The Willard Hotel

-A Xavierben?-kérdezek vissza, mintha nem értettem volna, pedig nagyon is értettem, hogy Amanda mit mondott. Tudtam, hogy a Xavierben a mutáns gyerekekkel foglalkoznak, és halvány lila gőzöm nem volt, hogy a fiam hogy a viharban került az egyetemről éppen oda. Csak magamban fortyogtam, de úgy, hogy Amanda ebből semmit nem vehessen észre. Korábban is felmerült bennem lehetőségként, mikor kiderült, hogy Sebastien is mutáns, akárcsak én, de végül a család kiléte miatt elvetettem az ötletet, és nem akartam a fiamból valami világmegmentő szamaritánust csinálni, miközben én épp azon dolgozom, hogy a new yorki maffia világot a saját kezem alatt egyesítsem, amit később talán Sebastien majd átvehetett volna tőlem, erre, most kiderült, hogy egy mutáns suliba jár, amit pedig jobb lett volna, ha mélyen eltitkol. Dühös voltam, nem is kicsit, de csak egy idegszál megrezdülése jelezte ezt az arcomon.
-Hamarosan arra is sort fogunk keríteni.-nyugtatom meg Amandát, hogy ne aggódjon, igyekszem mindent kézben tartani, még ha látom is rajta, hogy nem igazán érti ezt a nagy titkolózást. Egyelőre nem is baj, hogy nem tud többet, csak apránként adagolom neki a történteket, a terveimet.
Ismét közelebb léptem Amandához, és arcát kezeim közé fogtam, hogy a szemeibe nézhessek.
-Tudom, hogy most még sok a megválaszolatlan kérdés a számodra, de hidd el, amint lehet, mindent elmondok neked, de most még nem tehetem meg. Egyelőre még mindenkinek azt kell hinnie, hogy végleg eltűntem, hogy Jeremy Boower nem is létezik, és te viszed a céget, az ügyeimet, úgy, ahogyan azt eddig is tetted. Sajnálom kedvesem, de egyelőre nem mondhatok többet, be kell érned ennyivel. -majd mélyen a szemeibe nézek.- Ugye bízol bennem Amanda?-kutatom a tekintetét, hogy a szavai ellenére ténylegesen láthassam a gondolatait, az érzéseit. Nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy ez az Amanda, valahogy már nem az a nő, akit el kellett hagynom. Sok minden történt, velem, és minden bizonnyal vele is. Nekem is meg kell majd magyaráznom neki néhány dolgot, de ahogy az imént is lesütötte a szemeit, nem tudom, de volt az egészben valami zavaró, jól ismertem őt, mintha titkolni akarna előlem valamit, de nem tudom, hogy mit. Vagy netán már én letten ennyire paranoiás az elmúlt hónapok alatt? Már magam sem tudom igazán. Különös érzés volt.

A hangsúly, amivel visszakérdezett nem tetszett és ezért felkaptam a fejem, pont isőben ahhoz, hogy lássam azt a picike kis grimaszt, ami végigfutott az arcán. Más talán észre sem vette volna, de én túlontúl jól ismertem az én Jeremy-met, hogy ez elkerülje a figyelmemet, de most nem tettem szóvá, hiszen nem voltunk egymagunk.
Nem tudtam mi lehet a baj az iskolával, mert én örültem neki, hogy oda jár, főleg, azok után, ahogy Logan beszélt róla, hiszen tudtam, hogy ott biztonságban van, ott nem érik utol azok, akik elől Jeremy és én is menekülhettünk. Apropó, menekülés!
- És mond drágám, azt is tudtad, vagyis végig asszisztáltad a háttérből, hogy majdnem megöltek egy párszor? Ez is benne volt a terveidben? – kérdeztem kutakodva nézve továbbra is az arcát, hiszen ez újból csak feltüzelte a haragomat. – Sajnos jó pár hűséges emberünk veszett oda, hogy megvédjen. – vált szomorúvá a hangom. – Nem gondoltam, hogy ez ennyire meg fog viselni, de ez jobban fájt, mintha én sérültem volna meg. – mondtam lehangolódva, aztán könnyeimet visszanyelve belenéztem Jeremy szemébe, amikor a két keze közé fogva az arcomat közel hajolt.
- Bízom benned. – mondtam utána halkan, de ez talán nem volt teljesen igaz, most már nem, de reméltem, hogyha végre beavat a dolgaiba, akkor visszatér a teljes bizalom.
Igazából nem értettem, hogy miért nem lehet most elmondania, amit kell. Talán Normann-ban nem bízik, előtte nem akarja elmondani a terveit? Vagy ő nem bízik bennem, hogy megtartom a titkát? Rá kellett jönnöm, hogy épp most kezdtünk el titkolózni egymás előtt, ami nem jó hír a házasságunkra nézve!
- Csak mond el, mit kell tennem! – keményedett meg végül a hangom és kicsit hátrébb léptem, hogy meghallgassam. – Hiszen én ide csak a fiúnk miatt jöttem és őt már tudom hol találom! Ha nem bukkantál volna fel, utána hazavittem volna. – vázolom, hogy én mit terveztem a közeljövőben. – Nem tudom, hogy te mit akarsz most tenni!