Kínai-negyed

A koszos gettó negyed számomra már lassan kezd mindennapi kis túrává válni, de miért is vagyok ezen meglepődve, hiszen a legtöbb tolvaj, gyilkos és ki tudja még mifene jobb szeret a saját környezetében bujkálni, és itt azért kevésbé mutogatnak egymásra az emberek, hogy hú, az ott egy gyilkos, mert féltik azt a szánalmas kis életüket. Viszont kenőpénzért bárki az anyját is eladná...csak tudni kell, milyen nyelven beszéljen az itteniekkel az ember. És, hogy megint miért vagyok itt? Mert volt egy társam, akinek megígértem, hogy ha beledöglik is, de előkerítem a gyilkosát. Már nagyon hosszú ideje gyűröm ezt az ügyet, jobbára a saját szakállamra, mert ezt az ügyet rég eltették porosodni a lezárt akták közé, azzal, hogy ismeretlen tettes és hogy bizonyítékok hiányában lezárva. De nekem ez nem volt elég. Mondanom se kell, hogy titokban az aktákat minden fényképpel együtt lemásoltam, és otthon a lakásomban még mindig központi helyen lóg, hiszen megígértem, a legjobb barátom volt, nemcsak a társam...és a halála megér annyit, hogy akár azt is kockáztassam, hogyha ez kiderül, akkor bizony elég nagy bajba kerülök...de cseppet sem érdekelt. Most volt egy kis időm, hogy ezzel az üggyel foglalkozzam, és volt itt a kínai negyedben valaki, aki állítólag szemtanúja volt a parkban történteknek, de az akták szerint is csak valami állatot emlegetett, már amit a fordítók ki tudtak venni a szavaiból. És ennyi...így őt annyiban is hagyták, pedig minden bizonnyal kulcsember az ügyben. Úgyhogy ideje lenne őt felkeresnem. Nem lógok ki a környezetből, még a fejemre is baseball sapkát húztam, hogy a vörös hajam se világítson itt a feketék között,a szaggatott farmer, ami persze a kedvencem volt, egy egyszerű tornacipő meg fekete kapucnis pulóver. Elég sokan járkáltak hasonló szerelésben a környéken. Persze a pulóver is 1-2 számmal nagyobb volt, hogy alatta a fegyverem elférjen láthatatlanul.
És lám, ahogy egy közeli épület sarkánál álldogáltam egy ismerős arc suhant el nem messze.
~Sheena Duran~suttogtam magam elé a nevet, ahogy felismertem, már hogyne ismertem volna, hiszen egy nagyon alsó rangú nyomozóirodája van, és a szolgáltatás az egyszerűen nevetséges. Valamint ami vele kapcsolatban még érdekes volt a számomra, hogy kissé érdekes módszerekkel dolgozik. Persze nem tagadom hogy én sem vagyok a szabálykönyvek mintapéldája, de volt egy esete, ami már csak azért is volt felettébb különös, mert az egyik kuncsaftja, aki ráadásul nem kevés pénzt perkált neki pár nappal később elég csúnyán végezte, és ő is eléggé sárosnak tűnt az esetben. És hogy ezt honnan tudom? Mert az a balf*sz Harold kapta az ügyet, és bár én csak olvastam az aktát, de tuti a nőnek is köze volt hozzá valamilyen okból kifolyólag, de mint tudjuk Harold egy lúzer, és sosem tud normálisan megoldani egy ügyet sem, és végül a csaj is olyan alibit kreált magának, hogy azt egy zsáknyi bombával se tudták volna szétzúzni. És lám, milyen érdekes, hogy most itt a kínai negyedben látni, egy ilyen kifinomult nőt...
~Hm...és olyan mintha erőteljesen azon van, hogy ne keltsen feltűnést, csak nem sántikál valamiben?~sajnos néha az ösztöneim erősebbek mint a tény, hogy én tulajdonképpen teljesen más okból vagyok itt. Így nem is kellett több, minthogy észrevétlen távolságból feltűnés nélkül kezdjem el követni, hogy merre is tart, és mit is keres itt egyáltalán.

Már az üzlet előtt jártam, mikor valami hatodik érzék azt súgta, hogy valaki szemmel tart. Megálltam egy kirakat előtt, hogy annak üvegjében feltűnés nélkül körül nézhessek, de csak a szokásos tömeget láttam hömpölyögni. Minden esetre még óvatosabb fokozatra kapcsoltam, mert nem itt szerettem volna bevégezni az életem. Még egyszer körül néztem, aztán beléptem az üzletbe, hiszen ezzel még nem csináltam semmi feltűnőt, és igyekeztem egy kíváncsi vásárló benyomását kelteni. Körbe jártam a polcokat, mindenbe bele kukkantottam, megszagoltam, így várva meg míg végül kettesben maradhattam az öreg kínaival.
Akkor az ajtóhoz sétáltam és megfordítottam a rajta lógó táblát, hogy lássák zárva az üzlet, majd oda sétáltam a meglepődve néző öreghez.
- Azt hallottam, hogy maga tudna nekem segíteni. – álltam meg előtte szélesen mosolyogva, majd nem sokat hezitálva, hiszen nem szerettem volna váratlan látogatókat, és elővettem a tolvajról készült képet. – Őt keresem, és tudom, hogy ismeri. Tudni akarom, hol találhatom meg. – nyitottam szét a beszélgetés megkönnyítése érdekében a dzsekimet, hogy lássa a tokban pihenő pisztolyt. – Nagyon szeretném tudni

A tömeg és a sűrűn rohanó emberek ilyenkor nagyon jól jönnek, ha észrevétlen akar maradni az ember, de ahogy elnézem a hölgyemény is igyekszik egyre óvatosabb maradni. Ez az ami kissé gyanússá teszi, ugyanis egy, ő aligha ide való, kettő, ez az óvatosság...de persze lehet csak én vagyok már paranoid. Óvatosan suhantam utána, amint bement egy üzletbe. Ha bemegyek, az már feltűnő lett volna, így nem messze álltam meg, de egyből felfigyeltem arra, hogy hirtelen megváltozott a tábla, hogy az üzlet zárva, és az ajtó is bezárult. Így nem törhettem vagy kopoghattam be, mert akkor fene se tudja mi történhet, és nem kellene ezen a környéken a feltűnés. Az az egy szerencsém volt, hogy volt egyfajta terepismeretem a környéken, és ezeknek a boltoknak mindig volt egy környező sikátorban egy hátsó kijárata, nemcsak hogy kihordják a szemetet, hanem egyfajta menekülő útvonalként is funkcionált.Ezért döntöttem inkább emellett,s a környező sikátorba hátramentem, többször is magam mögé nézve, nehogy feltűnjön hogy ott eltűntem, de erre aligha figyelt valaki.A hátsó ajtó egy apró észrevétlen pöcökkel ki volt támasztva, minden bizonnyal a szeméthordás miatt, ami nekem most igazán jól jött. Hangtalanul nyitottam az ajtót, és macskalépésekkel igyekeztem beljebb menni,s az egyik fegyverem kivettem a tokból, és kézben tartottam, ha netalántán mégis eldurvulna a helyzet. A folyosó vége nem volt ajtóval lezárva, hanem egyenesen az eladótérbe nyílt, így pont takarásban voltam jó néhány nagyobb szekrény mögött, melyeken valami kínai szárított füvek voltak. így hallottam a nő hangját és a kínai ideges, hadaró hangját is.

-Nézni, nézni..én nem tudni...-rázta a fejét hevesen az öreg, és a két keze is a levegőben volt, amint észrevette a fegyvert a nő kabátja alatt. Be volt rezelve ez látszott rajta. A nő hiába mutogatta neki a képet, ő csak folyamatosan ezt hadarta. De vajon tényleg nem tudta a nyelvet, vagy ez csak egy jó álca volt? Ugyanis nagyon sok kínai a negyedben sokkal jobban beszéli a nyelvet mint ahogy azt mutatják. És talán rendőrnek nézi a szőkét...

~Ki a francot keres ennyire? Miben sántikálsz Shenna Duran...~gondoltam, miközben a fegyverem a kezemben tartottam. Kíváncsi voltam, vajon miként fog reagálni az öreg viselkedésére, vajon képes ez a csaj durvulni, vagy csak egyszerűen feladja és kisétál innen?!

Az öreg már nagyon kezdett idegesíteni a nyelvtörő hablatyolásával és azzal, hogy nem ismeri a fickót. Kissé ideges is voltam amiatt, hogy nem szúrtam ki, hogy ki követhetett, mert abban biztos voltam, hogy nem tévedtem. Míg megragadtam az öreg karját, hogy megrázzam egy kicsit, mintha valami zajt hallottam volna a bolt hátsó része felől. Érzékszerveimet rögtön élesre állítottam és éreztem a felém lengedező nőies illatot is.
- Van itt valaki más is? – rántottam közel magamhoz a kínait nem éppen finoman. – Ha igen szóljon neki, hogy jöjjön elő. – húzom elő a kést és emelem a férfi szeme elé. –És hagyja abba ezt a színjátékot. Tudom, hogy ismeri a srácot és így vagy úgy, meg fogom tudni. – sziszegem a boltosnak, rászegezve sárgálló szemeimet. – Ha mást nem segít majd a hölgy, akit a hátsó szobában rejteget. A lánya? A felesége? - rángatom a hátsó rész felé a vonakodó tulajdonost. – Még egyszer mondom, nekem ő kell! – biccentek a pulton hagyott fényképre. – Ha megkapom a címét, már itt sem vagyok.
Nagyon remélem, hogy nem kell itt most kizsigerelnem az öreget, mert azzal semmire sem mennék, csak magamnak szereznék egy rossz napot, de valahogy rá kell hoznom a szívbajt, és tuti, hogy hátul rejtőzködik valaki.

~A büdös francba...honnan...~gondoltam kissé dühösen, ahogy hallottam, hogy a nő valahonnan megtudta hogy itt vagyok, pedig olyan nesztelenül mozogtam. Eszembe sem jutott,hogy talán ő más mint amire számítok. Továbbra is hallom az öreg értelmetlen dadogását, és kiabál, de egyszer csak elhallgat, ekkor sejtettem, hogy valami baj lehet. Tudtam, hogy ki kell jönnöm, de nem tudtam, vajon hogy fog reagálni a nő. De muszáj volt.
A fegyverem készenlétben tartva egyenesen feléjük célozva jövök elő nagyon lassan.
-Rendben, itt vagyok, de kerüljünk minden hirtelen mozdulatot, rendben?-jövök elő tényleg nagyon lassú léptekkel, és ekkor látható a fegyverem, és én is, de félig meddig a szekrény takarásában, ugyanis nem tudom a nőnél milyen fegyver lehet, így ha mégis lőne, tudom magam fedezni. Arcom valamennyire kivehető a sapka alól, de nem teljesen, de én őket tökéletesen látom.
-Nem kell aggódnia, ha leteszi a kést, akkor én is leteszem a fegyvert, rendben?-mondtam határozottan, miközben az öreg már majdnem a szívinfarktus határán volt a félelemtől, és nem tudom, hogy miért, de ahogy a levegőben ez az érzés csapkodott, én úgy éreztem legbelül valami különöset. Mintha legbelül átjárna ez az egész érzés a fejem búbjától egész a lábujjam hegyéig...furcsa és megmagyarázhatatlan, hiszen sosem éreztem ilyet azelőtt, és most is majdnem teljesen megzavart, de kényszerítettem magam, hogy a szituációra összpontosítsak.
-Tudom, hogy nem fogja bántani őt Shenna!-vetettem be még egy kártyát azzal, hogy a nevén szólítottam a nőt.

Már majdnem a hátsó raktárba vezető ajtónál vagyunk, mikor meglátom a fegyver csövét és azonnal visszarántom a kínait, hogy fedezve legyek és a kést is fenyegetően a nyakához emelem. Most már látom, hogy egy nő az, és az is bevillan, hogy láttam is kint az üzlet előtt, de akkor még nem tűnt fel.
~ A fene! Tehát ő követett! ~
Eszem ágában sincs egyelőre letenni a kést, hiszen az öreg egyelőre jó fedezék, de villámgyorsan gondolkodnom kell, hiszen, ha a csajt a kínai maffia küldte a nyomomra, akkor az nem fogja megakadályozni, abban hogy golyót eresszen az előttem álló férfiba is.
~ Ez a vadászat is bonyodalmakkal jár, de ez most nem Romboló vagy Rozsomák, csak megoldom valahogy. ~
Szép óvatosan húzódom hátrább, hogy amennyire csak lehet előrecsalogassam, ha látni akar.
Mikor a nevemen szólít meglepődöm, de arcizmom sem rándul.
~ Tehát ismer vagy felvilágosították ki vagyok. ~
- A kés marad és ne vegyen rá mérget, hogy ha szükséges nem bántanám. – mondom a nőnek hideg hangon.

Igazából ez az egész most patt helyzet, mert ha én leteszem a fegyvert a kést hirtelen felém is dobhatja, vagy amíg ellöki a kínait előránt egy fegyvert és akkor az úgy elég necces lenne. Viszont így, hogy én is rá szegezem a fegyverem, veszélyesnek hihet, ami csak részben igaz, hiszen nincs okom bántani, lévén nem miatta vagyok itt ma. Tudom, hogy fel kellene fednem magam, de az most sajnos ebben a környezetben nem lenne túl okos dolog, de lassan úgy éleződik a helyzet, hogy kénytelen leszek meglépni ezt a lépést. Az hogy a nevén szólítottam meglepte, de nem esett ki a szerepéből. Tehát annyira mégsem olyan hülye...
-Arra semmi szükség, hogy bántsa azt a férfit. Tudja mit, kössünk alkut. Leteszem a fegyvert és szépen, nyugodt, tiszta fejjel megbeszéljük a dolgot, még az is lehet, hogy segíthetünk egymásnak. Tudom, nincs oka bízni bennem, ahogy nekem sincs magában...de én nem az ellensége vagyok Sheena...-darálom neki a mondókámat, de azért tényleg higgadt és nyugodt hangon, nehogy tényleg bármit is rosszul értelmezzen. Bár azon kívül, hogy már így is fegyvert fogok rá...már elég ok hogy félreértsen mindent.
-Az igazság az, hogy nem magát követtem, viszont mikor megláttam azonnal felismertem. Tévedtem, nem kellett volna lopakodnom, vagy fegyvert fogni önre de...sajnos adott helyzetben ez reflexszerű...és ezt ön is ugyanolyan jól tudja mint én...ugye...?-ennél jobban nem tudtam előadni magam, és ami azt illeti őszinte is voltam. Remélhetőleg tényleg nem olyan hülye, hogy használja azt kést, és érti a burkolt célzásaimat. Nagyon remélem, mert ha így folytatjuk, annak ki tudja mi lesz a vége...

Hát ez igazán érdekes helyzet lett. Ha most elmegyek, akkor egyrészt nem tudom meg a fickó nevét, másrészt nap végére az öreg már halott lesz és akkor lőttek az ügynek, vagy kezdhetek mindent elölről. Viszont, ez a csaj meg nem látszik a kínaiak emberének, mert az már rég szitává lőtte volna az öreget, ha módja van rá, akkor velem együtt.
~ Akkor meg ki a fene lehet, hogy belerondít az ügyembe, de hát adjuk meg az esélyt, hogy mindenki élve távozzon, hiszen én kés nélkül sem vagyok fegyvertelen. ~ mosolyodom el magamban.
- Eszem ágában sem volt megölni a férfit, míg meg nem jelentél aranyom a színen, csak bizonyos infók kellettek volna tőle – közlöm jeges nyugalommal. – És nem mintha bíznék benned, hiszen azt sem tudom ki fia-borja vagy, hogy a hátsó ajtón settenkedsz be az üzletbe, ráadásul tudod a nevemet is. Ha viszont tényleg – nyomom meg a szót, - ismersz, akkor tudnod kell, hogy nem vagyok könnyű ellenfél.
Aztán úgy teszek, mint aki elgondolkodik az ajánlatán.
- De, hogy megoldjuk ezt a kis problémát szivi, én is ajánlok valamit. Leteszem a kést, ha elmondod ki vagy és mi a jó francért avatkozol a dolgomba, és ha elég meggyőző leszel, hogy nem a fejemre pájázol, akkor beszélhetünk ezek nélkül is. – intek a fegyverek felé mosolyogva, de a szemem figyelmesen tapad rá, minden rezdülését követve.

Sejtettem, hogy nem fog egykönnyen belemenni az általam felajánlott lehetőségbe, de nem is ez volt az, ami meglepett, hanem, hogy nem úgy reagál mint egy nyomozó, aki higgadtan próbálna megoldásra jutni, hanem inkább magát védve amolyan menekülően alkudozik. Ez kissé meglepett.
-Rendben, hiba volt beosonni, és fegyvert fogni-kezdek bele, és megpróbálom valahogy okosan kimagyarázni magam, mert azt nem mondhatom el, hogy rendőr vagyok, mert nem tudom ő hogy reagálna, de hogy a kínai megjegyezné az arcom és még kevésbé lenne segítőkész a továbbiakban, ami akár rám is negatívumként hatna ha később itt mozognék a negyedben. Nem lenne épp egy életbiztosítás...így ezt nem tehetem.
-Nézze, leteszem a fegyvert, tulajdonképpen én is csak keresek valamit, és itt az önvédelem az első...maga mit tett volna?!-igazából csak költői kérdésnek szántam, hogy lehetőleg másra figyeljen.
-Most pedig előjövök, és leteszem a fegyvert.-beszélek és közben nagyon lassan tényleg elő jövök a rejtekem mögül, hogy már egyenesen ott állok előttük, lassan kezdem elengedni a fegyvert, felmutatom, hogy lássa, tényleg nem hazudok, és letettem a mellettem lévő pultra. A kezemmel még mindig óvatosan bántam, nem akartam semmi hirtelen mozdulatot, mert vagy az öreg bánja, vagy én kapok egy kést vagy egy lövést...annak pedig nem örülnék.
-Látja Sheena. Nem vagyok az ellensége, és hogy honnan ismerem? Abban a körben amiben mozog azért mindenkinek vannak kapcsolatai, nekem is...és bár személyesen még nem volt alkalmunk találkozni, nem én vagyok az, akitől tartania kell.-tényleg meggyőzően beszéltem, és ennek az volt az oka, hogy nemcsak gyakorlott voltam ebben, de tényleg nem volt okom lövöldözni rá, legalábbis, amíg nem ad okot...
Szerettem volna vele tényleg higgadtan beszélni, mikor hirtelen a mögötte bezárt ajtónál, ahol megfordította a zárva táblát megláttam egy bekukkantó kínai arcot, aki hirtelen ahogy észrevette hogy én észrevettem őt elszaladt.
-Most vagyunk nagy bajban...-kezdtem bele gyorsan, még talán ahogy az ajtó felé böktem, Sheena is látta az elszaladó alakot.
-Meghaltok...- ennyit bökött ki a kínai egy hörgő nevetés kíséretében.
-Milyen hirtelen megtanulta a nyelvet nem igaz?- tudtam, hogy ezekben nem lehet bízni, hiába adják szinte mindig a hülye nem értem kínait.
-Sheena, figyeljen, pár percen belül itt lesznek a többiek, gondolom sejti, kivel húzott újat...a maffia emberei kemény diók, és most az a helyzet, hogy nagy szarban vagyunk. Ők minden bizonnyal az első ajtót is szemmel tartják, és tudnak arról is, ahonnan én jöttem be...nem kérem hogy bízzon bennem, hiszen bizonyára esélytelen lenne, de most jelen esetben átmenetileg csak egymásra számíthatunk, ha élve ki akarunk jutni innen!-oldalra nézek a fegyveremre, még várok, hogy reagál, de remélem nem kerülök két tűz közé, nem épp itt szeretném eltemettetni magam...

Miközben én egészen a pultig húzódom vissza, a csaj megpróbál lyukat beszélni a hasamba. Kezd nagyon olyan érzésem lenni, hogy ezt nem először csinálja, és ha igazam és nagyon úgy érzem igazam van, akkor megint sikerült rossz lapot húznom mára és egy zsaruba botlottam. Meg aztán persze, ha azt kizárom, hogy ő a maffia embere, akkor meg ki az aki bele kell, hogy avatkozzon más ember magánbeszélgetésébe? Hát persze, hogy egy zsaru!
~ Ó, hogy a fene…! ~
Beszéd közben csak előbújik a hátsó raktárból és a megnyugtatásomra még a fegyvert is óvatosan leteszi a pultra, amitől egy egyszerű földi halandónak persze tényleg meg kéne nyugodni, de hát láttam én már csodákat.
Már éppen én is azon vagyok, hogy eltegyem a kést, hiszen nekem igazából tényleg nincs szükségem rá, mikor látom az elfelhősödő tekintetét, ahogy az ajtóra néz. Persze lehet valamiféle trükk is, de fél szemmel és persze a fülemmel is érzékelem, hogy tényleg elsuhant ott valaki. A szavai is aggodalomról mesélnek, amire a szorongatott kínai röhögése csak rátesz egy lapáttal.
- Te csak kussolj! – rázom meg a kezem között lévő öreget és gondolkodni próbálok, de a rendőrnő csak tovább beszél.
- Maga beszél nekem! – sziszegem dühösen. – Ha nem rondít bele a dolgomba már régen túl lennék az egészen, most meg a nyakamra hozza az egész díszes társaságot. Mondjuk az egy cipő dolog az áll, mert, most már maga is nyakig ül a lekvárban. Mondja maga az Üdvhadsereg, hogy a védelmébe kell vennie mindenkit. – a dühöm már kezd elszállni, hiszen ennek most igazán nincs itt az ideje, ezért egy laza mozdulattal tarkón csapom az öreget, mert innentől már csak útban lenne.
A kést az övembe csúsztatom és csak remélni merem, hogy a csaj életösztöne nagyobb, mint, hogy most akarjon lelőni. Egyelőre meg kell bíznom benne.
- Na nézze zsarukám! Mert gondolom az és most már magunk között vagyunk, csak a tetőn mehetünk úgy néz ki, vagy lövünk, amíg ki nem fogyunk a lőszerből és reménykedünk, hogy a társai előbb érnek ide a lövöldözés hírére. Én elboldogulok odafenn, és maga? – nézek rá szúrós szemekkel.

Nem tetszik a stílusa, határozottan nem!De eszem ágában sincs szimpatizálni vele, és ez azt hiszem kölcsönös érzés. Persze hogy belőlem is kihozza a kisördögöt. Felveszem a fegyverem a pultról, miután leütötte az öreget, amin valahogy nem lepődtem meg. Ellenőrzöm a táram, miközben hallgatom amint puffog.
-Rendben az addig oké, hogy nem kellett volna beleavatkoznom, és hogy zsaru vagyok, de tudod rosszul hiszed, ha az üdvhadsereget nézed ki belőlem...én nem épp a jó zsaru vagyok, de tudod lesz*rom mit hiszel.-sajnos rám is átragad ez a stílus, a helyzet sem a legegyszerűbb, mert az biztos, hogy nem kerültem volna ebbe a helyzetbe, ha magasról teszek rá, hogy ez a csaj mit settenkedik itt a kínai negyedben. Pfööö...nesze neked Roxy...
-Na ide figyelj, csak az adott helyzetben próbálok higgadt és ésszerű maradni, hogy együtt több esélyünk van, mert nem 2 embert fognak ide küldeni, de gondolom úgyis van elég ismereted a kínai maffia embereiről...én tudok vigyázni magamra, de ha továbbra is ilyen pöffeszkedő stílusban vagy hajlandó kommunikálni, akkor a saját seggedre vigyázz magad, meglátjuk egyedül tudsz e boldogulni!-persze csak dühömben fakadok ki, hiszen még ketten se biztos, hogy túl sok eséllyel indulunk, de nehezen nyelem le ezt a stílust, talán azért mert sokban hasonlít az enyémre, és mint tudjuk, két dudás....
Felnézek, igaza van, jelen esetben ez az egy menekülő út van előttünk, és az időnk meg egyre fogy.
-Nem lesz gond.-már csak ennyit mondok tömören, és bár nincs tériszonyom, de odafent sem mondom hogy könnyű lesz.
-De akkor hagyjuk a bájcsevejt, fogy az időnk.-teszem hozzá, de közben eszembe jutott, hogy kicsit lassíthatnánk az érkezőket, így a hátsó ajtónál, ahonnan érkeztem az ajtónál lévő szekrényt igyekszem megtolni, ami nem valami könnyű, és mivel így ne fogom tudni teljesen odataszigálni úgy döntöttem, hogy inkább borítok rajta,s a szekrény megindult, hangos csörömpölés, ahogy a rajta lévő holmik csúsztak,borultak,törtek. A szekrény keresztbe dőlt,s egy belső oszlop tartotta meg a tetejét, így átlósan elzárta az utat.
-Ez nyer nekünk egy kis időt...-mondom, de ugyan minek beszélek én ennek a nőnek egyáltalán?!Közben tekintetem már pásztázza hogy adott esetben hogy megyünk fölfelé, hacsak addig Sheena, már ki nem találta az útvonalat...

Elégedetten hallom, hogy felfortyan, mert nem teszik neki az igazság, de hát most tényleg nincs itt az ideje, hogy ezt megvitassuk. Azzal is tisztában vagyok, hogyha ideérnek a kínaiak, akkor aztán nagy szarban leszünk, mert nem kevesen és nem csúzlikkal jönnek, és vajmi keveset érdekli őket, hogy szét kell lőniük pár honfitársukat, vagy pár üzletet.
-A stílusom ilyen, ha felhúznak, szóval ez van! – rántom meg a vállam.
Jobban megnézve a csajt, azért látszik, hogy nem most kezdte a pályát és nem fog itt bepánikolni, ha esetleg tűzpárbajra kerülne a sor, ami azért nem egy hátrány, így hát a további mérgemet lenyelem és próbálok a kijutásunkra koncentrálni.
Kell lennie valahol az emeleti részen, ahol általában laknak, egy padlásfeljárónak, ahonnan kisebb-nagyobb nehézséggel, de át lehet ugrálni a másik házak tetejére. Általában eléggé összeépülnek ezek a kis boltocskák, biztos nem lesz gond, de minél előbb indulunk annál jobb, mert aztán másnak is eszébe juthat ez az ötlet.
Kisebb elismerő tekintettel nézem, ahogy a szekrényt a hátsó ajtónak dönti, és hogy én is kivegyem a részem a dologból, egy széket támasztok a bejárati ajtó kilincs alá, habár ez nem fogja őket egy percig sem feltartani. Arra viszont jó, hogy az ajtó közelébe megyek, hogy meghalljam a dobogó lábak ütötte zajokat.
- Itt vannak! – tájékoztatom újdonsült és kéretlen társamat. – Nyomás! – azzal állati ösztönöm már át is veszi az irányítást és ruganyos ugrásokkal szökellek fel az emeletre, nem is nézve hátra, hogy követ-e, de hallani hallom, hogy a sarkamban van.

Egy ideig csend van köztünk, és bevallom ez sokkal jobb mint ha most neki állnánk itt szópárbajozni, mert minden bizonnyal akkor akár napokig is tudnánk itt ülni és mondani egymásnak ami bennünk van. Na igen, ő sem az az elveszett lányka, mint amilyennek kinéz, és én nem is nézek ki annak, és nem is voltam az soha. A gondolat egy röpke pillanat erejéig mégis megmosolyogtat. Legalább végül ő is lenyugodott, és azért némiképp segített torlaszolni...meglepődtem milyen gyorsan kijelentette, hogy jönnek, és a következő pillanatban már hallottam a kopogásokat ahogy megindult felfelé.
-Hű.-hirtelen meglepődtem, csak ennyi jött ki a számon, de nem álltam meg töprengeni, hogy vajon honnan hallotta, hogy már nem vagyunk egyedül, hiszen nekem kellett még egy kis idő, mire meghallottam. Gyorsan de halkan indultam meg Sheena után fölfelé, de már hallottam, ahogy megpróbálják a torlaszt ellökdösni.
-Azt hiszem bele kellene húznunk.-mondom, legalábbis mintha én futnék legelöl...hát nem nevetséges?!
Menet közben azért kikaptam a fegyverem, és kibiztosítottam, volt egy olyan sanda gyanúm, hogy hamarosan muszáj leszek használni. Felértünk, de ekkor már hallható volt, amint odalent mindent elborogattak, és minden bizonnyal azok a kedves fekete ruhás kínai gyilkosok már özönlenek is befelé mint a hangyák.
Shenna felé pillantok, remélem addigra már vagy kirúgta az ablakot a helyéről vagy talált egy egérutat, mert kezdett kicsit szorulni a hurok a nyakunkon.
-Ugrunk vagy mászunk vagy...-nem volt időm megkérdezni, hogy mi lesz, mert akkor eldörrent az első lövés az irányunkba.
-B*ssza meg!-és akkor lőttem én is a lépcső felé, így kissé vissza tudom tartani őket, de vagy ugrunk vagy.....

Sajnos a nélkül is tisztában vagyok azzal, hogy gyorsabban bejutottak az üzletbe, mint egészséges lett volna, hogy a mögöttem loholó csaj ezt a tudomásomra hozta volna. Éles hallásom kitűnően közvetíti, hogy vannak vagy húszan és nem fegyvertelenek. Még nem veszem elő a pisztolyomat, mert jobb, ha most szabad a kezem, de hallom, hogy a hátam mögött ezt a lány megteszi. Felérve az emeletre gyorsa jár körbe a szemem és a közlekedő hátsó felénél meg is látom a padlásfeljáró sötétedő négyzetét. Persze létra sehol, de nekem nem is kell, egy könnyed ugrással feltaszítom az ajtót, hogy szabaddá váljon az út.
Közben a lány sem tétlenkedik, már elcsattannak az első lövések, melyeket azonnal viszonos is. Most én is előhúzom a sajátomat és visszafutok a lépcső tetejénél pozíciót foglaló zsaruhoz.
- Fel tud mászni rajta? – intek a feljáró felé. – Nekem gyorsabban megy, ezért jobb, ha maga megy előre, addig én feltartom őket.
Közben én is vissza lövök válaszul egy mellettünk elsüvítő golyóra.
- Sietni kell! – morgom, hogy sietésre ösztökéljem. – Kint egyre nagyobb a tömeg és nem szeretném, ha kiszúrnának minket a tetőn, mert akkor nincs hová mennünk. Gondolom magát sem védi meg az a kis jelvény ami magánál van. Ha mégis rosszra fordul a helyzet, jobb, ha megtart magának egy golyót, mint ha élve kerül a kezükbe. – adok egy jó tanácsot komoran, ha esetleg nem tudná mi várna ránk.

Már kezdtem azt hinni, hogy itt maradtam nyakig a lecsóban, de aztán hallottam valami zörgést, majd újra Sheena lépteit. Megnyugtató volt, hogy nem hagyott itt, pedig bevallom, simán kinéztem volna belőle, hogy inkább a saját bőrét próbálja menteni. Ezt szóljon neki pozitívumként.
Kisebb tűzharcba keveredtünk, de abban igaza volt, hogy sietnünk kell, ugyanis ketten nem sokáig bírjuk feltartani őket, és a fegyvereink se végtelenek, míg a kínaiaknál biztos több az utánpótlás. Örvendetes, hogy így felvilágosított a jövőképről, de nem egészen az volt a tervem, hogy itt haljak meg ebben a rohadt kínai negyedben. Még nem igazán jött el az én időm ehhez...nagyon nem! Egy pillanatra hátrafordultam, majd vissza Shennára, nem mintha nem tudtam volna, hogy elboldogul, de ha már visszajött én sem akartam sz*rban hagyni, de most az volt a lehető legjobb, ha elraktam a fegyverem és odarohantam a feljáróhoz. Először el sem gondolkodtam a szavain, hogy neki gyorsabban megy...most ezzel azt akarta mondani, hogy egy béna tramplinak tart, vagy valami egészen mást...de nem volt idő arra, hogy most ilyen apróságokon agyaljak...majd talán egy szebb pillanatban. Felrohantam, gyorsan szemügyre vettem a feljárót, ugranom kellett, hogy elérjem, majd teljes karizomból kellett húznom magam fölfelé. Azért túlzottan nekem sem kellett megerőltetnem maga, de azért kellett egy kis idő, mire annyira felráncigáltam magam, hogy kint legyek a tetőn. Itt még volt egy kis rész ahol tudtunk mozogni, még nem kezdett el lejteni a tető. Sok sok háztető, hol közelebb hol távolabb egymástól.Szerencsére még a nagy tömeg sem gyűlt egyben az utcákon, majd szemem már kereste volna az egérutat, de lekiáltottam Sheenának.
-Gyerünk.-a lövések a mi irányunkból elhallgattak, majd nem volt több lövés, igyekeztek lassan feljönni a kínaiak a lépcsőkön az emeletre, de nem tudhatták mivel várjuk őket, ezét nem rontottak ránk...most még. Megvártam amíg Sheena is felér, de addig óvatosan kimásztam a tető szélére, és lekémleltem az utcára. Lebuktam, mert feltűnt egy pár gyanús alak, minden bizonnyal ők is a maffia tagjai voltak, és az utca felől is elkezdtek keresni minket. Gyorsan visszahúztam a fejem, és bevártam Sheenát, majd halkan mozogtam, és visszakúsztam mellé.
-Már lent is elkezdtek szétszóródni, úgyhogy óvatosan de nagyon gyorsan kell haladnunk.-mondom neki, bár szerintem totál feleslegesen, hiszen ő is képben van, de valahogy egyikünk se bírja megállni, hogy valamit oda ne pörköljön kissé a másiknak. Igazán remek páros...
-Néhány saroknyira innen van egy raktárépület, ami elég nagy, ha addig eljutunk, onnan már több irányba tudunk menni, viszont a tetőn itt addig kissé kiszolgáltatottak leszünk...siessünk.-és Sheena tekintetét kerestem.

Hála istennek, most a lány nem áll le velem vitatkozni, úgy látszik elég rutinos zsaru ahhoz, hogy felmérje a nem fényes helyzetünket, de azért feltételezem, hogy utána lesz egy pár kérdése. Így aztán szó nélkül elteszi a fegyvert és eltűnik a folyosón és míg én szórványos lövésekkel igyekszem lent tartani a maffiózókat, addig hallom, hogy elég hamar sikerül felküzdenie magát a tetőre. Megvárom, míg az egyik fickó kidugja a fejét, hogy még búcsúzóul, egy pontos lövéssel megsebesítsem, majd hallva a nő hangját, én is a feljáróhoz futok és egy lendülettel ugrom fel, aztán visszazárom a kibúvót és egy nagyobb dobozt is ráhózok, remélve, hogy míg kitaláljuk hogyan tovább ez lelassítja őket.
Addigra viszont a rendőrnő már terepszemlét tartott és röviden fel is vázolja a helyzetünket, természetesen ő is hozzáfűzi a saját kis megjegyzését, hogy lássam, azért őt sem kell félteni.
- Oké! – bólintok feszülten figyelve a lenti zajokra. – Ha a tetőkön el tudunk jutni odáig, akkor talán tényleg van egy kis esélyünk. Mutasd az utat!
Görnyedten átfutok az utca ellenkező oldalán lévő tető széléhez, remélve, hogy lentről nem szúrnak ki egyelőre minket, majd egy könnyed ugrással átvetem magam a következő üzlet tetejére. Az sem lenne hátrány, ha ezek a sokszor összeeszkábált épületek, nem szakadnának be alattunk, amíg ugrálunk rajtuk. Megvárom, hogy a nő is utánam lendül-e, és hogy fogja-e bírni a tempót, mert, ha nem, akkor nagyon megnehezítheti a helyzetünket. Mikor látom, hogy elrobog mellettem, elmosolyodom és elkönyvelem, hogy nem lesz gond, már, ha élve eljutunk odáig.

Szerencsére most képesek vagyunk egy ideig együttműködni, ami nekünk sem éppen hátrány, és tulajdonképpen meglehet, hogy annak a záloga, hogy túléljük ezt a kis bakit. Meglep azért, hogy mennyire könnyedén ugrál Sheena a tetőkön, a mozgásában volt valami könnyed és kecses, mintha meg sem erőltetné magát...furcsa ez a nő, de most nincs időm ilyeneken agyalni. Egy ideig tudunk haladni a tetőkön, és ami igazából nagyon is különös volt, hogy nem követnek minket. Ez már kezdett túlzottan is gyanús lenni. Ahogy hátranéztem, és ezen agyaltam, sikerült elvétenem egy ugrást, amivel eddig a jó kondimnak hála nekem sem volt túlzott gondom, de mivel agyilag elkezdtem máson rágódni nem is kellett több...Az ugrást kissé elméreteztem, és amint leértem volna a lábam megcsúszott az ereszem, és mivel ezek nem túl modern épületek voltak, a hirtelen súlytól több nem is kellet,t hogy az elváljon a tetőrésztől.
-Ba....-még a káromkodást se volt időm kimondani, olyan váratlanul ért engem is a dolog. Még volt olyan gyors a reflexem, hogy meg tudtam annyira kapaszkodni, hogy ne zuhanjak le, viszont ha az eresz tovább engedi magát, akkor elég nagy sz*rban leszek. Próbáltam kapaszkodni és visszahúzni magam, de ahogy a mozgás következtében meghallottam az eresz hangját és éreztem, hogy minél jobban mozgok az annál instabilabbá válik alattam el kellett gondolkodjak, hogy mi a fenét is csináljak. Nem kezdhettem el kiabálni, mert akkor lebuktatom magunkat, hogy milyen irányba haladunk, és ha az utcákon próbálnak meg követni minket, akkor meg pláne...
-A rohadt életbe-motyogtam magam elé, és éreztem, hogy bár erősen kapaszkodok és feszül a karom, de az eresz már nem fogja túl sokáig bírna a súlyomat...
-Rohadt ősrégi épületek...-csak az orom alatt tudtam szitkozódni, és elég cifra dolgok is a számra jöttek olykor...Most Sheenának is itt volt a lehetősége, hogy megszabaduljon tőlem, és itt hagyjon. Tulajdonképpen nem is hibáztathatnám érte, ha mentené a saját bőrét, azok után, hogy röpke ismeretségünk alatt olyannyira nyilvánvaló volt, hogy nem bírjuk egymást...
~Remek...~gondoltam, ahogy ez lassan tudatosult bennem is.

Egészen jól haladunk, csendben és majd, hogy nem összehangoltan, mikor a lány elvéti a következő ugrást és az eresz csatornában próbál meg megtámaszkodni, ami mondhatni nem jó ötletnek bizonyult, hiszen a szedett-vedett épület ezen része, úgy néz ki, csak mutatóba volt felrakva és úgy is viselkedett. A szokatlan súly alatt azonnal kezdte megadni magát és, ahogy a zsarulány megpróbált kapaszkodó után tapogatózni, azonnal kellemetlen nyikorgásba és heveny hajlásba kezdett.
~ Becsülöm benne, hogy nem kezd el kiabálni. ~ fut át rajtam egy kisebb fajta elismerés, de a következő pillanatban gyors terepszemlébe kezdek.
A hátunk mögül még nem bukkantak fel az üldözők, ami azért furcsa, mert az a kis akadály, amit a tetőfeljárónál hagytam, nem akadályozhatja őket ilyen sokáig. Az utcán is feltűnő a csend, hiszen itt örökké hatalmas zsibongás és nagyszámú nép szokott ténferegni.
~ Ha hagyom leesni, akkor ugyan nyerek egy kis időt, de nem számottevőt, viszont, ha ketten vagyunk, akkor meg nagyobb az esélyünk, hogy mégis csak kimászunk a csávából, és egy rendőr ismerős sem jönne rosszul utána, aki hálás, hogy megmentettem az életét. ~ mérem fel egy röpke pillanat alatt a szituációt.
Ez után már villámgyorsan cselekszem, óvatosan lejjebb araszolok a tetőn a lány felé és erősen megragadom a kezét, majd egy erős rántással magam mellé húzom, miközben idegesen hallom, hogy ez a kis közjáték elég volt, hogy valaki felfedezzen bennünket, vagy van velük valami hasonszőrű mutáns, aki valahogy bemér bennünket.
- Megint a sarkunkban vannak és nem tetszik, hogy nincsenek emberek az utcán. – mutatok lefelé. – Reméltem, hogy a raktárnál tényleg el tudunk vegyülni, de egyre jobba kételkedem benne. – töröm a fejem. – Mintha azért nem üldöznének, mert tudják hová tartunk és ott állítanak csapdát.

Bevallom őszintén meglepődtem azon, hogy a tetőn ahogy felnéztem, a szőke fej bukkant fel előttem, majd nem gondolkodtam csak ösztönösen ragadtam meg a kezét, és hamarosan újra a tetőn voltam. Igyekeztem visszafogni a nagy lihegést, és amíg összeszedtem magam, addig végig hallgattam Sheena teóriáját, ami megerősítette az én gondolatmenetemet is.
-Már egy ideje nincsenek a nyomunkban, vagyis a tetőn...ami túlzottan is gyanús.-értek vele egyet.
-Valami történt...-ezt már inkább magamnak mondom mint neki, és összeráncolom a homlokomat. Volt abban valami, amit mondott, hogy talán számolnak arra, hogy a raktár felé vesszük az irányt.
~De az lehetetlen...~gondolom, hiszen azért több célpont felé is tarthatnánk, ahol elvegyülhetünk...
-Meglehet. De azért különös az egész, mert a raktár mellett még két másik irányba menekülhetünk, ha az egérút témát vették ők is figyelembe...de ennyi helyet nem tudnak egyszerre biztosítani...ahhoz túl sok ember kellene...hacsak...~itt megakadok, mert több alternatíva is eszembe jut. Új nyomkövető technológia, poloska, vagy....mutáns....
- A fenébe...-sziszegem a fogaim között, de tudtam, hogy tovább kell mennünk....valamerre...
-Vagy maradunk a tervnél és a raktárnál, vagy kockáztatunk és egy másik egérúton vágunk neki...-most lenyeltem az arroganciámat, hiszen egymásra voltunk utalva, abból a szempontból, hogy így nagyobb eséllyel indulunk a túlélésért, mintha szétválunk.
-És még valami...kösz.-azért ezt sem felejtem el,még ha most nem is tűnik úgy, hogy agyon hálálkodom magam. Várom, hogy akkor mire jutunk, bár sok időnk nincs tépelődni és kisakkozni a helyes választ, mert most egyikünk se tudta mi lenne a helyes...

Látom, hogy őt is töprengésre késztette a kialakult helyzetünk, aminek hangot is adott, miután újból biztonságban landolt a tetőn. A köszönetét, egy biccentéssel tudomásul vettem, hiszen mondhatjuk eléggé önös érdek is vezérelt benne.
- Szerintem nincs idő újabb útvonalakat megkockáztatni. – szűröm a fogaim között halkan. – Maradjunk az eredeti tervnél és irány a raktár. Ha meg várnak minket, még mindig megpróbálhatjuk kivágni magunkat valahogy. – nézek rá, hogy mit szól az ötlethez. – Van egy sanda gyanúm, hogy van velük valaki, aki valahogy ki tud szagolni bennünket, de ez adhat is egy kis előnyt, hiszen csak követni tudnak, azt, hogy hová készülünk nem tudják. Azonban, ha ez a sejtésem igaz, a raktár után is nehéz lesz lerázni őket. A francba! – ütök bele mérgesen a tenyerembe. – Azt hiszem lőttek az itteni melóimnak!
De, nem akarom újra végig gondolni, hogy mi lett volna, ha nem avatkozik a munkámba, ezért csak megrázom a fejem és feszülten nézek körbe.
- Akkor ismét tied a pálya, én megyek szorosan a nyomodban, de most tűnjünk el innen a fenébe, minél előbb. Már itt járnak a sarkon, és nekünk kell az előny, ha a raktárnál el akarunk vegyülni az emberek között.
Nem akarom elkeseríteni, de ahogy én a kínai maffiát ismerem, ott sem leszünk sokkal könnyebb helyzetben, hiszen a negyedből sem lesz könnyű kijutni, egyikünk sem az a kiköpött ázsiai alkat.
- Egyébként mennyi töltényed maradt? És, ha kifogy, hogy állsz a verekedéssel? – kérdeztem már futás közben.

Ismét egyet kellett értsek vele, sajnos jelen esetben valóban jobb volt, ha maradunk az eredeti tervnél, mert ha most módosítunk és más irányba indulunk el, akkor sokkal nagyobb a kockázat, ugyanis a legjobb esélyünk a raktáraknál volt, hogy vagy elvegyüljünk, vagy elrejtőzzünk, esetleg a raktárak mögött még ott volt menekülő útnak a csatorna rendszer, de ezt egyelőre még hagytam B-tervnek, ha mégis szükség lenne rá.
-az elég nagy szívás...-jegyzem meg, ugyanis, ha van egy fürkészük, aki tud minket követni, akkor valahogy nekünk kell okosan kivédeni, de egyszerre menekülni és taktikázni nem lesz könnyű. Bár, ha összedolgozunk, akkor talán nem lesz lehetetlen. Újra futni kezdtünk.
-Két fegyverem van, az egyik tele tár, a másik úgy kábé félig. Ha úgy adódik a közelharc sem okoz problémát, nem kell félteni...tudod..zsaru vagyok.-emlékeztetem rá egy röpke félmosoly kíséretében.
-Viszont van egy sejtésem, hogy a barátaink kicsit többen vannak, kicsit több munícióval mint mi...úgyhogy nem mehetünk face to face ellenük, egyelőre a legjobb ha csak védekezünk, ha nagyon muszáj, csak akkor támadjunk, azzal spórolunk a tölténnyel, és valamit ki kell találjunk a nyomkövető barátunknak is, hogy megnehezítsük a dolgát, hogy mi is egérutat nyerhessünk.-sorolom, miközben figyelem a tetőket, és néha le le pillantok, hogy merre járunk, hogy be tudjam lőni, hol is vagyunk és kábé melyik az az irány ami nekünk kell.
-Két tömb és ott vagyunk...úgyhogy kattogjon az agyad.-mondom neki, de nem azért hogy rá hárítsak mindent, csak hátha elő tud rukkolni valami érdemleges spontán tervvel.

Futás közben beszéljük meg halkan a következő lépéseket, mikor eldőlt, hogy ő is a raktár mellett tette le a voksát. Látom, hogy folyamatosan szemmel tartja az útvonalat, így nem aggódom, hogy csak nagyzolt, mikor azt mondta ismeri az utat. A fegyverekre és a muníció felsorolására csak bólintok.
- Nekem egy fél táram van a pisztolyban és egy teli van még tartalékban, így hasonlóan vagyunk ellátva. Az jó, ha ököllel is meg tudod védeni magad, mert sosem tudhatod, hogy milyen szituba fogunk keveredni, ha egyszer lent leszünk a földön. Lehet, csendben kell elintézni egy-két őrszemet.
A mutáns követő engem is eléggé aggaszt és egyet is értek a lánnyal, hogy meg kéne szabadulni tőle, csak az a baj, hogy fogalmunk sincs hol lehet.
- Nem lehet olyan messze, mert akkor nem tudna érzékelni minket. – mondom azért elgondolkodva. – A raktárnál lehet, hogy meg kéne próbálni levadászni. – villannak meg a szemeim dühösen, de gyorsan elkapom a lányról és az utcát veszem szemügyre alattunk, nem mintha nem hallanám a mögöttünk loholó üldözőinket tisztán. – Egyébként elárulhatnád, hogy szólítsalak, ha már lehet együtt fognak kinyírni minket. – emelem vissza rá a már normális emberi szememet.
Mikor elejti, hogy mindjárt megérkezünk, azonnal gondolkodóba esek.
- Először jussunk le, valamelyik lépcsőházban, vagy leereszkedünk a csatornán, annyi előnyünk még van. Aztán, ha tömeg van, megpróbálunk vegyülni, ha intézkedtek már és baj van, akkor muszáj lesz elbújni és megkeresni a telepatát, majd utána kicsúszni a kőrből. Szerintem annyira nincs információnk, hogy csak rögtönözni fogunk tudni, amit a helyzet felkínál. És mond, - jut eszembe még egy fontos kérdés, amin az életünk is múlhat, - hogy állsz az emberöléssel, remélem nincsenek erkölcsi gátlásaid, mert akkor akár most lemászhatunk és feladhatjuk magunkat, mert abban biztos vagyok, hogy nem tudjuk majd elkerülni, hacsak valami csoda folytán nem.
Közben megérkeztünk a lány által kiszemelt raktárhoz, és mivel a lejárat itt jól le volt lakatolva és a leszedése túl hangos, vagy túl időigényes lett volna, ezért maradt a csatorna. Ez legalább nem olyan ósdi volt, mint ami majdnem leszakadt a zsaru alatt, így pár pillanat múlva már a földön álltunk.
A raktárajtó most nyitva tátongott, ami már enyhe gyanúra adott okot, és nagyon nagy csend volt a környéken. Feszülten hallgatóztam, miután a lánynak intettem, hogy maradjon csendben és hallottam a pár utcányira rohanó lábak dobbanását. Nem voltak kevesen. A raktárból egyelőre semmilyen zaj nem hallatszott, de ez nem jelentett semmit. Az egésznek nagyon csapda szaga volt.
- Mi legyen? - néztem egyre idegesebben a zsarura. - Próbáljuk meg valamelyik utcát, talán arra - mutatok az egyik szűk sikátorra, ahonnan még nem érzékelek senkit, - vagy bújjunk el odabenn.

Nem volt túl rózsás a helyzetünk, ő is kb ugyanannyi golyóval rendelkezett mint én, ami mondjuk nem volt rossz alap esetben, de ennyi rohangászó kínai gyilkos ellen nem biztos, hogy elég lesz. Okosabban kellett kijátszanunk a lapjainkat, mint nekik, és bár szégyen a futás de hasznos...és jelen esetben okosabb volt menekülni mint ilyen felszereltséggel nekik ugrani. Meg van az esélye hogy a képesítésem alapján és minden bizonnyal Sheena tulajdonságai alapján is le tudnánk szedni közülük nem is keveset, de így sem lenne elég. Most mi lettünk az üldözött vad, és rám is lehetne kenni a dolgot, de minden bizonnyal a maffia szemmel tartotta az öreget akkor ott a boltban, és ahogy mi megjelentünk...vagy már eleve várták volna Sheenát? Ez a lehetőség eddig eszembe sem jutott...vagy talán annyi az én inkognitómnak is erre felé? Most már úgyis mindegy, hiszen együtt vagyunk nyakig a sz*rban.
Kicsit furcsa, hogy ilyeneket kérdez tőlem, de gondolom fel akarja mérni, hogy mennyire számíthat magán kívül rám, felméri az esélyeket a túlélésre...nem egy buta tyúk az biztos.
-Bajtársaknak csak Roxy.-mondom egy futó mosoly kíséretében, és bár rohanunk és úgy kommunikálunk azért a környezetemre is igyekszem maradéktalanul összpontosítani.
-Mondtam már, hogy rendőr vagyok....azt hiszem a foglalkozásommal járó dolgokat neked igazán nem kell körül írnom.-csak ennyit fűzök az emberöléses témához, persze egy rendőr nem gyilkol orrba szájba mint valami futó gyilkos, de ez a mi munkákban is nagyon benne van. És ha ilyen alakokat kell kinyúvasztani, akik közben az én bőrömre pályáznak, nos, én nem igazán vagyok az a szívbajos fajta, és sajnos vagy szerencsére, ez nézőpont kérdése, de én nem egészen követem a rendőri etikettet, és azt, ami a nagy szabálykönyvekben meg van írva...ha így lenne, egyrészt nem lenne olyan a munkám amilyen, másrészt, meg már rég a csokrokat hoznák a síromra...már ha hozna valaki....
A mutáns követőnk engem is eléggé aggaszt, ez csak még jobban megbonyolítja a helyzetet.
-Még időben likvidálnunk kell...csak kérdés, hogy vajon milyen távolságra lehet tőlünk, és ami még fontosabb....hogy a viharban fogjuk felismerni?- ez bevallom aggasztott kissé, hiszen senki sem reklámozza a homlokán, hogy héé gyerekek, mutáns vagyok...
Közben megérkeztünk a raktárhoz, szerencsére a tűzlétra bár elég ingatag volt, ott könnyedén le tudtunk menni, még mindig jobban festett, mintha le kellett volna kapaszkodni azon az ősrégi ereszcsatornán, az iménti kis kalandom után meg köszönöm, pláne nem. Igaza volt Sheenának, túlságosan is gyanús volt itt ez a csend.
-Minden bizonnyal csapda.-erősítem meg, és megráncoltam a homlokom. Tudtam, ha elbújunk, akkor itt sajnos túl könnyen sarokba szoríthatnak, és a környék is nagyon üres volt....elvegyülni akkor se tudtunk volna, ha akarnánk...ez oltári nagy szívás.
-Ha arra megyünk, ott végig kinti zöldségesek vannak, és bár baromi hosszú az utca, de sikátorban végződik. Így arra esélytelen.-vázolom fel, elég jól ismerem a környéket, sajnos túl sok időt is töltök erre, többet mint ami egészséges lenne...
Sejtettem, hogy ideje lesz előszedni lassan azt a b-tervet.
-Nem várhatunk itt, minden bizonnyal, ha meglapulunk, az végzetes hiba lenne. De a környező utcák vagy sikátorban végződnek, vagy olyanok, hogy semmi fedezék nélkül nyílt terepen kellene haladnunk, ami nem lenne vészes, ha a nap megszokott embertömeg lenne az utcákon...de mint látjuk ez.....ugyancsak esélytelen.-vázolom gyorsan a helyzetünket.
-Valamivel meg kell zavarnunk az ellent és a kis mutánsunkat. Ismerek egy egérutat, amit erre igen kevesen, viszont nem rohanhatunk egyenesen oda, mert akkor az egész túl egyértelművé válik, és ami egyelőre egérútnak tűnik, az hamar az útvesztőnkké válhat.-egyelőre a csatorna rendszerről nem beszélek Sheenának, nem véletlenül mondom amit mondok, mert bár az most még kiutat jelenthet, de ha rosszul indulunk neki, akkor ott fogunk meghalni...
-Szóval...valami ötlet?-teszem fel a kérdést, itt sem időzhettünk már sokáig, elég gyorsan kellett mindenről döntést hoznunk, és mindketten tudtuk, ha rosszul döntünk, akkor ott vége....

Azt azért megkönnyebbülve veszem tudomásul, hogy Roxy, nem egy szívbajos csaj, és biztosan fog tudni helyt állni, ha harcra kerülne a sor, és nem esik majd pánikba.
- Teljesen egyetértek! – bólintok a meglátására, miszerint a raktárban elbújni nem lenne okos dolog, mert a kínaiakat ismerve, még akár ránk is gyújtanák, ha arra kerülne a sor. – Nem tudom, milyen egérutat ismersz, de remélem kivezet bennünket a bajból. – nézek rá érdeklődve. – Ha viszont nem tudjuk egyből igénybe venni, és a sikátorok sem vezetnek minket a biztonságba, akkor megvallom őszintén túl sok ötletem nincs.
Sebesen járnak a gondolataim, hogy mégis mi lenne a megoldás, ami megmentheti az életünket, de eléggé feszült vagyok ahhoz, hogy ez leblokkolja az agyamat.
~ Sheena szedd össze magad! ~ rovom meg magam. ~ Vegyél mély levegőt és nyugi, ki fogsz találni valamit, máskor is voltál már szorult helyzetben. ~
Ismét belehallgatok a környező zajokba.
- Többen jönnek és kisebb csoportokban. – közlöm a lánnyal. – Arról amerről mi jöttünk a tetőn át, legalább 15-en jönnek, erős tempót diktálva. – tovább hallgatózom. – Mögöttük is jön egy csoport, de ők csak négyen vannak és jóval óvatosabbak. A mellettünk lévő párhuzamos utcában is vannak, de, hogy pontosan mennyien, nem tudom, ők is közelednek. Arra – mutatok előre, - lezárták az utcát és várakoznak. – fújom ki magam a koncentrálás után. – Úgy sejtem a négy fős társaságban lehet a telepata, mert őt nem küldik a tűzvonalba, hátulról irányítja őket, de nem fogunk tudni kitérni előlük semmiképp. Valahogy el kéne bújni és megvárni, míg a közelünkbe ér, addig meg meg kell próbálni egyenként elbánni velük. Ehhez azonban szét kell választanunk őket. – nézek Roxyra, hogy van –e ellenvéleménye, vagy jobb javaslata. – Már nagyon közel vannak. Szerintem zajt kéne csapni a raktárban valahogy, és közben elbújni abban az utcában, mikor körbe veszik a raktárat, hogy kifüstöljenek bennünket, akkor lehetne akcióba lépni és egyenként vagy párosával elkapdosni a fickókat, persze hang nélkül, mert különben lőttek az inkognitónknak. –Ha nincs jobb ötlet, menjünk.
Azzal fogtam magam és előkapva a pisztolyom rálőttem a raktár hátuljában lévő boros tartályra, mely nagyot durrant és ömleni kezdett belőle az ital, ezzel egy darabig talán elterelődik a figyelem rólunk, és már sprinteltem is hogy valami jó búvóhelyet találjak, mondjuk egy szemetes konténerben, ami tele volt mindenféle gusztustalan dologgal, de hát most igazán nem lehettem válogatós. Nem tudtam, hogy Roxy talált-e más és főleg tisztább helyet, de, ha nem a konténerben volt még hely számára is.

Figyelmesen hallgattam Sheenát, és bevallom eléggé meg is lepett.
-Te...honnan tudod mindezt ilyen távolságból? -kérdeztem, de a fejemben azonnal fel is gyulladt a megoldás.-Te is...mutáns vagy?-tettem fel minden kertelés nélkül a kérdést neki, de nem volt időm, hogy egy ilyen témán kezdjünk el rágódni vagy csodálkozni, de azért jó lett volna, ha ezzel tisztában vagyok, persze nem változtatott volna valószínűleg semmin, de....azért mégis.
-A telepatára kell most koncentrálnunk, ha őt valahogy sikerülne kiiktatni, akkor életbe léphetne a b terv, amely most jelenleg az egyetlen menekülési lehetőségünk, de csakis akkor, ha a telepatának vége, mert ha nem sikerül leszednünk, akkor az egész esélytelen. Közelharcba ennyi kínai ellen nem bocsátkozhatunk, kisebb csoportokkal még csak csak van esélyünk, de ne feledd mindkettőnknek másfélszeres golyója maradt csak a tárban...ezzel okosan kell bánnunk....-mondtam neki. A figyelemelterelés nem volt rossz ötlet, de sokáig az sem fogja elvonni a figyelmüket, viszont amíg talán a nagyobb csoport a raktárba megy, addig lesz esélyünk a 4 fős társaságot leszedni...ezt gyorsan felvázoltam Sheenának is.
-A telepata erejét fel tudod mérni?-kérdezem meg, s bár meglep a dolog engem is, de mivel halvány lila f*ngom sem volt arról, hogy a mellettem lévő szőkeségnek milyen képességei vannak, így könnyedén tettem fel a kérdést neki, majd legfeljebb helyreigazít ha mégsem.
Én egy szemközti zöldséges pultnál kerestem fedezéket, lépcsőzetes kialakítása annyira pont elég volt, hogy az fedezzen annyira amennyire kell, bár tény, hogy Sheena konténere biztosabb volt, de ha gyorsan kell mozdulni, akkor nekem innen könnyebb mintha a konténerből kellene kikecmeregni. Innentől kézjelekkel kezdtünk el kommunikálni egymással, ő volt most az őrszem, hiszen ő érzékelte mennyire vannak már közel a kínaiak. Amint a csoport egyik fele a raktárban van, lesz időnk a négyes elé futni, 4-et könnyebb és gyorsabb leszedni mint 15-öt. DE ehhez emg kellett várnunk a megfelelő pillanatot, hogy elkerüljük a nagyobb felénk közeledő csoportot. Elég meredek helyzet, de jobbat nem tudtunk tenni addig, amíg a telepata velük volt. A részleteket csak nagyvonalakban volt időnk megbeszélni Sheenával, a többit sajnos spontán kellett alakítanunk, és remélhetőleg sikerült összedolgoznunk....