Cort mögé int, ahonnan négy fekete ruhát, és gázmaszkot viselő, gépfegyveres alak közeledik. Az arcukból nem sok látszik, hála az utcalámpák róluk tükröződő fényének, de amikor árnyékba kerülnek, akkor is pont olyan élettelen a tekintetük, mint amikor csak sejti az ember, hogy úgy bámulnak rá, mint egy csapatnyi pszichopata szobor.
-Nos, és a helyedben feladnám, mert a srácok tuti lőnek, és akkor engem is eltalálnak, őket ez viszont nem hatja meg. Kicsit sem...

Nem mozdultam, és a fegyvert sem eresztettem le. Az esélyeimet mérlegeltem. Sokkal gyorsabb voltam náluk. Egyet minden gond nélkul leszednék, és azt sem tudná, mi történt vele. A másodiknak lenne ideje felfogni, mi zajlik, mielőtt mehalna. De a harmadik meg a negyedik esetleg lőni is tudna. Nem mintha az gondot jelentene, hiszen egyszerűen csak elszivom a golyók kinetikus enegiáját, és kész. De amíg velük vagyok elfolalva, a kopasz elmenekülhet, arról nem is beszélve, hogy egyelőre nem terveztem leleplezni magam. Marad hát a blöff, és az, hogy patthelyzetet alakítok ki, míg többet nem tudok.
- Tudod, barátom-mondtam- Pont leszarom, hogy mit akar a négy muskétás. Te így is, úgy is meghalsz, ha nem válaszolsz, és fogadjunk, hogy akkor nem lesz nagy vigasz, hogy én is belehaltam a dologba. Szóval, ti ott hátul, nyugton maradni... Látjatok azokat a kis piros fényeket a házfalakon? Nem? Mozgáserzekelők. Szép nagy bombákhoz vannak kötve.
Reméltem, hogy ha a kopaszé nem is, sajat biztonságuk érdekli őket. Nem mintha lettek volna bármiféle bombák meg lézeres mozgásérzékelők, de hát ilyen játék ez, ebben a sötétben meg ugyse látnak el a házfalakig.
- Szóval, kis barátom, ideje, hogy beszélgessünk.

//Brooklyni utcákról //

Továbbra sem nagyon beszédesek a csövesek, és ez láthatóan nem azért van, mert nem akarnak beszélni, hanem mert semmit nem tudnak. Nagy nehezen az egyikük kinyögi, hogy hallotta, hogy az egyikük talán Bronx-ba ment a strandhoz, de ezt sem túl meggyőzően.
Mivel semmi mást nem találtam, így úgy döntöttem megér egy misét, hogy ennek utána járjak, a Bank felvételei megvárnak, amúgy is elég rizikós oda beállítani, mert talán akad egy-két túlbuzgó biztonságis, aki felismerhet.
Tehát először ellátogatok az említett helyszínre, a strandra, vagyis először megint a jó kis világháló segítségét keresem, hátha van valami, ami segíthet behatárolni kicsit közelebbről a helyszínt.
Elég sok eltűnést jelentettek erről a környékről, ami most már biztos, hogy valamiként összefügg az én esetemmel. A zsaruk nem nagyon törték magukat pár hajléktalanért, így nem is göngyölítették tovább az ügyet, pedig még egy robbanás is volt itt. Ebben viszont az a gyanús, hogy a rendőrök semmit nem találtak, pedig ki venné a fáradtságot, hogy még fel is takarítson maga után, ha felrobbant valamit.
El is látogatok a helyre, hogy én is megnézzem a saját szememmel, aztán jöhet a további kérdezősködés.
Valami hatodik megérzés azt súgja, hogy ennek a dolognak köze van Defoe embereinek eltűnéséhez, még ha most nagyon távolinak is tűnik a két ügy. Aztán az is lehet, hogy zsákutcába futok, akkor kezdhetem jóformán elölről a dolgot, de hát egy próbát megér.

//Előzmény: Brooklyn-i utcák //

A strand elé nagy területet jelent, így eltart egy pár óráig bejárni az egészet, főleg hogy még az inkognitódra is vigyázni kell. Csövesekből itt egyet sem találsz, viszont jel akad rá bőven, hogy a part környékén szoktak éjszakázni, csak épp ebben a pillanatban tartózkodnak máshol. Tegnap este még akadt olyan aki itt aludt, ez egészen biztos.
Ami a szétrobbant autót illeti, arra is találsz nyomokat, bár a robbanás talán nem a legjobb szó rá. A homokban érzer a kifojt olaj szagát, láthatsz pár apró fémszilánkot, és üvegdarabot ami hátra maradt a takarításból, ám semmi sem utal arra, hogy égett, vagy robbant volna a kocsi, inkább mintha összetörték volna apró darabokra. Vért is találsz itt, rengeteg vért, ami természetesen már rég felszáradt, illetve akad itt valami más is, ami hasonlít rá állagban, ám a szokásos mellett van valami más nagyon erőteljes szaga is. Talán mondanom sem kell, hogy ez a szag nem kellemes, sőt kifejezetten taszító, főleg egy állati mutáns számára.
A csatatér is sokkal beszédesebb, mint a sikátorban. Itt már arra sem vették a  fáradtságot, hogy elrejtsék a móló cölöpjeiben keletkezett golyó ütötte lyukakat, amikből jóval több is van, igaz csak egyetlen helyen besűrűsödve. Ha figyelmesen körbenézel, még néhány elhagyott töltényhüvelyt is találhatsz, melyek M16-os gépfegyverből származnak, legalábbis a kaliber alapján ez a legvalószínűbb. Nincs nehéz dolgod ezek felkutatásában egyébként, csak úgy hevernek a homokban. Nem kimondottan szem előtt, de azért szuper képességek sem kellenek hozzá, hogy megtalálja az ember, ha keresi....

Az egész partot bejártam és már majd leszakadt a lábam, de semmi konkrétumot nem találtam arra nézve, hogy hová tűnhettek a hajléktalanok. Teljesen nem tűntek el, hiszen a vackaikat most is megtaláltam párnak, de kérdezni sajnos nem tudtam tőlük, mert nem tartózkodtak itt.
A robbanás helyét nem volt nehéz megtalálni, nyomok voltak bőven, még ha fel is takarítottak, mert azt csak nagyjából csinálhatták, hogy a nagyobb feltűnést elkerüljék, mert éreztem a szagokat, az olajét, a benzinét és jó sok vért is, bár látni már nem lehetett, csak gyanús foltokat. Találtam még szétszóródott fém és üvegszilánkokat, amiket óvatosan megvizsgáltam, meg is szaglásztam, de nem éreztem rajta, hogy ezek robbanás miatt kerültek volna ide, inkább olyan volt, mintha valaki összemorzsolt volna egy autót. Érdekes!
Aztán, ami vérnél is jobban irritálta az orromat, az valami más volt, hasonló hozzá, de más és amitől még a gyomrom is felkavarodott, pedig azért bírom én a gyűrődést.
Golyónyom is volt bőven, ezt már nem akarták elrejteni, könnyen ráakadtam. A hüvelyek, amik a homokban hevertek könnyű volt megállapítani, hogy milyen fegyverekből lőtték ki őket.
~ Mi a fene volt itt? Háború? ~
Tény, hogy volt itt valami, de nem robbanás, és valószínűleg halottak is voltak bőven, de ettől nem lettem okosabb, mert nem tudtam kik takarítottak össze és voltak-e túlélők.
Ha mást nem találok, ami előre vinne, akkor irány vissza a Bank, ahol kénytelen leszek éjjel meglátogatni a biztonsági szobát, ahol a kamera felvételeit tárolják.

A bankba bejutni meglepően könnyű, igaz nem oda törsz be,a hol a pénzt tárolják, így talán érthető, hogy nem arra felé figyelnek a biztonságiak minden erejükkel. A kameraszobát üresen találod, és még az ajtaja is tárva nyitva előtted. A számítógépes rendszer ugyanakkor közel sem olyan egyértelmű mint várná az ember, konkrétan egy ősrégi vacak, amibe jó, hogy szenet nem kell pakolni, bár ki tudja, lehet azért nem tudod előhozni a felvételt, mert nem teszed. Minden esetre pár perccel később hallod, hogy a folyosón léptek közelednek. Egyetlen őr sétál vissza a munkaállomása felé, mindössze egy félig tele bögre forró kávéval felfegyverkezve, abban is csak két kockacukor a muníció, semmi krém. A manus unottan sétál vissza a székéhez, hacsak meg nem állítja valami ebben. Még mielőtt a szobájába érne, azért beszól a rádión:
-Srácok, ne aludjatok! Figyellek titeket!
Ezt követően kihúzza a rádiót a füléből, és nagyot kortyol a kávéból, miután jót mulatott a gondolaton, mekkorát ugorhattak azok a szerencsétlenek.
-Pancserek...

Nem okozott túl nagy problémát a szerver szobába bejutni, hiszen általában egy bankban nem oda igyekeznek betörni az emberek. Ami viszont meglepett, hogy nem találtam ott senki, de az őr szaga elég intenzív volt, így biztos voltam benne, hogy nem régen még itt tartózkodott, hiszen az ajtót is nyitva hagyta, így nem mehetett messzire.
Amíg lehetőségem volt rá, megpróbáltam gyorsan átnézni a gépet, de az olyan őskövület volt, hogy nagyon lassan töltögetett be, így viszont még semeddig sem jutottam, mire meghallottam a visszatérő biztonságis lépteit.
Az ajtó mögötti sötétebb sarokba húzódtam és megvártam, hogy belépjen, de még előtte hallottam, ahogy rászól a többi őrre és ezzel az én malmomra hajtja a vizet, mert egy darabig most biztos nem fogják hiányolni. Aztán megjelent a kávéval a kezében, és mintha még jókedvűen dúdolgatott is volna magában míg le nem vetette magát a székére.
Eszébe sem jutott, hogy valaki lehet idebenn, így nem is nézett körbe, csak kivette a fülhallgatókat a füléből, ami megmagyarázta a dúdolgatást, majd jót húzott a kávéjából.
Itt volt az idő a cselekvésre, mert minél előbb le akartam lépni, mielőtt mégis hiányolni kezdik, és ez ezzel a matuzsálem géppel, el fog tartani egy darabig.
Halkan mögé léptem és a kézélemmel egy erőteljeset csaptam a nyakszirtjére, hogy remélhetőleg elveszítse az eszméletét.
- Ahogy te is. – fogtam vissza a zuhanását, hogy ne üssön zajt, majd szépen lefektettem a földre, majd ismét a géphez léptem, hogy végre megszerezzem azokat a felvételeket.

Az őr nagyjából olyan hangot ad ki, mint amikor a pockoknak megfájdul a gyomra, és a bűnös hátul készül távozni, mielőtt eldőlne székestől. Azért borult azzal együtt, mert még megpróbált felállni, ám hiába, a nő sokkal gyorsabb volt, mintsem hogy ő tehessen ellene valamit.
A gép viszont továbbra is egy olyan operációs rendszert használ, ami egyidős a gyönyörű betörővel, és 20 év ugyan nem sok egy embernek, egy számítógépnek viszont eszméletlenül elavultnak számít. A menürendszer kicsit sem logikus, ráadásul a kezelőfelület is németül van. Mondjuk ez egy német multi egyik fiókja szóval...
A lényeg, hogy itt helyben elég necces lesz megtalálni a felvételt, szóval hacsak nem akarsz valakit szépen megkérni, hogy segítsen, akkor lehet jobb lesz kitépni mindent a falból, és lelépni, mielőtt megérkezik a lovasság.
Az alsóbb szinteken hatan őrködnek, náluk sincs komolyabb fegyver, "csak" sokkolók, és zseblámpák.
A gépek hatalmasak, de tényleg, óriásiak, és úgy zúgnak, mint egy mozdony. El fog tartani egy darabig amíg ezt kicipeled.

Bár nem vagyok egy számítógépzseni, olyan, mint Szellem fia Sean, aki most piszkosul jól jönne azért, de elég jól elboldogultam a mostani technikával. Viszont ez a szörnyszülött feladja a leckét, mert azon kívül, hogy régi, mint az országút, még valami idegen nyelven is van, amivel végképp nem vergődök zöldágra, legalábbis is, versenyt futva az idővel, biztosan nem. Azonban, ha el kell vinnem, akkor az elég nagy macera, mert bár a winchesterek elegek lennének, most melyiket operáljam ki belőle, ha meg az összeset ki kell vennem, akkor az sokáig tart és hangos is lehet.
De nem volt időm sok töprengésre, döntenem kellett, ráadásul lefelé nem mehettem, csak felfelé, ahonnan érkeztem, oda meg egy élmény lenne felcipelni ezt a dögöt, meg aztán hogy eresztem le?
Maradt a winchesterek kibányászása, aminek serényen neki is álltam, mert azok legalább beleférnek a hátizsákomba. Ha sikerült észrevétlen maradnom, akkor magamra erősítem a jócskán megnehezedett batyut és igyekszem fel a tetőre, hogy végre eltűnjek innen.

A csavarok fejét már megette a rozsda, ám a vadmacska nyers erejével szemben tehetetlenek természetesen, így könnyedén, ha nem is sértetlenül kerülnek ki a gépből mind egy szálig. Kitűnő hallásodnak hála pontosan tisztában vagy vele, hogy csak percekkel az előtt tudsz meglépni az irodából, hogy az egyik őrben a diszpécser iránt érzet unszimpátiáját legyűri a kíváncsisága, és megnézi, mia fene történik ott a kamera szobában. Aztán még így is percekig tart, amíg riadót fújnak, mert először csak azt hiszi, elaludt az a rohadék, amire pedig a rendőrség is tudomást szerez a betörésről, te már messze jársz. Ilyenkor általában visszanéznék felvételen, hogy mi történt, de ugye...

Ha sikerül valahol megnézned a vinyókat, már a saját operációs rendszereddel, úgy valamivel könnyebb a dolog, ám nem kevés anyag vár rád, még akkor is, ah csak az egyik kamera képére vagy kíváncsi.
Idővel természetesen láthatod a drága olasz kocsikat leparkolni, éppen csak hogy a kamera látótávolságán belül. Ilyen messzire nem a legtisztább a kép, de kétség sem férhet hozzá, hogy ők azok. Ezt követően pár óráig nem történik semmi, majd ugyanezek az emberek vigyázzállásban, libasorban térnek vissza, és szállnak be a kocsijukba. Sokat sajnos ebből sem lehet megtudni, ám mielőtt az utca újra unalomba fulladna, a képernyő sarkában egyetlen pillanatra felbukkan az eszméletlen Mike, ahogy a vállán cipeli valaki, aki még ilyen messziről is látványosan stíröl egy sokkal alacsonyabb csajt. Ismerős lehet az alakja, és nem is véletlenül. Valamiért egy röpke pillanatra a kamera felé fordul, amikor megigazítja az ájult zsaru fejét, és akkor láthatod a kicsit pixeles, de azért felismerhető arcát régi villámkezű ismerősödnek.

Nem mondom, hogy szép munkát végeztem és nem is észrevétlent, így jobb lesz sietni, már éppen az utolsókat pakolom a zsákba, mikor meghallom, hogy valaki közeledik. Persze még van időm, hogy kislisszoljak az ajtón és felrohanjak hangtalanul a tetőre vezető lépcsőn.
És már jócskán magam mögött hagyom az épületet, mikor meghallom a szirénákat. Megkönnyebbült mosoly terül el az arcomon. Azért elég necces volt.
Otthon azonnal nekilátok a felvételeknek, de töméntelen mennyiségű felvételt kell átnéznem. Próbálom megosztani a képernyőt és ezzel, na meg azzal gyorsítani a dolgot, hogy megpörgetem a felvételeket, így is hosszú-hosszú órákba telik mire végre felbukkannak a keresett kocsik.
A felvétel ugyan pocsék, de összetéveszthetetlen. Mikor sokáig nem látok mozgást belepörgetek megint és csak órák múlva bukkannak fel Defoe emberei, mint a zombik, hiszen határozottan nem uraik a saját cselekedeteiknek ez nyilvánvaló a felvételről.
Bosszúsan nézem, ahogy lassan megindulnak, hiszen ettől nem lettem okosabb, mikor a felvételen, éppen csak a szélén egy pillanatra felbukkan egy ismerős alak, aki egy másik ismerős alakot cipel a vállán. Nem kell nagyon nézegetnem ki az. Elsőre felismertem: Soren!
~ Hogy a jó büdös…… Mi a frászba keveredtél te nagyon hülye?~ mormolok el magamban egy szitokszót, de közben a lány sem kerüli el a figyelmemet, aki most kissé másként néz ki, mint amikor régen találkoztunk. Ratna! A kis félénk Ratna, aki a légynek sem akart ártani! Miből lesz a cserebogár!
De most végre van valami a kezemben, amivel közelebb kerülhetek a célomhoz. Azt hiszem itt az ideje meglátogatni rég nem látott partneremet, aki úgy látszik nem csak a szexben kiváló, hanem a bajkeverésben is.

És, akkor a változatosság kedvéért Soren nem válaszol a telefonjára, pontosabban nem is kapcsol, hiába próbálod hívni, továbbá az E-mail címe is visszadob egy olyan üzenetet, amit akkor szokott a rendszer, ha nem létezik a cím, bár amilyen egy informatikai zseni, simán lehet, hogy csak véletlenül törölte, vagy ilyesmi. A lényeg, hogy a csövesekhez hasonlóan szívódott fel, és egyik elérhetőségén sem tudod utolérni őt.
Ugyanakkor, őt mégsem nyelte el a föld, mint a csöveseket, ugyanis ha róla kérdezősködsz, akkor ha tanukat nem is találsz, de tetthelyeket, ahol valaki az elektromos rendszert babrálta meg(helyenként kisütve minden biztosítékot egyszerre az épületben) már igen, amiből ítélve nagyon aktív lehetett a fickó mostanában. Rengeteg műszaki felszerelést lopott el, akárki is követte el ezeket a tetteket, és ha pár napig nyomozgatsz, és türelmesen vársz, előbb utóbb el fogod találni, hova mennek majd legközelebb, és akkor csapdát állíthatsz.

A következő raktár véletlenül a part közelében található. Őrizni nem őrzik, a cég rég csődbe ment, aki a portékákat birtokolta odabent. Éjfélig nem történik semmi, aztán két fekete furgon kanyarodik le az útról, amikből vagy egy tucat gázmaszkos ember ugrál ki, majd rendeződik alakzatba. Élükön normális ruhákat viselve ott áll Soren, ki megfontoltan sétál az elektromos kerítéshez, szorít rá, majd némi szikrázást követően berúgja a fémkaput a sötétségbe borult raktárba.
-Oké, húzzatok bele, max fél óránk lehet. Egy kettő!
A katonák erre bevonulnak a raktárba, és meg is kezdik a ládák kipakolását.

Persze számoltam az eshetőséggel, hogy nem fogom tudni olyan könnyen utolérni, ami be is jött, hiszen sem telefonon, sem e-mailben, nem sikerült, sőt, mintha mindent kitörölt volna.
Maradt a már eddig is jól bevált módszer, a kérdezősködés. A hajléktalanokkal kapcsolatos kudarcom után, nagyon meglepett, hogy Soren-ről azért csordogáltak az információk rendesen. Egy betörés itt, egy betörés ott……szépen kis sorozatot hajtott végre az utóbbi időben! Nagyon belehúzott, csak kérdés, hogy önszántából-e?
És mi a fenének neki ilyen mennyiségű műszaki cikk? Még eladni sem tudja őket!
Szépen gyűjtögettem az információkat és raktam össze a szálakat. Otthon, térképen megjelöltem a betörések helyszíneit és kigyűjtöttem a még ki nem rabolt üzletek, raktárak listáját is. Pár nap múlva már volt egy tippem, hogy legközelebb, hol fognak lecsapni.

Jó ideje lesben álltam már, a kiszemelt raktár melletti tetőn hasalva, fekete ruhámban beleolvadva az éjszakába. Nem voltam türelmetlen, tudom, hogy az ilyenhez sok idő kell és még az is lehet, hogy még sem ez lesz a célpont.
Éjfélkor azonban meghallottam a közeledő autókat, aztán csak néztem az éjjellátón keresztül, ahogy azok a fura, gázálarcot viselő fazonok bemasíroznak az épületbe, miközben Soren megnyitotta nekik a kapukat.
Azt hiszem itt az idő, hogy kicsit most én sokkoljam le a férfit.
A hátsó részen leereszkedve, megkerültem a raktárat és Soren háta mögött bukkantam fel. Nagyon halk és nagyon óvatos voltam. Emlékeztem Mike meséjére és nem akartam, hogy azok a zombik felfigyeljenek rám. Pakolásszanak csak nyugodtan! Hoztam magammal egy kis fecskendőt is, amiben gyors hatású nyugtató volt és megpróbáltam a férfi szájára tapasztani a kezem, majd a másikkal a nyakába döfni a tűt. Ha sikerült, akkor felfogtam a testét és gyorsan elhúztam onnan, be a sötétbe.

Egyre csak várom, hogy a hangyák végezzék a  dolgukat, amíg én elvagyok idekint a kocsik mellett a mobilomon lévő Snake játékkal. Ratna persze állandóan szekál, hogy a küldetésre kéne figyelnem, mert mi van akkor, ah valaki mögém lopózik, de ő most nincs itt nem igaz?
-Mppfff!!! Kiáltok a számra szorított kézbe, és életre kelnek a szikrák a testemben, de addigra szúrást érzek a nyakamon. Kissé szédelegve fordulok hátra a támadóm felé, akit a hirtelen elektromosság biztosan hátrébb lökött, de hirtelen olyan homályos minden, hogy azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány.
-Mi a.... - Kérdem, de aztán összeesek. A maszkosok segítségére persze nem számíthatok, van azoknak odabent fontosabb dolga is, és ugye senki sem maradt kint őrködni, csak én. Pazar. Kíváncsi vagyok, hol fogok felébredni, ha felébredek egyáltalán.

Persze az óvatosságból soha nem elég, és én elkövettem azt a hibát, hogy elfelejtettem, milyen tulajdonsága van az én kedves extársamnak, így még szerencse, hogy a tűt bele tudtam szúrni, mert az áram alaposan megrázott és bár nem állt szándékomban el is engedtem a száját.
Nem tudtam pontosan mennyi idő míg hat a nyugtató, hogy lesz-e ideje kiáltani, felhívni a bent ügyködő zombik figyelmét, hogy baj van, mert akkor azonnal le kell lépnem és még egyszer nem biztos, hogy olyan szerencsém lesz, hogy megtalálom, de ha igen, akkor sem lesznek már ilyen lazák, hogy rajta kívül nincs más idekinn.
Azonban mákom van! Mielőtt még igazán felfoghatná, hogy mi történt vele, már ki is ütötte a szer. Gyorsan megragadom a hóna alatt és halkan elhúzom a kocsik közeléből, majd mikor már elérem a távolabb lévő autómat, be is pakolom a csomagtartóba előtte azonban egy műanyag bilinccsel megkötöm a kezét, lábát, biztos, ami biztos.
Nem kis darab emberről van szó és ráadásul tehetetlen, így minden képességemre szükségem van, hogy ezeket megtegyem.
Ha minden simán és észrevétlenül ment, akkor szépen elgurulok onnan és meg sem állok a város másik végében lévő, Szellem által kibérelt raktárnál, melynek pincéjében szándékozom folytatni Seren-nel a beszélgetést, aki remélhetőleg már magához tért, mert lecipelni bizony nem fogom.
- Jó reggelt hétalvó! Gondolom nagyon örülsz nekem?

Furcsa, olyan könnyűnek érzem magam...kezdem sejteni, hogy ez is egy olyan nap lesz, mint amikor pucéran ébredtem egy skoda motorháztetőjén arra, hogy egy csaj portugálul ordibál velem, valami dél-amerikai országban, aminek illene tudnom a nevét, vagy legalább azt, hogy hogy kerültem oda.
~Na jó, mi lehet már megint. Hmmm...műanyag bilincs, csak nem Mike az már megint? Na jó, ideje ennek véget vetni.~
Megfeszítem izmaimat, és a belém töltődött elektromosságnak hála sokkal nagyobb erővel feszülök neki a bilincsnek, mint egy normális ember tenné. Őt talán feltartaná, engem viszont aligha, igaz nagyon vágja a bőröm. A lábamnál szinte észre sem veszem, mikor lepattan róla. Azon nyomban felállok, és megpróbálom torkon ragadni a selymes hangú támadómat, majd felemelni mintha csak egy rongybaba lenne. Egy szexi szőke rongybaba....mi a...
-Sheena??? - Kérdem ledöbbenve, és el is ejtem őt azon nyomban.
-Whoaaaa... - jegyzem meg, és bámulom őt tátott szájjal. Vörösnek sem volt rossz egyáltalán, annak ellenére, hogy utálom a vörösöket, de szőkén. Azta! Úr isten! Mit is kérdezett? Hajjajj, el sem tudja képzelni mennyire!!! Illetve, pár másodperccel később lehet el tudja, amikor megpróbálom megragadni, magamhoz rántani, és olyan hevesen lesmárolni, hogy majdnem eldőlünk tőle.
-Azt hittem meghaltál vagy ilyesmi! Felforgatták érted a várost, és még az sms-re sem válaszoltál, aztán meg eltűnt a mobilom és...na várjunk...mi a francért drogoztál be?

Mikor felnyitom a csomagtartót és már nyomom is a szöveget, amitől remélhetőleg leesik az álla, hát inkább az enyém esett le, mikor kipattant, mint akit rugók löktek ki és azonnal a nyakamat kezdte markolászni.
Baromi nagy szerencséje volt, hogy időben el is engedett, mert m ki is pattantak a körmeim, hogy kissé átszabja a vonásait
Mikor a szemét kezdi meregetni rám, akkor esik le, hogy legutóbb éppen vörösben pompáztam, így meglepő lehetett neki a mostani hajszínem, de aztán, még a levegőt is kiszorítja belőlem, ahogy hirtelen magához ránt és az ajkaimra tapad.
Nem mondom, hogy nem csinálja jól és egy pár pillanatig hagyom is, hogy kiélvezkedje magát, aztán határozottan eltolom magamtól és hátrébb lépek pár lépést, majd hidegen nézek rá, cseppet sem meghatva a dumájától.
- Persze, aggódtál mi? Ha akartál volna megtaláltál volna, úgy hogy ne süketelj itt nekem, eltűnt mobilról meg ilyenek. – ráztam meg a fejem. – Miért drágám? Mert valami olyasmibe másztál bele, ha jól láttam, ami nagyon-nagyon veszélyes az egészségre és páran holtan akarnak látni a bandáddal együtt. Gondolom, ha odasétáltam volna hozzád, hogy kérdéseket tegyek fel, nem számíthattam volna kellemes fogadtatásra.
- Kérdésem meg lenne bőven. Mit keresek ezekkel és hol vannak Defoe emberei és mit tettetek a zsaruval, hogy átment agymosottba? Kezdetnek erre is elég ha válaszolsz, akkor talán elgondolkozok a barátságunk folytatásán. – nézek rá karba tett kezekkel eléggé morcosan.