The Belnord Hotel

Felszökik a szemöldököm, mikor Sheena szeme átalakul. Ilyet se látni minden nap. Alaposan végigmérem, több értelemben is. Hiszen orrunk összeér, s a temérdek információ csak úgy áramlik a fejembe.
~ A sejtjei felülete alakul át, hogy imitáljon egy másfajta szövetet. Lenyűgöző.
- Lenyűgöző! - suttogom - Igen, olykor szeretek macskákkal játszani. Főleg, ha az a nagymacska jó helyen nagy.
Lepillantok, és könnyen sejtheti, hogy a domborulataira célzok. Még egy cikos mosoly, majd elindítom a játékot. Hiszen rég volt már olyan igazi, vad partnerem.
~ Egészen más élmény egy nő így, hogy közben aktív a másik látásom.

Szeretem ezt a pajkos mosolyt és az utalást is nagyon jól értem, azért nem lep meg ami utána következik. Rég volt már, hogy egy kellemes és intim estét tölthettem el valakivel, ezért a szokásosnál is hevesebb vagyok, amit remélem partnerem is ugyan úgy élvez, mint én. A legvadabb pillanatban még a karmaim is kipattannak, de azért még annyi önkontrolom van, hogy csak finom, izgató karcolásokra használom.
~ talán ezért vagyok óvatos a partner választásban! Lehet, hogy van aki sikítva menekülne ilyenkor. ~ fut át rajtam egy kósza gondolat, de Chris, úgy láttam tud vigyázni magára és nem az az ijedős fajta

Szeretem ezt a pajkos mosolyt és az utalást is nagyon jól értem, azért nem lep meg ami utána következik. Rég volt már, hogy egy kellemes és intim estét tölthettem el valakivel, ezért a szokásosnál is hevesebb vagyok, amit remélem partnerem is ugyan úgy élvez, mint én. A legvadabb pillanatban még a karmaim is kipattannak, de azért még annyi önkontrolom van, hogy csak finom, izgató karcolásokra használom.
~ talán ezért vagyok óvatos a partner választásban! Lehet, hogy van aki sikítva menekülne ilyenkor. ~ fut át rajtam egy kósza gondolat, de Chris, úgy láttam tud vigyázni magára és nem az az ijedős fajta

Sheena karmai nyomán nem kell megerőltetnem magam a vetközéshez. Ezt a gesztust viszonzandó róla is csíkokban foszlik le a ruha. Bár módszerem finomabb, a végeredmény ugyanaz. Természetesen kihasználjuk az ágy adta teret, bár a függöny érkezésünkkor még lehet, hogy nem volt leszakadva róla.
~ Ez a csaj talán bírni fogja az iramot.
És valóban. Annak idején a középiskolában, aztán az egyetemen is ha nem voltam elég részeg, elég hamar kikészült. Így rövidre szabottak voltak a kellemes órák. Szerencse, hogy sok csaj volt egy buliban. Szegény Greg bezzeg sose tudott elég részeg lenni. Talán külön dimenzióban létezik a mája, és az egészet kitölti.
De visszatérve a jelenbe, ez a csaj bírja...az ágyon fel, s alá...a padlón...a fotelben...az ablakban...a fürdöben...az ajtón tompán kopogtatva...az asztalon...és újra mindenhol...

Reggelig ébren voltam. Nem tudtam aludni. Hanyatt fekve, kezeim a fejem alá kulcsolva. Mellkasomon támaszkodva békésen szuszogó cirmos partnerem.
~ Ez bizony már rám fért. És, ahogy elnézem, rá is. Úgy néztem, mindent beleadott. Pár hétik még csíkos lesz a hátam. Így csinál tigrist a párduc? Vagy ki tudja, milyen macskaféle.
Elmosolyodom, ahogy figyelem, majd ismét a plafont nézem elmerengve. Régi építés. Fa szerkezet, utólag több helyen megerősítve. A padlózat és az alant lévő plafon között bőven akad rés. A kalandregényekben ilyen helyekre rejtik a hullákat, vagy éppen a kincset.

Nem kellett csalódnom partnerem is legalább annyira ki volt éhezve és a strapát is jól bírta, mint én, pedig ez azért nem mindennapi. Így hát nem kellett visszafognom magam és tényleg egy remek éjszakát sikerült rittyenteni, ebből a mi kis ismerkedési esténkből.
Egészségesen kifáradtam, na meg az alkohol is rátett egy lapáttal, hogy a remek szex után jóformán azonnal elszundítottam. Persze ösztöneim most sem kapcsoltak ki, de mivel eddig sem tapasztaltam semmilyen hátsó szándékot, így nem éreztem veszélyben magam mellette.
Reggel kipihenten és farkas éhesen ébredtem. Miután egy hatalmasat nyújtózkodtam, mosolyogva néztem a már ébren lévő Chrisre.
- Jó reggelt! Te már fenn vagy? Én megtudnék most enne egy egész disznót, te nem vagy éhes?

Mivel újra megmozdul rajtam a szőke macska, így ismét felé fordítom fejem.
- Igen, fent vagyok. Szóval ennél már? - halkan morran egyet a gyorom,mintha dorombolna. Előkelő koldulás ez az éltető táplálékért.
Az éjjeliszekrény felé nyúlok, de közben nem fordítom el a tekintetem a lányról. Fülem mellé emelem a telefonkagylót. Megnyomom a legközelebbi gombot a telefonon.
- Szerzünk neked egy disznót, én meg megeszem azt a marhát, aki hozza.
Hamarosan felveszik a túloldalt a telefont. Recepció, hát persze. Miben lehetnek a segítségemre, hát persze.
- Egy villásreggeli lesz, négy személyre - letakarom a kagylót egy pillanatra - Elég lesz? - kérdem Sheena-t, majd a válasz után folytatom a csevegést a recepcióssal - Igen, egy kis jóféle bort is hozhatnak hozzá. Köszönjük!
Leteszem a kagylót, és nyújtózkodok egy jót. Közben ásítok is egy reggeli stílusú, fél házat elnyelőt.
- Negyed óra, és megkapjuk a reggelit.

Mivel Chris hamar megoldja érkezéssel kapcsolatos gondjainkat, és még időnk is van, hogy lustálkodjunk egy kicsit, nem is kapkodom el a felkelést.
Hanyatt fekszem az ágyon és olyan jól eső békességgel szemlélem a fények játékát a mennyezeten.
- Most, hogy már tiszta fejjel tudok gondolkozni, talán majd átismételhetjük a tegnapi ajánlatodat. Nem mondom, hogy semmi nem maradt meg, de azért kicsit homályosak az emlékeim, és nem szeretném, ha emiatt félreértés lenne majd közöttünk. – fordítom a fejem a mellettem heverésző fiú felé. – Gondolom most már nem kell titkolnom előtted, mivel foglalkozom, és azt is tudom, hogy téged ez nem zavar, sőt, de még mindig nem látom, miben tudnék én összedolgozni veled, ha csak nincsenek olyan nem szeretem üzlet partnereid, akire a továbbiakban nincs már szükséged. – mondom neki olyan könnyedséggel, mintha csak a reggeli részleteit beszélnénk meg.

Oldalamra fordulok, és a könyökömre támaszkodva nézek Sheena-ra. Tetszik, ahogy így fészkelődik. Bár valószínűleg ez nála ösztönös, észre sem veszi.
~ Érdekesek ezek az ösztönök. Néha kifejezetten hasznosak, néha pedig megzavarják a tervszerű gondolkodást.
Mutatóujjam érinti a lány ajkait, majd le az állán, és tovább. Néha vissza kicsit, majd folytatja útját. Nyilvánvaló, hogy játszadozom. Bár a macskák kedvelik, a nők is kedvelik, a kettő kombinációja sem vetheti meg a játékot. Legalábbis erre apellálok.
- Természetesen mindenkinek akadnak ellenségei. Nekem még talán nincs annyi, mint lehetne, de ez nem egy kiszámítható tényező. Hasznos lenne egy állandó végrehajtó, illetve testőr. Egy szép testőr, vagy egy szép testű őr.
Szójátékom közepette a játékból az idő és mozdulataim előrehaladtával lassan kéjforrás lesz. Ezzel egyidőben Sheena véréből szépen lassan eltűnik az acet-aldehid, a másnaposság hatásaival együtt. Úgy tűnhet a szemszögéből, hogy amit csinálok vele, érzéte elnyom mindent,ami kellemetlen volt még az imént.
- Mindenkivel ez a tárgyalás menete, vagy csak engem tiszteltél meg a kellemes felvezetővel?
Mimikám merengést, kiváncsiságot tükröz, olykor némi szarkazmust. A kiismerhetetlen félmosoly persze kötelező tartozék, így most is jelen van

Finoman cirógató érintése és a lustálkodás élménye ismét fellobbantja bennem a lángot és közben fokozatosan kezdem egyre jobban érezni is magam.
- Mindkettőben jó vagyok! – bólintok kuncogva.
Mosolyogva hagyom, hogy ujjai elkalandozzanak testemen, és szemem csillogása elárulja, hogy nincs ellenemre a dolog. Utolsó szavai viszont kicsit kizökkentenek ebből az állapotból, és meghökkenve nézek rá.
- Hát drága fiatalúr! Minek nézel te engem? Néha élnem kell a kikapcsolódás lehetőségével és ma összekötöttem a kellemest a hasznossal, ennyi, és nem több. Nem mintha egyébként magyarázattal tartoznám neked a szexuális életemről. – húzódom el kicsit duzzogva.

Tetszik, hogy kapva kap az alkalmon. Nyilván, hiszen sok macera és rengeteg kockázat lehet folyton úgy ügyfelek után kajtatni.
- Ennek örülök. Akkor talán nem csak kellemes, de hatékony is lehet az együttműködésünk.
Láthatóan nem volt hiába az a sok gyakorlat, vele is tudok bánni. Engedelmes kiscicaként dorombol, egészen addig...míg véletlenszerűen meg nem sértődik egyik mondatomon.
- Csak annyi volt a kérdésem, gyakran, vagy éppen csak ma? Ezen nincs okod megsértődni. Ha pedig élvezted az iméntit, akkor igazán nincs okod zavarba jönni, és megfosztani magad a lehetőségtől.
Nézek a duzzogó lány felé, de láthatóan nem strapálom magam. Senkinek nem rendelem alá magam, ezért is tetszettem meg neki. Miért is adnám fel ezt pont miatta? Hülye kérdés.

- Nem! Te azt kérdezted, hogy mindenkivel-e ez a tárgyalás menete? És ez azért nem ugyan az! – nézek a szemébe szemrehányóan. – És ez ugye az én olvasatomban azt jelenti, hogy úgy érted minden megbízómmal lefekszem, mint egy jól menő k@rva. – mondom teljesen nyugodtan már. – Tudod Chris , tényleg nagyon élveztem az éjszakát és ritka, hogy valaki felveszi velem a versenyt, de az udvarlási stílusodon, nem ártana kicsit finomítani. – villantok rá egy enyhe mosolyt, majd magamra húzom a takarót, mivel halkan kopognak az ajtón.
- - Feltételezem megjött a reggelink. – nyelek egy nagyot éhesen.

Nehezen bírom megállni, hogy fel ne kacagjak. Minden esetre gyors ütemben leintem Sheena-t, mielőtt mindenféle képzelt betegségbe lovalná magát.
- Ne haragudj, kérlek! Nem tudtam, hogy ennyire keveset jársz társaságba, és nehezen érted meg az árnyaltabban megfogalmazott humort. Az én hibám, nem is sejtettem!
Széttárom a kezem, majd pont ekkor kopognak, így gyorsan magamra veszek egy hálóköntöst, majd kinyitom az ajtót.
- Hozza csak be! És a borravalója...köszönjük!
Majd távozik is a hölgy, így ismét kettesben maradunk. Nem áll szándékomban forszírozni az előző témát, mivel az imént is felhúzta magát rajta a hölgyemény.
- Azt javaslom, együnk, majd égessünk egy kis kalóriát közösen! Hiszen úgy tűnik, ezen a téren értjük meg egymást a legjobban, főként szavak nélkül.
~ Persze, hiszen nem a szavak embere, annyi biztos. De hogyan érteted ezt meg vele, anélkül, hogy egy véletlenszerű szófordulaton megsértődne? Na, tessék! Fel van adva a lecke, Cristopher!

~ Hát ez egyre jobb lesz! ~ mérgelődök kicsit magamban. Úgy látszik az ágyban tökéletes szinkron a beszélgetéseinkben sajnos nem működik. Már eddig is volt egy olyan érzésem, hogy észbeli képességekben felsőbbrendűnek hiszi magát és engem valahová az agyatlan végrehajtó kategóriába sorol, de ez egyre nyilvánvalóvá vált az idő múlásával.
~ Azt hiszem, ha tényleg lesznek közös munkáink nem fogunk sokat beszélgetni. ~ vonom le a megfelelő következtetést. De az ágyban nincs ellentét és ezt a ritka pillanatot ki kell használni, így nem bonyolódok újabb vitába, a véleményemet megtartom magamnak, nem akarom elrontani a következő perceket.
~ Tőlem olyan nagy koponyának hiheti magát, amilyennek akarja. ~ szalad szét egy mosoly az arcomon, ahogy döntök magamban.
- Hát…azt hiszem még egy kis időre szabaddá tudom tenni magam. – ülök az asztalhoz és farkas éhesen neki esem az ételnek. – Teljesen egyetértek, nem kellenek a szavak a továbbiakhoz.

Mikor látom ugyanazt a döbbenetet Sheena arcán, ami valószínűleg az enyémet is övezi, kitör belőlem a nevetés. Nem tehetek róla, egyszerűen kikényszerült. Néhány hosszú pillanat, mire legyűröm, majd legyintek egyet.
- Kevesebb beszéd, kevesebb szájtépés egymással - bólintok.
Leülök én is enni, bár ahogy elnézem, nem fog sokáig tartani. Mindketten rendkívül gyorsan pusztítjuk az ételt. Mikor aztán végzünk, természetesen rövid úton elkortyoljuk a bort is.
Végül nem várom meg, hogy újra valamin összevutatkozzunk. Rámarkolok szemből Sheena hátsójára, felkapom, majd...
És ismét kezdődik a körforgás tovább az ágyon...az ablakban...az asztalon...a fürdőben...az ajtónál...
~ Való igaz, így teljességgel megértjük egymást. Azt hiszem, egyelőre ez is elég.

Már éppen ideje volt, valami finomságnak a gyomromban, ami egyre követelődzőbben adta tudtommal, hogy energiapótlásra van szükségem. Így aztán nem is tartott sokáig, hogy eltüntessem a feltálalt ételeket. Utána viszont Chris is már újra formába lendült és időt sem hagyva más gondolatoknak, már folytattuk, ahol éjjel abbahagytuk.
Pár óra múlva lihegve hevertünk egymás mellett és én jól eső morgással adtam tudomására, hogy ez a menet sem volt rosszabb az előzőnél. Viszont sajnos véget kellett vetnem az idillnek, mert ma estére már volt egy halaszthatatlan megbízásom és még előtte haza kellett mennem átöltözni, meg egy pár dolgot magamhoz venni. Ezért a fiú felé fordultam és egy mosoly kíséretében végigsimítva az arcán szóltam hozzá.
- Sajnos nekem mennem kell, de azon a számon amit adtam bármikor elérsz. Köszönöm ezt a kellemes napot és alkalomadtán majd megismételjük.

Jólesőt nyújtózkodom, majd kezeimet a fejem alá kulcsolom. Így fordulok Sheena felé, és egy elégedett mosollyal nyugtázom, jelzése szerint kellően megdolgoztam. Nekem sincs okom panaszra, kitartó macskaféle.
- Ugyan! Számomra is kellemes volt. Viszont az állandó megbízásról még egyeztetünk. Talán neked is kényelmesebb, ha nem kell folyton rohangásznod. Gondold át nyugodtan! Ja, ha sietsz, akkor lehet elsőnek tiéd a fürdő.
Azzal, míg ő felfrissíti magát, én eltűntetem az esetleges dns nyomokat a szoba különböző pontjairól...
~ Reggeli tornának se lenne rossz, ha szivacs kellene hozzá. Még jó, hogy halott anyag, így nem nehéz nemlétbe kacsintani.
Ruháimat úgy döntök, egyszerűen újra cserélem. A régieket pedig eltüntetem. Így a friss öltözetemet a fotel támlájára terítve odakészítem.
Ha Sheena végzett a zuhannyal, mellette besétálok egy törölköző és a telefonom kíséretében a fürdőbe. Egyúttal egy könnyed paskolás a hátsójára, és elköszönök tőle. Hiszen ő sem öreg, ennyi pajkosságot tán még el is vár.
- Jó munkát! - kacsintok, mielőtt eltűnök az ajtó mögött.

/Jelenet vége, köszönöm a játékot!/

A munka utáni menetrendszerű alkoholizálást követően kicsit nehezen talál rá a hotelszobára, melyet ilyen piásan csak Casper Van Dien névre foglalt le. A megengedettnél jóval több időt tölt ebben a szállodában, de nehéz normális (és ez alatt persze azt kell érteni, hogy megfelelően korrupt személyzettel bíró) szállodát találni ebben a városban, ráadásul ígyis egy vagyont költött már erre a helyre. Harmadik próbálkozásra azért a jó lakosztályban jelenik meg, utána pedig úgy zuhan be az ágyba, mint akit fejbe vertek. Hat óra alvással később kicsit nyúzottan botorkál a hűtőszekrényhez, s miután bedobta az ott található két Snickers csokoládét, a kolosszális fürdőszoba felé veszi az irányt. Ruháit hanyagul dobálja a földre, s a következő pillanatban már engedi is magára a finom, forró vizet.
~Na, ez jól esik. Órákig el tudnék itt álldogálni. Lehet fogok is...~
És valóban nem siet sehová. A zuhanykabin üvegén már egészen közelről sem lehet átlátni a rá rakódott párától, de ő még mindig odabent áztatja magát.
~Bár ne kéne ma dolgoznom. Ezt el tudnám viselni még egy fél napig...viszont egy fél órám még akad, szóval használjuk ki, és ne csináljunk semmit. ÓÓÓÓ igeeeen.....~

Casper Van Dien. Átkoztam m magam, amiért egyedül nem sikerült megtalálnom eddig Darient. Akár ki is írhatta volna egy hatalmas nyíl alakú táblára, ami a hotel bejárata felé mutat hogy ,,Gyere Lynn, itt vagyok!". Na, de sebaj, a lényeg, hogy végre megvan.
Miután a portástól megtudtam a szobaszámot, gondolkodóba estem. Bár ez az álnév védelmi szempontból még viccnek is rossz volt, azért Darien meg tudja oldani, ha valakivel nem akar találkozni. Elég csak meghallania, hogy nyílik az ajtó, kámforrá válik, én meg megint bottal üthetem a nyomát.
Ekkor eszembe jutott, amire az állítólagos lakásán gondoltam. A csapon át könnyedén bejutok, és kevésbé feltűnő, mintha az ajtó résen szivárognék át. Először tehát felmentem a szobája elé, hogy tudjam, merre kell mennem, majd vissza a hallba, át az éttermen, ahol a mosdót vettem célba. Megvártam, amíg az egyetlen ott tébláboló hölgy távozott, majd a mosdókagyló felé lendültem, ugrás közben vízzé változtam, így a lendület tovább sodort előre, egyenesen a lefolyóba. Belül az egész épületben zajló vízhasználat, néha rossz irányba sodort, ami eléggé lelassította az előrehaladást, de ha épp jó áram jött, akkor akár be is hozhattam az elpocsékolt időt.
Úgy számoltam, hogy lassan meg kell érkeznem, hacsak nem tévedtem el út közben, amikor legnagyobb örömömre egy különösen erős vízhullám, nemhogy meglódított a jó irányba, de egyenesen odaúsztatott, ahova tartottam, ezért aztán hamarosan utam végéhez érve vékony sugarakban elhagytam a zuhanyrózsát, és még esés közben visszaváltoztam emberi formámba.
Már épp terült volna szét az arcomon a diadalittas mosoly, amiért sikerült a vaksötét labirintusból kitalálnom, ráadásul a megfelelő helyen, amikor rájöttem, hogy egy valamire nem gondoltam. Mégpedig arra, hogy mit csináljak, ha Darien éppen otthon van, sőt mi több, épp a zuhany alatt áll, annak a leghalványabb gyanúja nélkül, hogy egyszer csak a semmiből ott terem egy hívatlan vendég.

-I want it all! I want it all! I want it all, and i want it NOW!!! Vááá!!!
Ijedtében azonnal kámforrá válik, mikor a New York-i vízművek előzetes bejelentés nélkül javítja a szolgáltatását, és egy bombanő folyik ki a zuhanyrózsából. Az előbb említett eszköz gazdája nélkül menthetetlenül hullik alá, jó adag forró vízzel beterítve Lynn-t, Szellem pedig ez idő alatt a kabin másik oldalán bukkan fel, hogy villámgyorsan magára csavarhasson egy törülközőt.
-Mi a...Lynn??? - Kérdi, mint aki az előbb nem hitt a szemének, pedig a lelke mélyén tudja, hogy ilyesmire csak a doktornő vetemedne, de legalábbis erősen reménykedik benne. - Nem ismered az ajtót?? - Korholja le, s semmi jelét nem mutatja, hogy felfedezte volna a dologban az iróniát.
A falról lekap egy másik törölközőt. Szomorú, de most először látja hasznát, hogy durván 6 óránként látják el 4 tisztával ebben a luxushotelben. Korábban sosem volt még látogatója, ilyen látogatója pedig nem is remélte, hogy lesz.
-Hogy a francba találtál meg? És miért, ha szabad kérdeznem?
Bár igyekszik szárazra törölni magát, az idegesség és a nő látványa teljesen elvonja figyelmét, ezért izmos felsőtestét továbbra is milliónyi vízcsepp díszíti.
-A frászt hoztad rám....mint valami rossz horrorfilm...Ez lesz az új beceneved, Pszicho.
~Vajon hall amikor víz formában mozog? Hát nagyon remélem, hogy nem...~

Mikor magamhoz tértem a meglepetésből, azonnal a csap felé nyúltam, hogy elzárjam a vizet. Igaz addigra már csurom vizes voltam, ahogy minden rajtam lévő ruha is, de amellett, hogy a számomra túl forró víztől megszabadulhattam, egyúttal el is fordulhattam a menekülő Darientől. Mire én is kikászálódtam a zuhany alól, már szerencsére törölközőben ácsorgott, és nagy hangon vont kérdőre.
-Még, hogy az ajtó! Mondod te, aki kimondani sem tudja, hogy ,,kilincs"! - morogtam, miközben a zuhanytálcába csavartam a hajamból a maradék vizet.
Felegyenesedtem.
-Megbízható forrásból tudtam, hogy itt vagy - feleltem udvarias érdeklődésére kicsit dideregve, mert addigra az engem beborító víz kihűlt. - Már kerestelek pár helyen, de most végre megvagy. Valamit szeretnék végre tisztázni veled, amire eddig nem adtál esélyt.
Közelebb léptem hozzá. Megfordult ugyan a fejemben, hogy vajon mikor láttam utoljára meztelen férfi testet a rendelőmön kívül, ahol azért teljesen másként hat, de nem hagytam a figyelmemet elkalandozni.
-Többször is segítettél nekem. Hatalmas szívességet tettél, ha neked nem is számít akkor nagy ügynek. Az életem nekem is fontos, de egyedül is meg tudom védeni magam. Akárhogy is, az adósod vagyok, amit nagyon nem szeretek, ez talán neked sem számít újdonságnak. És szeretnék törleszteni. Ha másért nem, hát azért, hogy nehogy egy nap beállíts valami őrült kívánsággal erre hivatkozva. Szóval, mond, hogyan egyenlíthetek, és én megteszem, aztán el is feledkezhetünk végre az egészről.

Legszívesebben elküldené a fenébe Lynn-t a következő beszólásáért, de valahol belátja, hogy jogos a dolog, és egyébként is túl büszke rá ahhoz, hogy azért hordja le, amikor lesz még rá annyi más alkalma, azon kívül, még mindig jobb, hogy ő mászott ki a csapból. Lehetett volna Hugh Laurie is...vagy Omar Epps. Fúj...
-Megbízható forrás mi? - Kérdi hitetlenkedve, bár tagadhatatlan, hogy valóban itt van. - És mégis ki volt az? Csak hogy tudjam, hova küldjem az ajándékkosarat.
Érdeklődve hallgatja végig a nő monológját a tartozásról, és annak törlesztéséről. Mulatságosnak tartja, mennyire nem akar az ő adósa lenni, annak ellenére, hogy még csak nem is sejtheti, mennyire igaza van. Arcáról fokozatosan tűnnek el az idegesség nyomai, és hatalmas pimasz mosollyá alakul át, mire Lynn ahhoz a részhez ér, hogy bármit megtesz neki,
-Érdekes szóhasználat ez a vizespóló bajnokság győztesétől, egy félmeztelen ember felé, de elfogadom, essünk túl rajta - sejtelmesen mély dörmögő hangjával még rá is játszik, hogy kétség se férhessen hozzá, mire gondolt az imént, és a biztonság kedvéért majd felfalja a szemeivel az előtte álló nőt. Persze a következő pillanatban már hozzá is vág egy törölközőt, persze csak amolyan játékosan, de azért célzottan az arcába. - Eddig azt hittem, meg tudod szárítani magad. Törölközz meg, ha tüdőgyulladást kapsz, nem tudom hol találok még egy orvost, aki mutánsokat kezel, hogy megmentsen téged...
Ezzel a lendülettel meg is indul kifelé, hogy felöltözhessen végre, és hogy annyira Lynn-t se zavarja a szárítkozásban.
-A lány amúgy jól van? - Kérdi, immár az ajtó túloldaláról üvöltve. - Megmentette az életemet, szóval ha te megmenteted az övét, a kör bezárult...kivéve, hogy nem úszom meg ennyivel, igaz?
~Mondjuk, ha tényleg úgy akar törleszteni, amire elsőre gondolt, lehet nem is volna hülyeség. Időm van rá, szerencsétlen Casper Van Dien hírnevének meg már nem számít még egy szégyenfolt.~

Idegesen forgattam a szemem, hogy mentsem, ami menthető, és örültem, hogy olyan nagy volt a pára, így lehetett mire fogni, hogy miért pirultam el. Mindenesetre hálásan fogadtam el a törölközőt, és nekiláttam, hogy annyi vizet itassak fel vele, amennyit csak tudtam. Közben Darien kisétált a fürdőszobából, de visszakiabált, hogy előző páciensem egészségéről kíváncsiskodjon.
-Semmi baja - válaszoltam, miközben egy hajszárító után kutattam, gondoltam a hajamon kívül a ruháimra is rásegíthetnék vele, elvégre a törölköző azokra nem jó. - Kipiheni magát, és jobb lesz, mint új korában.
Hajszárítót sehol nem találtam, viszont egy kampón megláttam egy fürdőköpenyt, ami az illatából ítélve még tiszta is volt.
-Nem gond, ha ezt költsön veszem, amíg a ruháim megszáradnak? - kérdeztem a köpeny ujjával kiintegetve a szobába, mert nem tudtam, Darien hol tart az öltözködésben. Ha nem gond, felveszem, a ruháimat pedig a kád peremére terítem.
A törölközőt a hajamra csavartam. Ahogy végignéztem magamon, rögtön konstatálhattam, hogy a jelenlegi öltözékem alapján akár én is lakhatnék ebben a szobában, ami egyébként kimondottan előkelőnek tűnt.
-Egyébként, hogy kerülsz te ilyen luxus helyre? Nem úgy tűnsz, mint valami kőgazdag sznob. Habár Darius... Darien. Na mindegy. Szóval hogy kötöttél ki itt?

Pára ide vagy oda, Szellem nagyon jól tudta, miért piros Lynn arca valójában, és még csak rá sem kellett néznie ehhez. Nem szép dolog valakit így zavarba hozni, de az a belépő után ennyi elégtétel igazán járt neki.
-Akkor jó - feleli alig hallhatóan, tehát Lynn számára semennyire, s megkönnyebbülten dönti hátra fejét az ajtónak. - Köszönöm! - Felelte már jóval hangosabban.
Ahogy a rajzfilmbeli kísértet ujja kikandikál az ajtón, Darien vigyorogva bólint egyet, majd mivel ezt a nő nem láthatta, válaszra is méltatja őt.
-Érezd otthon magad, egy személyre úgyis pazarlás ez a hely, de a kisebb szobákban nincs bárszekrény. Felháborító...
Eleinte picit rosszul esik neki, hogy a nő csak másodikra tudta rendesen kimondani a nevét, pedig annyira azért nem ritka az. Agya mélyén azért ott motoszkál még egy gondolat, ami arra figyelmezteti, hogy elsiklott egy sokkal fontosabb kérdés felett ebben a témában. Nemsokára le is esik neki, mi az.
~Honnan a francból tudja az igazi....ja...Ratna...hát, jobban hangzik mint a Szellem, annyi szent, és a vezetéknevem nélkül úgysem számít semmit.~
-Hát, sznob tényleg nem vagyok. - feleli miközben az imént említett bárszekrényhez sétál. Ha már itt van egy darabig, eltölthetik az időt kellemesen is, ráadásul a stressz, és az alkohol fiatalon tart nem de?
-Mit szólnál, ha megkapnád azt a mojito-t, amiről a múltkor miattam maradtál le? Fogadni mernék a sznob változatot még úgysem kóstoltad.
Magának minden esetre kibont egy üveggel kedvenc söréből. Jóízűen húzza meg az üveget.

Kiléptem a fürdőszobából. Kissé feszengtem az alulöltözöttségem miatt, de azért egész sikeresen felülkerekedtem rajta.
-Inkább legyen bor, ha lehet - mondtam, és leültem az egyik karosszékbe. - Na, de igazán honnan futja neked ilyen helyen lakni? Az én orvosi fizetésem is megjárja, de erre nekem sem lenne pénzem. Csak nem kekeckedünk Állam bácsi szabályaival?
Finom mosollyal jeleztem neki, hogy amennyiben ez a helyzet, nem fog megbotránkoztatni vele, ha elmondja. Sok tarka dolgot hallottam már, és ami azt illeti, én sem viselkedtem éppen törvényesen azon alkalmakkor, mikor minden könyvelés nélkül kezeltem azt a sok mutánst. Tisztában voltam vele, hogy néha jó oka lehet az embernek a törvénytelen viselkedésre.
Bár fogalmam sincs, hogy megkapom-e a lehetőséget most vagy később arra, amiért jöttem, már az is, hogy ott lehettem és végre közölhettem Dariennel, hogy mit akartam, kellemes megnyugvással töltött el. Kényelmesen elhelyezkedtem a hatalmas karosszékben, és szórakozottan lóbáltam a lábam, miközben az italomra vártam.
-Egyébként - jutott hirtelen eszembe -, vársz valakit? Mert ha mondjuk egy bizonyos hölgy beállítana, okkal kezdene el tüzet okádni. Csak szeretnék rá felkészülni.

Lynn végre megérkezik, és ahogy abban a fürdőköpenyben flangál, Szellemnek el kell ismernie, hogy kimondottan kellemes látványt nyújt. Szívesen elnézegetné még egy darabig, de már így is túlcsordult a bor, melyet a kezében lévő pohárba töltött.
-Hoppá - kap észbe, mikor ujjain érzi a az import Magyar bort, s lelki szemei előtt látja, ahogy húszdollárosok csöpögnek a szőnyegbe. - Azt hiszem kicsit túlzásba esetem - állapítja meg mosolyogva, majd nagyon óvatosan nyújtja át a színültig telt poharat vendégének. - Azt viszont nem mondhatod, hogy sajnálom tőled.
Az adóbevallásába most inkább nem kíván mélyebben belemenni, annak ellenére, hogy ez a téma adott neki egy remek ötletet, amit ha véghezvisz, hírhedtebb lesz Magnetó-nál, és még a köznép is imádni fogja. A vén mágnesnek sosem sikerült rendesen összeegyeztetnie a kettőt.
-Én vagyok a mutánsvilág James Bond-ja, csak valamiért a nőknek nem jövök be annyira.
~A többi elmebeteg nőcsábász valamiért népszerűbb. A fene sem érti, pedig Rozsomák például több embert ölt, mint én.~
-Téged sem vártalak - feleli őszintén, ám hangjában már nem érezni, hogy bánja azt, hogy végül mégis meglátogatta őt Dr.Szexi - az a bizonyos hölgy miatt pedig ne aggódj, nem sikerült olyan jól a randink, hogy oka legyen féltékenykedni.
~Na persze, ha beállítana az ajtón, képes lenne, és földig rombolná ezt a helyet, kicsinálva mindenkit aki egy rossz szót szól hozzá, de ilyenekkel inkább nem stresszelem.~
-De még ha fel is bukkanna itt F. Sárkány Izabella, a lángokkal ellened úgysem megy sokra, szóval ne aggódj.
Újabbat húz a söréből, teljesen kiürítve az üveget. jó ez a Rolling Rock, csak lehetne nagyobb az üveg...
-Annyi normális pasi van a városban, miért rám vadászol? - Kérdi, s ezúttal annyira tárgyilagos, amennyire csak képes rá. Komoly arccal fürkészi a nő tekintetét a válaszra várva, de akár azzal is megelégedne, ha megint zavarba tudná hozni őt.

A beszélgetés időnként félresiklott, nem éppen olyan vágányokra, melyek ne késztettek volna pirulásra. Talán, ha társaságibb ember lettem volna, nem lehetett volna olyan könnyen zavarba hozni, de sajnos ezen utólag már mit sem lehetett segíteni. Csak reménykedtem benne, hogy Darien nem látja az arcszínem változását, de elsősorban, hogy nem pont ez a cél lebegett előtte.
-Hmmm - mondtam inkább könnyednek szánt hangon, miközben azért megigazítottam magamon a fürdőköpenyt. - Így már érthető, honnan a sok pénz. De azért... pontosan milyen megbízásaid vannak? Vagy ezeket a részletek csak akkor árulod el, ha utána meg is ölsz?
Belekortyoltam a borba, ami kifejezetten finom volt. Jólesőn hümmögtem, és újabbat kortyoltam. Nem mondhatnám, hogy jól bírom az alkoholt, ezért igyekeztem mértéket tartani, de ez a bor tényleg nagyon ízlett.
Amit a randevújáról mondott, meglepett.
-Igazán sajnálom, hogy nem jött össze a randid. De ez hogy lehetséges? Úgy készültél rá. Még fahéjas gyertyát is vettél. Ugye végül vettél? Egyébként sem értem ezt az általános igazságot rólad meg a nőkről, jelenleg erről a bizonyos nőről. Kellően jó pasi vagy hozzá, hogy megkapj, akit akarsz. Szóval valami különlegesen rossznak kellett történnie. Megkérdezhetem, hogy mi?
Kérdő pillantással néztem a fölöttem álló Darienre, miközben egy utolsót kortyoltam a borból, ami után a poharam teljesen kiürült.