Terasz

Végülis kiderült, hogy nem is olyan rég a harci teremben csak félig-meddig nem jártunk el szabályosan. Akárhogyis nem bántam meg a kissebb "belógást" elvégre jól szórakoztunk. Nem is kellet sok, Chris máris áttért az alvási szokásaimra. Ámde semmi kedvem nem volt altatókon élni, maga a kocogás már csábítóbb volt, de hát majd meglátjuk mi lessz.
-Hááát altatók...nem túlzottan csábító, de a kocgás nem olyan rossz ötélet majd meglátom mi sül ki belőle.
Majd Chris története alapján kiderült, hogy ő a professzor sajnálatos halála után került ide. Ekkor bennem is megfordult, hogy viszont én is örültem volna ha megismerhetem, de ez már veszett ügy akárhogy is nézzük.
-Nos szó-mi-szó én is szívesen megismertem volna az öreget. Valahol mindíg is egy álmom volt, hogy ha nem is érem el az ő szintjét, de legalább hátha megközelíthetem valaha.
Aztán mikor Duncan feltette kérdését az engem is megfogott. Elvégre láthattam már itt alakváltót, füstszűrőt és miegymást is, na meg persze ott voltam én is mint egy élő villámhárító, de ahoz képest, hogy hol élek nem láttam még sok "különlegességet". Ígyhát Chris felé fordultam és egy határozott kijelentéssel erősítettem meg Duncan kérdését.
-Már nem azért, de ez engem is érdekelne.
Majd kissé elgondolkozván azon, hogy mióta itt vagyok az létszám nem tűnt túlnyomóan nagynak elhatároztam kiderítem miért van ez.
-De lenne egy kérdésem. Nem régóta vagyok itt ugyan, de akárhogy is nézzük nem találkoztam sokmindenkivel. Ennek van valami különösebb oka vagy csak mindíg átalszom a nyüzsgést?

A korláthoz sétálok, majd megfordulva neki támaszkodom. Merengve végigtekintek az épületen, közben mosolyom valamelyest kiszélesedik Alex válaszát hallva.
- Természetesen magam sem javaslom az altatót, hacsak nincs más megoldás. De biztosan van, akit végszükség esetén meg tudsz kérni, hogy pofozzon álomba - teszem hozzá némi halk nevetés kíséretében.
Különösen szórakoztatónak találom aztán Duncan viccét a porrá égő raktárakról. Már így, ebben a kontextusban. Egyébként nem lelem különösebb örömöm a céltalan pusztításnak még a szemlélésében sem. Igaz, alkalmasint tanulságos.
Aztán valami különöset hallok Alextől. Szemöldököm kissé megemelem, úgy tekintek rá. Tán kissé értetlen is az az arckifejezés, amit vágok.
- Hogy érted, hogy az ő szintjét? Pszichológiában, mikrobiológiában - tán konkrétan genetikában - vagy tárgyalástechnikában?
Kortyolok a narancslevemből, ha már így kéznél van. Közben kapom sorban a kérdéseket, melyek egyre-sorra megmosolyogtatnak. Kicsit úgy érzem magam, mint valami nagy öreg, akitől a fiatalok várják a nagy kalandokról szóló történeteket.
- Erik Magnus Lensherr Xavier professzor régi barátja. A hírekben biztosan láttátok már. Magneto néven híresült el, és volt egy igen látványos televíziós szereplése is egy hídon repülve.
Újabb korty, sóhaj, majd újból a diákokra pillantok.
- A különlegességem? Talán az átlagon felüli intelligenciám - a tesztek és az egyetem mondta ezt, nem én -, és a minimális idő alatt megszerzett princetoni diploma ide sorolható.

/Alex, Christofer/
Az altatót Cgris is rossz ötletnek tartotta ám egy rendkívül érdekes alternatív megoldást talált ki helyette. Az ő ötlete kissé hasonlított az enyémhez hisz mindkettőben kérdésessé válhat az életben maradás. Pár perc múlva megkaptam a kérdésemre a választ bár leesett az állam attól amit halottam. Sokat beszéltek egy hatalmas erejű mutánsról kit Magnetonak neveztek. Bizonyára nem azért hívták így mert mágnesként vonzotta magához a nőket. Állítólag egymaga hajított meg és lebegtetett egy több száz tonnás hidat ami vajuk be nem kis teljesítmény. Azonban ebben a történetben valami nem igazán volt kerek. Tudtommal Magneto egy bűnöző volt aki nemegyszer embereket is gyilkolt. akkor mi keresnivalója van ebben az iskolában.
-Mit keres egy terrorista egy iskolában akit bizonyára mindenütt köröznek? Ezek szerint Xavier Magneto oldalán állt?-
Ez a kérdés számomra is zavarosnak tűnt. Halottam, hogy az alcatraz-i támadókat egy kisebb mutáns csoport a katonasággal karöltve állította meg. akkor tudatosult bennem mi van ha mégis rossz helyre tévedtem. Meglehet azon a helyen arra képzik a mutánsokat, hogy emberekre támadjanak. Úgy terveztem ha ez lesz az igazság akkor villámgyorsan elhúzom a csíkot. Papirok ide vagy oda nem voltam hajlandó ártatlan emberekre támadni. Chris képessége úgy hangzott mintha nemes egyszerűséggel hencegett volna. nem is igazán vettem komolyan a mondandóját. Az okostojások szoktak így beszélni, hogy ők milyen intelligensek. Halottam már fiatalokról kik lediplomáztak ám nem hiszem, hogy ők mutánsok lettek volna.
-Rendben van nekem meg ragyogó szemeim vannak neki pedig csodálatos frizurája.-
-Amúgy nem mesélt az egyik itteni lakó egy tűzesetről? Ennek az emlékére gyakoroltunk egy picit a szimulátorral. Kíváncsi voltam mit tehetnénk egy valódi vészhelyzetben akár egy tűzoltó. Igaz mi nem kaptunk se kiképzést se felszerelést ám vannak különleges adottságaink.-
Meg akartam tudni, hogy a zöld hajú lány tényleg ide járt-e és hogy mesélte valakinek rólam.

Akárhogyis nézzük az alvási problémáim az mindenféleképp orvosolni kellet volna. Bár kaptam pár rá vonatkozó tanácsot, egyik sem volt túl kecsegtető, főleg az utolsó.
-Hát köszi inkább kihagyom ezeket a csodás ötleteket, már bocs.
Mondandóm egy szolíd mosollyal zárom. Bár igaz ami igaz ideje lenne megoldani, hogy könnyebben álomba ringassam magam, de nem így terveztem. Mindenesetre elhatároztam, hogy ezt még később orvosolom, akár egyéni módszerrel is amit még később találok ki, de nem most. Bár utána Chris egy olyan kérdést tett fel nekem amiből leszűrtem, hogy rosszul értelmezte az előző mondatom.
-Nem úgy értettem. Ha elvonatkoztatunk mindeztől azért elismerhetjük, hogy az öregben tombolt az X gén. Az biztos, hogy nem olyan szinten volt mint én.
Aztán Duncan egy érdekes kérdést tett fel Magnetoval kapcsolatban. Ami azért engem is megfogott, elvégre egy hirhedt személyről volt szó. Aki hírnevét nem pont a gyengeségéről kapta a nem túl pozitív képet az emberek és mutánsok szemében egyaránt.
-Egyébb legendákat hallottam Magnetóról, de ahány forrásból hallottam annyi variáns volt a storyra.
Elgondolkoztam hát, hogy akkor most ő egy gonosz egocentrikus szuperhatalommal rendelkező mutáns, vagy egy segítőkész személy aki csak a fajtájának akar jót. Az igazság valahol a kettő között állhatott. Hamar megtudtuk Christől, hogy az ő képessége inkább csak agyban látszódik meg. Ilyenről még nem is hallottam, bár talán akkor ezen a gondolatszálon elindulva Einstein is mutáns lehetett, sőt bármelyik nagy tudós.

Kissé kezd kisiklani a beszélgetés korábbi medréből, de egyelőre mindenképpen tanulságosnak ítélem. Körülnézek, majd meglátom a kis kerti asztalt székekkel körülötte a lugasban.
- Ha nem gond, hogy szüneteltetjük még a körbevezetést, ott leülhetünk egy kicsit.
Intek arra, majd kimért léptekkel meg is indulok, ha nincs senkinek kifogása. Közben jót derülök Duncan kérdésén. No nem azért, mert butaság lenne a kérdés, csak egyszerűen úgy vélem, nem indokolt ez ehelyütt.
- Azért nem vagyunk ám bezárva ide az intézmény falai közé. Mi is szoktuk egyéb dolgainkat intézni teszem azt a városban. Aki már nagy korú, az akár egyedül is.
Kinézem magamnak az egyik széket, és szépen lecsüccsenek. Hátradőlök, és úgy igazodom, hogy beszélgetőpartnereim mellett a teraszt is minél inkább belássam.
- Mr Lensherrel egy Queens-i pubban találkoztunk, ahol alkalmam volt megismerni az ideáit. Tanult, csavaros gondolkodású ember, annyi bizonyos. Mikor nem épp háborút vív, kifejezetten érdekes, magasröptű beszélgetés folytatható vele.
Úgy érzem, ki kell térnem valamelyest Alex furcsán de a helyzetet tekintve indokoltan leegyszerűsített elképzelésére.
- Ha szabad megjegyeznem, ez nem ilyen egyszerű. A professzorban nem tombolt semmilyen gén. Ellenben a génállományában neki is szerepelt egy szakasz valóban, ami ugyanúgy szerepelt mindhármunkéban. Ez ellenben már nem igazán tekintető a klasszikus genetika szóhasználata szerint mutációnak. Ellenben végeztem kutatásokat a témában, és néhány igen érdekes eredményre jutottam.
Természetesen nem folyok bele azonnal a tudományos maszlagba. Egyébként sem szokásom laikusokat szakszöveggel kábítani. Tanérként megtanultam már, hogyan kell konyhanyelvre lefordítani összetettebb problémákat is. Már amennyiben a hallgatóság kíváncsi rá. Jelenleg a várakozást választom, hogy kiderüljön, érdekli-e őket a téma.

A beszélgetés kissé szünetelve lett amíg helyet foglaltunk néhány kényelmes kerti széken. Engem egy cseppet sem zavart, hogy állnom kellett azonban nem tiltakoztam ellene. Miután mindenki elfoglalta minden kérdésünkre választ kaptunk. Vagyis nem egészen úgy ahogyan én azt vártam. Az egy dolog, hogy bárki elmehet ám nem valami jó dolog ha egy tömeggyilkos gyereket tanít. Chris viszont jó véleménnyel volt róla így inkább nem mondtam semmit inkább figyeltem. Úgy terveztem ha egy terrorista fészekbe sikerült belepottyannom akkor gyorsabban eltűnök. A beszélgetés további szakaszában csak bólogattam egy szó nélkül mert nekem a genetika egyenlő a kínaival.

Chris Úgy döntött kicsit pihenjünk meg itt a teraszon. Szó mi szó nem bántam, nem árt néha megállni egy kicsit és nyugalomban eltölteni pár percen mindenféle elmélkedés nélkül, nameg azért a társaság sem utolsó. Bár akárhogy is nézzük az biztos, hogy mindháraman más embertípust képviselünk...legalábbis nekem ez jött le az eddigi beszélgetésből. Mindenesetre úgy döntöttem én eis elfoglalok egy széket és belebámulok a tájba.
-Nekem egyáltalán nem baj, ha pihenünk egy kicsit, sőt épp javasolni akartam.
Épp hogy helyet foglaltam már kaptam is egy kissebb ismeretterjesztőt Magnetóról. És végül is ez is olyan volt mint amiket eddig hallottam, csak most egy monológban kapott hideget, meleget is. Valahogy nem éreztem ez ügyben bölcsebnek magamat, sőt kezdtem elfogadni, hogy egyszerű választ ezzel az emberrel kapcsolatban nem fogok soha sem kapni. Talán lezárhatjuk ezt úgy is, hogy egy bonyolult gondolkodású emberről nem lehet csak bonyolult véleményt alkotni. Viszont nem is nagyon gondolkozhattam ezen sokáig mert Chris egyből ki is javította előző kijelentésem. Bár nem mondhatnám, hogy teljesen értettem, sőt sejtettem is, hogy le is van butítva a dolog, de komoly arcot vágtam mint aki mindent tud.
-Habááár végülis ez is egy felfogás...sőt jobb felfogás mint az enyém, elvégre ahogy két embert nem lehet összehasnlítani miért pont két mutánst lehetne?...Tudod mit igazad van bocsánat a meggondolatlan kijelentésemért, de már kb minden hülyeségről tudok beszélni. Mióta itt vagyok alig talákoztam valakivel ebben a nagy házban és pofázhatnékom van. Így akarva, akaratlanul is magyarázok minden hülyeséget.
Egy szolídabb nevetéssel zárva mondandóm úgy döntöttem, hogy inkább visszafordulok és bámulom tovább a tájat mielőtt teljesen hülyének néznek.