Sarah Wilchok hálószobája

Meg mertem volna rá esküdni, hogy Sarah-nak picit mintha elsötétült volna az arca, mintha egy fekete felhő vonult volna rajta keresztül, de szinte azonnal fel is nevetett, úgyhogy nem tartott sokáig. Bár nem tudtam mire vélni, ezek szerint mégsem volt olyan rázós, bármi is jutott eszébe. Viszont nem akartam tapintatlan lenni a kérdezősködésemmel, pláne, hogy talán nem is ez történt, talán csak Logant sajnálta meg, így visszamenőleg. Jószívű lány ez a Sarah, ha ezek csak sima diákcsínyek is, amikért nem kellett volna rosszul éreznie magát (inkább csak a büntetés miatt, azt ki szereti!).
Ahogy elmondta, mivel is bűnhődtek, leesett az állam. Ennyire félelmetes lenne Logan órája? Nekem eddig még nem kellett részt vennem egyen sem, mivel a kevés óráim között, amik igazából csak a tudásom felfrissítéséhez, és a kellő óraszám összegyűjtéséhez kellett, nem szerepelt a testnevelés. Abból nem kellett vizsgáznom, úgyhogy azokra be sem jártam. És mostmár áldottam az eszemet, hogy így döntöttem, amikor elhatároztam, hogy csak a legfontosabbakra koncentrálok, hogy biztos sikeresek legyenek a vizsgáim, hiszen ha tényleg annyira horrorisztikusak ezek a foglalkozások, mint azt néhány diáktól már hallottam, és most Sarah is megerősítette, hát az egészen biztos, hogy én onnan nem hiányzom.
-Lily a könyvtáros, ugye? - Néha még azért elkeveredtem a sok új név között. - Akinek van az a madara, és halhatatlan, mint Logan. Meg Logan barátnője, igaz? Hogy tudta elvonni a figyelmét? Elvitte őt moziba, vagy kézműves tanfolyamra, amíg ti újradekoráltátok a fél kastélyt?
Ó, Sean! Persze, a telepata informatikus, aki gyűrűt húzott Sarah ujjára, és kiszabadított minket McBain karmai közül.
-Majd szólsz neki, hogy ne szóljon Adamnek? - kértem, ahogy hirtelen eszembe jutott, hogy Sean már erről is nyilván értesült, mivel ő akarva-akaratlan úgyis mindenről értesül. - Meglepetésnek szánom. De egyébként hogy veszel neki ajándékot? Őt nem tudod meglepni. Nem rossz ez?
Azzal nagyon meglepett, hogy ennyire ragaszkodott ahhoz, hogy elkísérjem, amikor majd ő is megveszi az ajándékát Adamnek. Azt hittem, Seannal vagy valamelyik barátjával megy majd. Esetleg egyedül. De természetesen nagyon jól esett, úgyhogy hülye lettem volna tiltakozni.
-Persze, hogy megígérem - bólogattam lelkes vigyorral. - És köszi, hogy segítettél választani, meg hogy magaddal akarsz vinni. Olyan mintha barátok lennénk. Lehetünk azok? - hajoltam hozzá közelebb fürkésző tekintetemmel csak centiméterekről figyelve az arcát.

Nagyon nem akartam ecsetelni, hogy milyen egy óra Logan büntetőszázadában, mert nem akartam lelombozni Bogyó lelkesedését a mogorva tanár iránt, akit láthatóan nagyon kedvel, de csak mert nincs vele órája!
- Ne aggódj, veled amúgy is kivételezne. – ráztam meg a fejem. – Valamiért nagyon a szívébe zárt, de ennek igazán örülök. – mosolyogtam a lányra, mert ez tényleg igaz volt, bár Rozsii próbálta ezt titkolni.
- Igen, ő Lily. – bólintottam, de aztán fülig szaladt a szám a naiv kérdésen és erről eszembe is jutott hirtelen valami. – Nem vitte moziba, habár még az is lehet, hanem szerelmes lett bele és minden gondolata körülötte forgott, így vonta el a figyelmét. – mondtam, miközben felálltam és az egyik falat elfoglaló könyvespolcon kezdtem kutakodni, majd pár perc keresgélés után diadalittasan fordultam meg egy kis vékony könyvvel a kezemben. – Bogyó, ez egy felvilágosító könyv, ami elég jó szerintem és biztos, hogy pár dologban segíteni fog eligazodni. Mondjuk nem épp a mi korosztályunknak találták ki, de talán megteszi. – nyomtam a kezébe büszkén magamra, hogy feltaláltam magam.
Sean képességének emlegetése, mindig mindenkire a frászt hozza, hiszen kinek nincs valami vaj a füle mögött, de csak azok, akik nem ismerik az én aranyszívű páromat.
- Sean? Ugyan! Soha nem árulna be senkit, hacsak nem államcsínyről lenne szó. – nyugtatom meg a lányt. – És, hogy én hogyan? Hát már megtanultam kezelni, tudod a leghatásosabb, ha valami mondókát mantrázol magadban, akkor el lehet rejteni egy darabig. – nevettem fel, de általában közösen vesszük meg az ajándékot, így nincs rá szükségem.
Mikor a vásárlásra megkértem, hogy ha szeretne jöjjön velem, nem is gondoltam, hogy ilyen lelkesedést váltok ki belőle, ezért kicsit hátrébb is hökköltem, ahogy szinte az orra az orromhoz ért, de aztán szélesen elvigyorodtam, mert én sem vagyok híján egy kis gonoszkodásnak.
- Persze, hogy lehetünk barátnők! – bólogattam teljesen komoly arcot vágva. – Vérszerződés? – néztem rá kérdőn, mintha ez nagyon fontos lenne, aztán az arcát látva elnevettem magam és megöleltem. – Jaj, dehogy, drága Bogyó! Persze, hogy lehetünk barátok, nagyon kedves vagy, hogy felajánlottad!

-Tényleg? - vidultam fel, hiszen az, hogy én nagyon szerettem a nagyembert, még nem feltétlenül jelentette, hogy ez visszafelé is igaz. - Mondjuk tényleg nagyon kedves volt mindig velem, képzeld, még a poharat is megtarthattam, amikor először találkoztunk, és kaptam tőle turmixot kacskaringós szívószállal. De hát, gondolom, mindenkivel ilyen aranyos.
Persze, mint kiderült, egy bizonyos emberrel a lehető legaranyosabban bánik. Lenyűgözve hallgattam a rövidke magyarázatot, még a szám is résnyire nyitva maradt tőle.
-Tyű - leheltem végül. - Ilyen érzés szerelmesnek lenni? Mindig rágondolsz? De nem rossz az, ha elvonja a figyelmedet? És mit gondolsz olyankor, amikor rágondolsz? Neked tudnod kell, te is összeszerelmesedtél már valakivel. Sean ráadásul mindig tudhatja, hogy mikor gondolsz rá. De furi lehet. Akkor nektek is elvonja a másik a figyelmét? Azt hogy kell csinálni?
Nem tudtam, mi után matat a könyvespolcon, és egy darabig türelmesen is vártam, hátha kiderül, de aztán felpattantam, és segítőkészen léptem oda én is, hogy fontoskodó arccal csücsörítve keresgéljek a könyvek között, időnként találomra felmutatva egyet-egyet, hátha az kell neki. Mikor azonban kiderült, hogy mi is volt a célpont, mintha betonfalnak csapódtam volna. Megtántorodtam, a könyv borítója szinte égette a kezem, majd ahogy megremegtek a lábaim, még jó, hogy Sarah ágyán álltunk, mert azonnal fenékre tottyantam, hogy még párat rugóztam is utána ültő helyemben. Félve lapoztam bele, és szinte nem is hallottam, hogy Sarah Seanról magyarázott valamit, amire az előbb kérdeztem rá. Valami mondóka. Talán Sean szokta dudorászni gondolatolvasás közben? De most ez az olvasás az, ami nagyon lekötött, bár egyre jobban frászt kaptam a tartalmától, még akkor is, ha összességében alig pár oldalon rághattam át magam, innen-onnan mazsolázgatva, néhány képel kiegészítve. Nem mintha eddig ne tudtam volna, hogy hogy is kell csinálni, de csak nagy vonalakban, ilyen részletességgel még sosem ecsetelte nekem senki, még Adam is nagyon a finomabb verzióra szorítkozott, még jó, hogy a gólyát kihagyta.
Lassan a kezem az arcom felé kúszott, ahogy a számra tapasztottam a tenyeremet, a szemem pedig borzadva kerekedett el. Aztán, amikor úgy éreztem, hogy egy napra ennyi információ elég volt, elképedve néztem fel Sarah-ra a könyvből.
-Tényleg ilyesmit művelnek az emberek abszolút önként? - nyögtem fel hitetlenkedve.
Még egyszer lenéztem a borítóra, és bár viszolyogtam attól, ami mögötte lapult, mégis megbabonázva bámultam, és elhatároztam, hogy akkor is erőt veszek magamon, és elolvasom az első betűjétől az utolsóig, hogy még a kiadás évét is kívülről fújjam.
A kellemesebb témára azért már elmosolyodtam, de még mindig egy kicsit zaklatottan. Főleg, amikor meghallottam, mit javasolt Sarah a barátságunk megpecsételéséhez.
-Jesszusom, Sarah, ne beszélj ilyesmiket! ragadtam meg a vállát, és hevesen megráztam. - Bekebelezett valami szekta, ugye? De te erős vagy, ki tudsz törni! Gyerünk, Sarah, tudom, hogy sikerülni fog! Tedd meg Seanért!
Aztán persze kiderült, hogy már megint sikerült behúzni engem a csőbe, de hát ezen már egyáltalán nem lepődtem meg.
-Ó, az ég szerelmére, egy nap hányszor akarod rám hozni a frászt? - morogtam, miközben azért szorosan viszonoztam az ölelését. - Még hogy vérszerződés! Jézusom!

A könyv nem várt hatást ért el Anabella-nál, mert olyan arccal nézte a kezébe nyomott kis füzetet, mintha valami borzalom lett volna.
- Ennyire azért ne lelkesedj! – nevettem el magam. – És nem kell azonnal elolvasnod, ráérsz, ha majd visszamész a szobádba. – ráztam meg a fejem, ahogy aztán belemélyedt és elkezdett színváltóst játszani az arca.
- Szerelmesnek lenni a legcsodálatosabb dolog a világon Bogyó! – sóhajtottam elmerengve. – De ezt hidd el, tényleg nem lehet elmagyarázni, és csak akkor érted meg igazán, ha magad is átéled. A gondolataid tényleg főleg körülötte forognak és azt kívánatos, bár csak mindig mellette lehetnél, hogy érezd a közelségét, az érintését. – próbáltam visszaadni, amit érez ilyenkor az ember, de ezt nehéz szavakba önteni. – Én nem vagyok jó ebben Anabelle, hogy elmeséljem, viszont vannak olyan írók, költők, akik ezt nálam sokkal jobban tudják. A könyvtárban biztos találsz ilyeneket és Lily is biztosan segít benne, hogy rátalálj ezekre. – biztatom, hiszen látom mennyire érdekli a dolog, és bizony a kora is meg van hozzá.
Aztán az ijesztésem jobban sikerül, mint gondoltam, mert majdnem a szuszt is kirázza belőlem.
- Ne haragudj Bogyó, ezt nem lehetett kihagyni! – mosolyogtam rá bocsánatkérően, majd fellálltam, hogy készülődni kezdjek. – Sajnos nekem most órám lesz, de, majd megkereslek, hogy mikor megyünk vásárolni, oké? – néztem rá vidáman. – De nagyon örülök, hogy kitaláltuk neked az ajándékot.
Ha távozott a lány, még a készülődés alatt is mosolyogtam, mert örültem, hogy kezd beilleszkedni és mert szereztem egy klassz barátot.

// Köszönöm a játékot, nagyon-nagyon élveztem //

-Dehogy lelkesedek - ráztam a fejem határozottan. - Még a közelében sem vagyok a lelkesedésnek. Ez olyan... ez túl... Egek, hogy tehetnek ilyet egymással az emberek?!
Valahogy még rá is máshogy néztem, és sajnos az elkövetkező ár napban, hétben mindenkire, akiről tudtam, vagy csak feltételeztem, hogy már legalább egyszer átesett ezen a csodálatosan rémes tevékenységen. Hiszen Sarah olyan kicsi Seanhoz képest! Hogy bírta ki? Sean hogy nem nyomta agyon? És egyáltalán hogy tudták összehozni, hogy minden a ,,helyén legyen", ha egyszer vagy egy fejnyi különbség van köztük? És ahogy itt a könyvben az egyéb méretarányokat megnéztem, egyáltalán... elfér az? Erre a gondolatra aztán végképp összezavarodtam, hiszen akárhogy néztem, lehetetlenek tűnt. Viszont Sarah sem véletlenül adta ezt a könyvet, nyilván nem akart több szót fecsérelni erre. Majd megkérdezem Akkor Logant vagy Adamet, hiszen ez fizikailag kivitelezhetetlennek tűnt. Még általános iskolában, az utolsó évben, amikor bejártam, fizika órán megmutatta nekünk a tanár, hogy ha az üvegbe égő papírfecnit dobunk, és aztán helyezzük a tojást az üveg szájára, akkor bizony bele fog csusszanni akkor is, ha egyébként nem fért volna bele. De valahogy nehezen tudtam elképzelni, hogy itt is így oldanák meg a problémát. Legalábbis hőn reméltem...
Éppen ezért csak némán bólogattam a könyvtárra tett ajánlatra, hiszen a szerelem mechanizmusát még csak-csak megértettem, legalábbis elfogadtam, de hát ez amellett, hogy elborzasztott, és komolyan megrémisztett, még össze is zavart, hiszen tényleg lehetetlennek tűnt.
-Oké, addig szerintem már végzek is ezzel - mutattam fel a könyvet, miközben lekászálódtam az ágyról. - És köszi, hogy segítettél.
Reméltem, érti, hogy elsősorban nem Adam ajándékára céloztam, miközben búcsút intettem, és visszasiettem a szobámba, hogy nekilássak az új olvasmányomnak.
~Sean, nagyon kérlek, most ne olvasd a gondolataimat! Hidd el, mindkettőnknek jobb lesz úgy.~

//Én is köszönöm, irtó klassz volt //