Terasz

Zakómat kigombolva lépkedtem előre a terasz irányába. Magamhoz képest szinte mélybarnára sülve a vakációzás után néhányan hunyorogtak is mire megismertek, ez legalább némi mosolyt csalt az arcomra. Nem vagyok annyira humortalan alak mint sokan hiszik, egyszerűen csak udvarias és nem kötök 5 perc alatt barátságokat, de azért a helyzetkomikumot tudom értékelni. A park pedig egyszerűen lenyugtat. Mindig is nyugalmat árasztott a számomra, még a gyermekek néha elfajuló, erőteljes fény- és hangeffektekkel kísért játékos csatározásai idején is.
Van még egy bő órám az első foglalkozásig, a legkisebbek történelem előadása kezdetéig, így esetleg egy kávé a teraszon jól eshetne... Gondolataimat tett követte és lendületesen vágtam át magamat a derékig sem érő sövénylabirintuson, mígnem felkapaszkodhattam a lépcsőkön. Az első üvegajtón beléptem a főépületbe, majd egy gyors programozást követően máris gőzölgő, édes és tejes kávéval sétáltam ki a terasz központi részére. Gyakorlatilag üres volt, egyetlen embertől eltekintve.
Sötét öltönyt viselő, magam korabeli fiatalember ült egy padon. Magasabb lehet nálam ha feláll onnan, de a súlya elmarad az enyémtől. Olajbarna bőre és egészen mély, sötétbarna haja melegvidéki népek leszármazottjáról mesél, talán ezért is oly megdöbbentő s egyben megkapó az égkék szempár, mely megtöri az arabok gyermekéről kialakulni látszó egységes képet. Ez a különös tekintet sűrűn rótt sorokat böngész, az ölében tartott iratot. Könyv vagy házi dolgozat, nem tudom megállapítani, hiszen nyitva van, mindenesetre úgy néz ki, érdekli a férfit. Gyorsan kutatok az emlékeim között a neve után. Tudom, hogy kollégák vagyunk, elutazásom előtt nem sokkal került alkalmazásba, ha jól emlékszem biológiát és talán kémiát vagy fizikát tanít, de köszönésen és néhány semmitmondó mondaton kívül egy szót sem váltottunk egymással akkor. Megvan! Dr Sinclair! A keresztneve jóval egzotikusabb amennyire emlékszem, de most ha kivégzőosztag elé állítanak sem jutna eszembe. Mindegy, majd udvariasan kerülöm, hogy ki kelljen mondanom. Leraktam a mappát a vele szemben lévő padra és mosolyogva kezet nyújtottam a fiatalembernek:
- Áh! Dr Sinclair, örvendek újra a találkozásnak - üdvözöltem gyorsan. - Már azt hittem nem is találok egyetlen kollégát sem hirtelen. Megvannak még rosszcsont tanulóink? - érdeklődöm konvencionális témával indítva a beszélgetést, ahogy az illik.

Mosolyogva foglaltam helyet vele szemben a másik padon és rágyújtottam magam is a cigarettára biccentve:
- Az utolsó szennyezett levegő egy hosszú, hosszú tanóra előtt - idéztem némileg elferdítve Gene Hackman örökbecsű filmjét. Aztán rátértem a kérdésére: - Nos visszatértem egy rövid időre katonai szolgálatom kontinensére, Afrikába, bár nem annyira délre mint abban az időben. Marokkóban voltam, nyaraltam. Illetve átlátogattam Olaszországba is, mint hívőnek nevelt ember, nem hagyhattam ki a lehetőséget Vatikánváros meglátogatására - meséltem, nem engedve belecsúszni a hangomba az árnyalatnyi szomorúságot, visszaemlékezve a papok arcára, akiknél megpróbáltam lelki útmutatást kérni a "tehetségemmel" kapcsolatban. - Nem gyakran megyek nyaralni, de most a US Army volt szíves finanszírozni - kuncogtam. - Ugyanis valami nagy tudású vezérkari tiszt levezette: ha A, egy mutáns ismeretlen eredetű betegsége miatt szolgálatra alkalmatlan és B, egy átlagos katona aki ismeretlen betegséget összeszed a trópusokon és szintén alkalmatlanná válik, az nagyjából ugyanazt az eredményt alkotja. Ez esetben ha B esetben katonai biztosítási összeg jár, akkor A esetben is járnia kell - mormoltam némileg cinikusan. - Mindenesetre az elmúlt időszak után némi pihenés mellett döntöttem és úgy gondolom rám is fért. Na és idehaza, dr Sinclair? Még barbárok a kapuk előtt? - vontam fel a szemöldökömet.

- Marrakeshben sajnos csak futólag fordultunk meg - ráztam meg a fejemet, - Rabatban, a fővárosban volt a szálloda. Csak tevekaravánozás és hastáncbemutató céljából ruccantunk ki arra, na meg természetesen az elmaradhatatlan arab bazár - mosolyogtam Ihsainre. - Nem mellesleg elfogadom és megjegyzem, de ez esetben te is hagyd el a Mr Windsort, kolléga és szólíts Adamnek - adtam vissza a tegeződést.
Elgondolkodva forgattam meg az ujjaim között a cigarettámat:
- Olaszországban érdekes hírek terjengenek - jegyeztem meg némileg aggódóan. - Mármint velünk kapcsolatban. Mutánsokkal. Nem a lincselésekre gondolok, ezek sajnos fel-fellobbannak. De láttam egy fotót egy újságban... tény, eléggé bulvár jellegű magazin, de egy meglehetősen termetes mutánst látni rajta, aki igencsak túlburjánzó testszőrzettel rendelkezik. Victor Creed halott, ezt tudjuk mindannyian, de ha a kép nem egy egyszerű kacsa, akkor feltűnt valaki, aki nagyon hasonlít hozzá. Még valaki, aki állati génkeveredéssel bír. Ha visszagondolok a Kardfog elementáris bestializmusáról meséltekre, megjegyezném, nekem szerencsére nem volt érkezésem találkozni vele, akkor meglehetősen elgondolkodtat a dolog. Érzékelte a Cerebro? Tudtok valamit egy ilyen új fiúról a városban? - kérdeztem érdeklődően. - Nagyon nem szeretném azt látni, hogy az épp csak kialakuló viszonyokat felforgatja egy újabb ilyen megállíthatatlan hús-vér tank, mint Logan - húztam el a szám rosszallóan a társunk nevére - örök nemezise volt...

Felnevettem a szavaira szívből, de nem bántóan:
- Tartok tőle rossz elképzeléseid vannak az olaszokról - feleltem Ihsain szavaira. - Olaszországban évtizedek óta rengeteg a bevándorló, ha nem is olyan toleránsak mint a svédek vagy az angolok, németek, de azért kifejezetten hozzászoktak az idegenekhez. Ráadásul az egy tévképzet, hogy Itáliában mindenki katolikus, elég nagy számú mára a protestáns, evangélikus, sőt akár jehovista felekezetbe tartozók is, s akkor még meg sem említettem a nagyon erős muzulmán diaszpórát. Ez Európa Ihsain, az olaszok nagyjából 20-30%-a maximum nagy ünnepeken jár templomba, ne tévesszen meg a Vatikán és a pápa jelenléte. Az az igazság, hogy Dél Amerika államait lehet a leginkább homogénen az anyaszentegyházhoz tartozónak tekinteni csupán, a taljánok sokszínű népség. Vedd hozzá, hogy egyházi cenzúra nem létezik, a kereskedelmi és bulvár média az emberek érdeklődését hivatott kiszolgálni és semmit sem adnak a pápa szavára tapasztalataim szerint, az ő istenük alighanem a pénz és a nézettség - kacsintottam.
További gondolatai annál inkább elgondolkodtatnak, államat megvakarva reagálok:
- Állati mutáció igen sok van, ez nem vitatott - feleltem. - De egy közel két méteres hústorony, egyértelműen macskaszerű jelleggel, ez... nekem elég volt, hogy némileg aggódjak. Ezek szerint feleslegesen, ha ti semmiről sem tudtok. Tartottam tőle, hogy felbukkant egy a Kardfoghoz hasonlatos vadállat. Ismerve Creed tetteit nagyon aggódtam, hogy esetleg ez részben a mutációja következménye is, hogy túlságosan közel került a ragadozó, bestiális léthez. Ezért is akartam erről szót váltani veletek, mert ha van még egy ilyen tomboló elmebajos, akkor azt jobb lenne minél előbb kontroll alá helyezni, Mr McCoynak is hasznára vált - vontam vállat. - Persze, ez alapján felesleges volt az aggodalom, ha tomboló fenevad lenne az új fiú, már híre ment volna.
Utolsó mondatára viszont megrökönyödve kaptam fel a fejem és meredtem rá hitetlenkedve:
- A Kardfogat a Szabadságszobor tetejéről söpörte le Scott lézernyalábja! - ráztam meg a fejemet. - Nincs az a macska, ami onnan még talpra esik... Nem élhette túl! - hitetlenkedtem.

Sóhajtva fújtam ki a tüdőmbe szorult levegőt:
- Igen, tartok tőle igazad van Ihsain - ismertem el rezignáltan. - Nem szoktam ilyet mondani, de elképzelhetőnek tartom, hogy mindenkinek jobb lenne, ha Creed meghalt volna. Az a férfi egy két lábon járó természeti csapás. Ráadásul ha valóban életben van, akkor nem tudom mik lesznek a következményei egyes mutánsokra nézve - gondolkodtam el aggódóan Rozsomákról. - Na de hagyjuk ezt a témát, csak felesleges aggodalom, míg a gyakorlatban ki nem derül valami, nem? - legyintettem egy mosollyal, bár biztos voltam benne, hogy félelmeimet Ciklonnak is feltárom majd, ő az igazán illetékes ebben a kérdésben. Ha ő sem tart a dologtól, akkor hagyni fogom én is.
- Inkább beszéljünk az iskoláról, vagy ami azt illeti, akár rólad Ihsain - intettem felé érdeklődve. - Nem sokkal azelőtt érkeztél, hogy elutaztam, nem volt módomban igazán megismerni még téged, ha őszinte akarok lenni. Miből doktoráltál? Hogy érzed magad itt nálunk? - érdeklődtem, majd hátra dőlve a padon tettem hozzá kis mosollyal: - Illetve, ha meg nem haragszol, a neved és a fizikális kinézeted is értékes kontrasztú. Gondolok itt az Ihsain arabos hangzására és jellegzetes rasszodra, az egyértelműen angolos Sinclair vezetéknévvel és kék szemeiddel. Ha jól gondolom, akkor a szüleidnek is van egy története, na persze ha nem titok - emeltem fel a kezem megadóan. - De érdekes embernek tűnsz.

Elismerően bólogattam a szavaira, őszinte tisztelettel, amit ki is mondtam egyenesen, különösebb hezitálás nélkül:
- Mindig is sokra becsültem azokat az embereket, akiknek van tehetsége a reál tudományok bármelyikébe elmélyülni, különösen ilyen mély, kutatási szinten - hajtottam meg felé a fejemet. - Jómagam abszolút nehéz fejű vagyok ebben a kérdésben, a földrajz a térképolvasásig remekül megy, érthető okokból - húzódott félmosolyra az ajkam - meg átestem a sereg felcsertanfolyamán, minősített katonai szanitécként tudok elsősegélyt nyújtani, ez meg a biológiához való teljes affinitásom tükrözi jól - kuncogtam. - Csodálatos világ lehet a tiéd Ihsain, de ugyanakkor kell hozzá egy félelmetes logikai érzék is, hogy képes legyél az adatokat összefüggéseiben átlátni, ezért mindig is sokra becsültem, akit ilyen elmével áldottak meg születésekor. Ha meg szabad kérdezni: a kutatás terén mi az elsődleges profilod? A genetika nekem kissé túl általános fogalom... Biológia? Kémia? - vontam fel a szemöldököm. - Vagy gyógyszerészet?
Az ő kérdésére kesernyésen elmosolyodtam:
- A US Army első reakciója akkoriban szerintem teljesen érthető volt, ezért nem hibáztathatok senkit - kezdtem bele. - Akkoriban derült ki, alig pár hónapja a mutánsok léte, gyakorlatilag a sereg legjobb orvosai is sötétben tapogatóztak csupán a dologgal kapcsolatban. A rendelkezésükre álló adatok legnagyobb része Xavier professzortól származott mint a téma nagyjából egyetlen elérhető szaktekintélyétől, de lévén ő maga is érintett volt a kérdésben... nos a seregben emberek százaiért, ezreiért sőt bizonyos szint felett százezreiért kell felelősséget tudni vállalni egy tisztnek. Úgy gondolom érthető, ha éppen ezért nagyon keményen megrostálnak minden információt mire hitelesnek fogadják el, különösen az ilyen forrásból érkezőket. Nyilván volt akinek lettek volna elképzelései a készségemmel kapcsolatban, de az általános direktíva az óvatos kivárásra alapult. Azok a hivatásosok akiknek genetikai mutációja derült ki egy hosszú orvosi megfigyelés után nem lettek elbocsájtva az állományból, csupán... nos a rendelkezési vagy tartalékos állomány annyit jelent: "most nincs rád szükség, egyelőre maradj a seggeden" - vigyorodtam el a közkeletű katonai bölcsességre - de ez alkalommal inkább úgy mondanám: "fogalmunk nincs róla mi ez az egész, egyelőre talonba teszünk, míg megfelelő információkat szerzünk". Tudtommal a sereg a mai napig gőzerővel hajtja csapágyasra a kutató orvosait illetve külsőleg bérelt biokémikusokat, genetikusokat, hogy megfelelő információs bázist szerezzen. Ha ez megtörténik, szinte biztosan reaktiválják a mutáns katonák jó részét. Bár engem nem - ráztam meg a fejemet. - Mondjuk úgy, a szakításom a US Armyval végleges és visszafordíthatatlan - fejtettem ki egyre mélyebb keserűséggel a hangomban.

Majdhogynem felnevettem ahogy Ihsainre átragadt a lelkesedésem és fejtegetni kezdte a kutatómunkáját, amire mély érdeklődéssel tekintettem, de közelebbről beleszólni alig tudtam. Annyit mindenesetre megjegyeztem:
- Még inkább azt mondom: tiéd és a kollégáidé minden tiszteletem, jómagam alig vagyok tisztában azzal mi történik bennem, mi az oka, mi ez az X gén dolog, főképp, hogy a megértéséhez azt hiszem nekem nagyon sok alapfogalom kimaradt biológiából - vallom be némileg röstelkedve. Lehet, hogy nem a kedvelt tárgyam vagy tudományágam, de hát az általános műveltség az általános műveltség kéne legyen... - A téma iránt érdeklődőknek legfeljebb a mutáns készségek gyakorlati oldaláról tudnék mit mondani, arról is csupán a hadsereg egyik kiváló kutatótisztjének, Beavistock alezredesnek a teóriáját, de ezzel tényleg nem akarlak untatni - kaptam észbe, hisz nyilván minden fizikai, kémiai és biológiai tanulmányt betéve tudd ami ehhez kapcsolódik. Gyorsan reagáltam hát a másik felvetődött témára:
- Nem mondom, hogy elképzelhetetlen amit mondasz, speciálisan kiképzett, árnyékhadműveletekre szakosodott ügynökök, akik lojalitása és elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen vagy egyéb módon biztosított... igen, így lehetnek mutánsok a különböző titkos alakulatokban kis számban. Ezek valószínűleg odatartoztak már korábban is, megvan a hátterük a seregben ami alapján bizalmat szavaztak nekik és nem sok ember előtt buktak le, azok is megbízhatóak - merengtem. - De ez a mutáns katonák kis százalékára lehetett csak igaz. Én nem tartozom ezek közé - mosolyodtam el. - Mellesleg mint a téma kutatója talán tudnál nekem adatot mondani, ami így eszembe jutott... Elég sok ember él a Földön, ezeknek mekkora része bizonyított és mekkora hányada feltételezhető mutáns? Mármint százalékban persze... - kérdeztem kíváncsian. - Mutatnak mostanság ebben valamiféle felgyorsulást, növekvést az adatok? Mert én valahogy úgy érzem, mintha ez a folyamat az utóbbi években felerősödött volna...

Megköszörültem a torkomat, majd lassan belefogtam:
- Ez meglehetősen bonyolult - vakartam a fejemet - és én meglehetősen laikus vagyok a kérdésben, megpróbálom visszaadni úgy, amit megértettem Albert... őőő... bocsánat, szóval Beavistock alezredes szavaiból. Jelezném, ő nem genetikus, a szakterülete a fizika, így elsősorban a készségeink mikéntje izgatja, vagyis a "hogyan működik" elve - villantottam egy mosolyt Ihsainre. - Megjegyzem remek ember, széles látókörű és intelligens, nagyon remélem hogy ha egyszer valamilyen gyakorlati vetülete is lesz a kutatásainak, már ha egyáltalán jó felé gondolkodik, akkor azt nem fogják rossz célokra felhasználni, nem ezt érdemelné. Na de, hogy belefogjak:
Beavistock alezredesnek feltűnt, hogy a mutáns képességek némelyike nemes egyszerűséggel ellentmond a fizika alaptörvényeinek mint pl az anyagmegmaradás vagy éppen az energiamegmaradás. Ő úgy gondolja, hogy a bennünk lévő X-gén tulajdonképpen egy energiaforrást érzékel és manipulál a szervezetünkben. Kissé merésznek hangzik számomra, de abból indult ki: az ősrobbanás előtt a világ egyetlen borzalmasan sűrű ősanyag volt. De ha az anyag állandó, akkor az összes galaxis összes anyaga ebben kellett legyen. Ha az energia állandó, akkor az is. Arra a következtetésre jutott: az anyag és az energia bizonyos fokig ugyanaz, mint mondjuk a víz és a jég. Az energia az eredeti, tiszta forma, míg az anyag egy lecsapódott, megszilárdult vetülete. Ez az ősenergia alkot tehát mindent, vagy legalábbis az a kiinduló pontja. Úgy hiszi, hogy az X-gén ezt az energiát képes érzékelni és bizonyos mértékig formálni. Mondjuk ha én összemegyek, akkor sem vesz el a testem anyaga, csupán egy részét tiszta energiává alakítja, s szükség szerint később újra eredeti formájába "kövesíti". Vagy pl a telepaták nem belemásznak más agyába, egyszerűen a sajátjuk képes érzékelni azokat a rezgéseket amiket a másik fél elméjében vet ez az ősenergia. Ő erre vezeti mindezt vissza. Nevezetesen: valóban egy új emberi alfaj felé vezető út lépcsőfokai vagyunk szerinte is, de a genetikai változások nem olyan szétszórtak és robbanásszerűek, mint aminek tűnnek, hanem egyszerűen mindenki másképp hat erre az eredeti energiatartományra. Az elméletét mai állás szerint igazolni képtelenség, de a szépsége, hogy elméleti úton megcáfolni is - kuncogtam. - Persze ez inkább csak egy teória.
Vállat vontam:
- Hát nem tudok ebben a kérdésben véleményt nyilvánítani, nem vagyok szakértő - feleltem. - De mivel az atomenergia kiválóan kontrollálható és megfigyelhető, márpedig te azt mondod a világon mindenfelé történnek észlelések. Afrikában vagy Dél-kelet Ázsiában relatíve kevés nukleáris forrással kerülhetnek kapcsolatba az emberek - csóváltam a fejemet. - Ha az előbb említett magyarázatot nézem az alezredestől, akkor az egy olyan irányba mutat ami a természetes evolúció lépésének tekinti mindezt. Elég régen létezik az ember ma ismert formájában, hogy azt mondhassam: miért ne lenne igaza? Legalábbis ebben. Az evolúció sohasem áll meg, ha igaz amit a suliban tanítottak.
Utolsó kérdésére meglepetten vonom fel a szemöldököm, de hezitálás nélkül válaszolok:
- Nos az én közvetlen osztagomból nem - ráztam meg a fejemet. - De a katonai laborban, ahol a vizsgálatokat folytatták találkoztam még egy fiatal sráccal, Jimmy Knox törzsőrmesterrel. Harckocsizó, tankpilóta. Neki egy éles hadgyakorlaton történt a dolog. A járművéről leesett a lánctalp, mire visszarakták, addigra már jókora csúszásban voltak és elfelejtette az ideges járműparancsnok lejelenteni a dolgot rádión, gondolom abban reménykedett: behozzák a csúszást és senki nem veszi észre. Nos a tüzérség elkezdte lőni az elvileg akkor már üres terepet, a tank találatot kapott és az oldalára dőlt, kigyulladt. Mind ottvesztek volna, ha Jimmy első félelmében úgy puszta 10 ujjal fel nem tépi a harckocsi burkolópáncélját mint ahogy te vagy én egy nejlont tépnénk fel. A személyzet megúszta, de természetesen a törzsőrmestert orvosi megfigyelés alá helyezték. Felteszem azért ez is eléggé hasonló szituáció - vontam vállat, majd érdeklődve néztem Ihsainre: - De miért érdekes ez neked?

Széttártam a karjaimat:
- Nem vagyok sem genetikus, sem fizikus Ihsain, de amennyire megértem te az adott képességeket kutatod, viszont Beavistock a mögöttük működő rendszert, magát a változást, legalábbis fizikai változást egységében ezeknek - feleltem. - Hogy kinek van igaza az elméleti teoretikusok közül, azt úgy is csak a történelem dönti el majd. Még nagyon az elején vagyunk - ráztam a fejemet.
Aztán mosolyogva tettem hozzá:
- Mint történész vannak elképzeléseim arról mi fog történni, de ezek is csak hipotézisek - merengtem el. - Amit rendkívül sok változó fog befolyásolni. Pl felhoztuk az egyházat nem is olyan régen. A jelenlegi irányvonalakat tekintve minden valószínűség szerint alig néhány éven belül az anyaszentegyház teljes szélességgel nyitni fog a mutáns hívek felé, bár azt hiszem a reformáció során született egyházak még hamarabb megteszik ezt. A modern egyház meglehetős sebességgel liberalizálódik, amire szüksége is van, hiszen elveszítette korábbi társadalmi befolyását, amit a feudalizmus korszakában gyakorolhatott. A második vatikáni zsinat óta elismerik keresztény felekezetekként a Kálvin és Luther tanain kinőtt egyházakat, az ökumenizáció, az újra összeforrás jegyében gondolkodnak, modernizálódik a miserend, megjelent a templomokban a rock zene, a gospel, stb. Mindenfelé fellépnek a társadalmi megkülönböztetések ellen, hiszen ez létérdekük. Nem fogják megkockáztatni, hogy elveszítsék mutáns hívek tömegeit, hiszen mint mondod a folyamatok felgyorsultak, egyre több az aktív X génnel élő ember. Sem híveiket sem a híveiken keresztüli anyagi forrásokat nem tudják kockára tenni, valljuk be. Alig néhány év és az egyház kitárja a karjait, ez szinte senkinek sem kérdéses, aki szociológiával vagy történelemmel foglalkozik. Hasonló a helyzet a hadsereggel is...
Kiszélesedő mosollyal folytattam:
- Azért nem érted meg, mert nem estél át katonai, tiszti kiképzésen, nem vagy képes úgy gondolkodni mint egy katona - feleltem. - Ne érts félre, a legjobb szándékkal mondom ezt. Jelenleg ha nekem kéne a döntéshozó parancsnokság helyében ülni valószínűleg ugyanígy járnék el és felfüggesztenék minden katonát, akiben aktív az X gén. Legalábbis majdnem mindet. Egy-egy kisebb, árnyékhadműveletekre szakosodott osztagban maximális lojalitású és kellő agymosáson átment katonák, akik parancsra tétovázás nélkül megölnék az anyjukat is... igen, ezt elfogadom. De nagyobb tömegben semmiképpen sem tenném meg, én sem. Hiába a magas katonai potenciál, a helyzet jelenleg túlságosan ingatag. Túl bizonytalan. Mutánsokból egyre több lesz, ami elfogadjuk vagy sem, de kiélezheti a társadalmi feszültségeket, ráadásul önámítás lenne azt hinni, hogy csak a Magneto fogja ezt a konfliktust kiélezni és a radikális emberi pártok. Minden terület, minden ország ki fogja vajúdni a maga Lensherr professzorát, valakiket akiket túl sok fájdalom, túl sok megaláztatás ért, akik túlságosan könnyen elcsábíthatóak már a mutáns felsőbbrendűség eszméjével. Ha túl sok erőszak történik ennek kapcsán a világban, mi lesz az emberek reakciója? Ez mindig táptalaja a radikális eszméknek, a veszélyérzet, az idegenkedés, a meg nem értés. A hadseregnek azzal is számolnia kell Ihsain, hogy egy radikális eszmét képviselő politikai csoport kerül hatalomra pár éven belül s ez esetben nekik kell végrehajtaniuk egy tisztogatást. Hogy reagálnának erre a mutánsok? A mutáns katonák? Nem Ihsain, nem. Te csak a képességeket látod, de pusztán ezek értéke egyszerűen alig releváns. Nem képezhetsz ki és fegyverezhetsz fel olyan embereket akik talán 2-3 év múlva ellened használnák mindezeket. Ez... öngyilkosság lenne! A hadsereg kivár, ahogy jelenleg szinte mindenki más is. Nem történik szinte semmi, de ez nem marad örökké így és a US Armynak felkészültnek kell lennie bármilyen eshetőségre. Valószínűleg szintén nagy erőkkel azonosítják a mutánsokat és minél pontosabban megpróbálják feltérképezni erejüket s annak korlátait. Ha a rosszabb eshetőség jön létre, akkor már úgy kell, hogy tudjanak cselekedni, hogy ismerik az ellenséget és úgy támadnak, ahonnan legkevésbé védett s nem adhatnak esélyt a visszavágásra, az első csapásnak halálosnak kell lennie. Túl korai a te ideális elképzelésed - foglaltam végül össze. - Persze, a japán hadseregben feltűnő mutánsok új helyzetet teremtenek valamelyest, hiszen azt nem engedhetik, hogy egy másik állam aknázza csak ki egyedül ezt az erőforrást. De a japán hadsereg szinte csak névleges, valós ereje elhanyagolható. Ha egy nagyobb haderő is nyit ez irányba, az láncreakciót vált majd ki, de addig is... kivárnak. Én sem tennék mást a helyükben. Túl korai.

Az alattunk bőgő motor valamelyest segít, hogy mentálisan is relaxálni tudjak. Elfelejteti velem a másnaposságot, hogy Greg majdnem széttépett egy embert, és úgy egyáltalán a tervezés fáradalmait.
- Ez bizony...
Hagyom, hogy a cél végigtúrja a hajamat. Le is hunyom a szemem, úgy élvezem egy ideig a sebességet.

Némi motornyúzás és gumiégetés után meg is érkezünk az intézethez. A kerten átgurulva gond nélkül ott is vagyunk a garázskapunál. Kiszállok, és megigazítom a hajam, miközben a garázsajtóhoz sétálok.
- Rendbe tudod rakni, vagy csak pateroljuk el minél gyorsabban?

Intenzív fékkel megáll a jármű a garázs előtt. Kiszállok és becsukom az ajtót. Chris kérdését követően körbejárom és jobban szemügyre veszem a járműt. Felfelé fordított tenyérrel fordulok felé mint aki kéreget.
-Kéne egy kis festék.
Megmozgatom ujjaimat hogy pontosítsam a célt ahova kéne. Amint a kezem ügyébe kerül egy jó maréknyi radírra emlékeztető csapott oldalú tömböt kreálok belőle. Ezzel úgy mond kiradírozom a kopások helyét. Szépen fogy a festék ahogy fogy elfele a bekenendő felület.
-Chris!
A maradékot alsó lendítéssel felé dobom, hogy intézkedjen a megsemmisülésről. Rácsapok a motorháztetőre a horpadások visszaugranak eredeti állapotukba. Az ajtóhoz megyek amit Chris összekókányolt, egy kis energia belefektetésével szépen átformáltam megfelelő formára. Beszállok és várom, hogy Chris ajtót kreáljon a garázsba.

Mikor Greg festéket kér, megnyugszom, hogy nem lesz itt semmi gond. Tenyeremet felfelé tartom, majd növesztek rajta egy fémdobozt. Olyan, mint egy festékes doboz, csak nincs teteje. Ahogy növekszik, úgy telik meg festékkel. Mikor kész, és tele is van, Greg tenyerébe öntöm, majd semmivé málasztom a fémet.
- Tessék!
Arrébb sétálok, és karba tett kézzel figyelem a munkálatokat. Mikor azonban megdobnak egy adag festékkel, a zakóm halálfélelmét én élem át. Ez el is tart úgy két tized másodpercig, majd legyintek egyet a levegőben. Ezzel adok egy pofont az érkező festéklöttynek. Végigfut rajta egy hullámszerű hatás, amivel gyakorlatilag semmivé foszlik, mire elérne.
- Nyitom a kaput.
Közelebb lépek a garázshoz, majd megérintem a kapuját. Az eltűnik a helyéről. Megvárom, míg Greg beparkol, és kijön. Mikor végzett, megszüntetem a koncentrációt. A korábban is ott lévő garázskapu visszaanyagiasul a nemlétből.

Finoman beparkolok a kocsi korábbi már kihűlt helyére. Kiveszem a kulcsot és vissza alakítom egy sima felületű kulccsá. Becsúsztatom a zsebembe és kijövök a garázsból. Chris felé fordulva pacsira emelem a kezem, hogy megkoronázzuk a bulit.
-Ez jó volt.
Mondom két nyújtózás és egy nyakropogtatás után. Kicsit átmozgatom a tagjaimat, a hosszú vezetéstől elgémberedtem.

Mikor Greg kiér a garázsból, kap egy ötöst, és megeresztek egy vigyort. A kijelentésére bólintok egyet.
- Tényleg jó volt.
Közben a fejfájásom is sikeresen elmúlt. Úgy tűnik, tényleg jót tesz ez a száguldozás. És persze mindenképpen szórakoztató!
- Javaslok most egy kis pihenést, aztán majd neked is megmutatom a tervezetet, amit készítettem.
Megnézem az órámat, majd ellenőrzöm a telefonomat is. Hívásom nem volt, e-mail viszont érkezett pár.

Bólogatok Chris javaslatára, fárasztó dolog a vezetés főleg ha felidegelik az embert.
-Támogatom.
Nagyokat ásítva útnak is keltünk a szobák felé. ki-ki a sajátjába. Csuklómról lekanyarítottam a kilincset és visszaalakítottam eredeti formájába. A kulcsommal hasonlóképen cselekedtem. Bezártam az ajtót belülről és akár csak egy farönk bedőltem az ágyba.

// Játék vége //