The Queens Pub

- Megint? - kérdezi a távolodó Damon-től.
Max meg foglya a fegyvert és nem túl látható helyre hajítja ki a lehúzott ablakon.
~ Minek az...~
A fiú szájába teszi a cigit és meggyújtja és pár füstkarikát fúj ki.
~Á-há, még mindig meg tudom csinálni. Lehet, hogy nem kellett volna rágyújtanom, mert nem szeretnék visszaszokni. Az az egy év bőven elég volt tüdőroncsolásból.~
Max újra csak a klubban történteken gondolkodik.
~ Olyan gyorsan történt minden, minden összefolyik. A jó hideg sör zamata a számban, a csini pincérlány, a minket méregető banda. Kezd kitisztulni a fejem. Talán ez a cigaretta is eredményez egy kis megnyugvást.~
S gondolatai közepette füstöt fúj ki szájából.
A helyet figyeli, ahonnan minden bizonnyal Damon cipelte ki, miközben továbbra is elméjében kutat:
~ Fegyverdörrenés. Vajon ki lőtt és miért? Csak nem lett komolyabb baja Andrásnak?~
Még mindig a Queens Pubbot nézi, mialatt a szomszédos utcából szirénázó rendőrautók közelednek.

Miután Damon megpróbált ráugrani és a földön felpofozni, András odébb ugrott. A pisztoly már rég nem volt a kezében. A szavai csak homályosan jutottak el haldokló tudatába de a lényeget felfogta. A baj az, hogy nem a modern András.
~MIT KÉPZEL MAGÁRÓL EZ A SENKIHÁZI?!?! EGY HÓNAPPAL HA IDŐSEBB!~
Közben e fent említett személy elrabolta az unokafivérét!
~BOSSZÚ!~
Miután eltelt a szükséges idő, és András nem vérzett el, elkezdte érezni azt a kicsit kényelmetlen jeges érzést amivel sebei gyógyulni szoktak. Hasából irtó lassan csúsztak ki a lövedékek... jeges kínnal téve emlékezetessé távozásukat. András föltápászkodott, véres sörényét hátravetve az ajtó felé tántorgott. Látványra akár egy élőhalott: Csupa vér és tépés. De seb sehol. Csak hegek.
Ilyen állapotban látta meg, ahogy unokafivérének el rablója visszatér.
-HOL VAN MAX?!
Üvölti, majd lerázza magáról a véres lucskot, és lassan fenyegetően, elindul unokatestvére el rablója felé. Látta ugyan, hogy bánik a füsttel de mostani állapotában nem érdekelte.

//lásd facebook//

- NEM VAGY ABBAN AZ ÁLLAPOTBAN HOGY FENYEGETŐZVE NEKEM RONTS!- Damon higgadtan emeli fel a fegyverét és tartja cimborája unokaöcsére ~Bár félelmetesen gyorsan gyógyul, de ha nem húzunk el innen legalább ilyen gyorsan akkor elkapnak a zsaruk és annak csak rossz vége lehet!~
- Jól van és már biztonságban is, a kocsimban!-
*Damon leereszti a fegyvert*
- Gyere, had segítsek, majd út közben mindent megbeszélünk, de már közel járnak a zsaruk és jobb lesz ha minél sietősebben elhúzzuk a csíkot!-
* Damon elteszi a fegyvert és megpróbálja a vállaira venni a sebesültet*
-Bíznod kell bennem, csak úgy menekülhetünk meg ebből a szuper helyzetből. - Hangjában tiszta gondolatok fogantak meg, némi sajnálattal a felindulása és a szerencsére sikertelen pofonja miatt, enyhe cinikussággal a helyzetre való tekintettel.*

-A zsarukkal nem lesz gond...
Mondja András olyan hideg hangon, hogy az bárkit simán megborzongatna.
-Tudod, az a helyzet, hogy...
Szavait elnyomja a kinti halálsikolyok vérfagyasztó operája. Egy hörgés-szerű hang, és néma csend...
-... valaki magának tartogat.
András véres arcán a mosolyt Lucifer csak több hónapos gyakorlással tudná utánozni.


A Vadász kétkedve figyelte az eseményeket. Aztán a csilli-villi városőrök láttán úgy döntött, ha nem akarja hogy, kedvenc prédája a börtönből vadásszon rá, itt az ideje közbelépni.
Normál méretének sokszorosával esett az autók közé, és mielőtt a döbbent emerkék bármit tehettek volna létrehozta az Árnyékkaput, növesztett egy csomó farkat és sorra öldösve a városőröcskéket bedobálta kocsistúl a lyukba majd a klubb felé nézett onnan a vér a velő és a hullák pisztolyok, egyetlen szippantással tűntek el. Legvégül a vadász is beleugrott majd bezárta maga mögött.
Semmi nyom nem maradt. Sem DNS. Sem tárgy. Csak emlék...

- Mi a f***? ~Ezt nem csinálhatta András, ez valami más volt, mindegy ez eléggé zavaros. De a fegyver vajon hogyan repülhetett ki a belsőzsebemből, nos ez valami mágneses erővel is bírhatott hiszen minket nem szippantott be.
*Andrást is a hátára kapja majd sietősen a kocsihoz vinné ~A hátsóülés jó helyen leszel~. Majd rágyújt egy cigire amelyből a füst egy kisebb animációként is megállná a helyét. Egy kocsi 5 teljes kört tesz meg a levegőben, majd elindul előre és a füst szét széled. Majd a rendes kocsit indítja be Damom. Felbőg a motor, egy gyors fordulattal már az utcákon van. A kocsiban ismételten zene szól amit Damon idegesen kapcsolgat, majd betesz egy CD-t, amiről egy mindhármuknak érthető magyar szöveg szól.
[You must be registered and logged in to see this link.] Kisvártatva Damon is elkezdi énekelni a szöveget, ezzel tudatva hogy tud magyarul is.

Max az utolsó slukk leszívása közben kihajítja az eddig szájában égő cigarettát az ablakon és közben különös dologra lesz figyelmes.
Az árnyék szépen lassan épületről-épületre kúszott...
~ A Vadász!~
Az egyik tömbház oldaláról hirtelen a kocsik közé vetette magát. A járókelők és az autósok döbbenten figyelték az út közepén létrejövő árnyékkaput, majd az szépen lassan mindent bekebelezett maga körül. A Vadász farkai sorra döfték le az ártatlan polgárokat és a helyszínre igyekvő rendőröket. A Pubból egy szívással eltüntetett minden egyes nyomot, amely alapján azonosítani tudták volna a jelenlevőket. Majd minden, mintha ott sem lett volna eltűnt... Az utca kiürült, a sziréna abbamaradt. Max döbbenten figyelte az eseményeket, nem akart a haláltorkába szaladni, így inkább veszteg maradt. Lélegzete is elállt. S ahogy a Vadász eltűnt szokatlanul csönd támadt. Túlontúl nagy csönd...
~ Alaposan alábecsültem ezt a lényt. Képtelenség lesz megölni. Egy alávaló gyilkos, neki senki és semmi nem számít.~
Max mégis kissé hálás volt ebben a szorult helyzetben neki. Ha most ő nincs életük hátralévő részét egy kis cellába töltötték volna valamely civilizációtól távol eső, mutánsoknak fenntartott börtönben.
~ Ha egyáltalán életben hagytak volna minket.~
Gondolatai közepette kivágódik a Pub bejárata és Damon lép ki rajta, hátán Andrást cipelve. Kuzinját a hátsó ülésre fekteti és már indulnak is, miközben egy Max-nek teljesen ismeretlen, de magyar szövegű dal csendül fel a lejátszóban...

András döbbenten veszi észre hol van, kinek a hátán.
-Tudok én járni... Inkább Maxért kell aggódni....
De ekkor már be is tették. A magyar zenére érdeklődve kapja fel a fejét de nem szól semmit.
Inkább a kihalt utcát figyeli.
~Ennyi élet egy halálért... Ez a vadász nagyon kiérdemelte már, hogy elkapjuk.~
Akaratlanul is rábólint saját meglátására.
~Majd a Xavierben kitanulom a képességem, segítséget kérek Chrisstől meg ki tudja? Lehet, hogy akarnak jönni mások is...~

-Most sem térek magamhoz- két slukk közben- mi a kékeres-véres sokat használt gyíkom volt ez az izé?! Szent szar!- Ahogy befejezi a finom káromkodást magyarul, eszébe jut, hogy nem biztos hogy tudnak a kocsiban ülök magyarul, így angolra vált de előtte ismételten rágyújt.
- Ne haragudjatok, édesanyám magyar és tőle tanultam hogyha nagyon ideges vagyok akkor inkább magyarul osszam ki a tanáraimat például az általános vagy a középiskolában.- Újabb cigaretta kerül elő mivel az előzőt gyorsan elszívja amitől kissé már megnyugszik. Miután meggyújtja ezt a cigit is, elmondja amit az előbb magyarul-
- Mi ez ti tudtok róla valamit? Miért nem ölt meg? Miért tüntetett el mindent a Pubból? ~Valahol ez nagyon jó mert így nem lesz gáz ha majd bemegyünk ismételten a pubba, de azért most kicsit meg kéne húzzuk magunkat, DE MI EZ A....~

~Kezdem unni hogy mindenkinek elmondom mi a vadász...~
András magyarul válaszolt tőmondatokban:
- Egy mutáns. Aki elrabolta a szüleimet, és az a legfőbb vágya, hogy vadásszak rá ha már erős leszek. Ez a mániája. Ha nem vagyok képességem teljes birtokában amikor nekimegyek megöli a szüleimet. Azért én királyi vér vagyok. Ennyi elég?
András reméli, hogy igen. Fölül, és tovább nézelődik.
~Basszus már nagyon várom a Xaviert. New York kicsit túl pörgős az ízlésemnek.~

~ Ő is Magyar... Bár a neve sokat sejtetett de nem gondoltam volna hogy Magyar származású András.~
-Hmm. Örülök hogy "honfitársak vagyunk" bár én itt születtem és itt nőttem fel, édesanyám sokat mesélt a Magyar történelemről a világháborúkról a megszállásokról és még rengeteg mondát és mesét Endre királyunkról akiről kaptad a neved is, vagy Attila királyunkról akit Isten ostorának is neveztek és Botondról a hatalmas harcos-hadvezérről, aki buzogánya egyetlen csapásával hatalmas lyukat ütött a Bizánci érckapuba.
-Max te is beszéled a szép Magyar nyelvet? - Arcán egyértelműen látszik hogy egy "természetesen beszélem" válaszra vár-

*Mielőtt Max bármit is mondhatna így szól Andráshoz Damon*
-Nézd András, tudom hogy eléggé elhibázott cselekedet volt azt a pofont megindítani, ami elől szerencsére ki tudtál térni... Szeretnék elnézést kérni a modoromért, csak tudod mikor kinn voltam Oroszországban megszoktam a nagybátyámtól hogyha valami hülyeséget csinálok akkor kapok egy jó nagy maflást és valamiért úgy éreztem hogy ezt a helyzetet kevesebb vérrontással is meg lehetett volna oldani... Feleslegesen nem szeretek vért ontani, bármennyire is megérdemelték, tiszta lappal akartam indulni és nem jött volna jól még egy körözés a nyakamba, mivel éppen hogy eltudtam simítani a régi dolgokat...- Kissé elhallgat- De szerencsére ezt a problémát megoldotta a Vadászod, aki lássuk be hogy egy áldásos átok, olyan testőröd van aki nem hagy egykönnyen elpatkolni, de ez most nem lényeg. A lényeg az hogy mélyen sajnálom hogy meg akartalak ütni, de kérlek nézd el nekem és kezdjük tiszta lappal!*Hátra nyújtja a kezét és a visszapillantó tükörbe nézve várja a reakcióját az egyre szimpatikusabb ifjúnak.* ~ Jól harcol, és ez a kisebb csodafegyvere... Ahogy láttam verekedni is jól tud, és mindennek a tetejébe még MAGYAR is, ennél jobb egyveleget ki se lehetett volna találni. *Önelégült és örömteli széles vigyor terül el az arcán ahogy ezt végig gondolja.*

András, kezetfog Damonal majd így szól.
-Felőlem legyen, de a vadász nem a testőröm, és töbször támadt már rám. Egyszer kreállt a gyomrom helyére egy húszcentis jukat.
~Arról nem is beszélve amiket eddig tett elenem. És...~
... nem azt mondtad, hogy nem bírod ha fölöslegesen ölnek. Nos akiket megöltem, megölném újra semmi gond nélkül... De a Vadász ártatlanokat ölt...
~Nem rossz mutáns ez a Damon, csak ki krll még forrnia...~
Elmosolyodott,a borászos szóviccen. A régi szép Corvinusi idők...

Max elbambul maga előtt - és a nagy sebesség miatt - a házak egybefolyó masszáját nézi. Gondolatait a mellette ülő Damon kérdése szakítja félbe.
Ám mielőtt bármit is mondhatna válaszul, unokatestvérétől kér bocsánatot, valamiféle majdnem megtörtént pofonért.
~ Mi van? Már semmit sem értek.~
- Milyen...? - azonban mielőtt befejezné kérdését, feje hozzáér az ülés támlájához.
Felordít:
- Ááá, azt a #####. Kéne valamit csinálnom ezzel a fejfájással. Na szóval, milyen gyilkosságról és vérontásról van szó? - és kérdőn néz Andrásra, mialatt feje búbját simogatja.
Majd eszébe jut, hogy nem válaszolt Damon-nek, így felé fordulva:
- Természetesen igen. Édesanyám magyar származású, de én még sosem járhattam Magyarországon. Kis koromtól fogva New York-i lakos vagyok.
Majd mindenkinek:
- Na és? Hogyan tovább? Merre megyünk?

*Damon elmosolyodik Maxen*
-Elnézünk a kórházba hogy nem e történt nagyobb bajod, aztán majd meglátjuk hogy merre visz az este.
*Aztán elgondolkodik András mélyreható szavain....~Ártatlanokat öl~*
-Még az hogy öl valahogy nem is borzasztana el. ha lenne oka rá, hiszen senki sem ártatlan... Ebben a világban csak az újszülöttek ártatlanok és az édesanyák... De vajon ok és cél nélkül öl? Mi ez?- szegezi a kérdést Andrásnak.- Persze mutánsnak nevezett akármi, de ez nem szimpla mutáns...- Ezt az okfejtést kicsit inkább magának mintsem a kocsiban ülő másik két személnek mondja- Az ember, ember, az állat, állat ez eddig tiszta sor, de egy mutáns az se nem ember se nem állat. Persze hogy vannak úgynevezett jók és rosszak, de cél nélkül ölni...Ez nekem olyan mintha ok és cél nélkül élnék...- okfejtése végén rágyújt egy cigire és körbekínál mindenkit, kezdve Andrással, majd ha András elfogadja vagy visszautasítja a kínált dohányárút, Maxnek is átnyújtja a dobozt.

// Folytatás a kórházban//

-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet...
Mondja András a kórházra célozva.
-Mint három, mutáns nem hiszem, hogy sok esélyünk van ellátást kapni a cousin számára...
András ellenben viszont, mintha hallott volna valamilyen rendelőről...
-Visszatérve a vadászra nem cél nélkül ölt. Engem akart szabadlábon tudni.
Hiszen ő azt akarja, hogy felkészülten üldözzem, és ezt egy börtönből nehéz kivitelezni.
~Ellenben egy iskolából...~


//Az ég szerelmére Melyik kórházban?//

-Van pár ismerősöm a Saten Island-i kórházban és valami jó sztorival be tudjuk vinni, Maxet. Gondolom nem az lesz az első kérdésük hogy: -Mutánsok vagytok?- És ha igen akkor is egy egyszerű: " nem dehogy hova gondol, csupán a sérült barátunkat hoztuk ide" dumával el van rendezve az egész.

// Hány korházat ismersz még New York-ban? írd be a keresőbe csak 1et dob ki... //

András, bár nem volt meggyőzve, így szólt:
-Ok, végül is kezedben a kormány...
Erős kétségek gyötörték de mindegy. Ha kötekedni kezdenek akkor kivágjuk magunkat...
~Lassan ideje lenne pihenni, ez már a második éjszakám lesz alvás nélkül, ha nem lenne a képességem már biztos hortyognék...~
Az fel se merült benne, hogy fáradtságához köze lehetne a hegeknek, amiket rekordsebességgel gyógyított be, ez a baj a fiatal mutánsokkal azt hiszik övék a világ...

//Folytatás a Steaten Islandi kórházban//

- Nyugalom, nem lesz baj!-Damon érzi Andráson hogy bár bízik benne vannak kétségei afelől hogy vajon biztosan jól cselekszik-e ebben a helyzetben.-
- Ahogy Max jobban van már húzunk is el. Ha Steaten Island-ben nem keltünk nagy feltűnést akkor minden rendben lesz és hamar végzünk. Ott beülünk egy kávéra míg Maxet vizsgálják, látom te sem vagy túl fitt.- Bár András első ránézésre kipihent ha jobban megfigyelik a szemeit, ahogy Damon is a fáradság kitükröződik rajta.

** Hugh**

Ahogy vége volt az óráimnak az egyetemen az első dolgom az volt, hogy rohantam dolgozni. Az az igazság, hogy elég sok helyen melóztam, volt ahol állandósként, volt ahol csak beugrósként részmunkaidőben besegítettem. Na persze. nem könnyű ilyen rohanásban élni, de én már annyira megszoktam. Nem is tudnék egy lelassult világban élni, és persze kellett a pénz is, mert egyrészt azt a kis putrit ahol laktam fizetni kellett, és az egyetem se volt valami olcsó. Mint mindig megint csak a zene volt az ami megnyugvást hozott, ahogy beértem, már ösztönösen intettem mindenkinek, majd eltűntem hátul, a kis szekrényemben elzártam a holmimat, a fülhallgatót csak a nyakamba akasztottam, azt szinte alig vettem le, mindegy hogy hol is voltam éppen. Még csak kora délután van, nincs túl sok vendég, de ahogy közeledik az este, mindig úgy telik meg ez a hely is. Csendesen ücsörögtem a pult mögött, mivel nem vagyok valami magas egyéniség, annyira azért nem tűnök ki onnan, ezen sokszor mosolyogtak már. Amíg nem indul be az élet, addig általában mindig olvasok valamit, most épp a mai újság akadt a kezembe, ahol megint elővették ezt a mutáns kérdést, illetve hogy újra zavargások törtek ki néhány bronx-i kerületben. Ilyenkor többnyire igyekeztem póker arcot vágni, hiszen azért én sem hirdetem a homlokomon, hogy én is csak egy vagyok a mutánsok közül...Ahogy tekintetem elmeredt a mellettem lévő pohársoron, mélyen elgondolkodtam. Lelki szemeim előtt az a vértócsában fetrengő pasas jelent meg, akit ott találtam abban az elhagyott épületben, úgy, hogy már nem mozgott, halott volt, és én meg szinte úsztam az ő vérében...még mindig fogalmam sincs, hogy mi történhetett, és hogy én egyáltalán mit kerestem ott, de ahelyett, hogy hívtam volna a rendőröket, elfutottam.....éjszakánként gyakran gyötörnek különféle rémálmok, és olykor már én magam sem tudom, hogy mi az álom és mi a valóság, mert olyan, mintha ezek vagy megtörténtek már egyszer, vagy meg fognak történni, és tényleg átélem.....talán csak egyszerűen nem vagyok normális...próbáltam konstatálni magamban a dolgot egy sóhaj kíséretében. Lassan a vendégek is elkezdtek szivárogni a pub-ba.

Vannak jobb és rosszabb napok az életemben. Ez a legrosszabbak közé tartozott. Olykor, amikor a szellemek kísértése már olyannyira elviselhetetlen, hogy tudom, ha nem történik valami, dühömben és elkeseredésemben robbantani fogok, egy egyszerű gyógyírhez fordulok. Persze ez is kockázatos: nem tudni, mit hoz ki belőlem. Néha egészen megnyugtat, máskor pedig még dühösebbé agresszívabbá tesz. De ma nincs más esély, meg kell próbálnom, hangozzék bármilyen profánul is... Leinni magam.
Keresni kezdtem tehát egy megfelelő helyet. Olyat akartam, ahová kevesen jártak, de egyszerűen nem volt időm válogatni. A suttogások olyannyira rémítővé váltak, és én ettől annyira ijedté és dühössé, hogy már nem maradt más hátra, be kellett térnem az első helyre, amit megláttam. Magas alkoholfokú italra lesz szükségem, és abból sem éppen kevésre. Talán elég gyorsan fog hatni, és talán barátságossá tesz efelé az őrült világ felé...
A bárpulthoz siettem, és lenéztem az apró termetű hölgyre, aki mögötte ült.
- Jó napot - köszöntem zaklatottan - Adjon valami nagyon erőset, kérem. Mindegy, mit.

Egy hang zökkentett ki a gondolataimból, ami közvetlen közelről, az orrom elől hangzott fel. Felpillantottam, és egy pasas ült velem szemben, aki még tőlem is zaklatottabbnak tűnt. Végig mértem, nem épp úgy festett mint egy kocsmázós fazon, de az én dolgom nem is az volt, hogy bárki felett is pálcát törjek. A kezem fürgén járt, bár a kérdés annyira sablon volt. Nem is várattam sokáig, egy feles poharat tettem le elé, első ránézésre mindenki jót nevet, és kihangsúlyozzák még egyszer, hogy "valami erőset " kértek, mire én csak elmosolyodom, és addig nem adok semmi mást, amíg ezt a tömény alkoholt meg nem isszák, és akkor rájönnek, hogy nem viccből tettem eléjük. Kíváncsi vagyok, hogy ez a fazon is így fog e reagálni.
A vicc az egészben, hogy ha valaki evett már wasabit, akkor el tudja mihez hasonlítani ezt is, hiszen ez is az az alkohol, ami kegyetlenül mar és éget...és nem utolsó sorban eléggé üt is.
Keresztbe teszem a karjaimat a férfi előtt a pult másik oldalán, majd figyelem.
-Elbukott félév az egyetemen? Vagy lelépett az asszony mással? Vagy szerencsejátékon elúszott összes vagyon? Esetleg kirúgták az állásából?-sorolom a legfőbb ilyen bánatra ivás kifogásait, amit eddig többnyire mindig hallok a magukat sárga földig ivó emberektől. Kíváncsian kúszott fel a szemöldököm, hogy ez a szerencsétlen, most vajon mire iszik.
~ Egész jó kis elemzések jönnek ki az ilyen alkalmakból, ami nem jön rosszul, ha az ember pszichológiát tanul, még az is lehet, hogy ha eljutok addig, ez lesz a kutatási témám.~gondoltam, és a gondolaton jót mosolyogtam magamban. De ez a fickó tényleg eléggé nyomasztónak tűnt...

Szó nélkül felhajtottam azt a valamit. Végigmarta a torkomat. Köhögtem egy kicsit, de elégedett voltam, ahogy az ital odalent a gyomromban robbant. Pont erre vágytam. Kellően erős volt. Ez a kislány tud valamit.
- Kérnék hozzá egy pohár vizet is. Meg még egy ilyet.
Aztán felfogtam, hogy az ifjú hölgy kérdezett valamit. Ahogy az alkohol még gyenge, de máris mámorító hatása szétáradt az ereimben, kissé ellazultam. A suttogások erősödtek, próbáltak lebeszélni arról, hogy igyak. Hát persze, hisz már megtanulták, hogy részegen nem figyelek rájuk annyira, és annak is kisebb az esélye, hogy bármit is felrobbantok.
Leültem az egyik magas bárszékre. Keserűen felnevettem.
- Még az sem lenne olyan nagyon rossz, ha ezek mind egyszerre történtek volna. Sajnos, ha elmondanám, nem hinné el, ha meg mégis, úgy megijedne, hogy kirohanna az ajtón.
Vártam a következő adagot. A szellemek, szám szerint jelenleg kettő, egyre hangosabban és hangosabban sivalkodtak. Ebből tudtam, hogy jó úton járok. Elvégre a tompa ember fájdalma is csak tompa, nem igaz? Ez is egyfajta ellenszer, ha nem is a mutációra, de az emlékekre mindenképpen.

~Felbőgetem a motort miután kis szabadidőm engedi és Cristopher is engedte hogy csikit a normális keretek között örültködjek, így hát régi törzshelyem felé vettem az irányt azaz irány a Queens Pub régebben mindig ide tértünk be egy egy verseny után, itt dumáltam először Maxel és Andrással is, szóval sok szép emlék köt ide. Talán most minden jól megy minden zökkenő mentes lesz és nem tör ki újabb bunyó, bár bevallom őszintén hogy bár az edzek kivesznek belőlem, egy jó kis elagyabugyálásba mindig szívesen részt veszek~ Ezen egy jó ízűt mosolygok, majd előkerül régi jó barátom a Black Djarum és az öngyújtóm.
Amíg a pirosban állok rágyújtok egy cigire. A füst lassan terjed szépen formálódik belőle az ízlésemnek megfelelően kialakított kényelmes fotel amihez egy nő viszi a tökéletes hőfokú wishky-t és hozzá a minőségi szivart. ~Kell ennél több?!~

Úgy látszik kell mivel mellém parkolt egy tetű aki még talán a 16ot sem töltötte be de a hidraulikás verdáját járatja full-hangerőn...~ Szájhősök, most kapták apuci pénzén a verdát vezetni sem tudnak és...
Erre odaszól nekem: -Héé van kedved egy versenyhez?
... És mindig beszólnak, vagy beléd kötnek...
Odafordulok, az ablakot résnyire leeresztem némi füst kiszáll, majd egy egyszerű kérdést teszek fel: Mennyi a tét?
-Te vagy az emberem, hát mégis mennyid van? 500$ megteszi?
-Hmm- mosolyodok el kissé- Megteszi, nos mit akarsz játszani?
-Legyen mondjuk gyors meccs, 2 lámpányit hajtunk szabályok nincsenek aki gyorsabb az győz!
- Kezet rá és esküdj hogy a győztes kapja a pénzt. ~Nos ez kissé gáz dolog, de a versenyzők ha csak 2en vannak akkor így szokták hogy ne legyen semmi gikszer a nyereménnyel. Aki nem tartja a szavát annak híre megy és elesik egy rakat pénztől illetve a verdáját is megbuherálják...~
Az eskü megtörténik, a lámpa lassan sárgára majd zöldre vált és kezdődik a verseny.
Eleinte elhasználja az összes nitróját a srác, ami nagy hiba volt, mivel ahogy elfogyott a löket az én kis drágám éppen elérte a végsebességét és ilyenkor kell a nitró! Az eredeti kilómétre óra kiakad, de a digitális tovább mér ahogy kicsit megküldöm máris 314Km/h sebességen repesztek, majd pár kerülgetés után meg is előzöm a fiatal srácos és a barátnőjét akit eddig észre sem vettem.
~A verseny végkimenetele vitathatatlan ezt a lemaradást nem tudta volna behozni soha, az én kocsim lehet hogy nem egy csúcs modern gép kívülről, de belülről, nos igen ami igazán számít az mindig a motorháztető alatt van~
A versenyek vége. Nyertem, bár ez a sok éves tapasztalat és a kocsikhoz való szakértelem meg persze a kiváló autó is teszi.
-Nyertél... Itt a pénzed, nem hittem volna hogy bekövetkezik, de meg kell tanulnom hogy az élet nem fenékig tejfel, Ezzel átnyújtja a pénzt.
*Meglep a fiú szerénysége, és az is hogy nem fenyegetőzik ~Elég jól versenyzett, de kapkodott... ~Átszámolom a pénzt.*
- Nos egy tanácsot tudok adni, mindig hagyd hogy a géped kihozza a maximumot magától csak a végén eressz rá plusz löketet és minden menni fog.- Megkínálom egy szál cigivel, majd pár gondolatot még váltok vele, és elköszönök tőle. Beszállok a kocsimba és tovább is hajtok a Queens Pub.

~Szegény srác, pedig jó gyerek volt, de ez ilyen én is buktam párszor az elején és mindig megkaptam a tanácsokat ebből sokat tanul és jobb lesz neki!~ Kicsit megnyugtattam magam hogy a gazdag sráctól elvett pénznek nálam jó helye van, hiszen tisztán nyertem meg és még tanácsokat is adtam neki, ergo jobb versenyzővé tettem és az ilyen szakmai titkokat persze tovább adják a versenyzők, de csak az ismerősöknek...
*A pub előtt leparkolok olyan helyen ahol eddig is, jól rálátok, de a járókelők és a huligánok szeme elől kissé mégiscsak el van rejtve.
Kiszállva a kocsiból már csak 50$ van nálam a többit biztos helyen hagytam, ahol csak én találhatom meg. Majd besétálok a pubba és az elképzeld wishky-ből rendelek egy pohárral így iszogatok magányomba egy
széken a pult előtt, most nincsenek sokan a pubban, két-három társaság( 8-10 fő) egy-két olyan ember akik várnak valakit, de a pubban lévők száma mindig változik, hol jönnek hol mennek az emberek.
*Ezzel mit sem törődöm csak kortyolgatom lassan a wishky-t és mellé egy finom szivaromat szívom el amit még a nagybátyámtól kaptam Oroszországban.*
~ Drága Nicolas a te egészségedre!~

// Kocsma túra: Valoria, Kalmár, Hugh //

Rengeteget hallottam már erről a helyről. Elég vegyes vélemények keringenek róla. Cris esküszik a helyre, a suliban is hallottam ezt azt, így veszélyes, úgy veszélyes. A tanári kar pedig egyenesen megtiltotta, hogy ide jöjjünk. De mivel Logannak más elfoglaltsága van, mást meg nem szoktak utánam küldeni Kikki néni pedig egy kacsintással el van intézve nyugodt szívvel léptem be a helységbe. A rám vetülő tekintetek egyike sem tartozott emberhez. Sőt némelyik tekintettből több volt gy arcon és van ami nem is arcon helyezkedett el. Valahogy egy kicsit otthonosabban éreztem magam. Talán valamiféle csordaösztön keríthetett hatalmába. A helység elegáns volt, a bentlakók többsége is viszonylag normálisnak tűnt. Összességében jóérzés volt ide betérni. Utam szokás szerint a pulthoz vezetett amire rákönyökölve kértem két pohár whiskyt. Míg vártam az italra feltornázta magam az egyik székre.
-Mondja csak, ide mennyi ember fordul meg?
'-Kevesebb mint ahány felfordul.
Na ez a válasz megnyugtató volt... Remélem ma nem sokan akarják megzavarni a nyugalmamat. Bár így tetőtől talpig öltönyben elég sokaknak szemet szúrtam...