A-klub

A dupla becsapódás, iszonyatos bár de nem emberfeletti. András bordái megrepedeznek az egyik meghajlik felsérti a tüdőt. ~Azt a #####.~ Gondolja András, miközben eredetileg eltervezett mozdulata helyett, megpróbálja elkapni az imént becsapódott lábat, és ha sikerül, elsőre eltöri, majd egy iszonyatos erejű mozdulattal maga mellé csapja. Mindeközben már elrúgja magát, maga alatt tartva a mozdulatlan alakot.

Újabb csont törik, egyre inkább nyilvánvalóvá téve, hogy András ereje valóban emberfeletti.
Végre azonban gond nélkül elrúghatja magát a pulttól, és a padlón csúszva átsuhan a függöny alatt. Reflex-szerűen körbepillant, mint minden jó harcművész, hogy felmérje a környezetét és az abban rejlő lehetőségeket, veszélyeket.
Egy nagyobbacska, nappali-szerű terembe érkezik, melynek szemközti és baloldali falán egy-egy ajtó nyílik - egyelőre nem lehet látni, hova vezetnek, mivelhogy csukva vannak. A teljes termet finom padlószőnyeg borítja, középen egy hatalmas kanapé és vele szembefordított három fotel uralja a szobát. Jobb kéz felől a falon tekintélyes méretű ablakok vannak, azonban a bennlévőket redőny takarja a járókelők kíváncsi tekintetei elől. Egy apró kis dohányzóasztalka van még a bútorok között, rajta pár apró dobozkával és két hamutartóval, de ezeket leszámítva a terem üres.
Épphogy körbe tud pillantani András, amikor a függöny lendületesen félrecsapódik, ahogy az egyik ellenfél elrántja - hogy beleshessen, mielőtt valami csapdába sétálna. Aztán hamar besorjázik a nyíláson az öt jelmezes, és ismét küzdőállást vesznek fel. Egyiken sem látható semmilyen sérülés, de még csak a mozgásuk sem nehézkes - pedig András esküdni merne, hogy legalább egy lábat eltört, és egy másik figurát talán meg is ölt...
Az öt ajakról ismét egyszerre hangzik fel a mély, texasi dialektusú beszéd.

- Szóval, fiatalember, óhajtja, hogy folytassam a seggének a szétrúgását?

Pannon András, a szász királyi vérvonal utolsó sarja, lehetetlen helyzetbe került. Folytathatná itt a klónok öldöklését ítéletnapig, de ő is fárad, ráadásul a fél tüdeje tele vérrel. Új ötlete támad, hihetetlen erejét inkább hihetetlen gyógyulásra cseréli, azonban ehhez egy negyed órányi időhúzás szükséges, ráadásul ő nem Rozsomák, nem gyógyul olyan gyorsan, és ha ezek öten egyszerre döfködik,vagdossák, akkor meghal. Ezenfelűl a koncentrációja is megtörhet, ha addig túl sok vért veszít és elkábul. ~ Mi a ####-nak, kellet idejönnöm? Mért nem mentem az iskolába?~ E gondolatok azonban hamar elhessegetés tárgyai lesznek. ~Hagytam volna magára a tulajt?! Meg az ingyen koktélok lehetőségét? Az nem az én stílusom.~ Ekkor azonban befészkelte a tudatába a gyanú, mi van ha a tulaj is mutáns? Ki más tenne ki efféle táblát? Aj-Jaj. Mindazonáltal rövid gondolkozás után vért köp a tüdejéből, és megszólal:
-Hol van a tulaj és mit tett vele?! ~Ez a kérdés azt hiszem mindent elmagyaráz~ Mellesleg most, hogy meghallotta a saját, sok gitáros énekléstől zengetes hangját, a texasi után, észre vette a magyar akcentust. ~Nekem is jókor jutnak eszembe a dolgok! A halálos veszedelemben, az akcentusom foglalkoztat!~

Válaszként a jelmezesek egyszerre meglódulnak - ketten biztos távolságban elhelyezkednek András jobb és baloldalán, míg ketten egyszerűen szemből közelednek. Az ötödik egyszerűen kung-fu alapállásba csapva magát megáll a bejáratnál.
Olyasmivel próbálkozik Alex, amivel eddig még soha, egyszerre négy klónjának a támadását igyekszik tökéletesen összehangolni, hogy ellenfelének semmilyen irányba ne legyen esélye kitérni, se magasba szökkenve, se leguggolva, se előre se hátra - egy helyes kis halálcsapda, már ha sikerül.
Az Andrással szemben álló két klón egyszerre lódul meg ellenfelük irányába, nagyjából karnyi távolságra egymástól, nekifutás közben kissé még inkább eltávolodva, hogy egymás ellen ne használhassák fel őket fegyverként. Egyikük egy thai-box támadással célozza meg András mellkasának bal oldalát - közvetlenül a célpont előtt dobbantva és felugorva felrántja a térdét, míg a másik egy kung-fu rúgást indít meg a jobb oldala felé. Ez a támadás hasonló az előzőhöz, de ahelyett hogy térddel előre teljes testtömeggel belezúzódjon az ellenfélbe, az ugrás csúcsán előre kirúg, és beletalpal András testébe.
Eközben a kétoldalra küldött klónok az előbbiekkel egy-időben mozdulva az elhátrálás és félretáncolás útját próbálják elzárni. Balról egy újabb, ezúttal hátrafordulatból körbelendített nyújtott lábas-telitalpas rúgás érkezik gyomormagasságban, míg jobbról egy fejre célzott támadás érkezik. Ez egy körbepörgő rúgás, ami elől kimondottan nehéz kitérni, lévén, hogy a pördülés amivel lendületet vesz a klón, levegőbe ugorva és felsőtestét, csípőjét majd a lábát kihasználva gyorsítva magán, nagyon félrevezető - az ív végén ugyanis épphogy a másik lábával rúg, lábfejével kínálva meg András arcát.

Bármi legyen is az eredmény, Alex végül mégis a beszéd mellett dönt - ha már a fiatal srác is próbálkozott vele. Ki tudja, talán csak a gőzt akarta kissé kiereszteni? Vagy kipróbálni a négyfős támadást?

- Fiatalember, emlékeim szerint maga betört ide, én pedig védem a klubot. A logikus következtetés, hogy a tulajnak dolgozom, nemde?

Pannon András, bár több kung fu versenyben győzött, és számtalanszor harcolt több ellenfél ellen, de ilyet még nem látott. Ilyen óramű pontosságú, együttes támadást, halandó csapat nem bírt volna összehangoltan végrehajtani.~De nem is halandókkal álok szemben!~ Ezzel a gondolattal hanyatt vágja magát, és kétoldalt kinyúlva megpróbálja elkapni a két oldalsó lábait, és ugyanazzal a mozdulattal, ellenfelei közé vágni őket. Akár Sikerült akár nem, bár a szájából már folyik a vér a tüdőseb miatt, továbbra is beszél:
-Az én emlékeim szerint én egy koktélt rendeltem, míg maga egy kezdő rabló egyenruhájában feszítve közölte velem, hogy balhét találtam. A végén már hadar, és (mivel hanyatt fekszik), oldalra fordítja a fejét, és vért köp. Majd mintha csak iménti gyengeségét cáfolná csinál egy hátra bukfencet aminek a végén föláll.

András az egyetlen, és leglogikusabb lehetőséget választja, amivel esélye lehet, és egyszerűen a földre veti magát. Ezzel elkerüli a szemből jövő két támadást és a fejre célzott rúgást is - a gyomormagasságba indított támadást azonban csak hajszál híján ússza meg, miközben hanyatt veti magát, Alex lábfeje gyengén súrolja az oldalát.
Azután következik a puha szőnyeget meghazudtoló kemény landolás a padlón - igaz, hogy meg se kottyan egy igazi harcművésznek, de azért nagyot koppan András kobakja. De már nyúl is a lábak után - jobboldalt nincs célpontja, hiszen az a klón a levegőben van, a baloldalinak viszont elkapja a lábát - ekkor azonban szembesülnie kell a ténnyel, hogy éppen leváltotta az emberfeletti erejét gyógyulásra...így, ha elhajítani nem is tudja egy kézzel ellenfelét, de azért kirántja a lábát.
Ekkor érkezik a kegyelemdöfés - András hanyatt fekve a földön nem sokat tehet, hogy kikerüljön három újabb támadást. Nem is igazán támadás egyik sem, hiszen mindhárom klón felugrott a levegőbe, s ellenfelük most alattuk fekszik a földön. Igaz persze, hogy hátrébb került ezzel, de a klónok támadása elég lendületet ad, hogy a szemből támadók András egy-egy lábszárán dobbantva próbáljanak landolni, a köríves rúgással próbálkozó pedig nemes egyszerűséggel tovább vigye a lendületet, és saját magát is a földhöz csapva, de mellkason próbálja rúgni a fiatal mutánst.

- Rendben, tételezzük fel, hogy kommunikációs szakadékba zuhantunk. Talán észre sem vette, hogy nem egyszerűen benyitott, hanem betörte az ajtót. Ha valóban csak egy italért jött, akkor azt hiszem, bocsánatkérésként meghívhatom. Ellenkező esetben készüljön fel arra, hogy a börtön gyengélkedőjén ébred nemsokára.

András bár rendesen megsorozták az imént, de föltápászkodik arcán a letörölhetetlen cinikus vigyorral, gyógyulása igencsak javított a tüdőproblémán, és az imént kapott támadások nyomai is csak halvány emlékek mostanra. Mikor teljesen felállt, egészen határozott és barátságos hangon tud véleményt adni a tetszésének:
-Az ajtóért elnézést, de még elég bizonytalan a képességem kezelése, és sokszor fordulnak elő efféle balesetek, hogyha már itt tartunk a betörésért is szívélyes elnézését kérem, nem állt szándékomban zavarni. Ami a meghívást illeti, örömmel elfogadom...~Tehát tényleg ő a tulaj~...már nagyon rám férne egy koktél. Majd elfelejtem, had gratuláljak, eddig 9 ellenfél elleni győzelem a rekordom, és igazán nagy teljesítmény, hogy a klónjai így sarokba szorítottak.
Ekkorra már csak enyhe pír látszik azokon a helyeken, ahol kékeszöld foltoknak kellene látszania. A függöny felé intve így szól:
-Csak ön után!

Alex ismét elmosolyodik a maszk takarásában, és nagyot sóhajtva visszaballag az ivóba. Két klónja kikíséri Andrást, míg a másik kettő gyorsan rendet rak. Visszatérve aztán mindannyian leülnek egy bárszékre, és érdeklődve kezdik szemlélni a másik fiatal mutánst. András láthatja, ahogy az öt test egyszerűen egybeolvad, és végül ismét kettesben marad a furcsa figurával. Alex közben minden idegszálával figyel, hogy egy esetleges újabb támadást még időben elkerülhessen.

- Mit ne mondjak, fiatalember, méltó ellenfél. Engem Infinite-ként ismernek, magában kit tisztelhetek?

Közben, hogy a fenti kalamajkának vége, Alex öltönybe bújt klónja lentről végre megindul a csapattal. Mikor felérnek, kissé elszörnyed az újabb károk láttán, aztán kérdőn tekint a jelmezes, valódi énjére.

- Hát itt meg mi történt?

A "két férfi" beszédhangját és stílusát a jelenlévők még összefüggésbe sem tudják hozni, kitalálni pedig, hogy egy és ugyanaz a személy beszél jelen helyzetben lehetetlen, de még a gyanú sem merülhet fel. Alex tiszta, amerikai angolt beszél, sokkal lágyabb és magasabb hangon, mint a dörmögő texasi dialektusban válaszoló feketeruhás.

- A fiatalúrral volt egy kis félreértésünk. Azt hiszem, ő is tagja lehetne a nagy csapatnak, már ha érdekli az ilyesmi. Egyelőre egy koktélt ígértem neki, egy sex on the beach ha jól emlékszem, de az meg ugye nem az én asztalom. Kifizetem majd a többivel együtt.

Alex hümmögve vonul be a pult mögé, hogy kikeverje a fiatal srác italát.

- Elmúlt már egyáltalán huszonegy? Áh, lényegében mindegy is. Rövid leszek - a klubomat megtámadta egy mutánsellenes csoport. Fejembe vettem, hogy felbérelek mutánsokat, hogy rács mögé juttassam az egész bandát. Volna kedve ötvenezer dollárt keresni?

Az utolsó szavak kíséretében egy ízléses és igen finom koktélt csúsztat András elé.

-A nevem Pannon András, de "becenevem" nincs, mert alig pár napja vagyok mutáns.
Amikor lejátszódik a kis színdarab, Andrásban újra megmoccanik a hatodik érzék, de az elé kerülő koktél azonnal elfelejteti vele minden gyanakvását, és azt, hogy a felejtés tartós maradjon, a hatalmas pénzösszeg teszi lehetővé. ~50000 dollár? Végre nem csak az örökségemet költögetem, hanem házhoz is jön némi pénz.~
-Ó ez igazán nagylelkű ajánlat, és halandó koromban is gyűlöltem az efféle mozgalmakat. Bár nem egészen így képzeltem Amerikában az életem, de fortuna kiszámíthatatlan. Cinikus mosolya halvánnyá szelídül, a kiejtések viharában újra észreveszi magán a zengeteg magyar akcentust.
- Számíthat a segítségemre, feltéve, (nagy hörpintés a koktélból) hogy a koktéljuk mindig ilyen finom, és a születési dátumom mindig "mindegy" marad.-
Ezzel kezet nyújt a "tulajnak".
-Pannon András, szolgálatára.

- Az én nevem pedig Alexander Reinhardt, fiatalember. Igen érdekesen hangzik, amit mond. Csak pár napja mutáns? És...feltételezem, akkor halhatatlannak érzi magát? Az néha igen veszélyes lehet. Nos, hölgyeim és uraim, én már itt nem kellek, az úr itt a fekete jelmezben Infinite, egy régebbi mutáns segítőtársam. Ő lesz a kis csapat vezére, és reményeim szerint minden kérdésükre meg tudja adni a választ. Én mára visszavonulok, túl sokat ittam azt hiszem.

Alex valóban félre is vonul, és marad a feketeruhás vezér, szembefordulva a csapattal.

- Ahogy Mr. Reinhardt is mondta, szólítsatok Infinite-nek. Van pár ötletem, hogyan lehetne elbánni azokkal a mocskokkal, de ehhez természetesen tudnom kell, ki kicsoda és mire képes.

-A nevem, mint halhatták Pannon András, és azt hiszem elegendő kóstolót adtam a képességeimből, amíg tisztáztuk a félreértést,(a halvány mosoly kifejezetten vidámmá szélesedik) de a rend kedvéért elmondom, amit ilyen rövid idő alatt megtudtam az erőmről. Az akaraterőmmel képes vagyok, a fizika tulajdonságaimat növelni és úgy vettem észre, hogy amazok maguktól is fejlődnek.
(Pár pillanatig elgondolkozik, hogy ezt így menyire lehet érteni, majd körültekintve észreveszi hogy a társaságnak női tagjai is vannak.)
-Ah, de milyen modortalan is vagyok, hiszen itt szép számmal akadnak hölgyek is...
(És egy széles biztató gesztussal int, még mindig mosolyogva, a szebbik nem képviselői felé).

Mikor végre felértünk a földszinti bárba kissé meglepődve néztem körül, mert mintha átrendeződött volna a helyiség, de aztán a magyarázat után érdeklődve fordulok a két fickó felé, habár az egyikből nem sok látszik hiszen tetőtől talpig kezes lábasban van és az arcát is maszk takarja. A másik fiatal srácnak látszik és mindkettőjük érdekes akcentussal beszél, ami azt mutatja, hogy nem tősgyökeres amerikaiak, de hát az akció szempontjából, amire készülünk ez nem is releváns.
Miután kérdés intéződött hozzánk a Mr. Reinhard által bemutatott "vezetőnk" részéről, és megtudtuk, hogy frissen csatlakozott csapattársunk, András barátunk, milyen képességekkel rendelkezik, gondoltam essünk túl rajta minél előbb.
- Sheena Duran vagyok, állati mutáns, a mutáns nevem Párduc. - nézek Infinite szemébe, vagyis az álarc azon részére, ahol annak lennie kéne. Nem tudom miért takarja el ennyire magát, habár nekem nem fontos egyelőre, hogy lássam az arcát, a szagáról bármikor felismerem bárhol. - Rendelkezem a fekete párduc legtöbb tulajdonságával emberi alakomban is, de teljesen át is tudok változni, ha szükséges. - fejezem be a bemutatkozást és kíváncsian várom a többieket, habár van akiről tudom már, hogy mire képes.

Gyorsan megittam a maradék forró csokimat, majd mielőtt még lemaradhattam volna a csapattól, gyorsan a többiek után indultam én is, hogy felmenjünk a felső szintre. Vagy hová, őszintén szólva, olyan sokan voltunk, hogy egy kissé már nehéz volt követni az eseményeket, hogy éppen ki kinek szánja a mondandóját... No meg arra se számítottam, hogy most, rögtön, kapásból kezdődik a "megbízás". Én azt hittem, elérhetőséget egyeztetünk, hazamegyünk, aztán majd tudomisén, majd holnap délután összegyűlik a csipetcsapat és megyünk...
Mindenesetre úgy tűnik, amíg mi békésen csevegtünk meg iszogattunk, idefent nem unatkoztak, sőt, úgy tűnik, az új fiú is csatlakozik a csapathoz... Új... mint ha Lexen és Sheenán kívül nem lenne nekem itt mindenki új...
Ahogy megállapodik a kis társaság, köszönök azoknak, akiket most látok először, majd hallgatom a többiek kis beszámolóját, hogy ki mihez ért. Miután úgy-ahogy körben sikerült megállnunk, és András és Sheena után én következtem a sorba, én is "lelepleztem" magam:
-Az én nevem Ratna Nayar. A képességem... nos, egyfajta telepátiához értek, mások hangulatát, mentális érzéseit tudom befolyásolni.
Vártam egy pillanatot, hogy van-e valakinek, elsősorban Infinite főnöknek bármi további kérdése ezzel kapcsolatban, s ha nincs, átadom a szót az utánam következőnek.

Sean, ahogy felér a többiekkel, szintén észreveszi, hogy a fenti szint a beszélgetés leforgása alatt megváltozott és nem előnyére. Látja, hogy a többiek is körbepillantanak és egyesek arcára meglepetés íródik ki, ő azonban a neveltetésébe kapaszkodva úgy tesz, mintha mi sem lenne szokatlan.
Az új vendég neve először furcsán ismerősen cseng, aztán belehasít a felismerés, hogy ez egy magyar név. A felismeréssel együtt bűntudat is kel Sean-ban, hogy nem ismeri annyira édesanyja nyelvét, mint szeretné, de aztán a társalgás halad tovább.
~Infinite. Sokat mondó név, de mit takarhat? Fekete, testhez álló ruha, fellengzős név... Ez valami nindzsa-dolog?~
Aztán meghallja a texasi dialektust és végül is megállja, hogy összeráncolja a szemöldökét.
~Redneck. Nagyszerű. Tehát csak a töltet más, a mentalitás biztosan a régi marad... Déliek...~
Ám ekkor rájön, hogy ő pedig nem hazudtolja meg azt, hogy angol, mivel csípőből elkezd előítélkezni. Tehát gyorsan igyekszik elnémítani a gondolatait és a tőle telhető legnyitottabban figyelni a történeteket.
~A Lexinbourgh örökös már rég elmaradt valahol, ugye, Gregory? Ez itt én vagyok, Fireheart, és mutáns vagyok és nyitott... Borzasztóan nyitott...~
Kezeit a háta mögött összefogva hallgatja a többieket, aztán, ahogy Ratna végzett, konstatálja, hogy csend állt be és magához veszi a szót.
- Well, az én nevem Sean Gregory Lexinbourgh... Nos, igen, én is kaptam efféle... Becenevet, nem olyan rég Fireheart-nak neveztek el... Bár Ratna - int a lány felé - legtöbbször csak Lexnek szólít... Miegymás...
Ó, nos igen, ami azt illeti, nekem is van egy képességem, ami nem olyan feltűnő, considering - pillant szét a jelenlévőkön - Szóval, én az érintésemmel képes vagyok... ami azt illeti... gyógyítani.
Körbepillant a többieken és már-már egy furcsálló és hitetlenkedő mosolyt vár. Nem szokott hozzá még más mutánsok társaságához.

Infinite, a furcsa fekete jelmezes férfi mindegyik képesség emlegetésére elismerően bólogat, sőt a gyógyítás elhangzása után hümmög, és csettint is egyet.
Alex mielőtt még otthagyja a bagázst, még a függönyt félrehúzva visszafordul, és odaszól Infinite-nek.

- A harmadik hölgy Kara Shawn, pusztán a sajtót képviselné, az akcióban nem igazán venne részt. Az a félájult srác, akit ide a pultnak támasztottam Vortex, térkapukat tud nyitni, és ha éppen nem merev részeg, elég jó pusztakezes harcos. Nos, hölgyeim, uraim, további szép estét, javaslom, holnap este találkozzunk ugyanitt, úgy...nyolc óra tájékán.

A vezér azonnal magához ragadja a szót, amint Alex távozik.

- Rendben emberek, azt hiszem Mr. Reinhardt igen jó kis csapatot szedett össze. Én is közelharci legény vagyok, aztán...Sheena, igaz? Meg itt van András és ez a...Vortex, aki nem mellesleg menekülési útvonalat is jelenthet. Emellett van gyógyítónk és egy kis mentális síkon támadó titkos fegyverünk is...ez mégis hogyan működik, Ratna? Könyörgöm, be ne mutassa rajtam, csak mondja el. Például el tudja érni, hogy minden harci kedv elszálljon valakiből? Esetleg megundorodjon a fegyverektől? Vagy mondjuk...szerelmet, de akár testi vágyat ébreszteni valakiben?

András meglepődve tapasztalja, milyen sokszínű társasággal hozta össze fortuna, és az emberi maximumot nyújtó érzékeivel azonnal észreveszi azt a pillanatnyi változást Sean arcán, amit az ő magyar neve okozott.
~Nocsak, talán egy külhonba szakadt földim? Tudhattam volna, nincs a világon olyan szupercsapat amiben kettő, (de legalább másfél) magyar ne volna.~
Azonban, amikor Infinite Ratna képességét boncolgatja elszorul a torka.
~Lelohasztani a harci vágyat, szerelmet ébreszteni?! Hát az ember már a saját fejében sincs biztonságban? Mondjuk igaz ami igaz nem vagyok már ember. Aj-aj, úgy látszik egy olyan világba csöppentem, ahol a játékszabályok a fejük tetején állnak, és bájosan mosolygó Indiai leányzók hebegő idegronccsá változtatnak egy motorosbandát!~
Pillanatnyi kedvszegettsége arcán is meglátszik, eddig vidám mosolya helyett, (nála ritkaságszámba menően) komoly képet vág.

Amíg Infinite a csoportot mustrálja, egy kicsit jobban szemügyre veszem, bár azt kell mondjam, túl okosabb nem leszek, miután az a különös sötét színű kezeslábas teljesen beborította. Mindenesetre, amikor kérdez, elmosolyodok magamban, pláne a megjegyzését hallva, hogy ne rajta mutassam be a képességemet.
-Szerintem egyszerűbb megmutatni, mint elmagyarázni, de akkor legyen így. Mint már mondtam, a mentális érzésekre tudok hatni, a fizikaira nem, tehát ahogy mondta, azt el tudom érni, hogy valaki kedve elszálljon a harctól, vagy megnyugvást érezzen, rettegjen, bűnbánatot érezzen, meg ehhez hasonlók, ha szerencsém van, még azt is sikerül befolyásolnom, hogy ki iránt érezze ezt az adott illető, esetleg még egy-egy adott érzés felerősítése, vagy elnyomása is megy másokban. Ellenben például fáradtságot, éhséget, fájdalomérzetet nem tudok ébreszteni... Viszont az, hogy ki hogyan reagál rá, az nagyban függ az egyéntől is, hisz sokan másképp reagálnak ugyanarra az érzésre. Ami a szerelmet meg a testi vágyat illeti... hogy őszinte legyek, ilyesmit még sosem próbáltam mással éreztetni, de nem hinném, hogy túl hitelesen menne... -mondtam mentegetőzve- Esetleg még valami?

- Ratna érintése kellemes és enyhet adó - szólal meg Sean, és mosolyogva a lányra pillant, majd a ninjára néz. - Én már éreztem az elmémen a simítását. Well, még el is neveztem magamban Miss Morfiumnak. Még sosem kerültem szembe a képességének fájdalmasabb oldalával, és remélem, nem is fogok. Tehetsége kétségtelen, láthatatlan kezeinek érintése biztos. Ami azt illeti, én teljesen őszintén merném rábízni esetleg viharos, kavargó elmémet. Mr. Infinite, sir, ha átadja a tudatát a lány érintésének, ezt ön is első kézből tapasztalhatja meg. Benne tökéletesen megbízhat. Mint ahogy arról is meggyőződhet, milyen ütőerő van a kezében, csak hogy képes legyen jobban átlátni a csapatot.
Majd Sean odasétál a pulthoz és felül az egyik bárszékre.
- Ha jól sejtem, a jenki whiskey az önök büszkesége. Szívesen tennék egy próbát, duplán, jéggel. Segít letisztítani a terveket, katalizálja a kreatív elmét.

András koktélja épp akkor fogy el, amikor Sean fölveti a Whiskey gondolatát. Az ötlet megtetszik neki,
~Elvégre az alkohol mentette meg az életem!~
és feltételezi, hogy az az Amerikai whiskey, amit még egy angol/magyar is hajlandó legördíteni nem lehet rosszféle. Így tehát mielőtt Vortex elszórakoztatná a társaságot képességének taglalásával, gyorsan egyetértését fejezi ki a "gondolatkatalizátorhoz".
- Kiváló ötlet!
~Teljesen szárazon különben se olyan jó verekedni, mint ahogy azt pár perce tapasztaltam...~
Ezzel a gondolattal akaratlanul is megmasszírozza bordáit.

Lemondóan rázza meg a fejét Infinite az italok említésére - úgy látszik, nincs ínyére a dolog.

- Egyelőre maradjunk a megbeszélésnél. Mr. Reinhardt már nincs itt, a pincérek hazatértek, nem szívesen dézsmálnám meg kérdés nélkül a klub tartalékait. És ugyebár fontosabb dolgunk is akad. A célpontunk egy, a látszat ellenére igen jól felszerelt és igen összeszokott félkatonai szervezet. szerencsénkre a fegyelem és a szervezettség nem éppen erősségük, de a bázisukon éppen elegen lesznek ahhoz, hogy nagyon megfontoltnak és óvatosnak kelljen lennünk. A mai este folyamán még egy felderítő útra megyek, hogy megpróbáljak pontos létszámot kideríteni, és minél többet megtudni a felszereltségükről. Kisebb kaliberű lőfegyverekre sajnos mindenképpen számítanunk kell, szóval mindenki nagyon vigyázzon.

Infinite lassan fel alá járkál az ivóban, miközben beszél, és figyeli a leendő csapat reakcióit, próbál minél több információt kisajtolni pusztán a mimikájukból.

- Van némi tapasztalatom kisebb csoportok összehangolt mozgatásában, így már most meg tudom mondani, hogy a gyenge pontunk az, hogy sosem dolgoztunk még együtt. Próbáljunk hát minél többet megtudni egymásról. Kedves Ratna, látom nagyon szeretne bemutatót tartani. Amennyiben engem ki tud hagyni a manipuláltak sorából, csak tessék. Vortex - hogy is működik ez a térhajlítás képessége? Teleport? Képes másokat is teleportálni, feltételezem. Látnia kell a célpontot, esetleg meg kell érintenie? Az úticélt látnia kell? András, Sheena, Sean - a maguk képességei igen hasznosak és egyértelműnek tűnnek, de szóljanak, ha van valami, ami segíthet.

Bárki észreveheti, András arcán ideges rándulás fut végig a lőfegyverek hallatán. Ez (tetézve a ténnyel, hogy le kell mondania egy kiadós ivásról), eléggé felcukkolja ahhoz, hogy (mielőtt bárki szólhatna) felálljon kiürült koktélos pohara mellől, és hangot adjon nemtetszésének:
- Elnézést, hogy ilyen udvariatlan módon magamhoz vettem a szót, de kérdezni szeretnék valamiről, amik talán segíthet, és nem mutáns képesség. Ezt a fantasztikus csodát pedig kevlárnak hívják. Nos van belőle?

Bárki észreveheti, András arcán ideges rándulás fut végig a lőfegyverek hallatán. Ez (tetézve a ténnyel, hogy le kell mondania egy kiadós ivásról), eléggé felcukkolja ahhoz, hogy (mielőtt bárki szólhatna) felálljon kiürült koktélos pohara mellől, és hangot adjon nemtetszésének:
- Elnézést, hogy ilyen udvariatlan módon magamhoz vettem a szót, de kérdezni szeretnék valamiről, amik talán segíthet, és nem mutáns képesség. Ezt a fantasztikus csodát pedig kevlárnak hívják. Nos van belőle?

András kérdésére Infinite felszabadultan felnevet. Ez a gyerek nagyon nem tudja, hol van. Alex nagyon furcsállja ezt a félig lekezelő stílust, de végülis lehet, hogy csak nagyon megszeppent, hogy felnőttekkel van dolga.

- András, az a fantasztikus csoda tényleg igen hasznos. Szerencsékre van belőle bőven. Igaz nem itt, és nem nekünk, de létezik. Nézz körül - ez egy kocsma. Ahova megyünk, amire készülünk...nem James Bond filmben vagyunk, és nem is FBI ügynöknek szerződtél éppen. Nem kapsz betegszabadságot meg ünnepi pótlékot, hivatalos szerződést. Rázd magad gatyába, ha szeretnél kevlár mellényt vagy akármit, szerezz.

Vortex képességének a beszámolóját már figyelmesebben hallgatja végig.

- Kissé szűkösek a korlátok, de bevallom, lenyűgöző. Máris van ötletem egy kis stratégiai elemre a képességével - az események hevében nem lesz sok időnk megbeszélni a dolgokat, a nagyja rögtönzés és, ha megbocsájtanak, rövid parancsszavak alkalmazásával fog működni. Az ötlet a következő - ha annyit mondok, Vortex! És megnevezek egy helyszínt, akkor nyisson egy kaput alattam, és az adott helyen, úgy, hogy lehetőleg maximum két méter magasságból kiessek a túloldalon. Menni fog? Próbaképp, ha gondolja, demonstrálhatom ezzel a saját képességem is.

Karjait széttárva, maszkja alatt mosolyogva bólint egyet a fiatal punk felé, és felkészül, hogy klónozza magát.

- Akkor hát. Ha kérhetem, semmi tréfa, ez most egy komoly kísérlet, és teszt is egyben. Vortex, a pult mögé!