The Belnord Hotel

Lynn cseresznyepiros arca éles kontrasztot mutatott hófehér fürdőköpenyével szemben, így még a vak is láthatta, mennyire zavarban van ez az egyébként gyönyörű nő, de a biztonság kedvéért azért Szellem közelebb lépdelt, hogy ha mást nem is, legalább a poharat újratöltse borral.
-Attól tartok - feleli szomorúan - tényleg nem beszélhetek róla, még neked sem. - Ezalatt Lynn fotelja mögött sétált, s a "neked sem" résznél finoman megérintette a puha fürdőköpeny által fedett vállat, mintha nyomatékosítani akarná mondandóját. - De ha nagyon érdekelnek az ilyesmik, mindig van nálunk toborzás, biztos találnának valami elfoglaltságot egy vonzó, tehetséges orvosnak.
A randevú említésére visszatér komor arca, és újból a bárszekrényhez sétál, hogy előkapja a következő Rolling Rock-ot. A sör nagyot cuppan, mikor ujjával lekapja annak kupakját. Úgy tűnik szüksége van egy pár korty "igazságszérumra" ahhoz, hogy beszélni tudjon a történtekről. A nőnek háttal állva kezd el mesélni, persze mérsékelt igazságtartalommal.
-Tartok tőle, hogy azt túlzás lenne randinak nevezni - feleli szomorúan - valójában akkor is dolgoztam. De inkább hagyjuk...
~Az ég adja, hogy Kara igazat mondott. Nem tudom mi ütött akkor és ott belém, de mostanra csak abban reménykedem, hogy tényleg elégette azt a rohadt papírt, mert nem akarom bántani többet.~
Valósággal lerázza magáról a rosszkedvet, és amikor visszafordul a nő felé, már megint úgy vigyorog, mint a tejbetök.
-Egyébként se udvarolgass itt nekem, mert még elpirulok - inti meg a nőt játékosan, mutatóujját picit megrázva - és nekem az annyira nem állna jól, mint neked.

A toborzás részre felkaptam a fejem. Tetszett az ötlet.
-Miféle toborzásról beszélsz? Magánhadsereg? Szekta? Földalatti mozgalom? Kik vagytok ,,ti"?
Bár lett volna még kérdésem a mégsem-randevú-randevúról, de elfogadtam, hogy nem akar beszélni róla. Végül is mindenkinek meglehetnek a saját titkai. Ezért aztán inkább a másik témára haraptam rá.
-Ha azt mondod, hogy szükséged van segítségre, csak egy szavadba kerül. Csak mond, miről van szó, és én teszem a dolgom.
Darien beszédstílusa egyébként meglehetősen kétes érzéseket váltott ki belőlem. Folyamatos csipkelődése, flörtölése nem vett le a lábamról, hiszen elég gyakorlottnak tűnt benne, hogy pontosan tudjam: minden nővel így beszél. Mégsem sikerült visszatartanom néhány alattomos gondolatot, hogy nem feltétlenül kell védekeznem ellene. Elvégre felnőtt emberek vagyunk, egyedül egy hotelszobában, és Darien valamiért igazán vonzó volt a számomra. Tekintetem elidőzött széles vállain, izmos karjain, hosszú lábain, nagy kezein, incselkedően csillogó szemein. Pár másodpercig hagytam, hogy elragadjon a fantáziám, de aztán megembereltem magam, és a fontosabb dolgokra koncentráltam.
~Az ég szerelmére, Lynn, szedd már össze magad! Nem ezért jöttél!~
A belső hangom elég szigorúnak bizonyult ahhoz, hogy megköszörüljem a torkom, és folytassam a mondókámat.
-Persze, azért remélem nem tömeggyilkosságra készültök, úgyhogy ha volnál olyan kedves, és beavatnál a részletekbe, azt megköszönném.

-Mindhárom - vágja rá azonnal, tettetett komolysággal - az orgiákon a részvétel szabadon választott, de én nagyon örülnék neked.
Meglepi a hirtelen Lynn-re tört apátia a "randevújával" kapcsolatban, de kicsit sem zavarja a dolog. Ha soha többé nem kéne rágondolnia, az is túl korán lenne, és már eddig is bőven elég ilyen emléke volt.
-Amikor a te tehetségedre van szükségem, olyankor már úgyis kényszerpályán mozgok, szóval biztos lehetsz benne, hogy ha arra kerül a sor, benézek az én életmentő angyalomhoz.
Természetesen észreveszi Lynn lopott pillantásait, s a nő néha elmerengő tekintete sem kerüli el a figyelmét. Nem tudja elképzelni, hogy egy ilyen kívánatos nőnek, hogy lehet ekkora ízlésficama, de érthető módon annyira nem zavarta a dolog.
-Tényleg ennyire érdekel a téma? - Kérdi halkan, miközben újra közelebb sétál a nőhöz, mintha órási titokba akarná beavatni, melyet bizonyos hangerő fölött nemhogy nem illik megvitatni, de még veszélyes is. - Hát elmondhatnám - duruzsolja mély hangján, miközben mutatóujjával leír egy kört a nő térdén - de honnan tudhatom, hogy megbízhatok benned, és nem szaladsz rögtön állambácsihoz, hmm?
Természetesen egy pillanatra sem gondolja komolyan, hogy Lynn íj orvul elárulná őt, de ebben a szakmában sajnos még a gyönyörű nőkben sem érdemes maradéktalanul megbízni...
-Biztosan tudni akarod? - Folytatja ugyan azon a mély hangon, mélyen a nő szemébe nézve.

A férfi viselkedése ezúttal semmiféle kétes érzéseket nem váltott ki. Ennek az volt az igen egyszerű oka, hogy mindenem a belsőmben abszolút egyhangúan reagált. Jólesőn megborzongtam, a szemem kitágult, a térdem megremegett az érintésétől és akaratlanul is közelebb hajoltam a férfihoz, akinek mély, duruzsoló hangja, az érintése furcsamód nem késztettek arra, hogy akkor pofonnal terítsem le, amekkorát nem szégyellek. Sőt! Mikor visszahúzta a kezét a térdemről, vágyódó pillantással követtem, ahogy távolodott.
~Lynn! Lynn, ne legyél ennyire szánalmas! Hány nőnél vethette be ezeket az ócska trükköket csak az elmúlt héten? Vagy legyen inkább csak az elmúlt 24 óra? Az is elég! Most arra figyelj, ami fontos!~
Mélyet sóhajtottam. A borzongás nem akart elmúlni. Még egyet sóhajtottam. Idegességemben mindenféle feltételezhető adaton kattogott az agyam a jelenlegi vérnyomásomról, pulzusomról, hormonok, zsigeri tevékenységek stb.
~Koncentrálj! Kon... Nem! Nem oda! Arra, amiért jöttél!~
Felelni kellene, de mi is volt a kérdés? Ja, igen, hogy akarom-e a tudni a részleteket róluk. És akartam, hogyne akartam volna. Ezért aztán összeszedtem minden lélekjelenlétemet, igyekeztem csak azért fenntartani a szemkontaktust, mert tárgyalási helyzetben ez az ideális, nem azért, mert olyan könnyű elveszni Darien tekintetében, és minden elszánt magabiztossággal, amit csak össze tudtam kaparni válaszoltam:
-I-ige... igen - suttogtam alig hallhatóan.
~Szép volt! Idióta!~

-Ha ennyire lelkes vagy, nem volna szép tőlem, ha tovább titkolóznék, nem igaz?
Mivel a doktornő továbbra sem tanúsít semmiféle ellenállást, egyre bátrabban cirógatja őt, először csak a kézfejénél két ujjával, majd a karján szép lassan halad felfelé, s hamarosan már a vállát simogatja, mihez természetesen még közelebb kell hajolnia, hogy kényelmesen elérje a testrészt. Nagyon óvatosan ér a nőhöz, mintha attól félne, hogy darabokra törik érintésétől, vagy esetleg, hogy a bőre megperzseli az ujjait. Lángoló arcát elnézve ez utóbbi nem is tűnik lehetetlennek.
-Értékes tagja lehetnél a csapatnak, annyi biztos. - Suttogja, s forró leheletét Dr.Szexi már az arcán érezheti.
~Talán nem szép dolog így letámadni, de én sem vagyok fából, és mégis mi lenne a helyes reakció arra, ha egy ennyire jó nő jelenik meg a zuhanykabinban, ahol éppen állok? ~
A nő szinte elolvad a kezei alatt, ezért úgy dönt, ideje kicsit még jobban fokozni a forróságot. Tenyerével lágyan simít végig Lynn arcán, miközben arca olyan közel kerül hozzá, hogy az orruk jóformán összeér, selymes bőrének simogatását pedig egy pillanatra sem hagyja abba. Két tenyere közé fogja az angyali arcot, nehogy most jusson eszébe elmenekülni előle, ahogy semmissé teszi azt az amúgy is egyre jelentéktelenebb távolságot, mely ajkaikat leválasztja. Először csak finoman csókolja meg őt, de az idő múlásával egyre vadabbul, és követelőzőbben folytatja a dolgot, s egyik keze is Lynn tarkójára téved.

Teljesen, abszolút, minden valaha felfedezett módon össze voltam zavarodva. Hát hogy kerültem én ebbe a helyzetbe? Hiszen nem ezért jöttem ide. Én nem ezt akartam... negyed órával ezelőtt. Most viszont más nem létezett már csak Darien cirógató ujjai, forró tenyere a tarkómon, az ajka az enyémen.
Nem érdekelt már az igazság a csoportjukról, hiszen létezhet-e más igazság a titokzatos férfi szenvedélyes csókjánál, ölelő karjainál, felhevült testének lüktetésénél? Vágyhatnék-e bármi mást, mint elveszni a gyengéd pillanatok végtelenségében?
Fürdőköpenyem kioldódó zsinórja oldalra lógott, és velem együtt lendült előre, ahogy Darienhez simultam, majd hátra, mikor már az ölében ültem, a lábaimat pedig körbefontam a derekán kezeimmel a vállába kapaszkodva.
Már nem is próbáltam ellenkezni, a belső hangom (aka józan ész) hiába toporzékolt, a szívverésem, a zihálásom, csókjaink cuppogó hangja elnyomta a kiabálását. Hiába akarta mondani a magáét, eszemben sem volt odafigyelni rá, mikor Darien egyre csak cirógat, ölel, elhalmoz a csókjaival, ráadásul olyan vadul és szenvedélyesen, mintha egy óra lenne hátra a világvégéig, ugyanakkor olyan gyengéden, mintha üvegből lennék.

+18

Szorosan átöleli a tűzforró testet, majd mialatt ajka egy másodpercnyi pihenőt sem hagy a nőnek, kiemeli őt a fotelből, hogy a jóval kényelmesebb ágyba cipelje őt. A dolgot nagyban megkönnyíti, hogy partnere minden létező végtagjával átöleli őt, mint aki nem akarja őt elengedni soha többé. Finoman fekteti őt végig a puha ágyon, s közben óvatosan húzza le a nő vállairól a fürdőköpenyt, mely bár nagyon jól állt neki, amit ezután fog viselni, az még jobban elnyeri a tetszését. Egyre bátrabban simogatna a nő izzó testét, kitérve az oldalára, formás hasára, és gyönyörű kebleire, melyek különösen sok kényeztetésben részesülnek. Mikor már úgy érzi, Lynn is készen áll a dologra, gyengéden megragadja mindkét csuklóját, majd azokat az ágyhoz szorítja. Nem számít már semmi más a számára, csak hogy végre beteljesülhessen a vágya, és amikor egész testével a nőre fekszik, hogy egy újabb hosszú, szenvedélyes csókban részesítse őt, végre eléri célját. Lynn ki sem mondott gyanúsítgatásával szemben az igazság az, hogy nagyon rég nem volt része hasonló élményben, ezért most szeretné minden percét kiélvezni. Továbbra is gyengéden, bár egyre gyorsuló tempóban tesz eleget mindkettejük égető vágyainak, mialatt testük ütemesen mozog az ágyon.

Egy utolsó sóhaj, és vége volt. Már egyikünk sem számolta, hányadszorra, de az már tényleg az utolsó volt (bár már azt se számoltuk, hogy ezt hányszor bizonygattuk). A a lábamat összefontam az övével, az kezemet a mellkasán pihentettem, a fejemet a vállára hajtottam, miközben lihegésünk egyre lassult, végül újra normális ütemben lélegeztünk.
Amilyen hirtelen és váratlanul értek ezek a történések, annyira helyesnek tűnt. Ezt bizonyítandó, képtelen voltam abbahagyni a mosolygást, ahogy az elmúlt perceken merengve izmos karját simogattam. Mélyen beszippantottam az illatát, még közelebb húzódtam hozzá, és eszem ágában sem volt valaha is elengedni. A karjaiban nyugodt voltam, elégedett és boldog.
A szemhéjam elnehezült, ólmos fáradság lett úrrá rajtam, de nem alhattam.
-Most már talán ideje lenne megbeszélni, amiért idejöttem - motyogtam még mindig fülig érő szájjal, de azért beékeltem egy gyors csókot a mondatom közben. - Elvégre az azért elég fontos. És mintha azt mondtad volna, hogy beavatsz. Szóval csupa fül vagyok, kezdheted (újabb csók), hogy mi az, amit (újabb csók) csak tőled tudhatok meg (újabb csók).
Miután a fejemet ismét a vállába fúrtam, megpróbáltam a témához illő komoly arckifejezést ölteni, de valahogy csak az sikeredett belőle, hogy még szélesebb lett a mosolyom.

Ahogy ott fekszik fekszik, és minden erejével azon van, hogy légzése ismét szabályossá váljon, akaratlanul is azon kezd gondolkodni, hogy milyen csúnya vége lesz ennek, ha egyszer a mellette fekvő aranyos, jó lelkű nőszemély igazán kiismeri őt. Kizárt, hogy meg tudna békélni a foglalkozásával, ami gyakorlatilag abból áll, hogy homlokegyenest az ellenkezőjét teszi, mint amiben szegény lány hisz, és ami szerint él nap mint nap. Sok ideje nincs elmélázni a dolgon, hisz Lynn csókjai villámgyorsan rángatják vissza a valóságba. Kaján vigyor jelenik meg az arcán, majd az utolsó csók közben két vállra fekteti a lány, hogy újból fölé kerülhessen.
-Csak még egy utolsó - Duruzsolja a fülébe már sokadszor, s közben nehezen állja meg, hogy ne nevesse el magát.

Az utolsó utáni alkalom végeztével már neki sem jelent gondot nyugton maradni, legalábbis egyenlőre. A vállán pihenő Lynn meztelen hátát cirógatja, s közben azt próbálja kitalálni, hogy is válaszoljon erre a kérdésre.
-Még nagyon kevesen vagyunk - kezd hozzá végül - de lényegében egy olyan mozgalmat próbálok létrehozni, melynek a tagjai arra használják a képességeit amire való, ahelyett, hogy a világot próbálnák megváltani vele, mint az a másik két banda...
~Nevezhetnénk mutáns maffiának is, de a múltkor egy bankrablás hiúsítottunk meg, szóval annyira nem lehetünk rosszak...Igaz szegény Ratna csak véletlenül keveredett bele...még egy aranyos lány, akinek ha a világ igazságos lenne, még ismernie sem szabadna engem...~
-Ha érdekel a dolog, egyszer még mesélek róla. Tuti jól beillenél a csapatba, velem például teljes az összhang, és ez már egy jó jel.

Az immár igazán utolsó-utolsó után visszahelyezkedtem az előbbi pihenő pózba, és kiélveztem, Darien finom cirógatását a hátamon, amiért cserébe én az ujjaimmal enyhén borostás arcát simogattam, a lábfejemmel pedig az ő lábfejét. Hiába fárasztottuk ki egymást sokszorosan, továbbra sem tudtam betelni a látványával és érintésével. Vigasztalt a tudat, hogy egyenlőre nem is kell, bőven van még időnk, hogy kiélvezzem a testi és lelki örömöket, amiket a társasága nyújt.
Nehezen bár, de sikerült azért egy kicsit kikukucskálni a rózsaszín pamacsfelhőből, hogy oda tudjak figyelni a válaszára, ami nagyon fontos volt.
-Amire való? - kérdeztem vissza homlokráncolva. - Na és mire való? Mire, ha nem például a világ megváltására?
Kicsit feljebb döntöttem a fejem, hogy rá tudjak nézni.
-Ugye nem akarsz titkolózni előttem? Ha szerinted jól beleillenék a csapatba, jó lenne tisztában lennem azzal, hogy egyáltalán milyen csapatról beszélünk.
Miközben visszakuckóztam a fejemet a vállára, dörmögve folytattam:
-Ne hidd, hogy csak mert olyan feslett nőszemély vagyok, hogy azonnal a karjaidba omlok, feltétlenül megelégszem félválaszokkal. Kellőképpen döntésképesnek érzem magam, úgyhogy ne kímélj: hallani akarok minden részletet - majd incselkedően hozzátettem -, a legmocskosabbat is.

Azzal a kezével, melyet épp nem párnának használnak, a nő hajával játszik. Finoman csavargatja ujjai köré a szép hosszú, selymes szálakat. Elégedett sóhaj hagyja el ajkait, ahogy a mellette fekvő gyönyörű nőre néz.
~Ezt meg tudnám szokni, kár, hogy mindig akad valami tapló, aki elrontaná a hangulatot azzal, hogy megpróbál megölni. Olyan igazságtalan az élet...~
-Fogalmazzunk úgy, egy bazi erős mágnessel hasznosabb dolgokat is tudnék kezdeni, hidak lerombolásánál.
Oldalra fordítja fejét, hogy egyenesen Lynn szemébe nézhessen.
-Ugggyaaan - feleli kaján vigyorral az arcán - ééén titkolózni? Hát hová gondolsz?
Nagyon tettszik neki a nő hozzáállása, de sajnos bármilyen aranyos is, kizárt, hogy a valóban mocskos húzásait elnézné neki.
-Ami engem illet, gyakran bérelnek fel kényes munkákra, mint egyfajta kémet. Mondom, olyan vagyok, mint James Bond...és hála neked, most már úgy is érzem magam. Mindenfélét csináltam már...például nem tudom Ratna mennyire mesélt, de ami a bankban történt, az is egy ilyen akció volt, igaz oda véletlenül kerültem...
~És szigorúan nézve, az is világmegváltás, de néha belefér.~
-Lényegében, ha már kaptunk egy kis előnyt az evolúciótól, meg kell próbálni kihasználni azt.

Bár el tudna még feküdni az ágyban egy darabig, sajnos van még mára dolga bőven. Tiszta mázli, hogy a munka amit végez jószerivel kötetlen beosztással jár, máskülönben ugyanis már késett volna...hűha, 4 órát???
~Okkké.Ez most kicsit meglepett, de semmi gond, legalább nem kell világosban dolgoznom. Tény, hogy amúgy sem látnak de...azta...~
Nehezen, és jóformán nulla lelkesedéssel kászálódik ki Lynn mellől. Amint a lábára áll jólesően nyújtóztatja ki végtagjait, s ajkát egy elégedett sóhaj hagyja el. Le sem tagadhatná, mennyire kellett már neki ez a kis testmozgás...bár ha csak arról lett volna szó akkor lehet erőltette volna tovább a harmadik kör után, és jutnak el a...mindegy is.
-Egyszer elmesélem bővebben is, de most, ha nem haragszol, el kell mennem. Mára még van egy melóm.
~Éééés, most jönne az a rész, hogy eltűnök, mielőtt ellenkezni tudna. Miért vagyok akkor még itt, talán búcsúpuszira várok? Kezdek begolyózni...~

Csalódottan figyeltem, ahogy nekikezdett a készülődésnek. Reméltem, hogy nincs egyéb dolga mára, mint velem lenni, de hát ez lássuk be elég naiv feltevés volt a részemről. Pár órával azelőttig azt sem tudtam, hogy én egyáltalán itt leszek, és hogy ilyen kellemesen alakul az aznapi programom. Nyilván betervezett már valamit. Sok dolga lehet, népszerű James Bond, akit sokszor bérelnek fel, de akkor is!
Mindazonáltal egy jóleső nyújtózkodás után én is kikászálódtam az ágyból, és odaléptem mellé.
-Semmi baj - suttogtam, ahogy lábujjhegyre állva ráhajoltam a fülére. - Majd akkor máskor találkozunk. Csak ígérd meg, hogy vigyázol magadra!
Miután visszatottyantam a sarkaimra mélyen a szemébe néztem, hogy azzal is kérjem, hogy tényleg nagyon vigyázzon magára. Aztán még egyszer a karjaiba simultan, és hosszan megcsókoltam, mielőtt ismét megszökött volna tőlem.
Kém, James Bond, kényes munkák! Veszélyesnek hangzottak, Darien pedig immár nagyon drága volt a számomra. Bármennyire is féltettem, nem kérhettem, hogy hagyja abba, amihez ért. Nem kérhettem, hogy lapítson valahol egy biztonságos helyen, tudtam, hogy arról hallani sem akarna. Kénytelen voltam hát elengedni, hogy én ott maradjak a szorító érzéssel a mellkasomban, ami a nap elején még nem volt ott.
Aztán megpróbálkoztam valamivel, amire nem tudtam, hogy fog reagálni, de képtelen voltam visszafogni a kisördögöt:
-Sok sikert a munkádhoz... szivem !

//Köszi a játékot! //

Bár Lynn nem tett semmi természetfölöttit, Szellem számára az egész jelenet mégis olyan valószínűtlen volt. Ha rálőttek, leszúrták, vagy fel akarták gyújtani, azzal tudta, hogyan birkózzon meg, de az, hogy valaki arra kéri, vigyázzon magára? Elképzelhetetlen, és mégis, az imént pont ez történt, ráadásul kimondottan jól esett neki, ami már csak hab a tortán.
-Ne aggódj, ahhoz nagyon értek - feleli, mialatt szorosan átöleli a nőt, nagyjából mintha sosem akarná elengedni őt. - Ha meg mégsem, tudom hol találjalak meg.
Villámgyorsan csap le ajkaira a karjaiban lévő szépség, mintha attól félne, meg akar szökni előle, ami elég képtelen elképzelés, hisz ha tehetné, a férfi itt maradna egész nap, hogy...
~Jézusom mik járnak a fejemben. Lehet mégsem lenne olyan hülyeség most lelépni, mert az a furcsa érzésem támadt, hogy egy lépésre vagyok attól, hogy virágot vegyek neki, hátsó szándék nélkül.~
-Köszi. Este lehet beugrom.
Lynn-re kacsint, majd szép lassan köddé válik végre. Pár másodpercig még figyeli őt a másik világból, majd végül rászánja magát, hogy útnak induljon.

Mint a villám, úgy száll tova az épületek között, és már Queens-ben jár, mikor megáll egy pillanatra, hogy válla fölött visszanézzen a hotel felé, bár jól tudja, akkor sem látna el odáig, ha nem lenne útban egy fél város.
~Várjunk csak, szívem??? Mi a....és miért nem tiltakoztam ellene???~
A városi bíróság épülete melletti lakóház tetejének peremén jelenik meg, lábát a mélybe lógatva. Fejét két tenyerével megtámasztva mered a mélybe.
~Na, ennyit arról, hogy elhagyom a várost...bár, lehet tettszene neki Chile... Miket beszélek, ez őrültség. Bérgyilkos vagyok nem sz....hohó...ennyire azért vessük el a sulykot!!!~

//Én is köszi @->>--//

Persze, hogy ha eddig nem is, most már mindenki figyelmét magunkra irányítottuk, de ennek már nincs jelentősége, hiszen már vártak ránk. Igyekeztem minél jobban összehúzni magam, hogy a röpködő golyóknak kevesebb célpontot nyújtsak, és gondolom Chrisnek köszönhetően, a kocsi is elég jól bírta a strapát, ahogy belerobbantunk az elénk állított kordonba, majd utána a természetesen zárt kapuba. Rómában már aztán nem volt gond elvegyülni a tömegben.

Miután sikeresen kijutottunk Olaszországból, egyenesen New York-ba repültünk, és, hogy megünnepeljük és kiheverjük a megpróbáltatásokat, újból a manhattani Belnord Hotelben kötöttünk ki, hiszen azért volt mit átbeszélnünk egymással.
Mikor már a szobában pihentünk, természetesen ismét rákérdeztem az engem érdeklő kérdésre, most már nyugodt körülmények között.
- És most már elmondod, hogy mi a te képességed? Az enyémet már azt hiszem nem kell bemutatni. – mosolygok rá és kíváncsian várom a válaszát

A kamion már nincs ott, ahogy átfordulunk a kettővel odébbi utcába, de ezt Sheena-nak nem kell feltétlenül tudnia. Kevesebb bizonyíték, kevesebb esélyük a követésre.

Valamiért sokkal nyugodtabb a repülőút, mint a kamionos túránk. Csak nem a lövések hiánya miatt? Valószínűleg ez is közrejátszik.
Kedvenc hotelünkben még mindig jó a kiszolgálás, kényelmes az ágy, és még mindig szeretem kiakasztani a recepcióst, aki készséggel megteszi ezt.
Oldalamon az emberarcú nagymacskával csak fekszem hanyadt az ágyon, és nézem a plafont. Kezemre majd nem árt vigyáznom, mivel még eltarthat egy darabig, mire helyre jön.
Sheena kérdésére oldalra fordítom a fejem, majd a lehető legtömörebben válaszolok.
- Nem.
Visszafordítom a fejem, hogy alkalmas legyen a plafon bámulására, majd ismét megszólalok.
- Az a párduc viszont a frászt hozta rám. Már azt hittem, le kéne csapni. Jó, hogy emlékeztem a karmos trükkjeidre. Tényleg, ma este lehetnél egy kicsit óvatosabb velük. Így is veszítettem már elég vért - mondom, kissé gúnyolódva saját sérülésemen.

- Mi az, hogy nem mondod el nekem, hogy te mit tudsz, mikor én minden titkomat kiteregetem itt neked! – lendülök át a hanyatt fekvő fiú hasára és körmömmel játékosan megcirógatom a torkát. – Akkor nagyon fog rád haragudni EZ a cica és nem tudom, hogy megbízhatom-e benned ezek után – súgom sejtelmesen a fülébe, - és, ha nem bízhatok meg, akkor szerinted egy profi bérgyilkosnak mit kéne tennie? – harapok bele játékosan a cimpájába. – Az a kis vérveszteség meg semmiség lesz, ahhoz képest, ami vár rád, ha ellenkezni akarsz velem. – vigyorgok teli szájjal, miközben egyfolytában karmolászom, persze egy karcolást sem ejtve rajta…..még.

Meglepetten nézek rá, miközben - egyelőre - higgadtan szemlélem, mit csinál a karmaival.
- Minden titkodat? Most bérgyilkos voltál, de elvileg nyomozó irodád van. Nem tudom, ki volt a megrendelő, ráadásul a mai napig nem tudtam, hogy a szobába visszaérve bármikor egy fekete nagymacska fogadhat a dögös szőke cica helyett.
Finoman megsimogatom a lány tarkóját, miközben tekintetét vizslatom. Már amikor a szemembe néz, és nem éppen a fülemet harapdálja.
- Egy profi bérgyilkosnak, akinek tetszem? Nyilván beállni hozzám, aki többet tud nála. Ráadásul ilyen kevés ismerettség után a gyors távozás helyett inkább kisegítette, hogy ne ő kapjon egy golyót büntetésképpen kedves megbízójától.
Bár átfut az agyamon, inkább nem említem meg, hogy míg neki egy mozdulatába, nekem egy gondolatomba kerülne eltakarítani őt. Már ha zavarna a jelenléte.
- Mit szólsz? Állandó megbízás. Nem kell rohangálnod fel, s alá, se folyton új felszerelést venned. Minden cuccodhoz tetszőleges mennyiségű tartalék jár a munkadíj mellé. Céges autó vagy motor, amit akarsz.

- Tehát megint kibújsz a válasz alól. – biggyesztem le a szám eljátszva a sértődöttet. – Jó, lehet, hogy nem mindent tudsz rólam, de biztos többet, mint én rólad. – heverek le mellé én is kényelmesen elnyúlva. – Azzal is tisztában vagyok, hogy nem egy életbiztosítás az én szakmám és egy golyó, az néha benne van a pakliban.
~ És más egyéb is! ~ húzódik grimaszra a szám, ahogy Rombolóra és Rozsomákra gondolok, akinek névjegyét életem végéig hordozom a bőrömön.
- Ez jól hangzik, de milyen állandó megbízásra gondolsz? – könyökölök fel és nézek a szemébe kíváncsian. – Szívesen dolgozok veled, esetleg neked, de az önállóságomat nem adom fel. – rázom a fejem, hiszen nem tudom, mit akar felajánlani még. – Szeretem magam megválasztani, hogy melyik melót vállalom, és hogyan végzem el.

- Így igaz - bólintok, és ezzel le is tudom a dolgot.
Figyelem, ahogy eltöpreng. Mintha valami fintor látszana halványan az arcán. Közben nem rám néz, így feltételezem, hogy máson gondolkozott éppen.
~ Csak rövid ideig képes koncentrálni. Elég érzelmes teremtés.
- Alapvetően testőri munkára. Ez a része gondolom, nem okoz semmi erkölcsi vagy morális problémát számodra - Felkönyökölök az oldalamra fordulva, hogy folyamatosan szemmel tarthassam. - Illetve végrehajtó, ha éppen arra van szükség. Folyamatos fizetés, akkor is, ha éppen nyugis időszak van, és semmit nem kell csinálnod. Annyi a dolgod, hogy mellettem vagy, és vigyázol rám. Meg néha célba veszed azt, akit én kijelölök.
Hátranyúlok az éjjeliszerkényen lévő cukrostálba, és kiveszek két kis cukrot. Az egyiket sajátomba, másikat Sheena szájába adom.
- Ha szereted megválasztani, melyik melót vállalod, akkor itt ez egy kicsit speciális eset. Mik azok a dolgok, amik kizáró okok lehetnek egy melónál?

Elfogadom a Chris által kínált cukrot és eltöprengek azon, amit mondott, majd lassan megszólalok:
- Nagyon csábító, amit kínálsz, de nem igazán tudom, mi szükséged testőrre, ahogy láttam egészen jól elboldogultál nélkülem is, sőt. – nézek rá figyelmesen. – Szeretném még ezt átgondolni nyugodt körülmények között, de, hogy te is tisztában legyél pár dologgal: nem vállalok olyan melót, ahol gyerek is érintett. Aztán van egy pár nevet tartalmazó lista is, akiket ígéretem köt, hogy nem bánthatok. – gondolok vissza a Szellemmel folytatott társalgásunkra a kórházban. – Szóval még te is nyugodtan visszavonhatod az ajánlatodat. – állok fel, hogy töltsek magamnak egy kis italt, mert a cukortól megszomjaztam. – Te is kérsz valamit?

Hanyatt dőlve tovább nézem a plafont, közben fülelek. Szórakozottá válok lassan, ahogy beszélgetünk. Bár ebből legfeljebb egy halovány mosoly, és időnként a hányaveti fogalmazásmód ütközik ki. Ami esetünkben annyira nem is feltűnő.
- Így is meglőttek, pedig csak a Vatikán néhány tapasztalatlanabb inkvizítora esett nekünk. Azt a kardos gyereket sem ők képezték, annyi biztos. Különben nem keleti kardot használt volna - megcsóválom a fejem, kissé lenéző tekintettel, ahogy arra a figurára gondolok - Szóval azért akad itt olyan, amihez szükség van a rutinodra és a szimatodra.
A kitételekre bólintok, hiszen teljesen érthetőek.
- Nem szoktam gyerekeket bántani. Ha meg kölyök támad meg valami szuperképességgel, elég, ha elaltatod, mintha magadat védenéd. No, meg jöhet a lista, hogy átgondolhassam. Ezeket az illetőket nekem is jobb szem előtt tartanom, ha téged ígéret köt - vállat vonok - Bár nincs olyan, akit el akarnék tenni láb alól. Nem kedvelem az ilyen erőszakos megoldásokat, kerülöm, ha lehet.
Tekintetemmel követem, ahogy a bárszekrényhez megy.
- Egy scotch-ot kérek, tisztán, jég nélkül. Ha az a fickó, aki meglőtt, meghalt..nos, akkor megöltem az első embert életemben. Erre nem árt inni egyet.

Kitöltöm az italokat és visszasétálok az ágyhoz, majd Chris kezébe nyomva a poharat leülök mellé.
- Nekem még mindig érthetetlen, hogy bukkantak rám. – ráncolom a homlokom. – Azt hiszem nem árt utána néznem, majd a megbízónak, mert nem szeretem, ha átvernek. Erről jut eszembe, azt hiszem meg kéne néznem a számlaszámomat is. – kortyolok bele az italba. – Látom a feltételeim nem okoznak gondot, de azért még ne vedd készpénznek. – mosolygok rá. – Nem kerget a tatár, ha meg közben szükséged van rám, akkor mindig megtalálsz.
Az, hogy az első halálesetet okozza, kicsit meglep, az eddigi magabiztos viselkedése után, de hát majd túlteszi magát, most sem látszik túl megviseltnek. - A kezed sem ártana megnézetni. Nem tudni milyen golyót használtak. - intek a bekötözött kezére.
- Viszont lassan majd mennem kell, hiszen az irodámat már lassan beszövi a pókháló, meg valami jó kis alibit is kreálnom kell, mert egy múltkori ügy miatt kissé szem elé kerültem, és nem szeretném, ha ezzel az üggyel is összekötnének.

Átveszem a poharat, majd felülök az ágyon, és ép kezemben tartva az italt, legurítok belőle egy keveset. Úgy a felét.
- Lehet, hogy az a mutánsvadász mutáns még messzebb érzékel, ha koncentrál. Vagy eleve minden olyan szállodában gyanúsak voltak a magányos szobafoglalók, ahonnan rá lehet látni a térre. Mert elsőre szerintem csak valami kósza őrjáratba futottunk bele, akik ellenőrizni akartak minket. Aztán a meneküléssel megerősítettük őket abban, hogy jó felé futnak.
Elhúzom a számat, miközben a bekötött kezemre nézek. Arcomon bosszúság tükröződik, majd beletörődőn megcsóválom a fejem.
- Tényleg nem ártana megnézetni. Tudok egy introvertált orvost, aki valami sorozatgyilkosnak az exe, engem meg utál, mert udvarlásnak vette a gyerekes viselkedésemet. Nem, mintha ő rettentően érett lenne érzelmileg. De hagyjuk is, mindegy. Meg akartam látogatni, legalább egy bocsánatkérés erejéig. Nem jó, ha egy szociopata utál, akinek mutáns barátai vannak.
Az iroda kapcsán elmosolyodom. Nekem is ki kéne takarítani a szobámat.
- Alibivel tudok szolgálni, ha szükséges. Bár szerintem te is megkensz tetszőleges hotelben akárkit, és kész a dolog. Viszont magadat se hagyd pókhálósodni! Tudod a számom - nézek rá cinkos vigyorral, majd lehajtom az italom maradékát.

- Hát nincs kizárva, hogy csak a véletlenek összjátéka volt, de minden esetre izgalmasra sikeredett ez az olasz vakáció. – mosolyodom el és a sérül kezére teszem finoman a kezem. – Igen? Milyen doktornő? Nem régen engem is összefoltozott egy, lehet, hogy ugyan arról beszélünk, habár ő nem tűnt szociopatának. – néztem rá meglepődve.
Az alibire csak legyintettem egyet.
- Persze, el tudom intézni, csak arra is időt kell szakítanom. És nem felejtem el a számod, ha egy kis jótékony tornagyakorlatra vágyom. – fordulok felé és miután lehajtotta az italát, keményen megcsókolom. – A kellemes dolgokat ritkán felejti el az ember. Fűzöm még hozzá kajánul, aztán felöltözöm és búcsút intve a még heverésző Chrisnek haza indulok.


//Játék vége - Köszönöm //

Sheena kommentárjára muszáj felnevetnem.
- Nekem mondod? Pihenni mentem oda, mondván, New York-ban folyton csak zűr van mindenfele. Európa pedig biztos nyugodt, a mediterránium melegebb, mint szeretett városunk. Hát a helyzet, az melegebb is lehet, igen.
A lányra sandítok, majd alaposan végigmérem. Tényleg, mintha egy-két mozdulatán érződne, hogy gyógyulófélben van. Ha nem figyelnék külön erre, észre sem vettem volna.
- Ha nem tűnt szociopatának, akkor valószínűleg nem egyről beszélünk. Bár a tanulmány, amit legutóbb olvastam az antiszociális személyiségzavarról, kifejezetten kiemelte, hogy a megszokás, a számára megszokott szituációk kiegyensúlyozottan tudják tartani az ilyen embert. Ha valami meglepő történik, akkor kattannak be. Na de mindegy, mennyi az esélye, hogy pont kifogjuk mindketten ugyanazt az doktornőt egy ekkora városban?
Szintén elnevetgélem a dolgot, majd viszonzom a csókot, bár nem követi túl sok testi játék részemről így, sérült karral.
- Igaz, ami igaz. Vigyázz magadra!
Majd hanyatt dőlök, és csak fekszem egy darabig.

//Köszönöm a játékot!//