Terasz

*Csendesen néztem a másikat és egy idő után már el is felejtettem, hogy lapoznom kéne. Bár nem az én vérmérsékletemnek való, de ettől függetlenül még nem mondhatom azt, hogy nem volt érdekes. Persze fel-fel ismertem egy-egy mozdulatot, amit bár belém nem így verték belém. Ez sokkal… kecsesebb, nyugodtabb volt mintha csak egy türelmi játék lenne. Érdeklődve és nem kevés vágyakozással néztem egészen addig, míg nem kezdte el visszavenni a felsőjét. Akkor lesütöttem a tekintetem és inkább lapoztam még egyet.*
- Nem nagyon… nem magával ragadó és a szex amúgy sem az a dolog, amiről olvasni kell. Az ábrázolás is elcsépelt. Most komolyan, egy Arkangyal mióta áll szóba egyszerű halandókkal? Arról nem is beszélve, hogy egy megfoghatatlan, nemtelen figurát egy görög istenként írnak le, ami minden lány nedves álma. Bár a 14 éves lányok biztos elolvadnak Tőle, de én már ezt kinőttem azt hiszem. * Vázoltam fel nagy vonalakban a könyvet. Hisz nem olvastam, de mire való az internet. A felvetett ötletre csillogó szemeim a tekintetébe emeltem.*
- Hidd el szeretném, de amint felállok innen és beállok gyakorlatozni hozzád estére itt vannak a szüleim. Jobbik esetben félóra és telefonálnak. * Vontam meg a vállam. Jó kifogás és szükséges is, bármennyire is fájt elismernem, hogy a hátsómon kell maradnom.*

Mosolyogva hallgattam, hogy Sedney, hogyan mesél a könyvről, amit meglepően jól ismer, ahhoz képest, hogy nem nagyon haladt az olvasásával.
Majdnem elnevettem maga, ahogy a 14 éves tinikről beszélt, meg arról, hogy ő már mennyire kinőtt belőle, pedig ő is alig lépte túl még ezt a kort, de már úgy beszél róla, mint valami idős csoroszlya.
Örömmel láttam, hogy mennyire lelkese lett a szavaimtól, hogy akár ő is gyakorolhatna ilyen könnyedebb önvédelmet, de aztán a következő mondatával már le is hűtött engem is és magát is.
- De hát őket is meglehetne győzni, hogy ettől nem lesz semmi bajod, sőt, ha netán tán megtámadnának, még megvédeni is több esélyed van magad, mintha csak a sikításhoz értesz. – értetlenkedtem, hiszen annak idején engem pont ezért irattak be mindenféle küzdősportra, hogy legalább ennyivel is hozzájáruljanak a védelmemhez, mert testőr sem lehet mindig mellettem. És milyen jól tették, már jó párszor ez mentette meg az életemet.
- És, ha már minden témát kilőttünk a beszélgetésben, nem köt le az olvasni való és jóformán megmozdulni is csak akkor mozdulhatsz, ha vattába csomagolnak, akkor mégis mi a csudát szoktál csinálni Sedney? – fújtam egy nagyot, mert így elég unalmas lehet az élete. – Szólj, ha tudok segíteni valamiben.

*A szavaira megingattam a fejem és csak-csak már majdnem elnevettem magam, de végül nem.*
- Egy olyan lánynak nem kell önvédelem, aki nem mozdul ki az iskolából. A kiruccanásaimról nem tudnak. És ha az orvos nem tudta meggyőzni arról, hogy egy kis mozgásba nem halok bele, akkor én sem fogom tudni, hogy a takarómmal néha harcot kell vívnom és szükségem van rá. * Mosolyodtam el, ám a következő kérdésére már elmosolyodtam. Egy kis szórakozás nem árt…*
- Komolyan mondtam, hogy a szobámba vagyok.* Bólintottam, hisz ez így volt Sedney részéről. De ez a lány unalmasabb, mint hat másik együtt véve.*
- És ha csak nem akarod velem nézegetni, akkor nem tudsz. Viszont este elmegyünk az egyik barátnőmmel szórakozni. Ha gondolod, gyere velünk. Nem garantálom, hogy nyugtod lesz, de legalább nem vagy az iskolában. Ha már most szabadultál nem árt megünnepelni… lefekvés előtt 10 perccel mindenképp haza érünk. * Kacsintottam rá, hisz nem véletlen nem a takarodót mondtam. Az valamikor 10 körül lehet, az élet pedig csak akkor kezdődik.*
- Mit szólsz? * Kérdeztem miközben felálltam a helyemről és lassan elindultam valamerre. A gondolataim meg már azon jártak, hogy mit is fogok kitalálni, hogy Sedney miért is nem tudott eljönni. Bár nagyon nem kell agyalni. Neki ma jelenése van. *

Hát, ahogy elnéztem nem őt kellene meggyőznöm, hogy mozogjon többet és kis önvédelem sem árt, hanem az anyját, de hát ez meg nem az én reszortom, arra ott vannak a tanárok és az igazgatónő, ha ők belementek ebbe, hát akkor ez van. Csak Sedney-t sajnáltam mert láthatóan annál azért többre vágyott, hogy a négy fal között ücsörögve élje le a fiatalságát.
- Még szerencse, hogy ilyen élelmes vagy és ezt eltudod titkolni a szüleid elől, csak azt nem értem, hogy akkor az miért nem sikerül, hogyha lemész hébe-hóba a Harci Terembe? – kérdezem tőle nagyon is kíváncsian, de végül is ez már az ő dolga, lehet, nem is akar nagyon ott lenni.
Persze néha tényleg durva gyakorlatokat találnak ki a tanárok, de csak mindenkinek a maga szintjén. Erről eszembe jutott, hogy még nem is tudom, mi a képessége.
- Mintha azt mondtad volna, hogy nem vagy telepata, nem azért nem kell lejárnod a gyakorlatokra, akkor milyen mutációd van? – kérdezem tőle és az eszembe sem jut, hogy ez akár indiszkrét is lehetne, hiszen ebben a suliban ezt senki nem tartja titokban.
A meghívás tényleg elég jól hangzik, főleg, ha még két csak lesz a kísérőm, és tényleg jó lenn kimozdulni végre egy kicsit és szórakozni egyet, talán most az egyszer nem lesz semmi baj.
- Oké, én benne vagyok, de meg kell oldani valahogy a visszajutást, mert ha lebukom, hogy takarodó után bóklászom haza, akkor már nem két hónapig őrzöm a szobám és mosom a folyosót, hanem minimum fél évig, ha Logan-on múlik. – grimaszolok egyet a lány felé.

*Egyre kíváncsibb volt a srác. Ez nem feltétlen lenne baj, ha a saját testemben lennék. De érdekes lesz, ha véletlen összefut az eredeti leányzóval és az majd csak pislog nagyokat, hogy ki ez.*
- Az ágyam nem marad üresen és itt sulin belül van szemük, de olyan környéken biztos, hogy nincs, amerre eljárkálok. * S amerre Sedney sem tenné be a lábát soha. Fura lány, az tuti. Az újabb kérdésre csak felvontam a szemöldököm. Mért van olyan érzésem, hogy folyamatosan keresztkérdéseket rak fel? No mindegy…*
- A-a… egy szóval sem mondtam, hogy nem mentális képességem van. Csak azt, hogy a szüleim miatt nem tesizek. Viszont meg sem erősítettem. Miért érdekel ennyire? * Néztem rá oldalra egy halvány mosoly kíséretében. A félelmére elvigyorodtam, de na… lássuk be, azért ez a legkevesebb. Pláne, olyan őr mellett, aki az éjszakás lesz.*
- Ezen ne aggódj. A barátnőm, mondjuk úgy, hogy roppant leleményes és izig-vérig nő. Tudja, hogyan lehet megoldani azt, hogy valaki ne vegyen észre és véletlen kinyíljon a kapu. Viszont onnantól az épületig már neked kell eljutni és visszasunnyogni a szobádba. Legfeljebb ha valakire ráakadsz, megmondod, hogy levegőzni voltál vagy gyakorlatozni. * Vontam meg a vállaim, hisz azt azért nem hittem, hogy a másik le akarna részegedni. Na, akkor már neccesebb a dolog.*

- Annyira nem érdekel, csak általában itt nem szoktuk titkolni, hiszen úgy is előbb-utóbb kiderül, meg hát nem szégyellni való, mint ahogy sokunkba belenevelik már kiskorában, hogy ne árulja el magát az emberek előtt. – vonom meg a vállam. – De, ha téged zavar, akkor felejtsd el, csak érdeklődni akartam, pusztán ennyi. – feleltem a lánynak, de kissé rosszul esett a visszautasítása, mert már ma sokadszorra futottam falnak vele kapcsolatban és már tényleg kezdtem kifogyni az ötletekből, hogy vajon miről beszéljek vele.
Magáról nem mesélt, így ötletet sem merítettem, viszont minden mástól meg elzárkózott, csak ez a meghívás volt, ami még tartotta bennem a lelket.
- Semmi gond! – rántottam egyet a vállamon. – megoldom a bejutást, csak nem akarok összefutni senkivel. És, ha nem titok mi lesz a program, hová készüljek, hogy legalább tudjam mit vegyek fel. – kérdeztem, remélve, hogy ez nem valami zsákbamacska lesz, mert van pár hely, ahová rossz tapasztalataim után be nem teszem a lábam.

- Hát, általában nem szoktam senkivel sem beszélni két szónál többet, szóval nem tudom, hogy Ti mit osztotok meg egymással, egymás között. S amúgy sem készültem belőle rendszert csinálni, hogy társasági életet éljek. * Vontam meg a vállaim, hisz valóban nem. Nem akartam én tönkre tenni semmit sem ennek a lánynak, hogy utána meg kapja a fejmosást minden irányból. Miattam. Olyanért amit nem is tett meg. Tény nem voltam egy Teréz anya, de azért senkinek nem akartam rosszat.*
- Bronx – Fekete macska… Ma este karaoke buli lesz, és általában elég sokan vannak rajta. Szóval felőlem meztelen is jöhetsz, csak a hangod készítsd. * Vigyorogtam rá vidáman, hogy nem épp az lesz a legnagyobb gondja, hogy mit vesz fel.*
- Nekünk még van egy dolgunk előtte, de mit szólnál, ha mondjuk, ott találkoznánk, mondjuk… ööö… nyolckor? Aztán haza fele bekapunk valamit és az sem gond, ha le késük a menza nyitva tartását. Tudod hol van? * Vontam fel a szemöldököm kérdőn, hisz ha kell, útbaigazítás hát szívesen megteszem. De aztán lassan ideje is mennem, még ki kell találnom pár dolgot.*

Aztán csak megvontam a vállam, mikor közölte, hogy nem nagyon szokott senkivel társalogni, így érezhettem magam megtisztelve végül is, hogy velem már vagy fél órája beszélgetett. Úgy látszik én mindig kifogom a fura alakokat, de ez már lassan természetes lesz, mintha vonzanám magamhoz őket. Mivel már kezdtem kicsit fázni, intettem a suli felé.
- Lassan én bemennék, mert át kellene öltöznöm, mielőtt rám hűl a ruha. – mondtam magyarázatként, de közben figyeltem, hogy hová tervezik a kis kirándulást.
- Áááá! Bronx! – lepődtem meg. – Nem éppen lányoknak való hely. Néztem rá. – Mondjuk ott még nem keveredtem bajba, de alapból nem szeretik Bronx-ban a mutánsokat. Talán ti is azok közé tartoztok, akik szeretnek pengeélen táncolni? De mindegy, csak ha már nem árultad el, azért remélem marha jó képességed van, ha valami rosszul sül el. – ingattam a fejem
És ezt komolyan is gondoltam, mert az a környék nem épp egy életbiztosítás a mi fajtánknak, ráadásul még három fiatalnak, de én sem vagyok fából, aztán meg már alig bírtam magammal, így nem sokat gondolkoztam a dolgon.
- Énekelni nem tudok, de majd hallgatlak titeket. – mosolyodtam el. – És bár pontosan nem tudom, de majd megnézem a neten és oda fogok találni. – bólintottam arra, hogy ott találkozunk. – Akkor, azt hiszem jobb lesz behúznom. – indultam meg a suli felé. – Nyolcra ott leszek.
Aztán, ha velem tartott akkor az épületben, ha nem akkor még idekinn elköszöntem tőle, hogy majd este találkozzunk.

//Folytatás: ezek szerint a Fekete Macska //

/Alex Chris/
Crhis közölte velem, hogy mióta nem diák néha megiszik egy-egy pohárkával majd intett, hogy kövessük. Míg a park felé indultunk megkért meséljek a különös hobbimról mely talán a képességemhez köthető.
-Hát ezt nem nevezhetném hobbinak inkább valami szokásnak vagy kényszernek nevezném. Bár ezeknél sokkal rosszabbat is ittam már. Gyerekoromban véletlenül megitatták velem öregapám illatosított patkánymérgének a maradékát. Egy kis pohárba töltötte a maradékot amiről öreganyám azt hitte málna és megitatta velem. Pár percre rá rosszul lettem azonban mikor a kórházba mentünk jobban lettem. Mindenki azt hitte, hogy mégsem méreg volt azonban azóta apró fájdalmak kínoztak a belsőmben ezzel együtt valamilyen szomjúság uralkodott el rajtam. Éveken át kerestem azt az ismeretlen italt majd egyszer megkóstoltam az ablak tisztítót. Azóta naponta megiszok pár kortyot nem sokat csak egy keveset. Ittam már arcszeszt, kölnit, ablak tisztítót és ecetet is. Elég nehéz volt otthon ezt titokban tartani ám a szerencse mindig mellettem állt. Ha esetleg nem teszem meg nem lesz semmi bajom csak kissé idegesít a szomjúság. Szerencsére ez nem olyan gyakran fordul elő így nem kel olyan rendszeresen használnom mint a vizet.
Mire befejeztem a mondandómat elértünk a teraszhoz.-

Amikor Chris kijelentette, hogy azért néha előfordulnak nála gyengébb italozások nem mondhatnám, hogy meglepődtem, de azért mosolyt csalt az arcomra, elvégre nem ritka, hogy az aki épp, hogy csak tanár lessz, máris vaskalapos mindent tudok ürgévé változik. Chrisről azonban nem ez jött le, egy rendes őszinte személyt láttam benne akiben meg lehet bízni. Majd később mikor Duncan el kezdte magyarázni miket ivott eddig, elősször csak néztem rá furcsálva, de aztán bele gondolva már-már éreztem az ízeket a számban, nem mintha én is ilyeneket fogyasztanék, de valahogy a szaga alapján álltalában be lehet azonosítani valaminek az ízét. Majd mikor kiértünk a teraszra a korlátva támaszkodva szétnéztem, majd vettem egy nagy levegőt.
Majd miután szótlanul néztem a tájat és a kissebb diskurzust hallgattam nyúlytóztam egy nagyot, egy jóleső ásítás keretében.
-Csak egy kérdés. Van olyan része az iskolának ahova a tilos a belépés?
Gondoltam azért nem árt tudni hol kell vigyázni, ha arra téved "véletlen" az ember. Na meg persze mégiscsak, maga a kíváncsiság nálam mindig nagyúr.
-Ja és persze tételezzük fel, ha felveszek egy órát mondjuk, de elalszok és nem megyek be annak milyen következményei lehetnek?
Tekintve, hogy nálam az ébredés mindig is egy hoszú és nehéz folyamat volt, ennek az esélye erőssen fennált, ígyhát úgy döntöttem előre jobb, ha felkészülök a lehetséges következményekre.

Nem jut eszembe semmi, amivel érdemes lenne reagálnom a különös, gyomorkínzó történetekre. Egyszerűen nyugtáztam, hogy nem kívánom tesztelni a hagyományos gyomorra gyakorolt hatását. Persze sejtettem, mi lenne belőle. Rohamperisztaltika...
Inkább röviden csak annyit mondtam afféle bókként:
- Jó, erős gyomrod van. Lehetnél királyi ételkóstoló, mint annak idején az udvarokban.
Alex hamar nekikezdett, hogy kitapasztalja a határokat. Meglepett vele. Általában inkább nem kérdezik meg ezeket, hogy aztán az információ hiányára foghassák kihágásukat.
- Egészen egyszerű. A kijelölt szállásod, a mellékhelyiségek, az étkező és a tanterem, ahol éppen órád van. Illetve az udvar. Ide szabad a bejárás minden gond nélkül, persze a megfelelő időben. Az az ajtó, ami zárva van - ez tekinthető általános szabályként akár -, okkal van bezárva. Ha nem kapsz hozzá kulcsot illetve legalább szóbeli felhatalmazást, akkor tiltott terület.
A teraszra érkezve nagy levegőt veszek, mélyen beszívva az enyhén felolvadt téli liget illatát. Jó néha kimozdulni, és határozottan kellemesebb itt a birtokon, mint bent a városban.
- Azt javaslom, inkább feküdj le időben, és akkor nem lesz gond a koránkeléssel - jegyzem meg egy sanda félmosoly kíséretében.
Teszek néhány lépést, és ha szükséges, magamhoz intem a két srácot is.
- Ez a terület egykor a Xavier család tulajdonát képezte. Még az öreg Charles Xavier professzor alapította az intézetet, jelentős vagyont fektetve bele. Sajnos nekem már nem volt alkalmam személyesen beszélni vele, pedig állítólag igen nagy koponya volt.

/Alex,Chris/
Megtudtam, hogy bizonyos helyekre tilos a belépés bár azok zárva vannak. ez számomra nagy megkönnyebbülést jelentett bár a gyakorló teremről egy szó sem szólt. Arra gondoltam később vissza kéne menni egy kis önvédelmi gyakorlatra. Chris érdekes ötletet hozott fel ami nem hagyhattam reagálás nélkül.
-Ez érdekesen hangzik bár nem hiszem, hogy akármit képes vagyok megemészteni. Majd az idő elárulja.-
mondtam mosolyogva.
A tanórák egy érdekes témának tűntek ugyanis még fogalmam sem volt én mit válasszak. Ez a túlélési tanfolyam nagyon jól hangzott ám szívesen vettem volna részt ahol önvédelmet lehet tanulni és használni. Ezzel viszont nem akartam a többieket terhelni úgyhogy megtartottam magamnak. Később Chris mesélni kezdett az intézet alapítójáról aki valami okból kifolyólag már nem lehetett köztünk. Ez kissé elszomorított ugyanis nem szerettem ha a jó emberek ideje korán távoznak köreinkből. Ez az egyik oka volt annak, hogy igyekeztem maximálisan kihasználni azt a kevés időt ami megadatott itt a Földön. Kezeimmel nekidőltem a terasz korlátjának és élveztem a gyönyörű tájat. Látszott, hogy gondos kezekben vannak a növények és az egész park. Fogalmam sem volt mit kéne tennem ugyanis nemvolt szokásom ennyi emberrel huzamosabb ideig összezsúfolódva lenni.
-Van valamilyen szabály ki mikor használhatja azt az edzőtermet? szívesen visszamennék gyakorolni. az a gép igencsak megmozgatja az ember fantáziáját.- ekkor kissé elmosolyodtam.

Chris elmondása szerint csak azok a helyiségek látogatása tilos az én részemről ami be van zárva. Ebből kiindulva amikor Duncan-el a Harci teremben voltunk nem követtünk el szabálysértést, elvégre nem kellet betörnünk.
-Akkor végülis az előbb nem követtünk el szabálysértést, ha jól szűrtem le a mondanivalódbból, elvégre a Harci terem nyitva volt. Mindenesetre, köszönöm a tájékoztatást.
Aztán egyből kaptam egy tanácsot arra értendően, hogy hamarabb kéne lefeküdnöm.
-Nos az a helyzet, hogy nem vagyok, valami jó alvó, ígyhát csak akkor megyek lefeküdni álltalában mikor már tényleg állmos vagyok.
Hamarosan kaptunk egy kissebb történelmi leckét a házról, illetve a birtokról. Hallottam ugyan az öreg Xavierről illetve láttam az emlékére emelt szobrot is, de nem hittem volna, hogy van olyan tanár aki nem ismerte. Ám ekkor azon kezdtem el gondolkozni, hogy van e olyan aki ismerte-e.
-Hát egy-két történetet lehetett hallnai róla mind itt a házban mind máshol. Bár ezeket csak félfüllel hallotam én is. Viszont te min tanár, hogyhogy nem ismerted? Van egyáltalán olyan itt még aki ismerte őt?
Aztán Duncan kifejtette, hogy tetszett neki a kis műsorunk amit a harci teremben szolgáltattunk, ezen jót mosolyogtam, de azért szó mi szó nekem is elnyerte a tetszésemet, ígyhát én is szívesen ellátogatnék még oda.
-Nos ebben megeggyezhetünk. Én is szívesen gyakrolnék még ott.

Ismételten arra szorulok, hogy a vezetőség által nem annyira átgondolt és/vagy manapság nem az eredeti elgondolás szerint kezelt szabályokat helyre tegyem az ifjak számára. No nem, mintha én olyan nagyon öreg lennék, de ez már más kérdés.
- Nos a harci terem természetesen használható a diákok által. Azt viszont fontos megjegyeznem, hogy tanári felügyelet szükségeltetik hozzá. A felügyelet nélküli használathoz pedig tanári engedély. Ezúttal nem történt probléma, hiszen megkaptuk a jelzést a belépési igényről, és éppen ráértem. Legközelebb viszont megköszönném, ha előre szólnátok, amennyiben egy kis csetepatéhoz támad kedvetek.
Nincs hangomban se dorgálás, se különösebb kritika, arcom továbbra is derűs. Miért lenne másként? Szép napunk van, minden nyugodt, és még senki sem sérült meg. Csak az a Himalája méretű papírhalom ne várna rám...
- Ha alvási problémáitok vannak, kaphattok némi altatót. Bár a leghatásosabb altató egy kis esti kocogás, vagy bármiféle edzés.
Lassú léptekkel megindulok, miközben zakóm elől egy doboz narancslevet kerítek a kezembe. Kinyitom, belekortyolok. Felszabadult sóhaj hagyja el számat.
- Azért nem ismertem a professzort személyesen, mivel mikor az intézetbe érkeztem, már nem élt. Az ominózus Alcatraz-i eset előtt halt meg néhány nappal, ha jól tudom.
Újabb korty, mély levegő, újabb korty. Azt hiszem, ennyi függést megengedhetek magamnak. A gyomromig úgysem jut el, az ízét azonban még mindig szeretem.
- Ezzel szemben Mr Lensherr egészen érdekes dolgokat mesélt róla. Az a vén róka sokkal jobb beszélgetőpartner, mint amilyennek a hírek alapján gondolnánk.
Fanyar, cinikus nevetés tör ki belőlem, a tőlem megszokott visszafogott hangerővel természetesen.

/Alexaander, Chris/
Megtudtuk, hogy a harci temet mi diákok is használhatjuk azonban csak tanári felügyelettel vagy egynek az engedélyével. Ez egy kicsit frusztráló volt ugyanis jobban szerettem ha rajtam kívül nem tudja senki miben is ügyködöm. Azonban ez még nem tűnt legyőzhetetlen akadálynak. Mikor először megjelent valami veszélyességi szintről beszélt. Egyszerűen meg kell csak tudnom mi az a szint ahol még nem riasztja a gép a teljes tanári kart. Különleges adottságom mellett szerettem volna fejleszteni önvédelmi technikáimat is. Chris rögtön adott pár tippet az alvási gondok leküzdésére amit érdeklődve hallgattam végig bár nekem erre semmi szükségem nem volt.
-Igaz. semmi nem ringat úgy el mint mikor túlélünk egy egy raktár porrá égését.- mondtam enyhe mosollyal.
Az előző nagyfőnök története kevésbé érdekelt bár a halála kellemetlenül érintette. Nem szerettem ha jó emberekkel rossz dolgok történnek. A hírekben pedig nem lehetett hallani a haláláról talán azért mert mindenki arról a kanyargó lebegő hídról beszélt. Más egész hidakat volt képes mozgatni én pedig konyakként vedeltem az ecetet és füstelszívóként is elmehettem volna egy budiba. Lássuk be sehol nem tartottam a nagyágyukhoz képest. Az én erőm haszontalannak és gyengének tűnt a többi mutáns mellett.
-Nem akarok tolakodó lenn, de neked mi a különleges adottságod? Te már bizonyára ismered a miénket mi viszont nem tudunk rólad semmit én legalábbis. És ki ez a bizonyos Lensherr akit említettél?-

Végülis kiderült, hogy nem is olyan rég a harci teremben csak félig-meddig nem jártunk el szabályosan. Akárhogyis nem bántam meg a kissebb "belógást" elvégre jól szórakoztunk. Nem is kellet sok, Chris máris áttért az alvási szokásaimra. Ámde semmi kedvem nem volt altatókon élni, maga a kocogás már csábítóbb volt, de hát majd meglátjuk mi lessz.
-Hááát altatók...nem túlzottan csábító, de a kocgás nem olyan rossz ötélet majd meglátom mi sül ki belőle.
Majd Chris története alapján kiderült, hogy ő a professzor sajnálatos halála után került ide. Ekkor bennem is megfordult, hogy viszont én is örültem volna ha megismerhetem, de ez már veszett ügy akárhogy is nézzük.
-Nos szó-mi-szó én is szívesen megismertem volna az öreget. Valahol mindíg is egy álmom volt, hogy ha nem is érem el az ő szintjét, de legalább hátha megközelíthetem valaha.
Aztán mikor Duncan feltette kérdését az engem is megfogott. Elvégre láthattam már itt alakváltót, füstszűrőt és miegymást is, na meg persze ott voltam én is mint egy élő villámhárító, de ahoz képest, hogy hol élek nem láttam még sok "különlegességet". Ígyhát Chris felé fordultam és egy határozott kijelentéssel erősítettem meg Duncan kérdését.
-Már nem azért, de ez engem is érdekelne.
Majd kissé elgondolkozván azon, hogy mióta itt vagyok az létszám nem tűnt túlnyomóan nagynak elhatároztam kiderítem miért van ez.
-De lenne egy kérdésem. Nem régóta vagyok itt ugyan, de akárhogy is nézzük nem találkoztam sokmindenkivel. Ennek van valami különösebb oka vagy csak mindíg átalszom a nyüzsgést?

A korláthoz sétálok, majd megfordulva neki támaszkodom. Merengve végigtekintek az épületen, közben mosolyom valamelyest kiszélesedik Alex válaszát hallva.
- Természetesen magam sem javaslom az altatót, hacsak nincs más megoldás. De biztosan van, akit végszükség esetén meg tudsz kérni, hogy pofozzon álomba - teszem hozzá némi halk nevetés kíséretében.
Különösen szórakoztatónak találom aztán Duncan viccét a porrá égő raktárakról. Már így, ebben a kontextusban. Egyébként nem lelem különösebb örömöm a céltalan pusztításnak még a szemlélésében sem. Igaz, alkalmasint tanulságos.
Aztán valami különöset hallok Alextől. Szemöldököm kissé megemelem, úgy tekintek rá. Tán kissé értetlen is az az arckifejezés, amit vágok.
- Hogy érted, hogy az ő szintjét? Pszichológiában, mikrobiológiában - tán konkrétan genetikában - vagy tárgyalástechnikában?
Kortyolok a narancslevemből, ha már így kéznél van. Közben kapom sorban a kérdéseket, melyek egyre-sorra megmosolyogtatnak. Kicsit úgy érzem magam, mint valami nagy öreg, akitől a fiatalok várják a nagy kalandokról szóló történeteket.
- Erik Magnus Lensherr Xavier professzor régi barátja. A hírekben biztosan láttátok már. Magneto néven híresült el, és volt egy igen látványos televíziós szereplése is egy hídon repülve.
Újabb korty, sóhaj, majd újból a diákokra pillantok.
- A különlegességem? Talán az átlagon felüli intelligenciám - a tesztek és az egyetem mondta ezt, nem én -, és a minimális idő alatt megszerzett princetoni diploma ide sorolható.

/Alex, Christofer/
Az altatót Cgris is rossz ötletnek tartotta ám egy rendkívül érdekes alternatív megoldást talált ki helyette. Az ő ötlete kissé hasonlított az enyémhez hisz mindkettőben kérdésessé válhat az életben maradás. Pár perc múlva megkaptam a kérdésemre a választ bár leesett az állam attól amit halottam. Sokat beszéltek egy hatalmas erejű mutánsról kit Magnetonak neveztek. Bizonyára nem azért hívták így mert mágnesként vonzotta magához a nőket. Állítólag egymaga hajított meg és lebegtetett egy több száz tonnás hidat ami vajuk be nem kis teljesítmény. Azonban ebben a történetben valami nem igazán volt kerek. Tudtommal Magneto egy bűnöző volt aki nemegyszer embereket is gyilkolt. akkor mi keresnivalója van ebben az iskolában.
-Mit keres egy terrorista egy iskolában akit bizonyára mindenütt köröznek? Ezek szerint Xavier Magneto oldalán állt?-
Ez a kérdés számomra is zavarosnak tűnt. Halottam, hogy az alcatraz-i támadókat egy kisebb mutáns csoport a katonasággal karöltve állította meg. akkor tudatosult bennem mi van ha mégis rossz helyre tévedtem. Meglehet azon a helyen arra képzik a mutánsokat, hogy emberekre támadjanak. Úgy terveztem ha ez lesz az igazság akkor villámgyorsan elhúzom a csíkot. Papirok ide vagy oda nem voltam hajlandó ártatlan emberekre támadni. Chris képessége úgy hangzott mintha nemes egyszerűséggel hencegett volna. nem is igazán vettem komolyan a mondandóját. Az okostojások szoktak így beszélni, hogy ők milyen intelligensek. Halottam már fiatalokról kik lediplomáztak ám nem hiszem, hogy ők mutánsok lettek volna.
-Rendben van nekem meg ragyogó szemeim vannak neki pedig csodálatos frizurája.-
-Amúgy nem mesélt az egyik itteni lakó egy tűzesetről? Ennek az emlékére gyakoroltunk egy picit a szimulátorral. Kíváncsi voltam mit tehetnénk egy valódi vészhelyzetben akár egy tűzoltó. Igaz mi nem kaptunk se kiképzést se felszerelést ám vannak különleges adottságaink.-
Meg akartam tudni, hogy a zöld hajú lány tényleg ide járt-e és hogy mesélte valakinek rólam.

Akárhogyis nézzük az alvási problémáim az mindenféleképp orvosolni kellet volna. Bár kaptam pár rá vonatkozó tanácsot, egyik sem volt túl kecsegtető, főleg az utolsó.
-Hát köszi inkább kihagyom ezeket a csodás ötleteket, már bocs.
Mondandóm egy szolíd mosollyal zárom. Bár igaz ami igaz ideje lenne megoldani, hogy könnyebben álomba ringassam magam, de nem így terveztem. Mindenesetre elhatároztam, hogy ezt még később orvosolom, akár egyéni módszerrel is amit még később találok ki, de nem most. Bár utána Chris egy olyan kérdést tett fel nekem amiből leszűrtem, hogy rosszul értelmezte az előző mondatom.
-Nem úgy értettem. Ha elvonatkoztatunk mindeztől azért elismerhetjük, hogy az öregben tombolt az X gén. Az biztos, hogy nem olyan szinten volt mint én.
Aztán Duncan egy érdekes kérdést tett fel Magnetoval kapcsolatban. Ami azért engem is megfogott, elvégre egy hirhedt személyről volt szó. Aki hírnevét nem pont a gyengeségéről kapta a nem túl pozitív képet az emberek és mutánsok szemében egyaránt.
-Egyébb legendákat hallottam Magnetóról, de ahány forrásból hallottam annyi variáns volt a storyra.
Elgondolkoztam hát, hogy akkor most ő egy gonosz egocentrikus szuperhatalommal rendelkező mutáns, vagy egy segítőkész személy aki csak a fajtájának akar jót. Az igazság valahol a kettő között állhatott. Hamar megtudtuk Christől, hogy az ő képessége inkább csak agyban látszódik meg. Ilyenről még nem is hallottam, bár talán akkor ezen a gondolatszálon elindulva Einstein is mutáns lehetett, sőt bármelyik nagy tudós.

Kissé kezd kisiklani a beszélgetés korábbi medréből, de egyelőre mindenképpen tanulságosnak ítélem. Körülnézek, majd meglátom a kis kerti asztalt székekkel körülötte a lugasban.
- Ha nem gond, hogy szüneteltetjük még a körbevezetést, ott leülhetünk egy kicsit.
Intek arra, majd kimért léptekkel meg is indulok, ha nincs senkinek kifogása. Közben jót derülök Duncan kérdésén. No nem azért, mert butaság lenne a kérdés, csak egyszerűen úgy vélem, nem indokolt ez ehelyütt.
- Azért nem vagyunk ám bezárva ide az intézmény falai közé. Mi is szoktuk egyéb dolgainkat intézni teszem azt a városban. Aki már nagy korú, az akár egyedül is.
Kinézem magamnak az egyik széket, és szépen lecsüccsenek. Hátradőlök, és úgy igazodom, hogy beszélgetőpartnereim mellett a teraszt is minél inkább belássam.
- Mr Lensherrel egy Queens-i pubban találkoztunk, ahol alkalmam volt megismerni az ideáit. Tanult, csavaros gondolkodású ember, annyi bizonyos. Mikor nem épp háborút vív, kifejezetten érdekes, magasröptű beszélgetés folytatható vele.
Úgy érzem, ki kell térnem valamelyest Alex furcsán de a helyzetet tekintve indokoltan leegyszerűsített elképzelésére.
- Ha szabad megjegyeznem, ez nem ilyen egyszerű. A professzorban nem tombolt semmilyen gén. Ellenben a génállományában neki is szerepelt egy szakasz valóban, ami ugyanúgy szerepelt mindhármunkéban. Ez ellenben már nem igazán tekintető a klasszikus genetika szóhasználata szerint mutációnak. Ellenben végeztem kutatásokat a témában, és néhány igen érdekes eredményre jutottam.
Természetesen nem folyok bele azonnal a tudományos maszlagba. Egyébként sem szokásom laikusokat szakszöveggel kábítani. Tanérként megtanultam már, hogyan kell konyhanyelvre lefordítani összetettebb problémákat is. Már amennyiben a hallgatóság kíváncsi rá. Jelenleg a várakozást választom, hogy kiderüljön, érdekli-e őket a téma.

A beszélgetés kissé szünetelve lett amíg helyet foglaltunk néhány kényelmes kerti széken. Engem egy cseppet sem zavart, hogy állnom kellett azonban nem tiltakoztam ellene. Miután mindenki elfoglalta minden kérdésünkre választ kaptunk. Vagyis nem egészen úgy ahogyan én azt vártam. Az egy dolog, hogy bárki elmehet ám nem valami jó dolog ha egy tömeggyilkos gyereket tanít. Chris viszont jó véleménnyel volt róla így inkább nem mondtam semmit inkább figyeltem. Úgy terveztem ha egy terrorista fészekbe sikerült belepottyannom akkor gyorsabban eltűnök. A beszélgetés további szakaszában csak bólogattam egy szó nélkül mert nekem a genetika egyenlő a kínaival.

Chris Úgy döntött kicsit pihenjünk meg itt a teraszon. Szó mi szó nem bántam, nem árt néha megállni egy kicsit és nyugalomban eltölteni pár percen mindenféle elmélkedés nélkül, nameg azért a társaság sem utolsó. Bár akárhogy is nézzük az biztos, hogy mindháraman más embertípust képviselünk...legalábbis nekem ez jött le az eddigi beszélgetésből. Mindenesetre úgy döntöttem én eis elfoglalok egy széket és belebámulok a tájba.
-Nekem egyáltalán nem baj, ha pihenünk egy kicsit, sőt épp javasolni akartam.
Épp hogy helyet foglaltam már kaptam is egy kissebb ismeretterjesztőt Magnetóról. És végül is ez is olyan volt mint amiket eddig hallottam, csak most egy monológban kapott hideget, meleget is. Valahogy nem éreztem ez ügyben bölcsebnek magamat, sőt kezdtem elfogadni, hogy egyszerű választ ezzel az emberrel kapcsolatban nem fogok soha sem kapni. Talán lezárhatjuk ezt úgy is, hogy egy bonyolult gondolkodású emberről nem lehet csak bonyolult véleményt alkotni. Viszont nem is nagyon gondolkozhattam ezen sokáig mert Chris egyből ki is javította előző kijelentésem. Bár nem mondhatnám, hogy teljesen értettem, sőt sejtettem is, hogy le is van butítva a dolog, de komoly arcot vágtam mint aki mindent tud.
-Habááár végülis ez is egy felfogás...sőt jobb felfogás mint az enyém, elvégre ahogy két embert nem lehet összehasnlítani miért pont két mutánst lehetne?...Tudod mit igazad van bocsánat a meggondolatlan kijelentésemért, de már kb minden hülyeségről tudok beszélni. Mióta itt vagyok alig talákoztam valakivel ebben a nagy házban és pofázhatnékom van. Így akarva, akaratlanul is magyarázok minden hülyeséget.
Egy szolídabb nevetéssel zárva mondandóm úgy döntöttem, hogy inkább visszafordulok és bámulom tovább a tájat mielőtt teljesen hülyének néznek.