Kikötő és komp

-Ezen bizony - feleli izgatottan - illetve ezeken.
*A lány aggodalmát egy legyintéssel hessegeti el az igazolványokkal kapcsolatban.*
-Ne aggódj amiatt, az én jogsim jó mindenre....
*És valóban, pár perccel korábban már átnyújtott a zöld színű okmányból négyet a kölcsönzősnek, hogy biztosan ne legyen gond.*
-Egyébként meg most kezdesz aggódni a szabályok miatt? - Kérdi nevetve. - Elvileg tegnap is oktató kellett volna melléd.
*Villámgyorsan átugrik a kölcsönzői kezeslábasba, majd miután elzárta a cuccait egy ládába, a gépek mellett várja Sarah-t.*
-Nos, amelyik szimpatikus. Ha bele jöttünk akár versenyezhetünk is a szobor körül. Ó és - itt megint magához húzza őt, és ad egy villámgyors puszit az ajkaira - ezt nem lehet megunni...szóval vigyázz magadra.
*A maga részéről egy zöld színű darabot választ, és amikor barátnője is felkészült gázt ad a masinának.*

- Ja! Így könnyű! - mosolyogtam Seanra, mikor megoldotta az igazolvány gondot. - Hát néha azért mutatnom kell, hogy jó kislány vagyok! - teszem hozzá, a szabályokra vonatkozó megjegyzésére vigyorogva.
Követve a fiú példáját gyorsan én is átöltözöm abba a feszülős hacukába, ami most nagyon melegnek tűnik, de gondolom a víz és a szél majd segít ezen. A versenyzés felvetésére csak lelkesen felcsillannak a szemeim.
- Hát, ha belejövök, akkor csak kösd fel azt a bizonyos fehérneműt! - csókolom vissza. - Ami viszont ez alatt a ruha alatt, bajosan férne el, ahogy látom! - mérem fel magunkat nevetve.
Én is választok magamnak egy dögös fekete alapon vörös lángnyelvekkel díszített jetskyt, és mikor felfedezem rajta mi hol található, a startoló Sean után söprök.

-Ó igen? - Teszi fel a kérdést, melynek hangsúlyából érezni, hogy elfogadta a kihívást. - Csak aztán nehogy a tarkóm bámuld egész nap.
*Nyugisan indul el a járgánnyal, gondolja hagy egy kis időt a lánynak, hogy belejöjjön az irányításba. Pár másodperccel később azonban, amikor Sarah torpedó módjára lövell ki, már sem rest gázt adni.*
~Na remek, így megy tovább, én leszek az, aki a hátsóját bámulhatom egész nap, ami valójában egészen jól hangzik.~
*Ennek ellenére újra gázt ad, hogy be tudja érni a lányt.*
-Látom ráéreztél - kiáltja át vidáman - lássuk, ki ér át előbb a queensboro alatt!
*Nem túl sportszerű módon húzza el a csíkot, amit ezt kimondta. Bele ad mindent, amit csak bír a masina.*

Mindig is szerettem a sebességet, ezért most mámorító érzés volt a nagy teljesítményű motorral a fenekem alatt szelni a vizet. Valahogy a végtelen szabadság érzése járt át ezen a jóformán üres vízfelületen, ahol most jelenleg rajtam és Seanon kívül nem járt más. Boldogan kacagtam fel és jól meghúztam a gáz kart, faképnél hagyva a meglepődött fiút. Hallottam, hogy felbőgeti a motort és kis idő múlva felzárkózott, átkiabálva a célt, azzal már robogott is felé.
~ Na, ezt nem hagyhatom! ~ húztam farkasvigyorra a számat és most már tövig rántottam a gáz kart, hogy a jetsky eleje a víz fölé emelkedett, majdnem leborítva engem. Pár pillanatba beletelt mire úrrá lettem a gépen, de aztán már suhantam is a Sean után, aki így elég nagy előnyre tett szert. Viszont, ahogy láttam az én paripám kicsit combosabb volt, ezért, ha lassan is, de kezdtem utolérni.
Teljesen ráfeküdtem a motorra és mikor mellé értem a győzelem egyezményes jelét mutatva nyomultam a megadott célpont felé.
~ Ennél jobb programot nem is szervezhettél volna drága Sean! ~ gondoltam boldogságban úszva, míg majdnem fej-fej mellett haladtunk.

*Látva, hogy Sarah felé közeledik, megpróbál begyorsítani, ám csak azt éri el vele, hogy őt is feldobja az egyik hullám, hasonlóan mint az előbb a lányt. Bár sikerül visszanyernie az egyensúlyát, maradék előnyét is elveszti, így aztán nagyon rá kell kapcsolnia, ha nem éri be a második hellyel.*
~Szóval, előre dől ééés~ sikerül közel húzódnia, olyannyira, hogy már meg is érinthetné őt, ám sajnos még mindig csak hátulról, így ezt a versenyt már el bukta. A híd másik oldalán éri csak be barátnőjét.*
-Rendben, most te nyertél! - Kiáltja át, és sugárzó arcát látva már egy cseppet sem bánja, hogy ezúttal alul maradt. Így látni őt megér minden aranyérmet, és végülis ez volt a cél. - Na mit mondasz, megyünk egy kört a szabadságszobor körül? Aki utolsónak ér oda, az fizeti a fagyit!
*Elszánt vigyor ül ki az arcára, mialatt előre dől, mintha megint hirtelen, és sunyi elrajtolásra készülne.*

Annyira a célra összpontosítottam, hogy nem is vettem észre, hogy Sean lemaradt, így diadalmasan néztem körül, mikor már a híd túloldalán lelassítottam és utolért.
- Éééééés! Igeeeen! - kiáltottam fülig érő szájjal, kipirultan az arcomba csapódó széltől és víztől. - Nagyon klassz volt és ha szeretsz veszíteni részemről benne vagyok egy újabb megmérkőzésben! Hát akkor irány a szabadságszobor! - válaszoltam lelkesen a következő felajánlására, és már kezem húzta is a gázt, hiszen nem akartam hagyni, hogy, mint az előbbi rajtnál, előnyre tegyen szert, mert most lehet, nem érném utol.

-Édesem! -Kiáltja a lány után, miközben megfordul a JetSky-vel. - A szobor a másik irányban van.
~Hogy én mit kapok még ezért! ~
*Elrajtol, a piszkos trükknek köszönhetően jókora előnyre téve szert, bár a szobor még naaagyon messze van innen, addig bármi lehet.*
~Ha jobban belegondolok, úgyis szereti a kihívást, hát most megkapja. Nem bámulhatom egész nap a hátsóját bármennyire is form....azt a rohadt....~
*Ha nem is hajszálnyival, de ezért kevéssel kerülte el a szemben jövő bóját. Aggódva tekint hátra, hogy megbizonyosodjon róla Sarah figyelmesebb mint ő.*
~Na, ez majdnem fájt, kell nekem elkalandozni. Bár, nem nehéz....na elég ebből!~
*Előre dől, és immár csak a célra koncentrál, a szoborra, ami még mindig jókora távolságra van tőlük.*

Már elég szép távolságra voltam, mikor meghallottam Sean kiáltását és hirtelen levettem a kezem a gázról. Meghökkenve néztem, ahogy szépen elhúz az ellenkező irányba, de mikor végre leesett, hogy milyen gonoszul átvert, én is megfordítottam a gépet és teljes sebességre kapcsolva tepertem utána, mint egy igazi "fúria".
~ Na csak érjem utol! Kap majd tőlem ezért a tisztességtelen átverésért! ~ puffogok magamban, de az üldözés olyan adrenalin adagokat szabadít fel bennem, hogy egy perc múlva már meg is bocsátom neki, mert olyan jól érzem magam.
Igaz, hogy nagy a távolság, de erősen igyekszem csökkenteni, mikor kicsit aggódva látom, hogy éppen csak elkerült egy szép nagy bóját.
~ Hová tette a szemét, hogy majd nem felkenődött rá! Lehet, hogy nekem meg sem kottyanna, de azért őt nem szeretném egy ilyen verseny miatt kórházban látni! ~
De aztán már nem tépelődtem tovább, hiszen a szoborig még igyekeznem kéne megelőzni, de mivel ő is belehúzott, nem sok esélyt adtam magamnak, de azért úgy döntöttem megizzasztom.

*Látva, hogy aljas trükkje ellenére megint gyorsabban csökken a távolság közte és Sarah közt, mint közte és a bronzból öntött hölgy között vegyes érzelmei támadnak. Egyrészt, nehéz annak nem örülni, hogy szíve hölgye felé közeledik, bár azt kicsit sajnálja, hogy így neki megint csak a második hely jut.*
~Gyerünk csak még egy picit....vagyis izé...sokat....~
*Úgy tűnik, a lángnyelvek tényleg gyorsabbá teszik a járgányt, vagy csak Sarah tűréshatára magasabb a sebesség által gerjesztett halálfélelemmel szemben, mint Sean-nak. Akárhogy is, a lány beéri őt, mire a szobor partjaihoz érnek, bár ezúttal nehéz megmondani, pontosan hol is volt a cél. *
-Na jó, egyezzünk ki egy döntetlenben - szólal meg a motor leállítása után. - vagy ha gondolod, mehetünk egyet körülötte, és akkor eldől kia jobb?
*Sejtelmes mosolyra húzódnak az ajkai.*
-Mit szólnál, ha emelnénk a tétet?

Hát majdnem sikerült! De igazán már a végén csak a sebességmámor érdekelt, ezért persze rögtön belegyeztem a döntetlenbe.
- De azt ne hidd, hogy elfelejtem az előbbi kis trükködet! - fenyegetem meg játékosan Seant. - Csak kapjalak a kezeim közé! - mosolygok talányosan, de aztán hegyezem a fülem, hogy milyen tétre is gondol. Igazán nem szeretném belehajszolni semmibe, hiszen ő nem rendelkezik azzal a védelmi képességgel, mint én.
- Mire gondolsz pontosan? - húzom össze a szemem várakozóan. - Remélem semmi életveszélyes!

~Csak kapjon a kezei közé? Hmmm....~
-És mi lesz akkor - kérdi kíváncsian, miközben lassan közel húzódik Sarah-hoz - ha a kezeid közé kapsz?

*Ezek után vidáman megrázza fejét a lány Aggodalmat sejttető kérdésére reagálva.*
-Nyugi, a verseny marad egy kör, csak ne fagyiban játszunk. Mi lenne, ha a győztesnek lehetne egy kívánsága?
~Na persze nem az, olyat nem kérnék a második randin....nem mintha magamra mernék fogadni az előző két menet után.~
-Egyébként pedig, nem szeretném, ha bajod esne, szóval nyugi, nem csinálunk semmi veszélyeset.

- Azt nem árulom el, különben oda a meglepetés! - nyújtom ki rá a nyelvem vigyorogva. - Félsz mi?
Azt viszont megnyugodva hallom, hogy semmi őrültséget nem akar csak még egy kört versenyezni! Az még bőven belefér.
- Egy kívánság? Hmmm...- úgy csinálok, mint aki erősen gondolkodóba esett ez ügyben, de aztán nevetve bólintok rá.
- Tőlem! Úgy is én nyerek! - húzom egy kicsit. - De aranyos vagy! - nézek rá egy kicsit meghatódva. - De én nem magamat féltem, hanem téged! Ahhoz nekem több kell, hogy itt a vízen megsérüljek! - mosolygok rá.

-Ó, reszketek - feleli vigyorogva, bár a fantáziája azért egy kicsit beindult - de előbb még utol kell érned.
*Elszántan tekint előre, kezével a gázkaron. Kizárt, hogy úgy hajtson mint a lány, de ezért a nyereményért érdemes próbálkozni, szóval ha mást nem is, legalább jól megizzasztja.*
-Remélem kitalálod, mi a vigaszdíj?- Kérdi sejtelmesen. - Akkor háromra!
*Visszaszámol, és ezúttal minden trükköt nélkülözve kezdi meg a versenyt. Idekint szerencsére még ritkábban járnak a hajók, úgyhogy majdhogynem övék az egész öböl, így kicsit bátrabban ad rá valamivel több gázt ő is.*
-JUHHÉÉÉ!!!

~ Na ez lesz az a verseny, amit tutira elbukom! ~ döntöm el magamban, mert kíváncsi vagyok mi is lenne Sean kívánsága.
Persze nem akarom, hogy könnyű győzelmet arasson, ráadásul az még feltűnő is lenne, ezért rögtön a nyomába eredek és hol kicsit lemaradva, hol kicsit mellé húzva hajtom előre.
Hagyom, hogy arcomba csapódjon a vízpermet, mely kellemesen lehűti izgatottságomat, míg a majdnem üres vízfelületen süvítünk a szobor körül. Már nem sok van hátra, ezért kicsit rátapadok Seanra, de vigyázok, hogy még véletlenül se előzzem meg.
Mikor nagy vízsugarat magunk mögött hagyva végül befejezzük a kört, nevetve húzódom mellé.
- Na tessék! Nem legyőztél ebben az utolsó és legfontosabb fordulóban! - úgy teszek, mintha kissé bosszús lenné. - Akkor ki vele mi az a kívánság?

~Mi a fene?~
*Hihetetlenül meglepi a verseny eredménye, annyira nem számított rá, hogy igazándiból eddig bele som gondolt, mit fog kívánni, ha ő nyer. *
-Hát igen, úgy tűnik csak a kellő motiváció hiányzott - feleli büszkén, miközben újra barátnője mellé sodródik - szinte sajnálom, kíváncsi lettem volna mit kívánsz.
*Kezét az állára téve úgy tesz, mint aki nagyon gondolkodik valamin.*
-Lássuk csak, mit is kívánjak? - Sejtelmes hangja nem sok jót sejttet. -hááát, rengeteg ötletem lenne, de most az egyszer könnyen megúszod, legyen egy masszázs.
*A part felé tekint, ahol a kölcsönzős már türelmetlenül várja őket. Persze nagyon messze vannak tőle, így nyilván láthatja az arckifejezését, csak abból tippel erre, ahogy a testét formáló pötty pattog.*
-Viszont ideje vissza indulnunk sajnos...

Érdeklődve várom, hogy mi is lesz az, amit olyan nagyon megfontoltan vezet elő, ezért őszintén meglepődök, hogy az egy masszázs.
Szélesen elmosolyodok, mert kedvemre való, hogy nem olyat akart, amit rossz néven vettem volna tőle.
- Hááááát jóóóó! - húzom el egy kicsit a választ. - És mikor, és hol szeretnéd megejteni? Egyébként nem félsz, hogy esetleg túl jól sikerül a masszázs és egy kis idegrángás is hozzá párosul? - kuncogok fel és kiengedem a tenyeremen a tüskéket, majd látványosan megszemlélem a kezem. - Jól meggondoltad?
A jetskyzés végét bejelentő szavaira én is a part felé nézek és kedvetlenül elhúzom a számat.
- Hát, ha menni kell, akkor menjünk. - fordítom a part felé a járgányt.

-Megbízom benned - feleli őszintén, bár a vigyor még mindig ott ül az arcán - továbbá, az eddigi tapasztalataim alapján, a tüskéidnek nincs kifogása az ellen, ha te érsz hozzám.
~Ráadásul, megállás nélkül smárolunk, szóval lehet annyira mégsem nagy a kockázat.~
*Sarah-ra kacsint, majd mivel tényleg menni kell, gázt ad, és elrajtol vissza a mólók felé. Miután sikeresen kikötnek első útja az öltöző kabinokhoz vezet, ahol visszabújik utcai ruháiba. A lányra már odakint vár.*
~Vajon milyen érzés lehet, amikor azok előbújnak - gondolkodik el, miközben a tenyerét nézi - el tudok képzelni olyan esetet, amikor hasznos lehet az ilyesmi...~
-Amúgy, mit értettél az alatt, hogy benned nehéz kárt tenni? - Kérdi, amint a lány is előbukkan a fülke relytekéből. -Csak nem te vagy Supergirl?
~Valamilyen értelemben mondjuk mindenképpen.~

Nehéz szívvel húztam a partra, hiszen még talán sohasem éreztem magam ilyen jól. Közben azonban már azon törtem a fejem, milyen is lesz vajon az a masszázs. A lelki szemeim előtt megjelenő képek hatására vidáman elmosolyodtam.
Az öltözőben aztán gyorsan magamra kaptam a ruhámat és a kint várakozó Seanhoz csatlakoztam.
- Hát, hogy Supergirl-e azt nem tudom, de azért jó, ha tudod, hogy nem csak a tüskék védenek engem, hanem a bőröm egyfajta majdnem sérthetetlen páncélként funkcionál, ha szükséges, ezért egy másnak aránylag súlyos sérülés nekem meg kottyan. - vonom meg a vállam könnyedén, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. - És most mit csinálunk? De előre szólok, hogy nem tudok késő estig kimaradni, mert holnap kémia óránk is lesz, és abban nem vagyok toppon, ezért, ha nem akarok még nagyobb bajt magamnak, akkor jó lesz nekiállnom tanulni rá. - húzom el a szám kelletlenül.

-Hűha - jegyzi meg elismeréssel, miközben közelebb hajol a lányhoz - ezek szerint nem árt, ha jól viselkedem nem igaz?
*Látványosan végigfut rajta a borzongás, ahogy meghallja a kémia szót. Nyilván neki sem tartozott a kedvencei közé.*
-Én sem voltam belőle penge, nagyon nem. Ha nem nyerem meg azt a kémia versenyt, lehet még mindig nyolcadikba járnék...
*Ahogy végig gondolja mit mondott most éppen, felfedezi, hogy ez az ellentmondás valószínűleg magyarázatra szorul.*
-Tudod, volt ez a verseny, én pedig elmentem, mert A-t adtak a részvételért az első 5-nek. Persze nem volt sok esélyem a kis részvétel mellett sem de aztán...
*Csibész mosoly jelenik meg az arcán, ahogy visszaemlékszik a történtekre.*
-Volt egy extra feladat. Szavakat kellett kirakni a periódusos rendszer betűiből. Aranyos ötlet, csak elfelejtette meghatározni hány pontot lehet maximum szerezni. A többi feladat ért vagy 20 pontot, én meg ezzel bezsebeltem vagy 60-at.
*Kézen fogja a lányt, hogy elhagyhassák a mólót. Nincs valami sok kedve véget vetni ennek a napnak, de valószínű, hogy Sarah már így is eleget lógott miatta. Meg aztán, most, hogy tudja a számát, holnap is van nap.*
-Mi lenne, ha ma tényleg hazakísérnélek? Tudom nappal nem olyan izgi, főleg, hogy még vadászni sem fognak rám a sulidban, de mégsem hagyhatom magára ezen a "veszélyes" környéken az én sebezhetetlen szuper barátnőmet.
*Természetesen szélesen vigyorogva mondta végig ezt a monológot, bár minden szavát komolyan gondolta.*

//Folytatás: Xavier Főépület, Hálószobák.//

Zsebre ett kézzel vártam a kompra. Kivételesen még ara is hajlandó voltam, hogy megvásároljam a jegyet, és ne ellopjam valaki mástól. Imádtam hajókázni. Annak meg kell adni a módját. És hát mi lehetne fogható egy szép téli estéhez, amikor az ember átszeli a folyót? Igaz? Hát persze, hogy semmi. Talán egyszer veszek egy hajót. Ha sok pénzem lesz. Nem nagyot, épp csak egy kis jatagánt. Bár tudnám, mi az a jatagán. Szóval kis hajót, ahol el lehet lenni pár napig, kabinnal, ággyal, kis konyhával... De jó is lenne. És mindenki kapitánynak hívna. Esetleg Darrennek. A Darren kapitányról már álmodni sem merek...
Igazából ahhoz, hogy ez az este tényleg tökéletes legyen, csak egy lány kéne. Egy szép lány és egy kellemes beszélgetés. Körülnéztem, hátha látok valakit, akit felkelti a figyelmemet...

Miközben sietősen haladtam a komp felé, fél kézzel a táskám mélyén kutattam a telefonom után... Miután egy bő fél percnyi keresgélés után a kezembe akadt, gyorsan megnéztem, mennyi az idő, majd szedtem is tovább a lábaimat.
~Még van negyed órám... amennyiben nem indul el korábban a komp. Mert akkor legalább fél órát várhatok... vagy egy órát? Már nem emlékszem. -pörgettem végig gyorsan a fejemben a tudnivalókat, miközben egy percre sem álltam meg.
Miután bekanyarodtam az utca végén, már épp megpillantottam a pénztárat, és az előtte kígyózó sort, mire szinte minden reményem szerte foszlott. Szinte. Azért ahogy odaértem, beálltam a sorba, hátha...
~Bár, nézzük pozitívan a dolgokat. Nem késem le, csak túl korán érkezek a következőhöz... -próbáltam egy kis lelkesedést gyűjteni magamban, bár közben türelmetlenül nézelődtem mindenfelé, hogy miért nem halad gyorsabban a sor.
Mire a tömegen keresztül megláttam a komp közeledő alakját, már csak 2-en álltak előttem a sorban, így előkerestem a pénztárcámat, hogy előkészítsem a jegy árát, ezzel is nyerve néhány másodpercet.

Láttam egy figyelemre méltó lányt. Tényleg figyelemre méltó volt. De úgy tűnt, lekési a kompot, én meg nem akartam a következőre várni. Mi legyen? Nézzem meg, eléri-e? Csórjak neki egy jegyet, és mondjam, hogy lemondták a kompos randit, jöjjön velem?
Úgy döntöttem, a sorsra bízom a dolgot. Nem nézem meg, eléri-e. Felszállok a kompra. Ha eléri, megszólítom. Ha nem, akkor az is a sors akarata volt. Azért azt nem mulasztottam el, hogy rámosolyogjak, mikor felém pillantott. Azok a szemek, jó ég! Talán mégis inkább várok a következő kompra, ha lekési. Igen, az lesz a legokosabb... Legokosabb... Nem mintha egy férfi tudna az agyával gondolkodni, mikor belepillant egy ilyen szempárba... Állj! Mi a franc van velem? Nem szoktam én ilyen lenni. Elvileg egy kemény, mindenre elszánt maffiózó vagyok. Nem egy hősszerelmes kölyök! Akkor meg? Öregszem, vagy mi van? Darren, a lovagias fickó, szép hölgyek hódolója... Régebben ez mintha jobban ment volna. Odamész, leszólítod, isztok, táncoltok, aztán irány a vécé... De ez már nem kellett.
Nem kellett? Na várjunk csak! Csak nem rendes párkapcsolatra vágyom? Én?! Mi a fene?
Az ember már saját magában sem bízhat meg...
Mit volt mit tenni, zsebre tett kézzel figyeltem, vajon eléri-e a lány a kompot.

~Gyerünk-gyerünk-gyerüüünk... -szurkolok magamban az előttem álló nyugdíjas néninek, hogy sikerüljön 1 percen belül előhalásznia a jegy árát a tárcájából, persze szigorúan aprókból, szemüveg nélkül.
Már ott tartok, hogy inkább kifizetem az övét is, csak haladjunk, amikor végre elérkezik a várva várt pillanat, és -azon kívül, hogy megérkezik a komp és elkezd lezúdulni róla a tömeg- én kerülök sorra a pénztárnál.
Gyorsan elhadarok egy köszönést, majd már adom is oda a diákjegy árát a pénztáros hölgynek, aztán már itt sem vagyok...
~Na tessék, kellett nekem annyit parázni, a végén még várnom is kell. -indulok el a komp felé, ahonnan épp most szállt le az utolsó utas, hogy aztán a másik irányba tartó utasok ellepjék azt.
Itt már annyira nem sietek, a sor végén állva az utolsók között szállok fel, hogy aztán a korlátra támaszkodva kipihenjem egy kicsit a fárasztó ide-utamat.

Még odalent, egy kis büfében gyorsan vettem két forró csokit, így nagyon stílusosan tudtam az egyiket a kiszemelt lány felé nyújtani, mikor mellé támaszkodtam a korláthoz.
- Tessék. Biztos te is fázol. Darren vagyok. Drukkoltam, hogy elérd a kompot - mondtam kedvesen mosolyogva.
Az őszinteség mindig bejön. Kivéve, amikor nem, de az a ritkábbik, legalábbis ilyen ügyekben. Illetve hát... Nálam. Ugyanis ha őszinte vagyok, legtöbbször aranyosan lököttnek tartanak, és van esélyem. Ha meg játszom a kemény fiút, kiröhögnek és otthagynak. Mondom én, hogy az őszinteség mindig bejön...
Lassan eltávolodtunk a parttól. Egy későn érkező futott a víz felé, rejtély, hogy miért. Ha a buszt kési le, az megáll és megvárja, már ha a sofőrnek jó kedve van. De mit vár a komptól? Megáll, ő meg utána úszik? Rejtély, én mondom, rejtély.
Visszanéztem a lányra, egyenesen azokba a gyönyörű szemekbe. Vagyis... Jó, tényleg gyönyörűek, és kész. Nincs vita. Különben is, ha az ember önmagával vitázik, hamar begolyózik.

~Hmm... úgy tűnik, még egy kicsit késve is indultunk. No de mindegy, a lényeg, hogy sikerült feljutnom rá. -veszem elő megint a telefont, amikor egy hangot hallok meg, amint épp hozzám szól.
Annyira nem számítottam rá, hogy sikerül kiejtenem a telefont a kezemből, s csak egy hajszálon múlik, hogy még épp sikerül elkapnom.
~Húú, ez közel volt. A múlt héten már elhagytam egyszer, nem hiányzott volna, ha most a tó aljáról kéne kipecáznom...
Amint a telefonomat újra biztonságos helyen tudtam -értsd, a táskám mélyén- immár csodálkozó tekintettel fordultam az idegen felé.
-Ó, hogy ezt nekem? Shukriyaa. -köszöntem meg, majd elvettem az egyik pohárral.
Ami azt illeti, kissé váratlanul ért, hogy egy idegentől csak így, kapjak valamit. Meglepett, na... De ahogy belenéztem a pohárba, és megláttam, hogy forró csoki... csoki! Ezt nem lehet visszautasítani, tud valamit...
-Örvendek, Darren, az én nevem Ratna. Ami azt illeti, eléggé siettem idefelé jövet, szóval most per pillanat annyira nem fázok, bár az igaz, hogy tényleg nincs túl meleg.