South Point

-Én akkor lennék a legboldogabb, ha olyan lennék, amilyen érted lennék - motyogtam kicsit elszontyolodva, mert valahol már tudtam, hogy sosem lehetek olyan.
De amit azután mondott, annyira meghatott, hogy majdnem megint könnyekben törtem ki. Azt hallani, hogy valaki olyannak szeret, amilyen vagyok, akkor is, ha az nagyon messze áll a tökéletestől, sőt mondhatni, a tökéletes ellentéte, annál kedvesebb bókot keresve sem lehetne találni.
-Életem, akkor majd megtaláljuk az arany középutat - simogattam meg az arcát. - Csak azt akarom, hogy ez működjön. És ezért bármire hajlandó vagyok.
Elgondolkodva hallgattam magyarázatát, amivel a kérdésemre válaszolt.
-Aggódás - ízlelgettem a szót. - De furcsa. Nem hittem volna, hogy az embert ennyire képes befolyásolni. Látod, elindítottad a lavinát - vigyorodtam el, és játékosan megböktem az orra hegyét. - Előbb csak beléd szeretek, aztán már másokért is aggódok. Szép!
Már épp bólintani akartam a megjegyzésére, hogy fegyverek nélkül nem lennék boldog, de valahogy elakadt a szavam. Nem tudtam beszélni, csak lélegzetvisszafojtva figyeltem, mit csinál. Nem egészen tudtam, miért gyanús a ténykedése, de valahogy ösztönösen tudtam, hogy nekem most csendben kell gyanakodnom, és várnom. Így is tettem. Hallgattam az ösztöneimre, még akkor is, ha ezt mindig is ostobaságnak találtam.
Mikor a doboz előkerült, és azt mondta vett nekem valamit, izgatottan ültem fel, hogy úgy várjam ki, hogy kibontsa nekem a csomagot. Elképzelni sem tudtam, mi lehet az, és bár egy csilivili fegyverben reménykedtem (ha már úgysem használhatom őket, legalább hadd gyönyörködjek bennük), de kizártnak tartottam, hogy Mike ilyesmit venne nekem, elvégre mégiscsak rendőr.
De miért rejtegette ezt ennyire előlem?
És miért térdel?
És miért nyitja ki a dobozt ilyen ünnepélyes lassúsággal?
És miért mondja, hogy szeretné, ha hozzámennék feleségül?
ÉS MI VAN?!
A szám elé kapva a kezemet pillantottam le hatalmasra tágult szemekkel a doboz tartalmára, és nem is tudtam, melyiket tartom gyönyörűbbnek. A csodaszép Dezert Eagle-t, ami már önmagában is elég lett volna, hogy nekiígérjem a kezemet és egy szakajtóra való Bodwin gyerkőcöt, vagy maga a gyűrű, ami egyértelműen jelezte, hogy az imént nem viccelt.
Michael Bodwin megkérte a kezem. Tényleg. Komolyan. Nem tréfálok. Megkérte. Az én kezemet. Michael Bodwin. Aya Caine kezét.
-Atyaúristen! - suttogtam elfúló hangon, miközben olyan erősen szorítottam a kezeimet a számra, hogy majdnem megettem őket. - Hát én... én... te... mi... Szentséges ég!
Elvettem a szám elől a kezemet, úgy néztem rá.
-Mikey! Én... igen, hozzádmegyek! - bólintottam szélesen elvigyorodva., és felényújtottam a gyűrűsujjamat. - Nahát, még sosem volt gyűrű az ujjamon! - nevettem fel.
Ha már az ujjamon volt a gyönyörű ékszer, Mike karjaiba borultam, és elárasztottam a csókjaimmal. Egészen elképesztőnek éreztem, hogy velem ilyesmi történt, teljesen kótyagosnak éreztem magam, mint aki fejbevágtak, leitattak, kiszippantották az agyát az orrán át, jól kifacsarták, és úgy tuszkolták vissza. Nem volt hát más választásom, a másik irányba néztem útmutatásért.
~Még kérdezed, te hülye? Boldog vagy, vagy nem? Akkor meg mi a probléma? Nem kell ezen érteni semmit, csak örülj neki, és légy boldog! Jézusom, de szerencsétlen vagy, még szerelmes sem tudsz normálisan lenni!~
Úgy döntöttem, ezúttal a szívemre hallgatok (bár lehülyéznie nem kellett volna, mit képzel magáról ez a kis piszok, akinek még csak mostanában kezdett kinyílni a csipája!), ezért aztán átengedtem magam a bódulatnak, és kifulladásig csókoltam Mike-ot.
-Ez pedig, hogy a mutatóujjam se fázzon, ugye? - mosolyodtam el, ahogy a fantasztikus pisztoly a kezembe siklott. - Nagyszerű ízlésed van, kedvesem. De nem ér ám egyszerre elérni, hogy letegyem a fegyvert, aztán pisztolyt adni a kezembe - kacagtam fel, és újabb csókot leheltem Mikey ajkára.
Kedvtelve néztem kidíszített ujjaimat, főleg azt, amelyiken a gyűrű volt. Csodaszépnek találtam, de valahogy az volt az érzésem, hogyha csak egy cérnaszálat is tekert volna az ujjam köré ugyanezzel a kéréssel, azt is ugyanilyen csodaszépnek találtam volna.
-Nem egészen tudom, hogy hogy zajlik egy eljegyzés - karoltam át a nyakát, miután a pisztolyt letettem az éjjeli szekrényre -, de én tudok egy nagyon jó módszert arra, hogyan ünnepelhetnénk meg, hogy nemsokára Mrs Bodwin leszek.
Egész testemmel hozzásimultam, miközben hosszú szenvedélyes csókban egyesítettem ajkainkat és lassan húzni kezdtem őt az ágy felé.
-Életem első szeretkezése a vőlegényemmel - suttogtam a fülébe.
A nap már lement, a lehúzott redőny résein át, csak halvány fény szűrődött át tigrisszerű csíkokkal mintázva a bőrünket és az ágyneműket. Valahányszor pedig a gyűrűm valamelyik csíkba ért, vakítóan megcsillant, mint egy emlékeztető, hogy Mike szeret és mindig velem lesz.

Örültem, neki, hogy továbbra is ott volt Aya-ban az elhatározás, hogy változtasson az életén, de én már attól is boldog lettem volna, ha legalább egy kicsit sikerül.
- Igen kicsim, - bólintottam az aranyközépút feldobására. – biztos vagyok benne, hogy megtaláljuk a megoldást. – fogtam meg az arcomat cirógató kezét és csókoltam bele a tenyerébe.

Feszült figyelemmel vártam és lestem a reakcióját a lánykérésre, azt hiszem minden más a háttérbe szorult, csak az arcát láttam magam előtt, a meglepett tekintetét, aztán a kitágult pupillákat, ahogy végül felfogta szavaim értelmét, és nekem a szívem olyan nagyon dobogott a torkomban, hogy azt gondoltam, mást sem lehet hallani az egész szobában.
Hol elvörösödtem a lány suttogására, hol elsápadtam, a víz levert és egészen addig meg sem mertem mozdulni, amíg meg nem hallottam a megváltó szavait: „IGEN HOZZÁDMEGYEK”.
- Igazán? Tényleg? Az enyém leszel? Örökre? – kiáltottam fel teli szájjal vigyorogva és egy hatalmas megkönnyebbült sóhaj hagyta el a szám. – Aya Cain soha nem tettél ennél boldogabbá! – fogtam meg óvatosan a kezét és húztam rá a gyűrűt remegő kezekkel.
Aztán olyan hevesen ugrott a nyakamba és borított el kacagva a csókjaival, hogy majdnem hanyatt vágódtam, de természetesen igyekeztem viszonozni minden egyes csókot, nehogy adósa maradjak.
Aztán persze a fegyver sem maradt felfedezetlen és láttam az arcán, hogy annak legalább annyira örül, mint a gyűrűnek, és azt hiszem azzal is megkérhettem volna a kezét, de tagadhatatlan, hogy az a kis karika az ujján soha senkinek nem állt olyan jól, mint neki.
- Mrs. Bodwin! – suttogtam a fülébe, mikor levegő vétel céljából kicsit elváltak az ajkaink. – Hogy tetszik? Nekem nagyon is! – vigyorogtam rá miközben az orrunk majdnem összeért, és csak kancsalítva tudtam ránézni. – Óóóó, ne aggódj, majd felkérjük Lynn-t és Szellemet, hogy adjanak tanácsot, hogy miként kell ezt megszervezni és biztos vagyok benne, hogy szívesen segítenek. – csiklandoztam meg nevetve, majd megadóan hagytam, hogy rávezessen arra, hogy mit gondol, hogyan ünnepelhetnénk meg ezt a nagy eseményt. - És nekem meg a menyasszonyommal!
Azt hiszem egyikünk sem panaszkodhatott az ünneplés módjára és mozgalmasságára, na meg a mennyiségére sem, hiszen sokszor és sokféleképpen sikerült megünnepelnünk a leánykérést.
- Azt hiszem intenzívebben kell majd edzenem, ha az eljegyzésünket is így ünnepeljük meg. – lihegtem kicsit később, de egy puha ajak lefogta a szám és egy kígyóként rám tekeredő kéz újból berántott a takaró alá.

-Örökre? Neeem, dehogy, erről nem volt szó. A kölcsönzési határidő huszonnégy óra - nyújtottam rá a nyelvemet. - Persze, hogy örökre, te majom! Én imádnivalóm majmócám! - cuppantottam nevetve egy csókot a szájára.
Mikor már kellőképpen megünnepeltük az eljegyzésünket, és kifulladva feküdtünk egymás mellett, azért egy kicsit el kellett töprengenem a dolgok alakulásán.
-Mond csak, szivi, mióta tervezted te ezt? Csak hogy visszagondolhassak, mióta kellett volna észrevennem. Meg tudod, arra is, hogy... ,,Mikor épp ezt meg azt csináltam, te épp a gyűrűt vetted!"... meg ilyenek.
Ide-oda forgattam a gyűrűt az ujjamon, néztem közelről, néztem távolról, de mindenhonnan gyönyörűszép volt. És az, hogy Mikey húzta az ujjamra csak még szebbé varázsolta. Aztán amikor felhozta Lynnt és Szellemet egy kicsit elkomorodtam.
-Igen - bólintottam, és egy nagyon halvány mosolyt is sikerült összehoznom. - Ez jó ötlet. Már csak azért is, mert talán abban is tudnak segíteni, hogy hogyan lehet ezt titokban megszervezni.
A mellkasára támaszkodva felkönyököltem, és fölémagasodva néztem rá immár sokkal komolyabb arckifejezéssel.
-Drágám, szeretlek, ugye tudod? - leheltem egy puszit a szájára. - De jól meggondoltad te ezt? Nem veheted feleségül Aya Caine-t, körözött bűnöző vagyok. Papíron valaki más lesz a feleséged, majd a hamis irataimat használom. Sosem mutathatsz be a barátaidnak vagy a családodnak, ha kitudódik, hogy feleséged van, és megint lesz valami nagy banzáj, mi lesz? Megint felkéred Lynnt, hogy segítsen ki egy kis alkalmi házassággal? Az esküvőnk is kicsi kell, hogy legyen és titkos, nagyon macerás lesz megoldani. Nekem ugyan vannak összeköttetéseim, de ilyesmit még sosem kellett kiviteleznem.
Hihetetlennek éreztem, hogy ezt csinálom, de ugyanakkor tudtam, hogy ezt kell csinálnom. Ha csak most jönne rá, mire is vállalkozott, inkább most tudjam meg, hogy így mégsem vállalja.
-És ha gyerekeink is lennének... na ennyire azért ne menjünk előre! De akkor mi lesz?
Szomorkás mosollyal simítottam végig az arcán.
-Ha meggondoltad magad, nyugodtan megmondhatod. Inkább most, mint az első évfordulónkon.

Már kezdtem elszenderedni a fárasztó ünneplés után, mikor Aya hirtelen visszarángatott az álmok mezsgyéjéről a kérdéseivel, amikre a válaszok komoly agymunkát igényeltek, így persze azonnal éber lettem, mint egy vadászkutya.
- Áááá! Azért nem volt ez olyan hosszú folyamat, hiszen az érzéseimmel már elég rég tisztában vagyok, és mikor tegnap megláttam ezt a csodás darabot, - intek az éjjeliszekrényen pihenő pisztoly felé, - és a mellette lévő kirakatban a gyűrűt, már tudtam, hogy ez valami isteni sugallat és meg kell tennem. – vigyorogtam rá boldogan.
Láttam, hogy a boldog mosoly kissé megfakul az arcán, mikor szóba hoztam Szellemet és az ő asszonykáját, de aztán rájöttem, hogy nem csak a személyük zavarja az én szerelmemet, hanem ennél komolyabb aggodalmai is vannak az eljegyzésünkkel és esküvőnkkel kapcsolatban, melyet haladéktalanul meg is osztott velem.
- Igen! Igen, meggondoltam és szerintem még nagyon titokban sem kell tartani, hiszen egyrészt már most is nehezen ismernének rád, úgy megváltoztatott a hajszín és a smink nélküliség, másként is öltözöl mostanában, szóval már ez is elég sokaknak, de, hogy mondjuk King szemét is megtévesszük, nem gondoltál egy plasztikai műtétre? – néztem vissza rá teljesen komolyan. – Akkor talán nem kéne az esküvőnket Mexikóban tartani, akár a város főtemplomában is megesküdhetnénk és akár Derek is lehetne a tanúm, akkor sem jönne rá soha senki. – vigyorogtam, elképzelve a jelenetet.
- Papírokat meg te is én is eltudjuk intézni, az a legkevesebb. Tiszta lappal indulhatnál, na milyen az ötlet.
Ez az egész plasztikai műtét most jutott eszembe egyébként, de egészen felvillanyozódtam a dologtól, hiszen ez nagyon sok problémánkat megoldaná egy csapásra, de kérdés, hogy Aya, hogy áll hozzá. Bár nem dőlök a kardomba, ha nemet mond, csak akkor kicsit tényleg bonyolultabb lesz az életünk.
- Nem! Soha többet nem kérek meg senkit, hogy játssza el a TE szerepedet, az a te dolgod lesz! – csókolom meg a mellkasomon könyöklő lányt. – És nagy esküvőnk lesz, még ha ezért a világ végére is kell utaznunk! – jelentem ki határozottan. – Van egy közös ismerősünk, akit talán megkérhetünk, hogy oldja meg a szállítást. – morfondírozik, komolyan elgondolkozva az ötleten. – Ha gyerekeink lesznek? – ébredek fel a merengésből hirtelen. – Hát azt hiszem tényleg kicsit előre szaladtunk, de szerintem azt is megoldjuk, csak maradj meg nekem. – fordítom át óvatosan és borítom be a csókjaimmal elszomorodó arcát.
- Sosem gondolom meg magam, még akkor sem, ha fegyverrel kényszerítesz rá! – suttogom a fölébe, miközben már érzem, hogy lejjebb már ismét tettre készen állok, hogy ezt be is bizonyítsam neki.

-Hát nem is tudom, Mike - csóváltam a fejem elgondolkodva. - Az egy dolog, hogy te már régóta tisztában voltál az érzéseiddel, én meg még éppen hogy megszoktam, hogy biztosan tudom, mit érzek. Erre megkéred a kezem. Feleségül megyek életem első szerelméhez. Mondtam én, hogy tök fölösleges lottózni - vigyorodtam el.
A plasztikai műtétre még szélesebben vigyorodtam el, mert bár nagyon is ésszerű felvetés volt, azért nehezen vettem komolyan bármit is, amikor éppen eljegyzési gyűrű került az ujjamra. Ezt senki sem kérheti tőlem, még akkor sem, ha én vetettem fel ezt a fontos és komoly témát.
-Feküdjek kés alá? És mi lesz azzal, hogy úgy szeretsz, ahogy vagyok? - kérdeztem, és játékosan rácsaptam a mellkasára, mintha feldühített volna. - Hát ilyen sekélyesek lettünk? Csak azért, mert felszedtem egy kis túlsúlyt a fülcimpámra, máris operáljanak át? Ejnye, szivem, ezt igazán nem hittem volna rólad!
Ahol az előbb megpaskoltam, most csókokkal borítottam el, hogy még ha ügyeltem is rá, hogy fájdalommentes legyen, akkor is kiegyenlítsem a fenyítést.
-Derek King meg, ha megjelenik az esküvőnkön, nem fog érdekelni, mit ígértem neked, brutális vérontást rendezek - morogtam bele a mellkasába nem hagyva abba a puszizkodást. - De a papírok miatt ne aggódj. Annyi hamis papírom van, hogy még. Ha meg az nem lenne elég, tudok még szerezni. A rendszerből hiába törölnél ki, King úgyis tudja, hogy bűnös vagyok, és le akar majd vadászni. Hacsak nem ölsz meg... mármint papíron, élőben úgyse menne, kettőnk közül én vagyok a jobb harcos - kacsintottam rá.
Próbáltam elhessegetni a rémeket, amikkel egyenlőre még amúgy sem tudnánk mit kezdeni, meg lehet, hogy már megint túlreagáltam, és nem is volt olyan veszélyes a helyzetünk, mint hittem. Meg aztán itt van velem Mike, nem kell minden egyedül végigcsinálnom. Az a múlté.
-Oké, nincs több színész, gyerekünk meg még nincs, ez eddig teljesen jó felállás - bólintottam. - Ha gond lesz, majd megoldjuk.
Aztán megint vigyorogni kezdtem.
-Ha fegyverrel kényszerítelek sem, mi? Már megint provokálsz?
Talpra ugrottam, ökleimet feltartva kezdtem villogtatni felé gyilkos tekintetemet, de továbbra is az ágyon állva vártam, hogy Mike megmozduljon. Bár a talaj enyhén szólva is instabil, de azért próbáltam a hullámzó rugókon is megtalálni az egyensúlyomat, hogy gyengéd harcba szállhassak a vőlegényemmel a becsületemért.
-Persze megpróbálhatsz rácáfolni, hogy én lennék a jobb, de előre szólok, nem lesz könnyű dolgod. A sikátorban is lenyomtalak.

Nem mondom, hogy nem volt bennem egy kis aggodalom, hogy vajon hogyan fogadja ezt a plasztikázós szöveget, mert még azt is eltudtam képzelni, hogy hozzám vág valamit miatta.
Így aztán persze, hogy nagyon vigyorogtam, mikor megjátszott méreggel esett nekem.
- Aúúúú! Édesem, hát persze, hogy így szeretlek, de tudod, most, hogy mondod igazán szörnyűek azok a zsírpárnák a füleden. – gonoszkodtam egy kicsit nézegetve ide-oda billegtetve a fejem, miközben már kéjesen sóhajtoztam a csókokat érzékelve.
Aya nagyon képletes tudott lenni, így magam elé képzeltem egy olyan Kill Bill-es jelenetet az esküvőnkről, ezért gyorsan megráztam a fejem, hogy elkergessem azokat.
- Pedig, ha itt akarsz nagy esküvőt, akkor engem meg is ölne a kapitány, ha nem hívnám meg bébi, úgy, hogy nagyon illedelmes mennyasszonyt kell majd játszanod, aki mindenben lesi a férjeura parancsait. Persze nem muszáj megjátszanod……. – vigyorogtam rá kajánul.
Mikor a papírokról és az eltűnéséről kezdett beszélni, egészen felvillanyozódtam.
- Nem is mondasz bolondságot! – nézek rá csillogó szemekkel. – Talán meg lehetne játszani a halálodat és ezzel még a gyanú árnyéka is elkerülhetni téged, még ha maradna is valami hasonlóság.
- Mimimi? – lepődök meg. – Én provokállak? Meg te vagy a jobb harcos? – játszom a felháborodottat. – Ez azonnal szívja vissza asszonyom, mert különben nem állok jót magamért! – fenyegetem meg összehúzott szemöldökkel, majd árgus szemekkel figyelem, ahogy a hepehupás és hullámzó ágyon megpróbálja megtartani az egyensúlyát. – Hahaha! A sikátorban direkte hagytam magam! – néztem rá ördögi vigyorral, majd hirtelen a lábammal átkulcsolva a lábát megrántottam, és már vetettem is rá magam, hogy leszoríthassam az ágyra. – Akkor ki is a jobb harcos bébi! – adtam egy csiklandós puszit a hasára.

-Ó, ha a férjuram úgy parancsolja, akkor nem csak megjátszom, hogy mindenben engedelmeskedek - mutattam be neki egy csálé meghajlást, miközben azért szélesen vigyorogtam. Alig bírtam betelni Mike látványával, hiszen most valahogy még vonzóbbnak láttam. A vőlegényem. Nem sokára pedig a férjem. Eddig csak a pasim volt, és ha az esküvő nem is nyújt mást, mint egy darab papírt arról, amit már úgyis tudunk, akkor is. Egészen más.
Ami a halálomat illeti, először elkomorult arccal hajtottam le a fejemet, majd a kezéből pisztolyt formázva a homlokomhoz nyomtam.
-Csináld gyorsan - nyöszörögtem, mint egy igazi halálra ítélt, aztán arccal arrébb lökve a kezét cuppantottam egy nagy csókot az ajkára. - Majd megoldjuk azt is. Neked viszonylag könnyű feladatod lesz. Ha nem csaltál kiskorodban a bújócskánál, ez is menni fog. Majd szólok, hogy mikor ne nézz oda, a többit majd én elintézem. Neked tisztának kell maradnod. Legalábbis... minél tisztábbnak. Már egy kicsit bemocskoltalak, bocsi - simítottam végig bűnbánóan az arcán.
A ,,viadalunk" közben igyekeztem elszánt arcot vágni, de azért vissza-visszakúszott a vigyor a számra.
-Még hogy direkt hagytad magad! - visszhangoztam hitetlenkedő kacajjal. - Csak ez én áldott jó szívemnek köszönheted, hogy nem hagytad ott a fogad! Csak az ééééééén...
Már huppantam is vissza az ágyra, ahogy Mike egy ügyes lábfogással leterített, ami után rögtön fel is kacaghattam, miközben igyekeztem eltolni a fejét a hasam közeléből, ugyanis az a csiklandós puszi nagyon is csiklandósra sikerült.
-Én vagyok a jobb harcos, szivi - vigyorogtam rá, miközben a térdeimmel a hóna alá nyúlva húztam feljebb, hogy az arcunk egy szintbe kerüljön. - Most meg én hagytam magam. De sosem tudtál legyőzni, és ez tény.
Azt, hogy valójában nekem sem sikerült soha legyőznöm őt, nem voltam hajlandó kimondani, még rágondolni sem. Hiába, van amit még az én jövendőbelimnek is nehéz lenne beismerni. De az persze végül is mindegy, hogy az ezt követő szeretkezések tömkelege melyikünk győzelmét ünnepelte, a lényeg, hogy utána mennyit bajlódtunk, hogy visszaszereljük az ágy kitört lábát.

Egy hét múlva kaptam időpontot egy dokitól, aki már elég sok szolgálatot tett eddig is a maffiának, és egy akció során, még sok évvel ezelőtt megmentettem a seggét, úgyhogy jött nekem eggyel. Megbízható figura volt, nem kellett attól tartanunk, hogy köpött volna. Persze az lett volna a legbiztosabb, ha legalábbis elvágom a torkát, hogy biztos ne csiripeljen, de elszámoltam magamban tíz Mikey-ig, megforgattam az ujjamon a gyűrűmet, és hagytam élni.
A műtét után persze még jó darabig bekötözött arccal kellett várakoznom, mint egy múmiának, de mikor lekerült a lepel, és a forradások is szépen lassacskán elmúltak, megnyugodhattam, hogy megérte. Még mindig én néztem vissza a tükörből, de már nem ismertem magamra. Hiába eszközöltek csupán apró változásokat itt-ott a vonásaimban, miután ezek mind összeadódtak, máris egy teljesen másik nő lett a helyemben.
Mie-ra néztem kicsit aggódó, megilletődött mosollyal.
-Na, hogy tetszenek az új fülcimpáim?

//Köszönöm a játékot! Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon szuper volt! //

Sosem gondoltam, hogy egyszer így belefogok habarodni valakibe, ráadásul a lehető legellentmondásosabb szerelembe estem, ami csak létezik a világon, egy sokszoros gyilkosba lettem szerelmes nyakig zsaru létemre. Azt hiszem ezt soha senki nem fogja megérteni, velem az élen, de mivel megtörtént, így elő bizonyítéka vagyok annak, hogy lehetséges.
Persze gondoltam, hogy ezt a eljátszott meghalást még jól át kell csócsálni, és most nem is akartam ezzel elrontani a hangulatunkat, amit talán még lehetett fokozni azzal, hogy Aya-t sikerült magam alá temetnem és alaposan megkacagtatnom a hasára lehelt csókkal.
- Persze, mert tudtam már az elején, hogy áldott jó szíved van! – kúsztam feljebb, hagyva, hogy a lábával maga felé húzzon. – És ez tagadhatatlan te édes kis boszorkány. – kerültem egyre közelebb a kívánatos nyakához, hogy hozzábújva megcsókolhassam. – Nálam most is elérted, hogy azonnal letegyem a fegyvert és megadjam magam kényedre-kedvedre. – sóhajtottam színpadiasan.
- Azt hiszem ez a bilincs – mutatok a gyűrűre, - örökre a rabszolgáddá tett, tudod, mint a filmben: „egy gyűrű mind felett”. – vigyorgok rá. – Óóóóó! Azt hiszem tényleg nem gondoltam át teljesen! – játszom a kétségbeesettet. – Remélem nem lesz kegyetlen velem az én asszonyom! – fogom meg a kezét és kezdem el végigcsókolni, miközben orvul haladok felfelé a karján és meg sem állok a szájáig, majd persze tovább.
Sokkal később, mikor ideiglenesen könyvekkel támasztottam alá az ágyat, meg kellett állapítanom, hogy mégis csak kifogtam a legédesebb kegyetlenkedő rabszolgatartót, aki egy perc pihenést sem engedélyezett reggelig.

A plasztikai műtétből végül valóság lett és Aya a kapcsolatai révén elég hamar el tudta intézni, hogy sürgősen kés alá kerüljön. Amennyire tetszett először az ötlet, annyira be voltam tojva, mikor végül valóság lett belőle. Még jó, hogy senki nem sejtette min megyek keresztül, mert a munkám igen csak a kárát látta, így aztán igyekeztem elkerülni, hogy King közelébe kerüljek. Szétszórt és figyelmetlen voltam, alig vártam, hogy Aya telefonáljon, hogy minden rendben, hiszen nem akarta, hogy a közelében legyek, nehogy valaha ezt is lenyomozzák.
Mikor már tudtam, hogy túl van rajta, akkor meg már alig vártam, hogy újra láthassam, majd megőrültem a várakozásba.
Aztán végre megkaptam a megváltó telefont és én rohantam, abba a kis eldugott szállodába, ahol előttem került le a kötés az arcáról és én megkönnyebbülve öleltem magamhoz az én drágámat, aki talán még gyönyörűbb volt, mint valaha és a szeme……a szeme az én Aya-mat tükrözte vissza, akit innentől soha senki nem vehet már el tőlem.
- Gyönyörűek! – harapdáltam meg őket a biztonság kedvéért. – Gyönyörű vagy, mint egy angyal! Az én angyalom! – forrasztottam a további szavait a szájára egy csókkal hosszú-hosszú ideig.

/Én is köszönöm a játékot és csúcsszuper volt tényleg! //

Végül is minden nehézség ellenére, mégis csak jól sült el a Ratnával való találkozás és én egészen megkönnyebbültem, amikor igent mondott és már mára meg tudtunk beszélni egy találkozót. Visszafuvaroztam Aya-t a lakásába, hogy ott várjuk meg a lány érkezését, közben pedig beugrottam venni egy kis késői ebédet a sarki kínainál, hogy addig is elüssük valamivel az időt. Sejtettem, hogy a szokásos macsó külső alatt Aya is nagyon izgatott, még ha nem is akarja mutatni, de hát előttem már nem sok titka maradhat.
A lakásban nekiálltunk a kajálásnak, és én a móka kedvéért megpróbáltam a kapott pálcikákkal megenni az ételt, ami persze nagyon nem akart sikerülni. Mikor már vagy tizedszer futottam neki és a rizs megint lepotyogott, akkor nevetve csaptam le a pálcikákat.
- Azt hiszem ezt nem nekem találták ki! Kérek én is egy villát, különben éhen halok mire jön Ratna és akkor még a holtestemet is takaríthatjátok el. Jut eszembe! Ugye izgulsz már egy kicsit? – nézek a falatozó kedvesemre. – Én majd kiugrom a bőrömből, pedig nem is nekem fogja tartani, de olyan kíváncsi vagyok, milyen lesz, amikor majd úgy beszélsz, mint Erzsébet királyné! – kuncogok fel, csak hogy piszkáljam kicsit Aya-t. – Ugye, nem küldtök el, én is itt maradhatok?

Ratnára várva egyre idegesebb lettem. Biztos voltam benne, hogy Mike, aki még a vacsiról is gondoskodott, észrevette, hiszen élesszemű férfiember volt, és csak félig azért nem lehettek előtte titkaim, mert a vőlegényem volt. Azért se ment előtte a titkolózás, mert fene jó rendőr volt, úgyhogy úgyis mindig kiszúrta, ha valami vaj volt a fülem mögött.
De hát hogyne lettem volna ideges, elvégre nemsokára nekikezdünk a tanulásnak, hogy megtanuljak úgy beszélni, úgy mozogni, úgy viselkedni, egyáltalán olyan lenni, mint azok, akiktől fél perc alatt a plafonon vagyok. Majd szétvetett az ideg! Hát kell ez nekem?! Kell, basszus, igen, különben nem is csinálnám, de attól még nem kell szeretnem.
-,,Ratna, csak keményen!" - dohogtam, miközben vagy ezredszerre igazítottam meg Mike kezében az evőpálcikákat. - Hát még jó, hogy a korbácsot nem adtad a kezébe! Jaj, vagy ilyesmire már gondolni sem szabad? Vonalzóval fog körmöst adni valahányszor nem szólítom a pizzafutárt uraságnak?
Nem egészen tudtam elképzelni, hogy hol is akarja Ratna elkezdni, részben azért mert fogalmam sem volt, hogy zajlik egy ilyen kiképzés, részben azért, mert ha a szekrényem mögötti dzsuvát kellett volna kitakarítanom, akkor is csak álltam volna ott tanácstalanul, hogy ennek most mégis hol kezdjek neki.
-Azt a rohadt, büdös francba, kellett nekem belezúgni egy fakabátba - csattantam fel, miközben előkaptam egy villát, és előrehajítva beleállítottam az egyik csirkegolyóba. - Most szerencsétlenkedhetek ezzel. Mi a jóistenért tartod te olyan fontosnak, hogy minden törvényes legyen, és a rosszfiúk a rács mögött kuksoljanak, blablabla?! Mikor találtad ki, hogy elvágod magad a jó élettől? Tíz évesen? Tizenkettő? Csak a csajok előtt akartál felvágni, mi?
Visszaültem, és nekiláttam, hogy folytassam a vacsorámat, de miután ismét megragadtam az evőpálcikákat, gondoltam egyet, és inkább elhajítottam őket. Még mit nem! Hamarosan már csak két ujjamat használhatom, ha evőeszközt akarok fogni, és még arra is biztos megpróbál majd ránevelni, hogy a pisztolyt is eltartott kisujjal fogjam! Az óra ketyeg, már a perceket is vissza tudnám számolni. Úgyhogy most még csak azért is úgy lesz, ahogy n akarom. Ahogy kényelmes.
Így aztán kézzel fogtam meg a ragacsos-szószos húsdarabokat, és úgy ettem őket, mint az almát (bár azért a pólómba nem dörzsöltem előtte). A rizsbe is kézzel csippentettem bele, és ha Mike esetleg furcsán nézett, vagy szóvá tette, csak a vállamat vonogattam.
-Leszarom. Még szabad.

Mikor a villa rezegve állt meg az előttem kipakolt húsgombócban, akkor már halál biztos voltam benne, hogy tiszta idegzsába az én egyetlenem.
~ Még jó, hogy a kezem időben elhúztam onnan! Amilyen állapotban van lehet észre sem vette, hogy ott van! ~
- Bébi, ne húzd fel magad! Muszáj volt valamivel biztatnom azt a kislányt, hogy elvállalja, hiszen a frászt hoztad rá! És nem féltelek én, tudom, hogy jó kislány leszel és megteszel mindent a jövőnk érdekében, ugye édesem. – próbáltam egy csókot lopni tőle a durcásan előrebiggyesztett ajkairól.
- Na gyere ide mellém és megígérem neked, hogyha az első óra után nem rohan el visítva Ratna, akkor elmegyünk az első fegyverboltba…….de nem jó! – kapok észbe, hogy egy úrinőt nem cipelhetek magammal ilyen helyekre. – Inkább beülünk a számítógép elé, és a kedvenc fegyveres online oldaladról rendelhetsz magadnak valami csecsebecsét. Na, édesem benne vagy? Ugye szófogadó és aranyos leszel és a hátadon fát lehet majd vágni?
Muszáj volt valamivel rávennem, hogy bírja ki az órákat, mert különben kuksolhat idebenn a lakásban és akkor megint csak bele fog őrülni, de akkor valószínűleg én is.
- Aztán este, ha bebújtunk az ágyba, majd kiengedheted a gőzt! Alaposan megerősítettem az ágy lábait! – mutatom az acéllábakon álló bútordarabot. – Még bilincset is kapsz hozzá!
Mikor kézzel-lábbal kezs el enni, csak jót mosolygok rajta, majd én is belemarkolok a tálba és alaposan összekenve magam a szósszal kuncogva utánozni kezdem Aya-t.
- Te mindig tudod, hogy a legjobb, igaz szívem?

-Jó kislány - mutattam az ablak felé, mintha egyenesen Ratnára mutattam volna, majd saját magamat vettem célba a mutatóujjammal. - Aya Caine. Most, hogy mindkettőnket megismertél, azt ajánlom, többet ne keverj össze minket. Még hogy én jó kislány...
A csókot persze hagytam, de az is keményen csattant, hiszen mégiscsak leállt itt sértegetni. Viszont ahogy a fegyverrendelési ajánlatát hallgattam, máris felcsillant a szemem. Mintha egy diétásnak csokitortát ígértek volna.
-Nem mondok semmit - intettem óvatosan. - Szófogadó esetleg, aranyos ki van zárva, és ha valaki megpróbál fát vágni a hátamon, azt saját kezűleg aprítom fel. Ez a max., amit ígérni tudok. Ami meg az ágyat illeti - Itt szélesen elvigyorodtam -, valami azt súgja, adamantiummal erősítetted is volna meg, az se lenne elég, amennyire szükségem lesz ,,kiereszteni a gőzt". Lehet, itt volna az ideje venni egy új ágyat. Egy olyat, aminek nincsenek lábai. Mit szólsz?
Valójában már más dolgok is megfordultak a fejemben, de azokkal eddig nem akartam előhozakodni. Gondoltam, az ágy kezdetnek megteszi, legalábbis bevezetésnek, aztán majd szépen lassan, fokozatosan beadagolhatom a másikat is. Na, tehát az ágy megvolt!
-És arra is gondoltam, hogy másik lakásba költözöm. Új élet, új lakás, tiszta lap. Arról nem is beszélve, ha ne adj' isten valaki az előző életemből már rám talált, vagy csak sejti, hol kell keresnie, az most nagyon nem jönne jól. Ha már nem szabad lelőnöm, ne is könnyítsük meg még jobban a dolgát. Na, mit mondasz? Egy új lakás, a tiédhez közelebb. Legalább nem fog annyi ideig tartani, amíg átcaplatunk a másikhoz.
Ragacsos, maszatos kezemmel megpaskoltam Mike arcát, hogy az is mézes-szószos lett, és kérdőn néztem rá.
-Én élvezném, szerintem tök állat lenne. Benne vagy? Új lakás közel hozzád, láb nélküli ággyal.

Azért nagyon úgy nézett ki a csábításaim megtették a hatásukat, legalábbis elvonta Aya figyelmét az előtte álló megpróbáltatásról és kicsit más síkra terelődött a beszélgetés. Kellemes síkra! Egészen kellemes síkra!
- Azért csak teszteljük le ezt az ágyat és majd meglátjuk, de, ha annyira heves leszel, akkor majd úgyis kell vennünk egy másikat, különben a szomszédok feljelentenek csendháborításért. – vigyorgok a lányra kajánul, ahogy képzeletem szárnyra kap.
A következő szavaira majdnem félrenyelem a csirke szárnyat, mert remélni sem mertem, hogy ez egyszer szóba kerül és, hogy pont Aya lesz, aki ezt felhozza, de ha más meleg a vas akkor tovább kell ütni, úgy szól a mondás, akkor már én is előhozakodhatok az én verziómmal.
Továbbra is töretlen vidámsággal veszem tudomásul, ahogy összeken maszatos kezével, habár már én sem vagyok makulátlan és csak azért nem kapja vissza, mert félek egy kajacsata után Ratna nem biztos, hogy itt akarná megtartani az órát.
- Hogy élvezném-e bébi? Imádnám! De nekem van egy jobb ötletem! Mi lenne, ha inkább hozzám költöznél? Akkor még átcaplatni sem kell és még a bérleti díjat is megspóroljuk. – győzködöm ártatlan arccal. – Meg aztán úgy is előbb-utóbb feltűnne valakinek, hogy együtt vagyunk, ráadásul a házasságot is tervezgetjük nem igaz? Most már hamarosan úrinő is lesz belőled, ebben én biztos vagyok, hogy sikerül, így már semmi akadálya nem lesz a dolognak, hogy együtt mutatkozzunk. – állok fel és lépek oda Aya-hoz, hogy ne menekülhessen el, amikor lassan, és nagyon alaposan megcsókolom.

-Szarok a szomszédokra - vontam meg a vállamat nemes egyszerűséggel. - Akkor és úgy gyömöszölöm a pasimat, amikor és ahol akarom.
Javaslatomra először nem egészen tudtam, hogy a nem tetszését vagy éppen az egyetértését akarta kifejezni azzal, hogy mindent megtett azért, hogy megfulladjon, még egy csirkedarabot is beszippantott a légcsövébe, hogy semmit se bízzon a véletlenre. Miközben elemi erővel püföltem a hátát, azért azt is szívesen megtudtam volna, hogy akkor most mit is gondol.
-Szóval akkor most mi a hétszentség van? - érdeklődtem meg tőle nagyokat sózva rá.
Mikor már a háta-arca-keze, szinte mindene maszatos volt, végre megszólalni is hajlandó volt, és egészen lelkesnek tűnt. Ettől én is mosolyra fakadtam, mert bár a véleményére voltam kíváncsi, akkor is költöztem volna, ha ő ellenezte volna. Az én lakásom, azt csinálok, amit akarok. Aztán, amivel folytatta, már egy kicsit megváltoztatta ezt a felállást, mert ezek szerint akkor mégsem csak az én lakásom.
-Költözzek hozzád? - ismételtem egy kicsit értetlenül. - Te együtt akarsz élni velem? Előbb megkéred a kezem, most meg ez! Biztos vagy benne? Ez... erre nem számítottam.
Szórakozottan hagytam, hogy megcsókoljon, d közben sokkal gyakorlatiasabb dolgokon járt az agyam, úgyhogy még a szememet sem csuktam be. Aztán ismét megvontam a vállamat, ezúttal azonban beleegyezően.
.Legyen. De előre szólok, utálom a vekkereket, nem vagyok hajlandó hallgatni a szomszédok baromságait, utálnak a háziállatok, és ha délelőtt keltenek fel, azért harapok. Így is benne vagy?
Bár szenvtelen arcot vágtam és egykedvűen majszoltam tovább a csirkét, belül remegtem a félelemtől, hogy most elvettem a kedvét az egésztől. De inkább most derüljön ki, hogy nem akarja ennyire elkapkodni (és először csak feleségül venne...), mint amikor már kellőképpen beleéltem magam. Arra gondolva, hogy minden nap mellette lehetek, együtt alhatunk el, bármikor rátörhetek fürdés közben, annyira akkora öröm, már-már rajongás lett úrrá rajtam, hogy minden erőmet megfeszítve kellett egy helyben ülnöm, és kerülnöm a pillantását, hogy ne lássa, mennyire sóvárgom azután azután az ,,Igen" után. Ilyen legközelebb úgyis valószínűleg az oltár előtt fogok érezni.

Miután Aya hátmasszázsa, amivel tuti összeszedtem pár lila zúzódást, megmentett a nem igazán kellemes fulladásos haláltól, már a szavaira is képes voltam koncentrálni.
A felsorolásra, hogy miben is változna meg az életem, ha életem párja lenne az otthonomban is, már csak eszelősen vigyorogtam, hiszen álmodni sem mertem, hogy ilyen gyorsan meg tudom győzni és ő minden nagyobb zsarolás és megvesztegetés nélkül belemegy.
- Lássuk csak! Nem használok vekkert, mert 99 %-ban fel tudok kelni magamtól is, főleg, ha miután elkések egy Derek King nevű alak rugdossa a seggem! Nincsenek szomszédaim, mert miután megtudták, hogy egy kommandós költözött melléjük, inkább valami nyugalmasabb környéket kerestek, és mivel én általában délelőtt dolgozom, így aztán édesem, addig alszol, amíg jólesik, pláne, ha így mikor hazaérek, már ágyba van készítve a főfogás. – kapom fel a karjaimba, hogy egészen közelről nézhessek csillogó szemeibe, meg aztán el ne menekülhessen, ha én sorolom a feltételeimet.
- Most én jövök! Te is jól gondold meg, hogy beköltözöl-e egy olyan pasi lakásába, ami néha szellemek és telepaták gondolnak átjáróháznak, és akit a nap bármely szakában riszthatnak holmi őrült terroristákhoz, és a horkolást még nem is említettem……- vigyorgok Aya-ra és nyomok egy csókot a nózijára, - mert szeretném, ha tudnád, hogy ……nem…..egyáltalán nem horkolok! – nevettem fel, hiszen láttam elkerekedni a szemeit és sejtettem, hogy ez komoly válóok lenne. – Szóval akkor mikor költözünk? Ha befejezted az úrinő képzést? Akkor ajánlom, hogy kapd össze magad, mert magam foglak minden éjjel kikérdezni és addig nem fogunk mást csinálni! – mondom neki nagyon-nagyon fenyegető hangon.

Szapora bólogatásokkal hallgattam Mike válaszait arra, hogy miért is ő a legideálisabb lakótárs a számomra. Egyre jobban tetszett az ötlet, hogy együtt éljünk. Legjobban az a rész tetszett, hogy nincsenek szomszédai. Persze az igaz volt, hogy tényleg nem érdekeltek a hülyeségeik, de ezek szerint nem is kellett őket hallgatnom.
-Ó, Mikey - vigyorogtam rá alvilági mosollyal -, mintha csak kulcsot adtál volna a fegyver raktárba.
Jól esőn nyújtózkodtam, miközben máris azon járt az agyam, hogy honnan szerezzek dobozokat, hogy átrámoljak Mike-hoz. Egészen fel voltam dobva az ötletre, aztán meg a szó szoros értelmében, amikor leendő lakótársam a karjaiba kapott.
-Szellemek és telepaták? Mármint az, akire gondolok, meg a fia? - kérdeztem vissza, mert más így hirtelen nem jutott eszembe. - Tök mindegy. Jöhetnek tartani a gyertyát. Annak meg kifejezetten örülök, ha hozzá vagy szokva ahhoz, hogy bármikor pattannod kell valami őrült terroristához, mert egy őrült terrorista nem tudja neked megígérni, hogy csak akkor támad rád gusztusa, amikor a közelében vagy - kacsintottam rá, de rögön azután kissé hátrahőköltem a karjaiban, mert olyasmit mondott, ami már majdnem felért azzal, mint ha minden hajnalban idegesítően harákoló vekkerre ébredt volna. - Horkolsz?! Ne hülyéskedj már, én még sosem hallottalak horkolni... mondjuk talán több esélyem lett volna, ha nem szexelnél egyfolytában kómába, de ha... Áh, menj a fenébe! - kiáltottam rá, amikor kiderült, hogy csak ugratott.
Visszapattantam a földre, és miután vérszomjasan kinyújtottam rá a nyelvemet, bevágtam a piszkos edényeket a mosogatógépbe.
-Na, ne beszélj - vigyorodtam el a fenyegetésére. - Felőlem versenyezhetünk, hogy ki bírja tovább, mindig is imádtam nyerni. Most pedig - játszottam az ártatlan töprengőt -, azt hiszem , elmegyek zuhanyozni, elvégre ragadok mindenhol. Hoppá - kaptam a szám elé a kezem tettetett ijedtséggel, miután a szószból pár cseppet szándékosan beleráztam az ujjaimról a dekoltázsomba. - Valami azt súgja, hogy ezt saját kezűleg kell innen kihalásznom, aztán meg lemosnom. Kár, hogy ennyire nyerni akarsz.
Lemondó sóhajjal fordítottam hátat Mike-nak és megindultam a fürdőszoba felé.

Olyan jót nevettem, mikor Aya-t sikerült átvernem ezzel a horkolás dologgal és láttam az arcán a különböző érzelmeket átsuhanni, a meglepettségtől egészen a felismerésig, hogy csak tréfálok.
Mikor leugrott az ölemből és elszántan elhatározta magát, hogy megfürdik, megszabadulva a ragacsos szósztól, én is végig néztem magamon, hiszen én legalább annyira össze voltam kenve, mint ő.
Gonoszkodó szavai, majd a hely ahol szándékosan összekente magát, komoly dilemma elé állított, hiszen szavatartó embernek tartom magam, de az vesse rám az első követ, aki ekkora csábításnak ellent tudna állni!
- Azt hiszem, hogy talán még elnapolhatjuk egy kicsit azt a versenyt. – lépek felé gyorsan, nehogy már tényleg beváltsa a szavait és maga mossa meg azokat a kívánatos helyeket. – Látod, hogy rám is rám férne egy alapos fürdő és különben sem árt spórolni a vízszámlával, meg a meleg vízzel, így már csak a praktikusság miatt is muszáj lenne, hogy együtt menjünk fürödni. Te nem így gondolod? – kapom le a pólómat gyorsan, majd elkapva Aya derekát rántom magamhoz, hogy nehogy megszökjön előlem. – A kikérdezés még úgy is csak az első óra után tudom megejteni, addig még többször is megmoshatom a hátadat, meg a…….- csókolom meg mielőtt ecsetelném, hogy mire is gondolok, de azt hiszem ezt nyugodtan a fantáziájára bízhatom.

-Elgyengültünk, édesem? - gügyörésztem felé gúnyosan, de valójában nem értve, mit keresnek még rajta a ruhái. - Na, ha én ezt tudom! Legközelebb majd belebújok a fazékban rotyogó kajába, aztán lássuk, AKKOR mit teszel velem! Egyébként pedig...
Kacéran ráhunyorogtam, miközben csak úgy mellékesen kibújtam a nadrágomból, majd a felsőmből.
-... ne hidd, hogy olyan sok vizet fogunk most spórolni. Elvégre naaagyon-naaagyon mocskosak vagyunk.
Nevetve hagytam, hogy magához rántson, sőt még fel is pattantam az ölébe, hogy a térdemet megtámasszam kétoldalt a medencecsontján. Arcán két kezem közé fogtam, és hatalmas csókot nyomtam a szájára.
-Nem hinném, hogy a hátam lenne a legpiszkosabb - vigyorogtam rá, aztán lendületesen elrugaszkodtam tőle, és amint a lábam a földre ért, már rohantam is be a fürdőszobába.
Ott egyenesen a kádba ugrottam, megengedtem a kellemesen meleg vizet a zuhanyból, amit készenlétben tartottam a kezemben, és amint Mike csatlakozott hozzám, azonnal ráirányítottam, hogy telibekapjam, akkor is, ha még fel volt öltözve. Igaz, még rajtam is rajtam volt a fehérneműm, de az még ráért. Majd leveszi rólam, ha nagyon zavarja.
-Na, mi az nyomozó úr - kuncogtam fel, ha sikeresen eláztattam. - Ilyen könnyű magát eltalálni? Legközelebb talán legyen óvatosabb, vagy golyóálló mellényben jöjjön zuhanyozni.
Pajzsként rántottam magam elé a zuhanyfüggönyt, miközben a zuhanyfejet továbbra is magam előtt tartottam, mintha tényleg pisztoly lett volna.
-Csak semmi hirtelen mozdulat - játszottam a hidegvérű gyilkost. - Zuhany van nálam, és nem félek használni!

Nem elég, hogy az a szósz olyan kívánatos helyen landolt, hogy már a látványára is összefutott a nyál a számban, még tovább hergelt azzal, hogy ledobta magáról a felsőjét és a nadrágját, és ott állt előttem egy szexi fehérneműben. Most már teljesen az ujja köré csavart és csak helyeslően tudtam bólogatni arra, hogy mennyi vizet fogunk elpacsázni azzal, hogy tisztára nyal…..akarom mondani sikáljuk magunkat.
- Azt mondod, nem a hátadat kéne megmosnom elsősorban? – nézek rá nagy csodálkozó szemekkel, miközben megpróbálom megakadályozni, hogy előttem érjen a fürdőszobába, de Aya olyan volt, mint a csík és már el is tűnt az ajtó mögött.
Igyekeztem utána, de közben meg próbáltam megszabadulni a farmeromtól, aminek az lett a következménye, hogy fél lábon ugrálva és a ruhadarabba gabalyodva értem be a helyiségbe és már csak a kacagásra kaptam fel a fejem, így aztán teljesen telibe kapott az orvul rám irányított vízsugár.
- Brrr! Aya, te kis boszorkány! Nem ér ennyire visszaélni a fölényeddel, mert még a végén tényleg hozom a golyóálló mellényemet, de aztán ha beveszem a váradat, akkor nem lesz kegyelem és karóba húzom a vár úrnőjét, ezt lovagi szavamra mondom! – emelem esküre a kezem halálosan komoly arccal, miközben ott állok csuromvizesen, hogy még a hajamból is csöpög a víz. - Vagy, ha megadom magam, akkor leereszted a felvonóhidat, hogy egy kiéhezett vándor csemegézhessen gyümölcseidből? – szónoklom teljes odaadással, miközben szép lassan araszolok Aya fedezéke felé, majd egy hirtelen mozdulattal függönyöstől átölelem, még ha az összes vizet rám locsolja is, és igyekszem a hideg csempéhez szorítani, miközben mellé lépek a kádba. – Most már megadja magát királykisasszony, vagy több erőszakra lesz szükség?

-Ó, de még mennyire, hogy ér! - nevettem fel. - Mire való a fölény, ha nem arra, hogy éljünk vele?
Játékára csak még tovább vigyorogtam, és még egy adag vizet locsoltam az arcába. Kíváncsi voltam, hogy esküre emelt kezét, akkor is ott tartja-e, ha épp támadás éri. De hát erős férfi volt az én pasim! És egy pillanatra sem esett k a szerepéből. Jutalmul lekaptam magamról a melltartómat, és a magasba emelve kezdtem lobogtatni.
-Megadom magam - jelentettem ki a fehér színű ruhadarabot lóbálva. - A kiéhezett vándor beléphet a kastélyba, hogy a gyümölcseimből csemegézzen.
A falhoz lapulva, ismét erős karjaiban már egészen másféle mosoly ült az arcomon, de az is hamar eltűnt, ahogy bűnbánó arckifejezést erőltettem magamra.
-De nagyon rossz boszi voltam, aki megérdemli a büntetést - emeltem rá a nagy őzikeszemeket. - Sajnos, azt hiszem, kénytelen leszel, hős lovag, több erőszakot alkalmazni, mert nem hagyhatom, hogy szemet hunyj bűneim felett, és futni hagyj.
Aztán hirtelen előrelódultam és olyan csók-támadást intéztem a szája ellen, hogy még az én nyelvem is belezsibbadt, miközben szorosan öleltem a nyakát, a vállat, végigsimítottam izmos, formás, vadítóan szexi testét, és az ajkaimat már elhagyta néhány kéjes nyögés.
-Húzz karóba most rögtön! - lihegem oda neki.
Persze foghatnám a forró vízre, aminek a gőze már betöltötte a fürdőszobát, és fehér üveglappá változtatta a tükröt, de valójában a testem egészen másfajta forróságtól izzott. Valamitől, amit Mike okozott, és csakis ő menthetett meg attól, hogy lángra lobbanjak tőle.

Sátáni kacajt hallattam miután a vár úrnője kitűzte a fehér melltartót a megadása jeléül, és így szabad prédává vált a falai között senyvedő szűz.
~ Hmm, lehet, hogy ezen még csiszolni kéne, mert már nem szűz az a királykisasszony, de kicsire nem adunk! ~
Mikor már kellően fogva tartottam a védtelen zsákmányomat és megláttam azokat a hatalmas ragyogó szemeket, hát minden lovagiasságomat össze kellett szednem, hogy ne büntessem meg azonnal ezt az ellenem szegülő rossz kislányt, de még muszáj volt csókpárbajt vívni vele, hogy bizonyítsam ebben sem maradok alul.
Mikor lihegve szabadítottam ki ajkaimat, már annyira készen álltam, hogy engedve késérésnek a lehető legsúlyosabb büntetést szabjam ki rá, hogy nem is kellett sokáig várnia, ráadásul a terepet is előkészítette számomra, így alig ejtette ki az utolsó szavakat, máris meglovagolhatta azt a bizonyos karót.
- Azt hiszem ezt a fajta büntetést még sokszor és sokféleképpen fogjuk alkalmazni. – nyögtem felhevülten a fülébe, miközben csókokkal borítottam a nyakát és a vállat.

Persze, mint mondtam én szavatartó ember vagyok és a bűn is akkora volt, hogy nem lehetett azt csak úgy egy alkalommal letudni, így aztán míg a forró gőzfelhők beterítették a fürdőszobát, még nagyon sokszor kemény fenyítésben részesítettem ezt a bűnös nőszemélyt.
Még jó,, hogy a fürdőkád lábait erősebb anyagból gyártják, mint az ágyét, habár már úgyis átköltözünk az én lakásomba, ott meg beépített van.

A hideg csempe a hátam mögött nem maradt sokáig hideg. Nem kizárólag a forró gőz miatt, hanem a felhevült testünk is hozzájárult ahhoz, hogy hamarosan kellemesen átmelegedjen. Nem mintha maradtunk volna azon az egy pontján a kádnak, ami azt illeti, nem volt olyan apró szeglete, amit ne jártunk volna be. A zuhanyfüggöny sem maradt sokáig a helyén, mert az egyik ,,büntetés" végén egy hatalmas sikollyal belemarkoltam, és letéptem. Nem volt kár érte, azért jobban aggódtam, hogy a kád lábai ne vállaljanak szolidaritást az ággyal, és szakadjon le legalább az egyik lába. Reméltem, hogy Mike lakásán majd beépített kád lesz.
Bűntudatosan hagytam, hogy a szexi ostromló újra és újra megfenyítsen, sőt, amikor épp kegyelmen járt az esze, csak még szorosabban öleltem, hogy ezt a hülyeséget nagyon gyorsan felejtse el, nekem bűnhődnöm kell, és gaztetteimért megérdemlem a többszörös karóbahúzást. Mike vadító teste, elképesztő profizmusa a szeretkezés terén olyanná tette vele a hancúrozást, mint valami drogot. Képtelen voltam vele leállni, és eszembe sem jutott leszokni róla. Persze lehet, hogy a menetek számát így illemtan óra előtt ajánlatos lett volna legalább a kétjegyű számok alatt tartani, de hát az vesse rám az első követ... hát, aki meg akar halni, ami azt illeti, viszont senki sem hibáztathat azért, mert ennyire nehezen engedtem el egy olyan őrjítően szexi pasit, mint ő.
Kicsit később, amikor már a fürdőszoba ismét fogjuk rá, hogy rendzett, és viszonylag száraz volt, épp a hajamat szárítottam, amikor eszembe jutott, hogy nemsokára kezdődik már az első óra.
-Szivem - kiabáltam oda Mike-nak, hogy túlharsogjam a hajszárító zaját -, tudod mire gondoltam? Talán nem ártana, ha...
A hajam megszáradt, a hajszárítót kikapcsoltam.
-... vennénk egy olyan filces táblát - üvöltöttem tovább, aztán eszembe jutott, hogy Mike már bizonyára hallja, amit mondok normál hangerővel, így némiképp halkabban folytattam. - Van itt a közelben egy áruház vehetnénk egy olyan szép nagyot, gurulós lábakk. Mert hogy a falamra nem fúrjuk fel az tuti. Egyébként ugye nem kell blúzt és csokornyakkendőt húznom? Mert hogy az ki van zárva!
Ha Mike beleegyezett a vásárlásba, gyorsan magamra kapkodtam a ruháimat (persze nem az összekoszoltat, hanem a tiszták közül), és már indultam is.
-Vezess a paripádhoz, hős lovag - vigyorogtam rá.

//Folytatás: Brooklyn - Hipermarket//

Nagyon örültem, hogy az építtető ilyen masszívra építette a fürdőszobát, na meg a falak sem papírból készültek, mert akkor már rég feljelentettek volna minket csendháborításért.
Így is olyan dörömbölést csaphattunk, hogy azt hihették egy rinocéroszt zártunk a fürdőbe.
De igazán nem tehetek róla, hiszen akár hányszor csak megláttam, főleg ilyen lenge szerelésben, már megvadultam tőle és egyszerűen nem tudtam vele betelni. Az a törékeny, de egyúttal izmos teste, bőrének illata, vehemenciája és találékonysága a szex terén mind, mind hozzájárultak, hogy én is nagyon kitartó legyek és álljam vele a versenyt. Azt hiszem nagyon is összeillettünk e téren, azt nem lehet elvitatni tőlünk.
Mikor már a helyiség minden létező és nem létező sarkában megbüntettem Aya-t kimerülten vánszorogtam ki, hogy átadjam a terepet a szépítkező hölgyeménynek, akin sokkal kevésbé látszott meg a kimerültség.
~ Vasból van ez a csaj, vagy doppingol! ~ morogtam magamban, miközben elterültem az ágyon, hogy megpróbáljak regenerálódni.
Felkaptam a fejem, ahogy a hajszárító mellől igyekezett a tudomásomra hozni valamit, de mivel nem nagyon hallottam lemásztam az ágyról és az ajtóhoz mentem, ekkor kapcsolta ki Aya a szuperszónikus repülővel vetekedő hangú gépet és ordított tovább fél méterre a fülemtől.
- Áúú! – kaptam a fülemhez megjátszva, hogy fájdalmaim vannak. – Mit kéne vennünk? Filmes stábot? Minek az nekünk? – kiáltottam vissza neki a fülemre tapasztott kézzel, de aztán nem álltam meg, hogy el ne vigyorodjam magam. – Oké, oké! – védekeztem, ha Aya hozzám akart volna vágni valamit. – Menjünk vegyünk neked táblát, és nem nem kell kiöltöznöd Ratna fogadására, de……-néztem meg őt tetőtől talpig, mintha mérlegelnék valamit, - de egy szárit azt vehetnénk, úgy megnéznélek benne!
De már startoltam is vissza a szobába, nehogy ideje legyen letámadni, és kikaptam egy másik farmert és egy pólót a szekrényből, hiszen az enyém csurom vizes volt.
- Már mehetünk is hölgyem, a hintó előállt. – nyújtottam a karom szertartásosan.

*Némán bandukoltam az utcán.*
- A franc essen ebbe az egész munkahely keresgélős szarságban.-* Dünnyögtem az orrom alatt és tovább lépkedtem a magassarkú szandálomban a járdán. Éppen munka ügyben jöttem el idáig, csak visszafelé eltévedtem. Iszonyatosan fáradt voltam, sajgott a vállam a laptop miatt és már vagy négyszer elátkoztam a buszt, hogy nem jár erre.
Így kénytelen-kelletlen nekiiramodtam és csak mentem és mentem és mentem. Aztán körülbelül három óra sétálás után ide lyukadtam ki. Egy padot kerestem, majd letelepedtem rá. Előkotortam a laptopomat és elkezdtem egy térképet keresni. Mikor nagy nehezen megtaláltam, hogy egyáltalán hol a búbánatban vagyok, elkezdtem keresni a megfelel útvonalat, hogy hazajussak. Aztán amint megtaláltam eltettem a laptopom, aztán elindultam tovább az úton. Közben halkan dünnyögtem egy, -az eszemben lepergő- dalt és igyekeztem azon az útvonalon maradni, amit fent láttam. Bár amennyire képes voltam megszerkeszteni bármilyen mérnöki rajzot, olyannyira el is tudtam tévedni egy térkép segítségével. Hiába nő volt a javából és alig tudtam eligazodni egy rohadt úton így is, nem hogy térkép nélkül. Aztán egy kis idő után egy újabb padra telepedtem és elővettem a táskámból egy kis vizet, mert már szörnyen szomjas voltam. Belekortyoltam a meleg vízbe, majd visszacsavartam a kupakot az üvegre és felnéztem az égre. Egy nyárfa alatt üldögéltem, ami kellemes árnyékot adott, így megtudtam szabadulni a nap veszedelmes sugarai elől, ár így is éreztem, hogy az orrom kezd megpörkölődni.*
~ A franc essen ebbe, de komolyan, elő kell bányásznom a fránya jogsimat és egy autót, de sürgősen. ~

Jobb kezemben a telefon, bal kezemben a kormány egyik szemem az aszfalton másik a térképen. Aztán hirtelen mind két szemem a telefon képernyőjére szalad ahogy eltűnik róla a kép. Megrázom de nem reagál. Lemerült ez a vacak.
~Remek... igazán kitűnő Gregory, tényleg nem kell feltölteni, csak jövök megyek...
Bosszankodtam és behajítottam a hátsó ülésre a telefont. A sűrű fákkal borított utcák nem úgy tűntek, mint ha egy hatalmas mező lenne a közelben, éppen ellenkezőleg. Azzal még nem is volt gond, hogy a sok egyirányú utca miatt elkavarodtam de még egy valamire való lakost sem láttam. Biztos mindenki nyaral vagy a lovardában van. A 40-es átlag tempót nyugis 20 km/h-ra csökkentettem, fejem ide oda járt.
~Ez az utca ismerős... ez is... ez tök ugyan az mint az előző.... EGY EMBER!
Csillan fel a szemem ahogy az egyik utcából ki vánszorogva megláttam egy lányt a padon ücsörögni. Az utca táblára néztem. ,,Behajtani tilos."
Itt lett elegem, gázt adtam és forgalommal szembe behajtottam a kihalt utcán. Finoman fékezve megálltam az útközepén, motor le és kiszálltam a kocsiból.
-Szép napot.
Köszöntem nagyot és odasiettem a lányhoz.
-Tudnál nekem segíteni egy kicsit?