Orchard Beach

Nem egészen értem, min sértődött így meg, bár igaz, hogy kicsit füllentettem. Nem eltűnt a mobilom, hanem elkobozták, nehogy le tudjanak nyomozni. Legalábbis ez volt a hivatalos duma. Nem mintha lenne térerő a szigeten. Néha gyanítom, hogy a főnökség csak azért szemétkedik velem, mert megteheti, főleg Káli....na az egy rohadék.
-Ne csináld ezt bébi, úgy beszélsz, mintha csak le kellett volna sétálnom a szomszédba az ország egyik legjobban körözött bérgyilkosnőjéért. Komolyan mondom, állandóan a te képed mutogatták a TV-ben, azóta nem volt ilyen szexi a híradó, hogy kirúgták azt az időjós csajt...
~Vagy sport tudósító lett volna az a szürke szemű baba? Mi is volt, valami Carbonara...Carbon...á mindegy.~
A duma viszont, hogy valami olyasmibe másztam bele, ami veszélyes, és egészségtelen, meg fúj, és halál, és egyebek...hát tőle ez legalábbis aranyos, én pedig mosolyogva döntöm oldalra a fejem.
-Tudod kincsem, ezzel a bandával nem nyírtam ki senkit, szóval máris kevésbé para az egész, mint amit együtt műveltünk Tokio-ban, igaz a fizetés sem ugyanaz egyenlőre, de később lesz még jobb is.
A kérdés áradatra sóhajtok egy fájdalmasat. Itt tényleg csak melóról lesz szó...francba. Nem mondom, elég beteg lett volna, ha előjátéknak szánta volna az injekciós emberrablós cuccot, de képes lettem volna alkalmazkodni.
-Ki a tököm az a Defoe? Na mindegy, mit keresek velük? Mindig velük voltam édes, csak előléptettek a tevékenyebbik csoportba. Ők mentettek ki a rendőrségtől, amikor már biztos voltam benne, hogy valami föld alatti lyukban fogom végezni. A zsarud meg...hogyhogy mit tettek vele? Kohler-t ölte meg, mégis mennyit kellett győzködni ehhez? Na jó, elég nyápicnak tűnt az igaz, de ahogy hallottam, a felesége majdnem megszült a kivégzőosztag előtt, még szép, hogy agyonlőtte azt a férget. Ő az új hősöm, komolyan mondom, ilyen közel vagyok ahhoz, hogy bocsánatot kérjek tőle, amiért egyke lesz a porontya miattam...és mellesleg, honnan veszed azt a baromságot, hogy lelövettünk volna, ha közel jössz? Lehet nem reagálok azonnal kedvesen...úgy értem, alig ismertelek meg ezzel a frizurával, és így mintha fiatalabb lennél vagy 5 évvel...Jesszus milyen jól nézel ki...

- Neked magyarázzam, hogy meg tudtál volna találni? Más is megtalált, hogy megbízást adjon és érdekes módon neki ez nem okozott gondot, de hagyjuk, lépjünk tovább! – legyintettem a kezemmel.
A következő megjegyzésére, hogy az új tagokkal még nem nyírt ki senkit, megajándékozom az egyik legszúrósabb pillantásommal.
- Hát, még ha el is hinném neked, hogy te személy szerint nem nyírtál ki senkit, akkor is érdekes, hogy az egyetlen szemtanút, egy hajléktalant, aki látott benneteket az őrsnél, elnyelte a föld és a vackán annyi vért szagoltam, hogy kétlem, hogy még az élőket szaporítaná. – húztam el a számat gúnyosan. – Apropó hajléktalanok! Egy csomó eltűnt mostanában errefelé, nem tudsz róluk valamit véletlenül? Egyébként Defoe a város egyik nagyhatalmú maffiafőnöke és azt enyhén kétlem, hogy sosem hallottál róla, de az a te dolgod. Mindenesetre azért én nem akasztanám vele össze a bajuszomat, ha csak……. – néztem rá sokatmondóan, - ha csak nem mindenhatóak az új barátaid.
Aztán csak hallgatom a magyarázkodását és egyre jobban az az érzésem, hogy vagy tényleg belezúgott ebbe a társaságba, vagy neki is átmosták az agyát.
- A zsaru sosem ölte volna meg Kohler-t és nem adta volna fel az inkognitóját. Az a marha szeretett zsaru lenni. A feleségét is a te „barátaid” vetették oda koncnak és csalinak, ahogy végül kiokoskodta, ahogy lekerült róla az elmebéklyó, amiben tartották. És nem hiszem, hogy pont a te bocsánatkérésedre vágyik, miután segítettél romba dönteni az életét. – ráztam meg a fejem komoran. – Megváltoztál Soren. – néztem a szemébe kissé szomorúan. – És lehet, hogy te nem lőnél le, de ezt elmondhatod a „munkatársaidról” is? – utaltam a zombikra és próbáltam figyelmen kívül hagyni a belőle kitörő bókokat.
- Megbízásom van, hogy keressem meg azt a két tucat embert, akikkel a rendőrség mögött futottatok össze. Tudod hol vannak? – kérdeztem ismét. – Ha elmondod, már mehetsz is vissza óvóbácsinak. – tettem karba a kezem és néztem rá kérdőn.

Most mondhatnám, hogy úgy nézek én ki, mint aki meg tudja őt fizetni, és következésképpen felkutatni? Szívesen a képébe vágnám, de félek akkor bedühödne, és kalapként hordhatnám a seggem, így amikor dobni szeretné a témát, nem ellenkezem. Francba...miért pont most kellett összeveszni vele, hogy ilyen dögös lett?
-Mi olyan hihetetlen abban, hogy nem nyírtam ki senkit? Ezt úgy mondod, mintha valami tömeggyilkos lennék... - magyarázom, és a szúrós nézése kicsit sem hat meg, bár azért hátrébb lépek tőle, szóval lehet mégis...
-Nézd cicus, nem tudom mit kevertél ma reggel a whiskas-odba, de lövésem sincs, miről beszélsz. A csövesekről nem tudok semmit, ha pedig azt mondod, ez a Defoe nagy szám, legyen, engem sosem érdekelt a maffia. Viszont, ha az a tucat bumburnyák érdekel, akik ránk támadtak a rendőrségnél...nos a főnökük beszólt Kálinak, aki erre csinált rajtuk valami tömeghipnózist, és bumm. Hogy aztán mi lett belőlük, arról fogalmam sincs, lehet most piszklja ki őket a fogai közül, nem tudom...
És akkor jön az, ami tényleg szíven üt. A fájdalmas, csalódott megállapítás, hogy megváltoztam. Egyszerűen nem tudom mire vélni, de valahogy az az érzésem, hogy ez azt jelenti, nincs több szex, úgyhogy muszáj helyre tennem szegényt, mielőtt hülyeséget csinál, mondjuk tartós kapcsolatba kezd valami bunkóval, aki virágokkal halmozza el, és gyereket csinál neki, meg ilyesmi. Brrr.....
-ÉN változtam meg? Te komolyan mit szívtál, én is kérek! Bűnözők vagyunk mind a ketten, és felteszem nem az üdvhadsereg bízott meg, hogy megkeresd azokat a tagokat, úgyhogy nagyon te sem golyózhattál be azért. A zsaru meg...hát bocs, hogy nem ejtek könnyeket érte, de mégis lecsukott az a rohadék. Azt hittem, ha valaki, te megérted, miért nem sajnálom, amiért utolérte a karma. Ami pedig a főnökömet illeti, nem mindenható de azért tud egy-két dolgot.
Közben a távolban hallhatod, hogy egy helikopter közelít a raktár felé. Persze lehet csak a hatos csatorna közvetítő gépe, de hacsak nem cserélték le a szokásos madárkájukat egy Blackhawk-ra ez nem valószínű.
-Például meg tud találni, bárhol vagy, ha mutánsnak születtél. Ahogy hallom már erre is jön. Nézd, tudom, hogy nem bízol bennük, de ez nem is gond, én sem. Viszont, esküszöm neked, ez életem legjobb balhéja. Rendesen fizetnek, és senki sem mer beléd kötni, még azok a gennyes zsernyákok sem. Gyere velem, a főnök biztos szívesen látna téged is.
Itt már szabályosan kérlelőn nézek rá. Tényleg buli lenne, ha ő is velem tartana. Végre lenne egy jó ismerősöm is ott.
-Gondold meg szívi, meddig akarsz még menekülni? Velünk biztonságban lennél. Velem biztonságban lennél.
~Oké, ez egy kicsit túl nyálas volt...mi a fene...~
-Gyorsan dönts, fél perc, és itt vannak.

- Ugye nem gondolod, hogy akikhez csatlakoztál valami kiscserkészek, akik merő jópofaságból teszik, amit tesznek? – kérdeztem tőle a védekezésére, de inkább arra figyeltem, amit utána kezdett mondani, mert végre a lényegnél voltunk.
Viszont továbbra is csak olyan információkat mondott, amivel nem voltam előbbre, bár azt még el is hittem, hogy tényleg nem tud az eseményekről semmit, mert egyrészt semmi oka nem volt, hogy hazudjon nekem, a másik, hogy nem hiszem, hogy nagyon magasan állt volna a szervezet ranglétráján, ha még a telefonját is elvették tőle, mert persze nem vettem be, hogy elhagyta.
Az, hogy Defoe nevét még csak nem is hallotta, azért kicsit kételtem, de hát ennek nem volt jelentősége, abból a szempontból, hogy ugyan azt mondta az emberek eltűnéséről, mint Mike, de ettől tovább nem jutottam.
- Oké, oké! Megbabonázta őket Ratna, ezt én is tudom! De hová vitte őket, azt csak tudod? Mondj egy helyet végre, ahol legalább jutok valamire. – győzködöm.
- Az a zsaru megmentette az életedet, te ökör! – csattantam fel, mert egyszerűen nem hittem el, hogy nem látja az összefüggéseket, de aztán beláttam, hogy az ő szempontjából is van benne valami és nem tudja, amit én a férfiról. – Na jó, ezt hagyjuk! Neki is van elég baja már, és te is megtaláltad a neked való helyet, ahogy látom. – ráztam meg a fejem kissé csalódottan, de már hallottam egy közeledő gépet, mielőtt még felhívta volna rá a figyelmemet. – Látom odáig vagy értük meg vissza és minden szuper, hogy velük dolgozhatsz. Nem érdekel, hogy kik ezek, hogy mi bújuk meg a maszkok alatt, csak az, hogy te biztonságban legyél és megkapd a pénzedet. Gratulálok a karrieredhez! – léptem hátrébb a raktár takarásába. – És nem! Én nem adom el magam, még ha ezzel nehezebb is az életem, de tudod, szeretem ha ez a sajátom. – mutatok a fejemre és nem csinálnak belőlem alázatos talpnyalót, aki még elégedett is a sorsával.
- Ha még van benned egy kis érzelem irántam, akkor elmondod, amire szükségem van és akkor megtartalak az emlékezetemben annak, akire szívesen gondolok, ha nem, akkor csak egyet kérek. Ne állja az utamba!
Ha segít és használható infóval lát el, akkor kap még tőlem egy halvány mosolyt és aztán igyekszem eltűnni a sötétben, ha kell átváltozok, hogy mielőbb messze jussak a helikoptertől és a férfitól, aki Josh óta először dobogtatta meg a szívemet és akit most felírhatok ismét a veszteséglistámra.

-Nem hát, akik úgy gondolkodnak, mint a kiscserkészek, sosem vettek volna be engem maguk közé. - Felelem gúnyosan, bár azért van benne valami. Kicsit azért rosszul esik, hogy nem hisz nekem, de ez van.
-Igen, tudom - felelem a kérdésre, hogy hova vitte őket az a hibbant hárpia, de többet nem szólok, és aztán le is üvölti a fejem. Na de erre már én sem tudok hideg fejjel válaszolni:
-Megmentett??? Csak azért vagyok életben, mert az egyik társam hazavágta a puskáját, és nem tudott kilőni!!! Ezt tanúsíthatná a haverom is, de sajnos meghalt. Szeretnéd kitalálni, mi történt vele?
Aztán elhúzódik tőlem a sötétség felé, amit végül is jól tesz, hisz nemsokára itt az erősítés. Lehet nekem sem ártana kimennem innen, mielőtt főszereplő válna belőlem egy bizarr helyi hírben a raktárról, ami felrobbant a benne felejtett hellfire rakéta meghibásodása miatt. Addig viszont még van pár másodpercem. Rizikós, de hátha meg tudom győzni...
-Ha elmondanám, az a gyanúm oda mennél, és kár lenne, ha csupa lyuk lenne a formás segged.
~És majdnem biztos, hogy engem is élve megnyúznának, vagy rosszabb.~
-Ne csináld ezt. Stryker nem mosta ki az agyam, és veled sem tenné! Nem tudod megállítani, de ha még most csatlakoznál, te is jól járnál. úgy élhetnénk akár a....
Kezdek kételkedni benne, hogy hall még engem egyáltalán. Túl rég óta tűnt el a sötétben. Felvillantok egy nagyobb szikrát a kezemben, hogy bevilágítsam vele a szobát, de semmi.
-SHEENA! - Kiáltok utána csalódottan, és mérgesen, de aztán rohanok is ki az udvarra, hogy az ég felé intsek. A csapatom nem lő ki, inkább leszállnak elém. Mondjuk, ezen a gépen nincs is rakéta, szóval ez van...
-Mi történt? - Kérdi egy gépies hang, egyértelműen egy rádióból, hisz az alak, akiből jön, nem mozgatja a száját, már amennyire ez a maszktól látszik.
-Semmi komoly, csak egy régi románc...kisit furcsa ötletei vannak a romantikáról. De már elment, többé nem fog gondot okozni...
Aztán felszállok a gépre, és mikor az elemelkedik a földtől, még egyszer utoljára a sötét tájra emelem a tekintetem.

Valamivel messzebb két fekete furgon közeledik a menekülő párduc felé. Ez két autó más, mint ami a raktárba tört be, a legénysége pedig nagyon várja már a találkozást a nővel.

Sajnos úgy látszik a régi szikra már nem lobbantja lángra Soren szívét, mert bár azt mondja, tudja, hol vannak a maffiózók, további részleteket nem közöl, inkább tovább sorolja a sérelmeit, amiért úgy döntött beáll ebbe a titokzatos szektába.
- Sajnálom Soren! – ingatom meg a fejem, bár ezt nem láthatja, ahogy a sötétbe húzódok, és tényleg így is gondolom. – Sajnálom, hogy nem bízol bennem és inkább melléjük állsz. Gondolod, hogyha átmosták az agyadat, akkor ezzel tisztában lennél? Pont azokat a szavakat használnád, mint most. – mondtam neki halkan. – Ha meggondolnád magad, akkor megtalálod a módját, hogy üzenj nekem. – tettem még hozzá, bár ebben a történtek után nem reménykedtem
A név viszont megütötte a fülemet. Sryker! Hiszen ezt egy mutáns sem felejti el, de már nem volt idő e miatt is faggatni, hiszen a helikopter hangja már jóformán a fejünk fölött hallatszott.
Persze még halottam a kiáltását, de akkor már messze jártam, de a csalódásomat nehéz volt palástolni. Többet vártam ettől a találkozótól, ami valószínűleg hiba volt. Le kéne már vonnom a tanulságot, hogy az én munkámmal nem összeegyeztethető egy mélyebb kapcsolat.
Átalakulva suhantam az éjszakában, de a mostanában fokozottan belém ivódó paranoia miatt most sem lankadt a figyelmem.
Hallottam a közeledő autókat és bár nem lehettem biztos benne, hogy nem-e csak a véletlen játszik közre, nem óhajtottam közelebbi kapcsolatba kerülni velük, így igyekeztem árkon-bokron át közlekedni, ahol nem tudnak követni, ha mégis ez lenne a céljuk.
Különben is örültem volna, ha nem köt belém ma senki, mert elég vérengzős hangulatban voltam,ahhoz, hogy most emberi fejjel gondolkozzak.

Sokáig rohantam, míg végül már nem hallottam semmilyen irányból az autók morgását, és kezdtem megnyugodni. Abban egy idő után biztos voltam, hogy engem próbáltak becserkészni, hiszen sokáig hallottam a két autó ismerős zúgását, ezért volt megnyugtató, hogy elvesztették a nyomomat. Még egy darabig megfeszítetten figyeltem, de miután meggyőződtem róla, hogy tényleg nem hallom őket, akkor hazafelé vettem az irányt és kicsit később vissza is alakultam, hiszen nem mehettem forgalmas helyre vadállati alakban és nekem taxit kellett fognom.
Mikor már hazafelé autóztam, egy halvány mosollyal nyugtáztam, hogy Soren tévedett, vagy csak Stryker vágott fel előtte, de ezek szerint még sem tudják követni minden mutáns nyomát. Mondjuk ki is verte volna nálam a biztosítékot, ha mégis.
Minden esetre, azért még pár utcával előbb kiszálltam és csináltam pár kitérőt, de miután senkit nem láttam, hogy követne, hazamentem. Otthonról felhívtam először Szellemet, hogy beszámoljak neki, mire jutottam, aztán felhívtam a maffiavezért is, hogy tájékoztassam a fejleményekről. Azt hiszem a megbízás nagyobb része teljesítve lett. Most már tudja ki rabolta el és hogyan az embereit, sőt még videót is kaphat róluk.

Szellem helyett a telefont egy magas hang veszi fel, ki visítva üdvözöl téged a vonal másik feléről...
-SÍSAAAA!!!!! Sziaaa!!!
..annak ellenére, hogy esélyt sem hagy rá, hogy bemutatkozz. Persze, ha ez lenne a legkevésbé furcsa ebben a gyerekben, a szüleinek kimondottan unalmas élete lenne mellette, azt pedig még sem hagyhatja, nem igaz?
-JÖSSZ LE ONNAN DE RÖGTÖN! Jól van, és most add ezt ide...ne hisztizz, tudod, hogy ilyet nem csinálunk...Sheena? Bocs, amint lesz egy kis időm, a fejemhez ragasztó szalagozom a telefont. Na mesélj, mi történt?
Nagyon nem lepik meg a történtek, leszámítva Stryker nevét, amire már összeráncolja a homlokát, és gondolkodni kezd.
-Hát...Mike mondta, hogy összefutott a pasiddal, szóval sejtettem, hogy még velük van...Ratna-nál kevésbé meglepő az biztos, de Stryker? Biztos, hogy nem csak ugratni akart téged ez a bájgúnár? Úgy értem, Rozsomák egészen biztos benne, hogy kinyírta azt a manust, és hidd el, ha van valami, amit még a málnaszörpnél is jobban szeret, az a trancsírozás, szóval hajlok rá, hogy higgyek neki ebben.
Közben lehuppan egy kanapéra, lábait pedig felpolcolja egy másik támlájára, és úgy beszél tovább, miközben másik kezével dobálgatja föl-le Alistair-t.
-Mondjuk, valami köze lehet hozzá ennek az ipsének a játékaikból ítélve. Kár, hogy nem tudtam kérdezz feleleket játszani velük, amikor hozzám néztek be. Mindegy...szerintem beszélj a karmossal, tuti érdekelni fogja az ügy.

Defoe cseppet sem boldog, bár ezt próbája leplezni. Megköszöni a hívásod, és ígéretet tesz rá, hogy kézhez fogod kapni a pénzed amint legközelebb találkoztok. Hogy ez pontosan mikor lesz, azt ugyan nem köti az orrodra, de hívni fog hamarosan, ebben biztos lehetsz.

Mikor meghallottam a kicsi Alistair hangját a telefonba, kicsit arrébb kaptam a fülemtől a kagylót, mert az örömkitörésétől majdnem beszakadt a dobhártyám, de ez sem gátolt meg abban, hogy fülig kússzon a szám széle.
- Szia te kis gengszter! Ne hagyd magad! – nevettem bele a készülékbe, főleg mikor meghallottam a háttérben a szigorú atya hangját.
- Semmi gond Szellem, nagyon bírom a kis krapekot. Biztos unalmas lenne nélküle az életetek. – hárítottam el a barátom szabadkozását.
De aztán már el is komolyodtam, hiszen semmi vidám nem volt a következő pár perc mondanivalójában.
- Biztos! Semmi értelme nem lett volna, hogy megemlítse, ha nem igaz. – mondtam meggyőződéssel. – Elég jól kiszűröm, ha valaki kamuzik, de sajnos Soren teljes meggyőződéssel akart engem átállítani ennek a társaságnak az oldalára.
Nem tudom leplezni a keserűséget a hangomban, de aztán megrázom a fejem és dühös leszek saját magamra, így elűzöm az emlékeket és a dolgomra koncentrálok.
- Nem tudom Szellem. – válaszolom arra, hogy Rozsomák kinyírta a pasast. – Talán ő is feléledt, mint már páran, akiket ismerünk. A fene tudja! De nem ártana utána járni, mert ha ez igaz és él, akkor…….
Nem fejezem be, mert mindannyian tudjuk, hogy ez rosszat jelent, és talán már ennek az előszelét érezzük most is.
- Tudod mennyire felemás érzelmekkel közelítek Logan felé. – sóhajtok nehéz szívvel. – De muszáj a végére járni és tudom, hogy te sem vagy túl jóban vele. Megkeresem és beszélek vele. – ígértem meg Szellemnek és még pár szó búcsúzkodás után elköszöntem.
A maffiavezér persze nem volt elragadtatva a dolgok ilyetén állásától, én meg attól nem, hogy elódázta a fizetésemet. Bár nem gondoltam, hogy át akar verni, azért örültem volna egy kis kézzel fogható eredménynek. Ezt éreztettem is vele, meg azt is, hogy nem szeretem, ha valaki nem teljesíti az ígéreteit.
Aztán már csak Logan volt hátra, így rácsörögtem és kértem tőle egy találkát, rábízva, hogy hol akarja megejteni.

-Az tuti...na de majd ha lesz egy sajátod, meglátjuk, mennyire fogsz te unatkozni amikor... TESZED LE AZT A SZEKRÉNYT DE RÖGTÖN! Bocs, most le kell tennem. Vigyázz magadra.
Miután a férfi hangja eltűnik az éterből, és megpróbálod Rozsomákot hívni, jó sokáig csörög a telefonja. Ha megpróbálod másodszor is hívni, szintén nem kapsz választ. Ha harmadszorra is bepróbálkozol, és elég türelmes vagy, akkor nagy nehezen valaki válaszol, ám a korábbiakhoz hasonlóan ez sem annak a  hangja, akire számítottál.
--H...halló. Nem tudom kié ez a telefon, de most találtam itt a fűben, úgyhogy az enyém! Vegyenek másikat, ez úgyis régi, és ócska és...semmi!
Egy mélyebb hang szűrődik be a háttérből, majd némi hiszti, és végül az idősebb hang veszi át a kagylót.
-Elnézést, régóta szeretne mobilt a kölyök. Kérem mondja meg a mobil tulajdonosának, hogy a Staten Island-i lovaspark portáján le fogjuk adni a telefont, ha az úgy megfelel, és máskor vigyázzon rá jobban.

A Rozsomákkal való beszélgetés azért nem volt ilyen egyszerű, hiszen sok minden történt, ami miatt úgy gondoltam soha nem fogok vele összefutni mostanában, vagy az elkövetkező pár száz évben, de úgy látszik a sors másképp akarta.
De lehet, hogy még sem, mert hívtam egyszer.......kétszer......., de nem vette fel. Már úgy voltam vele, hogy még egy próbát teszek, hátha csak éppen elfoglalt valakinek a kibelezésével, de végre beleszólt valaki........aki biztosan nem volt Logan, inkább valami kölyök.
Kicsit meglepve hallgattam a szöveget és már le akartam tenni, hiszen úgy sem mentem vele semmire, mikor kisebb szóváltás után egy idősebb hang legalább épkézláb magyarázattal szolgált, miszerint ők találták meg az elvesztett mobilt.
- Köszönöm, majd átadom neki. - szóltam bele röviden, aztán leraktam.
~ Majd, ha egyszer összefutunk, feltétlen. ~ gondoltam, de aztán úgy voltam, ami nem megy kár erőltetni, így letettem a Rozsival való találkozásról.
Mást kell kitalálnom, de egy alvás és egy sör erejéig még az ráér.

//Köszönöm a játékot, nagyon klassz volt. //