Sziklás-hegység Nemzeti Park

A két gorilla, kik eddig unottan támasztották hátukat a kocsi szemben lévő falának - egy oldalra nem mertek ülni, mert nagyon dülöngélt ez a vacak - mosolyogva veszi tudomásul amit Sarah mond, majd egy emberként tápászkodnak fel, s sétálnak Dirk két válla mögé. Egyikük még barátságosan rá is teszi lapát kezét a sofőr vállára.
-Sajnálom öcskös, a szerelem néha fáj - jegyzi meg az egyik nagy bölcsen, s megszorítja Dirk vállát.
-Jaja. - Ért egyet pöröly.
-És ha nem akarod megtudni mennyire, jobb ha kussolsz.
-Jajaja.
A duó mindig mesterien értett ahhoz, hogy megsemmisítsen minden abbéli reményt, hogy észérvekkel le lehet őket szerelni, így Dirk az este további részére inkább csendben marad. Még akkor sem szól semmit, amikor Sara egyes egyedül száll ki, igaz látszik rajta, hogy szívesen mozdulna utána, ám Monroe határozottan nyomja őt lejjebb vagy 10 cm-el.

A levegőzés viszonylag nyugisan indul. Ahogy az árnyat, úgy Sarah-t sem állítja meg az őr, akinek erre kell járőrözni, bár ez lehet azért van, mert vérző fejjel, és tátott szájjal fekszik a szemeteskukák közt, még mindig görcsösen szorongatva a gépfegyverét, annak ellenére, hogy eszméletlen, vagy még rosszabb. Ahogy Sarah elhalad mellette - vagy lehajol hozzá, ha nagyon tündéri hangulatban van - két másik fickó ordít rá valamit kínaiul. Természetesen nem értheti, mit mondanak, de a hangsúly és a rá szegezett fegyverek már önmagukban sem jelentenek jót.

Mivel nem kellett most már Dirk okvetetlenkedésétől és lepcses szájától tartanom, így szinte nyugodtan osontam egyik fedezéktől a másikig, egészen addig, míg egy mozdulatlan lábat nem pillantottam meg az egyik kuka mögött.
Kissé közelebb óvakodva már azt is láttam, hogy ez az egyik kínai lehetett, akinek őrködnie kellett volna, legalábbis a géppisztoly a kezében erre engedett következtetni. A vérző feje pedig arra utalt, hogy nem csaltak meg a szemeim, tényleg van itt valaki, akinek nem kéne itt lenni. Mint, ahogy nekem sem! Erre a kibiztosított fegyverek hangja figyelmeztetett és felnézve két másik kínait pillantottam meg, akik elég morcosan fogták rám a fegyvereiket és hablatyoltak valamit, természetesen az anyanyelvükön, mintha ebben az országban mindenkinek kutya kötelessége lett volna érteni őket. Bár most sajnáltam, hogy nem beszélem a nyelvet, de nagyon nem kellett megerőltetnem magam, hogy sejtsem mi a bajuk, hiszen a helyzet eléggé terhelő volt rám nézve, ahogy a mozdulatlan társuk fölé voltam hajolva.
Jól láthatóan felemeltem és megmutattam nekik az üres kezemet, majd az eszméletlen, de lehet, hogy halott őrre mutatva megráztam a fejem és megszólaltam.
- Fiúk, azt hiszem itt nem én vagyok a fő probléma. Jó lenne ezt megbeszélni én csak figyelmeztetni akartalak benneteket. – hazudok folyékonyan, amit persze megkönnyít a rám meredő két fegyvercső is.
Közben persze azon is agyalok, hogy miként kerüljek közelebb hozzájuk. Remélem nem akarnak egyből lelőni, ha meg el akarnak kapni, csak oda kell jönniük a közelembe. Már bántam, hogy a fiúkat a kocsiban hagytam, de hát akkor itt már kő kövön nem maradna és akkor lőttek a fickó elkapási tervének.
Csendben kell elintézni ezt a kis problémát, jobban mondva két problémát.

A két kínai ha értené mit mond Sarah, akkor sem valószínű, hogy nagyon hajlana arra az ötletre, hogy életben kell őt hagyni még pár percig, legalábbis erre lehet következtetni arról, hogy a következő másodpercben egyszerre húzzák meg a ravaszt és...nem történik semmi. Nincs se nagy durranás, se torkolattűz, se halálos iramban közeledő ólomdarab, csak a néma csend. Meg húzzák újra, és újra a ravaszt, de egyszerűen nem reagál a puska. Verejtékező homlokkal sandítanak le a fegyverre, ám nem tűnik fel nekik, mi a gond vele, ezért egyikük a puskát magasba emelve ront rá Sarah-ra, a másik azonban hátra marad bütykölni, és hamarosan rádöbben a problémára. Csak az a kérdés, hogy elég hamar-e ahhoz, hogy ez számítson még valamit a Fúria ellen.
Közben a sötét árny a háztetőn érdeklődve figyeli az eseményeket, viszont ha Sarah csak egy pillantást vet rá esetleges győzelme után, menten tovább oson, pontosabban szólva eltűnik, mint árnyék a falon, amikor egy pillanatra elfordulunk, hogy felkapcsoljuk a villanyt.

Hát, ahogy a szemükbe néztem, rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog összejönni! Azt is tudtam, hogy ilyen közelről ezek a golyók nagyon fognak fájni, bár aktiváltam a páncélbőrömet, de az most csak kis mértékben fog megvédeni, arra meg esélyem sem volt, hogy mindkettőt elérjem pár másodpercen belül.
Kicsit ezek után le is fagytam, így aztán volt szerencsém végig nézni, ahogy az ujjuk a ravaszra szorul és megfeszítve az izmaimat készültem rá, hogy a testembe vágódjanak a lövedékek. Aztán………..semmi! Nem történik semmi, csak az egyre idegesebben rángatózó ujjaikat látom, majd a szemükbe nézve az értetlenséget kiülni rajta.
Végül egyikük megunva a dolgot, gondolt egyet és a gépfegyverrel szeretett volna agyonverni, de ekkor már oldódott a görcs és egy kaján mosollyal léptem közelebb, hogy megtörjem a rohamát, majd elhajolva a lendülő vas elől, azonnal megragadtam a csuklóját.
Üvöltése felverte az éj csendjét, de nem sokáig, mert pár másodperc múlva habzó szájjal, rángatózva terült el a lábaim előtt.
Nem vártam meg míg a társa megszereli a valamiért még mindig csütörtököt mondó fegyverét és kisebb adok kapok után, amit védekezésül bemutatott és ami talán okoz majd egy-két lila foltot, ő is a másik kínai sorsára jutott. Most ismét halotti csend ereszkedett a területre.
Lihegve emeltem fel a fejem, hogy megnézzem számíthatok-e még váratlan látogatókra, de csak egy árnyat láttam ismét, ahogy szinte azonnal a semmibe olvad, és már megint csak a szememet meresztgetem.
- Mi a jó isten folyik itt? Ki lehet ez a Szellem? ~
Beljebb nem akarok menni a történtek után, de a kíváncsiság a józan eszemnél is erősebb, és nem akarom kihagyni, hogy lássam mire készül a kínaiakkal, és főleg mire megy velük. Találnom kell valami ablak félét és elkerülni a többi őrt.
Nem vagyok hülye, tudom, hogy z előbbi kis közjáték, hogy nem működött a két szerencsétlen fegyvere, nem lehet véletlen, ekkor mákom nem lehet. És ezt a rejtélyt sem ártana megoldani.

A Fúria nevéhez méltó módon bánik el a két szerencsétlen őrrel, kiket könnyedén győz le, még ha nem is túl halkan. Ablakot ezen a szinten nem fog találni, viszont ha követi az árnyat a háztetőre, ott már több szerencséje van, igaz a célpont szőrén szálán eltűnt. Egyre biztosabb, hogy tényleg ő lesz ez a szellem.

-Hol a fenében lehet ennyi ideig?
-Fékezd magad Rómeó, megmondta, hogy nem akar tőled semmit.
-JA JA JA!
-Nem értitek, ez most más! Mi van, ha lebukott? Akkor lehet pár perc, és nekünk is reszeltek!
-Hát...akkor ha nem jön vissza pár perc múlva, utána mehetsz.
-Ja ja ja!

Sarah közben megtalálja a tetőtéri ablakot, amin keresztül nem mindennapi látványban lehet része: a Kínai maffia vezetője - polgári nevén Jason Chang - álldogál odalent, és épp az egyik testőrétől szeretne megtudni valamit, bár a fene tudja, hogy mit. Nem arról van szó persze, hogy a lány nem hallaná, mit beszélnek, a főnök ugyanis úgy ordít, hogy szinte beleremeg az üveg, csak sajnos kínaiul. A testőr épp magyarázkodna, mikor irdatlan nagy robaj hallatszik az épület egy másik részéből, a főnök pedig oda küldi őt, a többi testőrrel együtt. Percek múlnak el néma csendben, csupán a főnök egyre kétségbeesettebb kiáltása töri meg néha azt. Egyre kétségesebb, hogy bármelyikük is vissza fog térni.
-Jól figyelj, mert csak egyszer mondom el. - Zendül fel egy halk, mégis fenyegető hang a szoba másik végéből. A hang gazdája egy fekete szabadidőruhát viselő férfi, kinek arcát egy sötét símaszk rejti el a világ elől. Mondhatnánk, hogy a semmiből bukkant fel, de valójában több nyitott ajtó is van abban az irányban, ahonnan jött, ezt leszámítva azonban tökéletesen illik rá a Defoe által adott "személyleírás". A maffiózó természetesen nem adja magát könnyen, fegyvert ránt, és meghúzza a ravaszt, mire most sem történik semmi. Erre a fekete ruhás akkorát lekever neki, hogy jó öt métert zuhan hátra, mintha valami rajzfilmben lenne. A kínai utolsó méltóságát összeszedve tápászkodik fel, s ordítozni kezd a betolakodóval, ki csendben hallgatja végig a haladzsát, majd válaszol azzal a rémisztő, mély hangjával, mely Sarah-nak valamiért furcsán ismerős.
-Pontosan tudom, hogy érted amit mondok...
Erre újabb kínai ordítozás a válasz.
-A keresztneved Jason, te rizszabáló mamlasz. Arról nem is beszélve, hogy figyelek egy ideje. Mindent tudok rólad.
-Mit akarsz?
-Ez a város mostantól az enyém. Ha itt akarsz maradni, hűséget kell esküdnöd nekem...
-Még mit nmmm...
A férfi nem tudja befejezni válaszát, ugyanis a fegyvere után matató kezére irdatlan erővel rátapos a fekete ruhás. Még Sarah is hallja a reccsenést.
-Negyed órámba került elintézni 20 embered. Adj egy napot, és kiirtom az egész bandát. Ne akarj Boower sorsára jutni.
-Oké...
-Jó fiú. A szabályok a következők: a havi profitod felét nekem kell adnod, és mostantól nincs gyilkosság az engedélyem nélkül, hacsak nem a saját házadban támadnak meg.
Lelép a sérült kézről, hátat fordít a kínainak, s lassan az ajtó felé kezd sétálni, mielőtt azonban távozna, egy pillanatra még visszafordul.
-Majd elfelejtettem, senki sem árulhat drogot kölyköknek. Nem viccelek, akik meglátok egy iskola körül, levágom a fejét, és hazaküldöm a szüleinek.
-M..mégis ki a fele vagy te? - kérdi remegő hangon a még mindig a földön fetrengő Kínai.
-Szellem - feleli jéghideg hangján, anélkül, hogy visszafordulna, vagy csak megállna egy pillanatra.
A "Szellem" kisétál az ajtón, Sarah vállát pedig óvatosan, mintha tűzforró sütő lenne megérinti egy pillanatra hátulról Dirk.
-Levegőzni mi? - suttogja szemrehányón.

Mivel egy valamire való ablakot sem találtam, így úgy döntöttem mégis csak megkockáztatom a tetőt, ahol azt az alakot láttam eltűnni. Mint, ahogy sejtettem az emberemnek már csak hűlt helye volt, viszont a tetőablakon keresztül ragyogó rálátásom lett a lenti raktárhelyiségre, ahol nem mást, mint Jason Chang-ot, a város kínai maffiájának vezetőjét volt szerencsém megpillantani. Persze nem egyedül volt oda lenn, hanem népes testőrségével, és egyik tagjának éppen leordította a fejét. Bár ragyogóan hallottam minden egyes szavát, csak az volt a baj, hogy egy kukkot sem értettem belőle, mert jó szokásukhoz híven az anyanyelvükön karatyoltak.
A hatalmas robajra még én is összerezzentem odafenn és persze a Főnök is nagyon szerette volna tudni az okát, így botor módon oda küldi az embereit és ott marad egy szál magában. Én bár nem vagyok profi ebben a szakmában, még én is tudom, hogy ez oltári nagy marhaság volt, és azt is sejtettem, hogy ez nem a véletlen műve volt, amiről pár perc múlva meg is bizonyosodhattam.
Aztán megjelent Ő! Semmi kétségem nem volt, hogy a főnök erről a fickóról beszélt! Bár nem mondott róla sokat, az a kevés is tökéletesen illett rá. Igaz az arcát maszk takarta, de erőteljes, hidegen csattanó hangja és hirtelen feltűnése mindent elmondott. Az ajtók ugyan nyitva voltak a raktár azon részén, de a mozgást akkor is kiszúrtam volna, így meggyőződésem volt, hogy egy teleportáló mutánshoz van szerencsénk, akit csak akkor fogunk tudni elkapni, ha meg tudjuk lepni, és most, hogy saját szememmel látom, hogy a maffiózó pisztolya is csütörtököt mond, már kétségem sincs, hogy ez is az ő műve.
Mondjuk a fizikai adottságai sem elhanyagolhatók, mert olyat mos be a kínainak, hogy szabályosan feltörli vele a padlót.
Nagyon fülelek, hogy mit mond neki és valahogy a hangja hallatán ismerős borzongás fut végig rajtam, de az okát nem tudnám megmondani.
Kis értetlenkedés, és némi fájdalmas ráhatás után, a kínai maffiafőnök hajlandó figyelni a férfire és komolyan venni az ajánlatát, ami inkább ultimátum, mint ajánlat.
Ha nem félnék, hogy lelepleződöm, még füttyentenék is elismerésem jeléül, ahogy pikk-pakk letudta a tárgyalást, ráadásul a szabályai is tetszettek, majd követtem pillantásommal, amíg el nem tűnt, és ismételtem meg a fülemben visszhangzó nevet: Szellem!
De ekkor valaki megérintette és bármilyen óvatosan tette ezt, nem tett jót az idegrendszeremnek, így szinte azonnal aktiválódtak a tüskéim, de a hátam mögött sutyorgó Dirk szerencséjére, addigra elvette rólam a kezét és én sem kevertem le neki egyet ráadásul.
- Annak indult. – morogtam, mikor visszanyertem a hidegvéremet. – Csak közben megláttam az emberünket és nem volt idő, hogy szóljak nektek is. – vontam meg a vállamat. – De azt hiszem jobb, ha igyekszünk, ha el akarjuk kapni, mert innen már elment és van egy sanda gyanúm, hogy hová tart majd. A megérzésem szerint teleportáló mutáns és, csak akkor járunk sikerrel, ha meglepjük és nem számít ránk. – magyarázom Dirk-nek. – Csapdát kell állítani, kell egy csalimadár. – néztem sokat mondóan a srácra.

-Ho ho hó! - Kapja fel a két kezét védekezésképpen Dirk, miközben hátra ugrik ijedtében - Nyugi, csak én vagyok az.
Mikor látja, hogy Sarah kissé lenyugszik ő is közelebb húzódik az ablakhoz, ám a "Szellem"-et már nem láthatja.
-Miből gondolod, hogy...hűha, ezt ő művelte? - kérdi suttogva. - Mos, hogy így belegondolok,a főnök is mintha sántikált volna reggel. Lehet, hogy...
Közben odalent beindul az élet. Csikorgó fékekkel farol be fél tucat autó az udvarba, és vadiúj fegyveres elmebetegek szaladnak be az épületbe, hogy sérült társaik, és persze a főnök segítségére siessenek.
-Talán jobb, ha megyünk.
Innentől kezdve, ha Sarah vele tart, nagyon szedi a lábát, viszont természetesen út közben sem képes elhallgatni, bár ez kivételesen talán érthető.
-Csalimadár, remek és mégis kire...hé...miért nézel így rám? Nem, NEM! Különben is...
Közben visszaértek a kocsinak nevezett romhalmazhoz az utca másik végén,
-Hogy gondoltad? Ez a fickó nem engem akar...ugye nem engem akar?
-Hé Rómeó! Az útra figyelj! Meg kell lógnunk egy rakás kínai elől.
-Ja ja ja!
-Mi a fene történt odabent?
Dirk gázt ad, a másik két manus pedig Sarah-ra szegezi a tekintetét.
-Láttál valamit?

Dirk ugyan magát az elkövetőt nem láthatja, de a művét igen és az is elég nagy hatást tesz rá. Azonban megérkezik az erősítés és igazat kell adnom ennek a beszélő papagájnak, hogy ideje lesz lelépni innen, ha nem mi akarjuk elvinni a balhét az új, feltörekvő bandafőnök helyett, aki elég nagy babérokra vágyik.
Sietve, de óvatosan lemászunk, majd visszaosonunk a kocsihoz és nem árt, ha nem vonjuk magunkra a figyelmet, mert ezzel a romhalmazzal, nem jutnánk messzire, ha menekülni kellene. Persze nincs olyan szerencsém, hogy közben Dirk befogja a száját, csacsog tovább, mintha valami gyűlésen lennénk, ahol még fizetnek is érte.
- Kuss legyen már Dirk, az istenedet! – förmedtem rá, mikor más a kocsinál voltunk. – Képtelenség tőled gondolkodni! Persze, hogy nem téged akar, hanem a főnököt, de ha te ülsz be az irodájába és mi meg felkészülten várjuk, akkor megcsíphetjük, csak okosan kell megszervezni, nem úgy, mint ezek a kutyafalók. – intettem a raktár felé.
Monro és Kalapács is egyetértettek velem, ami nem volt újdonság, de legalább rájuk számíthattam, na nem észben, hanem erőben, meg megfélemlítésben, de most kíváncsiak voltak, hogy mi történt.
- Igen! – bólintottam. – Láttam a fickót, bár az arcát nem, de simán elintézett vagy 20 kínai tagot és a főnökük is gyorsan behódolt neki. – foglaltam össze tömören a látottakat. – Szerintem teleportáló mutáns és a következő áldozat kedvenc főnökünk lesz, így ott kell csapdát állítani, egyébként esélyünk sincs, hogy elkaphassuk. – vázoltam a tervem.
- Abban biztos vagyok, hogy felkészült lesz és számít valami hasonlóra, így okosnak kell lennünk és dupla csapdát állítani, hogy amikor az elsőt hatástalanította, azt higgye győzött. Akkor kell lecsapni rá.

-Hát, nem tudom. Most álljunk Defoe elé azzal, hogy meglépett előlünk, de ha szétbarmolhatjuk az irodáját, talán kicsinálhatjuk? - Kérdi Dirk, s le sem tagadhatná, hogy nem igazán győzte meg őt a terv.
-Te csak vezess hősszerelmes - hurrogják le a melákok kórusban...illetve csak Monroe, társa szokás szerint triplán helyesel a javaslatra.
-Ugyan már! Még ha velünk is van mindhárom mutáns, ez a pufa...B@>đ+!!! - Túl későn veszi észre a gyakorlatilag az út közepén álló, sötét ruhás alakot, ki úgy bámul rájuk, akár valami kísértet. Egy pillanttal később a szélvédő betörik, ám csodával határos módon a szédületes sebességgel száguldó szilánkok nem találnak el senkit. Csikorgó fékekkel farolva áll le a rozoga járgány, sofőrje pedig zihálva tekint hátra, a hullát kereste.
-Elcsaptam? - Kérdi rémülten, és izgatottan egyszerre. - Vagy félreugrott? Nem láttam semmit, olyan gyorsan...
Monroe remegő ujjakkal mutat az enyhén szellős ablak felé. A fekete ruhás, kapucniját a fejébe húzva viselő férfi még mindig ugyanott áll, csak most már nekik háttal. Persze nehéz megmondani a sötét, gyéren világított utcában, de a jelek szerint meg sem mozdult.
-Asszem megtaláltuk a pasidat - jegyzi meg Dirk fintorogva, aztán fegyvert ránt, és kipattan az útra. - Kapjuk el, mielőtt meglóg.
A két melákot sem kell félteni, nyomban kipattannak a járműből - igaz az ajtót szó szerint tépik fel, de már olyan mindegy.
-A helyetekben inkább eliszkolnék - szólal meg végre a sötét alak, ám még mindig nem zavartatja magát annyira a fegyver miatt, hogy meg is forduljon. - Ahogy Defoe, úgy a kínaiak is először rám küldenek majd pár embert, és azok épp erre tartanak.
Dirk erre egy pillanatra elveszti a bátorságát, és kérdőn néz Sarah-ra.

Bár én sem örülök neki, hogy üres kézzel kell a főnök elé állnunk, azért legalább van tervünk és be kell látnia, hogy egy ilyen el- és feltűnő pasast nem olyan marha könnyű elkapni csak úgy. Dirket azonban hála az égnek nem nekem kell leállítani, erre itt van Monroe meg Kalapács, így nyugodtan hátra is dőlnék, nagyot sóhajtva, lehunyt szemmel, ha nem ordítana fel ez a szerencsétlen a mondat közben, amire úgy pattan ki a szemhéjam, mintha rugóra járna és mielőtt még behúznák egyet Dirknek, meg is látom, hogy most legalább jó oka van rá.
Mivel ennek a pánikoló hülyének még a reflexeit is elvitte a cica, így fékezés nélkül gázolunk át az út közepén álló fickón, akiben pillanatok alatt felismerem Szellemet. A fékezés ugyan bekövetkezik egy kis fáziskéséssel, bár a szilánkokra törő ablaküvegen és potyogó szilánkokon ez már nem segít és valószínűleg a fickón sem, ha nem ugrott félre.
Engem a reflexszerűen aktiválódó páncélbőröm megvédett, bár a többieken sem láttam sérülést, ahogy gyorsan körbenéztem, majd hátra, ahol a fekete maszkos férfinak kellett volna feküdnie, de nagy meglepetésemre, ugyan ott állt, ahol akkor, mielőtt átszáguldottunk rajta.
- Nincs olyan szerencséd te szerencsétlen. – mutatok kifelé az izgatott Dirk-nek.
Mivel legalább az esze a helyére zökken, azonnal rájön, hogy mi a helyzet és a két gorillával és a két hátsó ajtóval a nyomában máris pisztolyt rántanak és megpróbálnak rárontani, hogy elintézzék. Én nem sietek sehová, hiszen már láttam akcióban a fickót, így nem hiszem, hogy a fiúknak bármi esélye lenne, amire azért ők is gondolhatnak tudat alatt, mert a háttal álló férfi első szavaira megtorpannak és kérdőn, már nem annyira harciasan néznek rám, mintha tőlem várnák a csodát.
- Ki vagy te….te Szellem? És miért aggódsz értünk, hiszen tőlünk sem számíthatsz jobbra, mint a kínaiaktól? Vagy másra számítasz? – sétálok kicsit közelebb, de azért tisztes távolságot tartva egyelőre és intek a fiúknak, hogy egyelőre maradjanak ahol vannak.
Egy percig sem hiszem, hogy így minden felszerelés nélkül, el tudnánk kapni. Nem hoztunk magunkkal kábítófegyvert és azt hiszem, ha most lenne pisztolyom, akkor az is csütörtököt mondana. Míg továbbra is háttal áll, intek Monroe-nak, hogy adja ide a stukkert, majd az ég felé tartva kétszer meghúzom a ravaszt. Nem tévedtem! Különben azért még egy teleportáló sem hagyná, hogy a háta mögött fegyverrel a kézben közelítsék meg. De az én képességemről nem tud. Így ismét kicsit közelebb megyek. Talán sikerül, ha nem akkor még mindig ott az eredeti terv. Bár most még a kínaiak is beleköphetnek a levesbe.

Ahogy Sarah egyre közelebb lépked, láthatja, hogy ez a széles vállú férfi - kin igencsak feszül a szabadidőruha, mely Dirk-nek bő lenne, de még neki is - mintha elmosolyodna akkor, amikor ő a levegőbe "lő". Nehéz lenne megmondani pontosan miből vonja le Sarah ezt a következtetést, de valamiért úgy érzi, hogy ez elégedettséggel tölti el a férfit, hogy végre lát valakit, aki felfogja, itt bizony nem lesz lövöldözés.
-Az új főnököd, szóval jobban tennéd ha... - beszéd közben lassan megfordul, viszont egy pillanatra mintha elakadna a szava, ahogy először meglátja közelről a felé közeledő lányt. A szünet nem lehet hosszabb egy másodpercnél, de azért észrevehető, ha odafigyel az ember.
-Nem szeretem az utcai lövöldözéseket - feleli a rövid hatásszünet után, ugyanazzal a hideg hangsúllyal, ami eddig is jellemezte. - És nem is tűröm el többé. Ha most elindultok, még kimaradhattok belőle.
A kihalt úton a távolban már hallatszik is az irtózatos sebességgel közeledő autó hangja, mire a férfi hátat fordít Sarah-nak, és a másik irányba kezd sétálni, látszólag minden félelemérzet nélkül.
-Egyébként láttam, hogy az érintésed nem olyan angyali, mint az arcod, szóval ha jót akarsz, ne gyere közelebb, Fúria.
Dirk ekkor ér Sarah mellé, azonban az ő fegyvere sem akar elsülni, az istennek sem, pedig próbálkozik ő tisztességesen.
-Te, ez most bókolt neked?

Pár lépésre azonban megtorpanok tőle és alaposan szemügyre veszem az „új főnököt”, ahogy minden szerénykedés nélkül nevezi magát.
Szép szál, vállas ember, alig fér bele a szabadidő ruhába, és ha jól látom a profiljából talán mosolyog? Lehet rosszul látom, de határozottan volt egy ilyen érzésem, hogy volt benn valami elégedettség.
Mikor megfordul, sajnos nem leszek okosabb, hiszen a maszk az arca jó részét fedi, de mintha meglepődött volna, ahogy meglátott. Legalábbis mintha egy pillanatra szünetet tartott volna, de ez annyira minimális volt, hogy nem lehettem biztos benne, na meg mit is látott volna bennem.
- Eszünkben sincs az utcán lövöldözni Szellem! – biztosítom róla. – Gyere velünk és akkor zárt ajtók mögött rendezheted le a dolgot a Főnökkel. – nyomtam meg az utolsó szót, hogy értse, ez még nagyon is eldöntendő kérdés.
Persze, hogy hallom a közeledő autók zaját, hiszen olyan hanggal közeledik, mintha a Forma 1-en akarna indulni, de mielőtt még válaszolhatnák az ismételt figyelmeztetésére olyat mond, hogy leesik az állam.
~ Tudja, hogy ki vagyok? De, hát honnan?~ nézek utána összeszűkült szemmel vizslatva, bár már aligha látok belőle többet, mint eddig.
Dirk eközben mellém ér és bőszen csattogtatja a pisztolyát, mintha céllövöldében lenne.
- Hagyd már abba fafej! – kapom ki a kezéből dühösen. – Nem vetted észre, hogy egyikőtöké sem működik? Csinált vele valamit, ahogy a kínaiaknál is. – csapom vissza a kezébe. – És persze, bókolt! Pont ő, hülye gyerek! – csapom homlokon keményen, majd dühösen fortyogva, hiszen egyre kevésbé értem ezt a fickót a két hústoronyhoz fordulok. – Vigyétek vissza ezt a marhát és a kocsit a főnökhöz és álljatok készenlétben. Én itt maradok, hogy szemmel tartsam és ha lehet akkor kifigyeljem mire készül. – intek a távolodó Szellem felé. – Utánatok megyek ahogy lehet és akkor a főnöknél elkaphatjuk.
Ha elmennek, besurranok egy szemetes konténer mögé, és árgus szemekkel figyelem a fickót, hogy vajon milyen újabb trükköt vet be.

-Hidd el, csábító az ajánlat, hogy veled tartsak - feleli vidáman - de nincs az az isten, hogy én beszálljak abba ott! - Fejezi be, s hüvelykujjával a háta mögé mutat, egyenesen a "kocsira". Ez után nem szól többet, inkább szaporábban kezd futni a másik autó felé, hogy félúton találkozhassanak, de még van bőven idő, amíg ez megtörténik, s Dirk is kaphat azalatt még jó adag fejmosást.
-Áú! - Vonyít, mint egy igazi gyerek, amikor megkapja a nevelő célzatú pofont. - Nekem pedig úgy hangzott!
Látszik a férfi szemén, hogy egy cseppet sem tettszik neki a lány javaslata, bár nehéz lenne megmondani, hogy pontosan melyik részével van igazán baja. A két melák sem boldog túlzottan, hogy menekülésre utasítják őket, de szokás szerint inkább nem ellenkeznek, csak csinálják amit mondtak nekik, s egyenlőre Dirk is követi a példájukat.

Kicsit távolabb Sarah most majdnem tanúja lesz, mi történt a kocsijuknak, ám a kínaiak úgy tűnik jobban féltik a járgányt, mint Dirk, mert lefékeznek a férfi előtt, igaz csak épphogy. Szellem egy pillanatra sem mozdul félre, annak ellenére, hogy csupán centiméterek választották el a gázolástól, helyette csak megpaskolja a kocsi motorháztetejét, mintha egy lovacska volna. A kiszálló egyik nagy darab gengszter valósággal leüvölti a fejét, aztán amikor az erre adott reakció - teljes apátia - sem nyeri el a tetszését túlzottan, kést ránt, és azzal kezd el hadonászni. Erre a fekete ruhás átugrik a feje fölött, mint valami ninja, aztán mielőtt földet érne, úgy rúgja hátba, hogy a nála kétszer nehezebb fickó rongybabaként repül előre, felszántva a műutat. A másik három erre fegyvert ránt, ám mielőtt kibiztosíthatnák azt, valaki rájuk lő.
-Megjavítottam! - Kiáltja büszkén Dirk, és telibe találja az egyik kínait. Látszólag ez még a szellemet is meglepte, a következő mozzanat meg pláne, amikor a mellette álló kínai kibiztosítja a puskáját, és egy sorozattal mellbe kapja a hősszerelmest, ki csurom véresen rogyik össze az út közepén. A következő golyót már a fekete ruhásnak szánják, de az egy ütéssel úgy röppályára indítja a lövöldözőt, hogy a kocsi is behorpad, mikor neki az ütközik, a többiek fegyvere pedig nem akar működni. Ami ez után következik az szinte már megalázó a bűnözőkre nézve. A fekete ruhás olyan gyorsan mozog, hogy szinte úgy tűnik, mintha hozzá sem érne a keze, s lába ellenségeihez, azok csak maguktól esnek hanyatt, és törik össze magukat. Végül mindegyik ájultan terül el - kivéve azt, akit Dirk torkon kapott egy lövedékkel - a kísértet pedig, mint aki jól végezte dolgát az egyik sikátor felé veszi az irányt, mielőtt még ideérnének azok, akik ilyen hangerőn bömböltetik a szirénát. Ha Sarah megpróbálja követni, és elég óvatos, akkor még sikerülhet is neki, egy sötét sikátorban azonban a nyomát veszti, miután a férfi befordul egy sarok után. A hely ahova ment igazi zsákutca, gyalog képtelenség, hogy kijutott innen, viszont az egyik emeli ablak tárva nyitva van, s még egy tűzlétra is vezet oda, igaz kizárt, hogy ezt 5 másodperc alatt mászta meg a célpontja.

Egy mozzanatot sem akarok elveszíteni abból, amit az önjelölt maffiavezér művelni szándékozik a kínaiakkal, hiszen vagy azt a hírt vihetem a főnökömnek, hogy kinyírták és már nem kell betojnia tőle, vagy azt, hogy kössük fel a gatyánkat, ha el akarjuk kapni, mert lecsapott egy egész kínai maffiát, pedig azok sem most kezdték a szakmát. Viszont, ha életben marad legalább halvány fogalmam lesz arról, hogy miként bánik el velük.
A sárgák nem olyan bénák mint Dirk és nem akarják letarolni az áldozatukat, hanem gondolom apró darabokra kívánják szecskázni, jó szokásukhoz híven, így még előtte megállítják a kocsit, igaz csak centikre.
Aztán jön az, amiért itt maradtam és szájtátva nézem, ahogy a profi gyilkoló gépeket szinte erőlködés nélkül alázza porig és küldi eszméletlenségbe a férfi. Persze nem lehet felhőtlen a napom, mert ki más nem jelenik meg, mint az a lökött Dirk, és lövi le az egyik kínait, de amilyen seggfej szegény a válasz golyók ellen már nem vértezte fel magát, így véres rongyként marad az aszfalton.
~ Te szerencsétlen hülye! Hát kellett ez neked? ~ szidom magamban és legszívesebben a fejem verném a szemetes oldalába, de akkor valószínűleg felfedném magam, így csak csendben harapok bele az öklömbe.
Az egyenlőtlen harc tovább folytatódik és hamarosan a kocsiban utazó összes maffiózó eszméletlenül hever szanaszét, kivéve akit Dirk lőtt le és ő maga.
Csak most jövök rá, hogy ez a Szellem még egyetlen embert sem ölt meg, legalábbis eddig én nem láttam egy hullát sem a keze nyomán. Ez normális? Vagy csak szimpla véletlen?
Mikor eltűnik és az éjszaka csendjét egyre hangosabban verik fel a zsaruk szirénái, én is követem a példáját, utána lopakodom, de két kanyar után eltűnik a szemem elől, és mikor belépek egy zsákutcában találom magam.
És bár látok egy nyitott ablakot fent valamelyik emeleten és még létra is van odáig, azért még látnom kellett volna, ha oda mászik fel.
Erőltetem a szemem, hogy lássam vajon merre lépett le, de valószínűleg már heted hét határon túl van, hiszen vígan elteleportálhatott, én viszont nem maradhatok itt, mert csapdába esem, ha elözönlik a környéket a zsaruk. Szusszantok egy mérgeset, majd visszafelé indulok óvatosam, minden sarkon kilesve. Bár nincs nálam fegyver, azért egy magányosan kóborló lány is gyanús lehet a fakabátoknak. Jó lesz elkerülni őket. Hírekkel viszont majd szolgálhatok a főnöknek, mert talán jobb lesz, ha felfogad egy hadsereget a maga védelmére, mert a két mamlasz és a pár ember, aki hajlandó az életét áldozni érte, azt hiszem kevés lesz ez ellen a terminátor ellen.

A néma sikátorban hangosan visszhangzanak Sarah léptei, miközben egyre gyorsabban próbálja maga mögött hagynia mocskot, és a bűzt, ám mielőtt még kiléphetne a sötétségből a fényre, pirosan és kéken villódzó fényeket láthat meg a falra vetülve. Ha kicsit közelebb lopózik a fal széléhez, éppen láthatja, ahogy Monroe-t egy rendőrautó hátuljába gyömöszölik Kalapács mellé, aztán a járőr elhajt velük szép ráérősen. Mindketten priuszosok, ám gyakorlatilag ma este nem csináltak semmi törvénybe ütközőt - már amennyire Sarah látta - így valószínű csak arról van szó, hogy felismerték őket a rend őrei, és gondolták megkérdezik őket kedvesen, ugyan mit keresnek ilyen közel két gyilkossághoz. A környék egyébként csak úgy hemzseg tőlük, és lehet, hogy még a Fúriát is felismernék, így talán jobb nem kimerészkedni a nyirkos hideg sikátorból, amíg ezek odakint megunják a Sherlock Holmes-osdit. Sajnos pár zsaru nem tudja hol a helye, és zseblámpákkal felszerelkezve indulnak meg a sikátor felé.
-Mintha az előbb láttam volna itt valakit - Kiált hátra magyarázatként az egyik.
-Vele megyek, nehogy eltévedjen - csatlakozik hozzá egy lágy női hang.
Egyre beljebb hatolnak a sikátorban, ám úgy tűnik jobban el vannak foglalva a fecsegéssel, mint azzal, hogy tényleg keressenek valamit, ám kicsi az esélye, hogy nem vennék észre Sarah-t, hisz alig van itt valami fedezék, ahova el lehetne bújni.

Persze miért is lenne szerencsém! Mire a sarokhoz érek már látom a villogó fényeket és már hallom a jellegzetes rádiós zörejeket, ahogy kommunikálnak egymással a rend zord őrei.
Óvatosan kilesve fintorogva nézem, ahogy kedvenc grizzly medvéimet elviszik kocsikázni, és már tudom, hogy a főnök leharapja majd a fejem, hogy nem vigyáztam rájuk.
Ugyan nem hiszem, hogy bármit rájuk lehetne verni, hiszen nem is csináltak semmit, de ez jó figyelmeztetés nekem is, hogy jobb, ha nem merészkedek most ki oda, mert nagy valószínűséggel engem is bevinnének egy kis beszélgetésre.
~ Jobb lesz itt meghúznom magam, amíg lecsitulnak odakinn a kedélyek. ~ győzöm meg magam és fáradtan nekidőlök a ház falának, de ekkor gyanús hangokat hallok és újbók kilesve, meg kell állapítanom, hogy újabb balszerencse kísért, mert egy zsaru páros igen csak ügybuzgón pont az én sikátoromat nézte ki magának.
- A jó büdös francba! ~ sziszegek magamban, majd hátrébb vonulok, de bár mennyire is meresztgetem a szemem, egy valamire való fedezéket, rejtekhelyet sem látok, ahol meghúzhatnám magam az elemlámpáik fénye elől.
- ~ Azt hiszem ma én is kényelmetlen helyen fogom tölteni az éjszakám. ~ állapítom meg keserűen, de azért legalább igyekszem valami sötétebb sarkot kinézni és ott beleolvadni a falba.
Az is felmerül bennem, hogy ha a közelembe érnek lesokkolom őket, de ettől nem lesz sokkal jobb a helyzet, ráadásul, nem is egymás mellett jönnek, hanem pár lépéssel az egyik lemarad a másik mögött, így esélyem sincs, hogy egyszerre elkaphatom mindkettőt.

-Biztos nincs itt senki? - Kérdi a magas, jóképű rendőr, miközben gyanakodva az egyik konténerbe les a lámpájával.
-Ugyan pöcök, ki bujkálna el egy ilyen sz@r helyen? Komolyan mondom, ennél még az is jobb, ahova mi vinnénk, ott legalább nincs ilyen büdös...többnyire.
Végül mégis tovább keresgélnek, hiába tiltakozik ellene az alacsony, vörös hajú rendőrnő, s Sarah végül az a fal mögé szorul, ami után már nem tud hova hátrálni, az pedig egyre rizikósabb vállalkozásnak tűnik, hogy elbújjon előlük. Közben a magasabbik rendőr rádiója folyamatosan recseg.
-5-Charlie. Jelentést kérünk.
-Itt 5-Charlie. Felderítés folyamatban, vége.
-Vettük, vége!
Az apró vörös rendőrnő közben tátogva, s grimaszolva utánozza a kollégáját, aztán a fejét rázza meg.
-Röhejesen festesz ilyenkor, ugye tudod?
-Azt mondod?
-Ó igen....
Egy pillanatra elhallgatnak mindketten, s meg is állnak, de már csak idő kérdése, hogy újra meginduljanak, s beforduljanak a fal mentén, akkor pedig szembetalálják magukat Sarah-val, ki max a tűzlépcső mögé bújhat, annyira azonban még ő sem vékony, hogy az elfedje őt.

Ahogy egyre beljebb jönnek a sikátorba, össze-vissza világítva a zseblámpáikkal, én egyre hátrébb szorulok, de tudom, hogy mivel ez zsákutca, így a lehetőségeim végesek.
Azonban nagyon gyanús, ahogy ezek itt beszélgetnek, mintha……….Áááá, bár jó lenne, ha most itt egymás nyakába borulnának, de erre halvány esélyem sincs, mivel a rádiójuk is egyfolytában hívogatja őket és más járőröket is.
Oda-oda lesve látom, hogy a rendőrnő nincs annyira oda az ötletért, hogy itt végig túrják a szemetet, de a másik, az a jóképű legény, nem hagyja magát eltéríteni abbéli szándékától, hogy ő már pedig alapos lesz. Pedig igazán drukkolok a kis vörösnek!
Már-már úgy tűnik győz a nő, de aztán csak újból elindulnak és nekem már nem sok lehetőségem maradt, csak egy ötlet.
Így aztán a tűzlétrához mentem, ami fölött nyitva volt az az ablak és felszaladva pár fokot, úgy tettem, mintha épp lefelé jönnék.
Ha kibukkantak a sarok mögül igyekeztem hitelesen eljátszani, hogy rám hozták a frászt.
- Uram Isten! Kik maguk? Van nálam telefon és hívom a rendőröket, ne jöjjenek közelebb! – szólaltam meg ijedt hangon és hátra is léptem egy keveset.
~ Remélem beveszik! ~

A két rendőr összenéz Sarah előadását hallva, majd leeresztik a hirtelen szegezett fegyverüket.
-Arra nem lesz szükség hölgyem, mi ugyanis...
-Az ég szerelmére kisanyám, Hallowwen csak egy hónap múlva lesz, ami azt jelenti, hogy ez rajtunk nem jelmez. Hogy lehet ennyi ész...
-Jól van, nyugodj le. Mondja kisasszony, nem látott rajtunk kívül bárkit bejönni ide?
Ha Sarah nemet mond, a férfi beszól a rádióján.
-A sikátor tiszta. Csak egy helyi lakos van itt, felétek meg, engedjétek át.
A két járőr hátramarad, Sarah-t viszont ezek után nem gátolja meg senki a távozásban. Közben a felső emeleti ablakból valaki kitekint a függöny mögül, aztán a füléhez emeli a telefont, s halkan szól bele.
-Minden a terv szerint ment...vagyis majdnem...

Defoe-nál szokás szerint áll a bál. Varangy boldog, hogy látja Sarah-t egy darabban, és szabadlábon, ám mindenki más nyomban letámadja őt, hogy meséljen, mi a fene történt, a főnökkel az élen.
-Egy emberem meghalt, kettő pedig a lábár lógatja, mikor a legnagyobb szükségem lenne rájuk! - Ordítja torka szakadtából. - Mond, hogy legalább valami hasznosat megtudtál erről az alakról!
A főnök hangjában a szokásos pulykaméreg mellett mintha egy cseppnyi félelem is rejtőzne, ám ezt úgy tűnik csak Sarah veszi észre...vagy csak senki más sem teszi szóvá.
-Holtan akarom látni azt a senkiházit, értve vagyok?! HOLTAN!
Minden tekintet Sarah-ra szegeződik. Nincs senki a szobában, aki ne lenne kíváncsi a lány mondandójára.

Egy pillanatra úgy néz ki, hogy nem fog összejönni a dolog, de aztán a rendőr páros leengedi a pisztolyát és bár eléggé megrovóan beszélnek velem, főleg az alacsony vörös, azért végül is beveszik a mesémet és még a társaiknak is szólnak, így simán elsétálhatok.
Innen már könnyedén visszajutottam a főnökhöz, ahol viszont a népes csapat tűkön ülve várt már, és ahogy számítottam rá Defoe úgy ordított, mint a fába szorult féreg, bár azért legalább nem kimondottan velem, hanem úgy nagy általánosságban mindenkivel, aki a szobában szorongott.
Miután a kisujjamat a fülembe dugva megráztam a fejem, hogy a dobhártyám helyre jöjjön és ne csak csengést halljak, és sűrűn bólogatva azt is tudomásul vettem, hogy a főnök holtan akarja a Szellemet, hidegen elmosolyodtam, majd beszélni kezdtem a rám szegeződő pillantások kereszt tüzében.
- Igen, sok mindent megtudtam. – bólintottam hozzá. – Egyértelmű, hogy teleportálóval állunk szemben, aki a város alvilágának új vezetőjévé akar avanzsálni. Azon kívül, hogy simán eltűnik előlünk, amikor akar, képzett közelharcos és iszonyúan erős is. De, ami a legfontosabb és amivel talán mindezek ellenére meg lehet fogni az az, hogy igen csak sokra becsüli az emberi életet. – nézek fel most már egyértelműen vigyorogva. – Bármikor láttam verekedné, amikor simán kinyírhatta volna az utána szalasztott bandatagokat is, csak leütötte, harcképtelenné tette őket, sőt a fegyverek is csütörtököt mondanak a közelében, hogy még véletlenül se legyen lövöldözés, valami csinál velük. – rázom meg a fejem, mert ez csak tipp, de nagyon is megállja a helyét. – Legutóbb is csak azért halt meg két ember, mert Dirk nem fért a bőrébe. Szóval ezzel elkaphatnánk. Még a magunkfajta bűnözőt sem öli meg, akkor egy ártatlan állampolgárért mit tenne meg? – fejeztem be elégedetten, hogy rájöttem a fickó gyenge pontjára. - Tehát a javaslatom! Egy külső körön őrség és közvetlenül itt a szobában is, kábítópuskával vagy elektromos hálóval, hogy ne tudjon eltűnni és egy túsz. Akinél a túsz van, ne lőfegyverrel legyen felszerelve, mert az valószínűleg semmit nem fog érni. Aki teheti valamilyen mechanikus szerkezet nélküli fegyvert, íjat, kést, baseball ütőt tartson magánál. - ajánlom a főnöknek.

-Sokra becsüli az emberi életet? - Kérdi Defoe hitetlenkedve. - Akkor mégis hova lettek a Winger fiúk? NEM! - Kiált rá Darren-re, kin látja, hogy szája már szóra nyílna. - Ha most azt mered nekem mondani, hogy tényleg ők használták a hitelkártyámat arra, hogy Tibetbe utazzanak egy kolostorba vezekelni a bűneikért, én esküszöm homlokon lőlek!
-Egyébként - szól közbe varangy - az én forrásaim szerint ez a szellem nevű pofa egy kőkemény bérgyilkos. Már több száz embert kinyírt.
-Nem lehet, hogy ez egy másik szellem? - Szól közbe most Darren. - Végül is, lássuk be, ez a név nem túl eredeti...
-Igen, ám a legtöbben akik ezzel a becenévvel rohangálnak, nem húzzák egy hétig sem.
-Akkor gondoskodjunk róla, hogy ő is ilyen legyen! - Csap az asztalra Defoe, véget vetve a beszélgetésnek, aztán gyűlölettől izzó szemeit Sarah-ra emeli. - Tehát, volt egy terved?
Ujjait szélesre tárja két tenyerén, s egyenként érintgeti össze őket, miközben csendben hallgatja a lány javaslatát. Arcán nem tükröződik semmiféle érzelem, de akik ismerik, tudhatják, hogy már az is jó jel, hogy egyáltalán végighallgatja a fiatal lányt.
-Kitűnő. Holnap úgyis idejön ez a pancser. Sarah, menj haza, és pihend ki magad, a többiek maradnak, ha mégis korábban jönne. Ó, és valaki hozza ki Monroe-t, és Kalapácsot, ha jól számolom, pár óra, és kiengedik azt a két mamlaszt.
Ha Sarah él a lehetőséggel, jól teszi, mert az este folyamán tényleg nem fog történni semmi említésre méltó. Kifelé menet Breki azért megveregeti a vállát.
-Te aztán rideg voltál odabent hallod-e. Tudod, arra gondoltam... - Kinyújtja mutató ujját, és a semmibe réved, szemgolyói pedig lassan ingáznak ide oda, mint egy óra, amit hajtanak a kis fogaskerekek. Pár másodperc néma csend után kilövi ragadós nyelvét, aztán elcsámcsog a zsákmányolt legyen.
-Szóval, mit is akartam? Ja igen... - Közelebb hajol, s suttogva kérdi - mi történt ott, tényleg minden rendben van? Kár lenne a csinos pofikádért...

Kicsit álmélkodva figyelem a főnök dühkitöréseit, ami azt mutatja, hogy súlyosabb a helyzet, mint gondoltam és sokkal, de sokkal jobban be van rezelve, mint mutatja.
Gondolom ebben erősen közre játszik, Boower halál híre és a kínai maffia csúf bukása, ami kétségessé teszi, hogy ő ellen tud-e állni, ha újból felbukkan.
Varangy beköpése a támadó mibenlétéről nem kicsit lep meg, mert én tényleg nem azt láttam, hogy sorra ölné az ellen küldött embereket. Ha igaz lenne amit bereki mond, akkor ez egyáltalán nem logikus.
Mikor5 végre újból szóhoz jutok, azért még reménykedem, hogy a főnöknek ennek ellenére tetszeni fog a tervem, mert különben én sem állok meg előtte, főleg, hogy még Dirket is elvesztettem, a két melákról nem is beszélve, hiszen, azok már annyira hozzánőttek Defoe-hoz.
Mikor befejezem a mondókámat feszülten várom, hogy vajon mit szól hozzá, és észrevétlen nagyot szusszanok, mikor úgy néz ki, hogy elfogadja és nem akarja lenyomni a torkomon, sőt még haza küld pihenni is. Még rá is nézek a főnöke, hogy tényleg komolyan gondolja-e, de úgy nézem igen.
Így hát gyorsan húzom is kifelé a belem, nehogy meggondolja magát, de az ajtóban még elkap Varangy és a maga elvarázsolt módján érdeklődik kicsit.
- Muszáj volt, ha azt akarom, hogy komolyan vegyenek, meg azt sem szerettem volna, ha a főnök leharapja a fejem. – vonom meg a vállam. – Nincs rendben minden, mert szerintem ez a fickó túl nagy falat nekünk, eléggé dörzsölt és eléggé képzett, legalábbis, ahogy én láttam. – morgom neki halkan, de aztán mosolyt erőltetek az arcomra. – Jobba, ha meghúzod magad holnap haver, nem szeretném, ha bajod esne. És ne félj én is igyekszem vigyázni magamra.
Azzal fáradtan elvonulok vissza az összetákolt ajtajú szobámba, hogy legalább aludjak egyet a megmérettetés előtt.
Sokáig hánykolódom és a szemem előtt újra és újra leperegnek a támadás részletei, így persze törődöttebben ébredek, mint ahogy lefeküdtem. A magabiztosságom is romokban hever, de mennem kell.

Új nap virrad a városra, s Srah kivételesen nyugodtan alhat, ameddig csak szeretne, hisz ma már nem veri fel őt álmából hangos dörömbölés keltette lárma, de még a környék is mintha kicsit csendesebb kivételesen, igaz tegnap rengeteg szorgos polgára került kórházba, vagy még rosszabb helyre.
Ha a lány mégis úgy dönt, ha azért a nap folyamán csak benéz a munkahelyére, ott egy elég népes tábor várja őt. defoe úgy tűnik berendelt mindenkit, aki fegyvert tud fogni, hogy pótolja 3 kiesett emberét, s végre a két melák is visszatért a csapathoz, kiket most körberajong az egész banda, nagyjából úgy, mint előző nap a Fúriát.
-Jó reggelt Sarah! - Üdvözli őt a főnök, egy aligátor kedélyével. - Épp időben, most kezdjük kialakítania védelmi vonalakat. Estig még van időnk, úgyhogy aki nem vesz részt ebben, annak addig az lesz a dolga, hogy felkutassa ezt a rohadékot, hátha megússzuk könnyedén a dolgot.
-Főnök, nekem van egy ötletem - emeli fel a kezét Kalapács, mintha felelésre jelentkezne. - Ez a pofa a profit felét kérte, vagyis a tisztára mosott pénz kell neki, amit ugye utalnak. Mi lenne, ha felbérelnénk egy hacker-t, aki utána tudna nézni a nagyobb pénzforgalmaknak, és az ő segítségével belőnénk, hol van ez a szellem manus?
Defoe egy darabig megrökönyödve figyeli emberét, aztán kitör belőle:
-Mi az istent tettek veled odabent? Ez, egész használható ötlet...
-Ami azt illeti, találkoztunk is egy hacker-el az előzetesben. Elvileg pár óra, és kiengedik, Sean Darrow a neve, magas barna srác...
-Remek...Sarah! Menj el ezért a fiúért. Azt hiszem megvan az önként jelentkezőnk a túsz szerepére is.

Ha Sarah elmegy a kapitányságra, a szegényes leírás ellenére is azonnal kiszúrja a célpontot, ahogy a buszmegállóban ülve olvasgat, egyszerűen ránéz, és tudja, hogy ez Sean! Biztos azért, mert a fiúnak van egy ilyen "túl sok az ebédpénzem, és szeretem, ha ütnek, segíts rajtam!" kisugárzása, annak ellenére, hogy aki jobban megnézi, sejtheti, hogy ha tényleg megpróbálná, megtudná milyen érzés lenyelni a saját fogait, ugyanis Sean ránézésre bőven elég jó formában van ahhoz, hogy túlélje az előzetest, még két olyan alak társaságában is, mint Monroe, és kalapács.
Mikor Sarah meglátja őt, egy pillanatra felnéz a könyvéből - pontosan abban a pillanatban, amikor rá gondol, kísérteties - de aztán visszatér a Galaxis útikalaúz olvasásához.

Mivel egész éjjel alig aludtam valamit, így nem kapkodtam el a felkelést, lustálkodtam egész délelőtt, aztán csak erőt vettem magamon és felöltöztem, majd besétáltam a főnök irodájába, ami most olyan képet mutatott, mint egy felbolygatott méhkas., mindenki ott volt, aki élt és mozgott a bandából.
Defoe most sem volt jobb kedvében, mint tegnap, mikor köszöntem neki, és azonnal rám zúdította a terveit, de mielőtt nagyon belemerülhetett volna, Kalapács kicsit zavartan a rászegeződő pillantások kereszttüzében, közbe szól és beszélni kezdet.
Mielőtt még leesett volna az állam, és nem csak nekem, ahogy észrevettem, attól, hogy ez az eddig csak magamban bólogatójánosnak elkeresztelt izompacsirta milyen ötlettel állt elő, a főnök megelőzött.
Tényleg nem volt rossz a tipp, és megérhetett egy misét, bár azért jobban örültem volna, ha nem én vagyok a futár ismételten.
- Miért nem Monroe és az észlény mennek érte? Legalább már tudják ki az, nem kell keresgélniük. – morogtam, de már fordultam is ki az ajtón, ahogy megláttam a főnök gyilkos tekintetét. – Jó, jó, csak egy javaslat volt. – puffogtam magamban. – És mivel menjek? Természetesen gyalog, mi? –
De közben eszembe jutott Dirk csotrogánya, amit pár srác visszahozott és most ott parkolt az épület előtt, így nem sokat tököltem vele, hanem bevágtam magam a kocsiba és gyorsan összekötöttem a gyújtáskapcsoló alatti két vezetéket és már söpörtem is.
Persze reméltem, hogy a hátsó ajtók hiánya miatt nem állítanak meg a zsaruk és így jóval kényelmesebb is volt, mint busszal, vagy villamossal.
A kapitányság előtt aztán nem volt nehéz kiszúrni a magányosan üldögélő srácot, aki valami könyvbe volt temetkezve, és nem úgy nézett ki, mint aki nagyon sietősre venné a figurát.
Csikorgó gumikkal leparkolok, aztán máris elé állok kis terpeszben, megvárva, míg ismételten hajlandó felnézni abból a baromian érdekes olvasmányból.
Ha nem hajlandó velem foglalkozni, akkor kikapom a kezéből és a hátam mögé hajítom.
- Emeld meg a segg&d és gyere, van egy melód, meg egy fuvarod. – közöltem vele, hiszen minek fussuk le az udvariassági köröket, mikor úgy is velem jön.

Sean felnéz a könyvből, hogy ne nézne. hogy ne nézne, ha már ilyen előzékenyen megszabadítják az olvasmánytól, ami oly gonoszul elvonja a figyelmét a fontos dolgokról, például az előtte álló életveszélyes nőszemélyről. Rémülten kapja fel a tekintetét, aztán hátrahőköl, amikor meghallja a kis csaj hangját.
-Ez most valami vicc? - Kérdi kissé bátortalanul. aztán pedig végigméri a lányt, s megvonja a két vállát. - Bááár, ha jobban belegondolok, miért is ne? - Egyezik bele, immár sokkal lelkesebben, s a hátára kapja táskáját, út közben pedig lehajol szegény könyvéért is. A kocsiba ülve már nem ilyen magabiztos.
-Nem akarlak megsérteni, de az a járgány úgy néz ki, mint ami harcolt Vietnamban, és vesztett. Biztos, hogy túléljük az utat? - Közben hátranyúl a biztonsági övért, majd néhány másodpercnyi hiábavaló tapogatózás után meg is fordul, s csak ekkor tűnnek fel neki a hiányzó ajtók. Ez után már a biztonsági öv meglétében sem reménykedik, inkább csak hátradől a székében, s csendben fohászkodik a gyors halálért, ha olyan szituációba kerülnének, amiben fékezni kell.
-Szóval, mit akar tőlem Defoe? - Kérdi, hogy elterelje a figyelmét Sarah vezetési stílusáról. - Felteszem ő küldött. A két haverod úgy viselkedett a kihallgatásokon, mint akinek bevarrták a száját, nekem viszont elhencegtek mindent. - Aztán óvatosan oldalra sandít. - Illetve, majdnem mindent. Azt nem mondták, hogy modellek is dolgoznak náluk. Esküszöm, ez lesz a kedvenc bűnszövetkezetem!
Sajnos a stresszt a csacsogás sem nyomja el végérvényesen, ezért egy ponton lehajol, és előhúz a a táskából egy vékony, fekete tárgyat, majd Sarah-ra mutat vele.
-Kéred a felét? Snickers. Általában a táblásat szeretem, de az automatában csak ez volt ingyen.