Orchard Beach

//Brooklyni utcákról //

Továbbra sem nagyon beszédesek a csövesek, és ez láthatóan nem azért van, mert nem akarnak beszélni, hanem mert semmit nem tudnak. Nagy nehezen az egyikük kinyögi, hogy hallotta, hogy az egyikük talán Bronx-ba ment a strandhoz, de ezt sem túl meggyőzően.
Mivel semmi mást nem találtam, így úgy döntöttem megér egy misét, hogy ennek utána járjak, a Bank felvételei megvárnak, amúgy is elég rizikós oda beállítani, mert talán akad egy-két túlbuzgó biztonságis, aki felismerhet.
Tehát először ellátogatok az említett helyszínre, a strandra, vagyis először megint a jó kis világháló segítségét keresem, hátha van valami, ami segíthet behatárolni kicsit közelebbről a helyszínt.
Elég sok eltűnést jelentettek erről a környékről, ami most már biztos, hogy valamiként összefügg az én esetemmel. A zsaruk nem nagyon törték magukat pár hajléktalanért, így nem is göngyölítették tovább az ügyet, pedig még egy robbanás is volt itt. Ebben viszont az a gyanús, hogy a rendőrök semmit nem találtak, pedig ki venné a fáradtságot, hogy még fel is takarítson maga után, ha felrobbant valamit.
El is látogatok a helyre, hogy én is megnézzem a saját szememmel, aztán jöhet a további kérdezősködés.
Valami hatodik megérzés azt súgja, hogy ennek a dolognak köze van Defoe embereinek eltűnéséhez, még ha most nagyon távolinak is tűnik a két ügy. Aztán az is lehet, hogy zsákutcába futok, akkor kezdhetem jóformán elölről a dolgot, de hát egy próbát megér.

//Előzmény: Brooklyn-i utcák //

A strand elé nagy területet jelent, így eltart egy pár óráig bejárni az egészet, főleg hogy még az inkognitódra is vigyázni kell. Csövesekből itt egyet sem találsz, viszont jel akad rá bőven, hogy a part környékén szoktak éjszakázni, csak épp ebben a pillanatban tartózkodnak máshol. Tegnap este még akadt olyan aki itt aludt, ez egészen biztos.
Ami a szétrobbant autót illeti, arra is találsz nyomokat, bár a robbanás talán nem a legjobb szó rá. A homokban érzer a kifojt olaj szagát, láthatsz pár apró fémszilánkot, és üvegdarabot ami hátra maradt a takarításból, ám semmi sem utal arra, hogy égett, vagy robbant volna a kocsi, inkább mintha összetörték volna apró darabokra. Vért is találsz itt, rengeteg vért, ami természetesen már rég felszáradt, illetve akad itt valami más is, ami hasonlít rá állagban, ám a szokásos mellett van valami más nagyon erőteljes szaga is. Talán mondanom sem kell, hogy ez a szag nem kellemes, sőt kifejezetten taszító, főleg egy állati mutáns számára.
A csatatér is sokkal beszédesebb, mint a sikátorban. Itt már arra sem vették a  fáradtságot, hogy elrejtsék a móló cölöpjeiben keletkezett golyó ütötte lyukakat, amikből jóval több is van, igaz csak egyetlen helyen besűrűsödve. Ha figyelmesen körbenézel, még néhány elhagyott töltényhüvelyt is találhatsz, melyek M16-os gépfegyverből származnak, legalábbis a kaliber alapján ez a legvalószínűbb. Nincs nehéz dolgod ezek felkutatásában egyébként, csak úgy hevernek a homokban. Nem kimondottan szem előtt, de azért szuper képességek sem kellenek hozzá, hogy megtalálja az ember, ha keresi....

Az egész partot bejártam és már majd leszakadt a lábam, de semmi konkrétumot nem találtam arra nézve, hogy hová tűnhettek a hajléktalanok. Teljesen nem tűntek el, hiszen a vackaikat most is megtaláltam párnak, de kérdezni sajnos nem tudtam tőlük, mert nem tartózkodtak itt.
A robbanás helyét nem volt nehéz megtalálni, nyomok voltak bőven, még ha fel is takarítottak, mert azt csak nagyjából csinálhatták, hogy a nagyobb feltűnést elkerüljék, mert éreztem a szagokat, az olajét, a benzinét és jó sok vért is, bár látni már nem lehetett, csak gyanús foltokat. Találtam még szétszóródott fém és üvegszilánkokat, amiket óvatosan megvizsgáltam, meg is szaglásztam, de nem éreztem rajta, hogy ezek robbanás miatt kerültek volna ide, inkább olyan volt, mintha valaki összemorzsolt volna egy autót. Érdekes!
Aztán, ami vérnél is jobban irritálta az orromat, az valami más volt, hasonló hozzá, de más és amitől még a gyomrom is felkavarodott, pedig azért bírom én a gyűrődést.
Golyónyom is volt bőven, ezt már nem akarták elrejteni, könnyen ráakadtam. A hüvelyek, amik a homokban hevertek könnyű volt megállapítani, hogy milyen fegyverekből lőtték ki őket.
~ Mi a fene volt itt? Háború? ~
Tény, hogy volt itt valami, de nem robbanás, és valószínűleg halottak is voltak bőven, de ettől nem lettem okosabb, mert nem tudtam kik takarítottak össze és voltak-e túlélők.
Ha mást nem találok, ami előre vinne, akkor irány vissza a Bank, ahol kénytelen leszek éjjel meglátogatni a biztonsági szobát, ahol a kamera felvételeit tárolják.

A bankba bejutni meglepően könnyű, igaz nem oda törsz be,a hol a pénzt tárolják, így talán érthető, hogy nem arra felé figyelnek a biztonságiak minden erejükkel. A kameraszobát üresen találod, és még az ajtaja is tárva nyitva előtted. A számítógépes rendszer ugyanakkor közel sem olyan egyértelmű mint várná az ember, konkrétan egy ősrégi vacak, amibe jó, hogy szenet nem kell pakolni, bár ki tudja, lehet azért nem tudod előhozni a felvételt, mert nem teszed. Minden esetre pár perccel később hallod, hogy a folyosón léptek közelednek. Egyetlen őr sétál vissza a munkaállomása felé, mindössze egy félig tele bögre forró kávéval felfegyverkezve, abban is csak két kockacukor a muníció, semmi krém. A manus unottan sétál vissza a székéhez, hacsak meg nem állítja valami ebben. Még mielőtt a szobájába érne, azért beszól a rádión:
-Srácok, ne aludjatok! Figyellek titeket!
Ezt követően kihúzza a rádiót a füléből, és nagyot kortyol a kávéból, miután jót mulatott a gondolaton, mekkorát ugorhattak azok a szerencsétlenek.
-Pancserek...

Nem okozott túl nagy problémát a szerver szobába bejutni, hiszen általában egy bankban nem oda igyekeznek betörni az emberek. Ami viszont meglepett, hogy nem találtam ott senki, de az őr szaga elég intenzív volt, így biztos voltam benne, hogy nem régen még itt tartózkodott, hiszen az ajtót is nyitva hagyta, így nem mehetett messzire.
Amíg lehetőségem volt rá, megpróbáltam gyorsan átnézni a gépet, de az olyan őskövület volt, hogy nagyon lassan töltögetett be, így viszont még semeddig sem jutottam, mire meghallottam a visszatérő biztonságis lépteit.
Az ajtó mögötti sötétebb sarokba húzódtam és megvártam, hogy belépjen, de még előtte hallottam, ahogy rászól a többi őrre és ezzel az én malmomra hajtja a vizet, mert egy darabig most biztos nem fogják hiányolni. Aztán megjelent a kávéval a kezében, és mintha még jókedvűen dúdolgatott is volna magában míg le nem vetette magát a székére.
Eszébe sem jutott, hogy valaki lehet idebenn, így nem is nézett körbe, csak kivette a fülhallgatókat a füléből, ami megmagyarázta a dúdolgatást, majd jót húzott a kávéjából.
Itt volt az idő a cselekvésre, mert minél előbb le akartam lépni, mielőtt mégis hiányolni kezdik, és ez ezzel a matuzsálem géppel, el fog tartani egy darabig.
Halkan mögé léptem és a kézélemmel egy erőteljeset csaptam a nyakszirtjére, hogy remélhetőleg elveszítse az eszméletét.
- Ahogy te is. – fogtam vissza a zuhanását, hogy ne üssön zajt, majd szépen lefektettem a földre, majd ismét a géphez léptem, hogy végre megszerezzem azokat a felvételeket.

Az őr nagyjából olyan hangot ad ki, mint amikor a pockoknak megfájdul a gyomra, és a bűnös hátul készül távozni, mielőtt eldőlne székestől. Azért borult azzal együtt, mert még megpróbált felállni, ám hiába, a nő sokkal gyorsabb volt, mintsem hogy ő tehessen ellene valamit.
A gép viszont továbbra is egy olyan operációs rendszert használ, ami egyidős a gyönyörű betörővel, és 20 év ugyan nem sok egy embernek, egy számítógépnek viszont eszméletlenül elavultnak számít. A menürendszer kicsit sem logikus, ráadásul a kezelőfelület is németül van. Mondjuk ez egy német multi egyik fiókja szóval...
A lényeg, hogy itt helyben elég necces lesz megtalálni a felvételt, szóval hacsak nem akarsz valakit szépen megkérni, hogy segítsen, akkor lehet jobb lesz kitépni mindent a falból, és lelépni, mielőtt megérkezik a lovasság.
Az alsóbb szinteken hatan őrködnek, náluk sincs komolyabb fegyver, "csak" sokkolók, és zseblámpák.
A gépek hatalmasak, de tényleg, óriásiak, és úgy zúgnak, mint egy mozdony. El fog tartani egy darabig amíg ezt kicipeled.

Bár nem vagyok egy számítógépzseni, olyan, mint Szellem fia Sean, aki most piszkosul jól jönne azért, de elég jól elboldogultam a mostani technikával. Viszont ez a szörnyszülött feladja a leckét, mert azon kívül, hogy régi, mint az országút, még valami idegen nyelven is van, amivel végképp nem vergődök zöldágra, legalábbis is, versenyt futva az idővel, biztosan nem. Azonban, ha el kell vinnem, akkor az elég nagy macera, mert bár a winchesterek elegek lennének, most melyiket operáljam ki belőle, ha meg az összeset ki kell vennem, akkor az sokáig tart és hangos is lehet.
De nem volt időm sok töprengésre, döntenem kellett, ráadásul lefelé nem mehettem, csak felfelé, ahonnan érkeztem, oda meg egy élmény lenne felcipelni ezt a dögöt, meg aztán hogy eresztem le?
Maradt a winchesterek kibányászása, aminek serényen neki is álltam, mert azok legalább beleférnek a hátizsákomba. Ha sikerült észrevétlen maradnom, akkor magamra erősítem a jócskán megnehezedett batyut és igyekszem fel a tetőre, hogy végre eltűnjek innen.

A csavarok fejét már megette a rozsda, ám a vadmacska nyers erejével szemben tehetetlenek természetesen, így könnyedén, ha nem is sértetlenül kerülnek ki a gépből mind egy szálig. Kitűnő hallásodnak hála pontosan tisztában vagy vele, hogy csak percekkel az előtt tudsz meglépni az irodából, hogy az egyik őrben a diszpécser iránt érzet unszimpátiáját legyűri a kíváncsisága, és megnézi, mia fene történik ott a kamera szobában. Aztán még így is percekig tart, amíg riadót fújnak, mert először csak azt hiszi, elaludt az a rohadék, amire pedig a rendőrség is tudomást szerez a betörésről, te már messze jársz. Ilyenkor általában visszanéznék felvételen, hogy mi történt, de ugye...

Ha sikerül valahol megnézned a vinyókat, már a saját operációs rendszereddel, úgy valamivel könnyebb a dolog, ám nem kevés anyag vár rád, még akkor is, ah csak az egyik kamera képére vagy kíváncsi.
Idővel természetesen láthatod a drága olasz kocsikat leparkolni, éppen csak hogy a kamera látótávolságán belül. Ilyen messzire nem a legtisztább a kép, de kétség sem férhet hozzá, hogy ők azok. Ezt követően pár óráig nem történik semmi, majd ugyanezek az emberek vigyázzállásban, libasorban térnek vissza, és szállnak be a kocsijukba. Sokat sajnos ebből sem lehet megtudni, ám mielőtt az utca újra unalomba fulladna, a képernyő sarkában egyetlen pillanatra felbukkan az eszméletlen Mike, ahogy a vállán cipeli valaki, aki még ilyen messziről is látványosan stíröl egy sokkal alacsonyabb csajt. Ismerős lehet az alakja, és nem is véletlenül. Valamiért egy röpke pillanatra a kamera felé fordul, amikor megigazítja az ájult zsaru fejét, és akkor láthatod a kicsit pixeles, de azért felismerhető arcát régi villámkezű ismerősödnek.

Nem mondom, hogy szép munkát végeztem és nem is észrevétlent, így jobb lesz sietni, már éppen az utolsókat pakolom a zsákba, mikor meghallom, hogy valaki közeledik. Persze még van időm, hogy kislisszoljak az ajtón és felrohanjak hangtalanul a tetőre vezető lépcsőn.
És már jócskán magam mögött hagyom az épületet, mikor meghallom a szirénákat. Megkönnyebbült mosoly terül el az arcomon. Azért elég necces volt.
Otthon azonnal nekilátok a felvételeknek, de töméntelen mennyiségű felvételt kell átnéznem. Próbálom megosztani a képernyőt és ezzel, na meg azzal gyorsítani a dolgot, hogy megpörgetem a felvételeket, így is hosszú-hosszú órákba telik mire végre felbukkannak a keresett kocsik.
A felvétel ugyan pocsék, de összetéveszthetetlen. Mikor sokáig nem látok mozgást belepörgetek megint és csak órák múlva bukkannak fel Defoe emberei, mint a zombik, hiszen határozottan nem uraik a saját cselekedeteiknek ez nyilvánvaló a felvételről.
Bosszúsan nézem, ahogy lassan megindulnak, hiszen ettől nem lettem okosabb, mikor a felvételen, éppen csak a szélén egy pillanatra felbukkan egy ismerős alak, aki egy másik ismerős alakot cipel a vállán. Nem kell nagyon nézegetnem ki az. Elsőre felismertem: Soren!
~ Hogy a jó büdös…… Mi a frászba keveredtél te nagyon hülye?~ mormolok el magamban egy szitokszót, de közben a lány sem kerüli el a figyelmemet, aki most kissé másként néz ki, mint amikor régen találkoztunk. Ratna! A kis félénk Ratna, aki a légynek sem akart ártani! Miből lesz a cserebogár!
De most végre van valami a kezemben, amivel közelebb kerülhetek a célomhoz. Azt hiszem itt az ideje meglátogatni rég nem látott partneremet, aki úgy látszik nem csak a szexben kiváló, hanem a bajkeverésben is.

És, akkor a változatosság kedvéért Soren nem válaszol a telefonjára, pontosabban nem is kapcsol, hiába próbálod hívni, továbbá az E-mail címe is visszadob egy olyan üzenetet, amit akkor szokott a rendszer, ha nem létezik a cím, bár amilyen egy informatikai zseni, simán lehet, hogy csak véletlenül törölte, vagy ilyesmi. A lényeg, hogy a csövesekhez hasonlóan szívódott fel, és egyik elérhetőségén sem tudod utolérni őt.
Ugyanakkor, őt mégsem nyelte el a föld, mint a csöveseket, ugyanis ha róla kérdezősködsz, akkor ha tanukat nem is találsz, de tetthelyeket, ahol valaki az elektromos rendszert babrálta meg(helyenként kisütve minden biztosítékot egyszerre az épületben) már igen, amiből ítélve nagyon aktív lehetett a fickó mostanában. Rengeteg műszaki felszerelést lopott el, akárki is követte el ezeket a tetteket, és ha pár napig nyomozgatsz, és türelmesen vársz, előbb utóbb el fogod találni, hova mennek majd legközelebb, és akkor csapdát állíthatsz.

A következő raktár véletlenül a part közelében található. Őrizni nem őrzik, a cég rég csődbe ment, aki a portékákat birtokolta odabent. Éjfélig nem történik semmi, aztán két fekete furgon kanyarodik le az útról, amikből vagy egy tucat gázmaszkos ember ugrál ki, majd rendeződik alakzatba. Élükön normális ruhákat viselve ott áll Soren, ki megfontoltan sétál az elektromos kerítéshez, szorít rá, majd némi szikrázást követően berúgja a fémkaput a sötétségbe borult raktárba.
-Oké, húzzatok bele, max fél óránk lehet. Egy kettő!
A katonák erre bevonulnak a raktárba, és meg is kezdik a ládák kipakolását.

Persze számoltam az eshetőséggel, hogy nem fogom tudni olyan könnyen utolérni, ami be is jött, hiszen sem telefonon, sem e-mailben, nem sikerült, sőt, mintha mindent kitörölt volna.
Maradt a már eddig is jól bevált módszer, a kérdezősködés. A hajléktalanokkal kapcsolatos kudarcom után, nagyon meglepett, hogy Soren-ről azért csordogáltak az információk rendesen. Egy betörés itt, egy betörés ott……szépen kis sorozatot hajtott végre az utóbbi időben! Nagyon belehúzott, csak kérdés, hogy önszántából-e?
És mi a fenének neki ilyen mennyiségű műszaki cikk? Még eladni sem tudja őket!
Szépen gyűjtögettem az információkat és raktam össze a szálakat. Otthon, térképen megjelöltem a betörések helyszíneit és kigyűjtöttem a még ki nem rabolt üzletek, raktárak listáját is. Pár nap múlva már volt egy tippem, hogy legközelebb, hol fognak lecsapni.

Jó ideje lesben álltam már, a kiszemelt raktár melletti tetőn hasalva, fekete ruhámban beleolvadva az éjszakába. Nem voltam türelmetlen, tudom, hogy az ilyenhez sok idő kell és még az is lehet, hogy még sem ez lesz a célpont.
Éjfélkor azonban meghallottam a közeledő autókat, aztán csak néztem az éjjellátón keresztül, ahogy azok a fura, gázálarcot viselő fazonok bemasíroznak az épületbe, miközben Soren megnyitotta nekik a kapukat.
Azt hiszem itt az idő, hogy kicsit most én sokkoljam le a férfit.
A hátsó részen leereszkedve, megkerültem a raktárat és Soren háta mögött bukkantam fel. Nagyon halk és nagyon óvatos voltam. Emlékeztem Mike meséjére és nem akartam, hogy azok a zombik felfigyeljenek rám. Pakolásszanak csak nyugodtan! Hoztam magammal egy kis fecskendőt is, amiben gyors hatású nyugtató volt és megpróbáltam a férfi szájára tapasztani a kezem, majd a másikkal a nyakába döfni a tűt. Ha sikerült, akkor felfogtam a testét és gyorsan elhúztam onnan, be a sötétbe.

Egyre csak várom, hogy a hangyák végezzék a  dolgukat, amíg én elvagyok idekint a kocsik mellett a mobilomon lévő Snake játékkal. Ratna persze állandóan szekál, hogy a küldetésre kéne figyelnem, mert mi van akkor, ah valaki mögém lopózik, de ő most nincs itt nem igaz?
-Mppfff!!! Kiáltok a számra szorított kézbe, és életre kelnek a szikrák a testemben, de addigra szúrást érzek a nyakamon. Kissé szédelegve fordulok hátra a támadóm felé, akit a hirtelen elektromosság biztosan hátrébb lökött, de hirtelen olyan homályos minden, hogy azt sem tudom, fiú vagyok-e vagy lány.
-Mi a.... - Kérdem, de aztán összeesek. A maszkosok segítségére persze nem számíthatok, van azoknak odabent fontosabb dolga is, és ugye senki sem maradt kint őrködni, csak én. Pazar. Kíváncsi vagyok, hol fogok felébredni, ha felébredek egyáltalán.

Persze az óvatosságból soha nem elég, és én elkövettem azt a hibát, hogy elfelejtettem, milyen tulajdonsága van az én kedves extársamnak, így még szerencse, hogy a tűt bele tudtam szúrni, mert az áram alaposan megrázott és bár nem állt szándékomban el is engedtem a száját.
Nem tudtam pontosan mennyi idő míg hat a nyugtató, hogy lesz-e ideje kiáltani, felhívni a bent ügyködő zombik figyelmét, hogy baj van, mert akkor azonnal le kell lépnem és még egyszer nem biztos, hogy olyan szerencsém lesz, hogy megtalálom, de ha igen, akkor sem lesznek már ilyen lazák, hogy rajta kívül nincs más idekinn.
Azonban mákom van! Mielőtt még igazán felfoghatná, hogy mi történt vele, már ki is ütötte a szer. Gyorsan megragadom a hóna alatt és halkan elhúzom a kocsik közeléből, majd mikor már elérem a távolabb lévő autómat, be is pakolom a csomagtartóba előtte azonban egy műanyag bilinccsel megkötöm a kezét, lábát, biztos, ami biztos.
Nem kis darab emberről van szó és ráadásul tehetetlen, így minden képességemre szükségem van, hogy ezeket megtegyem.
Ha minden simán és észrevétlenül ment, akkor szépen elgurulok onnan és meg sem állok a város másik végében lévő, Szellem által kibérelt raktárnál, melynek pincéjében szándékozom folytatni Seren-nel a beszélgetést, aki remélhetőleg már magához tért, mert lecipelni bizony nem fogom.
- Jó reggelt hétalvó! Gondolom nagyon örülsz nekem?

Furcsa, olyan könnyűnek érzem magam...kezdem sejteni, hogy ez is egy olyan nap lesz, mint amikor pucéran ébredtem egy skoda motorháztetőjén arra, hogy egy csaj portugálul ordibál velem, valami dél-amerikai országban, aminek illene tudnom a nevét, vagy legalább azt, hogy hogy kerültem oda.
~Na jó, mi lehet már megint. Hmmm...műanyag bilincs, csak nem Mike az már megint? Na jó, ideje ennek véget vetni.~
Megfeszítem izmaimat, és a belém töltődött elektromosságnak hála sokkal nagyobb erővel feszülök neki a bilincsnek, mint egy normális ember tenné. Őt talán feltartaná, engem viszont aligha, igaz nagyon vágja a bőröm. A lábamnál szinte észre sem veszem, mikor lepattan róla. Azon nyomban felállok, és megpróbálom torkon ragadni a selymes hangú támadómat, majd felemelni mintha csak egy rongybaba lenne. Egy szexi szőke rongybaba....mi a...
-Sheena??? - Kérdem ledöbbenve, és el is ejtem őt azon nyomban.
-Whoaaaa... - jegyzem meg, és bámulom őt tátott szájjal. Vörösnek sem volt rossz egyáltalán, annak ellenére, hogy utálom a vörösöket, de szőkén. Azta! Úr isten! Mit is kérdezett? Hajjajj, el sem tudja képzelni mennyire!!! Illetve, pár másodperccel később lehet el tudja, amikor megpróbálom megragadni, magamhoz rántani, és olyan hevesen lesmárolni, hogy majdnem eldőlünk tőle.
-Azt hittem meghaltál vagy ilyesmi! Felforgatták érted a várost, és még az sms-re sem válaszoltál, aztán meg eltűnt a mobilom és...na várjunk...mi a francért drogoztál be?

Mikor felnyitom a csomagtartót és már nyomom is a szöveget, amitől remélhetőleg leesik az álla, hát inkább az enyém esett le, mikor kipattant, mint akit rugók löktek ki és azonnal a nyakamat kezdte markolászni.
Baromi nagy szerencséje volt, hogy időben el is engedett, mert m ki is pattantak a körmeim, hogy kissé átszabja a vonásait
Mikor a szemét kezdi meregetni rám, akkor esik le, hogy legutóbb éppen vörösben pompáztam, így meglepő lehetett neki a mostani hajszínem, de aztán, még a levegőt is kiszorítja belőlem, ahogy hirtelen magához ránt és az ajkaimra tapad.
Nem mondom, hogy nem csinálja jól és egy pár pillanatig hagyom is, hogy kiélvezkedje magát, aztán határozottan eltolom magamtól és hátrébb lépek pár lépést, majd hidegen nézek rá, cseppet sem meghatva a dumájától.
- Persze, aggódtál mi? Ha akartál volna megtaláltál volna, úgy hogy ne süketelj itt nekem, eltűnt mobilról meg ilyenek. – ráztam meg a fejem. – Miért drágám? Mert valami olyasmibe másztál bele, ha jól láttam, ami nagyon-nagyon veszélyes az egészségre és páran holtan akarnak látni a bandáddal együtt. Gondolom, ha odasétáltam volna hozzád, hogy kérdéseket tegyek fel, nem számíthattam volna kellemes fogadtatásra.
- Kérdésem meg lenne bőven. Mit keresek ezekkel és hol vannak Defoe emberei és mit tettetek a zsaruval, hogy átment agymosottba? Kezdetnek erre is elég ha válaszolsz, akkor talán elgondolkozok a barátságunk folytatásán. – nézek rá karba tett kezekkel eléggé morcosan.

Nem egészen értem, min sértődött így meg, bár igaz, hogy kicsit füllentettem. Nem eltűnt a mobilom, hanem elkobozták, nehogy le tudjanak nyomozni. Legalábbis ez volt a hivatalos duma. Nem mintha lenne térerő a szigeten. Néha gyanítom, hogy a főnökség csak azért szemétkedik velem, mert megteheti, főleg Káli....na az egy rohadék.
-Ne csináld ezt bébi, úgy beszélsz, mintha csak le kellett volna sétálnom a szomszédba az ország egyik legjobban körözött bérgyilkosnőjéért. Komolyan mondom, állandóan a te képed mutogatták a TV-ben, azóta nem volt ilyen szexi a híradó, hogy kirúgták azt az időjós csajt...
~Vagy sport tudósító lett volna az a szürke szemű baba? Mi is volt, valami Carbonara...Carbon...á mindegy.~
A duma viszont, hogy valami olyasmibe másztam bele, ami veszélyes, és egészségtelen, meg fúj, és halál, és egyebek...hát tőle ez legalábbis aranyos, én pedig mosolyogva döntöm oldalra a fejem.
-Tudod kincsem, ezzel a bandával nem nyírtam ki senkit, szóval máris kevésbé para az egész, mint amit együtt műveltünk Tokio-ban, igaz a fizetés sem ugyanaz egyenlőre, de később lesz még jobb is.
A kérdés áradatra sóhajtok egy fájdalmasat. Itt tényleg csak melóról lesz szó...francba. Nem mondom, elég beteg lett volna, ha előjátéknak szánta volna az injekciós emberrablós cuccot, de képes lettem volna alkalmazkodni.
-Ki a tököm az a Defoe? Na mindegy, mit keresek velük? Mindig velük voltam édes, csak előléptettek a tevékenyebbik csoportba. Ők mentettek ki a rendőrségtől, amikor már biztos voltam benne, hogy valami föld alatti lyukban fogom végezni. A zsarud meg...hogyhogy mit tettek vele? Kohler-t ölte meg, mégis mennyit kellett győzködni ehhez? Na jó, elég nyápicnak tűnt az igaz, de ahogy hallottam, a felesége majdnem megszült a kivégzőosztag előtt, még szép, hogy agyonlőtte azt a férget. Ő az új hősöm, komolyan mondom, ilyen közel vagyok ahhoz, hogy bocsánatot kérjek tőle, amiért egyke lesz a porontya miattam...és mellesleg, honnan veszed azt a baromságot, hogy lelövettünk volna, ha közel jössz? Lehet nem reagálok azonnal kedvesen...úgy értem, alig ismertelek meg ezzel a frizurával, és így mintha fiatalabb lennél vagy 5 évvel...Jesszus milyen jól nézel ki...

- Neked magyarázzam, hogy meg tudtál volna találni? Más is megtalált, hogy megbízást adjon és érdekes módon neki ez nem okozott gondot, de hagyjuk, lépjünk tovább! – legyintettem a kezemmel.
A következő megjegyzésére, hogy az új tagokkal még nem nyírt ki senkit, megajándékozom az egyik legszúrósabb pillantásommal.
- Hát, még ha el is hinném neked, hogy te személy szerint nem nyírtál ki senkit, akkor is érdekes, hogy az egyetlen szemtanút, egy hajléktalant, aki látott benneteket az őrsnél, elnyelte a föld és a vackán annyi vért szagoltam, hogy kétlem, hogy még az élőket szaporítaná. – húztam el a számat gúnyosan. – Apropó hajléktalanok! Egy csomó eltűnt mostanában errefelé, nem tudsz róluk valamit véletlenül? Egyébként Defoe a város egyik nagyhatalmú maffiafőnöke és azt enyhén kétlem, hogy sosem hallottál róla, de az a te dolgod. Mindenesetre azért én nem akasztanám vele össze a bajuszomat, ha csak……. – néztem rá sokatmondóan, - ha csak nem mindenhatóak az új barátaid.
Aztán csak hallgatom a magyarázkodását és egyre jobban az az érzésem, hogy vagy tényleg belezúgott ebbe a társaságba, vagy neki is átmosták az agyát.
- A zsaru sosem ölte volna meg Kohler-t és nem adta volna fel az inkognitóját. Az a marha szeretett zsaru lenni. A feleségét is a te „barátaid” vetették oda koncnak és csalinak, ahogy végül kiokoskodta, ahogy lekerült róla az elmebéklyó, amiben tartották. És nem hiszem, hogy pont a te bocsánatkérésedre vágyik, miután segítettél romba dönteni az életét. – ráztam meg a fejem komoran. – Megváltoztál Soren. – néztem a szemébe kissé szomorúan. – És lehet, hogy te nem lőnél le, de ezt elmondhatod a „munkatársaidról” is? – utaltam a zombikra és próbáltam figyelmen kívül hagyni a belőle kitörő bókokat.
- Megbízásom van, hogy keressem meg azt a két tucat embert, akikkel a rendőrség mögött futottatok össze. Tudod hol vannak? – kérdeztem ismét. – Ha elmondod, már mehetsz is vissza óvóbácsinak. – tettem karba a kezem és néztem rá kérdőn.

Most mondhatnám, hogy úgy nézek én ki, mint aki meg tudja őt fizetni, és következésképpen felkutatni? Szívesen a képébe vágnám, de félek akkor bedühödne, és kalapként hordhatnám a seggem, így amikor dobni szeretné a témát, nem ellenkezem. Francba...miért pont most kellett összeveszni vele, hogy ilyen dögös lett?
-Mi olyan hihetetlen abban, hogy nem nyírtam ki senkit? Ezt úgy mondod, mintha valami tömeggyilkos lennék... - magyarázom, és a szúrós nézése kicsit sem hat meg, bár azért hátrébb lépek tőle, szóval lehet mégis...
-Nézd cicus, nem tudom mit kevertél ma reggel a whiskas-odba, de lövésem sincs, miről beszélsz. A csövesekről nem tudok semmit, ha pedig azt mondod, ez a Defoe nagy szám, legyen, engem sosem érdekelt a maffia. Viszont, ha az a tucat bumburnyák érdekel, akik ránk támadtak a rendőrségnél...nos a főnökük beszólt Kálinak, aki erre csinált rajtuk valami tömeghipnózist, és bumm. Hogy aztán mi lett belőlük, arról fogalmam sincs, lehet most piszklja ki őket a fogai közül, nem tudom...
És akkor jön az, ami tényleg szíven üt. A fájdalmas, csalódott megállapítás, hogy megváltoztam. Egyszerűen nem tudom mire vélni, de valahogy az az érzésem, hogy ez azt jelenti, nincs több szex, úgyhogy muszáj helyre tennem szegényt, mielőtt hülyeséget csinál, mondjuk tartós kapcsolatba kezd valami bunkóval, aki virágokkal halmozza el, és gyereket csinál neki, meg ilyesmi. Brrr.....
-ÉN változtam meg? Te komolyan mit szívtál, én is kérek! Bűnözők vagyunk mind a ketten, és felteszem nem az üdvhadsereg bízott meg, hogy megkeresd azokat a tagokat, úgyhogy nagyon te sem golyózhattál be azért. A zsaru meg...hát bocs, hogy nem ejtek könnyeket érte, de mégis lecsukott az a rohadék. Azt hittem, ha valaki, te megérted, miért nem sajnálom, amiért utolérte a karma. Ami pedig a főnökömet illeti, nem mindenható de azért tud egy-két dolgot.
Közben a távolban hallhatod, hogy egy helikopter közelít a raktár felé. Persze lehet csak a hatos csatorna közvetítő gépe, de hacsak nem cserélték le a szokásos madárkájukat egy Blackhawk-ra ez nem valószínű.
-Például meg tud találni, bárhol vagy, ha mutánsnak születtél. Ahogy hallom már erre is jön. Nézd, tudom, hogy nem bízol bennük, de ez nem is gond, én sem. Viszont, esküszöm neked, ez életem legjobb balhéja. Rendesen fizetnek, és senki sem mer beléd kötni, még azok a gennyes zsernyákok sem. Gyere velem, a főnök biztos szívesen látna téged is.
Itt már szabályosan kérlelőn nézek rá. Tényleg buli lenne, ha ő is velem tartana. Végre lenne egy jó ismerősöm is ott.
-Gondold meg szívi, meddig akarsz még menekülni? Velünk biztonságban lennél. Velem biztonságban lennél.
~Oké, ez egy kicsit túl nyálas volt...mi a fene...~
-Gyorsan dönts, fél perc, és itt vannak.

- Ugye nem gondolod, hogy akikhez csatlakoztál valami kiscserkészek, akik merő jópofaságból teszik, amit tesznek? – kérdeztem tőle a védekezésére, de inkább arra figyeltem, amit utána kezdett mondani, mert végre a lényegnél voltunk.
Viszont továbbra is csak olyan információkat mondott, amivel nem voltam előbbre, bár azt még el is hittem, hogy tényleg nem tud az eseményekről semmit, mert egyrészt semmi oka nem volt, hogy hazudjon nekem, a másik, hogy nem hiszem, hogy nagyon magasan állt volna a szervezet ranglétráján, ha még a telefonját is elvették tőle, mert persze nem vettem be, hogy elhagyta.
Az, hogy Defoe nevét még csak nem is hallotta, azért kicsit kételtem, de hát ennek nem volt jelentősége, abból a szempontból, hogy ugyan azt mondta az emberek eltűnéséről, mint Mike, de ettől tovább nem jutottam.
- Oké, oké! Megbabonázta őket Ratna, ezt én is tudom! De hová vitte őket, azt csak tudod? Mondj egy helyet végre, ahol legalább jutok valamire. – győzködöm.
- Az a zsaru megmentette az életedet, te ökör! – csattantam fel, mert egyszerűen nem hittem el, hogy nem látja az összefüggéseket, de aztán beláttam, hogy az ő szempontjából is van benne valami és nem tudja, amit én a férfiról. – Na jó, ezt hagyjuk! Neki is van elég baja már, és te is megtaláltad a neked való helyet, ahogy látom. – ráztam meg a fejem kissé csalódottan, de már hallottam egy közeledő gépet, mielőtt még felhívta volna rá a figyelmemet. – Látom odáig vagy értük meg vissza és minden szuper, hogy velük dolgozhatsz. Nem érdekel, hogy kik ezek, hogy mi bújuk meg a maszkok alatt, csak az, hogy te biztonságban legyél és megkapd a pénzedet. Gratulálok a karrieredhez! – léptem hátrébb a raktár takarásába. – És nem! Én nem adom el magam, még ha ezzel nehezebb is az életem, de tudod, szeretem ha ez a sajátom. – mutatok a fejemre és nem csinálnak belőlem alázatos talpnyalót, aki még elégedett is a sorsával.
- Ha még van benned egy kis érzelem irántam, akkor elmondod, amire szükségem van és akkor megtartalak az emlékezetemben annak, akire szívesen gondolok, ha nem, akkor csak egyet kérek. Ne állja az utamba!
Ha segít és használható infóval lát el, akkor kap még tőlem egy halvány mosolyt és aztán igyekszem eltűnni a sötétben, ha kell átváltozok, hogy mielőbb messze jussak a helikoptertől és a férfitól, aki Josh óta először dobogtatta meg a szívemet és akit most felírhatok ismét a veszteséglistámra.

-Nem hát, akik úgy gondolkodnak, mint a kiscserkészek, sosem vettek volna be engem maguk közé. - Felelem gúnyosan, bár azért van benne valami. Kicsit azért rosszul esik, hogy nem hisz nekem, de ez van.
-Igen, tudom - felelem a kérdésre, hogy hova vitte őket az a hibbant hárpia, de többet nem szólok, és aztán le is üvölti a fejem. Na de erre már én sem tudok hideg fejjel válaszolni:
-Megmentett??? Csak azért vagyok életben, mert az egyik társam hazavágta a puskáját, és nem tudott kilőni!!! Ezt tanúsíthatná a haverom is, de sajnos meghalt. Szeretnéd kitalálni, mi történt vele?
Aztán elhúzódik tőlem a sötétség felé, amit végül is jól tesz, hisz nemsokára itt az erősítés. Lehet nekem sem ártana kimennem innen, mielőtt főszereplő válna belőlem egy bizarr helyi hírben a raktárról, ami felrobbant a benne felejtett hellfire rakéta meghibásodása miatt. Addig viszont még van pár másodpercem. Rizikós, de hátha meg tudom győzni...
-Ha elmondanám, az a gyanúm oda mennél, és kár lenne, ha csupa lyuk lenne a formás segged.
~És majdnem biztos, hogy engem is élve megnyúznának, vagy rosszabb.~
-Ne csináld ezt. Stryker nem mosta ki az agyam, és veled sem tenné! Nem tudod megállítani, de ha még most csatlakoznál, te is jól járnál. úgy élhetnénk akár a....
Kezdek kételkedni benne, hogy hall még engem egyáltalán. Túl rég óta tűnt el a sötétben. Felvillantok egy nagyobb szikrát a kezemben, hogy bevilágítsam vele a szobát, de semmi.
-SHEENA! - Kiáltok utána csalódottan, és mérgesen, de aztán rohanok is ki az udvarra, hogy az ég felé intsek. A csapatom nem lő ki, inkább leszállnak elém. Mondjuk, ezen a gépen nincs is rakéta, szóval ez van...
-Mi történt? - Kérdi egy gépies hang, egyértelműen egy rádióból, hisz az alak, akiből jön, nem mozgatja a száját, már amennyire ez a maszktól látszik.
-Semmi komoly, csak egy régi románc...kisit furcsa ötletei vannak a romantikáról. De már elment, többé nem fog gondot okozni...
Aztán felszállok a gépre, és mikor az elemelkedik a földtől, még egyszer utoljára a sötét tájra emelem a tekintetem.

Valamivel messzebb két fekete furgon közeledik a menekülő párduc felé. Ez két autó más, mint ami a raktárba tört be, a legénysége pedig nagyon várja már a találkozást a nővel.

Sajnos úgy látszik a régi szikra már nem lobbantja lángra Soren szívét, mert bár azt mondja, tudja, hol vannak a maffiózók, további részleteket nem közöl, inkább tovább sorolja a sérelmeit, amiért úgy döntött beáll ebbe a titokzatos szektába.
- Sajnálom Soren! – ingatom meg a fejem, bár ezt nem láthatja, ahogy a sötétbe húzódok, és tényleg így is gondolom. – Sajnálom, hogy nem bízol bennem és inkább melléjük állsz. Gondolod, hogyha átmosták az agyadat, akkor ezzel tisztában lennél? Pont azokat a szavakat használnád, mint most. – mondtam neki halkan. – Ha meggondolnád magad, akkor megtalálod a módját, hogy üzenj nekem. – tettem még hozzá, bár ebben a történtek után nem reménykedtem
A név viszont megütötte a fülemet. Sryker! Hiszen ezt egy mutáns sem felejti el, de már nem volt idő e miatt is faggatni, hiszen a helikopter hangja már jóformán a fejünk fölött hallatszott.
Persze még halottam a kiáltását, de akkor már messze jártam, de a csalódásomat nehéz volt palástolni. Többet vártam ettől a találkozótól, ami valószínűleg hiba volt. Le kéne már vonnom a tanulságot, hogy az én munkámmal nem összeegyeztethető egy mélyebb kapcsolat.
Átalakulva suhantam az éjszakában, de a mostanában fokozottan belém ivódó paranoia miatt most sem lankadt a figyelmem.
Hallottam a közeledő autókat és bár nem lehettem biztos benne, hogy nem-e csak a véletlen játszik közre, nem óhajtottam közelebbi kapcsolatba kerülni velük, így igyekeztem árkon-bokron át közlekedni, ahol nem tudnak követni, ha mégis ez lenne a céljuk.
Különben is örültem volna, ha nem köt belém ma senki, mert elég vérengzős hangulatban voltam,ahhoz, hogy most emberi fejjel gondolkozzak.

Sokáig rohantam, míg végül már nem hallottam semmilyen irányból az autók morgását, és kezdtem megnyugodni. Abban egy idő után biztos voltam, hogy engem próbáltak becserkészni, hiszen sokáig hallottam a két autó ismerős zúgását, ezért volt megnyugtató, hogy elvesztették a nyomomat. Még egy darabig megfeszítetten figyeltem, de miután meggyőződtem róla, hogy tényleg nem hallom őket, akkor hazafelé vettem az irányt és kicsit később vissza is alakultam, hiszen nem mehettem forgalmas helyre vadállati alakban és nekem taxit kellett fognom.
Mikor már hazafelé autóztam, egy halvány mosollyal nyugtáztam, hogy Soren tévedett, vagy csak Stryker vágott fel előtte, de ezek szerint még sem tudják követni minden mutáns nyomát. Mondjuk ki is verte volna nálam a biztosítékot, ha mégis.
Minden esetre, azért még pár utcával előbb kiszálltam és csináltam pár kitérőt, de miután senkit nem láttam, hogy követne, hazamentem. Otthonról felhívtam először Szellemet, hogy beszámoljak neki, mire jutottam, aztán felhívtam a maffiavezért is, hogy tájékoztassam a fejleményekről. Azt hiszem a megbízás nagyobb része teljesítve lett. Most már tudja ki rabolta el és hogyan az embereit, sőt még videót is kaphat róluk.

Szellem helyett a telefont egy magas hang veszi fel, ki visítva üdvözöl téged a vonal másik feléről...
-SÍSAAAA!!!!! Sziaaa!!!
..annak ellenére, hogy esélyt sem hagy rá, hogy bemutatkozz. Persze, ha ez lenne a legkevésbé furcsa ebben a gyerekben, a szüleinek kimondottan unalmas élete lenne mellette, azt pedig még sem hagyhatja, nem igaz?
-JÖSSZ LE ONNAN DE RÖGTÖN! Jól van, és most add ezt ide...ne hisztizz, tudod, hogy ilyet nem csinálunk...Sheena? Bocs, amint lesz egy kis időm, a fejemhez ragasztó szalagozom a telefont. Na mesélj, mi történt?
Nagyon nem lepik meg a történtek, leszámítva Stryker nevét, amire már összeráncolja a homlokát, és gondolkodni kezd.
-Hát...Mike mondta, hogy összefutott a pasiddal, szóval sejtettem, hogy még velük van...Ratna-nál kevésbé meglepő az biztos, de Stryker? Biztos, hogy nem csak ugratni akart téged ez a bájgúnár? Úgy értem, Rozsomák egészen biztos benne, hogy kinyírta azt a manust, és hidd el, ha van valami, amit még a málnaszörpnél is jobban szeret, az a trancsírozás, szóval hajlok rá, hogy higgyek neki ebben.
Közben lehuppan egy kanapéra, lábait pedig felpolcolja egy másik támlájára, és úgy beszél tovább, miközben másik kezével dobálgatja föl-le Alistair-t.
-Mondjuk, valami köze lehet hozzá ennek az ipsének a játékaikból ítélve. Kár, hogy nem tudtam kérdezz feleleket játszani velük, amikor hozzám néztek be. Mindegy...szerintem beszélj a karmossal, tuti érdekelni fogja az ügy.

Defoe cseppet sem boldog, bár ezt próbája leplezni. Megköszöni a hívásod, és ígéretet tesz rá, hogy kézhez fogod kapni a pénzed amint legközelebb találkoztok. Hogy ez pontosan mikor lesz, azt ugyan nem köti az orrodra, de hívni fog hamarosan, ebben biztos lehetsz.

Mikor meghallottam a kicsi Alistair hangját a telefonba, kicsit arrébb kaptam a fülemtől a kagylót, mert az örömkitörésétől majdnem beszakadt a dobhártyám, de ez sem gátolt meg abban, hogy fülig kússzon a szám széle.
- Szia te kis gengszter! Ne hagyd magad! – nevettem bele a készülékbe, főleg mikor meghallottam a háttérben a szigorú atya hangját.
- Semmi gond Szellem, nagyon bírom a kis krapekot. Biztos unalmas lenne nélküle az életetek. – hárítottam el a barátom szabadkozását.
De aztán már el is komolyodtam, hiszen semmi vidám nem volt a következő pár perc mondanivalójában.
- Biztos! Semmi értelme nem lett volna, hogy megemlítse, ha nem igaz. – mondtam meggyőződéssel. – Elég jól kiszűröm, ha valaki kamuzik, de sajnos Soren teljes meggyőződéssel akart engem átállítani ennek a társaságnak az oldalára.
Nem tudom leplezni a keserűséget a hangomban, de aztán megrázom a fejem és dühös leszek saját magamra, így elűzöm az emlékeket és a dolgomra koncentrálok.
- Nem tudom Szellem. – válaszolom arra, hogy Rozsomák kinyírta a pasast. – Talán ő is feléledt, mint már páran, akiket ismerünk. A fene tudja! De nem ártana utána járni, mert ha ez igaz és él, akkor…….
Nem fejezem be, mert mindannyian tudjuk, hogy ez rosszat jelent, és talán már ennek az előszelét érezzük most is.
- Tudod mennyire felemás érzelmekkel közelítek Logan felé. – sóhajtok nehéz szívvel. – De muszáj a végére járni és tudom, hogy te sem vagy túl jóban vele. Megkeresem és beszélek vele. – ígértem meg Szellemnek és még pár szó búcsúzkodás után elköszöntem.
A maffiavezér persze nem volt elragadtatva a dolgok ilyetén állásától, én meg attól nem, hogy elódázta a fizetésemet. Bár nem gondoltam, hogy át akar verni, azért örültem volna egy kis kézzel fogható eredménynek. Ezt éreztettem is vele, meg azt is, hogy nem szeretem, ha valaki nem teljesíti az ígéreteit.
Aztán már csak Logan volt hátra, így rácsörögtem és kértem tőle egy találkát, rábízva, hogy hol akarja megejteni.