Kínai-negyed

-Az úszás szerintem jobban javítja.
Jelentem ki flegmán. A terep szemlélése közben egy ismerős alak kerül elő Sarah háta mögött. Amilyen gyorsan jött olyan gyorsan távozott is. A gond ezzel az, hogy a lányt is magával vitte.
~Mi a manó?!
-Hé! Saraht elvitték!
Szólalok fel hangosan de mire a végére érek egy hasonló kaliberű esemény indul be.
-Chris!
Szólítom fel amikor megpillantom a gyanús alakot a tűvel Chris mögött. Ezzel egy időben meg indulok a támadó felé és megpróbálom egy megelőző csapással megszakítani a folyamatot. Lényegében egy jobb egyenest intézni az arca felé.

//Nem várt fordulatok. //

*Szellem kérdésre csak kecsesen Sarah hűlt helye felé int.*
- Jó az észrevétel zsenikém. - *Jegyzi meg Gregory felkiáltására.*
~ Szóval valaki szemmel alig követhető sebességgel mozog. Azonban egyik méterről a másikra gyorsult fel több százra, miközben nem keltett hatalmas légörvényeket... és persze valahogy Sarah is nyilván túlélte azt a néhány tucatnyi G-t, ami az induláskor érte - különben semmi értelme nem lett volna csak elkábítani. Ergo, ha a fizika törvényeit ilyen simán megszegi valami, akkor nem puszta tudományos áttörésről, hanem mutációról lesz szó. Ez nem jelenthet mást, csak hogy... ~
*Kénytelen megszakítani a gondolatmenetét a hirtelen kialakuló csetepaté miatt. Tesz egy nagy lépést hátra, és úgy néz a három egymásnak eső férfira, mintha állatkerti majmokat bámulna.*

-Bzong... - hangzik el szellem őszinte szívből jövő kritikája Greg balegyenesével kapcsolatban. Érdemes komolyan venni a véleményét, hisz gyakori elkövetője, és elszenvedője az ilyen mozdulatoknak - grrr.
*Értelmes kommunikációra nem fecsérli az idejét, ez nem egy képregény, ahol bőven akad ideje egy monológra két agyrázkódás közt. A találat egyébként igencsak a lelkébe gázolt, tekintve, hogy nemrég tűnt el pont ugyanarról a helyről az a monokli, melyhez még Bronx-ban jutott hozzá, egy kellemes kis kocsmázás végén.*
~Le is verhetném, de....~
-Hehh, tisztes bunyót akarsz?
*Hátranyúl, majd miután sikeresen megragadta az egyik széket, Greg felé súlyt vele.*
-Sz@r ügy. Ráadásul, a zsaruk is a nyakunkon, tényleg meg akarod várni őket?
~Miket feltételezek, nem fogja magára hagyni a barátját. Remélem Alex azért elszelel....~

Az ütést követően széttárom a kézfejem amitől kiroppan. Gyorsan össze is zárom és ütésre készen tartom. Kérdésére megropogtatom a nyakam.
-Nem.
Bal kezem védekezéskép előre tartom és amint a szék hozzá ér egy fájdalmas ütés után szinte azonnal ráfonódik a karomra. Aztán a másik fele is rögvest mozgásba lendül. Szellem karjára próbál meg felkúszni és rászorulni. Ha ez összejön magam felé rántom a székkel és egy mellkasra irányuló rúgással próbálom nehezíteni a légzését és a szívműködését.
-Szar ügy bizony...
Egy gyors pillantást vetek Chrisre, úgy tűnik még él csak kicsit túllőtték.

~ Au, ez biztos fájhatott, csak tudnám miről maradtam le. Oké, mondta, hogy mutánsok ellen szeretne harcolni, de... éppen most?! Biztosan boldogul az én meglehetősen hathatós segítségem nélkül is... Alastor úgyis kámforrá válik, ha kiérkezik a rendőrség, szóval neki nem kell sietnie. ~
*Ha van a közelében egy most megjelent árnyéktárgy, akkor megpróbál hozzáérni, felemelni azt. Ennek eredményétől függetlenül elkezdi megváltoztatni a dolog körüli fényviszonyokat - előbb néhány erősebb fénysugarat irányít rá, ezeket egy pontba fókuszálva megvilágítva, majd teljes sötétségbe borítja pár pillanatra.* ~ Most legalább biztosan nem velem foglalkoznak, a körülményekhez képest zavartalanul kísérletezhetek. ~

//Bocsi a lassúságért. //

/A harcotok kimenetelét, támadások sikerességét rátok és a saját ítélőképességetekre bízom. Ha nem vérpisti senki, akkor ehhez nem kell teljes mesélői irányítás./

~°~ Gregory ~°~ Alexis ~°~ Szellem ~°~

A bedrogozott statisztaként kínlódó Cris továbbra is csak négykézláb tud közlekedni, azt se túl gyorsan. Bár látszik rajta, hogy nagyon küzd, egyelőre a lónyugtató lórúgás módjára tartja lent.
Odakint egyre csak közelednek a szirénák. Ha hinni lehet a hangoknak, a tűzoltók éppen most farolnak be az utcába. Szerencsére a társaság nem látszik az utcáról, hála a törmelékkupacoknak. Az viszont biztos, hogy nemsokára megpróbálnak majd bejutni.
Bár csak néhány pillanatig léteznek ezek a tárgyak, Alexis azért képes a velük kapcsolatos fényhatások manipulálására. Színt továbbra sem kapnak, ellenben a fény intenzitásának megfelelően halványodnak, vagy erőteljesebb feketés színt öltenek.
Közben megérkeznek a mentők is nagy szirénázással. A tűzoltók már hallhatóan a törmelék külső szélén kezdenek felmászni. Érkezik egy harmadik fajta sziréna is, ami valószínűleg a rendőrséghez tartozik...
Odakintről lövések hallatszanak. Sokan kiáltoznak. Nem tudni, pontosan mi történt, de úgy tűnik, talán nyert valaki egy kis időt a bentlévőknek.


Sorrend: Szellem, Gregory, Alexis

-...
*Bár az inger megvan rá, nem igazán akad ideje szellemes beszólással illetni a történteket. Mentségére szolgáljon, hogy 20 évnyi harci tapasztalat sajnos valójában káros hatással van a mutánsok elleni harc kimenetelére, elvégre egy közel normális ember ösztönei ritkán figyelmeztetik arra, hogy vigyázzon a kezére fonódó vasszékkel. Azért a rúgás elől sikerül kitérnie, képességének utolsó pillanatban történő aktiválásával, ám a plusz lendület miatt ez az út másik oldalára repíti őt.*
~Bakker, nincs ebben a városban egy büdös kölyök sem, akit ha lecsapok egy székkel, csak elájul? Olyan nagy kérés lenne, hogy feküdjön a földön pár órát vérző fejjel!?~
-Impresszív - szólal meg, miután "visszateleportált" a teraszra - bébi, mi lenne, ha arrébb mennél?
*Ezután eltűnik, és vele együtt szépen egymás után a közelében lévő székek és asztalok is, nagyjából másodpercenként.*
~Ki a halál lövöldöz? Kezd elegem lenni ebből a városból, még ezt a melót befejezem, és áttelepülök mondjuk Rómába.~

Amint a célpont kámforrá válik a székes kezem elernyed és a fegyver, benne a kezem, koppan a földön. Egy pillanatig csak nézek a semmibe döbbenten de egy erős fájdalom eltereli a figyelmem. Jobb kézzel óvatosan leműtöm magatehetetlen kezemről a széket és eredeti állapotában félre rakom. Chris felé sietek de nincs időm érdeklődni az állapotáról. A teleportálós fazon ismét előkerült pár szó erejéig utána eltűnik ahogy sorra a székeke és minden egyéb mozdítható is vele megy.
-Chris! Szedd össze magad, el kéne húzni innen.
Hamar bizonyossá válik, hogy ez nem fog menni. Megvárnám míg magához tér de a hatóság és a lövések más lépésre kényszerítenek. Felügyeskedem a hátamra és lassan megpróbálok egy hátsó falhoz menni azon nyitni egy utat. Egyi kezem tele, másik mozgásképtelen. Használom a fejem. Homlokkal nekidőlök a falnak mire az elkezd szépen ketté folyni, mint Mózes előtt a tenger. A túloldalra érve bezárom.

~ Azt hiszem véget ért a buli, nem sikerült megértetnem a többiekkel, hogy nagy valószínűséggel ugyanannak az illetőnek a hálójában vagyunk. Engedelmes sakkfigurák módjára távozunk, mikor már nincs ránk szükség. ~
*Bármi is lesz a kimenetele Szellem és Gregory harcának, ő inkább az újságokból szeretne róla értesülni, így a konyha felé indul. Figyeli a mögötte zajló eseményeket , aztán az üzlet hátsó részébe érve megkeresi a hátsó ajtót, amin át a dolgozók szoktak közlekedni, és megpróbál azon át távozni. Még ötlete sincs, hogy merre, talán az apró fekete tárgyak továbbra is egyfajta sárga köves útként vezetnék a rejtélyes idegen irányába, de Sarah esetét látva egyedül semmiképpen sem vágna neki egy ilyen túrának.*

~Bakker, ha egyszer megtalálom, ki szemetelte tele a dimenziómat, hozzá csavarozom egy székhez, és addig ütöm a bal szemét egy kalapáccsal, amíg kiszakad a jobb lába!~
*A sok űrszemét miatt sajnos(?) nem sikerül olyan gyorsan végrehajtania tervét, mint szerette volna, ezért mire Greg fejére dobhatná gyűjteményét, az már eltűnik. Hogy teljesen ne vesszen kárba a dolog, a fiú által kreált vájathoz hajítja le a cuccokat, kisebb barikádot építve, ezután pedig követi a két jómadarat, természetesen láthatatlanul. Amennyiben Alex utánuk meg, őt azért még megvárja mielőtt eltorlaszolná a lyukat.*
~Róma, nem is hangzik rosszul, ott ha jól tudom kivégzik a mutánsokat, kedvemre való hely.~

Az első akadály még csak a kezdet volt. A sok törmelék amely száraz avar módjára rugdostam arrébb valamelyest megkönnyítette súlyos társam cipelését. Lassan haladtam ugyan a tisztogatás miatt de legalább viszonylag könnyedén. A lövéseket hallva kicsit jobban rákapcsolok. A következő falat elérve ismételten a fejemet kell használnom. A járat jelentősen kisebb az előzőnél és csak pár centin múlik hogy átférek rajta. Szépen lassan bezáródik mögöttem.

- Hé, várj! - *Kiáltja Greg után, mivel hátsó kijáratot nem talált, de szeretne észrevétlenül eltűnni innen. Ha még megvárja az átjáró bezárásával, akkor a nyomában haladva igyekszik kifelé.
- Csatlakozhatok? Igazán nem szeretnék beleszólni a testőr melótokba, látom nagy a verseny, hogy ki nyeri a tendert, csak ki szeretnék jutni, lehetőleg golyózápor nélkül. - *Félszeg bocsánatkérő mosoly, pontosan tudja, hogy nem éppen jó ajánlás, hogy azzal együtt érkezett, akivel az előbb éppen egymás torkának ugrottak.*
~ Aztán ha a túloldalon fogadóbizottság vár majd minket, akkor nehéz lesz kimagyaráznom, hogy miért egy mutánst követve távoztam, aki szó szerint fejjel rohant a falnak. Hiszen akinek nincs titkolni valója, az miért nem a főbejáratot használja? ~

*Az instrukciókat hallva fájdalmasan sóhajt fel, szemei forgatása közben.*
~Sosem hagynak szórakozni. Na jó, ideje bevetni messze földön híres sármomat, hogy meggyőzzel arról a srácot, ideje átadnia nekem a haverját.~
*Bár nem könnyű, de végül sikerül kitalálnia abból a nyomorult, gyurmaépületből, mellyel Greg szüntelenül bábozik. Mikor végre valahára ráakad a trióra, azonnal a bajtársát cipelő fiú előtt jelenik meg, majd egy másodpercet sem pazarolva hatalmas gyomrosban részesíti, abban reménykedve, hogy nem fogja a földre hajítani barátját pusztán azért, hogy megússzon egy ütést. Amennyiben a számítása helyes, gyorsan elkapja Christ, és abban a pillanatban, hogy már ő tartja az ájult gonosz zsenit, kámforrá vállnak mind a ketten.
-Látom elfáradtál, majd én cipelem helyetted!
~Rám uszítani az X-eket...mintha érdekelném őket. Remélem Alexis tud vigyázni magára még egy kicsit, ha végeztem a dolgommal, tuti visszajövök érte....bakker de nehéz ez a srác!~
*A megadott hely felé veszi az irányt, hogy végre letudhassa ezt a munkát is.*
~Ki a tököm volt az a csávó? Szellemlány nem tud ilyet...meg lány, több szuper képességű gyerekem meg tudtommal nincs.~

A sikátorban balra fordulok. A lány kérdését hallva egy pillanatra megállok. Éppen válaszolnék amikor A teleportálós csóka megint előkerül a semmiből és gyomron vág. Majdnem össze is eszek de de Chris súlya szinte azonnal eltűnik a vállamról. Jobb kezemmel megtámaszkodom a földön. Majd belenyomom csuklóig és egy nagyobb tömböt emelek ki belőle. Fejem fölött át emelem és a lány felé mutatok a közben kialakuló pengével. Arcom komor.
-Te szépen velem jössz.
A rögtönzött kard színe kezd megváltozni. Egyre inkább hasonlít egy acélpengéhez. Közben közelebb sétálok. Minden egyes lépésnél a penge végéből letörik egy-egy darab míg egy kés nem lesz az egészből. Biccentek egyet és legyintek is a késsel.
-Lódulj, fogunk egy taxit utána kicsit elbeszélgetünk.

~ Ismét szerencsés fordulatot vettek az események... ~
*Néhány másodpercig csak a felé tartott fegyvert bámulja, aztán egy fürkésző pillantással jobban végigméri Gregoryt. Arcán halványan látható a megkönnyebbülés jele.*
- Nézd... ismerek néhány gyilkost, de te nem úgy nézel, mint ők. A karórádból ítélve van mit veszítened, és alig hiszem, hogy egy taxiban szeretnél megkéselni, ha felhívnám a figyelmét a vezetőnek, hogy mégsem kívánok kiszállni az általad megadott helyen. - *Félmosoly.* - Mi lenne, ha letennéd a kést, és inkább megbeszélnénk? Talán elsőre hihetetlennek tűnik, de azt hiszem van bennünk valami közös. Már azon túl, hogy borzalmasan festünk közvetlenül egy olyan bűnügyi színhely mellett, ahol pillanatokon belül nyüzsögni fognak a zsaruk. - *Ezzel lassan, óvatosan elindul a sikátorban a kínai étteremtől távolabbi sarok felé, miközben tekintete vándorol a kés és Gregory arckifejezése között. Ha bármelyik arról tanúskodik, hogy inkább itt helyben szeretnék tovább folytatni a csevegést, akkor azonnal megtorpan.*

~°~ Szellem ~°~ Gregory ~°~ Alexis ~°~

Szellem, gond nélkül hagyod el a helyet. Bár tény, hogy fáradt vagy, és kaptál pár pofont is, így mihamarabb érdemes lesz egy pihenőt beiktatni.

Hangokat hallotok, melyek valószínűleg a romok között kutakodó emberektől származnak. Akárhogy is, de érdemes lenne lelépnetek minél hamarabb. Valószínűleg mindkettőtöket kellemetlenül érintené egy esetleges összetűzés a hatóságokkal.



/A kalandsorozat első fejezetét ezennel lezárom. Köszönöm mindenkinek a részvételt. A következő fejezet ezennel kezdetét is veszi "Szövetség" címmel. Szellem, Gregory, Alexis, innentől ti döntitek el, miként és merre haladtok tovább, csak kérlek, küldjetem egy üzenetet, hogy milyen topicban folytatjátok a játékot! Majd oda írok a mesélés folytatása gyanánt./

A lány úgy tűnik jól átlátja a helyzetet.
-Lehet lopott óra is.
Jelentem ki. De a közeledő zajok hallatán megadóan sóhajtok. Nincs kedvem összevérezi a ruhám és lefizetni a taxist. Nem hoztam túl sok kp-t. Elengedem a kést. Pár kisebb kisülés megy végbe rajta és visszaalakul betonná. Földet éréskor pedig úgy süpped bele mintha mind a kettő víz lenne. Kicsit hullámzik majd elsimul és megszilárdul. Gyorsan felzárkózom a lány mellé.

- Köszi. - *Néz hálásan Gregoryra, aztán kicsit gyorsít a léptein.* - Amúgy Alexisnek hívnak... - *Ha Gregory nem fele, akkor egy kis kínos csönd után folytatja.* - Azt hiszem mindannyian valamilyen céllal voltunk az étteremben, éppen akkor, mikor a bomba is. Valaki ezt elrendezte, csak azt nem értem miért, mégis mi lehet ezzel a célja, hiszem korábban soha nem láttuk egymást. - *Szokásával ellentétben megpróbál nem megfeledkezni róla, hogy nem csak magának beszél, így szeretne követhető maradni.* - Engem egy névtelen levélben zsaroltak meg, hogy jöjjek ide éppen ma, különben a szeretteimnek bántódása fog esni. Különös módon éppen azt a férfit kerestem, aki pedig a te "ismerősöd" kereste, hogy megvédhesse. Idáig értem, hogy hogyan akart a Névtelen egy helyre gyűjteni minket, a te célod és az elrabolt lányé nem tiszta. A másik oldalról ha nem arra szeretnék választ kapni, hogy hogyan, hanem hogy miért gyűjtött minket ide... az elrabolt lány édesapjába tette a bombát, amiről a láncolat végén lévő srácnak tudomása volt, neked pedig hatalmad, hogy eltávolítsd - mondhatnám tiszta sor... De annyi még a kérdés. - *Észbe kap, hogy már vagy két perce tart a monológja, szóval abbahagyja a hangos gondolkodást, és inkább Gregory válaszát várja, hátha valamilyen plusz információval sikerült rendszerezni az eddig láttottakat.*

Nem vagyok túlzottan beszédes kedvemben így az illemet félretéve elmarad a bemutatkozás. Miután jócskán eltávolodtunk a helyszíntől lassítok. Ez idő alatt Alexis végig mondja mondandóját. Egy újabb kínos csöndben töltött perc után ami alatt átgondoltam a helyzetet és előkotortam a telefonom amin hosszasan pötyögni kezdtem, szóra nyitom a szám.
-Figyelj, engem ez az egész marhára nem érdekel. Üzletelni jöttem amibe valaki bele sz@rt és elkeverte... Ez a valaki pedig a te teleportálós cimborád akinek jövök 2 veréssel. Ha segítesz megtalálni akkor azt is kiverem belőle, hogy ki fenyegetett meg téged. Van egy olyan érzésem, hogy ő a kulcsfigura.
A telefonomat a pötyögés után elrakom a zsebembe. Jobb kezemet a bal könyökömre rakom. Finoman rászorítok és behunyom a szemem egy kicsit.
~Úgy tűnik nem tört el. Akkor csak zúzódás lesz.
-Szóval hajlandó vagy megvakarni a hátam?

*Mélyet sóhajt.*
- Azt hiszem nem érted. A teleportálós cimborám hozzánk hasonlóan nem jókedvében tette amit tett. Ő is csak egy báb, ahogy mindannyiunk. A bábmester pedig éppen arra számít, hogy utána fogsz indulni. Mielőtt bármi meggondolatlanságot teszünk, először számba kéne venni mit is tudunk, persze csak ha nem szeretnél egy újabb csapdába sétálni... -
~ Remélem nem csak én vagyok paranoiás. Ha lenyugszik, akkor talán meghallgat, bár egy vadidegen esetében mindig ott a pszichó-faktor, szóval nem szabad túlságosan forszíroznom ezt a türelemre intést. ~
- Segítség kell? Rendben Mr. Karóra, de te is segíts nekem, kezdetnek például elmondhatnád, hogy milyen üzlet miatt érkeztél, vagy hogy ki az elrabolt mutáns, akiért rögtön még két verekedést bevállalnál. - *Folytatja nyugodt hangon, tőle telhető komolysággal.*
~ Kirakós darabkák... ~

Míg a taxit várjuk Alexis köti le a figyelmem jó részét. Némán mérlegelem az elhangzottakat és aprókat bólogatok jelezve hogy figyelek. Közben ide-oda fordulok a taxink után kutatva.
~Üzlet... Ez lehet az.
Szemeim felcsillannak. Ismét hevesen pötyögni kezdek a telefonomon és fülemhez emelem. Kicsit kihallatszik ahogy hosszasan kicsöng a készülék. Majd egy sípszó és gépüzenet. Aztán egy üzenet is beérkezik valamivel a taxi után.
-Szállj be. Keresünk egy nyugisabb helyet ahol ezt megbeszélhetjük.
Ha Alexis elég figyelmes a beérkező üzenet egy fénykép egy teherszállító repülőgép csomagteréből. Ha kevésbé akkor csak a meglepettséget veheti észre az arcomon. Ha jön ha nem én bezsállo ka taxiba és elvitetem magam a Central Parkba.

[You must be registered and logged in to see this link.]

Nem szívesen járok ezen a környéken, hiszen a négy kínai maffiózó kinyírása után kemény vérdíj van a fejemen, de muszáj volt most bemerészkednem az oroszlán barlangjába, hiszen egy tolvaj nyomait követem, aki fontos iratokat tulajdonított el egy ügyfelemtől. A cég kamerái alapján fotó készült a srácról, de nem valami jó minőségű és a megkeresett kapcsolataim, most ide irányítottak, hogy valami gyógyfű árust vagy kit keressek, mert ő tud nekem segíteni. Hát most ezért vagyok itt.
Kellően óvatosan nézelődök és minden gyanús mozdulatra feszülten reagálok. Még nem teljesen hevertem ki a Logannal való találkozást, így nem lenne szerencsés újabb verekedésbe belecsöppenni, habár már külsőleg nem látni rajtam semmit, egy-két kék foltot kivéve talán. Végre az egyik sarkon meglátom az üzlet feliratát, így kissé megkönnyebbülten veszem arra a lépéseimet.